Pesti Napló esti kiadás, 1891. március (42. évfolyam, 60-88. szám)

1891-03-02 / 60. szám

Budapest, 1891.Hétfő, márczius 2. 60. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, márczius 2. Grünwald Béla és a közigazgatási reform. Ha a kormány a közigazgatási reformról szóló törvényja­vaslatot — mint a lapok írják — a közelebbi napok­ban csakugyan benyújtja, bizonyosan sokaknak fel fog tűnni, hogy Gr­­­ü­n­r­a­l­d Béla, a­kinek neve csaknem két évtized óta elvárhatatlanul össze van forrva a közigazgatási reformmal, illetőleg az á­l­­lami közigazgatással,­­ éppen akkor nem lesz jelen a képviselőházi tárgyalásokon, mikor a képviselőház éppen az állami közigazgatással fog fog­lalkozni. Pedig ez az eshetőség sokkal valószínűbb,mint az ellenkező. G­r­ü­n­t­a­l­d Béla ugyanis makacs to­rokbaja miatt már a múlt év november közepén Men­­toneba ment s azóta mindig ott volt. Állapota ez idő alatt nem romlott, de nem is javult annyira, hogy haza jöhetett volna. Most pedig, — mint egy közelebb írt leveléből értesülünk, — Párisban a vi­lághírű gégeorvosnál Fauvelnél járt, aki meg­vizsgálván Grünwald Béla torkát, abban egy o­p­e­­rácziót tart szükségesnek. Fauvel, mint Grün­­wald írja, jelenleg nem kényszeríti Grünwald Bélát a műtét elszenvedésére, mert még elég hideg van s azt tartja, hogy meleg éghajlat alatt czélszerűbb bevárni a tavaszt, ennél fogva Grünwald Béla Párisból vissza­utazott Mentoneba, s csak a melegebb napok bekövet­­keztével fog Párisba visszamenni, hogy magát az ope­­rácziónak alávesse. Az operáczióról Fauvel azt tartja, hogy az sem nem veszélyes, sem nem fájdalmas, de okvetlenül szükséges, hogy mind­azok a szenvedések megszűnjenek, melyek Grünwald Bélát a hidegebb idők beálltával eddigelé kínozták. Fauvel az operáczió után Grünwald Béla teljes fel­­gyógyulását feltétlenül bizonyosnak tartja , azt azon­ban, hogy az operác­ió és a felgyógyulás előtt politi­kai izgalmakba menjen és beszédeket tartson, nem engedi meg. Ennélfogva nagyon kevés a valószínűség, hogy Grünwald Béla a közigazgatási vitákban részt vehessen.­­ A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délben ülést tartott, melyen a fölött, tanácsko­zott, mikor vétessék a bizottságban tárgyalás alá a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvény­javaslat. A bizottság ülésén az igazságügymi­niszter is jelen volt, ki azt kívánta, hogy a törvényjavaslat tárgyalása péntekre tűzessék ki. C­h­o­r­i­n Ferencz utalt a törvényjavaslatban foglalt intézkedések rendkívüli fontosságára s arra a mélyre­ható átalakításra, melyet az a bírói szervezetben lé­tesíteni akar; ennélfogva azt az óhaját­­fejezte ki, hogy hosszabb idő engedtessék a bizottság tagjainak a törvényjavaslat tanulmányozására. Az igazság­ügyminiszter hivatkozott arra, hogy a törvény­­javaslat alapjául szolgált előadói tervezet már a múlt nyáron a nyilvánosság elé került s a szakbizottsági tárgyalás után csekély eltérést tüntet fel a törvény­­javaslat az eredeti tervezethez képest, a miből azt következtette, hogy a szakköröknek elég idejük volt a javaslattal foglalkozni s igy az a jövő pénteken a bizottságban felvehető. V­e­s­z­t­e­r Imre Chorin in­dítványához csatlakozott, mert bár igaza van az igazságügyminiszternek, hogy az előadói tervezet már hónapok óta nyilvánosságra jutott, magával a tör­vényjavaslattal a bizottság tagjai behatólag nem fog­lalkozhattak s a lelkiismeretes tárgyalás követelmé­nye szempontjából igazoltnak tartja azt, hogy a bi­zottságnak hosszabb ideje legyen annak tüzetes ta­nulmányozására. Nem is hiszi, hogy volna a bizott­ság tagjai között valaki, a­ki lelkiismeretesen állíthatná, hogy tüzetesen foglalkozott a törvény­javaslattal. