Pesti Napló esti kiadás, 1889. december (40. évfolyam, 332-360. szám)
1889-12-02 / 332. szám
Budapest, 1889.Hétfő, deczember 2. 332. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, deczember 2. Bulgária és monarchiánk. A párisi »Temps« azt a hirt kapja, hogy Bismarck herczeg, mikor Kálnoky gróffal Friedrichsruhéban találkozott, elmondotta neki, hogy Sándor czár rész néven veszi, hogy a monarchia szófiai képviselője, Burián, igen benső érintkezésben áll Ferdinánd fejedelemmel, noha azt a hatalmak még nem ismerték el. Kálnoky gróf igazoltnak találta a panaszt s utasította Buriánt, hogy több tartózkodást kövessen. Az olasz-franczia viszonyokra Imbertó király trónbeszéde igen kedvező benyomást gyakorolt. A differencziális taristák megszüntetését a párisi lapok, ha nem épen tényleges közeledésnek, de legalább a közeledési szándék jelzésének tekintik s azt mondják, hogy az egyszerű udvariasság parancsolja Francziaországnak, hogy e kísérletet ridegen vissza ne utasítsa. Kiemelik, hogy a tarista háború a két államot nemcsak rokonszenveiben, hanem érdekeiben is egyaránt sérti s hozzáteszik, hogy ha az Umberto király által jelzett rendszabályok csakugyan alkalmasak a vámháború megszüntetésének idejét siettetni, úgy »a két állam viszonyainak történetében — mondja a Temps — díszhelyet fognak érdemelni.« ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 2-án. A képviselőház ma kezdte meg a miniszterelnöki tárcza részletes tárgyalását, s a mai vita — mint azt előre sejtettük — csakugyan egy nagyarányú diskussszióvá fejlődött ki. A vitát Váry Árpád kezdte meg s figyelemmel hallgatott beszédében indítványt tett,hogy a miniszterek eskü mintái a törvénykönyvbe czikkelyeztessenek. Ezt az indítványt a mérsékelt ellenzék részéről Beöthy Ákos szabályos támogatásban részesítette. Ezután következett Ugron Gábor nagyszabású szónoklata Tisza Kálmán miniszterelnök 15 évi kormányférfiúi működéséről, s e beszéd nemcsak mint politikai szónoklat mondható remekműnek, hanem ép oly remekmű az, mint történetpolitikai essay; s nincs a miniszterelnök politikai egyéniségének s működésének olyan részlete, melyet a beszéd meg ne világított volna, az igazságnak világosságával. Ugrán nagyszabású beszéde Tisza miniszterelnökre súlyos csapásokat mért, — s rendkívüli hatást tett az egész ellenzékre. — E szónoklat képezi a mai emlékezetes ülésnek egyik kimagasló eseményét és sem annak államférfim fejtegetését, sem művészi kidolgozott kritikáját nem lehet sem megdönteni, sem meggyöngíteni. Alább egész terjedelmében közöljük e remek szónoklatot, melynek politikai méltatására még visszatérünk. Ugrón után a kormánypárt soraiból Horváth Gyula állt fel, vagyis a legszellemesebb férfiú az egész többségben, mert más nem is merészelt volna arra vállalkozni, amit még Horváth Gyula sem tudott megoldani. Mert nem tudott. S bármily elmésen állította fel a tételeket, hogy igazolja azt, hogy a miniszterelnöknek van tekintélye, s hogy az ő további uralma korrekt parlamentáris alapon nyugszik, s hogy a ragaszkodás hozzá nem személyes természetű, és bármily ügyesen forgatta is e tételeket Horváth Gyula, de minél tovább haladt, annál több ellentmondásba keveredett, s a végén a fényes eszmesziporkák utján, egy sötét khaosz maradt a beszéd után. Mert csak az igazságok fénye állandó; a szellemsziporkák, melyek az igazság rovására akarnak világítani, fölcsillámolhatnak, de rögtön ki is alusznak. Horváth Gyulának Apponyi rögtön felelni akart, de eközben felállt Tisza Kálmán miniszterelnök s rögtön elkezdődött a zajongás, és tartott is, míg csak Péchy Tamásnak eszébe nem jutott az az ügyes ötlet, hogy megkérdő az ellenzéktől: »várjon azért nem akarja-e a miniszterelnököt meghallgatni, mert fél a beszédjétől?