Pesti Napló, 1889. január (40. évfolyam, 1-31. szám)

1889-01-01 / 1. szám

a nyugat láthatárán összehuzódtak, nultak ugyan el, de a zivatar még­­ ki s minden nyugtalanító jelenség az 1888. év a béke évei közé­­ik. De a fenforgó aggodalmak, a sk közt fölmerült ellentétek ez évben kkentek s habár sehol sem merült fel rajt a hadikészülődés, a fegyverkezés ott eddig hallatlan arányokat öltött, ezikailag ez volt az 1888-diki év fo­­grsa, azértő hatalom Európában s az egész , az idén is Németország maradt, ilyen megpróbáltatások érték. Ez év­­rom császárja volt. Márczius 9-én fe­­e dicsőséges életét I. Vilmos császár, az ős­német birodalom megteremtője, su­­l­én követte őt a sirba fia és trónjának , III. Frigyes császár. Helyét ugyanaz­­ II. Vilmos névvel foglalta el. Az év­­ében főleg ez események foglalkoztat­­német politikai világot és az egész nem­­januárban és februárban ehhez még aggodalmak járultak, melyeket egyrészt ország keleti törekvései, másrészt az e­émet viszonyok alakulata keltettek s a Bismarck herczegnek február 6-ái­­a parlamentben tartott emlékezetes lében nyertek kifejezést. De Vilmos­­ csakhamar bekövetkezett halála, ély benyomás, melyet mindenütt kel­­etileg mérséklően hatottak. III. Fri­­császár hosszú haldoklása s a mély­it, melyet az állapotáról érkező tudósi­ébresztettek, szintén kevésbbé fejlesz­­az ellentéteket. II. Vilmos császár pe­­lakhamar trónralépte után látogatást tett az orosz c­árnál. A császár június 25-én íta meg a legnagyobb ünnepélyességgel tet birodalmi parlamentet s már a kö­­ző hónapban megkezdte nagy északi­ját. Előbb Peterhofba, aztán Stockholm- Kopenhágába ment s végül Bismarck eget látogatta meg. Egy havi szünet az ifjú császár szeptemberben a dél­it uralkodókat, a bécsi udvart, a pápát olasz királyi udvart Rómában lá­­tta meg, honnan Umberto király kisére­­l Nápolyba rándult. Az őszszel voltak a­­z képviselőválasztások, melyekben az­ték súlyos vereséget szenvedett, noha Puttkamer, ki még Frigyes császár alatt csattatott, vezette a választásokat. No­­berben nyílt meg a német parlament, a főleg kelet-afrikai és más gyarmatügyi ések foglalkoztatják a német kormányt, s ottani érdekei védelmére Angliával főm­­­egegyezésre lépett. Francziaországban a lefolyt évet pulangizmus óriási nagyra növekedése mzi. Az év elő napjaiban a Wilson­agy­­ta fel a kedélyeket. A zavaros viszonyo­ Boulanger tábornok, noha a 13. hadtest incsnoka volt, a saját érdekében folyó po­­pai agitácziókra használta fel. Még már­is 17-én elhatározta a­­hazafias tiltakozo­­ttság, hogy Boulangert minden meg­­fedő ker­tben képvisejelöltté fogja fel­ütni. Minthogy a tábornok ez üzelmekben Skeny részt vett, a Tirard-kormány hadi­tényszék elé állította s ennek ítélete alap­­márczius 27-én elbocsátotta a hadsereg elékéből. De a kormány, minthogy a kép­­slőház az alkotmány revíziójára vonatkozó indítványt elfogadta, már márczius 30-án le­köszönt. Ápril 2-án alakult meg a Floquet­­kormány, mely sokféle nehézség daczára meg tudta tartani állását. Ápril 8-án Boulangert, ki immár egészen az agitáczió terére lépett, Nord megyében képviselővé választották. 