Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1889-04-05 / 94. szám
94. szám. Budapest, 1889. Péntek, április 5. 40. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Fereneziei-tero, A thenaenm-épülst. A lap szelleni részét illató minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athen.aeum-épütet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. PESTI EAPLO Politikai napilap. ________ Előfüzetest feltételek ! A rékgéll és esti kladés postán egyszerre küldte, vagy Bedftfeste* kétszer késdos hordva: Havonként 1 firt 80 kr. — 8 hónapra 4 írt M kr. — 4 hónapra 1 firt Utueitt kledás postai kfllaaUlMSeo Urtstatik, posWMinpe bevtokOt » hah énugjniaita 1 MCMaUMtesdi. Hirdetések flsdnttigy iitfifl retéit ál Jp esti Napló kiadó-Mtrkt&láHS v Budapest, Ferenczsek-tsre, Athenaem-épülst, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Nemzeti kérdés a főrendiházban. Zemplén vármegye, az Andrássyak hazája, feliratot intézett a főrendekhez, tőlük kérvén a magyar állameszme és nemzeti nyelvünk megóvását a véderőjavaslatban a 25-ik szakasz módosítása által. Dicsérjük Zemplénmegyét és a hasonlót megkísérlő más, hazafias törvényhatóságokat, hogy a végsőt is megkísérlik a nemzeti ügy védelmében. Miért ne vesse , ha a képviselőház többsége kormányostul a nemzettől elfordult — a nép reményének utolsó horgonyát az országgyűlés második egyenjogú tényezőjébe, a főrendek házába, melynek kettős hivatása: kijavítani a képviselőháziján hibásan készült határozatokat és fentartani alkotó elemeinek nagyobb függetlensége és pártatlansága folytán az ősöktől öröklött magyar nemzeti állameszmét. Jogosult tehát a kívánság, mely bizalommal fordul a főrendekhez, mert hisz nem kisebb a magyar főrendiház feladata, mint az osztrák urak házáé, mely szintén módosítani szándékozik az osztrák képviselőház által elfogadott véderőjavaslatot. Hosszú vitákat nem várunk a főrendeknél, de reméljük, hogy a magyar nemzeti szempontnak pártolóival fogunk találkozni a befolyásos testület soraiban. Tudjuk, hogy a magasabb szempontok, és ezalatt nemcsak az udvar nézeteit és a tartozó lojalitásnak senki által soha meg nem tagadott követelményeit értjük, hogy a magasabb politika irányadó szokott lenni a főrendek köreiben. Kiváló tekintettel vannak ők mindig a külpolitikai helyzetre. Ezt természetesnek és helyesnek mondjuk s készséggel elismerjük azt is, hogy a véderő-fejlesztés kérdéseire a külpolitikai helyzet mérvadó, sőt döntő súlyú. Az európai államok rendkívüli fegyverkezései mind a külpolitikai helyzet veszélyes voltának eredménye s bizony nem a belpolitika indította egyiket sem arra, hogy versenyezve túlerőltessék magukat a nagyhatalmak, hadseregeik nagyobbításában és felszerelésében. Harczra kész kíván lenni mindenik minden órán, mivel egyik sem biztos arról, hogy a közeljövő is és melyik nap szülhet háborús bonyodalmakat. A hármas békeszövetség, mely tíz év óta Európa nyugalmát mesterségesen fentartotta, az állandó háború-veszély bizonyosságában találja okát és létének jogosultságát, de éppen mivel e középeurópai szövetség szüksége a háború-veszély állandóságában rejlik, azért szükséges a fegyverkezés arányos fokozása az aggresszív nagyhatalmak, Francziaország és Oroszország hadikészültségének ellensúlyozására. S mivelhogy Oroszország az utóbbi években hadseregét reformálta és előre tolta, nekünk is megfelelő intézkedésekhez kellett nyúlnunk, és ezt soha senki sem tagadta. Ezért a véderőjavaslat katonai posztulátumai nem találtak heves ellenzésre s azok miatt régen szentesíthető lett volna a törvény. A külpolitikai helyzet nehézsége nemcsak az oroszok katonai előnyomulásában keresendő, hanem monarchiánkra