Pesti Napló, 1890. szeptember (41. évfolyam, 241-269. szám)

1890-09-01 / 241. szám

241. szám. Budapest, 1890. Hétfő, szeptember 1. 4. évi folyam. Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép n­l­e­t. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hi­vatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p i­­­­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különkü­ldése kívántatik, postabélyegre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti TSTapló­ kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, augusztus 31. A képviselőház őszi munkarendje. A miniszté­rium körében azt a remény táplálják, hogy a képvise­­lőház még ebben az évben s oly időben tárgyalhatja le a jövő évi költségvetést, hogy az a főrendiház ta­nácskozásán is átmenve, a budget-törvény még a je­len évben szentesíthető lesz. A miniszteri előterjesz­tések közül, melyek az őszszel kerülnek a ház elé, megemlítjük az Egyiptommal kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. E mellett a kormány mindenesetre még a kará­csonyi szünet előtt be akarj­a nyújtani a megyei közigazgatási szervezetről szóló törvényjavaslatot. Nagyon valószínű, hogy az igazságügyminiszter az ülésszak kezdetén fogja már előterjeszteni a polgári peres eljá­rás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. Ennek tervezete tudvalevőleg már keresztülment egy szakbizottsági tárgyaláson s az ott nyilvá­nult nézetek tekintetbevételével a tervezet új átdol­gozást nyert, mely már szintén az igazságügyminiszter előtt fekszik. Tervben van, hogy szeptember folyamá­ban egy újabb ankét fogja átvizsgálni az új javas­latot , ha a képviselőház ideje megengedi, különösen pedig, ha a képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalásai e munkálat fölött nem fognak túl hosszúr­a nyúlni, a javaslat, mely polgári perjogunkat egészen átalakítja, még a jelen évben a ház napirendjére lesz tűzhető. Ugyancsak az ülésszak elején szándékozik a kormány előterjeszteni a Bulgáriával kötött kereske­delmi szerződést is, mely, mint mondják, nem csupán kereskedelmi, hanem nemzetközi politikai szempont­ból is fontossággal bír. Minthogy az Egyiptommal és Bulgáriával fennálló kereskedelmi viszonyok ez idő szerint ideiglenes törvényhozási felhatalmazáson ala­pulnak s e felhatalmazás csak ez év végéig van ha­tályban, e kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tör­vényjavaslatokat a képviselőháznak mindenesetre eb­ben az évben és pedig a budgetvitát megelőzőleg kell letárgyalnia. A miniszterelnök körútja, Gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula miniszterelnök, a »Bud. Corr.« szerint, már szeptember 9-ikén érkezik Nagyváradra, hogy jelen legyen ő Felsége megérkezésénél, illetőleg fo­gadtatásánál. Szeptember 11 én Székelyhidon fog tartózkodni a miniszterelnök és 12-én Debre­­c­z­e­n­b­e­n lesz jelen a király­látogatás alkalmával. Onnét elmegy Aradra a kiállítást megtekintendő, majd leutazik a Vaskapuhoz, hogy megnézze a szabályozási munkálatok megkezdését s visszamenet Herkulesfürdőben fog egy-két napig tartóz­kodni. Milán király levelei. Említettük már, hogy Na­tália közzé akarja tenni Milán ama leveleit, melye­ket a szlivniczai és piroti vereségek után a királyné­nak írt. Mivel Milán úgy tünteti fel Natáliát mint Szerbia ellenségét és orosz ügynököt, a volt királyné most meg akarja győzni Európát, első­sorban Ausztria-M­agyarországot arról, hogy Mi­lán az, a­ki vereségei után orosz-barát politi­kát akart Szerbiában viszczenirozni, teljesen sza­kítva Ausztria-Magyarországgal, s a királyné volt az, ki férjét e meggondolatlan lépésről lebeszélte. G­a­­r­a s­a­n­­­n helyeselte a király szándékát, ellenben Franaszovics, Petrovics és Popovics miniszterek és Horvatovics tábornok a királyné részén voltak. Az 1885. év deczember havától 1886. febr. közepéig