Pesti Napló, 1891. március (42. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-14 / 72. szám

k fel ezen §. kathegóriái közé. — Szilágyi Dezső niszter nem ellenzi, hogy a §-nak az öt évi meg­­ikitás diszkvalifikáló intézkedése akkép enyhittes­­i, hogy a felségnek joga legyen az alól kiváló egyé­­bre nézve s különös méltánylást igénylő esetekben mentést adni, mi által e kérdés is orvosolva volna, leszky István nézete szerint nem volna czélszerű e­llát mellőzése, hanem talán ez időt 10 évre lehetne terjeszteni. Bokros Elek ezen intézkedés mellőzését istványozza, mit a bizottság elfogadott. A bizottság csekély irályi módosítással fogadta a §-t. A 23— 26. §§. változatlan elfogadása után, a 1. §-nál Horváth Lajos ajánlja, hogy ott, hol a kir. ügész főügyész-helyettesi czimet és jelleget nyer, az ügyész kir. ügyészi czim és jellegben részesülves­­zilágyi Dezső miniszter ellenzi azt, mert a kir. veknek előlépésre amúgy is elég kilátásuk és­ük van. Veszter Imre helyesli a miniszter útját a vidéki, de nem a fővárosi alügyészekre il, mert ez utóbbiaknál a vidéki törvényszéki ki­­állás előléptetésnek nem tekinthető. Szilágyi Dezső miniszter utal a 38 §-ra, a­hel­­tézkedés van ezen alügyészekre nézve. Nézete sze­nt helytelenül történt az 1871-iki rendezés és ez jó annak, hogy a fővárosi bírók és ügyészek nem ágynak vidéki állásokra, minek folytán itt egy nem svánatos torlódás állott elő. Óhajtandó volna, hogy főváros és vidék között átömlés legyen. Ezen nehéz igíteni, hanem ha és mennyiben pénzügyi viszonya­ik megengedik, a bírói fizetés általános emelése se­m­ úgy lehetne a fizetéseket rendszeresíteni, mint ez tábláknál történt, hogy azok egyenlősége mellett a óvárosiak működési pótlékban részesüljenek. Mohay Sándor kérdi, nem volna-e czélszerű is a kir. tábláknál működő régebbi bíráknak kúriai írói czímmel való felruházása lehetségessé tétetnék, mire Szilágyi Dezső miniszter megjegyzi, hogy a jvaslat ez intézkedése az első bírói szervezet erő­­sítését czélozza, a kir. táblákra nézve e szempont sem forog fen, s különben is az arra érdemeseknek az előmenetel útja nyitva van. Körösi Sándor kíván ugyan magasabb fizetést adni az első bíróságoknál működő kiváló erőknek, de a czím és rang-adomá­­nyozásnak elvi ellensége. Ezek után ezen valamint­­ 28-32. §-át a bizottság elfogadván, az ülés véget ér. Értekezlet a közigazgatási javaslat Ügyében. Még 1889-ben tette a pestmegyei közgyűlésen Förster Aurél törvényhatósági bizottsági tag azt az indítványt, hogy bízassák meg egy küldöttség a czélbavett közigazgatási reform kérdésének tárgya­­ásával s ez a vármegye közönsége által ez ügyben a kormánynál és esetleg az országgyűlés képviselőhá­zánál teendő lépésekre nézve javaslatot készítsen s javaslatát a közgyűlés elé terjeszsze. A küldöttség tagjai a régebben megtartott tanácskozásban csak tág körvonalakban szóltak a reform kérdéséhez s leginkább a törvényhatósági tisztviselők választásá­nak fentartása, vagy a kinevezési rendszer behoza­tala fölött nyilatkoztak. A tett nyilatkozatok több­sége oda irányult, hogy a tisztviselők választása to­vábbra is fentartandó, oly módosítással azonban, hogy a választások élethossziglan történnének s a tisztviselő csak fegyelmi uton lenne elmozdítható az állásától. Ez intézkedés mellett a tisztviselők, az időnként megtartatni szokott általános tisztújítások esélyeitől függetlenül, nyugodtabban működhetnének hivatali kötelességeik teljesítésében. Azt jelentette tehát a bizottság a közgyűlésnek, hogy eme nagy munkát igénylő javaslat később,­­ esetleg­ a kormány szándékainak köztudomásra jutása után fog bemutattatni. Most, hogy a kormány ide vonatkozó javaslata ismeretessé vált, Böldváry Mihály alispán, mint a kiküldött bizottság elnöke, a mai napra újabb érte­­ tiszta költészetté leszűrődni. Én különben vajmi tá­vol állok attól, hogy a természettudományok rendkí­vül termékenyítő befolyását a többi tudományokra és a művészetekre tagadjam, vagy rosszallam ; csak azt hiszem, hogy a különböző szempontok és módszerek még nagyon diszharmonikusak, és korunk bölcselme és költészete még nem forrott ki kellően. A mi fiatal naturalistáinknak