Pesti Napló esti kiadás, 1889. március (40. évfolyam, 60-88. szám)

1889-03-04 / 63. szám

Budapest, 1889. A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. Hétfő, márczius 4. 63. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Budapest, márczius 4. Perczel Miklós, ki eddig pártonkivü­li volt, ma bejelentette, hogy belép a mérsékelt ellen­zéki körbe. Az amerikai egyesült államok uj elnöke. A mai nappal kezdődik az új aera, melyet a múlt évi választások nyitottak, az egyesült államok életében. A múlt novem­berben tudvalevőleg Cleveland köztársasági elnök és pártja megbuktak s republikánus párt került több­ségre. Az akkor választott elnök Harrison ma foglalta el új hivatalát s mától fogva az egyesült államok kül- és belpolitikája a győzedelmes párt kizárólagos befolyása alá jutott s igy is fog ma­radni négy álló esztendeig. Hogy az ilyen pártválto­zás Amerikában mit jelent, az ismeretes. Sok százezer állás és hivatal megváltoztatja birtokosát s az elnök­­változás hatásai a társadalom legmélyebb mélyében érezhetők. Hamson elnök a legszélsőbb védvámosság hírében áll, másrészt a nemzetközi érintkezés­­ben föltétlenül a béke embere, mi ez idő sze­­rint a Szamoa-bonyodalom miatt Európára is gya­korlati fontossággal bír. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a tárgyalások Németország és Amerika között immár még megnyugtatóbb lefolyást fognak venni, mint eddig. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy Harrison az új minisztériumba, mely ma lépett hi­vatalba, bevette Blaine külügyi államtitkárt, ki eddig is kellő mérséklettel vett részt a két kabinet közti tárgyalásokban. Hogy Washingtonban lehető­leg figyelembe veszik Németország jogos igényeit, ezt legújabban bebizonyították azzal is, hogy az egyik amerikai hadihajó parancsnokát, ki ellen a németek panaszt emeltek, nyomban haza­rendelték Szamoából. Az olasz miniszterválság még ma sem nyert végleges megoldást. Crispi folyton alkudozik s több parlamenti kitűnőségnek támogatásában is részesül, mások azonban megtagadták közremű­ködésöket. Ezt tette Baccarini is, mivel azonban Crispi nem sokat veszt. A legnagyobb nehézségeket a pénzügyi tárcza betöltése okozza. Pénzügyminiszter valószínű­leg Se­­sm­it-Doda, az ismeretes szaktekintély lesz, ki már kezelte e tárczát. Említést érdemel, hogy a Crispi-kormány lemondásának Hírét a pétervári sajtó valóságos hosanná­­val fogadta s a legnagyobb elragadtatással kom­mentálja. Az oroszok nemcsak azért gyűlölik Crispit, mert a közép-európai szövetséghez csatlakozott, ha­nem azt is szemére vetik, hogy csak az ő ked­véért ontott »orosz vért« Franczia­­ország, vagyis csak az olaszoknak akart kedveskedni, midőn erőszakot alkalma­zott Acsinov ellen. Mert a »szabad kozák« ma már valóságos nemzeti hős a pánszláv táborban, hol Isten büntetését látják abban, hogy Crispi ugyanakkor leköszönni kényszerült, mikor az ő kedvéért Acsinovot megrendszabályozták. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 4-én, úgy látszik nagyon fogas kérdés volt az, melyet Kiss Albert a legközelebbi ülések egyikén, az ön­­képző körökre vonatkozó rendelet ügyében fölvetett, — mert gróf Csáky miniszter, habár már egy ízben felelt Kiss Albertnek, mégis jónak látta a mai napi­rend előtt is visszatérni erre. Gróf Csáky azt mutatta ki ma, hogy a Kiss Albert által említett intézkedés nem az önképző, hanem az olvasó körökre vonatkozik. Kiss Albert valószínűleg holnap fog fe­lelni a miniszternek. A 25. §-ra vonatkozólag a mai vitában Z­i­s­k­a­y Antal volt az első szónok, igazolni akarván szava­zatát, melylyel a §-t megszavazza. Sok jóakarattal, de nagyon gyönge érvekkel beszélt , annak daczára, hogy Deák Ferenczre is gyakran hivatkozott. Utána Helfy Ignácz mondott nagyon ki­tűnően konstruált, és az ellenzéki álláspontot igazoló beszédet, mely a kormány és a javaslat védőinek hamis érveit rendre c­áfolta. Helfy visszavezette a kérdéseket eredeti voltukra, és a 25. §. sérelmes voltát, úgy politikai, mint katonai szempontból egy­aránt