Pesti Napló esti kiadás, 1891. május (42. évfolyam, 119-147. szám)

1891-05-29 / 146. szám

Budapest, 1891.Péntek, május 29. 146. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, május 29. III. Sándor és a moszkvai ut. Sándor czárnak a múlt szombatom hivatalosan közzétett programm szerint hétfőn kellett volna Moszkvába utaznia. Az utazás azonban mindez ideig elmaradt, még­pe­dig mint magánhírek jelentik, valami merénylet miatt, melyet a nihilisták terveztek. Noha e hírben nincs semmi meglepő, mert Moszkva, mint igazi orosz város, egyik középpontja a nihilizmusnak, ez­úttal még­is csak fentartással fogadhatjuk az ide vo­natkozó jelentést. Eddig csak az bizonyos, hogy a czár utazása halasztást szenvedett. Ez mindenesetre meglepő dolog s nagyon érthető, ha most a halasz­tás okait keresve, a nihilistákat is bele­keverik a do­logba. De még sem állíthatni, hogy más ok nem idézhette volna elő a halasztást, mely minde­nütt a legnagyobb csodálkozást kelti. A czár azért ment volna a héten Moszkvába, hogy ott különböző ünnepélyeken jelen legyen; mos­tanra tervezték például a közép-ázsiai kiállítás meg­nyitását s a II. Sándor czárnak emelendő szobor alapkő-letételét. Mindezt azonban el lehetett halasz­tani. Csakhogy voltak e héten halasztást nem tűrő ünnepélyek is, melyeket tehát a czár részvétele nél­kül kellett megtartani. S így tegnapelőtt, május 27-én volt nyolczadik évfordulója III. Sándor czár koroná­zásának s ez évfordulót nagy fénynyel, Szergius nagy­­herczeg-kormányzó részvételével ülték meg. De maga a czár távol maradt, noha éppen azért akart a koro­názó városba utazni, hogy maga is ott legyen e reá nézve oly emlékezetes eseménynél. Ha tehát még sem jelent meg, itt kétségkívül fontos okoknak kellett közreműködniök s nagyon természetes, hogy ez uta­zás elhalasztását most mindenféle rejtélyes dologgal hozzák kapcsolatba. Ez annál természetesebb, mert a czár úti programmját különben is csak az utolsó pillanatban szokták közzé tenni. Most is csak szom­baton történt ez s így annak az oknak, mely miatt az utazás elmaradt, a szombat és hétfő közötti időben egészen előre láthatatlanul kellett fölmerülnie. Ma még ez okokat homály borítja s azért tág tere nyílik a találgatásnak. De remélhetőleg az okok Oroszor­szág specziális belviszonyaival állanak kapcsolatban s nem az európai politika láthatárán merült föl oly esemény, mely a czárt nem engedi székvárosából tá­vozni. A nemzetközi helyzetet illetőleg még mindig csupa megnyugtató jelentések vannak előttünk s ala­pos a remény, hogy orosz részről sem akarnak ez idő szerint az eddigi tartózkodásból kilépni. Vilmos császár Hollandban. II. Vilmos német császár, mint Amsterdamból Írják, a császárné és igen nagyszámú kíséret társaságában június hó 3- án érkezik az említett városba, hol három na­pot fog tölteni. A császári vendégek a királyi palo­tában fognak lakni, hol Emma régenskirályné s Vil­ma a kiskorú királynő fogadják őket. Kíséretük rész­ben hajón, részben vasúton érkezik. A látogatásnak teljesen hivatalos jellege van, mert a császárt báró Marsch­all államtitkár s több más dip­lomata fogja kitérni. A látogatás a hollandi lakosság körében élénk lelkesedést kelt s nem csupán az udvar fogja a vendégeket a hivatalos pompa mellett a leg­melegebb rokonszenvvel fogadni, hanem maga a nép is. Már mindenfelől megkezdték az előkészületeket a fogadtatás ünnepélyességeihez. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 29- én A közigazgatási reform tárgyalása ma kezdő­dött el a képviselőházban. A pártok valamennyien nagy számmal jelentek meg, és a hangulat meglehe­tősen ünnepélyes volt, mikor az elnök a napirendet ki­mondta,és Perczel Dezső, a közigazgatási bizott­ság előadója fölment az előadói székre, hogy meg­tartja a hivatalos bevezetést ahhoz a könyvhöz, melybe a régi választott megye helyett a kinevezett megye lesz beírva. Az előadó igen ildomos és minden provokáczió nélkül való beszédet mondott, ámde még ez is elég volt, hogy a függetlenségi párt többször hevesen félbe­szakítsa. Perczel