Pesti Napló, 1891. május (42. évfolyam, 119-148. szám)
1891-05-14 / 132. szám
Melléklet a »Pesti Napló« május 14-ei (132.) számához. A közigazgatási bizottság jelentése »a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslat tárgyában.« Az esti lapunkban közlöttek folytatásául itt adjuk a jelentés szövegének további részét: I. A bíróság szervezete. Minden törvényhatóságban egy közigazgatási bíróság szervezendő, ezen felül Budapesten egy felső közigazgatási bíróság. Az elsőfokú közigazgatási bíróságnak a vármegyékben elnöke a főispán, tagjai az alispán és a tiszti főügyész (egyszersmind előadó) a közigazgatási bizottság által kebeléből választott 2 tag, és 1 póttag, a jegyzőkönyv vezetésére egy jegyző, szavazat nélkül. A felső közigazgatási bíróság úgy alakítandó, hogy a fennálló pénzügyi bíróság e felső közigazgatási bírósággal egyesíttetik, azonban két külön osztályban fog működni. E felső biróság élén fognak állni egy elnök és egy vagy két alelnök. A pénzügyi osztályban fentartatnék a pénzügyi bíróságról szóló 1883. 43. t.-czikkben megállapított kvalifikáczió. A közigazgatási tanácsokban alkalmazott bírákra nézve szintén megkivántatik, hogy tagjainak fele bírói kvalikáczióval, másik fele magasabb közigazgatási tisztviselői kvalifikáczióval bírjon, ezen felül ezen utóbbiakra megkivántatik 10 évi közigazgatási szolgálat, amelyből az utolsó 5 év magasabb állásban töltetett (alispán, osztálytanácsos.) A bírák számát egyelőre a minisztérium állapítja meg, 5 év alatt a létszám megállapítására előterjesztés teendő a törvényhozásnak. II. A biróság hatásköre. A közigazgatási biróság egyesek és testületek jogai védelmére állíttatok fel. Jogalapul a közigazgatási bíróságelőtti eljárásra csak törvény, miniszteri rendelet, vagy jogérvényes szabályrendelet szolgálhat. A közigazgatási bírósághoz utalt kontenciózus ügyek taxatíve lesznek a törvényben felsorolandók, szabályul állapíttatván meg, hogy a hatáskörök úgy oszlassanak meg, hogy a közigazgatási bírósághoz utalt ügyek a miniszterek hatásköréből elvonatnak, hogy a miniszterek intézkedései a bíróság elé ne vizessenek, s hogy a miniszterek általános rendeleteinek érvényessége vagy érvénytelensége fölött nem dönt a bíróság, de egyes eset eldöntése alkalmából a rendelet alkalmazását a bíróság megtagadhatja, úgy a mint az a magánjogi bíróságokra nézve az 1869. IV. t.-cz.-ben meg van állapítva. A közigazgatási biróság hatásköre az alkotandó törvényben részletesen lesz körülírandó ; tájékozásul a következő ügyeket említem fel, melyek oda utalandók lesznek: A községi ügyekben: a törvényhatóság illetéktelen beavatkozása községi ügyekbe; választók összeírása elleni sérelmek ; községi elöljáró választására vonatkozó sérelmek ; községek hozzájárulása körjegyző, körorvos stb. költségeihez; pótadóval való megterheltetésre vonatkozó kérdések ; B) törvényhatósági ügyekben:a törvényben részletesen meg lesz állapítandó, mely esetekben fordulhat a vármegye, önkormányzati jogainak megóvása czéljából a bírósághoz; a bizottsági tagok választására és a virilista névsor összeállítására vonatkozó kérdések, pótadókhoz való hozzájárulás; C) a törvényben tüzetesen meghatározandó rendőri kihágási ügyekben a felső közigazgatási bíróság lesz hivatva végleg dönteni. D) Gyámsági és gondnoksági kontencziózus ügyekben az első fokú gyámhatósági intézkedések és határozatok a felső közigazgatási birósághoz lesznek felebbezhetők. E) Adó- és illetékügyekben megmarad hatásköre úgy, miként azt az 1883. 43. és az 1889. 