Pesti Napló esti kiadás, 1891. március (42. évfolyam, 60-88. szám)
1891-03-02 / 60. szám
Budapest, 1891.Hétfő, márczius 2. 60. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, márczius 2. Grünwald Béla és a közigazgatási reform. Ha a kormány a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslatot — mint a lapok írják — a közelebbi napokban csakugyan benyújtja, bizonyosan sokaknak fel fog tűnni, hogy Grünrald Béla, akinek neve csaknem két évtized óta elvárhatatlanul össze van forrva a közigazgatási reformmal, illetőleg az állami közigazgatással, éppen akkor nem lesz jelen a képviselőházi tárgyalásokon, mikor a képviselőház éppen az állami közigazgatással fog foglalkozni. Pedig ez az eshetőség sokkal valószínűbb,mint az ellenkező. Grüntald Béla ugyanis makacs torokbaja miatt már a múlt év november közepén Mentoneba ment s azóta mindig ott volt. Állapota ez idő alatt nem romlott, de nem is javult annyira, hogy haza jöhetett volna. Most pedig, — mint egy közelebb írt leveléből értesülünk, — Párisban a világhírű gégeorvosnál Fauvelnél járt, aki megvizsgálván Grünwald Béla torkát, abban egy operácziót tart szükségesnek. Fauvel, mint Grünwald írja, jelenleg nem kényszeríti Grünwald Bélát a műtét elszenvedésére, mert még elég hideg van s azt tartja, hogy meleg éghajlat alatt czélszerűbb bevárni a tavaszt, ennél fogva Grünwald Béla Párisból visszautazott Mentoneba, s csak a melegebb napok bekövetkeztével fog Párisba visszamenni, hogy magát az operácziónak alávesse. Az operáczióról Fauvel azt tartja, hogy az sem nem veszélyes, sem nem fájdalmas, de okvetlenül szükséges, hogy mindazok a szenvedések megszűnjenek, melyek Grünwald Bélát a hidegebb idők beálltával eddigelé kínozták. Fauvel az operáczió után Grünwald Béla teljes felgyógyulását feltétlenül bizonyosnak tartja , azt azonban, hogy az operáció és a felgyógyulás előtt politikai izgalmakba menjen és beszédeket tartson, nem engedi meg. Ennélfogva nagyon kevés a valószínűség, hogy Grünwald Béla a közigazgatási vitákban részt vehessen. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délben ülést tartott, melyen a fölött, tanácskozott, mikor vétessék a bizottságban tárgyalás alá a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvényjavaslat. A bizottság ülésén az igazságügyminiszter is jelen volt, ki azt kívánta, hogy a törvényjavaslat tárgyalása péntekre tűzessék ki. Chorin Ferencz utalt a törvényjavaslatban foglalt intézkedések rendkívüli fontosságára s arra a mélyreható átalakításra, melyet az a bírói szervezetben létesíteni akar; ennélfogva azt az óhajátfejezte ki, hogy hosszabb idő engedtessék a bizottság tagjainak a törvényjavaslat tanulmányozására. Az igazságügyminiszter hivatkozott arra, hogy a törvényjavaslat alapjául szolgált előadói tervezet már a múlt nyáron a nyilvánosság elé került s a szakbizottsági tárgyalás után csekély eltérést tüntet fel a törvényjavaslat az eredeti tervezethez képest, a miből azt következtette, hogy a szakköröknek elég idejük volt a javaslattal foglalkozni s igy az a jövő pénteken a bizottságban felvehető. Veszter Imre Chorin indítványához csatlakozott, mert bár igaza van az igazságügyminiszternek, hogy az előadói tervezet már hónapok óta nyilvánosságra jutott, magával a törvényjavaslattal a bizottság tagjai behatólag nem foglalkozhattak s a lelkiismeretes tárgyalás követelménye szempontjából igazoltnak tartja azt, hogy a bizottságnak hosszabb ideje legyen annak tüzetes tanulmányozására. Nem is hiszi, hogy volna a bizottság tagjai között valaki, aki lelkiismeretesen állíthatná, hogy tüzetesen foglalkozott a törvényjavaslattal. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A házasság regénye. Irta: TOLSTOI LEO. 12 Férjem egyik unokanővére D. . . herczegnő, egy már korosabb nagy világhölgy kijelentette, hogy szerelmes belém és olyan hízelgő bókokat mondott nekem, hogy teljesen megzavarta a fejemet. Midőn ez az unokanővér először hivott meg a báljára, egyenesen a férjemhez fordult. Szergius Mihelovics zárkózott arccal, melyen egy finom mosoly villant át, kérdezett: — Van kedved a bálba menni? Én igenlőleg bólintottam és éreztem, hogy egészen elpirultam. — Nem olyan, mint egy gonosztevő nő, aki vallomást tesz? kiált a férjem jóakaró mosolylyal. — Azt mondtad, hogy nem szabad társaságba járnunk és nem is szereted azokat, felelém mosolyogva és könyörgő pillantással. — Ha éppen nagy kedved van, hát elmegyünk. — Nem maradjunk odahaza, sokkal jobb lesz. — Van kedved elmenni ? Mondd! Nagy kedved van, kérdé újból. Nem feleltem — Társaságokat látogatni nem nagy szerencsétlenség, mondá... de a világi vágyakat többé ki nem elégíthetni baj és veszélyes dolog... Tehát elmegy erre a bálra, meg kell lenni, mondá határozott hangon. — Őszintén szólva, őrülten vágyom elmenni, kiáltok... soha, semmire se volt olyan nagy kedvem! Elmentem arra a bálra és az minden reményemet fölülmúlta. Ott még inkább, mint azelőtt, nyertem azt a benyomást, mintha én lennék a központ, amely körül minden forog; úgy tetszett előttem, mintha ez a terem az én tiszteletemre lenne olyan fényesen kivilágítva, a zenekar az én tiszteletemre játszott és ez a vendégsereg csak azért jött, hogy engem bámuljon. Fodrászomtól és komornámtól kezdve a tánczorsaimig, a termen áthaladó öreg urakat se feledve ki, mindnyájan úgy tettek, mintha kinyilatkoztatni és velem tudatni akarnák, hogy szerelmesek belém. Unokanővérem közölte velem az ítéletet, amelyet rólam kimondtak; azt találták, hogy éppen nem hasonlítok a többi nőkhöz, hogy bizonyos egyszerűség, báj és üdeség a sajátom, mely a falura emlé-keztet. Ez a siker annyira hízelgett nekem, hogy bevallottam férjemnek, hogy a tél folyamán még két három bálba szeretnék elmenni. »Hogy teljességgel jóllakjam velük«, tevém hozzá a lakoskodra, s önmagamat megcsalva. Sergiusz Mihelovics teljes szívből beleegyezett és az első időben valódi örömmel kisért a társaságokba; büszke volt sikereimre és korábbi terveit egészen feledni, vagy mellőzni látszott.. . De csakhamar elkezdett unatkozni és ez az élet türhetlen lett reá nézve. Én sokkal inkább el voltam más dolgokkal foglalva, semhogy megfigyelhettem volna és ha néha megtörtént, hogy az ő komoly és mély tekintetével találkoztam, mely egy néma kérdést intézett hozzám, nem értettem meg többé, hogy mit akart azzal mondani. Ama figyelem és kitüntetés, melynek minden oldalról a tárgya voltam, a fényűzés és az elegáns élvezetek légköre, melyet most szívtam be először, minden gondolatomat megzavarta. Nem volt meg többé az az érzelem, hogy férjem fölöttem áll, amely a falun annyira nyomasztott; nem, a társaságban azt a kellemes meggyőződést éreztem, hogy nemcsak teljesen egy fokon állok Szergius Mihelovicscsal, hanem bizonyos dolgokban túl is szárnyalom és lelkem egyidejűleg nagyobb önállósággal és tartóssággal erősbödött. Aztán nem is bírtam megérteni, hogy mit találhat a társaséletben, ami visszatetsző neki. Nem nyomhattam el a büszkeség és a megelégedettség egy érzetét, ha láttam, hogy a bálterembe léptemkor minden szem felém tekint és férjem, mintha szégyelnémez embertömeg előtt, hogy az övé vagyok, rögtön elhagyott és a fekete frakkok tengerében eltűnt. — Várj csak, mondom sokszor önmagamhoz, mikor a többnyire unott arczát pillantom meg a terem túlsó végén, várj csak, ha majd megint a falun leszünk, majd megérted te, kinek a kedvéért voltam boldog, hogy szép lehetek és hogy a mai est egész környezetében kit és mit szeretek. És én