Pesti Napló, 1889. július (40. évfolyam, 178-208. szám)

1889-07-01 / 178. szám

L 78.111. Budapest, 1889. Hétfő, julius 1. 4­. évi folyam. 2 .Szerkesztési irodai lek-tere, Athenäen m-é­pület, lap szőlőt illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérművelek csak ismert kezektől fogadtatnak el,­éziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, lek-tere, Athenaen m­é p n 1 e t. kp anyolletö közlemények (előfizetési pénz, kiadás körjti)...­­pé n*tm­ények) a kiadó­hivatalhoz intézendőit, / ^ / Egyes szám 2 kr, j i, k \ Klíjfizetési feltételek! A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestet kétszer házhoz hordva : Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 fr­t 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. n­a a kiadás postai különkiűldése kívántatik, postabélyegre havonként 95 kr. •faegyedenként 1 forint tért­filetemdü. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Naplót kiadó­ hivatalába" Budapest, Ferencziek­ tere, Ath­enaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. But, junius 30. Államtitközés. A hivatalos lap tegnapi száma közli C­lódog kúriai bírónak — álta­lunk már feltervezését igazságügyminiszteri második állam.Az erre vonatkozó legfelsőbb kézirat így Bar Igazságügy miniszterem előterjeszté­sére Czord kúriai bírót az igazságügy­­mint­iszteriunodik államtitkárrá nevezem ki. Kelt 1­éc­. évi június hó 24 én. • F J­ó z s e­f, s. k. r i Dezső, s. k. Császári Európa politikai helyzete a két ünnepnap semmit sem változott. Ki­válóbb figyelmi­ei közt főleg azok érdemel­nek, melyek a európai uralkodók utazására vonatkoznak. Jonban, hogy Sándorczár németországi­ról most sincs hitelt érdemlő jelentés előttüm lehet még eldönteni, váljon a hivatalos körreása, vagy a miatt, mert ez ügyben még e nem történt megállapodás, nem adnak snmminemű tájékozást a köz­véleménynek, ( igaz az a botrány, melyet, mint táviratvették, orosz katonatisztek Stuttgartban e banketen provokáltak, ak­kor minden va szerint a czár látogatása Németország!), bizonytalan lehet. A ven­dégképen megyr­z katonatisztek ugyanis v­ak poharat üríteni a ném­et birca s inkább eltávoztak a la­komáról, sem szzájok intézett felhívásnak megfeleltek vo igaz, úgy a czár és Vilmos császár találkolytonos elhalasztása is sa­játságos magyverne. Egyébiránt Vilmos császár, ki­moe ünnepély után Norvégia magányában fllétig pihenni, julius 22-én érkezik haza )nnan 30-án utazik el A­n­­g­l­i­á­b­a s arán utazik Coverbe, Wight szigetére. Rup tér vissza a császár Ber­linbe s csakhal fogja felséges királyunk, F­e­r­e­n­c­z király látogatását, kinek megérkezése ezek szerint augusztus 11-ére van kitűzve. Az uj vér a delegáczió előtt. A höldügyi albizottsága tegnap délelőt ismét ülést tartott, mely­ben főképp a rénynek az egyéves ön­kénteseké, ismeretes 25-ik szakaszá­val foglalkozóós ülés lefolyásáról a félhi­vatalos 10. hző tudósítást küldi: Elnöka Lajos, B­­­ő­s­zky István. Jelen vel hadügyminiszter, Lam­bert, Dobruffnhofer intendánsok, Dell’ Adam­i, Bark A maga részéről : dr. Fejérváry Gr. Az érdya­lás megkezdése előtt T­i­­s­z­a Lajos javaslatára elhatároztatott, hogy arra az it albizottság munkálkodása a mai ülésben nem volna, a tárgyalás hét­­főn, július 1-ülésben fog folytattatni. Életi többlet. Követtük tétel : Szükségleti több­let az uj védeivetkeztében 341,870 frt. R a k­o­án előadó tüzetesen ismer­teti azon melyekből a többlet előáll és előadása kaptja az egyévi önkéntesekre vonatkozó ktekintettel a véderőtörvény­nek az egy évére vonatkozó szigorító ren­delkezéseire, véderővita alkalmával az önkéntesek a szolgálata miatt felmerült aggodalmakat azzal igyekezett eloszlatni, hogy a tett m­ellett a