Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1889-04-05 / 94. szám

94. szám. Budapest, 1889. Péntek, április 5. 40. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Fereneziei-tero, A thenaenm-épülst. A lap sz­elleni részét illató minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere, A­t­h­e­n.a­e­u­m-é­p­üt­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. PESTI EAPLO Politikai napilap. ________ El­őfüzetest fel­tételek ! A rékgéll és esti kladés postán egyszerre küldte, vagy Bedftfeste* kétszer késdos hordva: Havonként 1 firt 80 kr. — 8 hónapra 4 írt M kr. — 4 hónapra 1 firt Utueitt kledás postai kfllaaUlMSeo Urtstatik, posWMinpe bevtokOt » hah énugjniaita 1 MCMaUMtesdi. Hirdetések flsdnttigy iitfifl retéit á­l Jp esti Napló­ kiadó-Mtrk­t&láHS v Budapest, Ferenczsek-tsre, Athenaem­-épülst, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 6 kr. Nemzeti kérdés a főrendiházban. Zemplén vármegye, az Andrássyak ha­zája, feliratot intézett a főrendekhez, tőlük kérvén a magyar állameszme és nemzeti nyel­vünk megóvását a véderőjavaslatban a 25-ik szakasz módosítása által. Dicsérjük Zemplén­­megyét és a hasonlót megkísérlő más, hazafias törvényhatóságokat, hogy a végsőt is megkí­sérlik a nemzeti ügy védelmében. Miért ne vesse , ha a képviselőház többsége kormá­nyostul a nemzettől elfordult — a nép remé­nyének utolsó horgonyát az országgyűlés má­sodik egyenjogú tényezőjébe, a főrendek há­zába, melynek kettős hivatása: kijavítani a képviselőháziján hibásan készült határozato­kat és fentartani alkotó elemeinek nagyobb függetlensége és pártatlansága folytán az ősök­től öröklött magyar nemzeti állameszmét. Jo­gosult tehát a kívánság, mely bizalommal for­dul a főrendekhez, mert hisz nem kisebb a magyar főrendiház feladata, mint az osztrák urak házáé, mely szintén módosítani szándé­kozik az osztrák képviselőház által elfogadott véderőjavaslatot. Hosszú vitákat nem várunk a főrendek­nél, de reméljük, hogy a magyar nemzeti szempontnak pártolóival fogunk találkozni a befolyásos testület soraiban. Tudjuk, hogy a magasabb szempontok, é­s ezalatt nemcsak az udvar nézeteit és a tartozó lojalitásnak senki által soha meg nem tagadott követelményeit értjük, hogy a ma­gasabb politika irányadó szokott lenni a fő­rendek köreiben. Kiváló tekintettel vannak ők mindig a külpolitikai helyzetre. Ezt természetesnek és helyesnek mondjuk s készséggel elismerjük azt is, hogy a véderő-fejlesztés kérdéseire a külpolitikai helyzet mérvadó, sőt döntő sú­lyú. Az európai államok rendkívüli fegyver­kezései mind a külpolitikai helyzet veszélyes voltának eredménye s bizony nem a belpoli­tika indította egyiket sem arra, hogy verse­nyezve túlerőltessék magukat a nagyhatal­mak, hadseregeik nagyobbításában és felsze­relésében. Harczra kész kíván lenni minde­­nik minden órán, mivel egyik sem biztos arról, hogy a közel­jövő is és melyik nap szülhet háborús bonyodalmakat. A hármas békeszövetség, mely tíz év óta Eu­rópa nyugalmát mesterségesen fentartotta, az állandó háború-veszély bizonyosságában találja okát és létének jogosultságát, de ép­pen mivel e középeurópai szövetség szüksége a háború-veszély állandóságában rejlik, azért szükséges a fegyverkezés arányos fokozása az aggresszív nagyhatalmak, Francziaország