kimutatta. Nagy érdekű része Helfy beszé­dének az, melylyel újból ismertette a javaslatra vonatkozólag az osztrák parlament tárgyalásait és kimutatta, hogy Ausztriában sem ismerik el, hogy a nyelv a hadseregben felségjog, csak azt, hogy e jog ő Felsége kezében van. Végül fényes dialektiká­val utasította vissza Helfy a kormánynak azt a ráfo­­gását, hogy obstrukc­ionális politikát követ, mert ha igazán ezt követné az ellenzék, akkor minden egyes szakasznál alkalmazná. A­mit pedig nem tett és nem is tesz. Csakis a sérelmes szakaszokkal foglalkozik. Most báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter állott föl, hogy megc­áfolja az ellenzéket. De egész beszédének éle Apponyi ellen irá­nyult. A miniszter, a­mi nem szokása, időnkint tintával írott beszédet olvasott, éppen úgy, mint mikor Tisza Kálmán a külügyi válaszokat szokta leolvasni a parlamentben. Ebből sokan azt következtették, hogy Fejérváry ma »ex c­o­n­si 1­­­0« beszélt s hogy beszédében Tisza miniszterelnök is részes. De nemcsak e külső körülményből következtették ezt, hanem főként abból, hogy ami Fejérvárynak még kevésbbé volt szokása eddig, hogy részint elferdítve idézte Apponyi állításait, részint pedig határozott ráfogásokkal, —­ nem akarjuk denuncziálásnak nevezni, — élt Apponyival szemben. Ráfogta, hogy a nyelvkérdés miatt meg akarja tagadni a hadsereg erősítését, és ráfogta, hogy még soha egy katonai tör­­vényjavslatot sem fogadott el, végül azzal vádolta, hogy Apponyi dobta az üszköt a közvéleménybe. Hogy Fejérváry a közjogi érvelésben gyönge, és hogy a katonai szempontokat az alkotmány rová­sára is nyersen hangoztatja,­­ mindezt tőle értjük, és megszoktuk. Megszoktuk azt az őszinteséget is, melylyel az elrejtett czélzatokat ki szokta böf­fenteni. —De hogy Fejérváry, a katona, lefo­gással éljen és denuncziáljon, ezt nem szoktuk meg tőle, és sajnáljuk, hogy tette. Egyébként, azonban köszönjük is neki. — Köszönjük azért, mert ismét alkalmat nyújtott Apponyinak arra, hogy felszólalhasson és csúffá tegye ellenfeleit, de főként azon­­ 110 g 3-­­­­­s eszközöket, melyekkel ellene küzdenek. Apponyi mai rögtönzése ismét súlyos csapás volt a kormányra, — mert napnál világosabban kimutatta, hogy m­i­n­­den bajnak, a­mi a véderő javaslat következtében támadt, — a kormány az oka. Tisza Kálmán ma is kivonult az Apponyi be­széde alatt. — Kivonulását hangos hahota kisérte. Bolgár Ferencz szintén felszólalt személyes ügyben, — s ezután az ellenzéknek egyik legtiszte­­letre méltóbb, lovagiasságáról és politikai önzetlen­ségéről ismert tagja, Szentiványi Árpád szó­lalt fel, s beszédének minden irányban rendkívüli mély hatása volt. Az egyszerű igazságokat mondta Szentiványi Árpád a kormány és a többség szemébe,­­ azzal a nyíltsággal és keresetlenséggel, mely a szónoki hatás tekintetében versenyez a legszebb retorikával. Példát idézett arra, hogy mi a politikai tisztesség: példát arra, hogy miként igazolta Tisza Kálmán mindazokat, a­kik ő benne már 1875 ben sem bíztak. Éles és szellemes gúnynyal domborította ki, hogy miután a kaposvári mandátum a »kisebbség mandátuma«, — talán azért nem adnak a többség tagjai most azokra, a­miket a 25. §. ellen, választóiknak több­sége határoz. Ki­emelte, hogy Gömör megyének három kormánypárti képviselője van, de felhívta őket,mondják meg őszin­tén, hogy hány kormánypárti választó van Gömör megyében? Végül előhozta a teg­napelőtti jelenetet is, melyben a kormánypárt tagjai az elnököt ököllel fenyegették. S ebből izgatott jelenet keletkezett. Mert éppen akkor lépett be Tisza István, mi­kor a kormánypárt hangosan kiáltotta : »kik vol­tak azok?« és Szentiványi Árpád nem habozott rögtön kimondani ! »Tisza István és Török Zoltán.« (Tévedésből »Török szultánt« mondott, a­mi homéri kaczajt keltett.) S mikor Szentiványi bevégző beszédét, Tisza István fölkelt és hivatkozva a lova­giasságra, kinyilatkoztatta, ő sem az elnököt nem fe­nyegette, sem azt nem mondta: »kiseperjük«. Szentiványi ismét szólt, és míg egyrészről örült Tisza István kijelentésének, — másrészről kijelenté, hogy neki a hallottak után sincs semmi visszavonni valója. (Hozzá­tette, hogy »nem is tenné.