Pesti Napló, 1891. október (42. évfolyam, 269-299. szám)
1891-10-29 / 297. szám
meg, sőt melyet még az állam büntetőhatalmával sem képes a kormány e rendelet teljesítésére kényszeríteni. Azóta majd egy teljes esztendő telt el s az események világánál, mely csakugyan nem »kis mécs« többé, mit az igazságügyminiszter akkor egész kedvteléssel hangoztatott, hanem a homályban folytatott akciót a maga egész desperátus voltában felderítő tény: ugyan mit látunk? Két rendkívül jellemző mozzanat bontakozik ki teljes határozottsággal a szituációból. Az egyik az, hogy abból a magyar püspöki karból, melyet a kormány úgy állított oda, mint amely az állami akarat érvénye sülése elé hitelvi akadályt nem emelt s mely ellen az alpapságnak állás,foglalását a resszori miniszter a parlament előtt forradalomnak stigmatizálta, senki sem foglalja el a magyar prímásnak egyházi tekintetben és közjogilag is a magyar hierarchiában legkimagaslóbb állását, hanem e fontos és fényes állásra oly, különben általunk is mélyen tisztelt férfiú neveztetik ki — legalább mint a jól értesültek állítják — aki tulajdonképeni egyházi juriszdikcziót főpapi minőségében egyáltalán nem gyakorolt. A másik pedig az, hogy a nyíltan forradalmi cselekvéssel vádolt alpapsággal szemben a magyar állam kormánya éppen hitelvi akadályok miatt nem képes még ma sem azt az állami akaratot érvényesíteni, melyet e kérdésben, mint a nemzet előtt oly büszkén hirdette, képviselni vállalkozott. És ha egyáltalában képzelhető volna e csúfos vereségnek és a kormányzási tehetetlenség ezen »luminosus« bebizonyodásának gradácziója, ily fokozatként állíthatnók oda azt a fótumszerű találkozását az eseményeknek, melyek arra engednek következtetni, hogy a kormány ugyanakkor, midőn itt benn az országban diskreditálta az állami akarat fenségét és tekintélyét, nem lévén képes még arra sem, hogy végrehajtsa tényleg is ezt az állami akaratot, melynek egy rendelettel akart foganatot szerezni, de nem tudott, a legzseniálisabb parallelizmussal diskreditálta egyszersmind künn, ahol úgy látszik, ezúttal a döntő befolyás létezett, a magyar püspöki kart, melyet itthon akciója szövetségesének hirdetett. És képzelhető-e a maró szatírának nagyobb szuperlativusa, mint ha most viszszaidézzük emlékezetünkbe azokat a büszke és a siker öntudatától duzzadó szavakat, melyeket gróf Csáky Albin vallás és közoktatási miniszter az elkeresztelési vita folyamán hangoztatott: »De van ez ügynek — igaz szólt, — még egy másik oldala is, (Halljuk! Halljuk!) — ha szabad magamat úgy kifejeznem, — majdnem személyi oldala, amelyet érintetlenül nem hagyhatok. A rendelet kibocsátását megelőző eljárásom (Halljuk! Halljuk !) oly sok mindenféle rosszakaratú kritikának, ráfogásnak volt kitéve, hogy önmagamnak de állásomnál fogva is tartozom a t. háznak is azzal, hogy ezen eljárásomat megvilágítsam. (Helyeslés jobbfelől). T. hát! Nem tagadom, mikor e rendelet kibocsátásának eszméjével foglalkoztam, nemcsak azon oldalról mérlegeltem a kérdést, hogy quid juris, hanem azon oldalról is, hogy quid consilii(!)A történelemből tudtam, hogy e kérdések rendszerint nagyfontosságúaknak tekintetnek, sok más mindenfélével összefüggésbe hozatnak és kényes természetűek, ezért előre is biztosítani (!) akartam magamat az iránt, hogy rendelkezésem nem fog-e nagy akadályokba ütközni, nem fog-e esetleg majd kellemetlenségeket szülni?. ... iparkodtam,az illetékes közegekkel, nemcsak katolikusokkal, hanem természetesen más keresztény felekezetbéliekkel is e kérdést előre is tisztába hozni. Nem tagadom, nem találkozott köztük egy senki engem buzdított