Pesti Napló esti kiadás, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1889-04-01 / 90. szám
Budapest, 1889.Hétfő, április 1. 90. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Budapest, április 1. Antoine és Boulanger. Antoine csakugyan megindította Boulanger ellenes hadjáratát Francziaországban. A múlt héten Párisban apostolkodott a köztársasági töredékek egyesítése érdekében, tegnap pedig Hav reba ment s ott egy népgyűlésen tartott beszédet, immár élesen állást foglalva Boulanger ellen. Agitácziójának sikerére nézve azonban nagyon eltérők a nézetek, ámbár másrészt mindinkább igazolttá válik a német lapok azon állítása, hogy az opportunisták most a revancheeszme alapján igyekeznek elhalványult népszerűségüket elsősorban Antoine segélyével fölfrissíteni. Antoine minden beszédét azzal végzi: Éljen Elzász-Lothringia! Ez élénk viszhangot is kelt, csakhogy másrészt az egész agitáczió, ha nagyobb arányokat ölt, könnyen külső bonyodalmakra vezethet. A boulangista lapoknak meglehetősen igazuk van, midőn azt állítják, hogy Antoine, illetve patrónusai, az opportunisták ily módon sokkal inkább fenyegetik a nemzetközi békét, mint Boulanger. Viktória angol és Krisztina spanyol királynők múlt heti találkozásáról angol lapok a következő részleteket jelentik: Ford angol követ Madridból számos spanyol főméltóság kíséretében szerdán reggel Irunba utazott, hogy Viktória királynőt spanyol földre léptekor üdvözölje Iránban. Ott egy gyalogszázad teljes díszben is fel volt állítva. Viktória királynő Battenberg Henrik herczeg és neje kíséretében szerdán — 27 én — déli tizenkét órakor indult el Biaritzból s egy óra felé érkezett a határállomásra. Mikor a királynő a spanyol udvari vonatra szállt, a katonai zenekar a brit néphimnuszt játszotta. A vonat tíz perccel egy óra után érkezett meg San Sebastianba ágyudörgés közepette. Krisztina régenskirálynő az indóházban várta vendégeit. Jelen volt Sagasta miniszterelnök és számos hivatalos egyéniség is. Viktória királynő megölelte és megcsókolta Krisztinát, mire a bemutatások következtek. Azután a két királynő négyes fogatban zajos ovácziók közt Avete kastélyba ment, hol villásreggeli volt, mire a felségek megnézték a piaczon rendezett népünnepélyt. Később Viktória királynő visszaindult Biaritzba. Krisztina királynő a programm ellenére szintén az udvari kocsiba szállt s truáig kisérte vendégét. A két királynő találkozásáról a »Nordd. Alig. Ztg« megjegyzi, hogy a franczia lapok azon bizonyos szándékossággal terjesztettéire, hogya találkozásnak egyáltalán nincs politikai jelentősége, nem egészen felel meg a valóságnak. A lelkesült fogadtatásból, melyben a spanyolok Viktória királynőt részesítették, legalább azt lehet következtetni, hogy meg van a hajlam a két állam közti közeledésre s igy — mondja a berlini officziózus — a találkozás nem csupán történeti jelentőségű, hanem politikai tekintetben is megérdemli a méltatást. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése április 1-én. A véderőjavaslat tárgyalása, mely január 1- én kezdődött el, ma a képviselőházban véget ért. Holnap még a javaslattal kapcsolatban két indítványt fog tárgyalni a képviselőház s ezután meg fog történni a harmadszori felolvasás. A mai ülésen élénk volt a hangulat. A katonai büntetőtörvénykönyv tárgyalásánál Zay Adolf zárbeszéde emelkedett ki. Hévteljesen védte a maga álláspontját Zay Adolf s nyomós érvekkel támogatta indítványát, mely szerint a katonai büntető törvénykönyvre nézve a kormány még ezen országgyűlési cziklus alatt terjesszen elő törvényjavaslatot, és mely alól a kormány még ma is ki szeretne bújni , csakis egy meg nem határozott időpontot volna kész elfogadni. Érdekes volt, hogy midőn Zay Adolf a »leendő igazságügyminiszter« szabadelvűségétől és »ismert genie«-jétől várta és remélte e kérdés megoldását, általános jön a kiáltozás: »Ki az ? Ki az ?