19-én jelent meg először a képviselőházban, mely alkalommal nagy utczai tüntetések voltak, június 4-én terjesztette elő indítványát az al­­kotmányrevízió tárgyában. Az ülés igen viharos lefolyást vett, Floquet kegyetlenül elbánt Boulangerral. Pár­baj lett a dolog vége, melyben ismét Floquet maradt a győztes. Noha Boulanger megsebe­sülése nagy szenzácziót keltett, népszerűsége folyton terjedt s hívei egyre szaporodtak. Minthogy revizionális indítványát a képvise­lőház elvetette, Boulanger leköszönt, de csak­hamar három helyen választották meg. Azóta szakadatlanul folytatja az agitácziót. Floquet is kénytelen volt a boulangizmusnak enged­ményeket tenni s maga terjesztett elő indít­ványt az alkotmány reviziója iránt. Ez indít­vány tárgyalása azonban a jövő évre maradt. A franczia-olasz viszonyok igen nagy arányú elmérgesedése s a hadi készületek roppant mérvekben való folytatása képezik a boulan­­gizmus terjedése mellett a franczia politikai élet kiválóbb mozzanatait. Angliában február 9-én nyílt meg a parlament. Ápril 24-én Viktória királynő láto­gatást tett a beteg Frigyes német császárnál. Májusban kezdődött az a nagy nemzeti moz­galom, mely a honvédelem lényeges reform­ját sürgeti s melynek gyakorlati eredménye az volt, hogy a kormány fegyverkezési czé­­lokra igen jelentékeny összegeket vett igény­be. Az izlandi bajok ez évben sem csökken­tek s a parlament őszi ülésszakában is sok bajt okoztak. A közös gyarmatügyi bajok a ber­lini és londoni kabinetek közt az előbbi feszült­séget sokban mérsékelték. Az év végén Szua­­kimnál az angol csapatok fényes diadalt arattak. Olaszországban a Crispi-kormány férfiasan megállta helyét s megvédte a hár­mas­ szövetség politikáját. Az év első hónap­jaiban sok baja volt Francziaországgal, mely a kereskedelmi szerződést meg sem újította; márczius végén az abissziniaiak megkezdték műveleteiket Masszovah ellen, de minden eredmény nélkül. Szeptemberben tett látoga­tást II. Vilmos császár Rómában. A parla­ment legutóbbi ülésszakában ismét jóvá­hagyta a Crispi-kormány külpolitikáját. A részleges miniszterválság, mely Magliani pénz­ügyminiszter lemondásával keletkezett, a na­pokban elintéztetett. — Leo pápa január 1-jén ünnepelte az egész kath. világ óriási részvéte mellett jubileumát. Oroszország ez évben egyrészt óriási csapatösszpontosításaival s másnemű katonai készülődéseivel, másrészt keleti ü­zel­meivel remegtette Európát. II. Vilmos csá­szár peterhofi látogatása azonban enyhitő­­leg hatott. Sándor czár nagy körútra in­dult birodalma belsejébe, és egész Ázsiába s távolléte több hétig tartott. Visszatértekor okt. 29-én történt a rémes borkis katasztrófa, mely a vizsgálat eredményei szerint nem vé­letlen szerencsétlenség, hanem gonosz kezek műve volt. A czár élete ellen egyébiránt a nihilisták már előbb Pétervárott is próbáltak merényletet, mely azonban még idejében meg­hiúsíthatott. Törökország külpolitikai viszonyai­ban az idén lényegesebb mozzanat nem állt be. A szultán szentesítette a Szuez-csatorna­­egyezményt. A keleti államok közül az év első felében Bulgária, a másodikban Szerbia foglalkoztatta a külvilág figyelmét. Amnott Ferdinánd fejedelem meg tudta óvni poziczióját s fentartotta az orosz fondorlatok­kal szemben a belső nyugalmat. Szerbiának azonban mozgalmas éve volt. Január 1-én alakult meg a Gruics-kormány, mely nem sokáig tarthatta magát; márcziusban nyílt meg a szkupstina, ápril 27-én alakult meg a Krisztics - kormány, mely nyomban fel­oszlatta a népképviseletet. Csakhamar meg­kezdődött a király válópöre szenzácziós és drámai részleteivel. Utóbb a király az alkotmány revíziója végett összehívta a nagy szkupstinát, mely nagy izgatottság közepett tegnap kezdte meg működését. Ro­mániának is mozgalmas éve volt. Január 1-én a törvényhozás feloszlattatok, február 4-én voltak az új választások óriási agitáczió mellett. Márczius 4-én a Bratiano k­ormány leköszönt, de minthogy senki sem bírt kabi­netet alakítani, márczius 11-dikén ismét Bratiano lett a miniszterelnök. Csakhamar Bukarestben nagy utczai zavargások támad­tak, mire Bratiano végkép leköszönt. Ápri­lis 3-dikán alakult meg a