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A házasság regénye. Irta: TOLSTOI LEO. 12 Férjem egyik unokanővére D. . . herczegnő, egy már korosabb nagy világhölgy kijelentette, hogy szerelmes belém és olyan hízelgő bókokat mondott nekem, hogy teljesen megzavarta a fejemet. Midőn ez az unokanővér először hivott meg a báljára, egyenesen a férjemhez fordult. Szergius Mi­­helovics zárkózott arc­c­al, melyen egy finom mosoly villant át, kérdezett: — Van kedved a bálba menni? Én igenlőleg bólintottam és éreztem, hogy egé­szen elpirultam. — Nem olyan, mint egy gonosztevő nő, a­ki vallomást tesz? kiált a férjem jóakaró mosolylyal. — Azt mondtad, hogy nem szabad társaságba járnunk és nem is szereted azokat, felelém moso­lyogva és könyörgő pillantással. — Ha éppen nagy kedved van, hát elmegyünk. — Nem maradjunk odahaza, sokkal jobb lesz. — Van kedved elmenni ? Mondd! Nagy kedved van, kérdé újból. Nem feleltem — Társaságokat látogatni nem nagy szeren­csétlenség, mondá... de a világi vágyakat többé ki nem elégíthetni baj és veszélyes dolog... Tehát el­megy erre a bálra, meg kell lenni, mondá határozott hangon. — Őszintén szólva, őrülten vágyom elmenni, kiáltok... soha, semmire se volt olyan nagy kedvem! Elmentem arra a bálra és az minden reménye­met fölülmúlta. Ott még inkább, mint azelőtt, nyer­tem azt a benyomást, mintha én lennék a központ, a­mely körül minden forog; úgy tetszett előttem, mint­ha ez a terem az én tiszteletemre lenne olyan fénye­sen kivilágítva, a zenekar az én tiszteletemre játszott és ez a vendégsereg csak azért jött, hogy engem bámuljon. Fodrászomtól és komornámtól kezdve a tánczor­saimig, a termen áthaladó öreg urakat se feledve ki, mindnyájan úgy tettek, mintha kinyilatkoztatni és velem tudatni akarnák, hogy szerelmesek belém. Unokanővérem közölte velem az ítéletet, a­me­lyet rólam kimondtak; azt találták, hogy éppen nem hasonlítok a többi nőkhöz, hogy bizonyos egyszerű­ség, báj és üdeség a sajátom, mely a falura emlé-­­­keztet. Ez a siker annyira hízelgett nekem, hogy be­vallottam férjemnek, hogy a tél folyamán még két három bálba szeretnék elmenni. »Hogy teljességgel jóllakjam velük«, tevém hozzá a lakoskodra, s önma­gamat megcsalva. Sergiusz Mihelovics teljes szívből beleegyezett és az első időben valódi örömmel kisért a társasá­gokba; büszke volt sikereimre és korábbi terveit egé­szen feledni, vagy mellőzni látszott.. . De csakhamar elkezdett unatkozni és ez az élet türhetlen lett reá nézve. Én sokkal inkább el vol­tam más dolgokkal foglalva, semhogy megfigyelhet­tem volna és ha néha megtörtént, hogy az ő komoly és mély tekintetével találkoztam, mely egy néma kér­dést intézett hozzám, nem értettem meg többé, hogy mit akart azzal mondani. Ama figyelem és kitüntetés, melynek minden oldalról a tárgya voltam, a fényűzés és az elegáns élvezetek légköre, melyet most szívtam be először, minden gondolatomat megzavarta. Nem volt meg többé az az érzelem, hogy férjem fölöttem áll, a­mely a falun annyira nyomasztott; nem, a társaságban azt a kellemes meggyőződést éreztem, hogy nemcsak teljesen egy fokon állok Szergius Mihelovicscsal, ha­nem bizonyos dolgokban túl is szárnyalom és lelkem egyidejűleg nagyobb önállósággal és tartóssággal erősbödött. Aztán nem is bírtam megérteni, hogy mit találhat a társaséletben, ami visszatetsző neki. Nem nyomhattam el a büszkeség és a megelé­gedettség egy érzetét, ha láttam, hogy a bálterembe léptemkor minden szem felém tekint és férjem, mintha szégyelné­­mez embertömeg előtt, hogy az övé va­gyok, rögtön elhagyott és a fekete frakkok tengeré­ben eltűnt. — Várj csak, mondom sokszor önmagamhoz, mikor a többnyire unott arczát pillantom meg a terem túlsó végén,­­ várj csak, ha majd megint a falun leszünk, majd megérted te, kinek a kedvéért voltam boldog, hogy szép lehetek és hogy a mai est egész környezetében kit