Pesti Napló esti kiadás, 1891. augusztus (42. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-01 / 209. szám
Budapest, 1801.Szombat, augusztus 1209 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, augusztus 1. A belga alkotmányrevizió. Mióta a belga munkások mozgalmai elvesztették közvetlenül veszélyes jellegüket, a belga képviselőház ismét pihenteti az alkotmányrevízió sokat emlegetett ügyét. Előbb a ház bizottsága, melyhez a kérdés utasítva volt, pihentette azt. Most pedig maga a ház nem akarja elintézés tárgyává tenni a revíziót, noha már a kormány is állást foglalt, sőt a különböző pártok közt, legalább a főelvekre nézve megegyezés jött létre. A mostani halasztás leginkább onnan ered, hogy a bizottság előadója de Smit még mindig nem terjesztette elő jelentését, noha már a múlt hó végére ígérte elkészítését. De ígéretét még nem váltotta be s igy a bizottság sem foglalkozhatott vele, minél fogva már ma bizonyos, hogy a képviselőház ez ülésszakában, mely augusztus közepén véget ér, nem fogja többé az alkotmányrevíziót tárgyalhatni. Ez a húzás-halasztás a belga nép körében igen élénk elégedetlenséget kelt, mely különböző módon és egyre zajosabban nyilvánul, így például a brüsszeli szabadelvű egylet — association liberale — a képviselőházhoz kérvényt intézett, melyben elmondja, hogy a ház bizottsága minő botrányos hanyagságot fejt ki oly ügyben, melynek fontosságát a nemzet minden pártja, minden rétege elismerte s melynek főelveire nézve megegyezés is létezik. Mindezek daczára hetek, hónapok telnek el anélkül, hogy az ügy a megoldáshoz közelebb jutna. A ház maga pedig meg nem sürgeti a bizottságot, hanem jelentéktelen ügyekkel foglalkozik, míg a belga állampolgárok nagy többsége politikai jogaitól megfosztva, türelmetlenül várja a közintézmények módosítását. Ennek folytán a kérvény a legerélyesebb szavakban sürgeti a házat, hogy siettesse az ügy gyors elintézését. Viszont a munkások a ház iránti elégedetlenségüknek azzal adtak kifejezést, hogy Brüsszelben a héten nagy utczai tüntetést rendeztek csak azért, hogy a hanyag előadót, de Smit urat kigunyolják. Mindenféle szinti plakátokat osztottak szét,melyeken Smit ur nem valami megtisztelő módon volt feltüntetve; ezek a plakáthordók utóbb eláltották a képviselőház bejáratait s minden képviselőnek ilyen sorfalon kellett áthaladni, ha a házba akart jutni. A rendőrség végre kénytelen volt közbelépni s lefoglalta a plakátokat. Az elégedetlenség e nyilatkozatai azonban egészen hidegen hagyják a képviselőház többségét, mely még mindig nem tett semmit, hogy az alkotmányrevízió nagyfontosságú ügyének tárgyalását siettesse. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése augusztus 1-én. A képviselőház mai ülésén folytatták a közigazgatás államosításáról szóló javaslat részletes tárgyalását s a vita során Petrich Ferencz, Kossa Dezső és Vályi Árpád szólaltak fel a javaslat ellen. Majd az interpellácziókra adandó válaszok kerültek sorra. Az ülés végén Wittman János intézett interpellácziót a pénzügyminiszterhez. Wekerle miniszter válaszolt. Bartha Miklós interpellácziója és gróf Szapáry Gyula miniszterelnök válasza következett még. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Gr. Esterházy Kálmán, Varasdy Károly, Madarász József. A kormány részéről jelen vannak: Gr. Szapáry Gyula, Baross Gábor, Szilágyi Dezső, Josipovich Imre. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A kisértet. Beszély: Lolstontól. 