«) Mert Tisza István arról beszél, amit ő tett vagy mondott, — szóló pedig arról beszél, amit ő látott. Tisza István erre odakiált­:»Káprázott a szeme!« S ezzel az inczidens véget ért. Az ellenzék tagjai tömegesen siettek Szentivá­nyi Árpádnak gratulálni. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Joszipovich Géza, Szathmáry György, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, dr. Fejérváry Géza, Fabiny Theofil, Baross Gá­bor, gr. Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök jelenti, hogy dr. Jeszenszky Sándor pinczehelyi képviselő e hó 2-án szívszélhűdés követ­keztében hirtelen elhalálozott. Azt hiszi, hogy a ház e haláleset fölött érzett részvétének jegyzőkönyvileg is kifejezést ad. (Általános helyeslés) Bemutatja Zsámbokréthy Emil képviselő levelét, mely szériát, Trencsén vármegyében elfoglalt alispáni állásról lemondott. — Tudomásul szolgál. Bemutatja továbbá Pécs sz. kir. város közön­ségének feliratát, melyben Arad sz. kir. város közön­ségének felterjesztését pártolván, a véderőről szóló törvényjavaslat módosítását kéri. Megtekinthetés czéljából a ház irodájában he­lyeztetik be. Végre bemutatja a deési kir. törvényszék bírói­nak báró Kemény Endre, a miskolczi kir. tör­vényszék és járásbíróság bíróinak Horváth Lajos, a marczali kir. járásbiróság bíróinak S­v­a­s­­­i­c­s Gyula a temesvári kir. törvényszék és járásbiróság tagjainak Horváth Boldizsár képviselők által be­adott kérvényeit, melyekben javadalmazásuknak kellő mértékre való felemeltetését kérik. A kérvényt bizott­ságnak adatnak ki. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Fabiny Teofil igazságü­gyminiszter beterjeszti az 1885. III. törvényczikk módositásáról szóló törvényjavaslatot s annak indokolását. Beöthy Ákos: A kormány módosításáról kel­lene törvényjavaslatot benyújtani. (Nagy derültség.) A javaslat az igazságügyi bizottsághoz uta­­síttatik. Krajcsik Ferencz, a mentelmi bizottság elő­adója beterjeszti a bizottság jelentését Svastics Gyula mentelmi jogának megsértése tárgyában s ezzel kap­csolatban ugyancsak a bizottság jelentését a képvise­lői mentelmi jognak tanuzási kényszer esetén törté­nendő alkalmazása tárgyában. A jelentések annak idején napirendre fognak tűzetni. Napirend előtt felszólal dr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi mi­niszter . Kiss Albert múltkori beszédére válaszolva kijelenti, hogy az aradi reáliska önképzőköre tévesen interpretált egy más miniszteri rendeletet, mely a temesvári reáliskola önképzőkörére vonatkozott. Ez a rendelet azt tartalmazta, hogy oly tanulók, kik az első évharmadban egy rendes tantárgyból megbuktak, az önképzőkörnek ne lehessenek tagjai. Min alapult ez a rendelet ? Gr. Károlyi Gábor: Önkényen. (Nagy de­rültség.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi mi­niszter folytatólag megjegyzi, hogy e rendelet az 1876-ban kiadott középiskolai rendtartáson alapult és teljesen törvényes volt. Ezt a rendeletet az aradi reáliskola önképzőkön tévesen interpretálta s az újsá­gokból aztán Kiss Albert is hamisan értesült. Ennyit tartott szükségesnek felvilágosításul elmondani. Következik a napirend. A 24. és 25. §§. Ziskay Antal szükségesnek tartja szavazatát, melylyel a szakaszt pártolja, indokolni. Nem fogadná el a szakaszt, ha abban alkotmányunkra valami sé­relmest, nemzetünkre pedig valami lealázót látna. Mert ő is tud lelkesedni a nemzet nyelvén, de szíve lelkesedését mindenkor az ész hideg zuhanya alá bo­csátja. Meggyőződését egy fényes szónoklat közvetlen hatása alatt nem adja fel, mert a fényes szónoklatok elhomályosítják az igazságot. A 25. §, a Gajáry ha­tározati javaslatával kiegészítve teljesen megnyug­tatja őt, különösen miután a honvédelmi miniszter oly körülményesen kifejtette, hogy a szolgálati utasí­tásban mily alapokon akarja reformálni az ön­kéntesek oktatási rendszerét. Lelkiismeretesen tanul­mányozta a szakasz