után Szederkényi Nándor szólalt fel a függetlenségi párt részéről és másfél órán át fejtegette a választási rendszer előnyeit és az alkot­mányos aggályokat, melyeket a kinevezési rendszer felidéz. Végül beterjesztette a függetlenségi párt ha­­tározati javaslatát. Szederkényi után gróf Szapáry Gyula mi­niszterelnök szólalt fel, kinek beszéde elején a függet­lenségi párt nagyon izgatott és nyugtalan volt. De Szapáry nem hagyta megzavartatni magát sem higgadtságában, sem beszédében. A miniszter­­elnök beszéde röviden de­lelősen ölelte fel a kérdést és hangsúlyozta, hogy ő már 1874-ben is, mint akkor belügyminiszter, az államosításnak híve volt. A mi­niszterelnök több irányban tett határozott és meg­nyugtató nyilatkozatot. Szólt a nepotizmus ellen és a közigazgatási tisztviselők megbízhatósága mellett. Föltárta a reform szükségét az egységes magyar ál­lam érdekében, s hivatkozott arra, hogy a megyék túl­nyomó része is, anélkül, hogy a kormány befolyást gya­korolt volna azokra,az államosítás mellett nyilatkozott. A szőnyegen levő javaslat közvetlen folyományai gya­nánt a gyám és gondnoksági, a közigazgatási bíró­sági és a községi törvényeket jelölte meg, mint me­lyek közvetlenül fognak következni. Kijelenti, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény a jelenlegivel egyidejűleg fog életbe lépni. Kimondta továbbá a kor­mány teljes szolidaritását a közigazgatási bizottság által kidolgozott törvényjavaslatra nézve, két pont kivételével, (közgyűlés összehívása, póttagok) melye­ket azonban nem tekint olyanoknak, hogy azok visszamódosítását elvi fontosságúnak tekintené. Vé­gül a miniszterelnök a nemzetiségekről szólt, kiket e javaslat nem akar elnyomni s kik­nek jó juszticziát és jó és igazságos adminisztrácziót, épp úgy amint az állam minden polgárának, joguk van követelni. A ház túlnyomó nagy része éljenzéssel fogadta a miniszterelnök beszédét. Utolsó szónok Szabó Imre volt, ki a javaslat mellett szólalt fel, s ma tartotta szűzbeszédét. Rokon­szenves szónok, kinek kissé keresett választékossága nem vált a hallgatóságra nézve egyhangúvá, jó elő­adása miatt. A jobboldal megéljenezte. Holnap J­u­s­t­h Gyula kezdi a vitát, s utána Apponyi következik. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Széll Ákos, Josipovich Géza, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: gr. Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Baross Gábor, gr. Bethlen András, Josipovich Imre, gr. Csáky Albin, b. Fejér­­váry Géza. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök bemutatja Baranyi Ödön országgyűlési képviselő levelét, melyben egészségi szempontból két havi, — Zoltán János országgyűlési képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása czéljából f. évi június hó 1-től hat heti, — és dr. Bornemisza Károly orsz. képviselő levelét, melyben fegyver-gyakorlatra való behivatása folytán f. évi junius hó 1 -től négy heti szabadságidőt kér. A kért szabadságidő megadatik. Bemutatja továbbá a földmivelésügyi m. felr. miniszternek átiratát, mely szerint Koczkár Zsig­­mond országgyűlési képviselő a felső-tegricskai viz­­lecsapoló társulathoz miniszteri biztossá nevezte­tett, ki. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá a főrendiház elnökének át­iratát, melynek kapcsában megküldi az országos levéltárnok elismervényét, az 1887—92-iki ország­­gyűlés negyedik szakának berekesztését és az ötödik ülésszakának megnyitását nyilvánító kegyelmes kir. leiratnak az országos levéltárban történt elhelye­zéséről. Az átirat tudomásul vétetvén a ház irodájában helyeztetik el. Bemutatja végre Temes vármegye közönségének feliratát, melyben a közigazgatás és az önkormány­zat a vármegyékben szóló törvényjavaslatot elfogadni és törvényerőre emelni kéri; Zólyom vármegye közönségének feliratát, mely­ben azt kéri, hogy a vármegyei közigazgatás rende­zéséről szóló törvényjavaslat csak a közigazgatási bí­róságról, az országgyűlési képviselőválasztások fe­letti bíráskodásról és a fegyelmi eljárásról szóló tör­vényekkel