Pesti Napló esti kiadás, 1889. február (40. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-01 / 32. szám

hajtását törte le virágában a kérlelhetetlen sorsnak váratlan vihara! Ő vele két állam méltó büszkesége, két állam népeinek éltető reménye száll a sírba le! Veszteségünk véghetetlen, bánatunk megmér­hetetlen ! Szivünk elszorul s ajkunk némává lesz az égető fájdalomtól. Fájdalmunknál csak Felségtek iránt táplált alattvalói hódolatunk, hűséges ragaszkodásunk és változhatlan szeretetünk mélyebb. E hódolat, ragaszkodás és szeretet érzelmei szólalnak meg bennünk most is, a midőn a súlyos megpróbáltatásnak nehéz napjaiban Felségtekhez fordulunk, hogy e kimondhatlan veszteség felett érzett legmélyebb fájdalmunk s legőszintébb rész­vétünk adóját Felségtek legmagasabb trónjának zsámolyánál letegyük. Az Ég megmásithatlan végzete mérte Felség­­tekre e megrendítő csapást; az ő kifogyhatlan ke­gyelme adjon Felségteknek erőt, megnyugvást és vigasztalást! A Stefánia főherczegasszonyhoz intézett részvétirat teljes szövege ez : Fenséges Császári és Királyi Főherczegné! Lelkünkben mélyen megrendülve, szívünkben égő fájdalommal fogadtuk a váratlan, a lesújtó hírt, hogy ő császári és királyi Fensége Rudolf trónörökös meghalt. Fenséged szerető hitvestársát, boldogságának zálogát, a magyar nemzet koronája örökösét, jö­vendő reménységét vesztette el a Megdicsőültben. Élte világában, testi és szellemi erejének teljé­ben, hirtelen ragadta el a halál­át, ki a legfénye­sebb tehetségek és erények birtokában, erős lélek­kel és nemes szívvel megáldva, két állam népeinek jövő boldogitására volt hivatva. A pótolhatlan veszteség, a mely Fenségedet érte, a mi veszteségünk is s és azért Fenséged mély gyászában teljes szívvel résztveszü­nk, megmérhet­­len keservében a l­egőszintébben osztozunk. Özvegyi bánatában mi, kik fájdalomtól megtör­tén Fenségeddel együtt sírunk és kesergünk, nem nyújthatunk vigasztalást, mert magunk is vigasz­­talhatlanok vagyunk, de imánk az ég felé száll s buzgón kérjük az Istent: áraszsza Fenségedre jósá­gos kegyelmét, s áldja meg Fenségedet hittel, erő­vel és kitartással, hogy e súlyos megpróbáltatásnak terhét keresztényi megadással viselhesse. A trónörökös a tudományokért. Az 1883 iki bécsi »Nemzetközi villamos kiállí­tás« a trónörökös védnöksége alatt állt s neki kö­szönhette, hogy oly nagyszabásúvá lett, hogy a párisi és müncheni hasonnemű kiállításokat, ha nem is múlta felül, de nem is maradt mögöttük. Pedig azok, kik a rendezés élén állottak, eleinte azt is alig mer­ték remélni, hogy e nagy mintaképet csak távol­ról is megközelítse a kiállítás. Mikor a trónörökös a védnökséget elvállalta, rohamosan növekedett a ki­állítók száma, annyira, hogy a rendező bizottság szük­ségesnek vélte a megnyitás elhalasztását. Ezt tudatták Rudolf trónörökössel is, ki azonnal sietett a kiállítási épületekbe, a­hol lázasan folyt a munka. A trónörö­kösre a hír nagyon kellemetlenül hatott, mert nem szerette volna, ha elhalasztják a megnyitást. A ren­dezők egyikéhez, a­ki körútján kísérte, ily kérdést in­tézett: »Nagyon kínos rám nézve az elhalasztás , de ugy­e­bár, nincs más hátra ? A rendező úr válaszolt: »Tudnék egy eszközt, melylyel el lehetne érni, hogy a kiállítók elkészüljenek a kitűzött időre, de ez Fenségedtől függ.« — »És mi volna ez ?« kérdé a trónörökös mintegy felvillamozva. »Fenséged­nek a közelebbi napokban néhányszor ismételnie kellene látogatását; az eredményről biztos va­gyok.« Mosolyogva mondá a trónörökös: »Jól van, meg fogom kísérteni.