Pesti Napló esti kiadás, 1891. november (42. évfolyam, 301-329. szám)

1891-11-02 / 301. szám

Budapest, 1891. Hétfő, november 2. 301. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, november 2. Főpapi kinevezések. Mint előre jeleztük, a hi­vatalos lap tegnapi száma közölte a herczegprimás és a kalocsai érsek kinevezésére vonatkozó legfel­sőbb kéziratokat. V­a­s­z­a­r­y Kolos pannonhalmi főapát kine­vezését illető legf. kir. kézirat igy hangzik : Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszte­rem előterjesztésére : Vaszary Kolos Fe­­r­e­n­c­z, a Szent Márton hitvalló és püspökről nevezett pannonhalmi Szent Benedek rendű fő­apátsági egyházkerület főpásztorát, Pannonhal­mának és a magyar szent korona alá tartozó Szent Benedek rendű összes apátságok főapátját és örö­kös elnökét, Magyarország herczegprimásává és esztergomi érsekké kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. évi október hó 27-én. Ferencz József , s. k. Gróf Csáky Albin, s. k. C­s­á­s­z­k­a György szepesi püspök kinevezé­sére vonatkozó legf. kézirat a következő: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszte­rem előterjesztésére : Császka György szepesi püspö­köt, a kalocsai és bácsi kánonilag egyesitett egy­házak érsekévé kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. évi október hó 27-én. Ferencz József s. k Gróf Csáky Albin, s. k. Az országgyűlési nemzeti párt ma, november 2 án, d. u. 5 órakor értekezletet tart. A képviselőhöz közgazdasági bizottsága novem­ber hó 4. napján délután 5 órakor ülést tart. TárgyakiA kereskedelmi viszonyoknak a Török­birodalommal és Bulgáriával, valamint Spanyol­­országgal és Portugáliával való ideiglenes rendezé­séről — és az 1895. évben Budapesten tartandó országos nemzeti kiállításról szóló tör­vényj­avaslatok. A bécsi nunczius és a primás-kérdés. A párisi »Temps« egy berlini sürgönyt közöl, melynek tar­talma szerint Galimberti bécsi nunczius a Vati­kán, Németország és Ausztria-Magyarország kö­zött bensőbb viszony létesítésén fáradozik s erre azért találja alkalmasnak a jelenlegi helyzetet, mert különösen Magyarország prímásának és a poseni érseknek kinevezése elé gördült akadályok elhárításában nagy sikert ért el. A »Temps« leve­lezője határozottan azt állítja, hogy e kinevezése­ket illetőleg egyrészről a Vatikán, más részről Né­metország és Magyarország között létrejött egyet­értés a bécsi nuncziusnak köszönhető. Angol pártküzdelmek. Gladstone és pártja erő­sen készülnek az új választásokra s abban remény­kednek, hogy diadalt fognak aratni. Éppen ezért kétszeresen fájt nekik, hogy a legutolsó Gladstone­­kabinet egyik volt tagja, Chamberlain, legutóbb választói előtt tartott beszédében hevesen kikelt Gladstone ellen s annak nemcsak jelenlegi politi­káját helytelenítette, hanem egyúttal egész őszin­tén kijelentette, hogy miniszter korában, Glad­stone kezdeményezésére, oly politikában is tevéke­nyen közreműködött, melyről most meggyőző­dött, hogy helytelen és az ország ártalmára vált. Ezt azon aggodalmának indokolására hasz­nálta fel, hogy ha Gladstone ismét kormányra ke­rülne, az egyiptomi kérdésben és a hármas szövet­ség irányában oly magatartást tanúsítana Gladstone vezetése alatt a kormány, mely Anglia tekintélyé­nek csökkentésére volna alkalmas. Nem csoda, ha Chamberlaint e miatt Gladstone párthívei élesen megtámadják, így legutóbb Morley Manchester­ben nyilatkozott Chamberlain magatartásáról s azt oly szavak kíséretében tette, melyek még az angol pártküzdelmek közepette is, a­hol szokva annak az emberek nagyon kemény kifejezésekhez, nagy feltűnést keltettek. A leggyalázatosabb árulásnak nevezte Chamberlainnek ezen fellépését, ki régi vezérét és minisztertársát, Gladstonet megvetendő módon megcsalta. Ez azonban Chamberlaint épen nem hozta ki