Pesti Napló, 1891. október (42. évfolyam, 269-299. szám)

1891-10-01 / 269. szám

sokban olyan súlyos vereséget szenvedett, melyet azóta nem bírt többé kiheverni. Ma­gát Boulangert az állami törvényszék in con­­tumatiam életfogytiglani deportáczióra ítélte ugyan, de az teljesen fölösleges volt, mert a tábornok politikai pályája ama pillanatban véget ért, midőn hasznosabbnak találta a szökést az ellenségeivel való férfias szembe­lépésnél. A­mi azóta történt, az nem volt egyéb szánalmas vergődésnél; a papiros­­manifesztumok, melyekkel a köztársasá­got halomra akarta dönteni, csak guny­­kaczajt keltettek; híveinek hozzá való vándorlása nem érdekelt senkit. Egyéb­iránt ez a vándorlás is megszűnt csakhamar s egy év óta Boulanger politikai halott volt a szó igaz értelmében. Egykori pártfelei is ellene fordultak s nyilvánosan megtagadták mesterüket, kinek magaviseletét, különösen szökésének s külföldön maradásának okait senki sem értette. Most már meg lehet érteni. Boulanger maga tárta föl életének titkos tragédiáját. Belemerült a szerelem örvényébe, mely an­nál végzetesebbé vált reá, mert rég túl volt a férfikor delén, mikor szive fölébredt s a szerelmi mámor erőt vett rajta. Boulanger jó férj, szerető családapa volt mindaddig, míg a politikai pályára nem lépett; békes­ségben élt törvényes hitvesével, kiházasította egyik leányát, mikor egyszerre a politika útvesztőjében a szerelem csábításaival talál­kozott. A­mint a politika tönkre tette nyil­vános karrierjét, úgy dúlta föl a szerelem az ötven éven túli férfiú családi nyugalmát. Neje válópert indított ellene, gyermekei elfordultak tőle s családja köréből senki sem volt mellette számkivetése és külföldi buj­­dosása napjaiban. De az öreg tábornok még­sem maradt egyedül; ama hölgyek között, kik dicsősége napjaiban kegyeit keresték, talált egyet, ki megosztotta vele magányának elhagyatottságát. Kétségkívül ez a hölgy vette reá a menekülésre Boulangert; ő volt az, ki nem engedte, hogy hazájába visszatér­jen s a perújítás jogával éljen, mit hívei egy időben folyton sürgettek. E hölgyért Boulan­ger feláldozta népszerűségét, politikai pályá­ját s e hölgyért immár feláldozta életét is. Bonnemain asszony — ez volt a hölgy neve — a nyáron Brüsszelben meghalt. Boulanger nem bírta túlélni s ma a síron, melyben ked­vese pihen, agyonlőtte magát. Tragikus, meg­ható esemény ez, mely sokat megmagyaráz, sokat megengesztel. De politikai jelentősége nincs; a boulangizmus rég meghalt s hogy immár Boulanger sem él többé, az a franczia köztársaságot vajmi kevéssé érdekli. * Boulanger életéből a következőket közöljük: Brisson kormányának 1886. év elején történt váratlan bukása után a köztársaság különböző ár­nyalatú párthívei szükségesnek találták, hogy az egymás elleni harczc­al felhagyva közös harczvo­­nalba sorakozzanak a mind több és több erőt fe­szítő monarchisták ellen. így történt, hogy a G­révy által 1886-ban kabinetalakításra felhívott Feydi­­net is úgy volt kénytelen összeállítani miniszté­riumát, hogy abban a radikálisoknak is jusson he­lyük, így jutott Boulanger a hadügyminiszteri székbe. Boulanger ekkor még aránylag fiatal em­ber volt, 42 éves­­ Bretagneban született. A katonai pályán csodálatos gyorsasággal emelkedett. A franczia nemzetnek nem volt újab­ban oly hadjárata, melyben Boulanger részt nem vett volna. Alulról kezdvén a katonai pályát a részletekig tudta, mire van szüksége a katonának és a hadseregnek. Két esztendőn át volt a gyalog­ság igazgatója a hadügyminisztériumban s mint olyan jártasságot szerzett a hadügyi közigazgatás­ban. Ismerte a gyarmatügyeket is, mert Tuniszban három éven keresztül volt a megszálló sereg pa­rancsnoka. A hadügyminiszteri székbe a radikáli­sok vezérének, Clemenceaunak befolyása juttatta. Hadügyminisztersége alatt töröltettek a trón­követelő herczegek a hadsereg tiszti lajstromából. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a hadsereg, mely­ben még sok a royalista, orleanista és bonapartista elem, oly szellemben fejlődjék, mely megfelel a köztársasági állam­formának. Azokat a lovasezre­deket, melyeknek tisztjei túlságos barátságba kezd­tek keveredni a Loire mentén épült kastélyok ro­yalista családjaival, valósággal szétrobbantotta, elosztván őket az ország különböző részeibe. Kö­vetelte egyes monarchista érzelmű tábornokoknak rendelkezési állapotba helyezését, a­miért sok kel­lemetlensége volt. Az 1886. júl. 13-án tartott képviselőházi ülésben, a­hol éppen a trónkövetelő herczegnek a hadsereg kötelékéből történt kitörlését vetet­ték szemére az ellenpártiak, Boulanger kimu­tatni igyekezett, hogy a herczegek szabályellene­sen nyerték el tiszti rangjukat. Egy képviselő Larevity, midőn Boulanger Aumale herczegről be­szélt, közbekiáltott, hogy »egy távollevőt sérteget­­getni gyávaság.« Ennek párbaj lett a következmé­nye, a golyóváltás után a képviselő kezet nyújtott a hadügyminiszternek, kijelentve, hogy sohase ju­tott eszébe őt gyávának tartani. E párbaj még nö­velte Boulanger népszerűségét, ki valóságos bál­ványozás tárgya volt, midőn jul. 14-én délczeg pa­ripáján szemlét tartott a kivonult katonaság felett, Boulanger azonban nem sokáig állhatott a franczia hadügy élén. Politikai magatartása ve­szélyessé kezdett válni s mint hadtestparancs­nokot a Brisson-kormány Clermont Ferrandba küldte, honnan Boulanger több ízben álruhában Párisba szökött s titkos összeesküvést szőtt a lé­tező állapotok ellen. Ezért csakhamar hadtest­parancsnoki állásától is elmozdították s Boulanger értette a módját, mint szerezze meg magának a mártirság koronáját. Nem kevesebb mint 12 he­lyen választották meg képviselőnek. Boulan­ger mindjobban emelkedett népszerűségében, fő­leg midőn a hazafias liga is szövetkezett a boulan­­gizmussal. Ekkor alakult a Brisson-kormány, mely megindította a bünfenyitó eljárást Boulanger és társai ellen. Az állami szélőszék vádhatóságának határozata értelmében Boulanger ez ítélőszók elé idéztetik a következő három vád alapján : 1. Az állam biztonsága ellen irányuló merénylet bűnté­nye. 2. Az összeesküvés bűnténye és 3.252.000 frank elsikkasztása miatt. Quesnay de Beaurepaire államügyész vád­irata egész lajstroma állította össze Boulanger üzelmeinek azóta, hogy 1882. április 16-án dan­dártábornokká és a hadügyminisztérium gyalogsági igazgatójává nevezték ki. Mindenekelőtt népszerű­séget igyekezett szerezni. Saját maga vagy mások által írt népszerű életrajzokat ellátva lovas arcz­­képeivel titkos ügynökök által terjesztette a franczia hadseregben. Tizenhét év alatti működése alatt 242,693 frankkal szubvenc­ionálta Boulanger az ő lapjait. Sőt azzal is gyanúsította a vádlevél, hogy külföldről is fogadott el pénzt. Czélja az volt, hogy az országra rákényszerítse diktatúráját, »életfogytiglani konzul« ideiglenes czímmel. An­nak idején az hirlett, hogy Boulanger szövetséget kötött Napoleon Jeromos herczeggel. Ez idő alatt kísérletet tettek a hivatalnokok korrumpálására. Az 1887-iki évben Párisban volt, ekkor játszódott le az elnökválság. A hadügyminiszter elrendelte, hogy valamennyi tábornok térjen vissza állomás­helyére. Csak Boulanger nem engedelmeskedett, hanem titkos tanácskozásokra hívta össze híveit. Az volt a szándékuk, hogy elkergetik a köztársa­ság elnökét és a képviselőket . Boulanger azután »a nép óhaját követve« átvette volna az uralko­dást. A csíny nem sikerült. Boulangernek eredeti­leg nem volt vagyona, daczára annak, nagy ösz­­szegek felett rendelkezett. Röviddel