Pesti Napló, 1889. november (40. évfolyam, 301-330. szám)

1889-11-17 / 317. szám

Fővárosi ügyek. A főváros költségelőirányzata. A főváros jövő évi költségelőirányzata a tanács összeállítása szerint tudvalevőleg 280.113 frt hiánynyal záródott le, a­melynek fedezése czéljából a tanács azt javasolta, hogy a házbé­r kr­aj­czá­r­o­k 3 krról 4 kraj­­czárra emeltessenek. A pénzügyi bizottság nem találta indokoltnak e hátbéradó ter­mészetű adóemelést, mert abban a nézetben van, hogy az egyensúly a takarékosság elvének szem előtt tartása és némely elhalasztható közmunkák költsé­geinek törlése mellett adóemelés nélkül is fentartható a nélkül, hogy ez­által a főváros fejlődése megakasztatnék. A pénzügyi bizottság ennek követ­keztében a rendes kiadásokból 61.052 frtot, a rend­kívüli kiadásokból pedig 145.374 forintot, összesen tehát 206.426 forintot törölt, s ekként a hiányt 73.687 forintra szállította le, a­melynek fe­dezetére a bizottság nézete szerint a fővárost meg­illető regále - kártalanítási jutalékból már a jö­vő évben várható pénzösszeg elégséges leend. A tanács ma délben tartott rendkívüli ülésén tár­gyalta a pénzügyi bizottság javaslatát. A tanács, jóll­­­ehet a költségelőirányzat egyes tételeit már eredeti­leg is a takarékossági szempontok figyelembe vételé­vel s a tényleges szükségletnek megfele­lően állapította meg s jóllehet főleg a köztisztasági, útépítési és útfentartási czélokra előirányzott összegek változatlanul hagyását a főváros fejlődése ér­­d­e­k­é­b­e­n kívánatosnak tartotta volna, mégis a pénzügyi bizottság jelentésében felsorolt indokokból hozzájárul a bizottság által javaslatba hozott törlésekhez. E törlések következtében a házbérkrajcrároknak tervezett felemelését a tanács ezúttal szintén elej­tendőnek véli s a köz­gyűléshez intézendő jelentésében annak fog kifejezést adni, hogy a költségvetés eredeti összeállításakor az italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelmi több­letben való részeszedést a jövő évre abból az okból nem vette figyelembe vehetőnek, mert azon nézetben volt, hogy a fővárost e czímen már a jövő évre meg­illető esetleges jövedelem a kormány által csak 1891-ben fog folyóvá tétetni; de miután a képviselő­­ház pénzügyi bizottságában a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy e várható jövedelem fejében kész a fővárost már a jövő évben megfelelő összegű előleg­ben részesíteni, ennélfogva ő is helyesnek tartja, ha a fedezet megállapításánál az ily kép kilátásba helye­zett előleg figyelembe vétetik. A tanács által ekként újból megállapított költségelőirányzat szerint a hiány 62,065 forintot tesz ki, a­melynek fedezetéül az italmérési jövedelmekből a fővárost megillető jutalék jelölhető ki. Ami a részleteket illeti, a tanács a főváros hivatalos értesítőjére előirány­zott 5000 frtot nem véli törlendőnek, mert a közgyűlés csak nem­régiben határozta el ez értesítőnek további ki­adását. A­m­i a pénzügyi bizottság által felvetett azon kérdést illeti, vajjon nem volna-e indokolt,­hogy a házbérkrajcrár 1890. évi január hó 1-jétől kezdve a különben adómentes természetbeni lakások házbér­értéke után is kivettessék, a tanács utasította az adóügyosztályt, hogy e kérdés­ben az adóügyi bizottmány meghallgatásával minél előbb javaslatot terjeszszen elő. A költségvetést a törvényhatósági bizottság e hó 20-án, szerdán dél­után 4 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésén fogja tárgyalni. A közegészségi bizottság ma Kamnermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen a napirend előtt dr. Hegedűs János tett kérdést az elnöknél, hogy a főváros közigazgatásának küszöbön álló reformja alkalmából, minthogy a kikül­dött 20-as bizottságban orvosok nincsenek, a köz­egész­ségi részt nem volna-e hajlandó e bizottságban meg­vitatás alá bocsátani ? K­a­m­e­r­m­a­y­e­r azt a választ adta, hogy a 20-as bizottság nem fog a közigazgatás összes ágaira kiterjeszkedni, mert enne­k hó nem is