Pesti Napló, 1888. december (39. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-01 / 332. szám
érdeklődéssel, részvéttel viseltetik, de az érdeklődés és részvét azon mértékével, mely már a harmadik, negyedik felvonásban tudja, hogy saját végzetes hibái teszik őt tragikus hőssé. Milán király a kis Szerbia minden pártját le akarta főzni és mindegyiket kérlelhetően ellenségévé tette. Elbocsátotta Garasanint, a haladópárt vezérférfiát, mert nem akart a válásba beleegyezni, pedig a haladópárt Szerbiának legjózanabb elemeiből állott és áll és csak ennek a pártnak sikerült volna a Szerbia és monarchiánk közti szövetséget, ha nem is népszerűvé, de legalább elfogadhatóvá tenni. Garasanin után Biszticset hívta meg a kormányra, azt a Biszticset, ki szerb Cavournak képzeli magát. A király azon időben mosolyogva jegyzi meg bizalmasai előtt, hogy Biszticsre csak azért bízta a kormányt, mert módot akart neki adni, hogy lejárja magát és népszerűtlenné legyen. Segített is neki tőle telhetősg, hogy bukásából fel ne emelkedjék. Utána a radikálisok következtek Gruics alatt. Ezeknek kormányra jutását azon reményben engedte meg, hogy köztük és párthíveik közt, kivihetetlen programmjuk miatt, csakhamar szakadásra fog kerülni a sor, ami valóban meg is történt. Gruics sötét boszutervekkel szívében távozott és boszuterveiben az sem akadályozta, hogy a király őt, mint tábornokot, rendelkezési állapotba helyezte. Mikor mind a három párt államférfiait elcsapta Milán, akkor előrántotta Kriszticset, kinek az volt feladata, hogy a királynéval való válását keresztülkorbácsolja. Hogy miként oldotta meg Krisztics ebbeli feladatát, azt a „Pesti Napló” közönsége igen jól tudja és fölösleges volna azt itt ismételni. Azt mindenki be fogja ismerni, hogy aki Szerbiában Garasaninnal, Riszticscsel, Gruicscsel szakít, az az egész szerb nemzettel szakított, mert e három férfiú vezeti a Szerbiában létező három pártot; ezeken kívül csak szolgák és tányérnyalók állnak a király rendelkezésére. — Újkori történelmünk felmutat oly királyokat, kik az összes alkotmányos pártokkal összeütközésbe jöttek és mégsem buktak meg; csakhogy az ily fejedelmeknek egy erős és hű hadsereg állt hátuk mögött, minden perezben készen arra, hogy a fegyveres ellenszegülést eltiporja. A viszonyok ismeretére hivatkozva bátran elmondhatom, hogy Milán király már teljesen elvesztette szerb hadserege rokonszenvét. — Nem feledhetik el neki a szlivniczai vereséget, melyért őt állítják oda bűnbakul, de főleg Horvátovics tábornokkal szemben követett eljárása bőszítette fel ellene a katonai köröket. Horvátovics Szerbia hadseregében olyan szerepet játszott, mint Ausztriában egykor Radetzky. Az utolsó szerb közvitéz sem nevezte másként, mint »Horvátovics apánk.« Egész legenda-kör fejlődött körüle és a népdalok egész füzére környezi személyét. Ezt a Horvátovicsot Milán egyszerűen nyugdíjaztatá, csupán azon okból, mert nem akart szoknya intrigákba elegyedni. Jellemző a hadsereg hangulatára, hogy mióta Krisztics vette át a kormányt, alig múlik el hét, melyben főtiszteket tömegesen nem nyugdíjaznának, a hadsereg kötelékéből el ne bocsátanának, avagy fegyelmileg politikai üzelmek miatt ne büntetnének. Mikor a válópert el kellett a püspökök ellenszegülése miatt halasztani, Milán király találkozót kért Abbáziában attól a Biszticstől, kit pár hóval azelőtt tervszerűen örök időkre lehetetlenné akart tenni és ki akkor egy hirlaptudósitó előtt nyíltan odanyilatkozott, hogy »sajnálja, hogy az Obrenovicsok érdekében valaha egyetlen lépést tett.* A szerb király, az ország és a válás érdekében Riszticstől tanácsot, támogatást kért, fejedelmi kegyét helyezve kilátásba és Risztics még egyszer hitelt adván a királyi ígéretnek, Belgrádban elhíresztelte, hogy nemsokára övé megint a hatalom. Olyan kis városban, mint Belgrád, a legfontosabb politikai titkok is könynyen kiszivárognak, nem csoda tehát, ha a Krisztics kormány e kolportált hirek hallatára sietett lemondását Gleichenbergbe elküldeni. Most már Kriszticsék is nehezteltek és a királynak nem volt mit tenni, mint a »Pol. Korr.