Pesti Napló, 1891. június (42. évfolyam, 149-177. szám)

1891-06-01 / 149. szám

149. szám Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m­-é­p­ü­l­e­t. AL lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, 1891. Hétfő, junius 1. Politikai napilap. 43. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különkü­ldése kívántatik, postabélyegre távoliként 55 kr., évnegyedenként 1 forint felü­lfizetőnap. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a, »Pesti IsTapló« kiadó-hivatalába Bud­apest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Ára 3 kr, vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, május 31. A lapok Apponyi beszédéről. A lapok ma kivé­tel nélkül gróf Apponyi tegnapi beszédével foglal­koznak, és annak tükrében vizsgálják a politikai helyzetet. Természetes, hogy a sajtó különböző ár­nyalata és pártállása szerint a beszéd a legellentéte­sebb magyarázatokkal találkozik. Minden vélemény megegyez azonban arra nézve, hogy Apponyi tegnapi beszéde rendkívüli hatást tett, és igen nagy súlylyal esik a politikai helyzet mérlegébe. Hogy mennyire elterjedtek már a közvéleményben a fúzióra vo­natkozó föltevések és várakozások, ezt semmi sem bi­zonyítja inkább, mint az, hogy minden lap az erre vonatkozó részt veszi leginkább elemzés alá Appo­nyi beszédéből. A kormánypárti sajtó e részben két részre oszlik. A »N­e­m z­e­t«, mely a maga vélemé­nyével kormánypárti kollégái közt egyedül áll, he­lyesli Apponyinak a fúzióra vonatkozó kijelen­tését , nem polemizál vele, hanem belenyugszik és elfogadja Apponyi konklúzióját. Ellenben a »Pester Lloyd,« a »Pesti Hírlap« és a »N. P. J­o u r n­a­l« Apponyinak a fúzióról tett kijelentését (mit sem vonván le annak teljes őszinte­ségéből) tárgyi tartalmánál fogva nem tartja olyan­nak, a­mi a fúzió későbbi megtörténtének útjában áll­hatna. Az »Egyetértés« élesen támadja Appo­­nyit és a mérsékelt ellenzéket, támadásába feltűnő sok animozitás vegyül Apponyi irányában. Honnan e fordulat ama lap részéről,mely függetlenségi pártinak nevezi magát s mégis a konzuli biróság­­ról szóló törvényjavaslat miatt nem támadta, hanem legyezgette Szilágyi Dezsőt !A »Budapesti Hír­­lap«és a »Bud. Tagblatt« a politikai erköl­csök szempontjából lelkesedéssel szól Apponyi felfo­gásáról és kijelentéséről. Csak a »M­agyar Hír­lap« bánik el egészen kurtán Apponyival, vádolván őt a törvényjavaslat elfogadása miatt. Az »Egyetér­­tés«-t és a »Magyar Hírlap«-ot kivéve, valamennyi lap Apponyi beszédének szónoki hatásáról, és állam­­férfiúi magas színvonaláról osztatlan elismeréssel nyi­latkozik és konstatálja, hogy Apponyi beszéde a legnagyobb szolgálatot tette a közigazgatási reform ügyének. Sándor czár a moszkvai franczia kiállításban. Végre egy örömnap derült a francziákra, kiknek az oly súlyos pénzáldozattal létesített moszkvai kiállítás eddig csupa kellemetlenséget okozott. Sándor czár tegnapelőtt érkezett Moszkvába s már tegnap sietett hódolatát a franczia géniusz alkotása előtt bemutatni, mert még szombaton családjával együtt megjelent a franczia kiállításban s harmadfél órát időzött ott. Parisban ez a hir bizonyára lelkesedést fog kel­teni s feledtetni fogja azokat az udvariatlanságokat, melyeket a kiállítás miatt az orosz hatóságok, hírla­pok és érdekeikben sértett kereskedők részéről szen­vedtek. A czár látogatását nagy politikai tüntetésnek fogják feltüntetni, ámbár lényegileg inkább udvarias­­sági aktusról van szó, mert fel sem lehetett té­telezni, hogy a czár, ha egyszer Moszkvában van, a kiállítást meg sem tekintené. Megtette volna bi­zonyára akkor is, ha nem francziák, hanem angolok, belgák vagy más külföldiek rendeznek orosz terüle­ten ily kiállítást s a francziát annál kevésbbé