és Oroszország hadikészültségének ellensúlyozá­sára. S mivelhogy Oroszország az utóbbi években hadseregét reformálta és előre tolta, nekünk is megfelelő intézkedésekhez kellett nyúlnunk, és ezt soha senki sem tagadta. Ezért a véderőjavaslat katonai posztulátumai nem találtak heves ellenzésre s azok miatt ré­gen szentesíthető lett volna a törvény. A külpolitikai helyzet nehézsége nem­csak az oroszok katonai előnyomulásában ke­resendő, hanem monarchiánkra nézve a kor­mányaink által követett keleti politikában is. Kétségkívül közelebb jutottunk a háború kitöréséhez, mint ha békés politikánkkal a keleti államokban domináló pozícziót foglal­nánk még el s magunk iránt azon bizalmat keltettük volna, mely feltétlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy a panszlavisták zavar­gása és mögöttük­­Oroszország befolyása és beavatkozása elkerültessék. Ám az általános európai helyzetet és a keleti állapotokat egyaránt tekintetbe véve, azon eredményre kell jutnunk, hogy bár a hármas békeszövetség még mindig elég te­kintélyes arra, hogy az európai szerződések megóvassanak; s ámbár ezen esztendőben a béke meglehetősen biztosítottnak látszik, a párisi kiállítás miatt is, tekintettel III. Sán­dor czár békeszeretetére, ki kalandos politi­kát nem követ s uralkodó társaival szem­ben lojális , a nagy háború eshetősége mindazonáltal nemcsak létezik, de ahhoz közelebb jutottunk, ha Francziaországban a köztársaság bukik s keleten uj bonyo­dalmak merülnek fel. Ezek pedig előre lát­ható események. Oroszország nem marad­hatván semleges, monarchiánk délről és északról fenyegetettnek látszik és ezért a nagy küzdelemre teljes erőből készülnie kell, az orosz háborúnak szemébe kell néznünk, mert ez a legközelebbi háborúnk s annak időpont­ját nem mi határozzuk meg. Ezen diplomácziai szempontok vezérel­hetik főrendeinket arra, hogy a bőven meg­vitatott véderőjavaslatokat gyorsan letárgyal­ják, de imminens veszély nem lévén, e szem­pontok nem kötelezhették a képviselőházat arra, hogy közjogi és nemzeti kárt ejtsen az országon s az ellenzéknek kötelessége volt ezen szándék ellen a nemzetet körömsza­kadtáig védelmezni. Küzdelme nem volt siker­telen. Ha a főrendiház a képviselőház által a ja­vaslaton eszközölt javításokat a 25-ik szakasz­nál a második szolgálati év eltörlésével kiegészí­tené, a nemzetet ezzel megnyugtatná, anélkül hogy a katonai szempontoknak ártana, avagy a kormány bukását előidézné, mert hiszen ez nem a főrendek szerepe a parlamentarizmus­­ban. Ámde a külpolitikai helyzet nehézségei­ből a véderő fejlesztésének szükségét követ­keztetni lehet, de szemrehányást az ellenzék­nek tenni nem lehet a­miatt, hogy a kormány makacsságával szemben az alkotmányos és nemzeti jogokat fel nem adta, sőt megvédel­mezte. Hiszen midőn az igazságügyminiszter a 25-ik szakasznál kifejtett államjogi elméle­tei miatt megbukott, már ezzel is az ellenzék magatartása igazolva van ; s ha a kormány és a szabadelvű párt Szilágyi Dezsőt emelték az igazságügyminiszteri székbe, e­z­­zel egyszersmind elfogadták a had­seregre vonatkozólag az 1867-ik évi kiegyezésre nézve azon közjogi fel­fogást, melyet az ellenzéki állás­pont fényes igazolására Szilágyi Dezső, a magyar államjog és dua­lizmus magyarázatában a