9 Angolból fordította: Bohn Gyuláné. — Mikor látta Sybil ladyt ? — kérdé hirtelen. — Sir James halála óta egyszer sem. — Úgy, de én láttam őt tegnap. Miksa hangja oly különös e megjegyzésnél. — Azt a benyomást teszi reám — folytatja Miksa — mintha nem volna tökéletesen eszénél. — Tán a fájdalom okozta ez állapotot ? — Nem Amy, Sybil nem szerette soha sir Jamest s ennek halála nem tehet reá ily benyomást. Nem ezért busul ennyire. Egy gondolat villan fel agyamban. Hát ha azért busul, mert Pál s Lucy házasok ? Magamra haragszom e csúnya, gyanakodó eszmémért s igyekszem azt elűzni eszemből, azonban feltett szándékom Sybil ladyt figyelemmel kisérni. * A temetési szertartásnak vége van, s az egész család együtt van a könyvtárban, miután a vendégek elhagyták a házat, s a végrendelet fel lett olvasva. A szobában a kandalló tüze kellemes meleget áraszt s én mégis fázom. Vérem megfagyott ama nap óta, mikor Sybil lady oly görcsösen megszorította a kezemet. Mikor Miksa azt mondta, hogy a lady oly sajátságos benyomást tett reá, ezen csodálkoztam akkor, de most nem csodálkozom többé. Ő csak árnya az előbbeni Sybil ladynak. A nevető, ragy°gó szépségű nő eltűnt s maradt helyében egy megöregedett nő, kinek szépségét egy kegyetlen gonosz kifejezés elhomályosítja. Vájjon mi okozhatta e változást ? Pál igyekszik rábeszélni Lucyt, hogy hagyják el egy időre Cravent de, Lucy ebbe csak azon feltétel alatt egyezik bele, ha rövid idő múlva ismét visszatérnek oda. Mindnyájan igen csendesek vagyunk. Pál a tüzet éleszti a kandallóban Lucy közelében, én Miksával halkan beszélgetek Sybillady pedig elkülönítve, fekete gyászöltönyében egy karszékben ül. Hirtelen azonban felugrik s megszólal: — Pál, én nem maradok egyedül e házban. Pál felriad elmélkedéseiből. — Mit kíván tenni Sybil ? — Nem maradhatok itt, meg kell örülnöm, ha egyedül magamra hagytok; igen megőrülök, megőrülök! Hangjának kifejezése oly kétségbeesett, hogy akaratlanul megszántam őt. — Lady Sybil, — szólok hozzá. De mit követtem el ? Ő rémülten néz reám s dühösen kiáltja: — Gyűlölöm önt. — Ah Miksa! — kiáltok megrettenve. De mire magamhoz tértem, Miksa már Dunstanhoz vezetett s ott érzékenyen mondja: — Szegény kis Amym, tekintsen reám, s Dunstanhoz fordulva folytatta: — Árnynak egy kis megnyugtatásra van szüksége Dunstan, azért hoztam ide. Azonban Miksa nem sokára belátja, hogy ő nélküle nem vigasztalódom s nálam maradt. Fejem az ő vállán pihen s igy végre találtam annyi bátorságot, hogy bevalljam neki félelmes kalandomat a »szürke ladyval«. Miksa türelmesen végig hallgat. Midőn végeztem megcsókol s szánalmasan mondja : — Szegény kis madárkám, mit nem szenvedtél már e házban, még kísérteteket is látsz. — De Miksa, igazán láttam... — Elhiszem angyalom, ha mondja. Tehát csakugyan meglátta azt a csodálatos tüneményt ? — Igen , a szürke ladyt is, pedig ez mindig halált jelzett előre. Ah, Miksa, miért kell itt maradnom e helyen, hol annyira rettegek lenni. — Szívesen elvinném Amy, ha tehetném, de miért fél annyira, nem hisz bánthatják a kisértetek. Fejem ég s kezemet hozzá szorítva halkan rebegem: — Sybil ladytől félek iszonyúan. Miksa nem érthette a mormogott szókat s megnyugtatóan mondja: — Legyen bátor, kis Amy! maradjon itt, mig Pál s Lucy visszajönnek, addig elkészülök Sunnydalenak átalakításával, siettetni fogom a munkálásokat. Ugye most már nem ellenzi, a minél előbbi menyegzőt ? — Nem Miksa, de ígérje meg, hogy addig gyakran átjön, különben elhagy a bátorság. De utóbb még sem maradtam egyedül Sybil ladyval. Miksa Pállal értekezett s az értekezletnek az lett az eredménye, hogy Sybilnek egy távoli rokonát, Bell Saroltát hívták meg. Igen