Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1889-04-02 / 91. szám
És most mi fog történni ? A magyar iparosok és termelők zömét sikerült a párisi kiállításon való megjelenéstől alaposan elriasztani. Van hát legalább Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszternek is egy sikere. De amily bizonyos, hogy hazai munkánk a párisi nemzetközi kiállításon méltón képviselve nem lesz , épp oly kétségtelen az is, hogy valamennyire mégis képviselve lesz. És most már ez a főbaj a bajban. Mert látva azt a néhány elszigetelt magyar gyártmányt és terményt, amely mégis csak kikerül Párisba , senkinek sem jut majd eszébe, hogy a kormány minden megengedett és meg nem engedett eszközzel igyekezett termelőinket a kiállítástól elrémíteni, hanem ráolvassák arra a pár szánalmas dologra , hogy az a magyar ipar. Ez lesz a párisi világkiállítás erkölcsi eredménye Magyarországra nézve gondviselésteljes kormányunk akaratából és a miniszteri akarat érvényesítésének szent nevében. Pedig ártott volna-e, ha a magyar borfajták kimerítő szemléltetésével megmutatjuk a francziáknak és a nagy világnak versenyre és győzelemre képes borainkat, a nyűgöt importáló államainak a páratlan magyar búza- és árpaspecialitásokat, a szoliditásukban elsőrendű magyar bútorokat, a czukorterményeket, kiváló pamutszöveteinket, az ízléses kékfestő árukat, az erdélyi posztóipar jeles termékeit és még annyi mást, ami nálunk tökéletes, vagy figyelemreméltó. De minek mindez? Jól van úgy, amint van. El van foglalva a jámbor magyar ember az adó kikeresésével; s ha külföldön csatangolna , erre ideje sem maradna talán. Mi nem vagyunk elragadtatva attól az előzékenységtől, melyet a köztársaság velünk szemben gazdaságilag tanúsít. Ismerjük azokat a chicancokat, melyekkel a franczia vámhivatalok a magyar kivitel ügyét nehezítik. De hát nem sokkal rosszabb-e gazdasági viszonyunk Németországgal, mely pedig politikai szövetségesünk életre, halálra. Bátran elítélheti mindenki Francziaországnak a czári birodalommal való gazdasági nyájaskodásait is. Mert valóban furcsa alliance az, amely a szabad köztársaság és a czári abszolutizmus közt fennáll és a következmények, a párisi pénzpiac mai helyzete, kuszáti hitelviszonyai nagyon is beigazolták, hogy a köztársaság helyesebben cselekszik, ha a saját ajtaja előtt söpör és nem bocsátkozik az orosz pénzügyek veszedelmes hálójába. De ez az ő dolga. Magyarországnak nem volt oka arra, hogy tőle telhető erővel ne igyekezzék illő részt követelni magának azon a helyen, amelyen egy hónap múlva nagy nemzetek helyezik közszemlére munkájuk és tehetségük alkotásait. Hasznát látta volna az ország, ha kitűnő mezőgazdaságának és reményteljes iparának gyümölcseit megmutatja a nagy világnak. De a kormány másként akarta. És valóban sajátos játéka a sorsnak, hogy amidőn hónapokkal ezelőtt Tisza Kálmán féltette a magyarok biztonságát Párisban, most ő vonul rendőri fedezet mellett budavári lakásába. Budapest, április 1. A hazafias liga pere. Holnap április 2-án kezdődik a párisi fenyítőtörvényszék osztálya előtt a hazafias liga vezetőinek bűnpöre. A vádlevélből a következő adatokat közöljük: Vádoltatnak heten és pedig: Derouléde, Richard, Naquet, Turquet, Laguerre, Lassant és Gallian. A vád az, hogy cselekedeteikkel az államot hadüzenet veszélyének tették ki, s hogy nem engedélyezett és titkos társulat tagjai voltak. A vádlevél hosszasan elmondja az 1882-ben alapított hazafias liga történetét. Eleinte sem politikai, sem vallásos kérdésekkel nem foglalkozott, hanem arra szorítkozott, hogy lövész- és torna-egyleteket stb. alakítson s a franczia ifjúságot harczias szellemben nevelje. A liga nem volt ugyan engedélyezve, de tekintve czélját s a kiváló férfiakat, kik élén állottak, megtüzetett. 