hidegvéréből, hanem levelet irt a » Times «-nek, melyben azt mondja,hogy Morley ma­ga sem hisz el egy betűt sem abból, a­mit választói előtt mondott s fenntartja magának azt a jogot,hogy önbírálatot gyakorolhasson saját miniszteri tevé­kenysége fölött a múltban, mert midőn Gladstonet akkori politikájáért megtámadta, egyúttal saját magát is vádolta azért, mert Gladstone politikájá­hoz hozzájárult. Egyébként Chamberlain­e nyilat­kozatában egy érdekes leleplezés is van, mert abban elmondja, hogy ellentétbe jévén Gladstone nézeteivel, be is adta lemondását, de Gladstone arra kérte őt, hogy vegye azt vissza, mert a vá­lasztási törvényjavaslat tárgyalása előtt ily kilé­pés árthatna a kabinet tekintélyének a parla­mentben s veszélyeztethetné a sikert. Ebből lát­ható, hogy a kormánypárt és az ellenzék között oly feszültté kezd válni a helyzet, hogy a köze­ledő választások a legkevesebbek közé fognak tartozni, melyek Angliában valaha lefolytak. A képviselőház pénzügyi bizottságából. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahr­­m­a­n­n Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a pénzügyi tárc­a költségvetésének rész­letes tárgyalását. (Előadó Lukács László.) Az állami jószágigazgatóságoknál G­a­á­l Jenő kérdi, hogy a jószágigazgatóságok konc­en­­trálásának elhalasztása véglegesnek tekinthető-e ? Pulszky A. kiemeli, hogy a jószágok el­adása után a kincstárnál maradó kegyurasági ter­hekből többféle anomália tám­ad az illető községek­re nézve. Kérdi, nem lenne-e lehetséges jövőre e kegyúri terhek külön kimutatása. Horánszky utal arra, hogy nemcsak kincstári, hanem parczellázott magán­birtokoknál is, melyek patronátussal voltak összekötve, kala­­mitások kezdenek kifejlődni, s ez irányban gyö­keres intézkedésre lenne szükség. Wekerle miniszter Gaál Jenő kérdésére válaszolta, hogy a jószágigazgatóságok feloszlatása távolról sincs elejtve, s egyelőre a fenntartást az teszi szükségessé, hogy a telepes ügyek rendezése a sok nehézség folytán késedelmet szenved. A­mi a kegyúri terheket illeti, szóló a kincstáriaknál arra szorítkozik, hogy e terheket azon minimumra redukálja, a­melyre a kötelezettség vonatkozik, természetesen eltekintve oly esetektől, a­hol ma­gasabb szempontok más eljárást követelnek. A mint a teendők beosztása megengedi, szóló a kegy­úri terhek újabb megállapítását tüzetes tárgyalás alá veen­i s az erre vonatkozó kimutatás akkor elő is lesz terjeszthető. Horánszky igazgatási szempontból he­lyesnek tartaná, ha ott, hol a jószágok eladattak, a kegyúri terhek kezelése a kultuszminiszternek adatnék át. H­e­­­f­y is hangsúlyozza ezen ügy mielőbbi gyökeres rendezésének szükségét. A jószágigazga­tóságokra nézve úgy látja szóló, hogy nagyon soká fog tartani a megszüntetés, melyet a minisz­ter a múlt évben rövid időre helyezett volt kilá­­látásba. Pedig az új személyzet­ szaporításokkal szemben nagy előny lenne, ha valamit mégis meg lehetne szüntetni. Wekerle miniszter ismétli, hogy nem akarja hosszú időre halasztani a jószágigazgatósá­gok feloszlatását, csakis a telepes ügyek bonyolult volta okozza azt, hogy a feloszlatás rögtönösen nem történhetik meg. Az előirányzat megszavaztatott. A bányaigazgatóságoknál Matlekovics kiemeli, hogy annak, miként a bányászati szakér­telem nálunk nem fejlődik, fő oka az, hogy a bá­nyászati ügyek törvény által nincsenek rendezve, s ezen ügyeket általában a magyar kormányok mindig elhanyagolták. Szóló szükségesnek tartja, hogy legalább a bányahatóságoknál történjék va­lami, ha nem lenne lehetséges rendszeres bánya­­törvényt terjeszteni elő, a­mi legkívánatosabb lenne. W­e­k­e­r­­­e miniszter megjegyzi, hogy a bányahatósági és ellenőrzési személyzet fizetésé­nek szabályozása iránt intézkedni fog az előter­jesztendő általános törvényjavaslat. A bányaható­ságok