egyidejűleg léptettessék életbe. Esztergom vármegye közönségének feliratát, melyben Bars vármegyének felterjesztését pártolván, az állami tűzkár biztosítási rendszernek behozata­lát kéri; a Szabolcs vármegyei községi és közjegyzői egy­letnek Zoltán János képviselő által beadott kérvé­nyét, melyben a közigazgatási törvényjavaslat né­mely szakaszainak módosítását kéri; — végre Karancs község polgárainak Szendrey Ger­­zson, — Kis-Harsány, Rékas, Szeged város, Szent- András, Sándorháza s Bene-Szent-László községek polgárainak Papp Elek, — Szerep község polgárainak Illés Bálint, — Szentes város polgárainak Tors Kál­mán, — Bajoa, Kis-Győr, Nagy-Perkáta és Papta­mási községek polgárainak Lukács Gyula, Decs köz­ség polgárainak Boda Vilmos képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az önkormányzatnak, illetőleg a tisztviselők választási jogainak fentartását kérik. Mindezen feliratok és kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Harmadszori felolvasásban is elfogadtatik a réz­váltópénz szaporításáról szóló törvényjavaslat. Megküldetik a főrendiháznak, miután az erre vonatkozó jegyzőkönyv hitelesíttetik. A közigazgatás reformja. Következik »a közigazgatás és az önkormány­zat rendezéséről a vármegyékben« szóló törvényjavas­lat általános tárgyalása. Perczel Dezső előadó mindenekelőtt ismerteti a törvényjavaslat főbb alapelveit s hangsúlyozza, hogy a reform következtében nem lesznek többé vá­lasztott, hanem kinevezett tisztviselők. (Nagy zaj, közbekiáltások a szélsőbalon, »Helyre!« kiáltások jobbról). Históriai szempontból vázolja, minő tör­vényhozási intézkedések történtek az utolsó évtize­dekben oly irányban, hogy a vármegyékben a kormány felügyeleti joga mentül jobban kiter­jesztessék. A bírósági szervezet megállapítása már korlá­tolta a megyék jogát, a közigazgatásról szóló 1872. tcz. pedig biztosította a főispánok nagyobb jogát. (Nagy zaj és kiáltások a szélsőbalon: »Nem röstellik bevallani!«) Az 1883. törvény, mely a tisztviselők minősítését kimondotta, még szűkebb korlátok közé szorította a megyei tisztviselők választását. Da bármennyire iparkodtak is a megyei köz­­igazgatást időről-időre rendezni és javítani, azért még ma is ott vagyunk, hogy Magyarországon körülbelül annyiféle közigazgatás van, ahány megye. A rendszer változtatása politikai szempontból is szükséges, mert ma a törvényhatóságok felében a magyarság kisebb­ségben van. (Nagy zaj. Kiáltások a szélsőbalon : »Most hivatalosan konstatálják, hogy a magyarság Magyarországon kisebbségben van !« »Ki kell vándo­rolnunk !« stb) A közigazgatás javítása czéljából összehívott szaktanácskozáson a szakértők egyhangúlag a kine­vezés mellett foglaltak állást. (Nagy zaj a szélsőba­lon. Kiáltások: »Főispánok javasolták !«) Elnök kéri a közbeszólókat, hogy beszéljenek majd, ha sor kerül rájuk. (Felkiáltások a szélsőba­lon : »Fogunk is!«) Perczel Dezső folytatja a javaslat ismertetését. A törvényjavaslat úgy kontemplálja, hogy a kineve­zett tisztviselők választói üléseken, vagy körmene­tekben nem vehetnek részt s egyáltalán a megyék po­litikai jogai megőriztessenek. (Zaj és gúnyos ellen­mondások a szélsőbalon.) Rátér ezután a fegyelmi eljárás kérdésére s el­mondja, hogy a javaslat addig is, míg az új fegyelmi törvény létesíttetnék, egy új rendelkezést vett fel, melynek értelmében a tisztviselők elmozdítása csakis minisztertanácsi határozat alapján történhetik. Megnyugvással vette a közigazgatási bizottság tudomásul azt is, hogy a kormány a közigazgatási bí­róságról szóló törvényjavaslatot, mely már­is munká­ban van, a jövő őszi ülésszakon benyújtani szándéko­zik és összes befolyását oda fogja irányítani, hogy az minél előbb törvény erejére emeltessék és hogy a kor­mány szándéka az, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvénynyel egyidejűleg lépjen életbe. Konferencziákon és sajtóban számos kifogást emeltek a törvényjavaslat ellen. Ezek közül csak egy-kettőre akar ezúttal reflektálni, s első­sorban a javaslatból bizonyítja annak az állításnak alaptalan­ságát, mintha