Pesti Napló, 1889. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1889-05-01 / 119. szám

elnökök megválasztására került a sor. Mindhárom osz­­tály megmaradt eddigi elnökei mellett. Az egyes osz­tályok tárgyalásairól a következő részletes tudósítást adjuk: I. osztály. Elnök H­u­n­f­a­l­v­y Pál. A Bu­­lyovszky Lilla-féle 20 aranyos pályadíjat, mely haza­fias ódára volt kitűzve, ki nem adják. A Sámuel-féle 15 aranyos pályadijat, mely nyelvészeti értekezésre tűzetett ki, 9 jeles munka közül a P­e­t­z Gedeoné­nak ítélték oda. — Uj pályakérdések: Lukács Krisz­­tina-féle 1000 forintos jutalom: »Zrínyi a költő élete és munkái« czimű­ irodalomtörténeti monográfiára. Nyílt pályázat, tervrajzokkal. Határidő 1890. jan. 31. Lukács Krisztina-jutalom: 1000 forint. A magyar nyelv hang- és alaktanának rendszere történeti ala­pon. Zárt pályázat. Határidő: 1892. szeptember 30. — A Rökk Szilárd-féle alapítvány 500 frtnyi kamata Munkácsy Bernát votyák szótárának kiadására for­­díttatik. A választások eredménye a következő: L­e­­velező tagok: Mikszáth Kálmán (16 igen, 5 nem), Vajkay Károly (15 igen, 6 nem). Külta­gok: Mártely Ferencz baseli tudós (18 igen, 2 nem), Schuchardt Hugó gráczi tudós, a­ki ma­gyar könyvet is irt (17 igen, 1 nem), Mahescha­­h­a­u­­­­­r­a Nyayarabuát, a kalkuttai Sanskrit kollé­gium igazgató tanára (12 igen, 5 nem) A Vámbéry Ármin által ajánlott Munir pasa megbukott. Osztály­elnökké egyhangúlag Hunfalvy Pál választatott. II. osztály. Elnök: Pulszky Ferencz. A Lévay­­Féle alapítvány 500 frtos dija »A német valuta rend­szeres ismertetésére,« az I. és III. számú pályamunka között fog megosztatni. A II. számú dicséretet nyert. A Fáy-alapítvány 1000 frtos diját ki nem adják. A Fáy-alapítvány 3000 frtos jutalmát »Egy mezőgaz­dasági munka megírására« sem ítélték oda az egyetlen pályázónak. — Nem adják ki a Magyar­­ország közegészségi ügyeinek ismertetésére kitűzött pályadijat sem. Uj pályakérdések: 1. Az olasz valuta­kérdés: 500 forint. Határidő 1890. deczember 31. 2. Az iskoláztatás története Magyarországon a XIV—XV. században, 100 arany. 3. A Pesti első hazai takarékpénztár 3000 frtos jutalma a Magyar államjog megírására tűzetett ki. A választások ered­ménye: tiszteleti tag: Nyáry Jenő dr. (32 igen, 11 nem), Kerkápoly Károly (20 igen, 26 nem) megbukott. — Rendes tagok ’: Jakab Elek (34 igen, 13 nem), Károlyi Árpád (33 igen, 14 nem), Pauer Imre (39 igen, 6 nem), Vécsey Tamás (43 igen, 3 nem). A levelező tagságra jelöltek közül egyik sem kapott abszolút többséget. Szavazatot kaptak: Márki Sándor (16), Felméri Lajos (8), Alexander Bernát (5), Balogh Jenő (3), Szendrey János (6), Schwarczer Ottó (6), Wosinszky Mór (3). Külső tag: René de Matilde (27­­igen, 10 nem), Mayer Salamon (22 igen, 21 nem) megbukott. Osz­tályelnökké Pulszky Ferencz választatott, III. o­sz­t­á­ly. Elnök: Hollán Ernő. A nagy díj Hőgyes Endre »A veszettség gyógyításáról«, a Marczibányi-díj pedig Entz Géza dr. »Tanulmányok a véglények köréből« czimű munkájának ítéltetett oda. Új pályakérdés : Lévay Henrik-féle jutalom : »Fogyott-e és mennyiben a magyar búzának sikér tartalma és mi annak orvoslása ? 500 frt. A válasz­tások eredménye: tiszteleti tag : Podmaniczky Géza b. (23) ; rendes tagok Hőgyes Endre (29), König Gyula (24) ; levelező tagok : Antal Géza (25), S­c­h­e­n­e­k István (27), S­c­h­u­r­e­k Vilmos (27), D­a­d­a­y Jenő (22). Osztályelnök Than Károly (23.) * Mint értesülünk, Andrássy Gyula gr. semmi esetre sem hajlandó az elnöki tisztet elvállalni. Nem is fognak reá szavazni. De nemcsak Andrássy Gyula gróf jelentette ki határozottan, hogy az el­nökséget, nem fogadja el, ha megválasztják is, hanem K­á­lr­a­y Béni közös pénzügyminiszter szintén azt válaszolta a hozzá intézett kérdésre, hogy elfoglalt­ságai miatt nem élhetne eléggé az akadémia vezeté­sének. Az akadémikusok egy része most K. Eötvös Lóránt nevét hangoztatja, mások pedig Than Ká­rolyt kívánják az elnöki székre. A választás pénteken délután lesz. Holnap az akadémia nem tart ülést. Csütörtökön délután öt órakor összes ülés lesz. Hont megyéből, Hont megyéből az ottani ellenzék egyik kiváló tagjától a következő levelet