második évre utal­tak száma igesz, hogy visszaéléseknek alig lesz helye, kik a második évet lesz­nek kénytelen, erre semmi más okból nem fognak ké­rint kizárólag tanulmá­nyaik hiányosmnélfogva azt a h­a­t­á­r­o­­z­a­­t­t j­a­v­a­s­lzti elő, hogy a m­i­n­i­s­z­­te­r évenkiatást tartozik elő­­te­rjesztenkéntesekről, kik a második já­ratra kényszeri­t­­te­tnek. B­e­n­t­hasabban terjeszkedik ki az új védterv előidézett állapo­­t­o­k­r­a. Elism­i fel a hadügyminiszter azon nyilatkosh­at a hadügyi kiadások­nak lehető telt parlamenti ellenőrzését lehetővé tenn­ében Örvendetes javulást lát és remények a hadügyminiszter nyi­­latkozatívakllensek lesznek. A véd­vatérve kiemeli, hogy a had­ügyi komnfénetes diskreczionális hatal­mat ad. lüzn a létszámra nézve. Szerinte a rngens 1.030,000, tehát 200,000rel­­ az 1868 ban megál­lapított Is összeget a számításba veendő ogyat melyek a hadügyminisz­ter álta­linizalékban voltak kotem­­plálva,' tu­­­m i r t­j­a, mert e fogyatékok 96 eze­rel­e­dezve vannak. A póttartásánál ő is elismeri a 10% eléjtele adja, hogy szükség volna ama 25­— 30 szalékra, mely számítása szerint a uj vermében elő fog állani. Részlete adaik kimutatni, mily ter­­jedelmes u­­­r a hadügyi k­or­mán­y­zt­­­al nézve és mily ki­­számiltatik pénzügyi hatása.­­Ami törvény pénzügyi kiha­tást megközelitőleg évenkint 4 m­­ 11 i­­r­á­­­ly összegre, mely bármi nemű­­áminttakarítással sem parali­zálható, ----------........................................ ................................. Az elők­alói felhozottak tüzetes méltatása után kifejti, hogy nincs meggyőzve arról, hogy az elő­irányzott összeg a tényleges szükségletre elégséges és annak megfelelt volna. Ezek következtében azt a kérdést intézi a had­ügyminiszterhez, hogy az albizottságot kimerítően tájékozza az új védtörvény következmé­nyeinek pénzügyi kihatásáról. Pulszky Ágost megjegyzi, hogy Beöthy számadatai előtte téveseknek látszanak, mert Beöthy számos mellék­körülményt figyelmen kívül hagyott, különösen pedig azt mellőzte, hogy az újonczlétszám emelkedése nem vonja okvetlenül maga után a béke­­létszám emelkedését, mert ez a szabadságolások által redukálható s mind az újonczok ki nem merítése, mind a szolgálati időtartam rövidítése által adminisztratív megtakarítások eszközölhetők. Hasonlókép a póttar­talékosok fegyvergyakorlatainál nem kell okvetlenül az egész törvény engedélyezte időt kihasználni, ha a rövidebb gyakorlat tapasztalatilag czélra vezet. A honvédelmi, a hadügyi miniszter különböző alkalmak­kor ki is jelentették ezeket. A jövőre sem következ­nek be múlhatatlanul a véderőtörvény engedélyezte intézkedések maximális folyományai. Különben szóló nem barátja a struczmadár politikának, de nem sze­retné, ha oly kérdések intéztetnének a miniszterhez, a melyek őt költségemelésre indíthatnák. Tisza Lajos gróf reflektálva Beöthy Ákos előadására, konstatálja, hogy az ellenőrzés évről-évre preczízebbé válik az országos bizottság által inaugu­­rált s a hadügyminiszter részéről az országos bizott­ság kivonatára készséggel alkalmazott gyakorlat kö­vetkeztében. Rakovszky István előadó megjegyzéseket tesz Beöthy Ákos ama felfogására, mely szerint a hadügyi budget által a hadügyi kormányzatra szer­telen virement-jog ruháztatnék. A budget részletei­nek összeállítása ennek éppen ellenkezőjét bizonyítja. Beöthy Ákos Tisza nyilatkozata daczára is fentartja amaz állítását, mely szerint az ellenőr­zés fikc­ióvá vált. Szerinte ez a pausális megszavazások következménye. Hosszasabban polemizál Rakovszky Istvánnal a védtörvény követ­keztében előálló virementra nézve. Ő a jövőt illetőleg teljesen tiszta képet akar s kérését megújítja. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter kiemeli, hogy már az országgyűlésen kimerítően nyi­latkozott az új védtörvény pénzügyi következményei­ről, s most ismételheti azt, hogy ő a védtörvény pénz­beli hatását 480 ezer forintra számította ki. A jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetés kimutatja, hogy helyesen számított, mert a most követelt összeg az általa előre jelzettnél tetemesen kevesebb. Wahrmann Mór kiemeli, hogy a bizottság mindig figyelemmel volt arra, hogy az előirányzatok a legnagyobb r­észletességgel történjenek és e tekin­tetben egyáltalában jogosulatlannak tartja a felüle­tesség vádját. Bolgár Ferencz csatlakozik Beöthy Ákos fejtegetéseihez s Fejérváry honvédelmi miniszter megnyugtató felszólalása után kéri a hadügyminisz­tert, hogy ezt megerősítőleg nyilatkozzék s a hadügy­miniszternek e tekintetben adandó nyilatkozatát a bi­zottság jelentésébe felvetetni kívánja. Bauer hadügyminiszter Beöthy Ákos ama kérdésére, hogy az új véderőtörvény folyomá­nyaként, miért nem irányoztatott elő a 480,000 frt teljes összegében, azt válaszolja, hogy a jövő évi soro­zás előrelátható eredményei szerint csak 341,000 főt követeltetik. Az ok, hogy miért követeltetik magasabb ujonczjutalék, a miniszter kifejti, hogy az eddigivel a meghatározott békeállományt alig lehetett fentar­­tani. A felemelt ujonczállomány tehát lehetővé fogja tenni, hogy a békeállomány a meghatározott nagy­ságban megtartassák és hogy a tábori tüzérségnek már a költségvetésben előirányzott 14 nehéz ütege, valamint a vasúti és távirda-ezred harmadik zászló­­alja részére szükséges legénység megszereztessék. Lehetővé fogja tenni továbbá a részben a lovasság­nál, részben a tüzérségnél tényleges szolgálatban első éves tartalékosok szabadságolását. Az egyéves önkéntesség. M­ü­n­n­i­c­h Aurél magára a tételre, miután e tekintetben a szükséges felvilágosítások már megadat­tak, nem kíván többet szólni, hanem egyrészt felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a Rakovszky István előadó által elfogadásra ajánlott határozat ama kí­vonatára nézve, mely az önkéntesi vizsga eredmé­nyeire vonatkozik, már a képviselőház által el is fo­gadtatott s így, habár teljesíti az indítványt, felveti a kérdést, várjon szükséges-e, hogy ugyanezen felvilá­gosítás a delegácziónak külön előterjesztessék, más­részt az önkéntesek kiképeztetésére vonatkozólag in­téz kérdést a hadügyminiszterhez. Áthatva annak feltétlen szükségességétől, hogy a véderő harczképes­­sége szempontjából, tekintettel az általános védköte­­lezettségre, minden védköteles egyén azon helyet fog­lalja el a hadseregben, melyet elfoglalni műveltségé­nél és képzettségénél fogva hivatva van, elfogadta az egyéves önkéntesekre vonatkozó szigorításokat. De ha ezt tette, feltétlenül kívánja, hogy minden ön­kéntesnek megfelelő alkalom nyuttas­­sék a kiképeztetésre. Minthogy azonban az uj véderőtörvény értelmében az önkéntesek ezentúl saját ezredeiknél lesznek kötelesek szolgálni s igy a most divó összpontosítás nagyobb városokban meg fog szűnni, lesz-e gondoskodva, hogy azok részére is, kik csekély számban szolgálnak valamely ezrednél, tiszti iskolák lesznek szervezve, avagy másképen lesz-e a bajon segítve ? Fontos e kérdés megoldása már azon szempont­ból is, hogy az illetők saját költségen szolgálhatnak-e vagy nem, mert az áthelyeztetés erre fontos befolyás­sal lehet. E kérdésre kér választ, mivel az utasítás má­sodik része, mely az erre vonatkozó rendelkezéseket fogja tartalmazni, még előttünk nem fekszik, és ezért konkrét javaslat előterjesztését e tekintetben attól teszi függővé, váljon megnyugtató választ nyer-e a hadügyminisztertől vagy nem, mivel szerinte az ered­mény elérése tekintetében legfontosabb