Pesti Napló, 1890. szeptember (41. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-01 / 241. szám
241. szám. Budapest, 1890. Hétfő, szeptember 1. 4. évi folyam. Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép nlet. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép iet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti TSTapló kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, augusztus 31. A képviselőház őszi munkarendje. A minisztérium körében azt a remény táplálják, hogy a képviselőház még ebben az évben s oly időben tárgyalhatja le a jövő évi költségvetést, hogy az a főrendiház tanácskozásán is átmenve, a budget-törvény még a jelen évben szentesíthető lesz. A miniszteri előterjesztések közül, melyek az őszszel kerülnek a ház elé, megemlítjük az Egyiptommal kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. E mellett a kormány mindenesetre még a karácsonyi szünet előtt be akarja nyújtani a megyei közigazgatási szervezetről szóló törvényjavaslatot. Nagyon valószínű, hogy az igazságügyminiszter az ülésszak kezdetén fogja már előterjeszteni a polgári peres eljárás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot. Ennek tervezete tudvalevőleg már keresztülment egy szakbizottsági tárgyaláson s az ott nyilvánult nézetek tekintetbevételével a tervezet új átdolgozást nyert, mely már szintén az igazságügyminiszter előtt fekszik. Tervben van, hogy szeptember folyamában egy újabb ankét fogja átvizsgálni az új javaslatot , ha a képviselőház ideje megengedi, különösen pedig, ha a képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalásai e munkálat fölött nem fognak túl hosszúra nyúlni, a javaslat, mely polgári perjogunkat egészen átalakítja, még a jelen évben a ház napirendjére lesz tűzhető. Ugyancsak az ülésszak elején szándékozik a kormány előterjeszteni a Bulgáriával kötött kereskedelmi szerződést is, mely, mint mondják, nem csupán kereskedelmi, hanem nemzetközi politikai szempontból is fontossággal bír. Minthogy az Egyiptommal és Bulgáriával fennálló kereskedelmi viszonyok ez idő szerint ideiglenes törvényhozási felhatalmazáson alapulnak s e felhatalmazás csak ez év végéig van hatályban, e kereskedelmi szerződésekre vonatkozó törvényjavaslatokat a képviselőháznak mindenesetre ebben az évben és pedig a budgetvitát megelőzőleg kell letárgyalnia. A miniszterelnök körútja, Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, a »Bud. Corr.« szerint, már szeptember 9-ikén érkezik Nagyváradra, hogy jelen legyen ő Felsége megérkezésénél, illetőleg fogadtatásánál. Szeptember 11 én Székelyhidon fog tartózkodni a miniszterelnök és 12-én Debreczenben lesz jelen a királylátogatás alkalmával. Onnét elmegy Aradra a kiállítást megtekintendő, majd leutazik a Vaskapuhoz, hogy megnézze a szabályozási munkálatok megkezdését s visszamenet Herkulesfürdőben fog egy-két napig tartózkodni. Milán király levelei. Említettük már, hogy Natália közzé akarja tenni Milán ama leveleit, melyeket a szlivniczai és piroti vereségek után a királynénak írt. Mivel Milán úgy tünteti fel Natáliát mint Szerbia ellenségét és orosz ügynököt, a volt királyné most meg akarja győzni Európát, elsősorban Ausztria-Magyarországot arról, hogy Milán az, aki vereségei után orosz-barát politikát akart Szerbiában viszczenirozni, teljesen szakítva Ausztria-Magyarországgal, s a királyné volt az, ki férjét e meggondolatlan lépésről lebeszélte. Gara sann helyeselte a király szándékát, ellenben Franaszovics, Petrovics és Popovics miniszterek és Horvatovics tábornok a királyné részén voltak. Az 1885. év deczember havától 1886. febr. közepéig Milán majd minden héten kétszer le akart mondani s a királynét régensnek megtenni, de Natália ezt visszautasította, s felbátorította férjét