nézve a kormányaink által követett keleti politikában is. Kétségkívül közelebb jutottunk a háború kitöréséhez, mint ha békés politikánkkal a keleti államokban domináló pozícziót foglalnánk még el s magunk iránt azon bizalmat keltettük volna, mely feltétlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy a panszlavisták zavargása és mögöttükOroszország befolyása és beavatkozása elkerültessék. Ám az általános európai helyzetet és a keleti állapotokat egyaránt tekintetbe véve, azon eredményre kell jutnunk, hogy bár a hármas békeszövetség még mindig elég tekintélyes arra, hogy az európai szerződések megóvassanak; s ámbár ezen esztendőben a béke meglehetősen biztosítottnak látszik, a párisi kiállítás miatt is, tekintettel III. Sándor czár békeszeretetére, ki kalandos politikát nem követ s uralkodó társaival szemben lojális , a nagy háború eshetősége mindazonáltal nemcsak létezik, de ahhoz közelebb jutottunk, ha Francziaországban a köztársaság bukik s keleten uj bonyodalmak merülnek fel. Ezek pedig előre látható események. Oroszország nem maradhatván semleges, monarchiánk délről és északról fenyegetettnek látszik és ezért a nagy küzdelemre teljes erőből készülnie kell, az orosz háborúnak szemébe kell néznünk, mert ez a legközelebbi háborúnk s annak időpontját nem mi határozzuk meg. Ezen diplomácziai szempontok vezérelhetik főrendeinket arra, hogy a bőven megvitatott véderőjavaslatokat gyorsan letárgyalják, de imminens veszély nem lévén, e szempontok nem kötelezhették a képviselőházat arra, hogy közjogi és nemzeti kárt ejtsen az országon s az ellenzéknek kötelessége volt ezen szándék ellen a nemzetet körömszakadtáig védelmezni. Küzdelme nem volt sikertelen. Ha a főrendiház a képviselőház által a javaslaton eszközölt javításokat a 25-ik szakasznál a második szolgálati év eltörlésével kiegészítené, a nemzetet ezzel megnyugtatná, anélkül hogy a katonai szempontoknak ártana, avagy a kormány bukását előidézné, mert hiszen ez nem a főrendek szerepe a parlamentarizmusban. Ámde a külpolitikai helyzet nehézségeiből a véderő fejlesztésének szükségét következtetni lehet, de szemrehányást az ellenzéknek tenni nem lehet amiatt, hogy a kormány makacsságával szemben az alkotmányos és nemzeti jogokat fel nem adta, sőt megvédelmezte. Hiszen midőn az igazságügyminiszter a 25-ik szakasznál kifejtett államjogi elméletei miatt megbukott, már ezzel is az ellenzék magatartása igazolva van ; s ha a kormány és a szabadelvű párt Szilágyi Dezsőt emelték az igazságügyminiszteri székbe, ezzel egyszersmind elfogadták a hadseregre vonatkozólag az 1867-ik évi kiegyezésre nézve azon közjogi felfogást, melyet az ellenzéki álláspont fényes igazolására Szilágyi Dezső, a magyar államjog és dualizmus magyarázatában a hadseregről megállapított. Ezen immár hivatalos felfogással szemben feleslegesnek tartjuk kifejteni, hogy a külpolitikai helyzet nehéz mivoltából a hadsereg egységének szükséges voltára következtetni nem lehet azon értelemben, hogy a hadsereg a dualizmus és az 1867-iki kiegyezésben foglalt közjogon s az ebben részére meghatározott jogkörön túl czentralizáltassék s a magyar államtól elkülönittessék. Ellenkezőleg a monarchiát és hazánkat egyaránt fenyegető külső veszélyek csak arra indíthatnak bennünket s kell, hogy a katonai köröket is arra bírják, hogy a harmónia a magyar államjog követelményei, úgyszintén a magyar nemzet közérzelmei és a hadsereg intézménye között lehető tökéletes legyen és felesleges zaklatásokkal meg ne zavartassák. E harmóniát helyreállítani a legméltóbb ambíciója lehet azon magyar államférfiaknak és politikusoknak, kik a főrendiházban az alkotmány őrei s a nemzeti hagyományok letéteményesei. Szeretnék