természetesen nem az a hibájuk, hogy túlságosan belemélyedtek volna a fiziológiába és természettudományokba álta­­l­­án. Az sem a hibájuk, hogy ők regények helyett nagyszabású tudós monográfiákat írtak volna a ma­gyar társadalom bajairól, betegségeiről. A baj az,­ hogy ők többnyire csak affektálják a naturalisztikus­­ álláspontot és a francziásságot. De az tagadhatlan,­­ hogy a megfigyelésben, írásban, színezésben sokat is tanultak el mestereiktől. A naturalizmus különben is­ első­sorban az írói technikát fejlesztette ki rendkívüli mértékben — nem hiába, hogy a természettudomá­nyok iskolájába járt — és így a mi fiatal elbeszélőink is főképen technikát tanulhattak tőle. A fődolog most az, hogy legyen mondani­valójuk is, mert különben a leggyönyörűbb elbeszélői technika is kárba veszett. Legjótékonyabb hatása a naturalista iskolának talán az, hogy az írókat nálunk nagy mértékben serken­tette saját mesterségük fölött gondolkodni és igy az eszthetikai műveltséget nálunk rendkívül emelte. Ily módon áttekintve a fiatal szellemi mozgal­makat, ahhoz az eredményhez kell jutnom, hogy a legellentétesebb irányoknál sok tettetéssel és hiú ma­­nirral találkozunk az irodalomban. Még olyan is van, ki elnyomja poétikus természetét és azzal tetszeleg magának, hogy mennyire józan számító­­ szóval van nálunk műfiliszter is. A­minek hangját azonban rit­kán halljuk, az a közvetlen mély érzés, a magával ra­gadó szenvedély és a dönthetlen meggyőződés hangja. Úgy látszik tehát, mintha nagyon szűkiben volnánk­ az eredeti tehetségeknek. Pedig ha körültekintek a fiatal írói nemzedék­ben, akkor még azokban is, kiknek irányával legke­­vésbbé rokonszenvezek, annyi tehetséget, képzettsé­get, nagy törekvést találok, hogy szinte érthetetlen, mert annyira túltengő a külsőségek kultusza, a kü­­lönczködő manír, az igazi bensőség és eredetiség fö­lött. Ha összehasonlítom fiatal poétáink tehetségét a németekével, akkor érteni kezdem a magyar ízó min­den keserűségét és eszembe jut Reviczky mondása, hogy nagy hal csak nagy vízben fejlődhetik. Én azon­ban azt hiszem, hogy egy nemzet oly nagy, a­mily nagy az ő hite. Sajnos, mi kulturális kishitűségben szenvedünk. Nem hiszszük magunknak, hogy a saját szellemi tőkénkből megélhetnénk, nem hiszszük, hogy önálló magyar műveltséget tudnánk teremteni. Né­met nálunk az iskola, német a tudomány, német maga a magyar irodalomtörténet, német a kritika. Az újabb írói nemzedék feladata, hogy a kulturális függetlenség hitét támaszsza föl a nemzetben; a tét, hogy egyéniségünket tudományban, bölcselem­­ű, művészetben épp úgy ki tudjuk fejteni, mint bármily nyugati nemzet. Ha e hit megszilárdul, ak­kor a magyar szellem bámulatos föllendülésében fo­gunk gyönyörködni. De hit nélkül nagyot alkotni nem lehet. Palágyi Menyhérte­ kezletet hívott össze, a­melyet délután meg is tartot­tak a megyeháza nagy termében. Az elnöklő alispán fölteszi a kérdést, hogy várjon a küldöttség tagjai a javaslathoz csak általánosságban akarnak-e hozzá­szólni, vagy pedig belebocsátkozni kívánnak a kor­mányjavaslat egyes részleteinek megvitatásába. A küldöttség tagjai oda nyilatkoztak, hogy mivel e kér­désben már határozott nézetnyilvánítás történt s ez ezentúl is föntartandó,­­ a kormányjavaslat most nem veendő részletes tárgyalás alá. B­o­s­s­á­n­y­i László úgy látja, hogy a kormány operátuma nem czélozza a tisztviselők választását, így tehát, mivel a küldöttség már egy ízben ezzel homlokegyenest ellen­tétes álláspontra helyezkedett, most nem veheti e javaslatot diskussziója alapjául, hanem csupán álta­lánosságban fejezheti ki fölötte a véleményét. Dr. P­r­ó­n­a­y Dezső a kormányjavaslatot a legnagyobb aggodalommal fogadja, mert nem felel meg Magyarország igényeinek, sőt kísérlet az a leg­ridegebb czentralizáczió behozatalára. Más nemze­teknél, a­hol egységes államhatalom van, a czentrali­­záczió a nemzeti életet nem veszélyezteti. A franczia megnyugodhatott abban, ha XIV. Lajos azt prokla­­málta, hogy »Az állam én vagyok«, vagy ha I. Napó­leon az összes kormányzó hatalmat a kezeibe ragad­ta , de Magyarországon a c­entralizáczió abszolutiz­musra vezet, ez pedig az alkotmány eltörlésével