Pesti Napló, 1891. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1891-07-01 / 178. szám
év« évi folyam. 17 Szám. Budapest, 1891. Szerda, julius 1. Szerkesztési iroda: ■rencziek-tere, Athenaeum-épület. X lap &n részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bentien levelek csak ismert kezektől fogadtatnak é. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal Ferencziek-tere, Athenaeum-ét illet. A lap ai részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli pok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap, Előfizetési feltételek A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten , kétszer házhoz hordva: havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai külünküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kilg évnegyedenként 1 forint felülönezendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) béke biztosítása. Az irredentisták görcsei között irdette ki mini miniszterelnök a hármaszövetség egtörtént aláírását. Ugyanezt Hamburg megüzente a német császár népének. Epára nézve e kijelentések nem képeznekeglepetést, de igenis megnyugvást és élet. Tudtuk, hogy a szövetség meg fog iztatni, hiszen múlt év ősze óta, midőn, a szárok találkozásánál Caprivi és Kálnokyi helyzetet megbeszélték, folynak a hatalmai között az alkudozások. Sokkal könnyebb lett volna a szövetséget egyszerűen mosszabbítani, ha a czélszerűség nem parssolja azon változtatni. Ezt azonban kivált II. Vilmos császár, kívántuk mi és kinta Olaszország. De Angliával is kellett kyalásokat folytatni, nem ugyan a szövetség lépés iránt, hanem egy közösen követen békepolitikának megállapítására, így a tönböző, de egymással összefüggő tárgyak mostanáig késleltették a dolgot s úgy llik, csak a napokban történhetett meg az imányok kicserélése. Azt szerződés szövege még ismeretlen. Igen hivatos volna,hogy közzététessék,mert ez csakkozná a világrész megnyugtatását, mivel my még világosabb lenne a szövetségnek teljes és kizárólag békés természete. Lehet, hol azon hatalmak,melyek ellen a középeurópa követség 1878-ban megköttetett s 12 évi fenltás után ma a jövő évtől kezdődő újabb esztendőre megújittatott, Francziaország, Oroszország a szövetség megújítása és korosabbra fűzése miatt még inkább fognám neheztelni, látván, hogy az irántuk való halmatlanság és az ő politikai akcióik meghiusítása képezi a szövetség tartalmát.gen, de hisz ezt ők tudják régen. S az ószövetségben sem lesz rájuk nézve sértő, ők a szerződéseket tiszteletben tartják s a békét sem meg nem szegik, se nem veszélyztetik. Azt azonban tudniok kell, hogy sstatus quo-t és az egyensúlyt nemcsak a Közép-tengeren kell megtartaniok, amiért Olaszország a szövetségbe lépett, hanem a tatus quo-t és az egyensúlyt a Balkán-félszigeten is, a mely miatt Ausztria és Magyaország kötött szövetséget s a status quo-tyugaton, mely Németországot indítja arra, hgy háború esetére szövetséges társakat szeezzen. Bármennyire neheztelhetnek ezért a francziák és az oroszok, a ténynyel számolnok kell s abbanhagyni minden reményt e törekvést, hogy a szövetség időtartamára ily akciókat kezdjenek, melyek bábomra vezethetnek. Annyival inkább kénytelenek tartózkodni minden harczias külpolitikától, mert a hármas szövetség mellett áll Anglia is. Azt tartjuk másokkal egyetemben, hogy az új szövetség szorosabb és szolidárisabb, mint volt a régi Bismarck-féle s hogy nevezetesen Oroszország keleti törekvéseinek, melyek újabban igen előtérbe léptek kivált Szerbiában, Montenegróban és Görögországban, gát emeltessék. Bismarck ez ellen lármázott a »Hamburger Nachrichten «-ben, hogy Ausztria és Magyarország érdekeinek Németország tributariusává lesz, közvetítői szerepéről lemond s a hagyományos