volna, (Élénk derültség), de erre nem is volt szükség. Úgyis tudtam, mit szándékozom elérni. (Élénk derültség.) Volt közöttük egyik és másik, kinek skrupulusa, kifogása volt, de határozottan ellenezni csak egyetlen egy ellenezte és dogmabeli akadályt egyetlen egy sem, még az sem hozott fel, aki ellenezte, (Mozgás), sem szóval, sem írásban, tekintettel azon szerintem nagyon jellemző indiskréczióra, mely bizonyos levelekkel történt, melyek a hírlapokban megjelentek, mert még azon levelekben is, hol említés történt hitelvről, nem az anyakönyvvezetés körüli eljárással szemben állíttatik az oda, hanem a vegyes házasságok kötésével általán, ami egészen más. (Igaz , ügy van ! jobbfelől.) De, te hát, mindezeken kívül még egy sokkal jelentékenyebb tanúra is hivatkozhatom. (Halljuk! Halljuk!) oly tanúra, kinek súlyát, azt gondolom, senki sem fogja kétségbe vonni ez ügyben. Az egész püspöki kar, miután a rendelet ki volt bocsátva, konferencziába ülve össze, a rendeletet ideiglenesen elfogadhatónak, elfogadandónak és végrehajtandónak találta (Mozgás), mert tényleg végrehajtási utasítással ki is adta az alpapságnak. (Halljuk!) Már most t. hát, ha a priori hitelvi akadály létezhetett volna, képzelhető-e, hogy ez megtörténik ? Én azt hiszem, hogy nem. Igaz t. hát, hogy ugyanezen püspöki értekezlet bizonyos kérdések felvilágosítása végett Rómához fordult, mely eljárás sok oldalról helyteleníttetik is. Egyenesen bevallom, hogy ez eljárásban semmiféle helyteleníteni valót nem látok. A katholikus egyház szervezete szerint igen természetes, indokolt, sőt szükséges, hogy egyes kérdések eldöntését Rómában keressék. Polonyi Géza : Dogmatikus kérdésekben! Csáky Albin gr. vallás- és közoktatásügyi miniszter : Úgy dogmatikus, mint valláserkölcsi szempontból. Már most az a körülmény tehát, h hogy Rómához kérdés intéztetett, bizonyítja, hogy a priori hitelvi akadály nem exisztált, mert ha lett volna is akadály, nem kellett volna ily kérdést intézni. Egyébiránt meg kell jegyeznem e mellett mindjárt azt is, hogy akármi határoztatik e tekintetben egyházi téren, az miben sem alterálhatja sem az állam törvényének tekintélyét, sem a felelős miniszter rendeletének érvényét.(1) (Általános zajos helyeslés.) Széles ez országban mindenkinek kötelessége az ország törvényeinek és a felelős miniszter rendeleteinek magát alávetni és ezzel szemben csak egy joga van: a törvény ellen kérvénynyel, a rendelet ellen panaszszal fordulni a törvényhozáshoz. A törvényhozás van azután hivatva véglegesen határozni s határozata ellen semmiféle felebbezésnek helye nincs, mert ő az egyedüli és utolsó fórum, mely ily ügyekben határoz. (Általános zajos helyeslés.) Ezzel szemben t. hát, a kulturharcz rémét festik elénk. Thaly Kálmán: Nem kell tőle félni! Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszter: Nézzünk ennek szemébe. Szerintem a kulturharcz semmi egyéb, mint az állami hatalom összeütközése az illetékes egyházi hatalommal egyházi téren. És ha e defíníczió helyes —s én azt gondolom, hogy az — akkor a jelenben nincs öszszeütközés, és a jövőben sem lehet ezen rendelet incidenséből. Nincs a jelenben összeütközés azért, mert az illetékes tényezők — mint az előbb volt szerencsém kifejteni — t. i. a püspöki kar mindez ideig a rendelettel ellentétben nincs. Ami pedig a jövőt illeti, reá utalok, hogy a rendelet nem egyházi téren mozog, hanem az anyakönyvek vezetésével foglalkozik s habár ezeknek vezetése ez idő szerint a lelkészekre van bízva, az a maga valóságában mégis eminenter állami funkcziót képez s akármikor állami, vagy polgári közegek kezeibe tehető le. (Helyeslés.) De hát mi az a mozgalom, melynek tanúi vagyunk, amiről szó van ? (Halljuk ! Halljuk!) Egy igen nagyon sajnos jelenség :a katholikus egyházban a belforradalomnak egy bizonyos neme. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem belforradalom-e az, t. ház, amikor az alpapság túlmegy azon határon, melyet a főpapság kijelölt, nem belforradalom-e az, mikor az alpapság egyházpolitikát csinál és zászlót tűz ki. (Egy hang balfelöl: Joga van hozzá !) Mint hazafi és mint katholikus egyaránt mélyen fájlalom ezen állapotot, de a felelősség ezért nem engem terhel, mert nem én szítottam azt és nem én idéztem elő. Ezzel azt gondolom, t. ház, a magam részéről felvilágosítottam a kérdést, és teljesen nyugodt lelkiismerettel vetem alá magamat a t. ház elhatározásának.Élénk helyeslés és zajos meg-megújuló éljenzés és taps a jobb és szélsőbaloldalon. A ház igen számos tagja közül veszi s üdvözli a minisztert.)« Ám tessék elolvasni ma ezeket a nagy önérzettel elmondott szavakat. Az utolsó betűig azt igazolják, amit fentebb mondottunk. Mert az eredmény az, hogy mindannak, amit a miniszter a »quid consilii« szempontjából, az eszélyesség és politikus előkészítés tekintetéből a »siker biztosításáról«, amit az állami akarat feltétlen érvényesülésének szükségéről és elengedhetlenségéről mondott, mind annak éppen ellenkezője következett be. Csak egyetlen egy kijelentés az, melyet a beszéd egész tartalmából az események valónak és igazoltnak tüntetnek fel, s ez az, melyben a miniszter azt mondja, hogy vannak kérdések, melyeket nem a magyar kormány kebelében döntenek el, hanem ily speciális esetben — Rómában. Hát még Szilágyi Dezső igazságügyminiszter ugyancsak ama vita folyama alatt mily hatalmas és dörgedelmes nyilatkozatokra ragadtatta el magát! »Most pedig végül — így szólt — illik megemlékeznem arról is, amiben egyezünk, azok után, amiben különbözünk. (Halljuk!) És itt, t. hát, benső örömmel konstatálom, hogy a ház minden oldalán a jövőben követendő úgy vallásügyi politikára, mint ama reformokra nézve, melyeket úgy a vallásszabadság, mint az interkonfesszionális viszonyok terén be kell hoznunk, egyező irányok mutatkoztak. Nevezetesen, nem becsülöm kevésre, hogy a leghatározottabban s legfeltétlenebbül hirdették és kimondották itt, mégpedig úgy tudom, minden oldalról, az állam törvényhozásának és működésének függetlenségét, a különféle vallásfelekezetek tanai, szabályai, törvényeitől. Kimondották azt az elvet, hogy az állam a maga közjogi és magánjogi rendjét minden felekezeti tan, minden felekezeti hitelv, minden felekezeti egyéb szabálytól függetlenül saját szükségei, saját belátása szerint állapítja meg. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kimondották azt, hogy az állami és egyházi felfogás összeütközése esetében az, aminek érvényesülnie kell, feltétlenül az állam rendje, jelentkezzék az törvényben, vagy törvényesen kiadott rendeletben. Valóban nehéz a komolyságot megtartani, ha olvassuk ezeket a nagyhangú frázisokat, melyeknek a legflagránsabb ellentéte az, ami bekövetkezett. Sikertelenség ez csak? Nem. Sokkal több : kompromittálása mindazoknak az elveknek, melyeket akkor tapssal fogadott a képviselőház többsége; meghazudtolása tettekben és eredményben mindazoknak a diadalmas ígérgetéseknek és fogadkozásoknak, melyeknek egy egész ország tanúja volt; a legsúlyosabb erkölcsi vereség, mely kormányt érhet, midőn az következik be, hogy itthon permanencziában van az, amit csendes forradalomnak hívunk, midőn az állami akarat nem érvényesül s aminek legbiztosabb tápja és istápja az, ha kiderül, hogy a kormány akciója egyéb irányban is a kudarczok megszokott előfutárjaként jelentkezik. Plaudite! akiket mélyen meg nem döbbent ez az állapot, melynek, fájdalom, mindig még szomorúbb folytatása van. Megyék és városok. B.