Pesti Napló, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-01 / 330. szám
él, soha senkit azért, mert vele egyező politikai meggyőződései voltak, nem protegált, és soha senkit azért, mert vele ellenkező politikai nézetei voltak, nem üldözött. És hogy mindez így volt s így van, erről bizonyságot tett Melczer Gyulának egész közpályája, mely olyan, mint egy nyitott könyv. Kérlelhetetlenül üldözte megyéjében a rendetlenséget és a korrupciót, és sohasem ismert e téren sem politikai rokonszenveket, sem politikai ellenszenveket. De nem elég, hogy így volt, nem elég, hogy így van, hanem is ez volt vallomásának legszebb része, kiemelte, hogy ez a jövőben is így lesz, kiemelte, hogy bár egész politikai meggyőződése a nemzeti párttal érez, de még mint köztisztviselő a megye élén áll, addig csak a törvények őre és végrehajtója lesz. Részéről hivatalos támogatást senki ne reméljen, de hivatalos pressziótól senki ne is féljen. így beszél egy ellenzéki alispán, a ki úgy is cselekszik, a mint beszél. Ha minden alispán igy érzett s igy cselekedett volna, akkor most nem kongatnák a halálharangot a régi vármegyék felett és nem kivánna az ország egy nagy része kinevezett tisztviselőt a választott tisztviselők helyére. Henrik főherczeg és neje. Mély és őszinte a részvét a kettős gyász miatt, mely Henrik főherczeg és neje halálával uralkodóházunkat sújtotta. Növeli a gyászt, hogy a szomorú esemény közvetlen vig lakodalmi ünnepély után következett s kevéssel azelőtt a legkomolyabb aggodalmakkal a beteg Margit Zsófia főherczegnő életét féltették. Nemes, tiszta érzelmek sugározzák körül az elhunyt főherczegi pár ravatalát, melynél a legteljesebb harmónia lép elénk, az, mely legyőzte a földi törekvések minden ellentéteit. A Habsburgház egy herczege beleszeretett egy egyszerű polgárleányba, egy énekesnőbe, s az elébe gördült akadályok daczára feleségül vette. Uralkodóházunk története több ily esetet tud, midőn királyi herczegek hitvestársat választottak maguknak a »nép leányai« közül. Ezt a házasságot is a zavartalan boldogság sugarai aranyozták be. A főherczeg a közpályán nem fejtett ki intenzív tevékenységet, de azért az uralkodóház legnépszerűbb tagjai közé tartozott, mit nem kevésbbé fokozott regényes házassága is.* 1868. február 4-én esküdött örök hűséget Henrik főherczeg Hoffmann Leopoldina kisaszszonynak, Hoffmann kremsi törvényszéki irattárnok leányának a bozeni főherczegi kastély kápolnájában. A főherczeg ezzel beváltotta a leánynak két év előtt adott szavát. Hoffmann kisasszony szülei beleegyezésével eredetileg énekesnőnek készült. A bécsi operaiskola befejezése után Gráczba ment, ahol szerződtették. Az épp oly bájos, mint eleven kedélyű leányt csakhamar Grácz legelőkelőbb köreiben megkedvelték, melyek gyakran meghívták estélyeikre. Henrik főherczeg akkor hadtestparancsnok volt a stájer fővárosban s gyakran megfordult a színházban, hol először a művésznőt szerette meg. Később a fiatal színésznő a főherczeg szivét is rezgésbe hozta és a viszony a tiszta önzetlen szerelem magaslatára emelkedett. A véletlen épp úgy hozta magával, hogy Hoffmann kisasszony a főherczeg irodájával szemben bírta lakását, melynek ablakánál gyakran megjelent a színésznő bájos arcza, így változott át a főherczeg érdeklődése tiszta szerelemmé, mely később a legnagyobb akadályokkal is daczolni volt képes. Hatalmas szenvedély ragadta meg a 37 éves férfiú szivét, melyet a fiatal leány viszontszerelmével boldogított. E közben kitört Olaszországban a háború,s a főherczeget altábornagyi rangja a IX. hadtest élére szólította. Beszélték akkor Gráczban, hogy a főherczeg bucsúzása előtt a leány lakására vitette szülei arczképét s az előtt tett fogadalmat, hogy az énekesnőt oltárhoz vezeti. Ez volt az eljegyzés pillanata. Mielőtt azonban harczba