vettük: Ipolyság, április 28. Midőn országszerte hangoztatják a főispán-vál­toztatás, a vármegyei visszaélések gyökeres kiirtásának szükséges voltát és a midőn már öt főispán lépett rö­vid pár nap alatt nyugalomba, talán alkalmi dolog lesz beszélni ismét valamit Hont vármegyéről és an­nak a nyugalmat már régen kiérdemlett főispán­járól. Azt mondják, Baross Gábor meg akarta tisztí­tani a vármegyéket azoktól, a­kiknek az ott elköve­tett számtalan visszaélések a municzipális alapon szervezett vármegyék visszasülyedése betudandó, — és hogy Baross Gábor belügyminisztert valóban ily nemes szándék vezérli a főispáni nyugdíjazás körül —­ azt hinni szeretjük, azt — ítélve Baross Gábor múltjából — hinnünk kell. Honnan van mégis, hogy midőn Beliczeg Bé­­késmegye főispánja, Majláth István Barsmegye főis­pánja, kik nemcsak a korrupcziót megyéjükben nem terjesztették, de sőt az önnálló gondolkodásnak, a va­lódi municzipális önkormányzatnak kellő tért enged­tek — nyugdijaztattak, Majthényi László báró még mindig basáskodik Hontban ? Honnan van az, hogy midőn, Fabiny Teofil kénytelen volt elhagyni minisz­teri bársony­székét azért, mert a magyar sza­­badságharcz után a győző ellenfélnek ajánlotta fel szolgálatát, ugyanakkor egy aránylag nem kevésbbé exponált helyen töretik br. Majthényi László, ki nem csak a szabadságharcz utáni időben, de magában a nemzet véres küzdelmeivel telt és annyi igaz magyar honfi mártirságát okozott 48—49 es években is ellen­felünket szolgálta ? Felejteni és megbocsátani a hűtlenséget, ez ma­gyar jellemvonás, — de jutalmazni azt, más jobbak, hűbb fiai elébe, feléje helyezni nem szabad semmiféle nemzetnek. Honnan van az, hogy míg más vármegyékben a miniszter erélyesen belemarkolt a megye belügyei­­be, az árvaügyekbe, a közigazgatás vezetésébe, Hont­­megyében annyi jogos szavak daczára ez egyetlen egy­szer sem történt ? Onnan talán, mert dr. Majthényi László a leg­durvább visszaélések alkalmazásával elnyomta e me­gye két választó­kerületében az ellenzék küzdelmeit ? Onnan, mert ezen győzelem kedvéért 26 bűnvádi pert idézett fel tisztviselői nyakára és azok közül 10-et ta­szított olyan helyzetbe, hogy büntető bíróság által elítéltetvén, erkölcsileg és anyagilag tönkre tétettek h onnan, mert arra tanította tisztikarát, hogy nem a képzettség, becsületesség és munka, hanem a politi­zálás, korteskedés és a főispán jubilálása feladatuk és míg emezt teljes odaadással teljesitik, addig amazt a megye közönsége a közigazgatás minden ágának óriási kárára bátran elhanyagolhatják, mert a kegyel­mes urnái kapnak érte amnestiát ? onnan, mert egy nem tudományos, sem gyakorlati képzettséggel, sem erkölcsi erővel nem rendelkező kliknek — az ő udva­rának — legyezgetésével, mellőz és elnyom minden munkaerőt, minden valódi érdemet tisztikarában ? Avagy talán onnan, hogy mint a f. hó 15-én tartott közgyűlésen is történt, a kormány iránti loja­­litásban túl tett minden más vármegyén, akkor midőn Arad megye átiratát a 25. § tárgyalása előtt, tartott közgyűlésről, a § megszavazása után tartott közgyű­lésre halogatván, ezen közgyűlésen Dacsó G Pál indít­ványára elismerést szavaztatott tiszti karával (mert más ott nem volt jelen) a kormánynak azért, hogy a nemzet oly éles feljajdulása daczára — annyi veszély között is megállotta helyét és keresztül vitte javasla­tát változatlanul ? Ezek azok az érdemek, a­melyekért Majthényi László ... a miért tettei elfeledtetnek, a miért egy vármegye belviszályok és belső rendetlenségek áldo­zatává dába­tik ? De b. Majthényi László különben is öreg törő­dött ember már, és a fáradt testben az egykor éles elme is meggyengült, elhomályosult uralmát mindin­kább a túlfeszített idegeknek adta át, — bizonyítja ezt minden tette — de legfőképen kegyenczeinek egyénisége, kikkel magát környezi, és a kiket oly igen rosszul válogatott össze. Íme az egyik elsőrangú kegyencze, Horvát Bé­la, kit alig 26 éves korában, minden előző szolgálat nélkül egyszerre Hont megye főszolgabirájává tett és onnan pár évi igen gyenge szolgálat után, anélkül hogy akár ékesszólását, akár képzettségét, akár tár­sadalmi előnyeit egyetlenegyszer is igazolta volna, országgyűlési