hadse­regről megállapított. Ezen immár hivatalos felfogással szem­ben feleslegesnek tartjuk kifejteni, hogy a külpolitikai helyzet nehéz mivol­tából a hadsereg egységének szükséges voltára következtetni nem lehet azon értelemben, hogy a hadsereg a dualizmus és az 1867-iki kiegyezésben foglalt köz­jogon s az ebben részére meghatá­rozott jogkörön túl czentralizál­­tassék s a magyar államtól elkü­­lönittessék. Ellenkezőleg a monarchiát és hazánkat egyaránt fenyegető külső veszélyek csak arra indíthatnak bennünket s kell, hogy a katonai köröket is arra bírják, hogy a harmónia a magyar államjog követelményei, úgy­szintén a magyar nemzet közérzelmei és a hadsereg intézménye között lehető tökéletes legyen és felesleges zaklatásokkal meg ne zavartassák. E harmóniát helyreállítani a legméltóbb am­­bíc­iója lehet azon magyar államférfiaknak és politikusoknak, kik a főrendiházban az alkot­mány őrei s a nemzeti hagyományok letétemé­nyesei. Szeretnék hinni és remélni, hogy e férfiak, kiknek a múlt hónapok pártküzdel­meiben aktív rész kevésbbé jutott, s tehát ítéletük objektivitását megtarthatták, s fellé­pésük a kormány részéről nem gyanúsítható a hatalom birtoka utáni törekvéssel, hogy e férfiak a véderőjavaslaton módosítani fognak annyit, amennyi a 25-ik szakasznál feltétle­nül szükséges arra nézve, hogy maga a tör­vény jó legyen, s elfogadható a nem­zetre nézve, nem mint idegen kényszer, hanem mint Magyarország védelmére al­kalmas, nemzeti intézkedés. Ellenkező eset­ben a nemzet, nem találván legjogosabb követeléseinek védelmét s legnagyobb sé­relmeinek orvoslását sem a kormánynál, sem a képviselőháznál, sem a főrendeknél, a radikalizmus karjaiba hajtatnék, avagy a lemondásra szoríttatnék. Mindkettő egyaránt veszedelmes az alkotmányos szabadságra nézve.­­Ezeket kívántuk Zemplén vármegye fel­iratának kapcsolatában elmondani a főrendek tanácskozását megelőzőleg. Nagy figyelemmel kísérjük a főrendeket s hogy a magyarság­nak védői lesznek, felteszszük hazafiságukról. Budapest, április 4. A király ő­felsége mihelyest visszaérkezik Budára, külön kihallgatáson fogja fogadni Szilágyi Dezsőt. A véderőjavaslat a főrendiházban. A főrendi­­h­á­z a véderőről szóló törvényjavaslatot előrelátha­tólag a jövő hét közepén fogja tárgyalni. A »Bud. Korr.« értesülése szerint, Gödig csek S­z­­­á­r­a­y Antal gr. és Hunfa­lvy Pál fognak a javas­at ellen szólani, ennélfogva a félhivatalos laptudósító szerint biztosra vehető, hogy a véderőről szóló tör­vényjavaslat a főrendiházban a képviselőház­ba­ A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Április 4. — A villamosság mint erő. (Hertz tanár fölfedezése.) A természettudományok óriási befolyását szá­zadunk gondolkodására mi sem illusztrálhatja job­ban, mint az erő fogalmának amaz átalakulása, melyen az utóbbi időkben keresztül ment. A régi bölcsek a csillagok járását még úgy magyarázták, hogy minden égi­testnek külön istenséget tulajdoní­tottak, mely az illető égitestet mozgatja. S ezt a fel­fogást nagyjában a középkor sk­olasztikus filozófiája is átvette. Csak a gondolat nagy felszabadítója, Descartes volt az, a­ki észszerűbb feleletet igye­kezett adni arra a kérdésre, hogy mi mozgatja a világokat ? Felelete az volt, hogy a világűrt betöltő légszerű anyagban