Pesti Napló, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-12 / 341. szám

Ill­ik, mathematikai és term.-tud. osztályának volt tagja s még 1837-ben választotta meg az aka­démia levelező tagjává. Néhány év előtt tag­ságának 50-ik évfordulójára, az elnökség üdvözlő levelet intézett a tudóshoz. Született Mohorán, Nógrád­ vármegyében, 1807. május hó 30-án. Ta­nulmányait Pesten és Győrött végezte. 1828-ban jegyzői állást vállalt, 1829-ben pedig ügyvédi iro­dát nyitott. 1836-ban kisdedóvással foglalkozott, az országos gazdasági egyesület pedig jegyzőjévé választotta meg. 1814-ben Pest szab. kir. városának főjegyzője, 1848-ban pedig képviselője volt. Pest és Nógrád vármegye közéletében azután is élénk részt vett; több ízben képviselő volt s nemzetgazdasági és neveléstani műveket irt. Az 1839-ben alapított »Mezei naptár «-t ő szerkesztette, vegyes­ műveit pedig : »Közlemé­nyek a kisdedóvás és nevelés köréből« czim alatt, 1842-ben adta ki. Számos kisebb-nagyobb közle­ménye jelent meg az általa szerkesztett »Gazda­sági tudósit­ások «-ban s a »Műipar« czimü szak­lapban. — Életének utolsó korszakát csöndes fa­lusi magányában elvonulva töltötte. Táviratok. Pétervár, decz. 11. (A Pesti Napló táv­irata.) A trónörökös-nagyherczeg elnöklete alatt alakult központi jótékonysági bizottságok elhatá­rozták, hogy felvilágosítást intéznek az orosz ke­reskedő­világhoz, hogy ingyen gabonát szállítsa­nak az ínségtől meglátogatott kormányzóságokba. Azonkívül elhatározták, hogy Pétervárott, Mosz­kvában és Odesszában nagy jótékonyczélú hang­versenyeket rendeznek. Zajos jelenet a franczia kamarában. Páris, decz. 11. A kamara mai ülésén az egyházpolitikai vita folyamán igen zajos, vi­haros jelenet folyt le. Ugyanis Floquet, a kamara elnöke, azt a megjegyzést szalasz­totta ki a száján, hogy IX. Pius pápa is szabadkőműves volt. A klerikálisok és monarkhisták padjain ez a megjegyzés szörnyű zajt és mozgást keltett. Szenvedé­lyesen felugráltak helyeikről és a szószékhoz rohanva, sértésekkel illették az elnököt. Kü­lönösen szenvedélyes kifakadásokban tört ki Cassagnac, ki gúnyos szavakkal halmozta el az elnököt. A nagy lárma és zaj közepette Floquet többé szóhoz sem juthatott és csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy majd a házon kívül személyes elégtételt vesz magának. A folyosón sűrű csoportokban ez az inczidens képezte a beszélgetés egyedüli tárgyát. Általános volt a vélemény, hogy az ügy békés után fog kiegyenlíttetni. Páris, decz. 11. Lockroy képviselő, mint Floquet megbízottja, Cassagnac­­c­a­­ abban állapodott meg, hogy a kamara üléséről kiadott hivatalos jelentésbe Cassag­­nac — sértő szavai ne vétessenek fel, — a­mivel az ügy elintézést nyert. Figyelemre méltó, hogy a jobboldal a radikálisokkal sza­vazott és a kormány ellenzése daczára kiesz­közölte, hogy az egyházpolitikai vitát a hol­napi ülésben folytatják. Páris, decz. 11. A képviselőház fo­lyosóin azt beszélték, hogy az ülés folyamán Cassagnac hazugságnak mondta Flo­quet azt az állítását, hogy egy pápa sza­badkőműves volt. Floquet és Cassagnac megnevezték megbízottjaikat, de Clemen­­ceau békéltető közbenjárása következtében az esetnek alkalmasint nem lesznek további következményei. Páris, decz. 11. Fallieres, Ribot és Freycinet miniszterek részt fognak venni a képviselőházban a püspökök legutóbbi tüntetéseire vonatkozó in­­terpelláczió tárgyalásában. Azt állítják, hogy a kormány kötelező ígéretet fog tenni, hogy legkö­zelebb az egyleti ügyre vonatkozó törvényjavas­latot fog a képviselőház elé terjeszteni, mely azonban nem tartalmaz oly jellegű intézkedéseket, melyek maguk után vonnák az egyház különvá­lását az államtól. Hírlik, hogy Fallieres mi­niszter el van határozva, hogy az erre vonatkozó tárgyalások befejezése után leteszi tárczáját. A le­mondás semmiféle változást nem idézne elő a ka­binetben. Páris, decz. 11. (A Pesti Napló távirata.