és mit szeretek. És én csakugyan azt hittem, hogy összes sike­reimnek azért örülök, mert azokat egy napon felál­dozhattam neki. Az egyetlen veszély, melytől e világi életben félhettem volna, az a lehetőség volt, hogy ama fiatal emberek egyike által, kikkel a társaság­ban találkoztam, elragadtathatnám magamat, hogy a férjem féltékenységét fölidézem; ő azonban oly nagy bizalmat tanúsított velem szemben, ő oly nyugodt és közönyös volt, mind­ e fiatal emberek pedig olyan je­lentékteleneknek látszottak ő mellette, hogy ez az egyetlen veszély is nagyon veszélytelennek tűnt föl előttem. Mind a mellett e fiatal világfiak figyelmességei örömet szereztek, csiklandozták önszeretetemet, sőt olyan fenhéjázóvá tettek, hogy a férjem iránti sze­relmemet érdemül róttam föl magamnak; a vele szemben tanúsított magam viselete is ezt árulta el, sokkal biztosabb, sőt kissé hanyagabb is lett. Midőn egy este a bálból hazatértünk, annyira mentem, hogy az ujjammal megfenyegetve így szóltam: — No, no, láttam milyen buzgón beszélgettél ma este N... úrnővel! Egy Pétervárott nagyon jól ismert hölgyet ne­veztem meg. Azért ejtettem rajta ezt a szúrást, hogy a figyelmét fölkeltsem, mert hallgatag és boszos volt. — Ah! mért mondtad ezt, Masa ? És hogyan mondod ezt ? Összeszorított fogakkal és dúlt arc­c­al mond­ta ezt, mintha testi fájdalmat érezne. Aztán folytatá: — Hagyd e tréfákat másoknak, közted és köz­tem nincs helyük. Ez az életmód nem változtathatja meg a mi régi és valódi viszonyunkat, mely remélhe­tőleg nem sokára újból fel fog támadni. Szégyeltem magam viseletét és hallgattam. — Vissza fog térni, Masa? Mond, mit gondolsz ? — A mi viszonyunk nem változott és nem is fog változni. E pillanatban őszinte véleményemet fejez­tem ki. — A­mint isten akarja, mondá, mert most már itt az ideje, hogy visszamenjünk a falura. Csak egy ízben beszélt e hangon velem, rendesen épp oly derült, elégedett volt, mint én magam. Egyszerűen így szóltam magamhoz: »Ha néha, unatkozik is, hát én nem unatkoztam miatta a fa­lun ? Ha a viszonyunk némileg lazul is, a­mint Ni­­kolszkban leszünk az anyjánál, ismét azzá lesz, a­mi eddig volt. így múlt el a tél és tervünk ellenére a pünkösdi ünnepre Szt.-Pétervárott maradtunk. Föltettük ma­gunkban, hogy az ünnepi hét után elutazunk, hol­mink be volt csomagolva, és férjem, a­ki bevásárláso­kat tett, hogy az egész világnak ajándékot vigyen, és hogy magát a falun szükséges tárgyakkal ellássa, a legderültebb hangulatban volt. Éppen mikor legkevésbbé gyanítottuk, unoka­­nővérem lepett meg és fölkért, halaszszuk el az el­utazásunkat és vegyünk részt az R... grófnő ront­­ján. Azt mondta, hogy R... grófnő különösen nagy súlyt fektet arra, hogy engem lásson, minthogy egy­­ M... királyi herczeg, a­ki átutazóban Szt.-Pétervá­rott tartózkodik a bálban észrevett és meg akar is­merkedni velem. Csak azért jött a rout­ra, hogy en­gem láthasson, mert kijelentette, hogy én vagyok a legszebb nő Oroszországban. — Egész Pétervár jelen lesz a rout-n, folytató unokanővérem és hozzátéve, hogy az egész est el len­ne rontva, ha nem jönnék. Férjem a szalon túlsó végén beszélgetett va­lakivel. — Ugy­e, Mária, eljönnek? kérdé unokanővérem. — Holnapután el akartunk utazni, hogy a fa­lura visszatérjünk, viszonzám habozó arczczal, s fér­jemre nézve. Pillantásaik találkoztak és férjem élénken elfordult. — Megkérem, hogy maradjon, folytatá uno­kanővérem, és ugy­e szombaton elmegyünk a rout-ra hogy megzavarjuk a herczeg fejét? — Ez megzavarja a terveinke­t; málháink vannak, viszonzám már megingatva. — Nem lenne egyszerűbb, ha ma este a herczeg elé mennének, hogy hódulatukat tegyék neki ? kérdé férjem hirtelen a szalon túlsó végéről. Hangja, bár mérsékelte, olyan hereséget árult el, melyet sohsem ismertem