-Csaba és a dohánygyár. B.-Csabáról dr. Zsilinszky Endre vezetése alatt, Beliczey József volt főispán, Szalay nagybirtokos, Körösi L. városi jegyző és Szász Pál bíróból álló küldöttség járt Wekerle pénzügyminiszternél, hogy a város részére a harmadik dohánygyárat kérelmezze. A miniszter előzékenyen fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy Csaba város érdekét, mely a dohánygyár részére telket és félmillió téglát ajánlott fel, evidencziában fogja tartani. Ha azonban dohánygyárat nem állíthatna fel Csabán, más gyár létesítését tőle telhetőleg elő fogja mozdítani. A városra nézve indokolttá teszi a kérelmet az elszegényedés, a filloxéra pusztítása s a munkásmozgalom, mely utóbbinak kivált hathatós ellenszere volna a sok munkáskezel foglalkozható gyár. A kincstárra nézve pedig az teszi ajánlatossá Csabát, hogy Csaba és környéke éven 30—40000 mm. jó minőségű dohányt produkál, továbbá a központi fekvés, a nagy forgalom és az olcsó munkáskéz. Szeged szab. kir. város közgyűlése. Szegeden is komolyan veszik a városi budgetet, mert a közgyűlés tegnapi ötödik napján a közgyűlés a jövő évi költségvetés tárgyalásában csak az 5-ik szimig haladt a kiadási tételekben, úgy, hogy ma is aligha fejezte be a törvényhatósági bizottság az immár hatodik napos közgyűlést. Tegnap különösen két fontos dolog került szóba, melyek fölött érdemileg más alkalommal fog tanácskozni és határozni a közgyűlés. Egyik a középiskolai tandíjak fölemelésére, másik a vízvezeték-táplálási szerződés fölmondására irányul. Az utóbbi indítvány fölött folyt vitában az minden oldalról egy értelmileg és élesen kifejezésre jutott, hogy a közönségnek mai vízellátása tűrhetetlen. Szakolczáról jelentik, hogy a dunáninneni ev. egyházkerület öt renitens esperessége,— az árvái, liptói, turóczi, trencséni és nyitrai közül az utolsó is kimondta, hogy részt vesz a zsinatban, s magát Leska, Moczkó, Stefanovics és Veits által képviselteti. Ezek az urak különben a felrobbantott nagy récsei hírhedt gimnázium tanárai voltak. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TI PUSfizetési ára Ír . (A reggeli és esti kiadásra.) Két hónapra ........... 3 frt — kr. Egy hónapra ........... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr. évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. Mindazon t. előfizetőknek, kik lapunkra november 1-jétől előfizetnek, megküldjük a gróf Teleki Sámuel afrikai utazása, nagyérdekű leírásának most folyó első közleményét is, hogy az érdekes útleírást kezdetétől fogva olvashassák. A »Pesti Napló« szerk. és kiadóhivatala. 1 n 1 i ifi / T7i • 1 j Am. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, október 29. A főrendiház ülése délelőtt 11 órakor. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12 és 1 óra között. — A honvédelmi miniszter fogad délután 1—2 óra közt. — A kereskedelmi miniszter fogad délután 2 órakor. — Az igazságügyi miniszter fogad délután 3 órakor. — Nemzeti múzeum, természet- és néprajzi tár, nyitva délelőtt 9 órától délutáni 1 óráig. — Nyilvános könyvtárak: Akadémiai délután 3 órától esti 7 óráig, egyetemi reggel 8— 12-ig, múzeumi délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva, a következő tartalommal: A képviselőház pénzügyi bizottságából. — Tárcza: Gróf Teleki Sámuel Afrikában. — Közgazdaság. — okt. 28. Személyi hírek. Munkácsy Mihály holnap utazik el