követelmény a kiképeztetés alapossága. Bolgár két kérdést kíván intézni. Meg van győződve arról, hogy a hadügyminiszter tudja: az új védtörvény 25. §-a Magyarországon mily nagy izga­tottságot keltett. Ezt a többség Gajári határozati ja­vaslatával vélte csillapíthatni. A védtörvény tárgya­lásakor az önkéntesek kiképzéséről történt fejtegetés után kevesen lesznek kénytelenek második évi szol­gálatra, de mert ez teljesen kizárva még nincs, kérdi, lehetséges-e, hogy egyesek, kik tiszti vizsgát letenni nem képesek, de egyébként egy évi szolgálati köte­lezettségnek lelkiismeretesen megfelelnek, máso­dik évi utánszolgálatot esetleges sza­badságolás útján kikerüljék. A Gajár­­­féle határozati javaslatot úgy fogja fel, hogy a­kik a német nyelvet nem bírják, jogosítva lesznek a vizsgát elejétől fogva magyar nyelven letenni, minélfogva kérdi, gondoskodva lesz e az utasításban arról, hogy a tiszti vizsga ilyenek által kizárólag magyarul tétethessék le. G­a­j­á­r­­ Bolgárnak második kérdésére kifejti, hogy ő úgy saját, mint azok álláspontját, kik hatá­rozati javaslatát — illetve ma már országos határo­zatot — elfogadták a magyar országgyűlés képviselő­házában, többszörösen tüzetesen kifejtette. Ez állás­pont lényegében az volt, hogy míg régibb gyakorlat szerint a tiszti vizsgálóbizottság tetszésétől függött a védkötelesnek megengedni, hogy a feleleteket magyar nyelven adhassa, addig az elfogadott határozat sze­rint az egyévi önkéntes jogosítva van, tekintet nélkül a tárgyak minőségére, általánosakat, avagy részleteket illető kérdésekre a tiszti vizsgán magyar nyelven megfelelni, korlátolva lévén e jogosultság az által, a­mi egyébként a vizsga eredményére is döntő kihatással lehet, hogy a jelölt a német nyelvből, mint a közös hadsereg közlekedési nyelvéből a vizsga fo­lyamán annyi jártasságot tanúsítson, a­mennyi a szol­­gálati feltételek által muldatlanul megkívántatik. Elismeri, hogy ebben a vizsgálóbizottságok részére bizonyos diskreczionális hatalom foglaltatik és ezt annak idején ki is fejtette, de utal arra, hogy ugyanaz a diskreczionális hatalommal állanánk szemben akkor is, ha a német nyelvre vonatkozólag külön vizsga hozatnék be. H­­­e­r­­­n­y­m­i Károly kérdezi, hogy az önkénte­seknél, ha általában kedvezőtlen is a vizsga­letételi arány, miért van az, hogy a magyaroknál egy­ötöde sülyed az egyharmaddal szemben, mely az általános arányt ké­pezi. Javasolja, hogy a körülmény indokainak kide­rítése szempontjából, a hozandó határozat kibővíttes­­sék arra nézve, hogy e tekintetben a szükséges intéz­kedések megtehetők legyenek. Rakovszky előadó ezzel szemben megjegyzi, hogy az eddigi adatok a régi állapotokra vonatkoz­nak, most új helyzettel állunk szemben s egyelőre elégségesnek véli az általa előterjesztett javaslatot. Fejérváry b. honvédelmi miniszter az ada­tok helyesbítése szempontjából említi, hogy külön kell számítani a csapatoknál és külön a más szolgá­lati ágaknál szolgálatot teljesítőket. Pulszky Ágost megemlíti, hogy a kimutatá­sok sem összességekben, sem részleteikben nem vág­nak össze az egy évi önkéntesek és az azokból kike­rült tisztek számát illetőleg, sőt a szükséges, tekin­tetbe veendő mozzanatok beszámításával sem tisztáz­hatók kellőleg. Kéri tehát, hogy e tekintetben egységes elvek szerint készüljenek a jövő kimutatások az egy­évi önkénteseket illetőleg és azoknál a Hieronymi által kívánt indokolás se hiányozzék, nehogy a kimu­tatások a valónál sötétebb képet mutassanak. Rakovszky István előadó felvilágosításokat ad a Hieronymi és Pulszky felszólalása folytán az egyévi önkéntesekre vonatkozó kimutatásokat illetőleg. Bauer hadügyminiszter: Az egyéves önkéntesek kiképzésére vonatkozó utasítás, épp úgy