csakugyan azt hittem, hogy összes sikereimnek azért örülök, mert azokat egy napon feláldozhattam neki. Az egyetlen veszély, melytől e világi életben félhettem volna, az a lehetőség volt, hogy ama fiatal emberek egyike által, kikkel a társaságban találkoztam, elragadtathatnám magamat, hogy a férjem féltékenységét fölidézem; ő azonban oly nagy bizalmat tanúsított velem szemben, ő oly nyugodt és közönyös volt, mind e fiatal emberek pedig olyan jelentékteleneknek látszottak ő mellette, hogy ez az egyetlen veszély is nagyon veszélytelennek tűnt föl előttem. Mind a mellett e fiatal világfiak figyelmességei örömet szereztek, csiklandozták önszeretetemet, sőt olyan fenhéjázóvá tettek, hogy a férjem iránti szerelmemet érdemül róttam föl magamnak; a vele szemben tanúsított magam viselete is ezt árulta el, sokkal biztosabb, sőt kissé hanyagabb is lett. Midőn egy este a bálból hazatértünk, annyira mentem, hogy az ujjammal megfenyegetve így szóltam: — No, no, láttam milyen buzgón beszélgettél ma este N... úrnővel! Egy Pétervárott nagyon jól ismert hölgyet neveztem meg. Azért ejtettem rajta ezt a szúrást, hogy a figyelmét fölkeltsem, mert hallgatag és boszos volt. — Ah! mért mondtad ezt, Masa ? És hogyan mondod ezt ? Összeszorított fogakkal és dúlt arccal mondta ezt, mintha testi fájdalmat érezne. Aztán folytatá: — Hagyd e tréfákat másoknak, közted és köztem nincs helyük. Ez az életmód nem változtathatja meg a mi régi és valódi viszonyunkat, mely remélhetőleg nem sokára újból fel fog támadni. Szégyeltem magam viseletét és hallgattam. — Vissza fog térni, Masa? Mond, mit gondolsz ? — A mi viszonyunk nem változott és nem is fog változni. E pillanatban őszinte véleményemet fejeztem ki. — Amint isten akarja, mondá, mert most már itt az ideje, hogy visszamenjünk a falura. Csak egy ízben beszélt e hangon velem, rendesen épp oly derült, elégedett volt, mint én magam. Egyszerűen így szóltam magamhoz: »Ha néha, unatkozik is, hát én nem unatkoztam miatta a falun ? Ha a viszonyunk némileg lazul is, amint Nikolszkban leszünk az anyjánál, ismét azzá lesz, ami eddig volt. így múlt el a tél és tervünk ellenére a pünkösdi ünnepre Szt.-Pétervárott maradtunk. Föltettük magunkban, hogy az ünnepi hét után elutazunk, holmink be volt csomagolva, és férjem, aki bevásárlásokat tett, hogy az egész világnak ajándékot vigyen, és hogy magát a falun szükséges tárgyakkal ellássa, a legderültebb hangulatban volt. Éppen mikor legkevésbbé gyanítottuk, unokanővérem lepett meg és fölkért, halaszszuk el az elutazásunkat és vegyünk részt az R... grófnő rontján. Azt mondta, hogy R... grófnő különösen nagy súlyt fektet arra, hogy engem lásson, minthogy egy M... királyi herczeg, aki átutazóban Szt.-Pétervárott tartózkodik a bálban észrevett és meg akar ismerkedni velem. Csak azért jött a routra, hogy engem láthasson, mert kijelentette, hogy én vagyok a legszebb nő Oroszországban. — Egész Pétervár jelen lesz a rout-n, folytató unokanővérem és hozzátéve, hogy az egész est el lenne rontva, ha nem jönnék. Férjem a szalon túlsó végén beszélgetett valakivel. — Ugye, Mária, eljönnek? kérdé unokanővérem. — Holnapután el akartunk utazni, hogy a falura visszatérjünk, viszonzám habozó arczczal, s férjemre nézve. Pillantásaik találkoztak és férjem élénken elfordult. — Megkérem, hogy maradjon, folytatá unokanővérem, és ugye szombaton elmegyünk a rout-ra hogy megzavarjuk a herczeg fejét? — Ez megzavarja a terveinket; málháink vannak, viszonzám már megingatva. — Nem lenne egyszerűbb, ha ma este a herczeg elé mennének, hogy hódulatukat tegyék neki ? kérdé férjem hirtelen a szalon túlsó végéről. Hangja, bár mérsékelte, olyan hereséget árult el, melyet sohsem ismertem nála. — Hahaha, féltékeny! mondá unokanővérem