­ Turinaz, nancy-i püspök titkos felhívást intézett Francziaország összes püspökeihez a magas klérus egész Francziaországra kiterjedő szövetségének létesítése iránt. A szövetség a pápának segítségére volna s az egyház ellenségei ellen harczolna. A fel­hívás azonban — hir szerint — nem igen talált visszhangra. Páris, decz. 11. A képviselőház mai ülésén, melyre a közönség tömegesen tódult, Hubbarc a papság magatartása ügyében interpellált és azt kívánta, hogy az egyháznak az államtól való külö­nválasztása tekintetében előkészítő intézkedések tétessenek. Falk­eres mi­niszter válaszolt az előtte szólónak, védelmezvén a bordeauxi püspök magatartását. (Nagy zaj a balol­dal és a jobboldal és Floquet-t között. Frippelt­­rendreutasítják.) A miniszter beszéde végén az egyháznak az államtól való különválasztása ellen nyilatkozik és azt mondja, hogy a kormány leg­közelebb az egyesületi ügyre vonatkozó törvényja­vaslatot fog benyújtani, azt azonban nem szabad az egyháznak az államtól való elválasztása előké­szítésének tekinteni. A vita folytatását holnapra halasztották. Kereskedelmi szerződések. Berlin, decz. 11. A birodalmi gyűlés mai ülésben a kereskedelmi szerződések tárgyalá­sát folytatta. Marschall báró államtitkár visz­­szautasítja Kanitz azt a szemrehányását, hogy az emlékirat stílusa arra vall, hogy azt vajmi liberá­lis és szabadkereskedelmi elveket való titkos taná­csos írta. Az emlékiratot ő dolgozta át és kérdi: hol kezdődik a védvám, ha ez szabad kereskedelem ? A nemzeti munka védelme, úgy látszik, Kanitzra nézve túlhaladott álláspont; az ő követeléseit egyetlen egy kormány sem teljesíthei. Ha igazak Kanitz leleplezései a magyar gazdakama törekvéseiről, hogy a gabonavámot az 1866- ikánál is alacsonyabbra nyomják le, úgy Kanitz köszönettel tartozik a kormánynak azért, hogy e tervet meghiúsította. Németországban a védvám­­rendszer mérsékelt lesz vagy pedig nem lesz. A kormány törekedni fog a mezőgazdaság érdekében mindent megtenni, de Kanitz javaslataiba nem mehet bele. B­r­ö­m­e­r (szabadelvű) úgy véli, hogy a kormány a kereskedelmi szerződések megkötésé­vel helyes úton jár. Böttcher (nemzeti szabadelvű) a szerző­dést, különösen politikai szempontból, örömmel üdvözli, mert politikai szövetség állandóan fenn nem állhat zavartalanul, ha az illető államok gaz­dasági háborút folytatnak egymással. Kardorff aggodalommal néz a túl­ságos amerikai gabonabehozatal elé és kije­­enti, hogy ő a gabnavámok leszállításába csakis az ezüst remonetizálása esetén tartja megen­gedhetőnek. Szónok kívánja, hogy egyes, tel­jesen homályos pontok bizottsághoz utasíttas­­sanak. Csodálkozását fejezi ki, hogy a zab vámját sokkal jobban mérsé­kelték, mint az árpáét, holott Ausztria-Ma­­gyarország e tekintetben sokkal inkább van érde­kelve. Ily szerződést esetleg megszavazhat öt évre, de nem tizenkét évre. Ezután felszólal­t a p­r­i­v i kanczellár, hogy kijelentse, hogy ő nem nevezte meg az előtte szó­lót, mint az »elvetni vagy elfogadni« czímű emlék­irat szerzőjét és nem is hiszi, hogy az agráriussá­­got annyira monopolizálta, hogy találva érezhesse magát. Az időpontot a szerződések megkötésére kedvezőnek kell mondania. Az ezüst remonetizá­lása már 20 év óta függőben van és szónok nem hiszi, hogy 1892. február 1-éig egy lépéssel is köze­lebb jönnek a dologhoz. E nyáron foglalkoztam a dologgal — mondja a kanczellár — és azt hiszem, hogy Kardorff képviselő meglehetősen egyedül áll és hogy a viszonyok Angliában és Amerikában nem olyanok, hogy a dologhoz közelebb juthatnánk. A kettős valuta kérdése is agitáczió eszköze, me­lyet az ügy ismerete nélkül dobnak a nép közé. 1882-ben a kettős valuta hívei is elismerték, hogy Anglia nélkül nem lehetséges változást eszközölni. A sertéskivitelt és a trichint illetőleg konstatálom, hogy az első húsküldeménynek még nem mentek keresztül a hivatalos ellenőrzésen. Kardorff képvi­selő azt mondta, hogy nem keveredtünk volna vám­­háborúba Ausztria-Magyarországgal; azt mond­hatom, hogy közvetlenül az előtt állot­tunk. A mi czéljaink a mellett kedvezőtlenebbek, mert Ausztria-Magyarország áruinktól könnyeb­ben megtagadhatja a bevitelt, mi nekünk azonban szükségünk van gabonájára. Házasítási czélra szolgáló franczia borok nem fognak