forgatagok, örvények vannak s ezek sodorják az égitesteket pályájukon tovább. Látnivaló, hogy ez teljesen materiális felfogás, melylyel az ég mechanizmusának megoldásában nem sokra megyünk. Newton elmélete a testek nehézke­déséről volt aztán az, mely új világot tárt fel az em­beriség előtt. A sok évi pontos észlelet és számítás alapján rövid és könnyen felfogható törvénybe fog­lalta a csillagok mozgását. Törvénye az, hogy az égi­testek vonzása a tömeghez egyenes és a távolság négyzetével fordított viszonyban áll. De Newton is hagyott egy kérdést megfejtetle­­nül: azt, hogy honnan származik és hogy közvetítte­­tik az erő ? A tudomány eddig Newton theóriája ér­telmében úgynevezett távolba ható erőket vett fel, azaz olyanokat, melyek valamely a testek közt fekvő közeg minden közvetítése és idő­veszteség nél­kül az egyik testről a másikra hatnak. Tehát e ha­tásnak semmi vagy — ami egyre megy — végtelen nagy terjedése van. E theória adós marad a felelettel arra a kérdésre, hogy hát voltaképen miként történik az erő átvitele egyik testről a másikra, azaz miként hathat valamely erő a távolba, a­nélkül, hogy közve­títés forogna fenn ? Ily távolható erők gyanánt szerepeltek eddig a természettanban a gravitáczió, vagyis a világtes­tek nehézkedése, azonkívül pedig a villamos erő. Történt ugyan számos kísérlet, hogy ezt a két erőt is visszavigyék arra az elvre, mely az erők modern felfogásának közös alapelve: a rezgésre, de a többé-kevésbbé önkényes elméletek légköréből nem tudtak kibontakozni. Mindenki érezte, hogy a távol­hatás elmélete­­ellentétben áll azzal a magyarázattal, melyet a fizika a fényre és a hőre nézve kétség­telen bizonyossággal megállapított, t. i. hogy ezek az erők nem egyebek, mint rezgési jelenségek, melyeknél egy föltételezett szerfelett finom közeg, a világetber játszsza a közvetítő szerepet. Alapjában fogva fel a dolgot, itt ismét egy ismeretlen és megmagyarázha­tatlan tényezővel állunk szemben. Mert ha vissza is viszszük az erőket erre a legutolsó —a­hogy úgy mondjuk — erőelemre, még mindig rejtély marad előttünk maga ez a végső alap­ok. Mert igaz, rejtély, miként hathat valamely erő távolba, azaz miként hathat valami — erő vagy anyag — ott, ahol nincs s a­hol közvetítő közeget sem tételezünk fel. De hát kevésbbé rejtély-e az, hogy egy igen finomnak képzelt anyag, az éther, mely tulajdonképpen sem anyag, sem erő, hanem mind a kettő, miként képes annyi funkc­iót végezni, amennyit a modern fizika neki tulajdonít ? S tulajdonképpen ha visszamegyünk az étherre, ismeretlen dolgokat egy még sokkal in­kább ismeretlen X szel magyarázunk. De ebbe bele kell törődnie korlátolt látású emberi szellemünknek: a végokokat örökké az átdatlan saisi fátyol fogja bo­­rítani.Hanem a fizikára, melynek nem feladata a vég­okokat kutatni, nagy nyereség az ily hipothézis is, melynek segélyével a jelenségeket egységesebb alapon tudjuk magyarázni. A­mily fontos Newton elmélete az égitestek mozgásának megmagyarázására nézve, da­czára hogy oly megmagyarázhatatlan szerepel benne, mint az erők távolhatása, éppannyira fontos az újabb elmélet, mely ezt a megmagyarázhatatlant igyekszik kiküszöbölni, habár végelemzésig megmagyarázhatót nem is képes — s nem is lesz képes soha — annak helyébe állítani. S