czélszerű rendezése szólót is foglalkoztatja, de e szervezést nem a fórumok szaporítása útján szándékozik eszközölni. A bányabíráskodásnak felső fokon a közigazgatási bíróságra ruházása szóló szerint nem lenne czélszerű megoldás. A­mi a bányatörvényt illeti, szóló az elkészült javasla­tot revideáltatta s egyes szakférfiakat felkért véle­ményeik nyilvánítására. Mihelyt ezek mind beér­keznek, igyekezni fog a bánya-törvényjavaslatot beterjeszteni. Az előirányzat megszavaztatott. A pénzverő hivatalnál Matlekovics kér­di, várjon a levantini talléroknak Ausztriában tör­ténő veretésénél minő elv nyer megoldást ? Wekerle miniszter válaszolja, hogy a tal­lérok vezetése is az egyezményileg megállapított általános elvek alapján történik. Pázmándy megjegyzi, hogy az osztrák pénzeken a feliratok még mindig közjogunkba üt­köznek. Wekerle miniszter válaszolja, hogy az osztrák pénzügyminiszterrel szemben felvetette e kérdést, melynek a pénzek átvezetésénél várható a megoldása. Az előirányzat megszavaztatott. Az állami nyomdánál Pázmándy kérdi, miért nem állíttatik ki a hivatalos lap az állami nyomda által. Wekerle miniszter válaszolja, hogy az állami nyomda az értékjegyek s térképek kiállítá­sára van tulajdonképen berendezve s a tipografi­­kus osztálya csak segédeszközül szolgál s nincs lapok előállítására berendezve. Az állami épületeknél Wekerle miniszter részletes felvilágosításokat ad a II. kerületben lé­tesített pénzügyi épületről. Az állami hidaknál Országnak az új híd iránti kérdésére válaszolja a miniszter, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának álláspontjára he­lyezkedett, hogy az új hid a vámházhoz építtes­sék , felmerülvén azonban az a kívánság, hogy az Eskü­ térnél átjáró építtessék, ez ügyben értekezlet tartatott, melynek eredménye áttétetett a kereske­delmi miniszterhez. A kérdés úgy állván, hogy a vámházi híd építésébe minden tényező beleegye­zik, csak a körül forog a kérdés, váljon az Eskü­térnél gyalog átjáró vagy könnyű kocsihíd épít­­tessék-e. Szóló azon híd tekintetében, melyre nézve fennforog az egyetértés, mihelyt az előmunkálatok elkészülnek, megteszi az előterjesztést. A nyugdíjaknál Helly és Horánszky kérik a megelőző évben történt nyugdíjazásoknak évenként való közlését. Hegedűs azt tartja, hogy ez legc­élsze­­rűbben a zárszámadásokkal kapcsolatban történ­hetik meg. W­e­k­e­r­­­e miniszter ugyanily értelemben nyilatkozik, kijelentvén, hogy ez iránt érintkezni fog az állami számvevőszék elnökével. Az előirányzat tételei s az átmeneti kiadások változatlanul megszavaztattak. A bizottság befejezvén a pénzügyi tárc­a költségvetését, áttért a közoktatási tárcza tárgya­lására, melynek lefolyásáról reggeli lapunkban ho­zunk tudósítást. Kovács József és társai részéről felebbezéssel meg­támadott határozatát illetőleg a következőket kí­vántam a vármegye közönségével közölni: Tekin­tettel arra, miszerint a kormány a vármegyei köz­­igazgatás rendezéséről beterjesztett törvényjavas­latban azon elvi álláspontot foglalta el és jövőben is érvényre juttatni szándékozik, hogy a jelenlegi vármegyék területe és székhelye csak törvény által változtatható meg, nem érzem magam hivatva ar­ra, hogy ezen törvény megalkotásáig időközben egy ily kérdést adminisztratív úton intézzek el, minélfogva a székhely-áthelyezésre vonatkozólag nem szándékozom ez idő szerint érdemleges határozatot hozni. Méltányolva mindazonáltal a vármegye közönségének a vármegye székhelykérdésben fel­terjesztett határozatát, a közigazgatási reformra vonatkozó törvényjavaslatnak törvényerőre emel­kedése után, feladatomnak fogom tartani a vár­megye közönségének újabb meghallgatása után, ezen kérdést a legközelebbi országgyűlés tartama alatt végleg eldönteni s ez alkalommal figyelem­mel leszek a vármegye közönsége által