a Belgrádba való visszatérésre, sőt azt is keresztülvitte, hogy a megvert királyt ünnepélyesen fogadják. A török miniszterválság. Konstantinápolyból újabban ismét azt jelentik, hogy Kramil pasa, a nagyvezir, rövid idő múlva vissza fog vonulni, de utódja alkalmasint nem Szaid pasa lesz. Ez utóbbi már egy ízben volt nagyvezir, abban az időben, midőn a filippopoliszi forradalom kitört s Kelet-Rumélia Bulgáriával egyesült. Akkor Szaid pasa azt tanácsolta, hogy Törökország okkupálja Kelet-Ruméliát s akadályozza meg Bulgária egyesülését Kelet-Ruméliával. Minthogy az események nem Szaid pasának, hanem azoknak adtak igazat, kik azt az álláspontot foglalták el, hogy Törökország engedjen az eseményeknek szabad folyást, Szaid pasát a szultán elbocsátotta. Azóta négy esztendő telt el, de mint mondják, Szaid pasa Bulgária-ellenes nézetei nem változtak meg s ez a körülmény az, mely a szultánt visszatartja attól, hogy neki adja ismét és éppen a jelenlegi viszonyok között, a nagyvezíri méltóságot. Szerbia új kölcsöne. A szerb kormány párisi bankárokkal már hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat egy 50 millió franknyi kölcsön ügyében. Ezt a hírt a szerb pénzügyminiszter dementáltatta ugyan, de a franczia lapok jelentései szerint kétségtelen, hogy a tárgyalások tényleg folyamatban vannak. Úgy látszik, hogy a szerb kormány az oroszok példáját követi, kik a franczia szimpátiákat használják fel oly állami kölcsönök kieszközlésére, melyeket másutt nem oly könnyen kapnának meg. A szerb kormány most tagadja ugyan, hogy új kölcsön kötése czéljából alkudozások lennének folyamatban, de ennek az a magyarázata, hogy az új választások küszöbén a már megkötött kölcsönnel akarja az országot meglepni. Az 50 millió franknyi kölcsön a hadikészültség teljes kiegészitése czéljából szükséges. Ugrón akcziója Erdélyben. — Távirati tudósítás. — Kolozsvár, aug. 31. (O. É.) Az erdélyrészi függetlenségi pártnak Ugrón által összehívott gyűlését ma tartották meg. A redout tágas terme zsúfolásig megtelt közönséggel. A gyűlésen képviselve voltak: Csik, Udvarhely, Szolnok-Doboka, Maros-Torda, Kis-Küküllő, Kolozs, Háromszék és Szilágy megyék többnyire földbirtokosok által. Az országgyűlési képviselők közül Bartha Miklós, Ugrón Ákos, Hoitsy Pál, Molnár József és Győrffy Gyula voltak jelen. Bénes Ferencz, a kolozsvári függetlenségi párt elnöke megnyitván a gyűlést előadja, hogy Ugrón Gábort gyanúsításokkal illették. Ő, mint a párt elnöke, fölkérte Ugront, hogy nyugtassa meg választóit. Ugrón Gábor válaszában kijelentette, hogy bármely pillanatban kész Kolozsvárra jönni és szervezni az erdélyrészi pártot. Az elnök indítványára ezután küldöttség ment Ugronért, aki a jelenvoltak éljenzése és viharos tapsai közt lép a terembe. Molnár József képviselő üdvözli Ugront, hogy a kilátásba helyezett akcziót megkezdte és az erdélyi részek nevében bizalmát fejezi ki Ugrón iránt, akit Erdélyben mindenki úgy ismer, mint igaz hazafit. Éljenzéssel fogadott beszéde végén Ugront buzdítja a továbbműködésre. Az üdvözlés után Ugrón tartotta meg nagyszabású beszédét. Nem új programm az — úgy mond Ugrón — melyet kecskeméti beszámolója alkalmával mondott. Régi az, mint az igazság! A szónok úgy járt, mint az, a ki alakot talált rikító színeken; letépte a szineket és tökéletes szobor állt előtte, melybe csak élet kellene. Ilyen szobor a magyar nemzet! (Éljenzés.) Nem is kell uj programm. Századokon át való törekvésünk eléggé meg van érlelve. Legyen a nemzet az, ami volt: szabad és független! Az 1848-diki törvényhozás a törvényben kimondta, hogy a hazának önálló a külügye, a hadügye. Az 1867-iki kiegyezést nem a kellő óvatossággal csinálták. 1869-ben megalakult a balközép. 