1887-ben Derouléde lett a liga elnöke s azzal eddigi jellege is megváltozott. Derouléde, ki Boulangerral szoros viszonyban állott, 1887-ben lármás tüntetést rendezett a hadsereg vezetői ellen, az év végén pedig felhívta a ligát, álljon ellent a versaillesi kongreszszus határozatainak. Ez azonban az igazgató-választmányban is visszatetszést keltett, mire Derouléde leköszönt, de 1886 márcziusban újra elnökké választatott. Ekkor új korszak kezdődött a liga tevékenységében ; egy párt eszközévé lett s főfeladatának azt tekintette, hogy Boulangert a képviselőválasztásokban támogassa. Kimondotta, hogy vezetőjének Boulangert ismeri s javára a legbuzgóbban dolgozott. Különösen a vidéken igyekezett fiókegyleteket szervezni. A múlt augusztusban 49 fiókja s 128 delegátusa volt. Párában is kiegészíttetett a szervezet, mely a legutóbbi jannuár 27-iki képviselőválasztásban állta ki a próbát. Derouléde oda törekedett, hogy híveit katonailag fegyelmezze. A liga sok pénzt is költött. A január 27-ki választás fényes sikere új lendületet adott a ligának, mely már november óta óriási erőlködéseket tett a vidéken, hogy tagokat gyűjtsön. Nem hazafias eszme vezette, hanem az, hogy a küszöbön álló képviselő választásokkor az egész országban szervezett hatalmat alkosson. Az újonnan csatlakozó elemek főleg a köztársaság ellenségei, a royalisták és bonapartisták sorából kerültek ki. Eközben a liga vezetői sejteni kezdtek, hogy a kormány fel akar lépni ellenük. Ez nem ijesztette meg őket a titkosszervezetet készítettek elő politikai zavargások keltése czéljából. A vádlevél kiemeli, hogy a ligát immár a zendülés eszközévé akarták változtatni. Ezért a vezetést titokban tartották. Mindezek alapján a vádlevél azt kívánja, hogy a ligára a titkos társaságokra vonatkozó törvények alkalmaztassanak. Tekintve, hogy vádlottakra nézve elég terhelő anyag forog fenn, hogy 1) három évnél rövidebb ideig Párában egy nem engedélyezett társulat tagjai, hogy 2) 1884 ben egy titkos társulat tagjai voltak, a vádlevél indítványozza, hogy a vádlottak a fenyitő törvényszék elé állítassanak s ellenük az elfogatási parancs kiadassék. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának mai ülésén mindenekelőtt kijelentette Csáky miniszter, hogy teljesíthetetlen a véderőbizottság ama kérése, hogy a tiszti vizsgán megbukott önkéntesek részére újabb tanulmányi kedvezmény nyújtassék, mert ez a tanulmányi színvonal sülyedését eredményezné. Fenyvessy Ferencz helyesli e nyilatkozatot : a kultúrát nem szabad a hadsereg alá helyezni; számoljanak a kollízióval azok, akik megszavazták a két évet. A bizottság a miniszter kijelentését helyeslőleg veszi tudomásul. Ezután Roszner Ervin, a felsőoktatásügy előadója, fejtette ki, hogy a kolozsvári egyetemi tanárok fizetését a budapesti mértékre kellene emelni, hogy korai a harmadik egyetem alapítása, míg a második nincs túl a szervezés korszakán, továbbá, hogy a hittani intézeteknél a kvalifikáczió iránti igények magasabbra emeltessenek, s hogy a papnöveldéknél a tanerők kiválasztásánál s a tanrendszer megállapításánál szükség van az állami befolyás biztosítására, különösen a hazafias irány szempontjából. Kérdi, hogy a változott viszonyoknál fogva nem kellene-e a Pazmaneumot Budapestre áthelyezni. Végül kifejti, hogy a fennálló jogakadémiák s felekezeti akadémiák továbbfejlesztéséről kell gondoskodni s el kell törölni a kötelező doktorátust. Csáky miniszter kifejti, hogy a harmadik egyetem felállításával csak a kolozsvári egyetem teljes felszerelése után lehet komolyan foglalkozni. Schwarz Gyula és Szathmáry György felszólalásai után Fenyvessy Ferencz sajnálattal látja, hogy a kolozsvári egyetemen a képzőművészetekről, a művészet történelméről, a renaissance építészetről stb. nem tart senki sem előadást. Kéri a minisztert, különbözést mutatnak. Míg ő ezt a különbséget nem vizsgálta, addig a válásra nem gondolt a többi barátnői sem. Ha ő maga akarna válni, úgy lehet, igaza lenne a háziorvosnak, de több mint hat barátnője válik. Kegyetlen kifejezés a háziorvostól, hogy ezeket is megfigyelés alá kellene tenni, csak az boszantja, hogy ő tudja, miért válik, míg többi barátnői azt is tudják, kiért. Hol van az őkiértje? Tölcsváry Menyhért csak nem lehet az, ennél többet ér férje. Kiért? Kiért ? hangzott szivében, s ekkor mint a pásztorok, kik a tó tündérének harangját visszhangozni hallják, — hallotta egy kis ezüst csengetyü csengését, a mely tisztán kimondotta ezt a nevet: Tsenkeszy Pali........ — Ha miért van, kell lenni kiért? Cáfoljon meg, ha akar, az idő. Ezzel végző elmélkedését. VII. Pálos Muki kocsija döczögött tovább , ment pert szerezni és boldog embert keresni. Miért lenne más boldog, ha ő boldogtalan... A világot, az idő folyamát szerette volna rendes medréből kizökkenteni. Sima és szép kép nyüzsgött előtte, mit egy ecsetvonással mássá akart igazítani.. .Nézett a tájra, nézett a semmiségbe, kereste azt a pontot, ahol az ő életének folyása csapott ki mellékútra rendes medréből. Megtalálta. Ahogy a kerék agya fordult, úgy fordultak az ő agyában is a képzelet ábrázolásai. Előtte állt egy asszony és egy ember. Derentey Dezső és neje Polcsay Adél. Mi hozta őket össze ? Az unalom. Mi választja el ? Az unalom. Mi tette Polcsay Benedeket és nejét tönkre ? Az unalom. Hogy untatják magukat az emberek ? Hogy lehet valami unalmas ? Pedig sokat tartanak annak. Fiatalabb ügyvédektől többször hallotta, a száraz percsomók, a holt iratok. Sajnálta őket. A betűk, az iratok mind, mind élnek, nem hal meg semmi, senki, csak anyagot cserél az alak. Az életet keresd a sírok között is, a percsomókban is. A legrégibb levéltár, a várrom mind él s mind társalog azzal, ki társalogni akar velök. Nem mondja-e az útmutató: arra, erre, a korlát: vigyázz! a határkő: eddig. Ott van a keresztfa, ott a kút, mind-mind beszélnek az emberrel. Visszanézek a kocsimról: az a múlt, előre tekintek: az a jövő, ülök , ez a jelen. . . A percsomókban nem a betűt, de az embert kell látni, kit sorsa szerint vagy megmentek, vagy megsemmisítek. Pálos Muki néha hangosan beszélgetett magában s a ki tudja hányadik Mihály ijedtében keresztet is vetett, hogy elűzze a gonoszt. Milyen rettenetes dolgokon törheti fejét az ő tekintetes ura ? Fa, pusztulás női a nyomába. A hóhérral vetekedik, csak fonja a kötelet s mással huzatja össze... Neki is adott át egy házat, meg egy kis földet, de bért kell érte fizetni, a pénzéből csak néha ad ki valamit. Jut-e hozzá, vagy soha az a kérdés ? — Gyi te két élhetetlen! — végig vágott a lovakon. — No no csak lassan ! — Ennél lassabban nem mehetünk, kezét csókolom. — A lassúnál van lassúbb, leglassabb! Soha se siess, oda érsz, mire kiterítenek, míg a más földjén vagy, hiheted, hogy a tied, mire a magadéra érsz, kipusztulsz belőle. — Az már igaz, tekintetes uram, a porozió, papbér... — És ez mind kevés, sok az, amit kívánsz, próbáld meg, kívánj mindég egygyel kevesebbet s a föld a tied, különben kalács lesz belőle, s az nem jó minden napra... — Nini ott van már a zsenkeszi torony — szólt Mihály. — Tovább ott lesz, mint mi élünk.Lassan, lassan, jobb az, a mi előtted van, mint az, a mi a hátad megött. — Igenis kérem a lássan, köszönöm. A játszó gyermekek falu végén egy-egy dombra állva bámulják az érkező utast, bámulták a vén medvét is s ha nem is szóltak, egymásra bámulva tekintetük azt kérdezte: Ugyan ki lehet? — Ki vagyok ? kérdé magától Pálos Muki, mintha megértette volna a kérdést, erre nagyonbajos megfelelni az életben, majd megfelel a halál. Életében a jó is rossz, halála után a rosszat is kifestik szépre, így volt s igy lesz az idők végéig. — Amen... susogta magában Mihály, ki azt hitte, hogy ura imádkozik. — Mi az imádság ? beszélt magában a medve. Az-e, a mit a pap beszél? vagy az, amint most a szélnek engedve az a fűzfa földig hajtja fejét ? vagy az, a mint az a kis lepke szárnyait lebegteti s vígan szökdös virágról virágra ? Gond minden, ha meg vagyunk hatva s a földről az égbe tekintünk, ahogy Gáczó, ez a czigány bölcs kifejezi: Sóhajtunk a nincsenbőla vanra. És ez az ember, a ki minden theologusnál többet mondott, maltert kever a Polcsayék udvarában.. . Rakjunk ehez az épülethez mi is egy követ. Ezt a szót már a, Csenkeszy Pál udvarában mondta Pálos Muki... Ártók Gergely, az ispán, szívélyesen emelte le a kocsiról s a barátság kétségtelen hangján mondá: — Isten hozta a tekintetes urat. (Folyt. köv.) hogy