egy­értelmű dolog. Hogy ez meg ne történhessék, e­l­k­e­­rülhetlenül szükséges, hogy a honpol­gárok összességének a közigazgatás­ra befolyása legyen. A kormányjavaslat en­nek megsemmisítését czélozza, habár nem nyíl­tan, de belőle nagyon is kiérezhető az őszinteség hiánya. Ismétli, hogy a javaslat tendenc­iája az, hogy inaugurálja a legridegebb c­entralizác­iót. Ha e ja­vaslat törvénynyé válik, egy lépés lesz az annak el­érésére, a­mit Kollonits akként fejezett ki, hogy Ma­gyarországot először szegénynyé, aztán rabbá kell tenni, hogy germánná legyen. Indítványozza, hogy a küldöttség nyilvánítsa ki, hogy e kormányjavaslatot Magyarország alkotmányosságával, az önkormányzat történelmi fejleményeivel ellentétesnek találja, s így nem tartja elfogadhatónak. Tiltakozzék a megye közgyűlése e javaslat elfogadása ellen a törvényhozás előtt s tagadja meg Pest megye a kezdeményezést a törvények keretén belül maradó országos tiltakozó agitáczióra. (Zajos éljenzés.) Böldváry Miklós kijelenti, hogy ő az előtte szólóval nincs egy nézeten az aggodalmakat illetőleg, sőt az esetben, ha a múltkor történt megállapodás ellenére most a kérdés beható vita tárgyává tétetnék, ő oly értelmű indítványt tenne, hogy a kormány a közgyűlés részéről üdvözöl­tessék a komoly reform te­rén, a­mennyiben az ország közóhajának engedve, a törvényjavaslatot beterjesztette. Gulner Gyula sem kívánja ugyan, hogy az értekezlet előbbi határozatát megváltoztassák, de ez nem zárja ki azt, hogy a tényleg meglevő javaslattal legalább általánosságban foglalkozzék a küldöttség, mert akkor feladatán innen maradna. Ő tehát hozzá­szól a kormányjavaslathoz, még­pedig két szempont­ból. Ezek közül az egyik az, hogy a­mennyiben az államosítás behozatnék, az érinti az alkotmányt és közszabadságot, a másik pedig, a­mennyiben a köz­­igazgatás javulna vagy rosszabbodnék, az államosí­tással együtt kétségtelenül a kinevezési rend­szer is behozatnék, ez pedig óriási mértékben növelné a kormányhatalmat, azért, mert a ki­nevezett tisztviselők exisztencziája a párt­kormány­tól fog függeni.­­ Másrészt a javaslat egy má­sik intézkedésével még inkább függésben tartja a tisztviselőket, a­mennyiben a »közszolgálat ér­dekében­ fentartja az áthelyezés jogát, ezzel pedig folytonos és állandó félelmet tart ébren a tisztvise­lőkben. Visszaélésnek tartja Gulner azt az intézke­dést is, hogy a most hivatalban levő tisztviselők a még hátralevő 5 évi választási időtartamra csakis ideiglenesen kinevezetteknek tekintendők. Ha a ja­vaslat eme része törvénynyé válnék, nem jelentene az egyebet, mint annak kijelentését, hogy »jól viseljétek magatokat, mert különben ki nem nevezünk.« Ám, ha már a kinevezési rendszert akarja a kormány be­hozni, akkor nevezze ki rögtön a tisztviselőket, a­mennyiben arra valók, de ne tartsa őket öt évig füg­gésben. A javaslat tehát a közszabadság szempontjá­ból elvetendő. De a­mi a közigazgatás szempontját illeti, előre látható, hogy nem fogná azt jobbá tenni, hanem csak komplikáltabbá, nehézkesebbé és sokkal drágábbá. Ez az utolsó hiba ugyan a legke­­vésbbé lenne kifogásolható, ha a közigazgatás csakugyan javíttatnék, mert hiszen a nyugati nagy államok ereje is a jó közigazgatáson nyug­szik. A kormányjavaslat szerint a főispán vala­mi sajátságos kétlaki alak lesz : adminisztrál , — a­mikor akar és ellenőrködést gyakorol — a mi­kor akar. Az alispánnal szemben pedig más közege­ket állítanak, a­kikkel a felelősségben osztozik. Ez sem használ a közigazgatásnak, mert a paralell in­tézkedések mellett az alispánnak nem lesz meg a kellő átnézete. Szóval, semmi tekintetben javulás nem lesz, sőt az eljárás veszít az eddigi czélszerűségéből. Mindezeknél fogva kéri annak kimondását, hogy az előbbi határozatot a küldöttség továbbra is fentartja, de a konkrét kormányjavaslattal szemben állást fog­lal s kéri a közgyűlést, írjon föl a képviselőházhoz a törvényjavaslat elejtése végett. Holló Lajos hozzá­járul ahhoz, hogy a megye választói jogát ezentúl is érvényesíteni kívánja s hogy felirat intéztessék az országgyűléshez. A javaslat kiemelkedő hiányainak megbírálására pedig egy szűkebb körű bizottság ki­küldését