nála. — Hahaha, féltékeny! mondá unokanővérem hangosan kaczagva. . . de hiszen nem a herczeg miatt, hanem a mi kedvünkért kérem Máriát, hogy marad­janak. . . Ha tudná, R. . . grófnő milyen nagy súlyt helyez rá, hogy Mária eljöjjön! — Ő határozzon, mondá Szergius Mihelovics, hideg kifejezéssel és elhagyta a szalont. — Éreztem, hogy sértve érzi magát és nem ura hangulatának, ez busitott és semmit sem ígér­tem unokanővéremnek; midőn elhagyott, férjemhez mentem. Férjem mély gondolatokba merülve, a szobá­ban alá s fel járkált, lábujjhegyen, a­nélkül, hogy észrevett volna, beléptem. Már azt hiszi, hogy a mi kedves nikolszki há­zunkban van, mondom magamban, . . . látja, a­mint reggel a mi derült szalonunkban kávézik, újra meg­találja földjeit, másikjeit a mi vidám estéinket a divános szalonban, a mi éjjeli titkos falatozásain­kat . .. Nem, az egész világ báljait és a földkereksége összes herczegeinek bókjait odaadnám az ő derült zavaráért, az ő gyöngéd és nyugodt enyelgéseiért! Meg akartam mondani, hogy nem megyek a rout-ra, hogy inkább utazom vele a falura, ekkor észrevett, arcza elszomorult és elvesztette szeretet­teljes és gondolkozó kifejezését. Ismét azt hittem, hogy arczárói biztos nyugalmat és okosságának s éleselméjének tudatát olvashatom le. Semmi áron sem akarja azzal beérni, hogy mint egyszerű halandó jelenjék meg előttem, mindenképpen nagyképűsködnie kell és magát félistenként talapza­ton mutatnia. — Mi baj, kedves barátnőm ? — kérdé az ő nyugodt hangján, hanyagul felém fordulva. Nam feleltem. Dühös voltam. Mi szükség, előt­tem felfuvalkodni, a­helyett hogy olyannak mutat­koznék, a­milyennek szeretem ? Aztán így szólt: — Óhajtasz a rout-ra menni ? — Szerettem volna ugyan, viszonzom, de ha neked nem tetszik... különben is, holmink már cso­magolva van. .. Sohse beszélt velem olyan hidegen és sohse tekintett rám olyan fagyos arczc­al. — Csak kedden utazom és meghagyom, hogy pakoljanak ki, mondá, tehát semmi se gátol erre a rout-ra menni.. . menj hát... ne genirozd maga­dat ... én majd megvárlak. Mint rendesen, a mikor fel volt izgatva, egye­netlen léptekkel kezdett alá s fel járni, a nélkül, hogy rám tekintett volna. — Nem értelek, folytatom, a szememmel kö­vetve őt; mindig azt mondod, hogy nyugodt vagy (sohse mondott ilyesmit). Mért beszélsz olyan furcsán velem ? Kész vagyok meghozni neked ezt az áldoza­tot, és te olyan gúnyos hangon, a­melyet eddig nem ismertem nálad, azt követeled, hogy menjek erre a rout-ra ? — És mit! Te áldozatokat hozasz (az »ál­dozatokat« hangsúlyozta) és én is áldozatot hoz­tam! Mit akarsz még? Ez a nagylelkűség küz­delme ! Lehet egyéb házassági boldogságot kívánni ? Először életemben hallottam, hogy e szavakat ilyen keserűen ejtette ki. A­helyett, hogy észre térí­tettek volna­, még jobban haragított ez a szarkazmus; hevessége, a­helyett, hogy megfélemlítene, végre raj­tam is erőt vett. Ő volt ez, a ki érintkezésünkben mindig olyan őszinte és egyszerű, volt, a­ki a frázisokat mindenek fölött gyűlölte... Ő beszélt így ? És miért ? Mert kész voltam egy örömet föláldozni neki, a­melyben pedig semmi rosszat se láttam? Vagy pedig mivel egy pillanattal azelőtt olyan mélyen pillantottam a lel­kébe, és csak őt szerettem. (Folyt, köv.) erre ingerülten azt válaszolta, hogy a­ki ürügyeket keres a tárgyalás elhalasztására, azt könnyen találhat s ő maga részéről ragaszkodik ahhoz, hogy a törvény­­javaslat tárgyalása péntekre tűzessék ki. Erre felhívta az elnököt, hogy szavaztassa meg a bizottság tagjait. A többség a mellett szavazott, hogy a törvényjavaslat pénteken vetessék fel a bizottságban. A többség tag­jai közül Chorin Ferencz és U­tf­m­a­n­n Sándor az elhalasztás mellett szavaztak. Mi a magunk részé­ről sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a kormány