« — Erre a kérdésre az ellenzék azzal felelt, hogy kihallgatta a miniszterelnököt, ámbár a miniszterelnök mai felszólalása nem volt sikerült. És a miniszterelnök azt, hogy őt ma kihallgatták, sietett is azzal viszonozni, hogy mihelyt beszédét végző, kisietett az ülésteremből, ami ép úgy tűnt fel, mintha Apponyi elől futott volna meg. Többen követték a miniszterelnök példáját, mire az ellenzék gúnyos megjegyzéseket tett. De hát a miniszterelnöktől nem lehet eltagadni, hogy ma igen jó érzéket tanúsított, midőn Apponyi elől a folyosóra menekült, mert Apponyi talán még soha sem tartott oly fényes rögtönzést, mint ma, talán még sohasem volt az igazságnak inspirácziója által úgy áthatva, mint ma, midőn anélkül, hogy hitte volna, hogy föl kell szólalnia, egyikét rögtönözte a legnagyszerűbb parlamenti szónoklatoknak. Apponyi Albert, minden szofizmától megtisztította a politikai helyzet felfogását, s bemutatta azt, a miniszterelnök helyzetével szemben, a maga valóságában és igazságában. S e beszédnek óriási sikere mellett, nem a legkisebb sikere az is, hogy a miniszterelnök, aki csak az imént fejtegette, hogy neki nemcsak joga, de kötelessége is részt venni a miniszterelnöki tárcza körül folyó diskusszióban, jónak látta e kötelességét Apponyi beszéde alatt a képviselőház folyosóján leróni. Az ellenzék Ugron és Apponyi beszédeinek benyomása alatt nagyon lelkesült hangulatban hagyta el az üléstermet. A vitát holnap folytatják. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, dr. Roszner Ervin, Madarász József. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, gr. Teleki Géza, Baross Gábor, Szilágyi Dezső, gr. Szapáry Gyula, Josipovich Imre, gr. Csáky Albin, dr. Fejérváry Géza. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök meghatalmazást kér, hogy a Zalay István halálával megüresedett mádi kerületben az uj választást kiírhassa. Megadatik. Bemutatja Tisza-Bura község polgárainak Herman Ottó képviselő által beadott kérvényét, melyben az 1879-dik évi 50. törvényczikk 31. §-ának módosítása iránt kérelmeznek. Felolvasásra kerül ezután az elnök havi jelentése, mely tudomásul szolgál. A kisebb tárczák. Következik a napirend :a jövő évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. A »miniszterelnökség« tételénél Vállyi Árpád felszólal, hogy a maga és elvtársai nevében határozati javaslatot terjeszszen be. Jól tudja, hogy minden államhivatalnok köteles hivatalba lépésekor esküt letenni, amely eskü formái ismeretesek. Csak az állam első hivatalnokainak, a minisztereknek esküje ismeretlen, holott ez az első sorban, mely a nemzetet legjobban érdekelné. Mert a miniszterek épp úgy hivatalnokai a koronának, mint a nemzetnek s éppen ezért kétoldalú esküt kellene tenniök. Minthogy a miniszterek tettei sokszor vannak ellentétben a nemzet jogos igényeivel, az a hit kezd elterjedni, hogy a miniszterek esküjének ismerése megengedné a kulcsot e jelenség megértéséhez. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Nézete szerint igen káros politika az, hogy terjedni engedik azt a hitet, mely szerint a miniszterek esküje ellentétben van a nemzet jogos igényeivel s a kormánynak kötelessége volna ez esküformát a nemzettel megismertetni s azt törvénykönyveinkbe iktatni. Ez okból a következő határozati javaslatot terjeszti be: »Tekintve, hogy a miniszterek egyszersmind a korona tanácsosai és a nemzet meghatalmazottjai is, tehát a miniszteri eskünek összhangban kell állania a corona és a nemzet jogaival, határozza el a képviselőház, miszerint utasítja a miniszterelnököt, hogy a miniszterek esküje szövegének törvénybe igtatása iránt terjeszszen be javaslatot. Kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Beöthy Ákos nem szól a költségvetéshez, mert a miniszterelnök politikájáról, mely itt szóba jöhetne, már eleget beszéltek. Egy inczidensre azonban, mely a szombati ülésen történt, megjegyzést akar tenni. Midőn ugyanis Pázmándy Dénes elmondta azt a sérelmet, hogy a delegáczió albizottságának üléseiről " képviselőket kizártak, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy az az ügy a delegácziók elé tartozik. Szóló nincs e véleményen, mert ha a képviselők jogának megóvásáról van szó, akkor elsősorban a képviselőháznak van joga intézkedni. Meggyőződése szerint a delegácziók ügyrendjének nem szabad ellenkezésbe jönnie az országgyűlés két házának ügyrendjével. A képviselőknek joga van a képviselőházi bizottságok, a főrendeknek pedig a főrendiházi bizottságok ülésein megjelenni, aminek logikus következése az, hogy ha van egy bizottság, mely mind a két házé, akkor annak bizottsági ülésein mindkét ház tagjainak joga van megjelenni. E bizottsági üléseken oly dolgokat tárgyalnak, melyek a képviselőházban is szó tárgyát képezik; nem szabad tehát megtagadni a képviselőktől az információt oly dolgokban, mint a hadügy és külügy. Ne beszéljenek arról, hogy e bizottságok ülései azért nem nyíltak, mert ott státustitkokról folyik beszéd. A státustitkok hangoztatása csak arra való, hogy mindenkit felültessenek vele. A német delegáczió nem csinált titkot bizottságainak üléseiből s hasonlóképp kellene nálunk is eljárni. Végre megjegyzi, hogy Vállyi Árpád határozati javaslatához, mely valóban hézagpótló, örömmel hozzájárul. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ugron Gábor: T. ház! Alkotmányos államokban a miniszterelnök állása mindig nagy jelentőségű; most a korona és nemzet egyetértése, közös akarattal megválasztott minisztériumban jelentkezik. A korona a nemzet által kijelölt férfiak közül megválaszt egyet, kit megbíz a kabinet alakításával. Midőn ezt a megbízást adja, reá ruházza az államnak hatalmát, erejének felhasználását, védelmezését, a nemzeti munka vezetése és szervezése czéljából. A nemzet munkássága nagyon hasonlít egy monumentális góth templom felépítéséhez. Elkészül a terv, melyben az egység elvei valósulnak Aki megcsinálja azt a tervet, jól tudja, hogy a munkát nem ő, hanem századok fogják befejezni. És mindaz, aki átveszi a munka vezetését ezen nagy épület megalkotásánál, tudja és érzi, hogy csakis bizonyos időn keresztül lehet ezen nagy épület munkavezetője, mert mások fogják átvenni az ő feladatát és folytatni azt a munkát. De azért, hogy megoszlik egyének és idő közt a munka végrehajtása, már a terv nagysága, monumentális volta és stílszerűsége által meg vannak szabva azon elvek, melyek értelmében kell, hogy a munka létesüljön. Egy darab kő sem jöhet oda, amely meg ne lenne próbálva, hogy vájjon azon időnek, mely idő számára emeltetik azon épület, tartósságát bírja-e ? Egyetlen egy kő sem illeszthető be oda, amely, midőn kifaragtatott, meg nem bíráltatott volna, hogy vájjon az egészszel összhangban fog-e állni, és az egészbe beilleszthető lesz-e? A miniszterelnök állása ezen nagy építész állásával egyezik. A munkák vezetőit ő választja, ő osztja fel, kik a különböző helyekben, különböző részletekben vezetik a munkát, azt a munkát, amely nem egyszerűen falak emeléséből áll, hanem — mint minden gothikus épület — több száz csúcsban végződik, s minden csúcsnak alapja akként van lerakva, hogy a föléje tervezett épületet elbírja. Minden csúcs megszűnik emelkedni, amint indokolva van, hogy belső természeténél fogva tovább emelkedni képes nem volt. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Ilyen az egészet átölelő nagy munkának a vezetése, szervezése a miniszterelnök feladata minden alkotmányos államban. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Mi nálunk ennél több a miniszterelnök feladata. 1848. előtt és 1848-ban is a nádori méltóság az ország hatalmainak és hatóságainak szervezetéhez tartozott. A 48-diki törvények nem törölték el a nádori méltóságot, mert akként gondolkodtak, hogy a ha nincsen nemzeti uralkodóház, nincsen nemzeti udvartartás ott kell lenni egy főméltóságnak, amelyben a nemzet méltósága, nagysága, ereje és tekintélye koncentrálódik. A 67-diki törvények, nézetem szerint helyesen s az alkotmányos követelményeknek megfelelően, megszüntették a nádori méltóságot, de ugyanakkor mindezen feladatokat, mindezen hatást a miniszterelnökre ruházták át. A miniszterelnök ezen állásában úgy a külfölddel szemben, mint Ausztriával szemben, úgy itthon, mint a bécsi udvarnál Magyarország nagyságát, Magyarország hatalmát, Magyarország jogát, Magyarország törekvését, Magyarország öntudatát kell, hogy képviselője. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). Es, te hát, midőn Magyarország miniszterelnöke valahol megjelenik, minden emberben azon gondolatnak kell felébrednie: ime itt jön Magyarország, itt itt látjuk bevonulni Magyarországot, itt látjuk Magyarország méltóságát, itt látjuk Magyarország nagyságát , megjelenésével szintén rengeni kell a földnek a nagyság érzetétől és súlyától. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Magyarország miniszterelnöke, aki egyszersmind Magyarországnak külügyminisztere, mert a külügyi politika a magyar kormány tudtával és beleegyezésével intézhető el törvényeink értelmében, képviseli a külfölddel szemben is a nemzetet. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Magyarország miniszterelnökének az a feladata, hogy ha valaki a magyar nemzetet keresi, azt mivel nem találja meg a király udvarában, meg kell találnia a magyar miniszterelnök udvarában.Élénk helyeslés a szélsőbalon. Az központja kell, hogy legyen a magyar nemzetnek és a magyar társadalomnak. És hogy a miniszterelnök ezen feladatát, ezen állását miként érvényesítette, miként értette meg, nem kell hosszasan rajzolnom, te hát, önök tudhatják azt mindnyájan. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hiszen Magyarország erejét kellett volna, hogy pótolja az erélylyel; Magyarország hatalmából, ami hiányzik, azt ki kellett volna, hogy egészítse a lovagiasságái. A mi Magyarország tartalmából hiányzik, azt be kellett volna töltenie szeretetreméltósággal, Magyarország szegénységét tiszeletre méltóvá kellett volna tennie vendégszeretettel. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) S ha külföldről idejött valaki és kereste ezt a Magyarországot, vagy nem volt itthon a miniszterelnök úr, úgymint a kiállítás idején, midőn egész Európát meghívtuk vendégül, vagy ha itthon volt is, hiába kereste és hiába kutatta, hogy meglássa Magyarországot, nem látott mást, mint Tisza Kálmánt.Igaz! Így van! Tetszés a szélsőbaloldalon. Mert Magyarországnak méltósága sokkal nagyobb, mintsem hogy beférjen egy számozatlan térkocsiba. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalé. Derültség jobbfelől.) Magyarországnak tekintélye, hatalma sokkal súlyosabb, mintsem hogy elbírná két szürke ló. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Magyarország csak megjelenhetik, midőn individualizálva van, de nem uvarozható. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Külügyi kérdésekben igen sokszor nyilatkozott a miniszterelnök úr, (Halljuk! Halljuk!) s azt tapasztaljuk, hogy egy ideig bizonyos szerencsével, amire szeretnek hívei hivatkozni addig az ideig, amíg kezében tartotta azt az ismeretes külügyminiszteri kék papirost, de egyetlen egyszer nyilatkozott saját fejéből és saját impulzusából a párisi kiállítás alkalmával (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) és képes volt — most az események igazolják — képes volt e nemzet iránt való rokonszenvet egy nagy nemzetnél megtámadni, megsemmisíteni és tekintélyét lerombolni. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A magyar miniszterelnök hivatása, hogy az egész nemzetet vezesse a nemzet királya elé, a trón zsámolyához, s ott ekként kellene nyilatkoznia: Uram király! Engemet te egy párt kebeléből emeltél a miniszterelnöki székbe, de én nem egy pártnak, egy nemzetnek vagyok kormányfeje. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Te is nem egy pártnak, hanem egy nemzetnek vagy királya s én ime elédbe vezetem az egész nemzetet, e nemzetnek színét, virágát és minden előkelőségét, hogy te ismerhesd meg ezen nemzetben nemcsak azokat, akik a jelennek munkásai, nemcsak azokat, kik a mát képviselik, hanem azokat is, kik a holnapot és a holnaputánt, hogy te és örökösöd győződhessél meg arról, hogy a ma, a holnap és a holnapután bár különböző áramlatot jelent, de azok egész egységet képeznek és mindig a trón körül csoportosulnak. (Igaz ! úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt kellett volna tennie, hogy a trón megismerje mindazokat, akikkel nemcsak a jelenben, de a közeljövőben, a későbbi jövőben is majd együtt kell, hogy a nemzet munkáját és feladatait teljesítse. S e kellett mit tapasztalunk ? A király udvarához mindig csak saját pártfeleit vitte el, nagy politikai családjával jelent ott meg, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) és akik nem voltak hívei, azokat úgy kizárta onnan, mintha nem volnának hívei magának az uralkodó háznak. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Sőt előkelő férfiak, kiknek konzervatívségükhöz, ragaszkodásukhoz és hűségükhöz semmi kétely nem fér, mihelyt megszűntek tisztelni a miniszterelnök urat, egy észrevétlen hatalom sugalmazásából, mellőzésben részesültek, kéz nem nyújtatott, meg nem szólíttattak, mintha az lett volna a czél, hogy a trón támogassa a miniszterelnök urat, nem pedig az, hogy a miniszterelnök úr összesítse saját kezében és személyében a nemzet összes hatalmát, s azt vezesse a trón zsámolyához. (Helyeslés e szélső baloldalon.) Téves felfogás az, melyet a miniszterelnök úr inaugurált a politikában e hazában, mert a nemzetnél van az erő, a nemzet nyújthatja a támogatást, s a trónnak csak annyi ereje és hatalma van, amenynyit e nemzet lelkesedése, ereje neki szolgáltatni képes. (Úgy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Nem a trónról kell, hogy a magyar államférfiak támogatassanak a nemzettel vagy a nemzet közönyével szemben, hanem a nemzet által kell, hogy felemeltessenek a trón lépcsőjéhez. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon). A nemzet számára teremthetett volna, ép azért, mert az uralkodónak — mivel két államnak uralkodója — nem lehet itt itthona a király udvarában egy otthont, ahol egyesítette volna a nemzetet és annak minden törekvéseit a trón körül. E helyett csak saját pártját és politikai családját vette a trón elé; megfeledkezett arról, hogy a király palotájára építhet a fecske fészket, mert észrevehetőn kicsiny, de nem rakhatja rá a fészkét a gólya. (Tetszés a bal- és szélsőbalon. Magyarország miniszterelnöke képviseli Ausztria örökös tartományaival szemben a magyar jog életét, a magyar öntudatot, a magyar törvényes állapotot. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbalon. És várjon a miniszterelnök úr azon 1867: XII. törvényt, amelynek alapján kormányra lépett és melynek körvonalai között kormányzott, mint élő jogérzetet érvényesítette-e Ausztriával szemben, igen, vagy nem ? folyton, időről-időre mindig ezen jogérzeten saját kezével ejtette a csorbát. Egész sorozatát lehet felsorolni azon ügyeknek, a melyek az 1867 : XII. t.-cz. által közösekké nem tétettek, és melyek a miniszterelnök ur alatt közösekké váltak vagy általa közöseknek deklaráltattak. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Így mindjárt a királyi udvartartás, melyről csak most volt szó. Az 1867 : XII. t.-cz. azt mondja, hogy a nemzet magának tartja fenn a katonaság elhelyezését. Ezen fontos jog, amely egyszersmind az alkotmánynak biztosítékát képezheti, 1879-ben a miniszterelnök úr vezérlete alatt az elszállásolási törvényben feladatott. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) A hadsereg élelmezésének és felszerelésének joga fenn van tartva a nemzet számára. Soha a miniszterelnök úr ezt igénybe nem vette. (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbaloldalon.) Közös miniszteri tanácskozások tartatnak, ahol a közös miniszterek és Magyarország s Ausztria miniszterei összegyűlnek birodalmi kormányba. Ez új közös ügy, amelyre sehol törvényeinkben alapot nem találunk, mert Magyarországnak ügyeibe Ausztria miniszterei bele nem szólhatnak; mi megtiltjuk törvényeink értelmében saját érdekünkben, hogy Ausztria ügyeire a magyar miniszterek befolyást gyakoroljanak, mert ezzel csak Lajthántúlnak ellenszenvét hívják ki Magyarország ellen. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Várjon a jegybankot nem a miniszterelnök úr idejében tették közössé? 80.000.000 frt bankadósság szintén közösügygyé vált. Bosznia ma már egy közösügyes közigazgatási terület. A Romániával kötött határegyezmény által Magyarország és Ausztria határa mint egységes egész jelent meg és ez törvénybe is iktattatott; csak egy jegyzőkönyv kautélája áll fenn jogunkra nézve. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon). Sőt utóbbi időben olvashatjuk, hogy Londonban közös ipar- és kereskedelmi kamarák alkottattak, holott mindenki tudja, hogy Magyarország kereskedelme és ipara annak saját külön belügye és a külfölddel szemben is joga van azt külön érvényesíteni, és minden törekvés, mely közös iparra és kereskedelemre irányul, ezen törvényes önállás ellen van. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Voltak osztrák és magyar segélyegyletek a külföldön, melyek a követek és konzulok atyai gondoskodása alatt hol erőszakosan, hol barátságosan közösekké alkottattak át. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Felemlíttetett, hogy már egy közös litteratura van, van közös írói rendjel, a közös haza is megtalálta a maga poétáját. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Mit jelent e sorozat mindvégig? (Halljuk! Halljuk!) A nemzet azon közjogi állásponton volt, hogy Ausztriával szemben közös érdekeink vannak. A 67-iki törvényhozás megalkotta a közös ügyet, tehát létrehozta a közösséget anyagi téren, de csak korlátolt közösséget. A miniszterelnök úr, ki a törvény ellenzője volt, a közös ügyet tovább fejlesztette, sőt most az anyagi közösség tetejében a szellemi közösség előállítására is megkezdte a munkát. Csak arról szólok, hogy mily veszélyes s káros ez utóbbi. Magyarországnak külön jogtörténelmi fejlődése van ; Ausztriának szintén. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarország érdekei Ausztriáétól nemcsak különböznek, de azokkal ellentétesek is (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországnak a jelenje nem egyforma Ausztriáéval, jövője sem fog egyforma lenni. (Ugye van ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Magyarországban van egy korona, egy szuveritás, egy állami hatalom és az egységnek ezer meg ezer kapcsa; Ausztriában pedig az osztr császárság nem egyéb, mint a királyságok császársága és az osztrák császár koronája nem egyéb, mint a koronák koronája. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magyarország, hogy feladatát megoldhassa, egységes kell, hogy legyen és minden érdeke a keleten fekszik. Ausztria a nyugati czivilizáczióhoz tartozik teljesen ;ipara, kereskedelme aszerint fejlődött ki, hogy népeit a különböző tartományokban összetarthassa, a nemzeti egyéniség kifejlesztésére kell, hogy alkalmat adjon, mert csak akkor maradhat fenn, ha a csehek, lengyelek lehetnek azok, amik, mert csak akkor szűnik meg ezeknél, a vagy szlávokká, a németeknél a vágy germánokká lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Magyarország az egységes állam élet feltételével bír, a felé kell hogy haladjon, Ausztria a föderáczió felé halad és fejlődik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Veszélyes e szellemi közösség, mely létrehozatai czéloztatik, mert az elv, mely az összes ausztriai tartományok társadalmát átlengi, Magyarországon a felbomlás társadalmát alkotná meg. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon) az az elv pedig, mely Magyarországot élteti és a jövőben is fenn fogja tartani, Ausztria népei számára csak a rabszolgaságot és a bilincseket jelentené. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem gondolt a miniszterelnök úr a mi nemzeti egyéniségünk kifejtésével kifelé. Hogy ezt hosszasan ne biznyítsam, elég csak arra hivatkoznom, hogy ő Felsége személye körül, az osztrák közélet fócusán Orczy Béla miniszter urat tartja, kinek személye kezesség mindenki számára a Lajthán túl, a tekintetben, hogy Magyarország érdekeit erős kéz támogatni nem fogja. (Ellenmondás a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! balfelől.) A t. miniszterelnök úr bizonyosan a nemzet belső konzolidácziójának megalkotásával, belső organizációjával volt elfoglalva, valószínűleg ezen feladatainak keresztülvitele közben nem érkezett rá a nemzetet képviselni, érvényesíteni a külfölddel és Ausztriával szemben. A belső konzolidácziónak elemei, ha fel akarja egy államférfit keresni, keresnie kell azt a társadalomban, mely az állami élet keretébe van befoglalva; a társadalom minden rétegét, minden különbözőleg fejlődött csúcsát egy egészben kell, hogy összefoglalja, koncentrálnia kell. Mert aki a társadalom munkásságának vezetéséről lemondott, az csak az állam munkásságának vezetésével, kevés sikert fog elérni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az állam és társadalom egymással és együtt élnek és haladnak. Az egyiknek munkássága megtölti a politikai intézményeket élettel, a másiknak tehetetlensége megrontja a társadalomnak benső fejlődését. (Élénk helyeslés és nagy tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr ahelyett, hogy Magyarország társadalmát koncentrálta