Pesti Napló esti kiadás, 1891. március (42. évfolyam, 60-88. szám)

1891-03-03 / 61. szám

Budapest, 1891.Kedd, márczius 3. 61. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Az osztrák választások. A tegnapi nap választásai Ausztriában r­e­n­d­­kívüli meglepetéseket hoztak. Azon vere­ségek, melyeket a németek Alsó-Ausztriában szenved­tek, teljesen háttérbe lépnek a csehországi esemé­nyek mögött. Itt az ó-cseh párt úgyszól­ván megsemmisittetett, mert a harmincz cseh vidék kerületben egyetlen egy ó-cseh sem választatott. Eddig e kerülete­ket tizenegy néme-tizenhét ó- és két ifju-cseh képvi­selte ; most a németek egy kerületet hódítottak s igy tizenkét mandátumot kaptak, ellenben a többi tizennyolcz az ifju-cseheknek jutott. Ez eredmény természetesen rendkívüli feltűnést kelt s Prágában tegnap este a győzelem hírére nagy arányú utczai tüntetések voltak. Éltették az ifju-cseheket, lehurrogatták az ó-cseheket ■ a kihágások végre olyan arányokat öltöttek, hogy a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Az ó-csehek Morvaország vidéki kerüle­teiben nem jártak ugyan oly szerencsétlenül, mint az anyaországban. De itt sem arattak diadalt s csak nagy nehezen bírták eddigi létszámukat megtartani. Morvában összesen hét ó­ cseh választatott. A küz­delem fiatalok és vének közt holnap dől el véglege­sen, mikor a városok szavaznak. De itt is ki van zárva nagyobb arányú hódítások lehetősége, sőt való­színű, hogy a párt holnap is újabb veszteségeket fog szenvedni. Ezzel a cseh-német kiegyezés súlya is eldőlt; a cseh nép nagy többsége el­lene nyilatkozott s a reichsrathba olyan férfiakat vá­lasztott, kiktől a Taaffe-kormány engesztelékeny programmjának támogatása egyáltalán nem re­mélhető. Még Galicziában is meglepetéseket hozott a tegnapi választás. A lengyelek három kerüle­­tet vesztettek a ruthének javára, kik immár hét mandátumra tettek szert. Vezérök Romanczuk szintén megválasztatott. A ruthének ellenzékiek ugyan, de első­sorban a lengyelség irányában , ellen­ben remélhető, hogy a Taaffe-kormány bizonyos en­gedmények folytán mégis megnyeri támogatásukat. Csak Felső-Ausztriában nem változtatott a tegnapi szavazás az eddigi pártviszonyokon. Összefoglalva a tegnapi nap eredményét, kétség­telen, hogy a mérsékelt elemek általában veresé­get szenvedtek s mindenütt a szélső irá­nyok hívei kerekedtek felül. Még mindig nem mondhatni végleges véleményt a jövendőbeli osztrák képviselőház pártviszonyairól, hisz a tagok alig egy negyedrésze van csak megválasztva. De nagyon való­színű, hogy az uj házban a pártok érintkezése még zavarosabb lesz, mint eddig volt , gróf Taaffenak nem egy könnyen fog sikerülni olyan többség alakí­tása, mely lehetővé teszi neki kibékítési politikája végrehajtását. A tegnapi választásokról még a következő táv­­iratokat veszszük: Bécs, márcz. 3. A csehországi vidéki vá­lasztó kerületekben az ó-csehek tizennégy helyet vesztettek, mert egyetlen ó-cseh pártit sem választottak meg; az ifjú-cse­­hek e­szerint 14 kerületet nyertek. A megválasztot­tak közt van Schwarzenberg herczeg is. Gali­­c­z­i­á­b­a­n megválasztottak­ húsz lengyelt és hét ifju-ruthént. A lengyelek három mandátumot vesz­tettek. — Morvaország brünni választó­kerüle­tében Hel­élét ó-cseh pártit választották képvi­selővé. Az ó-csehek számra most már heten vannak. Prága, márcz. 