indítványozza. Csávolszky József, F­ö­l­dváry Miklós, báró P­r­ó­n­a­y Dezső és Gulner Gyula ismételt felszólalása után az elnöklő alispán kimondja a hatá­rozatot, a­mely szerint a küldöttség most is ragasz­kodik már előbb kifejezett amaz álláspontjához, hogy a tisztviselőknek életfogytiglan való választását kívánja és tekintettel arra, hogy e törvényjavaslat nemcsak a közszabadságnak nem tesz szolgálatot, de a jó közigazgatás czéljaira nézve sem alkalmas, java­solja, hogy a közgyűlés intézzen felira­tot az országgyűléshez, azzal, hogy a kormányjavaslat ejtessék el. Végül elfo­gadták Holló indítványát is, s az albizottságba, a­mely e határozat megokolását is előkészíti, beválasz­tották Földváry Mihály alispánt, mint elnököt, to­vábbá Gulner Gyulát, báró Prónay Dezsőt, Holló Lajost és Bkey Sándor főjegyzőt. Fővárosi ügyek: A fővárosi középítési bizottság ma délután Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Fontosabb tárgya volt az ülésnek a Lipót-templom építőbizottságának jelentése. A múlt évre kiutalványozva volt 211.000 írtból 11.774 irtot megtakarítottak. A jelen évre kért 194.000 írt­ból csak 72.000 írtra van fedezet, a többit a fővárosi 5 százalékos kölcsönalapból kellene kölcsönvenni. Az idei építési programm szerint el fogják készíteni a külső terraszt, a főbejárat körül eszközlendő munká­latokat, a diszvakolásokat s a kupola boltozását vég­leg befejezik. A templombazárnak szerződés értelmé­ben még 1892. év november 1-éig kell fönnállnia. — A miniszterek nem fogadnak. — A gyermekvédőegylet választmányi ülése d. u. 4­/5 órakor a megyeház termében. — A szabadság­szobor mintái az akadémia dísztermében megte­kinthetők délelőtt 9—12-ig és délután 3—5-ig. — Or­szágos képtár az akadémia palotájában nyitva d. e 9— d. u. 1-ig. — Nemzeti múzeum: kép­tár, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Nyil­vános könyvtárak: múzeumi d. e. 9— d. u. 1., akadémiai d. u. 3—7, egyetemi dél­előtt 10—12 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — márcz. 13. Személyi hírek. Gróf Khuen-Héderváry horvát bán, ma rövid tartózkodásra ide érkezett. — Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter és neje ma délután Radisich Jenő az iparművészeti muzeum igazgatójának kalauzolása mellett megtekintették a legyezőkiállitást. A király a művésztelepen. Esti lapunkban már írtuk, hogy ő Felsége a király az igazságügyi palo­tában tett látogatás után az epreskerti művésztelep­­re hajtatott, ott megtekintette a szobrásziskolát és a mesteriskolát is. A müvésztelepen tett látogatás­ról a következő részletes tudósítást közöljük: A király a Nagymező-utczán, Andrássy-úton és Bajza-utczán át hajtatott a művésztelepre, mely­nek kapujában gr. Szapáry Gyula miniszterelnök és gr. Csáky Albin közoktatási miniszter fogadták. A ki­rály a kerten áthaladva előbb a szobrászati iskolába ment, a­hol a miniszterelnök bemutatta Strobl Ala­jost, az intézet vezetőjét. Gróf Csáky Albin elmond­ta a királynak, hogy e csinos, ízléses épület a Deák­szobor feleslegéből épült. Ő Felsége ezután Strobl tanár kalauzolása mellett előbb az előcsarnokot, majd a nagytermet tekintette meg, hol Strobl most mintázza Toldit, az Arany szobor mellékalakját és Mátyás király kútját, melyet Esterházy Miklós gróf rendelt meg a tatai várkert részére. A király érdek­lődéssel nézte mind a kettőt. Hosszasan szemlélte ő Felsége a közoktatási miniszter relief-arczképét, mely neje számára készül, úgy szintén Henneberg tábor­nok síremlékének modelljét. A kis teremben megmu­tatta a művész a királynak Jászai Mari készülő mell­szobrát. »Ez az!« szólt meglepetve a király. Ez­után ő Felsége a növendékek dolgozó termébe ment át, hol Holló Barnabás, Strobl segéde az aka­démia zárkövének szoborművét készíti. Az ér­dekes relief igen tetszett ő Felségének s ennek hízelgő szavakban adott kifejezést. A Felség ezután átsétált a festészeti mesteriskolába, hol Benczúr Gyula igazgató és Stettka Gyula tanársegéd fogad­ták. A mester műtermében először Margit főherczeg­­nő és Thurn-Taxis Albert herczeg arczképei vonták magukra ő Felsége figyelmét s azt kérdezte : »Hol ült a herczegi pár a képhez?