Pesti Napló esti kiadás, 1891. május (42. évfolyam, 119-147. szám)
1891-05-29 / 146. szám
Budapest, 1891.Péntek, május 29. 146. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, május 29. III. Sándor és a moszkvai ut. Sándor czárnak a múlt szombatom hivatalosan közzétett programm szerint hétfőn kellett volna Moszkvába utaznia. Az utazás azonban mindez ideig elmaradt, mégpedig mint magánhírek jelentik, valami merénylet miatt, melyet a nihilisták terveztek. Noha e hírben nincs semmi meglepő, mert Moszkva, mint igazi orosz város, egyik középpontja a nihilizmusnak, ezúttal mégis csak fentartással fogadhatjuk az ide vonatkozó jelentést. Eddig csak az bizonyos, hogy a czár utazása halasztást szenvedett. Ez mindenesetre meglepő dolog s nagyon érthető, ha most a halasztás okait keresve, a nihilistákat is belekeverik a dologba. De még sem állíthatni, hogy más ok nem idézhette volna elő a halasztást, mely mindenütt a legnagyobb csodálkozást kelti. A czár azért ment volna a héten Moszkvába, hogy ott különböző ünnepélyeken jelen legyen; mostanra tervezték például a közép-ázsiai kiállítás megnyitását s a II. Sándor czárnak emelendő szobor alapkő-letételét. Mindezt azonban el lehetett halasztani. Csakhogy voltak e héten halasztást nem tűrő ünnepélyek is, melyeket tehát a czár részvétele nélkül kellett megtartani. S így tegnapelőtt, május 27-én volt nyolczadik évfordulója III. Sándor czár koronázásának s ez évfordulót nagy fénynyel, Szergius nagyherczeg-kormányzó részvételével ülték meg. De maga a czár távol maradt, noha éppen azért akart a koronázó városba utazni, hogy maga is ott legyen e reá nézve oly emlékezetes eseménynél. Ha tehát még sem jelent meg, itt kétségkívül fontos okoknak kellett közreműködniök s nagyon természetes, hogy ez utazás elhalasztását most mindenféle rejtélyes dologgal hozzák kapcsolatba. Ez annál természetesebb, mert a czár úti programmját különben is csak az utolsó pillanatban szokták közzé tenni. Most is csak szombaton történt ez s így annak az oknak, mely miatt az utazás elmaradt, a szombat és hétfő közötti időben egészen előre láthatatlanul kellett fölmerülnie. Ma még ez okokat homály borítja s azért tág tere nyílik a találgatásnak. De remélhetőleg az okok Oroszország specziális belviszonyaival állanak kapcsolatban s nem az európai politika láthatárán merült föl oly esemény, mely a czárt nem engedi székvárosából távozni. A nemzetközi helyzetet illetőleg még mindig csupa megnyugtató jelentések vannak előttünk s alapos a remény, hogy orosz részről sem akarnak ez idő szerint az eddigi tartózkodásból kilépni. Vilmos császár Hollandban. II. Vilmos német császár, mint Amsterdamból Írják, a császárné és igen nagyszámú kíséret társaságában június hó 3- án érkezik az említett városba, hol három napot fog tölteni. A császári vendégek a királyi palotában fognak lakni, hol Emma régenskirályné s Vilma a kiskorú királynő fogadják őket. Kíséretük részben hajón, részben vasúton érkezik. A látogatásnak teljesen hivatalos jellege van, mert a császárt báró Marschall államtitkár s több más diplomata fogja kitérni. A látogatás a hollandi lakosság körében élénk lelkesedést kelt s nem csupán az udvar fogja a vendégeket a hivatalos pompa mellett a legmelegebb rokonszenvvel fogadni, hanem maga a nép is. Már mindenfelől megkezdték az előkészületeket a fogadtatás ünnepélyességeihez. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 29- én A közigazgatási reform tárgyalása ma kezdődött el a képviselőházban. A pártok valamennyien nagy számmal jelentek meg, és a hangulat meglehetősen ünnepélyes volt, mikor az elnök a napirendet kimondta,és Perczel Dezső, a közigazgatási bizottság előadója fölment az előadói székre, hogy megtartja a hivatalos bevezetést ahhoz a könyvhöz, melybe a régi választott megye helyett a kinevezett megye lesz beírva. Az előadó igen ildomos és minden provokáczió nélkül való beszédet mondott, ámde még ez is elég volt, hogy a függetlenségi párt