a reform a kormány omnipotenc­iáját öregbítené. (Gúnyos kiáltások a szélsőbalon.) Gyönge kormány még egyetlen nemzetet sem tett nagggyá. A reform a kormányt erőssé teszi, de az országgyű­lésnek ellenőrzési joga mindenkép megmarad. (Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) A közigazgatási bizottság nevében általánosságban elfogadásra ajánlja a tör­vényjavaslatot. (Zajos helyeslés jobbfelől. Gúnyos zaj a szélsőbalon.) Szederkényi Nándor érzi helyzetének nehéz vol­tát, midőn a ház többségének előre képződött hangu­latával szemben a törvényjavaslat elvetését kell kérnie. Minden közigazgatásnak összhangban kell ál­lania az illető ország alkotmányával. Nálunk az al­kotmányosság alapja eddig a megyei önkormányzat volt s ha ezt megsemmisítjük, alkotmányunkat ássuk alá. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Az ázsiai állapo­tokat, melyekkel felhozakodni szeretnék, nem a me­gyei önkormányzat, hanem a Bach-rendszer idézte elő. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Midőn a Bach-rendszer lejártával Tisza Kál­mán került uralomra , minden alkotáson ott volt a kicsinyes párttekintet, csuda-e, ha Sennyny e házban ázsiai állapotokról beszélt? Várjon a józan észszel összeegyeztethető politika-e az, ha egy nemzet, mely államiságában nem is független, összes erejét egy helyre konc­entrálja ? S a józan észszel összeegyeztet­­hető-e, hogy az összes hatalmat egy időszaki kormány kezében összpontosítsák ? Még ha vitatható volna is az, hogy a kinevezési rendszer jobb közigazgatást te­remt, a mi spec­iális viszonyaink akkor sem engedik meg annak behozatalát. Ily körülmények között határozottan visszauta­sítja az előadónak azon állítását, hogy az új rendszer az önkormányzatnak csak átalakulása és annak jogait nem veszélyezteti. Tizenöt év óta minden törvényben az a törekvés nyilvánult, hogy a kormány hatalma táguljon. Ennek a törekvésnek esik áldozatául a megyei önkormányzat is. A szabadelvű párt akkor követte el a legnagyobb bűnt, midőn először hozzájá­rult a megyei önkormányzat átalakításához, mely a kormány hatalmát megnövesztette. Nem szabad egy ezredéves intézményt egyszerre gyökerestől kitépni és azt ígérni, hogy a szabadság biztosítékait tartalmazó javaslatok a jövő napokban fognak következni. Még ha volna oka bízni kormány­­ígéretekben, akkor sem tarthatná azokat a jelen esetbe­n elegendőknek. Ennélfogva pártja nevében a következő határozati javaslatot nyújt be, mely hang­súlyozza, hogy a beterjesztett javaslat által alkotmá­nyunk alól annak egyik sarkalatos alapköve fog kivé­tetni s a magyar törvényhozás segélyével,sőt önkénytes megegyezésével törekszenek elérni azt,mire múlt száza­dokban az erőszakos önkény is sikertelenül töreke­dett. Éppen azért indítványozza, határozza el a ház, hogy az államosítási törvényjavaslat a tárgyalás alap­jául el nem fogadtatik s a kormány utasíttatik, hogy terjeszszen elő oly javaslatokat, melyek a megyei rendszernek a szabad választás mellett való fentar­­tásával a közigazgatási bíróság szervezési és tisztvi­­­­selői szolgálati rendjének és felelősségre vonásuknak szabályozása, továbbá az országos képviselőválasztá­sok tisztaságának és szabadságának biztosítása és a kérvénynyel megtámadott választások kúriai bírósági eldöntése által egyrészről a parlament függetlensé­gét, másrészről a jó közigazgatást és a közszabadsá­gok sértetlen gyakorlását biztosítják. (Zajos, hosszantartó éljenzés. Kiáltások: »Hall­juk még egyszer!« »Hadd olvassa fel a jegyző !«) Madarász József jegyző újból felolvassa a ha­tározati javaslatot. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, T. kép­viselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl. Zaj és fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : 5 perczet kérünk!) Elnök: Kérem a ház t. tagjait, méltóztassék figyelembe venni, hogy ma már csak annyi idő van hátra, a­mennyi alatt egy szónok mondhatja el be­szédét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azért le­het !) Méltóztassék tehát a szónokot meghallgatni s a tanácskozást közbeszólásokkal nem gátolni. (He­lyeslés jobbfelől.) Gróf Szapáry miniszterei­nk: T. ház! (Zaj ) Gróf Károlyi Gábor: Bereked a miniszter­elnök. Elnök : Csendet kérek képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Gróf Károlyi Gábor: Én csak az ő érdekében mondom! Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: Meg fogom várni, a­míg gr. Károlyi Gábor kibeszélte magát, én majd csak azután fogok szólni. (Halljuk!) Gróf Károlyi Gábor: Én azt csak a miniszter úr kedvéért mondtam. (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak nincs joga bele­beszélni­­ . Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök: T. ház (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Csanády Sándor: A szószékre! Nem halljuk ! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre ! Rendre !) Elnök: Csanády képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot, máskép rendre fogom utasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Csanády Sándor kimondja az igazat! (Derültség.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (He­lyeslés jobbfelől.) Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: T. képvi­selőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn öt negyed évvel ezelőtt ezen helyről legelőször felszólaltam, kifejez­tem nemcsak a magam, hanem a kormány nevében is azt, hogy a kormánynak szándéka a közigazgatás reformjára nézve mentős előbb törvényjavaslatot be­nyújtani. Hogy akkor tett­eme nyilatkozatomnak megfeleljek, igyekeztem a rendelkezésre állott, arány­lag rövid időt kellőleg felhasználni. T. hát ! 1848 óta sokat foglalkozott úgy a tör­vényhozás, mint a public­isztika azon kérdéssel, hogy a parlamentáris kormányforma miként egyeztethető össze a megyei rendszerrel; de ez a kérdés minded­dig meg nem oldatott. A törvényhozás tekintettel a megyei intézmény iránti kegyeletre, kísérletet tett több irányban. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) kísérletet tett több alkalom­mal arra, hogy ezen két rendszert összeegyeztesse, de mivel a közszolgálatnak oly fontos ágát, mint a bel­ügyi kormányzat, nem lehet úgy hagyni, hogy rendel­kezéseinek végrehajtására saját közegei ne le­gyenek, ezen helyzet mindinkább tarthatatlan­nak bizonyult és én, t. képviselőház, már 17 évvel ezelőtt, midőn először foglaltam el a bel­ügyi tárc­át, meg voltam arról győződve, hogy előbb-utóbb a kérdésnek csak az az egy megoldása lesz, hogy a végrehajtó hatalom közegei az állam ál­tal kineveztessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Ezen megoldást én azóta mindig csak idő kér­désének tekintettem, csak azon idő kérdésének t. i. mig ezen nézet általánossá válik. És épen azon jelen­ségek, a­melyeknek mintegy három hónap óta tanúi voltunk, amióta ezen javaslatot benyújtottam, világosan mutatják, hogy ezen kérdés most már an­­­nyira megérett, hogy az említett irányban megoldható. (Igaz ! Ügy van ! a jobboldalon. Nyugtalanság és zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Sokan mondták és épen most hallottuk. (Halljuk! Halljuk! a szélső­baloldalon.) Konstatálni akarom azon különbséget, mely a ház két oldala közt észlelhető. Ezen oldal egészen nyugodtan meghallgatja a túloldal szónokát................. Ugron Gábor: Tessék az elnökre bízni a tanács­kozás vezetését ! (Zajos helyeslés a szélső­baloldalon.) Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök : Én a vé­leményemet megmondhatom erről is. (Helyeslés jobb felől.) Ezen oldal egész nyugalommal hallgatta a túl­oldal szónokát, de hasonlót nem tapasztalunk onnan. (Zajos helyeslés jobbfelől) » T. képviselőház ! Éppen az előbb hallottuk és éppen azon oldalról hangsúlyozták azt...........