vonult, végrendeletet irt s abban menyasszonyát mély szavakkal ajánlja fivérei jóindulatába, ha netán elesnék valamelyik ütközetben. Mialatt a főherczeg távol volt, a leányra nehéz, gondteljes napok következtek. A szerelmes pár viszonyát ugyan kevesen ismerték, de azok közt is akadtak olyanok, kik cselszövénynyel törekedtek arra, hogy szétbontsák a köteléket, mely a főherczeget menyasszonyához fűzte. Azt tartották ugyanis, hogy az énekesnő úgy kerítette hálójába a föherczeget. A főherczeghez szolgálattételre beosztott egyik főur meglátogatta a művésznőt s hosszas diplomácziai tárgyalások után ügyes modorban felvetette a kérdést, hogy ugyan mily összegre becsüli egy főherczegnek meggondolatlanul kiejtett ígéretét. »Tökéletesen értem önt — volt a válasz — de ön téved. Ismerem ő fenségét, ismerem sokkal jobban, semhogy a gyanúnak legkisebb árnyékát ébreszthetnék bennem szavai. Ön az ő megbízásából jött hozzám. De én e beszélgetésről értesíteni fogom a főherczeget.« A four delikát küldetése tehát meghiúsult s a főherczeg még vissza sem tért a hadjáratból, midőn a »közvetítőt« elmozdította hivatalából. Henrik főherczeg Olaszországból visszatérve, Brünnbe helyeztetett át, vele együtt menyasszonya is oda hagyta a stájer fővárost. A főherczeg kérte, hogy már most szakítson a színpaddal s térjen vissza rokonaihoz, ahonnan nőül fogja venni. Hoffmann kisasszony természetesen haladéktalanul engedett a főherczeg kérelmének s Hütteldorfba ment, ahol nővére, Oppanauer orvos neje lakott. Csaknem egy esztendeig éltek távol egymástól a főherczeg és jegyese. Csak ritkán találkoztak egymással, de sűrű levélváltásban értették meg egymással, hogy szerelmük a régi maradt. 1868. január elején írta a főherczeg egyik levelében, hogy csak szorgalmasan dolgozgasson esküvői ruháján, mert az egyesülés órája hála istennek kezéig. Február 2-án sürgős hir érkezett, mely röviden igy hangzott: »Azonnal elutazni!« És Hoffmann kisasszony még aznap este elhagyta nővérével Hütteldorfot és egész csendben Bozenbe utazott, ahová február 3-án megérkezett. Már másnap reggel megtörtént az esküvő és a fiatal pár külföldi nászútra kelt. Az esküvőről a következő részletek jutottak utólag a nyilvánosságra: Az esküvő napján Mayrhauser kanonokot hívták a főherczegi kastélyba, azt hitte, hogy ebédre hívták meg. A kastélyba érve, egy terembe vezették őt, ahol a főherczeg menyasszonya és két udvari hivatalnok várakozott. A nélkül, hogy valamely beszélgetés megelőzte volna a szertartást, a főherczeg igy szólt: Ezennel kijelentem a törvény szerint illetékes plébános és két tanú előtt, hogy az itt jelenlévő kisasszonyt nőül veszem,a mire ugyanezt ismétlé Hoffmann kisasszony is. Ezzel elég létetett a kánoni törvénynek. E házasságkötésnél egy közjegyző is volt jelen, aki a jegyzőkönyvet vezette. A házasság, mely Ő felsége tudta és akarata ellenére köttetett, akkor az egész monarchiában nagy feltűnést keltett s élénk polémia fejlett ki a klerikális és liberális lapok közt. Hirlett, hogy Mayrhauser kanonok ellen fegyelmi vizsgálatot indítanak s hogy Riccabona trienti herczegérsek is megfeddésben részesült enyhe eljárása miatt. Erre egyházi részről egy nyilatkozatot adtak ki: »A főherczeg házasságáért senki más nem vonható felelősségre, mint maga ő cs. és kir. fensége, legkevésbbé az eljárt lelkészek.« Az esküvő után a főherczeg javait zárgondnokság alá helyezték s fivére Rainer főherczeg javára bérbe adták; Henrik főherczegnek pedig 40,000 frt évi apanaget utalványoztak ki, melyet Svájczban vett fel. Négy esztendeig maradtak külföldön, gróf Waldeck néven, mignem megengedte ő Felsége a főherczeg barátainak kérésére, hogy a főherczeg visszatérhessen. ."7 * Különösen fájdalmas lesz a részvét a főherczegi pár halála felett Bozenben, hol Henrik főherczeget és nejét mindenki bálványozta. Beszélik, hogy a főherczeg a lakodalomra utazása előtt így szólt leányához : »Tudod, gyermekem, én és a mama oly boldogok vagyunk, nagyon boldogok. Talán együtt is fogunk meghalni.