azután, hogy odahagyta a miniszteri széket, egy imperialista férfi azt mondá, Boulanger pénztára 900.000 frankot tartalmaz. E hirtelen jött gazdagságnak titkát soha sem tudták egészen felderíteni. Azt hiszik, hogy ő a trónkövetelő herczegtől nagy összeget kapott. Azt is beszélték, hogy bizonyos pénzembe­rek és magas állású egyének pénzt adtak és hogy Francziaországon kívül egy szindikátus létezett, mely előlegezte volna Boulangernek a pénzt, mi­helyt trónra jut. 1275 pénzeslevél érkezett a tá­bornok számára, a külföldről 128, Olaszországból 14, Ausztriából 3, Németországból egy pénzes le­vél. Boulanger felett ítélendő, a szenátus állami törvényszékké alakult. Több napon át tartott a tár­gyalás, mely után az állami törvényszék Boulangert a közpénzek elsikkasztása s elidegenítése bűntetté­ben vétkesnek ítélte és semmi enyhítő körülményt sem fogadott el,megerősített helyre való deportáczió­­val sújtva. De Boulanger még perének megkezdése előtt Londonba szökött, honnan egymásután küld­te haza kiáltványait, melyekkel reményt akart cse­pegtetni mindinkább megcsappant híveibe. London­ban nem érezve magát biztonságban Brüsszelt vá­lasztotta lakásául. A volt hadügyminisztert csak­nem összes hívei elhagyták, nejétől időközben el­vált s Bonnemaine asszony maradt oldala mellett egyetlen vigasztalásul — sok csalódás után. De a sors kegyetlenül bánt az egykor bálványozott tábornokkal, Bonnemaine asszony nemrég elhunyt s Boulanger teljesen magára maradt, ami annál fájdalmasabban érinthette, minthogy kedvese nem emlékezett meg róla végrendeletében. Ezek lehet­tek az okok, amelyek miatt Boulanger hányatott életének önkezűleg vetett véget. * Páris, szept. 30. A »Havas-ügynökség« brüsszeli távirata szerint Boulanger tábor­nok Bonnemain asszony sírján agyonlőtte magát. Brüsszel, szept. 30. Az ixellesi temető­ben négy munkás délelőtt Visla-kor látta Boulanger tábornokot belépni a temetőbe. 1­1 órakor lövés dördült el. A munkások odasiettek és Boulangert Bonnemain asz­­szony sírján halva találták. A lövés Boulan­ger halántékába hatolt. Brüsszel, szept. 30. (M. E.) Boulanger tábornok halálát, mint hírlik, zilált anyagi viszonyai okozták. A tábornok már annak­­előtte többször emlegette, hogy öngyilkossá lesz. Hozzátartozói hosszabb idő óta szemmel is tartották, mindazonáltal sikerült a tábor­noknak szándékát ma délfelé végrehajtani. Brüsszel, szept. 30. Azt mondják, hogy Boulanger tábornok már néhány nap óta ko­mor hangulatban volt. Ma délelőtt 10 óra­kor kocsin távozott szállásáról és a­­xellesi temetőbe hajtatott. A kocsis és az inas a te­mető kapujánál várták a tábornokot. Boulan­ger közvetlenül Bonnemaine asszony sírjához ment, hosszabb ideig le s föl járt a hant előtt, aztán nagy kaliberű revolvert vont elő zsebéből s golyót röpített bal halántéká­ba. A golyó áthatolt a jobb halántékon és a tábornok a földre bukott, a nél­kül, hogy hangos szót hallatott volna. A lövés által figyelmessé téve, a temető­őrök a tábornokhoz siettek és őt a kocsis és a szolga segítségével fölemelték. Ám a tábornok lélekzetvétele megszűnt és néhány másod­per­cz múlva kiszenvedett. A tetemet a ko­csira helyezték; Ixellesből rendőri közege­ket és egy orvost hoztak, akik konstatálták a bekövetkezett halált. Rendőri intézkedésre a kocsit az ixellesi rendőrbiztossághoz uta­sították. A tetemet a kocsi belsejében he­lyezték el; a tábornok arczát fehér kendővel takarták le. Brüsszel,szept.30.Boulanger környe­zete beszéli, hogy a tábornok már ismé­telten megkísérlette, hogy véget vessen életének. A szállodában az ösz­­szes fegyvereket eltávolították közeléből, de ennek daczára sikerült neki elrejteni azon revolvert, melylyel magát főbelőtte. Mond­ják, hogy midőn lezárták Bonnemaine asz­­szony koporsóját, ekkér szólott volna: »Mi­előbbi viszontlátásra!