Németor­szágba jönni, az ugyanilyen olasz borok behoza­talában mi és Olaszország egyenlően vagyunk ér­dekelve . A szerződéseknek öt évre való meg­szavazását nem akarjuk. Komierowski képviselő kijelenti, hogy a lengyelek a szerződéseket egészben megszavaz­zák, mert azok az országnak több hasznot mint hátrányt hoznak. Berlin, decz. 11. A »Post« ma közli Kardorff képviselő nyilatkozatát, mely­ben elejétől végig valótlannak jelenti ki ama hírlapi hírt, mintha ő Bismarckot sürgősen kérte volna, hogy vegyen részt a birodalmi gyűlés tárgyalásain, Bismarck pedig kathe­­gorikus »nem«-mel felelt volna. Pétervár, decz. 11. (A Pesti Napló távirata.) A tekintélyesebb lapok le vannak hangolva a kereskedelmi szerződések miatt s rámutatnak annak szükségére, hogy szoro­sabban csatlakozzanak a vámligán kívü­­lló államokhoz. A »Novoje Vremja« szerint Németország a kereskedelmi szerződések ál­tal Közép-Európában gazdasági szempontba uralkodó helyzetbe jut; Orosz- és Franczia­­országnak a vámkoalíc­ió következményei ellen szervezkednie kell. A »Novoszti« ama nézetének ad kifejezést, hogy most már Oroszország és Francziaország között a kereskedelmi szerződés létrejötte föltétlenn szükséges. London, decz. 11. (A Pesti Napló táv­irata.) Tényleg szó van kereskedelempolitikai tár­gyalásokról Németországgal; nem egyszerű keres­kedelmi szerződést czéloznak, sem Angliának a vámszövetségbe való belépését, hanem inkább fel­té­teles csatlakozást ahhoz. Egyelőre csak előta­­nácsko­zások történtek. A masszovai vérengzések. Róma, decz. 10. A képviselőház mai ülésén az Afrikára vonatkozó interpellácziókat tárgyal­ták. A karzatok tömve voltak, a diplomaták pá­holya is meglehetősen látogatott volt. Nyolcz interpellácziót fejtettek ki, még­pedig a maszanachi per eredményeit, a kormány gyarmatügyi politi­káját, tábornokaink magatartását stb. illetőleg Cefaly a kormány akc­ióját kritizálja. Bovio visszavonta interpellác­ióját. Imbriani kijelen­tette, hogy Baldissera, Orrero és Cossato táborno­kokat el kell érnie a büntető igazságszolgáltatásnak. R­u­d­i­n­i miniszterelnök kijelenti, hogy minden, a­mi Afrikában történt, teljesen törvényes. Elismeri annak szükségét, hogy az igazságügy Masszalah­­ban reformáltassék, ennek azonban a viszonyok kellő mérlegelésével kell történnie. Minthogy a bi­zottság jelentéséből kiderült, hogy a tábornokok túllépték felhatalmazásuk körét, ő közölte a jelen­tést a katonai ügyészszel, a­ki kijelentette, hogy nem indítandó per. A miniszterelnök ezután egy tábornokokból álló jury elé terjesztette azt a kér­dést, vájjon az Afrikában parancsnokló táborno­kok fegyelmi vétség miatt felelősségre vonandók-e ? A jury tagadólag válaszolt. Többet nem tehetett. A hadügyminiszter csatlakozik Kudini ki­jelentéseihez, mire az ülést esti 71/­ órakor be­zárták. Az osztrák képviselőházból. Bécs, decz. 11. A képviselőház ülése. Az igazságügyi tárcza költségvetésének részletes tárgyalása alkalmával Vasary polemizál az igaz­ságügyminiszternek fejtegetéseivel, a nyelvek használatára vonatkozó jogról Csehországban; a legélesebben támadja meg Prazak volt igazság­ügyminisztert és kívánja, hogy Prazak helyét oly férfiúval töltsék be, a­ki a cseh nép sértett jogait méltóan képviseli a korona tanácsában. Beszédje folyamán Vasary Schmerlinget a cseh nép ellenségének mondja és utalva az igazság­ügyi miniszter nyilatkozataira, melyeket a telek­könyvi bejegyzésnél követendő nyelvhasználatra nézve tett, azt állítja, hogy a miniszter nem visel­tetik jó indulattal a cseh nép óhaja iránt. Edelbacher melegen szól a diurnisták és hozzátartozóik érdekében. Gróf Schönborn igazságügyi miniszter megjegyzi Vasary ellenében, hogy a miniszterek vád alá helyezése súlyos és komoly fegyver, mely arra van hivatva, hogy megvédje az alkotmányos intézkedéseket az adminisztratív önkény ellen. A miniszter ezután Vasatynak Prazak és Rieger ellen intézett támadásai ellen fordul. Mint­hogy Vasaty még dicsekedni képes azzal, hogy miképen inzultálta Riegert, ezt a talpig becsületes férfiút, a miniszter sem alteráltatja magát Vasaty