Pesti Napló, 1891. február (42. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-01 / 32. szám

mennyi miniszter. Sok képviselő szólott, ré­szint a javaslat mellett, részint ellene. Grimaldi miniszter a javaslatot védte. C­r­i­s­p­i miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tel­jes összhangban van a Turinban kifej­tett programmal. Kiemelte az eszközölt megtakarításokat és biztosította a házat, hogy a kormány megfontolás tárgyává fogja tenni, nem volnának-e még más meg­takarítások is eszközölhetők. Aztán így foly­tatta a miniszterelnök: B­o n g­h i kép­viselőnek megadhatná a választ és ki­mutathatná neki, hogy a jobbpárt pénz­­ü­gyi politikája nem volt jobb annál, a­melyet most követnek, de a halottak iránt való tiszteletből nem akar tüntetni. Az a poli­tika azonban,mely­et 1 8­7­5 -ig követtek,lény­ege­sen különbözött a mai politikától. Szervilis politika volt az a külfölddel szem­ben. (Nagy zaj , közbekiáltások; R u d­i­n­i, Bonghi és más jobbpárti képviselők zajosan tiltakoznak. Finali miniszter távozik a miniszteri székből.) Az elnök nyugalomra inti a házat. Crispi miniszterelnök világos szavazatot kíván, oly becsületes férfihez méltón, ki aka­rata ellenére marad meg helyén. A jelenlegi helyzetből ki kell bontakozni. A ház sza­vazata viszhangra fog lelni úgy a bel-, mint a külföldön és tanú­ságot fog tenni arról, várjon Olaszország erős kormányt akar-e vagy pedig oly kormányt, mely újra a határozatlanság és eltöké­­letlenség bűnébe essék. (Zajos közbe­szólások.) Luzetti kijelenti, hogy nem szavazza meg a javaslatot, minthogy Crispi oly szemé­­lyiségeket sért, kiket szóló egész életében leg­inkább tisztelt és a­kik hazájukat mindig hí­ven szolgálták. (Tetszés a jobboldalon. Nagy mozgás.) Crispi miniszterelnök azt válaszolja hogy ő senkit sem akart sérteni, legkevésbbé Minghettit. Ezután Villa határozati javaslatot nyújt be, melyhez a kormány is hozzájárult, s mely szerint a ház a kormány nyilat­kozatait tudomásul veszi. E határozati javaslatot a ház 186 sza­vazattal 123 ellenében elvetette és elhatározta, hogy nem kezdi meg a rész­letes tárgyalást. Erre Crispi miniszterelnök kijelenti, hogy ki fogja kérni a király paran­­c­s­á­t. Egyúttal kéri a házat, hogy e­g­y­e­­lőre napolja el üléseit. (Nagy izga­tottság és mozgás.) Az ülést este 81/8 órakor bezárják. Róma, jan. 31. A képviselőház mai ülése Uidill O­­­litpi lululozjicicliluk It u 11 1 JLL il l’Uet ment, hogy benyújtsa a királynak a kabiné lemondását. Parlamenti és politikai körökben szerfelett nagy az izga­tottság. Budapest, január 31. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma­­ a lír­ai­a­n Mór elnöklete alatt ülést tartott, melyen tár­gyalás alá vette a hadsereg, haditengerészet, honvéd­ség és népfelkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1887 : XX. t.-cz. határoz­­mányainak kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Gróf Andrássy Gyula előadó ismertetve a törvényjavaslat lényegét, kiemeli annak humaniszti­Ugyanabban az évben játszotta el az életben is első vígjátékának utolsó jelenését: férjhez ment Szathmáry Dániel jeles szinésztársához és egy évre rá játszotta első mama szerepét, a mikor Károly fia született. Ba­­­za, a nemzeti színház igazgatója értesül­vén Szathmáryné nagy tehetségéről, 1844-ben Pestre hozta és a kitűnő művésznő kevés megszakítással azóta mindig a főváros közönségének kedvencze volt. 1848-ban férje a fehértemplomi csatánál el­esett. Két évi gyász után 1850 ben másodszor L­a­c­z­­kóczyhoz ment a férjhez. Ekkor rövid időre vidékre kellett mennie, de már 1851-ben ismét visszaszerző­dött a nemzeti színházhoz és ettől számítva a mai na­pig épen negyven évig volt szakadatlanul a leg­buzgóbb tagja, a­miért is ezt méltán jegyezzük föl a mai nap harmadik ünnepe gyanánt. A negyediket, azt a lehangolót, a szomorút, a búcsú ünnepét már említettük. Erről kár töb­bet szólni. Ez csak afféle búcsúzás, a­melynél »a­z isten veled«-et nyomban követi a »viszont­látás.