Pesti Napló, 1889. november (40. évfolyam, 301-330. szám)
1889-11-17 / 317. szám
Fővárosi ügyek. A főváros költségelőirányzata. A főváros jövő évi költségelőirányzata a tanács összeállítása szerint tudvalevőleg 280.113 frt hiánynyal záródott le, amelynek fedezése czéljából a tanács azt javasolta, hogy a házbér krajczárok 3 krról 4 krajczárra emeltessenek. A pénzügyi bizottság nem találta indokoltnak e hátbéradó természetű adóemelést, mert abban a nézetben van, hogy az egyensúly a takarékosság elvének szem előtt tartása és némely elhalasztható közmunkák költségeinek törlése mellett adóemelés nélkül is fentartható a nélkül, hogy ezáltal a főváros fejlődése megakasztatnék. A pénzügyi bizottság ennek következtében a rendes kiadásokból 61.052 frtot, a rendkívüli kiadásokból pedig 145.374 forintot, összesen tehát 206.426 forintot törölt, s ekként a hiányt 73.687 forintra szállította le, amelynek fedezetére a bizottság nézete szerint a fővárost megillető regále - kártalanítási jutalékból már a jövő évben várható pénzösszeg elégséges leend. A tanács ma délben tartott rendkívüli ülésén tárgyalta a pénzügyi bizottság javaslatát. A tanács, jóllehet a költségelőirányzat egyes tételeit már eredetileg is a takarékossági szempontok figyelembe vételével s a tényleges szükségletnek megfelelően állapította meg s jóllehet főleg a köztisztasági, útépítési és útfentartási czélokra előirányzott összegek változatlanul hagyását a főváros fejlődése érdekében kívánatosnak tartotta volna, mégis a pénzügyi bizottság jelentésében felsorolt indokokból hozzájárul a bizottság által javaslatba hozott törlésekhez. E törlések következtében a házbérkrajcrároknak tervezett felemelését a tanács ezúttal szintén elejtendőnek véli s a közgyűléshez intézendő jelentésében annak fog kifejezést adni, hogy a költségvetés eredeti összeállításakor az italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelmi többletben való részeszedést a jövő évre abból az okból nem vette figyelembe vehetőnek, mert azon nézetben volt, hogy a fővárost e czímen már a jövő évre megillető esetleges jövedelem a kormány által csak 1891-ben fog folyóvá tétetni; de miután a képviselőház pénzügyi bizottságában a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy e várható jövedelem fejében kész a fővárost már a jövő évben megfelelő összegű előlegben részesíteni, ennélfogva ő is helyesnek tartja, ha a fedezet megállapításánál az ily kép kilátásba helyezett előleg figyelembe vétetik. A tanács által ekként újból megállapított költségelőirányzat szerint a hiány 62,065 forintot tesz ki, amelynek fedezetéül az italmérési jövedelmekből a fővárost megillető jutalék jelölhető ki. Ami a részleteket illeti, a tanács a főváros hivatalos értesítőjére előirányzott 5000 frtot nem véli törlendőnek, mert a közgyűlés csak nemrégiben határozta el ez értesítőnek további kiadását. Ami a pénzügyi bizottság által felvetett azon kérdést illeti, vajjon nem volna-e indokolt,hogy a házbérkrajcrár 1890. évi január hó 1-jétől kezdve a különben adómentes természetbeni lakások házbérértéke után is kivettessék, a tanács utasította az adóügyosztályt, hogy e kérdésben az adóügyi bizottmány meghallgatásával minél előbb javaslatot terjeszszen elő. A költségvetést a törvényhatósági bizottság e hó 20-án, szerdán délután 4 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésén fogja tárgyalni. A közegészségi bizottság ma Kamnermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a napirend előtt dr. Hegedűs János tett kérdést az elnöknél, hogy a főváros közigazgatásának küszöbön álló reformja alkalmából, minthogy a kiküldött 20-as bizottságban orvosok nincsenek, a közegészségi részt nem volna-e hajlandó e bizottságban megvitatás alá bocsátani ? Kamermayer azt a választ adta, hogy a 20-as bizottság nem fog a közigazgatás összes ágaira kiterjeszkedni, mert ennek hó nem is volna elég. A 