volna, ahelyett, hogy a társadalomban központ lett volna, még a budapesti társaságnak sem lett központja. (Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, ha tekintjük, hogy Magyarországnak társadalma milyen volt ezelőtt 20, mondjuk csak 15 évvel is, midőn a miniszterelnök úr átvette a vezetést, pezsgő társadalmi élet volt a fővárosban és egész Magyarországon. Egységes gondolat, egységes vezéreszme, egységes törekvés vezette a nemzetet, tartotta össze és lelkesítette. Ma ilyen eszmével nem bír a társadalom. (ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Teljes ziláltságban van, munkássága vezetés hiányában fel van bomolva. Minden társadalmi osztály önmagának kezdett elélni, mert az összekötő kapocs az eszmékben, melyek az embereket egyesítik, teljesen nélkülözte, hanem megkapta a miniszterelnök úrtól cserébe az érdekeket, az érdekek működését, melyek mindig megosztanak egy nemzetet és sohasem konczentrálnak. (Élénk helyeslés, ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úrnak konczentrálnia kellett volna a nemzet társadalmát, konczentrálnia maga körül a nemzeti és állami feladatok érdekében is. De ezt a miniszterelnök úr nem tette, nem tehette , mert akkor fel kellett volna, hogy emelkedjék arra a magaslatra, ahonnan a dolgok és személyek egymás közötti viszonylatait látja az ember; a miniszterelnök úr pedig alant járt a földön, a porban, mindig csak a saját személyével való viszonylatot tekinthette. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) De kell, hogy mentséget is felhozzak mellette. A miniszterelnök úr nem tette, mert ez lélektani tulajdonságaival teljesen ellenkezik. Az ország egyik legjelesebb szónokai közé számítják őt. Midőn a miniszterelnök urat e téren tanulmányozom, azt tapasztalom, hogy az általa felvetett kérdésnek közepére és mélyére soha nem törekedett. (Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) mindig csak a peripheriának egy pontján vagy annak egy kis fonalán szaladgált. (Úgy van! a bal és szélsőbaloldalon.) Midőn agya működésének megismerése végett mondatkötését bírálom, akkor azt tapasztalom, hogy akár ír, akár beszél, mondatainak keze lába ki van törve, megérthetővé teszi magát, de a hangsúlyozás által nem pedig a szórenddel. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) így vagyunk vele a politikai intézményekkel is. Kezében az intézmények nem azt az értelmet nyerik, amelyet törvénynél és rendeltetésüknél fogva nyerniük kellene, hanem azt, amely tartalmat ő ad nekik. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.). Államot kellett volna szerveznie és organizált egy pártot. (ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Életet, nemzeti életrendszert kellett volna alkotnia és csak kormányképességének megélhetéséről gondoskodott ; intézményeket kellett volna a nemzet számára alkotnia és csak hivatalokat rendszeresített. (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A közhatalmat kellett volna rendszerbe tagoznia és helyette korteshálózatot szőtt. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A jogot összecserélte a formával, az igazságot a pajtáskodással, az eszméket az érdekekkel, az elveket a furfanggal; (Zajos helyeslés a bal és szélsőbalon.) az érdemet a szolgálattal (Úgy van ! Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon). Akkor azután elénk állott és a nemzeti öntudatot kormányképtelennek nyilvánította ; a polgári önérzetet ellenzéki viszketegnek, (ügy van ! a bal és szélsőbaloldalon) a nemzeti törekvések hangoztatását dhauvinizmusnak, a megalkuvást államférfi- bölcseségnek, a jogfeladást politikai axiómának. (ügy van! Úgy van ! Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A nemzet agyával kellett volna gondolkoznia és a nemzet gyomrára spekulált, a nemzet tettvágyát kellett volna harczba vinnie és a nemzet étvágyával dolgozott. (Zajos tetszés. Úgy van! Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon.) Ne csodálkozzunk tehát, tehát, ha egy egész kabinet politikájának vezére még a belügyi államélet terét is nemcsak, hogy ki nem használta, hanem a megoldatlan kérdések egész özönét hagyja reánk. Például Magyarország czimere és zászlója — ámbár az »és« már régen használtatik, — a követségeknél és konzulátusoknál nincs használatban, a közös kiválókkal szemben a magyar nyelv a magyar hatóságok érintkezésében tömegesen elismerve és érvényre juttatva nincs. (Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Megdicsérte Jókai Mór képviselő úr, hogy milliókat építettünk be Fiuméba, és elég nekünk arra mutatni, hogy a milliókkal fényesebbé és gazdagabbá lett Fiume kié , holott a határőrvidék rendezésének kérdése alkalmával azt is meg lehetett volna oldani. (Egy hang jobbfelől: Meg van oldva!) Vállyi Árpád. barátom az imént benyújtott indítványa azt mutatja, hogy alkotmányosságunk legelemibb része, a korona és kormány, a miniszterek és a nemzet közti viszonynak törvénybe igtatására, az alkotmányos élet biztosítására és kiegészítésére a szükséges lépéseket meg nem tette. Minden tevékenységet elkerült és csak akkor cselekedett, ha rákényszerült és ott van politikájának legnagyobb bűne, mert mikor aztán már kénytelen volt cselekedni, akkor a kényszernek és nem elveknek, nem követelményeknek megfelelőig kellett, hogy a kérdések megoldassanak. (Úgy van! úgy van a bal- és szélső baloldalon. Félig akart mindent, s amit nem akart, azt örökké egészen akarni látszott, hogy annál inkább elodázhassa. (úgy van! Úgy van a szélsőbalon.) Van-e nekünk kereskedelmi politikánk? Iparpolitikánkról beszélnek, de még annak vázlata sincsen megkészítve; majdnem hihetetlen, de földművelési politikánk is hiányzik, és önök hirdették és hirdetik, hogy a jogállamok sorába kell Magyarországnak lépni. Önök hirdették, hogy az adminisztráció tarthatatlan állapotban van; én teljesen igazat adok önöknek, de akkor le kell belőlük vonni a konzekvenciat Mit érhet az a komány, mely a gyakorlati élet politikáját a nemzet számára nem dolgozta ki, a jogélet valósítását pedig teljesen elhanyagolta. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) És ha a miniszterelnök urat itt megítélni akarjuk, meg kell keresni azt, hogy milyen volt, és milyenné tette a belügyi adminisztrációt, amelybe egész lelkét átültette 12 évi belügyminisztersége alatt. (Tetszés a bal- és szélsőbalon.) Önök mindnyájan a túlsó oldalon azt hirdetik, hogy a belügyi közigazgatást reformálni kell, s ezzel Tisza Kálmánt is reformálni akarják. (Derültség és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi is az a jelenlegi közigazgatás ? Mi annak a feje ? A belügyminisztérium, — mert nem akarok az intézményekre visszatérni — tehát Tisza Kálmán öröksége egy nagy alispáni hivatal, mely egyenesen érintkezett az ország szolgabíróival és elintézte azoknak ügyeit, de másfelől a főispánoktól vette át az ügyeket elintézés végett. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Az volt a gyakorlat, hogy bármi ügy érkezett be a belügyminisztériumhoz, a szakreferens elküldte azt az illetékes főispánnak, még ha jogi kérdést is tartalmazott, hogy abban nyilatkozzék. (Úgy van a bal- és szélsőbalon.) Mindnyájan tanúságot tehetünk arról, hogy ahelyett, hogy a belügyminisztérium egy közigazgatás egységét képezte volna, nem volt egyéb mint alkalom arra, hogy az ország főispánságokra, valóságos satrapiákra osztassék föl. (Úgy van! Úgy van ! Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon) ahelyett, hogy az összetartozandóság kapcsa lett volna, a szétbomlásnak nyújtott alkalmat, ahelyett, hogy egységet teremtett volna, a főispánok egyénisége szerint darabolta fel az országot. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) A belügyminiszter elintézte az ügyet, mely beküldetett referáca végett a főispánhoz a szerint, amint a főispán azt referálta; úgy, hogy megtörtént az, hogy ugyanazon ügyben, ugyanazon községben, és nemcsak ugyanazon vármegyében, nemcsak a szomszéd vármegyék közt, két különböző döntvénye jött le a belügyminisztériumnak. (Úgy van! Úgy van ! helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Várjon tett-e valamit arra, hogy ezen bizonytalan közigazgatási jogélet megszűnjék ? Semmit. Közigazgatási jogunkat nem kodifikálta, közigazgatási eljárásunknak törvénybe foglaásával nem is gondot (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Hát, te hát, aki ilyen belügyi politikát követel