mellőz­hette, mert ez a párisi kormány különös támogatásá­val létesült. A czár, kinek udvariassága kifogástalan, szü­kségkép ellátogatott tehát a moszkvai franczia ki­állításba s igy látogatását magában véve épen nem mondhatni valami rendkívüli politikai eseménynek. Viszont azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az orosz-franczia viszonyok egyre bensőbb alakulatot öltenek, s hogy erre nézve sokkal jellemzőbb tünetek forognak fenn, mint minő az a látogatás, melyet a czár tegnap a franczia kiállítás­ban tett. A párisi kormány siet az orosz kabinet azon óhaját teljesíteni, hogy a pétervári nagykövetség élén katonai egyéniség álljon. Laboulaye az eddigi nagykövet visszahívása már megtörtént s helyére min­den esetre egy tábornok neveztetik ki, valószínüleg ugyanaz, a­ki a múlt évi orosz hadgyakorlatokon je­len volt s ez alkalommal, hir szerint, teljesen meg­nyerte a czár kegyét. Egy másik érdekes jelenség az, hogy a jövő hó folyamán a kronstadti orosz ki­kötőbe nagy franczia haj­óraj érkezik, mely tizenkét hadi gőzösből fog állani. Ugyanakkor a balti orosz hadi flotta is összpontosítva lesz a kikö­tőben, hol a két állam hajóhada találkozni fog egymással s talán együttes gyakorlatokat is tart. Ez esemény politikai háttere elég szembetűnő; ily találkozások csakis benső barátságban élő ál­lamok flottái közt szokásosak s igy az esemény­ből teljes joggal vonhatni következtetést az orosz­­franczia viszonyok melegségének hőfokára. Ily jelenségek többet mondanak, mint a czár tegnapi lá­togatása, mely azonban a többi mozzanatok társasá­gában szintén világot vet Oroszország s a franczia köztársaság viszonyára. Közvetlen veszély az európai békére ezen barátságban ma még aligha rejlik; leg­alább azok, kik a kulisszák mögött történő dolgokat ismerik, folyton azt hangoztatják, hogy Oroszország békét akar s addig, míg hadseregét az új lőfegyverrel el nem látta, nem is gondolhat külső bonyodalom fel­idézésére. Ez érvelés valóban igazoltnak látszik, s föltehető, hogy ma még az orosz-franczia barátkozás­­á­ól nem hárul komoly veszély az európai békére. A portugál törvényhozás. Az új portugál kor­mány kevéssel megalakulása után összehívta a tör­vényhozást. Ez igen jó jel, mert a múlt évben az ak­kori kabinetek épen az elégedetlen törvényhozás mielőbbi elnapolásával igyekeztek maguknak némi nyugalmat biztosítani. Ha tehát a kortes most össze­hivatott, az kétségtelenül azért történt, mert a mi­niszterek arra számítanak, hogy képesek lesznek a függő kérdéseket a parlament segélyével elintézni. Csakugyan a legújabb hivatalos táviratok azt állítják, hogy a képviselőház tegnapi első ülése egészen kielégítő lefolyást vett; a kormány pro­­grammja kedvezően fogadtatott s a többség a minisz­térium részére biztosítottnak látszik. Az első és főfel­adat, mely a házra várakozik, az angol-portu­gál egyezmény elintézése lesz. Az egyezmény a két kormány közt tegnapelőtt hivatalosan aláíratott s holnap vagy holnapután terjesztetik a kortes elé. Ha tehát a legújabban Dél-Afrikából jelentett össze­ütközések további bajt nem okoznak s a portugál közvéleményt ismét fel nem izgatják, ez az ügy talán végre mégis csak békés elintézést fog nyer­ni. A Portugálban levő angol követség hiva­talos jelentései szerint az összes pártok egyetér­tenek abban, hogy ki kell békülni Angliával, mert az eddigi rideg magaviselettel épen sa­ját hazájuk érdekeit csorbította a legérzékenyeb­ben. A kibékülés annál valószínűbb, mert Salisbury lord ezúttal csakugyan nagylelkűen bánt gyenge el­lenfelével , az új egyezmény Portugálnak óriási te­rületeket enged át a Zambesi s a Tanganyika és Nyansza tavaknál fekvő angol birtokok között. Ez az engedmény nem volt meg a múlt évben kötött