Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1889-04-01 / 90. szám

Budapest, 1889. Hétfő, április 1.­40. évi folyam. 90. szám. ag»«138«W » IB—W———BMIMMMBBB—KMBBWB Szerkesztési iroda­­ Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­­ a t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségh­ez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p tt 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. PESTI NAPLÓ Politikai napilap. Első fizetési feltételek : A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 fr­t 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Va az esti kiadás postai különkü­ldése kívántatik, postabélyegre havonként 95 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, márczius 31. Szőgyény külügyminiszteri osztályfőnököt a ki­rály ő Felsége ma délben hosszabb magánkihallga­táson fogadta. Szőgyény a nap folyamán többször ta­nácskozott Tisza Kálmán miniszterelnökkel és este visszautazott Bécsbe. — Szögyénynek budapesti idé­zéséről különben a »N. Fr. Pressernek a következő­ket táviratozzák: »Szőgyény osztályfőnök, ki a teg­napi nap folyamán a király ő Felsége által kétszer fogadtatott külön kihallgatáson, az összes politikai körök legmélyebb sajnálatára a neki felajánlott bel­ügyminiszteri tárczát nem fogadta el. Szőgyény ismételten értekezett Tiszával, s tegnap este megjelent a szabadelvű pártkörben. Később Szilágyival volt találkozása. Szőgyény nyilatkozatai úgy hangzanak, hogy ez idő szerint nincs abban a helyzetben, hogy a felajánlott tárczát elfogadhassa s jelen állásá­ban kíván maradni. Minthogy mérvadó helyen, utalással arra, mily nehezen nélkülözhető Szőgyény Pécsben, nem fejeztetett ki formálisan az óhaj, hogy ez idő szerint visszatérjen Magyarországba, s S­z­ö­­gyény elhatározása véglegesnek tekin­­t­e­n­d­ő. A belügyminisztérium egyelőre tehát ideig­lenesen Baross vezetése alatt marad. A politikai kö­rök minden érdeklődése most tehát Szilágyi Dezső­nek a kabinetbe való lépése felé irányul. Ez ügy 48 óra alatt véglegesen el fog dőlni.­ Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt hol­nap, április 1-én, délután 5 órakor értekezletet tart; este 6 órakor a függetlenségi és 48-as párt is tart értekezletet. A 25. §. megszavazása után. (Heves megyéből.) Mély aggodalommal néztünk a hirhedt para­grafus eldőlése elé, nem mintha reményünk lehetett volna a tekintetben, hogy a magyar képviselőház többsége azt megszavazni nem fogja, hisz az előzmé­nyek nagyon is előkészítettek az eredményre,­­ ha­nem bíztunk a nemzet Gondviselésében, hátha még az utolsó perczben küld oly jelenséget, mely e hazafiat­­lan szakaszt levéteti a napirendről, s a nemzet fölött beboruló ég ismét kitisztul. Fájdalom! csalódtunk. Nem mintha a tárgyalás hosszú folyama nélkülözött volna ily gondviselésszerű intelmeket, melyek közül legerősebb vett Zathureczky vértanúi kimúlása, ha­nem, mert felsőbb parancs folytán argumentum, nem­zeti érdek, közjogi érv lábbal tiportatott s a nemzet jogos és nem túlzott aspirácziói elé, nagyon is sze­rénytelen módon, leküzdhetlen akadályok helyeztettek. Szegény Magyarország! — Spanyolország,mely alig bir 1 millióval több lakossal, mint hazánk s mely­nek lakosai műveltség tekintetében hazai népünk mögött maradnak, ma már a nagyhatalmak sorába küzdte fel magát, szava európai kérdésekben döntő fog lenni. Addig mi oly politikát követünk, mely saját otthonunkból