ez annyival inkább nyereség, mivel az erők egységes alapjának tana, ha az éther-hipo­­thézissel nem is sikerül teljesen megoldani, de oly törvényt fejez ki, mely megdönthetetlen. A hozzá­fűzött kommentárok változhatnak, a­mint változha­­tók pl. a vegytanban az elemekről, az elemek parány­­szerkezetéről szóló tan, de a törvény maga válto­z­­hatatlan, örök­ érvényű. Különösen a villamosságra nézve föl lehetett tételezni, hogy ez sem lehet egyéb rezgésnél, hiszen a fény és hő átalakul villa­mossággá és megfordítva, tehát azonos lényegüknek kell lennie. Ezt tanította az erők egységének tana is, mely az újabb természettudományi vívmá­nyok egyik legkiválóbbika; az a tan, hogy az erők valamennyien egy közös ős­elven, az energián alapszanak, lényegben hasonlóak s ezért átalakul egyik a másikká, a nélkül, hogy az erő nagyságából, a vilgegyetem energia-készletéből valami elveszne. Hertznek, a karlsruhei polytechnikum taná­rának sikerült végre legújabban kísérleti úton bebi­zonyítani, hogy az, a­mit oly régóta sejtenek, csak­ugyan való , hogy a villamosság azonos jelenség a fénynyel és hővel. Általánosan ismert tapasztalat, hogy egy vil­­lamáram megindulta és megszakadása pillanatában indukc­iós, másodrendű áramot kelt minden körülötte lévő vezetőben, azaz a villámáram képes mozgást végezni. Az a kérdés már most, hogy e hatás mint távolba ható erő, azonnal, minden időveszteség nélkül jut-e az első vezetőből a másodikra, vagy időre, bármily rövid, de megmérhető időre van szüksége ? Ha a haladási sebesség tíz millió méter volna is egy másodperczben, finom eszközeinkkel az egy x/1000 má­­sodpercz idő különbséget is képesek vagyunk meg­mérni, így ez idő alatt a hatás 10,000 méternyire terjedt volna és egy igen egyszerű mód állna ren­delkezésünkre a terjedési szám meghatározására, ha legfinomabb galvanométereink ily távolságra érzé­kenységet mutatnának. Csakhogy ez nincs így és abban áll Hertz tanár felfedezése, hogy igen egyszerű módot talált ily mérések eszközlésére. Tudjuk, hogy bizonyos körülmények közt igen gyorsan lehet az áram irányát megváltoztatni. Ha már most a villamosság található erő volna, úgy min­den vezetőben, melyben másodrendű áramot keltett, az irány megváltoztatásának is egyszerre kelle­ne beállnia. Ha azonban ki lehetne mutatni, hogy ez nem történik, a kérdés meg volna fejtve. Egy sodronyban, mely gyűrűszerűen van össze­hajtva, de úgy, hogy a két vége közt kis távolság van, villamos áramot keltett a felfedező és ennek irányát igen gyorsan megváltoztatta. Egy hasonló gyűrűben az irány változásánál másodrendű indított (indukczi­ós) áram keletkezik és a két össze nem érő sodrony­vég közt villanyos szikra csap át. Ha már most e két gyűrű közé falat állítunk és így visszaverődést idézünk elő, a falról visszaverődő sugár hullámhossza a vele szembejövővel egyenlő lé­vén, álló hullámokat kapunk. Miután pedig ezek csomópontja az indukcziós áramot elfogadni képes, a sodronygyűrü segítségével azokat meghatározhat­juk s a hullámok hosszát megmérhetjük. Hertz tanár a kísérletnél igy járt el. Tizenhá­rom méternyire a faltól helyezte el az elsőrendű in­dukcziós áramot és a fent leírt sodronygyűrüvel lé­pésről lépésre kisérte a fal és a primár áram közti utat, a tükörképből meghatározta