mint minden utasítás, mely a hadsereg belső szerve­zetére és kiképzésére vonatkozik, a korona szentesíté­sének van fentartva. Az utasítás beható tanácskozá­sok alapján állapíttatott meg és már ő Felsége elé terjesztetett. A miniszter személyes meggyőződése az, hogy az utasítás teljesen megfelel a törvényes hatá­­rozmányoknak. Az utasítás abból az irányból indul ki, hogy az egyéves önkéntesekből ne csak tudomá­nyosan kiképzett, hanem különösen gyakorlatilag is megfelelő tartaléktisztek nyeressenek. Ennek megfelelőleg az egyéves önkéntesek első­sorban az egyéves önkéntesi iskolákban együtte­sen elméleti tanfolyamot fognak végezni és azután megfelelő csapattesteiknél a szükséges gyakorlati kiképzést nyerni. A tanterv akként lett rövidítve, hogy mindenkitől, kinek ambícziója és akarata is van, hogy tartaléktiszt legyen, megvárható és megkö­vetelhető, hogy a szükséges vizsgát sikerrel fogja le­tehetni. A második szolgálati év alkalmazásának szüksége a miniszter meggyőződése szerint a l­e­g­­kisebb mérvre fog szorítkozni. A miniszter igyekezett módokat találni, hogy amaz egy évi önkéntesek, kik szorgalmuk és jóaka­ratuk daczára sem bírnak a tartalékos tiszti álláshoz megkövetelt kellékekkel, a második szolgálati évtől felmentessenek, továbbá hogy annak, ki nem tökéletesen bírja a nyelvet, a vizsga le­tétele megkönnyíttessék, végül hogy azok, kik az elméleti tantárgyakban talán meg sem fe­lelnek meg teljesen, még mindig tarta­­léktisztekké legyenek kvalifikálhatók, ha gyakorlati tekintetben különösen alkalma­saknak bizonyulnak. A csapatparancsnokoknak köte­lességévé tétetett, hogy az egyéves önkénteseknek mó­dot nyújtsanak, hogy használható és gyakorol­­tott tisztekké kiképezzék magukat. Ez irányban gon­doskodás történik, hogy az ezredeknél az egyéves önkéntesek részére külön iskolák létesítt­esse­­nek. Hol egyes csapattesteknél az egyéves önkéntesek elégséges számmal nincsenek, azok más csapattestek egyéves önkéntes iskoláiba osztatnak be a gyakorlati tanfolyamot azonban minden önkéntes a maga csapat­testénél tartozik leszolgálni. Az önkéntesi iskolák századosi rangban álló jártas tisztek vezetése alatt fognak állani és oktatókul erre különösen alkalmas tisztek fognak az iskolákhoz beosztatni. A nyelvkérdést illetőleg a miniszter arra kéri a bizottságot, hogy a teendő intézkedéseket ille­tőleg bizalommal viseltessék. Az új önkén­tesi tanfolyamok gyakorlati berendezésében más szellem uralkodik, mint az eddigiek­ben. Az elméleti vizsgán az önkéntesnek szabadságá­ban fog állani,hogy azt a nyelvet is használ­hassa, melyben a vizsgát könnyebben leteheti. A német nyelvnek azonban annyira bir­tokában kell lennie, hogy a szolgálatot teljesíthesse. A miniszter azonban, különösen a csapatoknál szer­zett sok évi tapasztalatai alapján meg van győződve, hogy az az egyéves önkéntes, ki komolyan veszi a szolgálatot a csapatnál és mindenben teljesíti amaz előfeltételeket, ez év folyamán kétségkívül könnyen el fogja sajátítani a német nyelvet oly mérvben, hogy a szükséges válaszokat megadhassa. M­ü­n­n­i­c­h köszönettel veszi a hadügyminisz­ter felvilágosításait, csupán azt kérdezi meg, hogy az oktatásban leendő résztvétel miatt időközben bekö­vetkezendő áttételek esetén az illető önkéntesnek, a­ki különben otthon képes magát ellátni, ez idén szük­ség esetén fog-e adatni állami ellátás? Bauer és Fejérváry megnyugtató felvilágosításai után azon­ban kijelenti, hogy konkrét indítványt nem tesz. Rakovszky István előadó kijelenti, hogy a véd­törvény végrehajtására vonatkozó utasításokat illetőleg a kérdés az, hogy az országos bizottság által hozott ha­tározat végrehajtassák, nem pedig az, hogy a miniszter előzetes ígéretei meny­­nyiben