egyez­ményben s igy a mostani sokkal előnyösebb a múlt évinél. E terület átengedése ellenszolgáltatásképen történik azon fensik egy részének az angol dél-afrikai társulat számára való átengedéséért, melyre eddig Portugál is jogot formált. Ez a fensik gazdag ugyan aranyéremben, de terjedelmére nézve arányban sem áll ahhoz az óriási területhez, melyet az új egyezmény Por­tugálnak enged át. A fensik különben is már az ango­lok birtokában van, kiktől az el nem vehető többé. E mellett az a hátránya van, hogy minden termékenysé­ge daczára éghajlata olyan, hogy európai ember alig bírja ki s csakugyan főleg négerek és mestiezek lak­ják. Az angolokra ez a vidék nem is a telepítés czél­­jaiból, hanem azért fontos, mert a különböző angol birtokok közt rövidebb közlekedési utat nyit. Az egy­ez­­mény tehát igen kedvező Portugália s ha a kortes elfo­gadja, úgy az ország egy igen komoly külső bonyoda­lomtól szabadul meg s egész erejét a belső bajok or­voslására fogja összpontosíthatni. Szolgabirák értekezlete. Annak a mozgalomnak az eredményéül, a me­lyet Eötvös Géza kiskőrösi főszolgabíró inditott meg, abból a cz­élből, hogy a közigazgatás államosítása al­kalmából a szolgabírói testület is igyekezzék jogos igényeit érvényre juttatni, ma délelőtt értekezletre gyűltek össze az ország minden vidékéről meghívott szolgabírák közül azok, a­kiket ez a meghívás — a­mely csak ezelőtt egy pár nappal ment szét — ké­születlenül nem talált. A nagy többség azonban — bizonyára a rövidre tűzött terminus miatt — elma­radni volt kénytelen s igy történt, hogy a mai érte­kezletre az összes szolgabiráknak még egy tizedrésze sem jöhetett Budapestre. Képviselve voltak a következő vármegyék szol­gabirói járásai: Arad, Borsod, Heves, Hont, Hunyad, Mármaros, Nagy-Küküllő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szatmár, Szepes, Szilágy, Tolna, Trencsén, Turócz, Zólyom. Az értekezletet Eötvös Géza nyitotta meg, kifejtve annak szükségét, hogy a szolgabírói kar most, midőn az új közigazgatási törvényjavaslattal az ő életbevágó érdekeik is mélyen érintve vannak, életjelt adjon magáról, annál is inkább, mert a tör­vényjavaslat a szolgabírák jogos igényeit nem min­den tekintetben elégíti ki. A szóló föltétlen híve ugyan a közigazgatás államosí­­tása eszméjének s örömmel fogadja, hogy a szolgabírói állásra vonatkozólag a miniszter a stabi­litás elvét hangoztatta, mert hiszen ez elmaradhatlan akkor, ha jó közigazgatást akarunk, — ámde nem látja a törvényjavaslatban a kellő biztosítékot arra nézve, hogy az anyagi helyzet javításával egyszer­smind a testület erkölcsi súlya és tekintélye és meg­szilárdítva lesz. Ennek elérésére pedig törekedni kell, nemcsak az egyesek javára, hanem a köz érde­kében, mert a szolgabírói kar csak az anyagi függet­lenség mellett érheti el a nép előtt azt a tekintélyt, a­melyre vele szemben okvetlenül szüksége van. Indítványozza ezután, hogy az értekezlet vá­lasza meg elnökül Lipcsey Tamást, a­mi éljenzés köz­ben meg is történt. Lipcsey Tamás elérkezettnek látja az időt arra, hogy a szolgabírák, a­kik szorgalmasan és lel­kiismeretesen elvégzik a mások ügyét, végre a saját bajaikkal is foglalkozzanak. Ő, mint elnök, azt az óhajtását fejezi ki, hogy a törvényjavaslattal csak abban az irányban foglalkozzanak, a­melylyel az sé­relmükre van, politikai szempontból azon­ban ne tegyék fejtegetés tárgyává. Ja­vasolja, hogy az értekezlet dolgozzon ki memorandu­mot, a­mely egyenesen a belügyminiszternek lesz át­nyújtandó. I­n­d­r­ő László (Szatmár) különösen azt hang­súlyozza, hogy a törvényjavaslatba mindenesetre föl kell venni a szolgabíráknak a bírákkal való egyenlő­sítését. A törvényhozás ekként oly erkölcsi súlylyal látná el a szolgabirói