« Mária Rainerinnek e szavak jutottak eszébe, midőn az elmúlt éjjelen anyja halálát jelentették. Szakadatlanul omlottak a könnyek a szegény leány szemeiből. Egyre ismételgette a főherczeg szavait. Egy előkelő nőalak hajolt a sors sujtotta gyermek fölé, megsimogatta arczát s nyájas szavakkal vigasztalta. A jó asszony világos reggelig virrasztott a baroneszszel: Alençon herczegnő, királynénk nővére volt, ki ugyanabban a szállodában lakott. Reggel 8 órakor báró Vaux remegő hangon hívta a szegény leányt atyja — holttestéhez. Sírva borult ez a herczegné keblére: »Nagyon is boldogok voltak, nagyon is boldogok, mondám zokogástól elfojtott hangon.* Saját bécsi tudósítónk a következőkről értesít: Henrik főherczeg és neje, Waldeck bárónőnek tragikus vége, általános, nagy részvétet keltett Bécs lakosságának körében. A kedélyes bécsi nép, a mely oly boldog, ha az uralkodóház valamely tagjának beléletébe, szivvilágába nyerhet betekintést, őszintén ragaszkodott a főherczeghez, kiben a családiasság polgári erényét tisztelte sőt magát, a mindent feláldozó, hű szerelem erényéért szerette. A gyász tehát nagy és őszinte, ennélfogva némileg tapintatosnak tekinthető, hogy Bécs lakossága előtt eltitkolják a főherczegi pár halálának okát, mert igy elkerülték azt, hogy a részvét érzésébe általános pánik vegyüljön, mert Henrik főherczeg és neje influenzában haltak meg. Ebből a tényből magyarázható ki, hogy a főherczeg neje infekczió következtében dőlt kórágyba és ez okból jön súlyos beteggé a meghalt főherczeg leánya, Mária Rajnéria is. Az elárvult főherczegnőt nagybátyja, Rajner főherczeg vette magához s e perczben élet és halál között lebeg.* Ferencz Ferdinánd főherczeg, ki a Pallavicini Sándor őrgróf morvaországi jamniczi uradalmában vadászott, tegnap, az uralkodóházat ért gyász hírére, Bécsbe visszaérkezett. Vele jöttek gróf Wurmbrand főkamarás és báró Prónay alezredes. * Bécs, nov. 30. 0 Felsége ma délután meglátogatta Rainer főherczeget, hogy testvérének Henrik főherczegnek elhunyta alkalmából részvétét kifejezze. Ő Felsége Rainer főherczeg által mély részvétét fejeztette ki Waldeck bárónőnek. Hir szerint két napig tartó nagy és hét napig tartó kisebb udvari gyászt fognak elrendelni. Este 11 órakor Henrik főherczeg holttestét Rainer főherczeg palotájába viszik át. Bécs, nov. 30. Az elhunyt Waideck báróné sűrűn érintkezett nőtestvéreivel. Egyik nővére Ottenauer volt währingi községi orvos özvegye, a másik Pogatzernek, a Länderbank elhalt műszaki tanácsosának özvegye, a harmadik pedig Grädner landstrassei főadófelügyelőnek neje. Bécs, nov. 30. Henrik főherczegnek és nejének egyidejűleg történt elhalálozása mindenütt a legbensőbb és a legfájdalmasabb részvétet kelti. A bécsi sajtó kivétel nélkül meleg részvéttel emlékszik meg az elhunyt főherczegről, ismételten is hangsúlyozva, hogy Ausztria népe mindenkor együtt érez az uralkodóházzal. A városi tanács mai ülésén dr. Prix polgármester Bécs város nevében legmélyebb részvétének adott kifejezést az uralkodóházat ért súlyos veszteség fölött. A polgármester intézkedett, hogy a deczember 4-ére kitűzött Mozart-ünnepély elmaradjon. Megyék és városok. A herczegprimás és az esztergomiak. Vaszary Kolos herczegprimás levelet intézett Helcz Antal polgármesterhez, melyben arra kéri a polgármestert, hogy miután a lapokból arról értesült, hogy bevonulásakor nagy ünnepélyeket akarnak rendezni, mellőzzenek minden költséges ünnepélyességet és az ovácziókra fordítandó öszszeget oszszák szét a szegények között. Mint lapunknak távírják, a lakosság a kifejezett óhaj daczára is olyan