« útján közhírré tenni, hogy a Krisztics-kormány még mindig birja osztatlan bizalmát. Ugyanekkor, királyi felhívásra, a radikálisok megbizottai titkon Gleichenbergbe hivattak és velök is alkudozást folytatott Milán legbensőbb embere, Krisztics Milán kabineti titkár. Ezekben a fondorkodásokban tehát mindenki dupe-irozni akarta a másikat: a király úgy, mint a létező pártok vezetői. És itt szabad legyen közbeszőnöm egy érdekes epizódot, mely az eddig elmondottakkal nincs ugyan logikai sorrendben, de azért a bekövetkező események fejlődésébe beleillik. Sokan fognak még emlékezni, hogy az első szerb török montenegrói háború alkalmával II. Sándor czár, egy czári ukázban, Szerbiát és Milán fejedelmet érzékenyen megsértette. Szerb beavatott körök beszélik, hogy a megsértett Milánban ez a megbántás érlelte meg az osztrák-magyar szövetség első csíráját. Ehhez hasonló inczidens adta elő magát most legközelebb. Bécsben Vilmos német császár látogatását várták, és miután Milán ugyanakkor Gleichenbergben, tehát osztrák földön időzött, a bécsi külügyminisztérium udvariasságból őt is bele akarta vonni a császártalálkozásba. Lépések létettek Németország bécsi nagyköveténél, Beuss herczegnél ez irányban, de onnan azon bizalmas értesítést kaptak, hogy miután a wiesbadeni események miatt Vilmos császárnak egy adott ígéret meg nem tartása miatt Milán királyra oka van neheztelni, ez idő szerint ez utóbbival nem óhajt találkozni. A bécsi külügyminisztérium nem bolygatta tovább a dolgot, de a szerb királyt mélyen bántotta e mellőzés, melyet a bécsi külügyi kormánytól nem várt. E bántódással egyidejűleg kezdődött Persiani belgrádi orosz követ és Krisztics Milán kabineti titkár közt a közeledés, melyet a szerb hivatalos sajtó a „Pesti Napló” erre vonatkozó tudósítása után hivatalosan sietett megczáfolni, nagyképüsködve kijelentvén, hogy Krisztics ur Persiani urat már 2—3 hét óta nem látta. E czáfolat illusztrálására legyen szabad egy analóg adomáról itt megemlékezni. Gróf Lónyay miniszterelnöksége idejében a választások alkalmából egy Tisza-parti kortes tiszteletlenül nyilattkozott a fennálló kormányról és e miatt a törvényszék a kormány megsértése czimén vád alá helyezte. A jámbor kortes a vádhatározat ellen felebbezéssel élt és ebben azzal védekezett, hogy amennyiben az inkriminált időben a kormány székhelyén, Pesten, meg sem fordult, sértést a komrány ellen el sem követhetett. Ilyen Krisztics ur védekezése, melynek lehet, hogy Pesten és Bécsben hitelt adnak, de itt Belgrádban még a verebek is csiripelik, hogy a király bizalmasa és Persiani úr közt hetek óta bizalmas pourparlere folynak. Milán királynak, mihelyt Gleichenbergből hazajött, első dolga volt a metropolita által házasságát felbontatni és hogy az e fölötti elégedetlenséget ellensúlyozza, az összes pártok főembereit alkotmányrevízióra hívta össze. A pártok belementek az újabb kelepcéébe, de azzal az elhatározott szándékkal, hogy a helyzetet saját czéljaikra fogják kiaknázni. A többit tudják önök otthon. Tudomással bírnak, hogy a radikálisok az ősválasztásoknál többséget nyertek és hogy az új alkotmányban meg akarják vonni a koronától a béke és hadüzenet, az alkotmányozó gyűlés összehívásának és feloszlatásának jogát. A szorongatott király ilyen viszonyok közt egy ad hoc választási formát akart oktrojálni, de azt sem a haladó, sem a liberális, sem a radikális párt el nem fogadta, de sőt e pártok vezérei, Garasanin, Risztics, Gruics egyaránt hírlapilag tiltakoztak e királyi terv ellen. És most mi fog következni? Itt némelyek államcsínyben hisznek, de nincs hozzá hadsereg. Mások, mégpedig a nagy többség, azt hiszik, hogy a december másodiki választások oly konventet fognak inaugurálni, melynek a király kénytelen lesz elsősorban az osztrák-magyar szövetséget, másodsorban királyi prerogativáinak nagy részét, harmadsorban családi viszályait feláldozni. Lehet, hogy hazámban sokan túlzással fognak a szerb helyzet ecsetelésében vádolni, de Kossuth egykori szavaival élek: »Lehet, hogy Cassandra vagyok, de ne feledjék, hogy Cassandrának igaza volt.