támadásai által. A miniszter csodálkozik Vasatynak azon az állításán, hogy Keuss herczeg német nagykövet a kiegye­­­ zési pontozatokba befolyt és ezen nagyon fog cso­dálkozni Keuss herczeg is. A miniszter ezután védelmébe veszi Schmer­­inget Vasaty támadásai ellenében. Politikai kér­désekben a miniszter sem ért egyet Schmerling­gel, de nem szabad így beszélni oly emberről, ki több mint 60 évig híven szolgálta a császárt és Ausztria zászlaját mindenkor fennen lobogtatta. Azon kérdés, vájjon Csehország őslakói csehek voltak-e, még nincs eldöntve. A miniszter is prá­gai születésű német és nem engedi magától elvitatni csehországi illetékességét. (Tetszés.) — Polzhofer a­miatt panaszkodik, hogy a fegyházi munkával konkurrencziát csinál­nak az iparosoknak. A tárgyalást a ma este tartandó ülésben foly­tatják. Hírek Belgrádból. Belgrád, decz. (A Pesti Napló távirata.) A »Narodni Dnevnik« jelentése szerint a minisz­térium a szkupsinát összeülése előtt fel akarja osz­latni, hogy az uj választások által az elégületlen radikális disszidensektől szabaduljon. Belgrad, decz. 11. Egy párisi levél jelentése szerint Milán exkirály Perzsiába szándékozik utazni. Belgrád, decz. 11. A szabadelvű »Narodne Dnevnik« nagyon örvend azon, hogy Szerbiában bosnyák­ egylet alakult, s azt írja, hogy ily egyle­tet már rég kellett volna alakítani, azért, hogy általa a bosnyák kérdés a politikai agitáczió utján megoldásnak indíttassék. Kötelessége minden szerb hazafinak — folytatja tovább a »Narodne Dnevnik« — az imént alakult egyletet teljes erő­ből pártolni, hogy a szerbség Bosznia és Her­­czegovina területén megóvassék és szabaddá tétessék. KÖZGAZDASÁG, Berlin, decz. 11. A tőzsde megnyitáskor ha­tározatlan irányzatot mutatott. Hitelrész­vények a bécsi tőzsde emelkedő jegyzései következtében magasabban jegyeztek. Olasz járadék emelkedett. Déli vasúti részvény és bányarészvény esett. Orosz értékek és külföldi járadékok a körülmé­nyekhez képest jól tartották magukat. A rubel en­gedékeny volt. Az irányzat a tőzsde későbbi fo­lyamán bágyadt lett, még­pedig diskontó-kom­­manditban és bányarészvényekben, állítólag a rio de janeiroi tőzsdén történt pánik következtében. Köln, decz. 11. A »Kölnische Zeitung« érte­sülése szerint a román kormány Párisban azon fá­radozik, hogy 150 millió franknyi új kölcsönt ve­gyen fel hadi czélokra, a fáradozások azonban sikertelenek maradtak, mert a nagy franczia bankház, melyhez fordultak, kijelentette, hogy csak akkor foglalkozik közelebbről a dologgal, ha valamely kellő tőkével rendelkező német bank­csoport részt vesz benne. Ipar és kereskedelem. Az 1895. évi nemzeti kiállítás. Mint a ma ideér­kezett berlini lapok egyik budapesti sürgönye je­lenti, Baross Gábor kereskedelmi miniszter egy berlini hírlapíró előtt kijelentette, hogy mihelyt a magyar törvényhozás az országos kiállítás tör­vényjavaslatát elfogadja, berlini diplomác­iai kép­viseletünk által oda fog hatni, hogy ugyanazon évben Németországban nagyobb kiál­lítás ne rendeztessék. Tudvalevőleg Ber­linben ugyancsak 1895-re, esetleg 1896-ra szándé­koztak országos vagy világkiállítást rendezni. Az osztrák Lloyd új igazgatótanácsa. Az immár tisztán osztrák vállalat igazgatótanácsa tudvalevő­leg nyolcz tagból fog állani, amelynek vezetője az ő Felsége által kinevezett elnök. A tagok közü négy Bécsben, négy pedig Triesztben fog lakni. A közgyűlés hat tagot választ, kettőt pedig a kormány nevez ki. A vállalat élén báró Kalch­­b­e­r­g fog állani, aki ez idő szerint még az osztrák kereskedelmi minisztérium kereskedelem-politikai osztályának főnöke. Az új elnök kinevezése kü­szöbön áll. A tanács tagjai gyanánt emlegetik a bécsi bizottságba Hohenlohe herczeget és Mauthner képviselőt, akik eddig is igazgató­­sági tagok voltak. Új tagnak valószínűleg Ger­­h­a­r­d­u­s fog megválasztatni. A negyedik tag iránt még nagyon szétágazóak a kombinácziók. A trieszti bizottság állani fog a régi tagokba (Bruck, Dimmer és Ventura). Uj tag gya­nánt V­i­v­a­n­t­e van kombináczióban. Az osztrák-magyar-vorarlberg-lindaui forgalom­ban érvényes kivételes gabona-dijsza­­b­á­s­b­a­n 1892. január 1-vel az a változás fog élet­be lépni, hogy a Csáktornyai tárházak is ama he­lyek közé fognak soroztatni, melyekben a berak­tározás, illetőleg reexpediczió meg van engedve.