Pesti Napló, 1888. november (39. évfolyam, 302-331. szám)

1888-11-19 / 320. szám

320. szám Budapest, 1888. Hé­tfő, november 19. 39. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ü­­­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p ni­­­e­t. A lap an­yagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr.­rontikai napilap. IvIS fizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás rostái különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 3á­­. 1 évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdet értek szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadó-h­ivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, november 18. Az orosz készülődések s a velők összefüggő köl­­csönügy kétségkívül mély benyomást tettek az európai közvéleményre, mely még egyre fokozódik az által, hogy orosz féhivatalos részről a viszo­nyokat oly módon igyekeznek feltüntetni, mely kézzel foghatólag ellenkezik az igazsággal. Már reggeli lapunk távirataiban közöltük egy német szakférfiú véleményét azon magyarázatokról, melyek­kel az orosz hadügyminisztérium a katonai reformo­kat kísérte. Fejtegetései tényekkel bizonyítják be, hogy a reform egyszerűen arra irányul, hogy a határ­­tartományokban három további hadtest helyeztessék el. E szerint tehát nem csupán a nyugati határra ed­dig rendelt csapatokat fogják állandóan ott hagyni, hanem még további csapatokat is kellene oda áthe­lyezni, hogy a három új hadtest megkapja ren­des állományát. Magában véve még ez sem lenne nyugtalanító. De méltán bizalmatlansá­got kelt az orosz kormány magaviselete, mely irány­­zatosan koholt hírekkel akarja a külföldet a tör­téntekről tévútra vezetni. Épp oly kétszínű maga­tartást követnek az oroszok az új kölcsön ügyében. Éppen ma jelentették távirataink, hogy a »Nord« az új kölcsönről azt írja, hogy tisztán konverzionális mű­veletről, nem pedig államkölcsönről van szó, hogy az orosz kormányt a művelet kevéssé érdek­li, s hogy nem is fog ez év folyamán létesülni. Ez állításokkal szemben ugyancsak ma azt jelentik Pá­riából, hogy az orosz pénzügyminiszter hivatalosan értesítette a franczia bankárcsoportot,, hogy Sándor czár a kölcsönszerződést már jóvá­hagyta s hogy a művelet még deczember első felé­ben megindítható. Az orosz officziózusok tehát a kölcsönügyben is könnyelmű játékot űznek az európai közvéleménynyel, mely végre nemcsak semmit sem hisz el nekik, hanem egyáltalában bizalmatlankodik mindenben, mit Oroszország cselekszik. A legutóbbi eseményeknek is meg volt már a maguk hatása.Német­­ország jelentékeny katonai hitelt fog kérni, mely csaknem eléri a kétszáz millió márkát. Eb­­ből vagy nyolc­van millió a szárazföl­di, száz millió a tengerészeti haderő szükségleteire esik. Igen valószínű, hogy a német kormány az orosz katonai reformok nélkül is jelenté­keny hitelt kért volna a törvényhozástól. De az orosz események mindenesetre lényegesen meg fogják köny­­nyíteni a hitel megszavazását. Meg kell még említe­nünk, hogy éppen a »Köln. Zrg» mai számában egy berlini levelet találunk, mely ellentétben a lap teg­napi fejtegetéseivel, konstatálja a nemzet­közi viszonyokban beállt általános megnyugtatást, mely igazi jótéteménykép hat a kedélyekre. A nagy háborufélelem — mondja — mely még nemrég az összes kulturnépeket elfogta, eltűnt. Hozzáteszi ugyan, hogy a német­­franczia viszony temperaturája csaknem egész a fagy­pontig hanyatlott, de ebben az offic­iózus nem talál semmi aggasztót. Sajátságos, hogy még huszonnégy órával előbb egész más nézeten volt. E gyors nézet­változásra talán az ellenzéki lapok azon állítása szol­gáltatott okot, hogy ha az officziózusok olyan nyug­talanítónak találják a franczia-orosz készülődéseket, akkor Vilmos császár utazásainak jelentősége is egé­szen más szint nyer, mint minőben eddig félhivatalos részről feltüntették. A párisi gróf