kart, a­mely a tekintélyének biztosítására nélkülözhette. Hasonló értelemben szólt C s u k a y (Bihar), a ki a szo­lgabirót önálló bíráskodási joggal kívánja fölruháztatni, tényleg most is meghozza az ítéletet a szolgabíró, de azt a főszolgabírónak kell hitelesítenie,­­itt megjegyzendő, hogy a kihágási eljárási utasítás értelmében a megye közgyűlése felhatalmazhatja a szolgabírákat a kihágási ügyekben való bíráskodásra, de csak azok kérelmére­ szóló azonban törvényben kívánná kimondani a szolgabíráknak a kihágási ügyekben való eljárását,­ s ez a szolgabiró tekintélyé­nek rovására történik. D­ő­r­y Pál nem tartja a csekély számban ösz­­szejötteket följogosítottaknak arra, hogy a szolgabirói testület nevében hozzanak határozatot. Da nagyon kívánatosnak tartja, hogy az ország összes szolga­­biráinak legalább egy nagy része nyilatkozzék s ezért kéri, hogy kitűzendő határidőre újabb értekekezlet hivassák össze. Többek fölszólalása után az értekezlet elfogad­ta Dőry javaslatát s elhatározta, hogy újabb gyűlést hív össze. Az értekezlet ezután bizottságot küldött ki a memorandum elkészítésére s az új gyűlés határidejé­nek megállapítására. A bizottság tagjai: Lipcsey Ta­más elnök, Eötvös Géza, Endre László, Skrobina Má­tyás, Dőry Pál, Zsergóczy Tivadar, Szepesy Zsig­­mond és Ivánka Pál u. m. értekezleti jegyző. A bi­zottság abban állapodott meg, hogy újabb országos értekezletet hív össze június havára s lehetőleg vala­melyik vasárnapra, a­mely elé memorandum-javasla­tot terjeszt a kiküldött bizottság. A memorandumot, az országos értekezlet jóváhagyása után, küldöttségi­­leg közvetlenül a belügyminiszternek adják át. A­mi az emlékirat tartalmát illeti, arra nézve abban történt megállapodás, hogy a politikai fejte­getések abban kerülve lesznek s egyedül a szolgabí­­rákra vonatkozó és nem egészen megokoltnak és czél­­szerűeknek talált intézkedésekre történik utalás. Részletesen ki lesz fejtve az emlékiratban az a kívá­nalom, a­mely a rangfokozatra és javadalmazásra vonatkozik; ezek közé tartozik legfőképen az, hogy az ország összes járásainak főszolgabirái, a­kiket a király nevez ki, egyenlő rangfokozattal és javadalma­zással láttassanak el; a számvevők és írnokok dotá­­cziója az állásuknak megfelelőleg emeltessék s hogy a segédszemélyzet kellő számban szaporítva legyen. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, június 1. A képviselőház ülése délelőtt 10 óra­kor.­­A miniszterek nem fogadnak. — Nem­zeti múzeum: természetiek tára nyitva d. e. 9— d. u. 1-ig —N­yilvános könyvtárak: múzeumi: dél­előtt 9 — 1 óráig, — akadémiai: délelőtt 9-től dél­után 1 óráig, — egyetemi délelőtt 9 — délután 1 óráig. — Állatáért nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — május 31. A hir. lapból. Kinevezés. A király Andriska Antal titkári czímmel és jelleggel felruházott belügymi­niszteri fogalmazót, valóságos miniszteri titkárrá ki­nevezte. Megbízás. Az igazságügyminiszter a gyulafehérvári kir. törvényszék területén felmerülő törvényszéki orvosi teendők rendszerinti ellátásával dr. N­á­t­h­á­n Bernát ottani fogházorvost, a pozsonyi fogházorvosi teendők ren­des ellátásával pedig dr. Zsigárdy Aladár járásor­vost bizta meg. Személyi d­r. Gróf Bethlen András földmive­­lésügyi miniszter tegnap este a fővárosból Aradra utazott. Ferencz Ferdinand főherczeg betegségét a hir. lap mai száma a következőkben jelenti: »A cs. és kir. fensége osztrák-estei Ferencz Ferdinand főherczeg kanyaróban megbetegedett. A lázas tünetek mérsé­keltek, a betegség enyhén lépett fel.