Pesti Napló, 1891. február (42. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-01 / 32. szám
mennyi miniszter. Sok képviselő szólott, részint a javaslat mellett, részint ellene. Grimaldi miniszter a javaslatot védte. Crispi miniszterelnök kijelentette, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat teljes összhangban van a Turinban kifejtett programmal. Kiemelte az eszközölt megtakarításokat és biztosította a házat, hogy a kormány megfontolás tárgyává fogja tenni, nem volnának-e még más megtakarítások is eszközölhetők. Aztán így folytatta a miniszterelnök: Bo n gh i képviselőnek megadhatná a választ és kimutathatná neki, hogy a jobbpárt pénzügyi politikája nem volt jobb annál, amelyet most követnek, de a halottak iránt való tiszteletből nem akar tüntetni. Az a politika azonban,melyet 1 875 -ig követtek,lényegesen különbözött a mai politikától. Szervilis politika volt az a külfölddel szemben. (Nagy zaj , közbekiáltások; R u dini, Bonghi és más jobbpárti képviselők zajosan tiltakoznak. Finali miniszter távozik a miniszteri székből.) Az elnök nyugalomra inti a házat. Crispi miniszterelnök világos szavazatot kíván, oly becsületes férfihez méltón, ki akarata ellenére marad meg helyén. A jelenlegi helyzetből ki kell bontakozni. A ház szavazata viszhangra fog lelni úgy a bel-, mint a külföldön és tanúságot fog tenni arról, várjon Olaszország erős kormányt akar-e vagy pedig oly kormányt, mely újra a határozatlanság és eltökéletlenség bűnébe essék. (Zajos közbeszólások.) Luzetti kijelenti, hogy nem szavazza meg a javaslatot, minthogy Crispi oly személyiségeket sért, kiket szóló egész életében leginkább tisztelt és akik hazájukat mindig híven szolgálták. (Tetszés a jobboldalon. Nagy mozgás.) Crispi miniszterelnök azt válaszolja hogy ő senkit sem akart sérteni, legkevésbbé Minghettit. Ezután Villa határozati javaslatot nyújt be, melyhez a kormány is hozzájárult, s mely szerint a ház a kormány nyilatkozatait tudomásul veszi. E határozati javaslatot a ház 186 szavazattal 123 ellenében elvetette és elhatározta, hogy nem kezdi meg a részletes tárgyalást. Erre Crispi miniszterelnök kijelenti, hogy ki fogja kérni a király parancsát. Egyúttal kéri a házat, hogy egyelőre napolja el üléseit. (Nagy izgatottság és mozgás.) Az ülést este 81/8 órakor bezárják. Róma, jan. 31. A képviselőház mai ülése Uidill Olitpi lululozjicicliluk It u 11 1 JLL il l’Uet ment, hogy benyújtsa a királynak a kabiné lemondását. Parlamenti és politikai körökben szerfelett nagy az izgatottság. Budapest, január 31. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma a líraian Mór elnöklete alatt ülést tartott, melyen tárgyalás alá vette a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfelkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1887 : XX. t.-cz. határozmányainak kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Gróf Andrássy Gyula előadó ismertetve a törvényjavaslat lényegét, kiemeli annak humanisztiUgyanabban az évben játszotta el az életben is első vígjátékának utolsó jelenését: férjhez ment Szathmáry Dániel jeles szinésztársához és egy évre rá játszotta első mama szerepét, a mikor Károly fia született. Baza, a nemzeti színház igazgatója értesülvén Szathmáryné nagy tehetségéről, 1844-ben Pestre hozta és a kitűnő művésznő kevés megszakítással azóta mindig a főváros közönségének kedvencze volt. 1848-ban férje a fehértemplomi csatánál elesett. Két évi gyász után 1850 ben másodszor Laczkóczyhoz ment a férjhez. Ekkor rövid időre vidékre kellett mennie, de már 1851-ben ismét visszaszerződött a nemzeti színházhoz és ettől számítva a mai napig épen negyven évig volt szakadatlanul a legbuzgóbb tagja, amiért is ezt méltán jegyezzük föl a mai nap harmadik ünnepe gyanánt. A negyediket, azt a lehangolót, a szomorút, a búcsú ünnepét már említettük. Erről kár többet szólni. Ez csak afféle búcsúzás, amelynél »az isten veled«-et nyomban követi a »viszontlátás.