szerít ki bennünket, mely természeti jo­gunkat nyelvünk használata tekintetében nem engedi érvényesíteni. Valóban e tekintetben irigyelhetjük meg a török fenhatóságot elismerő Bulgária hely­zetét is. Azután meggondolták-e jól a képviselőházban, kit sújt leginkább az a 25. §. ? Azt igen jól tudhat­ják, hogy a felvidéki, erdélyi és dunántúli nem ma­gyar anyanyelvű fiú, úgyszólván akarva nem akar­va, megtanulja a német nyelvet is, annak tehát a tiszti vizsga letétele e szempontból nem okoz nehéz­séget,­­ de éppen a magyar fiú az, kit a szakasz sújt, tehát annak a nemzetnek fia, mely nemzetről e haza nevét birja. Valóban csak igazságtalan intézke­dés az, mely az államot fenntartó elemet ily méltány­talanul sújtja a többi nemzetiségek előnyére. Azt mondták, hogy a kiváltságok ideje lejárt, az egyévi önkéntesség pedig kiváltság. Ezen okosko­dás sehogy sem állhat meg. Mert az egyévi önkéntes­ség intézménye hivatott az átalános hadkötelezettség és a hazai kultúra kívánalmait összhangzatba hozni, kiegyeztetni. Miért is csak erőszakos magyarázat az, mely az egyévi önkéntesség c­éljának a tiszti bojt elnyerését tűzi ki. — A földmivelést űző, vagy iparos, esetleg kereskedő segédnek, ha felsőbb iskolákat nem végzett, nemcsak — viszonylag véve a dolgot — hátrányt nem okoz a három évi szolgálat, sőt tekin­tettel arra, hogy a katonaság majdnem kivétel nélkül városokba van elhelyezve, természetes okoknál fogva szellemi ismereteinek tágítására szolgál, őt rendhez s talán önérzethez is szoktatja. De nem úgy az intelli­­genczia terén működni hivatott fiatal embert, ki éppen akkor, midőn tanulmányait kellene folytatnia, azoktól elvonatik, s nemcsak hogy egy évvel később vé­gezheti tanfolyamát, hanem félbeszakított tanulmá­nyainak folytatása nagy nehézségeket teremt szá­mára. De azért sem tekinthető kiváltságnak az egy­évi önkéntesség, mert hisz azt mindenki elnyerheti, amennyiben annak előfeltételeit az iparos, kereskedő stb., pl. a kereskedelmi akadémia elvégzése által, vagy privát­ vizsga letétele alapján stb. magának megszerezheti, s így csak rabulisztikus okoskodás lehet az, mely a bárki által megszerezhető egyévi ön­kéntességi jogot kiváltságnak deklarálni erőlködik. Még igazságtalanabb intézkedés az, mely az ön­kénteseket esetleg két évre kiterjedőleg szolgálni kényszeríti. Nemcsak azért, mert a fentebb elmondot­tak következtében éppen a tőzsgyökeres magyara­­knak fogják meginni ennek a levét, hanem azért, mert érthetlen, kimagyarázhatlan, az ember jogaiba ütköző semmi által nem indokolható egyenlőtlenségeket te­remt a czivil tanulmányoknak élő ifjúság soraiban. Valóban csodálandó, hogy e tekintetben a törvény a tárgyalások folyama alatt méltatva nem lett. A t­ö­rv­­ény szigorún és egyenlőtlenül fogja sújtani a tanuló ifjúságot, s így az egyik legfontosabb főelvbe, az egyenlőségbe ü­t­k­ö­z­i­k. E törvény is csak akkor volna némileg menthető teljes ridegségében, ha valamennyi felsőbb intézetet látogató ifjú esnék annak szigora alá, vagyis ha valamenn­yi hadköteles egyúttal a katonai szolgálatra alkalmasnak válnék. De ez nincs úgy. Az ifjúság nagy, talán nagyobb része nem válik be katonának. — Ezen otthon hagyott ifjak a tör­vényben gyökeredző előnyben része­sülnek, hogy tanulmányaikat otthoni kényelemben folytathatják és egy, eset­leg két évvel hamarább végezhetik azok­nál, kik tényleges katonai szolgálat teljesítésére behivattak. Tehát