20-as bizottság inkább általános elvek körében mozog. Ha azonban szó lenne a közegészségügy reformjáról is, ő is azon lesz, hogy e részben a közegészségi bizottság véleménye kikeressék. A válasz tudomásul vétele után dr. Helfer tett kérdést, hogy újabb időben a polgármester rendelete következtében többek közt a h ö k h ur u t esetek is bejelentendők lévén, ily esetekben is kell-e tenni az ajtóra vörös cédulát? Gebhardt főorvos igennel felelt. Helfer ennek gyakorlati hasznára nézve megjegyzi, hogy sem ő, sem Gebhardt, mint gyakorló orvos, a hökhurut esetében nem tud más tanácsot adni, mint azt, hogy ha a beteg gazdag, menjen Abbáziába, vagy Tátra-Füredre, ha szegény, menjen a Városligetbe. Az első esetben az üres lakáson a czédula miért állana ? A második esetben pedig ott a czédula az ajtón, de a beteg künn a ligetben, hol se neki, se a dajkának nem lehet a czédulát a hátára ragasztani. (Derültség.) Gebhardt főorvos a dolgot nem tartja alkalmasnak arra, hogy humorisztikus térre vigyék. Ha a beteg elköltözik, további intézkedés nem szükséges. De a legtöbb hökhurutos beteg szegény s legtöbbnyire kénytelenek a szülők otthon tartani, hol a szomszédok gyanútlanul közlekednek vele, ha nincs kinn a vörös cédula s így a ragályozás könnyű. Helfer azt is kérdezte, hogy a hagymaesetek közt a typhoidot is be kell-e jelenteni? Gebhardt erre tagadólag válaszolt, s ha mégis előfordulnak ily bejelentések, azok csak túlbuzgalomból eredhetnek. A bizottság mindkét választ tudomás vette. Elnök megjegyzi, hogy az efféle kérdéseket legjobb lenne a főorvossal rövid úton elintézni. (Helyeslés.) A napirendre térve, javasolják, hogy a belügyminiszter Szalárdi Mór és társának a Hungária-úton szülési- és nőgyógyászati intézetre engedélyt adjon. Fischer S.-nek kérvényét az Erzsébet-köruton a Dob utcza mellett új gyógytár engedélyezése iránt szintén pártolják. Ellenben nemeskéri Kiss Józsefnek kérvényét a Lipót-körutra kért gyógytárnyitás iránt nem tartják teljesíthetőnek. Haberhauer János tanácsos ismertette ezután a hevenyragályos kórház építési terveit. E kórház régóta terveztetik s már régóta égető szükséget képez. A 1. főorvosi hivatal a többféle költségvetés közül a 467.000 forintosat javasolja elfogadásra. A kórház az üllői-úti új kórház mellett épül, attól egy erdő által elválasztva. Állni fog egy emeletes igazgatósági épületből s 200 beteg számára 8 földszintes pavillonból, melyek folyosó által lesznek összekötve. A bizottság hosszabb vita után hozzájárult a tervekhez, pusztán a fűtési rendszer kérdését hagyta függőben, amelyet az állandó albizottság és a középítési 7-es bizottság szakemberek közbejöttével fog megvitatni. Érdekes ásatások. A főváros régészeti szakbizottsága e napokban Havas Sándor elnöklete alatt ülést tartott. Az I. ker. elöljáróság ama jelentésére, hogy a kamarai erdő »Kőérberek« nevű dűlőjében egy halomból régi faragott köveket ástak ki, az orsz. régészeti egyesület titkárát küldte ki a szakbizottság a lelet megvizsgálására. Ez ásatásoknak igen érdekes eredménye lett. Konstatálták ugyanis, hogy ama helyen egy nagyobb szabású középkori egyház vagy zárda állott. A templom alapfalaiból annak régi terjedelme még teljesen rekonstruálható, nem különben a melléképületek és a kőfalak is. Ásatás közben a torony alapfalát takarták föl, honnan egy ép románkori oszlopfőz s a törmelékben, valamint az alapba befalazva egy római sárládafélét s egy római feliratos kő töredékét ásták ki, jeléül annak, hogy ily távolra is elhordták Aquincumnak, a római romvárosnak köveit építkezési anyagul. Sajnos, hogy e feltűnő nagy kiterjedésű romot csak most vették észre, mert a föld tulajdonosa különösen a kelenföldi vasutakhoz évek óta hordatta és adta el a faragott köveket. Az egész egyház különben gyönyörű helyen állott egy előre ugró hegyháton, honnan Kelenföldre, a budaörsi és budakeszi hegyekre, valamint a