« Az oroszláni pánszláv lázadás. (Saját tudósítónktól.) . Komárom, nov. 30. Régen nem volt oly nagyfokú érdeklődést keltő tárgyalás a komáromi kir. törvényszéknél, mint az, mely tegnap délelőtt kilencz órakor kezdődött az oroszláni pánszláv izgatások ügyében. A törvényszék, tekintettel az ez ügyben szereplő vádlottak és tanuk nagy számára s a közönség páratlan érdeklődésére, a végtárgyalás színhelyéül a megyeháznak e czélra átengedett nagy termét jelölte ki, mely intelligens hallgatósággal zsúfolásig telt meg. A bírói és ügyvédi kar csaknem teljes számban képviselve volt ott. Négy hosszú sorban ültek a vádlottak, számra 54-en, kik egy tősgyökeres magyar megyében izgattak a magyarság ellen. A bíróság következőleg alakult meg: elnök Thay Géza, előadó Sárközy Zsigmond, szavazóbíró Farkas Lajos, jegyzők: Pázmándy Károly és Emánuel Győző. A vádhatóságot Kossár Dezső kir. ügyész képviselte. Czabik István vádlottat a bejelentett Dula Máté turócz-szentmártoni ügyvéd helyett, ki időközben visszalépett a képviselettől, Fajner István szeniczi ügyvéd, Basák Jánost s 53 társát, valamint Pohánka Gyula tanítót Szabó Lajos budapesti ügyvéd védelmezte. Czabik István, Oroszlán községi jegyző, nemzetellenes izgatás és rágalmazás, Basák János és társai pedig magánosok elleni erőszak és lopás bűntette miatt lettek vád alá helyezve. A kitűzött időre a felek megjelenvén, Thay G. elnök ama kijelentés mellett, hogy a végtárgyalást a törvényszéki épület helyett a megyeház termében kell megtartani a tárgyalást megnyitotta. A védelem igazolására nézve az elnök felhívására Fajner István bejelente, hogy Czabik István védelmét Dula Máté ügyvédtől ő vette át. Szabó Lajost pedig a törvényszék előtt tett szóbeli nyilatkozatban 36 vádlott bízta meg a védelemmel. Kassár D. kir. ügyész hosszas előterjesztésében kimerítően ismertető a vádat, mely szerint Pohánka Gyula, oroszláni volt ev. segédtanító feljelentést tett Czabik István, oroszláni községi jegyző ellen, hogy ez a miatti boszurában, mert előbbi a magyar nemzetiségi irányt védelmezte úgy az iskolában mint a magánéletben, egy hektográfon sokszorosított nyílt levelet terjesztett, mely ama rágalmakat tartalmazta, hogy Pohánka egy Balló Anna nevű nővel vadházasságban élt, miből törvénytelen gyermek származott, s ez okból fosztották volna meg öt tanítói állomásától. Czabik István jegyző pedig Pohánka és társa ellen tett panaszfeljelentést hatóság elleni erőszak bűntette miatt, mert nevezett tanító lázítása és bujtogatásai következtében a vádlottak a múlt évben betörtek lakásába, összes ingóságait kihurczolták és elrabolták, élelmiszereitől is megfosztván őt, mindenét elpusztították. Az ezen ügyben elrendelt vizsgálat befejeztével, a rendelkezésre álló bizonyítékok s vádlottak beismerő vallomásai alapján a kir. ügyészségnek határozatával nevezettek vád alá helyeztettek. A kir. tábla Czabik Istvánnak a Pohánka Gyula ellen a btk. 258. §. ttk. s 259. §. rendelkezése alá eső rágalmazás bűntette miatti megfelebbezett vádját nem hagyta helyben, csakis a sajtó utján elkövetett esetleges rágalmazás iránt tartotta azt elfogadhatónak. A kir. ügyész ezután Czabik János, Czabik István jegyző, a tatai főszolgabíróság, a községi bírós a csendőrségnek ez ügyben tett felterjesztését kérte felolvastatni, mihez Fajner és Szabó védők is hozzájárultak, utóbbi még azon kérelemmel, hogy a közig. hatósághoz érkezett feljelentések is olvastassanak fel, minek a törvényszék helyt is adott. Ez iratok Czabik J.s társai ellen terhelő bizonyítékokat tartalmaznak. Felolvastatott továbbá Pohánka Gyulának a komáromi törvényszékhez intézett kérvénye, melyben a sajtóra hivatkozván az oroszláni pánszláv izgatásokra hívja fel a törvényszék figyelmét s az említett pamflet elterjesztése miatt Czabik J. s Viczena János községi