« Kegyetlen is lenne elgondolni, hogy az a művésznő, aki hosszú és dicsőségteljes színi pályáján száz meg száz szerepet vitt a közönség elé, egyszerre mindörökre letűnjék, holott ma is olyan zamatos és jóízű a humora, tőről metszett a felfogása, művészi a játéka mint évekkel ezelőtt. Az »Ábel halála« óta pedig sokféle szerepkörön ment át, a gyermekszerepektől a naivákig, a drámai hősnőktől a mamákig! Már a czímeiket se ismerjük a legrégibb diadalainak. Milyen eltűnt világra emlékeztetnek: A »Kronsteini harczjáték«, »Krollin óbester«, »Kettősök,« »Embergyűlölés és megbánás«, »Kalabriai haramiák«, »Fejedelem titkos utazása«, «Formenteriai remete«, »Háládatosság ünnepe«,»Lákostai Timóteus Sebestyén« stb. Később nagy sikert aratott »Stuart Máriásban, »Deborah«-ben, »Lecouvreur Adrienne«-ben és egyéb drámai szerepeiben. Majd áttért a mostani szakmájára és megteremtette azokat a kedélyes és polgári anyaszerepeket, melyekben attól félünk, nem egyhamar találunk méltó utódára. Általánosan ismert pompás alakítást mutatott be a »Tücsök«-ben (Fadette), »Falu rossza«-ban (Ördög Sára), »Romeo és Julia«-ban (Dajka), Csiky »Jóslat «-ában, a »Tartuffe«-ben (Pernellené), »Fösvény «-ben (Fruzina), »Peleskei nótárius «-ban (Tóti Dorka), »Fenn az ernyő nincsen kas«-ban, »Proletárok«-ban (Szabóné), »Kókai ház«-ban (Dagadó néni), »Czifra nyomorúság «-ban (Zenóbia), »Kukli prédikácziók«-ban, »Idegesek«-ben (Tuffier mama), »Nők az alkotmány«-ban, »Bálkirálynő«-ben (Fülekiné), »Arany ember«-ben (Zsófi) egész a legújabb szerepéig Aniási Tihamér »Elintézetlen ügy«-ében. Nem is szólva a legismertebbről, a legkedveltebbről, a legkitűnőbbről: az ő páratlan Mogorinéjáról Szigligeti »Mamá«-jában, mely szerepnek köszönheti, hogy őt az egész ország mamának nevezi, szereti, becsüli. Mama ő a szó legnemesebb értelmében. Mamája pályatársainak, de mamája mindenekelőtt, édes szülőmamája két művész fiának, Károlynak és Árpádnak (a harmadik, Pál 1863-ban halt meg mint tengerésztiszt Génuában.) Kevés anya van, aki gyermekeiért annyit áldozott, dolgozott, nélkülözött volna mint Szathmáryné. Sohse voltak nagy igényei, sohse voltak fényűző hajlamai, sohasem ismert kényelmei, és mégse jött ki a nemzeti színháznál élvezett gázsijából... amikor csak a műsor engedte, sietett a vidékre vendégszerepelni és még az se volt elég: mindig mélyebbre merült az adósságokba, melyeket családjáért vállalt magára. Sokat szenvedett fiaiért, talán azért szereti őket annyira, s hogy ők viszont ezért imádják, édesanyjukat a valódi gyermeki szeretet melegével — az bizonyos. Egyik se gyerek már: Károly, ki több ízben volt a nemzeti színház kedvelt tagja és Árpád az országos pompás humorú »Szatyi«, kit a népszínházi szerződtetése alatt nem tudtak eléggé megbecsülni ... mindkettő jól megtermett, gömbölyded alak, de ha a »mama« előtt állnak, kis gyermekek, könybe lábadó szemmel, túlcsorduló szívvel. Más művésznő egy dicsőséges hosszú pálya végén gondtalan otthonában az arany és ezüst emléktárgyak, a drága színpadi jelmezek, a kincseket érő ékszerek szemlélgetéseivel idézi föl a letűnt múlt szép napjait. Szathmárynénak nincsenek aranyból vert babérkoszorúi, gyémánt nyakékei, brokát ruhái és ezer meg ezer csecsebecséje, az ő egyetlen kincse gyermekeinek hálás szeretete és a közönség elismerése, mely megbecsülhetetlen ugyan, melyet azonban nem lehet apró pénzre felváltani. A nehéz napok még nem vonultak el feje fölött. Elvállalt kötelezettségei még nincsenek leróva. Évi ezerötszáz forintnyi nyugdíjának csak egy kis részét élvezheti. Terjed-e odáig a nagy közönség elismerése, hálája, áldozatkészsége, hogy Szathmárynét végnapjaiban megóvja a nélkülözéstől ?... Ma este elbúcsúztunk »a mamától«, de csak ideiglenesen. Még nagy feladat vár reá, a nemzeti színházra és a közönségre... törüljük le tehát a válás könyeit és mondjuk derülten. A legközelebbi viszontlátásra. Kürthy Emil o kus