Milán majd minden héten kétszer l­e akart mondani s a királynét régensnek meg­tenni, de Natália ezt visszautasította, s felbátorította férjét a Belgrádba való visszatérésre, sőt azt is ke­resztülvitte, hogy a megvert királyt ünnepélyesen fo­gadják. A török miniszterválság. Konstantinápolyból újabban ismét azt jelentik, hogy Kramil pasa, a nagy­­vezir, rövid idő múlva vissza fog vonulni, de utódja alkalmasint nem S­z­a­i­d pasa lesz. Ez utóbbi már egy ízben volt nagyvezir, abban az időben, midőn a filippopoliszi forradalom kitört s Kelet-Rumélia Bul­gáriával egyesült. Akkor Szaid pasa azt tanácsolta, hogy Törökország okkupálja Kelet-Ruméliát s aka­dályozza meg Bulgária egyesülését Kelet-Ruméliá­­val. Minthogy az események nem Szaid pasának, ha­nem azoknak adtak igazat, kik azt az álláspontot fog­lalták el, hogy Törökország engedjen az események­nek szabad folyást, Szaid pasát a szultán elbocsátotta. Azóta négy esztendő telt el, de mint mondják, Szaid pasa Bulgária-ellenes nézetei nem vál­toztak meg s ez a körülmény az, mely a szultánt visszatartja attól, hogy neki adja ismét és éppen a jelenlegi viszonyok között, a nagyvezíri méltóságot. Szerbia új kölcsöne. A szerb kormány párisi bankárokkal már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat egy 50 millió franknyi kölcsön ügyében. Ezt a hírt a szerb pénzügyminiszter dementáltatta ugyan, de a franczia lapok jelentései szerint kétségtelen, hogy a tárgyalások tényleg folyamatban vannak. Úgy lát­szik, hogy a szerb kormány az oroszok példáját kö­veti, kik a franczia szimpátiákat használják fel oly állami kölcsönök kieszközlésére, melyeket másutt nem oly könnyen kapnának meg. A szerb kormány most tagadja ugyan, hogy új kölcsön kötése czéljából alku­dozások lennének folyamatban, de ennek az a magya­rázata, hogy az új választások küszöbén a már meg­kötött kölcsönnel akarja az országot meglepni. Az 50 millió franknyi kölcsön a hadikészültség teljes kiegé­­szitése czéljából szükséges. Ugrón akcziója Erdélyben. — Távirati tudósítás. — Kolozsvár, aug. 31. (O. É.) Az erdélyrészi függetlenségi pártnak Ugrón által összehívott gyűlését ma tartották meg. A redout tágas terme zsúfolásig megtelt közönség­gel. A gyűlésen képviselve voltak: Csik, Udvarhely, Szolnok-Doboka, Maros-Torda, Kis-Küküllő, Ko­­lozs, Háromszék és Szilágy megyék többnyire föld­­birtokosok által. Az országgyűlési képviselők közül Bartha Miklós, Ugrón Ákos, Hoitsy Pál, Molnár József és Győrffy Gyula voltak jelen. Bénes Ferencz, a kolozsvári függetlenségi párt elnöke megnyitván a gyűlést előadja, hogy Ugrón Gábort gyanúsításokkal illették. Ő, mint a párt elnöke, fölkérte Ugront, hogy nyugtassa meg vá­lasztóit. Ugrón Gábor válaszában kijelentette, hogy bármely pillanatban kész Kolozsvárra jönni és szer­vezni az erdélyrészi pártot. Az elnök indítványára ezután küldöttség ment Ugronért, a­ki a jelenvoltak éljenzése és viharos tapsai közt lép a terembe. Molnár József képviselő üdvözli Ugront, hogy a kilátásba helyezett akcziót megkezdte és az erdélyi részek nevében bizalmát fejezi ki Ugrón iránt, a­kit Erdélyben mindenki úgy ismer, mint igaz hazafit. Éljenzéssel fogadott beszéde végén Ugront buzdítja a továbbműködésre. Az üdvözlés után Ugrón tartotta meg nagy­szabású beszédét. Nem új programm az — úgy mond Ugrón — melyet kecskeméti beszámolója alkalmával mondott. Régi az, mint az igazság! A szónok úgy járt, mint az, a ki alakot talált rikító színeken; le­tépte a szineket és tökéletes szobor állt előtte, melybe csak élet kellene. Ilyen szobor a magyar nemzet! (Éljenzés.) Nem is kell uj programm. Századokon át való törekvésünk eléggé meg van érlelve. Legyen a nem­zet az, a­mi volt: szabad és független! Az 1848-diki törvényhozás a törvényben kimondta, hogy a hazának önálló a külügye, a hadü­gye. Az 1867-iki kiegyezést nem a kellő óvatossággal csinálták. 