ily nagy fontosságú és alapvető törvényho­zási munkálatot, mely oly mélyen belevág a bírói szervezetbe, ily módon akar keresztül erőszakolni az előkészítő parlamenti tárgyaláson. A főrendiház igazságügyi és igazoló bizottsága e hó 4-ére hirdetett ülését elhalasztotta. A román miniszterválság. A Manu-kormány lemondásával beállott válság Romániában még min­dig nem ért véget. Károly király az összes pártok kiváló tagjainak véleményét meghallgatta s végül Manu tábornok tanácsára Florescu táborno­kot, a szenátus elnökét bízta meg az új kabinet alakításával. A tábornok egyelőre nem adott végleges választ s csak azt felelte, hogy előbb elvbarátaival akar tanácskozni. Ez ma fog meg­történni s igy a mai nap folyamán dől el, akar és képes-e Florescu új kabinetet alakítani. Florescu már ismételve volt miniszter, a konzervatív párthoz tartozik és oroszbarát irányt követ, de még­sem annyira a szélsőségek embere, mint Catargiu Laszkár és a többi szélső konzervatívok, kik teljesen a gyűlö­let uralma alatt állanak s Romániát orosz tarto­­mánynyá szeretnék tenni. Florescu ur a Manu-kor­mány helyeslése mellett választatott annak idején a szenátus elnökévé s igy feltehető, hogy nem éppen elvi ellensége az előde által követett politikai iránynak. A spanyol kortes megnyitása. A spanyol tör­vényhozás mindkét háza, melyek tagjai tudvalevőleg a múlt hóban választottak, a mai nap folya­mán nyittatik meg Krisztina régens­­királyné trónbeszédével. A képviselők né­hány nap óta már tömegesebben gyűltek a fővárosba s a kormánypártiak szombaton tartottak első ér­­tekezletöket, melyen Canovas del Cas­tillo miniszterelnök is jelen volt, sőt politikai nyi­latkozatokat is tett. Az új képviselőház összesen 291 konzervatív és 154 ellenzéki tagból áll; az el­lenzék száma ezúttal nagyobb, mint a régi ház­ban volt, de most is számos töredékre sza­kad. A szabadelvű vagy Sagasta párt maga 88, a köztársasági párt 25, a karlista párt csak 6 tagból áll. Az új szenátus a 19 élethossziglan kinevezett taggal együtt 142 konzervatív és 54 többé­­kevésbbé ellenzéki tagot számlál. A kormány már né­hány nappal ezelőtt megállapította az új trónbeszéd szövegét. Ebben kifejti, hogy a külügyekben szigo­rúan követni akarja a semlegesség elvét. A belügyekben fenn akarja tartani a szabadelvűek által eszközölt reformokat, főleg az általános szavazatjogon nyugvó választási rendszert. Másrészt a minisztérium maga is számos reformot tervez, míg a gazdasági po­litikában szigorúan a védvámok hívének vallja magát. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 2-án. A képviselőház ma alig egy órai ülést tartott, melynek elején Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter két törvényjavaslatot, Baross Gábor ke­reskedelmi miniszter pedig ama jelentését terjesztette be, melyet a »villamos erőt és sűrített levegőt előállító telepeknek az ipartörvény 25. §-a alá sorozása tárgyá­ban« kiadott. A beterjesztett bizottsági jelentések közül vita csak a közoktatás állapotáról szóló jelen­tés tárgyalása alkalmával volt. Madarász József kérte a közoktatási minisztert, hogy e jelentés mindig oly időben adassék be, hogy a kultuszminisz­teri tárc­a költségvetésével egyidejűleg legyen tár­gyalható. Gróf C­s­á­k­y Albin közoktatási miniszter Madarásznak válaszolva kijelentette, hogy törekedni fog arra, hogy a benyújtandó évi jelentés a költség­vetéssel egyidejűleg legyen napirendre tűzhető, de jótállást elvállalni nem bír, mert a ház munkarend­jének megállapítása nem tőle függ. A miniszter válasza kiterjedt arra a kérdésre is, hogy a nemzeti színház és az operaház ügyei a belügyminisztérium keretéből a közoktatási tárc­á­­hoz tétessenek át. E kérdést legújabban a közoktatási bizottság jelentése hozta napirendre. A mai ülésen Irányi Dániel