csendesen eléldegélünk, Bell kisasszony sokszor mondja, hogy túlságos csendesen élünk, de ha azt mondom, hogy ez csak természetes a haláleset után, ő azt feleli: — Könnyű kegyednek, kit vőlegénye minduntalan meglátogat. Bell Sarolta nem ellenszenves nő. Egy kissé ugyan lármás, élénk, de őszinte jószívű teremtés. Egy ízben előhozta Sybil lady megváltozott külsejét. — Alig ismertem reá — mondá — soha sem hittem volna, hogy ennyire bánkódjék sir James után. Erre nem feleltem. Bell néhány perc után folytatja: — Ezt annyival inkább lehet csodálni, mert Sybil nem érezte magát boldognak házasságában. Ő azt hitte eleinte, hogy nagy befolyást fog gyakorolhatni férjére. Mulatságos, fényes életre számított, de csalódott, e szerint egyre ment volna, ha mindjárt Craven Pálhoz megy nőül. * — Nem tudom, hogy valaha házasságról lett volna szó köztük , — mondom. — De hogy nem, hisz Sybil bolondulásig szerelmes volt Pálba s ez viszont ő bele. Miután elfogadta sir Jamesnek házassági ajánlatát, heves jelenet játszódott le közte és Pál között. Pál azzal vádolta Sybilt, hogy pénzért áldozza fel őt. Haragban válltak akkor el. Hallgatok. Jobb volna, ha nem figyelnék Sarolta szavaira, de akaratom ellen érdeket ébresztenek fel bennem. Sarolta halkan a következőt mondja el nekem: — Sybil amaz időben majdnem eszét vesztette. Féltünk tőle, mert Sybilnek indulatos érzelmei fékezetlenek, ezen pedig nem lehet csodálkozni, ha tekintetbe vesszük, hogy édesatyja tébolydában halt meg. Ah, de most elárultam egy titkot, mit el kellett volna hallgatnom... De ugyebár, Amy, nem fogja elárulni ? — teve hozzá aggodalmasan. — Annyi igaz, hogy Sybilnek is meg vannak őrülési rohamai, úgy mint apjának. Szerencse, hogy nincsenek gyermekei. Sarolta kis szünet után ismét elkezdő: — De Amy, ön jelen volt a Pál s Lucy közti házasságnak megkötésénél. Hogy viselte magát Sybil ez alkalommal? Nem akarja elmondani, maga kis hallgatag ? de hisz elbeszélése nélkül is eltalálom, mit mivelhetett, hisz láttam elégszer, ha féltékenység rohamai bántották. — Ön csalódik Sarolta. Sybil ladyn nem látszott meg soha, hogy féltékeny volna valakire. — Kis Amy, kegyed még nagyon fiatal, nem érti ezt, de figyelmeztesse Craven Lucyt, vigyázzon magára, mert Sybil veszélyes egy ellenség... * Lucy s Pál haza érkeztek s a jövőre minden terv meg van állapítva. Sybil az uj évig még Cravenban fog időzni, azután Londonba megy lakni. Én pedig csak addig maradok itt, míg Miksa elkészül Sunny dalevel. Lucy folyton sir Jamesnek tett ígéretemre emlékeztet, hogy nem hagyom őt el, míg szüksége van reám. — De hisz most nincs szüksége reám, — mondá, — hisz itt van férje. Lucy felsóhajt. — Árny, higgye el, hogy Pál igen jó hozzám, de néha még is azt hiszem, jobb lenne, ha nem lettem volna neje s hogy ő szabad akaratból nem választott engem nejének. — Miért ment akkor hozzá, — kérdem. Lucy pirulva nézett a gömbölyű gyűrűre az ujján s halkan suttogja : — Először, mert apám kívánta s azután Amy — szeretem Pált s reményiem, hogy idővel ő is fog engem szeretni! Adná az ég, hogy úgy lenne! A tél bekövetkezett s mi újra együtt ülünk az ebédlőben. Sybil lady könnyedén azt a megjegyzést teszi: — A karácsoni ünnepek iszonyúak lesznek ez idén. Jóslat volt-e ez ? Sokszor visszaemlékszem a lady e szavaira s borzadok. Borzasztó ünnepek ! — Lucy — mondá Pál — ha nem fázol, tegyünk kis sétát Highamig. — Igen szívesen, — felelt Lucy élénken. A véletlen úgy akarta, hogy épp e pillanatban tekintetem a ladyn nyugodott. Megijedtem arcakifejezésétől. Remegek, ha reá