« »Regensburgban«, válaszolt a mester. Hosszabb ideig szemlélte ő Fel­sége »Budavár bevétele« és a lipótvárosi bazilika ol­tárképének vázlatát s elismeréssel nyilatkozott több készülő arczképről. Benczúr műterméből ő Felsége a növendékeket látogatta meg s igen szépen nyilat­kozott műveikről. Körülbelül háromnegyed órai idő­zés után ő Felsége a jelenvoltaktól búcsút vett s a budai várba tért vissza. Küldöttség Mária Valéria főherczegnőnél. Az országos színészegylet küldöttsége : Feleky Miklós elnök, Bényei István iroda-igazgató, mint a kiállítás főrendezője és Németh József igazgató tanácsos ma délután 4 órakor tisztelgett Mária Valéria főherczeg­­nőnél, mint a színészeti kiállítás védnökénél. A kül­döttség hódolatteljesen megköszönte a védnökséget és átnyújtott egy a főherczegnő monogrammjával el­látott rózsaszín kötésű díszalbumot, mely a­ kiállítás lefényképezett termeit foglalja magában. Ő fensége igen kegyesen fogadta a küldöttséget s az őt üdvözlő Bényei és Felekytől érdeklődve kérdezősködött a kiállítás eredményéről s örömét fejezte ki annak szel­lemi és anyagi sikere fölött. Etikett a pápai udvarnál. XIII Leo pápaságá­nak évfordulóján diplomácziai ebéd volt a Vatikán­ban, melyet Rampolla államtitkár adott. Az ebéden hat bibornok és hat nagykövet­ és követ vett részt, természetesen csak azok, kik a vatikáni udvarhoz vannak kinevezve.­ Az etikett a pápai udvarnál rend­kívül finom s azt kívánja meg, hogy a bibornokok kineveztetésük sorrendje szerint üljenek, így az történt meg az ebéden, hogy Rampolla, a­ki a leg­fiatalabb bibornok, az utolsó helyet foglalta el az asztalnál, noha ő volt a házigazda. A bibornokok az asztal egyik oldalán, a diplomaták az asztal másik oldalán ültek,­­ úgy hogy minden bibornokkal szemben egy diplomata foglalt helyett. A vendégek nagyon megcsodálták az asztal ezüst-díszítését, mely ritkítja párját. Rampolla nagyon régi szicziliai csa­lád sarja, a­mely család mindig híres volt gazdag­ságáról. Márczius tizenötödike. Az egyetemi polgárok márczius 15-iki ünnepélyének végleges sorrendjét, mint már említettük, megállapították. Az ünnepély után olvasóköri vacsora lesz a nádor-utczai »Európa« szálloda dísztermében. Az ünnepély alatt az egyetemi ifjak jelvényt fognak viselni, nehogy idegen elemek keveredjenek közibük.­­ A budai állami tanítónő­­képezde növendékei 15-én d. e. 11 órakor matinét ren­deznek, melyen közreműködnek: Kerner M., Du­­soczky M., Horváth I., Somogyi L., Czapó M., Huszt T., Babovszky O., Messinger M. és az énekkar.­­ A kálvin téri ref. templomban is megünnep­­lik márczius 15-ikét. Az idén éppen vasárnapra es­vén, tiz órakor rendes istentisztelet tartatik, melyen az alkalmi beszédet Szász Károly püspök fogja mondani.­­ A veszprémmegyei kör e hó 14-én, mint márczius 15-ikének előestélyén saját he­lyiségében (Mokka-kávéház, Bálvány- és Zrinyi-ut­­czák sarkán) esti nyolcz órakor ünnepélyes ösz­­szejövetelt, kilencz óra után a Reutter-féle vendéglő egyik külön termében társasvacsorát rendez. Késmárkon — mint lapunknak írják — a félgim­náziumi ifjúság márczius 15-ike emlékére a liczeumi nagy­teremben ünnepélyt rendez, következő műsorral: 1. »Rákóczy-induló« — előadja az ifjúsági zenekar. 2. »Alkalmi beszéd« — írta és felolvassa Grósz Ar­nold VIII. o. t. 3. »Egy életünk, egy halálunk« — költemény Arany Jánostól, szavalja Pongó József VIII. o. t. 4. »Kossuth-induló« — előadja az ifjú­sági énekkar. 5. »Az aradi vértanuk« — Palágyi Lajostól, szavalja Sonnenschein Jakab VII. o. t. 6. »Magyar nóták« — előadja az ifjúsági zenekar. 7. »Marseillaise« — előadja az ifjúsági énekkar. 8. »Az utolsó órák« — írta és felolvassa Melich János VIII. o. t. 9. »Hunyady-induló« — előadja az ifjúsági zenekar. 10. »Kossuth búcsúja a haza hatá­rán« — részlet Kossuth előszavából »Irataimhoz« előadja Vásárhelyi Dezső VIII. o. t. 11. »Lengyel hymnus« — előadja az ifjúsági énnekkar. 12. »Az aradi vértanuk szobrának leleplezésekor« — költe­mény Sántha Károly­tól szavalja Pethes Manó VII. o. t. 13. »Kossuth-nóták« — előadja az ifjúsági ze­nekar. 