Pesti Napló esti kiadás, 1892. január (43. évfolyam, 2-30. szám)
1892-01-02 / 2. szám
Budapest, 1892. Szombat, január 2. Budapest, január Az európai uralkodók közül többen a tegnapi újévi tisztelgések alkalmával nem érdektelen nyilatkozatokat tettek. Hogy Vilmos német császár is ezek közé tartozott-e, az még nem bizonyos. Mikor a diplomácziai testület tisztelgését fogadta, nem érintette a politikát. Ellenben berlini magánhírek szerint a katonatisztek előtt tett fontos nyilatkozatokat, melyek részleteiről azonban még semmit sem tudni, sőt hivatalosan azt is tagadják, hogy a császár a katonatisztekhez bármi beszédet intézett volna. Hosszasabban nyilatkozott tegnap Umberto olasz király, de főleg az olasz belügyekkel foglalkozott s a külpolitikát csak röviden érintve, megjegyzi, hogy Európa politikai helyzete jogosulttá teszi a hitet, hogy a békés reformok belső munkáját zavartalanul be lehet fejezni. Igen érdekesen beszélt II. Lipót belga király, de szintén csak a belügyekkel foglalkozott. Különösen a régóta sürgetett és előkészített alkotmányrevízióról beszélt, mely végre ez év folyamán talán mégis csak meg fog valósulni. Sokkal fesztelenebbül nyilatkozott Carnot, franczia köztársasági elnök, ki igen kimerítően foglalkozott a béke kilátásaival s valóságos dicshimnuszt zengett az 1892. évre, mint a béke esztendejére. Úgy üdvözölte az uj évet, mint a béke esztendejét, mely lehetővé fogja tenni a franczia kormánynak, hogy tevékenységét a szociális kérdésnek és a gazdasági érdekeknek szentelje. Elmondotta, hogy Francziaország tudatában van ugyan jogainak és hagyományainak, de azért szilárdan a béke és a nemzetközi egyetértés politikáját akarja követni. Camot végül felkérte az idegen diplomatákat, közöljék ezen nézeteit kormányaikkal. Ezek mindenesetre igen szépen hangzó szavak, de igazi értékükről majd csak később lehet ítéletet mondani. Annyi azonban bizonyos, hogy a tegnapi újévi nyilatkozatok nagyon békések s főleg Francziaország igyekszik elhitetni, hogy sem az orosz szövetség sem, az olyan meggondolatlanságok, mint a legutóbbi akció Bulgária ellen, nem fogják a békés tevékenység mezejéről leterelni. Reméljük, hogy e szép biztatás valónak fog bizonyulni. Az olasz politikai életben a múlt év utolsó napján több irányban figyelemre méltó események játszódtak le. Elsősorban kormányválság támadt, mert Ferraris igazságügyminiszter beadta lemondását. A válság nem váratlan s már napok óta írták a római lapok, hogy Ferraris le fog köszönni, mégpedig azért, hogy tárczáját a Crispi-párti ellenzék egyik előkelő tagjának engedje át. Grimaldit vagy egy már exminisztert emlegettek, kit Rudimi meg akart nyerni. Egyelőre azonban csak az történt, hogy Ferraris valóban leköszönt, de tárczáját nem új ember, hanem a kabinet egy másik tagja. Chimbri földmivelési miniszter, míg a földmivelési tárczát Rudini maga vette át. Hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet, az természetes, mert Rudini a miniszterelnökség és a külügyminiszterség mellett egy harmadik tárczát állandóan csakugyan nem kezelhet. Valószínű tehát, hogy ez a harmadik tárcza nemsokára olyan egyéniségre ruháztatik, kivel az idevonatkozó tárgyalások még nincsenek befejezve, ki tehát ez idő szerint kívül áll a mostani kormánypárton. Ugyancsak tegnap más irányban, habár kisebb mérvű pártfúzió ment végbe. Az eddigi szélső- A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — Angolból fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. I. A próba. »A főnemes leánya« czimü operának London összes zenekedvelőit a színházba vonzott utolsó felvonása után legördült a