barátságot Oroszországgal Ausztria-Magyarország kedvéért teljesen elveszti. Ha ez így van, csak őszintén örülhetünk, hogy szerződésünk Németországgal, mely meglehetősen egyoldalú volt, immár a kölcsönösség alapjaira fektettetik s nekünk nem kell folytonosan keleti érdekeinket alárendelni Németországnak, hogy az a mi kárunkra tartsa fenn barátságát Oroszországgal. Mi nem provokáljuk Oroszországot, azelőtt se tettük, de jó ha Oroszország tudja politikájának határait s látja, hogy nem válogathat a hármas szövetség tagjai között, mert azok mindenben szolidárisak. A szorosabb szövetségnek jeles állandóságának nagy biztosítéka, ha sikerül a középeurópai vámegyességet őszig megkötni. Hiszszük, hogy ez is meglesz s nagy elégtétele és diadala lesz Rudimnak. Ő kormányra lépése óta sok megpróbáltatáson ment keresztül és sokat szenvedett a radikálisoktól és franczia felbujtóiktól. A kamara utolsó ülésében történt verekedés azonban mindent felülmúl, amit egy elkeseredett ellenzék kétségbeesésében egy kormány ellen elkövethet. E verekedés meg fogja beszülni magát azokon, akik kezdték, mert a hármas szövetségen immár nem fognak változtatni semminő tüntetéssel avagy zendüléssel az olasz radikálisok, mivel hogy nemcsak a parlamentben, de azonkívül is nagy kisebbségben vannak, miként ez nem rég a választásoknál kitűnt. Most is az olasz parlament kilencz tizedrésze s a szenátus egészen a béke és a hármas-szövetség mellett fogtak pártot. Hogy daczára az olasz szélsőbal leghevesebb izgatásainak éveken és hónapokon keresztül, a hármas-szövetség megköttethetett és aláíratott, ez oly veresége az irredentizmusnak, melynél nagyobbat soha nem szenvedett. Ausztria- Magyarország és Olaszország között a viszony az által, hogy az oppoziczió daczára köttetett meg a szerződés teljes egyetértésben minden politikai kérdésre nézve s gazdasági szövetséggel in petto oly bensővé válik, a minő 1866. óta soha nem lehetett. Még csak a dinasztiák közötti családi kapcsok megújítása volna kívánatos. Az irredentizmusnak pedig, bármi erős legyen a nemzetiségi érzés az olaszokban, vége vettetett s azt csak egy győzelmes franczia háború s a szövetség veresége hozhatná ismét előre. Tehát ezért is bensőbb lehet a viszony monarchiánk és Olaszország között. Az olasz parlamenti verekedés okozhat izgalmakat Olaszországban s árthat az olasz parlament tekintélyének külföldön, de nem változtat semmit a politikai helyzeten a hármas szövetség kárára; ezt nagyobb súlyú erők tartják fenn; árthat csak magának a radikalizmusnak, mert reakciót szül a közvéleményben. Ez tehát csak epizód és nem történet. De már a német császár utazása Angliába Hollandián keresztül történeti jelentőségű a jelen pillanatban, mert ez a béke-ligának kiterjesztése és megpecsételése s az angol nemzet helyeslésének és hozzájárulásának kikérése. Valóban az angolok pártkülönbség nélkül lelkes helyesléssel fogadják a hármasszövetség megújításának hírét s kifejezést adnak a felfogásnak, hogy Anglia is köteles a világbéke fentartásáért a hármas szövetséggel közreműködni, azért készülnek oly nagy tüntetésekre a német császár mellett. Tehát hat esztendeig előre láthatólag nem lesz háború. Ebből azt következtetjük, hogy ez évek alatt mindenek előtt be kell fejeznünk Magyarország állami és társadalmi újjászervezését, erőinket gyűjtsük és fejleszszük. Sok időt elvesztegettünk már is. Hazánk politikai önállóságát, közjogi pozícióját Ausztriával szövetségben, de függetlenségének és érdekeinek teljes megóvásával, nemzeti egységünket, keleti befolyásunkat gondozzuk és alapítsuk meg. Nem háborgat ezekben senki. De ha a béke hat esztendőre biztosítva van, tartsunk mértéket a hadi kiadásokban s hadseregünk fejlesztését és