többször hevesen félbeszakítsa. Perczel után Szederkényi Nándor szólalt fel a függetlenségi párt részéről és másfél órán át fejtegette a választási rendszer előnyeit és az alkotmányos aggályokat, melyeket a kinevezési rendszer felidéz. Végül beterjesztette a függetlenségi párt határozati javaslatát. Szederkényi után gróf Szapáry Gyula miniszterelnök szólalt fel, kinek beszéde elején a függetlenségi párt nagyon izgatott és nyugtalan volt. De Szapáry nem hagyta megzavartatni magát sem higgadtságában, sem beszédében. A miniszterelnök beszéde röviden delelősen ölelte fel a kérdést és hangsúlyozta, hogy ő már 1874-ben is, mint akkor belügyminiszter, az államosításnak híve volt. A miniszterelnök több irányban tett határozott és megnyugtató nyilatkozatot. Szólt a nepotizmus ellen és a közigazgatási tisztviselők megbízhatósága mellett. Föltárta a reform szükségét az egységes magyar állam érdekében, s hivatkozott arra, hogy a megyék túlnyomó része is, anélkül, hogy a kormány befolyást gyakorolt volna azokra,az államosítás mellett nyilatkozott. A szőnyegen levő javaslat közvetlen folyományai gyanánt a gyám és gondnoksági, a közigazgatási bírósági és a községi törvényeket jelölte meg, mint melyek közvetlenül fognak következni. Kijelenti, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény a jelenlegivel egyidejűleg fog életbe lépni. Kimondta továbbá a kormány teljes szolidaritását a közigazgatási bizottság által kidolgozott törvényjavaslatra nézve, két pont kivételével, (közgyűlés összehívása, póttagok) melyeket azonban nem tekint olyanoknak, hogy azok visszamódosítását elvi fontosságúnak tekintené. Végül a miniszterelnök a nemzetiségekről szólt, kiket e javaslat nem akar elnyomni s kiknek jó juszticziát és jó és igazságos adminisztrácziót, épp úgy amint az állam minden polgárának, joguk van követelni. A ház túlnyomó nagy része éljenzéssel fogadta a miniszterelnök beszédét. Utolsó szónok Szabó Imre volt, ki a javaslat mellett szólalt fel, s ma tartotta szűzbeszédét. Rokonszenves szónok, kinek kissé keresett választékossága nem vált a hallgatóságra nézve egyhangúvá, jó előadása miatt. A jobboldal megéljenezte. Holnap Justh Gyula kezdi a vitát, s utána Apponyi következik. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Széll Ákos, Josipovich Géza, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: gr. Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Baross Gábor, gr. Bethlen András, Josipovich Imre, gr. Csáky Albin, b. Fejérváry Géza. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Baranyi Ödön országgyűlési képviselő levelét, melyben egészségi szempontból két havi, — Zoltán János országgyűlési képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása czéljából f. évi június hó 1-től hat heti, — és dr. Bornemisza Károly orsz. képviselő levelét, melyben fegyver-gyakorlatra való behivatása folytán f. évi junius hó 1 -től négy heti szabadságidőt kér. A kért szabadságidő megadatik. Bemutatja továbbá a földmivelésügyi m. felr. miniszternek átiratát, mely szerint Koczkár Zsigmond országgyűlési képviselő a felső-tegricskai vizlecsapoló társulathoz miniszteri biztossá neveztetett, ki. Tudomásul vétetik. Bemutatja továbbá a főrendiház elnökének átiratát, melynek kapcsában megküldi az országos levéltárnok elismervényét, az 1887—92-iki országgyűlés negyedik szakának berekesztését és az ötödik ülésszakának megnyitását nyilvánító kegyelmes kir. leiratnak az országos levéltárban történt elhelyezéséről. Az átirat tudomásul vétetvén a ház irodájában helyeztetik el. Bemutatja végre Temes vármegye közönségének feliratát, melyben a közigazgatás és az önkormányzat a vármegyékben szóló törvényjavaslatot elfogadni és törvényerőre emelni kéri; Zólyom vármegye közönségének feliratát, melyben azt kéri, hogy a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat csak a közigazgatási bíróságról, az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról és a fegyelmi