« Nagylelkű adomány. Dr. Samassa József egri érsek, Foltin János alsó-miskolczi prépost-plé­bánoshoz intézett meleg hangú leiratában a miskol­­czi róm. kath. nőegylet tőkéjének gyarapítására 1000 forintot küldött. Bartos államtitkár utóda. Mint a »N. W. Tag­blatt« értesül, Bartos János az ő Felsége személye körüli minisztérium nemrég nyugalomban vonult ál­lamtitkárának helyébe K­ü­r­t­h­y Lajos liptóme­­gyei főispánt nevezik ki. Miniszterek Debreczenben. Ismeretes már, hogy Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter legközelebb meglátogatja a debreczeni kir. táblát. Mint a »Debr. Hírlap« értesül, még egy miniszter érkezik legköze­lebb Debreczenbe s az Baross Gábor, a­ki a debre­­czen-füzes­abonyi vasút megnyitására megy le. A már teljesen forgalomképes vasút megnyitása a mi­niszter orsovai útja után fog végbemenni. A két mi­niszter ünnepélyes fogadtatására nagyban készülnek a debreczeniek. A Dunántúli kultur-egylet. Beksics Gusztáv orsz. képviselő, lemondott a Dunántúli kultur-egylet­­ben viselt másodelnöki állásról. Lemondása alkalmá­val a következő nyilatkozatot közli: T. szerkesztő úr! Ugyanazon elemek, melyek az elkeresztelési harczot színre hozták, jónak és ha­zafias dolognak tartották e harczot nemzeti kultúrái kérdésben folytatni, izgatva a D. K. E. ellen. Azon ürügy alatt teszik ezt, hogy az elkeresztelési vita ide­jén »Febronius« álnév alatt megjelent röpiratomban, egyaránt védve a püspöki és állami hatalmat az alsó papság egy részének támadása ellen, azt írtam: ha a felekezeti viták a parlamentben ismétlődnek, úgy te­szünk, mint az angolok, felekezeti különbség nélkül, minden tényleg működő lelkészre kimondjuk a képvi­selői összeférhetlenséget. Ez összeférhetlenség nem uj s nem az én találmányom, annál kevésbbé ütközik az egy­ház elveibe. Anglia már rég megvalósította, báró Pradó osztrák kath. papképviselő pedig nyíltan helyeselte azt lemondó levelében, melyet a Reichsrath elnökéhez in­tézett, midőn érseke,­a parlamentben adott szavazata miatt felfüggesztette. A magyar parlamentben 1874 junius 24-dikén különben is az inkompatibilitási vita lévén szőnyegen, Deáky indítványozta a lelkészség és képviselőség összeférhetlenségének kimondását; de mert a protestáns lelkészeket kivette, Szilády Áron prot. pap-képviselő kijelentette, hogy ha indítványoz­zák, szívesen elfogadja az összeférhetlenséget minden felekezet papságára, de akkor a protestánsokat sem venné ki. Ugyanily értelemben nyilatkozott Tisza Kálmán, de hozzátette, hogy a kizárás oka nem a ha­­zafiság kérdése, hanem a függetlenségé, épp úgy mint a bírónál, hivatalnoknál stb., s hogy a lelkészi inkompatibilitást, »tekintettel a pap-kép­viselők csekély számára« még nem kell kimon­dani. Vájjon elérkezett-e ideje ez inkompatibilitás kimondásának az elkeresztelési és egyéb felekezeti villongás következtében, e felett különbözőleg lehet gondolkodni. De aggasztó tünetnek látom s láthatja velem­ mindenki, hogy bár kiváló főpapok, az egyház jelesei támogatják a D. K. E.-t, akadnak egyes túl­zók, a­kik ily semmis ürügyet is felhasználnak, hogy a tisztán nemzeti ügybe felekezeti szellemet keverje­nek. Egész közpályám bizonyság rá, hogy az általam megpendített eszmék diadalát az ügyért és nem sa­ját érdekemben óhajtom. A D. K. E. is, melynek esz­méjét kezdeményeztem, s melynek megvalósításáért, eleintén egyedül, később barátaim által támogatva, éveken át küzdöttem, létesült, virágzásnak indult. Így örömmel szüntethettem meg az ürügyet azok­ra nézve, kik ellentétben két nagynevű főpappal és a kath. egyház számos más jelesével, közvetlen személyem, s közvetve a hazafias egyesület ellen mozgalmat indítottak. A D. K. E. helyes vezetése, Széll Kálmán s Pallavicini Ede­­. barátaimban valamint az igazgató-választmányban oly biztos ga­­rancziákkal bír, hogy én nyugodtan tehetem le a má­sodelnöki tisztet. Lemondásomat alapszabályszerű elintézés végett, Széll