Dunára nyílik kilátás. Az egész épületet a további ásatás fogja feltakarni, melyre nézve a régészeti szakbizottság már előterjesztést tett a tanácshoz. A főváros idegenforgalma. A statisztikai hivatal kimutatása szerint ez év szeptember havában a főváros összes szállodáiba 12.807 idegen szállt be. Magyarországból 8950 vendég érkezett a fővárosba, külföldről pedig 3857. A legnagyobb járulékot most is Ausztria szolgáltatta, melyből 2201 idegen érkezett és pedig magából Bécsből 1470. Második és harmadik sorban a Balkán félsziget szerepel 586 és Németország 445 idegennel. A Balkán-félszigetről érkező vendégek a következőkép oszolnak meg az egyes országokra : Oláhország 346, Szerbia 128, Bulgária 28 ,Törökország 79 és Görögország 5. Boszniából és Herczegovinából 42 utas jött. A többi európai államokból érkezett utasok közül Francziaországra 142, Angolországra 94, Oroszországra 59, Olaszországra 60, Svájcra 30, Belgiumra 16, Németalföldre 18, Skandináviára 8 s a Pirenaes félszigetre 10 idegen esik. Amerikából összesen 129 utas, érkezett, köztük az Egyesült Államokból 119. Az Ázsiából számazó idegenek száma 15-öt tett, az afrikaiaké pedig 7-et. hangja hallatszott fel (?) Fragóni Fulvio herczeg fogata tűnt föl a magasban, két fullajtártól kisérve. Ez ismét egy jól megírt drámai jelenet, de ismét mi a vége ? Fulvio megmenti Ithakát, Orlandót »megsemmisíti« egy szavával: »Ithaka napfényes mosolylyal sietett a herczeghez, ösztönszerüleg érzé, hogy meg kell hálálnia ennek jóságát, s megragadva kapuja szélét (ez nyilván sajtóhiba, mert »kabát« akart lenni) ajkaihoz nyomta. A fiatal Fragóni Fulvió el volt szédülve Ithaka érintésétől.« Ő volt tehát a helyzet ura, s mégis miként használta fel? »Indulót fújni parancsolt a fullajtároknak. G r o o m ja (ez fontos személy !) fölugrott a kis fogat hátulsó ülésére, s ő kezébe véve a gyeplőt, lassan vontatva, rossz kedvvel fordult meg a sziklás utón, s keresztül robogva a mélység fölötti hídon, felkanyarodott a hegység útjára, de (nos ? nos ?) a fordulónál még egyszer visszapillantott, hanem láthatná-e még egyszer Ithakát?« Hatalmas szatíra! Eközben (ami ismét megható leírás, mert itt Beniczkynének nem a társadalmi konvencziókkal, hanem a természet törvényeivel van dolga), az öreg Leticzia meghal, Ithaka visszaindul Orlandóhoz, hogy visszavigye neki a pénzt, melyet Orlandó adott, mikor Ithakát megvette, Leticziának; ugyanakkor Fulvia herczeg házában megjelennek a társadalmi konvencziók új alakjai, Perugia grófné (Fulviónak nénje) s leánya Selika. Mi lenne a grófnénak más czélja, mind Selikát elvétetni Fulvióval?—s ezzel megindul az intrigya. E nők a finom műveltség majmai, vipera nyelvekkel. Más különben viaszbábok, melyek srófokra járnak. Elmondják Fulviónak, hogy útközben egy nagyon érdekes leányt láttak (kiben Fulvio Ithakára ismer), Jerichó felé menni. Fulvio magán kívül lesz, mert ha Ithaka a czirkuszhoz kerül, akkor »nem fogja őt többé látni!« Nyeregbe veté magát tehát, s száguldott Jerichóba; ott Ithakát épp akkor érte utól, mikor a czirkuszba be akart lépni. Fulvió könyörög neki, hogy ne lépjen be, de Ithaka nem hajlik: végre Fulvió az ultima ráczióhoz nyúl, s azzal fenyegeti Ithakát, hogy el fogja romboltatni azt a kunyhót, melyben az öreg Leticzia meghalt. Ez meghatja a vad leányt,s ez a vonás ismét jól van eltalálva, s követi Fulviót, aki mind nagyobb érdekkel szemlélte a leányt s »nem emlékezett, hogy valaha ily jól mulatott volna életében.« (Mily sivár szív ez a »herczeg !«)Ámde a Hekata-torkolatnál ismét elvált Ithakától s haza ment a fényes palotába, »a legégetőbb szenvedélyt vive magával Ithaka iránt szivében.« Otthon a hölgyek »észrevehető hidegen fogadták.« Új vendég is érkezett. »Egyike a társaság legfeltékenyebb tagjainak, Ossimo Róbert gróf, az olasz parlament hires tagja.