függöny s a színház egyik páholyában elegáns, magas, fiatal angol hölgy és annak még magasabb testvérbátyja keltek fel helyükről, hogy elhagyják a páholyt; a férfi éppen felsegíti a hölgyre hosszú vöröses rózsaszín peluche köpenyét, midőn egy szolga belépett. Mr. Moor tiszteletét küldi méltóságodnak és kéreti, szíveskedjék megengedni, hogy kivezessem. — Az említett páholy közvetlen a színpad szomszédságában volt. Lady Cunyngham Adél bátyjával lord Rockminsterrel vezetőjüket egy szűk kis ajtócskán át követték, mely ajtón kilépve egyszerre a lámpagyújtogatók, jelenés rendezők, öltöztetők és több efféle személyzetből álló vegyes társaság közepette találták magukat a színfalak mögött. A szereplők még mindig a lámpák előtt állottak, mert az átalános taps és tetszés moraj folytán többször egymásután újra felhúzták a függönyt, és a két idegen előtt ugyancsak furcsának tűnhetett fel a zajos kihívások rövid perczei alatt, hogy a színpadról látott mosolygó arczok helyett a szereplők fejeinek csakis hátsó részét láthatták. Végre mégiscsak legördült végleg a függöny, s nagy teremben összegyűlt nász kíséretből egyszerre prózai emberekké lettek a szereplők, kiki más felé igyekezve elszéledni, mintha már többé semmi közük se lenne egymáshoz; azonban maga a főnemes leánya, egy pikáns kis alak ott maradt a színen fehér virágokkal gazdagon ékített pompás fehér atlasz ruhájában, keleti gyöngyökkel és gyémánt ékszerrel felpiperézett hajporos hajékével, őt egy hátrakötött fehér parókás, csipke bdoros kabátba, atlasz térdnadrágba, csillogó selyem harisnyába és ezüst csattos czipőbe öltözött szép fiatal gentleman kézen fogva vezetette előre. — Lady Adela, — szólalt meg a fiatal ember, — engedje, hogy bemutassam önnek Miss Burgoynest. Miss Burgoyne szíves volt szobáját felajánlani, melyet elfoglalhat arra a rövid időre, míg én levetem jelmezemet. Nem fogom pár percznél tovább megvárakoztatni. — Ez nagyon szép öntől, — mondá a piros köpenyes magas fiatal hölgy a díszes öltözékü kicsiny menyasszonynak, kinek szép ajkai pirosra voltak kifestve, derült kifejezésü szemeit pedig hatalmas szemöldök ivezték. — Ah, szót sem érdemel, — felelé a művésznő s azzal megindult, hogy megmutassa az utat öltözőjéhez, mely a hosszú folyosóból nyílott. Tartok tőle, — mondá azután — hogy teával már nem szolgálhatok, de majd a helyett megkínálom önt saját kezűleg elkészített czitromvízzel, mely olyan kedveltté lett már a színháznál, hogy el se képzeli, hány vendégem van rá esteként. Ez idő alatt Moore Lionel, ki a színház látogató idegeneket bemutatta sietve ment fel a saját öltözőszobájába öltözéket változtatni, a két hölgy pedig elérkezett egy félig nyitott ajtó elé, hol a primadonna komornája várakozott úrnőjére, de lord Rockminster természetesen hátra maradva kint akart maradni. Miss Burgoyne azonban szívélyességgel fordult hozzá e szavakkal: — Oh, önnek is velünk kell ám tartani! A lord némi tartózkodással követte a hölgyeket egy csinosan bútorozott kicsiny salonba, hol előbb üléssel, majd czitromvízzel kínálták meg; azután pedig miss Burgoyne félre húzta a belső szoba kárpitfüggönyét és ezzel szólíttá fel hölgy vendégét: — Szíveskedjék belépni ide. Mr. Moore említette, hogy érdeklődik a színfalak titkai iránt, szívesen megismertetem tehát önt a rejtélyes dolgokkal... Jane!