Pesti Napló esti kiadás, 1889. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-01 / 119. szám
Budapest, 1889. A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. 119. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken S kr. Szerda, május 1. Budapest, május 1. Újabb főispáni felmentés. A hivatalos lap mai száma ismét egy főispán Rójnay Lajos felmentését közli. Az erre vonatkozó királyi kézirat így hangzik : A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott közmunka és közlekedésügyi miniszterem előterjesztésére, Rónay Lajos Csongrádvármegye főispánját ezen állásától, sok évi buzgó és hit szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmentem. Kelt Schönbrünnban 1889. évi április hó 28-án. Ferencz József, s. k. Baross Gábor, s. k. Svájcz és Németország. Mint távirataink jelentették, Wohlgemuth német rendőrfelügyelőt a svájczi szövetségtanács tegnap elbocsátotta a fogságból, melybe husvét vasárnapján került. Az ügy, mint jeleztük, Németországban nagy feltűnést keltett s a ma érkezett német lapok is hasábszámra köztik az ide vonatkozó tudósításokat. A svájczi lapok előadása szerint nem szenvedhet kétséget, hogy Wohlgemuth olyan cselekményeket követett el, melyek a nemzetközi jogba ütköznek s igazolttá teszik elfogatását. A svájczi német követ nyomban szabadlábra helyezését kívánta, de a svájczi szövetségtanács nem teljesíthette e kívánságot, mert az előterjesztett okiratokból világosan kitűnt, hogy az aargaui rendőrség, mely Wohlgemuthot letartóztatta, jogszerűen járt el. Az okmányok szerint ugyanis kétségtelen, hogy a mühlhauseni német rendőrfelügyelő Svájczban nem csupán kémeket, hanem oly' egyéneket is fizetett, kiket határozottan agents provocateuröknek lehet tekinteni. Az eset, mondják a svájczi lapok, annál súlyosabb, mert Wohlgemuth felsőbb tisztviselő s hivatalos minőségben ment az emített czélból svájczi területre. A svájczi törvények szerint csak kétféleképpen lehetett ott vele elbánni: esküdtszék elé állíthatták vagy Svájczból örökre kiutasíthatták. A svájczi szövetségtanács, hogy Németország érzékenységét kímélje, ez utóbbit választotta. Elrendelte Wohlgemuth szabadlábra helyezését, de ki is utasította őt Svájczból s csak bűntársa Lutz bázeli szabó ellen fogja a fenyitő eljárást megindítani. Remélhetőleg a két állam politikai viszonyát e kellemetlen incidens érintetlenül fogja hagyni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 1-én. A képviselőház ma megkezdte a költségvetés általános tárgyalását. A vita igen nagy tárgyiassággal és nyugodtan indult meg. Hegedűs Sándor előadó, mint mindig, úgy ezúttal is lehetőleg világos képet igyekezett adni a költségvetés pénzügyi és politikai tartalmáról , s habár a budget realitását több tekintetben hangsúlyozta, de minden túlságos optimizmustól tartózkodott. Utána Horánszky Nándor szólalt fel s az ő beszéde képezi a mai vita eseményét. E beszéd fontossága mind pénzügyi, mind politikai tekintetben kimagasló. A pénzügyi kritikában épp oly objektív volt, mint a politikaiban. E beszéd egyszersmind állásfoglalás a rekonstruált kormánynyal szemben, s főként ebben rejlik messze kiható hordereje. Alább egész terjedelmében közöljük e nagyszabású remek beszédet s politikai méltatására holnap reggel visszatérünk. Itt még csak azt emeljük ki, hogy Horánszky beszédének szónoki hatása is rendkívüli volt. Horánszky ma a tárgyismeretet és a politikai ítélet szuperioritását, a legsimább és legildomosabb ékesszólással egyesítette. Előadásából száműzte a szarkazmust és mégis sima formában a legséjtóbb igazságokat mondta a miniszterelnök szemébe. Horánszky sokat foglalkozott Szilágyi Dezsőnek pozsonyi levelével, s a beszédnek ez a része láthatólag érdekelte nemcsak az ellenzéket, hanem a kormánypártot is. Horánszky beszéde után az ellenzék tagjai valódi lelkesedéssel siettek Horánszkyhoz, hogy gratuláljanak neki. És méltán , mert Horánszky beszéde az ellenzéki politikának ma ismét egyik diadala volt. Öt perc szünet után Mudrony Soma következett, ki a függetlenségi párt részéről, nagy tudománynyal és szakismerettel részletezte a költségvetést Mudrony beszéde főként pénzügyi és közgazdasági alapon nyugodott, s mint