­­ Az 1886. óta az osztrák-magyar-svájczi vasúti kötelékben gyümölcsszállitásra fennálló kivételes díjszabás 1892. január 10-ével hatályon kívül he­lyeztetik. A pénzpiacz. Kedvező viszonyok közt közéig az esztendő, végéhez. Az osztrák-magyar bank leg­utóbbi forgalmi kimutatása arról tanúskodik, hogy deczember első hetében az intézet készleteit ismét kevésbbé vették igénybe. A leszámítolási forgalom 1962, a lombard 032 millió forinttal csökkent. A bankjegyforgalom 262 millióval 438­13 millióra apadt. Az adómentes jegy­tartalék 3­28 millióval emelkedett.­­ Nagyon kedvező jel az angol bank kamatlábának 4°/o-ról 3ll2-ra, történt leszállítása, a­mi tekintettel az időre, a­melyben végbement, szo­katlan. A kamatláb október 29-én emelkedett 4 százalékra. Tavaly ilyenkor sokkal rosszabb vi­szonyok közt 5 százalék volt a diszkonttétel. A bankkimutatás, a­melynek alapján a kamatláb le­szállítása történt az érczkészletnek 149.000 és a a teljes tartaléknak 376,000 fonttal történt emelke­dését mutatja. A bankjegyforgalom ellenben 226,000 és a váltótárcza 826,000 fonttal csökkent. A német-orosz pénzügyi közeledés jele gya­nánt tekinthető Fürstenbergnek, a berlini keres­kedelmi társaság igazgatójának pétervári útja. Összefüggésben van ugyanis a kiev-kurski vasút elsőbbségeinek megszerzésével. Korábban az ily ügyletek teljességgel nem voltak szokatlanok. De a szakadás után, a mely Németország és Oroszor­vegyes hírek. A tiszavölgyi társulat központi bizottmánya e hó 9-én gróf Andrássy Aladár elnöklete alatt ülést tartott, melynek legfontosabb tárgya az alsó­szabolcsi, berettyó-kőrösi és középtiszai társula­tok demarkaczionális vonalának ügyében való vé­­eményadás volt. Gróf A­n­d­r­ás­s­y Aladár alelnök az ülést megnyitván, kijelenti, hogy miután a mai ülés fő­tárgya, a három társulat demarkaczionális vonalá­nak kérdésében magát érdekeltnek tekinti, a jelen ülésen elnökölni nem kíván s kéri a központi bi­zottságot, hogy az elnökség vitele iránt ez alka­lommal máskép intézkedni szíveskedjék. A köz­ponti bizottság azonban tekintettel arra, hogy az ügy mielőbbi elintézést kíván, már­pedig a máso­dik alelnök is hasonló helyzetben van, — de tekin­tettel az elnök iránti osztatlan bizalomra is — egy­hangúlag felkéri gr. Andrássy Aladárt, hogy az ülésen elnökölni szíveskedjék. Gr. Andrássy Ala­dár alelnök átveszi az ülés vezetését, s kije­lenti azonban, hogy az általa érintett ügyben sem a tanácskozásban, sem a szavazásban részt venni nem fog. Ezután bemutatták a deczember 20-iki közgyűléshez intézendő évi jelentés tervezetét, melyet változatlanul elfogadtak s ki fogják nyo­matni. Majd megállapították az 1892. évi költség­­vetést, mely teljesen megfelel az ideinek, mire a közp. bizottság áttért az alsó-szabolcsi, berettyó­­kőrösi és középtiszai társulatok határvonalának kérdésére. Mindenekelőtt előterjesztették a decz. 3-án tartott adminisztratív albizottsági ülés ja­vaslatát, mely szerint tekintve, hogy az­ egyesí­tésnek az alsó-szabolcsi és a berettyó-kőrösi tár­sulatok határozottan ellene nyilatkoztak, a közép­tiszai társulat pedig kitérő választ adott s ennél fogva a felvetett egyesítés aligha volna sikerrel eszközölhető, s az egyités eszméjét az albizottság elejtette s a következő javaslatot terjeszti a köz­ponti bizottság elé: »Az albizottság teljesen méltányolja ugyan a mi­nisztérium által kiküldött bizottság többségének azt az álláspontját, mely szerint véleményének alapját és ki­indulási pontját arra a helyzetre fektette, mely a Hor­­tobágy-Berettyó vidéki belvizeket szabályozó társulat által létesítendő, most még ideiglenes jellegű munkák befejezése után elő fog állani. Azonban tekintve azt a körülményt, hogy az albizottságnak ez idő szerint és első­sorban a jelen helyzetet tekintve kell a demarkac­io­nális vonal kérdésében nyilatkozni, ez álláspontra