hangosan kaczagva. . . de hiszen nem a herczeg miatt, hanem a mi kedvünkért kérem Máriát, hogy maradjanak. . . Ha tudná, R. . . grófnő milyen nagy súlyt helyez rá, hogy Mária eljöjjön! — Ő határozzon, mondá Szergius Mihelovics, hideg kifejezéssel és elhagyta a szalont. — Éreztem, hogy sértve érzi magát és nem ura hangulatának, ez busitott és semmit sem ígértem unokanővéremnek; midőn elhagyott, férjemhez mentem. Férjem mély gondolatokba merülve, a szobában alá s fel járkált, lábujjhegyen, anélkül, hogy észrevett volna, beléptem. Már azt hiszi, hogy a mi kedves nikolszki házunkban van, mondom magamban, . . . látja, amint reggel a mi derült szalonunkban kávézik, újra megtalálja földjeit, másikjeit a mi vidám estéinket a divános szalonban, a mi éjjeli titkos falatozásainkat . .. Nem, az egész világ báljait és a földkereksége összes herczegeinek bókjait odaadnám az ő derült zavaráért, az ő gyöngéd és nyugodt enyelgéseiért! Meg akartam mondani, hogy nem megyek a rout-ra, hogy inkább utazom vele a falura, ekkor észrevett, arcza elszomorult és elvesztette szeretetteljes és gondolkozó kifejezését. Ismét azt hittem, hogy arczárói biztos nyugalmat és okosságának s éleselméjének tudatát olvashatom le. Semmi áron sem akarja azzal beérni, hogy mint egyszerű halandó jelenjék meg előttem, mindenképpen nagyképűsködnie kell és magát félistenként talapzaton mutatnia. — Mi baj, kedves barátnőm ? — kérdé az ő nyugodt hangján, hanyagul felém fordulva. Nam feleltem. Dühös voltam. Mi szükség, előttem felfuvalkodni, ahelyett hogy olyannak mutatkoznék, amilyennek szeretem ? Aztán így szólt: — Óhajtasz a rout-ra menni ? — Szerettem volna ugyan, viszonzom, de ha neked nem tetszik... különben is, holmink már csomagolva van. .. Sohse beszélt velem olyan hidegen és sohse tekintett rám olyan fagyos arczcal. — Csak kedden utazom és meghagyom, hogy pakoljanak ki, mondá, tehát semmi se gátol erre a rout-ra menni.. . menj hát... ne genirozd magadat ... én majd megvárlak. Mint rendesen, a mikor fel volt izgatva, egyenetlen léptekkel kezdett alá s fel járni, a nélkül, hogy rám tekintett volna. — Nem értelek, folytatom, a szememmel követve őt; mindig azt mondod, hogy nyugodt vagy (sohse mondott ilyesmit). Mért beszélsz olyan furcsán velem ? Kész vagyok meghozni neked ezt az áldozatot, és te olyan gúnyos hangon, amelyet eddig nem ismertem nálad, azt követeled, hogy menjek erre a rout-ra ? — És mit! Te áldozatokat hozasz (az »áldozatokat« hangsúlyozta) és én is áldozatot hoztam! Mit akarsz még? Ez a nagylelkűség küzdelme ! Lehet egyéb házassági boldogságot kívánni ? Először életemben hallottam, hogy e szavakat ilyen keserűen ejtette ki. Ahelyett, hogy észre térítettek volna, még jobban haragított ez a szarkazmus; hevessége, ahelyett, hogy megfélemlítene, végre rajtam is erőt vett. Ő volt ez, a ki érintkezésünkben mindig olyan őszinte és egyszerű, volt, aki a frázisokat mindenek fölött gyűlölte... Ő beszélt így ? És miért ? Mert kész voltam egy örömet föláldozni neki, amelyben pedig semmi rosszat se láttam? Vagy pedig mivel egy pillanattal azelőtt olyan mélyen pillantottam a lelkébe, és csak őt szerettem. (Folyt, köv.) erre ingerülten azt válaszolta, hogy aki ürügyeket keres a tárgyalás elhalasztására, azt könnyen találhat s ő maga részéről ragaszkodik ahhoz, hogy a törvényjavaslat tárgyalása péntekre tűzessék ki. Erre felhívta az elnököt, hogy szavaztassa meg a bizottság tagjait. A többség a mellett szavazott, hogy a törvényjavaslat pénteken vetessék fel a bizottságban. A többség tagjai közül Chorin Ferencz és Utfmann Sándor az elhalasztás mellett szavaztak. Mi a magunk részéről sajnálattal vagyunk kénytelenek konstatálni, hogy a kormány ily nagy fontosságú és alapvető