Pesti Napló, 1889. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-01 / 119. szám
elnökök megválasztására került a sor. Mindhárom osztály megmaradt eddigi elnökei mellett. Az egyes osztályok tárgyalásairól a következő részletes tudósítást adjuk: I. osztály. Elnök Hunfalvy Pál. A Bulyovszky Lilla-féle 20 aranyos pályadíjat, mely hazafias ódára volt kitűzve, ki nem adják. A Sámuel-féle 15 aranyos pályadijat, mely nyelvészeti értekezésre tűzetett ki, 9 jeles munka közül a Petz Gedeonénak ítélték oda. — Uj pályakérdések: Lukács Krisztina-féle 1000 forintos jutalom: »Zrínyi a költő élete és munkái« czimű irodalomtörténeti monográfiára. Nyílt pályázat, tervrajzokkal. Határidő 1890. jan. 31. Lukács Krisztina-jutalom: 1000 forint. A magyar nyelv hang- és alaktanának rendszere történeti alapon. Zárt pályázat. Határidő: 1892. szeptember 30. — A Rökk Szilárd-féle alapítvány 500 frtnyi kamata Munkácsy Bernát votyák szótárának kiadására fordíttatik. A választások eredménye a következő: Levelező tagok: Mikszáth Kálmán (16 igen, 5 nem), Vajkay Károly (15 igen, 6 nem). Kültagok: Mártely Ferencz baseli tudós (18 igen, 2 nem), Schuchardt Hugó gráczi tudós, aki magyar könyvet is irt (17 igen, 1 nem), Maheschahaura Nyayarabuát, a kalkuttai Sanskrit kollégium igazgató tanára (12 igen, 5 nem) A Vámbéry Ármin által ajánlott Munir pasa megbukott. Osztályelnökké egyhangúlag Hunfalvy Pál választatott. II. osztály. Elnök: Pulszky Ferencz. A LévayFéle alapítvány 500 frtos dija »A német valuta rendszeres ismertetésére,« az I. és III. számú pályamunka között fog megosztatni. A II. számú dicséretet nyert. A Fáy-alapítvány 1000 frtos diját ki nem adják. A Fáy-alapítvány 3000 frtos jutalmát »Egy mezőgazdasági munka megírására« sem ítélték oda az egyetlen pályázónak. — Nem adják ki a Magyarország közegészségi ügyeinek ismertetésére kitűzött pályadijat sem. Uj pályakérdések: 1. Az olasz valutakérdés: 500 forint. Határidő 1890. deczember 31. 2. Az iskoláztatás története Magyarországon a XIV—XV. században, 100 arany. 3. A Pesti első hazai takarékpénztár 3000 frtos jutalma a Magyar államjog megírására tűzetett ki. A választások eredménye: tiszteleti tag: Nyáry Jenő dr. (32 igen, 11 nem), Kerkápoly Károly (20 igen, 26 nem) megbukott. — Rendes tagok ’: Jakab Elek (34 igen, 13 nem), Károlyi Árpád (33 igen, 14 nem), Pauer Imre (39 igen, 6 nem), Vécsey Tamás (43 igen, 3 nem). A levelező tagságra jelöltek közül egyik sem kapott abszolút többséget. Szavazatot kaptak: Márki Sándor (16), Felméri Lajos (8), Alexander Bernát (5), Balogh Jenő (3), Szendrey János (6), Schwarczer Ottó (6), Wosinszky Mór (3). Külső tag: René de Matilde (27igen, 10 nem), Mayer Salamon (22 igen, 21 nem) megbukott. Osztályelnökké Pulszky Ferencz választatott, III. osztály. Elnök: Hollán Ernő. A nagy díj Hőgyes Endre »A veszettség gyógyításáról«, a Marczibányi-díj pedig Entz Géza dr. »Tanulmányok a véglények köréből« czimű munkájának ítéltetett oda. Új pályakérdés : Lévay Henrik-féle jutalom : »Fogyott-e és mennyiben a magyar búzának sikér tartalma és mi annak orvoslása ? 500 frt. A választások eredménye: tiszteleti tag : Podmaniczky Géza b. (23) ; rendes tagok Hőgyes Endre (29), König Gyula (24) ; levelező tagok : Antal Géza (25), Schenek István (27), Schurek Vilmos (27), Daday Jenő (22). Osztályelnök Than Károly (23.) * Mint értesülünk, Andrássy Gyula gr. semmi esetre sem hajlandó az elnöki tisztet elvállalni. Nem is fognak reá szavazni. De nemcsak Andrássy Gyula gróf jelentette ki határozottan, hogy az elnökséget, nem fogadja el, ha megválasztják is, hanem Kálray Béni közös pénzügyminiszter szintén azt válaszolta a hozzá intézett kérdésre, hogy elfoglaltságai miatt nem élhetne eléggé az akadémia vezetésének. Az akadémikusok egy része most K. Eötvös Lóránt nevét hangoztatja, mások pedig Than Károlyt kívánják az elnöki székre. A választás pénteken délután lesz. Holnap az akadémia nem tart ülést. Csütörtökön délután öt órakor összes ülés lesz. Hont megyéből, Hont megyéből az ottani ellenzék egyik kiváló tagjától a következő levelet vettük: Ipolyság, április 28. Midőn