« Kegyetlen is lenne elgondolni, hogy az a mű­vésznő, a­ki hosszú és dicsőségteljes színi pályáján száz meg száz szerepet vitt a közönség elé, egyszerre mindörökre letűnjék, holott ma is olyan zamatos és jóízű a humora, tőről metszett a felfogása, művészi a játéka mint évekkel ezelőtt. Az »Ábel halála« óta pedig sokféle szerep­körön ment át, a gyermekszerepektől a naivákig, a drámai hősnőktől a mamákig! Már a czímeiket se ismerjük a legrégibb diadalainak. Milyen eltűnt vi­lágra emlékeztetnek: A »Kronsteini harczjáték«, »Krollin óbester«, »Kettősök,« »Embergyűlölés és megbánás«, »Kalab­­riai haramiák«, »Fejedelem titkos utazása«, «For­­menteriai remete«, »Háládatosság ünnepe«,»Lákostai Timóteus Sebestyén« stb. Később nagy sikert aratott »Stuart Máriás­ban, »Deborah«-ben, »Lecouvreur Adrienne«-ben és egyéb drámai szerepeiben. Majd áttért a mostani szakmájára és megterem­tette azokat a kedélyes és polgári anyaszerepeket, melyekben attól félünk, nem egyhamar találunk méltó utódára. Általánosan ismert pompás alakítást mutatott be a »Tü­csök«-ben (Fadette), »Falu rossza«-ban (Ördög Sára), »Romeo és Julia«-ban (Dajka), C­s­i­k­y »Jóslat «-ában, a »Tartuffe«-ben (Pernellené), »Fösvény «-ben (Fruzina), »Peleskei nótárius «-ban (Tóti Dorka), »Fenn az ernyő nincsen kas«-ban, »Proletárok«-ban (Szabóné), »Kókai ház«-ban (Da­gadó néni), »Czifra nyomorúság «-ban (Zenóbia), »Ku­kli prédikácziók«-ban, »Idegesek«-ben (Tuffier mama), »Nők az alkotmány«-ban, »Bálkirálynő«-ben (Fülekiné), »Arany ember«-ben (Zsófi) egész a leg­újabb szerepéig A­­­ni­á­s­i Tihamér »Elintézetlen ügy«-ében. Nem is szólva a legismertebbről, a leg­kedveltebbről, a legkitűnőbbről: az ő páratlan Mo­­gorinéjáról Szigligeti »Mamá«-jában, mely sze­repnek köszönheti, hogy őt az egész ország mamá­nak nevezi, szereti, becsüli. Mama ő a szó legnemesebb értelmében. Ma­mája pályatársainak, de mamája mindenekelőtt, édes szülőmamája két művész fiának, Károlynak és Árpádnak (a harmadik, Pál 1863-ban halt meg mint tengerésztiszt Génuában.) Kevés anya van, a­ki gyermekeiért annyit ál­dozott, dolgozott, nélkülözött volna mint Szathmáryné. Sohse voltak nagy igényei, sohse voltak fényűző haj­lamai, sohasem ismert kényelmei, és még­se jött ki a nemzeti színháznál élvezett gázsijából... a­mikor csak a műsor engedte, sietett a vidékre vendégszere­pelni és még az se volt elég: mindig mélyebbre me­rült az adósságokba, melyeket családjáért vállalt magára. Sokat szenvedett fiaiért, talán azért szereti őket annyira, s hogy ők viszont ezért imádják, édes­any­jukat a valódi gyermeki szeretet melegével — az bi­zonyos. Egyik se gyerek már: K­á­r­o­l­y, ki több íz­ben volt a nemzeti színház kedvelt tagja és Á­r­p­á­d az országos pompás humorú »Szatyi«, kit a népszín­házi szerződtetése alatt nem tudtak eléggé megbe­csülni ... mindkettő jól megtermett, gömbölyded alak, de ha a »mama« előtt állnak, kis gyermekek, könybe lábadó szemmel, túlcsorduló szívvel. Más művésznő egy dicsőséges hosszú pálya vé­gén gondtalan otthonában az arany és ezüst emlék­tárgyak, a drága színpadi jelmezek, a kincseket érő ékszerek szemlélgetéseivel idézi föl a letűnt múlt szép napjait. Szathmárynénak nincsenek aranyból vert babérkoszorúi, gyémánt nyakékei, brokát ruhái és ezer meg ezer csecsebecséje, az ő egyetlen kincse gyerme­keinek hálás szeretete és a közönség elisme­rése, mely megbecsülhetetlen ugyan, melyet azonban nem lehet apró pénzre felváltani. A nehéz napok még nem vonultak el feje fölött. Elvállalt kötelezettségei még nincsenek leróva. Évi ezerötszáz forintnyi nyugdíjának csak egy kis részét élvezheti. Terjed-e odáig a nagy közönség elisme­rése, hálája, áldozatkészsége, hogy Szathmárynét végnapjaiban megóvja a nélkülözéstől ?... Ma este elbúcsúztunk »a mamától«, de csak ideiglenesen. Még nagy feladat vár reá, a nem­zeti színházra és a közönségre... törüljük le tehát a válás könyeit és mondjuk derülten. A legkö­zelebbi viszontlátásra. Kürthy Emil o­ kus