18. t.cz. a pénzügyi közigazgatási biróság részére megállapítják.) A tisztviselők elleni fegyelmi eljárás külön törvény által lesz szabályozandó. Egy legfelső fegyelmi fórum életbeléptetéséig a köz A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA Grünwald Béláról. Irta: Gáspár Imre. Aki visszaemlékszik a 60-as évek társas életére, az tanúskodhatok arról, hogy ezeknek társas élete pezsgőbb és élénkebb volt a mai mesterségesen fentartott politikai és társadalmi ellentétek által feszélyezett társas életnél. Az ötvenes évek csüggedt, komor hangulatát életkedv és tetszvágy váltotta fel s bár az 1861. év csalódásainak behatása még el nem veszett, volt valami a levegőben, ami a helyzet közelgő változását sejtette. Az életkedv és tetszvágy — miután a politikai porond sorompói még el voltak zárva — társadalmi mozgalmakban talált kielégülést. A legkisebb városban is egymást érték a jótékonyczélú vigalmak, hangversenyek és műkedvelő előadások, csak némi hírrel is bíró vándorpoéták és művészek ünnepeltetései, irodalmi emlékünnepek, gyülésezések és egyéb hazafias nyilatkozatokkal ös-szekapcsolható mozgalmak. A felvidéki városok kaszinói az akkor még túlnyomóan német nyelvű törzspolgárságnak adtak tanyát s (mint p. o. Besz-terczebányán) ott tarokkoztak a magyar szellemű kö-zönség által éppen nem kedvelt Bach-huszárok és a pánszláv tanárok s általában a népszerűtlenebb elemek. Ha ugyan nem követtek el tisztességtelen dolgokat.; ekkor, mint mikor a kétfejű sasok repültek egy izben bámulatos egyetértéssel a kövezetre, kipusztították ekemeiket. A kaszinói nyárspolgárias és a közönség hazafias hangulatának meg nem felelő nyomasztó légkör tűrhetetlenné vált, kivált a Beszterczebányán forgolódó közönség azon részére, melyet az ország ifjúsága, az elsősorban magyar érzelmű családok s a környékbeli gentry képeztek. Ezek alapították az egyletet, amely aztán magyar szellemű vigalmakat, hangversenyeket és műkedvelő előadásokat rendezett, magyar hírlapokat járatott s különösen csinos magyarnyelvű kölcsönkönyvtárt rendezett be. A városiakon kívül a Radvánszky, Platthy, Lehóczky, Fluck, Babrigh, Osztroluczky, Bezzegh, Sztrakoniczky és más gentry családok tagjai léptek be s oly kedves világ volt akkor az ős Urpin hegy által körülölelt Garammosta felvidéki városban, amely úgy vidámság, mint magyarosság tekintetében ritkította párját. A pánszláv és schwarzgelb áramlatok körülvehették a magyar szigetet, de nem csaphattak rajta keresztül. 1864. körül kis diák voltam, tökéletesen emlékszem mind e mozgalmakra. Emlékszem az akkori kath. gimnázium hírhedt igazgatójára Csulenre, kinek vállig érő hajfürtös, piros-kék nyakkendős zsiózó, tanítványai fáklyás zenét is adtak. A híres pánszláv agitátor három nyelven felmondott válaszát a következő velős mondással kezdette: »Minden ember ember, de nem minden ember emberséges ember!« Éveken át egyetlen egy magyar érzelmű tanára volt e gimnáziumnak, a mostani miniszteri tanácsos dr. Klamarik János, ki átment a későbbi magyar régiméhez is. — A nyolczadik osztály magyar nyelvű tanítása abból állott,hogy a miatyánkot és a hiszekegyet tanították be nékiek magyarul. A pánszláv főiskola méltó párja volt a pánszláv káptalan. A most Szentkeresztre internált Chrasztek kanonokkal, ki 1865-ben föl is lépett nemzetiségi programmal, de — Ruttkay 48/49 közhonvéd-exalezredessel szemben csúfosan el is bukott. Ezeket a mozzanatokat nem szabad figyelmen kívül hagynunk, amidőn Grünwald Béláról irunk. Ekkor nyerte impulzusát a nagy nemzeti küzdelemhez s ő maga mondotta évek múltán, mint Zólyomvármegye alispánja, ekkor már hires publiczista és fáradhatatlan bajnok a magyar nemzeti eszme lobogója alatt: — »Uram, tehetetlen düh fogott el, a mikor a tanintézet fényes palotája mellett vitt el az utam s én tudtam, hogy e falakon belül e pillanatban is házámat, nemzetemet szidalmazzák. Pedig nem tudtam mikép, de már éreztem, hogy szét fogom rombolni azt a rablóvárat.« Szét is rombolta. A lutheránus egyház keretén belül báró Radvánszky Antal főispán, a katholikus egyházban a pánszláv Mózes püspököt felváltó Ipolyi püspök és mások állottak oldala mellé, hogy hatalmas ökölcsapásait megérezzék a beszterczebányai pánszláv fészkek, a turócz-szent-mártoni Maticza, a nagyrőczei pánszláv gimnázium s mindazon helyek, a melyeken söpörni kezdte Augias istállóját. De mindez később, jóval később következett be. Maradjunk csak az »Egylet« korszakánál, a melynek lelkes műkedvelői egymásután adták elő a Kisfaludy Károly s az akkor envegve állott Kövér Lajos vígjátékait, így ellensúlyozták a pánszláv fáklyás-zenéket s a viszont Turócz-Szent-Mártonban folyó tót műkedvelő előadásokat. A tótok p. o. egyszer előadták Kotzebue »Wirwar« czimű vigjátékát, a melynek czime hangzatos tót nyelven »Trmavrma«. Az egylet tagjai különben magyar ruhát viseltek, a férfiak tollas kucsmái s a hölgyek ingvállai, fátyolos főkötői és pártái uralkodtak a sétányokon és a szalonokban. Ezen időtájt költözék Beszterczebányán lakó szüleihez Grünwald Béla. Párisból érkezett, azonban végzetes volt reája. Megérkezése szenzácziót keltett, s ami nem csoda, mert a kis város patriczius csilád faihoz rokoni összeköttetés fűzte s a nagytekintélyű vagy dúsgazdag Majovszky, Heincz, Sztrakoniczky és más beszterczebányai családok hozzá közel állottak. Kiváló szellemi tulajdonságait környezete még nem ismerte s e helyett párisi élményei környezték némi nimbussal otthonában, ahol az »Egylet« lelkes, de naiv világa aligha pótolta Páris fényét és előkelőségét s a dúdoló Garam sem volt oly hatalmas és mélységes mély, mint a Szajna, amely (óh! kétségbeejtő emberi sors!) évek múlva temetési kart harsogtatok, amint elhömpölygött a kiváló magyar államférfin véráztatott tetemei mellett... Grünwald Bélát jómódú , egészen modern látkörrel biró szülei Párisba küldötték. Ellátták a tehetségeikhez mért készpénzzel, a melyet később meg-meg toldották. Mi történt az élénk szellemű, nyugtalan vérű ifjúval Parisban, azt nem tudjuk, de kétségtelen, hogy kalandjai voltak s élményei olyanok, a melyek impresszionabilis lelkekben hosszú életre kiható nyomokat hagynak, s e kalandok, ez élmények édesek, emlékeik boldogítók lehettek, mert hiszen Grünwald vissza-visszatért Párisba, hogy úgy mondjuk állandó lakosa volt a világ szállodájának, amely az ő szemeiben is Európa fővárosa volt. Visszatért a reá nézve — ime — annyira végzetes városba s e csodálatos világ-főváros földjében kívánta sírját föltalálni. Grünwald Béla a nagy szellemű publiczista már halott volt, a midőn Páris határkövére lépett — utoljára és az egyszerű Gerard, az érzékeny lelkű, kétségbeesett Gerard volt az, aki még egyszer fölkereste a rég elröppent álmok, letűnt szerelmek, elröppent kések színhelyeit... Talán egy padlás-szobácskát, illatos buddket, vagy árnyas-lombos helyet és aztán sietett .. . meghalni. De volt-e valaha boldog ifjúkorában, vagy amikor készültségben, tapasztalatokban gazdagon visszatért a szülői házba — akkor, a honnét emlékezésünk fonala kiindult ? Ekkor sem volt boldog s most kezdődtek csak a valódi küzdelmei. Úgy emlékszünk, hogy Beszterczebányára költözve, Grünwald rögtön megyei hivatalt vállalt, vagy legalább tiszteletbeli czimmel ruházta fel báró Radvánszky Antal főispán. Csakhamar az egész intelligens társaság központjává, vezetőjévé len s vezetőjévé lett s vezette azután is, a midőn (a nemzet alkotmányos korszakának bekövetkezésével) az »Egyletire többé szükség nem volt s a küzdelem erőteljesebb eszközökkel, szélesebb téren folyhatott tovább. Folyvást élénk részt vett azonban a társaséletben is, melynek köreiben úgy szelleme, mint nem annyira szép, mint rendkívül érdekes megjelenése rögtön ellenállhatlan hóditóvá tették. A nők szemeiben keresték azt a varázst, mely őket megigézte. Egy öngyilkos leány s egy őrült nő szelleme állhat e perczben kiszenvedett holtteste fölött, s ha igaz az, hogy a nő, ki igazán szeretett, megbocsátva hal meg s szerelmét szövi tovább a halálban is, e mély érzésű lények mosolyogva fogadják a jobb élet kapui előtt őt, a szegény kiszenvedett...........Gerardot! Volt életének Beszterczebányán más mozzanata is, a mely egész életére kihatott s a melyet a közélet heves küzdelmeiben ádázul használtak ki ellene. A pánszláv sajtó, mikor Grünwald már megmutatta erejét, színdarabban spanyolos hangzásúvá ferdített, de azért felismerhető nevek szerepeltetésével szedte össze mindazon gyanúsításokat, amelyek felőle közszájon forogtak. Az ócska barlangjaikból kiröppentett denevérek dühéhez járult a kisvárosi pletyka, továbbá a városi és megyei elemeknek némely vidéken ma is folyó, sajátságos harczból kifolyó gyűlölet, mely a Grünwald Béla életét évek hosszú során keserűvé, néha elviselhetlenné tette. Régi történet, kelepczébe csalt sas története, amelynek nincs tette, hogy szárnyait