3. Az ifjú csehek választási győ­zelmének hírére tegnap zaj­os tüntetés­ek vol­ta­k. Körülbelül kétezer főnyi tömeg gyűlt össze a A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A házasság regénye. Irta: TOLSTOI LEO. 13 — Most szerepet cseréltünk, gondolom, most ő az, a­ki a legegyszerűbb és a legőszintébb szavakat elforgatja és é­n nem akarok többé frázisokat. — Nagyon megváltoztál, mondtam neki só­hajtva, és miben hibáztam ellened? — Nem ez a rout boszant téged, más valami bánthat téged. Mert nem beszélsz nyíltan velem ? Nem féltél mindig az őszin­teség hiányától? No, jól van! Mondd ki őszintén, mit vethetsz a szememre ? — Mégis csak szeretném látni, hogy mit felel nekem! mondom magamban, nagyon meg voltam ma­gammal elégedve, mert bensőleg meg valók győződve, hogy az én magam viseletében semmi kifogásolni valót se találhat. A szoba közepén megálltam, hogy kényszerít­­sem mellettem elhaladni és láttam már felém kö­zeledni. — Hozzám jön, mondtam magamban, megölel és mindennek vége lesz! Nem fojthattam el az a fö­lötti sajnálkozásomat, hogy elmulasztom ezt a jó al­kalmat őt meggyőzni arról, hogy nincs igaza. A helyett azonban, hogy közelednék, a szoba túlsó végén megállt és rám függesztő tekintetét. — Még most sem érted ? kérdezé. — Nem! — Nos jó, úgy hát megmagyarázom. Undoro­dom attól, a­mit érzek és a­mit éreznem kell. Elhallgatott, mert önmagát is megrendítette hangjának kemény csengése. — De hát mitől undorodol ? kérdem, a harag könyeivel szemeimben. — Undorodom, ha látom, hogy a herczeg csi­nosnak talál és te ez okból eléje futsz, megfeledkezve férjedről és női méltóságodról, hogy nem akarod megérteni, mit kell férjednek érezni, a mikor megfe­ledkezel magadról és női méltóságodat elveszíted. E helyett jössz és azt mondod a férjednek, hogy kész vagy áldozatot hozni, vagyis: »nagy szerencse rám nézve«, ha magamat ő fensége előtt mutogathatom, de föláldozom neked ezt a szerencsét! Beszélés közben hangja még jobban felizgatta s ez a hang gúnyosan és metszően csengett. Még sohse láttam férjemet ilyen állapotban és sohse hit­tem volna, hogy így szólhasson hozzám. A vér a szívemhez tódult, féltem, de egyszersmind éreztem, hogy méltatlan sértést szenvedek és megtámadott önszeretetem lázadásra ingerelt, elhatároztam, hogy megbeszulom magamat. — Már régóta el valók rá készülve, mondtam neki, beszélj, beszélj... — Nem tudom, mire voltál elészülve, foly­­tatá, — de én mindenre el lehettem készülve, a midőn láttam, hogy ts napról-napra jobban tetszelegsz a semmittevés, a fényűzés és a vilá­giasság eme posványában, — és nem is csalód­tam ... most azon a ponton állok, hogy szégyenlem magamat és olyan fájdalmakat érzek, mint még soha!... Igen, szenvedtem és hogyan! midőn barát­nőd az ő tisztátlan kezeivel a szívemben vájkált és szerelemféltésről beszélt... én, féltékeny, és kire?... Es te, azt lehetne hinni, hogy szándékosan teszed, nem értesz meg és áldozatokról beszélsz! ... De hát mit áldozol föl nekem ?... Szégyenlem maga­mat helyetted, szégyenlem magamat a megaláztatásod miatt!... — Ah! ez a férfi hatalma,gondoltam én. Jogá­ban áll a nőt, ki tisztán áll a világ előtt, megbántani és lesújtani. Ezek a férfi jogai... Nem én soha sem fogom magamat megalázni. — Nem, folytatom én hangosan, én nem hozom meg számodra azt az áldozatot. — Éreztem, hogy orrlyukaim tágultak, arczom­­ból a vér távozott. — Szombaton a grófnéhoz megyek és őrizkedni fogok attól, hogy ott hiányozzam. — Szép ! A jó Isten nyújtson neked minél több élvezetet, de köztünk mindennek vége van. Dühös kiáltással ejté ki e szavakat s haragját nem bírta többé mérsékelni. — Nem, te nem kinzasz engem többé, folytatá tovább, eddig is bolond voltam, hogy . .. Ajkai reszkettek, és legvégső erejébe került hogy mondatát be ne fejezhesse. E perezben féltem tőle és gyűlöltem. Még sokat szemére lobbanthattam volna és bosszút állhattam volna rajta, de féltem, hogy konyáim kitörnek s megalázkodom előtte. Egyetlen szót