1869-ben megalakult a balközép. 1872-ben Lónyai megakasztotta az ellenzéket. Tisza eldobta lobogóját 15 évig kormányozván a nemzet kárára. A szónok sem akkor nem tagadta meg elveit, sem később. Rá­galom azt állítani róla, hogy megtagadja. 1874-ben nem volt körülírva a párt czélja, csupán arra gondol­hattak, hogy az eszmét ápolják. Következett a bosz­niai okkupáczió. Sokan jöttek akkor át az ellenzék táborába. A nyolc­vanas években a képviselők egy része mérsékelt irányú pártnyilatkozatot adott ki Eötvös szép tollából. A párt azonban kibékült és Irányi foglalta el az elnöki széket, a melyet buzga­lommal töltött be. Téves tehát a­mit Herman Ottó mond 1874-ről, hogy: »most már körvonalazott elvek vannak; perszonálunió ez elvek sarkpontja és alapja.« Ezt nyiltan, őszintén kell kimondani! (Hosz­­szantartó éljenzés és taps.) A szónok kijelenti, hogy a 48-as irányt a 49-estől, mely április 14-ét elfogadja, meg kell tisztí­tani. Két irány nem állhat meg egymás mellett. A szónok élesen kikel Herman ellen és azon irány ellen, melyet követnek, ámbár nyiltan nem merik be­vallani, mert félnek a magyar nép józanságától. Ugrón előadja, hogy ez évben néhányan meg akarták ünnepelni április 14-ét. Elnök Károlyi volt, ünnepi verset Ábrányi ígért. A szónok intette mind a ket­tőt, hogy óvakodjanak, ugyanezt tette Irányi Dániel is, s így elmaradt a demonstráczió. Távozzék ezen elem a pártból — úgy­mond a szónok — ke­vesebb lesz néhánynyal, de növekedik súlya, mert forradalmat senki sem akar. (Zajos helyeslés, éljen­zés és taps.) Szónok fellépésének oka az is, hogy Tisza Kál­mán egy ízben detronizálási törekvésekkel vádolta az ellenzéket; akkor szónok ezt rágalomnak jelentette ki és aztán egyszerre látta, hogy néhányan április 14-ének megünneplésével dezavuálják. Külön pártot szónok és követői nem akarnak; az erdélyrészi párt már 1881-ben megalakult; az akkori programaihoz ma is ragaszkodnak. A delegácziók intézménye helytelen és meg­szüntetendő, de ma megvan, és ha háború fenyegetne, ha az ellenzék kormányra jutna, vagy ha a füg­getlenségi párt egyedüli ellenzék maradna, bele kell menni, hiszen ha a király az ellenzéket kormányalakításra szólítaná fel, nem lehetne egy­szerre áldozatul odadobni az eddig hozott áldoza­tokat, fokozatosan kellene megalakítani a nemzeti hadsereget, néhány év alatt, évenként egy egy had­testet , és így tovább, a többi közös ügyekből való ki­bontakozásra is néhány év kellene, a­ki nem így csi­nálna, az vagy szédelgést művelne, vagy kísérletezést. Felolvas egyes részleteket Kossuth egy levelé­ből, melyben Kossuth elvileg elfogadja a delegáczióba való lépést. Óhajta szónok, hogy az általa évekkel ezelőtt a pártban benyújtott és el is fogadott javaslat a tanács­kozási rendről tényleg életbe is lépjen, hogy az elnök­nek hatalma legyen, intrikáknak elejét venni. Ki­jelenti ezt, bár tudja, hogy kellemetlenségei lesznek, de azért mégis harczolni fog, elég erőt érez magában erre. Szervezni kell a pártot a küzdelemre, hogy kellő erőt fejthessen ki. Felolvas ezután egy határozati javasla­tot, mely szerint az erdélyrészi függetlenségi párt kijelenti, hogy a perszonális unió alapján áll, a rész­letekre nézve pedig fentartja 1881-diki programmját. Továbbá, hogy minél hamarább megkezdendő a párt­nak megyénkint, városonkint leendő szervezése, mert a független magyar állam és az önkormányzat érde­kében vívandó politikai és választási harc­ban teljes erejével szükséges fellépnie. A javaslatot éljenzéssé elfogadták. Bartha Miklós előadja a javaslatot, majd hosszasan beszél az állami adminisztrác­ió ellen. Indítványozza, hogy bizottság küldessék ki mely keresse az érintkezést a más párton levő muni­­c­ipalistákkal. Az indítvány elfogadása után megvá­lasztották a bizottság tagjait, még pedig elnökké: Ugron Gábort, alelnökökké: Bartha, Molnár és Győrffy képviselőket és Betegh Ferencz földbirtokost. Bizottsági tagokat (számszerint 48-at) választottak Kolozs megyére és a vidéki megyékre valamint Ko­lozsvár városa és Marosvásárhely területére. Ber­z­e­n­c­z­y István felszólalása után P­u­t­n­o­k­y föld­­birtokos indítványozza, hogy a párt pénztára javára adakozást indítsanak. Betegh és Ugrón felszólalása után az ügyet az intéző bizottságra bizták. A gyűlés Ugrón éltetésével ért véget. Grecsák Károly beszámolója. — Távirati tudósítás. — Versecz, aug. 31. Grecsák Károly, a verseczi kerület országgyűl­­ési képviselője ma délután 4 órakor tartotta beszá­moló beszédét nagy számú választó­polgárság jelen­etében. A városház nagy terme ez alkalomra egészen megtelt hallgatósággal, mely zajos tetszésnyilvánítá­sokkal kísérte a beszéd minden passzusát. A gyűlés kezdetén Pieakarszky pártelnök fogadta a kép­viselőt, lelkes szavakat intézvén hozzá, mire a kép­viselő elmondta beszédét. Grecsák a múlt ülésszakban bekövetkezett kor­mányválságról a következőkben nyilatkozik : A re­­f­ormmunka ideje megérkezett. Tisza Kálmánnal, a­kiről ezúttal csak azt jegyzem meg, hogy kormányzati rendszerének általam sokszor kíméletlenül ostorozott libái mellett neve hazánk történetének egy nem dics­telen korszakával marad összeforrva, letűnt a politi­­kai cselekvés teréről az utolsó akadály is, mely e nagy reformmunkának útját állhatta volna. Egy új éra következett be az ő bukásával, melylyel szemben minden öntudatos politikusnak kötelessége lett az új helyzetben elfoglalandó állásáról határozni. Mert bármit mondjanak is, komolyan azt senki el nem hi­szi, hogy Tisza a Kossuth-kérdésben elfoglalt állás­pontjának esett volna áldozatul. Tiszának buknia k­­­ellett, daczára pártja hatalmának, daczára azon er­kölcsi támasznak, melyben a korona részesítette, da­czára csodálatos soha nem lankadt tetterejének, da­czára a kormányzása utolsó idejében elért nem ki­­csinylendő pénzügyi sikereinek, buknia kellett, mert megérkezett a reformmunka ideje és mert az ő egész politikai egyénisége, politikai múltja és kormányzati rendszere azon felfogásban gyökerezett, hogy minden nagyobb politikai alkotás elől legjobb kitérni. Jött utána a Szapáry-kabinet, melynek pro­grammját a közjogi alapon álló párt élénk helyeslés­sel fogadta. Maga Apponyi gr. is csak azon nézetének adott e programmal szemben kifejezést, hogy meg kell várni, míg az új kormány az ígéreteket a tett mezején be is váltja, addig pedig várakozó állásban továbbra is ellenzéki működésben megmaradni. Kon­statálható tehát e pártnyilatkozatból is, hogy a köz­jogi alapon álló két párt között elvi differenc­ia többé nincsen. A kormánynak a mérsékelt ellenzék által is inaugurált cselekedetei tanúságot tesznek e programm­­omolyságáról és már a legközelebbi ülésszakban bő anyagát lesz hivatva feldolgozni a képviselőház az előre hirdetett reformalkotásoknak. Ezen tényekkel szemben talán szabad azon meggyőződésemet nyíltan és férfiasan kimondani, hogy politikai hibának tartot­tam és tartom, hogy az egy alapon álló két párt egyesülése megakadályoztatott. Tisza Kálmán visszalépése pillanatában min­den és nem politikai faktor ezen egyesülést természe­tesnek találta és várta, ha az úgyszólván köztudattá ment át, akkor a bekövetkezett kormány és rendszer­­változásról szükségképen együtt kellett volna járni a pártviszonyok egészséges újjáalkotásának is. Mert én politikai hazugságnak tartom, hogy egy pártvezér, kinek tekintélye megteremtette pártját és kinek vad­ keze tartotta és tarthatta csak együtt azt, leléphessen a politikai akc­ió teréről a­nélkül, hogy a pártkeret­ben is változás álljon be. Parlamenti vitás-táncz volna pedig, ha közös czélok után egy után törekvő pártok külön indulnának a harczba, hogy saját keb­lükben az