(Nagy zaj és közbeszólások a szélső baloldalon.) Csanády Sándor : Képviselői kötelesség ! Szapáry Gyula miniszterelnök: Valahányszor közbe méltó,:tutik szólni, várni fogok mig befejezik a közbeszólásokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassék meghallgatni a szónokot mert ez is képviselői kötelesség! (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Szapáry Gyula miniszterelnök: Sokszor hal­lottam azt a megjegyzést és épen az előttem felszó­lalt képviselő úr is kifejezést adott azon nézetének, hogy a közigazgatási tisztviselőknek a megyék ál­tal való választása alkotmányunkkal teljesen össze van forrva és hogy ezen jog egy évezredre vezethető vissza. Én a kérdést ezen szempontból is meg kívá­nom világítani, hogy lássuk, vájjon helyt áll-e ezen felfogás ? Igaz, t. képviselőház, hogy a vármegyei intéz­mény akkor létesült, a­mikor e hazát megalapították, de azt mindenki tudja, hogy Csak a név ugyanaz és hogy az akkori vármegye egészen más szerkezetű volt, mint a mai. (Igaz ! ügy van­­ a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem volt az 1. képviselőház, sem közigazgatási szervezet, de még önkormányzati testü­let sem, hanem tisztán egyes várak közé foglalt terü­let, a­melyen az alkalmazott tisztviselők választásá­ról szó sem volt. (Igaz! Úgy van­­ jobbfelől.) De, t. képviselőház, ha törvénykönyveinkben lapozunk, kiviláglik az is, hogy már a XV-ik szá­zad végén, az 1486. 60-ik törvényczikk kimondta azt, hogy az alispánt a főispán nevezi ki és a tisztvi­selőknek három évre a megyék által való választását csak az 1723 évi 56. t.-czikk szabályozta véglegesen; de az is a jelenlegi tisztviselőknek csak egy részére és ezekre nézve is a főispán korlátlan kijelölési joga mel­lett, így t. képviselő­ház, semmikép sem áll az, hogy a választás joga ép oly régi volna, mint az alkotmány, mert a tisztviselők választása mindössze mintegy más­fél századra vezethető vissza és akkor is nem az összes közigazgatási tisztviselőkre, hanem azoknak csak egy részére terjedt ki. Mert tudják mindnyájan, a­kik 1848. előtt a megyei közéletben részt vettek, tisztviselők egy ré­szét, például a főjegyzőt is, a főispán nevezte ki. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De különben is az, hogy a múlt században miként intéztettek el az ügyek és mik vol­tak a közigazgatás igényei, az az akkori idők dolga; míg ma másfél század után, mikor az ország minden téren gyarapodott, mikor a szervezet minden tekin­tetben megváltozott, maga a közigazgatási szervezet nem lehet egyedül az a kivétel, a­mely megállhat azon ponton, a­melyen másfél század előtt volt. De nemcsak másfél század előtt, hanem 1848. előtt is igen könnyű volt a közigazgatási teendőket az akkori igények szerint tiszteletből, mellékfoglalkozáskép ellátni. De miből áll a közigazgatás mai felada­ta ? Ma a közigazgatási tisztviselő eljár a pénzügyi ügyekben, a közmunka-ügyekben , jártasnak kell len­nie az egészségügyi dolgokban, a katonai ügyekben, szóval egész lánczolata van a teendőknek, mely a közigazgatási tisztviselőtől várja elintézését. Ezen feladatok tömegének megoldása egy egy egész ember­nek, és­pedig képzett embernek teljes munkásságá­nak érvényesítését veszik igénybe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És, te hát, a közigazgatás tulajdonképi teen­dőin kívül vannak igen fontos teendők, melyekre a közigazgatási tisztviselőnek igen nagy befolyása van. Lássuk mindjárt a pénzügyi adminisztrácziót. Én régen tisztában vagyok magammal az iránt, hogy az ország pénzügyeinek helyes adminisztrácziója szo­­ros összeköttetésben kell, hogy legyen a közigazga­tási adminisztrációval és csak ha ezek egymást tá­mogatják, lehet a megkívántabb eredményt elérni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az együttműködés szük­séges az adók helyes és igazságos kivetése körül, hogy az adótárgyak el ne titkoltassanak, el ne csempésztes­­senek, hogy a községi pénzkezelés pontos legyen. És ennek kedvező hatása lesz nemcsak a pénz­ügyi adminisztrác­ióra, de az adófizetőkre is. (He­lyeslés jobbfelől.) Azonkívül nagyfontosságú érdek az, hogy a közigazgatás rendeztessék. Tudjuk, te­hát, hogy éveken át hazánk biztonsága érdekében millió­kat költöttünk hadügyi szervezetünkre és háború esetére a nemzet fiainak több százezrei kerülnek zászló alá. A mai hadviselés mellett egy igen