sem szólva, hagytam el a szobát. De alig tűnt el lépteinek zaja előlem, midőn a tör­téntekre bizalommal gondoltam vissza. Attól féltem, hogy viszonyunk talán örökre megsemmisül, a mely egész boldogságomat képezte s vissza akartam térni férjemhez. De várjon, ki tudja — kérdezem magamban — bir-e majd elég nyugodtsággal, hogy megértsen, ha kezemet nyújtom neki és ha arczába tekintek? Váj­jon átérti-e nagylelkűségemet ? És ha azt hiszi, hogy fájdalmam csak képmutatás? Vagy ha elfogadja bűnbocsánatomat jogának tudatában és végtelen büszkeségének magaslatáról megbocsát? És miért bántalmazott oly nagyon ez a férfi, kit én oly ki­­mondhatlanul szerettem. Visszavonultam szobámba. Sokáig maradtam itt magamban és sírtam, borzalommal ismételve min­dent, a­mi e jelenet alatt történt. Majd szebb szín­ben igyekeztem föltüntetni azt, de ismét emlékembe szállt a borzasztó való és úgy éreztem, hogy bántal­maztak. Midőn az est beköszöntött, theára mentem le, a­hol férjemet S. társaságában viszontláttam, aki ezen a napon vendégünk volt; midőn Mihelovics Szergiuszt megpillantottam, éreztem, hogy köztünk mély örvény tátong. Vendégünk kérdezte tőlem, hogy mikor szándé­kozunk elutazni. Mielőtt még válaszolhattam volna, férjem igy szólt: — Kedden utazunk el, még meg kell látogat­nunk R. grófnét. .. — Te is odajösz ? mondá felém fordulva. A félelem szállt meg ez egyszerű szavak halla­tára, tekintetemet reá forditám, mig ő gúnyos pil­lantást vetett reám, hangja közönyt és hidegséget árult el. — Igen, válaszoltam. Vendégünk távozta után hozzám közeledett és kezét nyujtá. — Feledd el, kérlek, mit ma reggel mondtam neked. Elfogadtam kezét; mosoly tévedt ajkaimra és szemembe kony­­olult, midőn ujját visszahúzta s mintha érzékeny jelenettől irtóznék, egy távol álló karszékbe ült. Még mindig azt hiszi-e, hogy igaza van ? gon­dolom és a felvilágosítás, melyet magamnak adtam és a kérelem, hogy ne menjünk el R. grófnőhöz, nem jött ajkamra. — Meg kell írni anyámnak, hogy utazásunkat elhalasztottuk, mondta ő, mert nyugtalankodnék sor­sunk felől. — És mikor szándékozol elutazni ? — Kedden a látogatás után, válaszolt Szer­giusz. — Remény­em, hogy nem a kedvemért ma­radsz ? folytatom tovább, és szemeim az övéit keres­ték, de semmit sem mondottak nekem, mert előlem fátyol takarta el azokat. Arcza mintha hirtelen öregebb, kellemetlenné lett volna. Meglátogattuk R. grófnét, viszonyaink látszólag újra megjavultak és szeretetre méltóvá alakultak; de még­sem úgy volt, mint azelőtt. R. grófné mellett ültem a többi nőkkel, midőn a herczeg felém tartott, a beszélgetést meg kellett szakítanom, igy kívánta az illem. Midőn helyemről felkeltem, hogy üdvözletére válaszoljak, szemeim ön­kénytelenül férjemet keresték, láttam, hogy a szalon másik végéről reám figyel és elfordult. A szégyen érzete szállt meg, úgy hogy ször­nyen megzavarodtam; észrevettem, a­mint a herczeg tekintetétől a pir­areromba szállt és nyakamig húzó­dott. Zavarom daczára meg kellett hallgatnom, a­mit hozzám szólt, végig tekintve rajtam. Beszélgetésünk nem sokáig tartott ; mindenesetre észrevette, hogy vele szemben kissé furcsán érzem magamat. Az utolsó héten lefolyt bálról csevegtünk, a vidékről, a­hol a nyarat töltöm majd és más közö­nyös dolgokról. Midőn elvált tőlem, azt az óhajtását fejezte ki, hogy szeretne férjemmel megismerkedni és rövid idő­re rá láttam, midőn a terem másik végén megszólí­tották egymást és beszélgetésbe elegyedtek. A her­czeg mindenesetre szóba hozott engem, mert egy pil­lanatra mosolyogva felém forditá fejét. Férjem arcza vörössé lett, mélyen meghajtotta magát s eltávozott, még mielőtt a herczeg elbocsá­totta