— szóltta a művésznő komornáját, azután azzal együtt mindhárman eltűntek a függöny mögött, lord Rockminstert magára hagyván. De a lord szívesen is maradt egyedül. Ő mélyen gondolkozó ember volt, ki ritkán árulta el eszméit s inkább csak elmélkedni szeretett. Képes volt órákig elülni valamely klub ablakánál és némán kibámulni az utczára, az ilyen foglalkozás mellett igen jól érezve magát. Igaz, hogy halvány barna szép arcza a szabadban töltött életre vallott. Régóta szakított azonban már a fárasztó sportok nyűgével. Mint társadalmi osztályából annyi más, ő is korán megérezte a szolgaságot. Alighogy felserdült, máris halászok és csolnakosok vették körül, kik vele a lazaczos tavakban, a tizenkét fogú halászgereblyét duzgáltatták, mig csak a háta bele nem görnyedt; majd ismét cserkésző erdészek s erdőőrök foglalták le, kényszerítve őt nedves talajokon, tőzegtelepeken mértföldnyi távolságokra keresztül vergődni, puskát adva kezébe, hogy valamely a távolban mutatkozó rémes tárgyat czélba vegyen, mikor szíve a félelemtől és izgatottságtól hevesen dobogott. De a fiatalember jellemében sok erő és szilárdság nyilvánult. Fellázadt, ellenszegült, nem akart tovább is eszköz maradni; szabadság után áhítozott, mit el is ért. Sokat utazott; midőn azonban visszatért s már mindent látott, tapasztalt, midőn már semmi látni vagy átélni valója nem maradt, akkor ura lett önmagának, és önállóan viselte magát mindenben. Szivarozás melletti elmélkedések képezték legfőbb élvezetét. Hogy mi felett elmélkedett olyan sokat, azt senki se tudta, mivel egészen magába zárkózott. Légvárakba merengett el ? Délibábot kergetett talán ? Tény az, hogy a folytonos gondolkozásba élte bele magát. Volt azonban egy fő tulajdonsága Rockminster lordnak; átalánosan ismeretes volt arról, hogy rendkívül ragaszkodó testvér. Soha se untatta három szép nővérének társasága, s a legszeretetreméltóbb odaadással gondoskodott róluk minden tekintetben. Rocknak nevezték a testvérek. Legfiatalabbik húga, lady Bourne Rosamunda szenvedélyesen festett olaj és vízfestékkel, sőt nem egy művét állították ki a Suffolk Streeten. Lady Sybil a zenének szentelte magát és jól ismert szereplője lett a jótékony czélú hangversenyeknek, míg a legidősebb testvér pártfogására legméltóbbnak ítélte az irodalmat és a színházat; a szép művészetek és az irodalom iránti érdeklődése akkor se szűnt meg, midőn nőül ment Sir Hugh Cunynghamhoz, a híres marhatenyésztő földesúrhoz. Ezen különféle hajlamoknak természetes következménye az lett, hogy lord Rockminster hűséges látogatójává lön a hangversenyeknek, színházaknak, műkiállításoknak, szóval minden nyilvános összejöveteleknek, melyeken rendesen mint egyik szép, sugár termetű nővérének kísérője jelent meg; míg végre egy alkalommal (mert suttogták, hogy lady Cunyngham Adela valami regény írásán dolgozik) a szeretetreméltó bátya egy kiadót is meghívott ebédre klubjába. A jelen alkalommal is csak azért ült egyedül egy színésznő öltöző szobájában, hogy testvére azalatt a festék dobozok tartalmát, mosdó vizeket és hamis ékszereket tanulmányozhassa; sőt mi több, hogy egy színészt magukkal haza vihessenek vacsorára. Hogy minő véleményben volt ő mindezekről, azt soha se nyilvánította. Csendesen ült helyén, kicsiny sárgás bajuszát pödörgetve; szemei elmerengtek; szép, csaknem görögös arczvonásain pedig a rendíthetlen nyugodtság kifejezése tükröződött vissza. Egyszerre felnyílt az ajtó, megjelent a csinos külsejű bariton, ki London hölgyei nagy részének szívét elrabolta. Az énekes körülbelül huszonnyolc éves, kellemes, megnyerő, de halvány arczú fiatal ember, kinek szürke szemeit sötét pillák árnyékolták s fekete szemöldök körítették. Alakja inkább könnyed, hajlékony, izmos; az erőt csakis domború melle, fejhordása és vállai árulták el. Hozzátehetjük még, hogy ritka szép formájú lábikrákkal és kicsiny keskeny lábakkal is rendelkezett , melyeknek