pártolta azt. Irányi Dániel érvei, melyekkel ez eszmét támogatta, kiterjeszkednek a művészet érdekein kívül a köztisztességre is, a­mire nézve meg kell jegyeznünk, hogy mi ezt a szempontot az áthelyezésnél nem tart­juk szóbahozhatónak mert úgy az opera, mint a nemzeti színház igazgatóságai eddig is teljesen meg­feleltek a köztisztesség követelményeinek és e részben nem megrovás, hanem elismerés és dicséret illeti őket. A­mi a miniszter válaszát illeti, abból azt lát­juk, hogy az áthelyezés egyhamar nem fog megtör­ténni. Gróf Csáky Albin egyfelől szabadkozik, ne­hogy a kultuszminisztérium heterogén ügyköre még egy újabbal szaporíttassék; másrészről kijelenti, hogy kezdeményezést ez ügyben nem fog tenni és csak ak­kor venné át a színházakat, ha ezt az országgyűlés elhatározná. E szerint tehát az áthelyezés nem fog megtörténni, sem most, sem a közelebbi időben. Mert ha sem a közoktatási miniszter, sem a belügyminisz­ter nem fogja megtenni a kezdeményezést, akkor az országgyűlés igen bajosan fog abba a helyzetbe jut­hatni, hogy az áthelyezést elhatározza. Az ülés végén dr. S­z­a­p­á­r­y Gyula miniszter­­elnök bejelentette, hogy a legközelebbi szerdai ülésen válaszol He­­­fy Ignácznak a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihilisták ügyé­ben hozzá intézett interpellácziójára. Ugyanakkor tesz a miniszterelnök előterjesztést a ház legközelebbi napirendjére nézve is. Elnök : Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Varasdy Károly, Balogh Géza, Madarász József, gróf Esterházy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, gr. Csáky Albin, Baross Gá­bor, Josipovich Imre, dr. Fejérváry Géza, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, gr. Bethlen András. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök bemutatja Harsányi József orsz. képvi­selő levelét, a­melyben egészségének helyreállítása czéljából nyelezheti szabadságidőt kér. A ház a kért szabadságidőt megadja. Bemutatja továbbá Barsvármegye közönségé­nek feliratát, melyben Sárosvármegyének az olcsó marhasó behozatala esetleg a só árának leszállítása iránti felterjesztését pártolván, a só árulásnak sza­bályozása is ebből kifolyólag a só­ árának leszállítása iránt törvényjavaslat beterjesztését kérelmezi; a brassói magyar kir. állami főreális­kola tanári testületének Z­a­y Adolf, a körmöczbá­­nyai m. kir. állami főreáliskola tanári testületének Ámon Ede képviselő által beadott kérvényeit, a­me­lyekben a saját s az összes állami középiskolai tanárok javadalmazásának emelése tárgyában kérvényeznek. — Kunágota község képviselő testületének Justh Gyula, Bana község, Kun-Miklós, Belezna, Nagymar­ton, Patrő, Suzd, Zákány községek polgárainak Sza­­lay Károly, Bács, Topolya, Gyimót, Ó-Moravicza és T.-Vásárhely községek polgárainak Irányi Dániel képviselő által beadott kérvényét, a­melyekben az önkormányzatnak illetőleg a tisztviselők választási jogának fentartását kéri.?. Mindezen kérvényeket és feliratokat a kérvényi bizottsághoz utasították. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. A napirend előtt Szilágyi Dezső igazságügy­­miszter beterjeszti a telekkönyvi betétek szerkeszté­séről szóló törvényc­ikkek módosításáról, illetve pót­lásáról szóló törvényjavaslatot. Kiadatik az igazságügyi bizottságnak. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter beterjeszti a közös hadsereg, haditengerészet és hon­védség egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875 . 54. t.