« Naponta 4 órakor a temetőbe ment a tábornok, s bokrétát vagy koszorút helyezett Bonnemaine asszony sírjára. Hozzátartozóit és szolgáit nagyon meglepte, hogy a tábornok ma délelőtt 10 órakor kocsikázik ki Bonnemarne asz­­szony sírjához. Boulanger magánál hordta végrendeletét, táviratokat is szövegezett és megjelölte a személyeket, a­kikhez czimzendők volnának. Azt tartják, hogy Alfred Dutens, a­kit levélben értesí­tettek, Párisból idejött, nyolcz nap óta egy szállodában tartózkodott és kocsin haj­tatott a temetőbe, hogy az öngyilkosságot megakadályozza. Másrészről meg azt mond­ják, hogy Dutens, Boulanger unokahugának és Dutens asszony folytonos kérésére kocsin a temetőbe hajtatott. Bármiként történt is a dolog, Dutens még utolérte a táborno­kot és vele egy órán át beszélgetett.­­ Végül a tábornok órájára nézett és állítólag úgy nyilatkozott, hogy ideje volna már reg­gelizni menni. Felkérte Dutens-t, hagyja el őt, mert meg akarná még látogatni Bonne­marne asszony sírját, Dutens teljesen meg­nyugodva távozott e pillanatra. A tábornok a sírhoz ment, a sírkő előtt leült, levette kalapját és aztán halántékon lőtte magát. A halál nyomban beállott. Brüsszel, szept. 30. (A Pesti Napló t­udósítójának távirata.) Boulanger tá­bornok egy franczia lovassági revolverrel lőtte magát agyon. A golyó a bal halántékon át hatolt a fejbe s a jobb halántékon jött ki. A halál nyomban bekövetkezett. A holttestet munkások találták meg. Boulanger szive f­ö­­lött lelték Bonnemaine asszony arczképét. A hullát a tábornok lakására szállították. Páris, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Boulanger ön­­gyilkosságának híre a legtöbb boulangista körben meglepetést keltett. A levelek, a­me­lyek az utóbbi napokban barátaihoz érkez­tek, sem hangjuknál, sem tartalmuknál fogva nem engedték a tábornok tragikus végét sejtetni; sőt ellenkezőleg, azt a meggyőző­dést keltették, hogy Boulanger Franc­ziaor­­szág belügyi politikájának irányait érdeklő­déssel kiséri s nem adja föl a reményt. Brüsszel, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A »N. Fr. Presse« jelentése: Ma reggel fél 10 órakor Boulanger az ixellesi temetőbe érkezett, ko­csiját egy másik követte, melynek utasa a kocsisnak meghagyta, hogy lóhalálában vág­tasson. Mihelyt a kocsi a temető bejáratá­hoz érkezett, az utas a tábornokra omlott, átölelte s csaknem egy óráig beszélgetett vele. Aztán a két férfi elvált. Boulan­ger kísérője eltávozott, de a temetőben maradt, mig a tábornok Bonnemarne asz­­szony sírjához ment s a sírkőre borult. Erre lövés dördült el. A temetőben levő munkások elősiettek, úgyszintén Boulanger barátja is. A tábornokot vértől borítva, hal­dokló állapotban találták. Forgópisztolyából golyót röpített agyába. Az egyik munkás megkérdezte Boulanger kísérőjét, hogy miért hagyta magára a tábornokot ? Az azt vála­szolta, hogy Boulanger megígérte, hogy nem lesz öngyilkossá. A holttestnél sem írást, sem tárczát nem találtak. Szivén hordta Bonnemarne asszony kabinet-arczképét. Zse­bében mindössze 7 frankot találtak. Az ön­­gyilkosság hire nagy szenzácziót kelt Brüsz­­szelben. Páris, szept.30. (A Pesti Napló tu­dósítójának távirata.) A »N. Fr. Presse« jelentése. Azt gyanítják, hogy Boulanger ön­­gyilkosságának egyik oka zilált anyagi viszo­nyaiban keresendő. Bonnemaine asszony csak évi járadékot húzott, melyet nem ruházha­tott át Boulangerre. Az esti lapok egyelőre csak életrajzi adatait közlik. A »Jour« hoz­záteszi: Caesar akart lenni s mint Olympia hunyt el. A »Liberté« azt írja: E férfiú egész élete, ki a köztársaság létét veszé­lyeztette, Francziaországot és Európát nyug­talanította, úgy végződött, mint egy regény. Egy őszi reggelen hazájától távol kedvese sírján öngyilkossággal végezte életét. Vanitas Vanitatum! Páris, szept. 30. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Az esti lapok Boulanger tábornok öngyilkosságáról csak kevés részleteket jelentenek. Boulanger meg­jelenése a temetőben nem tűnt fel a sírkert személyzetének, minthogy a tábornok gyak­ran jött ki, hogy kedvesének sírját virágok­kal díszítse. Boulanger lassan és gondolatokba mélyedten haladt a sír felé, s kevéssel reá eldördült a lövés. Midőn a temető őrök oda­siettek, Boulanger még görcsösen szorította kezében a revolvert, meg van győződve, de egyik se mer egész erővel annak létrejöttéhez hozzájárulni.«­­ A német hadseregre vonatkozólag így szólt: »A múltkor hallottam a német katonai attasétól, hogy Németországban is a katonai szolgálat évszámát kettőre akarják leszállítani, mert meggyőződtek a mi honvédségünk láttára, hogy mi két év alatt mi­lyen eredményeket vagyunk képesek felmutatni. S igy azt hiszik, hogy Németországban sokkal több ujonczot lesznek képesek betanítani.« A hon­védségről lévén szó, József főherczeg fáj­dalmasan jegyezte meg, hogy Erdélyben alig akad már honvéd a magyarok közt s igy a legna­gyobb rész titokból áll. A franczia hadseregről azt hiszi, hogy bár sokoldalúan szervezett, talán még sem egészen megbízható. József főherczeg látható megelégedéssel konstatálta a vasúti közlekedésnek azt a kitűnő szervezését, hogy Galicziába 24 óra alatt negyvennyolczezer katonát képes szállítani, félóránkint ezeret.­­ S fölemlíti, hogy az oro­szok most új fegyvereket készíttetnek, mely­nek átmérője hat milliméter, és Bauer had­ügyminiszter kapott nálunk ajánlatot egy fegyver­re, melynek átmérője 5 milliméter lenne, de a had­ügyminiszter nem akarja újabb terhekkel megrak­ni a birodalmat. A társalgás folyamán a mérsékelt ellenzék­­kitűnő vezérférfiáról, A­p­p­o­n­y­i Albert grófról is beszéltek. A társaság egyik tagja meg­jegyezte, hogy Apponyi az ország legképzettebb államférfia, s József főherczeg is igen elismerőleg nyilatkozott róla. Budapest, szeptember 30. József főherczeg a helyzetről. József főherczeg katonai körútja alkalmával néhány nap előtt Kis- Jenőre érkezett, a­hol tegnap egy aradi hírlapíró felkereste, hogy a főhercz­egnek a világbékéről, a német és franczia hadseregről, a mostani kormány­ról, Apponyiról, a közigazgatási reformról, a kor­mányválságról stb. való nézetét megtudja. A fő­herczeg a világbékéről így nyilatkozott : »Úgy látszik, mindaddig nem lesz világbéke, míg a nemzetek pénzügyileg teljesen tönkre nem men­nek. — Különben — azt hiszem, míg emberek lesznek, azok mindig veszekedni fognak.« Ama megjegyzésre, hogy Baross ellen újabban erő­sen agitálnak, mert azt hiszik, hogy a zóna­rendszer anyagi sikerei csak annak köszönhetők, hogy Baross az anyagi sikerek érdekében a vas­utak vonalain egyáltalán nem dolgoztat, javittat s újításokat nem eszközöltet. József főherczeg eze­ket válaszolta : »Nem értem a vádat. Én Magyar­­országnak csaknem minden vidékét beutazom s igen sok helyen látom, hogy a vasúti vonalak mentén igen is dolgoznak.« A kormányválságra nézve ezt a humoros megjegyzést tette : »Mikor a múltkor a Margitszigeten sétáltam, előttem két idő­sebb úr ment s élénken és hangosan beszél­getett. Azt beszélték, hogy Szapáry állása tartha­tatlanná vált. Én követtem a két urat s ők folyton kormányválságról beszéltek. Szerettem volna meg­tudni, hogy kicsodák ? Később megkérdeztem a vendéglőst is, de ő sem tudott felvilágosítani, úgy látszik, hogy­­ ellenzéki képviselők voltak.