képviselőnek választatott meg és most ott ül az alig 30 éves ifjú a honatyák között már 2 év óta, anélkül hogy csak egyetlen életjelt adott vol­na magáról, szavát még nem hallotta a képviselőház, a bizottság csendes munkájában nem vesz részt — kerületét meg nem látogatja, választóival nem tö­rődik. Pedig egy oly geniális ifjúnak, kit 30 éves ko­rában ennyi magas polczon vitt már keresztül a sors, már el kellett volna árulnia a genialitásnak legalább egy szikráját, azt hogy miben rejlik, hol keressük érdemeit ! Egyetlen érdeme tehát, melylyel állását kivívta, feltétlen ragaszkodása főispánjához, ilyen érdemekért kérdem, szabad-e ily exponált politikai szerepekre fel­tolni egy tehetség és igyekezet nélküli ifjút egy főis­pánnak ? Második kegyencze a főispánnak Luka Pál Hontmegye tiszti főügyésze a honni kormánypárt el­nöke, kit ő exczelencziája daczára, hogy ellene 5 fe­gyelmi és 3 bűnvádi ügy van folyamatban hivatalos működése körében elkövetett visszaéléseiért, teljes erejéből ma is támogat, mert a pártnak — szerinte — egy jó jövőre szüksége van. A harmadik kiváló kegyencze végre ő exczel­­lencziájának Vajda Pál egy falusi gavallér, a ki ki­csiny nemesi birtokán csendesen gazdálkodott, míg a főispán úr kegyelme csendbiztossá és csendbiztosból árvaszéki elnökké meg nem tette. Ki ugyanazon bőr­­nadrágban, melyben mint gazda és csendbiztos lovait dresszirozta, helyezkedett el az árvaszéki elnöki szé­ken, és ezen oly fontos és oly terhes állást úgy tölti be, hogy helyettesére bízza összes teendőit, még a névaláírást is, ő maga pedig távol lakik a megye szék­helyétől és vezeti csendesen az ekeszarvát, és vásárol­ja ő kegyelmességének igás lovait. Ez a trifolium, a melyben ő kegyelmességének kedve telik. Ezek az ő teremtményei, ezek az ő belső taná­csosai, ezek vezetik a vármegyét, ezek tanácsa után indult az elaggott főispán,s mindannyiszor olyan bako­kat lőtt, melyeket a büntető bíróságnak kellett el­ítélni. Ezek miatt mellőztetik a többi munkás és te­hetséges része a tisztikarnak, mig e hegyen ezektől nemcsak hogy munka nem kívántatik, de sőt minden elvezetik nekik. Ezek rendelkeznek a többi tisztvise­lők felett és jaj annak, ki reális értékének tudatában ezen kegyenczek egyike iránt a teljes és feltétlen alá­zatosságot és engedelmességet még törvénytelen téren is megtagadná, így vezeti báró Majthényi László Hontme­­gyét — akár a hírhedt XIV-ik Lajos egykor Fran­­cziaországot. Csoda-e, ha ilyen vezetés mellett annyi dolga akadt a fenyítő bíróságnak Hontban ? Csoda-e ha ilyen kormányzat alatt minden függetlenebb elem visszavonul a közügyektől, elvesz­tette bizalmát az önkormányzat intézményei iránt — ha nincs a közigazgatási bizottságnak egyetlen jogász tagja, ha a megye bizottsági tagok között nincs egyet­len független ember sem, ki a közgyűlésekre el­menne? Nagy, kimerítő, szívós harcz után — szomorúan nézi a független elem teljes visszavonultságban mit mivel a basáskodás megyéjében, és míg Majthényi annak főispánja, minden javulást, minden rendezést lehetetlennek tart. Lehet-e kérdem ilyen főispánra bízni az 1890. évi tisztujitást ? Lehet e a jó hazafi lelkiismeretével egy megye közönségét kitenni annak, hogy 6 évre ismét olyan tisztviselőket állítson nyakára e főispán, a­kik ezt az ázsiai állapotot rendezni lehetetlenné teszik ? Lehet-e a tisztújítást olyan ember kezében hagyni, a­ki így kormányoz, a kinek ilyen kegyenczei vannak — olyan embernek, a­ki, hogy csak egyetlen állást említsek — mint szék­ére beszélik, magára az alispánságra eddig is három embernek tett határo­zott ígéretet ? Ha Tisza Kálmán valóban és komolyan akar szakítani a mindent erkölcstelenítő párturalommal, ha Baross Gábor valóban tiszta vizet akar és rende­zett közigazgatást, akkor hiába bocsátja el az ország minden főispánját — mig Majthényi László Hont­megye főispánja, addig Magyarország nincs megtisz­títva a municzipatizmus, a jó közigazgatás ellenségei­től, megölőitől. És miért kell éppen Hontban ilyen főispán a kormánynak ? Hontban, a­hol ellenzék sem létezett, míg Majthényi uralma basáskodássá nem fajult. Hontban, hol csak azért támadt fel az ellenzék, hogy élethalál