előnyei azonban most, miután a szerepéhez szükségelt selyemharisnyákat levetette és rendes estélyi öltözéket öltött, kevésbbé tűntek ki. Alig kezdett pár szót szólani lord Rockminsterrel, midőn hangja előszólta a szomszéd szobából lady Adelát, ki köszönetnyilvánítások közt kívánt jóéjszakát a primadonnának, azután a fiatal baritonistához fordult. — Nővéreim ma este Melfordéknál vannak, — mondá az énekesnek, mialatt az végig vezette a már teljesen kiürült folyosón. Ott ebédeltek, mi pedig megígértük nekik, hogy a színházból hazatérve felmegyünk értük. Remélem kellemes társaság lesz ott együtt, nem volna kedve pár perczre velünk tartani, Mr. Moore ? — Nincs szerencsém Mrs. Mellordot ismerni, — szólt a kérdezett szerényen. — De hiszen önt mindenki ismeri és ez a fődolog, — felelé a bájos szép magas angol hölgy, kinek értelmes, nyílt kifejezésü szürkés kék szemeiben nyájas mosoly tündökölt, midőn kísérőjéhez fordult következő biztató szavaival. — Oh, igen, önnek velünk kell jönnie. London egyik legvendégszeretőbb házába vezetjük. Mrs. Melford maga a szeretetreméltóság. Különben, mihelyt lehet elhozzuk onnan Sybilt és Rózát, bár nem lepne meg, ha Lestrange Georgiet és bátyját is ott találnánk. Oh, ez csaknem bizonyos. Akkor pedig valamennyiüket elvisszük magunkhoz vacsorára, vacsora után Pastora aztán elénekelheti majd duettjét Damonnal. Mi azonban Melfordékat illeti, Mr. Moore — mondá a fiatal hölgy, mialatt kísérője a színház kapuja előtt várakozó hintóba besegítő. — én teljesen oltalmam alá veszem önt és gondom lesz rá, hogy senki ne zaklassa s ne kérjék önt felénekelni. — De hiszen ön jól tudja azt, Lady Adela, hogy én mindenkor szívesen éneklek az ön barátainak, sietett mondani Mrs. Moore, azután lord Rockminsterrel együtt beszállott a kocsiba, az inas pedig becsapta az ajtót, felpattant a bakra s elhajtottak. Az út nem tartott sokáig az új színháztól a hírneves akadémikus házáig, mely előtt a késői idő daczára is nagy tömegbámuló népet találtak még összecsoportosulva. A meleg májusi estén szinte jól esett belépni a hűvös fehér-fekete márvány falu nagy csarnokba, melynek közepén a virágokkal körülültetett mesterséges kis tóban alabástrom hattyú úszkált , és midőn lady Adela levetette magáról hosszú peluche köpenyét, meglátszott, hogy már előre készült a társaság fogadására, mielőtt a színházba ment, mert díszes hosszú uszályú ezüst szürke atlasz ruhát viselt, világos barna hajában pedig gyémánt csillagok ragyogtak, míg keblén sötét piros rózsacsokor ékeskedett. Az elitek jövő mrs. Mellord feltűnő szívességgel fogadta a fiatal baritonistát, ki előtt nagy része ismerős volt a díszes társaságnak, mely összedült az aranyozástól és selyemtől csillogó termekben; azok pedig, kik személyesen nem érintkeztek még vele, szintén könnyen felismerték őt, mert hiszen fényképét látni lehetett Londonnak csaknem valamennyi kirakatában. Sybilt és Bourn Rosamundát a hírneves akadémikus társaságában találták az egyik társalgó teremben. A két fiatal hölgy magasabb és jóval szőkébb is volt férjnél levő nővérüknél, sőt mi több, haczára leányos tartózkodásuknak, viseletükkel is több tekintélyt vívtak ki a társadalomban nővérüknél. Mindazonáltal mikor mr. Melford bemutatta a királyi akadémiában a három testvért ábrázoló sokat emlegetett képét, igen sokan voltak abban a véleményben, hogy noha talán a két fiatalabb hölgy aratta a szépség pálmáját halvány, szabályos arczvonásaikkal és nyugodt, értelmes kifejezésű szemeikkel, volt valami sajátságos kifejezés a legidősebb testvérnek derült, nyílt tekintetében, mi felülmúlta amazok előnyeit, mert