fénynyel és pompával fogja az új prímást fogadni, aminőhöz hasonlót a prímási város még egy prímás bevonulásánál sem rendezett. Czegléden a függetlenségi és 48-as párt tegnap délután tartotta alakuló gyűlését a »Népkör« helyiségeiben. A választópolgárokból álló igen népes gyűlés a párt elnökévé Makkay Ferencz ügyvédet s a népbank igazgatóját választotta meg. A képviselőjelölést is szóba hozták s egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Hegedűs Károly budapesti ügyvédet kiáltották ki jelöltül. Temesvárról távírják. Molnár Viktor főispánt ma, kitüntetése alkalmából, a megyei tisztikar Deschan alispán és a város képviselőt Telbiszn■ polgármester vezetése alatt küldöttségileg üdvözölték. A megyei tisztikar küldöttsége előzőleg Deschan alispánnál fejezte ki üdvkivonatait kitüntetése alkalmából. Ugyancsak meleg ováczióban részesült ez alkalomból Telbisz polgármester a város mai közgyűlésén. Az akadémiának mára kitűzött összes ülése Hunvaldy Pálnak váratlanul közbejött elhalálozása miatt elmaradt és e helyett értekezletet tartottak az akadémikusok, melyen kizárólag az elhunyt tudósról emlékeztek meg. Dr. Eötvös Lóránd, az akadémia elnöke következő beszéddel emlékezett meg a gyászesetről : »T. Akadémia ! Rendes házi gyűléseinkre gyűltünk ma egybe, hogy mint rendesen folytassuk a munkát s ide megilletődve látjuk, hogy a halottas házhoz jöttünk, melyben szünetel a munka s melyben csak egy szó van helyén, a fájdalom szivből eredő csendes szava. Hunfavy Pál itt a palotában ravatalán fekszik! Két napja csak itt állott ez emelvényen, itt fogadta az ethnográfiai társaság üdvözlését s a szavak, melyeket akkor mondott, fájdalom az ő búcsúszavai, még el sem némultak, de ne is némuljanak el soha e teremben. A maga szerény modorában, szivének egész melegével elmondotta akkor, mily nagy hálával tartozik ő akadémiánknak, mert a sikert, melyet ö kötelességének teljesítése közben elért, az akadémia buzdításainak és segítségének köszönheti. Mondjunk hálát mi is halottunknak, hiszen ö életének egész munkaerejét akadémiánknak szentelte. — Nagy feladatok egész embert kívánnak. — Ilyen nagy, akadámiánkra nézve minden egyébnél nagyobb feladat: a magyar nyelvtudomány megalapítása és kiművelése. Hunfalvy egész életében, egész erejével e feladaton dolgozott, milyen sikerrel, azt tudjuk mi itthon és tudja a külföld. A tudományszakában nálam avatottan fogja azt más alkalommal elmondani. Minden gondolatában tudós, minden érzésében magyar volt, tudományáért és magyarságáért munkára mindig kész, kérkedésre soha. Tudományának fitogtatása hazafiságának fenhangú hirdetése által népszerűséget soha sem keresett, de kiállott a síkra és bátran harczolt mindig, a mikor tudományos meggyőződését és hazafiságát, melyek szivében egygyé forrtak, komoly veszély fenyegette. Igen Hunfalvy egész ember volt életében, egész még halálában is, mert gondoskodott arról, hogy a munkásság, melyet megkezdett ne szakadjon meg az ő életfonalával, — iskolát teremtett s ez a Hunfalvy —• iskola folytatni fogja mesterének munkáját. A nagy fájdalomban, melyet elhunyta felett érezünk, ez legyen némi vigasztalásunk.« A beszéd végeztével bejelentette az elnök, hogy a temetés deczember 2-án délután három órakor fog végbe menni. Indítványára elhatározták ezután, hogy Gyulay Pál fog búcsúbeszédet mondani a temetésen; az akadémia koszorút helyez a ravatalra; részvétnyilatkozatot intéz az elhunyt családjához; megkeresik az akadémia osztályát »emlékbeszéd« tartása miatt; végül indítványt terjesztenek a nagygyűlés elé a czélból, hogy Hunfalvy arczképe a díszterem számára, megfestessék. Mindez általános helyeslés közepett elhatároztatván, az értekezlet véget ért. * A Luther-társaságma délután ülést tartott, melyen részvéttel emlékeztek meg elnökük, Hunfalvy Pál haláláról. Egyszersmind elhatározták, hogy az özvegyhez részvétiratot intéznek s a ravatalra koszorút tesznek a következő felirattal: »A Luther-társaság szeretett elnökének.