harczot küzdjön a vármegye javáért, az egyéni szabadságért, az elnyomott jogokért. Hontban, a hol alig van életképes független ellenállásra képes birtokos osztály, mert kicsiny a vármegye területe és szegény — eladósodott benne a gentry, mely hivatva volna a politikai életben szerepet vinni, simulékony mert tisztviselő jelölt itt majd mindenki, igen kevés kivétellel. Nem baja kellene ide, hanem szelíd alkot­mányos érzelmű, de a közigazgatás minden ágában jártas, az erkölcsöket, a szorgalmas munkát ellenőrző főispán, — és legyen az bármily erős kormánypárti érzelmű, legyen az bármily erős ellensége pártunknak, de ne legyen ellensége megyéjének — megyéje bel­­rendjének és átka saját jobbérzelmü tisztikarának. Ilyen főispán alatt az a harcz, mely olyan óriási mérveket öltött az említett években Hontban, azon­nal lecsendesülne és az az ellenzék, mely nyomatva, zúzva, üldözve kétségbeesetten küzdött jogaiért, csen­des készséggel foglalná el helyét ismét a bizottságok­ban és támogatná minden a megye javára intézendő törekvésében, a megye minden belügyeiben főis­pánját. Epedve várjuk az állami közigazgatás, a tiszti­kar kinevezésének korszakát, de jól tudjuk, hogy egy ilyen nagymérvű reformkérdés sokáig vajúdik, so­káig késik, míg foganatba megyen — és ha nekünk ezt az ázsiai állapotot, ezt az ázsiai közigazgatást még addig kell tűrnünk, míg az ige testté leszen — míg egy gyökeres reorganizáczió jön segélyünkre, akkor az a rendszer sem segíthet már rajtunk, mert fenekestül felforgatva találja az a vármegyét, poshadt állapotban a közigazgatás minden ágát, munkától és szorgalomtól elszoktatva henyélő kortesként a tiszti­karnak ma megmenthető részét is, ha csak az ellen­zék még egy kétségbeesett harczczal nem lesz képes önerejéből megszabadítani a vármegyét igájától. Ezt a kétségbeesett harczot egy tapintatos ki­nevezés feleslegessé tenné — és megkímélné Hont­megye belbékéjét, megalkotná az átmenetet közigaz­gatásában a munic­ipális rendszerből az államosítás rendszeréhez, hozzá­szoktatva a munkától erőszak­kal elszoktatott tisztikart ismét ahhoz, mi az államo­sítás után egyedüli kötelessége, az előmenetel egye­düli útja leendő a munkához, szorgalomhoz és jog­rendhez. Régen várja epedve Hontmegye közönsége ezt a főispánt. Meddig késik még ? Quo usque tandem! Fővárosi ügyek. A villamos világítás behozatala és általában a légszeszvilágitás rendezése ügyében a főváros nevé­ben Kamermayer Károly polgármester tudva­levőleg felhívást intézett a légszesztársulathoz, melyre a társulat igazgatósága ma válaszolt. A társulat szerződésbeli előjogának minden más vállalkozóval szemben való világos fentartásával kijelenti, hogy kész a felhívásban megjelölt útrészeket villamos vi­lágítással önmaga ellátni, sőt esetleg emez útvonalak mentén hasonló világítást magánosoknak is szolgál­tatni, ha a fővárossal megegyezésre juthat azok iránt az előfeltételek iránt, melyek nélkül az illető utak villamos világítására elkülönzötten egyáltalán nem vállalkozhatnék, továbbá azok iránt a részletes fel­tételek és árak iránt, melyek az elvi megállapodás kivitelét lehetővé teszik. A polgármesternek ama szó­beli felhívására, hogy hajlandó-e a társulat a magánvi­­lágítási árt már most leszállítani és a közvilágítást in­gyen adni,kijelenti a társulat, hogy abban a feltevésben, hogy e százezreket érő nagy kedvezményekkel szemben a főváros is hajlandó megfelelő kedvezményeket adni, kész tárgyalásokba bocsátkozni, minthogy az igazság és méltányosság alapján álló minden oly tárgyalásra és egyezségre kész — mondja a társulat — mely mindkét egyezkedő fél jogos igényeit szem előtt tartva kívánja az ügyet megoldani. A sétatéri bizottság ma ülést tartott, melyben szóba került, hogy a nyilvános sétányokon, daczára a tanács sokszori megkereséseinek, a növényzetet na­gyon rongálják. A bizottság annálfogva fölkéri a tanács útján a főkapitányt, hogy a sétaterek érdeké­ben a rendőröket megfelelőleg utasítsa. Majd a városliget, korzó és egyéb sétányok v­áros székei és padjai bérlőjének, Buchwald Sándor vasbútorgyáros­­nak szerződésszegéseit tárgyalták. A tanács április 27-iki üléséből küldött felhívást a