felszerelését oszszuk be ezen évek sorára, hogy elbírjuk a terheket s meg ne rontsuk államháztartásunkat. Oroszország hadi készülődési kényszeríthetnek bennünket a szükséges ellenintézkedések megtételére, de van idő, hogy a szükséges munkát fokozatosan végezzük. Budapest, jan. 30. Az osztrák parlamentből, Bécsből sürgönyzik a képviselőház ülésének esti lapunkban közölt tudósítása folytatásául. Gautsch közoktatásügyi miniszter megcáfolja azt az állítást, hogy az iskolákban az imát megszüntette volna; a miniszter ezt nemcsak vallásos gyakorlatnak, hanem fontos nevelési eszköznek tartja. Csak kevés esetben, ott, ahol a kisebbségben levő tanulók vallásos érzülete sértetett meg, gondoskodtak olyan imákról, amelyeket a gyermekek nyugodtan imádkozhattak el együtt, áttérve a galicziai iskolaügyekre, sajnálkozását fejezi ki a miniszter a krakói események fölött, ahol külső befolyás következtében az akadémiai ifjúság kebelében oly mozgalom indult A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Mindenféle. (A zenei holt idény alkalmából.) Régi szokásom, hogy eltett irataim, levelezéseim, családi s egyéb okmányaim, valamint több évtized óta a különböző lapok, folyóiratok, sőt — mi tűrés-tagadás benne, mikor a körülmény úgy hozta magával, — még a naptárak szépirodalmi részében is megjelent s kiollózott közleményeim halmaza közt szeretek időnként keresgélni, szemlét tartani a homogén falvak felett s összefüggő szemeket keresni abban a hosszú emlék-lánczolatban, mely minden embernél annyi változatos alak s képekben köti össze a múltat a jelennel. Így jutott a kezembe egy tárczaczikkem is, melyet éppen két éve, hogy szintén a fenti czimen és szintén a »Pesti Napló«-ba írtam. Végig olvasva, látom, hogy abban nemcsak szokásos holtidényi reflexiókkal töltöttem be a hasábokat, hanem aféle zenészes divinácziókra is vállalkoztam, már tudniillik, hogy remélhetőleg mi minden fog a legközelebbi évad és évek alatt bekövetkezni a hazai művészet érdekében? »Na ez jó fogás, — gondolom magamban — ez jó anyagot nyújt az idei zenei holtidényről is írni egy tárczát. Legalább konstatálhatom, hogy több dologra nézve mennyiben voltam jó, vagyrossz próféta ?« . .. A t. olvasó szíves türelmére támaszkodva, ezennel tehát amúgy melegében be is számolok a divináczió két évi eredményével. * * * Hogy milyen az »ex professo« zenészek világa — amiről abban elsősorban megemlékeztem, — s hogy az emberi lények minő különleges fajából áll az ? Erre nézve két év leforgása annyi különbséget sem tesz, mint a Sirius csillag távolságán nem változtat az, ha innen a földről két lépést teszünk feléje. Mert talán hamarább elhomályosul ez a fényes égitest és hamarább kihűl, megsemmisül , mintsem bekövetkeznék valaha az az eset, hogy egy nagy gázsihoz szoktatott tenorista vagy primadonna ne magát tekintené a színpad legelső csillagának; egy európai hirű virtuóz ne magát tartaná a leghódítóbbnak; egy némi hírre szert tett nagyképű kozmopolitikus kompozitor ne hinne saját Beethoven-i halhatatlanságában; vagy egy akadémiai tanár le ne nézné minden kollegáját a világon, ha mindjárt Liszt volna is a neve. — Efelett tehát bátran napirendre térhetünk. A napirenden pedig semmi sem áll most akutabban nálunk, mint a m. kir. operaház ügye s az a kérdés, jobban mondva találgatás, hogy miként fogja az magát bemutatni a jövő évadban, amitől aztán működésének további sorsa is föltételezve van ? — Mert hát amióta gr. Zichy Géza vette át a kormányrudat, bizony nagyot fordult ott sarkán a világ, a tíz évre kontemplált műigazgatási személykérdés és rendszer oly császárvágáson menvén keresztül, melyet sokan még azok közül is megéreztek, akik különben eléggé kívül esnek az opera közvetlen kuliszszáinak