erre nézve intézkedjék. Miután Schwarz Gyula a vidéki városok érdekeinek szempontjából a jogakadémiák fenntartása mellett nyilatkozik . Jónás Ödön a műegyetem gépészmérnöki osztályának fejlesztéséről tesz említést. Csáky miniszter kijelenti, hogy nem volt tudomása arról, hogy némely papnöveldében a magyar nyelvet nem tanítják. A jogakadémiák beszüntetése pénzügyi és helyi viszonyok mérlegelése után történhetik csak. A doktori szigorlat megszüntetését a kormány egyoldalúan el nem intézheti. Hock János hangsúlyozza, hogy a kath. papnöveldékben a magyar nyelv nincs elhanyagolva. Az akadémiák ellen védi az egyetemi rendszert s még abba is beleegyezne, ha a püspöki karral egyetértőleg meg volna oldható, hogy a vidéki papnöveldék egyetemmé tömöríttessenek. Fenyvessy Ferencz a papnöveldék kérdésénél meg nem állhatja, hogy egy fontos kérdést ne intézzen a kultuszminiszterhez. Egyes lapok évek óta kürtölik, hogy Magyarország herczegprimásának esztergomi papnöveldéjéből magyarellenes szlavofil érzelmű papok kerülnek ki. Ideje, hogy e vád alaptalanságát az illetékes fórum mondja ki. Óhajtja a beszüntetett győri akadémia tanárainak alkalmazását. Csáky miniszter konstatálja a vádak alaptalanságát. A herczegprimás testestül lelkestül magyar ember. Csodálja, hogy ily vád egy pillanatra is hitelre talált. A papnöveldék centralizácziójának méltánylandó nehézségek állanak jelenleg útjában. Rosszival István és Fenyvessy Ferencz rövid felszólalásai után Kovács Albert feszegeti Németország példáját, hol senki pap nem lehet, ki az állam egyetemén legalább két évet nem hallgatott. Berzeviczy államtitkár a Pazmaneumra vonatkozólag elmondta, hogy az alapító levelek nem engednek következtetést arra, hogy az intézet csak ideiglenesen lett volna Bécsben felállítva. A herczegprimás ellenezte a tranzlácziót s igy a kérdést elejtették. A jogakadémiákról Berzeviczy nem akar rosszat mondani, de bizonyos, hogy némelyik vizsga tekintetében nagy vonzerőt gyakorolt az egyetemen megbukottakra. Kovács Albert, Berzeviczy és Firczák Gyula rövid felszólalásai után az ülés véget ért. A mérsékelt ellenzék Abrudbányán. (Boér Béla, mint m. ellenzéki képviselő választói közt.) Abrudbánya, márcz. 29. Midőn a nemzet többségének támogatása s rokonszenve kiséri azon lelkes honatyák önérzetes magatartását, kik független érzület sugalla módon, egyedül a haza érdekeinek élve — nem engedték keresztre feszittetni hazánk jövőjét, — büszkén tekint Abrudbánya városának választó közönsége Boér Béla orsz. képviselő felé, — méltányolni tudván nemes jellemét, férfias elvhűségét, igazi honszeretetét s lelkesült helyesléssel fogadta, hogy férfias »nemijével érvényre juttatta személyes érdekek kielégítése után nem áhítozó független gondolkozását s egy »szabadelvűnek« nevezett párttól igy elbúcsúzott. Folyó hó 28-án érkezett a kormánypárttól megvált s mérsékelt ellenzékivé lett képviselő választói közé, kik nem várt és meglepő ovácziókban részesiték. Megérkezése után mindjárt összegyűltek a polgári olvasó és társalgó egylet helyiségében, honnan két hatalmas lobogó alatt hosszú sorban felmentek lakására tisztelegni. A párt nevében dr. Szuchy Béla helybeli plébános beszélt a képviselőhöz , igen szép, nyílt és őszinte szavakban tolmácsolván a választóknak a feletti örömét, hogy nemes lelkéhez s szilárd jelleméhez méltóan — önérzetes nyíltsággal kimondta a »nem«-et. A lelkes beszéd, ha emlékezetem nem csal, körülbelül a következő volt: »Választói, elvbarátai és tisztelői jelentünk meg itt, hogy szerencsés hazaérkezése alkalmával nagyságodat igaz tisztelettel üdvözöljük, — ragaszkodásunknak, mélyen érzett köszönetünknek adjunk kifejezést azon magatartásáért, melyet az országgyűlési tárgyalásoknál egy mindnyájunk által ismert és mindnyájunkat felette érdeklő ügy körül követni szíves volt. Magyar hazánk nem lehet védelem nélkül, s ezérszükségünk van katonaságra. Van is katonaságunk, a brit védelemre szorítkozott honvédség és a sorkatonaság. Ez utóbbi közös és se osztrák, se magyar, hanem mindkettő, tényleg