hozott hatá­rozatra és mielőtt a kérdést törvényjavaslat alak­­jában a törvényhozás elé hozom, mindenesetre al­kalmat fogok szolgáltatni a vármegye közönségé­nek, hogy ezen kérdésben előzetesen nyilatkozzék. E szerint a megye székhelye Nagy- Károlyban marad. Megyék és városok. Székesfejérvár szab. kir. városa, a­mint már írtuk, okt. hó 24-én délelőtt és délután tartotta közgyűlését. Nagyobb vita volt az iskolák fentar­­tására előirányzott összeg kérdésénél, a­melyet — Csaballa György felszólalására — 25 százalék­kal lejebb szállítottak. A másnap, 30-án folytatólag megtartott közgyűlésen a költségelőirányzat tárgya­­lása befejeztetett. Ezután a közgyűlés legünnepé­lyesebb mozzanata következett. Havranek József kir. tan. és polgármester jelentette, hogy a szin­­pártoló egyesület átírt a város közönségéhez, mely­ben arról értesítette, hogy Kempelen Imre úr szin­­ügyünk gyámolítására újabban ismét 1600 frt alapítványt tett. Tekintettel arra, hogy Kempe­len Imre úr 15 éven keresztül közczélok előmozdí­tása, hazafias intézmények létrehozása és fentar­­tása érdekében oly rendkívüli áldozatkészséget tanúsított, hogy a város polgárságát örök hálára kötelezte; — tekintettel, hogy székesfejérvár la­kossága érdekében — folytatá az indítványozó — sokkal többet tett, mintsem azt neki némileg is megszolgálhatnák — indítványozza, hogy Kem­pelen Imre urat válaszszák meg városuk díszpol­gárává s az erről szóló oklevelet egy küldöttség adja át. Erre az indítvány egyhangúlag elfo­gadtatott. Szatmármegye székhelyének áthelyezése ügyé­ben gróf Szapáry Gyula mint belügyminiszter, Szatmármegye közönségéhez a következő leiratot intézte : »A vármegye törvényhatósági bizottsága ál­tal Szatmármegye székhelyének Nagy-Károlyból Szatmár-Németi szab. kir. városba leendő áthelye­zése tárgyában, a múlt évi deczember hó 2-én tar­tott rendkívüli közgyűlésben 338. sz. a. hozott, Halottak napja. A levegő ugyan erősen lehűlt s a háztetőket fehéresre festette a hajnali dér, de az idő szép volt s igy a főváros közönsége a szokottnál is nagyobb mérvben róhatta le adóját a kegyeletnek. Már a kora reggeli órákban valóságos bucsujárás indult a főváros temetői felé. Különösen a kerepesi-uti sirkertbe tolongott ezrével a nép. Alig volt sír­hely a nagy temetőben, melyen egy szerény ko­szorú és néhány viaszgyertya ne diszlett volna. A nemzet nagy halottainak sírhelyét az idén is ré­szint a főváros tanácsa, részint az elhunytak csa­ládjai díszítették föl. Impozáns látványt nyújtot­tak gróf Bat­thány­i Lajos és Deák Ferencz mauzóleumai. Az előbbit a család díszítette föl délszaki növényekkel és vonta be fekete gyász­posztóval. A gyönyörűen feldíszített és kivilágí­tott Deák mauzóleumot az egész nap folyamán óriási közönség látogatta. A tanulóifjúság az idén is méltón emlékezett meg a nemzet halottairól. A tudomány­egyetem ifjúsága reggel 10 órakor gyülekezett az alma ma­ter kapuja előtt, a­honnan zászlókkal, óriási kö­zönség kíséretében vonult ki a kerepesi­ uti sír­kertbe. Az első szónok H­i­n­d­y Attila volt, a­ki Woronieczky sírjánál tartotta az emlékbe­­szédet. Szép szavakban emlékezett meg a hős len­gyel herczegről, a ki letiprott hazáját elhagyva, egy neki idegen nemzet szabadságáért ment el meghalni. Ezután Kisfaludy Károly sírjához ment az ifjúság, a­hol Demko Endre beszélt. »Ez alacsony sirkant — úgymond — na­gyon sokra tanít meg bennünket. Dolgozni éjjel, nappal, szeretni a hazát még akkor is, a­mikor számkivet, lemondani családról, szerelemről, jólét­ről az önválasztotta pálya nyomoraiért, beletekin­teni a dicsőség napjába és meg nem vakulni tőle, megdobáltatni az irigység és gúny sarával és el nem csüggedni tőle.