indokait, melyek 1887-ben csak azért nem jutot­tak érvényre, mert ezt pénzügyi okok gátolták. Elfo­gadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Falk Miksa köszönettel veszi, hogy ezen előterjesztés, habár kissé későn, de mégis megtörtént és hogy az 1887-ben már nyugalomban volt tisztek özvegyeit és árváit is az 1887-iki törvény jótéteményeiben részesíti.A miniszter figyelmébe ajánlja a 18 évet betöltött leányárvák sorsát. A törvényjavaslatot elfogadja. Hegedűs Sándor kér­dést intéz a honvédminiszterhez a jelenlegi kegydíjak magasságára nézve. Horánszky Nándor kiemeli, hogy öt évvel ezelőtt ő pendítette meg a pénzügyi bi­zottságban azon eszmét, mely a jelen törvényjavas­latban megvalósítását találja és már akkor is a leg­melegebben pártolta a Fáik által előterjesztett határozati javaslatot. E szerint csak következe­tesen cselekszik, ha most a törvényjavaslatot el­fogadja. Báró Fejérváry miniszter Hege­dűsnek válaszolva kimutatja a kegydíjak össze­gét, valamint a hadmentességi díjalap állapotát, mely teljesen kétségtelenné teszi, hogy még a jelen törvény elfogadása után is a nyugdíjazásra általában szükségelt összegen kívül háború esetére körülbelül 3 millió fogna évenként rendelkezésre állani. Fáik megjegyzésére azt válaszolja, hogy egyes esetekben, a­midőn a 18 évet betöltött leány árva helyzete különös tekintetet érdemel, kétségen kívül kegyelmi úton ki­vételt fognak tenni. Ezután a törvényjavaslat általá­nosságban és részleteiben is elfogadták, mire az ülés véget ért. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 5 órakor értekezletet tartott V­a­r­g­i­c­s Imre elnök­lete alatt. Tárgyalásra került folytatólag az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvény­­javaslat. Az értekezlet a törvényjavaslatot ma a 46. §-tól kezdve végig tárgyalta, elvégezvén az előbbi értekezletek folyamán függőben hagyott szakaszokat is. A részletes vitában a mai értekezlet folyamán részt vettek : Tisza István, Hieronymi Károly, Neumann Ármin, Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor, Matlekovics Sándor, Busbach Péter, Va­r­asdy Károly, Ivankovits János, Perl l­a­k­y Elek előadó. Mindezeknek végül Baross Gá­bor kereskedelmi miniszter válaszolt. Az értekezleten a minisztérium szakosztályát Schnierer Gyula mi­niszteri tanácsos képviselte. Fővárosi ügyek. Védekezés az árvíz ellen. Az első kerületi vész­bizottság tegnap tartotta M­a­t­u­s­k­a Alajos taná­csos elnöklete alatt a tabáni iskolaszék helyiségében alakuló ülését. A bizottság konstatálta, hogy a tabá­ni két szivattyú telepnél a gőzszivattyúkat már fel­állították és azok felszerelésének kiegészítése végett a központi bizottságot kéri fel. Az 1876-iki árvizén okulva elhatározta a bizottság, hogy a Kelenföldön lakó bolgár kertészek és a Duna mentében levő ho­mokbányákban lakók a víznek 4x/s méterre történő áradása esetén kiköltözzenek és a Hungária bank­féle volt géptéglagyár helyiségében nyerjenek a fő­város költségén elhelyezést. Ezt a bizottság az 1876-iki árvizén okulva, határozta el. Továbbá felkérik a központi bizottságot, hogy a Lágymányos mélyebben eső részén a védtöltést építse ki, s ha ezt az idő rö­vidsége miatt nem vihetik ki, az összekötő vasúti töltés két első áterészét falazzák be, hogy a vízbeom­­lást meggátolja. Végül az árvíz elől menekülők elhe­lyezésére szolgáló középületeket és a népkonyhák he­lyeit jelölték ki. Az új zálogház. A kereskedelmi miniszter tud­valevőleg kérdést intézett a fővároshoz, hogy nyilat­kozzék, mely városrészben tartaná legalkalmasabb­nak az új zálogház építését s egyúttal felszólította arra is, nem volna-e hajlandó a belvárosi zálogház épületéért cserébe adni egy megfelelő értékű vá­rosi területet. A telekeladó bizottság, mely ma tartott ülésében foglalkozott a kérdéssel, a két oroszlánhoz czímzett épületet adja cserébe. Ennek a teleknek a rajta levő épülettel együtt az értéke a mér­nöki hivatal becslése szerint 244.178 forint. A bel­városi zálogház telektömböcz