azonban mégis osztrák az, melybe mi, mint egy keserves múlt hagyományai által nagyon is ismert idegen hadseregbe küldjük válogatott zömét és arany ifjúságát édes nemzetünknek. Soha e hadseregben életrevalónak, fejlődés és emelkedésre képesnek nem bizonyult az, ami magyar volt, mert ezt a monarchia egységével meg nem férhetőnek, tényleg azonban az udvaronczok korlátlanságával meg nem egyezőnek tartották. Ezért kell hát a magyar embernek, ha tiszt akar lenni, németül megtanulnia, ezért hazája védelmére meg kívánt képességeit német nyelven érvényre juttatnia. De nemzetünknek drága és féltett kincse, melyet áruba nem bocsájthat, s melyről ép úgy mint létéről és életéről le nem mondhat, —a nyelv, soha, míg a nemzet önönmagának ura, ezt tőle el nem rabolhatni a nélkül, hogy a jog és igazsággal együtt járó önálló létet bizorul rabszolgasággá fajulni ne engedjük. S mikor »magyarnak« nevezett szabadelvű kormány alkotmányos eljárás tárgyává tett egy oly javaslatot, mely a 25. paragrafus vészes következményeit, nyelvi s nemzeti önállóságunk feladását hordozza önmagán, fiatalságunkat pedig, ennek műveltségét s társadalmi jelentőségét tekintetbe nem véve, áruba bocsájtja önkényes eljárás és bánásmódnak, — nem csoda, ha a nemzet végre észre tért, elkeseredett a jelen kormány által már megteremtett állapotokon s szent ügyének öntudatában enyhíteni kívánt a czélba vett intézkedéseken ; mi ha nem sikerült, a kormány makacsságán múlt. Ott volt az ellenzékkel az egész nemzet, ott a kormánynyal a konczleső parlamentáris többség, a kormány győzött ezzel, de megverték őt és ezt, szellemileg és erkölcsileg a két ellenzéknek azon derék bajnokai, kik ily nemzeti életkérdésben véd- és dacz-szövetséget kötve a nemzet akaratának akartak képviselői lenni s nem honárulók, s nem személyes érdekeket leső kapzsi bohóczok. Mily büszkék lehetünk ezért mi, hogy nagyságod független érzelem, s honszeretet sugalla szóval a nemzet s mindnyájunknak akaratát igyekezett érvényre juttatni ! Mily igazi lelkes öröm szállja meg szivünket, midőn látjuk, hogy nagyságod nyugodt arczczal s nemes öntudattal állhat választói előtt és nem kell szavazatát mentenie, hanem önérzettel eltelnie ! Áldást, • ezer áldást mondunk nagyságodra, mint a ki a nemzeti érdekeket magyar érzék és magyar lelkűlét szerint megvédte. S midőn tudva van előttünk, hogy most már egy hazafias pártnak és a nagy Apponyinak lett követője, tisztelettel veszszük körül nagyságodat, hálaszóval üdvözöljük, bizalmunk és ragaszkodásunkról biztosítjuk, amikor azt mondjuk, hogy a haza, a magyar nemzet, Abrudbánya városa és polgársága, s kedves úri családja javára az isten Boér Bélát sokáig éltesse. A lelkes beszédet egy általános lelkes éljenzés követte, mire Boér Béla, kit úgy ezen szép beszéd, valamint a nem remélt és nem várt fogadtatás igen meghatott, — egy pár vonással röviden vázolván eljárását s a pártbéli kilépését, — szép szavakban megköszönte választóinak eme megtiszteltetést. Este bankett rendeztetett, melyen a pohárköszöntőknek vége, hossza nem volt. Legelső pohárköszöntőt képviselőnk mondta Abrudbánya város lelkes polgárságára, — képviselőnkre dr. Szuchy Béla és Mózes Mihály emeltek poharat, mindketten gyönyörű pohárköszöntőkben éltetvén őt. Továbbá Apponyi grófra dr. Szuchy Béla, a budapesti lelkes ifjúságra, mely a véderővita alkalmával oly szépen viselte magát, Szőcs Albert emelt poharat s igy többen. Határtalan lelkesedés lengte át az egész bankettező közönséget, mit fokozott a helybeli zenekar különböző abczug Tisza nótáival. Az ünnepi lelkesedésnek koronáját képezte a közakaratilag történt megállapodás, hogy a mérsékelt ellenzék vezére, gróf Apponyi Albert az abrudbányai újonnan megalakult mérsékelt ellenzéki párt keletkezéséről táviratilag tudósittassék és ez alkalomból tiszteletteljesen üdvözöltessék. A másnap küldött távirat igy hangzott: » A haza érdekét lelkesen védő párt kitűnő vezérférfiát üdvözlik az abrudbányai mérsékelt ellenzéki párt nevében dr. Szuchy Béla plébános, Mózes Mihály unitárius lelkész, Szőcs Albert gyógyszerész, Képes László bányabirtokos.