volna elég. A 20-as bizottság inkább általános elvek körében mozog. Ha azonban szó lenne a közegész­ségügy reformjáról is, ő is azon lesz, hogy e részben a közegészségi bizottság véleménye kikeressék. A válasz tudomásul vétele után dr. Helfer tett kérdést, hogy újabb időben a polgármes­ter rendelete következtében többek közt a h ö k h u­­r u t­ esetek is bejelentendők lévén, ily esetekben is kell-e tenni az ajtóra vörös c­édulát? Gebhardt főorvos igennel felelt. Helfer ennek gyakorlati hasz­nára nézve megjegyzi, hogy sem ő, sem Gebhardt, mint gyakorló orvos, a hökhurut esetében nem tud más tanácsot adni, mint azt, hogy ha a beteg gazdag, menjen Abbáziába, vagy Tátra-Füredre, ha szegény, menjen a Városligetbe. Az első esetben az üres laká­son a czédula miért állana ? A második esetben pe­dig ott a czédula az ajtón, de a beteg künn a liget­ben, hol se neki, se a dajkának nem lehet a czédulát a hátára ragasztani. (Derültség.) Geb­hardt főorvos a dolgot nem tartja alkalmas­nak arra, hogy humorisztikus térre vigyék. Ha a beteg elköltözik, további intézkedés nem szük­séges. De a legtöbb hökhurutos beteg szegény s leg­­többnyire kénytelenek a szülők otthon tartani, hol a szomszédok gyanútlanul közlekednek vele, ha nincs kinn a vörös c­édula s így a ragályozás könnyű. Hel­fer azt is kérdezte, hogy a hagyma­­esetek közt a typhoidot is be kell-e jelenteni? Gebhardt erre tagadólag válaszolt, s ha mégis előfordulnak ily bejelentések, azok csak túlbuzgalomból eredhetnek. A bizottság mindkét választ tudomás vette. Elnök megjegyzi, hogy az efféle kérdéseket legjobb lenne a főorvossal rövid úton elintézni. (Helyeslés.) A napirendre térve, javasolják, hogy a belügymi­niszter Szalárdi Mór és társának a Hungária-úton szülési- és nőgyógyászati intézetre engedélyt adjon. Fischer S.-nek kérvényét az Erzsébet-köruton a Dob­ utcza mellett új gyógytár engedélyezése iránt szintén pártolják. Ellenben nemeskéri Kiss Jó­zsefnek kérvényét a Lipót-körutra kért gyógytár­­nyitás iránt nem tartják teljesíthetőnek. Habe­r­­h­a­u­e­r János tanácsos ismertette ezután a heveny­­ragályos kórház építési terveit. E kórház régóta terveztetik s már régóta égető szükséget ké­pez. A 1. főorvosi hivatal a többféle költség­­vetés közül a 467.000 forintosat javasolja el­fogadásra. A kórház az üllői-úti új kórház mellett épül, attól egy erdő által elválasztva. Állni fog egy emeletes igazgatósági épületből s 200 beteg számára 8 földszintes pavillonból, melyek folyosó által lesznek összekötve. A bizottság hosszabb vita után hozzájá­rult a tervekhez, pusztán a fűtési rendszer kér­dését hagyta függőben, a­melyet az állandó albizott­ság és a középítési 7-es bizottság szakemberek köz­bejöttével fog megvitatni. Érdekes ásatások. A főváros régészeti szak­­bizottsága e napokban Havas Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Az I. ker. elöljáróság ama jelentésére, hogy a kamarai erdő »Kőérberek« nevű dűlőjében egy halomból régi faragott köveket ástak ki, az orsz. régészeti egyesület titkárát küldte ki a szakbizottság a lelet megvizsgálására. Ez ásatásoknak igen érdekes eredménye lett. Konstatálták ugyanis, hogy ama he­lyen egy nagyobb szabású középkori egyház vagy zárda állott. A templom alapfalaiból annak régi ter­jedelme még teljesen rekonstruálható, nem különben a melléképületek és a kőfalak is. Ásatás közben a torony alapfalát takarták föl, honnan egy ép román­kori oszlopfőz s a törmelékben, valamint az alapba befalazva egy római sárládafélét s egy római feliratos kő töredékét ásták ki, jeléül annak, hogy ily távolra is elhordták Aquincumnak, a római romvárosnak kö­veit építkezési anyagul. Sajnos, hogy e feltűnő nagy kiterjedésű romot csak most vették észre, mert a föld tulajdonosa különösen a kelenföldi vasutakhoz évek óta hordatta és adta el a faragott köveket. Az egész egyház különben gyönyörű helyen állott egy előre ugró hegyháton, honnan Kelenföldre, a budaörsi és budakeszi