az érdekkörén, különben is oly nemcsak művészeti, hanem társadalmi sebkérdés is állván ezzel elő, melyet sokáig nem fognak behegedni engedni ama körök, melyek annak erősnek vélt várát képezték. — Az aknák készülnek is már előlegesen erősen, — egyelőre ugyan még csak úgy titokban, vagy legfölebb egy pár világba kilőtt szúró nyilak alakjában a sajtó terén, de ha majd az őszi semperflorens rózsák kora beáll, biztosra vehető, hogy a magyar kir. operaházat is nem azok illatos légköre, hanem tövisei fogják körülvenni. Hiszen a nemzeti aspirácziók ellen tüntető és ágáló magyar fővárosi gyászhazafiak tábora, mely az operai uj inta ’^gtura ellen is ez okból feni a kést, csakjócsapata flebbi napok alatt nyert hathatós segfgjaiish ^ a fővárosi közgyűlés bizottsági trpéliF.u. többségében is, telén maguk a jó -, ml elölmenni hivatott polgármesterekké — mely bizonyára az örök időre engedélyezett új német színház igazgatója programmjába azt is fel fogja majd vetetni, hogy ne csak a szavaló, hanem az éneklő és zenélő német múzsa is versenyre keljen a magyarral. Ezt oly biztosra lehet venni, mint kétszer kettő: négy. Mert hát semmivel sem lehet könynyebben s hozzáférhetlenebb alakban elterelni s megmérgezni a nemzeti érzelmeket (ugyan hány századszor lett már ez a pusztába, de még mindig hiába kiáltva ?!) mint az éneklő és zenélő múzsával. A magyar »Davidsbündlerek« kemény harczát fogja ez felidézni szemben a német »Schulverein «-i filiszterekkel, kiktől nem is fog ez a szegény Magyarország addig megszabadulni, mig vala újabb keletű alföldi vihar tövestől ki nem csalja majd azt a korhadt, idegen, vén fatörzs m melynek szerteszét nyúló ágazatain filloxerai és munkát végeznek századokon keresztül. Különben e részben én nem féltem gr. Zic Gézát, aki bizonyára se nem fog megijedni a taga árnyékától, se nem fog egy szemernyit is engedni abból a magyar irányú szellemből, melyet magával hozott az intendáns székbe. Mert akinek volt erkölcsi bátorsága a legvaskosabb vaskaput Botond-i erővel bedönteni, az meg fogja helyét állani a fából készült vaskarikás faltörő kosokkal is szemben. * * * »Ad vocem« magyar irány, magyar szellem! Most két éve egy kis parlamenti vihar s a közoktatási miniszter nyilatkozata alapján is kilátás nyilván arra, hogy a magyar királyi zeneakadémiában több évi beszüntetés után végre ismét föl fog állíttatni az épp oda illő »magyar zenészeti« tanszék: magam is örvendetesen emlékeztem meg ez uj fordulatról s legjobb reményemnek adtam kifejezést annál is inkább, mert e czélból a »magyar zene sajátságait« tárgyaló tankönyvre nyilvános pályázat is lett hirdetve. Csak sajnálható tehát, hogy az akkori divináczió két év alatt nem hogy teljesedésbe ment volna, hanem — amint ma áll a dolog, — talán még másik két év múltán is csak ott fog állani, ahol akkoron állott. Mert e pályázat sorsa két év után is oda lyukadván ki, hogy — amint hírlik — a beérkezett egyetlen pályaművet is visszavonta annak szerzője; nem marad más hátra, mint vagy új pályázatot hirdetni, mely ismét eltarthat két évig s ismét meddő maradhat; vagy az egész kérdést levenni a programmról, mely talán legjobban is megfelelne a mai német színházi koncessziós világ intencziójának. Máskülönben az én csekély véleményem szerint legczélszerűbben cselekednének az intéző körök, ha féretéve az úgyis hosszú és bizonytalan pályázati utat, egyenesen fölkérnének e tanszék elfoglalására valakit, vagy a zeneakadémia tudós tanárai, vagy a magyar tudományos akadémia talán még tudósabb tagjai közül, kik ott a magyar zenészeti osztályt képviselik. Az illető majd ima aztán tankönyvet is a maga és az intéző körök szájize szerint s a czél legalább már a jövő tanév kezdetével el lenne