volna. Újból elpirultam, mert féltem attól a gondolattól, hogy a herczeg rossz véleményt alkotha­tott felőlem és férjem felől. Azt hittem, hogy valaki félénkségemet és ügyet­lenségemet, továbbá férjem magatartását a herczeg­­gel szemben észrevette. Az egész társaság kitalálná, hogy összezörrentem férjemmel Unokanővérem hazakísért. Útközben férjemről is beszélgettünk. Nem bírtam magamba fojtani és el­beszéltem neki azt a jelenetet, a­mely e szerencsét­len látogatás alatt lefolyt. Ő megnyugtatott, azt mondván, hogy az ily viszálykodások férj és feleség között igen gyakran fordulnak elő és elmúlnak a nélkül, hogy nyomot hagynának; aztán az ő felfogása szerint megmagyarázta előttem férjem jellemét és úgy vélekedett, hogy ő nagyon büszke és kevésbbé résztvevő; alárendeltem magamat véleményének és most már azt hittem, hogy férjemet jobban megér­tem és nyugodtabban bírom megítélni. De midőn egyedül maradtam Mihelovics Szer­giuszszal, mint bűn nehezedtek lelkiismeretemre ama megjegyzések, melyeket róla tettem és éreztem, hogy az örvény, mely bennünket elválasztott, még széle­sebb lett. Ha E naptól kezdve megváltozott életünk és viszo­nyunk egymáshoz, az együttlét elvesztő varázsát; voltak dolgok, melyeket kerültünk, és egy harmadik személy jelenlétében bátrabban beszélgettünk, mint kettesben. Ha valamely bál vagy a vidéki élet került szóba, kellemetlenül éreztük magunkat és tekinteteink szándékosan elfordultak, nehogy valamikép találkoz­hassanak. Azt hihette volna valaki, hogy mi igen jól tud­tuk, hogy hol kezdődik az örvény, a­mely bennünket elválasztott és hogy attól félünk, hogy közeledhetünk hozzá. Meg voltam győződve, hogy férjem kevély és haragos, és sok körüllátásra volt szükség, hogy gyen­géit valaki ki bírja aknázni. Ő annak idején mereven és szilárdul hitte, hogy én a társaságon kívül nem élhetek, a falusi élet nem gyönyörködtet és hogy az ő kötelessége ízlésemet korlátok közé szorítani. Mindketten kerültük e pont felett nyíltan véle­ményt mondani és e mellett csalódtunk egymás iránti ítéleteinkben. Az idő, midőn a szemeimben a legtöké­letesebb férfi, én reá nézve a legjobb nő voltam, el­múlt, összehasonlításokat tettünk és titokban hoztunk magunkról ítéletet. Az utazásra kitűzött nap előtt megbetegedtem és a­helyett, hogy Nikolszkba tértünk volna vissza, a nyárra Pétervár környékén béreltünk egy villát. Elhatároztuk, hogy Mihelovics Szergius egy ideig magányosan utazzék anyjához. Midőn elutazott, egészségem már jóformán helyreállt, ő azonban azt tanácsolta, hogy egészségi állapotom miatt ne utaz­zam vele. Megértettem, attól fél, hogy én ott sem­ unatkoznám. Elhatároztam, hogy itt maradok. __ Távolléte alatt az élet sivárnak tűnt fel előt­tem és sokat szenvedtem a magány miatt, de midőn visszatért, éreztem, hogy nem az vagyok, a mi voltam, nem nyújtott életemnek újat. A szívélyesség, mely azelőtt köztünk fennállt — akkor egy gondolat bán­tott, melyet nem közöltem vele, minden tette és moz­dulata, sőt legjelentéktelenebb szavai a tökéletesség példányának tűnt fel előttem — ez a szívélyesség el­tűnt, kölcsönös viszonyunk annyira önkénytelenül megváltozott, hogy nem vettük észre, hogy mikor és hogy állt be a változás. Mindkettőnknek meg volt a saját külön érdeke, és még azt a fáradságot sem vettük magunknak, hogy azokat összetartozóknak tekintsük. (Folyt. köv.) »Narodni Listy« szerkesztősége előtt s az ifju-csehek mellett és az ó-csehek ellen tüntetett. A rendőr­ség csakhamar helyreállította a nyu­galmat Brünn, márcz. 