« S szavának állt. Másodnapra már újra ott volt a kiállítás területén, s mikor pár nap múlva harmadszor is megjelent, meggyőződött róla, hogy ez idő alatt szinte hihetetlen haladást tet­tek a készülődések. S a kitűzött időre minden készen volt, s 1883. aug. 16-dikán a kiállítást meg lehetett nyitni. A megnyitó ünnepélyen maga a trónörökös mondott beszédet, melyben magvasan jelezte a kiállítás jelentőségét. * Egy évvel a villamos kiállításra, az első nem­zetközi ornithológiai kongresszuson találjuk a trón­örököst. Szakemberek közt volt, kik bámulva álltak széleskörű tudományos ismeretei előtt. Fenkölt gon­dolkozását alig jellemzi valami szebben, mint az a be­széd, melylyel a kongresszust megnyitotta: »A büszkeség és az öröm érzetével látom ma a híres kutatók és szakemberek e körét szülővárosunk­ban egybegyűlve. A tudományos törekvés és az esz­mecsere utáni vágy egyesítette itt önöket; közelből és távolból idesereglettek önök, kik azzal dicsekedhet­nek, hogy az emberi tudás egy ágában szaktudósok. Ez az, a­mi bár némileg elfogulttá tesz, mégis büsz­keséggel tölt el, hogy ily kongresszus élén állhatok, mely oly tért ölel fel, a­melyen ifjúkorom óta nagy kedvvel működtem, de csak a műkedvelő buzgalmá­val, a­ki gyűjt és kutat, azonban mégis sok ismerete hiányzik ahhoz, hogy az önök körébe, uraim, fel­­fogadtassék. Ne feledjük soha, hogy az a tudomány, mely­nek tiszteletére ma itt összegyűltünk, egyik leg­szebb és legfontosabb ága a termé­szettudományoknak. A természettudományok azok, melyek világos, reális tételeikkel a természet örök törvényeinek kikutatásával, a természeti erők hasznosításával századunkra sajátos bélye­get nyomtak. A kutatók, az igazi, mert tudo­mányosan megalapított felvilágosodás zászlaja alatt győzelmesen nyomulnak előre, akármely téren működjenek is, akár a csillagdában, a vegyi műhelyben a bonczteremben, a dolgozó szobában ütötték fel hadi­szállásukat, akár künn a szabad erdőben lesik meg a természet életének titokteljes mozzana­tait. Ez érzések benyomása alatt fejezem ki azt az óhajomat, hogy a kongresszus váljék gyümölcsözővé szaktudományunk számára, és büszke vagyok, hogy azt megnyitottnak nyilváníthatom.« Műkedvelőnek mondta magát, pedig nagymes­ter volt. Hogy az volt, mutatja a következő epizód. A kongresszus sok száz tagja közül egy délelőtt vagy tizet-tizenkettőt meghitt magához, hogy megmutassa nekik természetrajzi gyűjteményét, mely a Burgnak több nagy termét foglalja el. E gyűjtemény páratlan a maga nemében, kevés számú példány kivételével, melyeket ifjúkori barátaitól ajándékul kapott, vala­mennyi példányt a trónörökös maga gyűjtötte vadá­szatain. A példányok elhelyezéséről, beosztásáról, katalógusba foglalásáról maga a trónörökös gondos­kodott. A gyűjtemény a tudósok egyhangú csodála­tát vívta ki, pedig oly kiváló és sokat látott tudósok voltak köztük mint Homeyer, az onithológusok nesz­tora, aztán a német Blasius és Meyer, a hollandi Pollen, az orosz Schrenck és Radde, a franczia Oustalet, az olasz Giglioli és a svájczi Fatio, egytől­­egyig elsőrendű tekintély a madarak tudományában. A társaság a trónörökös kalauzolása mellett szemlélte meg a gyűjteményt. Egyszerre egy ruczafaj, HP'* '■ —----------------------------------------------------------------­az Anas­toschas egy abnormális példánya felett élénk vita támadt. A trónörökös, ki néhány vendégével előre sietett, visszatért a vitatkozókhoz és látható öröm­mel hallgatta az érdekes vitát, melybe lassanként va­lamennyien belevegyültek. Mikor látta, hogy a tudó­sok nem tudnak egyezségre jutni, kifejtette a példány­nak két ruczafaj keresztezéséből való származását s magyarázatát az összes jelenlevők elfogadták. Apró vonások a királyfiról. A trónörökös irodalmi hajlamait ismerte min­denki. Saját nagy munkáján kívül, melyet keleti utazá­sairól irt, bizonyítja ezt az a nagy vállalat, melynek ő volt megindítója és éltető szelleme. De aktív irodalmi munkássága mellett rendkívül sokat olvasott is. Es­­ténkint, ha színházba nem ment, rendesen elővette kedvencz költőit s azok munkáit olvasgatta, vagy pe­dig hadtudományi és politikai művek tanulmányozá­sába merült. Finom ízlésének s egyszersmind gyöngéd gondolkozásának bizonyítéka az a körülmény, hogy felséges anyjának