« Zay azonban nem válaszolt e kérdésre, mert hisz jól tudta, hogy akik kérdik, azok is épp úgy tudják, hogy kire gondolt ő, mint maga a szónok. Még egy igen érdekes incidens merült fel a vita további folyamán a 63. §-nál. Itt a képviselői immunitás kérdése merült föl . Irányi Dániel törvénybe kívánta vétetni, hogy az országgyűlés tagjai az ülésszak tartama alatt csakis a ház engedélyével hívhatók be gyakorlatra. Ez az indítvány nagy zavart idézett elő a többség soraiban is, és sokan voltak ott, akik hajlandóknak mutatkoztak elfogadni. Dr. Fejérváry nem is merte az indítványt egyszerűen visszautasítani, hanem azzal tért ki, hogy legjobb megoldás lenne e kérdést egy külön törvényjavaslatban megoldani. Irányi indítványát Szederkényi, Thaly Kálmán, Beöthy Ákos, Györy Elek és Györffy Gyula támogatták s ugyancsak megnehezítették a kormánynak az indítvány visszautasítását. Most Tisza Kálmán miniszterelnök emelt szót és oly értelemben mint báró Fejérváry tett nyilatkozatot. De fölállt gr. Apponyi Albert s kiemelte, hogy csak abban az esetben fogadhatná el Tisza Kálmán álláspontját, ha a miniszterelnök a beterjesztendő törvényjavaslatot záros és rövid határidőhöz kötné. A miniszterelnök kénytelen volt engedni és megígérni, hogy a kérdéses törvényjavaslatot még ezen ülésszak alatt fogja benyújtani. Ezután még egy érdekes mozzanata volt a mai ülésnek a 75. §-nál. Itt ugyanis az ellenzék azt kérte, hogy a 25. §. alkalmazása az ifjúságra nézve csak négy év múlva lépjen hatályba. Meszlényi Lajos tett erre nézve indítványt s ugyane tárgyban szólalt fel, s tarta első parlamenti beszédjét a mérsékelt ellenzék egyik rokonszenves és szép készültségü ifjú tagja, Lázár Árpád. Beszédét az egész ház rokonszenves figyelemben részesítette s az ellenzék sűrűen helyeselte. Az ülés végén, midőn a javaslat tárgyalása berekesztetett, búcsúzóul az ellenzék zajos »Hoch«-kiáltásokban tört ki, mire a többség a miniszterelnök éljenzésével hagyta el a termet. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Szathmáry György, Dárday Sándor, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, dr. Fejérváry Géza, dr. Orczy Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök meleg szavakban emlékezik meg báró Bánffy György szilágysomlyói képviselő elhalálozásáról, mely fölött érzett részvétének a ház jegyzőkönyvileg ad kifejezést. Bemutatja ezután a tordai állami polgári iskolák tantestülete tagjainak Pap Samu képviselő által beadott kérvényét, melyben az iránt kérelmeznek, hogy az 1885. évi XI. t. sz. intézkedései a polgári iskolai tanítókra is kiterjesztessenek. Kiadatik a ház kérvényi bizottságának. Fölolvastatja az elnök havi előterjesztését a függőben lévő ügyekről. A Lukáts Gyula által megsürgetett tengerészeti rendtartásról szóló bizottsági jelentés tárgyában a közgazdasági bizottságtól átirat érkezett, mely igy hangzik: Nagyméltóságu Péchy Tamás urnak, mint a képviselőház elnökének Budapesten. Mint a közgazdasági bizottság elnökéhez intézett és f. évi február hó 20-án 1658/87/92. sz. a. kelt nagybecsű átiratában Nagyméltóságod arra nézve méltóztatott megkeresni, hogy az 1887. évi október hó 12 én tartott képviselőházi ülésben 94. sz. a. a közgazdasági bizottsághoz tárgyalás és jelentéstétel végett utasított tengerészeti rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalása iránt intézkedjem. Ezen felhívásnak megfelelve, a közgazdasági bizottság legközelebbi 1. évi márczius hó 21-én tartott ülésében felolvastattam Nagyméltóságod elnöki átiratát és felkértem mind a t. szakminiszter urat, mind pedig a bizottsági tagokat, az ügy iránt való nyilatkozatra. Behatóbb tanácskozás folytán a közgazdasági bizottság abban állapodott meg, hogy tekintettel arra, hogy a kérdéses javaslat még Ausztriában sem vétetett bizottsági tárgyalás alá, ahol az ügy iránti általánosabb érdeklődés folytán talán némi módosítások eshetősége sincsen kizárva és tekintettel a képviselőház teendőinek nagy halmazára, a törvényjavaslat tárgyalását későbbre halasztja. Midőn a közgazdasági bizottság ezen megállapodását, tiszteletteljesen elnök úrnak bejelentenénk, egyúttal kérjük, hogy fogadja Nagyméltóságod megkülönböztetett és őszinte tiszteletünk nyilvánítását. Budapesten, 1889. márcz. 