Kálmán elnök úrnak már be­adtam. De megígértem ugyancsak neki, hogy mint egyszerű alapító tag továbbra is hazafias kötelessé­gemnek fogom tartani a D. K. E. érdekeinek előmoz­dítását. Sőt ily minőségemben eredményesebben hat­hatok oda, hogy a túlzó felekezeti irány el ne von­hassa missziójától a D. K. E-t, a pártokat és feleke­zeteket a kultúra semleges területén kibékítő és egyesítő nemzeti hivatásától. A t. szerkesztő úr kész szolgája, Budapest, május 31. Beksics Gusztáv. A hírlapírók nyugdíjintézete Tors Kálmán al­­elnök elnöklete alatt, ma, vasárnap d. e. HP/a órakor tartotta meg alapszabálymódosító közgyűlését, me­lyen, leszámítva néhány stiláris módosítást, az igaz­gatóság által javasolt szövegezés ment keresztül.­­ Tors Kálmán alelnök a közgyűlésen fájdalmas han­gon emlékezett meg Csukási Józsefről. A közgyűlés a jeles férfiú emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg, s elhatározta, hogy az özvegyhez részvétiratot intéz.­­ Bejelentetett a közgyűlésnek, hogy Bischitz Dávidné közbenjárására, báró Hirsch Mór 2000 fo­rintos alapítványt tett az intézetnél. A közgyűlés, a­midőn köszönetet intéz báró Hirsch Mórhoz, fölkéri őt, hogy az alapszabályok értelmében, magát az igaz­gatóságban képviseltesse, egyszersmind küldöttségileg köszöni meg Bischitznének közbenjárását. Felhívás a polgári iskoláknál működő közép­iskolai képesítéssel biró tanárokhoz. — Bóbita En­dre és Arnhold Nándor kismartoni tanárok oly fel­hívást intéznek polgáriskolákon működő kollegáik­hoz, mely mindenesetre rokonszenves figyelmet érde­mel. Számosan vannak ugyanis középiskolai képesí­téssel biró tanárok, kik polgáriskoláknál vagy hason­­rangú intézeteknél működnek, a­nélkül, hogy kilátá­suk volna idővel méltányos igényeiknek megfelelő alkalmazást nyerhetni. »Sajnosan kell tapasztalnunk — mondják a felhívást intéző tanárok — hogy kö­­zéptanodai vagy tanítóképezdei állomások betöltésé­nél az újdonatúj oklevélnek nagyobb a kelendősége, mint a hosszas tanári működés alapján kipróbált arravalóságnak. Nem akarjuk e szomorú tapasztalat­okat közelebbről fürkészni, de úgy látszik, hogy ré­szint azon körülményben keresendő, hogy nincsen szolgálati pragmatikánk, részint pedig abban, hogy többnyire távol esvén a központtól, nehezen járha­tunk utána eféle ügyeinknek.« — Szükségesnek lát­ják tehát ez anomália orvoslását a kultuszminiszter­től kérelmezni. Július hó első napjaiban e kérdésben értekezletet akarnak tartani Budapesten és felszólít­ják kollegáikat, hogy nyilatkozzanak, várjon a meg­beszélésben résztvenni óhajtanak, egyúttal jelentsék be testületenként, hányan vannak, mióta és mily fize­tés mellett működnek ? Kívánatos, hogy az értekezlet minél nagyobb érdeklés mellett megtartassák. Az osztrák vörös­kereszt egylet egy bécsi táv­irat szerint, ma tartotta meg közgyűlését, melyen Károly Lajos főherczeg is jelen volt. Az évi jelentés tudomásul vétele után elhatározták, hogy az egylet költségére 1895-re 700,000 kötszercsoma­got szereznek be a hadsereg számára 155.500 írton. Schramm ezredes e határozatért a hadügy­minisztérium nevében köszönetet mondott. Hen­­r­i­k főherczeg nevében T­r­e­n­t­i­n­i köszönetet mondott a tiroli árvízkárosultak javára kifejtett se­gélyezési akc­ióért. Az országos közoktatási tanács középiskolai szakosztálya legutóbb ülést tartott, melyen a közép­iskolai építkezésekhez való útmutatás került tárgya­lás alá. Az elnökség szövegezése csekély módosítá­sokkal elfogadtatott. Tárgyaltattak továbbá érett­ségi vizsgálati ügyiratok és a tavalyi középtanodai zárjelentések. A felsorolt ügyekről dr. F­i­n­á­c­z­y Ernő előadó referált. Katasztrófa a vizen. Mint Pétervárról sürgöny­­zik, az Umen-tavon nagy vihar volt. 19 fával meg­rakott bárka