társaságban, de főleg otthon, mint a ház úrnője oly kedves szeretetreméltó tudott lenni, hogy rokonszenves nándora átalános kedvenezévé tette a társaságnak. És ha valami által okot adott a csodálkozásra, úgy az csakis az lehetett, hogy oly szellemes, élénk hölgy minő ő, ki annyira ismerte a világot s mindig kész volt a dolgok nevetséges oldalát kitüntetni, nem tudta felfogni, mily sajnálatra méltó alakot vett fel műkedvelő írónői szerepében. De hát lady Sybil kevésbbé volt-e ily megjegyzésekre méltó zenei hajlamaival, mikor a legnagyobb művészekkel közreműködött és hegedű játékát azok kísérték zongorajátékukkal. (Folyt. köv.) 2 szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Joldal józanabb elemei, a többek közt Cavaletti, Canzio, Ferrari s még más kilencz képviselő a Crispi-Zanardelli-féle mérsékelt ellenzékhez csatlakoztak, még pedig azon indokolással, hogy belátják a közjogi harcz meddő voltát, mert a gazdasági válsággal szemben a kormányformára vonatkozó kérdések mind jelentéktelenek s a hazafiaknak kötelességük a szükséges reformokban közreműködni. Ez a fúzió Rómában élénk figyelmet kelt s a lapok kiemelik, hogy az elhatározás nagyon helyes, mert a szélsőbal eddig csak üres szavakkal biztatta a közönséget. Ha tehát most legalább egy része a pozitív alkotás terére lép s a kormányképes ellenzék programmját fogadja el, ez csak javára válhatik a közügynek. Mozgalmak Oroszországban. Mint Londonból távirják. A »Daily Telegraph« jelenti Szent-Pétervárról. Karkovból érkezett további jelentések szerint ott több mint húsz — az úri osztályhoz tartozó embert tartóztattak le ama gyanú alatt, hogy a parasztok közt pénzen kívül lázító röpiratokat osztottak szét. A lefoglalt papírok közt egy tervezetet is találtak, mely szerint az összes elégedetlen parasztságot szervezték volna. A letartóztattak közt van egy katonatiszt és egy hírlapíró is. A kormányzó táviratilag kért instrukciókat. Az országgyűlés berekesztése. A magyar országgyűlés első öt évi cziklusát e hó 5-én délelőtt 11 órakor fogják ünnepélyesen berekeszteni. Az ünnepélyes berekesztés szertartása — a nekünk beküldött hivatalos értesítés szerint — a következő lesz: Az ezen ünnepélyre meghatározott napon, a kitűzött óra előtt a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai a budai királyi palota nagy termében, ellenben az ő császári és Apostoli királyi Felsége kíséretéhez tartozó udvari főméltóságok, a testőrkapitányok, a magyar királyi miniszterek, a herczegprímás, az ország zászlósai és a püspök az apostoli kereszttel a kihallgatási teremben (a várnégyszög felső végén) gyűlnek össze. Mihelyt minden rendben van, az első főudvarmester jelentést tesz ő Felségének, mire ő Felsége a belső termekből következő kísérettel a nagy terembe vonul. Egy kamara-írnok, a zászlós urak (párosan), a herczeg-primás, a magyar királyi miniszterek, az első főudvarmester a pálczával, a magyar királyi főlovászmester, mint a császári és királyi főudvarnagy képviselője, egyenesen feltartva a meztelen királyi kardot s jobbról mellette a püspök a kereszttel. Ő Felségét oldalt s mögötte kísérik a császári és királyi főkamarás, a magyar királyi testőrkapitány, a császári és királyi darabant-testőrség kapitánya és a császári és királyi lovastestőrök kapitánya s ő Felsége főhadsegéde. A terembe érve, ő császári és apostoli királyi Felsége a trónra lép, leül s felteszi kalpagját, kísérete pedig az alábbi helyrajzban kijelölt állásokat foglalja el a trón oldalán. Erre ő császári és apostoli királyi Felsége az egybegyült országgyűléshez beszédet intéz, melynek végeztével fölkel a trónról, leveszi kalpagját és a fentebbi rendben belső termeibe vonul vissza. Erre a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai a várkápolnában gyülekeznek össze. A püspök az apostoli kereszttel állást foglal az oratórium alatt, melybe ő császári és apostoli királyi Felsége nyilvános kiséret nélkül vonul, hogy a Te- Deumnál jelen legyen. 