ellenségeket neveljék, kik oly szívesen vál­toztatnának a programmszerű irányon. Magyarország kormánya napirendre tűzte ünnepélyesen a közigaz­gatás államosításának nagy művét, e közel­jövő poli­tikai tevékenységének tehát ez képezi legaktuálisabb kérdését. E nagy reformnak ellenesei már­is nagyban készülnek az az elleni harczra, a­mint azt a szélsőbal különböző vezéreitől alkalmunk volt hallani. És ez a két párt, mely komolyan akarja létesí­teni e nagy reformalkotást, szemben áll egymással, nélkülözve így még azon erőt is, melylyel saját keb­lükben küzdhetnék b­e reform­elleneseit. Mondhatom, hogy az államosítás ellenesei, az avis­lens vármegye szószólói inkább állanak a helyzet magaslatán, mint azon komoly államférfiak, kik több buzgósággal és aakarattal, mint politikai éleslátással kezdenek hozzá e nagy munkához. Az ellenesek vezéreinek egyike mári­s felismerve a szituácziót, felhívást intézett az összes pártok munic­ipalistáihoz, hogy fegyverszövet­­ségre lépve az államosítás elleni küzdelemben a füg­getlenségi párt zászlaja alá szegődjenek. Még a köz­jogi nézet árán is fegyverszövetségre készülnek az ellenségek, egy hatalmas agitáczió üti fel fejét, hogy a vármegyének családi befolyásokat féltő urait harczba vigye az államosítás ellen. És a közös alapon álló két nagy országos párt, melyet ma már mi sem választ el egyéb, mint a 15 évi politikai ellenfélnek természetes bizalmatlansága, ez a két párt azon időben, a­mikor az eszmék hosszú küzdelmei végre megszülték az államosítás eszméjét is, ezen nehéz küzdelemnek, mely végzetessé válhatik hazánkra nézve, külön elválasztottan mennek eléje, hogy talán külön még meg is veressenek. Mert egyet ne feledjünk! E két párt nagy többsége biztosíthatja és előreláthatólag biztosítja e nagy reformmű meg­szavazását ; azonban, hogy mily elkorcsosodott alak­ban fog majd e reform maga előkerülni, oly harczból, melybe annak őszinte hívei nem indulnak konczen­­trált erővel, hanem szétszaggatottan, egyes csatáro­zásokban, talán egymással szemben is állva, egy egy­séges vezérlet hiányában csak esetről-esetre működnek majd vállvetve, azt mindenki elgondolhatja, a­ki ismeri és számba veszi a parlamenti küzdelmek esé­lyeit. Ha tehát más, nem a közigazgatás álla­mosítása felett várható harcz is, félő, hogy szomorúan fogja igazolni abbeli nézetemet, hogy politikai hiba volt e két párt egyesülésének meghiúsítása. Tiszává megbukott a személyes uralom, helyébe az eszmék uralmának kellett lépnie. Ott, a­hol egy eszmenél­küli rendszer uralma, hosszú időn át, úgyszólván le­hetetlenné tette az eszmék szerinti pártcsoportosu­lást is : e rendszer bukásával szükségképen meg kellett volna buknia a személyes uralomra alapított pártcso­portosulásnak is, ha szerencsétlen kézzel fel nem tar­tóztatnak egy vegyi proc­esszust, mely azonban hosz­­szú időre meg nem alkotható. A magyar országos pártoknak már a közel­jövőben határozottabb színe­zetekben kell alakulniok, mint a­hogy ma látszik. Egy haladni akaró nemzet életében mi sem szüksé­gesebb, mint az önismeret és semmi sem károsabb, mint az önmisztifikáczió. A magyar állam még nincs teljesen kiépítve, tetejébe még sok intézmény illesztendő be, ha azt akarjuk, hogy az a magyar jogállam eszméjét minél jobban megközelítse. Ez intézmények megteremtése pedig csak határozott józan liberális szellemben le­­hetséges, ha akarjuk, hogy azok magasztos czéljuk­­nak, de a magyar nemzet géniuszának is megfelelje­nek. Ezen valódi szabadelvűség még nem zsibbasztva az eddig nagyon is érvényre jutott opportunitás által, zászlaja az, mely a jövő pártalakulások fix pontját tépezendi és ezen zászló alá esküszöm, bárki legyen is annak fennen hordozója. Beszéde további folyamán szóló a fúzióról így nyilatkozik: Kimondom nyiltan, hogy hibának tar­tottam és tartom pártunk részéről, hogy Tisza