hegyekre, valamint a Dunára nyílik kilátás. Az egész épületet a további ásatás fogja feltakarni, melyre nézve a régészeti szakbizottság már előterjesz­tést tett a tanácshoz. A főváros idegenforgalma. A statisztikai hiva­tal kimutatása szerint ez év szeptember havában a főváros összes szállodáiba 12.807 idegen szállt be. Magyarországból 8950 vendég érkezett a fővárosba, külföldről pedig 3857. A legnagyobb járulékot most is Ausztria szolgáltatta, melyből 2201 idegen érke­zett és pedig magából Bécsből 1470. Második és har­madik sorban a Balkán félsziget szerepel 586 és Né­metország 445 idegennel. A Balkán-félszigetről ér­kező vendégek a következőkép oszolnak meg az egyes országokra : Oláhország 346, Szerbia 128, Bulgária 28 ,Törökország 79 és Görögország 5. Boszniából és Herczegovinából 42 utas jött. A többi európai álla­mokból érkezett utasok közül Francziaországra 142, Angolországra 94, Oroszországra 59, Olaszországra 60, Svájc­ra 30, Belgiumra 16, Németalföldre 18, Skandináviára 8 s a Pirenaes félszigetre 10 idegen esik. Amerikából összesen 129 utas, érkezett, köztük az Egyesült­ Államokból 119. Az Ázsiából számazó idegenek száma 15-öt tett, az afrikaiaké pedig 7-et. hangja hallatszott fel (?) Fragóni Fulvio herczeg fogata tűnt föl a magasban, két fullajtártól kisérve. Ez ismét egy jól megírt drámai jelenet, de ismét mi a vége ? Fulvio megmenti Ithakát, Or­­landót »megsemmisíti« egy szavával: »Ithaka nap­fényes mosolylyal sietett a herczeghez, ösztönszerüleg érzé, hogy meg kell hálálnia ennek jóságát, s meg­ragadva k­a­p­u­­­j­a szélét (ez nyilván sajtóhiba, mert »kabát« akart lenni) ajkaihoz nyomta. A fiatal Fra­góni Fulvió el volt szédülve Ithaka érin­tésétől.« Ő volt tehát a helyzet ura, s mégis mi­ként használta fel? »Indulót fújni paran­csolt a fullajtároknak. G r o o m ja (ez fontos sze­mély !) fölugrott a kis fogat hátulsó ülésére, s ő ke­zébe véve a gyeplőt, lassan vontatva, rossz kedvvel fordult meg a sziklás utón, s keresztül robogva a mélység fölötti hídon, felkanyarodott a hegység út­jára, d­e (nos ? nos ?) a fordulónál még egyszer visszapillantott, hanem láthatná-e még egyszer Ithakát?« Hatalmas szatíra! Eközben (ami ismét megható leírás, mert itt Beniczkynének nem a társadalmi konvencziókkal, ha­nem a természet törvényeivel van dolga), az öreg Le­­ticzia meghal, Ithaka visszaindul Orlandóhoz, hogy visszavigye neki a pénzt, melyet Orlandó adott, mi­kor Ithakát megvette, Leticziának; ugyanakkor Ful­via herczeg házában megjelennek a társadalmi kon­­vencziók új alakjai, Perugia grófné (Fulviónak nénje) s leánya S­e­l­i­k­a. Mi lenne a grófnénak más czélja, mind Selikát elvétetni Fulvióval?—­s ezzel megindul az intrigya. E nők a finom műveltség maj­mai, vipera nyelvekkel. Más különben viaszbábok, melyek srófokra járnak. Elmondják Fulviónak, hogy útközben egy nagyon érdekes leányt láttak (ki­ben Fulvio Ithakára ismer), J­e­r­i­c­h­ó felé menni. Fulvio magán kívül lesz, mert ha Ithaka a czirkuszhoz kerül, akkor »nem fogja őt többé látni!« Nyeregbe veté magát tehát, s száguldott Jerichóba; ott Ithakát épp akkor érte utól, mikor a czirkuszba be akart lépni. Fulvió kö­nyörög neki, hogy ne lépjen be, de Ithaka nem haj­lik: végre Fulvió az ultima ráczióhoz nyúl, s azzal fenyegeti Ithakát, hogy el fogja romboltatni azt a kunyhót, melyben az öreg Leticzia meghalt. Ez meg­hatja a vad leányt,­­s ez a vonás ismét jól van el­találva,­ s követi Fulviót, aki mind nagyobb érdek­kel szemlélte a leányt s »nem emlékezett, hogy valaha ily jól mulatott volna életében.« (Mily sivár szív ez a »herczeg !«)Ámde a Hekata-torkolatnál ismét elvált Ithakától s haza ment a fényes palotába, »a legégetőbb szenvedélyt vive magával Ithaka iránt szivében.« Otthon a hölgyek »észrevehető hidegen fogadták.« Új ven­dég is érkezett. »Egyike a társaság legfeltékenyebb tagjainak, O­s­s­i­m­o Róbert gróf, az olasz parlament hires tagja.