a repüléshez kibonthassa. Ösmerük a kisszerű körülmények közé származott nagy szellemek. Grünwald Béla azonban túltette magát a nemzetiségi izgatók gyűlöletén, a kasztgyűlöleten, a kisvárosi viszonyokon és görögette tovább Ixion kerekét. A megye főjegyzőjévé, később alispánjává lett. Eddig csupán a beavatott körök ismerték publicisztikai munkásságát, s tudtuk azt róla, hogy a »Pester Lloyd« C. jelű közigazgatási czikkei tőle származnak. Az első szenzácziót a felföldi nemzetiségekről szóló híres röpiratával, majd a pánszláv kulturális intézetek ellen indított támadásaival keltette fel. E mellett növekedtek érdemei a közszolgálat terén s egyenesen az ő törekvéseinek eredménye, hogy Zólyommegyének alatta mintaszerű közigazgatását képzett és igyekvő városi elemre bízta, melyet kivált Beszterczebányán s a családjának tulajdonképeni törzshelyét képező Breznóbányán vélt feltalálhatni. 1874—76 körül Grünwald Béla már országos hirü ember volt, a kinek a közigazgatás, irodalom és általában a közélet terén folytatott s végre a parlamentben tetőpontjára lépett munkássága ezentúl ország-világ szeme láttára folyik le s igy méltatásába bocsátkoznunk fölösleges volna. Ez időben jelent meg e sorok írójától is a »Hegyes-vegyes felföld« czimü kötet, a melynek tartalmát a hazai szláv irodalom történetének rövid vázlata, a zólyomi népéletből vett rajzok s a tót nép és néhány költőjének műveiből vett fordítások képezték. Engem akkor a zólyomi »Junkerthum« életmódja vett körül, amelynek irodalmi törekvései, sőt ismeretei sincsenek, de (mint a hazai gentry egy része ma is) gúnynyal, csaknem megvetéssel szemlélték írói dilettantizmusomat. Súlyos betegességemen kívül e körülmény tette rideggé, kétségbeesetté életemet s mi természetesebb, hogy a Zólyommegyében lakó szláv írókra utalt a közös foglalkozás szeretete s az irodalmi érintkezés utáni epedő vágy. E társaság vesztegette meg a húsz éves idealista szivét, a mihez járult a hatalmában növekvő Grünwald Béla s a »Junkerthum« között folyt küzdelem némely kifolyása s a két körülményből egy hónapokig tartó elkeseredett polémia, melyeten a »Figyelő«-ben és »Egyetértés«-ben, Grünwald Béla a »Pesti Napló«ban s az általa alapított »Svornost« czimü szláv lapban folytatott. Tévedtem, nem értettem meg ezt a nagy szellemet, a midőn nemzetemért, hazámért s tulajdonképen érettem is küzdött valódi élet-halál harczot s e vallomást jólesik papírra tennem most, a midőn a fájdalom könyeivel adózom e miszticikus tragédia elvérzett hősének... De minek idézzük fel a feledés homályából egy nagyszabású életpálya e kicsinyes epizódját? Nagy elmék fogják ez élet sikereit méltatni, s végére tehetetlen mélységek alatt találja meg a búvár az aranykulcsot, amely kárbavesztének misztériumát megoldja. Nagyobb szabású elmék ily katasztrófáinak oka nem lehet kisszerű; betegség, anyagi zavar nem szolgáltatnak elfogadható magyarázatot, valamint a hatalmas vasúti vonal kizökkenésének oka sem lehet egy a kerekek alá dobott kavics. Halálának borzalmát a gróf Teleky Lászlóéhoz, életének eszményét a gróf Széchenyi István ideáljához hasonlítják. Nemzeti állam az állami közigazgatás alapján... Ez az ő eszméje, az ő élettörekvéseinek központja volt. A végzet úgy akarta, hogy ő ne vehessen részt megalkotásában s az mégis valósuljon meg, csakhogy nem általa, de más által, nem úgy, ahogy ő akarta, de másképen... És ebben óriási tragikumot látott, elég nagyot arra, hogy miatta egy nagy lélek összhangját elveszítse, múltját kárba veszettnek, jövőjét czéltalannak tekintse. Ily meghasonlás hajthatta kétségbeesésbe a Telekyeket, Széchenyieket s ebben találom a Grünwild Béla ambiciózus szellemének, meghasonlásának s kétségbeesett elhatározásának magyarázatát. Nem látta nagyságát és kétségbeesett. Kioltotta szellemének fényét, a mely világított nemzete előtt! — »Grünwald Béla meghalt«, hangzott a szegény Gerard távirata pártvezéréhez. A thermopülei hős jelentése a sírig teljesített kötelességről... A nemzet azonban, mely napokig nem hitte el Grünwald Béla halálhírét, biztos az elhunyt halhatatlanságában, s azt szeni vissza Gerardnak: — »Grünwald Béla nem halhat meg, ő halhatatlan fia nemzetének, nyugodjék bár ott, Páris hantjai alatt... igazgatási birósághoz amaz esetek elbírálása szándékoltatok utaltatni, a midőn a tisztviselő magánfél részéről azzal vádoltatok, hogy a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről szóló törvény 14. §-a ellen vétettpolitikai pártgyűlésen, választási mozgalomban való részvét.) A fent elősoroltak nem merítik ki a közigazgatási bíróság tervezett hatáskörét, mert ezeken kívül oda lesznek még utalandók: közegészségi, vízjogi, út- és vámügyi, állategészségi, erdészeti, vadászati iparügyi, cseléd- és munkásügyekre vonatkozó kérdések. III. A bíróság előtti eljárás. Az eljárás akként lesz a törvényjavaslatban megállapítandó, hogy az a bírósági eljárás minden biztosítékait nyújtsa, e mellett azonban a felek részére lehető kevés megterheltetéssel járjon. E végett a törvényjavaslatban megjelölendő lesz a panasz átvételére illetékes hatóság, a bejelentés határideje, a panaszirat kellékei, a különböző fórumok előtt az eljárás és felebbvitel módozatai. Már a közigazgatási bíróságról szóló törvényben is kimondandó lesz, hogy illetékességi vitás kérdések eldöntésére egy bíróság lesz felállítandó, amely a királyi kúria és a felső közigazgatási bíróság tagjai bevonásával alakítandó. E bíróság lesz hivatva dönteni minden illetékességi összeütközés esetén és így a közigazgatási hatóságok és a közigazgatási hatóságok és közigazgatási bíróság közt felmerülő illetékességi kérdésekben is, addig azonban, míg e bíróság felállítható lesz, e jogot az eddigi törvény szerint a minisztertanács gyakorolja. Megnyugvással vette tudomásul továbbá a bizottság a miniszterelnök úrnak azt a nyilatkozatát,hogy a kormány a közig, bíróságról szóló törvényjavaslatot, mely máris munkálatban van, a jövő őszi ülésszakon benyújtani szándékozik és összes befolyását oda fogja irányítani, hogy az minél előbb törvény erejére emeltessék, és hogy a kormány szándéka az, miszerint a közigazgatási bíróságról szóló törvény a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvénynyel egyidejűleg lépjen életbe. Nagy súlyt fektetett továbbá a bizottság a most tárgyalás alatt levő ezen törvényjavaslattal szemben a választási szabadság követelményeinek kielégítésére, mely szempontból megnyugvással fogadta ugyan e törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a tisztviselő azon területen, melyre működési köre kiterjed, képviselő meg nem választható, de ennél még tovább menő rendelkezéseket is hoz javaslatba abban az irányban, mely az állami tisztviselőket, az őket megillető honpolgári jogok épségben tartása mellett, a választási mozgalmakban való tüntetésszerű részvételtől eltiltja; egy másik új szakaszban foglalt rendelkezés által pedig a központi választmányt, melynek eddigi elnöke hivatalos állásánál fogva az alispán volt, jövőre felruházandónak véli azzal az eddig nem bírt jogkörrel, hogy elnökét a saját kebeléből választhassa. A fegyelmi törvénynyel kapcsolatos kérdések tárgyalásába a bizottság nem bocsátkozott, mert a miniszterelnök úrnak úgy a törvényjavaslat indokolásában foglalt, valamint a bizottság előtt is kijelentett nyilatkozata szerint a fegyelmi eljárásra vonatkozólag, e közigazgatási reform-akció tervszerű keresztülvitele során, külön törvényjavaslat fog a törvényhozás elé terjesztetni; egyelőre megnyugvással járul a bizottság a kormány részéről javasolt ama rendelkezéshez, hogy már e törvényjavaslat 13. §-ának kiegészítéséül vetessék fel az a szabály, hogy a hivatalvesztés, fegyelmi úton csak minisztertanácsi határozat által mondható ki. Áttérve a törvényjavaslat ez elvi alapjainak kifejtése után a tisztviselői hatáskörök rendezésének kérdéseire, a bizottság teljesen magáévá tette a törvényjavaslat álláspontját és csakis a főispánnak az önkormányzati testületekkel szemben való hatáskörének megállapításában tért el némileg a javaslat álláspontjától, amint ez a bizottság által beterjesztett szöveg 46., 47. és 138. szakaszainak, az eredeti javaslat 41. és 42. szakaszával való egybevetéséből kitetszik. Ami pedig a főispánnak