bizottsághoz, hogy Buchwaldot szorítsa szerződési kötelezettségei telje­sítésére. A bizottság kijelenti, hogy tapasztalatai sze­rint a szállító a várossal szemben kötelezettségeinek nem felel meg, azért kéri a tanácsot, hogy a vállal­kozóra kemény bírságot szabjon ki. A mérnöki hivatal szervezése. Esti lapunkban már közöltük, hogy a tanács mai ülésében elfogadta L­e­c­h­n­e­r középítési igaz­gatónak és Márkus főjegyzőnek a mérnöki hivatal újjászervezésére vonatkozó javaslatát. Az új szerve­zetet, amely a főváros nagy fontosságú műszaki ügyei­nek alaposabb és gyorsabb ellátását van hivatva biz­tosítani, közérdekű voltánál fogva helyén­valónak lát­juk a következőkben ismertetni: A mérnöki hivatal jövőre öt szakosztály­ból fog állani és pedig :1 a földmérési, 2) a közle­kedési, 3) a vízépítési, 4) az építészi és 5) a vízveze­téki szakosztályból s minden egyes szakosztály ismét a hatáskörébe utalt ügyek természetének megfelelőleg három alosztályra fog oszlani. Minden szakosztály élén egy főmérnök áll, az egyes alosztályokat pedig részben a főmérnökök, rész­ben pedig a középítési igazgató által ezzel megbízott osztály­mérnökök és mérnökök vezetik. A mérnöki hi­vatal összes ügyeinek vezetése a középítési igazgató kezében van összpontosítva; azok az ügyek azonban, a­melyek csupán ténybeli adatok közlésére, helyszín­­rajzok és másolatok bemutatására vonatkoznak, to­vábbá a szerződésen alapuló munka- és anyagutal­ványok s keresetkimutatások, kisebb összegre terjedő megrendelések s mindama csekélyebb fontosságú ügyek, a­melyeket a középítési igazgató ilyenekül ki­jelöl, jövőre a szakosztályvezető főmérnökök által ön­állóan lesznek elintézendők. Hasonlóképen oly szer­ződésen kívüli munkákra szóló utalványok is, a­melyeknek előállítási költsége a 25 forintot meg nem haladja, a tanács illető ügyosztálya vezetőjének hozzájárulásával a szakosztályvezető főmérnökök ál­tal önállóan kiadhatók lesznek. Minden egyéb munka azonban csak a tanács által jóváhagyott szerződés, vagy a tanács külön engedélye alapján hajtható végre, valamint a jóváhagyott tervektől való bármi­nemű eltérésre nézve is a tanács engedélye előlege­­sen kikérendő. A fővárosnak belső, beépített területe a tanács által a szükséghez képest több kerületre lesz felosztandó s minden egyes kerületbe a polgár­­mester által a mérnöki hivatal kirendeltségeképen egy mérnök s esetleg melléje egy gyakornok lesz ki­rendelendő. A kerületi mérnökök hatáskö­rébe tartozik az utak, terek burkolatának s a csa­tornáknak föntartásáról s javításáról való gondosko­dás ; a távirda-, a telefonvezetékekre, a vasuti vágá­nyokra, a befásításokra, bizonyos mértékben a gáz- és vízvezetékre való felügyelet, a közvilágítás felügye­lete és ellenőrzése, szóval a közterületek állandó gondozása. Ők vezetik az átkövezési munkákat, a kisebb költséggel járó új burkolatok építését, a makadam-burkolatok házilagos fentartását s ellenőrzik a kitűzött kapuküszöb­, illetőleg járda­magasság megtartását. A kerületi mérnökök kerületükben köte­lesek lakni, s irodájukat is vagy lakásukon vagy annak közelében kötelesek berendezni. Minthogy pedig igen gyakran beállhat az az eset, hogy a középítési igazgató nagyobb közmunkák tervezésével vagy végrehajtásával hosszabb vagy rövidebb időre el lesz foglalva, nehogy ily eset­ben a többi ügyek menetében fennakadás álljon be, szükséges volt gondoskodni arról, hogy a köz­építési igazgatónak legyen egy állandó he­ly­e 1t­e­s­e, aki az ő más irányban való elfoglaltsága esetében a mérnöki hivatal rendes folyó ügyeit vezesse. Ez okból az új szervezet szerint jövőre lesz egy igazgató helyettes, akit a főmérnökök sorából a tanács fog kijelölni. A hivatal új személyzete a következő: egy középítési igazgató, egy vízvezetéki igazgató, négy főmérnök, négy első rendű, hat másodrendű osztály­mérnök, öt első rendű, hat másodrendű, nyolcz har­madrendű mérnök, hét elsőrendű, nyolcz másodrendű. A képviselőhöz ülése délelőtt 10 órakor. A t­ö­b­b mi v­e­l­é­s-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter fogad d. u. 1 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9-d. u. 1. Többi tárai 60 kr beléptidij mellett megtekinthetők. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—6 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 2—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 39 kr. »Vadonban« a czime annak az eredeti társa­dalmi regénynek, melynek közlését mai számunkban kezdjük meg. Az érdekes regény szerzője C­s­e­n­g­e­y Gusztáv, az ismert jeles költő és prózaíró, ki most már hosszabb idő óta pihentette tollát, de a­kinek költeményei, verses és prózai elbeszélései azelőtt mél­tó feltűnést keltettek. Új regénye is bizonyára általá­nos tetszést fog aratni. — április 30. A király ő Felsége a már tervezett vadászkirán­dulást Reichenauba elhalasztotta. Lipót bajor herczeg és a vadásztársaság többi tagja azonban, mint egy táviratunk jelenti, elutaztak a vadászterü­­­letre. Kossuth Lajos egészségi állapotáról a legörven­­detesebb híreket hozza H­e­l­f­y Ignácz orsz. képvi­selő, ki olaszországi útjáról tegnap este érkezett vissza. Helfy nyolc­ napig tartózkodott Turinban s az utóbbi időben Kossuth már oly jól érezte magát, hogy órákig sétálgatott vele, beszélgetve a hazai állapotokról. — Itt megemlítjük, hogy Helfy Ignácz is, ki légcsőhurutban szenvedett, jobban érzi magát. Az 1848-49-iki honvéd egyletek központi bizott­ságának mai ülésén, melyen Tisza László elnökölt, el­fogadva lett a miniszterelnökhöz a segély- és nyug­díj ügyben intézendő felterjesztés, melyet Kriszt Já­nos elnöklete alatt legközelebb bizottság nyújt át. A Budavár bevételénél elesett honvédek emlékére ez évben is lesz ünnepély, még­pedig május 21-én reggel tíz órakor istentisztelet a krisztinavárosi templom­ban, délután négy órakor pedig a budai temetőben emlékbeszédet Várady Gábor fog tartani. A bizott­ság köszönetet mondott Szilágyi Dezsőnek, ki Pav­­lovszky kir. táblai hivatalnok és 48-as honvéd temet­kezési költségeihez hozzájárult. A tudományos akadémia — egyházgyülekezet. Mulatságos esetet beszél el a »Hiradó» czimű­ laptu­­dósító. A tudományos akadémia vasárnapi igazgató­választmányi ülésén Szász Károly ref. püspök tud­valevőleg Andrássy Gyula grófot ajánlotta elnökül. Midőn beszélni kezdett, szeme Tisza Kálmánra és báró Vay Miklósra esett s egy pillanatra megfeled­kezett, hogy az akadémiában van. Bizonynyal a refor­mátus konventen képzelte magát, mert szavait igy kezdette : »Mélyen tisztelt egyházgyüle­kezet.« Támadt erre óriási hahota s maguk a szép számmal jelen volt reformátusok is kaczagtak. Szász Károly csak perczek múlva mondhatta el sikerült beszédét. Műemlékeink gondozása. A műemlékek orszá­gos bizottsága gróf Zichy Jenő elnöklete alatt teg­nap tartott ülésén, miután Rómer Flóris halála fö­lött a részvétnek jegyzőkönyvileg adatott kifejezést, a tétényi román stilü templom szándékolt javítási mun­kálataihoz Schulek műépítész küldetett ki. A zsám­­béki templom­ rom biztosítási munkálatait, melyekre a kultuszminiszter 5500 frtot adott, Müller István építész fogja vezetni. Határozatba ment, hogy a bizottság hozzájárul a rima-brezói templom javítási munkálataihoz, ha az érdekes XIV. századbeli fal­festmények megőriztetnek. Ezután bemutattak több rajzot Könyöki Józseftől és Myskovszky Viktortól s elutasították Macskásy Antal mehádiai szabó kérését, hogy ásatásokat rendezhessen. Több jelentéktelen ügy elintézése után a bizottság végül elhatározta, hogy sürgősen felhívja a fővárost, hogy a törvény értelmében mutassa be a belvárosi plébánia­templom restaurálási terveit, mert azok a középkori műemlékek egyik érdekes csarnokegyhá­zát érintik. Az osztrák katholikusok gyűlését ma folytatták. A gyűlés tagjai, mint egy bécsi táviratunk értesít, a Ganglbauer érsek által czelebrált Te Deum után az osztályülésekben vettek részt. Az egyik osztály az ünnepi mun­­kaszünet ügyében tanácskozott és hosszabb vita után határozati javaslatot fogadott el, mely szerint a vasárnapi munkát eltiltó rendelet szigorúbban keresztülvitessék és a va­sárnapi munkaszünet a keresztény ünnepekre is kiterjesztessék. A vasár- és ünnepnapi munkaszü­­net jótéteményében lehetőleg széles körök, különösen a hivatalnokok is részesítendők.