valamivel nagyobb, de nem olyan értékes s egy része az utcza szabályozá­sába is esik. Szó volt arról is, hogy azt az épületet­ adja a város cserébe, hol most a katonaügyosztály van, de ezt nem találta a bizottság czélszerűnek. Az állami gépgyár kibővítése végett az állam­vasutak gépgyári igazgatósága a fővárostól 8000 négyszögöl területet kér. A telekadóbizottság java­solja, hogy a gyár szomszédságában elvonuló terüle­tet engedje át a főváros s négyszögöleinek árát 8 forintban állapította meg a tulajdonjog korlátozása mellett. Ipariskolai növendékek ösztöndíja. Az idei tan­évre a Damaszkin István-féle három, egyenként 200 párttal javadalmazott ösztöndíjat érdemes ipariskolai növendékek jutalmazására fogják fordítani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend. Február 1. A miniszterek nem fogadnak.—Gr. Zichy Géza intendáns hivatalába való beigtatása déli 12 órakor a nemzeti színházban, utána az operában. — A lipótvárosi kaszinó évi közgyűlése d. e. 11 órakor (József-tér 1.). — Egyetemi ifjúság gyűlése a Szentkirályi-utczai nemzeti tornacsarnok­ban d. e. 10 órakor. — A pesti izraelita nőegy­­let álarczos bálja a vigadóban. — Az A­t­h­e­naeum könyvnyomda személyzetének ánczvigalma a városligeti városi vendéglőben. — Nemzeti múzeum: képtár, nyitva délelőtt 9 órá­tól délután 1 óráig. (D. u. 1—3-ig 50 kr. belépő.) A mú­zeum többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépő mellett. Február 2. A miniszterek nem fogadnak.— Calico­­bál a VI—VII. kerületi körben. — Nemzeti mú­zeum: Természet és néprajzi­ tár, nyitva d. e. 9., d. u. 1-ig. (Délután 1—3-ig 50 kr belépti dij.) A múzeum többi tárai megtekinthetők 50 kr belépti dij mellett. — Nyilvános könyvtárak: múzeumi d. e. 9—d. u. 1, a­k a­d­é­m i­a­i d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár IPF* Lapunk mai számához fél év mellék­let van csatolva e tartalommal: Tanügy. — Tárcza. A horvát Stanley. — A divat. — Közgazdaság. — Buda­pesti kalauz. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, kedden reggel jelen meg. — Jan. 31. Udvari ebéd. Bécsből jelenti egy távirat. A király ő Felségénél ma este hat órakor ebéd volt, melyen báró Scudher, báró Rosenzweig és Kreutz táborszernagyok, továbbá Fischer, Vogel és Lehne altábornagyok vettek részt. Gróf Károlyi István orsz. képviselő úr részéről a következő sorok közlésére kérettünk fel: Nyilat­kozat. Ámbátor tudomásom még nincsen a felől, hogy fiam gróf Károlyi György mai napig bárkitől is adósságra pénzeket vett volna fel, kötelességemnek ismerem mégis egyrészt fiam jövője, másrészt azok érdekében, kik talán hajlandók lennének neki pénzt kölcsönözni,­­ kijelenteni, hogy ő tudtam és bele­egyezésem nélkül hagyta el a szülői házat, még kis­korú, tehát pénzfelvételre nem jogosult és netáni hitelezőit én kielégíteni nem fogom, sőt ez irányban a legszigorúbb törvényes intézkedést fogom igénybe venni. Budapest, 1891. január 31. Gróf Károlyi István, s. k. Orth János. New-Yorkból sürgönyzik. Pitts­burgi távirati jelentés szerint egy báró T a a f f e (?) d­Pm­­i fiffyén &rl­tt»7C1+f o^p. l»ogy ** ponoj-lvániai VV UF"­tembergbe utazzék, a­hol tudakozódni akar Orth Já­nos sorsa felől, minthogy az a — habár kevésbbé hihető hir — terjedt el, hogy az eltűnt főher­­czeg ott megfordult. Korányi tanár a Kochinról. A­ budapesti kir orvosegyesület mai ülésén Korányi tanár több Kochin­­nal gyógykezelt beteget mutatott be. A tudós tanár megjegyezvén, hogy a korodáján kezelt betegek közül azokat mutatja be, kiknél a kórkép aránylag a leg­kedvezőbb, azt a kérdést veti fel, várjon egyáltalában olyan eredményeket értek-e el eddig, melyek szemben a kedvezőtlen tapasztalatokkal, mégis feljogosítanak bennünket arra, hogy ez eljárást alkalmazzuk és to­vább fejtsük. A bemutatott esetek közül 3 kezdő stá­diumban volt; valamennyinél a fizikális vizsgálattal kideríthető tünetek javultak, baczillusok a köpésben kerekedtek vagy teljesen eltűntek, a köhögés megszűnt, az étvágy