azok,a­­ik a hazát fegyverrel is képesek véde­­ni, ezért hátrányt kénytelenek szenved­­ni oly kollegákkal szemben, kik meg­­akasztás és szekatúra nélkül élhet­nek tanulmányaiknak. Nem-e úgy tűnik fel a törvényhozás emez intézkedései mintha a hadképességet, az erőteljes­séget sújtani kívánná? Urak egy rókáról tét bőrt hogyan kelljen lenyúzni, arra e törvény fog bennünket megtanítani. — És éppen ezért nem fog e­­z a törvény érthetlen szigora számtalan visszaélés­nek szülőanyjává válni? Nem fognak-e számosan meg nem engedett módon a katonáskodási kötelezett­ség alól kibújni akarni, s e tekintetben kísérleteket tenni ? Hol nyujatik legalább némi rekompenzáczió azoknak, kiket a sors egyéves önkénteseknek dob oda? Van-e csak egy előny is részükre biztosítva? — Sehol semmi! Azután nem kell ám azt gondolni, hogy azt a tiszti vizsgát az illető ha akarja, minden esze és ta­nulása mellett leteheti is. — Ebben a tiszt, honatyák igen csalódnak. — E sorok írója is volt önkéntes 1871/72 ben Budapesten a Mollináry-ezredben. 120 önkéntes társ közö­tt három tette le a vizsgát. — Ugy­e, fogják mondani a kormánypárt­ban, hogy mert nem volt kényszer, nem is volt ered­mény. Pedig ez nincs úgy. Akkori ezredparancsno­kunk K., ki később tábornok lett, még az év kö­zepe (húsvét) előtt, minden ok és jog nélkül egy bizottság előtt megvizsgál­tatott bennünket ezután, és kilencz­­vennégyünket beosztotta századokba, kijelentvén, hogy nem bocsáttatunk a tiszti vizsgához. Hol van a törvényben a ga­­ranczia, hogy a mi régebben történt, újból ismétlődni nem fog ? Bizony először a garancziákat kellett volna körülírni s aztán e túl szigoru törvényt megsza­vaztatni. —4 —6. dr. Katasztrófák a tengeren. Annak a szerencsétlenségnek a hite, mely Sza­­moa partjainál a né­pet és amerikai hajóhadat érte, berlini jelentések szerint a német fővárosban, vala­mint az egész német közvéleményben kínos megdöb­benést és fájdalmas részvétet keltett. A szomorú esettel a Szamoa-kérdés, mely a berlini értekez­letnek májusra történt elhalasztása következtében elvesztette aktualitását, egyszerre ismét előtérbe lép. Az ügy fejlődéséről a következő adatok közlését tart­juk érdekesnek: A Szamoa-kérdés. 1886-ban merültek föl az első bonyodalmak Szamoán ; az ottani német telepítvényesek iránt Ma­­lietoa király ellenségesen viselte magát, mire Knappe német konzul Apiaban elégtételt kért, de nem ka­pott. Ennek következtében német hajóraj jelent meg Apiában; a legénység partra szállt s elfogta s egy német hajóra szállította Malietoát, helyére pedig Tamaseset nevezte ki királynak vagy is inkább főnöknek. Egy ideig Tamasese békésen ural­kodott, de a múlt év szeptember havában alattvalói fellázadtak s Mataafát kiáltották ki királylyá. A né­metek pártját fogták Tamasesenek, kinek ügye na­gyon rosszul állt, a hajóhadak legénysége partra szállt, de decz. 18-án Apián túl lesből a benszülöttek egy Klein nevű amerikainak vezetése alatt megtámadták és borzasztóan megtizedelték. A németek közül két tiszt s ötven ember esett el. A német kormány a történ­tek hírére kihirdette a hadi állapotot Mataafa és hivei ellen. Ehrhardt fregattkapitány a német ha­jóraj parancsnoka proklamácziót bocsátott ki, mely­ben a Szamoán élő külföldi alattvalókra is kiterjeszté az ostromállapotot, a német konzul pedig a Mataafa­­val kezdett tárgyalások folyamán azt követelte, hogy a sziget kormányzata ideiglenesen a