Rosetti-Carp kor­mány, mely a törvényhozást feloszlatta. De az új választásokban nem nyert többséget s kénytelen volt a konzervatívokra támaszkod­va, koalícziós minisztériummá alakulni. Spa­nyolországban június 13-án alakult meg a Lagasta-kormány. Belgiumot főleg mun­kásmozgalmak és hadi készülődések foglal­koztatták. Európa többi kis államaiban ez év folyamán általánosabb jelentőségű esemény nem merült fel. Az amerikai egyesült á­llamokban november első hetében volt az elnökválasztás. Cleveland mostani elnök és pártja kisebbségben maradt s Harrison köztársasági jelölt nyerte meg a többséget, s volna képes összeszedni, olyannyira bizonytalan, lefüggéstelen, megfoghatlan szikrák összeverődése­­támad az, mint maga a »levegőbe öltözött« bár­­y egyes emberi lélek ? Jobb íza­e vájjon az a jó magyar búzából sütött g vér, ha falatozása alatt elgondoljuk: miféle trágyá­­k övérítették annak a földnek a rétegét, melyben az mert, vagy ha épen elénk raknának »tábladisz« mánt abból egy jó darabot ? De hozzunk föl »ad hominem« közelebb fekvő,­hetőbb ellenérvet is. Jó lenne, ha az elhalt neve­­tességekre éhező hyenák megszívlelnék a széptani érze amaz egyik főbb szabályát, mely szerint az sebességnek nincs nagyobb ellensége, mint a teljes íztelenség, és nincs hivebb őre, mint a saisi fátyol. 5 nevezzük a természet tüneményeit a naivság által ki­adott neveken, nevezzük a délibábot a mocsarak ,ráfiból, a föld kigőzölgéséből támadt csalképnek; mondjuk, hogy a nap fölkel, hanem a forgó föld­­mk a nap felé fordult azon felével, melyen mi üzsgünk, mozgunk; irtsuk ki a képzelem minden f­u­d­i­ó­j­á­t: hova lesz a költészet ? Mi a czélja az életadatokat gyűjtők, mohosult rok halmait turkálók mindannyiának ? bizonnyal ,, — nem teszem föl róluk az ellenkezőt, — hogy az íz A nevezetességet, ritka szellemtüneményt még ■dekesebbé tegyék a kegyeletes utóvilág előtt. Nos , ha csakugyan az a czéljuk, akkor az ég szerel­je, ne csinálják az ellenkezőjét annak, a­mit akar­­* 1 Ne tegyenek úgy a költőkkel, mint az akasztott t­érrel az orvosok. Ne vonszolják bonczoló-asztal t és ne kutassák a máját, veséjét, és ne akarják jo­buk szellemét apróra elemezni, mert egy az, egy • az orvosok a kézzelfogható testben öv * találhatnak szakmájukra nézve hasznos íc •VA' a költő szellemét ők annak földi élete Ut tett közös emberi gyarlóságaiban hasz- 5 2­­­ílik — mert mivelhogy ahhoz ők talán nem van élének. ({cesti) * * ' Még mindig attól tartok, hogy félreértetem, lesznek, a kik azt gondolják, hogy beteges kegye­­neki nagy költők iránt, óhajtanám őket valami föld­­fölötti­ lényekül, bálványokul tekintetni, s jellemüket, alakjukat ilyenekként szellemileg bebalzsamoztatva őrizni meg az utókor számára. Pedig mi sincs tőlem távolabb, mint ez. Alig van mozama a történelemnek, a­mitől oly ízó gyűlölettel fordulnék el, mint a vallási fanati­­soknak a spanyol inkvizíczióban orgiát ülő kegyet­­dühöngése. Nem akarok hasonló tévedésbe esni, arra kényszeríttetni az embereket, hogy nyíltan fik ,­mit elhinni nem tudnak, vagy nem tanúja vagyok, hogy tehet­­ő, rezgőrlésig fokozódott kapzsiság hatalmas szövetkezetekbe tereli össze e vá­gyakban s érzelmekben rokon »szép« lelkek nagy cso­portját, a kik a történelem meghamisítására elegendő anyagi eszközöket kerítenek kezükre, és a kik az ő képükre teremtett bálványt az egekbe emelni és is­tennek imádtatni törekszenek. Jelen korunk nagyon alkalmas arra, hogy megrendítse az emberben a tör­ténelmi hűségbe vetett hitet. Mert látjuk, hogy sze­mélyes érdekben elfogult ilyetén csoportok miként igyekeznek másfelől az általuk gyűlölt ellenlábasok alakját