14. »Petőfii szobra előtt« — költemény Re­viczky Gyulától, szavalja Lénárd Ede VII. o. t. 15. »Rákóczy-induló« — előadja az ifjúsági zenekar. — Körmöczbányán is megünneplik márczius 15-ét. A magyar egylet a nagy nap emlékére a Szarvas-féle vendéglőben estélyt rendez, melyen az alkalmi beszé­det Takács György polgári iskolai tanár mondja. Budai Irén és Windholcz Mária pedig hazafias köl­teményeket szavalnak. A haldokló Napoleon herczeg. Mint Rómából sürgönyzik, Napoleon herczeg utolsó óráit éli. Sógora Umberto király ma korán reggel meglátogatta a be­teget. A krízis ama felindulás következtében állott be, a mely a herczegen fia Viktor herczeg viszontlá­tása alkalmával erőt vett. A­mit tegnap e viszontlá­tásról híreszteltek, nem felel meg a valóságnak. Atya és fiú nem békültek ki. Midőn a beteg a fiatal her­­czeget meglátta, összes ereit összeszedve felkiáltott: Takarodjál! A haldokló herczeg aztán vánkosára esett vissza. A herczeg neje és nővére Laetitia her­­czegnő könyörgéssel akarták az atya szivét meglágyí­tani, de hasztalanul. Épp úgy visszautasí­­totta a haldokló a vallás vigaszait is. — Napóleon herczeg neje, Klotild herczegnő minden áron meg akarta a pápát látogatni, hogy beteg férje számára az áldást kérje. Umberto király, a herczegnő fivére, csak nagy nehezen bírta rá őt arra, hogy e szándékától elálljon, megmagyarázván neki, mily kínos feltűnést keltene Olaszországban e lépés. A herczegnő engedett, de viszont a Quirinálba sem tette be lábát. A vasútról egyenesen abba a szállodába hajtatott, melyben férje betegen fekszik s itt talál­kozott fivérével, az olasz királylyal. Távozásakor, mint ezt előre kijelentette, a szállodából szintén egye­nesen a vasútra fog hajtatni s a szállodában kí­ván Umberto királytól elbúcsúzni. A herczegnőt tehát sem a Vatikán, sem a Quirinal nem fogja látni. Na­poleon herczeg állapota különben olyan, hogy az or­vosok lemondtak minden reményről. A betegség ere­dete czukorbaj, mely a legkülönösebb komplikácziók­­kal lépett fel s tegnap óta az uremia tünetei kezdtek jelentkezni a testnek nagy hőcsökkenésével. Csak Baccelli, a király orvosa, táplált még tegnap re­ményt, utalva a beteg rendkívül erős szervezetére, de a többi orvosok, főleg midőn azt látták, hogy a test hőmérséke a rendesnél egy fokkal lejebb szállott, már tegnap lemondtak a felgyógyulás lehetőségéről.­­ Egy délután 5 órakor feladott római táviratunk jelenti. Az orvosok véleménye szerint Napóleon herczeg aligha éri meg a reg­gelt. Umberto király két óra óta Klotild és Mati­l­d herczegnőkkel, az aostai herczeggel és Bonaparte bibornokkal a haldokló ágyánál van. A király születésnapja alkalmából holnapra ki­tűzött csapatszemlét nem tartják meg s elmarad a külügyminiszter szokásos diplomácziai ebédje is. Viktor herczeg többször megjelent atyja szobájá­ban. Napóleon herczeg még teljesen eszméleténél van. Hir szerint Mermillod bíbornok ma reggel meggyóntatta a herczeget.­­ A képviselőház mai ülésén San Donato azt indítványozta, keres­sék fel az elnök, hogy tudakozódjék N­a­p­o­l­e­o­n herczeg hogyléte felől. A ház hozzájárult az indít­ványhoz s az elnök kijelentette, hogy tolmácsa lesz a ház érzelmeinek. Az országos tornaverseny ügyében, Dáni Nán­dor és Tatich Péter, mint a fővárosi egyetemi ifjú­ság kiküldöttei felhívják mindamaz egyetemi hall­gatókat, kik a versenyben résztvenni akarnak, hogy márczius 17-éig náluk mint az ifjúsági közgyűlés ál­tal megválasztott kiküldötteknél okvetlenül jelentkez­zenek. Jelentkezni lehet délelőtt ,­a9-től 10-ig a dal­közi irodában (központi egyetem udvari épület, föld­szint) továbbá egész nap az olvasókörben kitett ivén. Biharmegye az állami adminisztráczió ellen. Biharmegye elhatározta, hogy fölér az országgyűlés­hez a kormánynak a közigazgatás államosításáról szóló javaslata ellen. A Suevia gőzös sorsa­ Hamburgból távírják lapunknak. Minthogy a szerdán éjjel elindult vontató­gőzös tegnap délután a falmouthi kikötőbe érkezett, a­nélkül, hogy találkozott volna a »Suevia« gőzössel, mely útját folytatni képtelen, ma reggel Southamp­­tonból egy erős vontatógőzös indult el a »Suevia« felkeresésére. Windthorst betegsége Berlinből sürgönyzik. Windthor­st állapotáról ma délelőtt fél 11 óra­kor kiadott orvosi jelentés szerint a beteg az éjjel több órán át üdítő álmot aludt; az érvelés és a test hőmérséke csökkent; állapota átalában javult. Ma délelőtt Bötticher államtitkár és számos képvi­selő tudakozódott Windthorst állapotáról.