« S tudják önök, ki ez a hires férfin? Olympiának, Olaszország legszebb asszonyának a férje, aki homlokán öles szarvakat hord, de azért neje is, ő is »ü­n­n­e­p­e­lt alakok«, mert szigorúan megtartják a konvencziókat! — Ossimo grófnak föl­tűnik az Ithaka név, mert ő­s neje hosszabb ideig laktak Ithaka szigetén. (Az olvasó sejteni kezdi, hogy Ithaka senki más, mint Olympia grófnő törvénytelen leánya.) Most jön a herczegi szalon­élet. Selika zongorázik, s Fulvia mereng, hogy mi történt Ithakával? »De azt, hogy elválásuk óta mi történt vele, nem is álmodta, s ha sejtené, hogy Ithaka üldö­zött vadként kóborol a hegységben,mig ő pompás termé­ben róla álmodozik,s gyémántokkal,virágokkal és csip­kében képzeli maga elé , bizonynyal nem látta volna őt senki helyén.« (Ugy­e nem?) De »Selika éppen Arditől (Mily kedves!) énekelt egy szép románczot, midőn az ebédet jelezték, és a társaság a legjobb étvágygyal sietett az ebédlőbe a háziúr után, ki karján vezette nővérét az asztalhoz, s vele szemben helyet foglalt.« No de most jön a java. » Ebéd után hírül hozzák Fulviónak, a ki már két ízben szalasz­totta el »őrült szenvedések és tombolások közt Itha­kát, hogy Ithaka ismét nincs sehol! A kunyhó bezár­va, sehol egy lélek. »Fulvió majdnem felorditott dü­hében !« És aztán olyan hangon, a­hogy »sohasem szokott öreg komornyikjával beszélni,« parancsolt neki: »Menjen azonnal a hely­színére, és . . . (Nos ? nos ?) és . .. . — tudjon meg mindent!« De elég! Mi már mindent tudunk. S nem is folytatjuk tovább a részletezést. Fulvió nagynehezen még fölleli Ithakát, s most már kastélyába viszi, s ott az előkelő hölgyvilág szörnyű megbotránkozására kü­lön lakosztályt rendez be neki, hol Ithakát napon­kint »megnézi.« »Mi szándékod van e leánynyal?« kérdi Ossimo. »M­ég nem tudom, (feleli Fulvió,) azt hiszem semmi más, minthogy élvezet őt látnom és bámulni szépségét.« (Íme egy herczegi agylágyulás psichológiája.) Hanem most megjelenik a büszke s ünnepelt Olympia is, és a társaság teljes. Az affektá­­czió remeke mindaz, ami ezután történik. Olympia fölismeri Ithakát, aki csakugyan az ő leánya, s min­den áron el akarja távolítani, nehogy titka kitudód­jék és elveszítse hazugság által bitorlott »p­o­z­i­c­z­i­ó­­j­á­t.« Még a diskurzusok is,melyeket folytatnak,megje­lenhetnének a góthai almanachban. S néha a legválsá­gosabb szituácziókat jez úszó oldja meg: »tálalva van.« (Itt persze abba kell hagyni mindent, s finom udva­riassággal s jó étvágygyal asztalhoz ülni!) Közbe­­közbe Fulvió »iszonyú kedélyállapotban érkezik haza.« A nők folyvást ostromolják: mi czélja van Ithakával ? »Czélom ? feleli Fulvió halkan vontatva, — semmi czélra nem gondoltam eddig. Csodáltam s talán szerettem, mint egy nagy festő remek al­kotását csodálni szokták.« Ithaka ismét eltű­nik, s Fulvió már végkép elcsügged ; de ime egyszerre csak Rómában a király estélyén találko­zik vele, mint E­g­é­r­­­a grófnővel. És ime Fulvióban, a konvencziók hősében, a­ki Ithakát ötször engedte elbolyongani a hegyek közt, czirkusz-bohóczok közt, és sohasem kérdezte tőle, hogy nem történt e baja? nem környezték e vesze­delmek? — ebben a hősben most egyszerre sötét gyanú támad, hogy »miféle összeköttetés­ben áll Ithaka a királylyal?« Nos! tehát a legin­timebb összeköttetésben, mert az olasz király leánya, a­ki Olympiától született! S a­mint ezt a nemes her­czeg megtudja, azonnal kezdi sejteni, hogy mily szándéka van Ithakával ? Mert most már a konven­cziók nem állják útját az egyesülésnek. S végül a titok kitudódik, Olympia megmérgezi magát, s Fulvia nőül veszi, — Ithakát ? nem, hanem Egéria grófnőt A másik regény a »Szakály ellen« szin­tén e fajtából való. Grófok, angol lordok, orosz her­­czegek szerepelnek benne. A szerelmes ifjú itt sem nyugszik előbb, míg személyesen nem utazik London­ba, megtudni, hogy »szerelmének tárgya« igazán grófkisasszony-e vagy csak talált gyermek ? Az orosz herczeg eleinte úgy indul, mintha ő lenne az egyedüli, a­ki, minden léhasága mellett