biró ellen a fenyitő vizsgálat megindítását kérte. Majd felolvasásra került a községi elöljáróság által Pohánka részére kiállított erkölcsi bizonyítvány, mely szerint az elöljáróság is rágalomnak tartja a Czabik által terjesztett pamfletben foglaltakat, s a bizonyítványt, valamint annak aláírásait hamisnak mondja , és bizonyítja, hogy Pohánka hazafias ténykedései miatt lett megtámadva. Felolvastatott még a Balló Anna által kiállított bizonyítvány, mely szerint igazoltatik, hogy Pohánkával nem élt vadházasságban; továbbá Czabik István feljelentése Pohánka ellen, hogy a község lakói az ő izgatása következtében és a tatai főszolgabírói hivatal jelentése, mely Oroszlánon vétetett föl az ottani lázadásról. A lázadás, melynek lecsillapítására katonaság rendeltetett ki a Czabik és Pohánka közti nemzetiségi gyűlölködésből eredt. Mostyenan oroszláni ev. lelkész,ki fel lett hiva, hogy prédikáczióit magyar nyelven tartsa, kinyilatkoztatta, hogy kész bármily nyelven a vasárnapi predikácziót megtartani, csak magyar nyelven nem. E nemzetiségi tüntetés nagyobb mérveket öltött s a nép is felizgattatok. Czablka betyárnak nevezte Pohánkát és kidobatta a községházából. A csendőrség jelentése szerint a jegyző lakásának feldulása alkalmából számosan követtek el lopást s az ellopott tárgyak azoknál részben meg is találtattak. Felolvastatott a hatvan oroszláni lakos által aláirt s a megye alispáni hivatalához felterjesztett kérvény Czabik ellen, mely szerint nevezett pánszláv érzelmei miatt a községben sok viszályt okoz, s nemcsak pánszláv, hanem hanyag, kötelességmulasztó hivatalnok, s e miatt állásától elmozdítani kérik. Pohánka Gyula feljelentése szerint Czabik a magyarokat „kutyáknak és szájhősöknek” nevezte. A magyar tankönyveknek az iskolában való használata ellen folyton agitált és többben mondotta: »Igenis pánszláv vagyok, tessék róla tenni!« Szabó védő a három feljelentésre vonatkozó véghatározatot felolvastatni kéri, mit a törvényszék elrendelt. E szerint Czabik több községi polgárt tettleg és szóval bántalmazott, hivatalában részegen működött, a községi számadásokat rendetlenül vezette, a községi hátralékos követeléseket hamisan 1000 írttal többre mutatta ki, s csak némely részben számolta el, a miért állásától felfüggesztőe 1t. A felfüggesztést a belügyminiszter is helybenhagyta. Ezután a magánvádló kihallgatása következett, melyet megelőzőleg Kossár kir. ügyész javasolta, hogy az eddigi gyakorlattól eltérőleg, engedje meg a törvényszék, hogy tényleges kérdés felmerültével közvetlenül intézhesse vádlotthoz a kérdést, amely kérésnek az elnök helyt is adott. Elnök kérdésére Pohánka Gyula kijelenti, hogy Czabik elleni vádját fenntartja. Fajnor István védő Pohánka ellen viszonvádat emel és erre nézve Czabikot kéri kihallgatni. Az ezen pont körül a vádhatóság képviselője és Fajnor védő közt folytatott vita után a kir. törvényszék Pohánka kihallgatását ez irányban elrendelte, mire Pohánka Szabó Lajos ügyvédet bizta meg a védelemmel. Pohánka Gyula, mint panaszos kihallgattatván előadta, hogy csővári születésű, Oroszlán községi segédtanító. Az első időben jó viszonyban volt Czabikkal. A rossz viszony onnan származott, mert panaszos látta, hogy az iskolában a magyar nyelv oktatása teljesen elhanyagoltatott s a törvény e részbeni követelményének nem tettek eleget, mely körülmény ellen panaszos erősen kikelt. Czabik őt ezért megtámadta s haragosa lett, mert az egyházközség a panaszos által irt hírlapi felszólalások következtében a magyar nyelv oktatását elhatározta. Czablka muszkákat dicsőítette, s a magyar nemzet elleni gyűlöletének tényekben is kifejezést adott. Egy nyílt levelet bocsátott ki, melyben az a rágalom foglaltatik, hogy ő vadházasságban élt Balló Annával, kitől gyermeke származott, amiért állomását el kellett volna vesztenie. Erre nézve hamis bizonyítványt állíttatott ki, s ily módon akarta panaszost a községből eltávolíttatni. Ez okból rágalmazással vádolja Czabikot. Az elnök az ügyésznek Pohánka