« * Az akadémia igazgatótanácsa holnap, deczember 1-én déli 12 órakor, Hunfalvy halála alkalmából, ülést tart.* Hunfalvy Pál ravatalára koszorút helyeztek ; az akadémia e felírással: »Hunfalvy Pál osztályelnök, ig. és rendes tagnak — a Magyar Tudományos Akadémia«; továbbá »Szeretett tiszttársának — Szily Kálmán.« * A Hunfalvy-Album dolgozótársait Simonyi Zsigmond ezen után értesíti, hogy az album a jövő hét folyamán fog megjelenni. * A magyarországi néprajzi társaság nagyérdemű elnökének, Hunfalvy Pálnak elhunyta alkalmából december 1-jén 5 órakor az akadémia földszinti termében választmányi ülést tart. — Tóth Lőrincz jubileumát a a Kisfaludy-társaság Hunfalvy Pál elhalálozása miatt deczember 9-ére halasztotta. Ugyanez okból az akadémia összes ülését deczember 7-ére halasztotta. * A család a következő gyászjelentést adta ki: »Hunfalvy Pálné, szül. Rock Karolin, mint hitestárs és Hunfalvy Géza, mint unokaöcs saját és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól sújtott szívvel jelentik, hogy szeretett felejthetetlen jó férje, illetőleg nagybátyja, méltóságos dr. Hunfalvy Pál, királyi tanácsos, a magyar főrendiház tagja, a magyar tudományos akadémia igazgató tanácsának tagja, a nyelv és széptudományi osztályának elnöke, a Kisfaludy-társaság rendes és sok külföldi tudós társaság tagja, stb., stb., e hó 30-án hajnali 1 01 órakor, élte 82-ik, boldog házasságának 44-ik évében igen rövid szenvedés után, az urban jobblétre szenderült. A boldogult halt tetemei deczember hó 2-án délután 3 órakor fognak a magyar tudományos akadémia palotájának oszlopcsarnokában az ágostai evangélikus hitvallás szerint megáldatni és a kerepesi-uti temetőbe, örök nyugalomra kísértetni. Áldás és béke poraira, állásokra csak a régiek adtak be kérvényt. Az ügyészi állásra (Major Kálmán kir. táblai bíróvá történt kineveztetése folytán történt helyüresedés) folyamodtak: Borbás Gáspár, Csengey Gyula, Kállay József, Latzkovits Gyula, Melha Kálmán, Milassin Mihály, Rácz Géza, Sebők Béla, Szilasi Zsigmond és Vladár Tivadar. — A tanács jegyzői állásokra, a régieken kívül tizenketten, az árvaszéki ülnöki állásra heten és ugyanitt a jegyzői állásokra hatan folyamodtak. — A választások — mint már említettük — deczember hó második felére be lesznek fejezhetők. A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Márkus József tanácsos elnöklete alatt. A budapesti kir. orvos-egylet arra kéri a fővárost, hogy az egyleti házának kijelölt telek helyett adja inkább a telek 15.000 forintnyi becsértékét. A pénzügyi és gazdasági bizottság hozzájárult a kérelem teljesítéséhez. A belügyminiszter leiratot intézett a fővároshoz a rendőrség költségeire a főváros részéről fizetendő járulékok megállapítása ügyében. A miniszter azt kívánja, hogy amennyiben a segélyek és járulékok czímén szükséges összegek a fővárostól átvett segélyalap jövedelmeit tetemesen fölülmúlják, a főváros közönsége e költségekhez 21.000 írttal járuljon hozzá. A pénzügyi és gazdasági bizottság nem járul hozzá a kívánság teljesítéséhez. A népszínház biztosítására szolgáló újabb vízvezetéki cső-összeköttetés költségeit a bizottság főleg a közvágóhíd újabbi megbővítésénél megtakarított összegekből jelölte ki. Több csekélyebb ügy elintézése után a bizottság elhatározta még, hogy az országos méhész-egylet jövő évben tartandó nagygyűlésének költségeihez 1000 forinttal leendő hozzájárulást hozza a tanács előtt javaslatba. A községi választások. Az igazoló választmány ma délelőtt ülést tartott, melyen Radnay Jenő dr. jegyző két rendbeli fölszólamló kérvényt terjesztett elő. Az egyiket Mihályi József és társai adták