főnöki jogkörét illeti a közigazgatási tisztviselőkkel szemben, a bizottság csakis az e törvényjavaslat intencziója szerint őt megillető felügyeleti és ellenőrzési jogkörnek pregnánsabb kifejezésére szorítkozott. A tisztviselők közvetlen alárendeltségi viszonyának e törvényjavaslatban foglalt egységes rendezése kétségtelenül egyik legfőbb előnyét képezi ez újabb szervezésnek, amelynek keretében azonban a főispán felügyeleti és ellenőrzési jogköréből kifolyó rendelkezési joga korántsem foglalja magában a szakfőnökök intézkedési jogkörét, amely tekintetben a főispán a bizottság szövegezése szerinti 46. §. c) pontjában foglalt korlátokon belül, azoknak csakis oly közérdekű intézkedései ellen élhet felterjesztéssel az illető miniszterhez, melyeket törvénybe, szabályrendeletbe, vagy állami közérdekbe ütközőknek tart. Az egyes tisztviselői hatásköröket érintő és a törvényjavaslat rendelkezéseitől eltérő, kevésbbé jelentékeny módosítások ajánlását az alább következő részletes indokolás keretében terjesztvén a t. ház elé, — ez általános jelentésében a bizottság csak annak a helyeslésnek kíván kifejezést adni, melylyel a kormánynak a szolgabírói hivatalok személyzetének szám- és szakszerűség szempontjából való erősbítésére irányzott javaslatait fogadta. Végül még a közigazgatási bizottságnak tervezett átalakításáról kíván a bizottság ez általános jelentése keretében röviden megemlékezni. A közigazgatási bizottság intézményét, amely eddig is az önkormányzat és az állami adminisztráció között életképesnek bizonyult kapcsot képezett, jövőre is fentartandónak tartjuk, annál is inkább, mert minden szerves közigazgatási törvényünk: a gyámügy, közegészségügy, az adókezelés, közmunkaügy, ipartörvény, vízjog, erdőtörvény, rendészet stb., szóval tehát az egész vonalon nemcsak az önkormányzat szűkebb, hanem az állami adminisztrációnak legkiterjedtebb körében is, az önkormányzati elem közrehatása ez intézmény útján érvényesül. E szervezetnek változtatása elkerülhetlenné tenné összes közigazgatási törvényeinknek átalakítását, de ennek szükségét sem hozza magával az a körülmény, hogy az eddig részben választott tisztviselők helyébe is kinevezett tisztviselők fognak lépni. A bizottság mindazonáltal annak a körülménynek tekintetbe vételével, hogy a közigazgatási bizottságnak eddig részben választott tisztviselőkből álló tagjai, habár hivataluknál fogva voltak e bizottság tagjai, mégis választóiknak megbízottjaiként voltak tekinthetők — szükségesnek tartotta a tisztviselők kineveztetése folytán e bizottságban az önkormányzati elemek képviseletének erősbítését. Már maga a törvényjavaslat is igyekezett ezeknek a követelményeknek megfelelni a választott bizottsági tagok számának fölemelése által, de a bizottság még a kinevezett tagok számának megfelelő apasztása által is törekedett, a kormány hozzájárulása mellett, az önkormányzati elemeknek befolyását még hatékonyabban emelni. Azt, hogy a közigazgatásnak annyira elágazó, különböző szakképzettséget és tapasztalatot igénylő hatásköre folytán a törvényjavaslat szakosztályok szervezésével igyekszik a közigazgatás különböző ügyágainak követelményeit kielégíteni — a bizottság helyes megoldásnak tartja, melyre már ez intézménynek eddigi organikus fejlődése is utalt, azáltal, hogy a közigazgatási bizottságnak jelenlegi szervezete mellett is meg voltak törvényeinkben megjelölt albizottságai, de e szétosztás mellett a közigazgatás összes ügyágaiban megkívántató egyöntetűség biztosítása szempontjából czélszerűnek találta a bizottság, az alispánnak az összes szakosztályokban leendő tényleges részvételét biztosító rendelkezések javaslatba hozását, úgy ez, mint a részletek iránt javaslatba hozott egyéb csekély eltérések indokolására nézve az alább következő részletes jelentésünk tartalmára utalunk. Ez átalános jelentésünk kapcsán csakis a vármegyék közigazgatásának jövőbeni költségei iránt a kormány részéről tájékoztatás végett előterjesztett költségelőirányzatot van szerencsénk 1. alatt bemutatni , oly kérelemmel, hogy azt pénzügyi szempontból leendő tárgyalás végett a ház pénzügyi bizottságához