születésnapjára, még legutóbb is, oly meglepetést tudott kigondolni, mely a királynét nagyon megörvendeztette. Párisban ugyanis nagy fá­radsággal és nagy költséggel összevásároltatta Heine- nak, a királyné legkedvesebb költőjének harmincz kiadatlan levelét s azokat nyújtotta át édes anyjának születésnapjára. * Nagyon érdeklődött a külügyek iránt, de aktiv részt a politikában sohasem vett. Legjellemzőbb vo­násai voltak : jósága, mely kedvenczeivel szemben gyakran gyöngeséggé is változott s végtelen rajon­gása királyi atyja iránt. Egy ízben igy nyilatkozott a társaságban : »Az ember legnagyobb boldogsága, ha oly atyja van, kire a fiú természetes szeretetén kí­vül csodálattal és büszkén is tekinthet.« Soha sem tett semmit, anélkül, hogy atyja tanácsát ki ne kérte volna. * Szeretett olykor metafizikai problémákról vi­tatkozni. A lélek természete s a halhatatlanság gyak­ran foglalkoztatták. Nemrég beszélgetett egy társa­ságban s a társaság egy tagja éppen a lélekvándor­lás valószínűségét fejtegette. »Mit gondol — kérdezte a királyfi mosolyogva — az én lelkem is csak vándor­állomáson van nálam?« — »Meg vagyok róla győ­ződve« — volt a felelet. — »Nos, és váljon kiben élhetett előbb az én lelkem?« A lélekvándorlás apos­tola igy felelt: »Meg vagyok győződve, hogy fensé­ged már egyszer élt I. Miksában és II. Józsefben s azt hiszem, hogy fenséged e két uralkodó erényeit egyesíteni fogja magában.« A királyfi elkomolyodva jegyezte meg : »Bár úgy volna, meg volnék elé­gedve !«. A trónörökös egyik legutolsó levele az »osztrák­magyar monarchia« vállalatra vonatkozott. Megígérte volt, hogy a magyar kiadás részére maga fog írni a gödöllői kastélyról és Weilen szerkesztő figyelmez­tette őt ez ígéretére. A királyfi válaszában azt írta, hogy nemsokára megírja czikkét. De e czikkét már nem fejezhette be. Az ellenzéki képviselők, egymás közt történt megállapodás szerint, az országos gyász al­kalmából a temetés utánig gyászt viselnek. * A helybeli katonai térparancsnok­­sághoz a viselendő gyászra vonatkozólag még ez ideig nem érkezett semminemű felső parancs. * A nemzeti kaszinó, gróf Andrássy Gyula igazgatósági tag egybehivására, ma délután négy órakor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés egyedüli tárgya: ama módozatok megvaló­sítása, hogy Rudolf trónörökös elhunyta alkalmával mikép fejezze ki részvétét.* A műegyetem polgársága ma délben 12 órakor ülést tartott, melyen megbeszélte a módozato­kat, hogy mily formában adjon méltó kifejezést a trón­örökös váratlan halála fölött érzett fájdalmának. A fölöttébb népes ülésen L­i­p­­­a­y Sándor, a műegye­tem rektora is megjelent s az összes jelenvoltak­kal együtt állva hallgatta meg Rácskay Gyula elő­adónak mély megilletődés hangján mondott be­szédét, mely egyszersmind indítványt is fog­lalt magában. Egyhangúlag elhatározta az ülés, hogy a műegyetem polgársága testületileg képviselteti ma­gát a temetésen s e czélból háromtagú küldöttséget választ, melyhez azonban önkény­­es jelentkezők is csat­lakozhatnak. A temetésre indulók megannyian fekete díszmagyarban tartoznak megjelenni. Egyúttal elha­tározták, hogy a tudomány­egyetem polgárságát át­iratban keresik meg az együttindulásra, föltéve, hogy az a maga nevében szintén akar küldöttséget menesz­teni. Határozatba ment azután, hogy a műegyetemi tanács részvétiratában helyet kérnek az ifjúság rész­vétszavainak is, amit a jelen volt rektor nyomban helyben hagyott. Végül még kötelezte magát a mű­egyetem ifjúsága, hogy a temetés napjától számított két héten át mély gyásza jeléül bal karján gyászszala­­lagot fog viselni s ezután az ülés csöndben és ünne­pélyesen szétoszlott.* Az országos iparegyesület, melynek R­u­d­o­f trónörökös fővédnöke volt, a temetésig ren­des üléseit felfüggesztette. Az egyesület há­zán gyászlobogó leng. A temetésen az iparegyesüle­tet Zichy Jenő gróf vezetése mellett az elnökség fogja képviselni.