1872-ben Lónyai megakasztotta az ellenzéket. Tisza eldobta lobogóját 15 évig kormányozván a nemzet kárára. A szónok sem akkor nem tagadta meg elveit, sem később. Rágalom azt állítani róla, hogy megtagadja. 1874-ben nem volt körülírva a párt czélja, csupán arra gondolhattak, hogy az eszmét ápolják. Következett a boszniai okkupáczió. Sokan jöttek akkor át az ellenzék táborába. A nyolcvanas években a képviselők egy része mérsékelt irányú pártnyilatkozatot adott ki Eötvös szép tollából. A párt azonban kibékült és Irányi foglalta el az elnöki széket, a melyet buzgalommal töltött be. Téves tehát amit Herman Ottó mond 1874-ről, hogy: »most már körvonalazott elvek vannak; perszonálunió ez elvek sarkpontja és alapja.« Ezt nyiltan, őszintén kell kimondani! (Hoszszantartó éljenzés és taps.) A szónok kijelenti, hogy a 48-as irányt a 49-estől, mely április 14-ét elfogadja, meg kell tisztítani. Két irány nem állhat meg egymás mellett. A szónok élesen kikel Herman ellen és azon irány ellen, melyet követnek, ámbár nyiltan nem merik bevallani, mert félnek a magyar nép józanságától. Ugrón előadja, hogy ez évben néhányan meg akarták ünnepelni április 14-ét. Elnök Károlyi volt, ünnepi verset Ábrányi ígért. A szónok intette mind a kettőt, hogy óvakodjanak, ugyanezt tette Irányi Dániel is, s így elmaradt a demonstráczió. Távozzék ezen elem a pártból — úgymond a szónok — kevesebb lesz néhánynyal, de növekedik súlya, mert forradalmat senki sem akar. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Szónok fellépésének oka az is, hogy Tisza Kálmán egy ízben detronizálási törekvésekkel vádolta az ellenzéket; akkor szónok ezt rágalomnak jelentette ki és aztán egyszerre látta, hogy néhányan április 14-ének megünneplésével dezavuálják. Külön pártot szónok és követői nem akarnak; az erdélyrészi párt már 1881-ben megalakult; az akkori programaihoz ma is ragaszkodnak. A delegácziók intézménye helytelen és megszüntetendő, de ma megvan, és ha háború fenyegetne, ha az ellenzék kormányra jutna, vagy ha a függetlenségi párt egyedüli ellenzék maradna, bele kell menni, hiszen ha a király az ellenzéket kormányalakításra szólítaná fel, nem lehetne egyszerre áldozatul odadobni az eddig hozott áldozatokat, fokozatosan kellene megalakítani a nemzeti hadsereget, néhány év alatt, évenként egy egy hadtestet , és így tovább, a többi közös ügyekből való kibontakozásra is néhány év kellene, aki nem így csinálna, az vagy szédelgést művelne, vagy kísérletezést. Felolvas egyes részleteket Kossuth egy leveléből, melyben Kossuth elvileg elfogadja a delegáczióba való lépést. Óhajta szónok, hogy az általa évekkel ezelőtt a pártban benyújtott és el is fogadott javaslat a tanácskozási rendről tényleg életbe is lépjen, hogy az elnöknek hatalma legyen, intrikáknak elejét venni. Kijelenti ezt, bár tudja, hogy kellemetlenségei lesznek, de azért mégis harczolni fog, elég erőt érez magában erre. Szervezni kell a pártot a küzdelemre, hogy kellő erőt fejthessen ki. Felolvas ezután egy határozati javaslatot, mely szerint az erdélyrészi függetlenségi párt kijelenti, hogy a perszonális unió alapján áll, a részletekre nézve pedig fentartja 1881-diki programmját. Továbbá, hogy minél hamarább megkezdendő a pártnak megyénkint, városonkint leendő szervezése, mert a független magyar állam és az önkormányzat érdekében vívandó politikai és választási harcban teljes erejével szükséges fellépnie. A javaslatot éljenzéssé elfogadták. Bartha Miklós előadja a javaslatot, majd hosszasan beszél az állami adminisztráció ellen. Indítványozza, hogy bizottság küldessék ki mely keresse az érintkezést a más párton levő municipalistákkal. Az indítvány elfogadása után megválasztották a bizottság tagjait, még pedig elnökké: Ugron Gábort, alelnökökké: Bartha, Molnár és Győrffy képviselőket