« Nagy hatást keltett R­é­n­y­i Józsefnek az egyetemi olvasókör elnökének a beszéde, a mely­­lyel gróf Batthyányi Lajosról, Magyarország első miniszterelnökéről emlékezett meg. Van élet — úgymond — a temetőben is, de az csak a mindnyájunk szent ügyének, a hazá­nak szentelt törekvések embereinek adatik meg. Batthyány nagy szelleme jöjj és vedd el nemzeted ifjúságától ezt az életet. Batthyány szereplése 1848/49-ben vette kezdetét. Hive volt a királynak és a nemzetnek egyaránt. De a szolgaságnak em­berei nem tudták megérteni az ő magasztos lelkét, az ő nemes törekvéseit és halálra keresték. És Batthyányi Lajos Magyarország első felelős mi­niszterelnöke cselszövényeik áldozata lett; elbu­kott, de nem hajolt meg. Egész élete a nemzeté volt, halála is szeretett nemzetéért következett be. Tisztelet és dicsőség ezért néked Batthyány szel­leme. Légy nyugodt, mi a te utaidon járunk, kö­vetni akarjuk magasztos jellemed intéseit, de­mokratikus elveidet, amelylyel a legdemokratiku­sabb gondolatot a hazáért való önfeláldozást való­sítottad meg. Mi is akarjuk a fejedelem és a nem­zet közötti szövetséget. Bocsánatot, engesztelődést és békét hirdetünk a te hamvaid fölött; csak a szabadság és a felvilágosodás ellenségeivel nem békülhetünk és nem békülünk meg sohasem ! A vértanuk sírjának Vámbéry Rusztem rótta le az emlékezés adóját. Egyenlőségért har­­czoltak ők — úgymond — életükben, egyenlőséget leltek a halálban és a nemzet hálából egyenlően elfeledte mindannyijukat. Pedig ők a szabadságért küzdtek és elveikért haltak meg.Elvekért meghalni! Gunykaczaj fakad ma­napság e szavakra. Nem az elvek,nem a hazaszeretet teszik korunkban nagggyá az embereket. Elvtagadás, arisztokratismus lefelé, demokratismus fölfelé és nemzeti szédelgés: ezek ma a nagyság parnaszus fokai.« C­s­á­n­y­i László elhagyott sírjánál Wai­­z­e­n­k­o­r­n Oszkár emlékezett meg. Deák Ferencz mauzóleumánál, a mely előtt óriási közönség foglalt állást, Vermes Károly id. szólott: »A mű, a melyet létrehozott, a haza bölcse — úgymond — az uj, független, az európai Magyarország volt. Független nem abban az érte­lemben, hogy egyedül állana a hatalmas szláv és germán birodalmak között, a melyet az északi kolosszus egyetlen mozdulatával agyoncsaphatna, de független abban az értelemben, hogy sorsát ön­­hatalmilag intézi, hogy önalkotta törvénye a leg­főbb jog e hazában. Tanuljuk meg e simát — úgymond tovább — hogy nem az ellenzékeskedés­­ben nyilvánul kizárólag a hazaszeretet, hogy a szenvedélyek felkorbácsolása, a­mely csak keser­vesebbé teszi a nemzet helyzetét, a nélkül, hogy sorsán javítana: nem hazaszeretet, de a nemzet életfájának erőszakos megrongálása.« Vörösmarty sírjánál. Beöthy László mondta többek közt a következőket: »Siratni jöttünk nagy halottainkat és mégis ennél a simái nem a halottak napját ünnepeljük. Itt hol talán most is Vörösmarty szelleme lebeg körül bennünket, nem a halottak napját, de hús­­vét ünnepét üljük. Nem a halál szürke, komor napja ez hanem a föltámadás ragyogó tavaszi reg­gele, nem a meghalás emlékére, gyújtunk e nap nagyhalottainknál fáklyákat, hanem az örök életre támadt ige elé kiáltunk hozsannát.« C­z­u­c­z­o­r Gergely sírjánál, a­melyet az idén halálának, 25-dik évfordulója alkalmából ko­­szorúztak meg, B­e­r­e­c­z Béla így fejezte be szavait: »Kijöttünk csendes nyughelyedhez elmon­dani neked, hogy az eszmék, a­melyekért küzdöt­tél, diadalt arattak. Nincs többé zsarnok uralom, magyar szó hangzik kunyhóban és palotában és magyar a kultúra mindenütt. Meghallod-e szavun­kat, lehat-e hozzád a nagyvárosi zaj, az ifjú Buda­pestnek szívdobogása ? Ha igen, a magyar nép életerejét hirdeti ez­­en éked! Ébren vagy-e még? Őrködik-e még nagy szellemed e hazán? S ha igen, légy velünk a megpróbáltatás napjaiban is. Ha talán majd újra felmerül a lét, vagy a nemlét kérdése, ha újra csattog a penge s dörög az ágyú az alföld rónáin, lebegjen szellemed zászlóink kö­rül s akkor majd lelkesedve fog hangzani ajkunk­ról a te hires »Riadó«-d, »Sikolt a harczi síp, riadj magyar, riadj!