eljárásról szóló törvényekkel egyidejűleg léptettessék életbe. Esztergom vármegye közönségének feliratát, melyben Bars vármegyének felterjesztését pártolván, az állami tűzkár biztosítási rendszernek behozatalát kéri; a Szabolcs vármegyei községi és közjegyzői egyletnek Zoltán János képviselő által beadott kérvényét, melyben a közigazgatási törvényjavaslat némely szakaszainak módosítását kéri; — végre Karancs község polgárainak Szendrey Gerzson, — Kis-Harsány, Rékas, Szeged város, Szent- András, Sándorháza s Bene-Szent-László községek polgárainak Papp Elek, — Szerep község polgárainak Illés Bálint, — Szentes város polgárainak Tors Kálmán, — Bajoa, Kis-Győr, Nagy-Perkáta és Paptamási községek polgárainak Lukács Gyula, Decs község polgárainak Boda Vilmos képviselő által beadott kérvényeit, melyekben az önkormányzatnak, illetőleg a tisztviselők választási jogainak fentartását kérik. Mindezen feliratok és kérvények kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Harmadszori felolvasásban is elfogadtatik a rézváltópénz szaporításáról szóló törvényjavaslat. Megküldetik a főrendiháznak, miután az erre vonatkozó jegyzőkönyv hitelesíttetik. A közigazgatás reformja. Következik »a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben« szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Perczel Dezső előadó mindenekelőtt ismerteti a törvényjavaslat főbb alapelveit s hangsúlyozza, hogy a reform következtében nem lesznek többé választott, hanem kinevezett tisztviselők. (Nagy zaj, közbekiáltások a szélsőbalon, »Helyre!« kiáltások jobbról). Históriai szempontból vázolja, minő törvényhozási intézkedések történtek az utolsó évtizedekben oly irányban, hogy a vármegyékben a kormány felügyeleti joga mentül jobban kiterjesztessék. A bírósági szervezet megállapítása már korlátolta a megyék jogát, a közigazgatásról szóló 1872. tcz. pedig biztosította a főispánok nagyobb jogát. (Nagy zaj és kiáltások a szélsőbalon: »Nem röstellik bevallani!«) Az 1883. törvény, mely a tisztviselők minősítését kimondotta, még szűkebb korlátok közé szorította a megyei tisztviselők választását. Da bármennyire iparkodtak is a megyei közigazgatást időről-időre rendezni és javítani, azért még ma is ott vagyunk, hogy Magyarországon körülbelül annyiféle közigazgatás van, ahány megye. A rendszer változtatása politikai szempontból is szükséges, mert ma a törvényhatóságok felében a magyarság kisebbségben van. (Nagy zaj. Kiáltások a szélsőbalon : »Most hivatalosan konstatálják, hogy a magyarság Magyarországon kisebbségben van !« »Ki kell vándorolnunk !« stb) A közigazgatás javítása czéljából összehívott szaktanácskozáson a szakértők egyhangúlag a kinevezés mellett foglaltak állást. (Nagy zaj a szélsőbalon. Kiáltások: »Főispánok javasolták !«) Elnök kéri a közbeszólókat, hogy beszéljenek majd, ha sor kerül rájuk. (Felkiáltások a szélsőbalon : »Fogunk is!«) Perczel Dezső folytatja a javaslat ismertetését. A törvényjavaslat úgy kontemplálja, hogy a kinevezett tisztviselők választói üléseken, vagy körmenetekben nem vehetnek részt s egyáltalán a megyék politikai jogai megőriztessenek. (Zaj és gúnyos ellenmondások a szélsőbalon.) Rátér ezután a fegyelmi eljárás kérdésére s elmondja, hogy a javaslat addig is, míg az új fegyelmi törvény létesíttetnék, egy új rendelkezést vett fel, melynek értelmében a tisztviselők elmozdítása csakis minisztertanácsi határozat alapján történhetik. Megnyugvással vette a közigazgatási bizottság tudomásul azt is, hogy a kormány a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot, mely máris munkában van, a jövő őszi ülésszakon benyújtani szándékozik és összes befolyását oda fogja irányítani, hogy az minél előbb törvény erejére emeltessék és hogy a kormány szándéka az, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvénynyel egyidejűleg lépjen életbe. Konferencziákon és sajtóban számos kifogást emeltek a törvényjavaslat ellen. Ezek közül csak egy-kettőre akar ezúttal