3. (A reichsrathi választások.) Morvaországban tíz vidéki választó­kerületben két német, egy német nemzeti, hat ó-cseh és egy parasztpárti képviselőt választottak. Az ó-csehek egy kerületet vesztettek a parasztpárt, a németek szintén egy kerületet a német nemzeti párt javára. Egy kerületből még nem érkezett tudósítás a választás eredményéről. A megválasztottak közt van P­r­a­z­á­k miniszter is. Lemberg, márcz. 3. Galicziában 25 vidéki kerület 18 lengyelt és 7 ifjú­ ruthént választott reichs­rathi képviselővé. Egy kerületből még nem érkezett a választás eredményéről hír, egy helyen szűkebb választás lesz. A lengyelek három helyet vesztettek. A megválasztottak közt van Ro­­m­a­n­c­z­u­k, az ifjú­ ruthének vezére is. Linz, márcz. 3. A hat városi kerület újra meg­választotta eddigi német­ szabadelvű képviselőit. Trieszt, márcz. 3. A második és harmadik vá­lasztótestület újra megválasztotta Burgstalt(Co­­ronini-klub). Budapest, márczius 2. Bírói kinevezések képviselői körökből. Gre­­csák Károly orsz. képviselő, mint értesülünk, közelebb a szegedi kir. táblához fog kineveztetni táblai bíró gyanánt. Grecsák Károly a napokban már lent is járt Szegeden és lakást bérelt ott. E kinevezés egyike lesz azoknak, melyeket az igazságügyminiszter a képviselői körökből kontemplált. E kinevezést több más kinevezés fogja követni a kormánypárt köréből, s mint halljuk, tervben van egy kinevezés a függet­lenségi párt soraiból is. Hogy a pártonkívüliek közül kit szándékszik az igazságügyminiszter kinevezni a bírói karba, arról nincs tudomásunk. Grecsák Károly kinevezése mindenesetre azok közé tartozik, melyekért az igazságügyminiszternek csak szerencsét kívánha­tunk. Mert Grecsák Károly, ki sok éven át buzgón és ernyedetlenül működött a mérsékelt ellenzék sorai közt, kétségkívül mint bíró is ki fog válni. Grecsák a képviselőházban Versecz városát képviseli, hol az utolsóelőtti­ választáson a kormány nagy erőszakkal és igazságtalansággal buktatta meg őt. Ma azonban a kormány, ha Verseczen új válasz­tásra kerülne a sor, minden erőszak és igazságtalan­ság nélkül győzhetne, mert a filloxera oly nagy pusz­tításokat tett e városnak majdnem egyedüli gazdasági forrásában, hogy az összes verseczi szőlősgazdák tönkre mentek s évek óta foly onnan a kivándorlás. Az ily nagymérvű gazdasági hanyatlás, sőt romlás természetesen együtt jár a csüggedéssel. S ennélfog­va a mérsékelt ellenzék Grecsák lemondása esetén nem is fog jelöltet állítani Verseczen, sok évnek ta­pasztalásaiból tanulván meg, hogy az anyagi bajok rendszerint együtt járnak a kormánypártisággal. A Rudini-kormány első sikere. Az olasz képvi­selőház tudvalevőleg a Rudini-kormány megalakulá­sakor márczius 2-ig elnapolta magát, hogy időt en­gedjen a minisztereknek különböző javaslataik kidol­gozására. A tegnapi első ülés elé nagy kiváncsisággal néztek, nemcsak azért, mert érdeklődtek a kormány tervei iránt, hanem mert azt hitték, hogy az ellenzék ezúttal fogja első rohamát Rudini ellen megindítani. Biancheri képviselőházi elnök ugyanis a válság után leköszönt. A miniszterelnök azonban nem óhajtotta távozását s azt indítványozta, hogy a ház ne fogadja el a lemondást. Viszont hire járt, hogy az ellenzék a lemondás elfogadását fogja követelni. E­z azonban nem történt. Biancheri az összes pár­tok helyeslése mellett tartotta meg az elnökséget s igy e kérdésben nem volt mérkőzés a kormánypárt és ellenzék közt. Zanardelli megtámadta ugyan a kormányt, de az ügynek nem volt további követ­kezménye. Azután Luzzatti kincstári miniszter terjesztette elő pénzügyi programmját, mely kedvező benyomást tett, így az első ülés az új kormányra tel­jesen kielégítő lefolyást vett.