Budapestről. Egy napig fog Bécsben maradni s innét Paksba megy. — Zsoldos ezredes Budapestről való távozása alkalmából tegnap a Hungária-szállodában lakoma volt, melyen báró Fejérváry honvédelmi miniszter és Gromon államtitkár is részt vettek. Margit Zsófia főherczegnő állapotáról ma délben a következő orvosi jelentést adták ki: A délelőtt folyamán a láz csökkent, a közérzés javult, az érverés csendesebb. Az esti hat órakor kiadott utolsó bulletin következőleg hangzik: A délutáni lázemelkedés csekélyebb, mint a délelőtti; a lázat kisérő idegességi tünetek kevésbbé intenzívek. Érverés: 124. Táplálkozás : bővebb. Frigyes főherczeg e napokban gróf Herberstein főudvarmester kíséretében meglátogatta a pozsonyi kir. táblát, hol a bírói kar élén Lehoczky elnök fogadta. A főherczeg behatón megszemlélte az épületet s élénk érdeklődéssel tudakozódott a tábla ügy menete felöl. Miután az összes hivatalnokokat magának bemutattatta, nevét a vendégkönyvbe jegyezte. Ebéd a miniszterelnöknél. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök ma ebédet adott, amelyen jelen voltak : gr. Tisza Lajos, gr. Zichy Géza, dr. Eötvös Loránd, gr. Hadik Sándor, Harkányi Frigyes, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Berzeviczy Albert és br. Vécsey Sándor. Rektori szünnap. Br. Etvös Lóránt, a tudományegyetem rektora november harmadikára szünnapot engedélyezett, így e napon az egyetem mind a négy fakultásán szünetelni fognak az előadások. Az ünnepelt Brandes. A »XIX. század irodalmi áramlatainakhírneves írója, Brandes György e napokban fényes ünneplés tárgya volt Kopenhágában. Vasárnap este bankettet rendeztek tiszteletére, melyen a távirati jelentés szerint körülbelül ötszáz férfi és hölgy vett részt. Az ünnepelt írót táviratilag is számosan üdvözölték, többek között: Taine, Ibsen, Björnson, Lie Jónás és Kjelland. Strinberg Ágost, a nagy svéd drámaíró babérkoszorút nyújtott át Brandesnek. Az ünnepi beszédet Skram Erik dán író mondotta. Bankett után Brandes tiszteletére fáklyás menet is volt, melyen mintegy ezren vettek részt. lunk lapunkra. November elsejével új előfizetést nyiszenzácziós látogatás. Politikai körökben megbeszélés tárgyát képezi egy látogatás, mely állítólag tegnap történt meg. Hír szerint ugyanis báró Podmaniczky Frigyes, a szabadelvű pártnak és a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának elnöke, tegnap Pannonhalmára utazott s Vaszary Kolos főapátot meglátogatta s még tegnap este visszaérkezett a fővárosba. E látogatáshoz természetesen többféle kombinácziót fűznek s ezek közt azt is, hogy tehát csakugyan Vaszary Kolos főapát lesz a herczegprímás és a szabadelvű párt elnöke csakis ezen minőségében tisztelgett a leendő prímásnál. E látogatás kapcsán, a megindult kombinácziók és eszmecserék közt fölújult egy epizód az 1887-ki választások történetéből, mikor is Trefort akkori kultuszminiszter a jelenlegi pannonhalmi főapáthoz is bizalmas levelet irt, fölkérvén őt a kormány támogatására. Vaszary Kolos főapát e bizalmas levélre egy hat árkusos levélben felelt, melyben részletesen kifejté nézeteit a politikai helyzetről s kijelenté, hogy a fennálló rendszer ellen számos aggálya lévén, a miniszter felszólításának nem tehet eleget. Trefort annyira ideges lett e hosszú levéltől, hogy nem fojthatta el bosszúságát és számos bizalmas embere előtt fenhangon haragudott, mondván: »Mit ír nekem hat árkusos disszertácziót, mikor én nem azt kértem tőle?