a másodrendű áram szikrájának erejét, s ez adta az indukcziós áram ere­jét. 4,22 méternyire a faltól igen gyenge volt a szikra, a­honnan mindkét irányban növekedett, míg 1,7­2 mé­ternyire a faltól legerősebb volt. Mind­ez eléggé bizonyítja, hogy rezgéssel van dolgunk és minthogy az álló hullám fele, azaz a leg­erősebb és leggyengébb tükörkép közti távolság köz­vetlenül lemérhető: 2­4 méter és minthogy a haladó hullám az álló hullámnál hétszerte nagyobb, az ered­mény 9­6 méter. Most már csak azt kell tudni, mennyi idő alatt végez a primar­ áram egy hullámot, azaz mennyi idő alatt változik meg iránya, amit Kirchoff módszerével a gép méreteiből lehet kiszámítani. Ez 3, 11100 millio­mod másodpercz volt ez esetben, minél fogva egy másodpercz alatt 300,000 kilométert halad, így tehát nem csak be van bizonyítva,hogy a villamosság nemcsak tárolható erő, hanem hullámhossza és terjedési száma is ki van mutatva, amely utóbbinál azt a feltűnő tényt veszsszük észre, hogy ez az aberráczióból kiszámított fénysebességgel egyenlő, amiből ismét az következik, hogy a vezető közvetítő anyag ugyanaz, még­pedig a régi bölcsészektől átvett és minden hipothézisre oly igen alkalmas éther, mely az üresnek nem képzel­hető világűrt betölti. Hogy a villamosság a fényhez hasonló jelenség azt úgy bizonyította be a felfedező, hogy kimutatta hogy homorú tükrök által az indukcziós sugarakat egy irányba terelte, hol ismét egy másik homorú tü­kör gyupontjába állította a másodrendű áramot felvéve sodronygyűrűt és így erősebb fénytüneményt ka­pott. Kimutatta a sugártörést egy a huzalba el­helyezett szurok prizma segítségével, sőt a polari­zácziót is, melynél a nikól helyett egy fagyűrű által összetartott sodronyhálót használt. Kimutatta tehát, hogy az indukeziós áram minden tekintetben hasonló tünemény, mint a fény Ha már most visszatérünk oda, a­honnan kiindul­tunk, azt mondhatjuk, hogy az indukcziós áram, vagyis a villamos erő nem tárolható erő hanem rezgési energia, hogy közvetítő, vezető közege az éther, hogy haladó se­bessége a fényével egyenlő és hogy hullámhoszsza 9,6 méter. Ez új fölfedezés alapján már most azt mond­hatjuk, hogy a villamossági fény és melegségi suga­rak közt minőségi különbség nincs és csak a hullám­hosszban különböznek, még pedig olyformán, hogy a legnagyobb hullámhoszszal bíró sugarak villamossá­got adnak, a kisebbek mint hősugarak, az ezeknél is kisebbek mint fénysugarak jelentkeznek. (A fény­sugarak közt a hullámhossz szerint keletkeznek a különböző színek.) A legkisebb hullámhoszszal bíró rezgés pedig, mint chemikus hatás lép életbe s a vegyi jelensége­ket szüli. A tárolható erő theóriájának ez egy pont­ban való megdöntése azért oly fontos, mert nincs már szükségünk érthetetlen módon ható erőket fölté­telezni, hanem egygyel több bizonyítékunk van az energia tana mellett, mely szerint az egyes erők nem, egyebek, mint a rezgési energia különböző alakjai. E fölfedezés még nem magyarázta meg ugyan a nehézkedést, de mégis azzal a reménynyel tölthet el, hogy ez is nemsokára exc­epc­ionális álláspontjá­ból alapos kísérletek és magyarázatok által ki lesz emelve, és a fizika meg fog szűnni az erők merev kasztrendszere lenni, és lesz majd az energia egysé­­­gének elvén alapuló egységes organizmus. A D, Ha­ tározatainak értelmében változatlanul fog megsza­vaztatni. A véderő-törvényjavaslat újból való tár­gyalása az osztrák képviselőházban — folytatja a »Bud. Korr.