­ Németek és francziák. A boulangisták Páriá­ban vasárnap diadalünnepet ültek a múlt heti ismeretes események után, melyekkel olyan nagy zajt csapnak, mintha már a harczmezőn győzték volna le a németeket. Deroulédet megteszik nemzeti hősnek, azok tiszteletére pedig, kik az agitácziót vezették, ezüst emlékérmet veretnek. Azon urak közül, kik e kitüntetésben részesülnek, legismertebbek Roche­fort és Cassagnac, nevük egész programra, melyhez nem szükséges további magyarázat. E fér­fiakról mondják most Párisban, hogy vezetésük alatt a nemzeti szellem diadalt aratott a kormány fele­­, mely kénytelen volt meghajolni a hazafias liga előtt. Ha csakugyan így áll a dolog, ez nem valami meg­tisztelő a francziákra, mert akkor a múlt heti események nem jelentenek mást, mint a mérsé­kelt és józan irány fegyverletételét vagy legyő­zését a szélső háborús elemek által. Ezt jelenti az »Éljen Oroszország! Le Németország szövetsé­geseivel!« kiáltás is, melylyel a vasárnapi boulangista diadalünnepet bezárták. Hadi jelszó ez, melyet a bou­langisták elhatalmasodása veszélyessé tehet az euró­pai békére. Egyébiránt Németországban folyton h­i­g­­gadtan ítélik meg a helyzetet s nem fog­ják magukat szélsőségekre ragadtatni, főleg miután már a határforgalom ügyében tett intézkedések sem találkoznak osztatlan helyesléssel. Az angol közvéle­mény általában nem helyesli azt sem, a­mi eddig történt, s az a véleménye, hogy nem kellett volna a párisi dolgokat további figyelembe venni, főleg mi­után maga Frigyes császárné azt jelen­tette Vilmos császárnak, hogy mind­azok, kikkel érintkezett, kifogástalan udva­riassággal viselték magukat. A legújabb s félhivatalos forrásból származó jelentések szerint a berlini kormány a h­a­t­á­r­z­á­r m­e­gny­i­­tásával teljesen elintézettnek tekinti a múlt heti inczidenst. Nem akar semmi további intézkedést tenni s a párisi kormánytól semmiféle felvilágosítást kérni nem fog. Azok a hírek, hogy Herriette franczia, vagy Münster gróf német nagykövet, vagy Hohenlohe herczeg, Elzász-Lotharingia kormányzója vissza fogna lépni, a mai jelentések szerint mind alaptalanok, mai napon látja legfényesebben megjutalmazva, mi­dőn a felséges uralkodó legmagasabb látogatásával kitüntette. A király rövid szavakban köszönte meg a szi­ves fogadtatást, kijelentette, hogy nagyon érdeklődik az egylet humánus működése iránt s igen szívesen jött el. *1* A harsány éljenzés lecsillapulta után a bemu­tatásokra került a sor. Gróf Andrássy Aladár legelő­ször Gelléri Szabó Jánost mutatta be, majd sorba: dr. Kresz Gézát az egylet igazgatóját, Haberhauer tanácsost s még többeket. A király mindegyiket megszólítással tüntette ki. Falk Zsigmondtól az egylet vagyoni állapota felől kérdezősködött. Szczerbovszky tűzoltó-parancsnoktól azt kérdezte: — Összeköttetésben vannak önök a mentőkkel ? — Igen Felség, válaszolt a megszólított. Gyak­ran együtt­működünk. Innen azután dr. Kresz Géza kísérete mellett az őrszobába ment ő Felsége, hol Varga Emil mentő tett napijelentést, hogy a mai nap folyamán nyolczszor vonultak ki a mentők, valamennyi sérültet a kórhá­zakba szállították. Majd a szomszédos műtőszobába ment át a ki­rály, gróf Paar hadsegéd, Sachs fregatt kapitány és Szapáry Gyula miniszterelnök kíséretében, hol meg­tekintette a házi gyógytárt, kötszereket, majd a gyo­mormosó készüléket magyarázták meg ő Felségének. A folyosón a király megtekintette az egylet táblázatát, mely a különböző sérülések számát tün­teti fel. Innen a soutterainba ment le, hol megtekin­tette az ezer ember számára való felszerelést, melyet árvíz esetére rendeztek be. Azután felment az eme­letre, s az orvos szobán át a vendégszobába, hol a vendégkönyvbe beirta nevét. Utána gróf Paar Ede hadsegéd és gróf Szapáry Gy­ula írták be neveiket a