kapcsán fölmerült vitás kérdése­ket s K­ó­n­y­i Manónak Deák Ferenczről kiadott mun­kájából, Grünwald Bélának »A régi Magyaror­szágról« írott nagy művéből s egyéb becses munkákból azt a meggyőződést merítette, hogy a hadsereg nyelve a felségjogok közé tartozik. Azok a törvények és for­rások, melyekre gróf Apponyi Albert hivatkozott annak kimutatására, hogy a hadsereg nyelve nem felségjog, inkább Apponyi ellen bizonyítanak, mint mellette. Absztrakté valóságos képtelenség volna tör­vényileg kijelenteni, hogy a tiszti vizsga az állam nyelvén tehető le, csak a mi sajátos viszonyaink te­szik indokolttá az ellenzék óhaját. Ezt azonban — meggyőződése szerint — kielégíthetik a benyúj­tott határozati javaslat s a honvédelmi miniszter által kilátásba helyezett szolgálati utasítás. Meg van róla győződve, hogy ezek által a nemzet óhaj­tásai teljes kielégítést nyernek. Hivatkozik Deák Fe­renczre ... Gr. Károlyi Gábor: Hagyja azt békén! Ziskay Antal szerint Deák Ferencz jelentette volt ki e házban, hogy meggyőződését fontosabb érde­keknek szívesen alárendeli. Szóló is igy tesz s a sza­kaszt elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz beszédének elején Ziskay­val pole­mizál. A lényegibe nézve konstatálja, hogy a kormány rövid néhány hét alatt másodszor követi el ugyanazt a hibát. Akkor — a tizennegyedik paragrafusnál — egy jegyzőkönyvi nyilatkozattal akarták elaltatni a nemzeti aggodalmakat, most pedig egy szolgálati utasítással. A miniszterelnök félrevezetéssel vádolja az ellenzéket s ugyanakkor azzal akarja félreve­zetni az egész országot, hogy a szakaszt egy alapon állónak mondja az 1868-iki törvény idevágó rendel­kezésével. Pedig ez nem áll. Mert ha igaz is, hogy a nyelvkérdés abban sincs bolygatva, de másrészt abban a tiszti vizsga kötelezőnek nem volt kimondva, s így a nyelvkérdést büntetésül nem tudhatták be. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) Oktalan és czéltalan szigort lát a szakaszban. Az első az, hogy az aspirán­soknak, bármily szorgalmasak és törekvők legyenek, nincs megengedve, hogy egyidőben­ szolgáljanak és folytathassák tanulmányaikat is. A második az, hogy a katonai felsőbbség önkényétől függ, két évet szolgál­jon e az aspiráns, vagy csak egyet. Meggyőződése szerint ez nemcsak társadalmi, de politikai és katonai szempontból is helytelen. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon). A leg­képtelenebb dolog, hogy nálunk a tiszti rangot, egy ambíczió-tárgyat kényszerzubbonynyá változtatják. Hogy hihetik, hogy ezzel szaporíthatni fogják a tisz­tek számát ? Harmadik oktalan szigornak tartja azt, hogy az ország minden egyéb érdekét abszorbeáltain engedik a militarizmus által, mert midőn az ifjúsá­got kényszerrel elvonják pályájától és kényszertisz­tekké változtatják, sértik­ ezzel az ország társadalmi és gazdasági érdekeit. Áttérve a nyelvi kérdésre, el­mondta, hogy a lajthántúli parlament tárgyalásait áttanulmányozta, csakhogy konstatálhassa, váljon ott is azon a véleményen vannak-e, hogy a hadsereg nyelve a felségjogok közé tartozik. Az egész Wehr­­gesetz­debatte során csak egyszer történt említés a hadsereg nyelvéről s ekkor az volt mondva, hogy a nyelv kérdése ő Felsége kezeiben van.. . Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nos tehát ?­­ Helfy Ignácz kérdi a minisztert, nem tudja-e észrevenni, hogy mily óriási különbség van annak egyszerű konstatálása, hogy a nyelv kérdése tényleg ő Ő Felsége kezeiben van, és a között, hogy e kérdés jogilag ő Felségére tartozik ? Egészen más az, hogy valami kezemben van és hogy valami hozzám is tar­tozik. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A kormánypárt fölemlegeti, hogy Gajáry javas­latában benne van mindaz, mire a megnyugtatás szempontjából szükség van s hozzáteszik, hogy leg­feljebb a formát kifogásolhatják. De mikor itt a for­ma : lényeg ! Vájjon mit mondanának az osztrák par­lamentben, ha közös javaslatoknál megcselekednék, hogy mindazt, a­mi Magyarország joga, törvénybe igtatnék, ellenben mindazt, a­mi Ausztria joga, ha­tározati javaslatokkal és jegyzőkönyvi nyilatkozatok­kal biztosítanák? Szépen­ megköszönnék. A kor­mány obstrukczionális eljárással vádolja az ellenzé­ket, holott ez nem áll. Mert ha az ellenzék obstrukc­ionális eljárást akarna követni, akkor minden egyes paragrafusnál az agyonbeszéléshez folyamodnék ; ámde az ellenzék csak a sérelmes paragrafusoknál emel kifogást s ez­zel kimutatja, hogy czélja : csak a javaslat kijavítása. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha a czél az agyonbeszélés volna, akkor az indemnity nem ment volna oly simán keresztül. A szakaszt nem fo­gadja el. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter Helfy némely tévedését akarja helyreigazítani. Nem áll az, hogy az aspiráns akkor is köteles második évet szol­gálni, ha a tiszti vizsgát ugyan leteszi, de a megköve­telhető egyéb feltételekkel nem rendelkezik. (Fel­kiáltások a szélsőbalon : Hisz nem is mondta! Ma­gyarul beszélt és mégsem értette meg!) Ha ezt nem mondta Helly, annál jobb. De a kérdés megvilágítá­sát úgyis szükségesnek tartja. A tiszti aspiránsoktól meg lehet követelni, hogy legalább hatszáz forintnyi évi jövedelmet tudjon kimutatni, különben tisztté nem nevezhető ki. (Felkiáltások a szélsőbalon : E­z a d­emokráczia!) Polonyi Géza: Hadnagy nem lehet, de miniszter igen! Linco­ln fa­vágó volt... Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hadnagy és miniszter nem lehet, de a tüntető­bizottság állandó elnöke igen. (Nagy derültség.) Lukáts Gyula: Miniszter nem lehet? Szabók és favágók is lettek már mi­niszterek. Gr. Károlyi Gábor: Sőt Fejérváry is. (Nagy derültség.) Dr. Fejérváry Géza folytatólag kifejti, hogy a második évi szolgálat czélja már nem a tisztek, hanem az altisztek számának szaporítása. (Felkiáltások a szélsőbalon: Ugy­e? Végre kirukkolt!) Azt senki sem mondta, hogy a nemzet nyelve felség­jog. De hogy a hadsereg nyelvének a németnek kell lennie, azt megmagyarázta már ő számtalanszor. (Nagy zaj és derültség a szélsőbalon.) Ő maga szeretné legjobban, ha az egész hadsereg szolgálati nyelvét magyarra le­hetne tenni, de nem lehet. (Nagy zaj a szélsőbalon.) A viszonyokkal számolni kell. (Nagy zaj.) Elnök figyelmezteti a képviselőket, hogy marad­janak nyugodtan, mert igy nem lehet tanácskozni. (Helyeslés jobbfelől.) Lukáts Gyula­­.Most nem fenyegetik az elnököt? (Nagy derültség.) Dr. Fejérváry Géza áttér gr. Apponyi Albert beszédére. (Gúnyos zaj a szélsőbalon. Egy hang: Kemény fa az olyan gyönge fejszének!) Megkísérti, hogy mégis megbirkózzék a feladattal. Apponyi azt mondta, hogy a szakasz tárgyalásának introdukcziója bizonyos ünnepélyes jelleggel bírt, mert Gajáry, a honvédelmi miniszter és a közoktatásügyi miniszter egymásután állottak fel, hogy a szakasz elfogadhatóságát lehetővé tegyék. Ha e jelenet ünnepélyes volt, annak szóló csak örvend, mert az ily jelenet mindenesetre inkább illik a házhoz, mint más jelenetek, melyeknek legutóbb is tanúi voltunk. (Helyeslés a bal és szélsőbalon. Úgy van! Még az elnököt is fenyegették). Sokat gúnyoló­dott Apponyi gróf a határozati javaslat fölött s azt állította, hogy e javaslat nem egyéb, mint a régi szol­gálati utasítás magyar fordítása. Hogy ez az állítás nem felel meg a valóságnak, azzal akarja bizonyítani hogy parallel felolvassa a határozati javaslatot és a régi szolgálati utasítást, még pedig nem német nyel­ven, mint Apponyi gróf, hanem magyarul. A régi szolgálati utasításban nem volt meg az, hogy a vizs­gán jelen kell lennie magyarul értő tanároknak is, a­kik az állam nyelvén is tartoznak vizsgáztatni az aspiránsokat a vizsga folyamán... (Zajos helyeslés és »Ügy van!« kiáltások jobbfelől). Gróf Károlyi Gábor : Ott ülnek, a­kik mindent értenek. Báró Fejérváry Géza: És itt, a­kik sem­mit sem. Elnök : Figyelmeztetem gróf Károlyi Gábor képviselő urat, hogy ne éljen ily közbeszólá­sokkal. Szalay Imre: Éljen dr. Károlyi Gábor! Elnök : Figyelmeztetem Szalay Imre képviselő urat, hogy nincs joga az én figyelmeztetésem után ily megjegyzéseket tenni. Szalay Imre: Kétzáznegyvenkettő! (Nagy derültség.) Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter foly­tatólag megjegyzi, hogy ha a vezénylet német, akkor a katonai nevelésnek, mely ezt czélozza, szintén né­metnek kell lennie. Ha vargát akarok nevelni, nem adok ecsetet a kezébe. . . Hoitsy Pál: Politikus csizmadia! Br. Fejérváry Géza: Van politikus csil­lagász is! (Nagy derültség.) Magyar katonai aka­démiát kell folyton emlegetni. Ily katonai akadémia a tettleges állományú tisztek számát szaporítaná, holott a hadseregnek szabadságolt állományú tisz­tekre van szüksége. (Nagy kaczagás a szélső­balon. Felkiáltások : Most már haragszik s ilyen­kor bevallja az igazat !) Azt mondta gr. Appo­nyi, hogy a katonai felsőbbség belenyúl a tár­sadalmi érdekekbe, mikor az aspiránst második évi szolgálatra utasítja. Hát vájjon a középis­kolákban a tanár, ki egy-egy tanulót megbuk­tat, társadalmi érdekekbe nyúl bele, mert azt akarja, hogy a reá bízott gyermekből ember legyen ? (Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon. Egy hang: Hol van ennek füle ?) Az aspiránsok ma­guk fogják megköszönni, hogy az új intézkedés életbe lép. Mert nem minden aspiráns olyan, aki a veleszü­letett botránykereső hajlamoknál fogva tüntető bizott­ságokhoz szegődjék.. . Polonyi Géza: Oh be gyönge viczct! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter e nyelvi kérdésre vonatkozólag kifejti, hogy három­­százötven év óta, mióta Magyarország a török rém­uralom alól felszabadulva Ausztriához csatoltatott, nem volt törvény, mely a hadsereg nyelve fölött ren­delkezett volna. Még az olasz csapatoknak is német nyelven adták ki a napiparancsokat. (Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Csak elvétve adták ki a parancsokat latin nyelven. Lukáts Gyula : így tanulják ők a históriát. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter reflek­tál ezután Apponyinak Deák Ferenczről mondott szavaira s azt állítja, hogy míg Deák Ferencz a véd­­törvényjavaslatot sem akarta a nyelvkérdés miatt meghiúsítani, addig gr. Apponyi Albert a hadsereg harczképességét akarja koc­káztatni. (Roppant zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez így van, mert különben a mérsékelt ellenzéknek legalább általánosságban el kellett volna fogadnia a törvényjavaslatot s nem egy-két kifogás miatt elvetni már általánosságban az egészet. (Nagy zaj és ellenmondás a bal és szélső­baloldalon.) Hiába hangoztatják azt, hogy megadnak a hadseregnek mindent. Mióta szóló miniszter, gr. Apponyi Albert minden fontosabb katonai javaslatot megtagadott. Elvetette a népfölkelésről szóló törvény­javaslatot is. (Nagy zaj.) Ha gr. Apponyi Albert ál­talánosságban elfogadta volna a törvényjavaslatot, a tüntetések sem ölthettek volna oly nagy arányokat. Szalay Imre: Hisz ez denuncziál! (Nagy zaj.) Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter meg­hajlik az Apponyi fényes tehetsége előtt, de óhajtaná, hogy az a gyakorlat terén érvényesüljön. (Zajos he­lyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mostani szereplése az országra nézve nem oly hasznos, és álló csillag­ként (Tiszára mutat) az ország fölött csak az tündö­kölhet, ki az országnak hasznára van. (Nagy zaj és »Hoch« kiáltások.) Elnök jelenti, hogy gr. Apponyi Albert és Bol­gár Ferencz személyes kérdésben fognak felszólalni. Apponyi Albert gr.: (Hosszantartó zaj és moz­gás. Halljuk ! Halljuk!) Félremagyarázott nyilatko­zataim egész sorozatának czimén volna jogom a t. háztól szót kérni, mert hiszen alig van ezen vita alatt elmondott beszédeimnek egyetlen egy tétele, melyet a t. miniszter úr most­­ elhangzott beszédében félre ne magyarázott volna. Én azonban csak a legszüksége­sebbekre akarok röviden szorítkozni. De ezen kívül, azon aposztrofálás után, melylyel a t. miniszter úr beszédje végén megtisztelt, azt hiszem mindenki igen természetesnek fogja találni, hogy személyes megtá­­madtatás czímén is szót emeljek. (Halljuk! Halljuk!) A helyreigazítást csak egyetlen egy pontra