« S tudják önök, ki ez a hires férfin? Olympiának, Olaszország legszebb asszonyának a férje, aki homlokán öles szarvakat hord, de azért neje is, ő is »ünnepelt alakok«, mert szigorúan megtartják a konvencziókat! — Ossimo grófnak föltűnik az Ithaka név, mert ős neje hosszabb ideig laktak Ithaka szigetén. (Az olvasó sejteni kezdi, hogy Ithaka senki más, mint Olympia grófnő törvénytelen leánya.) Most jön a herczegi szalonélet. Selika zongorázik, s Fulvia mereng, hogy mi történt Ithakával? »De azt, hogy elválásuk óta mi történt vele, nem is álmodta, s ha sejtené, hogy Ithaka üldözött vadként kóborol a hegységben,mig ő pompás termében róla álmodozik,s gyémántokkal,virágokkal és csipkében képzeli maga elé , bizonynyal nem látta volna őt senki helyén.« (Ugye nem?) De »Selika éppen Arditől (Mily kedves!) énekelt egy szép románczot, midőn az ebédet jelezték, és a társaság a legjobb étvágygyal sietett az ebédlőbe a háziúr után, ki karján vezette nővérét az asztalhoz, s vele szemben helyet foglalt.« No de most jön a java. » Ebéd után hírül hozzák Fulviónak, a ki már két ízben szalasztotta el »őrült szenvedések és tombolások közt Ithakát, hogy Ithaka ismét nincs sehol! A kunyhó bezárva, sehol egy lélek. »Fulvió majdnem felorditott dühében !« És aztán olyan hangon, ahogy »sohasem szokott öreg komornyikjával beszélni,« parancsolt neki: »Menjen azonnal a helyszínére, és . . . (Nos ? nos ?) és . .. . — tudjon meg mindent!« De elég! Mi már mindent tudunk. S nem is folytatjuk tovább a részletezést. Fulvió nagynehezen még fölleli Ithakát, s most már kastélyába viszi, s ott az előkelő hölgyvilág szörnyű megbotránkozására külön lakosztályt rendez be neki, hol Ithakát naponkint »megnézi.« »Mi szándékod van e leánynyal?« kérdi Ossimo. »Még nem tudom, (feleli Fulvió,) azt hiszem semmi más, minthogy élvezet őt látnom és bámulni szépségét.« (Íme egy herczegi agylágyulás psichológiája.) Hanem most megjelenik a büszke s ünnepelt Olympia is, és a társaság teljes. Az affektáczió remeke mindaz, ami ezután történik. Olympia fölismeri Ithakát, aki csakugyan az ő leánya, s minden áron el akarja távolítani, nehogy titka kitudódjék és elveszítse hazugság által bitorlott »poziczióját.« Még a diskurzusok is,melyeket folytatnak,megjelenhetnének a góthai almanachban. S néha a legválságosabb szituácziókat jez úszó oldja meg: »tálalva van.« (Itt persze abba kell hagyni mindent, s finom udvariassággal s jó étvágygyal asztalhoz ülni!) Közbeközbe Fulvió »iszonyú kedélyállapotban érkezik haza.« A nők folyvást ostromolják: mi czélja van Ithakával ? »Czélom ? feleli Fulvió halkan vontatva, — semmi czélra nem gondoltam eddig. Csodáltam s talán szerettem, mint egy nagy festő remek alkotását csodálni szokták.« Ithaka ismét eltűnik, s Fulvió már végkép elcsügged ; de ime egyszerre csak Rómában a király estélyén találkozik vele, mint Egéra grófnővel. És ime Fulvióban, a konvencziók hősében, aki Ithakát ötször engedte elbolyongani a hegyek közt, czirkusz-bohóczok közt, és sohasem kérdezte tőle, hogy nem történt e baja? nem környezték e veszedelmek? — ebben a hősben most egyszerre sötét gyanú támad, hogy »miféle összeköttetésben áll Ithaka a királylyal?« Nos! tehát a legintimebb összeköttetésben, mert az olasz király leánya, aki Olympiától született! S amint ezt a nemes herczeg megtudja, azonnal kezdi sejteni, hogy mily szándéka van Ithakával ? Mert most már a konvencziók nem állják útját az egyesülésnek. S végül a titok kitudódik, Olympia megmérgezi magát, s Fulvia nőül veszi, — Ithakát ? nem, hanem Egéria grófnőt A másik regény a »Szakály ellen« szintén e fajtából való. Grófok, angol lordok, orosz herczegek szerepelnek benne. A szerelmes ifjú itt sem nyugszik előbb, míg személyesen nem utazik Londonba, megtudni, hogy »szerelmének tárgya« igazán grófkisasszony-e vagy csak talált gyermek ? Az orosz herczeg eleinte úgy indul, mintha ő lenne az egyedüli, aki, minden léhasága mellett is, természetes ember, de