ilyen brit kiváló értékkel. Utolsó szónok volt Orbán Balázs, ki a kormány gyönge oldalait ügyesen és hatásosan támadta. A kormánypártból, valamint a miniszterek közül senki sem szólalt fel. Ez meglehet, hogy részben taktika, mely a budget-vita rövidítésére céloz, de másrészt bizonyára egyszersmind ama feszé lyezettségnek következménye is, melyben nemcsak a kormány tagjai leledzenek, hanem a többség tagjai is. Zajos jelenetek ma nem fordultak elő , s csakis az ellenzék időnkinti fölzúdulása mutatta, hogy a miniszterelnök irányában az ellenzék hangulata mitsem változott. S volt néhány sikerült közbeszólás, (gróf Károlyi Gáboré) ami zajos derültséget keltett. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Tibád Antal, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, Wekerle Sándor, gr. Szapáry Gyula, Szilágyi Dezső, dr. Fejérváry Géza, gr. Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Wekerle Sándor pénzügyminiszter Szatmár megye nagybányai kerületében megválasztott képviselő megbízó levelét. (Éljenzés a jobboldalon.) Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Felolvasásra kerül az elnök előterjesztése a függőben levő ügyekről. Tudomásul szolgál. Az indítvány- és interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nincsen. Következik a napirend: az 1847 — 48. III. trv.-cz. 14. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. A javaslat harmadszori felolvasásban is elfogadtatik s a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett megküldetik a főrendiháznak. A költségvetés tárgyalása. Következik: az 1889. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Hegedűs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója bevezetésül konstatálja, hogy a költségvetés beterjesztése s az expozé óta egy fél esztendő telt el s hogy azóta a ház oly adatok birtokába jutott, melyek a költségvetés egyes pontjait megvilágíthatják. Ismerteti ezután a költségvetés főbb tételeit, kifejtvén, hogy a budgetben a tényleges hiány 71l a millióval szerepel, amihez hozzáveendő tizenhárom millió, mint törlesztésekre fordított összeg és 5.600.000 forint, mint állami jószágok eladásából befolyt összeg. A pénzügyi bizottság nagyobb változtatások nélkül magáévá tette az előirányzatot, mert kiküszöbölve látja belőle a túlkiadások régi hibáját , mert míg egyrészt a költségvetés megfelel a szükségnek és eredményeknek, addig másrészt annak keretében a fejlődés oly mértékű tényezőivel rendelkezik a nemzet, melyek erőfeszítését lehetővé és a nehéz viszonyok között is gyümölcsözővé, versenyképessé teszik addig is, míg az államháztartás rendezésének arányában és befejezésével még több eszköz fog rendelkezésére állhatni az állam részéről is. A fejlődési tényezőknek az államháztartásban még mindig nem lehetett a kívánatos mértékben tért biztosítani, mert óvatosságot parancsol ránk egyrészt a rendezés nehéz munkája, másrészt pedig a nemzetközi helyzetnek tartós feszültsége. A valószínű új kiadásokkal s az előre nem látható eseményekkel szemben elsősorban az erők összetartása szükséges s a pénzügyi bizottság éppen azért fogadta el a költségvetést, mert ez irányban való törekvés biztos jeleit látta benne. Részletezi ezután a költségvetésnek az egyes tárcák szerint megoszló tételeit és sorra indokolja azokat a változtatásokat, melyeket a pénzügyi bizottság a költségvetésen tett. Ezek között alig van törlés, ellenben a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium tárcsájában a bizottság 442.000 írttal szaporította a kiadásokat, mert a cukoripar- és adózás fejlesztése és a ménesbirtokok jövedelmezőségének emelése szempontjából ez okvetlenül szükséges. Viszont azonban a bizottság néhány tételt leszállított, úgy hogy a bizottság módosítása következtében is csak 131,608 frttal nagyobb a költségelőirányzat, mint a kormány előterjesztésében volt. Sikló azt hiszi, hogy a költségvetés helyes alapokon nyugszik s hogy szigorú betartásával nagy lépést fogunk tenni a pénzügyi kibontakozás s az államháztartás teljes rendezése felé. Ennélfogva a költségvetést általánosságban elfogadásra ajánlja. (Helyeslés jobbfelől). Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a tárgyalás alatt levő állandó költségvetésre és ezzel kapcsolatosan magára a politikai helyzetre vonatkozólag is álláspontomat jelezni és kifejteni kívánom, szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy számtételek felsorolásába csakis annyiban fogok bocsátkozni, amennyiben azt egyfelől a helyzetnek konstatálása, másfelől a jövendő fejlődés esélyeinek kombinálása megkívánja. Teszem pedig ezt azért, mert azon súlyos hibák, amelyek a múltban elkövettettek és amelyeknek árát a nemzet oly drágán fizeti meg (igaz! balfelől), sokkal ismeretesebbek, semhogy azokkal részletesebben foglalkoznom kellene, másrészről pedig a jövendő fejlődésnek tényezői ma még annyira ismeretlenek, különösen az egyensúly helyreállítására való tekintettel, hogy azokhoz kombinácziókat fűzni ugyan lehet, de azokra ma még építeni nem lehet. Álláspontom tehát, melyet pénzügyeinknek jövő fejlődésével szemben elfoglalni kívánok — a múltról, e perekben még megemlékezni nem akarok — a várakozónak álláspontja, mert a törvényhozás által közelebb megszavazott rendkívüli terhek folytán ma még korai, minden oly kombináczió, amelyet arra nézve felállítani akarnánk és óhajtanánk, hogy váljon azok következtében az óhajtott siker: az egyensúly helyreállítása be fog-e következni, vagy sem. E keretben kívánom, képviselőház, beszédemet tartani és azt óhajtom, hogy jellegét képezze azon kritikának, melyet a jövőre vonatkozólag ezúttal gyakorolni kívánok. (Halljuk ! Halljuk!) Megemlékezett a volt t. pénzügyminiszter úr expozéjában épúgy, mint a t. előadó úr is iménti felszólalásában a 87-iki zárszámadási eredményekről. Én sem akarom elhallgatni, t.hát, — mert igazságos kívánok lenni minden körülmények közt; hitem szerint az is voltam mindig, ha néha erősebb is voltam — hogy az 1887.évi államháztartásban a zárszámadások szerint több rend, több realitás és szoliditás mutatkozik, és ennek, legalább részben ennek eredménye az, hogy a zárszámadások szerint az 1887. év tagadhatatlanul akkér záratott le, hogy az eredmények az előirányzattal szemben kedvezők voltak, mert tény, hogy az eredmény, szemben az előirányzattal az előírás tekintetében — az. előadó úr csakis ezen tételt említette 8.900.000 frttal kedvezőbb, ellenben a pénztári eredmény csak 4.200.000 frttal kedvezőbb. De ha ezt konstatálom is, lehetetlen, hogy ebből, a t. kormány részére érdemet koncredáljak, mert ez az első és primitív kötelessége minden pénzügyi kormányzatnak, (Úgy van! Úgy van balfelől), melyből érdemet senki sem faraghat. Ha érdem van e tekintetben, az bennünket illet, kik mindig sürgettük a reális költségvetést és a szoliditást, ezen eredmények pedig nekünk adtak igazat, éspedig abban, hogy ha ez az út következik, a jó eredménynek a valóságban is meg kell lenni. Azonban még az 1887-iki államháztartásban sem vagyunk túl egészen, tehát, az eddigi tapasztalatokon, mert igaz ugyan, hogy van megtakarítás is, 8 millió 900,000 frt, de vannak túlkiadások is 6 millió 200,000 frt és ha az ember ezeket a saját kategóriájuk szerint tekinti, azt látja, hogy míg a megtakarítások az államháztartás azon ágazataiban mutatkoznak, ahol azok nem állandók, nem maradandók és egy bizonyos fokig a pénzügyi kormányzatnak jóformán saját befolyása alatt állanak, mint például a dohánynál 1.500.000 forint, az üzemeknél 1.500.000 frt, mi t. i. ezeknek megszorításából származik, de semmi körülmények közt állandónak és nem malékony természetűnek nem mondható, addig fájdalom, a túlkiadásoknál uj tételekkel találkozunk a melyek maradandóak és súlyosak, mert a nyugdíjaknak, az államadósságok kamatainak szaporodása, a tárczák egyes tételeinél a szaporodás mind oly természetű, aminek eltüntetése nem úgy, mint az üzemeknél, rajtunk nem áll, hanem ezek az államháztartást állandóan terhelni fogják. Midőn tehát a magam íészéről konstatálom hogy az 1887-iki államháztartásban több renddel és szoliditással találkozunk, ezt a kormány érdemének el nem ismerhetem, másfelől pedig rá kell mutatnom arra, hogy tovább menő intézkedésekre és gondos felügyeletre van szükség, hogy a túlkiadások úgy, mint 1887-ben 6 millió s néhány százezer frtnyi összegben semmi körülmények között elő ne forduljanak. (Heveslés