törvényhozási munkálatot, mely oly mélyen belevág a bírói szervezetbe, ily módon akar keresztül erőszakolni az előkészítő parlamenti tárgyaláson. A főrendiház igazságügyi és igazoló bizottsága e hó 4-ére hirdetett ülését elhalasztotta. A román miniszterválság. A Manu-kormány lemondásával beállott válság Romániában még mindig nem ért véget. Károly király az összes pártok kiváló tagjainak véleményét meghallgatta s végül Manu tábornok tanácsára Florescu tábornokot, a szenátus elnökét bízta meg az új kabinet alakításával. A tábornok egyelőre nem adott végleges választ s csak azt felelte, hogy előbb elvbarátaival akar tanácskozni. Ez ma fog megtörténni s igy a mai nap folyamán dől el, akar és képes-e Florescu új kabinetet alakítani. Florescu már ismételve volt miniszter, a konzervatív párthoz tartozik és oroszbarát irányt követ, de mégsem annyira a szélsőségek embere, mint Catargiu Laszkár és a többi szélső konzervatívok, kik teljesen a gyűlölet uralma alatt állanak s Romániát orosz tartománynyá szeretnék tenni. Florescu ur a Manu-kormány helyeslése mellett választatott annak idején a szenátus elnökévé s igy feltehető, hogy nem éppen elvi ellensége az előde által követett politikai iránynak. A spanyol kortes megnyitása. A spanyol törvényhozás mindkét háza, melyek tagjai tudvalevőleg a múlt hóban választottak, a mai nap folyamán nyittatik meg Krisztina régenskirályné trónbeszédével. A képviselők néhány nap óta már tömegesebben gyűltek a fővárosba s a kormánypártiak szombaton tartottak első értekezletöket, melyen Canovas del Castillo miniszterelnök is jelen volt, sőt politikai nyilatkozatokat is tett. Az új képviselőház összesen 291 konzervatív és 154 ellenzéki tagból áll; az ellenzék száma ezúttal nagyobb, mint a régi házban volt, de most is számos töredékre szakad. A szabadelvű vagy Sagasta párt maga 88, a köztársasági párt 25, a karlista párt csak 6 tagból áll. Az új szenátus a 19 élethossziglan kinevezett taggal együtt 142 konzervatív és 54 többékevésbbé ellenzéki tagot számlál. A kormány már néhány nappal ezelőtt megállapította az új trónbeszéd szövegét. Ebben kifejti, hogy a külügyekben szigorúan követni akarja a semlegesség elvét. A belügyekben fenn akarja tartani a szabadelvűek által eszközölt reformokat, főleg az általános szavazatjogon nyugvó választási rendszert. Másrészt a minisztérium maga is számos reformot tervez, míg a gazdasági politikában szigorúan a védvámok hívének vallja magát. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 2-án. A képviselőház ma alig egy órai ülést tartott, melynek elején Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter két törvényjavaslatot, Baross Gábor kereskedelmi miniszter pedig ama jelentését terjesztette be, melyet a »villamos erőt és sűrített levegőt előállító telepeknek az ipartörvény 25. §-a alá sorozása tárgyában« kiadott. A beterjesztett bizottsági jelentések közül vita csak a közoktatás állapotáról szóló jelentés tárgyalása alkalmával volt. Madarász József kérte a közoktatási minisztert, hogy e jelentés mindig oly időben adassék be, hogy a kultuszminiszteri tárca költségvetésével egyidejűleg legyen tárgyalható. Gróf Csáky Albin közoktatási miniszter Madarásznak válaszolva kijelentette, hogy törekedni fog arra, hogy a benyújtandó évi jelentés a költségvetéssel egyidejűleg legyen napirendre tűzhető, de jótállást elvállalni nem bír, mert a ház munkarendjének megállapítása nem tőle függ. A miniszter válasza kiterjedt arra a kérdésre is, hogy a nemzeti színház és az operaház ügyei a belügyminisztérium keretéből a közoktatási tárcához tétessenek át. E kérdést legújabban a közoktatási bizottság jelentése hozta napirendre. A mai ülésen Irányi Dániel pártolta azt. Irányi Dániel