-cz. 111. §-a 4, 5. és 6. mellékletének módosítá­sáról ; továbbá a honvédség tartalékkészleteinek kiegészítésére szükséges ismétlő puskák beszer­zésének engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. Kia­datik a pénzügyi és véderő-bizottságnak. Dániel Ernő beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a szegedi rakpartnál 1890. év folyamán teljesített kőhányási költségek fedezéséről szóló tör­vényjavaslatról. Annak idején napirendre tűzetik. Baross Gábor kereskedelmi miniszter beter­jeszti a villamos erőt és sűrített levegőt előállító te­lepeknek az ipartörvény 25. §-a alá sorozása tárgyá­ban kiadott törvényrendeletről szóló jelentését. A közgazdasági bizottsághoz utasíttatik. Dániel Ernő beterjeszt a pénzügyi bizottság jelentését a magyarországi ev. ref. közalap- és ág. ev. egyház hasonczélú alapja javára felveendő nyeremény­­kölcsön engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre tűzetik. Az elnök ezután bemutatja havi előterjesztését, mely után a véderő-bizottságban Pulszky Ágost le­mondásával megürült tagsági helyre Horváth-Tholdy Lajost választották meg. A konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat harmadszori megszavazása után Csávossy Béla beterjeszti a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház kisebb fizetésű hivatalno­kainak és szolgáinak drágasági pótlék engedélyezése iránt; a ház a jelentést tudomásul veszi. Fenyvessy Ferencz előadó bemutatja a közokta­tási bizottság jelentését a közoktatási miniszternek a közoktatás állapotáról és az országos nyugdíj- és gyámalap 1889. évi állapotáról szóló jelentése tár­gyában s kéri annak tudomásul vételét. Madarász József csatlakozik az előadó né­zetéhez és felkéri a minisztert, hogy a közoktatási ál­lapotról szóló jelentések mindig oly időben adassanak be, hogy az a költségvetés tárgyalásának során meg­vitatható legyen. Továbbá kéri a minisztert, hogy in­tézkedjék, hogy a tornatanítási órák szaporításával mentse fel a középiskolai ifjúságot a szellemi túlter­­heltetéstől. Irányi Dániel a közoktatásügyi bizottság ama jelentését, hogy a budapesti és kolozsvári államilag dotált színházak a belügyminisztérium alól kivétetve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tétessenek át, melegen pártolja, mert reménye, hogy a közoktatásügyi minisztérium keze alatt emez intéze­tek művészi színvonala emelkedni fog, e mellett meg van győződve, hogy a miniszter arra is gondot fog fordítani, hogy a köztisztesség érdekei az eddiginél nagyobb mértékbe vétessenek tekintetbe. Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! Magam is sokkal czélszerűbbnek tartom, ha a közoktatás állapotáról szóló jelentés a közoktatásügyi budgettel egyidejűleg tárgyaltatik, mint hogyha a tárgyalás külön történik. A két tárgy a dolog természete szerint oly közel fekszik egymás­hoz, hogy jobban, behatóbban lehet felölelni, megvi­tatni és megvilágosítani a kérdéseket és könnyebben lehet határozni, ha a tárgyalás egyidejűleg tör­ténik. Törekedtem eddig is, törekedni fogok ezentúl is arra, hogy a benyújtandó évi jelentés a költségve­téssel egyidejűleg napirendre tűzhető legyen , de jót­állást vállalni e tekintetben nem bírok, nem pedig azért, mivel a ház munkarendjének megállapítása nem tőlem függ. Ha az országos költségvetés október havában kerül tárgyalás alá a házban, majdnem tel­jes lehetetlen, hogy akkorra a közoktatás állapotáról szóló jelentés is már készen és kiosztható legyen. A jelentésben ugyanis a lefolyt évnek adatai foglaltatnak, minthogy pedig a tanév június végén ér véget, ezen anyagot feldolgozni és összeállítani akként, hogy az októberben már tárgyalható legyen, lehetetlen. Tehát — a­mint mondom — rajta leszek ezentúl is, hogy ez megtörténhessék, de hogy várjon sikerül-e, azt nem tudom. Egyébiránt, ha a jelentés tárgyalása nem is esik össze a budget tárgyalásával, a t. hát arra ké­sőbben is még mindig visszatérhet, a­mint ez pl. most is történik, és ha szükségesnek látja, a jelentés­ben foglalt egyes mozzanatokat újabban tárgyalás alá veheti, eltekintve azoktól, a­mik a