« F­ori­nyák Géza, az agyonlőtt fiatal jog­hallgató sírjánál a joghallg. segítőegyesületének megbízásából Varga József tartotta meg az em­lékbeszédet. Ezután még az orvostanhallgatók segélyegy­­lete részéről Balassa János tanár sírjánál M­ó­­r­i­c­z Ernő, Balogh Kálmán tanár sírjánál Gerő Károly és Semmelweisz Ignácz ham­vainál ifj. K­u­t­h­y Dezső tartottak emlékbeszé­det. A bölészethallgatók segélyegyletének megbí­zásából G­r­e­g­u­s­s Ágost sírjára Láng Nándor és Arany János sírjára Lányi Lajos helyez­tek beszéd kíséretében koszorút. A műegyetem tanuló ifjúsága az idén, a tu­domány­egyetem ifjúságától különválva rendezte a halottak napi ünnepet. Reggel 9 órakor gyüle­keztek a kokárdás rendező bizottsági tagok a mű­egyetem előtt, a­honnan körülbelül 300 főnyi im­pozáns menettől kísérve vonultak ki a Kerepesi­­úton át a temetőbe. Itt először Z. Wagner László tanár sírjánál állott meg az ifjúság, a­mely a gyászoló család jelenlétében Görög Gyula he­lyezett beszéd kíséretében koszorút. Woronicz­­k­y Miczisláv hg. sírjánál K. V­i­r­á­g­h László volt a szónok. A vértanuk sírjánál P­á­p­a­y Sándor beszélt nagy hatással. Deák Ferencz mauzulumá­­nál Kérészy Gyula, T­r­e­f­o­r­t Ágostonnál Nagy Béla, dr.­­ S­t­o­c­z­e­k Józsefnél Muraközy Bandi, Pilch Ágostonnál Albecker Gergely, dr. Hu­­nyady Jenő tanárnál Sz. Jármy Tamás, Bat­thyányi Lajos grófnál, Bartha Alajos, W­e­i­s­z Ármin sírjánál V­á­c­z­y Gedeon és Horváth I. sírhe­lyénél Hubert Lajos tartották az emlékbeszédet. Az állatorvosi akadémia tanuló ifjúsága szintén lerótta ma a kegyelet adóját elhunyt, je­lesei sírjánál. Délelőtt 9 órakor vonult ki az ifjúság testületileg a kerepesi­ úti temetőbe. Itt először dr. A­z­a­r­y Ákos volt egyetemi tanár sírját keresték fel, ahol Elter Béla az akadémia olvasókör el­nöke mondott beszédet és tett koszorút a sírra. Innen dr. Lámár Vilmos sírjához mentek az if­jak, a­hol Farkas, másodéves hallgató helyezett koszorút a sírra.* A Táncsics-bizottság délután 2 órakor vo­nult a temetőbe Táncsics Mihály sírjához, a­melyre Farkas Ede helyezett koszorút szép be­széd kíséretében A Kisfaludy-társaság remek babér­koszorúval ékesítette föl Kisfaludy Károly sír­ját. Molnár Györgynek alig megüllepedett sir­­halmát a szinészeti gyakorlóiskola növendékei díszítették föl virággal, koszorúval; a kath. le­gényegylet, volt elnökének S­z­a­b­ó­k­y Adolfnak sírját kereste fel s ünnepelte kegyelettel a jeles férfiú emlékét. Az asztalossegédek egylete K­á­­szonyi László és Táncsics Mihály sírját ke­reste föl. A budapesti lengyel egyesület tagjai zászló­juk alatt vonultak Woronieczky Micziszláv herczeg sírjához. A vértanú szabadsághős emlékét P­ulj­an­o­v­s­z­ky György, a lengyel egylet tit­kára dicsőítette s az egyleti dalkör énekelt néhány hazafias dalt. A könyvnyomdászok és betűöntők egylete és az »Ébredés« nyomdász-dalkör fölkereste volt elnökének Hornyánszky Viktornak és alelnö­­kének Sauerwein Gézának sírját s megkoszo­rúzta síremlékeiket. A budai pedagogium ifjúsága Virág Bene­dek, Döbrentey Gábor és Hunfalvi János sírjainál rendezett kegyeletes ünnepeket. Ver­seghy Ferencz sírját a budai temetőben a II. ker. középkereskedelmi iskola ifjúsága koszorúzta meg emlékbeszéd kiséretében. A budai kir. várkápolnában a nádor­család sírja ma délután nyitva volt a közön­ség számára. József nádor sírja el volt halmozva virágokkal és koszorúkkal s az egész sirbolt lu­gassá volt átvarázsolva délszaki növényekkel. Az egész délután folyamán igen sokan keresték föl a sírboltot, mely még holnap délelőtt is megte­kinthető. A szocziál­demokrata munkások egy cso­portja ma délután négy órakor leplezte le S­h­r­­linger Antal