22-én. Folk Miksa s. k., a közgazdasági bizottság elnöke. Emich Gusztáv 8. k., a közgazdasági bizottság jegyzője. Tudomásul szolgál. Széll Ákos beterjeszti az állandó igazoló bizottság jelentését, melynek értelmében dr. Jeszenszky László Pinczehelyen megválasztott orsz. képviselő a szokásos harmincz napi fenntartás mellett igazolt képviselőnek mondatik ki. Münnich Aurél beterjeszti a véderő-bizottság jelentését a Fenyvessy Ferencz és Nagy István által beterjesztett indítványok tárgyában. Elnök indítványozza, hogy e jelentést a ház holnap vegye tárgyalás alá. Nagy István tekintettel indítványának fontosságára s arra a körülményre, hogy a jelentés csak holnap lesz a ház tagjai között szétosztható, kéri, hogy a jelentés tárgyalása csak a szerdai ülésre tűzessék ki. Elnök azt hiszi, hogy a jelentés még ma szét lesz osztható s igy a tárgyalást holnapra mégis ki lehetne tűzni. A jelentés holnap fog tárgyaltatni. A katonai büntető törvénykönyv, Györy Elek a napirend előtt szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Vesztes Imre módosítványának pártolását csak tévedésből ígérte meg. Miután a módosítvány lényegét nem helyesli, nem is fog reá szavazni. Következik a napirend: a katonai vita folytatása. Thaly Kálmán a 62. §. negyedik pontjának igazi értelme iránt felvilágosítást kér a honvédelmi minisztertől s megkapván azt, a szöveg világosabbá tétele végett stiláris módosítványt ajánl. Azonkívül módosítást ajánl, melynek értelmében a negyedik bekezdésből e szavak: »tiszti minőségben katonai egyenruhában« hagyassanak ki. Elnök a vitát bezárja. Dr. Fehérváry Géza honvédelmi miniszter Zay Adolf határozati javaslatát csak a Matuska Péter által javasolt formában fogadhatná el, mert a katonai büntetőtörvénykönyv létesítését ő is föltétlenül szükségesnek tartja, de a fennforgó nehézségekre való tekintettel a kormány kezét megkötni nem tartja helyesnek. Veszter Imre és Thaly módosítványait nem fogadhatja el, hanem kéri azok változatlan elfogadását. Thaly Kálmán a ház engedélyével röviden indokolja módosítványát. A bűn büntetését ő is akarja, de nem azért, mert katonai ruhában követtetik el. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter kijelenti, hogy csakis katonai bűntényekről van szó e paragrafusban. A fegyelem fentartása czéljából ismételten kéri a szakasz elfogadását. Elnök jelenti, hogy Zay Adolfot, mint tíz képviselő által aláírt határozati javaslat benyújtóját, zárszó illeti meg. Zay Adolf kijelenti, hogy fenntartja határozati javaslatát s csupán azért reflektál Matuska szombati felszólalására, melyet különben kollegiális érzésből szó nélkül hagyott volna, mert a honvédelmi miniszter arra hivatkozott. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy Matuska azt sem tudja, hogy Ausztriában 1873 óta életben van az új s mindenki által jónak elismert büntető eljárás, melyről Matuska azt mondta, hogy nem létezik. A másik érve sem áll Matuskának, mert a bűnvádi eljárás elvei már a kormány által meg vannak állapítva s igy nincs akadály a katonai büntető eljárás javaslatának megalkotásában. Utal Ausztriára, hol maga a többség sürgette a katonai büntető törvények reformját. A büntetőjogi bizottság elnöke, Lienbacher egyenesen reakczionárius hitben állott s e bizottság sürgette a reformot, míg nálunk a liberális jogászoknak csak jámbor óhajaik vannak e tekintetben s nincs bátorságuk határozatilag utasítani a kormányt. Matuska Péter tegnapelőtti nyilatkozata azt jelenti, hogy a ház látszassék tenni valamit, de semmi se legyen benn a hozandó határozatban. Az ország eleget várt eddig a katonai büntető törvények reformjára, most már, a szerzett tapasztalatok után joga van követelni a reformot. Szükség van ily hozandó határozatra azért is, hogy a kormány támogatást nyerjen a maga eljárásában a hadügyi vezető egyénekkel szemben a parlament részéről. Ha a ház meg fog győződni arról, hogy legyőzhetlen akadályok hátráltatták a kitűzendő határidő betartását, valamint eddig más esetekben, ezen kérdésnél is meg fogja hosszabbítani a határidőt. Ha a többség elveti a határozati javaslatot, ezt nem fogja nyugodt lelkiismerettel tehetni, s jogérzetéről nem fog fényes bizonyítékot nyújtani; mert csakugyan igazolatlan eljárás, hogy a véderőhöz tartozó személyek legbecsesebb javainak, szabadságuknak és becsületüknek oltalma elvonatik tőlük ugyanakkor, midőn vállaikra egy nehéz kötelesség teljesítése rovatik s kitétetnek egy haszontalan törvény visszásságainak. Ajánlja határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Matuska Péter, mint az igazságügyi bizottság előadója némi helyreigazítások czéljából szólal fel. Az osztrák képviselőházban is oly értelmű határozati javaslatot fogadtak el, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv »mielőbb« nyújtassék be. Ha Zay határozati javaslatát szintén így módosítja, akkor azt az igazságügyi bizottság is el fogja fogadni. Beöthy Ákos: No még csak az kellene. (Nagy derültség a bal- és szélsőbalon). Matuska Péter kéri a házat és kéri az indítványozót, hogy határozati javaslatot a szóló által módosított formában fogadják el. Beöthy Ákos: Olyan nincs! Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter időelőttinek tartja, hogy Zay a jövő igazságügyminiszter politikájáról már most beszél. Tiltakozik az ellen, hogy a katonai szabályok törvénytelenek volnának. Zay Adolf, miután felszólíttatott javaslatának módosítására, kijelenti, hogy azt nem teszi, s hogy nem fog megszűnni évről-évre döngetni azon a kapun, mely a katonai büntetőtörvénykönyvet rejti. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Thaly Kálmán kijelenti, hogy az esetre, ha a miniszternek az ő módosítására vonatkozó szavai jegyzőkönyve vétetnek, módosítványát visszavonja. Elnök konstatálja, hogy a miniszter szavai már jegyzőkönyvbe vannak véve s igy Thaly módositványát visszavontunk mondja ki. Veszter Imre úgy találja, hogy Thaly módositszinonim az övével s igy ő is visszavonja módositványát. A ház a szakaszt Thaly stiláris módosításával fogadja el. A vita folytatása. A 63. §-nál Münnich Aurél stiláris módosítványt ajánl. Irányi Dániel a szakaszhoz új bekezdést indítványoz, melynek értelmében az Országgyűlés tagjai az ülésszak tartama alatt csakis a ház engedélyével hívhatók be gyakorlatra. A bizottságban is helyeselték ez indítványt, de csak határozati javaslatba akarták bevenni, a míg szóló ezt törvénybe akarja igtattatni. Utal arra , hogy képviselőket még főbenjáró bűn esetén is ki kel kérni a háztól; ne adassék tehát a közös hadügyi kormány csak oly jog, melyet a törvényhozás a legfőbb ítélőszéktől is megtagadott. Dr. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter elismeri a kérdés fontosságát, de azt hiszi, hogy ez hirtelenében nem intézhető el. Azt hiszi, legjobb megoldás volna egy törvényjavaslat benyújtása, melylyel a kérdés minden irányban megoldatnék. E törvényjavaslatot a kormány a ház elnökével egyetértve dolgozná ki. Szederkényi Nándor azt hiszi, hogy a képviselőt immunitása minden irányban védi. Az immunitás törvényben van biztosítva s ez irányban újabb törvényre szükség sem volna. Itt egy puszta összeütközési esetről van szó s azt hiszi, elegendő volna, ha Irányi indítványa a mentelmi bizottságnak adatnék ki, melyről a háznak jelentést tenne. Thaly Kálmán volt az, ki e kérdést a bizottságban fölvetette. Szóló nagyobb biztosítékot látna abban, ha Irányi indítványa fogadtatnék el, de hozzájárul oly határozati javaslathoz is, melylyel a kormány egy a kérdést megoldó törvényjavaslat benyújtására köteleztetnék. Beöthy Ákos Irányi indítványát elfogadja. Tudjuk mi már azt, hogy mit jelent az, ha a kormány egy kérdést fontosnak talál s annak tanulmányozását ígéri. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a kérdést ad graecas calendas halasztja. A katonai büntető-törvénykönyvet húsz év óta tanulmányozzák s a kormány csak az előbb ígérte, hogy ismét tanulmányozni fogja. Négy év előtt szóló e tárgyban kérdést intézett a delegáczióban a közös hadügyminiszterhez, ki akkor egész világosan azt mondta, hogy a katonai büntető törvénykönyv már készen van. De azért ma is ott tartunk, ahol húsz év előtt. Ha most az Irányi által fölvetett kérdést szintén a kormány tanulmányozására bízzuk, akkor e kérdés a katonai büntető törvények sorsára fog jutni. (Élénk helyeslék a bal és szélső balon.) Itt egyszerűen collisio officiorum esetéről van szó. A képviselői hatáskör összeütközése a katonai hatáskörrel. Ily esetekben a magasabb hatáskörnek kell érvényre jutnia. Márpedig a törvényhozás felette áll a hadseregnek s igy a fölmerült kérdés a törvényhozás szuverenitásának kérdése. Már puszta opportunitási szempontból is el kell tehát fogadni Irányi indítványát. E kérdést diskusszió tárgyává sem volna szabad tenni. Ha az indítványt bizottsághoz vagy kormányhoz engedjük utasítani, ezzel a törvényhozás szuverenitását alárendeljük a hadseregnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Györy Elek azt találja, hogy itt az immunitás más irányban is érdekelve van, mert a képviselők, ha a gyakorlatról egy nappal elkésnének, katonai tüntetéssel sújthatok. Pártolja tehát Irányi indítványát, mely e bajnak elejét veszi. Helfy Ignácz legjobbnak tartaná, ha a kérdés a véderő-bizottsághoz utasittatnék; ott megjelennék a kormány, odakéretnék a ház elnöke s a bizottság egy nap alatt jelentést tehetne a kérdésről. Győrffy Gyula: T. képviselőház! E kérdés felvetésével kapcsolatosan bátorkodom a t. honvédelmi miniszter úr, de még inkább a t. ház előtt még egy másik kérdést is felvetni. (Halljuk !) Tudva levő dolog hogy a képviselői immunitás joga, a ház kivételes és kizárólagos jogát képezi és hogy ezen jogot a ház saját tagjai számára minden körülmények között megóvni köteles, hogy ezt a ház kizárólagosan és feltétlenül gyakorolja. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Ha tehát a behívott képviselő a katonai kormányzatnak és vezényletnek feltétlenül át van adva gyakorlat czéljából, kérdem, hogy ezen idő alatt a katonaság és a hadügyi kormány miként fogja vele szemben a fegyelmi és büntető eljárást gyakorolni ? Mert tehát erre nézve mindez ideig sem a parancsnokság, sem az illető képviselők soha tisztában nem voltak és nem is lehettek. A katonaság magának vindikálja azt a jogot — bár tudtommal gyakorlatilag sohasem élt vele — hogy feltétlenül gyakorolja az illető egyenruhában öltözött katona felett a fegyelmi és büntető jogot. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Április 1. — Az elitélt leánya. 