érvei, melyekkel ez eszmét támogatta, kiterjeszkednek a művészet érdekein kívül a köztisztességre is, amire nézve meg kell jegyeznünk, hogy mi ezt a szempontot az áthelyezésnél nem tartjuk szóbahozhatónak mert úgy az opera, mint a nemzeti színház igazgatóságai eddig is teljesen megfeleltek a köztisztesség követelményeinek és e részben nem megrovás, hanem elismerés és dicséret illeti őket. Ami a miniszter válaszát illeti, abból azt látjuk, hogy az áthelyezés egyhamar nem fog megtörténni. Gróf Csáky Albin egyfelől szabadkozik, nehogy a kultuszminisztérium heterogén ügyköre még egy újabbal szaporíttassék; másrészről kijelenti, hogy kezdeményezést ez ügyben nem fog tenni és csak akkor venné át a színházakat, ha ezt az országgyűlés elhatározná. E szerint tehát az áthelyezés nem fog megtörténni, sem most, sem a közelebbi időben. Mert ha sem a közoktatási miniszter, sem a belügyminiszter nem fogja megtenni a kezdeményezést, akkor az országgyűlés igen bajosan fog abba a helyzetbe juthatni, hogy az áthelyezést elhatározza. Az ülés végén dr. Szapáry Gyula miniszterelnök bejelentette, hogy a legközelebbi szerdai ülésen válaszol Hefy Ignácznak a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihilisták ügyében hozzá intézett interpellácziójára. Ugyanakkor tesz a miniszterelnök előterjesztést a ház legközelebbi napirendjére nézve is. Elnök : Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Varasdy Károly, Balogh Géza, Madarász József, gróf Esterházy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, gr. Csáky Albin, Baross Gábor, Josipovich Imre, dr. Fejérváry Géza, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, gr. Bethlen András. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Harsányi József orsz. képviselő levelét, amelyben egészségének helyreállítása czéljából nyelezheti szabadságidőt kér. A ház a kért szabadságidőt megadja. Bemutatja továbbá Barsvármegye közönségének feliratát, melyben Sárosvármegyének az olcsó marhasó behozatala esetleg a só árának leszállítása iránti felterjesztését pártolván, a só árulásnak szabályozása is ebből kifolyólag a só árának leszállítása iránt törvényjavaslat beterjesztését kérelmezi; a brassói magyar kir. állami főreáliskola tanári testületének Zay Adolf, a körmöczbányai m. kir. állami főreáliskola tanári testületének Ámon Ede képviselő által beadott kérvényeit, amelyekben a saját s az összes állami középiskolai tanárok javadalmazásának emelése tárgyában kérvényeznek. — Kunágota község képviselő testületének Justh Gyula, Bana község, Kun-Miklós, Belezna, Nagymarton, Patrő, Suzd, Zákány községek polgárainak Szalay Károly, Bács, Topolya, Gyimót, Ó-Moravicza és T.-Vásárhely községek polgárainak Irányi Dániel képviselő által beadott kérvényét, amelyekben az önkormányzatnak illetőleg a tisztviselők választási jogának fentartását kéri.?. Mindezen kérvényeket és feliratokat a kérvényi bizottsághoz utasították. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. A napirend előtt Szilágyi Dezső igazságügymiszter beterjeszti a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvénycikkek módosításáról, illetve pótlásáról szóló törvényjavaslatot. Kiadatik az igazságügyi bizottságnak. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter beterjeszti a közös hadsereg, haditengerészet és honvédség egyéneinek katonai ellátásáról szóló 1875 . 54. t.