­­ A sajtó­­osztály gyűlésén körülbelül kétszázan vettek részt. Határozati javaslatot fogadtak el, mely le­hetőleg számos sajtó­egylet alakítását javasolja. A katholikus tanulóegyletek alosztálya, melyen német birodalmi katholikus egyle­tek is képviselve voltak, határozati javaslatot foga­dott el, mely lehetőleg számos katholikus ta­nuló-egylet alapítását, az azokba való tömeges belépést és a monarchia valamennyi katholikus ta­nuló-egyleteinek szoros csatlakozását hozza javas­latba. Az iskolaügyi osztály határozati javasla­tot fogadott el, mely szerint kívánatos, hogy a közép­iskolák és népiskolák felekezetiek legyenek, hogy az állam a felekezeti magán-középiskolák létesü­­lését elősegítse, a reáliskolák és ipariskolák magasabb osztályaiban a vallástanítás meghonosíttassék és a tanítók alkalmazásánál, de kivált a középiskolák vezetőinek megválasztásánál, a tanítványok és szülők vallásos és osztrák hazafias érzülete figyelembe vé­tessék. A sajtóügyi osztály­o­n a­z indítványát, hogy a hirlapbélyeg eltöröltessék és hogy a hirdetések után négyszögezentiméterenkint adó sze­dessék, megszövegezés végett bizottsághoz utasította. — Az első ünnepélyes ülés ma este volt, melyen igen sokan vettek részt. Br­o­o­m­e gróf megnyitván az ülést, közölte, hogy a pápa titkárától táviratilag válasz érkezett, mely szerint a pápa áldását adja a gyűlésben a résztvevőknek. A pápa továbbá méltá­nyolván a katholikusok gyűlésének nyilatkozatait a szentszék jelenlegi helyzetére vonatkozólag, a gyer­meki szeretet ezen nyilvánításaiban vigaszt lelt. (Zajos tetszés.) Cahensky tartománygyű­lési kép­viselő Németországból Win­dt­horst üdvözletét tolmácsolván, megjegyzi, hogyha Németország vagy Ausztria megtámadtatnék, úgy mind a két ország nem egymás ellen, hanem egymás mellett fogna állást foglalni. (Tetszés.) Ezután még beszéltek Müller szemináriumi igazgató, Br­o­o­m­e gróf, ki T­h­u­n Leóról emlékezett meg és Kathrein képviselő, mire az ülés véget ért. , i.. Egy fiatal leány öngyilkossága. Győrött fel­tűnést kelt Hager Paula előkelő családból szár­mazó 18 éves leány öngyilkossága. A szerencsétlen leány egy szegény sorsú fiatal embert szeretett, de szülei ellenezték a házasságot, és kieszközölték, hogy a fiatal­embernek el kellett hagynia Győrt. A leány utána­szökött, de elfogták s visszahozták. A legszi­gorúbb felügyelet daczára azonban a napokban ismét eltűnt hazulról, és hosszas keresés után tegnap reggel a Duna partján már feloszlásnak induló holt­testét találták meg, a­melyet a folyó vetett ki. Megrendítő szerencsétlenség történt vasárnap Szegeden Nagy István pénzügyigazgatósági számtiszt házánál. A számtiszt neje ugyanis a padló beeresztésére szolgáló mázt főzte, midőn a terpentin lángra lobbant. Az asszony az égő fazékkal ki akart futni a folyosóra, de az ajtónál beleütődött Rózsi Anna cselédjébe s az égő folyadékot ennek ruhájára öntötte. A leány lángtól elborítva sikoltozva futott a szobák felé, s a padlón megpillantotta Nagyné ötéves játszadozó kis leányát. Ekkor e szavakkal: »Ha felgyújtott engem, én felgyújtom a gyermekét« a ki­s leányt felkapta és ma­gához szorította. Nagyné utánuk futott, két­ségbeesetten tépte ki az égő cseléd karjai közül kis leányát és a kötényével igyekezett a tüzet elfojtani. Azonban e helyett az ő ruhája is égni kezdett, mire rémületében kifutott a folyosóra, s mintegy eszmélé­tét veszítve, gyermekét a második emelet ab­lakából kidobta. A cseléd vasárnap reggel, a gyermek pedig ugyan­az­nap délután kiszenvedett. Gyilkos merénylet. Véres eset történt ma dél­előtt— mint lapunknak táviratilag jelentik - Veszp­rémben Laky Kristóf törvényszéki elnök házánál. A törvényszéki elnök szakácsnéja már régebb idő óta viszályban élt férjével, ki ma délelőtt revolverből ne­jére lőtt. A szerencsétlen asszony holtan rogyott össze. A lövés zajára kifutott a szobából Laky el­nök neje, akire a felizgatott ember rá is lőtt. Majd maga ellen irányította a pisztolyt és agyonlőtte magát. Lakyné sérülése súlyos kár, de nem életveszélyes. Elsülyedt tengeri gőzös. Londonból jelenti egy mai táviratunk: A »Pacific gőzhajózási társaság« »Cotopaxi» nevű gőzöse tegnap a Magellán-tenger szorosban elsülyedt. A hajó személyzetét és utasait megmentették; a postaszállítmány elveszett, nyolc­ harmadrendű segédmérnök, tíz mérnök gya­kornok, egy kezelőtiszt, öt írnok, egy szerelő segéd, egy számvezető, egy anyagszerellenőr, egy raktárnok, egy segédraktárnok, három főgépész, egy gépész, tizen­­egy gépfelügyelő, nyolcz vízfogyasztási ellenőr, kilenc­ zárcsap felügyelő, egy főkertész, két kertész, két úr­­mester, öt útfelügyelő, három kőfelügyelő. Az összes személyzeti kiadások 148,868 írtra fognak évenkint rúgni, mely összeg a jelenlegi kiadásokat 6554 írttal haladja meg. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 1. A „Figaro“ Tisza Kálmánhoz. A párisi »Figaro« ma érkezett száma a követ­kező nyílt levelet teszi közzé Tisza Kálmán magyar miniszterelnökhöz: Nos kedves Tisza, nem gondolná, hogy elérke­zett az ideje annak, hogy egy kissé okosan beszéljünk ? Mennyit lármázott, mily vihart csinált Ön tavalyi Még talán emlékezni fog, (hiszen miniszter sokat be­szél !) ama szavakra, melyeket a magyar képviselő­házban mondott: »Figyelmeztetem polgártársaimat, hogy ne vegyenek részt a párisi kiállításban. Ki biz­tosíthat bennünket arról, hogy a jövő évben nyuga­lom lesz Párisban. Ki az közülünk, a­ki jót állhatna arról, hogy a magyar polgárok élete és vagyona nem lesz veszélyben Párisban ?« Nos, kedves Kálmán úr, ön csalódott. Az igaz, hogy minden rosszul megy a mi szép Francziaországunkban, politikailag értve a dolgot. Forrong a Szenátus, disputái a kamra, vesze­­kesznek. (bocsánat a kifejezésért) a hírlapokban, de az utczán teljes nyugalom uralkodik és mindenki munkálkodik. Sőt tavaly a Mars-téren, magyar és osztrák kiállítókat láttam, kik ládáik kibontásával foglalkoztak, a­nélkül, hogy életüket és jószágukat féltették volna. Míg ott lenn önöknél, úgy látszik nem éppen nagyon jól folynak a dolgok. Ön azt fogja mondani, hogy a­mi Bécsben tör­ténik, az nem érinti önöket. Csakhogy alig múlt negy­venöt napja, hogy Budapesten forrongás, valóságos forrongás volt és azok a napok önt illették. Csak Ma­gyarországon, ebben a kedves országban, melyet any­­nyira szeretek (higgye el nekem, oh Kálmán) találha­tók képviselők, kik tanulókra lőnek és tanulók, a­kik oly hosszú ideig tudnak tüntetni. És a­mi a bécsi ese­ményeket illeti, azt hiszi, hogy azok csakugyan nem érintik önöket? Mindenekelőtt megjegyzem, hogy hasztalan akarja ön a Lajthát rettenetesen erős határ­nak feltüntetni. Ausztria-Magyarországot ismerünk és osztrák-magyar monarchiát. És azután ön, ki két­ségkívül igen okos ember, csakugyan azt gondolja, hogy mindaz, a­mi Bécsben történt, a 206 sebesült, a 10 halott, a kifosztott boltok, a lóvasút ügye miatt történt ? Ezt nem fogja ön hinni, épp oly kevéssé, mint nem hiszi, hogy a budapesti zavargásokat egyes­­egyedül a katonai törvény okozta. A való tény,­ol Kálmán az, hogy az állapotok betegek, de nagyon betegek önöknél, hogy a fegyve­rek terhe nagyon súlyos s néha kiüt az elégületlen­­ség. Látja ön ezt Francziaországban ? Ha ön képes volna Párisban összeszedni száz embert, a­kik haj­landók arra, hogy Boulanger tábornok érdekében, a­ki pedig épen Párisban 245.000 szavazatot kapott, zavargást csináljanak, magam is hajlandó volnék az ön külpolitikáját kitűnőnek találni. Bécsben a lóvas­úti kocsisok miatt, a­kik három frank helyett negyed­fél frankot kértek, (és ezeknek a kocsisoknak igazuk volt) tíz­ezer ember találkozott, kik köveket dobáltak és a zsidók boltjait kifosztották. Mert önöknél ter­mészetesen a zsidók okai mindennek ! Édes Tisza, ná­lunk is vannak zsidók, nálunk is őket okolják mindenért és mégis, ha holnap a lóvonatok, társas­kocsik és bérkocsik kocsisai harmincz sztrájkot csi­nálnának, senki sem gondolna arra, hogy a zsidókat támadja meg. A­mi pedig a Párisban lakó osztrákok és ma­gyarok életét és vagyonát illeti, kérdezzék meg önök ama honfiaikat, kik daczára viharnak és járnak, daczára az önök tanácsainak, hozzánk jöttek és részt vesznek a kiállításban , tárt karokkal fogadtuk őket és sokkal nagyobb biztosságban vannak itt, mint Bu­dapesten a Sugárúton, vagy Bécsben, Hernalsban és a Favoritenen. íme, kedves Tisza, ezt meg kellett önnek mon­dani, néhány nappal a kiállítás megnyitása előtt.

Next