javult, a testsúly gyara­podott , és a közérzet kitű­nő. Két bemutatott eset projekt tuberkulózisban szenvedett. Ezeknél szintén javulás állott be. — Ez eredmények alapján válaszol a felvetett kérdésre, t. i. a Kochinnal való eljárást tovább is kell alkalmazni. Egy tanár jubileuma. A II. ker. állami reális­kola tanára dr. Szalkay Gyula ma ünnepelte meg tanári működésének negyedszázados évforduló­ját. Szalkay alapította meg a »Délmagyarországi természettudományi társulat«-ot, melynek kilencz évig alelnöke volt, szerkesztette három éven át a »Természettudományi Füzetek«-et Temesvárott. A krassó-Szörényi barlangokat ő kutatta át és irta le tudományosan, majd paedegogiai téren fejtett ki nagy buzgóságot. Legutóbb mint az állatvédő egyesület titkára működött. A budai állami reális­kolánál két év óta tanít. Stroszmayer és a magyar nyelv. A szabadelvű kör tegnapi ülésén, mint a »N. W. Abendblatte-nak Budapestről távírják, egy czimszalag kel­tett élénk megütközést. Az Esterházy-család levéltá­rából okmányok tétetnek közzé, melyek az ország összes notabilitásainak megküldetnek. A mű első két kötetét Stroszmayer püspök is minden ellenmondás nélkül elfogadta, de a harmadik e megjegyzéssel érke­zett vissza: »Magyar közlemények elvből nem fogadtatnak el.« Az ügyet hir szerint parlament elé viszik. »Ismeretlen tartózkodásu« herczegi család. A kolozsvári kir. törvényszék ismeretlen tartózkodásu­­nak tartja herczeg Ruspoli Galeotto, herczeg Rus­poli Máriát, herczeg Ruspoli Ágostonná született Eszterházy Ágnest, gróf Eszterházy Ferenczet, gróf Eszterházy Erzsébet szül. de Bourge grófnét, her­czeg Ruspoli Ferenczet, Sándort, Krisztinát, Lajost, Jenőt, továbbá Campella Pál grófot, gróf Kheven­­hüller Frigyesné szül. gróf Eszterházy Francziskát, és báró Lopresti Lajosnét szül. Eszterházy Szerafin grófnőt. A főúri társaságot Csákány Ádám perli kolozsvári ügyvédje Tutsek Sándor utján s miután az alperesek lakását a törvényszék nem tudja, a hi­vatalos lap utján idézi meg őket. Spanyol katonák lemészárlása. Mint Newyork­­ból távírják, a Karolina sziget bennlakói a spanyol katonaságon újabb mészárlást követtek el. Véreng­zésüknek 90 katona esett áldozatul. A spa­nyolok vezére kétségbeesésében agyonlőtte magát. Az egyetemi ifjúság és Baross. A testvéregye­temek ifjúságának mozgalma, melyet Baross Gábor miniszter mellett megindított, mind nagyobb arányo­kat öltött a tegnapi és mai nap folyamán. A végre­hajtó bizottság csatlakozásra hívta fel, a budapesti kereskedelmi testületeket, az összes magyarországi jogakadémiákat és a kolozsvári egyetemet. A fáklyás­zene költségeire is már javában folynak az aláírások­ Az ifjúság tudvalevőleg holnap gyűlést készült tar­tani a nemzeti tornacsarnokban, a­melyen a minisz­terhez intézendő felirat és a fáklyászene ügyében akartak tanácskozni. E gyűlés megtartását azonban a főkapitányság nem engedte meg s erről vonat­kozólag a következő végzést hozta. »A testvér egyetemek nevében beadott — egy nyilvános ifjúsági gyűlés megtartására vonatkozó — kérvénynek hely nem adatott, mert ily gyűlés és a vele czélba vett ténykedés nem ön­álló polgároknak semmi körülmények közt meg nem engedhető. Török János s. k. kir. tanácsos főkapitány.« Az ifjúsági mozgalom vezetői e végzést ma éjjeli 12 óráig nem kapták meg és a betiltás hire, annál meglepőbb volt reájuk, mert a főkapitánytól azt a szóbeli ígéretet kapták, hogy a tervezett gyűlés elé semmi akadályt sem fognak gördíteni. Mint értesülünk a többször említett főkapitányi végzést csak holnap vasárnap reggel fogják kézbesíteni az illetőknek s igy a tervezett gyűlés elmarad. Munkásmozgalmak. A május 1 ére tervezett munkásünnep megtartása iránt már megindultak mozgalmak. A munkáslapok figyelmeztetik olvasóikat, hogy közeledik május 1-je, készüljön mindenki a nagy tüntetésre a nyolcz órai munkaidő mel­lett. A fémmunkások már tartottak is ülést, melyen a szocziáldemokrata munkáspárt egy tagjának indít­ványára kimondták, hogy május 1-ét ismét