csakhamar kiesik a játékból s a konvencziós hős, miután megjárta Londont és a társadalmi konvencziók törvényein nem tudott keresztül ugrani, tehát átugrik egy nagy kőkerítésen és félholtan esik le kedvesének lábai előtt. Persze a konvenczionális liba erre rögtön megindul s mindent megbocsát s boldog pár lesz belőlük a konvencziók áldása alatt. Ellenben Valentine, a hiú, számitó szívtelen leány, aki a herczeget elvesztette, megmérgezi magát. Mert Beniczkyné alakjai mindent túl tudnak élni, csak a hiuságon ejtett sebeket nem. Ezekbe belehalnak. A »Szabály ellen« czímű regényben már egészen kodifikálva van a konvencziók szívtelensége, és az apák és anyák a legnagyobb hidegvérrel oktatják gyermekeiket a legnagyobb hitványságokra. Íme egy jelenet a fiú s anya közt: (Gróf Drávay Livius megtudja Abyssin gróftól, hogy Sultána, kit Livius szeret, talált gyermek, s ezt közli anyjával.) »Drávay grófné elmerülve gondolkozott. — Te szereted Sultánát ? — kérdé szemeit figyelmes vizsgálódással függesztve fiára. — Akarnám-e őt nőül venni, fia nem volna úgy ? — Igaz ! De tegyük fel, hogy ő csakugyan nem volna a gróf leánya ? — Ez nagyon fájdalmas tudat volna rám nézve. Sultána miatt! — És visszalépnél ? — Anyámtól, ki oly jól ismer engem, nem vártam volna e kérdést. (De azért mégis elutazik Londonba keresztlevelét kutatni.) — Mit tennél? — ismétlé kérdését izgatottan a grófné. — Azt, amit eddig, megmaradnék elhatározásom mellett. — Erről gondolkoznunk kell fiam, mielőtt elhatározó lépést teendesz.« E sorok elején önkénytelen objektivitásnak neveztük azt a tükröt, melyben Beniczkyné a konvencziók által eltorzított sivár lényeket bemutatja. De ha e kifejezés ellen azt hoznák föl, hogy az objektivitás minden alakban öntudatos alkotást jelent, Beniczkyné pedig talán nem akart szatírát írni, mikor pedig azt írt, — akkor mi erre azt felelnék, hogy mégis megmaradnánk ama kifejezés mellett, mert nem objektív-e a tükör, mely mindent úgy tükröz s a mint van, s e mellett nem önkénytelenül teszi-e azt ? Beniczkyné az előkelő világban él, tehát azt a lélektant, azt az érzési és gondolkozási módszert tükrözi, melynek benyomása őt folyvást körülveszi. Ez a lélektan, a maga moráljával, és a maga ízlésével, előttünk közönséges plebejusok előtt, akik olykor a természeti törvények igazságaira is adunk valamit, érthetetlen, sőt csaknem ostoba, és minden körülmények közt nevetséges. Mi úgy gondolkozunk mint Alcest, — Beniczkyné alakjai úgy gondolkoznak s cselekesznek mint Cleant, és Trissotin. Moliére ugyanazokat a konvencziókat tette nevetségessé, melyeket Ibsen támad, s Beniczkyné ugyanazt a társadalmat irja le, mely még a szalonkát, vagy a foglyot sem eszi jó izűen, ha csak az legalább egy hétig nem feküdt már a ravatalon. Az a társadalom aligha köszönheti meg Beniczkynének, hogy oly élethíven fotografálja le, de előttünk ez az őszinte leleplezési modor annál mulatságosabb. S meglehet, hogy némely olvasó, vagy némely kritikus, azért a tömérdek lélektani képtelenségrőt, konvenczionális erkölcstelenségért, természetellenes kegyetlenségért, undorító materializmusért, mindenben csak az előkelőséget kereső hóbortért s affektáczióért, melyekkel e két regény tele van, Beniczkynét vonja felelősségre, de én ezt igazságtalanságnak tartanám, mert Beniczkyné nem tehet arról, hogy az a társadalom, melyben már a bölcsőt is a szívtelen és hipokrita konvencziók ringatják, nem teremhet más alakakokat és más helyzeteket, mint minőket ő ír le. És kivált a női jellemeket tudja kitűnően rajzolni ama világból. Nagyon sok oly titkot elárul, melyekhez a férfi csak igen sok tönkre tett illúzió árán juthat el az életben. Ami a regények kompozíczióit illeti, azokban mindenütt van lelemény s képzelet, csakhogy néhol a cselekvény megáll és túlságosan szünetel. Költészet is csillámlik föl egyes részletekben és gyakran meglepő életigazságokra bukkanunk. Persze, költői igazságtétel, az nincs. Hisz minden a konvencziók kedvéért történik. Az előadás könnyed, s csak egyes helyeken pongyola. S egészben véve mindkét regény nagyon élvezetes és mulattató olvasmány. Csakhogy persze olvasni kell tudni. x. y. z. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 17. A miniszterek nem fogadnak. A pesti izr. hitközség kórházának ünnepélyes felavatása d. e. 10 órakor (Szabolcs utcza). A budai körvasút létesítése, vezetése és a csatlakozás módja körül felmerülő kérdések megvitatása d. e. 10 órakor a kereskedelmi miniszteriumban. Séta-hangverseny a VI—VII. ker. körben. Nemzeti múzeum: képtár d. e 9— d. n. 1. A többi tárak megtekinthetők 50 kr beléptidij mellett. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12. Állatkert nyitva egész nap. Beléptidij 30 krajczár. Lapunk legközelebbi szárm,refulbivüm kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal : Tanügy. — Tudomány, irodalom. — Tárcza:A vásárosok. — Közgazdaság: A lefolyt hét gazdasági története. — Heti szemle a gabonáról és a terményekről — Vegyes közlemények. — nov. 16. Apponyi Albert gróf a ma délutáni gyorsvonattal Eberhardról Budapestre érkezett. Perczel Miklós választói közt. Pécsről sürgönyzik. Perczel Miklós városunk orsz. képviselője ma ideérkezett, hogy beszámoló beszédét tartsa. A pályaudvaron nagy számú polgárság fogadta, s a párt nevében Erreth ügyvéd üdvözölte. Perczel holnap délelőtt tíz órakor tarja beszámolóját. Lauka Gusztáv jubileuma, mint lapunknak írják, e hó 24-én lesz Nagy-Becskereken. Torontál megyében az esemény iránt élénk érdeklődés nyilvánul s a megye a jubileum alkalmából nyugdíjképessé tette az örök ifjú, még most is vidám kedélyű írót és nejét, elengedve neki tizennyolcz évet a Statutumszerű szolgálati időből. Magyarosító tanítók jutalma. A Nógrádmegyei Intézet a magyar nyelv sikeres tanításának és a magyar hazafias nevelésnek előmozdítása czéljából már régóta osztogat kisebb-nagyobb jutalmakat a nógrádmegyei, nem magyar tannyelvű iskolák tanítói között. Az idén Komjáthy Anselm kir. tanfelügyelő és Szováthy Lajos tanítóképezdei igazgató jelentése alapján Bendik János csehbrézói tanító kapta, a Huszár Károly-féle 200 frtos nagy jutalmat, kinek pár év alatt sikerült iskolája tannyelvéül a tót mellé a magyart is alkalmaznia. Jankó Sámuel, maskovai tanító, 100 frt, Szancsik Bogyiszló alsó-esztergályi és Bodiczky Dániel pribóji tanítók pedig 50—50 frt jutalomban részesültek. A villamosság fölfedezője. Eddig azt hitték, hogy Nollet apát volt Fraklin Benjámin előfutára és hogy ő állapította meg először a villamosság és a villám közti viszonyt. E felfogást megdönti egy kis könyvecske, melyet csak most fedeztek föl és melyet Eusebio Ignario velenczei orvos 1740- ben, tehát két évvel Nollet fölfedezése előtt adott ki. A könyv czíme : »Az elektromosságról, vagy a testek elektromos erejéről.« Érdekesen tárgyalja a villamosság kérdését és a többek közt a következő passzust tartalmazza: »Mily iszonyú meglepetésben fog amaz első kísérletező részesülni, aki feltalálva a dörgés mesterséges előállítását, kíváncsisága áldozatául fog esni.« A csurgói ref. főgimnáziummal, az állammal kötendő szerződésre nézve, a múlt hét folyamán végeztettek be a tárgyalások a b.-somogyi egyházmegye megbízottai és Beöthy Zsolt dr., a kormány képviselője által. A szerződési tervezet, mely szerint az állam a csurgói ref.főgimnázium fentartásához évenkint 8600 írttal járul s ezért 3 tanárt nevezhet ki, aláírva a közoktatásügyi minisztériumhoz s a felekezeti főhatósághoz fel is terjesztettek. E tárgyalások alatt a főgimnázium részére a következő alapítványok létettek : Bartha Sándor dr., a természetrajzi múzeum gyarapítására korábban tett alapítványát 200 forinttal emelte, Bodola László főgimnáziumi tanár a természettani múzeum gyarapítására 70 frtot, Kondor József főgimnáziumi tanár a