indokait, melyek 1887-ben csak azért nem jutottak érvényre, mert ezt pénzügyi okok gátolták. Elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Falk Miksa köszönettel veszi, hogy ezen előterjesztés, habár kissé későn, de mégis megtörtént és hogy az 1887-ben már nyugalomban volt tisztek özvegyeit és árváit is az 1887-iki törvény jótéteményeiben részesíti.A miniszter figyelmébe ajánlja a 18 évet betöltött leányárvák sorsát. A törvényjavaslatot elfogadja. Hegedűs Sándor kérdést intéz a honvédminiszterhez a jelenlegi kegydíjak magasságára nézve. Horánszky Nándor kiemeli, hogy öt évvel ezelőtt ő pendítette meg a pénzügyi bizottságban azon eszmét, mely a jelen törvényjavaslatban megvalósítását találja és már akkor is a legmelegebben pártolta a Fáik által előterjesztett határozati javaslatot. E szerint csak következetesen cselekszik, ha most a törvényjavaslatot elfogadja. Báró Fejérváry miniszter Hegedűsnek válaszolva kimutatja a kegydíjak összegét, valamint a hadmentességi díjalap állapotát, mely teljesen kétségtelenné teszi, hogy még a jelen törvény elfogadása után is a nyugdíjazásra általában szükségelt összegen kívül háború esetére körülbelül 3 millió fogna évenként rendelkezésre állani. Fáik megjegyzésére azt válaszolja, hogy egyes esetekben, amidőn a 18 évet betöltött leány árva helyzete különös tekintetet érdemel, kétségen kívül kegyelmi úton kivételt fognak tenni. Ezután a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is elfogadták, mire az ülés véget ért. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 5 órakor értekezletet tartott Vargics Imre elnöklete alatt. Tárgyalásra került folytatólag az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló törvényjavaslat. Az értekezlet a törvényjavaslatot ma a 46. §-tól kezdve végig tárgyalta, elvégezvén az előbbi értekezletek folyamán függőben hagyott szakaszokat is. A részletes vitában a mai értekezlet folyamán részt vettek : Tisza István, Hieronymi Károly, Neumann Ármin, Tisza Kálmán, Hegedűs Sándor, Matlekovics Sándor, Busbach Péter, Varasdy Károly, Ivankovits János, Perl laky Elek előadó. Mindezeknek végül Baross Gábor kereskedelmi miniszter válaszolt. Az értekezleten a minisztérium szakosztályát Schnierer Gyula miniszteri tanácsos képviselte. Fővárosi ügyek. Védekezés az árvíz ellen. Az első kerületi vészbizottság tegnap tartotta Matuska Alajos tanácsos elnöklete alatt a tabáni iskolaszék helyiségében alakuló ülését. A bizottság konstatálta, hogy a tabáni két szivattyú telepnél a gőzszivattyúkat már felállították és azok felszerelésének kiegészítése végett a központi bizottságot kéri fel. Az 1876-iki árvizén okulva elhatározta a bizottság, hogy a Kelenföldön lakó bolgár kertészek és a Duna mentében levő homokbányákban lakók a víznek 4x/s méterre történő áradása esetén kiköltözzenek és a Hungária bankféle volt géptéglagyár helyiségében nyerjenek a főváros költségén elhelyezést. Ezt a bizottság az 1876-iki árvizén okulva, határozta el. Továbbá felkérik a központi bizottságot, hogy a Lágymányos mélyebben eső részén a védtöltést építse ki, s ha ezt az idő rövidsége miatt nem vihetik ki, az összekötő vasúti töltés két első áterészét falazzák be, hogy a vízbeomlást meggátolja. Végül az árvíz elől menekülők elhelyezésére szolgáló középületeket és a népkonyhák helyeit jelölték ki. Az új zálogház. A kereskedelmi miniszter tudvalevőleg kérdést intézett a fővároshoz, hogy nyilatkozzék, mely városrészben tartaná legalkalmasabbnak az új zálogház építését s egyúttal felszólította arra is, nem volna-e hajlandó a belvárosi zálogház épületéért cserébe adni egy megfelelő értékű városi területet. A telekeladó bizottság, mely ma tartott ülésében foglalkozott a kérdéssel, a két oroszlánhoz czímzett épületet adja cserébe. Ennek a teleknek a rajta levő épülettel együtt az értéke a mérnöki hivatal becslése szerint 244.178 forint. A belvárosi zálogház telektömböcz valamivel nagyobb, de