reflektálni, s elsősorban a javaslatból bizonyítja annak az állításnak alaptalanságát, mintha a reform a kormány omnipotenciáját öregbítené. (Gúnyos kiáltások a szélsőbalon.) Gyönge kormány még egyetlen nemzetet sem tett nagggyá. A reform a kormányt erőssé teszi, de az országgyűlésnek ellenőrzési joga mindenkép megmarad. (Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) A közigazgatási bizottság nevében általánosságban elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés jobbfelől. Gúnyos zaj a szélsőbalon.) Szederkényi Nándor érzi helyzetének nehéz voltát, midőn a ház többségének előre képződött hangulatával szemben a törvényjavaslat elvetését kell kérnie. Minden közigazgatásnak összhangban kell állania az illető ország alkotmányával. Nálunk az alkotmányosság alapja eddig a megyei önkormányzat volt s ha ezt megsemmisítjük, alkotmányunkat ássuk alá. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Az ázsiai állapotokat, melyekkel felhozakodni szeretnék, nem a megyei önkormányzat, hanem a Bach-rendszer idézte elő. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Midőn a Bach-rendszer lejártával Tisza Kálmán került uralomra , minden alkotáson ott volt a kicsinyes párttekintet, csuda-e, ha Sennyny e házban ázsiai állapotokról beszélt? Várjon a józan észszel összeegyeztethető politika-e az, ha egy nemzet, mely államiságában nem is független, összes erejét egy helyre koncentrálja ? S a józan észszel összeegyeztethető-e, hogy az összes hatalmat egy időszaki kormány kezében összpontosítsák ? Még ha vitatható volna is az, hogy a kinevezési rendszer jobb közigazgatást teremt, a mi speciális viszonyaink akkor sem engedik meg annak behozatalát. Ily körülmények között határozottan visszautasítja az előadónak azon állítását, hogy az új rendszer az önkormányzatnak csak átalakulása és annak jogait nem veszélyezteti. Tizenöt év óta minden törvényben az a törekvés nyilvánult, hogy a kormány hatalma táguljon. Ennek a törekvésnek esik áldozatául a megyei önkormányzat is. A szabadelvű párt akkor követte el a legnagyobb bűnt, midőn először hozzájárult a megyei önkormányzat átalakításához, mely a kormány hatalmát megnövesztette. Nem szabad egy ezredéves intézményt egyszerre gyökerestől kitépni és azt ígérni, hogy a szabadság biztosítékait tartalmazó javaslatok a jövő napokban fognak következni. Még ha volna oka bízni kormányígéretekben, akkor sem tarthatná azokat a jelen esetben elegendőknek. Ennélfogva pártja nevében a következő határozati javaslatot nyújt be, mely hangsúlyozza, hogy a beterjesztett javaslat által alkotmányunk alól annak egyik sarkalatos alapköve fog kivétetni s a magyar törvényhozás segélyével,sőt önkénytes megegyezésével törekszenek elérni azt,mire múlt századokban az erőszakos önkény is sikertelenül törekedett. Éppen azért indítványozza, határozza el a ház, hogy az államosítási törvényjavaslat a tárgyalás alapjául el nem fogadtatik s a kormány utasíttatik, hogy terjeszszen elő oly javaslatokat, melyek a megyei rendszernek a szabad választás mellett való fentartásával a közigazgatási bíróság szervezési és tisztviselői szolgálati rendjének és felelősségre vonásuknak szabályozása, továbbá az országos képviselőválasztások tisztaságának és szabadságának biztosítása és a kérvénynyel megtámadott választások kúriai bírósági eldöntése által egyrészről a parlament függetlenségét, másrészről a jó közigazgatást és a közszabadságok sértetlen gyakorlását biztosítják. (Zajos, hosszantartó éljenzés. Kiáltások: »Halljuk még egyszer!« »Hadd olvassa fel a jegyző !«) Madarász József jegyző újból felolvassa a határozati javaslatot. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl. Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : 5 perczet kérünk!) Elnök: Kérem a ház t. tagjait, méltóztassék figyelembe venni, hogy ma már csak annyi idő van hátra, amennyi alatt egy szónok mondhatja el beszédét. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azért lehet !) Méltóztassék tehát a szónokot meghallgatni s a tanácskozást közbeszólásokkal nem gátolni. (Helyeslés jobbfelől.) Gróf Szapáry minisztereink: T. ház! (Zaj ) Gróf Károlyi Gábor: Bereked a miniszterelnök. Elnök : Csendet kérek képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Gróf Károlyi Gábor: Én csak az ő érdekében mondom! Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: Meg fogom várni, amíg gr. Károlyi Gábor kibeszélte magát, én majd csak azután fogok szólni. (Halljuk!) Gróf Károlyi Gábor: Én azt csak a miniszter úr kedvéért mondtam. (Zaj.) Elnök: A képviselő úrnak nincs joga belebeszélni . Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök: T. ház (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Csanády Sándor: A szószékre! Nem halljuk ! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre ! Rendre !) Elnök: Csanády képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot, máskép rendre fogom utasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Csanády Sándor kimondja az igazat! (Derültség.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn öt negyed évvel ezelőtt ezen helyről legelőször felszólaltam, kifejeztem nemcsak a magam, hanem a kormány nevében is azt, hogy a kormánynak szándéka a közigazgatás reformjára nézve mentős előbb törvényjavaslatot benyújtani. Hogy akkor tetteme nyilatkozatomnak megfeleljek, igyekeztem a rendelkezésre állott, aránylag rövid időt kellőleg felhasználni. T. hát ! 1848 óta sokat foglalkozott úgy a törvényhozás, mint a publicisztika azon kérdéssel, hogy a parlamentáris kormányforma miként egyeztethető össze a megyei rendszerrel; de ez a kérdés mindeddig meg nem oldatott. A törvényhozás tekintettel a megyei intézmény iránti kegyeletre, kísérletet tett több irányban. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) kísérletet tett több alkalommal arra, hogy ezen két rendszert összeegyeztesse, de mivel a közszolgálatnak oly fontos ágát, mint a belügyi kormányzat, nem lehet úgy hagyni, hogy rendelkezéseinek végrehajtására saját közegei ne legyenek, ezen helyzet mindinkább tarthatatlannak bizonyult és én, t. képviselőház, már 17 évvel ezelőtt, midőn először foglaltam el a belügyi tárcát, meg voltam arról győződve, hogy előbb-utóbb a kérdésnek csak az az egy megoldása lesz, hogy a végrehajtó hatalom közegei az állam által kineveztessenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Ezen megoldást én azóta mindig csak idő kérdésének tekintettem, csak azon idő kérdésének t. i. mig ezen nézet általánossá válik. És épen azon jelenségek, amelyeknek mintegy három hónap óta tanúi voltunk, amióta ezen javaslatot benyújtottam, világosan mutatják, hogy ezen kérdés most már annyira megérett, hogy az említett irányban megoldható. (Igaz ! Ügy van ! a jobboldalon. Nyugtalanság és zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Sokan mondták és épen most hallottuk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Konstatálni akarom azon különbséget, mely a ház két oldala közt észlelhető. Ezen oldal egészen nyugodtan meghallgatja a túloldal szónokát................. Ugron Gábor: Tessék az elnökre bízni a tanácskozás vezetését ! (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök : Én a véleményemet megmondhatom erről is. (Helyeslés jobb felől.) Ezen oldal egész nyugalommal hallgatta a túloldal szónokát, de hasonlót nem tapasztalunk onnan. (Zajos helyeslés jobbfelől) » T. képviselőház ! Éppen az előbb hallottuk és éppen azon oldalról hangsúlyozták azt...........