be a III. kerületből, kifogásolva a választás körüli eljárást, mint amely szerintük a törvénynek meg nem felelt. Kérik a választás megsemmisítését. A panaszt az igazoló választmány elutasította. A másik kérvényt a VI. kerületből Kállai Gyula és Hirschfeld Antal adták be, kérve, hogy Schweger Adolf megválasztatása megsemmisíttessék, Rózsavölgyi Manóé pedig igazoltnak tekintessék. Az igazoló választmány e kérvényt is elutasította. Ezután kijelentette az elnök, hogy mivel a bizottsági tagok kétharmad része igazolva van, az igazoló választmány átiratilag kéri fel a főpolgármestert, hogy az alakuló közgyűlést hívja össze. Az általános Csatornázás egyik legfőbb részletét képező munkálatának, a központi szivattyútelepnek építését már megkezdették. A telep a helyi érdekű vasutak köz vágóhídi állomásával szemben lesz, közvetlenül a Duna partján. Fővárosi ügyek. A fővárosi általános tisztújítás. A polgármesteri állásokon kívül, — mivel Alker Gusztáv tanácsos másod-alpolgármesterré megválasztatása most már kétségtelen, mert más nem jelentkezett, — főleg az üresedésbe jövő tanácsosi állásra pályáztak igen sokan. A régi tanácsosok közül mindenki folyamodott az állásáért, az üresedésben levő helyre pedig a következők pályáznak : Rózsavölgyi Gyula főjegyző, Bartha László, Jandek János, Kövér Kálmán, Kullmann Lajos, Kühner Gyula, Mátray József, Pohl Ferencz, Ohlhauser Pál, Prohászka Ferencz, Szabó Károly, Vaszilievics János, Vesztróczy István, Vasics Károly tanácsjegyzők. A főjegyzői állásra, Prohászka és Vesztróczy kivételével, ugyanezek folyamodtak. A tiszti főügyészi, árvaszéki elnöki és főszámvevői KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 1. A pénzügyminiszter fogad d. u. 2 órakor. — Nemzeti múzeum: Régiség tára, nyitva délelőtt 9-től délután 1-ig. — Nyilvános könyvtárak: akadémiai nyitva délután 3 órától este 7-ig. Egyetemi nyitva délelőtt 8-tól 12-ig, délután 4-től 8-ig. Muzeumi nyitva délelőtt 9 órától délután 1-ig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti díj 30 krajczár. — nov. 30. Kihallgatások a királynál. — Felsége ma délelőtt számos kihallgatást adott. Fogadta Lobkowitz Ferdinánd herczeget, Tisza Kálmán volt miniszterelnököt, Wekere Sándor pénzügyminisztert, dr. Dulánszky Nándor pécsi püspököt, lovag Jaworskyt, a lengyel klub elnökét és még többeket. A mai udvari ebéd, az uralkodó családot ért gyász következtében elmaradt. A gróf Kálnoky külügyér által decz. 2-ikára kitűzött ebéd azonban meg fog tartatni. Roskoványi püspök jubileuma. Nyitra város ma ünnepelte meg Roskoványi püspök negyvenéves jubileumát. A város már vasárnap gazdagon fel volt lobogózva és este fényesen ki volt világítva. Esti félnyolckor fáklyás menet indult a színháztérről, melyben résztvett az egész város. A menet a kalmár-s megyeház utczákon át a várba indult. A tűzöltózenekar a püspöki kastély előtti három darabot játszott s utána a menet visszaindult. Ma volt a jubileumi nap. Reggeli kilencz órakor Te deumot tartottak, utána pedig díszmisét, melyen Dusinszky karnagy uj oratóriumát mutatta be nagy karral. A vár templom teljesen megtelt közönséggel. Ez után következett a küldöttségek fogadása. A székeskáptalant és a vidéki papságot Wenczel püspöki helynök, pápai prelátus, nagyprépost vezette; a vármegye küldöttsége nevében Thuróczy Vilmos főispán beszélt. Nyitra székvárosa küldöttsége, élén Kostyál Pállal, remek díszpolgári oklevelet nyújtott át, végre a törvényszék Sándor Géza elnök vezetése alatt tisztelgett. Az ősz püspök az egyes beszédekre röviden felelt. A díszmisét az oratóriumban mutatta be. Az ország minden vidékéről sok üdvözlő távirat jött. Busul a lengyel. Lengyelországban szintén évről-évről megülik a nemzet szabadság-küzdelmének évforduló napjait. Tegnap — a mint bennünket táviratilag