újabb levelét köztik az orleanista lapok. A levél Lambert de St. Croixhoz van intézve, ki nemrég nagy beszédben hirdette a királyság vissza­állításának szükségét. A párisi gróf köszönetét fejezi ki neki s a többek közt ezeket írja: Az önök bizalma az én erőm ; nagyobb szükségem van reá, mint valaha. Önök bízhatnak bennem, a­mint én bízom önökben. Ön jól tette, hogy konstatálta, hogy a köztársaságiak az 1789-ből csak a véres napokat mondhatják a ma­gukénak, míg a hasznos és békés reformok napjai mind a monarchiát illetik. A franczia alkotmány-revízió, távirataink jelen­tése szerint, a képviselőház szakbizottságában egészen más megoldást nyert, mint a Floquet-kormány ter­vezte és óhajtja. A bizottság többsége magáévá tette a bonapartisták és houlangisták álláspontját s már kimondotta, hogy a köztársasági elnöki ál­lás, valamint a szenátus egyszerűen el­tör­lendők. A szenátus eltörlésére irányuló indít­ványt négy szavazattal három ellen fogadták el. Az elnök azonban e határozat után sem tartotta mel­­lőzhetőnek azon kérdést: ha a szenátus mégis meg­maradna, megtartja-e mostani jogkörét . E kérdésre öten nemmel, hárman igennel feleltek s utóbb ki­mondották, hogy a szenátus jogkörét, a mennyire csak lehetséges, meg kell szorítani. Ezután ki­mondották, — szintén öten három ellen, — hogy a köztársasági elnökség eltöröltessék. Az indítvány to­vábbi pontjai azt ajánlják, hogy a minisztereket a parlament válaszsza s ők képviseljék az államot. Mi­niszterek nem lehetnek képviselők s csak leköszöné­­sök után hat hónappal vállalhatnak mandátumot. Az ügyvédi rendtartás. A budapesti ügyvédi kamara választmánya az ügyvédi rendtartás tárgyá­ban, mint már említettük, külön törvényjavaslatot terj­eszt a kamara dec­ember 2-ikán tartandó rendkí­vüli közgyűlése elé. Az igazságügyminiszter tudvalevő­leg a budapesti ügyvédi kamarát is felhívta a Dell’ Adami-féle tervezet fölötti véleményadásra. A ka­mara választmánya egy bizottságot küldött ki, mely nem találta a tervezetet elfogadhatónak s egy önálló ü­gyvédrendtartási javaslatot dolgozott ki. E javasla­tot a kamara választmánya némi módosításokkal el­fogadta s a kamara közgyűlésének jóváhagyása után az igazságü­gyminiszterhez fogja felterjeszteni. A ja­vaslat az ügyvédi karnak akarja fentartani azt a jo­got, hogy a karba való felvételt az illető egyén erköl­csi kvalifikácziója szempontjából is megtagadhassa s e tekintetben félebbviteli fórumul a kúriának ügyvé­dekből és bírákból alakított ama vegyes tanácsát je­löli ki, mely fegyelmi ügyekben is felebbviteli bíró­ságként szerepel. Az ügyvédi vizsgára való jelentke­zésnél is az erkölcsi kvalifikáczió megbirálását kívánja s e kérdést a kamarai választmány hatáskörébe utalja. Túlsúlyt kíván az ügyvédi elemnek biztosítani az ügy­védvizsgáló bizottság tagjai között. Segélyalap létesíté­sének kötelezettségét mondja ki; testületi fellépés által való beavatkozást óhajt a kar jogainak sérelme esetében; a zugiráskodás ellen erélyes rendszabályo­kat alkot, a behajtott pénz és iratok visszatartása iránti ügyekben a kamara választmányának hatás­körét állapítja meg; a biallon­ munkára díjszabás megállapítását sürgeti; megtartási és törvényes zálog­jogot kíván az ügyvéd kezéhez befolyt pénzekre; ki akarja terjesztetni a választmány bírói hatalmát az ügyvédi költség­jegyzékeket tárgyazó perekre, a­mennyiben a felek a bíráskodást nem kifogásolják. Végül egyszerűsíti és gyorsabbá teszi a fegyelmi el­járást. Megemlítendőnek tartjuk, hogy a javaslat három évi joggyakorlat után engedi meg a jogtudott fokot elnyert ügyvédjelöltnek az ügyvédi vizsgára való jelentkezést s e három évi joggyakorlatból legalább egy év a jogtudorság elnyerése után és legalább két év ügyvédnél, törvényhatósági, kincstári, vagy köz­alapítványi ügyészségnél töltendő. Az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt holnap, hétfőn, este hat órakor értkezletet tart. A véderőjavaslat tárgyalása. A képviselőház véderő bizottsága T­i­s­z­a László elnöklete alatt ma ülést tartott, mely­ben folytatta a véderőről szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Az egy éves önkéntesekre vonatkozó 24—25-ik szakaszok együttesen kerültek tárgyalás alá. M a n n­i­c b előadó előterjeszti a budapesti egyetemi ifjúság által benyújtott kérvénynek e szakaszokra vonatkozó tartalmát azzal a hozzáadás­sal, hogy a kolozsmonostori gazdasági intézet a po­zsonyi, győri, kecskeméti, egri, sárospataki akadémiák, a selmeczbányai bánya- és erdészakadémia hallgatói s a mármaros-szigeti joghallgatók egyesülete is csat­lakoztak e kérvényhez és a m egyetemi ifjúság is nyúj­tott be e szakaszokra vonatkozó kérvényt. A bizottság elrendlte mindkét kérvény felol­vasását. Széchenyi Aladár grófot megnyugtatja a miniszternek az általános vita alkalmával a ma­gyar nyelv használhatására vonatkozó nyilatkozata. Elismeri azt is, hogy nehéz a szóló által akkor tett indítványnak magában a törvényben pre­­cziz kifejezést adni. Szívesen eláll tehát indítványá­tól ama feltétel alatt, ha a miniszter megígéri, hogy a vizsgálatra vonatkozó utasításokba oly ren­delkezés fog felvétetni, hogy a­kik a hozzájuk intézett kérdésekre német nyelven felelni nem képesek, magyarul tehessék le a vizsgát s ha a bizottsági jelen­tés is ily értelemben fog szerkesztett , ellenkező eset­ben fenn kellene szólónak tartani indítványát. L­ó­n­y­a­y Sándor elfogadja a szakaszokat elvi­leg abban a reményben, hogy a tiszti hiányon segíteni fognak. A nyelvkérdésre vonatkozólag szóló is meg­nyugvással vette a miniszter nyilatkozatait s meg­nyugszik abban, hogy a szükséges rendelkezések az uta­sításba vétessenek fel. Aggályai vannak azonban arra nézve, hogy a­kik az első év végén megbuknak, nem mondatik ki határozottan, hogy a második évben is mint önkéntesek szolgálnak. Azon esetre is tekintettel kellene lenni, hogy ha valaki önhibáján kívül, p. hosz­­szabb betegség miatt nem jelentkezetik a vizsgára. Gondoskodni kellene arról, hogy az ilyenek pótvizs­gát tehessenek. Melcze­r az indokolásban foglaltak után sincs meggyőződve arról, hogy az önkéntesi intézmény szi­gorítása helyes és méltányos dolog. Az intézmény refor­mja csak odáig lenne terjesztendő, hogy amaz öt hónap alatt, a­míg az illetők az elméleti oktatásban részesülnek, csoportosíttassanak s hogy a nyelvi ne­hézségek akadályt ne képezzenek. E czélból szóló a vizsgának magyar nyelven való letehetését a törvény­ben kimondandónak tartja. Ettől eltekintve, szóló tisztán a régi állapot fenntartását hozza javaslatba. C­z­­­e­r­e­r az egy évi önkénytesi intézmény ja­vasolt átalakítását nem tartja elfogadhatónak. Nem fogadható el, hogy a­ki csak a magyar állam hivatalos nyelvét beszéli, alárendeltebb h­ely­z­et­b­e­n l­e­gy­e­n, mint a monarchia másik államában az, kinek anyanyelve esetleg azonos a hadsereg hivatalos nyelvével. Ez ellentéte lenne az állami paritás­nak. Azokra nézve, kik az egy év után a tiszti vizs­gát le nem tették, szigorúan meg lenne határozandó ennek oka s csak ha az illető akaratán, hanyagságán stb. múlt, hogy a vizsgát le nem tette, csak ez esetben járulhatna szóló a büntetéshez. De a­kik csak nyelvi nehézségből nem tették le a vizsgát, azok egyszerűen átadandók lennének a hon­védségnek, mely esetleg igen jó tartalékos tisztet vagy hadapródot nyerne benne. R o h o n­y i azt tartja, hogy a tapasztalat ve­zette a műegyetem ifjait annak belátására, hogy az önkéntesi év alatt az illetők tanulmányaikat nem folytathatják. A­ki akarja, hogy képzett tartaléktiszt­jeink legyenek, nem engedhet azon álláspontból, hogy azon idő alatt az önkéntes csakis a katonai tanulmá­nyokkal foglalkozzék. Ezt nemcsak szolgálati, hanem hazafisági tekintetek is parancsolják. Nem találta ugyan