utasítani méltóztassék. — E főbb szempontok jelzése után, mellőzve a lényegtelen és inkább irályi szempontból tett módosításokat, valamint hangsúlyozva azt, hogy a bizottság a törvényjavaslatban váltakozva előforduló törvényhatóság és vármegye megnevezésekből mindenütt következetesen az utóbbinak használását fogadta el, a bizottsági jelentésben csak a javaslat ama részeire kívánja a t. ház figyelmét felhívni, melyeknél a bizottság által megállapított szöveg az eredeti törvényjavaslattól eltér. A főváros közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — A törvényhatósági bizottság mai közgyűlése nem kevesebb, mint öt interpelláczióval vette kezdetét, amelyek közül főleg Pártos Gyula építésze érdemel figyelmet, aki az építési rendszabályok tervezetének a közgyűlés elé leendő terjesztését sürgette. Indokolt felszólalására Gerlóczy Károly alpolgármester kilátásba helyezte, hogy e régóta húzódó ügy még a nyári szünet előtt fel lesz véve a közgyűlés napirendjére. A mai ülésnek legfontosabb tárgyát a vásárcsarnokok létesítésére vonatkozó javaslat képezte. Dr. Havass Rezső és Medrey Zsigmond, akik a bizottságokban is a mellett küzdöttek, hogy a központi vásárcsarnok helyéül a Boráros tért jelöljék ki, ma is mindent elkövettek, hogy a közgyűlés tagjait ez eszmének megnyerjék. Törekvésük azonban nem sikerült; a közgyűlés, amely türelmét vesztetten alig akarta őket meghallgatni, túlnyomó többséggel a bizottságok és a tanács javaslatait változatlanul elfogadta. A közgyűlést holnap folytatják. Az ülés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást : Gerlóczy Károly alpolgármester az ülést délután 4 órakor megnyitván, elsősorban a bejelentett interpellácziók terjesztetnek elő. Garagos János sürgeti, hogy minden budapesti ház láttassák el éjjeli csengetyűvel. Az elnök fölhívja őt, hogy ez irányban tegyen konkrét indítványt. Pártos Gyula kérdi, hogy az építési rendszabályzat tárgyalása miért szenved újabb halasztást. Az elnök kijelenti, hogy ez ügyben a tárgyalások mielőbb meg lesznek indítva. Dr. Uttmann Pál kifogásolta azt, hogy a budai vízműtől, a Margithídon át nem az eredetileg megszabott 10.000, hanem csak 6000 köbméter víz jön át, kérdi az elnöktől, hajlandó-e megtenni a lépéseket az iránt, hogy megállapíttassék, kit terhel ez ügyben a felelősség. Az interpelláczió kiadatok jelentéstétel végett a tanácsnak. — Rácz Károly kérdi, van-e az elnöknek tudomása arról, hogy a Szalay utcza végkép elhanyagolt állapotban van s szándékozik-e ennek elhárítása végett lépéseket tenni. Az elnök kijelenti, hogy a kellő intézkedéseket megtétezi. Ugyancsak Rácz Károly sürgeti a vásárfelügyelőségi szervezet rég húzódó ügyének megoldását. Az elnök kijelenti, hogy az ügyet megsürgeti. Ezután a napirendre tűzött tárgyak kerültek sorra. Márkus tanácsos több rendbeli telekeladás és bérbeadás ügyét terjesztette elő. Ugyancsak az ő előadása alapján elfogadták a pénzügyi és gazdasági bizottság előterjesztését a fővárosi közpénzek elhelyezésére szolgáló pénzintézetek kijelölése tárgyában. Elfogadták a régibb kölcsönök konvertálása következtében megtakarított összegnek külön alapként leendő kezelésére vonatkozó bizottsági és tanácsi előterjesztést is. A 45-ös központi bizottság ajánlata folytán megválasztották a központi választmányba: Kollár Lajost, a közegészségügyi bizottságba: dr. Poór Imrét, a középítésügyi bizottságba: Biscara Endrét és Michl Alajost, az adó-és katonaügyi bizottságba: Medrey Zsigmondot, a képzőművészeti bizottságba: Kauser Jánost, a közélelmezési és közgazdasági bizottságba: Burg Ferenczet. Ezután Matuska Alajos tanácsos a vásárcsarnokok ügyét terjesztette elő. Az ügyet, a bizottságokban történt tárgyalásokról szóló tudósításainkban, annak idejében kimerítőleg ismertettük s most csak annak fölemlítésére szorítkozunk, hogy az idevonatkozólag Matuska Alajos tanácsostól kidolgozott javaslatot a közélelmezési, középítési és pénzügyi s gazdasági bizottságok elfogadták s e szerint egy központi és hat detail-csarnok lesz létesítendő, 6 millió maximális költséggel s akként, hogy a központi vásárcsarnok a régi sóház-telkeken s a mellette kisajátítandó területen építtessék föl. A tárgyhoz való hozzászólásra többen voltak följegyezve, a közgyűlés azonban már az első fölszólalót, Havass Rezsőt is zajos »eláll!