is, termé­szetes ember, de csakhamar kiesik a játékból s a konvencziós hős, miután megjárta Londont és a társadalmi konvencziók törvényein nem tudott ke­resztül ugrani, tehát átugrik egy nagy kőkerítésen és félholtan esik le kedvesének lábai előtt. Persze a kon­­venczionális liba erre rögtön megindul s mindent meg­bocsát s boldog pár lesz belőlük a konvencziók áldása alatt. Ellenben Valentine, a hiú, számitó szívtelen leány, aki a herczeget elvesztette, megmérgezi magát. Mert Beniczkyné alakjai mindent túl tudnak élni, csak a hiuságon ejtett sebeket nem. Ezekbe bele­halnak. A »Szabály ellen« czímű regényben már egé­szen kodifikálva van a konvencziók szívtelensége, és az apák és anyák a legnagyobb hidegvérrel oktatják gyermekeiket a legnagyobb hitványságokra. Íme egy jelenet a fiú s anya közt: (Gróf Drávay Livius meg­tudja Abyssin gróftól, hogy Sultána, kit Livius sze­ret, talált gyermek, s ezt közli anyjával.) »Drávay grófné elmerülve gondolkozott. — Te szereted Sultánát ? — kérdé szemeit figyelmes vizsgálódással függesztve fiára. — Akarnám-e őt nőül venni, fia nem volna úgy ? — Igaz ! De tegyük fel, hogy ő csakugyan nem volna a gróf leánya ? — Ez nagyon fájdalmas tudat volna rám nézve. Sultána miatt! — És visszalépnél ? — Anyámtól, ki oly jól ismer engem, nem vártam volna e kérdést. (De azért mégis elutazik Londonba kereszt­­levelét kutatni.) — Mit tennél? — ismétlé kérdését izgatottan a grófné. — Azt, amit eddig, megmaradnék elhatározásom mellett. — Erről gondolkoznunk kell fiam, mi­előtt elhatározó lépést teendesz.« E sorok elején önkénytelen objektivitásnak ne­veztük azt a tükröt, melyben Beniczkyné a konven­cziók által eltorzított sivár lényeket bemutatja. De ha e kifejezés ellen azt hoznák föl, hogy az objektivitás minden alakban öntudatos alkotást jelent, Benicz­kyné pedig talán nem akart szatírát írni, mikor pe­dig azt írt, — akkor mi erre azt felelnék, hogy mégis megmaradnánk ama kifejezés mellett, mert nem objektív-­e a tükör, mely mindent úgy tükröz s a mint van, s e mellett nem önkénytelenül teszi-e azt ? Beniczkyné az előkelő világban él, tehát azt a lélektant, azt az érzési és gondolkozási módszert tükrözi, melynek benyomása őt folyvást kö­rülveszi. Ez a lélektan, a maga moráljával, és a ma­ga ízlésével, előttünk közönséges plebejusok előtt, a­kik olykor a természeti törvények igazságaira is adunk valamit, érthetetlen, sőt csaknem ostoba, és minden körülmények közt nevetséges. Mi úgy gondolkozunk mint Alcest, — Beniczkyné alakjai úgy gondolkoz­nak s cselekesznek mint Cleant, és Trissotin. Moliére ugyanazokat a konvencziókat tette nevetségessé, melyeket Ibsen támad, s Beniczkyné ugyanazt a társadalmat irja le, mely még a szalonkát, vagy a foglyot sem eszi jó izűen, ha csak az legalább egy hétig nem feküdt már a ravatalon. Az a társadalom aligha köszönheti meg Beniczkyné­nek, hogy oly élethíven fotografálja le, de előttünk ez az őszinte leleplezési modor annál mulatságosabb. S meglehet, hogy némely olvasó, vagy némely kriti­kus, azért a tömérdek lélektani képtelenségrőt, kon­­venczionális erkölcstelenségért, természetellenes ke­gyetlenségért, undorító materializmusért, mindenben csak az előkelőséget kereső hóbortért s affektáczióért, melyekkel e két regény tele van, Beniczkynét vonja felelősségre, de én ezt igazságtalanságnak tar­tanám, mert Beniczkyné nem tehet arról, hogy az a társadalom, melyben már a bölcsőt is a szív­telen és hipokrita konvencziók ringatják, nem te­remhet más alakakokat és más helyzeteket, mint minőket ő ír le. És kivált a női jellemeket tudja ki­tűnően rajzolni ama világból. Nagyon sok oly titkot elárul, melyekhez a férfi csak igen sok tönkre tett illúzió árán juthat el az életben. A­mi a regények kompozíczióit illeti, azokban mindenütt van lelemény s képzelet, csakhogy néhol a cselekvény megáll és túl­ságosan szünetel. Költészet is csillámlik föl egyes részletekben és gyakran meglepő életigazságokra bukkanunk. Persze, költői igazságtétel, az nincs. Hisz minden a konvencziók kedvéért történik. Az előadás könnyed, s csak egyes helyeken pongyola. S egészben véve mindkét regény nagyon élvezetes és mulattató olvasmány. Csakhogy persze olvasni kell tudni. x. y. z. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 17. A miniszterek nem fogadnak. A pesti izr. hitközség kórházának ünnepé­lyes felavatása d. e. 10 órakor (Szabolcs­ utcza). A budai körvasút létesítése, vezetése és a csatlakozás módja körül felmerülő kérdések megvitatása d. e. 10 órakor a kereskedelmi minis­zteriumban. S­é­t­a-h­angverseny a VI—VII. ker. körben. Nemzeti múzeum: képtár d. e 9— d. n. 1. A többi tárak megtekinthetők 50 kr beléptidij mellett. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12. Ál­l­a­t­k­e­r­t nyitva egész nap. Beléptidij 30 k­raj­czár. Lapunk legközelebbi szárm,refulbivüm kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal : Tanügy. — Tudomány, irodalom. — Tárcza:A vásárosok. — Közgazdaság: A le­folyt hét gazdasági története. — Heti szemle a gabonáról és a terményekről — Vegyes közlemények. — nov. 16. Apponyi Albert gróf a ma délutáni gyorsvonattal Eberhardról Budapestre érkezett. Perczel Miklós választói közt. Pécsről sürgöny­zik. P­erczel Miklós városunk orsz. képviselője ma ideérkezett, hogy beszámoló beszédét tartsa. A pálya­udvaron nagy számú polgárság fogadta, s a párt ne­vében Erreth ügyvéd üdvözölte. Perczel holnap délelőtt tíz órakor tarja beszámolóját. Lauka Gusztáv jubileuma, mint lapunknak ír­ják, e hó 24-én lesz Nagy-Becskereken. Torontál me­­gyében az esemény iránt élénk érdeklődés nyilvánul s a megye a jubileum alkalmából nyugdíjképessé tet­te az örök ifjú, még most is vidám kedélyű írót és nejét, elengedve neki tizennyolcz évet a Statut­um­­szerű szolgálati időből. Magyarosító tanítók jutalma. A Nógrádme­­gyei Intézet a magyar nyelv sikeres tanításának és a magyar hazafias nevelésnek előmozdítása czéljá­ból már régóta osztogat kisebb-nagyobb jutalmakat a nógrádmegyei, nem magyar tannyelvű iskolák taní­tói között. Az idén Komjáthy Anselm kir. tanfelü­gyelő és Szováthy Lajos tanítóképezdei igazgató je­lentése alapján B­e­n­d­i­k János csehbrézói tanító kapta, a Huszár Károly-féle 200 frtos nagy jutalmat, kinek pár év alatt sikerült iskolája tannyelvéül a tót mellé a magyart is alkalmaznia. Jankó Sámuel, maskovai tanító, 100 frt, S­z­­­a­n­c­s­i­k Bogyiszló alsó-esztergályi és Bodiczky Dániel pribóji taní­tók pedig 50—50 frt jutalomban részesültek. A villamosság fölfedezője. Eddig azt hitték, hogy Nollet apát volt Fraklin Benjámin előfutára és hogy ő állapította meg először a villamosság és a vil­lám közti viszonyt. E felfogást megdönti egy kis köny­vecske, melyet csak most fedeztek föl és melyet Eusebio Ignario velenczei orvos 1740- ben, tehát két évvel Nollet fölfedezése előtt adott ki. A könyv czíme : »Az elektromosságról, vagy a testek elektromos erejéről.« Érdekesen tárgyalja a villamos­ság kérdését és a többek közt a következő passzust tartalmazza: »Mily iszonyú meglepetésben fog amaz első kísérletező részesülni, a­ki feltalálva a dörgés mesterséges előállítását, kíváncsisága áldoza­tául fog esni.« A csurgói ref. főgimnáziummal, az állammal kö­tendő szerződésre nézve, a múlt hét folyamán végez­tettek be a tárgyalások a b.-somogyi egyházmegye megbízottai és Beöthy Zsolt dr., a kormány kép­viselője által. A szerződési tervezet, mely szerint az állam a csurgói ref.főgimnázium fentartásához évenkint 8600 írttal járul s ezért 3 tanárt nevezhet ki, aláírva a közoktatásügyi minisztériumhoz s a felekezeti főha­tósághoz fel is terjesztettek. E tárgyalások alatt a főgimnázium részére a következő alapítványok létet­tek : Bartha Sándor dr., a természetrajzi múzeum gya­rapítására korábban tett alapítványát 200 forinttal emelte, Bodola László főgimnáziumi tanár a termé­­szettani múzeum gyarapítására 70 frtot, Kondor Jó­zsef főgimnáziumi tanár