kisebbíteni, eltorzítani. Hát az egész, a­mit mondani, megértetni óhajta­nék, csupán az, hogy az ellenséges indulat e törekvéseit ne igyekezzék előmozdítani jóhiszeműleg még az őszinte, valódi, de eszközeit rosszul megválasztó kegye­let is.Csupán azt akarom, hogy a­kik a magyar király igaz hívei, ne dolgozzanak öntudatlanul az orosz czár kezére. Csupán azt, hogy egy igazi költő szellemi alko­tásainak őszinte csodálói ne rántsák le őt abból a ma­gaslatból, a­hová saját erkölcsi és szellemi fensége őt fölemelte. Semmi szükség őt magasabbra emelni, mint a­hová ő fölszárnyalt, de ne is helyezzék alacso­nyabbra. Ne fessék őt szebbnek mint volt, de rútabbnak se, semmiesetre. És pedig ezt azért vélem szükségesnek hangsúlyozni, mert ez utóbbi ki­­fejezhetlenül könnyebb, mint az előbbi. Mert mi sem nehezebb, mint egy teljesen eredeti, a maga által választott, soha mások által nem járt uton járó, nagy költő lelkületének rajza, magya­rázata. Anélkül, hogy párhuzamot akarnék vonni a különböző tevékenységű emberi óriások, had­vezérek, államférfiak, szónokok, politikusok és köl­tők nagysága között, egyszerűen csak ide állítom azon nézetemet, hogy mindezek között éppen az utóbbi lelkületének titkaiba hatolni a legnehezebb. Amazok tettei nyílt könyv lapjaiként állanak a világ előtt, de az a műhely, melyben a költő dolgozik, kétségkívül nethezibb, láthatlanabb, kézzelfoghatlanabb, mint a világ ama zajos színpada, melyben az előbbiek működ­nek. E műhelybe egy-egy bűvös fényt lövellő szűk nyí­láson csak megközelítőleg hasonló öleü elmék lát­hatnak be, és engedjenek meg nekem a mostanság nálunk írósággal foglalkozók ezernyi ezerei, ha két­ségbevonom mindannyiuknál ezt a képességet, és kifejezem azon aggodalmamat, hogy vannak e titokzatos műhelyeknek olyan mélységei, olyatén alakzatai, melyekről az ő »iskolai bölcseségük« nem is álmodik. Itt semmiesetre se lehet biztosan következte­téseket vonni az illető földi életének olyatén közönsé­ges tényeiből, a minőket ők napvilágra hozni igye­keznek, hogy tudniillik, az illető hol, mit evett, mit ivott, kinek hogyan udvarolt stb. Korunk eg^" ^"séga a sokatlrás. És nincs az a felséges ' .j^vkivált ügyetlen kontár I I szakácsok ” 4 meg ne unathatnának. I /'L­­ «ív-Nem csupán életrajzok, de az oly regények, beszélyek írói is sokat ártanak a költők nimbuszának, a­kik el­beszéléseik, színműveik hőseivé teszik, bár nem tör­téneti, de költött alakban s eszményítésre törekvő idétlen festéseikkel keltenek visszahatást az olvasó­ban. Hogy ez mekkora ízetlenség, mutatja az a kö­rülmény, hogy egyetlen nagy költő sem lelte kedvét a »propria laus« e kiváló művelésében , akik tették, Göthe, Moliere, csak egy rokon alakot választottak erre, hogy a szerénytelenség önvádja ne feszélyezze képzelmüket. Figyelemre méltó szempont még az is, hogy a költők közt a lírikus életében találhatunk legkevesebb olyan történetet, mozzanatot, a­mit megírni sza­bad, vagy érdemes. Az epikus, a drámaíró higgadtabb mértékű, nyugodtabb, számítóbb lelkülete, fürkésző szelleme közelebb áll a reális élethez és találkoznak köztük kitűnőleg gyakorlati jellemek, a­kik a kétszer-kettő rideg elméletét is olykor bámu­latos sikerrel tudják hasznukra fordítani, s életük folyása is meglehetősen normális, az átlagosság világ­rendjével kevésbbé, vagy épen nem összeütköző. A fellengőbb, vulkanikusabb belsejű lírikus azonban az ő magas idealizmusával hasonló az olyan madarak­hoz, a­melyek szárnyaik aránytalan terjedelménél, testük könnyűségénél fogva a felhőkön túl érzik ott­hon magukat, de a valóság vizein fölöttébb ügyetle­nül úszkálnak. Az e fajta emberek itt a gyakorlati életben