« Mire gróf Apponyi következőleg válaszolt: »Örömmel köszönöm abrudbányai elvbarátim szives üdvözletét, mely nehéz nemzeti küzdelmünkben buzdításul szolgál a pártnak.« Apponyi. E választ Abrudbányán nagy lelkesedéssel fogadták. r. I. * Abrudbánya, április 1. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Boér Béla országgyűlési képviselő, ki tudvalevőleg kilépett a szabadelvű pártból s a mérsékelt ellenzék tagja lett, a városházánál a tömegesen egybegyűlt választók előtt ma tartotta az ellenzékhez való csatlakozását okadatoló programmbeszédét, melyet a választók általános lelkesedéssel fogadtak. Beszédében Boér érintette a pénzügyeket, a mai protekcionális rendszert s a véderőjavaslat 25-ik szakaszát. A választók viharos éljenzése közepette fejezte be beszédét. A választók nevében dr. Szuchy plébános intézett beszédet a képviselőhöz, kifejezte köszönetét a programmbeszédért s a polgárság osztatlan elismerésének adott kifejezést. Este Boér tiszteletére fáklyászene volt. Egyúttal megalakult a mérsékelt ellenzéki párt, melynek elnökéül dr. Széchy, alelnökéül Mózes Mihály László, jegyzőjéül Szőcs Albert választatott meg. Megalakult a húsz tagú végrehajtó bizottság is. Fővárosi ügyek. A mérnöki hivatal szervezése. A mérnöki hivatal újjászervezése iránt — mint ezt lapunkban annak idején megírtuk — Lechner Lajos középítési igazgató még a múlt évben javaslatot terjesztett a tanács elé. E javaslatokat, amennyiben azok magára a mérnöki hivatal szervezetére vonatkoztak, a tanács elvben elfogadta ugyan, minthogy azonban a középítési igazgató a vízvezetéki adminisztráció szervezésének kérdését ezúttal nem érintette, hanem annak megoldását a végleges vízvezeték megépítése idejére vélte elhalasztandónak, s minthogy másrészről a tanács a kérdés rendezésének elhalasztását nem találta indokoltnak, s a vízvezetéki adminisztráció szervezését a mérnöki hivatal szervezésével kapcsolatban, sőt annak keretében kívánja keresztül vinni. — felhívta a tanács a középítési igazgatót, hogy munkálatát a vízvezetéki igazgatóság szervezésére vonatkozó javaslataival egészítse ki, éspedig oly irányban, hogy a jelenleg együttesen kezelt műszaki és gazdasági teendők lehetőleg külön választassanak. A tanács e felhívásának a középítési igazgató — mint értesülünk — eleget tett s javaslatát a tanácshoz bemutatta. Javaslatának indokolásában mindenekelőtt arra utal, hogy a vízvezetéki műszaki és gazdasági ügyeknek egymástól való teljes különválasztása, úgy amiként ezt a tanács kontemplálta, nem vihető keresztül, mert ez ügyek nem egyszer szorosabb kapcsolatban állanak egymással, hogy azonban javaslatában a két ügykör elválasztására, amennyire ez megengedhető, figyelemmel volt A középítési igazgató javaslata szerint a vízvezetéki igazgatóság jövőre a mérnöki hivatal keretébe osztatnék be, mint annak egyik szakosztálya. A vízvezetéki szakosztály, amelynek élén a vízvezetéki igazgató állana, három alosztályból állana és pedig: a gazdasági-, a szerelő- és a csőhálózati alosztályból. A vízvezetéki, gépészeti ügyek intézése ellenben, úgymint: a gépüzem zavartalan fentartásáról való gondoskodás , új gépek beszerzése, a meglévők javítása, a vízmérő órák működésképességének ellenőrzése, a gépészeti személyzetre való felügyelet a mérnöki hivatal vízépítő osztálya gépészeti alosztályának teendői közé soroztatnék, olyképen azonban, hogy mindezen ügyekben a vízvezetéki igazgató részére is bizonyos felügyeleti és felülvizsgálati hatáskör biztosíttatnék. Az ügyvitel a vízvezetéki szakosztályban is akkor fog berendeztetni, mint a mérnöki hivatal többi szakosztályában. A középítési igazgató e javaslatai alapján Márkus József főjegyző már dolgozik a mérnöki hivatal szervezésére vonatkozó szabályzat kidolgozásán, úgyhogy remélhető, hogy a tanács e fontos kérdést már a jövő hét elején tárgyalhatni fogja. A pénzügyi és gazdasági bizottság mai ülésén a következő tárgyakat intézte el, u. m. Barta László jegyző előadta a főváros kir. kisebb haszonvételi jogainak