országszerte hangoztatják a főispán-változtatás, a vármegyei visszaélések gyökeres kiirtásának szükséges voltát és a midőn már öt főispán lépett rövid pár nap alatt nyugalomba, talán alkalmi dolog lesz beszélni ismét valamit Hont vármegyéről és annak a nyugalmat már régen kiérdemlett főispánjáról. Azt mondják, Baross Gábor meg akarta tisztítani a vármegyéket azoktól, akiknek az ott elkövetett számtalan visszaélések a municzipális alapon szervezett vármegyék visszasülyedése betudandó, — és hogy Baross Gábor belügyminisztert valóban ily nemes szándék vezérli a főispáni nyugdíjazás körül — azt hinni szeretjük, azt — ítélve Baross Gábor múltjából — hinnünk kell. Honnan van mégis, hogy midőn Beliczeg Békésmegye főispánja, Majláth István Barsmegye főispánja, kik nemcsak a korrupcziót megyéjükben nem terjesztették, de sőt az önnálló gondolkodásnak, a valódi municzipális önkormányzatnak kellő tért engedtek — nyugdijaztattak, Majthényi László báró még mindig basáskodik Hontban ? Honnan van az, hogy midőn, Fabiny Teofil kénytelen volt elhagyni miniszteri bársonyszékét azért, mert a magyar szabadságharcz után a győző ellenfélnek ajánlotta fel szolgálatát, ugyanakkor egy aránylag nem kevésbbé exponált helyen töretik br. Majthényi László, ki nem csak a szabadságharcz utáni időben, de magában a nemzet véres küzdelmeivel telt és annyi igaz magyar honfi mártirságát okozott 48—49 es években is ellenfelünket szolgálta ? Felejteni és megbocsátani a hűtlenséget, ez magyar jellemvonás, — de jutalmazni azt, más jobbak, hűbb fiai elébe, feléje helyezni nem szabad semmiféle nemzetnek. Honnan van az, hogy míg más vármegyékben a miniszter erélyesen belemarkolt a megye belügyeibe, az árvaügyekbe, a közigazgatás vezetésébe, Hontmegyében annyi jogos szavak daczára ez egyetlen egyszer sem történt ? Onnan talán, mert dr. Majthényi László a legdurvább visszaélések alkalmazásával elnyomta e megye két választókerületében az ellenzék küzdelmeit ? Onnan, mert ezen győzelem kedvéért 26 bűnvádi pert idézett fel tisztviselői nyakára és azok közül 10-et taszított olyan helyzetbe, hogy büntető bíróság által elítéltetvén, erkölcsileg és anyagilag tönkre tétettek h onnan, mert arra tanította tisztikarát, hogy nem a képzettség, becsületesség és munka, hanem a politizálás, korteskedés és a főispán jubilálása feladatuk és míg emezt teljes odaadással teljesitik, addig amazt a megye közönsége a közigazgatás minden ágának óriási kárára bátran elhanyagolhatják, mert a kegyelmes urnái kapnak érte amnestiát ? onnan, mert egy nem tudományos, sem gyakorlati képzettséggel, sem erkölcsi erővel nem rendelkező kliknek — az ő udvarának — legyezgetésével, mellőz és elnyom minden munkaerőt, minden valódi érdemet tisztikarában ? Avagy talán onnan, hogy mint a f. hó 15-én tartott közgyűlésen is történt, a kormány iránti lojalitásban túl tett minden más vármegyén, akkor midőn Arad megye átiratát a 25. § tárgyalása előtt, tartott közgyűlésről, a § megszavazása után tartott közgyűlésre halogatván, ezen közgyűlésen Dacsó G Pál indítványára elismerést szavaztatott tiszti karával (mert más ott nem volt jelen) a kormánynak azért, hogy a nemzet oly éles feljajdulása daczára — annyi veszély között is megállotta helyét és keresztül vitte javaslatát változatlanul ? Ezek azok az érdemek, amelyekért Majthényi László ... a miért tettei elfeledtetnek, a miért egy vármegye belviszályok és belső rendetlenségek áldozatává dábatik ? De b. Majthényi László különben is öreg törődött ember már, és a fáradt testben az egykor éles elme is meggyengült, elhomályosult uralmát mindinkább a túlfeszített idegeknek adta át, — bizonyítja ezt minden tette — de legfőképen kegyenczeinek egyénisége, kikkel magát környezi, és a kiket oly igen rosszul válogatott össze. Íme az egyik elsőrangú kegyencze, Horvát Béla, kit alig 26 éves korában, minden előző szolgálat nélkül egyszerre Hont megye főszolgabirájává tett és onnan pár évi igen gyenge szolgálat után, anélkül hogy akár ékesszólását, akár képzettségét, akár társadalmi előnyeit egyetlenegyszer is igazolta volna, országgyűlési képviselőnek