« — a magyar kormány véleménye sze­rint is teljesen felesleges volna, miután az eredeti törvényjavaslat a 14. szakasz kivételével változatla­nul maradt és e szakasznak alaki módosítása egyál­talán nem tesz szükségessé hasonló változtatást a Reichsrathban. A »Nemzet« ma reggeli számában a következő közleményt olvassuk: »A honvédségről szóló törvény egy két intéz­kedése ellen, melyek nem érintik a javaslat lényegét , a véderő szempontjából fontos részeit, ellenzéki részről kifogások merültek fel s felvettetett az eszme: nem lehetne-e az azok miatt várható nagyobb viták­nak oly megegyezés létesítése által venni elejét, me­lyek a javaslat lényegének érintése nélkül a vitát provokáló nehézségeket elhárítanák. Mint halljuk, e kezdeményezés a többség s a kormány körében is erős visszhangra talált s remélni lehet, hogy meg fog ta­láltatni a mód az úgyis inkább csak mestersé­gesen fölidézett ellentétek teljes meg­szüntetésére.­ Hogy a honvédségről szóló törvényjavaslatnak egyes, még­pedig fontos intézkedései ellen ellen­zéki részről kifogások felmerültek, ez igaz, erről nekünk is van tudomásunk. Ellenben téves a közleménynek azon része, mely szerint az e­l­­lenzék ezen sérelmes pontoknak előze­tes megbeszélését »kezdeményezte«, vagy eziránt bármely »óhajtást« nyilvání­tott volna. Ha a kormány tart szükségesnek ily előzetes érintkezést, övé e tekintetben a kez­deményezés, s ha az ellenzék ezt a kezdeménye­zést vissza nem utasítja, ez nem azt jelenti, hogy azt az ellenzék keresi vagy óhajtja. Azt azonban előre mondhatjuk, hogy olyan tanácskozás semmi esetre sem vezethetne czélhoz, mely a »N­e­m­z­e­t« idézett közleményének szellemétől volna áthatva, mely közleményben, a véderővita alkalmából érvénye­sült kormánypárti taktikához híven, a legkomolyabb alkotmányjogi aggályok »mesterségesen fel­idézett« ellentéteknek neveztetnek. Ily­­­e­n­­h­é­j­á­z­ó szellemben tanácskozni s állítólag k­i­­egyenlítést keresni, czéltalan időveszte­getés volna. A kabinet rekonstrukcziójára vonatkozólag a fél­­hivatalos »Bud. Korr.« a következőket jelenti: a Tisza miniszterelnök a kabinet kiegészí­tésére vonatkozólag több irányban folytatott ta­nácskozásokat. Végleges határozatok azonban — a­mint értesülünk — csak ő Felségének Budapestre való érkezése után fognak hozatni. Magától értető, hogy minden minisztériumban, a­melybe új főnök neveztetik ki, a politikai államtitkár az új miniszter­nek rendelkezésére bocsátja állását és abban az eset­ben, ha az államtitkár hajlandó hivatalában megma­radni, a minisztertől függ, váljon igénybe veszi-e az államtitkár további szolgálatait, vagy más bizalmi férfiút hív meg e­nnak helyébe. Mindama hírek tehát, a­melyek ez irányban felmerültek, legalább is koraiak.