hinni és remélni, hogy e férfiak, kiknek a múlt hónapok pártküzdelmeiben aktív rész kevésbbé jutott, s tehát ítéletük objektivitását megtarthatták, s fellépésük a kormány részéről nem gyanúsítható a hatalom birtoka utáni törekvéssel, hogy e férfiak a véderőjavaslaton módosítani fognak annyit, amennyi a 25-ik szakasznál feltétlenül szükséges arra nézve, hogy maga a törvény jó legyen, s elfogadható a nemzetre nézve, nem mint idegen kényszer, hanem mint Magyarország védelmére alkalmas, nemzeti intézkedés. Ellenkező esetben a nemzet, nem találván legjogosabb követeléseinek védelmét s legnagyobb sérelmeinek orvoslását sem a kormánynál, sem a képviselőháznál, sem a főrendeknél, a radikalizmus karjaiba hajtatnék, avagy a lemondásra szoríttatnék. Mindkettő egyaránt veszedelmes az alkotmányos szabadságra nézve.Ezeket kívántuk Zemplén vármegye feliratának kapcsolatában elmondani a főrendek tanácskozását megelőzőleg. Nagy figyelemmel kísérjük a főrendeket s hogy a magyarságnak védői lesznek, felteszszük hazafiságukról. Budapest, április 4. A király őfelsége mihelyest visszaérkezik Budára, külön kihallgatáson fogja fogadni Szilágyi Dezsőt. A véderőjavaslat a főrendiházban. A főrendiház a véderőről szóló törvényjavaslatot előreláthatólag a jövő hét közepén fogja tárgyalni. A »Bud. Korr.« értesülése szerint, Gödig csek Száray Antal gr. és Hunfalvy Pál fognak a javasat ellen szólani, ennélfogva a félhivatalos laptudósító szerint biztosra vehető, hogy a véderőről szóló törvényjavaslat a főrendiházban a képviselőházba A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Április 4. — A villamosság mint erő. (Hertz tanár fölfedezése.) A természettudományok óriási befolyását századunk gondolkodására mi sem illusztrálhatja jobban, mint az erő fogalmának amaz átalakulása, melyen az utóbbi időkben keresztül ment. A régi bölcsek a csillagok járását még úgy magyarázták, hogy minden égitestnek külön istenséget tulajdonítottak, mely az illető égitestet mozgatja. S ezt a felfogást nagyjában a középkor skolasztikus filozófiája is átvette. Csak a gondolat nagy felszabadítója, Descartes volt az, aki észszerűbb feleletet igyekezett adni arra a kérdésre, hogy mi mozgatja a világokat ? Felelete az volt, hogy a világűrt betöltő légszerű anyagban forgatagok, örvények vannak s ezek sodorják az égitesteket pályájukon tovább. Látnivaló, hogy ez teljesen materiális felfogás, melylyel az ég mechanizmusának megoldásában nem sokra megyünk. Newton elmélete a testek nehézkedéséről volt aztán az, mely új világot tárt fel az emberiség előtt. A sok évi pontos észlelet és számítás alapján rövid és könnyen felfogható törvénybe foglalta a csillagok mozgását. Törvénye az, hogy az égitestek vonzása a tömeghez egyenes és a távolság négyzetével fordított viszonyban áll. De Newton is hagyott egy kérdést megfejtetlenül: azt, hogy honnan származik és hogy közvetíttetik az erő ? A tudomány eddig Newton theóriája értelmében úgynevezett távolba ható erőket vett fel, azaz olyanokat, melyek valamely a testek közt fekvő közeg minden közvetítése és időveszteség nélkül az egyik testről a másikra hatnak. Tehát e hatásnak semmi vagy — ami egyre megy — végtelen nagy terjedése van. E theória adós marad a felelettel arra a kérdésre, hogy hát voltaképen miként történik az erő átvitele egyik testről a másikra, azaz miként hathat valamely erő a távolba, anélkül, hogy közvetítés forogna fenn ? Ily távolható erők gyanánt szerepeltek eddig a természettanban a gravitáczió, vagyis a világtestek nehézkedése, azonkívül pedig a villamos erő. Történt ugyan számos kísérlet, hogy ezt a két erőt is visszavigyék arra az elvre, mely az erők modern felfogásának