balfelől.) És most, te hát, még azon körülményt óhajtanám szintén konstatálni, hogy az 1887-ik évnek pénzügyi végeredménye szintén igen súlyos volt, mert ez az államjavakról bevett összegnek figyelembevételével, amit minden körülmények között deficitnek számítok, mert az tőkevagyon, körülbelül 55.700.000 itot tesz, mely összegben igaz benn voltak a rendkívüli katonai hitelek is, t. i. a honvédségé 6 millió 700 000 frttal és a közös hadseregé 9,600 000 frttal, tehát 16,300 000 frttal, de ha ez összeget az előbb említettből le is vonjuk, deficitünk még mindig 40 millió körül volt, különösen akkor, ha figyelembe veszem, hogy ez évben a beruházások három milióval tettek kevesebbet. Midőn ezeket a zárszámadásokra vonatkozólag megjegyezni kívántam, egy tartozásomat kell, hogy erójam a jelenlegi pénzügyminiszter úr iránt azon múltkori vita következtében, amely köztem és köztemfejlett akkor, mikor a törvényhozás által a vámbevételek visszamaradása czímén 3 millió és százezer érintőt szavaztatott meg. Akkor én a jelenlegi pénzügyminiszter úrhoz azon kérdést intéztem, mire szükséges e pénz, miután ez az összeg tényleg 1887- ben kifizettetett és midőn az államháztartás végeredménye 4.200.000 frttal volt kedvezőbb az előirányzatnál. A jelenlegi t. pénzügyminiszter úr akkor, úgy hiszem szorultságból, mert mást nem tehetek fel,oly indokoláshoz folyamodott, melyre akkor a házszabályok szerint már nem felelhettem, de melyet szó nélkül nem hagyhatok. Azt mondoti, hogy ebben egyfelől tisztelete rejlik a budgetjognak, másfelől pedig abban az alkotmányos szempont is kifejezésre jut, minthogy ezen összegek a delegációk által szavaztattak meg, tehát nem közvetlenül a törvényhozás által, és itt csak leállíttattak a költségvetésbe, kell tehát, hogy a küönböző természetű túlkiadások evidentiában tartassanak. Gondolom, ez volt a t. miniszter úr válaszának értelme. Én ezt nem koncredálom, mert bár elismerem, hogy ezek nem egyenlő természetű kiadások és óhajtottam volna, hogy bár mindig azt tegye a t. kormány, hogy valahányszor e téren több kiadás fordul elő, azt mindig előzetesen hozta volna a törvényhozás tudomására; de nem koncredálhatom egyszerűen azért, mert ez épp úgy budgettétel, mint a költségvetésnek más tétele, ahol e túlkiadás is ugyanazon szempont alá esik, mint minden többi túlkiadás. Ugyanazért, midőn a t. pénzügyminiszter úr kizárólag csak ezen egy tételre kérte az utólagos jóváhagyást, eljárása, felfogásom szerint, nem volt helyes. De nem ez az, amit megjegyezni kívánok, hanem az, hogy ha ebben alkotmányos szempont foglaltatik, kérdem — és talán lesz szíves reá a pénzügyminiszter úr felelni, hogy midőn 1886-ban a vámvisszamaradásban hasonló természetű 2.330.000 frt túlkiadás jelentkezett, miért nem kérte akkor is a törvényhozás utólagos jóváhagyását? 1885-ben kérte, és erről törvény alkottatott. Várjon, ha csakugyan alkotmányos szempontról van szó; miért nem kérte azt 1886-ban is ? Mert ami alkotmányos szempont volt 1885-ben és 1887-ben, éppúgy kell, hogy alkotmányos szempont legyen 1886-ban is. De én megmondom az okát, hogy miért nem kérte. Nem kérte azért, mert ez 1887-ben 1886 ra kérve, nagyon kellemetlen dolog lett volna, mert akkor estünk túl az ismert rettenetes túlkiadásokon. Nem kérte tehát azért, mert igaz, hogy állandóan pénzre van szükség az államháztartás folytonossága tekintetében, de ki akarta kerülni a kellemetlenségeket. (Igaz! ügy van a bal- és szélső baloldalon.) Én a t. miniszter úrnak figyelmébe csak egyet ajánlok. Ha helyzete gyakran nehéz lesz is a jövőben, bármily nehéz legyen is az, legyen szíves kellő őszinteséggel eljárni a törvényhozással szemben. (Ügy van! a bal és szélső baloldalon), és higyye el, helyzete minden körülmények közt könynyebbülni fog; de ne méltóztassék oly argumentáczióval élni, a minek semminemű komoly pénzügyi alapja nincsen. (ügy van a bal- és szélsőbalon.) Áttérek most, t. hát, magára az 1889-ki költségvetésre. Én nem fogok annak egyes tételeire kifogásokat tenni sem a bevételek, sem a kiadások tekintetében. Nem azért nem fogok tenni kifogást, mintha annak egyes apróbb tételeihez szó nem férhetne, hanem azért nem, mert nagyban és egészben véve elismerem, hogy a múltak hibáin és tapasztalatain okulva, az 1889-ki költségelőirányzat realitás tekintetében — mert csak erről kívánok szólni — a helyzetnek meglehetősen megfelel. 