13. 13. 13. 9. 11. 10. 10. 13. 13. 13. 12.12.12. 12.12.12. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. 13. Magyarázat. 1. Ő császári és apostoli királyi Felsége. 2. A magyar királyi főlovászmester. 3. A császári és apostoli királyi Felsége első főudvarmestere. 4. A császári és apostoli királyi Felsége főkamarása. 5. A magyar királyi testőrség kapitánya. 6. A császári és királyi darabant testőrség kapitánya. 7. A császári és királyi lovastestőrszázad kapitánya. 8. A Felsége főhadsegéde. 9. Az apostoli keresztet vivő püspök. 10. A magyar királyi miniszterek. 11. A herczegprimás. 12. Az országzászlósok. 13. A magyar országgyűlés mindkét házának tagjai. 14. A magyar királyi testőrök. Helyrajz. 14. 14. 14. 14. 14. 14. 7. 5. 3. 2. 1. 4. 6. 8. 13. 13. 13. ________ 10. 10. 13. 13. 13. 10. 10. 13. 13. 10 10 13. 13. Választási mozgalmak. A »Nemzet« megczáfolja azt a hirt, hogy Barcsay Kálmán Hunyadmegye alispánja Szászvároson lépne föl nemzetipárti programmal. Kiemeli továbbá, hogy Barcsay Kálmán a szabadelvű párt híve. A »Nemzetinek e hírét mi is megerősítjük. Tudomásunk szerint Barcsay Kálmán Déván fog föllépni szabadelvűpárti programmal. Déván a nemzeti párt szervezkedő közgyűlését e hó 10-én d. e. 11 órakor tartja a redout nagytermében. A közgyűlésre szóló meghívót többek között aláírták : Báró Bornemisza Tivadar, Barcsay Lajos, Brády Lipót, ifjabb Buda Géza, Benedikty Lajos, Bauholczer Károly, Cseh László, Dobay Ferencz, Dáné Károly, Hollaki Imre, Issekutz Gergely, báró Jósika Lajos, gr. Kuun Kocsárd, gróf Kuun Géza, Lázár Árpád, Lázár László, id. Lázár Farkas, Lengyel Gergely, Naláczi Ákos, Sándor József, Szentiványi Gábor, Szilvássy Aladár, gróf Teleky Árpád. Az óbecsei kerület a napokban értekezletet tartott, melyen Popovics Vazul eddigi képviselői a jövő országgyűlésre egyhangúlag jelöltnek kiáltották ki. Nyitrán a nemzeti párt és a függetlenségi párt vezérlő tagjai felhívást intéztek a megye választóihoz, hogy az e hó 10-én tartandó közös ellenzéki értekezleten jelenjenek meg. Ezen az értekezleten fognak a jelöltek iránt is határozni. A felhívást aláírták: Benkeő László függ. p., ifj. Fabriczius Endre függ. p., Gáffor Elek nemzeti p., Mérey Lajos függ. p., ifj. Ocskay Rezső nemzeti p., Rudnyánszky György nemzeti p. V á g uj h e ly re ! Írják lapunknak: Az országszerte megindult választási mozgalom kerületünkben is kezd már hullámokat verni. Eddig két jelölt van, mindkettő szabadelvű programmal: Vietorisz Miklós mostani képviselő és Morecz Dani pozsonyi ügyvéd, ki öt évvel ezelőtt Pozsonyban a jelenlegi igazságügyminiszterrel szemben majdnem győzött. Mint levelezőnk írja, a kerületben nem tudják felfogni, hogy miért nem lép föl gr. Pongrácz Adolf prépost, ki ezelőtt négy országgyűlésen át képviselte a kerületet, aminő a hangulat, megválasztatása egyhangúlag történnék és a két szabadelvű pártbeli jelölt még a jelöltséget is abban hagyná. Zemplénben Molnár főispán az öcscsét, dr. Molnár Bélát, Móricz Pál vejét óhajtaná mindenképen képviselővé megválasztatni, vagy a mádi kerületben Bernáth Béla, eddigi nemzeti párti képviselővel szemben, vagy ha ott nem lehet, akkor másutt. E czélból a tokaji nagy tűzvész után oda kormánybiztosnak neveztette ki, de nem sikerült a mádiak rokonszenvét