gondolok. — Kívánatos volna, ha mi ketten, Amy, sem félnénk annyira a hidegtől . . . mondá sajátságos hangon. Levelet kell írnom Jánosnak, pedig jó hoszszu levelet, mert máskülönben János haragszik reám. Végre elkészülök e munkával s sietek levelevelemet a posta szekrénybe dobni. Már sötétedni kezd s a mint a hosszú folyosón végig futok, hirtelen egy alak jelenik meg előttem. Azt hívom, Miska az, mert ő megígérte, hogy vacsorára átjön. De csalódom. Előttem egy mozdulatban sötét alak áll. Szivem hevesen dobog s homlokomon a hideg verejték áll. Halálos félelem vesz rajtam erőt, kiáltani akarok, de képtelen vagyok reá. A rémület megbénít, erőm elhagy! A szürke lady felém tart s én csak kezeimet bírom emelni, mintha közelítését meg akarnám akadályozni. A következő szókat hallom még: — »Ha szereted életedet, úgy elhagyod Cravent.« Azután elvesztettem eszméletemet. Mire magamhoz tértem, Miksát s Dunstant láttam magam mellett, aggódva néznek arczomba. — A folyosón találtam ájultan, — mondá Miksa. Remegek és sírva kiáltok: Ah Miksa, Miksa! Miksa magához ölel s megnyugtatóan szól hozzám. — Miksa! — szólok, most már jobban vagyok. — Igen édes, és most jó lesz a meleg kávét meginni. Dunstan nemsokára egy csésze forró kávéval lép be, amit akaratom ellen Miksa parancsára ki kell ürítenem. — Tudják a többiek, hogy mi történt velem ? — kérdem. — Nem, szeretett Amym, nem tudnak semmit rosszullétéról, de mi sem tudjuk annak okát. Szemeimet elfödöm kezeimmel. — A szürke ladyt láttam! — Amy, bizonyos ön abban, amit állít ? — Ah igen, láttam, esküszöm reá, hogy láttam a szürke ladyt, Miksa . . . (Folyt, köv.) Elnök : Kérem a t. házat, méltóztassék a ház elnökét felhatalmazni, hogy a Svastics Gyula, Som°gyvármegye marczalii választókerületének elhunyt országgyűlési képviselője helyébe az új választás iránt a törvényes intézkedéseket megtehesse. (Helyeslés.) Ezt tehát határozottkép kijelentem. Az elnökségnek több előterjesztése nincsen. Baross Gábor kereskedelmi miniszter bemutatja a román királysággal létesítendő vasúti és közúti összeköttetésekről s úgy az ezekre, mint a már létező csatlakozásokra vonatkozó viszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslatot; továbbá a kereskedelmi miniszter jelentéseit a felek-fogarasi és nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű gőzmozdonyú vasutak engedélyezése tárgyában, jelentését a győr-sopron-ebenfurti vasút némely ügyeinek rendezéséről szóló törvény végrehajtásáról s végül a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat 8. §-a alól felmentés tárgyában kiadott rendeletet. A közgazdasági bizottsághoz utasíttatnak. Az interpellációs könyvben a következő újabb bejegyzések foglaltatnak: Wittmann János a telepítvényesek ügyében a pénzügyminiszterhez és Bartha Miklós a honvédelmi miniszter lemondása tárgyában a miniszterelnökhöz. Az ülés végén fognak megtétetni. A részletes tárgyalás. Következik a napirend: a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig az első szakasz. Petrich Ferencz sem a szakaszt, sem Stelly módosítványát nem fogadja el, hanem a szakasznak következő fogalmazását ajánlja : A közigazgatás állami feladatot képez, melyet önkormányzati elemek intéznek kinevezett közegek közreműködésével. Kossa Dezső szerint az egész vita meddő marad, míg a kormány igazolni nem tudja, hogy mi ok van a javaslat ily rendellesen sürgős tárgyalására. Polemizál a miniszterelnökkel és gr. Apponyival, azt iparkodván bizonyítani, hogy semmiféle kinevezési rendszer nem járhat oly üdvös eredményekkel, mint aminek a szabad választási