elég méltányosnak, hogy a­ki a vizsgát le nem tette, egyszerűen még egy évi szolgálatra köteleztes­­sék, de a miniszter megnyugtató nyilatkozatai után eláll azon módosításoktól, melyeket erre vonatkozólag benyújtani szándékozott. Kéri a minisztert, vetessék be a szabályzatba, hogy az egy évi szolgálat alatt az ön­kéntesek valóban és tényleg oktattassanak, mert ed­dig a kellő lelkiismeretes oktatást nem mindenütt nyerték meg s az valóban méltánytalan lenne, hogy az ilyenekkel szemben is éppen oly szigorú igényekkel lépjenek fel. A­m­b­r­ó­z­y Béla­­, ha szubjektív tekintetek­ből indulna ki, azt kellene kívánnia, hogy az ille­tők csak német nyelve­n tehessék le a vizs­gát, tekintettel e nyelv elsajátításának nagy fontossá­gára ; de számolnunk kell a sajnálatos ténynyel, me­lyen változtatni nem lehet. Szólónak is kívánnia kell tehát oly könnyítést, mely lehetővé tegye, hogy az illetők magyar nyelven is letehessék a vizsgát. Ezért csatlakozik Szóló is a Széchenyi gróf által ma tett indítványhoz. T­e­l­e­k­y József gróf a nyelvkérdésre nézve az általános vitában a miniszter által tett nyilatko­zatokban megnyugszik, s erre nézve maga is Szé­chenyi gróf javaslatához járul, de a szegény sorsú ta­nulókra vonatkozólag határozott rendelkezések felvé­telét óhajtja a szabályzatba. T­h­a­­­y nem kis csapást lát abban, hogy az önkénytesi év alatt az illetők nem végezhetik egye­temi tanulmányaikat. A politechnikumon sem volt ez eddig kizárva, a tüzérséghez beosztott harmadéves technikusok pl. hallgatták is eddig az előadásokat. Hozzávéve még a két évi eshetőleges büntetést, n­a­­gyon is meggondolandó e reform el­fogadása. Érti szóló, hogy a tisztán katonai körök a mellett vannak, hogy kényszerrendszabályok léptes­senek életbe arra nézve, hogy minél több önkénytes tehesse le a tiszti vizsgát, de nem szabad figyelmen kívül hagyni különösen a nyelvi nehézsége­ket. Kívánatos ugyan, hogy mindenki elsajátítson egy idegen kultúr­nyelvet, de az óhajtás­i lehetőség közt nagy a távolság különösen tisztán magyar ajkú vidékek ifjaira nézve, a­kik épen a német nyel­vet tudják legnehezebben elsa­játítani. Ezeknek legnagyobb része soha nem fogja a vizsgát német nyelven folyékonyan lete­hetni. Kéri szóló, könnyítsék e tekintetben lehetőleg meg a vizsga letehetését, különben nem lesz elérve az a czél, hogy minél több magyar tiszt legyen a hadse­regben. Törvényben kell ezt megtenni, mert a szabályzatnak nem lesz meg a kellő hatása. Az osztrák honvédelmi miniszter előterjesztő az osztrák bizottságban a vizsgákra vo­natkozó utasítást­ kért szóló a minisztert van-e ez előterjesztésről hivatalos tudomása, mert ha hiteles ez előterjesztés, úgy a magyar nyelv, mely meg sincs nevezve, csak oly jogokban részesül, mint akármelyik szlovén nyelvecske. Nekünk a dualizmus keretében a hadseregnél is követelnünk kell a magyar ál­lamnyelv érvényét a tiszti vizsgáknál s a tekintetben kész szóló a horvát nyelvre is megfelelő tekintettel lenni. Ámaz esetre, ha e szakaszok elfogad­tatnának, szóló különvéleményt jelent be. Bolgár utalva az általános vitában általa mondottakra, fenntartandónak véli az egyévi önkén­tesi intézményt eddigi alakjában, kifejezendő­­nek tartván a törvényben, hogy a magyar állam nyelvén lete­hessék a tiszti vizsgát. Nem a miniszter nyilatkozatainak a r­égi­sz­tr­álása itt a felada­t, hanem az, hogy tör­­­vényt alkossunk. Szóló meg van győződve a mi­­niszter nyilatkozatainak őszinteségéről, de a dolog nem függ pusztán a miniszter­től s szóló meg van arról győződve, hogy az utasításba nem fog bevezetni, hogy az illetők feltétlenül az állam nyelvén tehetik le a vizsgát. Nálunk van államnyelv, mi jogosan megkövetelhetjük, hogy a magyar polgárok fiai e nyelven tehes­­sék le a vizsgát. Várjon igazságos-e, hogy azok is elveszítsék az egyetemi évet, a­kik leteszik a tiszti vizsgát? Szóló nem