(Nagy zaj és közbeszólások a szélső baloldalon.) Csanády Sándor : Képviselői kötelesség ! Szapáry Gyula miniszterelnök: Valahányszor közbe méltó,:tutik szólni, várni fogok mig befejezik a közbeszólásokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérem, méltóztassék meghallgatni a szónokot mert ez is képviselői kötelesség! (Zajos helyeslés a jobb oldalon.) Szapáry Gyula miniszterelnök: Sokszor hallottam azt a megjegyzést és épen az előttem felszólalt képviselő úr is kifejezést adott azon nézetének, hogy a közigazgatási tisztviselőknek a megyék által való választása alkotmányunkkal teljesen össze van forrva és hogy ezen jog egy évezredre vezethető vissza. Én a kérdést ezen szempontból is meg kívánom világítani, hogy lássuk, vájjon helyt áll-e ezen felfogás ? Igaz, t. képviselőház, hogy a vármegyei intézmény akkor létesült, amikor e hazát megalapították, de azt mindenki tudja, hogy Csak a név ugyanaz és hogy az akkori vármegye egészen más szerkezetű volt, mint a mai. (Igaz ! ügy van a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Nem volt az 1. képviselőház, sem közigazgatási szervezet, de még önkormányzati testület sem, hanem tisztán egyes várak közé foglalt terület, amelyen az alkalmazott tisztviselők választásáról szó sem volt. (Igaz! Úgy van jobbfelől.) De, t. képviselőház, ha törvénykönyveinkben lapozunk, kiviláglik az is, hogy már a XV-ik század végén, az 1486. 60-ik törvényczikk kimondta azt, hogy az alispánt a főispán nevezi ki és a tisztviselőknek három évre a megyék által való választását csak az 1723 évi 56. t.-czikk szabályozta véglegesen; de az is a jelenlegi tisztviselőknek csak egy részére és ezekre nézve is a főispán korlátlan kijelölési joga mellett, így t. képviselőház, semmikép sem áll az, hogy a választás joga ép oly régi volna, mint az alkotmány, mert a tisztviselők választása mindössze mintegy másfél századra vezethető vissza és akkor is nem az összes közigazgatási tisztviselőkre, hanem azoknak csak egy részére terjedt ki. Mert tudják mindnyájan, akik 1848. előtt a megyei közéletben részt vettek, tisztviselők egy részét, például a főjegyzőt is, a főispán nevezte ki. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De különben is az, hogy a múlt században miként intéztettek el az ügyek és mik voltak a közigazgatás igényei, az az akkori idők dolga; míg ma másfél század után, mikor az ország minden téren gyarapodott, mikor a szervezet minden tekintetben megváltozott, maga a közigazgatási szervezet nem lehet egyedül az a kivétel, amely megállhat azon ponton, amelyen másfél század előtt volt. De nemcsak másfél század előtt, hanem 1848. előtt is igen könnyű volt a közigazgatási teendőket az akkori igények szerint tiszteletből, mellékfoglalkozáskép ellátni. De miből áll a közigazgatás mai feladata ? Ma a közigazgatási tisztviselő eljár a pénzügyi ügyekben, a közmunka-ügyekben , jártasnak kell lennie az egészségügyi dolgokban, a katonai ügyekben, szóval egész lánczolata van a teendőknek, mely a közigazgatási tisztviselőtől várja elintézését. Ezen feladatok tömegének megoldása egy egy egész embernek, éspedig képzett embernek teljes munkásságának érvényesítését veszik igénybe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És, te hát, a közigazgatás tulajdonképi teendőin kívül vannak igen fontos teendők, melyekre a közigazgatási tisztviselőnek igen nagy befolyása van. Lássuk mindjárt a pénzügyi adminisztrácziót. Én régen tisztában vagyok magammal az iránt, hogy az ország pénzügyeinek helyes adminisztrácziója szoros összeköttetésben kell, hogy legyen a közigazgatási adminisztrációval és csak ha ezek egymást támogatják, lehet a megkívántabb eredményt elérni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az együttműködés szükséges az adók helyes és igazságos kivetése körül, hogy az adótárgyak el ne titkoltassanak, el ne csempésztessenek, hogy a községi pénzkezelés pontos legyen. És ennek kedvező hatása lesz nemcsak a pénzügyi adminisztrációra, de az adófizetőkre is. (Helyeslés jobbfelől.) Azonkívül nagyfontosságú érdek az, hogy a közigazgatás rendeztessék. Tudjuk, tehát, hogy éveken át hazánk biztonsága érdekében milliókat költöttünk hadügyi szervezetünkre és háború esetére a nemzet fiainak több százezrei kerülnek zászló alá. A mai hadviselés mellett egy igen nagyfontosságú momentum az, hogy a mozgósítás kellő időben megtörténjék, és hogy a háború