nem olyan értékes s egy része az utcza szabályozásába is esik. Szó volt arról is, hogy azt az épületet adja a város cserébe, hol most a katonaügyosztály van, de ezt nem találta a bizottság czélszerűnek. Az állami gépgyár kibővítése végett az államvasutak gépgyári igazgatósága a fővárostól 8000 négyszögöl területet kér. A telekadóbizottság javasolja, hogy a gyár szomszédságában elvonuló területet engedje át a főváros s négyszögöleinek árát 8 forintban állapította meg a tulajdonjog korlátozása mellett. Ipariskolai növendékek ösztöndíja. Az idei tanévre a Damaszkin István-féle három, egyenként 200 párttal javadalmazott ösztöndíjat érdemes ipariskolai növendékek jutalmazására fogják fordítani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend. Február 1. A miniszterek nem fogadnak.—Gr. Zichy Géza intendáns hivatalába való beigtatása déli 12 órakor a nemzeti színházban, utána az operában. — A lipótvárosi kaszinó évi közgyűlése d. e. 11 órakor (József-tér 1.). — Egyetemi ifjúság gyűlése a Szentkirályi-utczai nemzeti tornacsarnokban d. e. 10 órakor. — A pesti izraelita nőegylet álarczos bálja a vigadóban. — Az Athenaeum könyvnyomda személyzetének ánczvigalma a városligeti városi vendéglőben. — Nemzeti múzeum: képtár, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. (D. u. 1—3-ig 50 kr. belépő.) A múzeum többi tárai megtekinthetők 50 kr. belépő mellett. Február 2. A miniszterek nem fogadnak.— Calicobál a VI—VII. kerületi körben. — Nemzeti múzeum: Természet és néprajzi tár, nyitva d. e. 9., d. u. 1-ig. (Délután 1—3-ig 50 kr belépti dij.) A múzeum többi tárai megtekinthetők 50 kr belépti dij mellett. — Nyilvános könyvtárak: múzeumi d. e. 9—d. u. 1, ak adém iai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár IPF* Lapunk mai számához fél év melléklet van csatolva e tartalommal: Tanügy. — Tárcza. A horvát Stanley. — A divat. — Közgazdaság. — Budapesti kalauz. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, kedden reggel jelen meg. — Jan. 31. Udvari ebéd. Bécsből jelenti egy távirat. A király ő Felségénél ma este hat órakor ebéd volt, melyen báró Scudher, báró Rosenzweig és Kreutz táborszernagyok, továbbá Fischer, Vogel és Lehne altábornagyok vettek részt. Gróf Károlyi István orsz. képviselő úr részéről a következő sorok közlésére kérettünk fel: Nyilatkozat. Ámbátor tudomásom még nincsen a felől, hogy fiam gróf Károlyi György mai napig bárkitől is adósságra pénzeket vett volna fel, kötelességemnek ismerem mégis egyrészt fiam jövője, másrészt azok érdekében, kik talán hajlandók lennének neki pénzt kölcsönözni, kijelenteni, hogy ő tudtam és beleegyezésem nélkül hagyta el a szülői házat, még kiskorú, tehát pénzfelvételre nem jogosult és netáni hitelezőit én kielégíteni nem fogom, sőt ez irányban a legszigorúbb törvényes intézkedést fogom igénybe venni. Budapest, 1891. január 31. Gróf Károlyi István, s. k. Orth János. New-Yorkból sürgönyzik. Pittsburgi távirati jelentés szerint egy báró T a a f f e (?) dPmi fiffyén &rltt»7C1+f o^p. l»ogy ** ponoj-lvániai VV UF"tembergbe utazzék, ahol tudakozódni akar Orth János sorsa felől, minthogy az a — habár kevésbbé hihető hir — terjedt el, hogy az eltűnt főherczeg ott megfordult. Korányi tanár a Kochinról. A budapesti kir orvosegyesület mai ülésén Korányi tanár több Kochinnal gyógykezelt beteget mutatott be. A tudós tanár megjegyezvén, hogy a korodáján kezelt betegek közül azokat mutatja be, kiknél a kórkép aránylag a legkedvezőbb, azt a kérdést veti fel, várjon egyáltalában olyan eredményeket értek-e el eddig, melyek szemben a kedvezőtlen tapasztalatokkal, mégis feljogosítanak bennünket arra, hogy ez eljárást alkalmazzuk és tovább fejtsük. A bemutatott esetek közül 3 kezdő stádiumban volt; valamennyinél a fizikális vizsgálattal kideríthető tünetek javultak, baczillusok a köpésben kerekedtek vagy teljesen eltűntek, a köhögés megszűnt, az étvágy javult, a testsúly gyarapodott , és a közérzet kitűnő. Két bemutatott eset projekt tuberkulózisban szenvedett. Ezeknél szintén javulás állott be. — Ez eredmények alapján válaszol a felvetett kérdésre, t. i. a Kochinnal való eljárást tovább is kell alkalmazni. Egy tanár jubileuma. A II. ker. állami reáliskola tanára dr. Szalkay Gyula ma ünnepelte meg tanári működésének negyedszázados évfordulóját. Szalkay alapította meg a »Délmagyarországi természettudományi társulat«-ot, melynek kilencz évig alelnöke volt, szerkesztette három éven át a »Természettudományi Füzetek«-et Temesvárott. A krassó-Szörényi barlangokat ő kutatta át és irta le tudományosan, majd paedegogiai téren fejtett ki nagy buzgóságot. Legutóbb mint az állatvédő egyesület titkára működött. A budai állami reáliskolánál két év óta tanít. Stroszmayer és a magyar nyelv. A szabadelvű kör tegnapi ülésén, mint a »N. W. Abendblatte-nak Budapestről távírják, egy czimszalag keltett élénk megütközést. Az Esterházy-család levéltárából okmányok tétetnek közzé, melyek az ország összes notabilitásainak megküldetnek. A mű első két kötetét Stroszmayer püspök is minden ellenmondás nélkül elfogadta, de a harmadik e megjegyzéssel érkezett vissza: »Magyar közlemények elvből nem fogadtatnak el.« Az ügyet hir szerint parlament elé viszik. »Ismeretlen tartózkodásu« herczegi család. A kolozsvári kir. törvényszék ismeretlen tartózkodásunak tartja herczeg Ruspoli Galeotto, herczeg Ruspoli Máriát, herczeg Ruspoli Ágostonná született Eszterházy Ágnest, gróf Eszterházy Ferenczet, gróf Eszterházy Erzsébet szül. de Bourge grófnét, herczeg Ruspoli Ferenczet, Sándort, Krisztinát, Lajost, Jenőt, továbbá Campella Pál grófot, gróf Khevenhüller Frigyesné szül. gróf Eszterházy Francziskát, és báró Lopresti Lajosnét szül. Eszterházy Szerafin grófnőt. A főúri társaságot Csákány Ádám perli kolozsvári ügyvédje Tutsek Sándor utján s miután az alperesek lakását a törvényszék nem tudja, a hivatalos lap utján idézi meg őket. Spanyol katonák lemészárlása. Mint Newyorkból távírják, a Karolina sziget bennlakói a spanyol katonaságon újabb mészárlást követtek el. Vérengzésüknek 90 katona esett áldozatul. A spanyolok vezére kétségbeesésében agyonlőtte magát. Az egyetemi ifjúság és Baross. A testvéregyetemek ifjúságának mozgalma, melyet Baross Gábor miniszter mellett megindított, mind nagyobb arányokat öltött a tegnapi és mai nap folyamán. A végrehajtó bizottság csatlakozásra hívta fel, a budapesti kereskedelmi testületeket, az összes magyarországi jogakadémiákat és a kolozsvári egyetemet. A fáklyászene költségeire is már javában folynak az aláírások Az ifjúság tudvalevőleg holnap gyűlést készült tartani a nemzeti tornacsarnokban, amelyen a miniszterhez intézendő felirat és a fáklyászene ügyében akartak tanácskozni. E gyűlés megtartását azonban a főkapitányság nem engedte meg s erről vonatkozólag a következő végzést hozta. »A testvér egyetemek nevében beadott — egy nyilvános ifjúsági gyűlés megtartására vonatkozó — kérvénynek hely nem adatott, mert ily gyűlés és a vele czélba vett ténykedés nem önálló polgároknak semmi körülmények közt meg nem engedhető. Török János s. k. kir. tanácsos főkapitány.« Az ifjúsági mozgalom vezetői e végzést ma éjjeli 12 óráig nem kapták meg és a betiltás hire, annál meglepőbb volt reájuk, mert a főkapitánytól azt a szóbeli ígéretet kapták, hogy a tervezett gyűlés elé semmi akadályt sem fognak gördíteni. Mint értesülünk a többször említett főkapitányi végzést csak holnap vasárnap reggel fogják kézbesíteni az illetőknek s igy a tervezett gyűlés elmarad. Munkásmozgalmak. A május 1 ére tervezett munkásünnep megtartása iránt már megindultak mozgalmak. A munkáslapok figyelmeztetik olvasóikat, hogy közeledik május 1-je, készüljön mindenki a nagy tüntetésre a nyolcz órai munkaidő mellett. A fémmunkások már tartottak is ülést, melyen a szocziáldemokrata munkáspárt egy tagjának indítványára kimondták, hogy május 1-ét ismét