­­• A pesti izr. egyházközség az országot ért súlyos veszteség alkalmából elhatározta, hogy a dohány-utczai főtemplomban gyászistentisz­telet fog tartatni. A requiem ideje és módozatai tekintetében azonban az egyházközség elöljárósága még most nincs megállapodva. * A Tanári Társalgókör elhalasztja mára kitűzött társas estélyét bizonytalan időre az or­szágos gyász miatt.­­ A magyar lovaregylet tegnap este 10 órára kitűzött közgyűlését gróf Károlyi Gyula el­nök indítványára elhalasztották. Az egylet azonban felkérte gróf Károlyi Gyula elnököt, hogy fejezze ki a legfelsőbb helyen az egylet legmélyebb részvétét s egyúttal elhatározta, hogy a trónörökös ravatalára babérkoszorút helyez az egylet színeit (vörös és kék) viselő szalaggal. * Budapest, február 1. A király ő Felsége egészségi álla­potára vonatkozólag ma a fővárosban aggasztó hírek terjedtek el, melyek szerencsére min­den alapot nélkülöznek. Ti­sza Kálmán miniszterelnök, ki most, tudvale­vőleg Bécsben időzik e híresztelésekre vonat­kozólag, a belügyminisztériumból táviratilag tett kérdésre, a következő távirati választ küldte:rr­a . Felsége hála az isteni Gondviselésnél", daczára az­­őt ért nagy csapásnak, teljesen jól van, kérem ezt minden ellenkező hírrel szemben mentős szélesebb körökben tudatni. Tisza. » Uj főrendek. A hivatalos lap mai számában ol­vassuk : »Fenséges Lipót Ferdinánd és fenséges Ferencz Salvator főherczeg urak, mint a magyar főrendiháznak örökös jogú tagjai, a főrendiháznak f. évi január hó 18-án tartott ülésében a főrendek jegyzékébe beiktattatván, a nevezett főherczeg urak ezen fölvétele, az 1885. évi VII. t.-czikk alapján ujonan szervezett főrendiház ezidőszerinti tagjairól készített és a »Budapesti Közlöny« 1887. évi október hó 25-én kiadott 243. számában közölt jegyzéknek kiegészítéséül, ezzennel közzététetik. Megengedem, hogy az ezen előterjesztésben megnevezett fenséges főherczeg urak, mint a ma­gyar főrendiház örökös jogon tagjai, a szokásos szövegben kiállítandó s aláírásom alá terjesztendő királyi levelek által a magyar főrendiházba meg­hivassanak. Kelt Bécsben, 1888. deczember hó 4-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A franczia válság. Az a nehéz kormányválság, mely Francziaországban hetek óta lappangva létezett, melyet azonban Boulanger vasárnapi győzelme aktuá­lis kitörésre juttatott, tegnap legalább egyelőre véget ért.A franczia képviselőház 300 szóval 240 ellen kimondotta, hogy bizalommal vi­seltetik a Floquet-kormány iránt s fel­­kéri, maradjon meg állásában. Ennek foly­tán Floquet természetesen meg fog maradni s a kabi­netben általában nem várhatók változások. Ez a fordulat annál meglepőbb, mert a vasárnapi minisztertanács­ban több miniszter kijelentette, hogy a kabinetben mindenesetre nagyobb ará­­nyu módosítások eszközlendők. Ha tehát most minden a régiben marad, akkor a boulangizmus veszélyeivel aligha lehet egykönnyen megbirkózni. Mert azokat az intézkedéseket, melyeket Floquet tegnap kilátásba helyezett, valóban komolyan venni sem lehet. A lajstromos szavazás eltörlése, melyre nézve a kormány a javaslatot már tegnap bemutatta, igen nagy fontosságú ugyan, de minden más tervbe vett javaslat egészen gyerekes benyomást tesz. Hogy a kolportaget és a falragaszok kifüggesztését meg akarja nehezíteni,az igen szép ugyan, de ama nagy veszélyekkel szemben, melyek a köztársaságot fenyegetik, az ilyes­minek nem lehet komoly jelentősége. A tegnapi ülés végeredménye mindazonáltal Floquet újabb győzelme. A vitában az opportunis­ták részt sem vettek , ők már úgy látszik teljesen beletörődtek a Floquet-aerába s kísérletet sem tesznek, hogy visszaszerezzék az uralmat s a lapjaikban foly­ton követelt »erős« kormányt megalakítsák. A teg­napi ülés azonban az opportunisták hallgatása da­czára igen viharos volt s bonapartisták és bou­­langisták versenyezve provokálták a botrányokat. Maga