és Betegh Ferencz földbirtokost. Bizottsági tagokat (számszerint 48-at) választottak Kolozs megyére és a vidéki megyékre valamint Kolozsvár városa és Marosvásárhely területére. Berzenczy István felszólalása után Putnoky földbirtokos indítványozza, hogy a párt pénztára javára adakozást indítsanak. Betegh és Ugrón felszólalása után az ügyet az intéző bizottságra bizták. A gyűlés Ugrón éltetésével ért véget. Grecsák Károly beszámolója. — Távirati tudósítás. — Versecz, aug. 31. Grecsák Károly, a verseczi kerület országgyűlési képviselője ma délután 4 órakor tartotta beszámoló beszédét nagy számú választópolgárság jelenetében. A városház nagy terme ez alkalomra egészen megtelt hallgatósággal, mely zajos tetszésnyilvánításokkal kísérte a beszéd minden passzusát. A gyűlés kezdetén Pieakarszky pártelnök fogadta a képviselőt, lelkes szavakat intézvén hozzá, mire a képviselő elmondta beszédét. Grecsák a múlt ülésszakban bekövetkezett kormányválságról a következőkben nyilatkozik : A reformmunka ideje megérkezett. Tisza Kálmánnal, akiről ezúttal csak azt jegyzem meg, hogy kormányzati rendszerének általam sokszor kíméletlenül ostorozott libái mellett neve hazánk történetének egy nem dicstelen korszakával marad összeforrva, letűnt a politikai cselekvés teréről az utolsó akadály is, mely e nagy reformmunkának útját állhatta volna. Egy új éra következett be az ő bukásával, melylyel szemben minden öntudatos politikusnak kötelessége lett az új helyzetben elfoglalandó állásáról határozni. Mert bármit mondjanak is, komolyan azt senki el nem hiszi, hogy Tisza a Kossuth-kérdésben elfoglalt álláspontjának esett volna áldozatul. Tiszának buknia kellett, daczára pártja hatalmának, daczára azon erkölcsi támasznak, melyben a korona részesítette, daczára csodálatos soha nem lankadt tetterejének, daczára a kormányzása utolsó idejében elért nem kicsinylendő pénzügyi sikereinek, buknia kellett, mert megérkezett a reformmunka ideje és mert az ő egész politikai egyénisége, politikai múltja és kormányzati rendszere azon felfogásban gyökerezett, hogy minden nagyobb politikai alkotás elől legjobb kitérni. Jött utána a Szapáry-kabinet, melynek programmját a közjogi alapon álló párt élénk helyesléssel fogadta. Maga Apponyi gr. is csak azon nézetének adott e programmal szemben kifejezést, hogy meg kell várni, míg az új kormány az ígéreteket a tett mezején be is váltja, addig pedig várakozó állásban továbbra is ellenzéki működésben megmaradni. Konstatálható tehát e pártnyilatkozatból is, hogy a közjogi alapon álló két párt között elvi differencia többé nincsen. A kormánynak a mérsékelt ellenzék által is inaugurált cselekedetei tanúságot tesznek e programmomolyságáról és már a legközelebbi ülésszakban bő anyagát lesz hivatva feldolgozni a képviselőház az előre hirdetett reformalkotásoknak. Ezen tényekkel szemben talán szabad azon meggyőződésemet nyíltan és férfiasan kimondani, hogy politikai hibának tartottam és tartom, hogy az egy alapon álló két párt egyesülése megakadályoztatott. Tisza Kálmán visszalépése pillanatában minden és nem politikai faktor ezen egyesülést természetesnek találta és várta, ha az úgyszólván köztudattá ment át, akkor a bekövetkezett kormány és rendszerváltozásról szükségképen együtt kellett volna járni a pártviszonyok egészséges újjáalkotásának is. Mert én politikai hazugságnak tartom, hogy egy pártvezér, kinek tekintélye megteremtette pártját és kinek vad keze tartotta és tarthatta csak együtt azt, leléphessen a politikai akció teréről anélkül, hogy a pártkeretben is változás álljon be. Parlamenti vitás-táncz volna pedig, ha közös czélok után egy után törekvő pártok külön indulnának a harczba, hogy saját keblükben az ellenségeket neveljék, kik oly szívesen