bukása után nem mentünk bele a kormánypártba, daczára ez utóbbi pártnak eléggé meg nem róható magatartásá­nak, melylyel túlmérve izgatottságában előttünk úgy­szólván becsapta az ajtót. Mert a magánéletben igen is súlyt fektetett bizonyos udvariassági követelmé­nyekre ; nem igen fogom átlépni azon szalonnak kü­szöbét, melynek ajtaját nem szívesen nyitják meg előttem. Máskép azonban a nyilvános életben. Itt csak egy szabályt ismerek: a hazafias kötelességérze­tet. Ha ez engem ott, vagy ott helyt foglalni késztet, nincs az a külső alakiság, mely engem onnét vissza­tartana. Ha én a legaktuálisabb politikai nagy kér­désekben egyetértek a kormánykörökkel, akkor annak pártjában van a helyem, mert még e kérdések egyes részleteit, melyeket máskülönben elég fontosaknak tartok arra, hogy azokhoz külön pártállásom egész súlyával ragaszkodjam, sokkal hatályosabban tudom érvényesíteni a kormány háta mögett, mint vele szemben. Engem tehát még azon aggodalom, hogy re­­ormtörekvéseimben egyes különböző felfogásaim le­hetnek a kormányétól, nem késztet attól külön párt­állásba, sőt talán épen ez aggodalom egy okkal több arra, hogy helyet keressek azok soraiban, a­kik első­sorban hivatvák e reformalkotások idomítására. De hát a hiba megtörtént, és a mindenki által várt egyesülés elmaradt. Erős azonban meggyőződésem, hogy már a legközelebbi jövő meghozza azt. A köz­­igazgatás államosításának nagy munkája bennünket, az ellenzékkel is már ott kell hogy találjon, annak létesítésénél, a­mi nem történt meg a siker pillana­tában, azt meg fogja teremteni a veszély persre. A nagy reformmű megalkotása miatti aggodalom egye­síteni fogja azokat, a­kik eddig nem tudták megta­lálni az utat egymáshoz. A magyar állam sürgősen követeli az egynézetűek sikeres együttműködését e reformmunkában és az áldatlan pártküzdelmek ideje remélhetőleg nem fog egyhamar visszatérni. A reformkabinet meg fogja valósítani a hozzá kötött reményeket. A Pozsonyban kibontott zászló fennen lobog és Szilágyi Dezső kormánytársaival egyetemben győzelemre fogja Magyarország sorsát intézni, ha a magyar polgárság, ha különösen a vá­rosi elemek fel fogják tudni fogni a konc­epcziót egész nagyságában, úgy a­mint az Pozsonyban először ju­tott kifejezésre. És nekünk nincs okunk ezen átalaku­lási proc­esszust feltartani; mi kezet fogunk minden­kivel, a­ki azt előbbre viszi. És én erősen hiszem, hogy egy kormány­programm, mely ezen eszmén épült föl, hogy a közigazgatás államosításának e demokratikus elvnek hódoló nagy terve, hogy az igazságügyi terve­zet és máris foganatba vett reformja, melynek koro­náját a laikus elemnek az esküdtszéki intézménybe a bírói hivatásba vett belevonása képezendő, hogy sza­bad választások biztosítása a kúriai bíráskodás fel­állítása által, hogy a házassági jog szabályozása, az immár tovább nem halasztható polgári házasság be­hozatala által, hogy a kormánynak igen sok becses intézkedése a gazdasági élet terén, hogy az így min­den téren megindított reformok egész sorozata egye­síteni fogja mielőbb azokat, a­kiket csak a mes­terséges kéz által fentartott válaszfal különít el egy­mástól. Ezután szóló áttérve saját pártállására, azt mondja, hogy daczára e nézetének, még­sem tartotta reá nézve helyesnek pártállását változtatni. Mert, úgymond,a mig a pártja vezetésében azon egészséges felfogásnak hódolnak, hogy a különböző párt, a mig szabad elhatározásának jogát a pártállás keretében odáig érvényesítheti, hogy mindenben csak saját meg­győződését követhesse, nem forog fenn objektív ok, mely őt a pártállás-változtatás félreértésének kész­tetné kitenni. Szubjektív tekintetben pedig — igy folytatja a szónok — azt mondom, hogy­­apponyi Albert grófot, a kihez évek hosszú során át igen benső barátság kötelékei fűznek, el nem hagyhatom, ha csak politikai törekvéseink ellentétessége