választatott meg és most ott ül az alig 30 éves ifjú a honatyák között már 2 év óta, anélkül hogy csak egyetlen életjelt adott volna magáról, szavát még nem hallotta a képviselőház, a bizottság csendes munkájában nem vesz részt — kerületét meg nem látogatja, választóival nem törődik. Pedig egy oly geniális ifjúnak, kit 30 éves korában ennyi magas polczon vitt már keresztül a sors, már el kellett volna árulnia a genialitásnak legalább egy szikráját, azt hogy miben rejlik, hol keressük érdemeit ! Egyetlen érdeme tehát, melylyel állását kivívta, feltétlen ragaszkodása főispánjához, ilyen érdemekért kérdem, szabad-e ily exponált politikai szerepekre feltolni egy tehetség és igyekezet nélküli ifjút egy főispánnak ? Második kegyencze a főispánnak Luka Pál Hontmegye tiszti főügyésze a honni kormánypárt elnöke, kit ő exczelencziája daczára, hogy ellene 5 fegyelmi és 3 bűnvádi ügy van folyamatban hivatalos működése körében elkövetett visszaéléseiért, teljes erejéből ma is támogat, mert a pártnak — szerinte — egy jó jövőre szüksége van. A harmadik kiváló kegyencze végre ő exczellencziájának Vajda Pál egy falusi gavallér, a ki kicsiny nemesi birtokán csendesen gazdálkodott, míg a főispán úr kegyelme csendbiztossá és csendbiztosból árvaszéki elnökké meg nem tette. Ki ugyanazon bőrnadrágban, melyben mint gazda és csendbiztos lovait dresszirozta, helyezkedett el az árvaszéki elnöki széken, és ezen oly fontos és oly terhes állást úgy tölti be, hogy helyettesére bízza összes teendőit, még a névaláírást is, ő maga pedig távol lakik a megye székhelyétől és vezeti csendesen az ekeszarvát, és vásárolja ő kegyelmességének igás lovait. Ez a trifolium, a melyben ő kegyelmességének kedve telik. Ezek az ő teremtményei, ezek az ő belső tanácsosai, ezek vezetik a vármegyét, ezek tanácsa után indult az elaggott főispán,s mindannyiszor olyan bakokat lőtt, melyeket a büntető bíróságnak kellett elítélni. Ezek miatt mellőztetik a többi munkás és tehetséges része a tisztikarnak, mig e hegyen ezektől nemcsak hogy munka nem kívántatik, de sőt minden elvezetik nekik. Ezek rendelkeznek a többi tisztviselők felett és jaj annak, ki reális értékének tudatában ezen kegyenczek egyike iránt a teljes és feltétlen alázatosságot és engedelmességet még törvénytelen téren is megtagadná, így vezeti báró Majthényi László Hontmegyét — akár a hírhedt XIV-ik Lajos egykor Francziaországot. Csoda-e, ha ilyen vezetés mellett annyi dolga akadt a fenyítő bíróságnak Hontban ? Csoda-e ha ilyen kormányzat alatt minden függetlenebb elem visszavonul a közügyektől, elvesztette bizalmát az önkormányzat intézményei iránt — ha nincs a közigazgatási bizottságnak egyetlen jogász tagja, ha a megye bizottsági tagok között nincs egyetlen független ember sem, ki a közgyűlésekre elmenne? Nagy, kimerítő, szívós harcz után — szomorúan nézi a független elem teljes visszavonultságban mit mivel a basáskodás megyéjében, és míg Majthényi annak főispánja, minden javulást, minden rendezést lehetetlennek tart. Lehet-e kérdem ilyen főispánra bízni az 1890. évi tisztujitást ? Lehet e a jó hazafi lelkiismeretével egy megye közönségét kitenni annak, hogy 6 évre ismét olyan tisztviselőket állítson nyakára e főispán, akik ezt az ázsiai állapotot rendezni lehetetlenné teszik ? Lehet-e a tisztújítást olyan ember kezében hagyni, aki így kormányoz, a kinek ilyen kegyenczei vannak — olyan embernek, aki, hogy csak egyetlen állást említsek — mint székére beszélik, magára az alispánságra eddig is három embernek tett határozott ígéretet ? Ha Tisza Kálmán valóban és komolyan akar szakítani a mindent erkölcstelenítő párturalommal, ha Baross Gábor valóban tiszta vizet akar és rendezett közigazgatást, akkor hiába bocsátja el az ország minden főispánját — mig Majthényi László Hontmegye főispánja, addig Magyarország nincs megtisztítva a municzipatizmus, a jó közigazgatás ellenségeitől, megölőitől. És miért kell éppen Hontban ilyen főispán a kormánynak ? Hontban, ahol ellenzék sem létezett, míg Majthényi uralma basáskodássá nem fajult. Hontban, hol csak azért támadt fel az ellenzék, hogy élethalál