közös alapelve: a rezgésre, de a többé-kevésbbé önkényes elméletek légköréből nem tudtak kibontakozni. Mindenki érezte, hogy a távolhatás elméleteellentétben áll azzal a magyarázattal, melyet a fizika a fényre és a hőre nézve kétségtelen bizonyossággal megállapított, t. i. hogy ezek az erők nem egyebek, mint rezgési jelenségek, melyeknél egy föltételezett szerfelett finom közeg, a világetber játszsza a közvetítő szerepet. Alapjában fogva fel a dolgot, itt ismét egy ismeretlen és megmagyarázhatatlan tényezővel állunk szemben. Mert ha vissza is viszszük az erőket erre a legutolsó —ahogy úgy mondjuk — erőelemre, még mindig rejtély marad előttünk maga ez a végső alapok. Mert igaz, rejtély, miként hathat valamely erő távolba, azaz miként hathat valami — erő vagy anyag — ott, ahol nincs s ahol közvetítő közeget sem tételezünk fel. De hát kevésbbé rejtély-e az, hogy egy igen finomnak képzelt anyag, az éther, mely tulajdonképpen sem anyag, sem erő, hanem mind a kettő, miként képes annyi funkciót végezni, amennyit a modern fizika neki tulajdonít ? S tulajdonképpen ha visszamegyünk az étherre, ismeretlen dolgokat egy még sokkal inkább ismeretlen X szel magyarázunk. De ebbe bele kell törődnie korlátolt látású emberi szellemünknek: a végokokat örökké az átdatlan saisi fátyol fogja borítani.Hanem a fizikára, melynek nem feladata a végokokat kutatni, nagy nyereség az ily hipothézis is, melynek segélyével a jelenségeket egységesebb alapon tudjuk magyarázni. Amily fontos Newton elmélete az égitestek mozgásának megmagyarázására nézve, daczára hogy oly megmagyarázhatatlan szerepel benne, mint az erők távolhatása, éppannyira fontos az újabb elmélet, mely ezt a megmagyarázhatatlant igyekszik kiküszöbölni, habár végelemzésig megmagyarázhatót nem is képes — s nem is lesz képes soha — annak helyébe állítani. S ez annyival inkább nyereség, mivel az erők egységes alapjának tana, ha az éther-hipothézissel nem is sikerül teljesen megoldani, de oly törvényt fejez ki, mely megdönthetetlen. A hozzáfűzött kommentárok változhatnak, amint változhatók pl. a vegytanban az elemekről, az elemek parányszerkezetéről szóló tan, de a törvény maga változhatatlan, örök érvényű. Különösen a villamosságra nézve föl lehetett tételezni, hogy ez sem lehet egyéb rezgésnél, hiszen a fény és hő átalakul villamossággá és megfordítva, tehát azonos lényegüknek kell lennie. Ezt tanította az erők egységének tana is, mely az újabb természettudományi vívmányok egyik legkiválóbbika; az a tan, hogy az erők valamennyien egy közös őselven, az energián alapszanak, lényegben hasonlóak s ezért átalakul egyik a másikká, a nélkül, hogy az erő nagyságából, a vilgegyetem energia-készletéből valami elveszne. Hertznek, a karlsruhei polytechnikum tanárának sikerült végre legújabban kísérleti úton bebizonyítani, hogy az, amit oly régóta sejtenek, csakugyan való , hogy a villamosság azonos jelenség a fénynyel és hővel. Általánosan ismert tapasztalat, hogy egy villamáram megindulta és megszakadása pillanatában indukciós, másodrendű áramot kelt minden körülötte lévő vezetőben, azaz a villámáram képes mozgást végezni. Az a kérdés már most, hogy e hatás mint távolba ható erő, azonnal, minden időveszteség nélkül jut-e az első vezetőből a másodikra, vagy időre, bármily rövid, de megmérhető időre van szüksége ? Ha a haladási sebesség tíz millió méter volna is egy másodperczben, finom eszközeinkkel az egy x/1000 másodpercz idő különbséget is képesek vagyunk megmérni, így ez idő alatt a hatás 10,000 méternyire terjedt volna és egy igen egyszerű mód állna rendelkezésünkre a terjedési szám meghatározására, ha legfinomabb galvanométereink ily távolságra