változtatnának a programmszerű irányon. Magyarország kormánya napirendre tűzte ünnepélyesen a közigazgatás államosításának nagy művét, e közeljövő politikai tevékenységének tehát ez képezi legaktuálisabb kérdését. E nagy reformnak ellenesei máris nagyban készülnek az az elleni harczra, amint azt a szélsőbal különböző vezéreitől alkalmunk volt hallani. És ez a két párt, mely komolyan akarja létesíteni e nagy reformalkotást, szemben áll egymással, nélkülözve így még azon erőt is, melylyel saját keblükben küzdhetnék be reformelleneseit. Mondhatom, hogy az államosítás ellenesei, az avislens vármegye szószólói inkább állanak a helyzet magaslatán, mint azon komoly államférfiak, kik több buzgósággal és aakarattal, mint politikai éleslátással kezdenek hozzá e nagy munkához. Az ellenesek vezéreinek egyike máris felismerve a szituácziót, felhívást intézett az összes pártok municipalistáihoz, hogy fegyverszövetségre lépve az államosítás elleni küzdelemben a függetlenségi párt zászlaja alá szegődjenek. Még a közjogi nézet árán is fegyverszövetségre készülnek az ellenségek, egy hatalmas agitáczió üti fel fejét, hogy a vármegyének családi befolyásokat féltő urait harczba vigye az államosítás ellen. És a közös alapon álló két nagy országos párt, melyet ma már mi sem választ el egyéb, mint a 15 évi politikai ellenfélnek természetes bizalmatlansága, ez a két párt azon időben, amikor az eszmék hosszú küzdelmei végre megszülték az államosítás eszméjét is, ezen nehéz küzdelemnek, mely végzetessé válhatik hazánkra nézve, külön elválasztottan mennek eléje, hogy talán külön még meg is veressenek. Mert egyet ne feledjünk! E két párt nagy többsége biztosíthatja és előreláthatólag biztosítja e nagy reformmű megszavazását ; azonban, hogy mily elkorcsosodott alakban fog majd e reform maga előkerülni, oly harczból, melybe annak őszinte hívei nem indulnak konczentrált erővel, hanem szétszaggatottan, egyes csatározásokban, talán egymással szemben is állva, egy egységes vezérlet hiányában csak esetről-esetre működnek majd vállvetve, azt mindenki elgondolhatja, aki ismeri és számba veszi a parlamenti küzdelmek esélyeit. Ha tehát más, nem a közigazgatás államosítása felett várható harcz is, félő, hogy szomorúan fogja igazolni abbeli nézetemet, hogy politikai hiba volt e két párt egyesülésének meghiúsítása. Tiszává megbukott a személyes uralom, helyébe az eszmék uralmának kellett lépnie. Ott, ahol egy eszmenélküli rendszer uralma, hosszú időn át, úgyszólván lehetetlenné tette az eszmék szerinti pártcsoportosulást is : e rendszer bukásával szükségképen meg kellett volna buknia a személyes uralomra alapított pártcsoportosulásnak is, ha szerencsétlen kézzel fel nem tartóztatnak egy vegyi processzust, mely azonban hoszszú időre meg nem alkotható. A magyar országos pártoknak már a közeljövőben határozottabb színezetekben kell alakulniok, mint ahogy ma látszik. Egy haladni akaró nemzet életében mi sem szükségesebb, mint az önismeret és semmi sem károsabb, mint az önmisztifikáczió. A magyar állam még nincs teljesen kiépítve, tetejébe még sok intézmény illesztendő be, ha azt akarjuk, hogy az a magyar jogállam eszméjét minél jobban megközelítse. Ez intézmények megteremtése pedig csak határozott józan liberális szellemben lehetséges, ha akarjuk, hogy azok magasztos czéljuknak, de a magyar nemzet géniuszának is megfeleljenek. Ezen valódi szabadelvűség még nem zsibbasztva az eddig nagyon is érvényre jutott opportunitás által, zászlaja az, mely a jövő pártalakulások fix pontját tépezendi és ezen zászló alá esküszöm, bárki legyen is annak fennen hordozója. Beszéde további folyamán szóló a fúzióról így nyilatkozik: Kimondom nyiltan, hogy hibának tartottam és tartom pártunk részéről, hogy Tisza bukása után