németeknek adassék át. E követeléseket azonban Bismarck her­­czeg nem helyeselte s utasította az illetőket, hogy más magaviseletet tanúsítsanak s különösen az ide­gen alattvalókra ne terjeszszék ki a hadi állapotot. Mindazon­által a német közegek eljárása, mind Washingtonban, mind Londonban, kellemetlen benyo­mást keltett s főleg az Egyesült­ Államokban támadt nyugtalanság, mert azt hitték, hogy a németek bir­tokba akarják venni Szamoát. A washingtoni kor­mány a Trenton hadi­hajón kívül, mely azelőtt is Apiában volt, a Vandalia korvettet és a Nipsic czir­­káló hajót küldte a Szamoa sziget csoportra. E szigeteket 1768-ban Bougainville fedezte fel; a nagy indiai vagy csendes óczeán déli részében van­nak s 16 szigetből állanak. Apja kikötő Npoly főszi­geten fekszik. A katasztrófa, melynek három német és három amerikai hadihajó számos kereskedelmi hajóval esett áldozatul, márczius 16-án és 17-én egy borzasztó orkán következtében az apiai kikötőben történt. A kikötő észak felé nyílt s két északra elő­­nyúló félsziget által alkottatok, melyek közül a nyu­gati, keskenyebb és hosszabb a Mulinu­, a keleti, tom­pább és szélesebb a Matantu-fokkal végződik. A Mu­linu-félsziget középpontja az ott élő 180 németnek; itt van a német konzulátus és hajógyár, a német ke­reskedelmi telep és számos ültetvény, míg a másik félszigeten az amerikaiak telepedtek meg. A Mulinu­­fokon vannak eltemetve a decz. 18-án elesett néme­tek. A két félsziget közt a parton van a világitó to­rony, a kath. templom s az angol konzulátus. A né­metek bírják a sziget kétharmadát, valami 70.000 acret, mig az angolok birtoka 9000, az amerikaiaké 9500 acre. Az apiai kikötő. Az apiai kikötő fekvése igen ked­vezőtlen, mert az északi, keleti és nyugati szélnek egyaránt ki van téve. Az apiai öblöt, mely 7—8 mé­ter mély, csaknem egész 1 x­ 2 kilométer széles korall­zátonyok környezik, melyek apálykor egészen szára­zak s dagálykor is csak sekélyes víz borítja őket. A márcz. 16—18-ki katasztrófa is úgy történt, hogy az orkán a zátonyokra dobta a hajókat. Csak az egyik az 1860-ban elkészült »Olga«, melyen 10 nehéz, 5 könnyű ágyú és 267 ember volt, nem pusztult el tel­jesen. Az »Adler« 4 nehéz ágyúval és 127 emberrel, az »Eber« ágyúnaszád 84 emberrel teljesen odave­szett, de egyik sem az egész legénységgel, melynek létszáma különben sem volt teljes; az »Adler«-ről 20, az »Eber«-ről 75 ember halt meg. Az amerikai hadihajók »Trenton« 11, »Vandalia« 8 és »Nepsie» 3 ágyúval tönkre mentek ugyan, de legénységükből csak 30 ember veszett el. Hogy a katasztrófa híre csak tegnap érkezett Európába, az onnan van, hogy Szamoán táviró nincs s a legközelebbi távirdaállomás Aucklandon, nyolcz napi távolban van. 4. A szamoa-szigeti kasztrófára vo­natkozó újabb távirataink a következők: Berlin, márcz. 31. (A Pesti Napló távira­ta.) A szamoai­ katasztrófa által keletkezett általános izgatottságot csak növeli az a körülmény, hogy a szo­morú esetről mindeddig semminemű újabb részletek nem érkeztek. A tönkrementek névsora csak­is a ten­gerészeti rangsorozat alapján állapítható meg. Az «Adler« hajó kapitánya és egyszersmind a hajóraj parancsnoka Fritze korvett kapitány volt. Az »Eber« hajón Wallis tengerész hadnagy, az »Ol­ga« hajón pedig Ehrhardt korvett-kapitány vitte a vezényletet. Az apiai kikötő, a­mint azt helyis­merők beszélik, hatalmas korál­zátonyai miatt félem­­letes a hajósok előtt; a