­­ A földmivelés-, ipar és ke­­reskedelemügyi minisztérium tár­­czájának átvétele iránt folytatott tárgyalások a ke­reskedelmi minisztérium kezdeményezése következté­ben az egyes resszortek hatásköre újra beosztásának a kormány kebelében évek óta beható tanácskozások tárgyát képező kérdését is közelebb hozták a megol­dáshoz. Ismételve történt utalás arra, hogy a közle­­kedési­ resszort sok fontos ügye, így első­sorban a vasúti tarifták, a legközvetlenebb összeköttetésben áll a kereskedelem­ és ipar legfontosabb kérdé­seivel és hogy viszont másrészről a v­í­z­­­ügyei­n­e­k kétfelé választása gyakran nagy hátrányok­kal jár; az összes nemzetgazdasági teendők egye­sítése egy minisztériumban és egy önálló föld­mivelésügyi minisztériumban, tehát fölötte ajánla­tos volna. A­mint értesülünk, a földmivelés-­­ közlekedésügyi minisztérium teendőinek, a­mint csa lehetséges, tényleg új felosztása fog bekö vetkezni. Végleges határozatok nincsenek ugyan még de mindenesetre várható, hogy rövid időre a kabini kiegészítése után az 1848 : III. t. sz. 14.§ ának meg­változtatásáról szóló törvényjavaslat fog a ház elé ter­jesztetni. Az ipar, kereskedelmi, vám- és külke­reskedelmi, valamint a tengerhajózási osztály való­színüleg a közlekedésügyi miniszterium­ba, az utóbbiból pedig a viziépitkezé­sek osztálya a földművelésügyi minisz­tériumba fog átvitetni. Esetleg a pénzügy­minisztérium bányászati osztálya is a földmivelés­ügyi minisztériumhoz osztatnék be. Ellenben az állan uradalmak igazgatása,melyek—Gödöllő kivételével amúgy is bérbe vannak adva s részben eladásra szánvás a pénzügyminisztériumban marad. Lényegében ez éges változtatás költségvetésileg is keresztülvihető lenn­e, az idei költségvetés tárgyalása alkalmából a kor­mány erre vonatkozólag már javaslatokat is fog ten­ni, formaszerűleg azonban mégis törvényes intézkedé­sek szükségesek azért, mert egy­részt az 1848-as törvény pontosan megállapítja az egyes minisztériu­mok nevét és ezzel együtt hatáskörét, a jövőben pe­dig az egyik minisztérium csak földmivelésügy a másik meg nemzetgazdasági vagy esetle kereskedelemügyi minisztériumnak fog ne­veztetni és másrészt, mert az összes eddig alkotó törvényeknél az egyes minisztériumokra való külön­böző hivatkozások szintén csak a törvényhozás újjá változtathatók.« Hock János képviselő az országgyűlési szabad­elvű párt elnökéhez Podmaniczky Frigyes párt­hoz intézett levelében bejelentette, hogy a szabad elvű pártkör tagjai sorából kilépett a román válság. A román kormány kebelében egyenel­lenség támadt, mire az egész kabinet beadt lemondását. E tényállásból azt lehetne követ­keztetni, hogy a válságnak élesen belügy jellege van, főleg miután a táviratok szerin az igazságügyminiszter volt az, ki a bajt fö idézte. Csakhogy Romániában alig képzelhet kormányválság, melyre a külpolitikai aján­latok és törekvések befolyással nem lettek volna. Ezúttal is igen közel áll a gyanú,hogy a tegnapi válság szorosabb kapcsolatban le­het a kormány egyik legutóbbi intézkedésé­vel, mely az orosz sajtóban óriási mozgalma keltett. Romániát ugyanis formaszerűen eláraszt­ják az orosz emisszáriusok, még­pedig a legkü­lönbözőbb alakban, hogy a nép minden réte­gével érintkezhessenek. Mint kereskedők, ipa­rosok, munkások, házalók jelennek meg hivatlan vendégek s rendesen ők szoktak leg­elől állani minden rendzavarásban vagy kor­mányellenes mozgalomban. így például a bírói vizsgálat kiderítette, hogy a legutóbb nagy parasztzendülésben a főszerepet azon oroszok vitték, kik mint szent­ képárulók jár­ják be az országot s a köznép legalsó elemei­hez is hozzáférhetnek.

Next