megünneplik. — A Rossemann és Kühnemann-féle gyár munkásai még mindig sztrájkolnak s kilátásba sincs, hogy visszatérhetnek a gyárba, hacsak a régi föltételek mellett nem. — S a 11 én mintegy száz kőfaragósegéd sztrájkol. Müller kőfaragómester ugyanis munkások szoczialista vezéreit el akarta bocsátani, mire a munkások valamennyien kiléptek. — A fővárosi szabómunkások is szervezkednek Február 8-án délután két órakor gyűlést tartanak a Széchényi-téren. — Pozsonyban a szocziáldemokraták február 2-án rendeznek nyilvános népgyűlést, az ismert és Budapestről származó programra, mellette Meissonier meghalt. Mint egy késő éjjel Páriából érkezett táviratunk jelenti, Meissonier hírneves franczia festőművész, kinek képei mesés árakon keltek el, ma reggel 76 éves korában tüdő congestió következtében elhunyt. Meissonier (Jean, Louis, Erneste) született 1815-ben Lyonban. Több képe Gusztáv Adolf korabeli alakokat ábrázol, míg a legtöbb festménynek tárgyát a 18-ik század közepén élt polgárosztály életéből merítette. Képeinek ecsetkezelése bámulatos apróságuk daczára biztos s határozott s a legapróbb részletekig tökéletes kivitelt mutat. Budapesten utoljára a magánképtárakban levő festmények néhány év előtti kiállításán bámulták meg Meissonier négy apró képét, melyek közti fenftő Springer báró (fél millió film biztosítva), egy Károlyi Alajos (a zászlótartó) és egy Windischgraetz herczeg tulajdona volt. Egyik képe, mely nagy Napóleont vesztett seregével hazatérőben tünteti fe 800.000 francon kelt el. Párisban több év előtt műveiből kiállítást rendeztek, amelynek értéke 40 millió frankra volt biztosítva. Párisban, ahol nemrég a régi Salontól különválva több elvtársával új Salont nyitott meg, számos művésztársa utánozta modorát, de a mestert még csak meg sem bírta közelíteni. — Egy lapunk zártakor érkezett párisi távirat jelenti: szépművészetek akadémiája Meissonier festő halála folytán gyásza jeléül mai ülését bezárta. Vagy — vagy. A római »Tribuna« a következő párbeszédet közli: Egy nagyon csacska nő egy úrhoz : »Milyen állást szánna nekem, ha férfi lennék ? — Úr: »Egy süketnémaintézet igazgatónőjévé tenném.« — Hölgy: »Miért ?« — Úr: »Mert vagy azok a szerencsétlenek tanulnának meg beszélni, vagy önt hallgatni.« Helyi hírek. Leégett gyártelep. Nagy tűzvész pusztított ma este kilencz óra után a Nagytemplom utcza 17. sz alatt levő Michel Alajos-féle bútorgyártelepen. A lángok oly gyorsan harapóztak el, hogy mire a tűzoltóság megérkezett, már az egész gyártelep lángokban állott. A tűz a főépület földszinti műhelyében, eddig ismeretlen okból, támadt s a körülötte felhalmozott faanyagokban bő táplálékot találva, óriási gyorsasággal terjedt, keresztül égette a földszint és emelet fából álló menyezetét s néhány percz múlva átcsapott a tetőzetre, honnét a szomszédos faraktárakra nyúltak át a lángok. A messze környéket bevilágositó lángok óriási tömeget csődítettek tűzhöz, úgy, hogy a nem messze levő üllői-uti laktanyából kivonult két szakasz katonaságnak ugyancsak munkát adott a kiváncsi tömeg visszatartása. A tüzet a Thék-féle üllői-uti bútorgyárból jelezték először a központi tüzérségnek, mely Janicsek tüzre ügyelő élen rögtön kivonult, utána csakhamar a VIL IX. és V. ker, tüzőrségek és az önkéntes tűzoltóság is kivonultak, továbbá nagyszámú lovas- és gyalogrendőrök a rend fentartására. A tűz lokalizálását nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy az épület házak közé van ékelve; maga a telep a tulajdonos lak épületeivel és faraktáraival beépítve, továbbá az, hogy a vízcsapok egymástól nagyon távol estek, nagy részük be volt fagyva, másrészt gyenge volt a nyomás. A telep mintegy 1200 négyszögméter terjedelmű, körülbelül 100 munkást foglalkoztat s a telep a gyáron kívül laképületekkel és raktárakkal van beépítve. Ez utóbbiakban és a padláson kész bútorok és épületmunkák vannak elhelyezve, melyek nagyobbrészt krozatául estek a tűznek. A