­­ Egy éjjel érkezett berlini sürgöny szerint Windthorst ál­lapotáról este 8 órakor a következő orvosi jelentést adták ki: A beteg hőmérséklete ismét emelkedett. Az érvelés gyorsabbá vált, a beteg valamivel rosz­­sza­bbul érzi magát. Ereje kielégítő. Falábon Európán át. Dorion Sylvain pékmes­ter, ki — mint említettük — falábakon akar Mosz­kvába menni, tegnap a Concorde-térről megkezdte különös útját. Akkora tömeg sereglett köréje, hogy alig tudta a falábakat felcsatolni. Czipőit otthon hagyta s harisnyákban indult arra az útra, melyen tudvalevőleg még Napoleon is megfázott egy kissé. A nép megtapsolta s midőn megindult, taktusban kiáltotta utána: »A-Mos-cou!« Solymosi Eszter vagy Kohlmeyer Róza. Mint Newyorkból sürgönyzik, Kohlmeyer Róza rá­galmazó éi pert indított Levy halottkém és a new­­yorki hírlapok ellen, mert azt állították, hogy ő azo­nos Solymosi Eszterrel. Csaló bankárok. A Rotter és Riesz bankc­ég ügyében az elzálogosított sorsjegyekre elrendelt le­tiltást a kir. tábla tegnapi ülésén hatályon kívül he­lyezte, ellenben Riesz Sándor ellen, az elzálogosí­tott sorsjegyekre a fenyitőzárlatot rendelte el. pénzügyminisztérium a Fazekas­ téren levő harmin­­czadépület helyére háromemeletes pénzügyi pa­lotát szándékozik építeni s a mérnöki hivataltól a szabályozási terveket és nívómagassági méréseket kérte, melyeket a mérnöki hivatal bemutatott. Több apró ügy elintézése után az ülés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius 14. Helyi hírek. Feljelentett egylet. A házépítő tisztviselők egy­letének több tagja feljelentést tett a belügyminisz­ternél, hogy az egyletnek negyvennégy oly tagja van, ki az alapszabályok ellenében nem tisztviselő. A belügyminiszter erre most már másodszor sürgős felszólítást intézett a fővároshoz e negyvennégy tag névsorának beterjesztése iránt. Az egylet vagyona a 44 tag kilépése által több mint 6000 írttal csökkenne, mert a kilépőknek ennyit kellene az egylet közös vagyonából visszafizetni. A Murányi utczai iskola kibővítésére vonatkozó költségvetést, a­mely mintegy 75.000 frtra szól, a belügyminiszter jóváhagyta. Ezzel az iskola, 36 tan­demmel, elkülönítvén a fiúk és leányok részére, tel­jesen ki lesz egészítve. Veszett eb az első kerületben. Tegnap az I. ke­rületben a gyepmester egy veszett kutyát fogott el. Minthogy nem lehet tudni, vájjon ez az eb nem hara­­pott-e meg más kutyákat, az I. ker. elöljáróság el­rendelte 40 hogy napon belül a kutyákat szájkosár­ral ellátva, zsinóron kell vezetni. Az árvíz. — Saját tudósítóinktól. — Budapest már átesett az árvíz veszélyen s nem kell már semmi veszedelemtől tartani. A Duna most már annyira megapadt, hogy a dunagőzhajózási tár­saság már kikötői hídjainak felállításához megtette az előkészületeket, s rövid idő múlva megnyitják a közlekedést is. Az Eskü-téren s a főváros különböző helyein elhelyezett s idegenek tulajdonát képező mentőcsónakokat a vészbizottság már visszaküldte tulajdonosainak s a pozsonyi hidászok is visszautaz­tak ma este Pozsonyba.­­ Alig mult el a fővárosra nézve a veszély, már is az alsó Duna mentén levő községek fölött kondult meg a vészharang. Elöntött községekről, bedőlt házak­ról, gátszakadásokról hoz hírt a táviró. A fővároson átvonult jég Ercsin alul meg­akadt s óriási torlasz képződött, a mi miatt a víznek nincsen lefolyása; árad, s gátat nem ismerve önti el az alsó Duna mentén levő községeket, pusztákat. Különösen a solti járást fenyegeti nagy veszély. A Duna-Vecse alatti igen jó karban levő töl­téseken, nevezetesen az Apostag és Duna­ Egyháza közt levő úgynevezett lombéri gáton, mely egy méter­rel magasabb, mint az eddig ismert legmagasabb víz­állás, tegnap este a víz átcsapott; minthogy azonban a gát máskép helyt állott, azt hitték ma reggel, hogy nagyobb veszély nem fenyeget. Bölcskénél azonban a jégtorlasz nem akart megmozdulni s ezért a viz még inkább emelkedett és ma délelőtt mintegy 300 méter hosz­­szuságban a gátat teljesen elsodorta és a