nem mentünk bele a kormánypártba, daczára ez utóbbi pártnak eléggé meg nem róható magatartásának, melylyel túlmérve izgatottságában előttünk úgyszólván becsapta az ajtót. Mert a magánéletben igen is súlyt fektetett bizonyos udvariassági követelményekre ; nem igen fogom átlépni azon szalonnak küszöbét, melynek ajtaját nem szívesen nyitják meg előttem. Máskép azonban a nyilvános életben. Itt csak egy szabályt ismerek: a hazafias kötelességérzetet. Ha ez engem ott, vagy ott helyt foglalni késztet, nincs az a külső alakiság, mely engem onnét visszatartana. Ha én a legaktuálisabb politikai nagy kérdésekben egyetértek a kormánykörökkel, akkor annak pártjában van a helyem, mert még e kérdések egyes részleteit, melyeket máskülönben elég fontosaknak tartok arra, hogy azokhoz külön pártállásom egész súlyával ragaszkodjam, sokkal hatályosabban tudom érvényesíteni a kormány háta mögett, mint vele szemben. Engem tehát még azon aggodalom, hogy reormtörekvéseimben egyes különböző felfogásaim lehetnek a kormányétól, nem késztet attól külön pártállásba, sőt talán épen ez aggodalom egy okkal több arra, hogy helyet keressek azok soraiban, akik elsősorban hivatvák e reformalkotások idomítására. De hát a hiba megtörtént, és a mindenki által várt egyesülés elmaradt. Erős azonban meggyőződésem, hogy már a legközelebbi jövő meghozza azt. A közigazgatás államosításának nagy munkája bennünket, az ellenzékkel is már ott kell hogy találjon, annak létesítésénél, ami nem történt meg a siker pillanatában, azt meg fogja teremteni a veszély persre. A nagy reformmű megalkotása miatti aggodalom egyesíteni fogja azokat, akik eddig nem tudták megtalálni az utat egymáshoz. A magyar állam sürgősen követeli az egynézetűek sikeres együttműködését e reformmunkában és az áldatlan pártküzdelmek ideje remélhetőleg nem fog egyhamar visszatérni. A reformkabinet meg fogja valósítani a hozzá kötött reményeket. A Pozsonyban kibontott zászló fennen lobog és Szilágyi Dezső kormánytársaival egyetemben győzelemre fogja Magyarország sorsát intézni, ha a magyar polgárság, ha különösen a városi elemek fel fogják tudni fogni a koncepcziót egész nagyságában, úgy amint az Pozsonyban először jutott kifejezésre. És nekünk nincs okunk ezen átalakulási processzust feltartani; mi kezet fogunk mindenkivel, aki azt előbbre viszi. És én erősen hiszem, hogy egy kormányprogramm, mely ezen eszmén épült föl, hogy a közigazgatás államosításának e demokratikus elvnek hódoló nagy terve, hogy az igazságügyi tervezet és máris foganatba vett reformja, melynek koronáját a laikus elemnek az esküdtszéki intézménybe a bírói hivatásba vett belevonása képezendő, hogy szabad választások biztosítása a kúriai bíráskodás felállítása által, hogy a házassági jog szabályozása, az immár tovább nem halasztható polgári házasság behozatala által, hogy a kormánynak igen sok becses intézkedése a gazdasági élet terén, hogy az így minden téren megindított reformok egész sorozata egyesíteni fogja mielőbb azokat, akiket csak a mesterséges kéz által fentartott válaszfal különít el egymástól. Ezután szóló áttérve saját pártállására, azt mondja, hogy daczára e nézetének, mégsem tartotta reá nézve helyesnek pártállását változtatni. Mert, úgymond,a mig a pártja vezetésében azon egészséges felfogásnak hódolnak, hogy a különböző párt, a mig szabad elhatározásának jogát a pártállás keretében odáig érvényesítheti, hogy mindenben csak saját meggyőződését követhesse, nem forog fenn objektív ok, mely őt a pártállás-változtatás félreértésének késztetné kitenni. Szubjektív tekintetben pedig — igy folytatja a szónok — azt mondom, hogyapponyi Albert grófot, a kihez évek hosszú során át igen benső barátság kötelékei fűznek, el nem hagyhatom, ha csak politikai törekvéseink