tűzoltóság hét sugárral támadta meg a telepet, de a főépület megmentéséről szó sem lehetett; a tűzoltóság csakis a laképületek, szomszédos házak s a bútorok megmentésére szorítkozhatott, ami 4 órai megfeszített munka után sikerült is. De maga a főépület a benne felhalmozott faanyagokka is kész bútorokkal együtt teljesen leégett. A tűzhöz kivonult mentőknek is akadt dolguk. Ugyanis a mint IX. ker. tüzőrség a tűzhöz kivonult, a Kis-Stáczió utczában az egyik kocsi a rajta ült tűzoltókkal együtt felborult, miközben a kocsis, név szerint Szők István súlyos sérüléseket szenvedett, akit az után a mentők vették ápolás alá s szállítottak be Rókus-kórházba. A tűz jóval éjfél után még egyre tart s valószínűleg reggel előtt nem is lesz teljesen lokalizálható. A tulajdonképpeni gyári épületből csak a falak maradtak meg, a többi részek a lángok martalékául estek. A kár hozzávetőleges számítás szerint hatvanezer forintra rúg. A telep biztosítva volt. A tűznél megjelent Berzeviczy Albert államtitkár is. Sztrájk-utóiajok. A legutolsó nyomdász-sztrájknak, úgy látszik, következményei is lesznek, amenynyiben a sztrájk vezetőit nyilvános számadásra akarják fölhívni, nemcsak arra nézve, hogy a sztrájk-a czélokra begyült mintegy 25.000 frtnyi összeget hova fordították, hanem aziránt is, hogy az egyleti önképző osztály vagyonához, melyből mintegy 6000 Ttot költöttek el, hogy mertek hozzányúlni, mikor az alapszabályok a leghatározottabban tiltják, hogy pénzt rendeltetésén kívüli más czélra fordítsák. Miután az egyleti vezetőség majdnem ugyanaz a sztrájkot intézett bizottsággal, a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egyletének igen sok tagja február 1-ére gyűlést hívott egybe, melyen számadásra fogják fölszólítani azokat, kik az egylet vagyonáért felelősek. Tudomány, irodalom. A magyar tudományos akadémia első, nyelv- és széptudományi osztálya február 3-án délután 5 órakor ülést tart. Tárgyai: 1. Télfy Iván levelező tag Kisfaludy Károly Mohács a görögül.« 2. Zichy Antal levelező tag »gróf Széchenyi Istvánhoz intézett levelekről.« A néprajzi társaság ma délután felolvasó ülést tartott Hunfalvy Pál elnöklete alatt. Első felolvasó Strausz Adolf volt, ki a bolgár népköltészetet ismertette igen érdekesen s néhány csinos bolgár népdalt is bemutatott saját sikerük fordításában. Dr. Jancsó Benedek mutatta a nemrég hazatért Bálint Gábor nyelvtudós dolgozatát a mongol népköltészetről s dr. Vikár Béla néhány finn népdalt olvasott fel. Mind a három felolvasót megéljenezték. A felolvasó ülést választmányi ülés követte. Egy új revue: »Eset« czimű irodalmi, művészeti társadalmi és közgazdasági folyóirat első számát küldték be szerkesztőségünknek. Az új folyóirat melyet tíz fiatal íróból álló bizottság nevében dr Katona Lajos szerkeszt, mint programmja és tartalma mutatja, modern revue akar lenni, mely az élet egyre változó és fejlődő jelenségeinek tolmácsa lesz. Az első szám hazai és külföldi íróknak közvetlenül e folyóirat számára írott dolgozataival jelent meg s tartalma a szerkesztő magvas programmczikkén kivül a következő: »Lengyelország romantikus irodalmából«, az »Élet« számára írta Brandes György, a hírneves dán író; »Modern művészet«, irta Lyka Károly, Münchenben élő festőnk; »A hideg asszony«, költemény, irta Kozma Andor; »Szárnyatlan madár«,vázlat,irta Kabos Ede; »Törvényszéki palotában«, költemény, irta Palágyi Lajos; »Az irodalmi kritika«, irta Diner József; »Meddő virág«, elbeszélés, az »Élet« számára irta Ola Hansson norvég író; »Az igazság bolondja«, költemény, irta Lenkei Henrik; »Az ember teremtése«, török legenda Kunoss Ignácztól. Ezenkívül vannak e számban kisebb-nagyobb czikkek a nemzeti színházról, Budapest zeneéletéről, a műcsarnok téli kiállításáról, ismertetés és bírálat hazai és külföldi művekről s végre egy félévnyi közgazdasági rész, mely négy aktuális kérdésről hoz tájékoztató czikket, melyeket Braun Sándor írt. A lap