erre nem kényszerít. De ha tudom, hogy ezen törekvéseink ma is azonosak és ha őt ezek előharczosának tudva és látva egész erejével és fényes tehetségével azokért mindig síkra szállni, azon hazafias, aggodalmas hit szállja meg lelkemet, hogy e nagy tehetséget, e nagy jelle­met a magyar állam e pozitív alkotások terén nem nélkülözheti sokáig. Apponyi Albert gróf hivatása közreműködni hazánk regenerácziójának nagy mun­kájában és nekünk elutasithatatlan kötelességünk, az­által, hogy őt követjük nekünk azon erkölcsi támaszt nyújtani, mely őt előbbre viszi államférfim pályáján. Apponyi tévedhetett, mikor nem nyúlt merész kézzel a két párt közötti válaszfal ledöntéséhez, de jóhisze­­műleg tévedett. És ha megjön, a­mit hiszek, hogy megjön az idő, a mikor őt is megszállja a hit, hogy hazája érdekében meg kell tennem azon első lépést, mely őt a kormány táborába vezeti, hát ő rá fog lép­ni erre az útra fentartás és minden előny nélkül. Egy oly pártnak, melynek élén gróf Apponyi Albert áll, mindig megvan a maga létjogosultsága és azzal számolni kell minden időben. Magyarország nem oly gazdag tehetségekben, hogy Apponyiét sokáig nélkülözhesse. Ma már lejárt a politikai indolenczia ideje, helyébe lépett ismét a nemzet eszmélkedése. Reményteljes tettvágy buzog fel ismét a lelkekben és a nemzet áldozatkészsége lépést tart tetterejével. Ma­gyarország népei sürgősen követelik a reformokat és én, a­mint eddig is ott voltam, ezentúl is ott leszek, a­hol e követelést nyomatékosan támogathatom és ezzel gondolok képviselői kötelességemnek legjobban megfelelni. A beszéd után R­o 111 e­s Ferencz tolmácsolta a választók bizalmát, mely a mai beszéd után csak bensőbb lett. A gyűlés lelkes ovácziók között ért végett. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember 1. A miniszterek nem fogadnak. A posta és táviró­ tiszti tanfolyam megnyitása. A fővárosi magánépítészeti bizott­ság ülése d. u 6 órakor az új városházán. Szinészeti kiállítás a városligeti műcsar­nokban, megtekinthető reggeli 9— d. u. 7 óráig 30 kr belépő mellett. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u­­. A többi tájak megtekinthetők 50 kr belépti díj mellett. Iparművészeti múzeum az Andrássy­ úton d. e. 9 - d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. e. 9 - d. u. 1, múzeumi d. e. 9- d. u. 1 óráig. Margitszigeti gyó­g­y­fürdő. Naponkint nép- és katonazene. Hajóközlekedés fél óránkint, hajó belépti díjjal együtt hétköznap 20 kr, vasárnap és ünnep­nap 34 kr, gyermekek 10 kr egyaránt oda és vissza. Utolsó hajó a szigetről Budapestre fél 11 órakor. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — aug. 31. A hiv. lapból. Kinevezések. A földmivelésügyi minisz­­ter Herczegh Hugót, a szerbnagyszentmiklósi »Kris­­tóf-intézet« földmives-iskola vezetésével ideiglenesen meg­bízott segédtanítót, ugyanezen intézet igazgató-tanítójává nevezte ki.­­ A fiumei pénzügyigazgatóság Kalmár Alajos és L­e­n­t­z József fiumei díjtalan vámgyakorno­kokat ugyanoda díjas vámgyakornokokká, a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság Hegel Viktor keszthelyi és S­á­­r­e­c­z Ignácz nagykanizsai lakosokat a keszthelyi, illetve a nagykanizsai kir. adóhivatalhoz díjtalan adóhivatali gya­kornok-jelöltekké nevezte ki. Névmagyarosítás. Schwarz Henrik, József és kisk. Schwarz Sándor és Géza Sebestyén­re magyarosí­tották nevüket. Személyi hírek. Keresztély dán trónörökös, ki néhány napot szigorú inkognitóban Bécsben töltött, tegnap este az éjszaknyugati vasúton Csehországba, Skalitzba utazott. — Gróf Kálnoky külügyminiszter tegnap reggel Bécsből morvaországi, lettovitzi birto­kaira utazott. — Ludwigh Gyula miniszteri taná­csosnak, a magyar államvasutak igazgató elnökének, Abdul-Hamid szultán a Medjidie-rend 2. osztályát és Schober Albert igazgatónak ugyane rend 3. osz­tályát