érti, hogy a közoktatási miniszter nem foglal állást e rendelkezés ellen, a­mely Magyar­­ország intelligenc­iáját veszélyeztetni fogja. Mintsem így sújtjuk az ifjúságot, inkább az egyetemen s miegye­­men, sőt talán a gimnáziumokban is lehetne katonai előadásokat tartani, hogy az illetők előkészüljenek ; lehetne azokat, kik le nem tették a tiszti vizsgát, fegyvergyakorlatokra behívni, de lehetne magát a tiszti vizsgát is megkönnyíteni. Szóló és pártja semmi szükségeset sem tagad meg a hadseregtől, de a nép­­képviselőknek más érdekeket is kell szem előtt tar­tani, ha látják, hogy ezek túlnyomó fontosságúak s más oldalról elérni szándékolt csekély eredményekkel szemben nem szabad ily rendszabályokba beleegyezni. A hadsereg maga követelhetné, hogy ne erőszak­kal kényszerítsék az illetőket a kardbojt hordására. A­ki nem magától törekszik erre, nem méltó, hogy ugyanazon kardbojtot hordja, mint maga a király. Büntetéssel semmi szín alatt nem szabad az illetőket erre kényszeríteni. P­u­­­s­z­k­y Ágost azt tartja, kezdettől fogva elhibázott volt megengedni, hogy az önkéntes az egy év alatt egyéb tanulmányait folytathassa, mert ebből keletkezett a legtöbb baj, úgy a seregnél, mint az egyetemi tanulmányoknál. Az esetleges második év a jelenlegi gyakorlat mellett igen súlyos és aggályos lehetne szóló nézete szerint is, mert az önkény bizo­nyos eleme vegyült abba, vájjon az illetők egyáltalán vizsgára bocsáthatók-e. Szóló figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy az önkény lehetősége lehetőleg elimináltassék. Szóló örömmel vette a miniszternek az utasításokra s a tisztikar utólagos megkérdezé­sére vonatkozó nyilatkozatait s ha meggondolja, mily fontos az, hogy a tiszti létszám háború esetén fedezve legyen s mily hatása lesz annak, ha az ifjúság tudja, mily hatása lesz a vizsga letevésének, melynél a si­kert csakis a tanulás és fegyelem biztosíthatja, úgy ezen intézkedéstől fontos eredményeket vár, nemcsak katonai tekintetben, hanem az általános nevelésre nézve is. Szerb György a javaslat indokolásában úgy látja stigmatizálva az ifjúságot, mintha annak ha­nyagsága s a nyelv nem tudása lett volna a tiszt­hiány oka. Nem fogadhatja ezt el a szóló, mert nem az ifjúságban, hanem a rendszerben volt oka annak, hogy oly kevesen tették le a tiszti vizsgát. A Ludovika­ Akadémia példája mutatja, hogy a­hol a tanári kar kellő szigorral jár ugyan el, de kellő sze­­retetet is tanúsít, ott csaknem minden növen­dék leteszi a tiszti vizsgát. Szóló meg­nyugtatást szeretne az iránt, hogy azok, kik jövőre két évvel lesznek megrendszabályozva, nem lesz­nek-e az önkénynek kitéve. Óhajtja, hogy oly helyekre osztassanak az illetők­be, a­hol tiszti tanfolyamok vannak, hogy legalább a második évben adassék meg nekik a lehetőség a vizsga letevésére. Mert ha az lenne a szándék, hogy csak a kitűnők le­gyenek tisztek, a többi pedig altisztnek hagyassék, nehezen tudná szóló elfogadni a javaslatot. Az ellen, hogy az önkéntesség alatt az illetők tanulmányaikat félbeszakítsák, nem lenne szólónak kifogása, ha nem­ következnék után a második évi szolgálat lehetősége. A vizsga letevésére nem a tisztikar meghallgatása, hanem a századparancsnok nézete volt a döntő, s e tekintetben is megnyugtatást óhajtana szóló, mert az utólagos meghallgatása a tisztikarnak nem nyújt biztosítékot. Münnich előadó tekintettel arra, hogy ő nyújta be az ifjúság kérvényét, s vezette küldöttségét a miniszterekhez, kötelességének tartja kijelenteni, hogy már az ifjúság küldöttsége előtt megmondta, hogy készséggel szolgálatára áll ugyan, de a­nélkül, hogy ebből bármi következtetés lenne vonható a tör­vényjavaslattal szemben való magatartására nézve. A jelen tárgyalás alatt szóló egy oly nézetet és indít­ványt sem hallott, mely a tiszthiányon való segítést jobban biztosíthatta volna. Ily körülmények között szólónak