pedig a minisztérium bizottságának kisebbsége helyezkedett volt, tekintve továbbá a kérdés pénzügyi részét és számba véve, hogy a határvonal kérdésének elintézési módja, a­mennyire csak lehetséges megnyugvást idézzen elő, ennélfogva az albizottság a minisztériumban mű­ködött bizottság kisebbségének álláspontjára helyez­kedett s azt javasolja, hogy az alsó-szabolcsi és közép­tiszai társulatok területei Tiszafüredtől Kun-Madarasig és onnan Karczagig nyúló magaslat által kétségbevon­­hatlanul el lévén különítve, a határvonalat a tiszafüred­­kunmadaras-karczagi vonal képezze, Karczagtól kezdve pedig, hol már ilyen természetes határvonal nincsen, a karczag-püspökladány-szoboszlói vasúti töltés képezze a határvonalat. A középtiszai és berettyó-kőrösi társula­tok közt a miniszteri bizottság többsége által proponált határvonal ellen az albizottságnak észrevétele nincs.­­ Hozzáteszi azonban az albizottság, miszerint ámbár megjelölte azt a hatávonalat, mely a demarkácziót hi­vatva lenne képezni, mégis az elválasztás akkér volna eszközlendő, hogy az egyes községek határai lehetőleg ne daraboltassanak szét, hanem minden község határa lehetőleg csupán egy társulat keretébe essék.« A miniszteri leirat főbb pontjaira nézve ki­mondani javasolja még az albizottság, miszerint: a) A megállapítandó határvonal által egyik társu­lattól a másikhoz átcsatolandó ősi árterületet ter­helő kölcsönösszeg az átcsatolt terület által átvi­tetnék azon társulatba mint közös társulati teher, a­melyhez a terület csatoltatott. Ezzel kapcsolat­ban kimondani javasolja az albizottság, hogy az ősi területet terhelő teher alatt nem értheti csu­pán a bankkölcsönöket, hanem ezen kifejezés alatt a társulatok függő kölcsönei és terhes kötelezett­ségei is értendők. A­mi a berettyó-kőrösi társulat Berettyó-osztálya és a Hortobágy-Berettyó vidéki belvízlevezető társulatok közt fennálló szerző­dést s az abból eredő kötelezettségeket illeti, az albizottság, mely az 1879. április 27-én Nagyvá­radon kelt idevonatkozó egyezményt is meg­tekintette, azon nézetnek ad kifejezést, mely szerint mindazon kötelezettségek, melyek akár a jelenben, akár a jövőt illetőleg az építési és be­fektetési munkálatokra s azok költségeire vonat­koznak, továbbra is az átcsatolandó területet ter­helik, a jövőre nézve fennálló régió és fentartási kötelezettség azonban ezentúl is a berettyó-kőrösi társulat terhe marad. b) Az átcsatolt területet a régi társulatban megillető adóvisszatérítést illető­leg az albizottság is azon nézeten van, hogy az azon társulat közös jövedelmét képezze, a­mely­hez a terület csatoltatott és pedig oly módon, hogy az átcsatolt területek magukkal vinnék az azokat megillető adóvisszatérítés likvidált összegének azon részét egészen, mel­y a tőke mint befektetés után jár, míg az évi fentartási és kezelési költség után likvidált összeget csak oly arányban, mint a­milyen arányban védmű­vet is vesz át egyik társulat a másiktól: a­mennyiben védmű a területtel át nem csatoltatnék, az adóvisszatérítésnek e része a régi társulatnak visszamaradna. c) Az egyik társulat­tól a másikhoz átcsatolandó ősi árterületet terhelő kölcsön, az évi kamat és tőketörlesztés évi rész­lete, valamint a területet az előző pontban említett elvek értelmében megillető adóvisszatérítési ösz­­szeg az albizottság javaslata szerint is a társula­tok közti leszámolásnál a társulatoknál fennálló hozzájárulási arány- illetve alapilleték arány­ban lenne megállapítandó. d) Az átcsatolandó ősi árterületet terhelő kölcsön évi kamat és tőketör­lesztési részlete kölcsönös kiegyenlítésének módja az albizottság javaslata szerint is oly módon tör­ténnék, hogy az új társulati határvonalak életbe­lépte időpontjától kezdve mindaddig, míg az átcsa­tolt ősi területekkel átadott, illetve átvett ter­hek a társulatok közt akár kiegyenlítés által, akár más módon elkülöníthetők lesznek, a társulat az előbbi pont határozatai értelmében megállapítan­dó teherösszegnek évi járulékösszegét megtérítené, illetve beszámolná azon társulatnak, a­melytől az ősi árterület