32 — Regény. — Irta: DAUDET ERNŐ. XVII. E pillanatban megállották a Chauvigné palota terrassza előtt. — Ön nagyon megéhezhetett Guérand úr, — szólt a gróf, kisegítvén vendégét a kocsiból. — Nemcsak éhes vagyok, de majd eldülök kimerültségtől is. — Akkor hát, mivel az ebéd készen vár reánk, egyenesen az ebédlőbe mehetünk. — Ha nem szeretném előbb lerázni magamról az úti port. — Majd elvezettetem önt saját szobájába, hová málháját is beszállítják azonnal. — Nem fogom önöket várakoztatni. Guérand James az inastól kisérve távozott, Armand s Eduárd pedig magukba maradtak a szalonban várakozva reá. — Tudja-e édes Válton, hogy én nem értem önnek mai viseletét, — kezdé a gróf. Nem lenne szives felvilágosítani, miért nem engedte, hogy Guérand James folytassa útját Mesmondba, hanem inkább szólított fel engem arra, hogy ide vezessük, és miért mesélte neki azt, hogy Danvillersék távol vannak, mikor ma estére várnak bennünket, hiszen úgy egyeztünk, hogy ma este ebéd után haza viszem önt ? — Miért ? Ennél mi sem lehet egyszerűbb. Danvillersné tegnap levelet írt Guérand Jamesnek. — Azt tudom. — Miután tegnap megírta neki, hogy ne jöjjön el, világos, hogy mára nem várják. Ő azonban állítólag nem kapván a levelet, megérkezik. Meg akartam tehát kímélni öreg barátnőnket Susanne-nal együtt a kellemetlen meglepetéstől, mit nekik Guérand James váratlan megjelenése okozna. — Oh , most már értem, bocsánat édes Válton, én igazán ostoba vagyok. — Ebéd után, mialatt ön minden hatalmában lévő módon szórakoztatni fogja vendégét, én átrándulok Mesmondba s figyelmeztetem Danvillersnét. Megbeszéljük a teendőket, hogy mikép járjunk majd el ez emberrel szemben s hogy mi módon értesítsük Guérand James urat a kellemetlen hírről, mely reá Párisban várakozik, ha nem kapta volna meg már eljövetele előtt a lemondó levelet, mely Susanne tagadó válaszát foglalja magában. Ide hozva Guérand Jamesat, pár órát szereztünk magunknak a tanácskozásra. — Mindez bölcsen s óvatosan van kigondolva, miután pedig most már látom, hogy az én érdekemben működik, szívemből köszönöm édes barátom. Felesleges mondanom, hogy örömmel ragadnám meg az alkalmat, hogy ezt a szíves jóságot viszonozhassam. A párbeszédet Guérand James visszatérése szakítá félbe. — íme itt vagyok, hogy becsületére váljak az ön konyhájának, gróf úr, — szólt belépve. E pillanatban jelentette a komornyik, hogy tálalva van. Átmentek az ebédlőbe s asztalhoz ülvén Guérand James kényelmesen szemügyre vehette Chauvigné grófot, kinek arczát már tizenöt hónapja nem látta. Ekkor megállapítva a rokonszenves arcz vonzó fiatalságát, és értesülvén, hogy a kastély, melybe őt a véletlen vezette, csak rövid távolságban van attól a helytől, hová ő készült menni, és visszaemlékezve mindarra, mit az előtt a gróf dúsgazdagsága felől hallott, arra a következtetésre jutott, hogy az mindenesetre fényesebb előnyökkel kecsegtető férj lehetne Danvillers Susanne számára, mint ő. — A gróf miatt nem tetszem neki többé, — mondá magában. A gyanú pillanat alatt meggyőződéssé szilárdult agyában. Mindazonáltal bizonyosságot akart a valóság felől. De mi módon szerezze azt meg ? — Önök gyakran érintkezhetnek a Mesmondiakkal nemde ? kérdezé egyszerre. — Az ismeretség, vagyis jó barátság nem új, — felesé Armand mosolyogva. Két század óta él már a két kastély egymással jó baráti viszonyban. Danvillersné legjobb barátnője volt az én anyámnak, és mondhatom, hogy én az ő térdein nőttem fel. — E szerint Susanne kisasszonyt is régóta ismeri ? — Dehogy. Susanne kisasszony csakis szüleinek halála után, vagyis az elmúlt évben jött nagynénjéhez lakni. Több ízben hallottam őt emlegetni az utóbbi által, de ezelőtt soha se láttam. Ön ismeri őt uram ? — Volt szerencsém őt láthatni Párisban nagynénjénél. Nagyon szép hölgy. — Szép és jó. Nem is ismerek Helly kisasszonyon kívül mást, ki hozzá hasonlítható volna. — Ezzel már nekem akar hízelegni az én kedves Chauvigné barátom, — mondá nevelve Eduárd, — tudván, hogy szeretjük egymást. — Viszonozza neki ön is hasonlón, — jegyzé