« Az állami adminisztráczióról a főherczeg a következő­ket mondotta: »Azt hiszem, hogy az állami admi­­nisztráczió helyességéről talán minden párt Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Október elsejével uj előfizetést nyi-Előfizetési árak­­ (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ................ 9 frt —­kr. Évnegyedre ....... 4 » 50 » Egy hónapra ....... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre, a »Pesti N­apló« kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalvány­nyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai kü­­lönküldése kívántatik, a bélyegre havon­­kint 35 kr. évnegyedenkint 1­árt felülfizetendő. Griff Teleki Samu expedicziójának és fölfedezéseinek leírását legelőször a »Pesti St­upid« tárczája fogja közölni s a közlést már a legközelebbi időben megkezdjük. A »Pesti Napló« szerk. és kiadóhivatala u­tunk lapunkra. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, október 1. Az igazságügyi miniszter fogad dél­után 3 órakor. — A honvédelmi miniszter fo­gad délután 1—2 óra közt. — A vallás- és közok­tatásügyi miniszter fogad déli 12 és 1 óra kö­zött. — A kereskedelmi miniszter fogad dél­után 2 órakor. — Az őszi lóversenyek harmadik napja, délután 1 13 órakor. — Nemzeti múzeum, természet és néprajzi tár, nyitva d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. — Nyilvános könyvtárak: Akadémiai könyvtár nyitva délután 3-tól 7-ig. — Egyetemi könyvtár nyitva délelőtt 8—12-ig. — Múzeumi k­önyvtár nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva a következő tartalommal : Tisza Kálmán be­széde. — A tárczában: A győri püspökség alapí­tása. Dr. Ortvay Tivadartól. — Közgazdaság. — szeptember 30. Személy hírek. Gr. Taaffe miniszterelnök ma fölkelt az ágyból. — Giers miniszter ma családjá­val Salzburgból Olaszországba utazott. A román királyné állapota. Pallanzából távir­­ják. A román királyné állapota dr. Theodori jelentése szerint tartósan meglehető­sen kielégitő, csak álmát zavarják gyakrab­ban intermittens nyakszirt-bántalmak. A honvédség köréből. A m. kir. honvédség ren­deleti­­közlönyének legutóbbi száma közli: a csász. és apóst. királyi Felsége Klobucár Győ­ző alezredesnek a katonai érdemkeresztet legkegyelme­­sebben adományozta s a 20-ik honvéd gyalogezred ez­­red-parancsnokává nevezte ki. Zdelár Miklós nyug. hon­véd százados kezelőtisztnek ő Felsége a Ferencz József­­rend lovagkeresztjét adományozta. Báró Bibra Ferencz alezredes és Buttner Kálmán őrnagy fél évre s aranyos­­maróthi Rónay Gusztáv alezredes egy évre szabadságol­tatott, továbbá Kiczei Antal, Pervulesco Sándor őrnagy s Keszler Ferencz őrnagy a nyugállományba helyeztettek át. Fiuk Károly és Kosztolányi Lászlónak nyugállo­mányba helyezésük alkalmából czimzetes őrnagyi jelle­get adományozott ő Felsége. A vasutakon eltiltott »Magyar Hírlap.« A Para­gon anonce limited arról értesítette a »Magyar Hirlap« kiadó­hivatalát, hogy a »Magyar Hirlap« küldését az összes vasúti állomásokra szüntesse be. Ezzel az intézkedéssel szemben Horváth Gyula óvást emelt és a kormány ellen kár­térítési eljárást indított. Ad­dig is azonban, míg ez intézkedés vagy meg nem változtatik, vagy jogorvoslást nem nyer, a »Magyar Hírlap« kiadó­hivatala ingyen fog­ja küldeni a vasutakhoz a »Magyar Hírlap«-ot. Ez ügy, mely körlevelek által jutott ma este a kö­zönség tudomására, általános szenzácziót tett, mert nem volt még eset arra, hogy a kor­mány ily módon támadjon meg valamely po­litikai hírlapot. Ez ügy valószínűleg inter­­pelláczió tárgyát is fogja képezni az ország­­gyűlésen. Érdekes, hogy a­mint ez az affaire köz­tudomásra jutott, rögtön egy mulatságos ver­ziója is támadt. Az, t. i., hogy ugyanazon rende­lethez, mely a »Magyar Hírlap« átuitatását betiltja a vasutakon, csatolva lett volna egy bizalmas pót­kormányrendelet, mely meghagyja, hogy minden el nem adott »Magyar Hírlap« helyett az »Egyet­­é­r­t­é­s«-t kell kolportálni leszállított áron. Bérmaut: Steiner Fülöp, sz.