érzékenységet mutatnának. Csakhogy ez nincs így és abban áll Hertz tanár felfedezése, hogy igen egyszerű módot talált ily mérések eszközlésére. Tudjuk, hogy bizonyos körülmények közt igen gyorsan lehet az áram irányát megváltoztatni. Ha már most a villamosság található erő volna, úgy minden vezetőben, melyben másodrendű áramot keltett, az irány megváltoztatásának is egyszerre kellene beállnia. Ha azonban ki lehetne mutatni, hogy ez nem történik, a kérdés meg volna fejtve. Egy sodronyban, mely gyűrűszerűen van összehajtva, de úgy, hogy a két vége közt kis távolság van, villamos áramot keltett a felfedező és ennek irányát igen gyorsan megváltoztatta. Egy hasonló gyűrűben az irány változásánál másodrendű indított (indukcziós) áram keletkezik és a két össze nem érő sodronyvég közt villanyos szikra csap át. Ha már most e két gyűrű közé falat állítunk és így visszaverődést idézünk elő, a falról visszaverődő sugár hullámhossza a vele szembejövővel egyenlő lévén, álló hullámokat kapunk. Miután pedig ezek csomópontja az indukcziós áramot elfogadni képes, a sodronygyűrü segítségével azokat meghatározhatjuk s a hullámok hosszát megmérhetjük. Hertz tanár a kísérletnél igy járt el. Tizenhárom méternyire a faltól helyezte el az elsőrendű indukcziós áramot és a fent leírt sodronygyűrüvel lépésről lépésre kisérte a fal és a primár áram közti utat, a tükörképből meghatározta a másodrendű áram szikrájának erejét, s ez adta az indukcziós áram erejét. 4,22 méternyire a faltól igen gyenge volt a szikra, ahonnan mindkét irányban növekedett, míg 1,72 méternyire a faltól legerősebb volt. Mindez eléggé bizonyítja, hogy rezgéssel van dolgunk és minthogy az álló hullám fele, azaz a legerősebb és leggyengébb tükörkép közti távolság közvetlenül lemérhető: 24 méter és minthogy a haladó hullám az álló hullámnál hétszerte nagyobb, az eredmény 96 méter. Most már csak azt kell tudni, mennyi idő alatt végez a primar áram egy hullámot, azaz mennyi idő alatt változik meg iránya, amit Kirchoff módszerével a gép méreteiből lehet kiszámítani. Ez 3, 11100 milliomod másodpercz volt ez esetben, minél fogva egy másodpercz alatt 300,000 kilométert halad, így tehát nem csak be van bizonyítva,hogy a villamosság nemcsak tárolható erő, hanem hullámhossza és terjedési száma is ki van mutatva, amely utóbbinál azt a feltűnő tényt veszsszük észre, hogy ez az aberráczióból kiszámított fénysebességgel egyenlő, amiből ismét az következik, hogy a vezető közvetítő anyag ugyanaz, mégpedig a régi bölcsészektől átvett és minden hipothézisre oly igen alkalmas éther, mely az üresnek nem képzelhető világűrt betölti. Hogy a villamosság a fényhez hasonló jelenség azt úgy bizonyította be a felfedező, hogy kimutatta hogy homorú tükrök által az indukcziós sugarakat egy irányba terelte, hol ismét egy másik homorú tükör gyupontjába állította a másodrendű áramot felvéve sodronygyűrűt és így erősebb fénytüneményt kapott. Kimutatta a sugártörést egy a huzalba elhelyezett szurok prizma segítségével, sőt a polarizácziót is, melynél a nikól helyett egy fagyűrű által összetartott sodronyhálót használt. Kimutatta tehát, hogy az indukeziós áram minden tekintetben hasonló tünemény, mint a fény Ha már most visszatérünk oda, ahonnan kiindultunk, azt mondhatjuk, hogy az indukcziós áram, vagyis a villamos erő nem tárolható erő hanem rezgési energia, hogy közvetítő, vezető közege az éther, hogy haladó sebessége a fényével egyenlő és hogy hullámhoszsza 9,6 méter. Ez új fölfedezés alapján már most azt mondhatjuk, hogy a villamossági fény és melegségi sugarak közt minőségi különbség nincs és csak a hullámhosszban különböznek, még pedig olyformán, hogy a legnagyobb hullámhoszszal