ideje alatt a hézagok pótlására teljesen készen legyünk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hasonlóképen igen fontos nemzeti és állami érdek, de egyszersmind fontos személyes érdeke mindazoknak, kik a hadseregben vannak és hozzátartozóiknak, hogy az adminisztráció ezen fontos feladatainak helyesen megfelelni képesek legyenek. Azt méltóztatnak mondani, hisz ez most is megvan , de méltóztassanak megengedni a bírálatot arra nézve, hogy már az én felfogásom szerint, nem a ma szolgáló egyének, de a szervezet hibája, hogy a közigazgatás ezen nagyfontosságú feladatai ma nem minden tekintetben intéztetnek el kellően. Ezen állításomat bátor leszek — saját szempontomból természetesen — indokolni. (Halljuk !) Mindenesetre visszás helyzet az, ha az ügyeket egyesek irányában azok intézzék, akik azoktól függő viszonyban vannak. És mindenesetre nagy önmegtagadás szükséges ahhoz, hogy a befolyásos egyének ügyét ne intézzék el a kevésbbé befolyásos egyének rovására. (Helyeslés jobbfelől.) Ez maga elég fontos ok arra, hogy a mai rendszer megváltoztassák. És szerencsére van most a pályáknak egész sorozata, amelyen a magyar ember, a magyar ifjúság, ha kiképezte magát, tért és alkalmaztatást nyer. Ilyen a bírói, az ügyvédi pálya, a pénzügyi adminisztráczió, a vasútnál és postánál való alkalmaztatás. Minek menjenek tehát kellő képzettségű egyének oly pályára, ahol állásuk biztosítva nincs, ahol ki vannak téve annak, hogy éppen akkor esnek ki talán, ha kötelességüket híven teljesítették. (Tetszés a jobboldalon. Azt méltóztatnék mondani, hogy hiszen biztosítva van most már a közigazgatási tisztviselő állása, mert a megyék is megteremtették a nyugdíjalapot és ha valamelyik tisztviselő kimarad állásából, akkor nyugdíjban részesül. De azt hiszem, te hát, törekvő fiatal embernek nem megnyugvás az, hogy hat esztendei szolgálat után életének további részére, esetleg nyugdíjt húz. (ügy van ! ügy van jobbfelől.) Azonban tehát, hogy e kérdés csakugyan úgy van-e megoldva, hogy az érdekeltek igényei biztosítva vannak ? Igaz, hogy nem történt eddig húsz esztendő óta, de nincs kizárva a lehetőség, hogy ezentúl történhetik, mert régebben megtörtént, hogy a többségben lévő párt a megyében betölti a tisztviselői állásokat a saját pártjához tartozó egyénekkel , a hat esztendő lejártával pedig megváltozik a többség és az addig alkalmazottak kimaradnak a hivatalból. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nincs rá eset !) Ily esetben a megyei nyugdíjalapok semmikép sem elégségesek az igények kielégítésére. De van még egy kézzel fogható ok. (Halljuk !) A törvényhozás szerintem helyesen cselekedett akkor, midőn a közigazgatási gyakornokok intézményét léptette életbe és pedig úgy a megyei központokban, mint a szolgabirói hivatalokban. Ezen állomások szervezése czélszerű volt azért, hogy a tanulmányaikat végzett fiatal emberek a közigazgatás terén gyakorlatot szerezhessenek maguknak. És daczára annak, hogy ezen állások évek óta szervezve vannak és több mint 400 ilyen állás van, melyet be lehetne tölteni, azokra nincsenek jelentkezők. (Úgy van! Úgy van a jobboldalon.) Ennek következménye az, hogy szerintem szabályellenesen, de, minthogy mást nem tehetnek, úgy segítenek magukon a megyék, hogy kvalifikáczióval biró egyének helyett alkalmaznak kezelő személyzetet. Kun Miklós : A 360 forint az oka! (Zaj.) Polonyi Géza : A főispáni önkénytől félnek. (Zaj. Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) A főispáni önkénytől félnek! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Már talán háromszor méltóztatott ezt mondani; ez talán elég lesz. (Élénk derültség.) Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: Tudom, hogy egyik ellenvetés az, hogy a fizetés csekély és azért nem jelentkeznek erre az állásra. De miért van az, hogy ezzel szemben ingyen és oly nagy számmal, hogy nem is lehet őket alkalmazni, jelentkeznek gyakornokokul a belügyminisztériumban és ott évek során át fizetés nélkül szolgálnak ? (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez csak onnan lehet, hogy itt állandó alkalmazást remélnek, a megyei szolgálatban pedig erre nem számíthatnak. (úgy van ! Úgy van a jobboldalon.) T. hát ! Minden egyébtől eltekintve, azt hiszem, már ezek elég világosan bizonyítják a mai rendszer tarthatatlanságát. Nem áll tehát az, hogy ezt a törvényt azért kívánjuk megalkottatni, hogy a kormány hatalma növeltessék (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon : De igen!), hanem szükséges megalkotni magának a közigazgatásnak, az állam és az egyes polgárok érdekében. (Úgy van! úgy van f élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon. Azt mondják továbbá, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megcsonkítja a megyék jogait és ezáltal veszélyezteti azok fennállását. Ámde, ha az összehasonlítást az 1848. előtt fennállott megyével méltóztatnak tenni, ami különben épen az általam mondottaknál fogva nem helyes, akkor ezen jogok elkobzását esetleg beismerném; de ha az összehasonlítást azon megyével méltóztatnak tenni, amely az 1870. XLII. és az 1886. XXVI. t.-cz. alapján ma fennáll, akkor kivéve a tisztviselők választási jogának elvételét, a megye jogai nemcsak hogy nem csonkittatnak, de igen nagy mértékben kitágittatnak. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbfelől. Halljuk! Halljuk!) ennélfogva ezen törvényjavaslatnak jogfosztási szándékot imputálni nem lehet. Hallottam sok oldalról, hogy a megyéket a közszabadság biztosítása végett kell erősíteni. Ezen nézetet teljesen tévesnek találom. A közszabadság biztosítékait nem az ország egyes részeinek, nem a törvényhatóságnak, hanem az egységes magyar államnak erősítésében kell keresni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha az egységes magyar állam azon helyzetben lesz, hogy érdekeit minden irányban megvédheti, ha az állami intézmények olyanok lesznek, hogy azokban egyesek, testületek, és törvényhatóságok jogaiknak biztosítékait találják, ebben fogjuk találni a közszabadság valódi garanciáit. (Helyeslés jobb felől.) Felfogásom szerint az 1848-diki törvényhozásnak egyik kitűnő vívmánya, hogy az egységes magyar államnak alapjait rakta le, és hogy az ország, a nemzet akaratának nyilvánítását a parlament kezébe tette le. Ezen hatalom mellett, vagy ezen hatalommal szemben más hatóságot létesíteni, felfogásom szerint teljesen helytelen és retrográd lépést jelentene. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ezen törvényjavaslat a megyék jogait megcsonkítja-e, annak megítélésére elsősorban, vagy legalább nagy részben a megyék vannak hivatva. Midőn ezen javaslatot márczius elején benyújtottam, a túloldal azon kívánságot fejezte ki velem és a ház többségével szemben, hogy a törvényjavaslat véleményadás végett a vármegyéknek adassék ki. Pozitív indítvány ez irányban nem létetett; ha létetett volna, elleneztem volna, mert nem tartom parlamentárisnak, hogy a törvényhozó testületen kívül más hatóság felhívassék valamely törvényjavaslatról nyilatkozni. De konstatálom, hogy a letelt három havi időszak, amelyben a törvényhatóságok tavaszi közgyűléseiket szokták tartani, alkalmat adott arra, hogy megtörténjék az, amit önök oly forrón óhajtottak és az eredmény az, hogy a megyék igen nagy része éppen a közigazgatási reform mellett nyilatkozott. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt fogják állítani, tehát, legalább akik a körülményeket ismerik, nem fogják mondani, hogy a megyéknek ezen határozatai miniszteri vagy főispáni presszió folytán keletkeztek. Ezt nem mondhatják, mert nyilvánvaló, hogy ez a meggyőződésnek kifolyása volt. (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon: Hivatalos többség!) Ezen általános megjegyzéseim után áttérek most annak kijelentésére, hogy a közigazgatásnak általam beterjeztett és a ház asztalán fekvő reformjavaslata igen természetesen nem meríti ki a közigaz-szélsőbalon.)