megnyernie. A kerület túlnyomóan ellenzéki szellemű és így a mostani képviselő, Bernáth Béla megválasztatása csaknem bizonyos. — Nagy-Mihályon Ferenczy Eleknek, a kormánypárti képviselőjelöltnek kevés kilátása van és Balogh mostani képviselővel aligha küzd meg sikerrel. — Szemere György gálszécsi szolgabirót az ellenzék a megyében képviselőjének kívánja megválasztani. Az iránt még nem történt megállapodás, hogy mely kerületben léptetik fel. Szombathelyen, mivel eddigi képviselője Varasdy Károly, hír szerint táblai bíróvá neveztetik ki, több jelöltet emlegetnek; így Szabó Ernő polgármestert, Horvát István esperes-plébánost, mindkettő kormánypárti programmal; az ellenzék eddig nem jelölt senkit. Kőszegen Madary Gábort függ, és 48 as programmal léptetik fel, az eddigi képviselő Széll Kálmán nem lép fel. — Sárváron eddig az egyedüli jelölt Tulok Benő függetlenségi és 48-as képviselő, hír szerint a nemzeti párt Förster Ottó földbirtokost lépteti fel ellene. — Ki s-C 7 e 11 b e n Ugrón Ákos az egyedüli nyilvánosan kandidált, de a függetlenségi és 48-as párt mindenesetre állít fel ellenjelöltet, hír szerint Nagy János ostfi-asszonyfai földbirtokost, míg a kormánypárt jelöltje Maróthy László kis-czelli szolgabíró. — Felső - Eőrön Szájbély Gyula kormánypárti képviselő nem is veszi fel a harczot a függetlenségi és 48-as párt jelöltje, Záborszky Gyula ügyvéd ellen, kinek nagy pártja van. —— Muraszombatban Széchenyi Tivadar gr. eddigi kormánypárti képviselő egyhangú megválasztása bizonyos. Más jelölt ellen azonban az ellenzék küzdeni fog.— Szent-Gotthárdon a függetlenségi és 48-as párt Udvary Ferencz eddigi képviselővel valószínűleg újra győz, ellenjelölt ezideig nincs. — A vasvári kerületben Istóczy Győző alighanem kibukik, bár még ellenjelöltjei nincsenek. — Körmenden Szecsődy Kálmán eddigi képviselő nem lép fel, jelöltül a függ és 48-as párt Pázmándy Dénest lépteti fel. — Német-Újváron Szegedy Béla kormánypártinak ezideig nincs ellenjelöltje. A temes megyei szabadelvű párt mozgalmairól a következőket írják: A kisbecskereki választókerület szabadelvű pártja a jövő hónap elején Temesvárott értekezletet tart, melyben a kerület eddigi képviselőjét, Bessenyei Ferenczet kiáltják ki képviselőjelöltnek. — Temes- Rékáson a szabadelvű párt ismét Janicsáry Sándort óhajtja képviselőjének. — Csákován és Deu1 án a szabadelvű párt legközelebb értekezletet tart, melyben a kerület képviselőjét, Wodiáner Bélát kiáltják ki képviselőjelöltnek. — A lippai választókerületben báró Ambrózy Béla képviselő a hivatalos jelölt, vele szemben Lázár Ernő áll, szintén kormánypárti programmal. — A rittbergi kerületben a szabadelvű párt Vargics Imre országgyűlési képviselő körül tömörül. Várady Gábor, a tecsői kerület országgyűlési képviselője, mint lapunknak Tecsőről távírják, a városháza nagy termében ma délután tartotta meg beszámoló beszédét nagyszámú díszes közönség előtt. Nagy Endre hosszúmezői ref. lelkész üdvözölte a képviselőt, mely után Várady visszapillantott harminczegy éves képviselői pályájára, kiemelte a lefolyt országgyűlés fontosabb mozzanatait, indokolta a szabadelvű párt és a kormány politikáját s végül a királyt éltette lelkes szavakban. Beszédét a függetlenségi és 48-as párt jelen volt tagjai is tetszéssel fogadták. — Iszákovics Milán az uzdini választókerület orsz. képviselője ma tartotta meg Tamaseváczon beszámoló beszédét. Iszakovicsot újra kikiáltották jelöltnek. KÜLÖNFÉLÉK. — január 2. A hiv. lapból. Miniszteri elismerések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter: Dessewffy Sándor Csanádi megyés püspöknek, a ki kopánczi