-fehérvári püspök, bérmautjának végével, e hó 29-én Tökölére érke­zett, hol a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta. A bérmálás végeztével a püspök Budapestre utazott. Ballagi emléke. A minap elhunyt jeles tudó­sunk, B­a­ll­a­g­i Mór emlékét többfélekép akarja megörökíteni a budapesti ev. ref. theologiai aka­démia tanári kara. E végből a napokban értekez­letet tartott, melyen elhatározta, hogy Ballagi arczképét olajban lefesteti az akadémia ülésterme számára s egyúttal a Ballagi alapítványt, melyet a megboldogult a tanári pályáról­ való visszavonulá­sakor tett, nagyobb összeggel fogja gyarapítani. Ez az alapítvány szegénysorsú theologusok fölse­­gélésére szolgál. A szabadságharcz emlékeinek kiállításába az aradi Kölcsey-egylet beküldte Asztalos Sán­dornak, Arad megvédőjének életnagyságú arczké­­pét. Az oroszok által felgyújtott Losoncz égéséről érdekes képet kapott a kiállítás. A kép egy natu­­ralista ecsetje alul került ki s nagyon kezdetleges, de híven ábrázolja azt a jelenetet, a­midőn 1849. augusztus 8-án az oroszok feldúlták Losoncz váro­sát és a lakosságot kényszerítik a temetőbe menni, a­hol a guerillák által lelőtt orosz tiszt tetemét kör­meikkel kellett a sírból kikaparni. A kép annyira hű vázlat, hogy losonczi idősebb emberek, a­kik ama borzasztó napokat átélték, az egyes alakokat még név szerint is megnevezik. A kiállítás meglá­togatására feljött a fővárosba Egerből az agg Csiky Sándor is. Egy birtokvásárlás története. Báró B­­­e­s­e-Stallburg Antal, mint annak idején megírtuk, csalás miatt tett bűnvádi feljelentést báró Pod­­maniczky Lászlóné ellen egy birtokvásárlásból kifolyólag. A bíróságok megszüntették a csalás miatt folyamatba tett eljárást, mire Podmaniczky Lászlóné hatóság előtti rágalmazás miatt panaszol­ta be a bárót. A törvényszék és a kir. tábla a fel­jelentés félre­tételét rendelték el, a kir. kúria azon­ban báró Riese-Stallburg ellen hatóság előtti rá­galmazás miatt elrendelte az elővizsgá­latot, a­melynek vezetésével a törvényszék Mla­­doniczky Nándor bírót bízta meg. A nemzetközi statisztikai kongresszus mai ülé­sén — mint Bécsből távírják — Levasseur (Páris) tett jelentést az elemi iskolai tanítás sta­tisztikájával foglalkozó bizottság működéséről. A jelentést elfogadták. B­o­d­i­o főigazgató (Róma) számolt be a bűnügyi statisztika javítására kikül­dött bizottság tárgyalásának eredményeiről. E je­lentést elfogadták. Földes egyetemi tanár (Bu­dapest) értekezett ezután a visszaeső bűnösök sta­tisztikájáról Magyarországon. Az ülés után délutá­ni egy órakor a kongresszus tagjai a polgármester meghívására a városháza dísztermében gyűltek össze, hol fényes reggeli volt, melyen dr. Gautsch közokt. miniszter is részt vett. A pestmegyei alapok. A pest-pilis-solt-kiskun­­vármegyei alapok eredetére, rendeltetésére és jogi természetére nézve megejtendő vizsgálat munkála­tával a megyei közgyűlés egy több tagú bizottsá­got bízott meg, a­melynek Földváry Mihály az elnöke s tagjai a következők: Gr. Szapáry István, Szilassy István, Gulner Gyula, Holló Lajos, Bel­la ágh Imre tiszti főügyész, Bossányi László, Föld­váry Miklós, Szivák Imre és a központi főtisztvi­selők. Az alapokra vonatkozó iratok régóta hábo­rítatlanul hevertek a megyei levéltárban, s kike­resésük és összeállításuk nagy fáradságába került Székely József főlevéltárosnak és Bellaágh fő­ügyésznek. Az alapokra vonatkozó jelentést a fő­ügyész szerkesztette s azt a kiküldött bizottság egyhangúlag elfogadta a közgyűlés elé leendő ter­jesztésre. E jelentésből, a­melyet az alispán és Tahy István főjegyző írt alá, fölemlítjük