ellentétessége erre nem kényszerít. De ha tudom, hogy ezen törekvéseink ma is azonosak és ha őt ezek előharczosának tudva és látva egész erejével és fényes tehetségével azokért mindig síkra szállni, azon hazafias, aggodalmas hit szállja meg lelkemet, hogy e nagy tehetséget, e nagy jellemet a magyar állam e pozitív alkotások terén nem nélkülözheti sokáig. Apponyi Albert gróf hivatása közreműködni hazánk regenerácziójának nagy munkájában és nekünk elutasithatatlan kötelességünk, azáltal, hogy őt követjük nekünk azon erkölcsi támaszt nyújtani, mely őt előbbre viszi államférfim pályáján. Apponyi tévedhetett, mikor nem nyúlt merész kézzel a két párt közötti válaszfal ledöntéséhez, de jóhiszeműleg tévedett. És ha megjön, amit hiszek, hogy megjön az idő, a mikor őt is megszállja a hit, hogy hazája érdekében meg kell tennem azon első lépést, mely őt a kormány táborába vezeti, hát ő rá fog lépni erre az útra fentartás és minden előny nélkül. Egy oly pártnak, melynek élén gróf Apponyi Albert áll, mindig megvan a maga létjogosultsága és azzal számolni kell minden időben. Magyarország nem oly gazdag tehetségekben, hogy Apponyiét sokáig nélkülözhesse. Ma már lejárt a politikai indolenczia ideje, helyébe lépett ismét a nemzet eszmélkedése. Reményteljes tettvágy buzog fel ismét a lelkekben és a nemzet áldozatkészsége lépést tart tetterejével. Magyarország népei sürgősen követelik a reformokat és én, amint eddig is ott voltam, ezentúl is ott leszek, ahol e követelést nyomatékosan támogathatom és ezzel gondolok képviselői kötelességemnek legjobban megfelelni. A beszéd után Ro 111 es Ferencz tolmácsolta a választók bizalmát, mely a mai beszéd után csak bensőbb lett. A gyűlés lelkes ovácziók között ért végett. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember 1. A miniszterek nem fogadnak. A posta és táviró tiszti tanfolyam megnyitása. A fővárosi magánépítészeti bizottság ülése d. u 6 órakor az új városházán. Szinészeti kiállítás a városligeti műcsarnokban, megtekinthető reggeli 9— d. u. 7 óráig 30 kr belépő mellett. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. A többi tájak megtekinthetők 50 kr belépti díj mellett. Iparművészeti múzeum az Andrássy úton d. e. 9 - d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. e. 9 - d. u. 1, múzeumi d. e. 9- d. u. 1 óráig. Margitszigeti gyógyfürdő. Naponkint nép- és katonazene. Hajóközlekedés fél óránkint, hajó belépti díjjal együtt hétköznap 20 kr, vasárnap és ünnepnap 34 kr, gyermekek 10 kr egyaránt oda és vissza. Utolsó hajó a szigetről Budapestre fél 11 órakor. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — aug. 31. A hiv. lapból. Kinevezések. A földmivelésügyi miniszter Herczegh Hugót, a szerbnagyszentmiklósi »Kristóf-intézet« földmives-iskola vezetésével ideiglenesen megbízott segédtanítót, ugyanezen intézet igazgató-tanítójává nevezte ki. A fiumei pénzügyigazgatóság Kalmár Alajos és Lentz József fiumei díjtalan vámgyakornokokat ugyanoda díjas vámgyakornokokká, a zalaegerszegi pénzügyigazgatóság Hegel Viktor keszthelyi és Sárecz Ignácz nagykanizsai lakosokat a keszthelyi, illetve a nagykanizsai kir. adóhivatalhoz díjtalan adóhivatali gyakornok-jelöltekké nevezte ki. Névmagyarosítás. Schwarz Henrik, József és kisk. Schwarz Sándor és Géza Sebestyénre magyarosították nevüket. Személyi hírek. Keresztély dán trónörökös, ki néhány napot szigorú inkognitóban Bécsben töltött, tegnap este az éjszaknyugati vasúton Csehországba, Skalitzba utazott. — Gróf Kálnoky külügyminiszter tegnap reggel Bécsből morvaországi, lettovitzi birtokaira utazott. — Ludwigh Gyula miniszteri tanácsosnak, a magyar államvasutak igazgató elnökének, Abdul-Hamid szultán a Medjidie-rend 2. osztályát és Schober Albert igazgatónak ugyane