megün­­neplik. — A Rossemann és Kühnemann-féle gyár munkásai még mindig sztrájkolnak s kilátásba sincs, hogy visszatérhetnek a gyárba, hacsak a régi föltéte­lek mellett nem. — S a 11 é­n mintegy száz kőfaragó­segéd sztrájkol. Müller kőfaragómester ugyanis munkások szoczialista vezéreit el akarta bocsátani, mire a munkások valamennyien kiléptek. —­ A fővá­rosi szabómunkások is szervezkednek Február 8-án délután két órakor gyűlést tartanak a Széchényi-téren. — Pozsonyban a szocziáldemo­­kraták február 2-án rendeznek nyilvános n­é­p­g­y­ű­l­é­s­t, az ismert és Budapestről származó programra, mellette Meissonier meghalt. Mint egy késő éjjel Páriá­ból érkezett táviratunk jelenti, Meissonier hírneves franczia festőművész, kinek képei mesés árakon keltek el, ma reggel 76 éves korában tüdő congestió következtében elhunyt. Meissonier (Jean, Louis, Erneste) született 1815-ben Lyonban. Több képe Gusztáv Adolf korabeli alakokat ábrázol, míg a legtöbb festménynek tárgyát a 18-ik század közepén élt polgárosztály életéből merítette. Képeinek ecset­kezelése bámulatos apróságuk daczára biztos s hatá­rozott s a legapróbb részletekig tökéletes kivitelt mutat. Budapesten utoljára a magánképtárakban levő festmények néhány év előtti kiállításán bámulták m­eg Meissonier négy apró képét, melyek közti fenft­ő Springer báró (fél millió film biztosítva), egy Károlyi Alajos (a zászlótartó) és egy Windischgraetz herczeg tulajdona volt. Egyik képe, mely nagy Na­póleont vesztett seregével hazatérőben tünteti fe 800.000 francon kelt el. Párisban több év előtt mű­veiből kiállítást rendeztek, a­melynek értéke 40 millió frankra volt biztosítva. Párisban, a­hol nemrég a régi Salontól különválva több elvtársával új Salont nyi­tott meg, számos művésztársa utánozta modorát, de a mestert még csak meg sem bírta közelíteni. — Egy lapunk zártakor érkezett párisi távirat jelenti: szépművészetek akadémiája Meissonier festő halála folytán gyásza jeléül mai ülését bezárta. Vagy — vagy. A római »Tribuna« a következő párbeszédet közli: Egy nagyon csacska nő egy úr­hoz : »Milyen állást szánna nekem, ha férfi lennék ? — Úr: »Egy süketnémaintézet igazgatónőjévé ten­ném.« — Höl­gy: »Miért ?« — Úr: »Mert vagy azok a szerencsétlenek tanulnának meg beszélni, vagy ön­t hallgatni.« Helyi hírek. Leégett gyártelep. Nagy tűzvész pusztított ma este kilencz óra után a Nagytemplom­ utcza 17. sz alatt levő Michel Alajos-féle bútorgyártelepen. A lángok oly gyorsan harapóztak el, hogy mire a tűz­oltóság megérkezett, már az egész gyártelep lángok­ban állott. A tűz a főépület földszinti műhelyében, eddig ismeretlen okból, támadt s a körülötte felhalmozott faanyagokban bő táplálékot találva, óriási gyorsaság­gal terjedt, keresztül égette a földszint és emelet fából álló menyezetét s néhány percz múlva átcsa­pott a tetőzetre, honnét a szomszédos faraktá­rakra nyúltak át a lángok. A messze környéket bevilágositó lángok óriási tömeget csődítettek tűzhöz, úgy, hogy a nem messze levő üllői-uti lakta­nyából kivonult két szakasz katonaságnak ugyancsak munkát adott a kiváncsi tömeg visszatartása. A tü­zet a Thék-féle üllői-uti bútorgyárból jelezték elő­ször a központi tüzérségnek, mely Janicsek tüzre ügyelő élen rögtön kivonult, utána csakhamar a VIL IX. és V. ker, tüzőrségek és az önkéntes tűzoltóság is kivonultak, továbbá nagyszámú lovas- és gyalog­­rendőrök a rend fentartására. A tűz lokalizálását na­gyon megnehezítette az a körülmény, hogy az épület házak közé van ékelve; maga a telep a tulajdonos lak épületeivel és faraktáraival beépítve, továbbá az, hogy a vízcsapok egymástól nagyon távol estek, nagy ré­szük be volt fagyva, másrészt gyenge volt a nyomás. A telep mintegy 1200 négyszögméter terjedelmű, kö­rülbelül 100 munkást foglalkoztat s a telep a gyáron kívül laképületekkel és raktárakkal van beépítve. Ez utóbbiakban és a padláson kész bútorok és épület­munkák vannak elhelyezve, melyek nagyobbrészt k­rozatául estek a tűznek. A tűzoltóság hét