értesítőnek megtartották Lembergben a novemberi felkelés emlékünnepét, mégpedig rendkívül nagymérvű ünnepélyességek között. Az egészet egy a polgárság és tanuló ifjúság kebeléből alakult bizottság rendezte, a programm pedig felolvasásból, továbbá zenei és szavalati részekből állott. Mikor az »Este Polska ne zginula« eléneklése került sorra, az ünneplő tömeg felemelkedett székéről s szűnni nem akaró tetszészajban tört ki. Az idősebb franczia tábornokoknak erős ellenfelük akadt Reinach képviselőben s a »République Francaise« szerkeztetében. Az utolsó hadgyakorlatok tapasztalataiból kiindulva, azt követeli, hogy az 56 éves kort elért tábornokok, ha csak nem tanúsítanak valami nagy élénkséget és frisseséget, nyugdíjba helyeztessenek. E helyett az ifjabb ezredeseknek tábornokokká való promoveálását indítványozza. Fellépése erős visszhangra talál a franczia katonai körökben. Az influenzáról azt írja a »Béri. Kiin. Wochenschrift«, hogy immár kétségtelenül konstatálható a járvány föllépte Berlinben. Azt azonban még nem lehet megállapítani, vájjon egy az egész földön elterjedő új járványról van-e szó, vagy pedig lokális járványról, mely a két év előtti nagy influenza-járvány újból való fellobbanásának tekinthető. Annyi tény, hogy a Berlinben előfordult esetek teljesen azonos lefolyásúak , mint a két év előttiek. Keresztyén-mészárlás Takauban. Borzasztó vérengzésről értesítik a »Dailes chronicle«-t, Tientesinből. A takaui keresztény mészárlásokról érkezett hivatalos jelentések szerint azok borzasztó kegyetlenségekkel voltak összekapcsolva. A vérengzést a keresztény vallásra áttért keresztényeken kezdték. Sokakat vadállati kegyetlenséggel öltek meg, kis gyermekeket késekkel daraboltak szét s azután máglyán megsütötték. Az apáczákat nehéz buzogányokkal verték agyon, a papokat szörnyű módon megkinozták; a vérengzés befejezése után a mandarinok a gyilkosokat megvendégelték. A pekingi európai kolóniában és a diplomácziai karban nagy az elkeseredés. A mongol forradalmárok előnyomulóban vannak s számos várost ellentállás nélkül foglaltak el. Szerencsétlen fogadás. Romero Eduárd gróf rettenetesen lakolt a fogadás sportjának mértéktelen szenvedélyéért. A dúsgazdag portugál gavallér 20.000 frankban fogadott arra, hogy egy most Lisszabonban működő lovartársulat ünnepelt lovasnőjének, Weisz Jennynek egyik bravour mutatványát utánozni fogja. E mutatvány abból áll, hogy a lovas, egy bukfencczel, akkor veti magát a lóra, mégpedig hátrafelé, mikor a paripa két lábra emelkedve jár. A fogadást tegnap kellett volna megnyernie, de kivitel közben a ló egyensúlyt veszítve, hányát vágva a grófot, agyonnyomta, ugyanakkor a nyeregkápájával hasát 15 cm. hosszúságában felszakitotta. A gróf egy napi kínos agónia után kiszenvedett. Rablógyilkosság az aradi postán. Az aradi vasúti postahivatalban az év elején elkövetett és oly nagy szenzácziót keltett rablógyilkosság tettesei megkerültek. Mikor már mindenütt nyomuk veszett, Kovács Ferencz csendőrszázados egyetlen szálon nyomozott tovább állhatatosan, mely nyomán végre Kisjenőn hurokra is kerültek a rablógyilkosok. A főbűnös, aki a gyilkosságot elkövette, egy Kiss Péter nevű volt postaszolga, a rablógyilkosságban állítólag egy bűntársa volt, akire vallott, ennek neve azonban a vizsgálat érdekében még nem közölhető. Kiss a rablógyilkosság elkövetése után egy ideig bolyongott, míg végre Kisjenőn húzódott meg, hol mint csizmadia foglalkozott. Feltűnést keltett azonban költekezésével. Földes János aradi kir. törvényszéki vizsgálóbíró ma ide érkezett és letartóztatta Kiss Pétert, ki be is vallotta tettét. Tüzbe dobott zenemű. Csajkovszky, a hires orosz zeneszerző, legutóbb itt »Vajda« cz. zeneművét tüzbe dobta. A szinfonia Mondonán már előadásra is került s nagy tetszést aratott. De kevéssel a