1887 ben felemeltettek a rendes kiadások 8.600.000 frttal, éppen azért, hogy a költségelőirányzat betartható legyen. E költségelőirányzat keretei 2 éven keresztül meglehetősen beváltak és így, midőn tisztán pénzügyi szempontból vizsgálom a költségelőirányzatot, elismerem, hogy az, amint van, habár a pénzügyi helyzet különben nem jó, alig kifogásolható. De mindjárt hozzáteszem, hogy az 1889-iki költségelőirányzat pénzügyi végeredményében kedvezőtlenebb, mint az 1888-iki, mert míg 1888-ban a deficit azon keretekben, amelyekben költségvetésünk mozog, 12,400.000 frt volt, a folyó évre pedig 7,400.000 frt, tehát a javulás 5 millió, addig ezzel szemben áll az, hogy a költségvetés bevételi tételei között már az új fogyasztási adók egy része be van állítva körülbelül 12 millió forinttal. Ha most ezen összegből az 5 millió javulást levonom, az látszik, hogy a költségvetés 6 millióval relatíve kedvezőtlenebb, mint a múlt évben volt. Ez természetes is, mert a múlt évhez képest 9.400.000 forinttal van több kiadás e költségvetésben s ez megfejti, hogy miért kedvezőtlenebb relatíve ez a költségvetés, mint volt a múlt évi. Én, mint mondom, a költségvetésre vonatkozólag számszerűleg bővebben foglalkozni nem akarván, és még csak azt akarom konstatálni, hogy a 7.400.000 frtnyi deficit, mely feltüntetve van, ez összegnél sokkal nagyobb lesz. Nagyobb lesz, mert a folyó évben az államadósságok törlesztésére szükséges összeget köztudomás szerint szintén hozzá kell számítanom, nem különben az államjavak eladásából — mit szintén deficitnek kell vennem — bejövő 6 milliót is, ezzel tehát a hiány körülbelől 26.500.000 irtot tesz, de ha veszem a rendkívüli hiteleket, melyek időközben megszavaztattak és ha ezek szintén az 1889-iki háztartást fogják terhelni, akkor a pénzügyi eredmény, tekintettel arra, hogy a közös ügyekre 14.800,000 s egyéb póthitelekre közelebbről 4.200,000 frt szükségeltetik még, ha ebből a vámbevétel visszamaradása czimén kért 3 100,000 frtra nem számíttatik is, a folyó évi háztartásnak ismét 40 millió összeg körül lesz a deficzitje. Ez volt az állandó deficit eddig is, ez lesz a folyó évben is. Hogy miképen alakul jövőre, az a megalkotott törvények nyomán, a jövő kérdése. Épen azért nem vagyok azon szerencsés helyzetben, melyben a pénzügyi bizottság, hogy a jövő fejlődésének sikere iránt oly feltétlen reményeket tápláljak. Még kevésbé osztozhatom pedig azon meleg és mélyreható elismerésben, mely a pénzügyi bizottság jelentésében — igaz — a nemzet részére is nyújtatik, de hasonlóképpen a t. kormány részére is. Erre vonatkozólag a pénzügyi bizottság jelentése többi között a következő sajátságos passzust tartalmazza: (Olvassa.) » .. . mert az államháztartás rendezésére még csak kilátásaink és tényezőink javultak; még csak az annak elérésére vezető út czélszerűsége felől győződtünk meg az eddigi eredmények alapján; és annak következetes követésében van a czél elérésére biztosítékunk , de az egész eredmény még nincs kezünkben, és így azt kockáztatnunk sokkal könnyebb, hogysem szabad és megengedhető lenne. De ha már erre minden meg van téve, minden eszköz megszerezve, ebben is olyan erőfeszítése nyilvánul a nemzetnek, melyet csak hálával kell említenünk és másfelől van ebben — s erre kérem a t. ház figyelmét — olyan érdeme a kormánynak is, melyet csak a legmelegebb elismerés illet meg. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon) úgy is mint jutalom, úgy is mint biztatás a jövő magatartására nézve. (Derültség és mozgás a bal és szélsőbaloldalon.) Legelsőbben, t. hát, különböztessünk egy kissé. Én szerintem az egyensúly helyreállítása és az államháztartás rendezése két különböző fogalom. Az egyensúlyt helyre lehet állítani rideg és banális adóemelésekkel, amiként ez munkában is van. Ehhez nem szükséges más, mint a számvevőségi személyzetnek, a pénzügyőröknek és az adóvégrehajtóknak szaporítása. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Az államháztartás rendezése más fogalom, ebben kell, hogy ingrediencziája foglaltassák az államférfiúi felfogásnak, akcióknak, ténykedéseknek és azok eredményeinek. Az államháztartás rendezése oly pénzügyi politikai eljárást igényel, melyben a nemzet összes közgazdasági tényezőivel számol, ahol a pénzügyek rendezése nem tisztán és kizárólag azon alapszik, hogy több kell, tehát vessünk ki több adót. Pedig, tehát, a kormány csak az előbbit tette és ha ezen banalitással szemben az ország adózó polgárai részére meleg elismerést szavaztunk, az rendén van; de hogy ezt a kormány részére is akarják tenni, ez olydurva megsértése az igazságnak (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon) méltatlan provokálása a nemzet áldozatkészségének, (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon), amely pedig az önök bűne és az ÖDÖK eljárásainak eredményei, de amelyekért ha a kormány részére ily meleg és mélyreható elismerést szavaznak meg, az csak oly országban történhetik, ahol általában kritikai közérzület nincs, és ahol (Egy hang balfelől, ahol Tisza miniszterelnök) minden a feje tetejére van állítva. (Élénk helyeslés balfelől.) Hát azt akarják, hogy a hivatalos szépítgetések ideje újra kezdődjék? Elfelejtették, t. ház, az 1885-iki költségvetést, a melyben az egyensúly az ordináriumban helyre volt állítva s a melyet szintén megtapsoltak, de melyre azután 40 millió deficzit válaszolt. Elfelejtették azon reális költségvetéseket, a melyekre vonatkozólag, amint azt már említettem, az 1887-iki költsévetésben az ordináriumban 8 millió 600 ezer frttal kellett a kiadási tételeket emelni, hogy azok beválthatók legyenek ? Elfelejtették a 22 milliós túlkiadást, a földművelési minisztériumi palotákat, a vasúti beruházásokat, az ismételten elkopott pénztári készletek történetét ? Avagy azért szavazunk a kormánynak meleg és mélyreható elismerést, hogy az adókat, az utóbbi indirekt adókat is beleszámítva, mintegy 70 millióval emelték s hogy a járadék kibocsátásánál a folyó évben talán az 1000-ik millió jubileumát (Élénk tetszés balfelől.) meg fogjuk érni? Vagy hogy az államjavak jó részét elköltöttük s költségvetési czélokra használtuk fel; vagy hogy a konverzió an diák kamat eredményeinek figyelembe vétele nélkül tisztán prolongáczió útján a törlesztési kölcsönök felvételének elodázása kedvéért áldozatul hozatott avagy azért herüljünk s szavazzuk meg a kormány részére a meleg és mélyreható elismerést, hogy egészséges és igazságos adópolitikát követni nem tud vagy nem képes és mentül igazságtalanabbak az adóknak kivetési alapjai, annál nagyobb igazságtalanság az, ha azokra további emeleteket rakunk. (Élénk helyeslés balfelől.) Vagy azért szavazzunk meg meleg és mélyreható elismerést a kormány részére, hogy a pénzügyi adminisztrációban még mindig dívik az a valóságos ázsiai állapot, (Élénk helyeslés balfelől.) amelyet önök orvosolni nem tudnak vagy nem akarnak. Méltóztassék megengedni, te hát, a kormány csak elnézésért s bocsánatért könyöröghet a nemzetnél, hogy ily súlyos hibáit bocsássa meg, (Élénk helyeslés balfelől.) de hogy az önök részére a nemzet maga, — mert hiszen fájdalom más a pénzügyi bizottságban az efféléket elismerni és ezt — közérzületnek viszonyaink között nem fogadhatom el — elismerést szavazzon, ez semmi egyéb, mint az igazságnak a provokácziója és a komoly politikával nem biró oly eljárás, melyet igenis elítélünk, de melyért elismerést szavazni semmi körülmények közt nem lehet. (Élénk helyeslés balfelől.) Egyébiránt, miként említeni bátor voltam, én a pénzügyi kibontakozási politika sikereinek esélyeivel szemben ezúttal állást elfoglalni nem kívánok, hanem megelégszem azzal, hogy figyelmeztessem a t. kormányt és a t. házat azon körülményekre, melyek a kormány kalkulusát már eddig is megzavarták. A volt t. pénzügyminiszter úr, midőn kibontakozási tervezetét a törvényhozás és ország elé terjesztette és amelynek csak végeredményeiről kívánok szólni, azt mondotta, hogyha azon három feltétel bekövetkezik, melyekhez a pénzügyek szanálását és szanálhatását kötötte, hogy t. i. a külügyi viszonyok nem úgy fognak fejlődni, hogy azok egy háború közelségét kilátásba helyezzék, ha továbbá benyújtott adótörvényjavaslatok kellő időben megszavaztatnak