bíró sugarak villamosságot adnak, a kisebbek mint hősugarak, az ezeknél is kisebbek mint fénysugarak jelentkeznek. (A fénysugarak közt a hullámhossz szerint keletkeznek a különböző színek.) A legkisebb hullámhoszszal bíró rezgés pedig, mint chemikus hatás lép életbe s a vegyi jelenségeket szüli. A tárolható erő theóriájának ez egy pontban való megdöntése azért oly fontos, mert nincs már szükségünk érthetetlen módon ható erőket föltételezni, hanem egygyel több bizonyítékunk van az energia tana mellett, mely szerint az egyes erők nem, egyebek, mint a rezgési energia különböző alakjai. E fölfedezés még nem magyarázta meg ugyan a nehézkedést, de mégis azzal a reménynyel tölthet el, hogy ez is nemsokára excepcionális álláspontjából alapos kísérletek és magyarázatok által ki lesz emelve, és a fizika meg fog szűnni az erők merev kasztrendszere lenni, és lesz majd az energia egységének elvén alapuló egységes organizmus. A D, Ha tározatainak értelmében változatlanul fog megszavaztatni. A véderő-törvényjavaslat újból való tárgyalása az osztrák képviselőházban — folytatja a »Bud. Korr.« — a magyar kormány véleménye szerint is teljesen felesleges volna, miután az eredeti törvényjavaslat a 14. szakasz kivételével változatlanul maradt és e szakasznak alaki módosítása egyáltalán nem tesz szükségessé hasonló változtatást a Reichsrathban. A »Nemzet« ma reggeli számában a következő közleményt olvassuk: »A honvédségről szóló törvény egy két intézkedése ellen, melyek nem érintik a javaslat lényegét , a véderő szempontjából fontos részeit, ellenzéki részről kifogások merültek fel s felvettetett az eszme: nem lehetne-e az azok miatt várható nagyobb vitáknak oly megegyezés létesítése által venni elejét, melyek a javaslat lényegének érintése nélkül a vitát provokáló nehézségeket elhárítanák. Mint halljuk, e kezdeményezés a többség s a kormány körében is erős visszhangra talált s remélni lehet, hogy meg fog találtatni a mód az úgyis inkább csak mesterségesen fölidézett ellentétek teljes megszüntetésére. Hogy a honvédségről szóló törvényjavaslatnak egyes, mégpedig fontos intézkedései ellen ellenzéki részről kifogások felmerültek, ez igaz, erről nekünk is van tudomásunk. Ellenben téves a közleménynek azon része, mely szerint az ellenzék ezen sérelmes pontoknak előzetes megbeszélését »kezdeményezte«, vagy eziránt bármely »óhajtást« nyilvánított volna. Ha a kormány tart szükségesnek ily előzetes érintkezést, övé e tekintetben a kezdeményezés, s ha az ellenzék ezt a kezdeményezést vissza nem utasítja, ez nem azt jelenti, hogy azt az ellenzék keresi vagy óhajtja. Azt azonban előre mondhatjuk, hogy olyan tanácskozás semmi esetre sem vezethetne czélhoz, mely a »Nemzet« idézett közleményének szellemétől volna áthatva, mely közleményben, a véderővita alkalmából érvényesült kormánypárti taktikához híven, a legkomolyabb alkotmányjogi aggályok »mesterségesen felidézett« ellentéteknek neveztetnek. Ilyenhéjázó szellemben tanácskozni s állítólag kiegyenlítést keresni, czéltalan idővesztegetés volna. A kabinet rekonstrukcziójára vonatkozólag a félhivatalos »Bud. Korr.« a következőket jelenti: a Tisza miniszterelnök a kabinet kiegészítésére vonatkozólag több irányban folytatott tanácskozásokat. Végleges határozatok azonban — amint értesülünk — csak ő Felségének Budapestre való érkezése után fognak hozatni. Magától értető, hogy minden minisztériumban, amelybe új főnök neveztetik ki, a politikai államtitkár az új miniszternek rendelkezésére bocsátja állását és abban az esetben, ha az államtitkár hajlandó hivatalában megmaradni, a minisztertől függ, váljon igénybe veszi-e az államtitkár további szolgálatait, vagy más