harczot küzdjön a vármegye javáért, az egyéni szabadságért, az elnyomott jogokért. Hontban, a hol alig van életképes független ellenállásra képes birtokos osztály, mert kicsiny a vármegye területe és szegény — eladósodott benne a gentry, mely hivatva volna a politikai életben szerepet vinni, simulékony mert tisztviselő jelölt itt majd mindenki, igen kevés kivétellel. Nem baja kellene ide, hanem szelíd alkotmányos érzelmű, de a közigazgatás minden ágában jártas, az erkölcsöket, a szorgalmas munkát ellenőrző főispán, — és legyen az bármily erős kormánypárti érzelmű, legyen az bármily erős ellensége pártunknak, de ne legyen ellensége megyéjének — megyéje belrendjének és átka saját jobbérzelmü tisztikarának. Ilyen főispán alatt az a harcz, mely olyan óriási mérveket öltött az említett években Hontban, azonnal lecsendesülne és az az ellenzék, mely nyomatva, zúzva, üldözve kétségbeesetten küzdött jogaiért, csendes készséggel foglalná el helyét ismét a bizottságokban és támogatná minden a megye javára intézendő törekvésében, a megye minden belügyeiben főispánját. Epedve várjuk az állami közigazgatás, a tisztikar kinevezésének korszakát, de jól tudjuk, hogy egy ilyen nagymérvű reformkérdés sokáig vajúdik, sokáig késik, míg foganatba megyen — és ha nekünk ezt az ázsiai állapotot, ezt az ázsiai közigazgatást még addig kell tűrnünk, míg az ige testté leszen — míg egy gyökeres reorganizáczió jön segélyünkre, akkor az a rendszer sem segíthet már rajtunk, mert fenekestül felforgatva találja az a vármegyét, poshadt állapotban a közigazgatás minden ágát, munkától és szorgalomtól elszoktatva henyélő kortesként a tisztikarnak ma megmenthető részét is, ha csak az ellenzék még egy kétségbeesett harczczal nem lesz képes önerejéből megszabadítani a vármegyét igájától. Ezt a kétségbeesett harczot egy tapintatos kinevezés feleslegessé tenné — és megkímélné Hontmegye belbékéjét, megalkotná az átmenetet közigazgatásában a municipális rendszerből az államosítás rendszeréhez, hozzászoktatva a munkától erőszakkal elszoktatott tisztikart ismét ahhoz, mi az államosítás után egyedüli kötelessége, az előmenetel egyedüli útja leendő a munkához, szorgalomhoz és jogrendhez. Régen várja epedve Hontmegye közönsége ezt a főispánt. Meddig késik még ? Quo usque tandem! Fővárosi ügyek. A villamos világítás behozatala és általában a légszeszvilágitás rendezése ügyében a főváros nevében Kamermayer Károly polgármester tudvalevőleg felhívást intézett a légszesztársulathoz, melyre a társulat igazgatósága ma válaszolt. A társulat szerződésbeli előjogának minden más vállalkozóval szemben való világos fentartásával kijelenti, hogy kész a felhívásban megjelölt útrészeket villamos világítással önmaga ellátni, sőt esetleg emez útvonalak mentén hasonló világítást magánosoknak is szolgáltatni, ha a fővárossal megegyezésre juthat azok iránt az előfeltételek iránt, melyek nélkül az illető utak villamos világítására elkülönzötten egyáltalán nem vállalkozhatnék, továbbá azok iránt a részletes feltételek és árak iránt, melyek az elvi megállapodás kivitelét lehetővé teszik. A polgármesternek ama szóbeli felhívására, hogy hajlandó-e a társulat a magánvilágítási árt már most leszállítani és a közvilágítást ingyen adni,kijelenti a társulat, hogy abban a feltevésben, hogy e százezreket érő nagy kedvezményekkel szemben a főváros is hajlandó megfelelő kedvezményeket adni, kész tárgyalásokba bocsátkozni, minthogy az igazság és méltányosság alapján álló minden oly tárgyalásra és egyezségre kész — mondja a társulat — mely mindkét egyezkedő fél jogos igényeit szem előtt tartva kívánja az ügyet megoldani. A sétatéri bizottság ma ülést tartott, melyben szóba került, hogy a nyilvános sétányokon, daczára a tanács sokszori megkereséseinek, a növényzetet nagyon rongálják. A bizottság annálfogva fölkéri a tanács útján a főkapitányt, hogy a sétaterek érdekében a rendőröket megfelelőleg utasítsa. Majd a városliget, korzó és egyéb sétányok város székei és padjai bérlőjének, Buchwald Sándor vasbútorgyárosnak szerződésszegéseit tárgyalták. A tanács április 27-iki üléséből