kártalanítása iránti igénybejelentésről szóló albizottsági javaslatot, melyet közgazdasági rovatunkban tegnap ismertettünk. A javaslathoz dr. Wagner Géza szólt, ki világosabban kívánta volna szóvégezni az indokolást. Köffinger Frigyes azt hiszi , nézetét illetékes egyének is osztják, hogyha a város bérbe veszi a regálét, a jelenlegi statusquo fennmarad, t. i. a város kivonatára a regálejogba az italmérési illeték és adó együttesen be fog számíttatni. A kezelési költségek felszámítása módjával nincs megelégedve, de ettől eltekintve a javaslatot elfogadja. Gundel János szerint a kártalanítási összeg nem e bizottság számítása szerint, hanem annál mintegy */1 millióval magasabban, vagyis 6,161.17 4ártban volna fixírozandó. Fenyvessy az előtte szólóval polemizálva az albizottság javaslatát változatlanul elfogadni kérte. A bizottság az albizottság javaslatát el is fogadta. Gundel János külön véleményt jelentett be. Az árvaszék előterjesztésére elfogadták ama pénzintézetek névsorát, amelyekbe árvapénzt elhelyezni szabad lesz, a régi intézetek mellé még az általános takarékpénztár vetetik föl. A vasúti albizottság abbeli javaslatát, hogy a közúti vasúttal a tarifa-revízió tárgyában a gyakorlati megoldás terére lépjen a város, elfogadták s a tárgyalások ez alapon meg fognak indíttatni. Ifj. Kommer Antalnak, a vigadó bérlőjének, tekintettel az idei farsang kevés mulatságára, folyó évi bérösszegéből 5000 frtnak leengedését méltányosnak tartják. Az önsúlyt mutató mérlegeket kiállító társaság által fizetett mérlegenkénti 60 frt évdíjat 20 frtra szállítják le. Végül elfogadták a Podmaniczky utcza rendezése folytán szükséges 2560 frt vízvezetéki csőfektetési költség és a tavaszi virágkiállításra kitűzendő 40 arany díj kimutatott fedezetét. Menedékházat Budának. Tegnap délben Paulovits László vezetése alatt dr. Darányi Ignácz, Scheich Károly, Eckermann Ede, dr. Petsits Márk és Brüll Lipót kiz. tagokból álló küldöttség tisztelgett Kamermayer Károly polgármesternél, hogy a budai lakosok nevében kérvényt nyújtson át neki, melyben arra kérik a fővárost, hogy a budai oldalon egy menedékház létesítését, anyagi támogatásával tegye lehetővé. A kérvényben utalnak arra, hogy a budai oldalon főleg a filloxéra pusztításai következtében a pauperizmus rohamos arányokban terjed s a szőllőmunkásoknak már nagy része munka és kenyér nélkül van. Az utolsó népszámláláskor százakra ment azok száma, akik barlangokban, odúkban húzzák meg magukat, s az 1887/88. év talán a melegedő szobákat nem kevesebb, mint 23.000 egyén kereste fel. A statisztika e szomorú adatai kétségtelenné teszik, hogy a budai oldalon egy menedékház létesítése elodázhatlan szükséget képez. A budaiak ennek folytán arra kérik a fővárost, hogy a »hajléktalanok menhelye« czímű egyesületnek, amely kész a menedékház felépítésére vállalkozni, engedjen át a régi lövölde területéből 310 négyszögölet; továbbá, hogy a Rock Szilárd által a czél szorosabb meghatározása nélkül hagyományozott s a tanács által megjelölendő humanisztikus czélra fordítandó 50,000 forintot a főváros engedje át e menedékház czéljaira, a mennyiben pedig ez nem lehetséges, adjon az egyesületnek 50,000 frt kölcsönt s e kölcsön törlesztésére 34 és fél éven át vegyen fel költségvetésébe 3250 forint évi segélyt. A budaiak kérelmét a rmagunk részéről teljesen jogosultnak, s annak teljesítését a társadalmi rend s a közerkölcsiség érdekében indokoltnak tartjuk, miért is reméljük, hogy a főváros illetékes körei e kérdést komoly megfontolás tárgyává teendik, s annak kedvező megoldásával nem fognak késlekedni. Új építkezések. A magánépítési bizottság mai ülésén, mely Rózsa Péter tanácsos elnöklete alatt folyt le, a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba, u. m. : háromemeletes házakra: Wellisch Sándornak Vörösmarty- és Kemnitzer-utcza 6. sz. a., dr. Kossatzky Arnoldnak József-körút 64. sz. a., Rusz Jánosnak József - utcza 54. és Salétrom-utcza 12. sz. a., Führer Józsefnek Aggteleki-utcza 5. sz. a.; kétemeletes házakra: Rotter Johannának