terjesztem ki. (Halljuk!) A t. miniszter úr nekem azt a felfogást tulajdonította, és azt a tételt, hogy az államban szerintem lehet előnyöket élvezni ellen­szolgáltatás nélkül. Fejérváry Géza dr.: A hadseregben! Apponyi Albert gr.: Tehát hogy a hadseregben lehet valakinek előnyöket élvezni, — ezt mondotta szórni szóra — anélkül hogy az illető az államnak ellenszolgálatokat tenne. T. képviselőház! Tegnapelőtt volt, talán sokan lesznek a kik emlékeznek rá — hogy én ennek éppen ellenkezőjét mondottam. (Derültség balfelől.) Én azt mondottam, hogy t. ellenfeleim érvelésében az az igazság­ben foglaltatik, hogy az államban senki előnyt nem élvezhet, anélkül hogy megfelelő ellenszolgálta­tást ne tenne. De miután a hadsereg nem külön­álló intézmény, hanem az állami organizmusnak egy részét képezi, tévedés azt állítani, hogy a hadseregnél élvezett előnyt nem lehet az államélet más körében tett szolgálat által viszonozni. T. hát! Itt a t. miniszter úr tévéjén fogta fel szavaimat. Gondolom, hogy most ő is meg van arról győződve, hogy annak, amit ő nekem tulajdonított én éppen ellenkezőjét állítottam (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon,­ és ezzel összefüggőleg a leghatá­rozottabban tiltakoznom kell a t. miniszter úrnak, azon imputác­iója ellen, minthogyha én szirén hangok­kal, amint ő magát kifejezte, iparkodnám a magyar ifjak szívébe azt a felfogást csepegtetni, hogy ne ta­nuljanak, ne dolgozzanak, ne fáradjanak. T. hát! Ez a vád minden alapot nélkülöz. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) és én azt hiszem, hogy a t. minisz­ter úrnak ugyan ő, általam igen t. egyéniségénél fogva, mint­álásának súlyánál fogva óvakodnia kel­lene attól, hogy bárki ellen, különösen egy képviselő­­társa ellen az indokolásnak még csak látszata nélkül is ilyen vádat emeljen (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Én ellenkezőleg, a­hol alkalmam nyílik isme­retségem körében a magyar ifjakra befolyást gyako­rolni, mindig figyelmeztettem őket az idők komoly­ságára, és a jövőnek nehéz feladatára és csekély be­folyásomat mindég abban az irányban érvényesí­tem, hogy őket a komoly tanulmányoknak, a komoly munkának terére utaljam. (Tisza Kálmán és Tisza István távoznak) Polonyi Géza: Megy a Tisza família. (Nagy derültség.) Gróf Apponyi Albert. A t. miniszter úr azt is állította, hogy a hadseregnek harczképességét a nyelv­kérdéstől teszem függővé; szembeállította velem Deák Ferenczet, a­ki a Ludovika akadémia létrejö­­vetelét nem akarta a nyelvkérdéstől függővé tenni — mellesleg jegyzem meg, hogy Deák Ferencz akként formulázta abbeli nézetét, hogy abban világosan ben­ne van, a­mit a miniszter úr tagadott, hogy t. i. a nyelvkérdés törvényhozási intézkedés tárgyát képezi, de ezt csak mellékesen mondom. Deák Ferencz ezen eljárásával a t. miniszter úr szembe állította az enyé­met és mintegy rám akart pirítani azzal, hogy én meg a nyelvkérdéstől teszem függővé a hadsereg harczképességének megóvását. Hát t, miniszter úr, kérem, ne méltóztas­­sék a hadsereg harczképességét oly gyenge lá­bon állónak mondani, ne méltóztassék a hadsereg harczképességének feltételeit oly ingatag alapra állí­tani. (Igaz! Ügy van ! Tetszés a bal- és szélsőbalolda­lon,) hogy ezen törvényjavaslat sorsát és a hadsereg harczképességét egy vonalra állítsa. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt állítani, hogy mindenki, ki ezen törvény­­javaslat ellenében, a­ki az abban foglalt intézkedések egy­némelyikét helyteleníti, hogy az a hadsereg harcz­­képessége ellen támad, bocsánatot kérek, de ebben az elbizakodásnak nagy foka rejlik. (Ugy van ! Ugy­­van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem azt állítottam, hogy mindaz, ami ezen törvényjavaslatban foglaltatik, a nemzetre nézve gyűlöletes , épen ellenkezőleg min­den felszólalásomban, tegnapelőtti beszédemben is azt mondtam, hogy ami ezen törvényjavaslatban magának a hadseregnek erősítésére vonatkozik, hogy azt egy néhány nap alatt el lehetett volna in­tézni, de ne tetszett