-cz. 111. §-a 4, 5. és 6. mellékletének módosításáról ; továbbá a honvédség tartalékkészleteinek kiegészítésére szükséges ismétlő puskák beszerzésének engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. Kiadatik a pénzügyi és véderő-bizottságnak. Dániel Ernő beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a szegedi rakpartnál 1890. év folyamán teljesített kőhányási költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatról. Annak idején napirendre tűzetik. Baross Gábor kereskedelmi miniszter beterjeszti a villamos erőt és sűrített levegőt előállító telepeknek az ipartörvény 25. §-a alá sorozása tárgyában kiadott törvényrendeletről szóló jelentését. A közgazdasági bizottsághoz utasíttatik. Dániel Ernő beterjeszt a pénzügyi bizottság jelentését a magyarországi ev. ref. közalap- és ág. ev. egyház hasonczélú alapja javára felveendő nyereménykölcsön engedélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre tűzetik. Az elnök ezután bemutatja havi előterjesztését, mely után a véderő-bizottságban Pulszky Ágost lemondásával megürült tagsági helyre Horváth-Tholdy Lajost választották meg. A konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat harmadszori megszavazása után Csávossy Béla beterjeszti a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház kisebb fizetésű hivatalnokainak és szolgáinak drágasági pótlék engedélyezése iránt; a ház a jelentést tudomásul veszi. Fenyvessy Ferencz előadó bemutatja a közoktatási bizottság jelentését a közoktatási miniszternek a közoktatás állapotáról és az országos nyugdíj- és gyámalap 1889. évi állapotáról szóló jelentése tárgyában s kéri annak tudomásul vételét. Madarász József csatlakozik az előadó nézetéhez és felkéri a minisztert, hogy a közoktatási állapotról szóló jelentések mindig oly időben adassanak be, hogy az a költségvetés tárgyalásának során megvitatható legyen. Továbbá kéri a minisztert, hogy intézkedjék, hogy a tornatanítási órák szaporításával mentse fel a középiskolai ifjúságot a szellemi túlterheltetéstől. Irányi Dániel a közoktatásügyi bizottság ama jelentését, hogy a budapesti és kolozsvári államilag dotált színházak a belügyminisztérium alól kivétetve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tétessenek át, melegen pártolja, mert reménye, hogy a közoktatásügyi minisztérium keze alatt emez intézetek művészi színvonala emelkedni fog, e mellett meg van győződve, hogy a miniszter arra is gondot fog fordítani, hogy a köztisztesség érdekei az eddiginél nagyobb mértékbe vétessenek tekintetbe. Gróf Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! Magam is sokkal czélszerűbbnek tartom, ha a közoktatás állapotáról szóló jelentés a közoktatásügyi budgettel egyidejűleg tárgyaltatik, mint hogyha a tárgyalás külön történik. A két tárgy a dolog természete szerint oly közel fekszik egymáshoz, hogy jobban, behatóbban lehet felölelni, megvitatni és megvilágosítani a kérdéseket és könnyebben lehet határozni, ha a tárgyalás egyidejűleg történik. Törekedtem eddig is, törekedni fogok ezentúl is arra, hogy a benyújtandó évi jelentés a költségvetéssel egyidejűleg napirendre tűzhető legyen , de jótállást vállalni e tekintetben nem bírok, nem pedig azért, mivel a ház munkarendjének megállapítása nem tőlem függ. Ha az országos költségvetés október havában kerül tárgyalás alá a házban, majdnem teljes lehetetlen, hogy akkorra a közoktatás állapotáról szóló jelentés is már készen és kiosztható legyen. A jelentésben ugyanis a lefolyt évnek adatai foglaltatnak, minthogy pedig a tanév június végén ér véget, ezen anyagot feldolgozni és összeállítani akként, hogy az októberben már tárgyalható legyen, lehetetlen. Tehát — amint mondom — rajta leszek ezentúl is, hogy ez megtörténhessék, de hogy várjon sikerül-e, azt nem tudom. Egyébiránt, ha a jelentés tárgyalása nem is esik össze a budget tárgyalásával, a t. hát arra későbben is még mindig visszatérhet, amint ez pl. most is történik, és ha szükségesnek látja, a jelentésben foglalt egyes mozzanatokat újabban tárgyalás alá veheti, eltekintve azoktól, amik a költségvetés tárgyalása