nagyfontos­ságú momentum az, hogy a mozgósítás kellő időben megtörténjék, és hogy a háború ideje alatt a hézagok pótlására teljesen készen legyünk. (Zaj a szélsőbal­­oldalon.) Hasonlóképen igen fontos nemzeti és állami ér­dek, de egyszersmind fontos személyes érdeke mind­azoknak, kik a hadseregben vannak és hozzátartozó­iknak, hogy az adminisztrác­ió ezen fontos feladatai­nak helyesen megfelelni képesek legyenek. Azt méltóztatnak mondani, hisz ez most is meg­van , de méltóztassanak megengedni a bírálatot arra nézve, hogy már az én felfogásom szerint, nem a ma szolgáló egyének, de a szervezet hibája, hogy a köz­­igazgatás ezen nagyfontosságú feladatai ma nem min­den tekintetben intéztetnek el kellően. Ezen állításo­mat bátor leszek — saját szempontomból természe­tesen — indokolni. (Halljuk !) Mindenesetre visszás helyzet az, ha az ügyeket egyesek irányában azok intézzék, a­kik azoktól függő viszonyban vannak. És mindenesetre nagy ön­megtagadás szükséges ahhoz, hogy a befolyásos egyé­nek ügyét ne intézzék el a kevésbbé befolyásos egyé­nek rovására. (Helyeslés jobbfelől.) Ez maga elég fontos ok arra, hogy a mai rendszer megváltoztassák. És szerencsére van most a pályáknak egész sorozata, a­melyen a magyar ember, a magyar ifjúság, ha kiképezte magát, tért és alkalmaztatást nyer. Ilyen a bírói, az ügyvédi pálya, a pénzügyi adminisztráczió, a vasútnál és postánál való alkal­maztatás. Minek menjenek tehát kellő képzettségű egyének oly pályára, a­hol állásuk biztosítva nincs, a­hol ki vannak téve annak, hogy éppen akkor esnek ki talán, ha kötelességüket híven teljesítették. (Tet­szés a jobboldalon.­ Azt méltóztatnék mondani, hogy hiszen bizto­sítva van most már a közigazgatási tisztviselő állása, mert a megyék is megteremtették a nyugdíjalapot és ha valamelyik tisztviselő kimarad állásából, akkor nyugdíjban részesül. De azt hiszem, te hát, törekvő fiatal embernek nem megnyugvás az, hogy hat eszten­dei szolgálat után életének további részére, eset­leg nyugdíjt húz. (ügy van ! ügy van­ jobbfelől.) Azonban te­hát, hogy e kérdés csakugyan úgy van-e megoldva, hogy az érdekeltek igényei bizto­sítva vannak ? Igaz, hogy nem történt eddig húsz esztendő óta, de nincs kizárva a lehetőség, hogy ezentúl történhetik, mert régebben megtörtént, hogy a többségben lévő párt a megyében betölti a tisztviselői állásokat a saját pártjához tartozó egyénekkel , a hat esztendő lejártával pedig megváltozik a többség és az addig alkalmazottak kimaradnak a hivatalból. (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Nincs rá eset !) Ily esetben a megyei nyug­díjalapok semmikép sem elégségesek az igények kielégítésére. De van még egy kézzel fogható ok. (Hall­juk !) A törvényhozás szerintem helyesen csele­kedett akkor, midőn a közigazgatási gyakorno­kok intézményét léptette életbe és pedig úgy a megyei központokban, mint a szolgabirói hivatalok­ban. Ezen állomások szervezése czélszerű volt azért, hogy a tanulmányaikat végzett fiatal emberek a köz­­igazgatás terén gyakorlatot szerezhessenek maguk­nak. És daczára annak, hogy ezen állások évek óta szervezve vannak és több mint 400 ilyen állás van, melyet be lehetne tölteni, azokra nincsenek jelentke­zők. (Úgy van! Úgy van­ a jobboldalon.) Ennek következménye az, hogy szerintem sza­­bályellenesen, de, minthogy mást nem tehetnek, úgy segítenek magukon a megyék, hogy kvalifikáczióval biró egyének helyett alkalmaznak kezelő személy­zetet. Kun Miklós : A 360 forint az oka! (Zaj.) Polonyi Géza : A főispáni önkénytől félnek. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) A főispáni önkénytől félnek! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Már talán háromszor méltóztatott ezt mondani; ez talán elég lesz. (Élénk derültség.) Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: Tudom, hogy egyik ellenvetés az, hogy a fizetés csekély és azért nem jelentkeznek erre az állásra. De miért van az, hogy ezzel szemben in­gyen és oly nagy számmal, hogy nem is lehet őket alkalmazni, jelentkeznek gyakornokokul a bel­ügyminisztériumban és ott évek során át fizetés nél­kül szolgálnak ? (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez csak onnan lehet, hogy itt állandó alkalmazást remélnek, a megyei szolgá­latban pedig erre nem számíthatnak. (úgy van ! Úgy van­ a jobboldalon.) T. hát ! Minden egyébtől eltekintve, azt hiszem, már ezek elég világosan bizonyítják a mai rendszer tarthatatlanságát. Nem áll tehát az, hogy ezt a tör­vényt azért kívánjuk megalkottatni, hogy a kormány hatalma növeltessék (Élénk felkiáltások a szélső bal­oldalon : De igen!), hanem szükséges megalkotni ma­gának a közigazgatásnak, az állam és az egyes polgárok érdekében. (Úgy van! úgy van f élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.­ Azt mondják továbbá, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megcsonkítja a megyék jogait és ezáltal veszélyezteti azok fennállását. Ámde, ha az összehasonlítást az 1848. előtt fennállott megyével méltóztatnak tenni, a­mi különben épen az általam mondottaknál fogva nem helyes, akkor ezen jogok elkobzását esetleg beismerném; de ha az összeha­sonlítást azon megyével méltóztatnak tenni, a­mely az 1870. XLII. és az 1886. XXVI. t.-cz. alapján ma fennáll, akkor kivéve a tisztviselők válasz­tási jogának elvételét, a megye jogai nemcsak hogy nem csonkittatnak,­­ de igen nagy mértékben kitágittatnak. (Ellenmondások a szélső­baloldalon. Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) ennélfogva ezen törvényjavaslatnak jogfosztási szándékot impu­­tálni nem lehet. Hallottam sok oldalról, hogy a megyéket a köz­szabadság biztosítása végett kell erősíteni. Ezen né­zetet teljesen tévesnek találom. A közszabadság biz­tosítékait nem az ország egyes részeinek, nem a tör­vényhatóságnak, hanem az egységes magyar államnak erősítésében kell keresni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha az egységes magyar állam azon helyzetben lesz, hogy érdekeit minden irányban megvédheti, ha az állami intézmények olyanok lesznek, hogy azokban egyesek, testületek, és törvényhatóságok jogaiknak biztosítékait találják, ebben fogjuk találni a közsza­badság valódi garanciáit. (Helyeslés jobb felől.) Fel­fogásom szerint az 1848-diki törvényhozásnak egyik kitűnő vívmánya, hogy az egységes magyar állam­nak alapjait rakta le, és hogy az ország, a nemzet akaratának nyilvánítását a parlament kezébe tette le. Ezen hatalom mellett, vagy ezen ha­talommal szemben más hatóságot létesíteni, felfogá­som szerint teljesen helytelen és retrográd lépést je­­lentene. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ezen törvényjavaslat a megyék jogait megcsonkítja-e, annak megítélésére első­sorban, vagy legalább nagy részben a megyék vannak hi­vatva. Midőn ezen javaslatot márczius elején benyújtottam, a túloldal azon kívánságot fejezte ki velem és a ház többségével szemben, hogy a tör­vényjavaslat véleményadás végett a vármegyéknek adassék ki. Pozitív indítvány ez irányban nem létetett; ha létetett volna, elleneztem volna, mert nem tartom parlamentárisnak, hogy a törvényhozó testületen kí­vül más hatóság felhívassék valamely törvényjavas­latról nyilatkozni. De konstatálom, hogy a letelt há­rom havi időszak, a­melyben a törvényhatóságok ta­vaszi közgyűléseiket szokták tartani, alkalmat adott arra, hogy megtörténjék az, a­mit önök oly forrón óhajtottak és az eredmény az, hogy a megyék igen nagy része éppen a közigazgatási reform mellett nyi­latkozott. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt fogják állítani, te­hát, legalább a­kik a kö­rülményeket ismerik, nem fogják mondani, hogy a megyéknek ezen határozatai miniszteri vagy főispáni presszió folytán keletkeztek. Ezt nem mondhatják, mert nyilvánvaló, hogy ez a meggyőződésnek kifolyása volt. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon: Hivatalos többség!) Ezen általános megjegyzéseim után áttérek most annak kijelentésére, hogy a közigazgatásnak ál­talam beterjeztett és a ház asztalán fekvő reformja­vaslata igen természetesen nem meríti ki a közigaz-­szélsőbalon.)

Next