magyar irodalomból tűzendő pályatételre 100 frt, Beöthy Zsolt dr. 5 darab aranyat tűzött ki azon tanuló részére, ki a gimnázium 100 éves emlékünnepélyére — 1892-re — legjobban írja meg Csokonai életrajzát. Vida Károly dr. pedig 200 frt alapítványt tett a magyar történet és irodalom ápolására. Laaba őrnagy meghalt. Nemrég jelentették Szófiából, hogy Laaba bolgár titkos tanácsos, ki Dobner volt honvédszázadossal együtt lekisérte Koburg Ferdinánd herczeget Bulgáriába, megrongált egészsége helyreállítására több heti szabadságot kapott. Ma egy szűkszavú bécsi távirat azt jelenti, hogy Laaba Hietzingben meghalt. A bolgár fejedelem egyik legmegbízhatóbb emberét és legkiválóbb katonai tanácsadóját vesztette el benne. Laaba Menrad, ki az öt venét már túlhaladta, néhány évvel ezelőtt még mint őrnagy szolgált a közös hadseregben, első ízben ama pere által vált ismeretessé, a melybe egy katonai röpirat kiadása következtében keveredett. Mikor ugyanis János főherczeg, ki e napokban lemondott főherczegi rangjáról, a hetvenes évek elején nagy feltűnést keltett röpiratát a tüzérségről és Németország ellen kiadta, akkor Laaba őrnagy e röpiratra egy másik, Lipcsében engedelem nélkül megjelent röpirattal felelt, amelynek hangja nagyon is éles volt. A hadügyi kormány akkor nagy erőfeszítéseket tett, hogy kitudja a ma névtelenül megjelent röpirat szerzőjét s végre Laaba őrnagyban fedezték azt fel. Laabát erre perbe fogták, a mely azzal végződött, hogy Laaba elvesztette katonai rangját. Mikor János főherczeg megtudta, hogy közvetve ő volt Laaba szerencsétlen sorsának okozója, pártfogásába vette. Később sikerült neki ő Felségétől kegydíjat kieszközölni s Bécsben élt katonai, de főleg sporttársadalommal foglalkozva, 1886-ban visszanyerte ő Felsége kegyelmét az őrnagyi rangot, de a hadsereghez való szolgálaton kivüli viszonyba jutott. Midőn azonban 1887. aug. 11-én Koburg Ferdinánd herczeggel leutazott Bulgáriába, útjában Temesvártt a 7. hadtest parancsnoksága részéről egy ezredes felszólította, hogy vagy térjen rögtön vissza Bécsbe, vagy pedig írja alá a hadsereg kötelékéből való kilépés iránti kérvényét. Laaba az utóbbit tette és tovább utazott Szófiába A kegydíjat azonban, ha nem csalódunk, haláláig kapta. Nemzetközi munkásünnep. A magyarországi munkások körében mozgalom indult meg, hogy a párisi nemzetközi kongresszus határozatához alkalmazkodva, a jövő év május 1-én nemzetközi munkásünnep tartassák. Ez ünnepély célja, hogy a nyolcz órai munkaidő behozatala érdekében az összes munkások általános tüntetést rendezzenek. Grünwald Béla orsz. képviselő egészségének helyreállítása végett Mentonéba utazott, hol huzamosabb ideig fog maradni. A füstnélküli lőpor feltalálója, Schwab őrnagy, mint Pozsonyból jelentik, ott időzik s a dinamitgyárban kísérleteket folytat oly irányban, hogy az új lőpor a most használatban levő töltényekhez alkalmazható legyen s a Männlicher-fegyvereket tovább is megtartani lehessen. Az új lőpornak tudvalevőleg sokkal nagyobb feszereje van. Püspökök értekezlete. Bécsből jelentik, hogy ma délelőtt a püspökök ismét teljes gyűlésre jöttek össze gróf Schönborn bibornok elnöklete alatt. Fürstenberg bibornok már tegnap délután visszatért Dimittzbe. A szerelem áldozata. Fehér megyében a Szent- Mihály községhez tartozó sárpentelei pusztai út melletti fenyvesben — mint levelezőnk jelenti — e hó 14-én egy 24 évesnek látszó, intelligens fiatalember holttestére akadtak. A boldogtalan egy fenyőfára akasztotta fel magát. Kilétét nem lehetett megtudni, mert még alsóruháiból is kiégette a hezüket. Zsebében a következő levelet találták : »Semmikép sem akartam ezt a csúf halálnemet választani, de lőfegyverhez feltűnés nélkül nem juthatván, kénytelen voltam vele. Székesfehérvár nagylelkű embereit kérem temettessenek el tisztességgel, mely engem intelligens, művelt fiatal embert bizonyára megillet. S ha kilétem