alkalmával ezekre vonatkozólag felhozattak. Madarász képviselő úr továbbá az úgynevezett szellemi túlterheltetés kérdését vetette fel. (Halljuk!) Én a szellemi túlterheltetésnek épen nem vagyok barátja. (Általános helyeslés.) én a magam részéről mindent elkövetek, hogy a szellem és a test kiképzése egyformán történjék. (Élénk helyeslés.) A tornatanításra fektetett súly már magában is bizonyítéka arra, hogy nem egyoldalúan akarjuk a tanulókat képezni. (Helyeslés.) Minden intézkedésem, melyet eddig tettem ezt az irányt bizonyítja. Ha van túlterheltetés — és koncredálom, hogy itt-ott van — ez leginkább a tanmódszer hiányosságából ered. (Igaz ! Úgy van!) Arra kell tehát törekednünk, hogy ez jobb és megfelelőbb legyen. A tanárokat magukat jobban kell oktatni, hogy ők aztán jobban tudják oktatni a tanulókat (Helyeslés.) Jó eszköz van erre kezemben, melyet már is igyekszem alkalmazni s ez az, hogy az alsó osztályokban több tantárgy egy tanárnak kezében egyesittessék. (Általános élénk helyeslés) mert, ha külön kezekben vannak az egyes tantárgyak, minden tanár a maga tárgyát fődolognak tekintvén, természetesen arra lehetőleg kihasználja az időt. (Úgy van! Úgy van!) míg ellenben ha egy tanít különféle tantárgyakat, az időt a tantárgyak közt kellően beoszthatja. (Élénk helyeslés.) Végül még csak pár szót a nemzeti színház és az opera ügyében. Amint emlékezem, e kérdésben már ismételten volt szerencsém nyilatkozni s igy — minthogy meggyőződésem nem változott, csak ismételhetem azt amit akkoriban elmondtam. Az pedig abból állt, hogy a közoktatási miniszternek resszortja már amúgy is igen nagyon tág, sok mindenféle heterogén ügyekre terjed ki, amiből szerintem az következik, hogy nem nagyon kívánatos azt még egy nagy új ügygyel szaporítani. De ha a kormány vagy a tisztelt ház bölcsesége azt határozná, hogy e resszortba még a nemzeti színház és az opera ügye is beosztassék természetesen az ellen sem nekem, sem esetleges utódomnak nem volna jogunk kifogást emelni. Ki kell azonban emelnem, amit annak idején szintén kijelentettem, hogy e kérdésben én semmi szín alatt nem fogok kezdeményező lépést tenni, mert illojálisnak tartom azt, hogy egy miniszter egy másik miniszternek resszortjából valamit — hogy úgy mondjam — kiragadjon, amiből aztán azt lehetne következtetni, hogy az a miniszter az ügyet a maga resszortjában jobban ellátottnak véli, mint a másikéban. Ha tehát e tekintetben kezdeményezésnek szüksége van, az semmi esetre tőlem nem eredhet. Ezek azok, amiket a fölvetett kérdésekre nézve mondhatok. (Élénk helyeslés és tetszés.) A ház a jelentést tudomásul veszi -következett a közlekedési bizottság jelentése, a kereskedelmi miniszter által bemutatottharasztiráczkevei helyi érdekű gőzmozdonyú vasút engedélyezésére vonatkozó jelentése előterjesztése tárgyában. Neményi Ambrus előadó röviden ismerteti a bizottság jelentését és annak tudomásul vételét kéri A ház a jelentést tudomásul veszi. Gróf Szapáry miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém bejelenteni, hogy amennyiben a t. ház azt méltóztatik elhatározni, hogy a legközelebbi ülés szerdán tartassák, ezen ülésben fogok válaszolni Helfy Ignácz t. képviselő úrnak a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihilisták ügyében hozzám intézett interpellációjára. (Helyeslés.) Egyszersind bejelentem azt is, hogy ugyanezen ülésben fogok a t. háznak előterjesztést teni a ház legközelebbi munkarendjére vonatkozólag. (Általános helyeslés. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 10 órakor lesz, a midőn a pénzügyi bizottságnak a magyarországi ev. ref. közalap és az ág. hitv. evang. egyházegyetem hasonszélu alapja javára felveendő nyereménykölcsön tárgyában és a szegedi rakpart