pusztai birtokán díszes iskolát építtetett, s mintegy 520 forint javadalmazással ellátott tanítói állomást rendszeresített, továbbá Weidenfeld Lajos kunágotai birtokosnak, a ki kunágotai pusztai birtokán állandó és rendszeres iskolát létesített, s a tanítói állomást 450 írttal egyentekü javadalmazással rendszeresítette s végül a devecseri izr. nőegyesületnek, az ottani izr. iskola fölszerelésére juttatott 150 frtnyi adományáért, elismerő köszönetét nyilvánította. Uj regényünk. Mai esti lapunkban érdekfeszítő uj regény fordítását kezdjük meg: Black Willian »Az uj Fortunatus herczeg« czimű regényét, amely a modern regényirodalom legérdekesebb, megjelenésekor valódi nagy szenzácziót keltett termékei közé tartozik. A művet a Szigethy-Szalai Erzsi szabatos szép fordításában közöljük. Személyi hir. Id. Ábrányi Kornél, zenei életünk e kitűnősége, influenzában megbetegedett s több nap óta az ágyat őrzi. A pápa egészségi állapotára vonatkozólag írják Rómából, hogy az semmiben sem változott s hogy tekintve a pápa szívós fizikumát, semmi ok aggodalomra nincs. Legutóbb is délután három órakor, a vatikáni kertekben sétált rövid ideig. A pápa 83 éves, de daczára ennek, a szellem valódi üde fiatalságát őrizte meg, amig ily korban az egészség egyik főkelléke. Különben a pápa családjának legtöbb tagja késő aggkort ért. Apja 89 évet élt, fivére 91 éves korában halt meg. Tanácsnok-választás Szent-Endrén. Szent-Endrén Csoppor Gábor városi tanácsnok elhalálozása következtében a napokban tartották meg a a választást az új tanácsnokot illetőleg. Az állásra szavazattöbbséggel Pacsek Kamillót választották meg, miről a szentendrei polgármester az alispánt átiratilag értesítette. Az aranysarkantyús vitézek. Annak a korrajznak egy különben mellékes jelentőségű adatára vonatkozólag, melyet a kir. tábla 1861-iki megalakulásáról átvettünk, »egy aranysarkantyús vitéz« azt közli velünk, hogy Merczer István csak az 1867-ik évi koronázáskor lett aranysarkantyús vitézzé avatva s igy 1861-ben aranysarkantyús vitéz még nem volt, mentése ekként az aranysarkantyús vitézek jelvényével díszítve annál kevésbbé lehetett, mert ily jelvény nem létezik. Újévi tisztelgések. Pest vármegye főispánjánál a megyei tisztikar 11 -ey Sándor jegyző vezetése alatt tegnap déli 12 órakor tisztelgett, hogy az évforduló alkalmából szerencse kivánatait kifejezze. A főispán lelkesült éljenzéssel fogadtatván, köszönetet mondott a jó kivánatokért és kifejtette, hogy a megyei tisztikarnak tapasztalt buzgó közreműködése mellett a vármegye boldog jövőjét biztosítva hiszi. Beniczky főispán azután a megjelentekkel kezet fogva szívélyesen búcsút vett. Földváry Mihály alispán betegsége miatt nem jelenhetett meg a tisztelgésen. A fővárosi tűzoltóság Sczerbowszky Szaniszló főparancsnokot újév alkalmával testületileg felkereste hivatalában. A főparancsnokot a tisztek nevében Janicsek Andor tűzfelügyelő, a legénység nevében pedig Pataky őrparancsnok üdvözölte. Ünnepnapok 1892-ben. Ez uj esztendőben, a mely tudvalevőleg szökőév, egy ünneppel több, mint máskor. 1892-ben, a vasárnapok kivételével„éppen tizenöt ünnepnapot ünneplünk, míg az elmúlt évben csak 14 ünnep volt, miután mindenszentek és Lipót napja vasárnapra estek. Az idén csak karácsony első ünnepe jutott vasárnapra s egygyel több az ünnepnapok száma, mint tavaly. A Larsang sokkal hosszabb ideig tart az idén, mint az elmúlt esztendőben. Tavaly tartott a farsang 25 napig, az idén 55 napig rúghatják a csárdást nyugodt lelkiismerettel. A húsvét azonban ilyeténképen április második felébe esik, 17. és 18-ára. Pünkösd csak 5-én lesz. Álta