bizalmi férfiút hív meg ennak helyébe. Mindama hírek tehát, amelyek ez irányban felmerültek, legalább is koraiak. A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztérium tárczájának átvétele iránt folytatott tárgyalások a kereskedelmi minisztérium kezdeményezése következtében az egyes resszortek hatásköre újra beosztásának a kormány kebelében évek óta beható tanácskozások tárgyát képező kérdését is közelebb hozták a megoldáshoz. Ismételve történt utalás arra, hogy a közlekedési resszort sok fontos ügye, így elsősorban a vasúti tarifták, a legközvetlenebb összeköttetésben áll a kereskedelem és ipar legfontosabb kérdéseivel és hogy viszont másrészről a vízügyeinek kétfelé választása gyakran nagy hátrányokkal jár; az összes nemzetgazdasági teendők egyesítése egy minisztériumban és egy önálló földmivelésügyi minisztériumban, tehát fölötte ajánlatos volna. Amint értesülünk, a földmivelés- közlekedésügyi minisztérium teendőinek, amint csa lehetséges, tényleg új felosztása fog bekö vetkezni. Végleges határozatok nincsenek ugyan még de mindenesetre várható, hogy rövid időre a kabini kiegészítése után az 1848 : III. t. sz. 14.§ ának megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat fog a ház elé terjesztetni. Az ipar, kereskedelmi, vám- és külkereskedelmi, valamint a tengerhajózási osztály valószínüleg a közlekedésügyi miniszteriumba, az utóbbiból pedig a viziépitkezések osztálya a földművelésügyi minisztériumba fog átvitetni. Esetleg a pénzügyminisztérium bányászati osztálya is a földmivelésügyi minisztériumhoz osztatnék be. Ellenben az állan uradalmak igazgatása,melyek—Gödöllő kivételével amúgy is bérbe vannak adva s részben eladásra szánvás a pénzügyminisztériumban marad. Lényegében ez éges változtatás költségvetésileg is keresztülvihető lenne, az idei költségvetés tárgyalása alkalmából a kormány erre vonatkozólag már javaslatokat is fog tenni, formaszerűleg azonban mégis törvényes intézkedések szükségesek azért, mert egyrészt az 1848-as törvény pontosan megállapítja az egyes minisztériumok nevét és ezzel együtt hatáskörét, a jövőben pedig az egyik minisztérium csak földmivelésügy a másik meg nemzetgazdasági vagy esetle kereskedelemügyi minisztériumnak fog neveztetni és másrészt, mert az összes eddig alkotó törvényeknél az egyes minisztériumokra való különböző hivatkozások szintén csak a törvényhozás újjá változtathatók.« Hock János képviselő az országgyűlési szabadelvű párt elnökéhez Podmaniczky Frigyes párthoz intézett levelében bejelentette, hogy a szabad elvű pártkör tagjai sorából kilépett a román válság. A román kormány kebelében egyenellenség támadt, mire az egész kabinet beadt lemondását. E tényállásból azt lehetne következtetni, hogy a válságnak élesen belügy jellege van, főleg miután a táviratok szerin az igazságügyminiszter volt az, ki a bajt fö idézte. Csakhogy Romániában alig képzelhet kormányválság, melyre a külpolitikai ajánlatok és törekvések befolyással nem lettek volna. Ezúttal is igen közel áll a gyanú,hogy a tegnapi válság szorosabb kapcsolatban lehet a kormány egyik legutóbbi intézkedésével, mely az orosz sajtóban óriási mozgalma keltett. Romániát ugyanis formaszerűen elárasztják az orosz emisszáriusok, mégpedig a legkülönbözőbb alakban, hogy a nép minden rétegével érintkezhessenek. Mint kereskedők, iparosok, munkások, házalók jelennek meg hivatlan vendégek s rendesen ők szoktak legelől állani minden rendzavarásban vagy kormányellenes mozgalomban. így például a bírói vizsgálat kiderítette, hogy a legutóbb nagy parasztzendülésben a főszerepet azon oroszok vitték, kik mint szent képárulók járják be az országot s a köznép legalsó elemeihez is hozzáférhetnek.