hangverseny után a művész valami felett indulatba jött s a szerzeményt a terem nagy kályhájába dobta. Később ezt annyira szivére vette, hogy búskomorságba esett s ideggyógyintézetbe vétette fel magát. A nyitányt s egy uj ballet egyes részleteit, melyeket szintén tüzbe akart dobni, sikerült töl elragadni. Illatos társasjáték. Crestowban furcsa kis társasjáték kezd divatba jönni. »Hagyma-parthie« a neve az uj társasjátéknak, amelyet egy ottani elmés fiatal ember talált ki s amely rendkivül gyorsan terjed. Hat hölgy egy mellékterembe megy s egy közülök beleharap egy hagymába. A hölgyek azután ismét bejönnek s a játék ismétlődik. A soros fiatal ember sorba csókolja a hölgyeket s azután meg kell jelölnie azt a hölgyet, a kinek szép ajka a hagymát megérintette. Ha nem találja el, a csókolódzás újra kezdődik s addig tart, mig az illető fiatal ember el nem találja, ki harapott a hagymába. Különben, mint a rossz nyelvek beszélik eddig még nem akadt fiatal ember, aki megjelölte volna azt a hölgyet, aki a hagymába harapott. Öngyilkos kereskedők. Berlinből jelentik : Paarmann és Kohn idevaló óra-nagykereskedők üzleti helyiségükben agyonlőtték magukat. A tett okául azt mondják, hogy az illetők 100.000 márkát vesztettek a Friedländer és Sommer-féle bankháznál. Apróságok. Vasúti balesetek. »A statisztika adatai szerint — szól valaki — vasúti balesetek alkalmával mindig az első s az utolsó vagyonokat éri a legnagyobb baleset. — Úgy hagyjuk el ezeket— jegyzi megtalálóan Calinó. — A beszélgetés további folyamán Calinó megjegyzi, hogy tekintettel a sok katasztrófára, már csak bicziklin fog utazni. »De — szól egy ur — vasparipán is fordulnak elő szerencsétlenségek.« »Lehet, lehet — felel Calina — de a biczykli-balesetek kevésbbé végzetesek. Semmi esetben sincs egy áldozatnál több.«* A kopaszság eredete. Taupin úrnak egész kopasz a feje. Kopaszságának eredetét a következőkép magyarázza : Igen egyszerű a dolog. Midőn fiatal voltam s feleségem megcsalt, én téptem ki elkeseredésemben hajamat, és midőn én kezdtem megcsalni a feleségemet, ő tépte ki a hajamat.* A »Hanauer Anzeiger« hirdetési rovatában a következő hirdetés olvasható : »Káposzta maradék és krumplihéj előnyös áron megvétetik Főut 34. szám alatt; ugyanott egy az olcsó pénzen lakást és teljes ellátást kap.«* A boulevardon. Ah kedves barátom, hogy nézesz ki! Hogy viselheted azt az almazöld kabátot. Már harmincz éve divatját múlta.« »A dolog úgy áll, hogy feleségem megesküdött, hogy nem jön velem többé sétálni, ha ezt a kabátot veszem fel.* Vendéglős: Ki fogom önt tenni a levegőre. Vendég: Ugyan kérem ne hetvenkedjék azzal a kevés levegővel — a háza előtt.* A fütö Egyik bagatell-biróság biróját általánosan arról ismerték kerületében, hogy a feleket mindenáron kibékíteni szokta. E czélra felhasználta a szűk iroda kemenczéjét is. A feleknek ott kellett helyet foglalniok a kemencze közvetlen közelében levő padon s a pokoli hőségben rendesen mihamar kedvük támadt kibékülni. Egyszer azonban az egyik fél a legnagyobb lelki nyugalommal tartott ki helyén és semmi kedvet sem mutatott az engedékenységre. Sőt jól látszott magát érezni, derült kedvvel felelt a válaszokra s végre jóizü mosolylyal szólt a biróhoz: »Biró úr, rajtam nem fog ki a kemenczével — én a Ganz gyárnak — fűtője vagyok.« (x) A legjobb egyenruhákat katonák és hivatalnokok részére szállít Tiller Mór és társa cs. és kir. udv. szállító, Budapest, Károly-kaszárnya. (x) A »Központi antiquárium« mai lapunkban mellékelt könyvjegyzékét ajánljuk t. olvasóink szives figyelmébe. Ezen nagy figyelemmel összeállított jegyzékben irodalmunk remekei, olcsó és diszkiadásokban, ifjúsági iratok, regények, valamint minden egyéb hasznos és mulattató olvasmányok, nemkülönben tudományos szakmunkák dús választékát találja az olvasó