és végre az államháztartás ama keretben fog megmaradni, melyben akkor mozgott. Gondolom, hogy ez mind bekövetkezett. (A miniszterelnök tagadólag int.) Megengedem, hogy a katonai hitelek némileg megzavarták a számítást bár ezek előre láthatók voltak. De megengedem, hogy nem voltak előreláthatók. De hiszen ez nem sokat változtat a dolgon, mert ezeknek csak kamatai jelentkeznek a költségvetésben. Ismétlem tehát, hogy a miniszter úr azt mondá, hogy 1889-ben a deficit az előirányzatban legfelebb 2,3 millió lesz. Íme most látjuk, hogy az előirányzatban a valóságos deficit 7 és '/6 millió. Igen, de itt még egy tétellel kell számolnunk. A volt pénzügyminiszter úr, kibontakozási tervében ugyanis 1889-re már bennfngaltatott a honvédség részére beszerzendő fegyverek első részlete mintegy öt millió, de ez most 1889-re nincsen beállítva a költségvetésbe. Ha tehát e tételt hozzáadom a 7 millió 400,000 írthoz, akkor ott vagyunk, hogy a deficit 1889-ben 12 millió 400,000 frt, következőleg a tervezet immár megromlott mintegy 9 millió 400 000 forinttal. De térjünk át az 1889-iki kilátásokhoz. Ha az előirányzat ugyanazon keretben fog mozogni, mint az idén, tehát alapul véve a 7 millió 400.000 frt deficitet, jövőre, hogy fogunk állani ? Az államjavak eladásából nem hiszem, hogy be lehet állítani 6 millió bevételt, mert hiszen az államjavak nem tartanak örökké és nem lehet azokból minden évben ugyanannyit eladni. Ha jövőre mégis az ellenkező történnék, kevesebb lesz a deficit, de még akkor is az összeredmény kedvezőtlenebb esz, mert a honvédség kiadása 2 millióval lesz nagyobb a folyó évinél. Továbbá a rendkívüli katonai hitelek kamatai, az idei deficitre felveendő kölcsönök kamatai az utolsó időben megszavazott póthiteek kamatai, feltéve, hogy azok realizáltatnak, az összegre fognak rúgni, melyre az ez időszerűit mutatkozó legkedvezőbb kurzus szerint is mintegy 27 millió hitelművelet lesz szükséges, melynek kamatai tehát a jövő évi háztartást 1 millió 400 000 forinttal fogják emelni. Szaporodni fognak továbbá a nyugdíjak is. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Főispánok !) És itt meg kell említenem, hogy az esetre, ha a kormány komolyan törekszik az államháztartás rendezésére, elsősorban kötelessége lett volna benyújtani oly törvényjavaslatot, melyekkel az igazolatlan és igazolhatatlan főispáni nyugdíjakat eltörli. Mert ha tömeges elbocsátások nem is lesznek, az, t. ház, megengedhetlen, hogy egy tisztán bizalmi állás nyugdíjjal járjon oly országban, hol a legcsekélyebb összegek is az adózó polgárok terheit képezvén, súlyos izzadás árán állíthatók elő. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbalról.) Továbbá a konverzió eredménye is államháztartásunkban valószínűleg jelentkezni fog, amennyiben el fog esni azon bevételi tétel, mely eddig a földtehermentesítés szelvényadóiból befolyt és mely szintén hatszáz és néhány ezer forintra tehető; végül bizonyos, hogy ha nem is teljes összegben, de jelentkezni fog a jövő évben az elfogadott véderőtörvénynek pénzügyi eredménye is, bár végleg szerintem sokkal nagyobb összegben, mint mondatott, de egy bizonyos összegben a jövő évi költségvetésben ez is kifejezésre fog jutni. (Igaz! ügy van balfelől.) Ha ezeket, tehát, figyelembe veszem, akkor azt látom, hogy még az esetre is, ha a konverzió teljesen keresztülvitetik és törlesztési kölcsönökre szükség nem lesz; a ma számba vehető tényezők szerint mintegy 4,5 millió vagy talán több is lesz azon összeg, mely a jövő évi költségvetésben hitelfedezetre fog szorulni. Igen, de már akkor ki lesz merítve minden oly lehető és képzelhető forrás, melynek felhasználásához és igénybevételéhez a törvényhozás és a kormány az egyensúly helyreállítását kötötte. Te hát! Hogyha mindezek, úgy ahogy mondom, be nem is fognak következni, még mindig igen nagy kérdés marad,hogy váljon az államháztartásnak ilyetén rendezése is permanens lesz-e ? Én ezekre az esélyekre kiterjeszkedni nem akarok, de figyelmeztetem a t. kormányt arra, hogy ezt minden körülmények közt számon fogjuk tőle kérni. Én a magam részéről a dicsőségben osztozkodni nem akarok, habár bona fide meg is szavaztam a fogyasztási adókat, de az egyensúlyt számon fogjuk kérni a t. kormánytól, mert az országban minden irányban kimeríteni a megterheltetés minden mértékét és az államháztartást még sem rendezni ebből, az után csakugyan nem következhetik más, mint az, hogy az államháztartásnak még a terhek rengeteg súlya mellett is össze kell omlani. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbaloldalon.) Én tehát tartok tőle — megvallom — hogy a fogyasztási adók eredményei nem fognak teljesen beválni, de még ha beválnak is, akkor is tovább menő erőfeszítésekre lesz szükség, még azon esetben is, ha államháztartásunk azon keretben fog maradni, melyben ma még van és még akkor is, ha kénytelenek leszünk összes kulturális, humanitárius és egyéb szükségleteinktől a különben naponként mutatkozó szükségeket és ezeknek fedezetét megtagadni, pedig ott vagyunk, hogy akkor, midőn az adminisztráció rendezéséről van szó, azt mondják: az államháztartás helyzete nem engedi ; mikor az igazságszolgáltatás reformjáról van szó, azt mondják : az államháztartás helyzete nem engedi; midőn az oktatásügy fejlesztéséről van szó, a legnagyobb szükségekkel szemben is azt mondják : az államháztartás olyan, melynél fogva e mindennapi szükségeit sem elégíthetjük ki ; hogy ily helyzetben azután mennyire érdemel egy kormány elismerést, azt ítélje meg a nemzet. Én magam ezt azon politika természetes kifolyásának tartom, mely jelszavakból, hangulatcsinálásból él, melyet komolyság nem vezetett, — legalább a dolgok nagy részében melylyel szemben tehát a lehető legmesszebb menő bizalmatlanságra vagyok utalva. (Élénk helyeslés bal és szélsőbaloldalon.) Mielőtt, t. ház, beszédem pénzügyi részét befejezném, még egy hasonló természetű kérdésre vonatkozólag kívánom a t. háznak és magának a nemzetnek is figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Valahányszor a rossz pénzügyi helyzetet akár a sajtó, akár egyesek indokolni kívánják, mindannyiszor ott találjuk indokolásul azon körülményeknek felemlítését, hogy hiszen az európai helyzetben s az ezen helyzetből kifolyó állandó fegyveres békében fekszik egyik oka és alapja a rossz pénzügyeknek és a pénzügyi helyzet megrontásának. T. képviselőház! Én ezt határozottan tagadom. Nem akarom ugyan ezzel azt mondani, hogy az ország hadügyi terhei nem nagyok és nem súlyosak. E ismerem ezt én is, sőt azt is, hogy óhajtandó volna, mikép ezen terhek kevesbedjenek. De hogy ezen hadügyi kiadások nyakába akaszszuk ezen rossz pénzügyi politikának következményeit, ezt megengedni nem szabad, ez ellen tiltakoznunk kell. T. képviselőház! Ha mi figyelembe vesszük 1876-tól kezdve a közös hadügyi kiadásokat akár a delegácziók által megállapított bruttó összegekben, akár pedig a vámbevételek nettó összegeinek beillesztésével, akkor is azt látjuk, hogy 1876. óta egyetlen egy esztendő sem múlt el, az okkupáczionális és lázadási éveket nem számítva, amelyben ezen kiadások, — úgy a rendes, mint a rendkívülieket együttvéve, — a mi qvótánk tekintetében 14 millió írtnál magasabbra emelkedtek volna. 1876-ban a rendes és rendkívüli közös kiadások 35,400 000 írtra rúgtak. — A tényleges pénzügyi kiadásokat számitom, pedig ez kedvezőtlenebb rám nézve, mert a fogyasztási adó visszatérések lényeges befolyással vannak az eredmények megítélésére és ezek kedvező faktort képeznek. — 1877-ben a kiadás volt 34,500.000 frt. 1880-ban — 1878 és 1879 okkupáczionális esztendő volt, ezekről majd később fogok egy pár szót szólani — 34 millió 400 000. 1881-ben 38,100.000. Ebben az évben különösen sok volt az adó visszatérítés. Mert tudjuk, hogy nem sok maradt az összes vámbevételekből, a többi pedig a visszatérítésekre fordittatott 1882 r®, mely lázadási esztendő volt, külön fogok szólani. 1883-ban 34.800,000; 1884-ben 30 millió; 1885-ben 36.900,000; 1886-ban 33.600,000 frt volt a közös hadügyi kiadás. Ezen évekből tehát azt látjuk, t. képviselőház, hogy a közös hadügyi kiadások egyetlen egy esztendőben sem emelkedtek 4 millió írton túl többre. Sok ez is, t. képviselőház ; de hogy a 70 millió írt adóemelés, hogy a rengeteg adósságcsinálás, hogy az állami jószágok eladása és elidegenítése, szóval mindezen súlyos következmények a közös hadügyi kiadások