kikötőben, a­hol korál­ágak majdnem a tenger színéig nyúlnak fel, már ismétel­ten pusztultak el nagyobb hajók. A szörnyű szeren­csétlenség híre tegnap délelőtt tíz órakor érkezett Berlinbe, s azonnal megvitték Vilmos császárnak is, a­kit ez mélyen meghatott. A császár egy nagyobb táviratot küldött Henrik herczegnek Kielbe, majd Moltke és Walder­see grófokat, Bronzart hadügyminisztert és a tengerészeti osztály főnökét fogadta közös kihallgatáson. A »Grosser Kurfürst«-nek Folkestonenél történt elpusztulása óta német tengerészetet nem érte nagyobb csapás. Berlin, márcz.31.(A Pesti Napló távirata.) A megrázó szerencsétlenségről beérkezett táviratok teljesen elvonták a birodalmi gyűlés figyelmét is a szőnyegen forgott kérdésről. Fél három felé értesültek róla, hogy a gyászhírt a külügyi hivatalhoz érkezett jelentések is megerősítették. De akkor sem tudtak meg más részletet, minthogy az »Adler» és az »Eber« odavesztek, míg az »Olga« még való­­színűleg meg lesz menthető. Ezt igazolja a »Reichsanzeiger« következő hivatalos jelentése is: »Az ausztráliai állomás legidősebb tisztjének jelen­tése szerint az »Adler« és az »Eber« e hó 16-ikán egy orkán következtében zátonyra jutottak. Az »Olga« szintén zátonyra jutott, de még meg lehet talán men­teni. Az »Eber« legénységéből megfulladtak: Wal­­­­­­s kapitány, Eckhardt és Ernsthausen tisztek, dr. Machenhauer orvos, Kunze szám­tiszt és az egész legénység kilencz em­ber kivételével. Az »Adler« legénységéből húszan vesztek el. Az »Olga« személyzete sértetlen maradt.« A szerencsétlenség könnyen megmagyarázható. Apja a Npoly sziget északi részén fekszik félkör alakú kikötőben, mely egyáltalán nem nyújt biztos menedéket az ott kikötő hajóknak. Már ismételten ment itt tönkre hajó és le­génység. A gőzösök tehát a november-márcziusi viharos időszakban mindig készenlétben álltak, hogy veszély esetén nyomban nyílt tengerre szállhassanak. A »Calliope« nevű gőzösnek ez úgy látszik sike­rült is, míg a német és amerikai hajók a kikötőben megsemmisültek. A megmene­kült legénység most szorult helyzetben van, különösen akkor, ha élelmet nem kap. A »Berliner Tageblatt« szerint kétségtelen, hogy újból hadi­hajókat fognak Szamoába rendelni. Legelőbb is az »Iltis« és »Wolf« nevű kelet­ázsiai gőzösökre gondoltak, de valószínű, hogy n­a­­gyobb hadihajókat fognak elküldeni. Berlin, márcz. 31. Szamoából tegnap érkezett ide az »Adler« hadihajóról hiányzó legényeknek, va­lamint az »Eber« hajó megmenekült legényeinek névsora, melyet holnap közzétesznek. London, márcz. 31. (A Pesti Napló távirata.) A vihar kitörésénél valamennyi hajó el akarta hagyni a kikötőt, de a kísérlet meghiágult. Csak a »Calliope« menekül­hetett ily után. Sok kereskedelmi hajó is zátonyra futott, köztük a »Godefroy« nevű is. Összesen nyolc­ kereskedelmi hajó ment tönkre. A belga postagőzösök katasztrófájáról érkezett újabb tudósítások, főkép Napoleon Je­romos herczeg szerencsés megmenekü­lésével foglalkoznak, s erre vonatkozólag több érdekes körülményt mondanak el. Itt adjuk újabb táviratainkat: Brüsszel, márcz. 