és Essl András munkás-agitáto­rok síremlékeit. programmja. A múlt téli havazások következtében fölmerült 163,345 frt többletköltség fedezete. A Bodendorfer Á. M. és érdektársai részéről Buda­pestről Újpestre tervezett villamvasút czéljaira szükséges területek átengedése. A villamos vasúti szerződések átruházása. A köztárházakhoz vezető lóvasúti szárnyvonal. Az új köztemetőbe vezető gőzmozdony a vasút teheráru-dijszabása. A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott, Márkus József tanácsos elnöklete alatt. — Feszty Gyula építész és Feszty Árpád festő, kik a városligetben nagyszabású panorámát kívánnak létesíteni, telket kérnek s bizonyos ked­vezményeket. A telekeladó bizottság a városligeti Bimbó-út és állatkerti körút között levő azt a 633 négyszögöl kiterjedésű területet jelölte ki, a­mely legutóbb a ló- és szarvasmarha-kiállítás czéljaira szolgált. E hely kijelölése ellen sem a középítési bizottság, sem a röv. közmunkák tanácsa kifogást nem tett s igy a szerződés részletei is megállapít­hatók voltak. E szerint a főváros az említett terü­letet az 1892. évi január hó 1-től 1923. évi deczem­ber hó utolsó napjáig terjedő 32 évi időtartamra a Feszty testvéreknek bérbe adja. A bérlők az első­ 10 évben, a főváros földesúri jogának elismeréséül évenként egy darab 20 frankos aranyat fizetnek ; az 1902—1907. évi időközben évi 300 forintot; 1907-től 1911-ig évi 400 frtot; 1912-1916-ig évi BO0 frtot s az 1917-től 1923-ig terjedő utolsó idő­szakban évi 600 frtot. A pénzügyi bizottság e fel­tételekhez hozzájárul. Egyéb tárgyak elintézése után az ülés véget ért. A belvárosi községi választásra alakult nagy­bizottság kedden november 3.-án d. u. 4 órakor a régi városház tanácstermében a 21 tagból álló ki­jelölési bizottság megválasztása végett ülést tart. A terézvárosi választók Radócza János el­nöklete alatt a VI—VII. ker. kör dísztermében e hó 3-án, kedden este 7 órakor nagy értekezletet tar­tanak. Utána pártlakoma lesz. Az V. kerületi választók tegnap délelőtt tartot­ták meg szervezkedő gyűlésüket a közeledő köz­ségi választásokra : dr. N­y­i­r­y Lajost válasz­tottak meg elnöknek. A bizottság tagjaiul megvá­lasztottak : Beck Dénes, Bródy Samu, Deutsch Sándor, Fürst Jakab, dr. Kresz Géza, Légrády Ti­vadar, Linzer Imre, dr. Mandl Mór, dr. Nyiry La­jos, Schweiger Márton, Simon Jakab, dr. Schreier Jakab. A II. ker. törvényhatósági bizottsági tagok e hó 3-án (kedden) este 6 órakor a budai polgári kar helyiségében értekezletet tartanak. * A népszínházban halottak napja alkalmá­ból szokás szerint a »Molnár és gyermek«-et ad­ták elő.* A kolozsvári egyetem ifjúsága tegnap dél­után testületileg kivonult a temetőbe, hol T­ö­­­c­s­­váry István az elhunyt­ tanárok sírja fölötti Far­kas Sándor pedig az 1848—49-ik, halottak fölött mondott beszédet. Közben gyászdalokat énekeltek és a sírokat megkoszorúzták. A nemzeti színház személyzete délután D­i­t­r­ó­i Mór igazgató veze­tése mellett testületileg vonult ki a temetőbe s az ott nyugvó színészek, köztük Gyulai Ferencz sír­ját megkoszorúzta. Huszonöt koszorút tettek le az egyes sírokra. A legrégibb halott, Celesztin sírjá­nál, Gál Gyula beszélt. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. Budapest főváros tör­vényhatósági bizottsága e hó 4.-én közgyűlést tart. A tárgysorozatból fölemlítjük a következőket. A Corvin-téri katonai bérházépület megvétele. A 25 millió forintos kölcsönből épített kőpartok jöve­delmei után a fővárosi pénzalapba 1892. évre fize­tendő átalány összeg megállapítása. Az Erzsébet­­szegényházi személyzet létszámának szaporítása. A budai oldalon emelendő uj kórház létesítésének KÜLÖNFÉLÉK. — november 2. A hivl lapból. Kinevezések. Brosch Rezső hof­­gasteini születésű cs. és kir. haditengerészeti sorhajó­hadnagyot, B­a­s­s i­c­h Natal costrena szt.