Boulanger azonban nem volt jelen az ülésben. Boulanger a békéről. A tábornok most minden áron oda törekszik, hogy a külföldet is megnyugtassa békés szándékairól. Egymásután járnak nála a kül­döttségek, melyek előtt méltatlankodását fejezi ki az ellene szórt rágalmak felett, így legutóbb egy két­száz tagból álló küldöttség volt nála Páris környéké­ről, hogy a »nemzeti párt fejét« üdvözölje. A tábor­nok így szólott hozzájuk egyebek között: »Ellenségeim gyűlölete azt hirdeti, hogy Boulanger, a háborút je­lenti. Én felhívom őket, mutassanak egész életem fo­lyamából, akár a politikai, akár a katonai terén egy tettet, egy nyilatkozatot, mely fenyegetést, vagy pro­­vokálást foglalna magában? Vagy ha magasan hordjuk fejünket, ez a háborút jelenti? Ha a nemzeti védelem nagy érdekeiről gondoskodunk, az azt jelenti, hogy a háborút akarjuk ? Én mint katona és mint miniszter kötelességemet teljesí­tettem és lelkismeretem nem vádol sem gyen­geséggel, sem oktalansággal. A háború veszélye a mi szomorú parlamenti visszavonásunkban rejlik s ez a visszavonás érezteti a maga hatását a vidéken is. Én egyesíteni akarom a francziák szíveit és ha egye­sültünk a köztársaságban és a hazáért, akkor szaba­don fellélegzhetünk és számíthatunk tartós békére, mert az erős és egyetértő Francziaországot senki sem támadja meg. Én nem nyugtalanítok semmi külha­­talmat, de a világ tiszteletét követelem hazám számára. Az új szerb minisztérium. A »Times« arra értesül, hogy Milán király már a legtöbb kineve­zendő miniszterre nézve megadta helyben­­hagyását. E szerint miniszterelnök és belügymi­­niszter G­r­u­­­c­s Szava tábornok, pénzügyminiszter dr. Vonits, igazságügyminiszter Gyurcsics és külügy­miniszter Gyorgyenics lenne. Az új minisztérium tag­jai mindannyian a radikális párthoz fognak tartozni. Belgrádban nagy aggodalommal néznek a viszony­ok­fejlődése elé az új minisztérium alatt, mert főleg külü­­ügyi tekintetben, ha el is hiszik azt, hogy Milán ki­rály képes lesz a kellő befolyást gyakorolni a kül­ügyek vezetésére és annak irányát megszabni, azt tartják, ezt legfelebb néhány hétig fogja tehetni . Belgrádban attól félnek, hogy a király a radikális minisztérium kormánya mellett kénytelen lesz rövid idő alatt vagy teljesen a ra­dikális irány hatalmába adni magát, vagy egyszerűen lemondani. Annyi két­ségtelen, hogy mint a »Times«-nek jelentik, úgy Ausztria-Magyarország Boszniában, mint Bulgária a szerb határon kénytelenek lesznek a nyugalom fenn­tartásáról csapat­erősítések által gondoskodni, mert ismét meg fognak kezdődni itt ama forrongások, me­lyeket a radikális politika Szerbiában legalább is ápolt és elnézett. KÜLÖNFÉLÉK. — febr. 1. A hív. lapból. Rendjelviselési enge­dély. A király megengedte, hogy Sucher B. cs. és kir. alkonzul és a konstantinápolyi ns. és kir. konzulság­­nál alkalmazásban álló P­e­r­e­s­a János irodatiszt az ottomán császári Medjidie-rend IV. osztályát, továbbá Bassaraba László a szerb királyi Takova-rend V. osztályát elfogadhassák és viselhessék. Kinevezések. A pénzügyminisztérium ideig­lenes vezetésével megbízott miniszterelnök , U­­­f­a­­­v­y Sámuel kataszteri irattári kezelő irodatisztet a temesvári adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá és föld­adónyilvántartási biztossá,­­ Bajcsy Antal volt ka­taszteri segédbiztost pedig a beszterczei kir. adófelügyelő mellé kataszteri irattárt kezelő II. oszt. irodatisztté, — S­z­i­v­y József végzett egyetemi hallgatót a debreczeni pénzügy igazgatósághoz ideiglenes minőségű III. oszt. számtisztté, — Szabó Mihály számgyakornokot a ma­­laczkai adóhivatalhoz ideiglenes minőségű III. oszt. szám­tisztté, — P­o­g­n­á­r János III. oszt. adótisztet dohány­raktári kezelővé és Kálmán Elek VI. oszt. adótisztet raktártisztté, — Fabritius Jánost és Lukács Imrét a Budapest fővárosi adófelügyelő mellé ideiglenes minőségű Il­od oszt. állami becsüsökké nevezte ki. A véderőjavaslat ellen Kudlovich Imre képvi­selőhöz ma a következő távirat érkezett Mezőkövesd­ről : A minden magyar honpolgár szívét fájdalmasan érintő véderő törvényjavaslattal s a féltett nemzeti kincsünket, magyar nyelvünket, megalázni czért a ren­delettel szemben tanúsított hazafias és bátor maga­tartásáért a mai választó népgyülés pártkülönbség nélkül nagyságodnak, mint képviselőnknek szívből nyilvánítja egyhangú helyeslését s szavazza bizalmát. A népgyülés megbízásából Antony Ágoston elnök, Morvay János jegyző.