meg Guérand James tartózkodó mosolylyal. — Akkor azt kellene tudnom, hogy ki az, a ki az ő szivét meghóditá, — válaszolá Eduárd, hirtelen elkomolyodva. — Vagy tévútra akar vezetni Válton, vagy pedig alaptalan a gyanúm, — gondolá a bankár. Eh! de mit bánom én, holnap majd megtudom a valót. Felkeltek az asztaltól. A szalonba átmenve kávézáshoz láttak. Eduárd szivarra gyújtván, egy nagy karosszékbe vetette magát s roppant fáradtságot szenvelgett. — Hiszen ön elalszik édes Válton, — figyelmeztető Guérand James. — Nagyon fáradt vagyok, és ha megengedik, le is fekszem azonnal. — Már! — kiáltott fel a gróf. — Légy elnéző, édes barátom, én nem bírok a te rendkívüli ruganyos életerőddel. Távozása pillanatában Guérand James a következő szavakat súgta oda neki. — Szeretnék bizalmasan csevegni önnel. — Holnap kilencz órakor felkeresem szobájában, — válaszolá Eduárd szintén súgva. — A gróf egyedül maradt a bankárral. — Ha nem akarja ön barátját követni, kedves gróf úr, s nem fekszik le a tyúkokkal, — kezdő az utóbbi Valton távozása után, — és ha van közelben kártya, úgy itt az alkalom, hogy revanchet adjon nekem. Szerény écartét indítványozok. — Szívesen rendelkezésére állok, uram. — Behozták a kártyát s a két férfi hozzálátott a játékhoz. Guérand James egy óra lefolyása alatt 700 frankot veszített. — Hagyjuk abba, — indítványozó a bankár, — úgy látszik kicsiben sincs nagyobb szerencsém mint nagyban. Azzal felkelt, hogy átmenjen szobájába. XVIII. Mesmond-kastélyban, Danvillersné és leánya Susanne, valamint Jeanne ebéd után a virágzó narancsfák és verbénák balzsamos illatától telitett terrasszon csoportosultak az esteli üde levegőt besziva s várakozva Eduárdra és Armandra, kik már korán reggel kirándulásra mentek. Danvillersnének gyenge egészsége nem engedé meg a hosszas sétákat, sőt még a sok kocsizás is ártott neki, s így sajnálatára Susanne és Jeanne is meg lett fosztva ettől a nagy élvezettől, miután nélküle nem vehettek a kirándulásban részt. Boldogság és pedig tiszta, látszólag felleg nélküli boldogság uralkodott e pillanatban a Mesmond kastélyban. A szerelem első hajnala azon lényekre, kiknek szivében megfogamzik, aranyos szárnyainak meleg sugarát veti. Még a keserv, az aggály is édes, mit a lélekben felidéz, édes és gyönyörteli; szűzies befolyása alatt még a legszenvedőbb s a legközönyösebb természetek is vigaszt találnak,felmelegszenek, így történt ez Susanne-nal és Jeanne-nal is. Susanne meggyőződvén Armand szerelméről, megfeledkezett arról, miszerint már azon ponton volt, hogy magát örökre szerencsétlenné tegye Guérand James-mak házasságába való beleegyezésével. Úgy tűnt fel most már neki csupán, mint valamely gonosz álom, vagy valamely félig eloszlott ködfátyolkép, melyben fel-felmerültek az elmúlt napok, midőn még a szerelmet nem ismerve, életének sem volt még más czélja, mint közönséges, minden magasztosságot nélkülöző ambícziójának kielégítése. Most magát emelkedettnek és sokkal jobbnak érezé, gyönyörrel engedte át magát azoknak az ábrándos boldogító gondolatoknak, melyek ezen nemes érzésből fakadva, betölthetik a fiatal szívet. Jeanne pedig újjá született a remény hatása alatt, mint a vihartól lekonyuló lankadt virág, mely a napsugár jótékony befolyása folytán újra kiegyenesíti szirmait. Többé nem kétkedett atyjának mielőbbi kiszabadulásában, se abban, hogy sértett becsülete fényes elégtételre számíthat. Miként fog az bekövetkezni ? Azt még nem tudta, de hogy meg fog történni, abban biztos volt. És midőn elgondoló, hogy Eduárdnak fogja köszönhetni ezt a hévvel óhajtott eredményt, midőn meggondoló, mennyi erélyt s buzgalmat fejtett ki ebben a hálátlan feladatban, mit magára vállalt, sőt czélul tűzött ki magának az ő iránta való vonzalomból, végtelen hála érzete hatotta át, mely