sugárral támadta meg a telepet, de a főépület megmentéséről szó sem lehetett; a tűzoltóság csakis a laképületek, szomszédos házak s a bútorok megmentésére szorítkoz­hatott, a­mi 4 órai megfeszített munka után sikerült is. De maga a főépület a benne felhalmozott faanyagokka i­s kész bútorokkal együtt teljesen leégett. A tűzhöz kivo­nult mentőknek is akadt dolguk. Ugyanis a mint IX. ker. tüzőrség a tűzhöz kivonult, a Kis-Stáczió utczában az egyik kocsi a rajta ült tűzoltókkal együtt felborult, miközben a kocsis, név szerint Szők István súlyos sérüléseket szenvedett, a­kit az után a mentők vették ápolás alá s szállítottak be Rókus-kórházba. A tűz jóval éjfél után még egyre tart s valószínűleg reggel előtt nem is lesz teljesen lokalizálható. A tulajdonképpeni gyári épületből csak a falak maradtak meg, a többi részek a lángok mar­talékául estek. A kár hozzávetőleges számítás szerint hatvanezer forintra rúg. A telep biztosítva volt. A tűznél megjelent Berzeviczy Albert államtitkár is. Sztrájk-utóiajok. A legutolsó nyomdász-sztrájk­nak, úgy látszik, következményei is lesznek, ameny­­nyiben a sztrájk vezetőit nyilvános számadásra akar­ják fölhívni, nemcsak arra nézve, h­ogy a sztrájk-a czélokra begyült mintegy 25.000 frtnyi összeget hova fordították, hanem aziránt is, hogy az egyleti ön­­képző osztály vagyonához, melyből mintegy 6000 Ttot költöttek el, hogy mertek hozzányúlni, mikor az alapszabályok a leghatározottabban tiltják, hogy pénzt rendeltetésén kívüli más czélra fordítsák. Miután az egyleti vezetőség majdnem ugyanaz a sztrájkot intézett bizottsággal, a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének igen sok tagja február 1-ére gyűlést hívott egybe, melyen számadásra fogják fölszólítani azokat, kik az egylet vagyonáért felelősek. Tudomány, irodalom. A magyar tudományos akadémia első, nyelv- és széptudományi osztálya február 3-án délután 5 óra­kor ülést tart. Tárgyai: 1. Télfy Iván levelező tag Kisfaludy Károly Mohács­ a görögül.« 2. Zichy Antal levelező tag »gróf Széchenyi Istvánhoz intézett levelekről.« A néprajzi társaság ma délután felolvasó ülést tartott Hunfalvy Pál elnöklete alatt. Első felol­vasó Strausz Adolf volt, ki a bolgár népkölté­szetet ismertette igen érdekesen s néhány csinos bol­gár népdalt is bemutatott saját sikerük­ fordításában. Dr. J­a­n­c­s­ó Benedek mutatta a nemrég hazatért Bálint Gábor nyelvtudós dolgozatát a mongol népköltészetről s dr. Vikár Béla néhány finn népdalt olvasott fel. Mind a három felolvasót megéljenezték. A felolvasó ülést választmányi ülés követte. Egy új revue: »Eset« czimű irodalmi, művészeti társadalmi és közgazdasági folyóirat első számát küldték be szerkesztőségünknek. Az új folyóirat melyet tíz fiatal íróból álló bizottság nevében dr Katona Lajos szerkeszt, mint programmja és tar­talma mutatja, modern revue akar lenni, mely az élet egyre változó és fejlődő jelenségeinek tolmácsa lesz. Az első szám hazai és külföldi íróknak közvet­lenül e folyóirat számára írott dolgozataival jelent meg s tartalma a szerkesztő magvas programmczikkén kivül a következő:­­ »Lengyelország romantikus iro­dalmából«, az »Élet« számára írta Brandes György, a hírneves dán író; »Modern művészet«, irta Lyka Károly, Münchenben élő festőnk; »A hi­deg asszony«, költemény, irta Kozma Andor; »Szár­nyatlan madár«,vázlat,irta Kabos Ede; »Törvény­­széki palotában«, költemény, irta Palágyi Lajos; »Az irodalmi kritika«, irta Diner József; »Meddő vi­rág«, elbeszélés, az »Élet« számára irta Ola Han­s­­s­o­n norvég író; »Az igazság bolondja«, költemény, irta Lenkei Henrik; »Az ember teremtése«, tö­rök legenda Kunoss Ignácztól. Ezenkívül vannak e számban kisebb-nagyobb czikkek a nemzeti szín­házról, Budapest zeneéletéről, a műcsarnok téli ki­állításáról, ismertetés és bírálat hazai és külföldi művekről s végre egy félévnyi közgazdasági rész, mely négy aktuális kérdésről hoz tájékoztató czikket, me­lyeket Braun Sándor írt. A lap előfizetési ára egész évre 6 