a magyar irodalomból tű­zendő pályatételre 100 frt, Beöthy Zsolt dr. 5 darab aranyat tűzött ki azon tanuló részére, ki a gimnázium 100 éves emlékünnepélyére — 1892-re — legjobban írja meg Csokonai életrajzát. Vida Károly dr. pedig 200 frt alapítványt tett a magyar történet és iroda­lom ápolására. Laaba őrnagy meghalt. Nemrég jelentették Szófiából, hogy Laaba bolgár titkos tanácsos, ki Dobner volt honvédszázadossal együtt lekisérte Ko­­burg Ferdinánd herczeget Bulgáriába, megrongált egészsége helyreállítására több heti szabadságot ka­pott. Ma egy szűkszavú bécsi távirat azt jelenti, hogy Laaba Hietzingben meghalt. A bolgár fejedelem egyik legmegbízhatóbb emberét és legkiválóbb kato­nai tanácsadóját vesztette el benne. Laaba Menrad, ki az öt venét már túlhaladta, néhány évvel ezelőtt még mint őrnagy szolgált a kö­zös hadseregben, első ízben ama pere által vált isme­retessé, a melybe egy katonai röpirat kiadása követ­keztében keveredett. Mikor ugyanis János főherczeg, ki e napokban lemondott főherczegi rangjáról, a het­venes évek elején nagy feltűnést keltett röpiratát a tüzérségről és Németország ellen kiadta, akkor Laaba őrnagy e röpiratra egy másik, Lipcsében engedelem nélkül megjelent röpirattal felelt, a­melynek hangja nagyon is éles volt. A hadügyi kormány akkor nagy erőfeszítéseket tett, hogy kitudja a ma névtelenül meg­jelent röpirat szerzőjét s végre Laaba őrnagyban fe­dezték azt fel. Laabát erre perbe fogták, a mely azzal végződött, hogy Laaba elvesztette katonai rangját. Mikor János főherczeg megtudta, hogy közvetve ő volt Laaba szerencsétlen sorsának okozója, pártfogá­sába vette. Később sikerült neki ő Felségétől kegy­díjat kieszközölni s Bécsben élt katonai, de főleg sporttársadalommal foglalkozva, 1886-ban vissza­­nyerte ő Felsége kegyelmét az őrnagyi rangot, de a hadsereghez való szolgálaton kivüli viszonyba jutott. Midőn azonban 1887. aug. 11-én Koburg Ferdinánd herczeggel leutazott Bulgáriába, útjában Temesvártt a 7. hadtest parancsnoksága részéről egy ezredes fel­szólította, hogy vagy térjen rögtön vissza Bécsbe, vagy pedig írja alá a hadsereg kötelékéből való kilé­pés iránti kérvényét. Laaba az utóbbit tette és to­vább utazott Szófiába A kegydíjat azonban, ha nem csalódunk, haláláig kapta. Nemzetközi munkás­ünnep. A magyarországi munkások körében mozgalom indult meg, hogy a pá­risi nemzetközi kongresszus határozatához alkalmaz­kodva, a jövő év május 1-én nemzetközi munkás­ün­nep tartassák. Ez ünnepély c­élja, hogy a nyolcz órai munkaidő behozatala érdekében az összes munkások általános tüntetést rendezzenek. Grünwald Béla orsz. képviselő egészségének helyreállítása végett Mentonéba utazott, hol huza­mosabb ideig fog maradni. A füstnélküli lőpor feltalálója, Schwab őrnagy, mint Pozsonyból jelentik, ott időzik s a dinamit­­gyárban kísérleteket folytat oly irányban, hogy az új lőpor a most használatban levő töltényekhez alkal­mazható legyen s a Männlicher-fegyvereket tovább is megtartani lehessen. Az új lőpornak tudvalevőleg sokkal nagyobb feszereje van. Püspökök értekezlete. Bécsből jelentik, hogy ma délelőtt a püspökök ismét teljes gyűlésre jöttek össze gróf Schönborn bibornok elnöklete alatt. Fürsten­­­berg bibornok már tegnap délután visszatért Di­­mittzbe. A szerelem áldozata. Fehér megyében a Szent- Mihály községhez tartozó sárpentelei pusztai út mel­letti fenyvesben — mint levelezőnk jelenti — e hó 14-én egy 24 évesnek látszó, intelligens fiatal­ember holttestére akadtak. A boldogtalan egy fenyőfára akasztotta fel magát. Kilétét nem lehetett megtudni, mert még alsó­ruháiból is kiégette a hezüket. Zsebé­ben a következő levelet találták : »Semmikép sem akartam ezt a csúf halál­­nemet választani, de lőfegyverhez feltűnés nélkül nem juthatván, kénytelen voltam vele. Székesfehér­vár nagylelkű embereit kérem temettessenek el tisztességgel, mely engem intelligens, művelt fiatal embert bizonyára megillet. S ha kilétem ki fog