31. (A Pesti Napló táv­irata.) A két belga postahajó összeütközéséről érke­zett híreket a későbbi jelentések teljesen megerősítik. A »Henriette herczegnő« tegnapelőtt tizenkét óra felé hagyta el Dovert és minthogy az idő kedvező és a tenger nyugodt volt, teljes gőzerővel haladt. Csak később állt be a köd, mely csakhamar átláthatatlan sűrűségűvé lett. A Wäffeläre ezért elrendelte, hogy csak félgőzt alkalmazzanak és folytonosan szó­laltatták a jelző sípot. E figyelmeztető jelre több hajó szerencsésen kitért. A fedélzeten aggoda­lomteljesen gyűltek egybe az utasok és közölték a kapitánynyal észleleteiket. Csakhamar jobboldal­ról jelzősip hangját hallotta a kapitány. Felismerte a »Flandriai grófnő« nevű gőzöst és balra kitért. Lehet, hogy a »Flandriai grófnő« gőzösön nem hal­lották a sípot, de tény az, hogy egyszerre iszonyú összeütközést éreztek és Dünkirchen közelében a »Flandriai grófnő« nevű gőzös közepén a szó szoros értelmében át volt vágva. Wäffeläre rögtön vízre bocsátotta a mentő csolnakokat, így si­került több utast megmenteni. Egy angol anyját egy mentő csolnakba dobta, utána beleugrott önmaga is és súlyos sérülést szenvedett. Hausmann kapi­tány és tisztje, Vermeulen holttesteit és a többi áldozatot, számszerint 14—15-öt, még nem ta­lálták meg. A »Henriette herczegnő« gőzös csak két óra múlva távozott. Brüsszel, márcz. 31. (A Pesti Napló táv­irata.) Az elsülyedt »Flandriai grófnő« nevű gőzösön volt többek közt Napoleon Jeromos herczeg is, a­ki E­u­g­e­n­i­a császárnéhoz akart utaz­ni. A herczeget megmentették, de szolgája a vízbe fulladt. Hivatalosan 14-re teszik az áldozatok számát. Igen nagy az anyagi kár is. Brüsszel, márcz. 31. (A Pesti Napló táv­irata.) Napoleon Jeromos herczeg meg­meneküléséről a következő részleteket beszé­lik : A herczeg hadsegéde, Brunner báró társasá­gában a gőzös hátsó részében tartózkodott, midőn az összeütközés történt. A herczeg a vizbe bukott, Brunnet utána ugrott és fenntartotta, e szavakat ki­áltva : »Mentsétek meg Jeromos hercze­­g­e­t.« Két matróz csolnakon a vész színhelyére sietett. A herczeg a csolnakba kapaszkodott és igy vitték a »Henriette herczegnő« fedélzetére. Brüsszel, márcz. 31. (A Pesti Napló táv­irata.) A herczeg, midőn titkárával Brunner báróval menekült, könnyű sérülést szenvedett homlokán. A herczeg több perczig a vízben volt. Alig jutott a mentőcsolnakba, rögtön szolgája felől tudakozódott, a­kit csak később találtak meg félig megfulladva. Megmenteni már nem lehetett. Ő az egyetlen áldozat, melynek hullá­ját sikerült a tengerből kifogni. A »Henriette her­­czegnő«­gőzös kapitányának körültekintése által meg­mentett csomagok közt volt a Napóleon herczege is, mely sok értékpapírt tartalmazott, az, hogy a járdákon a közlekedést különféle tárgyak­kal vagy csoportosulással megakasztani nem szabad. E szerint kimondandó, hogy a különféle c­égtáblák és jelvények alkalmazásánál a közlekedési tekintetek szigorúan figyelembe veendők; a boltok előtt az er­nyők csak 7 1/2 láb magasságban alkalmazhatók, s ez ernyőket a járdaszegélykőhöz erősíteni rúddal vagy zsineggel tilos. Henteslegényeknek gyékénykosárral, pékeknek a zsemlyéskosárral, kofáknak a járdán vinni csirkés puttonyaikat tilos. De tilos a csoportosulás is, 4—5 embernek egy sorban menni a jár­dán (?) vagy a közlekedést hátráltatólag csoporto­sulni a kirakatok előtt. A szabály ellen vétőket a rendőrség 50 krtól 50 frtig büntetheti. Fővárosi ügyek. A főváros csatornázása. Lechner Lajos fő­mérnök középítési igazgató bemutatta a budapesti általános csatornázás ama részletterveit és költségve­téseit, melyek a munkaprogramm első és a további munkáknak alapul szolgáló legfontosabb részeit képe­zik és a Dunába való torkolatokat, a szabad kiömlőt, a