rend 3. osztályát adományozta. — Báró Splényi Ödön rendőrkapitány és neje Blaha Lujza asszony tegnap viszszaérkeztek a fővárosba. — Dr. Varró Andor népszínházi főorvos szabadságidejéről a fővárosba viszszaérkezett. A királyné utazása. Királynénk tudvalevőleg augusztus 29-dikén távozott Párisból. Közvetlen elutazása előtt a franczia fővárosból meglátogatta az osztrák-magyar nagykövetség palotáját, melyet tudvalevőleg Ga 11 era herczegnő végrendeletileg hagyományozott a külügyi kormánynyal. A királyné, ki minden előleges jelentés nélkül jött a palotába, megtekintette ennek összes helyiségeit és többször dicsérőleg nyilatkozott úgy az épület berendezése, valamint annak szerencsés fekvése felől. Ugyanaznap este a királyné udvarhölgye, Festetich grófné kíséretébe a Hippodromba ment, hol a »Jean d'Arc« czímű fényes látványos darabot adták és az előadás végéig maradt a czirkuszban. Mint a »Figaro« ma érkezett száma írja, párisi nagykövetünk az orleansi indóházban üdvözölte királynénkat továbbutazása előtt s kijelentette előtte, hogy rendkívüli élvezetet szerzett neki francziaországi tartózkodása , nemsokára visszatér oda, hogy ott hoszszabb időt töltsön. Párisból Bordeauxba ment a felséges asszony, onnan pedig Bayonneba készül, ahol Jalbe, a londoni dán követ yachtjára száll és Spanyolország partvidékeit látogatja meg. November első napjaiban ér Korfuba, ahol a számára épült villában fogja a tél elejét tölteni, úgy hogy csak a karácsonyi ünnepekre szándékozik a boulevard-lap szerint Bécsbe visszatérni. A legszigorúbb inkognitóban,csupán két személy által kisérve érkezett a királyné Arcachonba, ahol a »Grandhotelban« vett lakást. A kiséret többi része tegnapelőtt este érkezett oda. Ez azért történt, hogy a figyelmet elvonják a felséges asszonytól. Hír szerint a királyné több napot fog Arcachonban tölteni. A szálloda vendégkönyvében »Madame Folna Korfuból« néven íratta be magát. József főherczeg, értesülésünk szerint, szept. 5-én indul Nagyváradra, hogy az addig ott központosított 79. és 80. honvédgyalogdandár és 2. honvédhuszár-ezred felett szemlét tartson. Nagyváradról a főherczeg 6-án Gyapjúra megy jószágára s onnét 9-én Nagyváradon keresztül Debreczenbe, hogy 10-én szemlét tartson az ott központosított kassai honvédhadosztály felett. 11-én a főherczeg ismét Nagyváradon lesz. József Ágost főherczeg ma este Tátrafüredre indul, de 5-étől kezdve jelen lesz atyja oldalán az összes hadgyakorlatokon. Az uj kir. palotai plébános beiktatása. A budai Sz. Zsigmond-kápolnában ma ment végbe a királyi palota plébánosának, Vézinger Károlynak a beiktatása. A kápolnát erre az alkalomra virágokkal és bíborszőnyegekkel ízlésesen fölépítették. Jelen voltak a királyi palota tisztviselői, élükön Szupp várkapitánynyal és több lovag udvari ellenőrrel, Vencze 11 pápai kamarás, Bognár István egyetemi tanár s az uj plébános rokonai. A beiktatási szertartás, melyet Bogisich Mihály prépost, budavári esperes-plébános végzett dr. Vargha Dezső főszentszéki jegyző és dr. Purt Iván kir. palotai káplán mint diakónusok s több növendékpap segédlete mellett, pont 10 órakor »Veni sancte«-val kezdődött, mely után Bogisich prépost bemutatta a híveknek az uj plébánost. Miután dr. Vargh a főszentszéki jegyző felolvasta a királyi kinevezési dekrétumot, az uj plébános letette a hitvallást. Erre Bogisich átadta az új plébánosnak az evangéliumot, a kápolna kulcsait és a szentelt olajat, azt kívánva neki, hogy sokáig viselje hivatalát. Végül megáldotta a plébánost. Vézinger háláját fejezte ki első soraiban az isten, majd a király, Simor János bíbornokherczegprimás, továbbá Bogisich prépost iránt s fogadást tett, hogy kötelességeit mindig híven fogja teljesíteni. Ezután a szószékre lépett s lendületes egy*