küldött felhívást a bizottsághoz, hogy Buchwaldot szorítsa szerződési kötelezettségei teljesítésére. A bizottság kijelenti, hogy tapasztalatai szerint a szállító a várossal szemben kötelezettségeinek nem felel meg, azért kéri a tanácsot, hogy a vállalkozóra kemény bírságot szabjon ki. A mérnöki hivatal szervezése. Esti lapunkban már közöltük, hogy a tanács mai ülésében elfogadta Lechner középítési igazgatónak és Márkus főjegyzőnek a mérnöki hivatal újjászervezésére vonatkozó javaslatát. Az új szervezetet, amely a főváros nagy fontosságú műszaki ügyeinek alaposabb és gyorsabb ellátását van hivatva biztosítani, közérdekű voltánál fogva helyénvalónak látjuk a következőkben ismertetni: A mérnöki hivatal jövőre öt szakosztályból fog állani és pedig :1 a földmérési, 2) a közlekedési, 3) a vízépítési, 4) az építészi és 5) a vízvezetéki szakosztályból s minden egyes szakosztály ismét a hatáskörébe utalt ügyek természetének megfelelőleg három alosztályra fog oszlani. Minden szakosztály élén egy főmérnök áll, az egyes alosztályokat pedig részben a főmérnökök, részben pedig a középítési igazgató által ezzel megbízott osztálymérnökök és mérnökök vezetik. A mérnöki hivatal összes ügyeinek vezetése a középítési igazgató kezében van összpontosítva; azok az ügyek azonban, amelyek csupán ténybeli adatok közlésére, helyszínrajzok és másolatok bemutatására vonatkoznak, továbbá a szerződésen alapuló munka- és anyagutalványok s keresetkimutatások, kisebb összegre terjedő megrendelések s mindama csekélyebb fontosságú ügyek, amelyeket a középítési igazgató ilyenekül kijelöl, jövőre a szakosztályvezető főmérnökök által önállóan lesznek elintézendők. Hasonlóképen oly szerződésen kívüli munkákra szóló utalványok is, amelyeknek előállítási költsége a 25 forintot meg nem haladja, a tanács illető ügyosztálya vezetőjének hozzájárulásával a szakosztályvezető főmérnökök által önállóan kiadhatók lesznek. Minden egyéb munka azonban csak a tanács által jóváhagyott szerződés, vagy a tanács külön engedélye alapján hajtható végre, valamint a jóváhagyott tervektől való bárminemű eltérésre nézve is a tanács engedélye előlegesen kikérendő. A fővárosnak belső, beépített területe a tanács által a szükséghez képest több kerületre lesz felosztandó s minden egyes kerületbe a polgármester által a mérnöki hivatal kirendeltségeképen egy mérnök s esetleg melléje egy gyakornok lesz kirendelendő. A kerületi mérnökök hatáskörébe tartozik az utak, terek burkolatának s a csatornáknak föntartásáról s javításáról való gondoskodás ; a távirda-, a telefonvezetékekre, a vasuti vágányokra, a befásításokra, bizonyos mértékben a gáz- és vízvezetékre való felügyelet, a közvilágítás felügyelete és ellenőrzése, szóval a közterületek állandó gondozása. Ők vezetik az átkövezési munkákat, a kisebb költséggel járó új burkolatok építését, a makadam-burkolatok házilagos fentartását s ellenőrzik a kitűzött kapuküszöb, illetőleg járdamagasság megtartását. A kerületi mérnökök kerületükben kötelesek lakni, s irodájukat is vagy lakásukon vagy annak közelében kötelesek berendezni. Minthogy pedig igen gyakran beállhat az az eset, hogy a középítési igazgató nagyobb közmunkák tervezésével vagy végrehajtásával hosszabb vagy rövidebb időre el lesz foglalva, nehogy ily esetben a többi ügyek menetében fennakadás álljon be, szükséges volt gondoskodni arról, hogy a középítési igazgatónak legyen egy állandó helye 1tese, aki az ő más irányban való elfoglaltsága esetében a mérnöki hivatal rendes folyó ügyeit vezesse. Ez okból az új szervezet szerint jövőre lesz egy igazgató helyettes, akit a főmérnökök sorából a tanács fog kijelölni. A hivatal új személyzete a következő: egy középítési igazgató, egy vízvezetéki igazgató, négy főmérnök, négy első rendű, hat másodrendű osztálymérnök, öt első rendű, hat másodrendű, nyolcz harmadrendű mérnök, hét elsőrendű, nyolcz másodrendű. A képviselőhöz ülése délelőtt 10 órakor. A több mi velés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 1 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9-d. u. 1. Többi tárai 60 kr beléptidij mellett megtekinthetők. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—6 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 2—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 39 kr. »Vadonban« a czime annak az eredeti társadalmi regénynek, melynek közlését mai számunkban kezdjük meg. Az érdekes regény szerzője Csengey Gusztáv, az ismert jeles költő és prózaíró, ki most már hosszabb idő óta pihentette tollát, de akinek költeményei, verses és prózai elbeszélései azelőtt méltó feltűnést keltettek. Új regénye is bizonyára általános tetszést fog aratni. — április 30. A király ő Felsége a már tervezett vadászkirándulást Reichenauba elhalasztotta. Lipót bajor herczeg és a vadásztársaság többi tagja azonban, mint egy táviratunk jelenti, elutaztak a vadászterületre. Kossuth Lajos egészségi állapotáról a legörvendetesebb híreket hozza Helfy Ignácz orsz. képviselő, ki olaszországi útjáról tegnap este érkezett vissza. Helfy nyolc napig tartózkodott Turinban s az utóbbi időben Kossuth már oly jól érezte magát, hogy órákig sétálgatott vele, beszélgetve a hazai állapotokról. — Itt megemlítjük, hogy Helfy Ignácz is, ki légcsőhurutban szenvedett, jobban érzi magát. Az 1848-49-iki honvéd egyletek központi bizottságának mai ülésén, melyen Tisza László elnökölt, elfogadva lett a miniszterelnökhöz a segély- és nyugdíj ügyben intézendő felterjesztés, melyet Kriszt János elnöklete alatt legközelebb bizottság nyújt át. A Budavár bevételénél elesett honvédek emlékére ez évben is lesz ünnepély, mégpedig május 21-én reggel tíz órakor istentisztelet a krisztinavárosi templomban, délután négy órakor pedig a budai temetőben emlékbeszédet Várady Gábor fog tartani. A bizottság köszönetet mondott Szilágyi Dezsőnek, ki Pavlovszky kir. táblai hivatalnok és 48-as honvéd temetkezési költségeihez hozzájárult. A tudományos akadémia — egyházgyülekezet. Mulatságos esetet beszél el a »Hiradó» czimű laptudósító. A tudományos akadémia vasárnapi igazgatóválasztmányi ülésén Szász Károly ref. püspök tudvalevőleg Andrássy Gyula grófot ajánlotta elnökül. Midőn beszélni kezdett, szeme Tisza Kálmánra és báró Vay Miklósra esett s egy pillanatra megfeledkezett, hogy az akadémiában van. Bizonynyal a református konventen képzelte magát, mert szavait igy kezdette : »Mélyen tisztelt egyházgyülekezet.« Támadt erre óriási hahota s maguk a szép számmal jelen volt reformátusok is kaczagtak. Szász Károly csak perczek múlva mondhatta el sikerült beszédét. Műemlékeink gondozása. A műemlékek országos bizottsága gróf Zichy Jenő elnöklete alatt tegnap tartott ülésén, miután Rómer Flóris halála fölött a részvétnek jegyzőkönyvileg adatott kifejezést, a tétényi román stilü templom szándékolt javítási munkálataihoz Schulek műépítész küldetett ki. A zsámbéki templom rom biztosítási munkálatait, melyekre a kultuszminiszter 5500 frtot adott, Müller István építész fogja vezetni. Határozatba ment, hogy a bizottság hozzájárul a rima-brezói templom javítási munkálataihoz, ha az érdekes XIV. századbeli falfestmények megőriztetnek. Ezután bemutattak több rajzot Könyöki Józseftől és Myskovszky Viktortól s elutasították Macskásy Antal mehádiai szabó kérését, hogy ásatásokat rendezhessen. Több jelentéktelen ügy elintézése után a bizottság végül elhatározta, hogy sürgősen felhívja a fővárost, hogy a törvény értelmében mutassa be a belvárosi plébániatemplom restaurálási terveit, mert azok a középkori műemlékek egyik érdekes csarnokegyházát érintik. Az osztrák katholikusok gyűlését ma folytatták. A gyűlés tagjai, mint egy bécsi táviratunk értesít, a Ganglbauer érsek által czelebrált Te Deum után az osztályülésekben vettek részt. Az egyik osztály az ünnepi munkaszünet ügyében tanácskozott és hosszabb vita után határozati javaslatot fogadott el, mely szerint a vasárnapi munkát eltiltó rendelet szigorúbban keresztülvitessék és a vasárnapi munkaszünet a keresztény ünnepekre is kiterjesztessék. A vasár- és ünnepnapi munkaszünet jótéteményében lehetőleg széles körök, különösen a hivatalnokok is részesítendők. A sajtóosztály gyűlésén körülbelül kétszázan vettek részt. Határozati javaslatot