rendszer mellett várhatók. A szakaszt nem fogadja el. Vállyi Árpád a szakaszt nem tartja elfogadhatónak s teljesen osztja Helfy azon nézetét, hogy a törvénynek rendelkezéseket kell tartalmazniuk, és nem jobb, vagy rosszabb theóriákat. Hogy a közigazgatás állami érdeket képez, ezt törvénybe iktatni nemcsak fölösleges, hanem nevetséges is. De ez a tétel nem is egészen igaz, mert kiváló jogtudósok legalább is vitásnak tartják, hogy minden közigazgatás állami érdeket képezne. A maga részéről módosítást fog benyújtani, de előbb némely megjegyzést kíván tenni a vita során mondottakra. Elsősorban azokkal polemizál, kik a jelenlegi rossz adminisztrációért egyedül a választott tisztviselőket akarják felelőssé tenni. Az igazság az, hogy sub titulo szabad választás, Magyagyarországon évtizedek óta kinevezési rendszer uralkodik és pedig a legkényelmesebb, mert felelőség nélküli kinevezési rendszer. Éppen ezért a mai állapotok alapján nem lehet argumentálni sem a kinevezési, sem a választási rendszer mellett. Ha vannak közigazgatási bajok, azokért egyedül a főispánokat lehet felelőssé tenni. A főispán ma már nemcsak dignitás, hanem ellenőrző közeg s ha nem tudja kötelességét teljesíteni, ő a hibás. Szóló is az állami közigazgatás híve, de objektíve nézve a dolgokat, ki kell jelentenie, hogy ne a választott képviselőket okolják mindenért, hanem terítsék rá a vizes lepedőt a főispánokra. Ő tizenöt év óta azt tapasztalta, hogy nálunk rosszul adminisztrálnak a választott tisztviselők és rosszul adminisztrálnak a kinevezettek is. Szerinte a bajok forrása abban van, hogy a közigazgatási jogszabályok kodifikálva nincsenek, hogy a tisztviselők rosszul vannak dotálva s hogy az egész közigazgatás egy labirinthus, melyben csak rendkívül szakképzett emberek igazodhatnak el. Márpedig csupa ilyen tisztviselőt nem lehet találni. Nagy baj az ellenőrzés lazasága, a területi beosztások helytelensége s végül az, hogy a polgároknak a közigazgatási önkények ellen nincs biztosítéka. E bajokon tisztán a kinevezési rendszer behozásával segíteni nem lehet. A kormány kiindulási pontját nem helyeselheti, mert szerinte a reformot alul, a községek rendezésén kellett volna kezdeni. De ha már a kormány ezt nem tette, akkor legalább kezdte volna a reformot felülről, a belügyminiszternél. Szerinte szükséges, hogy a belügyi tárcza külön vezetőt kapjon. Szükséges az is, hogy a főispáni állás emeltessék ki abból az idomtalanságból, melyben ma van. A főispánok ma nem tudják, hogy ők méltóságok-e még, vagy hivatalnokok-e már. Ha az ország hatvanhárom főispánját egy szakbizottság megvizsgálná a közigazgatásból, bizonyára több buknék meg, mint alispán. Az adminisztráczió egyszerűsítése elengedhetetlen. Kortesszolgálatoktól a főispánok teljesen eltiltandók s akkor a közigazgatás jobbá lehet. A kinevezési rendszert, mely a kormány kezébe sokkal nagyobb hatalmat ad, mint a választási rendszer, csak messzemenő garancziákkal fogadhatja el. Megjegyzi, hogy a kúriai bíráskodást és a közigazgatási bíróságot nem tartja elegendő garancziának. Azt is megmondja már most, hogy e javaslatokat módosítás nélkül nem lesz hajlandó elfogadni. Gr. Apponyi szerinte olyan szende ártatlansággal, önzetlenséggel, sőt naivitással csinál most politikát, amin ő csak a jövő században fog megjárhatni. Nem érti, hogy miért védi Apponyi olyan előzékenyen azt a javaslatot, melyet maga is rossznak tart s miért védi azoknak érdekében, kik kérés nélkül kikosarazták. Itt hetek óta párbaj folyik súlyos föltételek mellett s Apponyi, mint segéd, minden erősebb