előfizetési ára egész évre 6 írt. Az aradi vértanuk albumából néhány példány kivételével már a második kiadás is elfogyott. Szerkesztője Vargha Ottó tanár most rendezi sajtó alá a III-ik kiadást. Színház és művészet. Nemzeti színház. Szathmáryné jubileumát méltó módon ünnepelte meg ma mai nap a nemzeti színház közönsége és művészi személyzete. Az előadást megelőzőleg a színpadon összegyűlt a nemzeti színház összes személyzete, élén Berticzky Ferencz kormánybiztossal és Paudy Ede igazgatóval, az egybegyűltek félkörben felállván, Náday és Nagy Imre vezette be karján a művésznőt, ki feldíszített öltözőjéből lépett ki s harsány éljenzéssel fogadtatott. Ekkor előlépett Beniczky Ferencz s kormánybiztosi utolsó ténykedésekép hosszú beszédben üdvözölte az érdemekben gazdag művésznőt. Beszéde végeztével pompás babérkoszorút nyújtott át az igazgatóság nevében. Ezután a személyzet nevében Mihályfi a következő sikerült beszédet intézte az ünnepelthez: »Mélyen tisztelt művésznő ! Szeretett pályatársunk! Engedje meg, hogy most, életének ez ünnepélyes perezében a a nemzeti színház személyzete is leróhassa ön előtt a hódolat, a tisztelet és szeretet adóját. Hódolatunk a nagy művésznőt illeti, ki csodálatra méltó tehetségével, példás kötelesség érzetével és 60 éven keresztül kifejtett lankadatlan szorgalmával soha el nem múló dicsőséget szerzett önmagának és a magyar színészetnek és a kink jelentékeny érdeme van abban, hogy színészetünk oly magas színvonalra emelkedett, amelyen ma már bátran kiállja a versenyt Európa bármely nemzetének színészetével. Szeretetünk a pályatársat illeti, ki nemes szivének egész melegével ölelte át társait, ki buzdítója, serkentője volt az ifjabb nemzedéknek s a ki önzetlen jó akarattal a lelkesedés könnyével szemében tapsolt pályatársai sikerének. Mélyen tisztelt művésznő ! Ma, midőn e hosszú sikerekben gazdag pálya végén Öntől búcsút veszünk, midőn tiszteletünk és szeretetünk e csekély jelét átnyújtjuk, nem kérjük arra, hogy a nyugalom napjain rólunk megemlékezzék. Mert meg vagyunk győződve, hogy a kis világot, a melyben eddig élt és a melyben annyi dicsőség, annyi öröm és bánat jutott osztályrészéül és a melyhez mi is tartozunk nem, fogja elfelejteni véglehejletéig. Mi arra kérjük a mindenhatót, hogy önt éltesse erőben egészségben, hogy még hosszú éveken át gyönyörködhessék abban a küzdelemben, melyet az ön nyomdokain haladva színművészetünk és az intézet felvirágosztatása körül kifejtünk Isten éltesse !« Zajos éljenzés kisérte a szépen elmondott beszédet s Felekyné előlépve, pirosbársony párnán átnyujtá a nemzeti színház valóban értékes s szellemesen kigondolt emléktárgyát: egy vert aranyból készült névjegyet, mely egyik sarkán be van hajtva s a jegyre a nap emléksorai vannak bevésve. Bényey a magyar színészegyesület igazgató tanácsa nevében nyújtott át egy koszorút üdvözlő szavak közt, majd Foltnus Aurél a népszínház személyzete nevében szintén koszorút, a kolozsvári színház nevében s megbízásából Zilahy Gyula nyújtott át az ünnepeltnek egy ezüst behérkoszorút, végül a szinészeti akadémia növendékei koszorúját Rátonyi Ákos nyújtotta át. Minden egyes üdvözlő szónoklat után lelkes éljenzés tört ki s a művésznő kények között köszönte meg az iránta tanúsított kitüntetést. Ekkor már hét óra volt s a nézőtér megtelt a legdíszesebb közönséggel: a »Mamát« adták elő, melynek czímszerepe Szathmáryné legismertebb bravour-alkotása. Kiléptekor mindjárt perczekig tartó riadó tapssal fogadták s e taps úgy a nyílt jelenések, mint felvonások végén újra kitört s számtalanszor kellett megjelennie a lámpák előtt. A közreműködők mindannyian a legnagyobb buzgalommal játszták szerepeiket s az ünnepi hangulatú közönség a legjobban mulatott is. De legmeginditóbb s leggyöngédebb jelenetek egyike az volt, midőn a darab vége felé Nád ay jelenté szerepéhez képest a »Mamának«, hogy a vendégek már az ünnepre megérkeztek s erre három ajtó