ki fog tudódni, szüleim hálával fogják megtéríteni az illetőknek temetési költségeimet. Ev. ref. vallásu vagyok. Imádott Gizella — kihez rangodnál, férjes voltodnál — szóval az egész rokoni ismeretségnél fogva csak platói tisztasággal mertem felemelkedni, még gondolatban is bocsáss meg ennek a fiatal gyereknek, ki bájaid által megigéztetve, téged még most a halál révén sem bir feledni. Kedves áldott angyali jó szüleim és drága jó testvéreim, szeretett rokonaim, ismerőseim, barátaim, én szerettelek, imádtalak benneteket, bocsássatok meg és feledjetek el. Írtam Székes-Fehérvárott, 1889. nov. 3. N. N.« A félegyházi sikkasztások ügyében ma Félegyházán népgyülést tartottak, melyen elhatározták, hogy Pest megye sérelmes ítélete ellen, a belügyminiszterhez fordulnak. A népgyűlés óhaját száz tagú küldöttség fejezi ki majd a miniszternek. Utazás Olaszországba. A magyar államvasutak városi menetjegyirodája tudvalevőleg deczemberben utazást rendez Olaszországba, melynek résztvevői csupán Fiuméig, illetve Abbáziáig utaznak együtt, hogy innen a menetjegyiroda jegyeivel, melyek ellátásra is szólhatnak, szétoszoljanak több irányba, a Riviérára azok, akiknek egészségük a téli zord idő kerülését teszi kívánatossá ; Velenczébe, Genuába, Florencébe, Rómába vagy Nápolyba azok, akik mint turisták óhajtják Olaszország e pontjait meglátogatni. A menetjegy iroda külön vonatával a szükséghez képest egy vagy két »Waggon Lits« is indul Budapestről, azok számára, akik beteges állapotuknál fogva útközben a lehető legnagyobb kényelmet kívánják. Az utasok Budapesten nemcsak az összes nevezetesebb olaszországi pontokra válthatják meg úti jegyeiket s egyes városokba igényeikhez mért ellátási jegyeket bizonyos fogadókba, tetszés szerinti időre, de válthatnak jegyet a Lloyd-hajóra s azzal utazhatnak Corfuba, Egyiptomba, Alexandriába, esetleg Máltába. Épp azért látszik szükségesnek, mivel sokan vannak, akik San Remóban vagy Nizzában csak a tél elejét, ridegebb részét pedig még melegebb éghajlat alatt óhajtják tölteni. Az egész utazásról részletesebb felvilágosítást fognak a nemsokára megjelenő programmok adni. A katonatiszti brutalitás alkalmával, melynek az üllői-úti laktanya az utó-ellenőrzési szemlén volt színhelye, mint írtuk, négy egyént az őrség elvitt a budai két-nyulkaszárnyába s ugyanoda szállították Buchleitner Nándort is, akit Nagy Arthur főhadnagy megsebesített. Mint értesülünk, a letartóztatott egyének közül hármat negyvennyolcz órai fogságbüntetés leülése után ma délután szabadon bocsátottak. Neveik: Nonn, Malmarics és Müller. A megsebesült Buchleitner Nándor azonban egyelőre még a 16-ik számú helyőrségi kórházban maradt felgyógyulása után ama vád miatt, hogy Nagy Arthur főhadnagyot megütötte, a katonai bíróság elé fogják állítani. Hogy a főhadnagyot miféle módon büntetik meg, arról egyáltalán nem is beszélnek. József főherczeg a czigányokról. — A néprajzi társaság ülése. — Legfiatalabb tudományos társulatunk: a nemrég megalakult néprajzi társaság nagyszámú közönség előtt tartotta ma első felolvasó ülését. A tárgysor legérdekesebb pontja József főherczegnek a czigányokról szóló dolgozata volt, melyet Ponori Thewrewk Emil mutatott be. A felolvasást a következőkben ismertetjük : A főherczeg ez értekezése az »Osztrák-magyar monarchia írásban és képben« czimű munka számára készült. Öt részre oszlik, melyeknek elseje a czigányok származásáról és nyelvéről, második a vallásukról, a harmadik rész családi életükről, a negyedik közigazgatási szervezetükről, az ötödik pedig a czigányvajda vendégszeretetéről szól. A czigányok eredeti hazáját ezelőtt sokfelé keresték. A legnépszerűbb hiedelem Egyiptomból származtatja, azért hívják nálunk Faraó népének, azért mondja népdalunk a szép czigányleányt egyptomi szépségnek, sőt czigányaink maguk is azt mondják, hogy ők Faraó ivadékai. Egyenesen ráhivatkozik e nemes eredetére