Gy. és Balló Anna közti vadházasságra vonatkozó kérdésekre, mint ez ügyhöz nem tartozókra, nem engedte meg a feleletet. Következett Czabik István vádlott oroszláni volt jegyző kihallgatása. A vádbeli cselekményt részben beismerte. Pohánka nagyzási viszketekségből öt pánszlávizmussal vádolta, mert tudta, hogy ezzel Czabiket tönkre teheti; izgatott ellene, hogy hírnévre tett szert, sőt egy ezüst billikomot is kapott elismerő jutalmul. Czabik nem akarta Pohánkát tönkre tenni, csak tisztességtelen agitáczióit akarta elnyomni. Sárközi előadó bíró a Czabikhoz: Meggondolta-e ön, mi lesz ennek a következménye és meggyőződött-e arról, hogy való-e az, amit Pohánkáról írt, mielőtt a nyilatkozatot kiállította ? Czabik: Nem. Elismerem, hogy oly czélból írtam, hogy ártsak vele Pohánkának, mert ő is ártott nekem. Balló Annának az ev. káplán által levelet írattam azzal a kérdéssel, hogy a Pohánkától származott gyermek életben van-e ? És Balló Anna az iratok közt levő választ írta a lelkészi hivatalhoz. Sárközy: A hírlapi czikkek szerzőjét sem tudakolta a lap szerkesztőségénél ? Czabik: Nem. — Farkas szavazó biró: Hány példányt küldött szét a nyilatkozatból ? Czabik: Vagy 10—16 öt. — Kóssár ügyész: Tudta-e Czabik, hogy e vadházasságról szóló nyilatkozat terjesztése által Pohánka állását is elveszítheti ? Czabik: Ha beismerő vallomást tettem, azt nem vonom vissza. — Az elnök: Ha ön a nyilatkozat keltezési helyére vonatkozólag tévedt volna, akkor nem Kádról, ahol ön soha sem volt, hanem Oroszlánról kellett volna azt kelteznie. Czabik: Télihiba volt kérem. Ezután Pohánka Gyula, az ellene emelt viszonvád alapján, mint vádlott hallgattatott ki. — Az elnök: Az a panasz emeltetett ön ellen,hogy Czabik Istvánt pánszlávizmussal vádolta. — Pohánka: Családja körében s a néppel folyton tótul beszél; tehát mint a nép vezetője csakis e czélból tehette azt. — Sárközy: Be tudja ön azt bizonyítani ? — Pohánka: Igen! (A vádlottak mind »igen«-t kiáltanak.)—Sárközy: Igaz-e, hogy Czabik azt mondta, hogy a muszkáktól kiki 10 hold, a vezető pedig 50 hold földet kap jutalmul? — Pohánka: Takácstól hallottam ezt, ki Czabiktól hallotta. De azt tudom, hogy a magyar iskolakönyvek behozatala ellen erős akcziót fejtett ki, s mert én ezt ellensúlyoztam, engem inzultált. Ha valamely nagy férfiúról beszélt valaki, szerette azt tót származásúnak mondani. Comenius Amos, híres pedagógust is tótnak mondta. Engemet szoczialistának nevezett, s folyton sértegetett. Tanult erre Viczena János biró, Mostyenán György lelkész s Czabik Hermin. Én nem vádoltam a lapban pánszlávizmussal Czablkot, csak e körülményre hivtam fel a hatóság figyelmét, ötféle tót újságot járatott, s ha jöttek a lapok, valóságos ünnep volt Czablkéknál. Többek közt a »Narodny Noviny é s a »Narodny Listy* cz. lapokra emlékszem. A magyarokat lusta és dolgozni nem szerető embereknek nevezték, s azt hangsúlyozták, hogy majd eljön a »szabadulás napja.« Engemet is pánszlávvá akartak tenni. Novomeszky káplán azt mondta nekem, hogy batót királyság lesz, akkor engem tanárrá tesznek. Fajnor védő: Volt-e vádlottnak a hírlapi czikkekkel rágalmaízsi czélja, ő írta-e a hírlapi czikkeket? Pohánka: Nem volt és nem is én írtam a czikkeket, mert nem is hittem, hogy Komárom megyében a pánszlávizmust fel lehet találni, ők maguk mondták, hogy pánszlávok. Szabó védő: Tek. törvényszék. Három kérdésem volna védenczemhez. Az első: A magyar istentisztelet ellen volt-e Czabik ? Pohánka: Igen. Azelőtt magyar istentisztelet volt, de később az ev. egyházmegye beszüntette. (Pohánka itt tanukra hivatkozik.) Fajner védő: A tanuk érdekeltek lévén ez ügyben, kihallgatásuk ellen kifogást emelek. Szabó védő: A második kérdésem: Volt-e Czabik a magyar iskolakönyvek ellen ? — Pohánka: Igen, ellene volt a lelkész úrral együtt. Ez ügyben tartott gyűlésükben a presbitérium ellen határoztak, mely a magyar könyvek mellett volt. — Szabó védő: A községházánál, midőn a felek a jegyzőhöz mentek, szabad volt-e ott magyarul beszélni ? — Pohánka: Szabad volt, de Czallik nem szerette; ilyenkor azt mondta: »Van nekünk nyelvünk, mert nem beszélik azt.