esnek, kelnek­ viseletük, s nem egy apró cse­lekményük a közönséges fölfogás előtt érthetlen, ne­vetséges. Mire való ezeket följegyezni ? Ezek szolgál­janak az ő szellemi műveinek bővebb megértésére ? Ez valóban annyi, mint meg akarni hallani a fű növését. És még azt is kérdezhetjük jogosan, vájjon ab­ban áll-e a kegyelet: gyönyörködni annak körülmé­nyes leírásában, mint küzdött az ilyen ember itt e földön jártában a nyomorral, az észbeli korlátoltság és irigység bosszantásaival, akadékoskodásaival ? És ha még azt lehetne remélni, tapasztalni, hogy a ké­sőbbi nemzedék okul a példán ! De vájjon ha ma egy másik Petőfi lépne föl egy általa oly lelkesen dicsőített alföldi kerületben, mint anno quondam. .. vájjon nem megint egy hajszálon múlnék-e, hogy n­agyon nem vernék ? ** * Mondhatnék még többet e tárgyról, de úgy látom, már­is túl­léptem egy tárcza egyszeri közlemé­nyének térbeli határait. Talán ennyi is elég lesz »külön véleményemből«, mely úgy lehet, minden érve­lésem daczára megmarad épenséggel »különöz« véle­ménynek. Hogy mégis közre bocsájtom, erre abból a tapasztalatomból merítem a bátorságot, mely szerint talán nem ez lenne az első külön nézet, mely közre­­bocsájtásakor közmegütközést keltett, később azonban azt mindenki egészen természetesnek találta és el­fogadta. Fővárosi ügyek. A megfigyelő osztály harczolkodása. A Rókus­­kórház megfigyelő osztálya ma hurczolkodott át a kerepesi­ uti ódon sárga épületből Budára az Einzen­­berger-féle épületbe. A legsulyos­abb betegeket leg­utoljára hagyták s ezeket a késő délutáni órák­ban szállították át. Zárt kocsikban vitték a bol­dogtalan élőhalottakat uj lakásukba. Szállítás közben baleset is történt, a mennyiben az egyik kocsi tengelye eltört s a betegeket bérkocsikba kellett át­helyezni. Ingatlanok forgalma. A múlt héten átiratás alá kerültek a következő ingatlanok: u. m.: Hen­­schmidt Mária I. ker. kuruczlesi dűlőben 1. telke ifj. Henschmidt Pál és Ferenczre. Henschmidt Pál és Mária I. ker. Petneházy réten 1. telkének része Hen­schmidt Ferenczre. Latinovits Géza I. ker. uri-utcza 52. sz. a. házának '/4 része 5000 írtért Latinovits Ernő, Pál és Margitra. Keppel Malvina I. ker. kőer­­bereki dűlőben 1. telke. 2101! •" -' ’ Budapest főv. közönségére. Lindmayer Mihály /. Péterhegyen 1. telke 275., ftért Haszmann I­dejére. Özv. Hausenberger Antalné és társ kórház­ u. 24. sz. a. házuk 3100 írtér­t Zoltánnéra. Kreiszl Schlagmüller Anna és társai III., ker. Jó­­zsefhegyen 1. telkük 600 írtért Horváth Sándor és nejére. Ifj. Szikszay Aladár I., kér. őrmezőn 1. telke 414. írtért Loser testvérekre. Schödl Károly és neje III., kér. bécsi­ ut 81. sz. a. háza 12500. írtért Fürst Dávid és nejére. Segenwein József és neje I. kér. németvölgyben 1. telke 500 írtért Straselgartl Ferencz és nejére. Wimmer Mátyás és Erzsébet I. kér. őrmezőn 1. telkük 700 írtért Loser Jánosra. Bagi József és Imre I. kér. naphegyen 1. telkük 11000 ftért, Gürsch Ferencz és nejére. Raab Józsefné és gyermekei III., kér. szent-endrei­ utcza 50. sz. a. háza 2800 írtért, Raab Istvánra. Postpischl Péterné III. ker. vörösvári­ utcza 2078. sz. a. telke 340 ftért, Simai István és nejére, Nebenführer Mátyás III. ker. táborhegyen 1. telkének 1/2 része 30 frtért, Legányi Frigyesnére. Koischor Zsófia I. ker. Gellértrakpart 40—41. szám alatt ingatlanainak 1/2 része Korscher testvérekre. Herverth Sebő I. ker. kőérbereki dűlőben 1. telke, 800 írtért, Saxlehner András és ne­jére. Lantner testvérek, III. ker. vörösvári-utcza 126. sz. a. telke 700 írtért, Brodmüller Károly és nejére. Kaspár Rozália, III. ker. kiskorona-utcza 48. sz. a. házának