kielégítők. Az utasításnak olyannak kell lennie, hogy a törvény rendelkezéseinek és a ho­zott határozatoknak megfeleljenek. Az, hogy a had­ügyminiszter itt most mit mond, nem képezheti hatá­rozat 6s jelentés tárgyát. Bolgár Ferencz szerint az országgyűlésen sem volt nézeteltérés arra nézve, hogy helyes, misze­rint jövőre a praktikus kiképzésre fektettessék a fő­­súly, de az adott felvilágosítással csak részben van megelégedve. Érzi ugyan, hogy más levegőáram­lat van, mint régente, de aggódik, hogy a közös hadügyminiszter ama kijelentése, hogy nem az egész vizsgát fogják magyar nyelven letétetni, nem felel meg a törvényhozás intenc­ióinak, s ő e­b­b­e­n nem nyugodhatik meg, hanem szeretné precííze kimondani, hogy az elméleti vizsgálaton a magyar nyelv feltétle­nül használható legyen. Hegedűs Sándor a hadügyminiszter nyilat­kozatát általában megnyugtatónak találja és kívánja, hogy e nyilatkozat és a hadügyminiszter törekvésé­nek jelzésére a jelentétben említtessék fel, hogy a czél az önkéntesek gyakorlati kiképzése lesz, a tan­tárgyak redukáltatnak és a­ki a gyakorlati igények­nek megfelelő mértékben bírja a német nyelvet, annak a theoretikus vizsgálat meg lesz könnyítve, míg azzal szemben, a­kinek katonai hajlamai nincsenek, az igé­nyek mérsékeltetni fognak, hogy a más garnizonba valók, ha nem bírják magukat fentartani, állami költ­ségen fognak kiképeztetni és csak a magasabb rangú tisztek fognak a tanítással megbizatni. Ha ezek va­lamely formában a jelentésben érintve lesznek, fentartva az instrukc­ió további bírálatát, ez jó ha­tást fog gyakorolni. Tisza Lajos gróf elnök konstatálja, hogy az eddig tett nyilatkozatok szerint az albizottság meg­nyugvással vette tudomásul a hadügyminiszter felvi­lágosításait, de azt véli, hogy erre vonatkozólag nincs ok a jelentésben, részletesebb említést tenni. Beöthy Ákos ellenben egyáltalában nincs megnyugtatva a hadügyminiszter nyilatkozata által. Mindamaz aggályok és sötét jóslatok, melyek a véd­erővita alkalmával pártja részéről elmondattak, ime beteljesedtek. Az instrukc­ióra vonatkozólag a hadügyminiszter semmiféle komoly támpontot nem nyújtott. Szétfoszlottak az illúziók is,mely­eket a több­ség a Gajári-féle határozati javaslathoz fűzött; ime már Bolgár és Gajári is ellentétesen értelmezik azt. O imperative akarja kimondatni, hogy a vizsga okvetlenül magyar nyelven történhessék elejétől végig. Tisza Kálmán miniszterelnök nem akar Beöthy filippikájára reflektálni. Azt hiszi, hogy az albizottság előadója helyesen mondta azt,­­ hogy a de­­legác­iók feladata a törvények és határozatok végre­hajtását ellenőrizni és arról meggyőződést szerezni, de ma még az ügy nem lépett a végrehajtási stádiumá­­ba, tehát nem állunk a törvény mikénti végrehajtásá­val szemben. Ennélfogva a jelentésbe csak azt lehet felvenni, hogy szóba jött az ügy és akkor lesz a delegác­ió feladata intézkedni, ha a végrehajtás fo­lyamán azt tapasztalja, hogy az utasítás olyan ren­delkezéseket tartalmaz, melyek a törvénynek és a hozott törvényes határozatoknak meg nem felelnek. Gajári Ödön a Beöthy által mondottakra reflektálva, kifejti, hogy a magyar országgyűlés által hozott határozatot ma is úgy értelmezte és értelmezi, a­mint azt a magyar országgyűlésen tette. Nem sza­vatolhat e tekintetben Bolgár értelmezéséért és ha ma a hadügyminiszter által az egyévi önkéntesekre vonatkozólag kiadandó utasításról tett nyilatkozato­kat figyelembe veszi, úgy látja, hogy az irányelvekre nézve az utat a miniszter helyesen jelölte meg. Szóló megmondta már az országgyűlésen az okokat, melyek a külön magyar tiszti vizsga behozatalának akadá­lyául szolgálnak, éppen amaz állásponttal szemben, a­melyet Bolgár Ferencz erre