is hozzá kell járulnia a javaslathoz, bárha maga is szigorúnak tartja azt. Mert lényeges garanc­iákat lát abban, a­mit a miniszter az általános vita alkalmával kijelentett, s mert a közoktatási miniszter által is megtörténtek az előintézkedések az ifjúság helyzetének lehető köny­­nyítésére. T­h­a­­­y felszólal az ellen, hogy oly tartalékos tisztnek, a ki egyúttal képviselő is, midőn gyakorlatra be volt hiva, s polgári ruhában a ház üléseire is járt, parancsnoka ezt egyenesen megtiltotta. Tisza László elnök a javaslat elfogadása mel­lett nyilatkozik, megjegyezve, hogy a magyar nyelven letehető vizsgák fakultatív megengedését szíveseb­ben látná a törvényben, mint az utasí­tásban. Bízik azonban a miniszter nyilatkozatában, hogy e tekintetben megnyugtató rendelkezések fognak létezni s abban, hogy a közoktatási miniszter is már tett lépéseket e rendszabályok tanügyi s polgári hatásának enyhítésére. Fejérváry báró miniszter megjegyzi, hogy nemcsak a képviseletnek, de a kormánynak is köte­lessége, a nemzet érdekeit minden irányban megóvni s ezt a jelen javaslatnál sem tévesztette el szemei elől. Elismeri, hogy némely irányban súlyosb hatá­­rozmányok vannak e javaslatban, mint a régi tör­vényben, de ezek nem büntetésként vannak felvéve, mint némelyek állították, hanem magasabb czél érde­kében. A czél segíteni a husz év alatt tapasztalt ba­jokon, t. i. azon, hogy a tisztikar létszáma aránylag csekély s azt ki kell egészíteni; továbbá, hogy az egy évi önkéntesekből levő tisztek azzal a jártassággal bírjanak, a­melyet követelni kell ama legénység érdekében, a­melyet hivatva lehetnek vezetni az ellenség előtt. E kettős czést csak úgy lehet elérni, ha egyrészt az intelligenczia az egy évet kizárólag a katonai tanulmányoknak szenteli s másfelől a csapatoknál megfelelő intézkedések létez­nek a gyakorlati kiképzésre nézve is. Az esetleges második évi szolgálat nem büntetés, hanem gondos­kodás arról, hogy az illető legalább használható al­tiszt lehessen. Felhozták, hogy az egyévi önkéntesség nem kiváltság. Hogy mi czélból adja ezt az állam, az más kérdés, de kétséget nem szenved, hogy az egye­sekre nézve kiváltság, melynek fejében bizonyos köte­lezettséget elvárhatni tőlük. A­mi a német nyelvet il­leti, elvileg ezen kell letenni a vizsgát már csak azért is, hogy a bizottság meggyőződhessék arról, hogy az illető tud-e a német nyelvből annyit, a­mennyit a szolgálat okvetlenül megkíván; de meg van engedve, hogy a­mennyiben nem tudja magát kellőleg kifejezni, anyanyelvén is letehesse a vizsgát. Annak nincs alapja, mintha szólónak ide vonatkozó nyilatkozatai ne egyeznének meg azzal, a­mit az osz­trák honvédelmi miniszter mondott, a­minek bizonyí­tékául felolvassa szóló az utasításnak ide vonatkozó rendelkezéseit. Határozottan kimondani, hogy csakis az állam nyelvén tehető le a vizsga, annyi lenne, mint esetleg el­zárni műveit egyéneket a tiszti vizsga letehetésétől. Abban tehát, hogy a vizsgának az anyanyelven való letehetése mondatik ki, semmi sérelem nem le­het. Minden vizsgabizottságnál, a­hol magyarok van­nak, a hadügyminiszter rendelete következtében van egy magyarul értő tiszt, e részben tehát nehézség nem foroghat fenn. A második év már nem önkéntesi év, de az ki van mondva, hogy az illetők tisztán csak a szolgálatra alkalmaztatnak, kisebb szolgálatok alól felmentetnek s ha akarják, ez év alatt is saját költsé­gükön szolgálhatnak s a második év után is letehetik a vizsgát. Ha valaki önhibáján kivül pl. betegség kö­vetkeztében elmarad, katonai orvosi bizonyítvány alapján utólag leteheti a vizsgát. A szegényebb sor­­súak államköltségen vézetnek be s éppen oly elbánás­ban részesülnek, mint a többi, csakhogy a laktanyá­ban kell lakniok. A tiszti vizsgákra éppen úgy bo­csáttatnak, mint a­kik saját költségükön szolgál­nak s ha a vizsgát letették, második évben sem­mi esetre