volna ahhoz hozzávegyíteni olyan alkatelemeket, a­melyek a hadsereg harczképességé­­vel vagy nincsenek összeköttetésben, vagy egyenesen károsak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ne tetszett volna az alkotmánynak, a nemzeti egyéniségnek a polgári életpályáknak megtámadását abba vegyíteni. Az ilyenek ellen küzdeni, az ilyenek ellen vé­dekezni a mennyire csak tudunk, azt igenis hazafias szent kötelességünknek tekintjük. (Élénk helyeslés és tetszés a bal és szélsőbalon.) És hogyha aztán ezen reánk erőszakolt küzdelem folytán — azt ismétlem — esetleg a katonai javítások is elhalasztatnak, a­me­lyek e javaslatban foglaltatnak, ha ez által a hadse­regnek érdekei érintetnek, hát akkor ne tessék azo­kat okolni, a­kik a nemzet jogait védelmezik (igaz! Úgy van­­ a bal és szélsőbalon) hanem azokat okolja — és itt üsse a saját mellét is a t. miniszter úr — a­kik a hadsereg érdekében alkotandó rendszabályokat elválaszthatatlan kapcsolatba hozták, elválaszthatat­lan kapcsolatba mondom, mert 3 heti kabinetkérdés volt felvetve, oly intézkedésekkel, a­melyekben ille­tékes férfiak óriási többsége hazánk alkotmányá­nak megtámadását látta, a fentartottakban ma is a nemzeti egyéniség veszélyeztetését látja. (Igaz! ügy van­ a bal és szélsőbalon. Egy hang a szélsőbalon. Ez ám a leczke !) Aztán azt mondja a t. miniszter úr, hogy én szóval mondom, sőt — ő hajlandó nekem ezt a konressziót megtenni, szívemnek valamelyik elrejtett zugában érzem is, hogy szívesen megadnék a hadse­regnek mindent, a­mi harczképességének emelésére szolgál; de hát a tény az, hogy a 3 törvényjavaslatot melyek közt ez a 3 ik, a­mely a t. miniszter úr által hivataloskodásának ideje alatt benyújtatott, és a­mely a monarchia védelmének fokozását czélozza, részint az első, részint a 3-ik felolvasásnál, min­denkor elvetettem. T. képviselőház! tökéletesen igaz. A tény úgy van , de mind a 3 esetben ugyanaz volt az ok, mind a 3 esetben nem katonai in­tézkedések képezték az okot, hanem az, hogy a kor­mánynak állandó szokása a hadseregre, a véderőre vonatkozó minden javaslatot összekapcsolni oly intéz­kedésekkel, melyek a nemzetnek alkotmányára, alkot­mányos garanc­iáinak sérthetetlenségére nézve ve­szedelmesek. (Úgy van! Úgy van­ a bal és szélsőbalon.) És azt mondom a­­, miniszterelnök úrnak, hogy ha ezt a szokást továbbra is folytatjuk, hogyha továbbra is a véderőre vonatkozó minden javaslatban benne lesznek az alkotmányos biztosítékok, vagy a nemzeti egyéniség integritása ellen intézett nyílt vagy leple­zett támadások, (Úgy van­ balfelől,) akkor ugyanezen eljárás mindig ismétlődik . (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon,) ha pedig nem lesznek benne, ak­kor meg lehet győződve a t. miniszter úr, hogy mind­az, a­mi a hadseregre nézve szükséges, simán és na­gyobb felindulás nélkül meg fog szavaztatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: De nem Tisza Kálmánnak ! (Derültség jobbfelől.) Apponyi Albert gr.: Mert te hát, igaz, hogy egyik elvünk úgy nekem, mint azoknak, a­kik velem egy párton vannak, egy közjogi és po­litikai alapon állanak, az, hogy mi a hadsereg jelen szervezetében meg akarjuk adni a monarchia védelmének mindazokat az eszközöket, melyeket az, a jelenlegi idők és európai viszonyok közt követel. És mi ehhez az elvhez ragaszkodunk. (Helyeslés bal­felől.) De, t. miniszter úr, vannak nekünk ezen kívül más elveink is s azokhoz is híven kell ragaszkodnunk, mert azokat ennek a törekvésnek alá nem rendelhet­jük. (Helyeslés balfelől.) És ezek az elvek, t. ház, a törhetetlen ragaszkodás egész alkotmányunk integri­tásához. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) nemzeti egyéniségünk sértetlenségéhez. (Zajos helyes­lés és éljenzés a bal és szélsőbaloldalon.) És ha a t. miniszter úr erre azt mondja, hogy nekem és tisztelt elvbarátaimnak a törvényjavaslatot általánosságban el kellett volna fogadnunk és csak az egyes szakaszok ellen intéznünk támadásainkat, akkor engedje meg, hogy én mindenekelőtt azt válaszoljam.

Next