költségvetés tárgyalása alkalmával ezekre vonatkozólag felho­zattak. Madarász képviselő úr továbbá az úgynevezett szellemi túlterheltetés kérdését vetette fel. (Halljuk!) Én a szellemi túlterheltetésnek épen nem vagyok ba­rátja. (Általános helyeslés.) én a magam részéről mindent elkövetek, hogy a szellem és a test kiképzése egyformán történjék. (Élénk helyeslés.) A tornatanításra fektetett súly már magában is bizonyítéka arra, hogy nem egyoldalúan akarjuk a tanulókat képezni. (Helyeslés.) Minden intézkedésem, melyet eddig tettem ezt az irányt bizonyítja. Ha van túlterheltetés — és koncredálom, hogy itt-ott van — ez leginkább a tanmódszer hiányossá­gából ered. (Igaz ! Úgy van!) Arra kell tehát töre­kednünk, hogy ez jobb és megfelelőbb legyen. A tanárokat magukat jobban kell oktatni, hogy ők aztán jobban tudják oktatni a tanulókat (Helyeslés.) Jó eszköz van erre kezemben, melyet már is igyekszem alkalmazni s ez az, hogy az alsó osztályokban több tantárgy egy tanárnak kezében egyesittessék. (Általános élénk helyeslés) mert, ha külön kezekben vannak az egyes tantárgyak, minden tanár a maga tárgyát fődolognak tekintvén, természetesen arra lehetőleg kihasználja az időt. (Úgy van! Úgy van!) míg ellenben ha egy tanít különféle tantárgyakat, az időt a tantárgyak közt kellően beoszthatja. (Élénk helyeslés.) Végül még csak pár szót a nemzeti színház és az opera ügyében. A­mint emlékezem, e kérdésben már ismételten volt szerencsém nyilatkozni s igy — minthogy meggyőződésem nem változott, csak ismételhetem azt a­mit akkoriban elmondtam. Az pedig abból állt, hogy a közoktatási minisz­ternek resszortja már amúgy is igen nagyon tág, sok mindenféle heterogén ügyekre terjed ki, a­miből sze­rintem az következik, hogy nem nagyon kívánatos azt még egy nagy új ügygyel szaporítani. De ha a kormány vagy a tisztelt ház bölcsesége azt határoz­ná, hogy e resszortba még a nemzeti színház és az opera ügye is beosztassék természetesen az ellen sem nekem, sem esetleges utódomnak nem volna jogunk kifo­gást emelni. Ki kell azonban emelnem, amit annak idején szintén kijelentettem, hogy e kérdésben én semmi szín alatt nem fogok kezdeményező lépést tenni, mert illojálisnak tartom azt, hogy egy miniszter egy má­sik miniszternek resszortjából valamit — hogy úgy mondjam — kiragadjon, amiből aztán azt lehetne következtetni, hogy az a miniszter az ügyet a maga resszortjában jobban ellátottnak véli, mint a másiké­ban. Ha tehát e tekintetben kezdeményezésnek szük­sége van, az semmi esetre tőlem nem eredhet. Ezek azok, a­miket a fölvetett kérdésekre nézve mondha­tok. (Élénk helyeslés és tetszés.) A ház a jelentést tudomásul veszi -következett a közlekedési bizottság jelentése, a kereskedelmi miniszter által bemutatott­­haraszti­­ráczkevei helyi érdekű gőzmozdonyú vasút engedélyezésére vonatkozó jelentése előterjesz­tése tárgyában. Neményi Ambrus előadó röviden ismerteti a bizottság jelentését és annak tudomásul vételét kéri A ház a jelentést tudomásul veszi. Gróf Szapáry miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém bejelenteni, hogy a­mennyiben a t. ház azt méltóztatik elhatá­rozni, hogy a legközelebbi ülés szerdán tartassák, ezen ülésben fogok válaszolni Helfy Ignácz t. képvi­selő úrnak a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihi­listák ügyében hozzám intézett interpellác­iójára. (Helyeslés.) Egyszersind bejelentem azt is, hogy ugyanezen ülésben fogok a t. háznak előterjesztést teni a ház legközelebbi munkarendjére vonatkozólag. (Általános helyeslés. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz, a midőn a pénzügyi bizottságnak a ma­gyarországi ev. ref. közalap és az ág. hitv. evang. egyházegyetem hason­szélu alapja javára felveendő nyereménykölcsön tárgyában és a szegedi rakpart

Next