— A véderőjavaslat ellen Pécsett is volt nagy tüntetés. Az ifjúság a Buda­pestről visszatért küldöttség tiszteletére bankettet rendezett s este az ifjúság az ellenzék vezéreit éltetve vonult végig az utczákon. Rendőri beavatkozás nem volt szükséges. A feledékeny lelkész. Egy londoni lapban ol­vassuk a következő mulatságos történetet: A crawleyi lelkész, Smithert nemrég bement a közeli városba, hogy különböző dolgokat megrendeljen, melyekkel ünnepek alkalmával a templom díszét emelhesse. E tárgyak közt volt egy transparens is, melyen bibliai feliratot akart készíttetni. Otthon nejével előre meg­állapította a feliratot és a transparens méreteit, de mire beért a városba, teljesen elfelejtette. Távirato­zott tehát a nejének, hogy tudassa vele a szükséges adatokat. De ki írja le megrökönyödését, mikor élete párjától a következő táviratot kapja válaszul: »Egy gyermeket küldött nekünk az ég, harmadfél láb szé­les és hat láb hosszú.« Hazafias adomány. Kassáról írják nekünk a következőket: Egy névtelen, kiről csak annyit lehet megtudni, hogy nem tartozik a gazdagok közzé, e na­pokban a felső magyarországi múzeum új épületének és egy létesítendő iparmúzeumnak alapja javára ezer forintot téteményezett le magyar papírjá­­radékban. Dessewffy Sándor apátkanonok mint mú­zeumi elnök kezeihez és amaz óhajtását fejezte ki, ünnepelné meg Kassa a honfoglalás ezer éves jubi­leumát a két múzeum megnyitásával. Hir szerint má­sok is készülnek a kettős czélt nagyobb ajándékokkal támogatni. Hamisított bankutalvány. Egy helybeli pénzin­tézet vakmerő csalás áldozata lett, a­mely azt negy­venezer forinttal károsította. A bank pénztáránál ugyanis tegnap ismeretlen egyén 40000 írtról szóló utalványt nyújtott be kifizetés végett, mely az intézet oly ügyfelétől eredt, kinek az intézetnél nagy lététe van. Minthogy a papír sza­­bályszerüleg volt kiállítva és nemcsak az aláírást ta­lálták azonosnak a könyvekbe foglalt sajátkezű jegyzéssel, hanem a folyószámla vezetője is valódinak ismerte el az utalványt, az összeget haladéktalanul kifizették. Az esténkint szokásos pénztári vizsgá­latnál azonban azt tapasztalták, hogy a pénztári­napló a folyó­számla vezetőjének előjegyzési könyvé­vel nem egyezik meg és a papír tüzetes meg­vizsgálása most bebizonyította, hogy hamisítás forog fenn. Nem csak az aláírás volt művészi tökéletesség­gel utánozva, de hamisítva volt a folyó­számla veze­tőjének ellenőrző jelzése is. A kereskedelmi bank, a­melynek kárára a csalást elkövették, mely a tegnap esti órákban jelentést tett a főkapitányságnál és a rendőrség a legmesszebb menő intézkedéseket tette, hogy a hamisító nyomára jusson. A nyomozás eddigi eredményét titokban tartják, annyi azonban bizonyos, hogy a vakmerő csalónak bűntárssal is kellett bírnia. A rendőrség bűnügyi osztálya a detektívek egész ka­rát mozgósította, de mindeddig letartóztatás nem tör­tént. Több helyen házmotozást tartottak, de ered­ménytelenül. Rejtélyes eltűnés. Székesfehérvárról érkező hí­rek szerint Frankl Lajos szerajevói kávés körülbelül három hét előtt elindult a bosnyák fővárosból Csákvár felé, hol Endersch Gottfried uradalmi konyhakertész leányával kellett volna egybekelnie. A vőlegény pod­­gyásza meg is érkezett már régen a bicskei-vasadi állomásra, de a vőlegény maga nyomtalanul eltűnt. Pedig hogy Budapestig eljutott, az kétségtelen, mert