tomboló hullámok a mezőn és szántóföldeken át 4 kilométer távolságra a Dunaföldvár várossal szem­ben fekvő Solt határáig mentek s annak nagy részét elárasztották. A katasztrófa délután 3 órakor oly gyorsan következett be, hogy az emberek alig menekülhettek és nem lehetetlen, hogy tényleg néhány a házakba vagy udvarokba beszorult lakos a hullámokban lelte halálát. A kétségbeesés óriási, több mint 90 ház tetejéig viz alatt a 11 és minthogy legnagyobb részök vályogból épült, ezek még az éjjel be fognak dőlni. Sajnos, hogy a viz a távirda-póznákat sem kí­mélte, ezek kidőltek és Solt minden összeköttetéstől el van zárva. Csolnakokban nagy a hiány. Minthogy a közlekedés csak vízen lehetséges, a Soltiak helyzete kétségbeejtő. A veszedelmet tetézi az, hogy élelmi­szerekben nagy a hiány, mert a ro­hamos áradás miatt a lakosok semmit sem menthet­tek meg. A solti árvízről legelőször Földváry Mihály Pest megye alispánja kapott a délután folyamán távirati értesítést. Az alispán a katasztrófáról rög­tön jelentést tett a minisztériumnak. A vészhírre gr. Szapáry Gyula belügyminiszter, gr. Bethlen földmi­­velésügyi miniszter, Baross kereskedelmi miniszter, Fejér államtitkár és Rapaics miniszteri tanácsos rögtön tanácskozást tartottak a fogana­tosítandó védintézkedések tekintetében és elhatároz­ták, hogy egy gőzhajót rögtön fölszerelnek és egy uszályhajóval, tíz pontonnal és megfelelő számú le­génységgel ellátva, 5000 ember számára való kenye­ret, szalonnát és egyéb szükségeseket vigyen magá­val. Földváry alispán e hajókkal élelmi­szerek­kel és hatvan utászkatonával éjfél után két órakor indult el Soltra, a­hova a kora reggeli órákban ér­kezik meg. Solt eddig még sohasem szenvedett az árvíztől. Sokkal sikeresebben védekezett a közvetlen a Duna partján fekvő Dunavecse község; itt ugyanis 24 óra alatt a víz növekvésével lépést tartva, a töltés koronájára egy új nyúlgátat emeltek egy mé­ter magasságban, a­mely gondos vigyázat mellett az ostromló hullámoknak ellentállott. Ma délután a víz Dunavecsénél 780 c­m. volt és feltűnő, hogy a lom­béri gátszakadás Dunavecsénél eddig még mindig nem vált érezhetővé, minthogy azonban este 7 órakor Dunapatajról táviratilag jelentették, hogy a Bölcske melletti nagy jégtorlasz mozgásba jött, re­mélhető, hogy a víz igen gyorsan apadni fog. Solton alul fekvő községeket is nagy veszede­lem fenyegeti. Érd nagyrésze viz alatt van s a község házát is elöntötte az ár. Dunapentelén tegnap este a jég magasan feltorlódott s e miatt a viz éjjel erősen megáradt. A viz már a házakba hatolt be s csak a gyorsan emelt nyulgát tudta megakadályozni a legnagyobb veszélyt. A község a legnagyobb veszélynek van kitéve. Ráczalmásnak szintén oka van rettegni. A jég mozdulatlan áll s a partra vetett jég már eme­let magasságra halmozódott fel. Mohácsnál ma délben a vízállás 530 cm. volt és sürgősen megtesznek minden intézkedést a viz betörésének megakadályozására. Örvendetes jelentés érkezett Újvidékről, itt ugyanis a jég három méter vízállás mellett roha­mosan elvonult. A vízállási viszonyok a többi folyókon kevésbbé fenyegetően mutatkoznak. A Tisza Tokajnál tegnapról mára 2 métert, Szolnoknál 1 métert, Csongrádnál 120 métert, Sze­gednél 11/5 métert és Titelnél 1 métert áradt. Leg­magasabb pontját érte el a vízmagasság Tokajnál, hol nem egészen 5 méter magas. Mindezek daczára attól lehet tartani, hogy ha a hőmérsék még tovább emelkedik, a Tisza szokatla­nul gyorsan áradni fog. A jég a Tisza torkolatánál elvonult. A Szamos Csengérnél két híd­ jármot rész­ben elszakított, úgy, hogy a közlekedést a hídon be kellett szüntetni, másként a Szamosnál nagyobb víz­­veszedelemtől nincs mit tartani. A T­e­m­e­s-B­é­g­a területén a jég nagy rész­ben szerencsésen elvonult, csak a Béga-csatornán van hosszú vonalra terjedő hatalmas jégtorlasz, mely a vizet visszaszorítja és ennek következtében áradástól tarthatni.* A magyar államvasutak igazgatósága arról ér­tesít bennünket, hogy a tegnapi számunkban jelzett, árvíz okozta forgalmi akadály Csömödér és Rédics állomások között elháríttatott, a teherforgalom a csáktornya-akki helyi érdekű vasút egész vonalán ma ismét megnyílt.

Next