írt. Az aradi vértanuk albumából néhány példány kivételével már a második kiadás is elfogyott. Szer­kesztője Vargha Ottó tanár most rendezi sajtó alá a III-ik kiadást. Színház és művészet. Nemzeti színház. Szathmáryné jubileumát méltó módon ünnepelte meg ma mai nap a nemzeti színház közönsége és művészi személyzete. Az előadást megelőzőleg a színpadon összegyűlt a nemzeti színház összes személyzete, élén Be­rt­i­c­z­k­y Ferencz kormánybiztossal és P­a­u­­­d­y Ede igazgatóval, az egybegyűltek félkörben felállván, Náday és Nagy Imre vezette be karján a művész­nőt, ki feldíszített öltözőjéből lépett ki s harsány él­jenzéssel fogadtatott. Ekkor előlépett Beniczky Fe­rencz s kormánybiztosi utolsó ténykedésekép hosszú beszédben üdvözölte az érdemekben gazdag művész­nőt. Beszéde végeztével pompás babérkoszorút nyúj­tott át az igazgatóság nevében. Ezután a személyzet nevében Mihályfi a következő sikerült beszédet intézte az ünnepelthez: »Mélyen tisztelt művésznő ! Szeretett pályatársunk! Engedje meg, hogy most, életének ez ünnepélyes perezében a a nemzeti színház személyzete is leróhassa ön előtt a hódolat, a tisztelet és szeretet adóját. Hódolatunk a nagy művésznőt illeti, ki csodálatra méltó tehetségével, példás kötelesség érze­tével és 60 éven keresztül kifejtett lankadatlan szorgalmával soha el nem múló dicsőséget szerzett önmagának és a magyar színészetnek és a kin­­k jelentékeny érdeme van abban, hogy szí­nészetünk oly magas színvonalra emelkedett, a­melyen ma már bátran kiállja a versenyt Európa bármely nemzetének színésze­­tével. Szeretetünk a pályatársat illeti, ki nemes szivének egész melegével ölelte át társait, ki buzdítója, serkentője volt az if­jabb nemzedéknek s a ki önzetlen jó akarattal a lelkesedés könnyével szemében tapsolt pályatársai sikerének. Mélyen tisztelt művésznő ! Ma, midőn e hosszú sikerekben gazdag pá­lya végén Öntől búcsút veszünk, midőn tiszteletünk és szere­tetünk e csekély jelét átnyújtjuk, nem kérjük arra, hogy a nyugalom napjain rólunk megemlékezzék. Mert meg vagyunk győződve, hogy a kis világot, a melyben eddig élt és a mely­ben annyi dicsőség, annyi öröm és bánat jutott osztályrészéül és a melyhez mi is tartozunk nem, fogja elfelejteni véglehejle­­téig. Mi arra kérjük a mindenhatót, hogy önt éltesse erőben egészségben, hogy még hosszú éveken át gyönyörködhessék abban a küzdelemben, melyet az ön nyomdokain haladva szín­­művészetünk és az intézet felvirágosztatása körül kifejtünk Isten éltesse !« Zajos éljenzés kisérte a szépen elmondott beszé­det s Felekyné előlépve, pirosbársony párnán át­­nyujtá a nemzeti színház valóban értékes s szelleme­sen kigondolt emléktárgyát: egy vert aranyból ké­szült névjegyet, mely egyik sarkán be van hajtva s a jegyre a nap emléksorai vannak bevésve. B­é­n­y­e­y a magyar színészegyesület igazgató tanácsa nevében nyújtott át egy koszorút üdvözlő szavak közt, majd F­o­lt­­­n­u­s Aurél a népszínház személyzete nevében szintén koszorút, a kolozsvári színház nevében s meg­bízásából Z­i­l­a­h­y Gyula nyújtott át az ünnepelt­­nek egy ezüst behérkoszorút, végül a szinészeti aka­démia növendékei koszorúját R­á­t­o­n­y­i Ákos nyúj­totta át. Minden egyes üdvözlő szónoklat után lelkes éljenzés tört ki s a művésznő kények között kö­szönte meg az iránta tanúsított kitüntetést. Ekkor már hét óra volt s a nézőtér megtelt a legdíszesebb közönséggel: a »Mamát« adták elő, melynek czímsze­­repe Szathmáryné legismertebb bravour-alkotása. Kiléptekor mindjárt perczekig tartó riadó tapssal fo­gadták s e taps úgy a nyílt jelenések, mint felvoná­sok végén újra kitört s számtalanszor kellett megje­lennie a lámpák előtt. A közreműködők mindannyian a legnagyobb buzgalommal játszták szerepeiket s az ünnepi hangulatú közönség a legjobban mulatott is. De legmeginditóbb s leggyöngédebb jelenetek egyike az volt, midőn a darab vége felé N­á­d a­y jelenté sze­repéhez képest a »Mamának«, hogy a vendégek már az ünnepre megérkeztek s erre három ajtó

Next