adományozta. — Báró Splényi Ödön rendőr­­kapitány és neje Bl­a­h­a Lujza asszony tegnap visz­­szaérkeztek a fővárosba. — Dr. Varró Andor nép­színházi főorvos szabadságidejéről a fővárosba visz­­szaérkezett. A királyné utazása. Királynénk tudvalevőleg augusztus 29-dikén távozott Párisból. Közvetlen el­utazása előtt a franczia fővárosból meglátogatta az osztrák-magyar nagykövetség palotáját, melyet tud­valevőleg G­a 11­­ e­r­a herczegnő végrendeletileg ha­gyományozott a külügyi kormánynyal. A királyné, ki minden előleges jelentés nélkül jött a palotába, meg­tekintette ennek összes helyiségeit és többször dicsé­­rőleg nyilatkozott úgy az épület berendezése, valamint annak szerencsés fekvése felől. Ugyanaz­nap este a királyné udvarhölgye, Festetich grófné kísére­tébe a Hippodromba ment, hol a »Jean d'Arc« czímű fényes látványos darabot adták és az elő­adás végéig maradt a czirkuszban. Mint a »Fi­garo« ma érkezett száma írja, párisi nagykövetünk az orleansi indóházban üdvözölte királynén­kat továbbutazása előtt s kijelentette előtte, hogy rendkívüli élvezetet szerzett neki francziaországi tar­tózkodása , nemsokára visszatér oda, hogy ott hosz­­szabb időt töltsön. Párisból Bordeauxba ment a fel­­séges asszony, onnan pedig Bayonneba készül, a­hol Jalbe, a londoni dán követ yachtj­ára száll és Spanyol­­ország part­vidékeit látogatja meg. November első napjaiban ér Korfuba, a­hol a számára épült villában fogja a tél elejét tölteni, úgy hogy csak a kará­csonyi ünnepekre szándékozik a boulevard-lap sze­rint Bécsbe visszatérni. A legszigorúbb inkognitó­ban,csupán két személy által kisérve érkezett a királyné Arcachonba, a­hol a »Grandhotelban« vett la­kást. A kiséret többi része tegnapelőtt este érkezett oda. Ez azért történt, hogy a figyelmet elvonják a felséges asszonytól. Hír szerint a királyné több napot fog Arcachonban tölteni. A szálloda vendégkönyvében »Madame Folna Korfuból« néven íratta be magát. József főherczeg, értesülésünk szerint, szept. 5-én indul Nagyváradra, hogy az addig ott közpon­tosított 79. és 80. honvédgyalogdandár és 2. honvéd­­huszár-ezred felett szemlét tartson. Nagyváradról a főherczeg 6-án Gyapjúra megy jószágára s onnét 9-én Nagyváradon keresztül Debreczenbe, hogy 10-én szemlét tartson az ott központosított kassai honvéd­hadosztály felett. 11-én a főherczeg ismét Nagyvára­don lesz. József Ágost főherczeg ma este Tátra­­füredre indul, de 5-étől kezdve jelen lesz atyja olda­lán az összes hadgyakorlatokon. Az uj kir. palotai plébános beiktatása. A budai Sz. Zsigmond-kápolnában ma ment végbe a királyi palota plébánosának, V­é­z­i­n­g­e­r Károlynak a be­iktatása. A kápolnát erre az alkalomra virágokkal és bíborszőnyegekkel ízlésesen fölépítették. Jelen voltak a királyi palota tisztviselői, élükön S­z­u­p­p várkapitánynyal és tö­b­b lovag udvari el­lenőrrel, V­e­n­c­z­e 11 pápai kamarás, Bognár Ist­ván egyetemi tanár s az uj plébános rokonai. A be­iktatási szertartás, melyet Bogisich Mihály pré­post, budavári esperes-plébános végzett dr. Vargha Dezső főszentszéki jegyző és dr. P­u­r­t Iván kir. pa­lotai káplán mint diakónusok s több növendékpap segédlete mellett, pont 10 órakor »Veni sancte«-val kezdődött, mely után Bogisich prépost bemutatta a híveknek az uj plébánost. Miután dr. V­a­r­g­h a fő­szentszéki jegyző felolvasta a királyi kinevezési dekré­tumot, az uj plébános letette a hitvallást. Erre Bogisich átadta az új plébánosnak az evangéliumot, a kápolna kulcsait és a szentelt olajat, azt kívánva neki, hogy sokáig viselje hivatalát. Végül megáldotta a plébánost. Vézinger háláját fejezte ki első sorai­ban az isten, majd a király, Simor János bíbornok­­herczegprimás, továbbá Bogisich prépost iránt s fo­gadást tett, hogy kötelességeit mindig híven fogja teljesíteni. Ezután a szószékre lépett s lendületes egy*

Next