fogadtak el, mely lehetőleg számos sajtóegylet alakítását javasolja. A katholikus tanulóegyletek alosztálya, melyen német birodalmi katholikus egyletek is képviselve voltak, határozati javaslatot fogadott el, mely lehetőleg számos katholikus tanuló-egylet alapítását, az azokba való tömeges belépést és a monarchia valamennyi katholikus tanuló-egyleteinek szoros csatlakozását hozza javaslatba. Az iskolaügyi osztály határozati javaslatot fogadott el, mely szerint kívánatos, hogy a középiskolák és népiskolák felekezetiek legyenek, hogy az állam a felekezeti magán-középiskolák létesülését elősegítse, a reáliskolák és ipariskolák magasabb osztályaiban a vallástanítás meghonosíttassék és a tanítók alkalmazásánál, de kivált a középiskolák vezetőinek megválasztásánál, a tanítványok és szülők vallásos és osztrák hazafias érzülete figyelembe vétessék. A sajtóügyi osztályon az indítványát, hogy a hirlapbélyeg eltöröltessék és hogy a hirdetések után négyszögezentiméterenkint adó szedessék, megszövegezés végett bizottsághoz utasította. — Az első ünnepélyes ülés ma este volt, melyen igen sokan vettek részt. Broome gróf megnyitván az ülést, közölte, hogy a pápa titkárától táviratilag válasz érkezett, mely szerint a pápa áldását adja a gyűlésben a résztvevőknek. A pápa továbbá méltányolván a katholikusok gyűlésének nyilatkozatait a szentszék jelenlegi helyzetére vonatkozólag, a gyermeki szeretet ezen nyilvánításaiban vigaszt lelt. (Zajos tetszés.) Cahensky tartománygyűlési képviselő Németországból Windthorst üdvözletét tolmácsolván, megjegyzi, hogyha Németország vagy Ausztria megtámadtatnék, úgy mind a két ország nem egymás ellen, hanem egymás mellett fogna állást foglalni. (Tetszés.) Ezután még beszéltek Müller szemináriumi igazgató, Broome gróf, ki Thun Leóról emlékezett meg és Kathrein képviselő, mire az ülés véget ért. , i.. Egy fiatal leány öngyilkossága. Győrött feltűnést kelt Hager Paula előkelő családból származó 18 éves leány öngyilkossága. A szerencsétlen leány egy szegény sorsú fiatal embert szeretett, de szülei ellenezték a házasságot, és kieszközölték, hogy a fiatalembernek el kellett hagynia Győrt. A leány utánaszökött, de elfogták s visszahozták. A legszigorúbb felügyelet daczára azonban a napokban ismét eltűnt hazulról, és hosszas keresés után tegnap reggel a Duna partján már feloszlásnak induló holttestét találták meg, amelyet a folyó vetett ki. Megrendítő szerencsétlenség történt vasárnap Szegeden Nagy István pénzügyigazgatósági számtiszt házánál. A számtiszt neje ugyanis a padló beeresztésére szolgáló mázt főzte, midőn a terpentin lángra lobbant. Az asszony az égő fazékkal ki akart futni a folyosóra, de az ajtónál beleütődött Rózsi Anna cselédjébe s az égő folyadékot ennek ruhájára öntötte. A leány lángtól elborítva sikoltozva futott a szobák felé, s a padlón megpillantotta Nagyné ötéves játszadozó kis leányát. Ekkor e szavakkal: »Ha felgyújtott engem, én felgyújtom a gyermekét« a kis leányt felkapta és magához szorította. Nagyné utánuk futott, kétségbeesetten tépte ki az égő cseléd karjai közül kis leányát és a kötényével igyekezett a tüzet elfojtani. Azonban e helyett az ő ruhája is égni kezdett, mire rémületében kifutott a folyosóra, s mintegy eszmélétét veszítve, gyermekét a második emelet ablakából kidobta. A cseléd vasárnap reggel, a gyermek pedig ugyanaznap délután kiszenvedett. Gyilkos merénylet. Véres eset történt ma délelőtt— mint lapunknak táviratilag jelentik - Veszprémben Laky Kristóf törvényszéki elnök házánál. A törvényszéki elnök szakácsnéja már régebb idő óta viszályban élt férjével, ki ma délelőtt revolverből nejére lőtt. A szerencsétlen asszony holtan rogyott össze. A lövés zajára kifutott a szobából Laky elnök neje, akire a felizgatott ember rá is lőtt. Majd maga ellen irányította a pisztolyt és agyonlőtte magát. Lakyné sérülése súlyos kár, de nem életveszélyes. Elsülyedt tengeri gőzös. Londonból jelenti egy mai táviratunk: A »Pacific gőzhajózási társaság« »Cotopaxi» nevű gőzöse tegnap a Magellán-tenger szorosban elsülyedt. A hajó személyzetét és utasait megmentették; a postaszállítmány elveszett, nyolc harmadrendű segédmérnök, tíz mérnök gyakornok, egy kezelőtiszt, öt írnok, egy szerelő segéd, egy számvezető, egy anyagszerellenőr, egy raktárnok, egy segédraktárnok, három főgépész, egy gépész, tizenegy gépfelügyelő, nyolcz vízfogyasztási ellenőr, kilenc zárcsap felügyelő, egy főkertész, két kertész, két úrmester, öt útfelügyelő, három kőfelügyelő. Az összes személyzeti kiadások 148,868 írtra fognak évenkint rúgni, mely összeg a jelenlegi kiadásokat 6554 írttal haladja meg. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 1. A „Figaro“ Tisza Kálmánhoz. A párisi »Figaro« ma érkezett száma a következő nyílt levelet teszi közzé Tisza Kálmán magyar miniszterelnökhöz: Nos kedves Tisza, nem gondolná, hogy elérkezett az ideje annak, hogy egy kissé okosan beszéljünk ? Mennyit lármázott, mily vihart csinált Ön tavalyi Még talán emlékezni fog, (hiszen miniszter sokat beszél !) ama szavakra, melyeket a magyar képviselőházban mondott: »Figyelmeztetem polgártársaimat, hogy ne vegyenek részt a párisi kiállításban. Ki biztosíthat bennünket arról, hogy a jövő évben nyugalom lesz Párisban. Ki az közülünk, aki jót állhatna arról, hogy a magyar polgárok élete és vagyona nem lesz veszélyben Párisban ?« Nos, kedves Kálmán úr, ön csalódott. Az igaz, hogy minden rosszul megy a mi szép Francziaországunkban, politikailag értve a dolgot. Forrong a Szenátus, disputái a kamra, veszekesznek. (bocsánat a kifejezésért) a hírlapokban, de az utczán teljes nyugalom uralkodik és mindenki munkálkodik. Sőt tavaly a Mars-téren, magyar és osztrák kiállítókat láttam, kik ládáik kibontásával foglalkoztak, anélkül, hogy életüket és jószágukat féltették volna. Míg ott lenn önöknél, úgy látszik nem éppen nagyon jól folynak a dolgok. Ön azt fogja mondani, hogy ami Bécsben történik, az nem érinti önöket. Csakhogy alig múlt negyvenöt napja, hogy Budapesten forrongás, valóságos forrongás volt és azok a napok önt illették. Csak Magyarországon, ebben a kedves országban, melyet anynyira szeretek (higgye el nekem, oh Kálmán) találhatók képviselők, kik tanulókra lőnek és tanulók, akik oly hosszú ideig tudnak tüntetni. És ami a bécsi eseményeket illeti, azt hiszi, hogy azok csakugyan nem érintik önöket? Mindenekelőtt megjegyzem, hogy hasztalan akarja ön a Lajthát rettenetesen erős határnak feltüntetni. Ausztria-Magyarországot ismerünk és osztrák-magyar monarchiát. És azután ön, ki kétségkívül igen okos ember, csakugyan azt gondolja, hogy mindaz, ami Bécsben történt, a 206 sebesült, a 10 halott, a kifosztott boltok, a lóvasút ügye miatt történt ? Ezt nem fogja ön hinni, épp oly kevéssé, mint nem hiszi, hogy a budapesti zavargásokat egyesegyedül a katonai törvény okozta. A való tény,ol Kálmán az, hogy az állapotok betegek, de nagyon betegek önöknél, hogy a fegyverek terhe nagyon súlyos s néha kiüt az elégületlenség. Látja ön ezt Francziaországban ? Ha ön képes volna Párisban összeszedni száz embert, akik hajlandók arra, hogy Boulanger tábornok érdekében, aki pedig épen Párisban 245.000 szavazatot kapott, zavargást csináljanak, magam is hajlandó volnék az ön külpolitikáját kitűnőnek találni. Bécsben a lóvasúti kocsisok miatt, akik három frank helyett negyedfél frankot kértek, (és ezeknek a kocsisoknak igazuk volt) tízezer ember találkozott, kik köveket dobáltak és a zsidók boltjait kifosztották. Mert önöknél természetesen a zsidók okai mindennek ! Édes Tisza, nálunk is vannak zsidók, nálunk is őket okolják mindenért és mégis, ha holnap a lóvonatok, társaskocsik és bérkocsik kocsisai harmincz sztrájkot csinálnának, senki sem gondolna arra, hogy a zsidókat támadja meg. Ami pedig a Párisban lakó osztrákok és magyarok életét és vagyonát illeti, kérdezzék meg önök ama honfiaikat, kik daczára viharnak és járnak, daczára az önök tanácsainak, hozzánk jöttek és részt vesznek a kiállításban , tárt karokkal fogadtuk őket és sokkal nagyobb biztosságban vannak itt, mint Budapesten a Sugárúton, vagy Bécsben, Hernalsban és a Favoritenen. íme, kedves Tisza, ezt meg kellett önnek mondani, néhány nappal a kiállítás megnyitása előtt.