a kö­vetkezőket : A státusok pénztára a karok és ren­dek pénzbeli áldozataiból alakult, még pedig ak­ként, hogy a különböző pénztármaradványokat egyesítették. Ily maradványok voltak : az 1800/1. esztendei inszurrekczióbeli-, az 1805 /6. esztendei inszurrekczióbeli-, az 1807. évi muzeumbeli-, az 1808. évi honoráriumbeli-, az 1809. évi inszurrek­czióbeli és czitacziónális-, az 1890. évi kon­­kurrencziális, az 1809. évi 600.000 forintból állott erariális antianticzipacziónális-, az 1812. évi szubszidiumbeli-, az 1812. évi czitaczió­nális-, s az 1813. évi inszurrekczió- és vek­tárbeli és az 1813. évi edilis kasszabeli maradványok, a me­lyek készpénzben, obligácziókban és restancziák­­ban összesen 98,398 frt 162/B krt tettek ki; ez ösz­­szeghez azonban időközben még 3248 frt folyt be s igy a végösszeg 101,646 frt 162/B krt tett ki. Az ekként egyesitett pénztármaradványok azután a »statusok pénztára« nevet nyertek, —■ mintegy jelezve, hogy ehhez a karoknak és ren­deknek kizárólagos tulajdonjoga van. A státusok pénztárának rendeltetését a karok és rendek szigo­rúan nem körvonalazták ugyan, de a czél mégis az volt, hogy az alap jövedelmei, esetleg tőkéi oly czélra legyenek fordíthatók, a­melyet a viszonyok és fölmerült szükségletek leginkább megkívánnak. Kitűnik ez az alap kezeléséről vezetett évi száma­dásokból, a­mely szerint az alap jövedelmét föl­váltva közgazdasági, közművelődési s jótékony czélokra vették igénybe. A­mi az alap jogi termé­szetét illeti, arra a kiküldött bizottság azt a hatá­rozott választ adja, hogy a státusok pénztára tisz­tán és kizárólagosan a vármegye tulajdonjo­gát képezte, azzal szabadon rendelkezett s az évi számadásait semmiféle felsőbb hatóságnak föl nem terjesztette. — A pénztárnak ilyen független természetét még az abszolút kor­mány is elismerte a vármegyéhez 1857-ben in­tézett leiratában. A kiküldött bizottság véle­ménye tehát oda terjed, hogy a pénztár továbbra is fentartandó, a vármegye korlátlan szabad ren­delkezésével. A pestmegyei alapokhoz tartozik az úgynevezett Kis-Kun-alap is. Ennek a megye kezelése alá vétele csak a legújabb időkben tör­tént. Ugyanis az a nagy politikai változás, a­mely szerint az 1876. évi XXXII-ik törvényczikk ren­deletének a Jász-Kun terület, mint önálló törvény­­hatóság megszűnvén, a Jász- és Nagy-Kun kerü­letet Szolnok megyével, a Kis-Kun kerületből 7 községet Pest-Pilis és Solt megyével, a 8 ik Do­­rozsma községet pedig Csongrád vármegyével egyesítették, — szükségképpen vonta maga után, hogy a volt Jász-Kun kerületek vagyona a kerületi rendezés után beállott viszonyoknak megfelelő­­leg rendeztessék, illetőleg fölosztás alá kerüljön. Ez ügy rendezését még 1867-ben eszközölte az e czélból kiküldött megyei küldöttség s az igy lét­rejött egyezséget a belügyminiszter 1869-ben jó­váhagyta. Ez alap mintegy 22.000 írtból áll s jö­vedelmeit ez ideig első­sorban a Félegyházán és Kun-Szt.-Miklóson levő s az alap tulajdonához tartozó épületek fenntartására fordították ; másod­sorban pedig — hasonlóan a státusok pénztára jö­vedelméhez — közgazdasági, jótékonysági és köz­művelődési czélokra használták föl. A kiküldött bizottság javasolja, hogy az alap szintén a várme­gye kizárólagos tulajdonában tartassák fönn s eddigi czéljaira fordittassék. — A szükölkö­­dők alapja megközelíti a 10.000 frtot. Java­solja a bizottság, hogy ez is a megye kezelése alatt maradjon, s mert czélja a rögtöni segély­nyújtás, az alispán hatalmaztassék föl, hogy sür­gős esetben 25 frt erejéig ez alapból utalványoz­hasson. —■ Az elmeháborodottak alap­­j­a mintegy 6000 írttal bir s czélja a vármegyebeli szegény elmebetegek ápolása s fölötte az alispán útján a megye ezentúl is szabadon kivan rendelkezi

Next