érve, ami pedig fődolog, nem pedig az, hogy a jövő századig húzzák-halaszszák a kérdés eldöntését! Rossz próféta voltam — beismerem — a két év előtt tartott szegedi országos dal- s zeneünnepély fényes reményű sikerére nézve is. Mert az bizony nem vált be annak sok tekintetben, aminek ugyan nem annyira Szeged városa volt az oka, mint inkább az a több év óta az egyesület kebelében összegyűlt dynamit-anyag, míg ott elementárisan felrobbanásra került. De hát örök igazság lévén, hogy minden rossznak megvan a maga jó oldala, vele szemben is egy nagy előny mégis érte a testestől lelkestől magyar irányú s érzületű orsz. egyesületet, az tudniillik, hogy egy oly erélyes, buzgó és az ügy iránt lelkesülni tudó vezérelnököt kapott Láng György fővárosi tanácsnok személyében, ki a jövő évi budapesti jubiláris orszdal-s zeneünnepélyt nemcsak hivatva van a legfényesebb eredményre vezetni, hanem kezességet is nyújt arra nézve, hogy az nem is fog kimaradni. Az ő fáradhatlan buzgalmának lehet tulajdonítani azt is a többek közt, hogy amit az egyesület tíz év alatt nem volt képes megvalósítani: a »magyar király-himnusz« megteremtését, annak az ő elnöksége alatt bizton nézhetünk elébe. A múlt vasárnap az ő elnöklete alatt tartott ig. vál gyűlésen került eldöntés alá az e czélra kiírt zenészeti pályázatra beérkezett 141 pályamű elbírálási nehéz és kényes kérdése is. A többféle vélemény-elágazások közepette az ő elnöki tapintatos eljárásának e részben is sikerült megtalálni az elbírálásnak azt az arany középútját,mely a czélnak legjobban megfelel. Az ig. vál. öt fővárosi és két vidéki, összesen hat jury-tagot választott, kiknek feladata az első nagy rosta szerepét végezni s a 141 pályamű közül a 12 legjobb s a czélnak legjobban megfelelő müvet kiválasztani. A 12 mű aztán sokszorosittatik s az egyesület minden tagegyletének megküldetik, hogy azok közül háromra szavazzanak. A legtöbb szavazatot nyert három pályamű fog aztán a jövő jubiláris dalünnepen nyilvánosan bemutattatni s a pályadij annak fog kiadatni, mely a nagy közönség ítélete után a szak-jurgével is találkozand. * * * A filharmóniai társulatról is megemlékezvén két év előtti tárczámban, az, a lefolyt két év alatt Erkel Sándor vezénylete alatt, teljesen beváltotta a hozzá méltán fűzött reményeket. Mert nemcsak sok újat, becseset, kiválót hozott felszínre, hanem oly magaslatra is emelkedett, melyen bármely világhírű zenekarral is kiállhatja a versenyt. Nagy előszeretettel kultiválta ez idő alatt különösen a szláv és skandináv zeneirók műveit. Többet határozott sikert is aratott. Ezután talán a magyar zeneirókkal is többet lehetne foglalkozni. A szláv zeneköltőkről eszembe jut egy érdekes levél, melyet nemrég kaptam hozzám czimezve Prágából, egy ottani hírneves zeneiró és kritikustól, ki többféle ügyben fordult hozzám tájékoztatás végett s ki a magyar nemzeti zeneirodalom és zeneirók iránt kivételes rokonszenvvel látszik viseltetni. — Nevét elhallgatom. A többek közt megemlékezik a nálunk is megfordult s kitüntetőleg fogadott Dvorcák zeneköltő honfitársáról is, kinek minden évben találkozhatunk valamely művével zenekari hangversenyeink műsorán. Nem kevesebbre figyelmeztet, mint arra, hogy a magyarok ne igen túlságosan lelkesedjenek, már t. i. Dvorcák személye iránt, mert ő a magyarnak inkarnátus ellensége. — Íme, hogy belejátszik a művészet a politika és a nemzeti aspirácziókba is! — Nem első eset különben, hogy a magyar követ kap cserébe kenyér helyett! A filharmonikusok dolga tehát ezután is tömjén-vagy más füsttel szolgálni a híres szláv zeneköltőnek. Én csak regisztráltam e talán nem éppen érdektelen inczidenst. * * * Van még két intézetünk, melyekre nézve szintén bevált örvendetesen a