itt még a »Magyar király «szállodában vett lakást. Itt azonban nyoma veszett. Az eltűnt kávés édes­anyja azt hiszi, hogy fia gyilkosságnak esett áldoza­tául, mert elindulásakor nagyobb mennyiségű kész­pénz volt nála. Amerikai történet Louisville amerikai város egyik külső, nagyobbrészt munkásoktól lakott negye­dében egy Ross nevű özvegy asszonynak szép két­emeletes kőháza volt. Az asszonynak nemrég örökségi ügyet kellett elintéznie, s házát az öreg házfelügyelő gondjaira bízva, elutazott. Egy-két nappal távozása után a házfelügyelő megbetegedett és beszállították a kórházba, így a ház teljesen őrizetlenül maradt. Most a szomszédság körében nagyon különös akc­ió indult meg. Először az utczai suhanczok tréfából bezúzták a ház ablakait. Rövid idő alatt kiürültek a szobák, lába kelt mindennek, a­mi csak megmozdítható volt. Azután fogyni kezdett a léczkerítés, úgy, hogy har­madnapra már nyoma sem volt. Egy szép napon a tőszomszédok arra virradtak, hogy az özvegyasszony házának eltűnt a födele. Hasonló sorsra jutottak egy­másután az ablakok és ajtók. Ekkor már egész csupa­szon álltak a falak.De még ezzel nem volt vége a dolog­nak. Fogyni kezdtek a falak is, s a szomszédok nagy de­rültséggel konstatálták minden reggel, hogy éjen át mily rohamosan fogytak a falak. Végre nemcsak tel­jesen eltűnt a ház, hanem még a talajt is mintegy tizenöt lábnyira felásták az ismeretlen műkedvelők , elhordták a ház alapjait is. Mikor Ross asszony visz­­szatért, nem talált mást, mint egy nagy gödröt. Az asszony elájult, mikor látta, hogy nem lát semmit A kiadótulajdonos Athenaeusa irodalmi­­ nyomdai r. társulat betűivel. Budapest, barátok­ tere. Athenaeum-épü­let azon a helyen, a­hol házát hagyta. Magához térve jelentést tett a rendőrségnél. Nyomozni is kezdték a tetteseket, de eredménytelenül. Az özvegy azonban egyre zaklatta a rendőrséget, míg végre a kapitány megunta a dolgot, s azt írta az asszonynak: örüljön, hogy a telkét is el nem lopták, a rendőrséget pedig hagyja békében. Erre az asszony új házat építtetett a réginek helyén, de most már jobban vigyáztak rá, ha eltávozik hazulról. Halálos baleset. Megírtuk, hogy Litzlbergben (Felső-Ausztria) Horváth Antal huszárhadnagy, egy előkelő család sarja, tüzeset alkalmával résztvevőn a mentés munkájában, lováról leesett. Most írják, hogy a boldogtalan ifjú sérülései következtében meg­halt. Szülein kivül ifjú menyasszonya gyászolja. Halálozások. Brudermann Rezső lovag, nyugalmazott vezérőrnagy, a Lipót-rend lovagja, a hadi érem és Medsidje rend tulajdonosa tegnap Budán, 79 éves korában meghalt. Az ősz tábornok holttestét a krisz­tinavárosi, Alkotás-utczai 17. sz. helyőrségi kórház halottas házában helyezték ravatalra. A temetés, me­lyet a várbeli Entreprise rendez, fényes katonai pom­pával fog végbe menni. A végtisztességtételre S­­­a­n­­g­e­r Vilmos tábornok vezénylete alatt kivonul a 24 ik vadászzászlóalj, a 13-ik huszárezred egy szá­zada, a 4-ik tüzérezred egy ütege négy ágyúval és a 68 gyalogezred zenekara. A temetés holnap február 2-án d. u. 3 órakor lesz az Alkotás utczai halottas házból. Beszentelés után a vízivárosi katonai temető­ben helyezik örök nyugalomra a tábornokot, két szá­zados fia és egy leánya (férj. Belányiné) gyászol. T­á­v i­r­a t­o­k: London, febr. 1. A foglalkozásnélküli munkások tegnap délután gyűlést tartot­tak, melyen W i 11 i a­m­o, az ismert szoczialista, beszédet akart tartani, de a rendőrség letar­tóztatta. A tömeg a nagy eső miatt azután szét­oszlott. Tipperary, febr. 1. O’Co­nnor John és Con­don parnellita képviselőket a kényszertörvény elleni vétség miatt négyhavi fogságra ítélték. Az elitéltek felebbeztek. Páris, febr. 1. (A kamara tegnapi ülésé­nek vége.) Clémenceau megjegyzi, noha Páris alkotmányellenes tüntetésre ragadtatta magát és túlhajtott elégedetlenséget tanúsí­tott, kormányváltozásra nincs ok. Szaló azzal végzi