Nagyfuvaros-utcza 14. sz. a. (egy földszintes házzal kapcsolatban), Brandstütter Izsáknak Kisfaludy-utcza 10., 12. sz. a., Grünfeld Adolfnénak Nefelejts-utcza 4351. sz. a.; egyemeletes házra: Barna Józsefnek Köris-utcza 6538. sz. a.; egyemeletes toldalékokra: Hirman Ferencznek Csányi-utcza 4931. sz. a., Zsigmondy Idának külső Dob-utcza 53. sz. a.; földszintes toldalékokra: Maloschik Józsefnek a külső Dob- és Csengery utcza sarkán ; ifj. Szűcs Györgynek Kálvária-utcza 36. sz., Viola Imre főv. tanácsnoknak Zerge-utcza 25. sz. a., Kleiner Árminnak Zugliget 6433. sz. a., Bayer Albertnek III. k. Mailáth-utcza 14. sz. a. ; ezenkívül Hercz Árminnak külső Soroksári-ut 9507. sz. a. gépházra és Sátori Miksának Dandár-u. 9541. sz. a. kőörlőmalomra adatott engedély. KÜLÖNFÉLÉK: Napirend, április 2 A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A miniszterelnök mint pénzügyminiszter fogad d. u. 5—6 óráig. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 3 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Bunták Ágnes hangversenye a Vigadó kistermében. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak : akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. o. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 39 kr. — április 1. A király őfelsége ma este 9 órakor az osztrákmagyar államvasutak különvonatán elhagyta a fővárost és Bécsbe utazott, a Felsége Paar Ede gróf főhadsegéd és két szárnysegéd kíséretében, udvari fogaton jött a pályaudvarba, ahol elutazása alkalmából Szapáry István gróf, Pest megye főispánja, Ráth Károly főpolgármester és Török János főkapitány jelentek meg. A király tábornoki egyenruhában, karján gyászfátyollal jelent meg. Kezet nyújtott az őt üdvözlő Szapáry gróf főispánnak és néhány szívélyes szót váltott vele. Hasonlóképp megszólításával tüntette ki Ráth főpolgármestert és Török főkapitányt is. Időközben nagy utazóközönség gyülekezett össze a pályaudvar indulási oldalánál és harsány éljenkiáltással üdvözölte a királyt, aki katonás tisztelgéssel viszonozta az üdvözlést. Majd a különvonat hálókocsijába szállott és az elindulásig az ablaknál maradt. A jelenvoltak éljenkiáltása kisérte a vonatot, midőn az kirobogott a pályaudvarból. A király szerdán estig marad Bécsben és csütörtök reggel ismét Budapestre érkezik. Kihallgatás. Ő Felsége április nyolcadikán, hétfőn délelőtt tíz órakor Budapesten kihallgatást ad. Előjegyzéseket a kabinetirodában (budai kir. várlak) fogadnak el. Nagylelkű adomány. Gróf Károlyi Sándor a napokban Újpest közönségét ama szándékáról értesítette, hogy a község egyik főutczáját, — a Vasututczát — a rákospalotai állomástól kezdve egész végig, saját költségén kívánja feltöltetni, kavicsoltatni és befásittatni. Ezenkívül a gróf a közös temető czéljaira 16 katasztholdnyi területet ajánlott fel a községnek minden kárpótlás nélkül. A község képviselőtestülete örömmel fogadta a nemes gróf adományát, s jegyzőkönyvileg adott kifejezést hálájának. Az akadémia nyelv és széptudományi osztályának mai ülésén Budenz József r. tag volt az első felolvasó, ki az ugor nyelvek harmadik személynévmásáról értekezett. A magyar ugor összehasonlító nyelvészet nagyszerű megalkotója e dolgozatában az ugor összehasonlító alakban egyik legérdekesebb pontját tette vizsgálat tárgyává: a személynévmások, elsősorban a harmadik személynévmás alakját ellenzi, s felmutatja a közös fejlődés tüneményeit. A nyelvészeti szempontból nagy fontosságú dolgozatot a hallgatóság megéljenezte. Utána Petz Vilmos 1. tag mutatta be dr. Borsos Gábornak, mint vendégnek értekezését, Az ó-attikai komédia kardalai czímmel. A szerző kimutatja, mi a lényege az Arisztophanesnél előforduló kardaloknak. Szól a kardalok történetéről és keletkezési módjáról. Hogy czélját elérhesse, előveszi az egyes színdarabokat, s azokból megállapítja az egyes kardalok elméletét. Mind a két értekezőt megéljenezték. Az 1848—49-es honvédegyletek országos központi bizottsága e hó 3-án, szerdán délután öt órakor az első magyar általános biztosítótársaság tanácstermében ülést tart.