fele része, 200 írtért, Reich Kaspar Rozi­nára. Kutlánya János, VI. ker. gyár-utcza 33. sz. a. háza 53,837 írt 50 ktért, Kunossy Vilmos és nejére. Moosbrugger Borbála IX. ker. Gyep-utcza 6. sz. a. telkének fele része Sonnecker testvérekre. Sonnecker testvérek, IX. ker. Gyap-utcza 6. sz. a. telkének fele része 1350 írtért, Kudlik János, Urmann testvérek, VIII. ker. Madách-utcza 26. sz. a. 8500 írtért, Tan­­ninger József és nejére. Hold Ferencz és társai, VIII. ker. óriás-utcza 23. sz. a. házuk 10000 írtért, Frey Imre és nejére. Özv. Rész Károlyné, VI. ker. Szere­­csen-utcza 25. sz. a. háza 2300 írtért, Schwarcz Adolf és nejére, Theodorovíts Jenő, VIII. ker. Mag­­dolna-utcza 26. sz. a. házának s/4 része 2646 írtért, Szemler Lőrinczre. Svadló Ferencz és neje, VI. ker. Podmanitzky-utcza 17. sz. a. telke 29,120 írtért, Jahn Józsefre. Uj Ferenczné, VIII. ker. Illés-utcza 14. sz. a. házának része Végh szül. Uj Terézre. Unger Ber­­nát, X. ker. halom-utcza 7428. sz. a. telke 1200 írtért, Bauschel István és nejére és Kripper Fe­renczre. Greiner Adolf, VI. ker. Vörösmarthy-utcza 31. sz. a. háza, 117000 írtért, Reichmann Miksára. Baumgarten Albert, VIII. ker. fecske-utcza 31. sz. a. háza, Baumgarten Gyulára. Bpest főv. közönsége X. ker. gyár-dülőben 1. telke, 4408 írt 80 krért m. k. kincstárra. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ negyvenedik évfolyamára. Előfizetési árak : (A reggeli és esti kiadásra.) Egész évre .................................. 18 frt -- kr. Félévre ....................................... 9 frt — kr. Évnegyedre................................... 4 frt 50 kr. Egy hónapra................................. 1 frt 50 kr.­­pp- Az előfizetések Budapestre, a »Pesti N­a­p­l­ó« kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. DV: Ha az esti kiadás postai kü­­lönküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A »Pesti Napló« kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, 1889. január . A miniszterek nem fogadnak. A magyar gazdasszonyok m­ű festé­szeti sorsjátékénak nyereménytárgyai a keresk. múzeumban d. e. 11— d. u. 4. Nemzeti muzeum: régiségtár d. e. 9 — d u. 1. Nyilvános könyvtárak: egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9 — d. u. 1 óráig. H­a­z­a­i t­e­r­m­é­k­e­k á­ll­a­n­d­ó kiállítássá kereskedelmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Na­ponként szabad bemenet mellett nyitva d. e. 11— d. u. 4. Az állatkert nyitva egész nap. Beléptidis 30 kr. Grand Caf­é-R­estaurant de l’Opera. An­­drássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Lapunk legközelebbi szitura, rendki­vilis kiadásban, szerdán reggel jelen meg. BV Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal: A magyar földhitelügy reformja. — Közgazdaságunk 1848-ban. — A regále-javaslat végre­hajtása. — Tudomány, irodalom. — Tárcza: A tolvaj asszony. (Regény Tolnai Lajostól.) — Közgazdaság. — Vegyes közlemények. — decz. 31. Személyi hírek. Rudolf trónörökös tegnap dél­előtt Abbáziából Bécsbe érkezett. — Tisza minisz­terelnök, a­mint értesülünk, e hét végén egy-két napra Bécsbe utazik. — Gladstone e hó 29-én töl­tötte be életének 79-dik évét. Szilveszter. Az egész fővárosban, úgy a fénye­sen kivilágított mulatóhelyeken, mint a családi kö­rökben, mindenfelé megünnepelték Szilveszter éjjelét. Üdv az uj évnek! Ragyogó csillárok fényében, kábitó zene hangja mellett, habzó pohárral üdvözölték szá­mos helyen az 1889-iki évet. Alig van kör, klub, mely ma mulatságot ne rendezett volna. A szerkesztőségek­ben, midőn éjfélt mutatott az óra s javában folyt a munka, mindenfelől megszólalt a telefon s a dróton át