vonatkozólag a magyar országgyűlésen kifejtett. Bolgár ma éppen azt akarja belemagyarázni ez elfogadott országgyűlési határo­zatba, a­minek hiányáért ezt a határozatot támadta és ez a külön magyar vizsgának nemcsak gyakorlati­lag, hanem elvileg is deklarálása. Szóló az országgyű­lésen sem mondta soha, hogy a határozati javaslat implic­ite a külön magyar vizsgát magában foglalná. A határozati javaslat czélja sem ez volt, hanem az, hogy gyakorlatilag megkönnyíttessék a magyar nyelvnek csakis egy tekintet által korlátolt használ­­hatása következtében a tiszti vizsga letétele az előbbi gyakorlattal szemben, és hogy a magyar nyelvnek, mint államnyelvnek érvényre jutása az országgyűlési határozatban is kifejezést nyerjen. Ha a hadügymi­niszter az utasítást azon elvek szerint fogja inaugu­­rálni, a­melyek erre vonatkozólag a magyar ország­gyűlésen eléggé tüzetesen lettek körülírva, akkor e tekintetben az utasítás teljes megnyugvással lesz fogadható. Rakovszky István előadó kéri a bizottságot, hogy ne menjen a határozatban azon túl, a­mit a miniszterelnök kijelentett. Nem akar tudomásul venni semmit, a­mi csak ígéret; várjuk meg, mi lesz a keresztülvitel.­­ A honvédelmi miniszter felelősségét nem akarja csökkenteni, a kellő kritika úgy a hadügyminiszterrel, mint a honvédelmi minisz­terrel szemben a felelősségre vonással együtt annak idején lesz gyakorlandó. Wahrmann Mór e felfogásban osztozik. Ez­­ esetben a hozott törvényről van szó, annak végrehaj-­j tását kell bevárni, mielőtt ítélhetnénk. A miniszter kijelentése kétségkívül igen érdekes, de valamint Ga­jári sincs ma már jogosítva indítványát értelmezni, mert az ma csakis az országgyűlés hatáskörében áll, úgy a miniszternek sem mai kijelentései, hanem ké­sőbbi tettei fogják a tárgyalások alapját képezni. Tisza Lajos gróf a jelen vitát czélszerűtlen­­nek és meddőnek tartja, mert az utasítás közrebocsá­tása előtt nem állunk tényekkel szemben és igy még nem mondhatunk ítéletet. Bolgár Ferencz csak ismétli, hogy a mi­nisztert kérdezte, hogyan értette Gajári indítványát. A feleletből kiderült, hogy kétféle az értelme­zés. Az önkéntesek nem tehetik elejétől végig ma­gyarul a vizsgát. Kérdi tehát, hogy mi a minisz­ter szándéka? Hegedűs Sándor kérdi, hogy a delegáczió foglalkozhatik-e a végrehajtás kérdéseivel ? Azt hiszi, igen. De foglalkozhatik a miniszter törekvéseivel és szándékaival is. A felelősségre vonás joga megvan az országgyűlésen, de megvan a delegáczióban is. A jelentésben tehát fel kell említeni amaz irányzatokat is, a­melyek a minisztert az ő kijelentése szerint ve­zérelni fogják. Nem a törvény értelmezéséről van szó, hanem annak bírálatáról, a­mit a miniszter említett. Ő részéről abból megnyugvást merített és e megnyug­vásnak akar a jelentésben kifejezést adni. Hiszen feladatunk kettős: a közvélemény kép­ződésére hatni, de egyszersmind befolyásolni a mi­niszternek irányzatait és szándékait is. Tisza Lajos gr. elnök azt véli, hogy a mai tárgyalás folyamán mondottak a hadügyminiszter ál­tal jelzett irányelvek bírálatát is magukban foglalják, de azok a jelentésbe talán még­sem volnának befog­­lalandók; felteszi a kérdést, hogy az előadó által be­terjesztett határozati javaslat elfogadtatik-e, vagy pe­dig annál tovább menő javaslat fogadtassák el ? Ezek után a többség az előadó javasla­tát fogadta el. A hadügyi költségvetés többi tételei. A kilenczedik tétel, továbbá a 10., 11. és 12. tételek az előadó felvilágosításai nyomán vita nélkül elfogadtatnak. A 131 tételnél, a­mely a nyugdíjra vonat­kozik, Bolgár Ferencz felhozza, hogy az özvegyek és árvák ellátása tekintetében alkotott törvényre vo­natkozólag régebben már több kérvény terjesztetett a bizottság elé