divináczióm. Egyike a nemzeti zenedes másika a legfiatalabb magyar zeneiskola. Az előbbi az idén méltán megülhette félszázados jubileumát, mert amit ez idő alatt tett s ahová főleg az utolsó évtized alatt fejlődött manapságig Bartay Ede igazgatása alatt, az a legkihatóbb számba mehet zenészeti életünkben. Olyan ez a műintézet, őszintén és »sans phrase« legyen mondva, mint a cremonai hegedűk. Mentél több évet hagynak hátra maguk után, annál értékesebbek s emelkedőbbek hitel és kihatás tekintetében. Hogy mennyire át van hatva nemzeti feladatától, azzal is tanussá legújabban, hogy mindeddig a magas zeneintézetek falai közül jogtalanul kizárt specziális magyar hangszert a czimbalmot is tanszéki magaslatra emeli a jövő tanévtől fogva. — Jogtalanul mondom, mert a mióta Erkel Ferencz e hangszert, elévülhetlen »Bánk bán« operájával szoros kapcsolatba hozta, s amióta e hangszert, a hazai műipar előnyére, Sehunda W. József udv. hangszergyáros zseniális pedál-találmánya által világpolgárjogra emelte : azóta nem ignorálható az a hazai magasabb zeneiskolákban, hol magyar zeneiró nemzedéket nevelni a főfeladat. Dicséretre méltó jó példával ment ebben elöl az említettem »magyar zeneiskola«, mely körében mindjárt keletkezésekor meghonosította azt s máris igen széles elterjesztést és sikeres rendszeres oktatást fejt ki érdekében. Ezek után, midőn bezárom ezúttal »Mindenfélémet a zenéről«, tartózkodom újabb divinácziókba bocsátkozni, szem előtt tartva, hogy aki keveset hisz és remél, keveset is csalódik. A zene a nélkül is a legcsalékonyabb művészet. Olyan, mint a délibáb. Mást mutat, mint amit valóságban nyújt. Vagy még inkább olyan, mint a lidércz-fény. Sokan követik vakító rezgését , sokan futnak utána lelkendezve, de sokan is esnek a verembe, a mocsárba! Sokan elmondhatják e részben, hogy : »experto cresse Ruperto!« Idősb Ábrányi E. meg, a mely a kedélyeket veszedelmesen fölizgatta és tiltott cselekedetekre vezette. Az akadémiai szenátus ítéletei jogosak voltak. Megkísérlették, hogy a mozgalom a középiskolákra is kiterjesztessék, sőt egy tanulót vallásháborítás miatt kénytelenek voltak elítélni. Feltétlenül szükséges, hogy az ifjúság félrevezetői erélyesen üldöztessenek. A miniszter kifejti továbbá, hogy a közoktatásügyi kormányzat Ausztria összes középiskoláiban és a gimnáziumokban is, kötelezővé fogja tenni a tornatanítást. Ama vádat illetőleg, hogy az iskolákban a zsidó fiúk gúnyolják a keresztény tanulókat, a miniszter ugyan a mostani áramlat után ítélve inkább volna hajlandó az ellenkezőt hinni, de mi ellenvetése sem lehet az ellen, hogy ilyen esetekben, épp úgy akkor, ha az ellenkező történik, az illető példaadás okáért büntetéssel fenyíttessék. Barvinsky kiemeli, hogy Galiczia mily sokat tett az iskolák érdekében és a ruthéneket, kik Ausztriában látják nemzetiségük vadszirtjét, a kormány jóindulatába ajánlja. A ruthén nép kulturális fejlesztése a birodalomnak valóságos vadbástyát teremtene a keleten. (Tetszés jobbról.) Sürgős tárgyalásban elfogadták a brüsszeli rabszolgaellenes konferenczia főokmányát Kozlowski előadó ajánlatához képest, ki hangsúlyozta, hogy Ausztria-Magyarország minden erejét fel fogja használni a rabszolgaság bűntettének kiirtására, továbbá utalt a katholikus lengyelek üldözésére Oroszországban. Ezután interpellácziók következnek, köztük Ebenboche a nyilvános munka miatt ünnep- és vasárnapokon, és Gessmanné egy antiliberális újság lefoglalása miatt. — Schönborn gróf igazságügy miniszter benyújtja a bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló büntetőtörvényjavaslatot, továbbá a büntető eljárás módosításáról szóló törvényjavaslatot. — A képviselőház esti ülésében a közoktatási költségvetés részletes