csatoltatott. e) Végül az új társulati határok szerinti átcsatolás és a társulati működés kezdőpontja gyanánt az albizottság véleménye szám közt pénzügyi tekintetben beállott, lehetet­len e közeledés jelentőségét félreismerni. Az új bolgár pénz. Szófiából érkező jelentés szerint már odaérkezett az új bolgár ezüstérmek második szállítmánya Ezzel a magyar ipar- és ke­reskedelmi bank befejezte a másfél millió összegű 2 frankos darab szállítását. Az egy és fél frankos darabok is még ebben az esztendőben forgalomba ve­lnek. A bolgár állapotok konszolidáltságára vall, hogy a kormány nem él azzal a jogával, a­mely szerint csak az átvétel után két héttel kell fizetnie, hanem effektív arányban fedezi az ezüst­érmek összegét. szerint 1892. évi január 1-je volna meghatározan­­dó. A központi bizottság az adminisztratív albi­zottság ezen véleményét beható vita után, mely­ben S­t­r­á­d­a Béla, Darányi Ignácz, Tisza­­ István, gróf Dessewffy Aurél és Losonczy I Mihály vettek részt, elfogadta s azt a földmi­velés­­ügyi miniszterhez felterjeszteni határozta. Végül elhatározta, hogy deczember 20-án délelőtt há­romnegyed tiz órakor a közgyűlést megelőzőleg előzetes értekezletet fog tartani. A bunlapesti gabonatőzsdéről. A délutáni jegyzések a következők voltak: Búza (1892.) tavaszra 11.84 pénz, 11.85 áru , őszre 10.08 pénz, 10.— áru. Rozs tavaszra —pénz, —.— áru. Tengeri szept.—okt.-re —.— pénz, —.— áru, tengeri 1892-re május—júniusra 6.24 pénz, 6.23 .áru. Zab őszre —.— pénz, —.— áru, tavaszra 6.53 pénz, 6.54 áru. — — Káposztarepcze augusztus—szeptemberre 13.85 pénz, 13­95 áru. A budapesti értéktőzsdéről. A délutáni tőzsde zárlatai a következők vol­tak : Osztrák hitelrészvények 280 90 279.90 forinton, lombardok 82—81.75 forinton, magyar államvasuti rész­vények 279.50 forinton kerültek forgalomba. Az u­t­c­­­a­i forgalomban a jegyzések a követke­­zőttak: Osztrák hitelrészvény 279.80—279 forinton, magyar államvasuti részvények 279.50 - 279.25 forinton, lombardok 81 forinton kerültek forgalomba. Az esti tőzsde határozottan javult, jegyzései a következők voltak : Osztrák hitelrészvény 279.25—280.40 forinton, magyar hitelrészvények 323.50—323.75 forinton, magyar államvasuti részvények 279­/a—280 forinton, nemzetközi vagyon-részvénytársasági részvények 109.50 forinton kerültek forgalomba. A bécsi gabonatőzsdéről. Bécs, decz. 11. (A Pesti Napló távirata.) A mai zárlatok a következők voltak : Búza tavaszra 11.60—11.63 írton, búza őszre —.-------.— írton, rozs tavaszra 11.40----11.43 írton, rozs őszre —.--------. fo­rinton, zab tavaszra 6.90—6.93 forinton, zab őszre —.----.— forinton, tengeri május—júniusra 6.63 — 6.66 forinton, káposztarepcze augusztus—szeptemberre 15.25 15.35 írton, káposztarepcze szeptember—októberre 14.16 14.25 írton köttetett. A bécsi értéktőzsdéről. Bécs, decz. 11. (A Pesti Napló távirata.) Az előtőzsdén és a déli forgalomban szilárd volt az irányzat. Magyar értékek zárlata. Osztrák értékek zárlata. Magyar földteher. kötv. 90.40 Osztrák hitelrészv. 280.25 Erdélyi földteher. kötv. —.— Déli vasut-részvény 82.— öVa°/6 magy. földh.­int. 4°/0 oszt. aranyjáradék 108.30 záloglevek —.— Londoni váltóár 117.90 Erdélyi vasut-részv. 200.50 Károly Lajos vasut-r. 204.75 1876. m. k­v. áll. e. k. 111.50 1864. sorsjegy 178.75 Magy. ny. k. sorsjegy 136.90 402°/o ezüstjáradék 92.20 Szőlődézsmaválts.kötv. —.— 1860. sorsjegy 137.— Kassa-Oderb. v. részv. 171 50 Török sorsjegy 31.20 5°/0 papirjáradék 101.15 Dunagőzbaj.-r.-t. 303.— Adria m. teng. gözh. r. —.— Angol-osztrák bank-r. 152.75 Magyar vas. kölcsön 98.— Osztrák államvasut-r. 279.50 Magyar hitelb. részv. 324.50 20 frankos arany 9.36 Alföldi vasut-részv. 201.50 &42010 papirjáradék 92.45 Magy. é.­kel. vasut-r. 196.75 Osztrák hitelsorsjegy 186 50 1869. m. k. v. áll. els. k. —Osztr.-magy. bank-r. 1005.— Tiszav. vasut-részv. —Cs. kir. arany 6.80 M. lesz. és váltók. r. 109.50 Német bankváltók 68.— Tiszai és szeg. k. sorsj. 