csapást felfog a miniszter elől. Hogy hébe-korba egy-egy vágást ő is mér a miniszterre, azt készséggel elismeri. Beöthy Ákos: Lapvágást a hasára. (Nagy derültség.) Vállyi Árpád: De gyönge párbajozó volna az, ki ilyenkor mindjárt a segéd ellen fordulna. Ezért a függetlenségi párt ezután is csak a miniszterelnök ellen fogja a harczot folytatni. Polemizál ezután a miniszterelnökkel s végül a következő módosítást terjeszti be: »A közigazgatást a vármegyékben kinevezett tisztviselők intézik önkormányzati elemek közreműködésével.« Dárday Sándor előadó beszédére reggeli lapunkban visszatérünk. A vitát kedden folytatják, Szilágyi válasza. Ezután Szilágyi Dezső igazságügyminiszter válaszol Szalay Károly interpellációjára a szegedi kir. tábla területén egy bíró állítólagos bűncselekménye tárgyában. A tényállás az, hogy egy járásbtó mámoros állapotban egy ázsiai barátot, kit muszkakémnek nézett, levetkőztetett és fogságban is tartott. Ezért a bírót a szegedi tábla 100 frt pénzbírságra ítélte. Bűnvádi útra az esetet nem terelték, mert a közvádló fegyelmi ügyben ezt nem kérte. Az ügy most a kúriánál van. Szóló ez esetből kifolyólag úgy intézkedett, hogy jövőre, ha fegyelmi ügyben bűncselekmény ismérvei merülnének fel, az ügy a közvádló kérése nélkül a fegyelmi térről a bűnvádi útra tereltessék. Kéri válasza tudomásul vételét. Szalay Károly a választ örömmel veszi tudomásul. A negyedik és német színház ügyei. Gr. Szapáry Gyula válaszol ezután dr. Kaas Ivor két és Ugrón egy interpellácziójára. Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök: A t. ház engedelmével megadom a választ, egyidejűleg d. Kaas Ivor képviselő úrnak hozzám a negyedik magyar színház ügyében intézett interpellácziójára ; továbbá báró Kaas Ivor és Ugron Gábor képviselő uraknak a német színház tárgyában előadott interpelláczióira. (Halljuk!) Az elsőre, báró Kaas Ivor képviselő úr interpellácziójára, kénytelen vagyok mindenekelőtt egy tévedést rektifikálni, mert Kaas Ivor képviselő úr interpellációjában az foglaltatik, hogy az ilyen színház létesítésére ,egyedül a magas kormány lévén hivatva, általa volnának erre vonatkozólag a szükséges előmunkálatok megindítandók és a czélszerű intézkedések megteendők, mely esetben kijelenti a főváros törvényhatósága, hogy annak létrehozására és fentartására a maga részéről a legmesszebbmenő áldozatok meghozatalára mindenkor kész volna. A t. képviselő úrnak ezen tévedését kénytelen vagyok rektifikálni, mert a főváros törvényhatóságának ily határozata nem létezik. Van a tanácsnak egy előterjesztése, amely a Náday és társai által létesítendő színházra vonatkozik; ezen tanácsi előterjesztésben foglaltatik azon kijelentés, amelyet a képviselő úr idézett, a főváros közgyűlése azonban, amely május 27-én 165. sz. a. ezen ügyben határozott, mint a főpolgármester úr felszólításomra hozzám intézett hivatalos előterjesztésében világosan kijelenti, hogy a tanács javaslatának ezen részével nem foglalkozott és így erre vonatkozólag fővárosi törvényhatósági határozat nem állhat fenn. (Mozgás.) Ennek következtében a kormány arra nem is alapíthatta valamely elhatározását. Ami a kérdés lényegét illeti, részemről igen kívánatosnak tartom, hogy sikerüljön Budapest fővárosban egy negyedik színház létesítése, amely természetesen a fővárosi közönség műveltségi fokának és igényeinek megfelel, és amelyben nemcsak a főváros közönsége, hanem a fővárost látogató idegenek is mulatóhelyet találjanak. (Helyeslés jobbfelől.) De nem tartom a kormány feladatának a törvényhozásnak előterjesztést tenni az iránt, hogy ily vállalat akár az állam erejéből, akár a kormány kezdeményezése folytán létesíttessék. (Helyeslés jobbfelől.) Az elsőt, hogy t. i. az állam létesítsen ily intézetet, azért nem tartom kívánatosnak, mert az állam színházi czélokra jelenleg is többet fordít évenkint 300.000 forintnál és így az állam, már megfelel azon kívánalmaknak és igényeknek, amelyeket e tekintetben irányában formálni lehet. Azonfelül van sok más kulturális intézmény, amelyeket szintén szükséges, hogy az állam erejéhez képest támogasson. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tarthatom helyesnek azt sem, tehát, hogy a kormány kezdeményezze ily vállalat létesítését , mert ennek természetes következménye az lenne, hogy azért, amit a kormány kezdeményez, a felelősséget úgy erkölcsileg, mint anyagilag elvállalja és azon esetben, ha azon hozzájárulások, melyek a vállalat létesítésére és fentartására történnének, nem volnának elégségesek, az azzal járó terheket is viselnie kellene, ami végeredményében ugyanaz lenne, mintha a vállalatot az állam létesítené. (Helyeslés jobbfelől.) Ez a felfogásom e kérdésben, de ez nem zárja ki azt, sőt ellenkezőleg biztosíthatom a t. házat, hogy amennyiben ilyen vállalat akár magánvállalkozás, akár magánosok adakozása, a törvényhatóság kezdeményezése folytán létesülne, az iránt a kormány a lehető legjobb indulattal fog viseltetni, és nem fog azon szűkkeblű álláspontra helyezkedni, hogy ezen intézet esetleg konkurrenciát képezhet az állam által támogatott és fenntartott színházaknak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez a kormány álláspontja b. Kaas Ivárt. képviselőtársam első interpellácziójára nézve. A második interpelláczió — azon sorrendben leszek bátor válaszolni, amely sorrendben az interpellácziók tétettek — a fővárosi törvényhatóságnak egy német színház nyitására adott engedélyére vonatkozik. Engedje meg a t. ház, hogy a két kérdést, melyek az interpellácziók alkalmával múltkor szóba jöttek, egymástól különválassszam, mert azok nincsenek egymással szoros összefüggésben. Az egyik a fővárosi törvényhatóságnak intézkedése a német színház engedélyezése tárgyában, a másik azon kérvény, amelyre a t. képviselő urak felszólalásaikban hivatkoztak, nincsenek összefüggésben, mert az egyik hatósági intézkedés, amely iránt a kormányhoz kérdés intéztetett, a másik oly ügy, amely bizonyos tekintetben nem tartozik a kormány intézkedési körébe. Erre vonatkozik dr. Kaas Ivert. képviselő úrnak az a kérdése, mely a fővárosnak a német színház engedélyezésére vonatkozó eljárását érinti. Bátor leszek erre is megadni a választ. Álláspontom e tekintetben nem lehet más, mint hogy megtegyem azt, amit a törvény rendel és amire a törvény a belügyminisztert felhatalmazza. Az 1848. XXXI. t.-cz. 1. §-a értelmében a színházak engedélyezése a törvényhatóságok hatáskörébe tartozik. Az 1872. XXXVI. t.-cz., mely a főváros rendezéséről szól, azon határozatokat, melyek ily szinházak engedélyezésére vonatkoznak, nem sorozta azok közé, melyekhez a kormány jóváhagyása szükséges; ennélfogva azon határozat jogerősségéhez, melyet a főváros közönsége e tekintetben hozott, nem szükséges kormányi jóváhagyás és így ezen határozat megsemmisítésére hatáskörömben, mint belügyminiszternek, jogom nincs. Ki kell azonban e mellett még két dolgot emelnem. Az egyik az, hogy a főváros ezen határozatát június 24-én hozta meg és azon időtől fogva ezen határozat ellen hozzám felebbezés nem érkezett. Tehát már ezért sem voltam abban a helyzetben, hogy a kérdésben intézkedjem. A másik, amit ki akarok emelni az, hogy a színházak engedélyezésére vonatkozó előbb említett törvényes intézkedésekből egyáltalán nem következik az, hogy Magyarországon szabad mindenféle színházi előadásokat tartani, legyenek azok akár nemzetellenesek, akár erkölcstelenek és ezekkel szemben nem léteznék rendelkezési jog. A színházak felügyeletére nézve ugyancsak az 1848: XXXI. t.