tárgyalását folytatta. Massarik vezérszónok az iskolák hiányait fejtegeti. Panaszkodik, hogy a cseh nyelv tanítása felületes, míg a német nyelv tanítása fölött árgus szemekkel őrködnek. Kimutatni igyekszik egy második cseh egyetem felállításának szükségességét. Az Olaszországgal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés ügyében a kereskedelmi minisztériumban holnap délelőtt 10 órakor szaktanácskozmány lesz, melyen a kereskedelmi-, földművelési- és pénzügyminisztérium képviselői vesznek részt. E tanácskozások befejezése után, mint a »Magy. Ért.« jelenti, a magyar képviselők Bécsbe mennek, hol az olaszországi tárgyalások július hó közepe felé veszik kezdetöket. A hollandi ünnepélyek. Az Északi-tenger ama partvidékei, melyeket a hollandi nép szívós kitartása hódított el az óczeán romboló habjaitól s valami ezer évi szakadatlan munkával az európai polgárosodás egyik legvirágzóbb középpontjává emelt, holnap fényes ünnepélyek színhelyei lesznek. Az udvar a hatalmas szomszéd német birodalom uralkodóját üdvözli vendégképen s a császári vendég fogadásában önkéntesen részt vesz a hivatalos világ mellett a társadalom minden rétege. Holland azon szerencsés országok közé tartozik, melyekkel csak ilyen kivételes alkalmakkor szokott behatóbban foglalkozni az európai közvélemény. Fejlődése szabályos és zavartalan; zendülések, véres belháborúk, veszélyes agitácziók nem szokták zavarni s aránylag eléggé mentve maradt azoktól a bajoktól, melyekben más kisebb monarchikus államok sínylődnek. Az államhatalom szervezete egészséges ; a nemrég végbe ment trónváltozás, noha a korona kiskorú leányra szállt, épp oly kevéssé zavarta meg a politikai élet rendes menetét, amint a legutóbbi képviselőválasztások nem akasztották meg a belső fejlődést, noha a kormány és pártja kisebbségben maradt s már legközelebb a diadalmas ellenzéknek lesz kénytelen a hatalmat átengedni. Még a szocziális bajok sem vezettek Hollandban oly véres mozgalmakra, mint akár a szomszéd Belgiumban. Az ellentét szegénység és gazdagság közt megvan ott is, a szoczialista tanok apostolai ott sem pihennek, sőt az ősi respublikában — Holland csak századunk elején kapott monarchikus államformát — a köztársaságnak is vannak hívei. Csakhogy eddig nem sok vizet zavartak s a kormány mindig elég erős volt arra, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. A szoczialista párt vezére eddig a képviselőházban is helyet foglalt, de a múlt heti választásban nem bírta mandátumát megtartani s most népgyűlésekben folytatja ismeretes agitáczióit. Ezek az államfelforgató elemek pár nap óta kísérletet tettek arra is, hogy disszonancziát hozzanak az ünnepi hangulatba, melylyel a hollandi nép az érkező német császárt fogadni akarja. A két ünnepnap folyamán tartott szoczialista népgyűléseken a szónokok azzal bujtogatták hallgatóikat, mint roppant összegeket költ a kormány egy idegen uralkodó fogadására s hogy e pénzt sokkal inkább a nép nyomorának enyhítésére kellene fordítani. Kétségkívül van nyomor mindenütt, ahol emberek élnek s igy van a máskülönben dúsgazdag Hollandban is. De ebből a nyomorból vajmi keveset lehetne azzal a pár százezer forinttal orvosolni, melybe a császár fogadtatása kerül. Különben is a hollandi nép elég gazdag arra, hogy megengedje magának azt a fényűzést, hogy egy szomszéd barátságos nagyhatalom uralkodóját, kinek jó indulatát annyiszor volt alkalma tapasztalni, a kellő udvariassággal lássa el, míg körében időzik. E tekintetben nem is lesz ok a panaszra s a szoczialista agitácziók sehol sem keltettek visszhangot. De legújabban egy másik agitáczió is folyik, mely azonban már inkább a német politika ellen irányul. A hollandi sajtó egy része félreismeri Vilmos