az iránt, hogy e törvény kedvezményei terjesztessenek ki azokra is, a­kik annak alkotásakor már nyugalomba léptek, valamint azoknak is özve­gyeire és árváira, kik esetleg időközben elhaltak. Kérdi, hogy szándékában áll-e a miniszterelnöknek ily kiterjesztést javasolni ? Bauer hadügyminiszter feleletében ki­fejti, hogy e tekintetben helyesnek és jogosnak tartja a régebbi kérvényekben felhozott igényeket. Ki is számíttatta, hogy kedvező elintézés esetén ez mennyi­be kerülne s egyszersmind azt is, hogy minő módon lehetne e szükségletet fedezni. Ő tehát készen van az e kérdésben teendő javaslattal, és az jelenleg a hon­védelmi minisztereknél van tárgyalás alatt. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter meg­említi, hogy a pénzügyminisztériumhoz tette át, mint­hogy a költségvetést érinti az ügy. Egyelőre tehát tárgyalás alatt áll. Ezek után a 13. tétel megszavaztatik. A 14. tételnél Hegedűs Sándor, mint az élelmezési kérdésre nézve kiküldött albizottság elő­adója előterjeszti az albizottság jelentését, a­mely szerint az albizottság a létszámváltoztatással kapcso­latos előirányzati változtatásokat és a készletek fo­gyasztásával elérhető megtakarításokat tudomásul vevén, átment a határozat alapját képező árak vizs­gálatára. Itt megemlíti, hogy a folyó évi tőzsdeárak is figyelemben részesültek, a szükséglet beszerzése azonban csak őszszel kezdődik és ennek következté­ben erre az avatásnak még ismeretlen hatása is befo­lyással lesz. Végeredményben az előirányzat elfoga­dását ajánlja. — Elfogadtatik. A 15. tételnél Hegedűs Sándor ismét előter­jeszti a kiküldött albizottság jelentését, a­mely a lét­szám-kiszámítás és az árak megvizsgálásának esz­közlése után az e czimen történt előirányzatot szin­tén megszavazásra ajánlja. Hieronymi Károly kérdi, várjon a konzer­­veket csakugyan eszi-e a legénység ? — nem túlzsiro­­sak-e ? mert tapasztalat szerint ezelőtt másfél évvel azokból sokat eldobták. Bauer hadügyminiszter megjegyzi, hogy a konzervek készítésében nagy haladás történt. A régi konzervek közt volt kevésbbé élvezhető, de most már jobbak. A konzervek körülbelül két év múlva kerül­nek most fogyasztásra és lehetetlen, hogy a hadsereg lemondjon azon előnyről, a­mely konzervek által az eledelnek konc­entráltabb voltánál fogva a szállítás tekintetében reá háramlik. Bolgár Ferencz kérdi, hogy a legénységi élelmezés javításáról nem gondoskodott-e a miniszter ? Bauer hadügyminiszter örülne, ha az élelmezés javítása lehető volna, de ez időnként az nem szükséges. Tekintetbe kell venni a pénzügyi szempontot, 4 és fél krajczárnyi javítás minden legény adagánál 4 és fél millió forintnyi emelést okozna a költség­­vetésben. Ezután a tétel megszavaztatik. Hegedűs Sándor, mint a kiküldött albizott­ság előadója, beterjeszt a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek végrehajtó bi­zottságának kérvényéről szóló jelen­tést, a­melyre vonatkozólag az albizottság a követ­kező határozati javaslatot terjeszti elő: »Felhivatik a hadügyminiszter, hogy a kérvény­ben felmerült kívánságok teljesítésének feltételei és módozatai megbeszélése czéljából a kérvényben ja­vasolt módon tartandó szaktanácskoz­mány­ban szakközegei útján résztvevőn, az eredményhez ké­pest járjon el és addig is intézkedjék, hogy a had­sereg ellátására vonatkozó pályázatok feltételei határideje és nyilvánossága a mezőgazdáknak a versenyben résztvételét megkönnyítsék.« Rakovszky István előadó észrevételei után hogy különös gondoskodás történjék arról is, hogy a pályázat maga kellő időben jusson az illetékes ke­zekbe, — a határozati javaslat elfogad­tatik. Hegedűs Sándor, az albizottság előadója, előterjeszti az albizottság jelentését: »Herz Art«

Next