hála teljesen betöltvén fiatal lelkét, abban a magasztos, édes szerelem virágát nyílásra fakasztó és arra képesstő, hogy határtalan gyöngéd érzelemmel viszonozza az ifjú szerelméből kifolyó gyöngédséget. Mikor ehhez hasonló gondolatok töltik be a lelket, akkor a homlok nyugodt és sugárzó. Boldogság uralkodott tehát Mesmondban, és a két fiatal leány türelmetlenül várta Armand s Eduárd érkezését. Miután azonban Susanne keveset beszélt és teljesen belemerült merengésébe, Jeanne faggatni kezde: — Mi bánt tégedet kedves Susanne ? — kérdezé tőle. — Azzal tépelődöm, hogy Guérand Jamesnek ma reggel kellett megkapnia azt a levelet, melyben nagynéném elhatározásomat tudatja vele, és hogy holnap bizonyosan megkapjuk szemrehányásokkal teli ingerült hangon itt, de alkalmasint mégis érdeklő válaszát. — Nos tehát akkor legfeljebb tűzbe dobod a levelet, s azzal vége lesz mindennek. — Azt hiszed, Jeanne? — Ugyan mitől tartasz ? — Valami váratlan csapástól. Az az ember nem fogja akarni elfogadni kikosarazását, s nem vallja be magát legyőzöttnek. Bizonyosan kísérletet teend, hogy rábeszéljen s e miatt üldözni fog. — Ez ugyan el nem ijesztene engemet; vannak védelmezőink. — Éppen ez az, amitől én félek; hátha egyiköket annyira ragadná a túlbuzgó hév, hogy kihívná Guérand Jamest vagy általa kihivatnék, s párbaj oldaná meg a dolgot. Jeanne fejét rázta, s szemei megvetést fejeztek ki. — Nem hiszem, hogy Guérand James nyíltan síkra szálljon ellenségeivel, — felesé Jeanne. Becsületes embernek különben sem lenne szabad vele megvívni, és ha kihívná is őket, nem tartanák érdemesnek vele megverekedni. Legfeljebb a szolgákkal dobathatnák ki, ha elég vakmerő lenne sértőleg fellépni. — Tudod-e, Jeanne, hogy te rettenetes vádat emelsz Guérand James ellen; olyan nyomorult hitvány egyéniség lenne ez az ember ? — Kedves kicsikém — szólt közbe e pillanatban Danvillersné — jól tudod, hogy Eduárd akkor is gyakran figyelmeztetett téged s iparkodott kiábrándítani, mikor még szívesen fogadtad Guérand James hódolatait. Ennek pedig nem volt más oka, mint az, hogy komoly gyanút s kételyt táplált ez ember erkölcsisége s jelleme ellen. Gyanúsításai most már alaposaknak bizonyultak be, annyira, hogy ha te le nem mondasz önkényt ez összeköttetésről, mi még akkor is minden áron megakadályoztuk volna ezt a házasságot. Ez a rövid magyarázat megértetheti veled Jeanne szavait. — Igen, de ez nem oszlatja el az én aggodalmaimat , mert ha mindez, amit itt hallok igaz, akkor Guérand James úr annál félelmesebb és veszedelmesebb ember. — Egy kis türelem, és ő fog félni mi tőlünk; reszketni fog mi előttünk, — felesé Jeanne. E szavak hangsúlyozása hideg borzadályt okozott Susannenak. Pár pillanatnyi gondolkozás után így szólott: — Mióta csak Guérand Jameset ismerem, folyton titkolództak előttem és soha se világosítottak fel azok iránt, hogy miért ne fogadjam el komoly udvarlását , s én mindazáltal nem bírtam kikutatni és kipuhatolni a titkolódzás okát. De ime most egyszerre kiviláglik a való szavaidból, Jeanne. Tegnap közölted velem, hogy mostoha anyád gyilkosának nyomába jutottatok ; ez a gyilkos nem lehet más, mint... Nem fejezhette be, mert Jeanne hozzáfutott a száját betakaró kezével, élénken rebegve: — Hallgass, óh hallgass, Susanne! Még meghallhat valaki, és Eduárd vállalata hajótörést szenvedne. — Tartsd meg e titkot szived mélyében ama napig, midőn a világosság napfényre jön, — tévé utána Danvillersné. — Az különben lehetséges, hogy Guérand James levelem vétele daczára is ide jön... . s én jól látom, hogy Susannet is ez nyugtalanítja... de nekem úgy tetszik, hogy ha fennhangon ismételnénk azt, mit magunkban gondolunk, nem lennénk többé képesek annyira uralkodni magunkon, hogy igazi érzelmeinket elpalástolhassuk előtte. (Folyt, köv.)