« Osztrák-magyar tisztek kalandja. Bukarestből jelentik, hogy Ph. őrnagyot és B. Kapitányt, kik állomáshelyükről, Nagyszebenről, a Kárpátok közé kirándulásra indultak, amilyen komikus, oly kellemetlen eset érte egy Alberti nevű román faluban. A tourista katonatisztek több napi kóborlás után betértek a helység kocsmájába, hol nemcsak öltözetükkel, hanem nagy borravalójukkal föltűnést keltettek, s a helység érdemes bírája. A rablógyilkosoknak, vagy legjobb esetben kémeknek gondolta őket. E gyanút megerősítette a tiszteknél volt távcső, melyet a falubeliek valami veszedelmes öldöklőszernek gondoltak. A vége az volt, hogy a tiszteket daczára útlevelüknek letartóztatták, s a kerületi főnökhöz kísérték, honnan nagy sajnálkozás-nyilvánítások mellett szabadon bocsáttattak. Fröbel emlékiratai Tisza Kálmánról. Fröbel Gyula, az ismert német író, aki szerepet játszott 1848-ban a német politikai mozgalmakban, az 50-es éveket Amerikában töltötte, 1862-ben pedig osztrák szolgálatba lépett, most adta ki »Emlékiratai«-nak II. kötetét. Fröbel e könyvében, a ki különben is érdeklődött a magyar viszonyok iránt, s a külföldön érintkezett a magyar emigránsokkal, érdekes részletek vannak, amelyek a 60-as évek magyar politikusainak küzdelmeit is érintik. Ilyen a következő részlet is: Schmerling, aki nem akarta, hogy Ausztriát bármely német állam megelőzze alkotmány dolgában, megbízta Fröbelt egy emlékirat szerkesztésével, mely egy birodalmi alkotmányról szólana a maga kompetencziáival. Schmerling figyelmét azonban sokkal inkább igénybe vették a birodalom belügyei, mintsem hogy a német kérdés előtérbe nyomulhatott volna. Magyarországon azonban rég felkeltötte a közérdeklődést, Magyarország gyakorlati politikusai pedig csakhamar felismerték annak szükségét, hogy amidőn Ausztria új alapokon való konstituálása van szőnyegen, ezt összefüggésben tárgyalják Ausztriának Németországhoz való viszonyával. E napokban gr. Csáky (Tivadar) Bécsbe érkezett. Kolatschek utján érintkezési pontokat keresett Schmerlinggel. Ez azonban bölcs visszahúzódást tanúsított, ámbár nem volt ellenére, hogy barátai, Auersperg Antal, gróf Hartig és Hazner Lipót értekeztek a magyarokkal. Csákyval jöttek Tisza Kálmán és báró Podmaniczky Frigyes, megjelent Almássy Pál is. A magyarok szigorúan megmaradtak az 1848-iki alapon. Készeknek nyilatkoztak arra, hogy a birodalom nyugati felével közös pénzügyeket, közös hadügyet és nemzetgazdaságot szervezzenek. Döntő súlyt fektettek Ausztriának Németországhoz való viszonyára. Ha Ausztria megmarad Németország oldalán, akkor — mondák a magyarok Fröbelhez fordulva — Magyarország meg van nyugtatva. »Ausztria így nem tud centralizálni, Magyarország pedig inkább lenne Németország tartománya, mint Ausztriáé, a mely utóbbinak különben is jobb felét képezi.« Szelíden mondám szokat Tisza, mint egy gyermek. A magyarok beszédei azonban a jelen volt »nagy-osztrákokat« mindannyi merev czentralistát, kik a Bach-Schwarzenberg-féle rendszert vélték parlamentáris rendszerre átfordíthatni, felháborodással töltötte el. A Verwirkungs-Theorie emberei irtózva húzódtak vissza a magyaroktól. Schmerling is kereste a megoldást s örömest használta volna fel vehikulumnak Németországot. Rechberg azonban vonakodott s e tartózkodó politikáját igazolta egy Schmerlinggel, Riegeleben és Fröbellel tartott konferenczián. Schmerling politikai lépésekre ösztönözte kollégáját, Rechberg azonban csak vonakodva engedett. Az egymással különben igen jól megférő államférfiakat a temperamentum választotta el egymástól. Schmerling tulajdonképpen a Rechberg fáradozásai folytán jutott az általa betöltött poletra s most ő tartogatta a grófot a liberálisok által ostromolt állásában. Visszaélések a túrán. Megemlékeztünk azokról a