vendégkönyvbe. A mentőlaktanya megtekintése után lement az udvarra, mire meghúzták a vészharangot; tömeges szerencsétlenséget jelentettek. A király látható érdeklődéssel nézte végig a négy kocsi felszerelését, melyekben 34 mentő helyez­kedett el, 8 jóízűen mosolygott, midőn a betegeket markírozó öt tűzoltó közül kettő a pokróczczal leterí­­tett udvarra feküdt le. E kettő a súlyosan sérülteket jelezte. A mentők azután a Koháry-utcza megkerü­lésével visszatértek az udvarra s a sérülteket vették ápolás alá, bekötözték sebeiket, feltették őket a ko­csira s azután mindnyáját elszállították. — Igazán érdekes — jegyzé meg ő Felsége. Innen a kocsiszínbe ment, megtekintette sorra a különböző mentőkocsikat, melyek közül különösen a szállitó­kocsik és az őrültek számára berendezett kocsi nyerték meg tetszését. Innen azután a sólyom-utczai kapuhoz indult. Végül megelégedését fejezve ki a tapasztalt rend és tisztaság felett, ezeket mondotta: — Igazán derék, hasznos in­tézmény. Ekkor kocsira ült s a jelenvoltak éljen kiáltásai közt elhajtatott. A király a mentőknél. — Saját tudósítónktól. — A király ő Felsége ma délben meglátogatta az önkéntes mentőegyletet. Már jóval elébb nagy cso­port verődött össze kiváncsiakból a mentő-egylet pa­lotája előtt, hová a rend fentartására Egyed István rendőrkapitány nagyszámú lovas és gyalog rendőrök­kel vonult ki. A király háromnegyed egy órakor érkezett meg gróf Paar Ede hadsegéd és Sachs korvettka­­pitány kíséretében az egylet Markó­ utczai főbejárata elé, hol üdvözlésére megjelentek: gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, gróf Andrássy Aladár az egylet el­nöke, Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer polgármester, Török János főkapitány, lovag Faik Zsigmond, Haberbauer tanácsnok, Gervay Mihály főrendiházi tag, Csatári Lajos, báró Wodiáner Béla, dr. Tauffer egyetemi tanár, dr Kovács Aladár, Bu­­rián Aladár főintéző, Sztreho Gyula titkár stb. Gróf Andrássy Aladár üdvözölte a királyt az egylet nevében ; kifejtette az egylet emberbaráti mű­ködését, majd áttért arra, hogy az egyletnek három­száz működő tagja van, kik teljesen díjtalan működ­nek szerencsétlenül járt emberbarátaik segélyezésénél s végül felemlítette, hogy az egylet működését a A színész-kongresszus. — Saját tudósítónktól. — Az országos szinész-egylet évi közgyűlése ma kezdődött a megyeház nagy termében s bár nem va­lami nagy érdeklődés mellett — hisz mindössze negy­ven képviselő volt jelen — mégis több ízben, mint már a színész kongresszusokon megszokták, élénk vita fejlődött ki. Különösen egy sérelmesnek vélt szavazat-kihirdetés adott alkalmat heves diskusszió­­ra. Az ülésről a következő tudósítást közöljük: A kongresszust F­e­r­e­k­i Miklós az országos színészegylet elnöke nyitotta meg délelőtt tíz órakor , megnyitó beszédében felhívta a kongresszus tagjait a tisztikar megválasztására. Közfelkiáltással válasz­totta meg a kongresszus az elnökséget. Elnök lett F­e­r­e­k­i Miklós, alelnökök K­a­f­f­­ka László és Lukácsy Sándor, jegyzők pedig Be­­n­e­d­e­k Gyula és G­i­r­e­t­h Károly. Felolvassák a verifikáló bizottság jelentését, melyből megtudjuk, hogy a kongresszuson összesen negyven kiküldött van jelen. A kiküldöttek közül színtársulatokat képviselnek a következők : Kassai, Vidor, Solymossy Elek és Sánta (népszínház képviseletében) , Hatvani, Abonyi és Mihályfi (Tiszai Dezső társulata), Kovács Dénes dr. (Bo­gyó Alajos), Szakáll Antal (Hubainé), Brez­­­nay Géza (Csóka Sándor), Monori Sándor (Ba­logh Árpád), Horváth Ádám és Horváth Elemér (Pesti és Dobó), Szilágyi Béla és Hunyadi János (Halmai Imre), Benedek Gyula, Vidor Pál és He­­tényi Béla (Székesfehérvár), Fodor József (Zoltán Gyula), Zilahi Gyula (debreczeni), Nemessányi Miklós (Bokodiné), Sághi Zsigmond és Hajnal István (Kömley), Réthi Pál (Kárpáti), Nagy Vincze és Haday Sándor (kolozsvári), Berényi Gyula (Vesz­prémi Jenő), Bercsényi Béla és Gireth Károly (Krecsányi Ignácz), Gálosi János (Homokai). Jelen van tehát a kongresszuson 18 színtársulat képvisele­tében huszonkilenct kiküldött. Színigazgatókat kép­viselnek Vasvári Kovács József (Homokai), Simándi Zsigmond (Kárpáti), Hidassy Kálmán (Balogh Ár­pád), Csabi Imre (Hubainé), Pálffy György (Fábián László), Rakodczay Pál (Veszprémi Jenő).­­ A színigazgatók közül személyesen jelen vannak a kon­gresszuson Pesti, Ditrói, Halmay, Leszkay és Tiszai színigazgatók. A verifikáló bizottság jelentését a kongresszus minden észrevétel nélkül tudomásul vette. Majd megalakítják az egyes bizottságokat. A számvizsgáló bizottság tagjai lettek Breznai, Tiszai és Vidor, a kérvényi bizottság tagjai Pesti, Solymosi és Aradi, a jelentési bizottság tagjai Monori, Nagy Vincze és Halmai, a javaslati bi­zottság tagjai pedig Ditrói, Molnár és Rakodczai. Előterjesztik most a választás alá eső igazgató­­tanács tagjainak névsorát. Választás alá jönnek Ber­csényi Béla, Horváth Zoltán, Latabár Kálmán, Né­meth József és Pázmándy Dénes fővárosi, Ditrói Mór, Breznay Géza, Csóka Sándor, Szathmáry Ár­pád és Somogyi Károly vidéki kormánytanácsosok. A választást a kongresszus holnap ejti meg. Következik az alapszabályok revízió­jának tárgyalása. Az első nagyobb vita az egyleti tagok kötele­zettségeit illető pontnál fejlődött ki. Ditrói és Brez­nay tagok sokallják a 10 frt beiratási és 10 frt alap­díjat és indítványozzák, hogy az szállíttassák le. A kongresszus azonban az indítványokat elve­tő 11 . és az alapszabály-tervezetnek erre vonatkozó pontját változatlanul meghagyta. A következő szakasznál, mely a tagsági díjat négy forintban állapítja meg, mely összegért a tagok az egylet hivatalos közlönyét kapják díjtalanul, hosz­­szas és heves vita keletkezett. A felszólalók hangsú­lyozták, hogy nincs szükség arra, hogy a tagok az egylet újságát kapják meg s azért magasnak tartják a tagságdíjat. Szavazásra kerülvén a sor, az eredeti javaslat mellett 27 képviselő szavazott s az elnök ellenpróba nélkül mondja ki a kongresszus határoza­tát, hogy a többség az alapszabálytervezet szaka­szát változatlanul elfogadja. Az elnök emuncziácziója után Ditrói Mór szólalt fel. Óvást emelt mindkét szakaszra történt szavazás ellen. Az alapszabályokkal ellenkezőleg ugyanis a szavazásnak nem volt meg a törvényes két­harmad többsége. Hevesen kikel ez eljárás ellen és megtámadja az elnökét, hogy törvény­telenül fogadtatott el a kongresszussal egy szakaszt. Óvását kéri a jegyzőkönyvbe venni. Többen szólaltak meg hasonló értelemben, míg mások az el­nökség eljárását védelmezték. Az elkeseredett vitá­nak az lett a vége, hogy Ditrói óvását jegyzőkönyvbe vették. Annál a szakasznál, mely a tagok jogait álla­pítja meg, Hatvani Károly indítványozza, hogy a karszemélyzet minden egyes tagjának legyen szava­zata. Az eredeti javaslat csak a karszemélyzet felének ad szavazati jogot. Hatvani indítványát a kongresszus elvetette. A közgyűlés határozatképességének kérdése keltett még a kongresszus mai napján kisebb vitát. Az alapszabály-tervezet a közgyűlés határozatképes­ségét nem köti bizonyos számú tagoktól függővé, ha­nem egyszerűen kimondja, hogy a közgyűlés a jelen­levő tagok szótöbbségével határoz, Horváth Ádám indítványozza, hogy e szakaszt olykép módosítsa a kongresszus, hogy a közgyűlés határozatképességé­hez 30 tag jelenléte szükséges. Vita után a közgyű­

Next