százfelől százfelé villamos-szárnyakon röpült a négy száj B.u.jé.k. — A Vigadó nagytermében, mint minden év­ben, úgy ez idén is megtartották a szokásos Szilveszter­ünnepélyt. A régi polgári lövöldében a budapesti szob­rászok mulattak át az ó évből az új évbe. A Haas-féle palotában a fővárosi magánhivatalnokok rendeztek családias jellegű estélyt, mely a legkedélyesebben ment végbe. A budapesti kereskedő ifjak is egyleti helyisé­gükben zeneszó mellett tánczc­al lejtettek át az uj esz­tendőbe. Mulatság volt a Széchenyi-séta téri kioszk­ban, hol a budapesti férfi-dalegylet dallal köszön­tötte fel az év fordulatát, Andrássy­ uti palotája dísz­termében pedig a VI—VII- kerületi kör tagjai vi­gadtak a hajnali órákig száz és száz verzióban kife­jezve a­mit mi is kívánunk olvasóinknak : »Boldog újévet«. Változások a honvédségnél. A hivatalos lap hol­napi száma a honvédhadseregben beállott következő változásokat fogja közölni: Lukinácz Ede vezér­őrnagy, az I. honvéd kerület ideiglenes parancsnoka nyugalomba helyeztetett és neki a Lipótrend lovagkeresztje adományoztatott. Kubi­­n­y­i János altábornagy a II. honv. ker. parancsno­ka, hasonló minőségben az I. kerülethez helyeztetett át. Pacor Kálmán vezérőrnagy, a 81. honv. gyal. dand. parancsnoka, a II. honv. kerület ideiglenes pa­rancsnokává, Bernolák Károly ezredes,a 19. hon­véd gyalog féldandár parancsnoka, ezen dandár ideiglenes parancsnokává, Szuchy Ágoston az 1. honvéd gyalog féldandár II. zászlóaljának pa­rancsnoka, e féldandár parancsnokává, és végül Szájer István 23-ik honvéd gyalog féldandár­­beli őrnagy zászlóaljparancsnoknak neveztetett ki az 1. féldand. 2. zászlóaljához. Kineveztették 1889. jan. 1-ével tiszthelyettesekké a tettleges ál­lományban , a gyalogságnál: Péter Lajos, Pancié Sándor, Jankovich Ferencz, Szentgyörgyi Lajos, Scherka Béla, Tóth Kálmán, Mocsáry Fe­rencz, Karl Elemér, Soós Sándor, Ruff Ferencz, Tar­nóczy Tivadar. I.. . Béla, Schon Jó­zsef, Tóth Béla, Faludi Géza, Bir Scheda József, Rt József, Kontz Sál. Vilmos, Kornis G­asz­ila, Krompholz Róbert, Olényi Károly, Hegedi­ky Aladár, Sztankay László, Matesserán J Zsolt, Nagy Lajos, B Szakmáry Elemér, Sz Lang Máté, Graef A b) A lovasaságnál: Réthelyi Lukács Kálmán, Pálffy Imre, Jekelfalussy , Kacskovics Benő, Éder Rezső, Koller Ödön II. a szabadságolt állományban a) a fogságnál: Nyári Viktor, Dzsenics Gyula, Pál, Lehmann Ferencz, Scholcz Pál, Eissen , Valentiny János, Bäcker István, Kövess­ Takács Gyula, Onyaki Miklós, Szvetics József, cse Károly, Burghardt Jenő. — Hada tiszthelyettesekké a következő volt önkéntesek: Taub Lipót, Láng Sándor, Klein Berecz Antal, Gáthi­ Károly, Kovács István, György, Nagy Sándor, Grünstein Hermann, János, Körtvélyesi Géza, Takács János, M­. Károly, Diószeghy Gábor, Borók Gyula, Papp Hevesi Sándor, Samu István, Czirók , Gerenday József. Nem lesz egyetemi bál. Az egyetemi le­­éje, úgy látszik, nem talált visszhangra. A lom megindítói nem találtak bálanyát, a ki esetleges anyagi kárát fedezte volna s igy a­­ feloszlott. A csákovai közalapítványi főtisztség id vezetésével a vallás és közoktatásügyi n. S­z­ü­r­y Kálmán buziási kir. ügyészt bízta főtisztségi állás Szabadhegyi István elhalála­vetkeztében ürült meg. Windischgraetz Róbert herczeg baleset disgraetz Róbert herczeg jelenleg Abbaziábs Ugyanott tartózkodik pater Henrik dome szerzetes, az ismert egyháztörténeti iró, ki Aquinin Tamásról nagy munkán dolgozik gyűjtés czéljából beutazta Krannt s az őszi germelléket. Deczember 27-én este a hercze tást akart tenni pater Henriknél, ki a Rege lakik. A herczeg egy keskeny ösvényen, mely mellett vezet, igyekezett