« (Vádlottak mind felkiáltanak: »Igenis, úgy van!«) Szabó védő: A családban milyen nyelven beszéltek Czabikék? — Pohánka: Tótul. Leánya azt mondta nekem, hogy ha hozzájuk jövök, tótul beszéljek és a »tis megszólítást használjam, ne azt, hogy »om.« Fajnor védő: Tudja-e ön a tót grammatikát ? Pohánka: Nem tudom, csak a gyakorlatban tanultam tótul, — de azt tudom, hogy a »ti« kifejezést a pánszlávok használják; aki az »oni«-t használja, az beszélhet ugyan tótul, de magyar érzelmű. Fajnor: Mint tótajku község tanítójának ismernie kellene a tót grammatikát. Kassár kir. ügyész: Birt-e a nép tudomással e magyarellenes agitáczióról ? Pohánka: Igen. Az elnök: Nem érdekből tette ön mindezt, nem akart főtanító lenni ? Pohánka: Nem, mert akkor nem köszöntem volna le és nem távoztam volna. A nép bizalma visszahívott és én visszamentem Oroszlánra. Elnök: Nem volt önnek sértési czélja ? Pohánka: Nem, ők maguk mondták, hogy pánszlávok. Ezután Mészáros János tanút hallgatták ki. Pohánkát, rosszhirű embernek ismerte. Elnök: De a községi erkölcsi bizonyítvány ép az ellenkezőt állítja Pohánkáról. Tanú: A községi bizonyítvány hamis. Kossár ügyész indítványára a bíróság a tanúnak esküre való bocsátását mellőzte. Következett Czabik István mint panaszosnak kihallgatása. Czabik előadja, hogy miként jöttek többen irodájába és őt kiutasították. Midőn ennek nem engedelmeskedett, fenyegették őt. Erre jelentést tett a tatai főszolgabiróhoz s ki is jöttek vizsgálat végett. Nemsokára Sarlay, vándortanár járt ott gazdasági szakelőadás tartása végett s ő a népet e czélból dobszó által gyüjté össze a községházához. A korcsma felől ugyanekkor nagy néptömeg jött a községháza felé, kik bejöttek hozzá s felszólították, hogy hagyja el az irodát. Tomasek Márton ténykedett leginkább s megakadályozta az előadás megtartását. Aztán nagy zajongással betörtek s úgy az irodából, mint lakásából összes bútorait és holmiját kihurczolták az utczára, s csak másnap két csendőr segítségével hordták ismét vissza. A tárgyalást folytatják. — Második nap. — A mai tárgyaláson Bosák Jánost és társait hallgatták ki. A törvényszék előbb a SzablicsViczena panaszára nézve hallgatta ki a panaszosokat s tanukat. Viczena János biró Bosák János vádlott ellen terhelő vallomást tett. — Kossár kir. ügyész kérdésére Viczena előadta, hogy 1887. febr. 17-én Bosák János a korcsmában kijelentette, hogy ha a jegyző nem távozik a községházából, ki fogják őt vezetni. A nép ezt ott előre megbeszélte, s ő ezt a főszolgabírónál bejelentette. — Szmiek János, volt törvénybiró mint tanú Bosák s társai ellen panaszt emel, hogy ezek őt muszkának nevezve, tettleg és szóval bántalmazták, ablakait beverték. Hallotta, hogy Pohánka azt kiáltotta, hogy húzzák ki a birót. Panaszost is »muszkának« nevezik Oroszlánban, mert Pohánka feljelentését Czabik ellen nem akarta aláírni. A vádlottak közül először Bosák Jánost, a lázadók vezetőjét hallgatták ki. Az elnök: Ön volt a jegyző elleni erőszakosság és izgatásnak vezetője, ön biztatta fel vádlott-társait? Bossák: Azt nem tettem. Ott voltam a korcsmában, hol előre elhatároztatott, hogy a jegyzőt eltávolítják. Én azt mondtam a jegyzőnek: »Magyarország közepén nem kell muszka !« és felhívtam, hogy hagyja el az irodát, melyet bezártam s a kulcsot a bírónak adtam. Tatán a szolgabiróságnál egy úr biztatott a jegyző elleni agitáczióra, azt mondván, hogy »gyávák« vagyunk, ha ilyen jegyzőt megtűrünk a községben. Czabik a preszbiterium gyűlésén azt mondta, hogy ez ne fogadja el a magyar isteni tiszteletet, mert mi pánszlávok vagyunk. A nép azt se tudta és én sem tudtam, mi az a pánszláv. Minket mindenütt »muszkának« csúfolnak, ezért cselekedtem így a jegyző ellen. Én kértem a bírót, ne ereszsze be az irodába Czabikot, s ez megígérte ezt, de nem teljesíti. Én többször felhívtam a jegyzőt a távozásra, de ez nem ment. Ki