« fölkiáltásokkal fogadta. A nyugtalanság és zaj még inkább növekedett, midőn Havass a sóház-terek mellőzését kérte, azzal, hogy a központi vásárcsarnok a Borárostéren állíttassák föl, úgy azonban, hogy a jó háztelken a belváros részére detail-csarnok létesíttessék. (Nagy zaj, ellentmondások; Polonyi Géza közbekiáltja: köszönjük, a belváros részére detail-csarnokot ajánl a Ferenczvárosban! Nem kérünk belőle!) Medrey Zsigmond főleg pénzügyi szempontokból ellenzi a sóház-telkek felhasználását, mert az ő nézete szerint a Boráros-téren leendő építés félmillióval kevesebbe kerül. Ez egyszersmind a VI.-, VII.-, VIII.- és IX-ik kerületek igényeit is inkább kielégítené, mint a sóház-telken létesítendő központi csarnok. Rácz Károly úgy látja — s ez eléggé szomorú dolog — hogy mint majd minden fővárosi ügyet, ezt is a szűkebb kerületi érdekek szempontjából ítélik meg igen sokan a bizottság tagjai közül. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vámháztéri piacot eddig is fölkeresték a vevők a főváros legtávolabbi részeiből s bizonyára akkor, ha a vásárcsarnok ott létesül, a főbb élelmi czikkeket még inkább ott fogják beszerezni, örül azon, hogy e nagyfontosságú kérdés már valahára a kivitel stádiumába jutott s készségesen elfogadja az előterjesztett javaslatot. Dezsényi és Moskovics Iván a sóháztelek mellett nyilatkozott. Massn Mihály azt kívánja, hogy a csarnokok fölépítése iránt ne hirdettessék nyilvános pályázat, hanem maga a főváros, saját költségén intézze e munkálatot. Végül Del Medico Ágost azt indítványozza, hogy a központi árucsarnok a Margit-híd melletti városi telkeken építtessék. A közgyűlés igen nagy szótöbbséggel a sóház-telek mellett nyilatkozott. Minthogy a detail-csarnokokra nézve ellenindítvány nem merült föl, a tanács idevonatkozó javaslatát a közgyűlés szintén elfogadja. Az ülés */1 8 órakor ért véget. A közgyűlést holnap délután 4 órakor folytatják._________ KÖZGAZDASÁG. A horvát szlavón földtehermentesítés. A horvát-szlavón földtehermentesítési pótlék ügyének végleges szabályozására vonatkozólag a magyar országos bizottság a képviselőház mai ülésén terjesztette be jelentését, amely a következő javaslatban kulminál: »Törvényjavaslat az 1868. XXX. t.-cz. 21. §-a módosítása tárgyában. Egyrészről Magyarország országgyűlése, másrészről Horvát-Szlavon- és Dalmátországok országgyűlése között az 1868: XXX. t.-cz. 70 §-ban rendelt módon történt közös megállapodás szerint, mely ő cs. és ap. kir. Felsége által is jóváhagyva, megerősítve és szentesítve lett, az 1868 : XXX. t.-cz. 21. §-a akként módosíttatok, hogy az jövőben következőkép fog szólni: 21. §. A horvát-szlavón földtehermentesítési adósság évi törlesztési, kamat- és kezelési szükséglete a földtehermentesítési országos adósság teljes törlesztéséig az egyesített horvát-szlavónországi egyenes adók és földtehermentesítési pótlékok bevételeiből fog fedeztetni és az ezen szükségletnek megfelelő összegek a horvát-szlavon földtehermentesitési igazgatóság pénztárának fognak kiadatni. Ezen határozmány már az 1890. évre vonatkozólag Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt megejtendő leszámolásnál is alkalmazandó. Az 1889. deczember 31-ig a horvát-szlavon földtehermentesitési pótlékok bevételeiből felhalmozódott feleslegekről, melyeknek öszszege közös egyetértéssel 2.660.000 írtban állapittatik meg, külön törvény intézkedik aáz 1880: LIV. t.-cz. 5. §-ának 1. és 2. bekezdése értelmében. A magyar korona országainak közös jótállása ezen földtehermentesítési adósságra nézve ezentúl is fennmarad.« Iparhatósági biztosok rendbirságolása. Az országos iparegyesület ipartestületi szakosztálya az iparhatósági biztosok rendbirságolása tárgyában a következő feliratot intézte a kereskedelmi miniszterhez: Egyesületünk ipartestületi szakosztályában többször merültek föl oly panaszok, hogy a békéltető bizottságok miként járjanak el azok ellen, kik a tár-