visszaélésekről, melyeket egy-két év óta követtek el a budapesti és bécsi turfon jockeyk és a velük összejátszó turtlátogatók. A visszaélésekről történt leleplezések óriási feltűnést keltettek nemcsak sportkörökben, hanem a turfot nem látogató közönség körében is, de még ezután várhatók csak szenzácziós leleplezések. Azokat, akik a jockeykkal összejátszottak, úgy a magyar lovaregylet, mint a bécsi jockeyklub a versenypályáról ki fogja tiltani s neveiket a legközelebb megjelenő Wochen- Rennkalenderben is közzé fogja tenni. A budapesti gyepről, mint sportkörökben beszélik, tizennyolc egyént tiltanak ki, akik nagy része — amint rendőri körökben nyíltan beszélik — az intelligens és úri körökhöz is tartozik. Van köztük több kávéház és vendéglőtulajdonos és főpinczér is. Egy magyar szobrász síremléke. Londonból jelentik lapunknak, hogy a magyar származású Böhm szobrász sírja fölé tegnap pompás emléket állítottak fel a Sz. Pál székesegyházban. Böhm József tudvalevőleg az angol udvarnak volt kényeztetett művésze s egyenesen a királyné kívánságára helyezték el hamvait a Sz. Pál templomban. Blaha Lujza kegyelete. Blaha Lujza, a nemzet csalogánya, egy perczig sem feledkezik meg arról, hogy első babérait mint Blaha nő aratta. Első férje, Blaha karmester ott nyugszik a debreczeni szent-anna-utczai róm. kath. sirkertben, hol emlékét a művésznő által emeltetett díszes sírkő hirdeti. A művésznő azonban nem elégszik meg meg ennyivel. Valahányszor a nagy alföldi városban vendégszerepei, koszorúit, esztendőnként megújuló diadalának jeleit, a gyászolt férj sirhalmára szállíttatja. A halottak estéjét megelőző napon pedig rendesen megjön a sürgöny Borándhoz, a debreczeni városi színház fődíszmesteréhez, a szegény elhunyt Boránd Gyula atyjához és évről-évre megkapja a maga megbízását. Ilyenkor aztán az egyszerű karmester sírján egész fénytenger gyűl ki, drapériák, virágdíszítés borítják be, mert a diva nem feledte el hajdani férjét és tanítóját. A debreczeni közönség ilyenkor elérzékenyülve szemléli egykori kedvenczének kegyeletében nyilvánítását, amely méltó arra, hogy Blaha Lujza jószívének dicséretére szélesebb körökben is ismerjék. A szabadságharcz emlékeinek kiállítása. Félegyházáról ma háromszáz polgár Holló Lajos országgyűlési képviselő vezetése alatt külön vonaton feljött a fővárosba, hogy megtekintse a szabadságharcz emlékeinek kiállítását. A debreczeni Csokonai-kör választmánya a napokban ülést tartott Vértessy Arnold elnök elnöklete alatt. Az elnök örömmel jelenté, hogy a tagok szép számmal szaporodtak. Bejelenté továbbá az elnök, hogy Szabolcska Mihály költeményei elkészültek. Felolvasták ezután a kaszinó átiratát, melylyel a Kazinczy-pályakérdések kitűzését a Csokonai-körre szeretné bízni. A választmány az átiratot örvendetes tudomásul vette. Ezután a november 17-diki Csokonai-emlékünnepély programmját állapították meg. A kismester-utcán áll az a ház, hol Csokonai született és most iskolául szolgál. Ezt meg fogják jelölni egy táblával, melynek felirata a következő lesz: »E házban született Csokonai Vitéz Mihály 1773. nov. 17-én.