elmerült. Hír szerint az összes legény­ség a vízbe fúlt. Választási mozgalom. Ürményi Bernát a ver­­seczi szabadelvű párt meghívására ma reggel Temes­váron keresztül gróf Zichy Jenő kíséretében Ver­­seczre érkezett; ezerekre menő néptömeg zászlókkal, zeneszóval és bandériummal fogadta. Seemayer Ká­roly ügyvéd pártelnök üdvözölte, megköszönve, hogy a választók közt megjelent. Délig Ürményi Zichy társaságában látogatásokat tett; délben ebéd volt Nikolics dr. főispánnál, délután ötkor pedig a »Szőlő­fürt« helyiségében a jelölt megtartotta programm­­beszédét, melyben a kormány hívének vallotta ma­gát. Követni fogja a szabadelvű párt politikáját, mely állami létünk megszilárdítására és a haza felvirágoz­tatására szolgál. A közigazgatási reformot feltétlenül szükségesnek tartja, de — úgy­mond — ugyanazon okok, melyek a megyei élet bomlasztását és az álla­mosítás szükségességét előidézték, a városok beléle­­tében hatalmas felvirágzást eredményeztek, azért, ha valamikor a városok közigazgatására kerülne a sor, a városok autonómiája benne védelmezőre ta­lálna. Zichy Jenő lendületes beszédben ajánlotta a­­ jelöltet, mire Seemayer pártelnök a választók ragasz­kodásának adott kifejezést. Este a városkertben köz­vacsora volt. Szerzetesek mozgalma. Pozsonyból jelentik, hogy a magyarországi Ferencz-rendiek mozgalmához az irgalmasok rendje is csatlakozott, kiknek szabály­zatait Róma szintén szigorítani akarja. E tervezett reformok következtében tegnap a pozsonyi irgalma­­sok kolostorából az összes novicziusok kiléptek. Próbaéneklés a dohány utczai izr. templomban. A helyettes főkántori állásra most van kiírva a pá­lyázat s a dohány-utczai izr. templomban most egy­másután tartják próba­éneklésüket a meghívott fő­kántorok. Pénteken este és szombaton Schorr Mór, a szegedi főkántor s Rokitanszkynak volt tanít­ványa fog énekelni. Próba­éneklése elé a hitközség tagjai nagy érdeklődéssel néznek. Becses purtt-lelet. Nagyváradról írják, hogy a mi­csókei járás területén levő Szitány község határá­ban gazdag pyrit-rétegre bukkant egy külföldi kon­­zorczium ott kutató szakértője. A réteg alig két mé­ternyi mélységben van a föld felszíne alatt. A szak­értő az előjelekből azt következteti, hogy a területen még gazdag kőszén és nemesebb fém­rétegek is van­nak , kutatásait különben folytatja. Nagy tűz. A Schnalsvölgyben Unser Lieben Frau helységében, mint Meranból távírják, négy ház leégett. A tűznek öt emberélet is esett ál­dozatul. A dolovai templomrablás tetteseit — mint Sze­gedről írják — már letartóztatta a moraviczai csend­őrség. A rablást egy nagy banda követte el, melyből eddig nem kevesebb mint harminc­hét czinkostárs van elfogva. A főtettes már régóta keresett Mitschank Mihály, a­ki bolgár paraszt ruhába öltözve várta Ver­­seczről neje megérkezését. A csendőrök a pályaudvar melletti korcsma padlásán találták elrejtőzve a rab­lót és ott, a padláson fogták el. Az egész bandát Zichy­falván őrzik, megkettőzött felügyelet alatt. A banda tagjai közt van megyei volt csendbiztos is, Do­monkos János, ki több éven át községi biró volt Dentán. A csendőrség a dentai nagykorcsmában tartóztatta le, a­mint épen a »paponbiróra« játszott a kuglizó­­ban. — Domonkos azzal is van vádolva, hogy kira­bolta a községi pénztárt, melyben ezerkilencz­­száz forint volt. A jegyzői írnokot, a­ki egyetér­tett vele és keveset kapott a lopott pénzből, eltette az útból. Domonkos állítólag Dettára, egy lakoda­lomra csalta az Írnokot, azután megfojtotta és elte­mette a község határában. Néhány nap múlva kiásta a holtestet, egy szalmakazalba dugta és fölgyújtotta a kazalt. A vizsgálatot a nagybecskereki csendőrsza­kasz parancsnoka vezeti. Domonkos tagadja a rablá­sok elkövetését, czinkostársai