szivattyútelepet, az iszapfogót, a kezelő épületeket és a főgyűjtőnek azt a részét foglalják magukban, mely a vasúti töltéseken át egész addig a pontig ter­jed, a­hol a magas területek és Kőbánya szenyvizeit levezető harmadik gyűjtő a Dunába torkol és a fő­­ügyítőt keresztezi. A harmadik, úgynevezett »magas« gyűjtő csatorna keresztezésének tervei most készülnek s már annyira haladtak, hogy április végéig szintén bemutathatók lesznek. Az előterjesztett rész­lettervek kivitele összesen 1.290.785 fo­rint 51 krajcrárt igényel, a­mi az általá­nos költségvetéssel szemben 10°/0 emelkedést mutat, minthogy azonban a rendes gyűjtő­csa­tornák költsége a felvett összegnél kisebb lesz, az összes költség nem fog nagyobbodni. A munka te­hát már végrehajtás alá kerülhetne, előbb azon­ban a terveket még a belügyminiszter kívánságára különösen folyamszabályozási és hajózási szempont­ból leendő elbírálás végett a közmunka- és közleke­désügyi miniszterhez kell felterjeszteni. A­mi a mun­kák foganatosítását illeti, a főmérnök-középítési igaz­gató kijelenti, hogy először is a kezelő épület volna felépítendő, melyben a munka végrehajtására, a fel­használandó anyag jóságára stb. felügyelő tisztviselők hivatalos helyiségei nyernének elhelyezést. Végül megjegyzi a főmérnök-középítési igazgató, hogy az egész tervezet abból a szempontból dolgoztatott ki, hogy az esetre, ha a soroksári nagy vészkiömlő egy­előre ki nem épülhetne is, a főváros víztelenítése mégis biztosítva legyen. A katonai kórház telke. Tudvalevőleg a hajcsár­­utón, majdnem szemben a tüzérségi laktanyával, a közös hadügyminisztérium új katonai kórhá­­z­a­t akar építeni. A fővárosi közgyűlés megengedte, hogy a kiszemelt telek egy telekkönyvi testet képez­hessen. A közmunkatanácsnál pedig tegnap egy ve­gyes bizottság, melyben a katonai hatóság képviselője is részt vett, a főváros részéről pedig Rózsa Péter ta­nácsos volt jelen, az általános szabályozási terv módo­sításának részleteit állapította meg. A járdáknak a közlekedés számára való szaba­don tartásáról szabályrendeleti terv készült a tanács I. ügyosztályában, mely szabályterv most a főkapi­tányhoz fog kerülni véleményadás végett. Alapelve Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-» Lapunk negyvenedik évfolyama ápri­lis elsején megkezdi második negyedét. Ez alkalommal az előfizetéseknek idejekorán való eszközlését kérjük, nehogy a lap küldésében zavar merüljön fel. ^ Előfizetési árak: (A reggeli és esti kiadásra.) Egész évre ................................. 18 frt­­- kr. Félévre ...................................... 9 frt­­ kr. Évnegyedre.................................. 4 frt 50 kr. Egy hónapra......... .................... 1 frt 50 kr. ÜV“ Az előfizetések Budapestre, a »Pesti N­a­p­l­ó« kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai kü­­lönküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A »Pesti Napló« kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, április ! A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A magyar tudományos akadémia nyelv- és széptudományi osztályának ülése délután 5 órakor. Fel­olvasók : Budenz József r. tag és dr. Boross Bálint vendég­árverés a műcsarnokban d.e. 11 órakor. Hazai termékek állandó kiállítása a kereske­­delmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Szabad be­menet mellett nyitva d. e. 10—12 és d. u. 2—5. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d.e 9— d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti­de 80 ki . márcz. 31. A hiv. lapból. Exequatur­a. ő Felsége a király Carpi Francesconak, Triesztbe spanyol konzullá tör­tént kinevezéséhez az exequaturát megadta. Kinevezés és áthelyezés. A nagy-kikin­­dai törvényszék elnöke , Balogh Béla végzett joghall­gatót segélydíjas joggyakornokká; a zilahi törvényszék elnöke, Szokolay Béla zsibói járásbírósági joggya­kornokot a zilahi törvényszékhez helyezte át. Jóváhagyások. A szakolczai Gvadányi-kör és a baróthi korcsolyázó- és csolnakázó-egylet alapszabá­lyait a belügyminiszter jóváhagyta. Ügyvédi kamarából. A pécsi ügyvéd kamara dr. Kiss Ernő és dr. Debreczeni Józse ügyvédeket lajstromába felvette. Az udvar itthon. A budai kir. palotai Szt.­Zsig­mond-kápolnában ma reggel nyolcz órakor Maszlagh­ Ferenci mondott csöndes misét, melyet meghallga­tott a király ő Felsége is. Fél tiz órakor dr. Robi­tsek Ferencz misézett s a királyi oratóriumban jeles volt Erzsébet királyné, Mária Valéria fő herczegnő és vőlegénye Ferencz Szalvátor fő herczeg. A király ő Felsége holnap este két nap tartózkodásra Bécsbe utazik, ahonnan csütörtökön reggel érkezik ismét vissza Budapestre.­­ Az ud­varnak Budapestről való elutazása még nincs végle­gesen megállapítva; az eddigi dispozícziók szerin azonban ő Felségeik és Mária Valéria főh­er­czegnő április 11. vagy 12-én Ischlbe utaznak.­­ Ferencz Szalvátor főherczeg tegnap este ki­lencz órakor jött meg Bécsből s már holnap vissza­utazik. — Hohenlohe főudvarmester tegnap is érkezett és holnap visszautazik Bécsbe. A király adománya. A király ő Felsége Dul­n­i­c­z község tűzkárosult lakosai segélyezésére h­á­r­o­m­s­z­á­z forintnyi segélyt adományozott. Közgyűlések. Az írók és művészek tár­s­a­s­á­g­a ma délután tartotta évi rendes közgyűlése melyen V­á­r­a­d­i Antal elnökölt. Konstatálták, hog a múlt évben a bevétel 13,386 frt, a kiadás 8413 fr volt. A jelentés fájdalommal emlékezik meg Urvár Lajos elnök lemondásáról. Megemlíti a Rossi-ünm­pélyt, Erkel és Nádai jubileumát, a Kelemen-emlék­ leleplezését s ama mozgalmat, mely Harrach Józsi kezdeményezésére egy hangverseny-terem létrehozás ügyében a körből kiindult és végül megemlíti, hogy társaság síremléket állított Balázs Sándornak. E­­­lentés felolvasása után Paulay Edét, a nemző színház igazgatóját egyhangúlag elnökké, Várat­­ Antalt és Komócsy Józsefet alelnökökké, He­­taller Lajost és Szohner Antalt iga­gatókká, D­o­­­i­n­a­y Gyulát titkárrá válas­zották. Választottak még egy harmincz tagb álló választmányt is.­­ Ezután küldöttség mer az uj elnökért, kit Váradi Antal üdvözölt. Pauls megköszönve a bizalmat, ígérte, hogy tőle telhet­leg a társulat felvirágoztatásán fog fáradozni.­­ A magyar tisztviselők orszá­gos egyletének tegnap este tartott két gyűlésen Turóczy Adolf elnökölt. A jelentés szeri a vagyon 27,693 frt. Múlt évben a bevétel 47,5­ frt, a kiadás 43,424 frt volt. A könyvtár 5614 köt­­ből áll és a tagok száma 2011. A segélyalapig kilencz özvegy nyert segélyt. Élénk vita után a­z iratási díjt négy írtra emelte fel a közgyűlés. Miutt még határozatba ment, hogy az egylet mostani ve­zéglőse megtartatik, megtörténtek a választások, választások eredménye a következő: igazgató­u­lasztmányi rendes tagokká: Angletta Arnót, Áry János, Balogh Antal, dr. Bosányi Iván, Csend Gyula, Csillag Benő, Farkas Antal, Fábry Frigy

Next