nem fognak szolgálni. Megengedi szóló, hogy az önkéntesekre fordított figyelem, s az ok­tatás nem volt mindenütt egyforma, de ez nem kerülte ki a hadügyi kormányzat figyelmét s különö­sen az oktatásra nézve a most tárgyalás alatt levő eljárás által megfelelő módosítások fognak tétezni s maga a hadügyminiszter hangsúlyozta, hogy az ön­kéntesek oly elbánásban részesüljenek, a minő jövő tartaléktiszti hivatásuknak megfelel. Az indokolásban se az nincs mondva, hogy az ifjúság nem tanult, se az, hogy minden eddigi katonai intézkedés helyes volt, csak a tényállás van feltüntetve a törvényhozás előtt, a­melyen segíteni kell. Azt, hogy mindenütt önkéntesi tanfolyam legyen, feltétlenül nem lehet kö­vetelni a hadügyi kormányzattól. A­hol c­sak 1­2 önkéntes van, ott tanfolyamot berendezni nem lehet, csak egy tiszt lesz kirendelve az illetők tanítá­sára. A­kik azonban államköltségen szolgálnak be lesznek rendelhetők oda, a­hol tanfolyam van berendezve. Ez által semmi sérelem nem tör­ténik az illetőkön; az pedig, a­ki saját költsé­gén szolgál, továbbra is maga fogja választhatni a csapatot, a­hol szolgálni akar. Ha az ezred más­hova helyeztetik is át, a lehetőségig meg lesz enged­ve az ott maradás annak, a­kinek szülője bebizo­nyítja, hogy a maga költségén másutt nem tarthatná fenn magát az önkénytes. A­mi az országgyűlési kép­viselőséget illeti, arra az időre, a­midőn be van ren­delve gyakorlatra, természetes, hogy úgy alá kell magát vetnie a szabályoknak, mint bárki másnak. E kérdés szabályozása nem a jelen törvény kere­tébe való. A bizottság általánosságban elfogadja a tár­gyalás alatt álló két szakaszt. Ezzel a tárgyalás foly­tatását holnap délután 5 órára halasztották. KÜLÖNFÉLÉK. " Napirend, november 19. A képviselőhöz ülése déli 12 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A magyar tudományos akadémiai, osz­tályának ülése d. u. 5 órakor. A Szen­t­ L­ászló társulat ülése d. u. 4 órakor. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9- d.u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 9—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9 — d. u. 1 óráig. Grand Caf­é-R­estaurant de l’Opera, An­­drássy­ ut., a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — nov. 18. A hiv. lapból. Egyházi kinevezések. A ki­rály ő Felsége Ninger Ignácz nagyszebeni főesperes­­plébánosnak a szent Lélekről nevezett báth-monostori czim­­zetes apátságot, és J­u­n­g-C­s­e­k­e Lajos székely­udvar­helyi főesperes-plébánosnak a bold, szűz Máriáról nevezett veszprémvölgyi czimzetes apátságot adományozta, M­a­r­­k­o­v­­­ch Jakab erzsébetvárosi főesperes-plébánost pedig az erdélyi székeskáptalan tisztb. kanonokjává nevezte ki. Kinevezések: Szanter Nándor nagybányai állami főgimnáziumi helyettes-igazgató ugyanezen fő­gimnáziumhoz rendes igazgatóvá, báró Rudnyánszky József főrendiházi tag a tanulmányi alapokra felügyelő s azok kezelését ellenőrző időleges bizottság előadójává és végül Boltizár Miklós a nyitrai törvényszékhez dijas jog­gyakornokká neveztettek ki. Névmagyarosítások: Löwi Bernát s kis­korú gyermekei Alfréd és Oszkár (Bécs) »L­e­s­z­l­é­n­y­i*­­re, kisk. Friedmann Áron (Munkács) »F­o­g­t­á­r­t-ra, Klein Mihály Pál s leánya Ilona (Budapest) »K­i­s*-re, Szupits József (Szeged) »Fülek­­«-re és Sári József s gyermekei Anna, József és Imre »Ság­i«-ra kért névváltoztatásukat a belügyminiszter megengedte. Személyi hírek. Szabó Kálmán pestm­egyei árva­­széki ülnököt — mint a Hajnal-féle »Értesítő irja — betegsége miatt nyugdíjazni fogják. — Sz. Kiss Gyula pestvidéki központi bíró, ki túlfeszített hiva­talos működése következtében megbetegedett, már annyira felépült, hogy a napokban átveszi megint hi­vatalos teendőit. Az udvar gyásza. A hivatalos lap mai száma közli, a­mit röviden már említettünk, hogy legfelsőbb rendeletre: néhai Miksa József bajor herczeg ő ki­rályi fenségéért az udvari gyász mától, vasárnaptól kezdve n­y­o­l­c­z héten keresztül, — és pedig : az első öt héten mély gyász s a többi három héten pedig a kisebb gyász viselendő. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ma folytatta a vezetése alatt álló mű- és tan­intézetek meglátogatását s a délelőtt során megtekin­tette a szinitanodát, a technológiai iparmúzeumot s a Rókus különböző osztályait. A miniszter szemle­utjá­­ról a következőket jelenthetjük: A miniszter, kit szemleutjában Berzeviczy Al­bert államtitkár, dr. Markusovszky Lajos min. taná­csos és Szalay Imre min. osztálytanácsos kisértek, első­sorban az orsz. színészeti tanodában tett látogatást, hol Mihálovich Ödön igazgató a tanári kar élén fogadta. Gr. Csáky alaposan informáltatta magát az intézet viszonyai felől. Tiszteletére a drámai szak növendékei közül L­u­k­á­c­s Juliska és S­z­e­r­é­m­y Zoltán a »Zalameai biró« egy jelenetét ját­szották el, az operai szak növendékei közül pedig Handel Berta és Ailbeck Betti a »Próféta« operából énekeltek egyes részleteket. A miniszter az­után a technológiai ipar múzeumba ment, hol megtekintette a gyűjteménytárt és az összes helyisé­geket s a tapasztalt rend és czélszerű beosztás fölött teljes megelégedését nyilvánította; hasonlóképp az állami középipariskolában is, melyet szintén szemügyre vett. Innen a miniszter kíséretével a Rókusba ment, hogy az egyetemi osztályokat meg­tekintse. Itt dr. Müller Kálmán igazgató és dr. Kiin­ger István egyetemi rektor fogadták a minisztert, ki először dr. Lumniczer Sándor egyetemi tanár sebészeti osztályába látogatott el, s megnézte a tan­kórtermeket. Innen a megfigyelő osztályba ment át, majd a foggyógyászati osztályt nézte meg. Befejezé­sül a miniszter az igazgatói irodába látogatott. Fél kettőkor volt vége a szemlének, mely után gr. Csáky a technológiai iparmuzeum népszinház-utczai uj palo­­táját tekintette meg s ezzel mai szemléje véget ért. A vasmegyei főispán kitüntetése. A király ő Felsége Radó Kálmánnak, Vasvár­megye főispánjá­nak, a közügyek és közszolgálat terén szer­zett érde­mei elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeres­zt­j­é­t adományozta. Lelkészi jubileum. Makón — mint lapunknak írják — e napokban ünnepelte dr. C­s­é­c­s­i Miklós, református lelkész, lelkipásztorkodásának huszonöt­éves jubileumát. Az ér­demes lelkész külföldön végezte tanulmányait s 1875-ben jött Makóra. Az egyházi iro­dalom terén is érdemeket szerzett. Jubileumát egész csendben ünnepelte meg. A külömböző testületek s a város képviselői csak az utolsó pere­ben értesülvén a jubileumról, az azután következő napon fejezték ki szerencsekivánataikat. Magyar tudós az Ural vidékén. Dr. Pápay Károly, ki a vallás- és közoktatási miniszter és a földrajzi társaság segélyezése mellett tanulmányi ki­küldetésben van, jelenleg az Ural vidékén tartózkodik s utazásának ethnographiai eredményéről a napokban igen érdekes jelentést küldött dr. Török Aurélnak, ki ezt a földrajzi társaság legközelebbi felolvasó ülé­sén (november 22-én) elő fogja terjeszteni. A honvédmenedékház parancsnoki állása meg­ürült. A miniszter ugyanis az eddigi parancsnokot, Kökényessy Szanislót, kit tavaly szélhüdés ért, végkielégítéssel fölmentette állásától. Rémületében öngyilkos. Lugoson e napokban egy kertész, a­mint fegyverét tisztogatta, nem elég vigyázatosan járt el, úgy hogy a fegyver elsült. A közelben egy fiatal embert látott, ki a lövés eldör­dülte után összerogyott. A kertész erre rémületében szívén lőtte magát és szörnyet halt. Alig néhány percz múlva a fiatal ember fölkelt és semmi baja sem volt. A kertész golyója csak a karját horzsolta. Elfogott gyilkosok. Magyar-Szákoson a múlt hónapban meggyilkolták a Bonyhádi-családot. Hosz­­szas nyomozat után a csendőrök végre kiderítették, hogy a bűntényt három viszághi és két furlugi jó­

Next