azonban beismerő val­lomásokat tettek. A Nagy- és Kis-Gájon összpontosí­tott csendőrök elfogták továbbá a dolovai templom­­rablás elkövetésével gyanúsított Luputyev Zsiva nagygáji rablót, ki Tomics György kisgáji hírhedt betörő házában volt elrejtőzve. A csendőrség tegnap újabb elfogatásokat eszközölt; a letartóztatottak kö­zött állítólag egy községi jegyző is van. Légrobbanás: Charkovból jelentik sürgönyileg . A Jusova mellett­ levő kőszénbányában légrobbanás történt. Egy munkás meghalt, négy megsebesült. Szerencsétlenség a Nyitrán. Mint Nyitráról ír­ják, Lesner nagyfuvaros kocsisa tegnapelőtt a Nyit­­rába vitte fürödni lovait, de forgóba kerülve, az ár lovastól, szekerestől elsodorta. A kocsis nagy nehe­zen megmenekült, de a lovak odavesztek. A kocsis annyira félt e­miatt gazdájától, hogy midőn hazatért, felakasztotta magát. Tettét még idejekorán észrevet­ték és levágták. Czigányháború folyt le a napokban a Duna- Földvár melletti Bibiczhegyen, mint a »Székesfehér­vár és Vidéke« írja. A hegyoldalon tanyázott Sztojka vajda karavánja már napok óta, midőn egy somogy­­megyei czigánybanda érkezett a hegyoldalra. Előbb csak parlamentiroztak egymással, hogy kinek van nagyobb joga a Bibiczhegyhez, de utóbb fegyverre bizták a kérdés eldöntését. Először a két vajda ka­pott össze, majd az egész népség belevegyült a hábo­rúba. Az órákig tartó küzdelemnek szomorú vége lett. Sztojka Ferencz vajdát baltával vágták agyon, há­rom társa pedig oly súlyos sebeket kapott, hogy a halállal vívódik. A győztes ellenfél azután rátámadt Sztojka karavánjára s rabló módon fosztogatták a sebesülteket. A meggyilkolt vajdától 60 forint kész­pénzt raboltak el, a feleségét pedig megkötözték, s rettentő kínok közt kényszeritették, hogy a pénzét adja nekik. A szegény meggyötört asszony, urának véres tetemére borulva rimánkodott kegyelemért. — Az emberi vadállatok tovább kínozták, a haját tövig lenyirták, s midőn ekkor is görcsösen tar­totta a pénzt, késsel keresztül akarták metszeni a nyakát. A hideg vas érintésétől összeesett a megkín­zott asszony. Erre mindenéből kifosztották. A har­­czoló czigányok legnagyobb része kisebb-nagyobb mértékben megsebesült. A győztesek, mikor a csend­őrök eléjük mentek, elszaladtak. Eddig még nem ke­rültek kézre. A másik tábor főczinkosait a sárbogárdi járás főszolgabíróságának börtönében őrzik. A nyo­mozás eddig azt is kiderítette, hogy a somogyi ban­dában veszedelmes gyilkosok és rablók vannak. Majd­nem egészen bizonyos már, hogy ők követték el nem­rég a kocsi csárdában is azt a vakmerő, kegyetlen gyilkosságot, melynek tettesei nyomtalanul eltűntek. Ez is öngyilkossági kísérlet. A kedélyes bécsi nép, úgy látszik, még befejezetlennek tartja azt a családi drámát, melynek két szerencsétlen hőse Pau­­liné Fischer Jnez asszony, aztán ennek férje volt, mert tegnap is újabb epizódot fűzött hozzá. Azt be­szélték ugyanis tegnap Bécs-szerte, hogy az a színész­nő , Blume Vilma, ki miatt Pauliné féltékenykedett férjére s ezért öngyilkossá lett, kedvese példáját kö­vetve szintén mérget ivott s most a halállal vivődik. Az egész hir később kacsának bizonyult, mely a bé­csiek merész fantáziájában lubiczkolt. Vaddisznó helyett ember. Szomorú véget ért tegnap Domonyon Szilágyi András ottani lakos, a­kit hires orvvadásznak ismertek a környéken. Lesbe állt a Fekete-hegyen levő szőlőjében duvadva. Ke­véssel azután arra jött Davida János szőlőcsősz. Ez a sötétben mozdulatlan tömeget látott a szőlőben; azt hitte, hogy vaddisznó garázdálkodik benne, fel­emelte puskáját s reá lőtt. Csak aztán vette rémül­ten észre, hogy embert talált. A lövés Szilágyit fejbe találta s rögtön meghalt. A szőlőcsősz önként jelent­kezett a járásbíróságnál.

Next