-cz. 3. és 5. §§-aiban intézkedik, amelyek a felügyelettel az illető törvényhatóságot bízzák meg és az esetben, ha az engedélyezett színházban haza-és nemzetellenes vagy erkölcstelen előadások tartatnak, azok ellen fellépni és intézkedni elsősorban az illető törvényhatóságnak a feladata, amennyiben pedig bármely törvényhatóság ezen feladatát nem teljesítené, erre az illető törvényhatóságot utasítani s szükség esetén a további intézkedéseket megtenni a kormánynak feladata. De ez felfogásom szerint egészen más dolog, mint az engedélyezés körüli eljárás, mely az idézett törvény 31. szakaszában van körülírva. (Helyeslés jobbfelől.) Következik most a Kaas Ivor képviselő úr második interpellácziója, mely a következőleg hangzik. (Olvassa): 1. Nyilatkozzék az iránt, hogy minő álláspontot foglal el a kormány ama felségfolyamodvány belső tartalmával és aláíróinak eljárásával szemben? 2. Szándékozik-e a német színház felépítését megengedni ? 3. A felségfolyamodványban említett daltársulatok számát korlátozni, ízlés- és erkölcsrontó előadásait a legszigorúbb rendőri felügyelet alá fogni ? Ezen interpelláció második pontjára, a színházengedélyezésre nézve már előbb megadtam a választ. Ami az első kérdést illeti, hogy mily álláspontot foglal el a kormány az említett felségfolyamodás belső tartalmával szemben, bátor vagyok kijelenteni, hogy a kormány minden cselekvéséért vagy mulasztásáért elvállalja a felelősséget , de nem lehet feladata, hogy felelősséget vállaljon magánegyének eljárásáért és felfogásáért. És minthogy az a felségfolyamodvány, mely itt felemlíttetett, semmiféle hatósági intézkedést nem tesz szükségessé s a kormány ebben az ügyben sem nem intézkedett, sem mulasztást nem követett el, de a kormánynak alkalma sem volt, hogy abba beleavatkozzék: nem tartom ezt a tárgyat olyannak, hogy azért a kormányt feleletre vonni lehessen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ami az interpelláczió harmadik pontjában foglalt daltársulatokat illeti, ezen, a fővárosban, megengedem, nagy mértékben elterjedt daltársulatok csakis hatósági engedélyezés alapján állíttathatnak fel és szigorú rendőri felügyelet alatt állanak. Ha e daltársulatok átlépik azt a kört, mely az engedélyben foglaltatik, joga van a hatóságnak ezen daltársulatok birtokosait akár pénzbüntetéssel sújtani, akár a daltársulati helyiséget be is záratni. Ezen hatáskörben, ha a szükség előáll, az intézkedés meg is történik, aminthogy a rendőri felügyelet folyton szigorúan gyakoroltatik és éppen ezen rendőri felügyelet következménye, hogy — habár, mint említettem, ily daltársulatok túlságos nagy számban léteznek a fővárosban, e szám nem szaporodik, hanem éppen a rendőrség ezen intézkedése folytán évről-évre csökken. Különben, hogyha e tekintetben bármi intézkedés szükségesnek mutatkoznék, az iránt a rendőrség meg fogja tenni a kellő intézkedéseket. (Helyeslés a jobboldalon.) De tehát, úgy Ugron Gábor, mint dr. Kaas Ivor képviselő úr hivatkoztak felszólalásaikban a közszellem sülyedésére, különösen a fővárosban is felhívták úgy a kormány, mint a ház figyelmét arra, hogy már most szükséges intézkedni arra nézve, hogy a közszellem továbbra ne sülyedhes