a sötétben a villai Egyszerre megbotlott s négymétern­­ségbe zuhant le a sziklák közé. Pár pé­szén eszméletlenül feküdt a földön. Midőn a fához tért, összeszedte minden erejét s isme kapaszkodni az útra. De nem volt képes fel­­encsére kiáltásait meghallották egy közel Több szolga sietett a helyszínére. A sulya vértől egészen elborított herczeget a gróf család lakására vitték, hol gyorsan orvosi halmaztak. A herczeg fején mély seb volt, pedig egészen össze volt zúzva. Attól fé agyrázkódást szenvedett. Ez azonban szere: történt s a herczeg állapota azóta lényege Kinyomozott pozsonyi betörők. A nag rendőrségnek — mint lapunknak sürgőn került kinyomozni­a Pozsonyban s az odai közt különböző villákban garázdálkodott Ezek közül való volt az a vakmerő is, ki t est előtti éjszakán a karácsonyfa gyertyái világítóul a szekrények feltöréséhez. Nevi­c­z­i Imre, a modorfalvi templom kirabi négy és fél évet ült a győri börtönben. Té­vét is kivallotta, de a kihallgatáson rosszul lett. A vizsgálatot Bacho,­­ vezeti. Családi dráma. Dunaföldvárról irjá megyei Czecze községben az ünnepek óta eset történt. K­a­c­z Pál odavaló földmű 18 éve házas és három felnőtt gyermek kodott a feleségére, hogy viszonyt föl vasúti őrrel. Kovács karácsony napján e tóban volt Kaczéknál, s a féltékeny ürügy alatt magára hagyta őt a nejével, vozott el, már vissza is tért s hová tere­m­tete­en kapta rajta a nejével. Ha történt, a vizsgálat van hivatva kiderül Kacz maga jelentette a hatóságnál, hog­yos lett. Az asszonyt átmetszett nyí meg, s a férjet mindjárt vallatóra fogta kérdésekre oly zavartan válaszolt, hogy azonnal letartóztatni. Az orvosi vizsgát derítette, hogy az asszony nem öngyilk nem gyilkosságnak az áldozata. Az állatvédő egyesület kiadta k­ melyben az évi működésről szóló jelet következő négy értekezés van: »Az áll, az emberek jótevője.« Rökk Szilárd a S­z­a­l­k­a­y Gyulától. »A kultureszme Gömöri H­a­v­a­s­s Sándortól. »Az áll múltja 1848-ig, dr. Kerékgyártó állatvédelem eszméje és az annak szán alapítványról.« dr. Szalkay Gyulát. Eltűnt kereskedő. Linzből távirat lettel, Kurz Márk itt lakó kereskedő ban volt üzlete, e hó 13-ka óta el ti hogy 160,000 frt értékű váltót hoz melyek egy része hamis. Passzíváit teszik. A bécsi piacz is nagyban erdei váltóleszámítolással foglalkozott. Ai Amerikába szökött. Családja hitben volt, hogy Bécsben tartózki gokban. Prado kivégeztetése. A francza kivégeztetéséről a »Figaro«-nak ma a következőket írja: A vesztőhelyet­­tek körül már korán reggel beláthat hullámzott. Prado azzal a csodálata, melyet az utóbbi napokban tanusított sorsa elé. Az egész élét ébren tölt­öt két órakor hajtotta alvásra fejét. S több levelet irt; igy védőjének Cosh gyámoltalan védelemmel, és azzl, láthatólag kerülte mind ama körii­sét, a melyek csak teljes ártatlanság­áig Prado ebben igazságtalan volt , mert az védencze megmentésére­­ követett, így még az utolsó órába ere miniszterelnököt, de eredménytelen­ visszatérve, leverten adta Prado tolt reménye is eloszlott. Prado kiül már és midőn reggel 7 óra után cégek léptek czellájába, nyűgöt gondtalan ember módjára, aludta­­ Beauqueme és Caubet rendőrségi ügyész, Gorron és Baron városi b felső bíróság elnöke, kik felké szemlélték a nyugodtan alvó ható őr lépett hozzá és megérintő válka szemeit. Beauqueme közelebb­­i hangon mondotta neki: »Feli­x­ték figyelembe. Készüljön a­z el kell és a legcsekélyebb megír­ni el az ágyat. Finom elegancziáv:­ni harisnyát és húzta magára­­a rá tükröt vett ki zsebéből s minthi készülne, simítani kezdette boda a halált — szólalt meg végre fi­mai — de más sorsot érdemes

Next