akartam vezetni, mire ő fojtogatni kezdett. Azt mondtam: »előbb a muszkának kell kimenni« és én is megfogtam nyakát. Akkor ő kiragadta magát s az ott levő iratok közül többet összetépett, egy részét magához vette s kifutott. A bírót nem bántottam, s botját nem vettem ki kezéből, csak kezét megfogtam. Az ablakokat én nem vertem be, hanem a tömeg tette ezt. Az elnök: Ön izgatta folyton a népet és a lázadásban előljárt. A vádlott: Én nem jártam elől. Kossár ügyész: Ha ön ezt nem tette volna, a dolog nem fejlődött volna idáig. A vádlott: Nem tettem. Haragudtam a jegyzőre, mert mindig rossz erkölcsi bizonyítványt állított ki rólam. Elnök: (Viczenát vádlottal szembesítve.) Bosák vette ki a botot az ön kezéből? Viczena: A néppel együtt húzta azt ki kezemből, amint a bot vége az ajtón át az utczára ért. Szabó: Tudja-e, hogy az oroszláni templom tornyán kétfejü sas van? Vádlott: Tudom. Szabó védő kérdésére vádlott még előadta, hogy a jegyző, pap és káplán pánszlávoknak nevezték magukat. Szabó:Mikor az orosz-török háborúban az oroszok bevették Plevnát, mit látott akkor vádlott Oroszlán községben?Vádlott:A falu ki volt világítva s volt bor és ennivaló elég! Ezután Czabikot szembesítették a vádlottal. Czabik: Bossák engemet fülemnél fogva megrázott. A vádlott:Nem igaz, nem tettem. Kihallgatták még a következőket: ifj. Próza János, Paenik Pál, előbbi a szolgálatot tevő csendőr-őrsvezetőnek fegyverét megragadta, utóbbi a bírót bántalmazta e szavakkal: »Maradj itt kutya !« ; ifj. Babrók Pál, Maaka István, stb., kik a vádbeli cselekményeket nagyrészben tagadják. KÜLÖNFÉLÉK “ Napirend, deczember 1. A képviselőhöz ülése délelőtt 10 órakor. A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. a. 9. A budapesti férfi-dalegylet hangversenye a VI—VII. kerületi kör helyiségében. 1 . Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9—d. n. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 8— 7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. u. 9— a. u. 1 óráig. Hazai termékek állandó kiállítása a kereskedelmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Naponként szabad bemenet mellett nyitva d. e. 11— d. u. 4. Grand Garé-Restaurant de l’Opera. Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással Az idegenek találkozási helye. Sikerült parforce-vadászatot rendeztek ma a Bakoson. A Paskál-malom mellett gyülekeztek a véres kabátos sportsmanek délben ‘/12 órakor és innét a gyorsan felkergetett róka után Sikátorig, Fóthig, majd Szent-Mihályig lovagoltak, ahol aztán a róka pompás run után killt adott. Körülbelül huszonöten vettek részt az ütésben. Köztük Esterházy herczeg és egy hölgy is, Ugarte grófnő. A bűvös lámpa az iskolában. A villamos nagyítónak tanítási czélokra való alkalmazásáról tartott ma előadást dr. Szabó József egyetemi tanár a természettudományi társulat estélyén. Abból az egyszerű s mindenki által jól ismert készülékből, a bűvös lámpából indult ki, mely már a gyermekszobának játékszerei közt nagy szerepet játszik. Ezt a készüléket, természetesen megfelelő változtatásokkal, a tudomány is nagyban használja, mint villamos mikroszkópot, szczioptikont, polariszkópot stb. Az előadó e készülékeknek, elsősorban a villamos mikroszkópnak tanítási czélokra való alkalmazását fejtegette. Számos érdekes kísérlettel bizonyította be, hogy főkép az ásvány- és földtan körében mily meglepő eredménynyel lehet a villamos nagyítót felhasználni, kőzetek szerkezetének, ásványok optikai karakterének stb. bemutatására. A külföldön már régóta hasznát veszik a tanításnál e falra vetítő készüléknek, nálunk felolvasó honosította meg, főkép a dr. Sticker bécsi tanár pathologiai intézetében használt berendzés mintájára. Hangverseny a piaristáknál. A kegyes tanítórendiek budapesti főgimnáziumának ifjúsága tegnap, Kalmár Endre, kir. tanácsos, magyar kegyes tanító rendiek tartományfőnöke, névünnepének előestéjén sikerült hangversenyt rendezett a gimnázium nagytermében. Az ünnepelt Lévay Imre igazgató és