tudódni, szüleim hálával fogják megtéríteni az ille­tőknek temetési költségeimet. Ev. ref. vallásu vagyok. Imádott Gizella — kihez rangodnál, férjes voltod­nál — szóval az egész rokoni ismeretségnél fogva csak platói tisztasággal mertem felemelkedni, még gondolatban is bocsáss meg ennek a fiatal gyerek­nek, ki bájaid által megigéztetve, téged még most a halál révén sem bir feledni. Kedves áldott angyali jó szüleim és drága jó testvéreim, szeretett rokonaim, ismerőseim, barátaim, én szerettelek, imádtalak ben­neteket, bocsássatok meg és feledjetek el. Írtam Sz­é­­kes-Fehérvárott, 1889. nov. 3. N. N.« A félegyházi sikkasztások ügyében ma Félegy­házán népgyülést tartottak, melyen elhatároz­ták, hogy Pest megye sérelmes ítélete ellen, a bel­ügyminiszterhez fordulnak. A népgyűlés óhaját száz tagú küldöttség fejezi ki majd a mi­niszternek. Utazás Olaszországba. A magyar államvasutak városi menetjegyirodája tudvalevőleg deczemberben utazást rendez Olaszországba, melynek résztvevői csupán Fiuméig, illetve Abbáziáig utaznak együtt, hogy innen a menetjegyiroda jegyeivel, melyek el­látásra is szólhatnak, szétoszoljanak több irányba, a Riviérára azok, akiknek egészségük a téli zord idő kerülését teszi kívánatossá ; Velenczébe, Genuába, Florencébe, Rómába vagy Nápolyba azok, a­kik mint turisták óhajtják Olaszország e pontjait megláto­gatni. A menetjegy iroda külön vonatával a szükség­hez képest egy vagy két »Waggon Lits« is indul Budapestről, azok számára, akik beteges állapotuk­nál fogva útközben a lehető legnagyobb kényelmet kívánják. Az utasok Budapesten nemcsak az összes nevezetesebb olaszországi pontokra válthatják meg úti jegyeiket s egyes városokba igényeikhez mért el­látási jegyeket bizonyos fogadókba, tetszés szerinti időre, de válthatnak jegyet a Lloyd-hajóra s azzal utazhatnak Corfuba, Egyiptomba, Alexandriába, eset­leg Máltába. Épp azért látszik szükségesnek, mivel sokan vannak, akik San­ Remóban vagy Nizzában csak a tél elejét, ridegebb részét pedig még melegebb éghajlat alatt óhajtják tölteni. Az egész utazásról részletesebb felvilágosítást fognak a nemsokára meg­jelenő programmok adni. A katonatiszti brutalitás alkalmával, melynek az üllői-úti laktanya az utó-ellenőrzési szemlén volt szín­helye, mint írtuk, négy egyént az őrség elvitt a budai két-nyul­kaszárnyába s ugyanoda szállították Buchleit­ne­r Nándort is, a­kit Nagy Arthur fő­hadnagy megsebesített. Mint értesülünk, a letartóz­tatott egyének közül hármat negyvennyolcz órai fog­ságbüntetés leülése után ma délután szabadon bocsátottak. Neveik: Nonn, Malmarics és Müller. A megsebesült Buchleitner Nándor azon­ban egyelőre még a 16-ik számú helyőrségi kórház­ban marad­t felgyógyulása után ama vád miatt, hogy Nagy Arthur főhadnagyot megütötte, a kato­nai bíróság elé fogják állítani. Hogy a főhadnagyot miféle módon büntetik meg, arról egy­általán nem is beszélnek. József főherczeg a czigányokról. — A néprajzi társaság ülése. — Legfiatalabb tudományos társulatunk: a nem­rég megalakult néprajzi t­á­r­s­a­s­á­g nagyszámú közönség előtt tartotta ma első felolvasó ülését. A tárgysor legérdekesebb pontja József f­ő­h­er­cz­e­g­n­e­k a czigányokról szóló dolgo­zata volt, melyet Ponori Thewrewk Emil mu­tatott be. A felolvasást a következőkben ismer­tetjük : A főherczeg ez értekezése az »Osztrák-magyar monarchia írásban és képben« czimű­ munka számára készült. Öt részre oszlik, melyeknek elseje a czigá­­nyok származásáról és nyelvéről, második a vallá­sukról, a harmadik rész családi életükről, a negyedik közigazgatási szervezetükről, az ötödik pedig a czi­­gányvajda vendégszeretetéről szól. A czigányok ere­deti hazáját ezelőtt sokfelé keresték. A legnépszerűbb hiedelem Egyiptomból származtatja, azért hívják nálunk Faraó népének, azért mondja népdalunk a szép czigányleányt egyptomi szépségnek, sőt czigá­­nyaink maguk is azt mondják, hogy ők Faraó iva­dékai. Egyenesen ráhivatkozik e nemes eredetére

Next