129.25 Elbevölgyi vasut-r. 221.75 4°/p aranyjáradék 104.75 (Bécsi Bankverein-r. 106 — Budapest-kőbányai sertéskeresk. csarnok távirata. Decz. 11. A hízott sertés üzletirányzata : Az üzlet lanyha. A) Hízott sertés árak: I. Magyar első r­a­n­­d­ü. Öreg nehéz (páronkint 400 klgron felüli súlyban) 45—46 krig. Öreg közép (páronkint 300—400 klgr. súlyban) 44—45 krig. — Fiatal nehéz (páronkint 320 klgron felüli súlyban) 47 — 471/a krig. Fiatal közép (pá­ronkint 251—320 klgr. súlyban) 46—461/a krig. Fiatal könnyű (páronkint 250 klgrig terjedő súlyban) 44—45— krig. — II. Magyar szedett: Nehéz (páronkint 280 klgron felüli súlyban) 44—­45— krig. — Közép (pá­ronkint 220—280 klgr. súlyban) 43—44 krig. Köny­­nyü (páronkint 220 klgrig terjedő súlyban) 42—44— krig. — III. Romániai: Nehéz (páronkint 320 klgron felüli súlyban)-----.-----krig. Közép (páronkint 250— 320 klgr. súlyban)-----.-----krig. Könnyű (páronkint 250 klgrig terjedő súlyban)----.-----krig. — IV. Ro­mániai eredeti (Stachl): Nehéz (páronkint 240 klgron felüli súlyban)-----.-----krig. Könnyű (páron­kint 240 klgrig terjedő súlyban)----.-----krig. —­V. Szerbiai: Nehéz (páronkint 260 klgron felüli súly­ban) 44—45— krig. Közép (páronkint 220—260 klgr. súlyban) 43 ma—44'/s krig. Könnyű (páronkint 220 klgrig terjedő súlyban) 42—43 krig. Megjegyzés: A fent jegyzett árak súly szerint és pedig s szoká­szerű levonások mellett egy kilogramm súlyra krajczárokban érten­dők. Szokásszerűleg a hízott sertések teljes (bruttó) súlyából az életre pá­ronkint 45 klgr. vonandó le. A sertések vételárából a vevő javára 4 az­­zelék vonandó le.­­ A sertések osztályozásánál azok teljes (élő) súlya vétetik irányadónak. Sertéslétszám: decz. hó 9. napján volt kész­let 128.589 darab, deczember hó 10. napján felhajtatott 2775 darab, deczember 10. napján elszállittatott 2830 drb deczember 11-ik napjára maradt készletben 128.534 darab. A meteorologiai m. kir. közp. intézet időjárási jelentése. (Deczember 11. Reggeli 7 órakor.) Az északi depresszió keleti irányban húzódik vál­tozatlan nagyságban. Dél felé a barométer fokozatos és rohamos emelkedést (2 maximummal, délnyugaton és délkeleten) mutat. Az időjárás északon és nyugaton esős és sok he­lyütt viharos, délen és keleten száraz. A hőmérséklet el­oszlása egészben változatlan. Hazánkban túlnyomóan derült idő volt, gyenge éjjeli fagyokkal. Kilátás : Nyugati szelek mellett változóan felhős, enyhe, időnkint eső­s idó várható. Felelős szerkesztő: ifj. Ábrányi korról Színházak és mulatságot Nemzeti színház. Évi bérlet 236. sz. Havi bérl. 12. sz. Deczember 12-én : Vigjátéktárgy. A gót Karácsonyi-alapítvány­ból 100 aranynyal jutamazott eredeti vígjáték 3 felvonás­ban. Irta Dobsa Lajos. Személyek: Ladányi O­szk. gr. Gyenes Clémence, neje Hegyessy M. Mara grófnő Cs. Alszegi I. Bertényi bg Újházi Csatárdy, iró Mihályfi Leontine, özv. Szacsvayné Zentay, báró Zi­lahi Jean, szolga Victor Georg­e, lovász Tó­th Ezt megelőzi: Kiadó lakás. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Tolnai Andor. Személyek: Ormódy Sándor Gyenes Szirtey bárónő Tolnainé Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap »Vigjátéktárgy», »Barátságból.« Népszínház. Deczember 12-én : Királyfogás. Eredeti nagy Operette 3 fel­vonásban. Irta Csiky Gergely Zenéjét szerzette Konti J. Személyek: Radzivil herczeg Victor Marx Kassai Képek Tollagi Bajström V. Kovács Flóra, leánya Blaha L. Almanzor Horváth V. Lola, leánya Margó Cz. Don Bernardo Németh Amadil Kopácsy J. Kezdete 7 órakor. Műsor: Holnap: »A betyár kendője.« M. kir. operaház. Évi béri. 119. sz. Havi béri. 7. sz. Deczember 12-én : A fegyverkovács. Víg opera 3 felvonásban. Szö­vegét és zenéjét szerző Lor­­tzing Albert. Fordította Radó Antal. Személyek: Stadinger János Ney­­D. Mária, leánya Bárdossy I. Liebenau gróf Takáts György, csatlósa Kiss B. Adelhof, lovag Hegedűs Armentraut Henszler H. Brenner Dalnoki Kovács­egény Ney B. Az opera után : Nap és föld. Ballet 4 képben. Gaul F. és Hassreiter J.-től. Zenéjét irta Bayer J. Betanította Mazzan­­tini Lajos balletmester. Kezdete 7 órakor. Műsor: Vasárnap »Parasztbecsület« és »Vióra.« Várszínház. Deczember 12-én: Zárva. Műsor: Vasárnap »Fedóra.«

Next