kormánysegédeinek társaságában lépett a terembe, ahol a közönség lelkesen megéljenezte. Az ifjúság hangversenye után az ünnepelt tartományfőnök beszédet tartott, melyet a nagyszámú közönség zajosan megéljenezett s ezzel az ünnepély véget ért. Viszálykodások az egyetemen. A »Hircsarnok« jelenti: Az egyetemi olvasókörben a viszálykodások nem akarnak véget érni s az olvasóköri tisztikar kebelében legújabban már annyira ment a viszálykodás, hogy komoly összeütközés volt várható. Tegnap végre némileg megoldást nyert a dolog. A tegnap este tartott bizottsági ülésen ugyanis zajos jelenetek közepette Gerlóczy Gyula alelnök, Weiszfeld Vilmos főtitkár és Horthy Jenő altitkár beadták lemondásukat az általuk viselt hivatalokról. A legközelebb tartandó közgyűlésen a lemondott tisztviselők helyébe újakat fognak választani. A pedagógiai társaság december 1-jén (szombaton) délután 5 órakor az akadémia palotájában (Kisfaludy-terem) ülést tart, melyen Felméry Lajos egyet, tanár »A nemzeti nevelés« czim alatt felolvasást fog tartani. Vendégeket szívesen látnak. Ártatlanul eltolonczolták Szegedről levelet kaptunk egy szegény embertől, ki olvasván a toloncz* ügyről irt közleményeinket, alkalmat vesz magának, hogy baját elpanaszolja. Neve Dégi János, régebben bankhivatalnok volt és teljes húsz éven át lakott a fővárosban. De 1878-ban ezredét mozgósították s neki is be kellett vonulnia. Emiatt elvesztette állását s midőn Budapestre visszatért, a tőzsdén Pollák Zsigmond számára üzleteket közvetített. Ezt megtudta egy B. nevű rendőrtisztviselő, aki őt a börzén fölkereste s tőle pénzt kért kölcsön. Dégi adott is neki húsz forintot, majd a rendőrtisztviselő arra kérte, hogy neki száz forintos kölcsönt közvetítsen. Csakhogy e kérést Dégi már nem teljesítette s midőn visszakérte húsz forintját, a rendőrtisztviselő állítólag azt felelte, hogy ezért, mint közveszélyes egyént ki fogja tiltatni a fővárosból. A panaszos levél szerint így is történt. Másnap egy polgári biztos megjelent Dégi lakásán, a VI. kerületi kapitánysághoz kisérte, honnan mint közveszélyes embert, bár Bobasem vett büntetve, a tolonczházba szállították s hazatolonozozták. Hiába volt minden védekezése, végig sem hallgatták. Végül megemlíti Dégi, hogy ez ügyben a főkapitányságnak is irt. Az esetről maga a panaszos is azt mondja, hogy az hihetetlennek látszik és ezért, kellő fenntartással közölvén a panaszt, be kell várnunk a főkapitányság vizsgálatának eredményét. A védtörvény és az önkéntesség cím alatt 34 oldalra terjedő füzet jelent ma meg ,a nagyközönség, az ifjúság és a szülők számára felvilágosításul.« Írta Z. A röpirat-féle egészen mást tartalmaz, mint amit várni lehetne. Nem objektív tájékozást nyújt, hanem polemizál az »ellenzéki« felfogással, különben meglehetősen száraz, kopott érvelésű irat a kormány érdekében. Asbóth János mai beszédjéből, melyet a képviselőházban mondott, esti lapunkban egy hasonlatot tévesen idéztünk. Asbóth ugyanis nem az oláh parasztról szólott, hanem a debreczeni emberről és a vonatkozás, melylyel azt elmondta következőleg hangzott : Mert hagyján, hogyha az illető hazánkfia úgy járna el, mint a debreczeni baka, a ki nyakas, de karakteres ember lévén — mint minden debreczeni — (Derültség) mikor sajtnak nézte a szappant s azt megvette, de meg is ette, mondván : sajtnak vettem, sajtnak ettem, eddig van! Hagyján, ha hazánkfia látná, hogy ő ámításával — hogy más szóval ne éljek — pórul jár, elhallgatna; de a mi hazánkfia nem így tesz, hanem előáll és azt mondja: »Édes magyar hazám igaz, hogy én eltagadtam jövedelmeket akkor, amikor arról volt szó, hogy a haza iránti kötelességemet rójam le; de most, édes magyar hazám, egész másként áll a dolog: most nem arról van szó, hogy én fizessek neked, hanem arról, hogy te fizess nekem s én igaz magyar őszinteséggel bevallom, hogy akkor jövedelmemet eltagadtam.« Ehhez, t. ház, oly foka kell az impudencziának, melyet itt e házban tovább magyarázni, azt hiszem, felesleges, de mással szem-