« A tábla elkészíttetése iránt intézkedtek. Az irodalmi szakosztály elvileg elhatározta egy évkönyv kiadását. A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint az egyes napilapokban a tegnapi 5. sz. gyorsvonat késedelmes megérkezésének okaira vonatkozólag megjelent közlemények tévesek, a mennyiben ezen vonat sem ki nem siklott, sem embersérülés ezen vonatnál elő nem fordult és a késés a gyorsvonat mozdonyának Tornócz állomáson történt szolgálatképtelenné válása által idéztetett elő. Előfordult ugyan kocsikisiklás Esztergom-Nánán tolatás közben a 191. számú tehervonatnál, mely alkalommal egy alkalmazott könnyű sérülést szenvedett, Meyerbeer és Thiers. A párisi nagy opera igazgatósága Meyerbeer születésnapjának századik évfordulóját nagy díszelőadás megtartásával fogja megünnepelni. Színre kerülnek a »Hugenották«, mégpedig a negyedik felvonás eredeti alakjának megtartásával, melyben az a jelenet fordul elő, midőn Medici Katalin személyesen rendezi és vezényli a protestánsok legyilkolását. Annak idején Seribe és Meyerbeer az utolsó pereben voltak kénytelen a cenzúra követelményeinek engedve, Katalin szerepét törölni és Saint-Bris grófra bízni a fegyverek megáldásának jelenetében a vezénylő szerepet. Thierst a konseil elnökét gyanúsították akkoriban azzal, hogy túlzott monarchikus és vallásos érzelmei által vezéreltetve, nem engedte egy franczia királynő alakját a színpadra hozni, hogy »ott kavatinázva politizáljon« és hogy ő inspirálta a cenzúra merev szigorú magatartását. Ez bár később alaptalannak bizonyult, mégis annak idején sok heves támadást szerzett Thiersnek a franczia hírlapok részéről. Új orvosi egyetem Ausztriában. A lembergi egyetemen, mint nekünk távírják, a király engedélyével orvostani fakultást állítanak fel; a szükséges összeget alkotmányos titok fogják megszavazni. Mi az elmaradhatatlan ? Az, hogy halottak estéjén az ország minden színpadára felvonul a maga kisérteteivel és köhécseléseivel a »Molnár és gyermeke.« Ez a darab bizonyára elmaradhatatlan. A népszínházban éveken át Kovács István játszotta a hektikus molnárt, aki — mint annyi sok politikus — az egy év múlva kiszenvedő emberek közt ott látja a kisértetek menetében önmagát is. »Ne higyjetek neki« — szólal meg valaki a karzaton, mialatt Kovács önmagát múlja felül a köhécselésben — »tavaly is dögrováson volt, még se halt bele, ez idén is csak komédiázik !« A nőgyilkos áldozata, Pozsonyból távirják. Néhány száz mértföldnyire attól a helytől, hol 1883-ban Schenk Hugó Ferenczy Rózát meggyilkolta s kőhöz erősítve a Dunába dobta, — egy női hulla maradványait találták, melyek orvosi vélemény szerint, legalább öt év óta voltak a vízben. Az a gyanú merült fel, hogy a maradványok a szerencsétlen Ferenczy holttestéből valók, melyet akkoriban hiába kerestek. A magyar államvasutak igazgatósága értesülésünk szerint lépéseket tett azon visszásság megszüntetése czéljából, hogy a keleti express-vonatokon a viteldíjak Budapestről Párisba aránytalanul magasabbak, mint Bécsből Párisba. Csendőr meggyilkoltatása. Eszékből írják a »N. Fr. Presse«-nek: E hó 24-én, esti 7 óra tájban Statin a helyiségben, a csendőrlaktanya tőszomszédságában egy Be n o ti c Tomo nevű csendőr, két magyaros ruházatú egyén által, kiket igazolásra szólított fel és miután gyanúsoknak találta, a laktanyára akart bekísérni, agyonlövetett. A tettesek elmenekültek és most az egész kerületben köröztetnek. A vasúti balesetek száma ismét egygyel szaporodott Francziaországban. Egy párisi távirat szerint az éjjel a mansi pályaudvaron egy tehervonat nekiment egy személyvonatnak, épp amikor az utasok kiszállottak ez utóbbiból. Csak a személyvonat egy konduktorja szenvedett súlyos sérülést. A kár tetemes. A »Pécsi dalárda« november hó 7-én tartja meg 30 éves fennállásának emlékére rendezett díszhangversenyét. Ez alkalomra Váradi Antal prologot irt s személyenes szavalja el. Szerencsétlenség a tengeren. A »Mills« nevű chilei gőzös, mely Antwerpenből Valparaisóba tartott, — mint Antwerpenből jelentik — a Magellan-szorosban elsülyedt. Hir szerint hetven ember lelte a hullámok közt halálát.