-luciai és P­e­r­s­i­c­h Károly voloskai születésű kereskedelmi ten­gerész-hadnagyokat hosszújáratú kereskedelmi tengerész­kapitányokká, Bonicioli Cesare Antal selvei és Bortolazzi Grisogon Orion trani születésű kereske­delmi tengerészeket pedig kereskedelmi tengerész-had­nagyokká. Pritojkovics Ferenczet, az iroki kir. adóhivatalnál levő díjtalan adógyakornokot, a rumai kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté és Hátfalvi Károly fehérgyarmati kir. adóhivatali gyakornokjelölt, a nagy­károlyi kir. pénzügyigazgatóság által a fehérgyarmati kir. adóhivatalhoz gyakornokká nevezték ki. Névmagyarosítások: K­o­h­n Joachim (Kolozsvár) »Koncz«-ra, W­e­i­s­z Mór (Szakácsi) » Varjas «-ra és Goldberg Simon (Vácz) »Bányaira« magyarositották nevüket. Gróf Apponyi Albert e hó 4.-én este több ellen­zéki képviselő társaságában Zomborba érkezik. Méltó fogadtatására nagyban készülődnek a zom­­boriak. Még aznap este fáklyásmenetet is rendez­nek a gróf tiszteletére. A honvédelmi minisztériumból. A király a hon­védelmi miniszter előterjesztésére, gróf Ráday Gedeon miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost, valóságos miniszteri tanácsossá; L­á­n­e­r Gyula osztálytanácsosi czim­mel felruházott miniszteri titkárt, valóságos osz­tálytanácsossá, és dr. Melic­ár Kálmán minisz­teri fogalmazót miniszteri titkárrá kinevezte, P­a­y­r Vilmos miniszteri fogalmazónak pedig a miniszte­ri titkári czimet és jelleget adományozta. A görög királyi pár, mint egy bécsi táviratunk jelenti két leányaival tegnap odaérkezett és az »Imperial« szállodába szállott. A pályaudvarban mindennemű fogadás mellőzését kérték. A király ma uralkodónkat meg fogja látogatni. A magas vendégek a legközelebbi szerdáig maradnak Bécsben. Margit Zsófia főherczegnő állapotáról — mint lapunknak Bécsből távírják — ma reggel 8 órakor a következő orvosi jelentést adták ki: Meglehető­sen nyugodt éjszaka után, melyet a beteg elegendő habár gyakran félbeszakított alvással töltött el, az erő lassan-lassan növekszik. A test reggeli hő­­mérséke: 38,5, az érvelés: 114. Délben a következő orvosi jelentést adták ki: Reggel óta nincs lénye­ges változás a láz állapotában és az érvelésben. Az idegességi tünetek kevésbbé súlyosak. Az uj kalocsai érsek. Lapunk élén közöljük az esztergomi és kalocsai érsekek kinevezésére vonat­­kozó legf­ kéziratokat. V­a­s­z­a r­y Kolosnak, az uj esztergomi érseknek élet- és jellemrajzát már tár­ozóban közöltük. Itt adjuk az uj kalocsai érseknek C­s­á­s­z­k­a Györgynek életrajzi adatait. C­s­á­s­z­k­a György 1826. deczember 3-ikán született Nyitra-Szerdahelyen. Iskoláit Nyitrán kezdette s tanulmányait Tatán és Esztergomban folytatta. Két esztendőt töltött a pozsonyi Emeri­­canumban, miután már korábban a papi pályára határozta el magát. A bölcsészeti tanfolyamot Nagyszombatban, a theologiai tanfolyamot pedig a bécsi Pázmáneumban végezte. Negyvenegy esz­tendővel ezelőtt, 1850-ben pappá szentelték, de különös képességeinél fogva főgimnáziumi tanár­ként alkalmazták a nagyszombati liczeumban és konviktusban. Hosszabb tanulmányi utazás után az osztrák tartományokban és Felső-Olaszország­­ban, érseki szentszéki jegyzőnek, majd érseki levéltárosnak s nemsokára érsek-helynöki titkár­nak nevezték ki. Alkalma lévén az egyházkor­mányzat minden ágában jártasságot szerezni, 1864-ben Sczitovszky herczegprimás a primási iroda igazgatójává nevezte ki. Hat esztendővel ké­sőbb esztergomi kanonokká, négy esztendő múlva szepesi püspökké s ezután nemsokára valóságos belső titkos tanácsossá len. Úgy fiatalabb, mint elő­rehaladottabb korában jelentős irodalmi működést fejtett ki egyházi és tanügyi téren. Mint püspök, tót közművelődési egyesületet alapított s a felső vidéken Csáky Albin akkori főispánnal, a mai köz-

Next