beszédét, hogy meg kell tartani a mostani minisztériumot. Passy egyszerű napirendretérést indítványoz, de a kamara ez indítványt elveti. Erre M­o­n t­a­u­d határozati javaslatát, melyhez a kormány is csatlakozott s mely szerint a kamara, bizván a kormány erélyében, napirendre tér át, a ház 300 szavazattal 240 ellenébe elfo­gadta. Az ülést este 8 óra 35 percz­­kor zárták be. Karlsruhe, febr. 1. M­á­r­i­a herczegnő eljegyzé­sét az anhalti herczeggel hivatalosan közzé­tették. Felelős szerkesztő: Ifj. ÁBRÁNYI KORNÉL. KÖZGAZDASÁG. A budapesti gabonatőzsdéről. Búzát ma jól kínáltak, a kínálat sürgetős, a vételkedv jó, de az irányzat lanyha volt, s mintegy 25,000 mm. kelt el finomabb fajtáknál 5, alárendel­­tebbeknél 10 krral olcsóbb árakon. Más magvak vál­tozatlanok. Elkelt: Bnza : tiszavidéki: ICO mm 80 k. 7 írt 50 kr, 100 mm. 80 k. 7 frt 45 kr, 200 mm. 80 k. 7 frt 48 kr, 100 mm. 80 k. 7 frt 45 kr, 8000 mm. 80 k. 7 fit 42Vn kr, 100 mm. 79-5 k. 7 frt 40 kr, 700 mm. 79-3 k. 7 frt 45 kr, 100 n m. 79 k. 7 frt, 85 kr, 600 mm. 79 k. 7 frt 40 kr, 500 mm. 19 k. 7 frt 42'/, kr, időre. Psstv.: 1200 mm. 78-8 k. 7 frt 30 kr, 600 mm. 78 5 k. 7 frt 35 kr, időre. Fehérvári: 600 mm. 78 k 7 frt 30 kr, időre. Bácskai: 3500 mm. 80­5 k. 7 frt 45 kr, időre. Erdélyi: 100 mm. 78 5 k. 7 frt — kr, 100 mm. 77 3 k. 7 frt — kr, időre. A határidőüzletben gyenge forgalom mellett a jegyzések a következők: Búza tavaszra 1889. 7.23—7.19, őszre 1889. 7.43 —7.39, tengeri máj.—jan.-ra 5.01, zab tavaszra 5.26. A déli tőzsde zárlatai pedig: Búza tavaszra 1889. 7.19­ pénz, 7.20 áru; őszre 7 39 pénz, 7.41 áru; tengeri máj.—jan.-ra 1889. 5.03 pénz,, 6.04 áru; zab tavaszra 1889 . 6.24 pénz, 6 26 áru; káposztarepere aug.—szept.-re 1889. 12.— pénz; 12 db áru. A budapesti terménytőzsdéről. Terményekben mérsékelt volt a forgalom. Zsiráry nyugodtabb. Disznózsír, városi áru hordóstul 59.60—59 írttal zárult. Szilva nyugodt. Merkantil áru Fiuméban átvéve zsákokban 5.75, hordókban 6 írttal zá­rult. Heremagvak közül magyar luezerna zárlata 58.— pénz, 68.— áru ; vörös luezernáé 54. — p­é­n­z, 64.— áru. A budapesti értéktőzsdéről. A tőzsde irányzata, daczára a nemzetet Rudolf trónörökös halála által ért gyásznak megszilárdult. A forgalom azonban csak nagyon mérsékelt arányo­kat ölthetett. Vasúti részvények lanyhultak. A helyi piac­on kedvetlenség uralkodott. Valuták és külföldi váltók változatlanok. Hivatalos felszámolási árfolyam : osztr. hitel­részvény: 310.—, magyar aranyjáradék: 100.—. A díjbiztosításoknál: osztr. hitelrészvény hol­napra: 2.—2.50,8 napra: 5.50—6.50, egy hóra: 11.------12.— írt. Az árfolyamok következőleg alakultak: Az előtőzsdén nagyon szilárd volt az irány­zat. Osztr. hitelrészvény 809.80—810.20 írton, magyar aranyjáradék 100.95—100.97'/« írton, magyar papírjára­­­dék 93—93.17'/» írton került forgalomba. A déli tőzsdén magyar 4 száz. aranyjáradék 100.90—101.05 írton, magy. papirjáradék 93.10—93.15 írton, magyar ált. hitelbank 810.75 írton, magy. jelzálog­hitelbank II. kib. id. elism. 141.50 írton, magyar lesz és pénzváltóbank 100 írton, osztr. hitelrészvény 810—810.20 írton, pesti magyar kereskedelmi bank 738 írton, Kon­­kordia-malom 601 írton, Drasche-féle gyár 267 írton, »Jó­­sziv« sorsjegy 8.60 írton köttetett. Mai hivatalos »fiktiv árak: írttól írtig Bum­aj bánsági................ 77—81 kig — » » tiszavidéki .... 78­-81 » 7.20 7 40 » » pestvidéki .... 78-81 » 7.15 7.86 » » fehérmegyei . . . 78—81 ■* 7.20 7 40 » » bácskai................. 78-81 » 7.20 7 40 » » cszakmagyarorsz. 78—81 » 7.15 7 25 ilosa­i.................... 70-72 » 6.60 5.70 Aris» » takarmány .... 60—62 » 5.60 5 90 » » égetni való .... 62—64 » 6.20 7.— * » sörfőzdéi . . . . . 64- 66 » 7 86 8 60 Lab ».................................89 41 » 6 25 5 70 Tengeri a bánsági.. 75 » 4 75 4 80 » » másnemfi ..... 78 » 470 4.76 fi éles ».............. —­­ 6.40 5.75

Next