Pesti Napló esti kiadás, 1892. február (43. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-01 / 32. szám

Hétfő, február 1.Budapest, 1892. 32. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Vásárolt szavazatok. Rengeteg pénzt költött a kormány a válasz­tásokra, mint még soha egy kormány sem, s e milliókat nem vehette sem az állampénztárból, sem pártja közadakozásából nem gyűjthette. A kormánypárti képviselők nem adnak, hanem kér­nek és kapnak, az ott bevett szokás. Adhattak az érsekek és püspökök, a vállalkozók és szállítók, szóval a­kiket a kormány nagy javadalmakhoz és jövedelmekhez juttatott és juttathat, de bizony ön­kényt és lelkesedéséből kevés garas folyhatott be Szapáry Gyula pártvezér rendelkezésére. Gyűjtésére nem is volt idő az országgyűlés hirtelen feloszlatása miatt. A nagy urak és gazdag jelöltek költenek a sa­ját kerületeikre, de bizony a félhivatalos pártkasz­­szába nem adnak semmit. Az ellenzék önkénytes adakozással fedezi választási költségeit s jelöltjei nagy­ megerőltetéssel viselik a kiadások egy részét , egészen máskép van a kormánypárton. Ott a legtöbb jelölt szubvencziót kap a párt­kasszából melyet a kormány tölt meg. A kormány pedig a pénzt beszerzi üzletekből és hitelműveletekből, kapja a bécsi bankároktól és tőzsdebáróktól, kiket ilyenkor nagy áldozatkészségre ragad rajongó szeretetük Magyarország iránt és a szabadságért. Ez alkalommal igen nagy összegek állottak a kormány rendelkezésére. A lélekvásárlás hallat­lan mérveket öltött. A kormány érezte, hogy vesz­ve van, ha mindent meg nem kisért a többség be­szerzésére s mert se elve, se politikája, se népsze­rűsége, szóval semmi erkölcsi ereje nem volt, be­látta, hogy ennek hiányát pénzzel kell pótolnia. Ismerte a pénznek hatalmát és alantas gondol­kozású emberek másokról, az egész nemzetről sem gondolhattak egyebet, mint hogy pénzért eladó. Meg akarták hát venni a magyar nemzetet az aulikus politikának. A régi többség egy ré­szét meg is vették, de a magyar nép örök dicsősége, hogy nem adta el magát Szapáry­n­a­k. E czélra sok, igen sok pénzre volt szüksége a kormánynak s e pénzt megszerezte, ki is osz­totta. Bőven adott főispánoknak és jelölteknek. Mindenütt, a­hol egy szavazat az országban eladó volt, megvették drágán. De nem mindenütt volt a választók többsége eladó; egy kormánypárti jelölt visszahozta a kormánypárttól kapott pénz egy részét, mert nem volt, a­ki elfogadja. Ezért bukott a Szapáry minisztérium a választá­soknál. Mennyi pénzért szerezte be Szapáry a par­lamenti többséget, kevés ember tudhatja. Egy kis részét, 759.300 forintot, mely postára ada­tott, ismeretes főkortesekhez, főispánokhoz és alispánokhoz, jelöltekhez és pártelnökökhöz a »Budapesti Hírlap« kimutatásban közölte. Ez a pénz a kormány által elköltött pénzeknek csak egy ötödrésze. Erre a miniszterelnökség egy dementit küldött az összes lapokhoz, melyre mottó­nak oda lehet írni :»si fecisti, n­e g­a.« Ne Szapáry mondja, hogy ő nem küldte, — tudjuk, hogy nem ő vitte a postára,— hanem az ott megnevezett urak jelentsék ki, hogy nem kapták meg azt a pénzt kortesczólokra, mely nekik czimezve feladatott. Gyönyörű parlament! Szép állapotok! Ha Szapáry után egy másik osztrák helytartó jönne ide s az Bécsből hozna tiz milliót, hivatalos jelölt­jeit felállítaná és megcsinálná a választásokat a reichsrathba is. Szerencse, hogy Schmerling lelki­­ismeretesebb ember volt s a magyar nemzet sem volt még annyira korrumpálva, mint a »szabad­elvű« minisztériumok egy részét elrontották. De a korrupczió koronáját mégis Szapáry Gyula gróf tette fel fejére. Budapest, febr. 1. A »Temps« a magyarországi választásokról. A franczia napisajtó egyik legkiválóbb közlönye, a »Temps«, ma érkezett lapja élén mondja el néze­tét a magyarországi képviselőválasztásokról, a­mennyiben azok eredménye az első választá­si napon előtte ismeretes volt. A »Temps« már az első nap eredménye után ítélve azon meggyőző­désének ad kifejezést, hogy az ellenzéknek akkor még csak alig néhány kerület­ben kivívott győzelme a Szapáry-kor­­mánynak súlyos erkölcsi vereségét jelenti. Előrebocsátván a megválasztott kép­viselőknek pártállásuk szerinti számarányát, így folytatja: »Ezen egyszerű számbeli összeállításból kiderül, hogy a kormánypárt távol attól, hogy az országban tovább terjeszkedett volna, azon tél­nek is egy részét elvesztette, melyet eddig elfog­lalva tartott. Ez az eredmény bizonyára nem állapit meg közvetlen politikai veszélyt. Szapáry gróf és minisztertársai, kik a feloszlatott képvise­­lőházban kétszer annyi szavazattal rendelkez­tek, mint az ellenzék, elégséges többséggel fognak bírni a most megválasztott képviselőházban is. Mindamellett egy parlamentáris alkotmánynyal bíró országban nagyon válságos dolog, ha a több­ségből alakuló kormány­­ily rész előjelek között inaugurál egy új törvényhozási szakot. A minisz­terek kétségkívül gratulálhatnak maguknak, hogy megbízásuk megúyittatott. A miniszterelnök két helyütt választatott meg; a kereskedelmi minisz­ter, Baross úr, a kabinet nélkülözhetlen embere, nem kevesebb, mint három mandátumot kapott; az igazságügyminiszter, Szilágyi úr, a kormánynak talán lenagyobb megtámadásoknak kitett tagja, mióta, követve a Tisza Kálmán által adott példát, egy miniszteri tárcza szép szemeiért elhagyta helyét Apponyi gr. oldalán, szintén szerzett egy mandátu­mot, mint kollegája, Fejérváry b. honvédelmi mi­niszter. Ez elég ékesen szóló lajstromnak látszik lenni, de ha az ember egy kissé közelebbről nézi meg a dolgokat, ezek a győzelmek nagyon sokat veszítenek fényükből. A miniszterek legnagyobb része csak csekély szavazattöbbséggel győzött el­lenzéki ellenfelei fölött. Pozsonyban, a hol a leg­­elkeseredettebb küzdelem folyt s a hol Apponyi gr. állott szemben egykori fegyvertársával, ki leggonoszabb ellensége lett, Szilágyi úrral, ez száz szavazatnál csekélyebb többséggel győ­zött ellenfele fölött. — Apponyi gr. egyébként több harc­téren győzelmi babérokat aratott. Ösz­­szevéve, a benyomás, melyet a választások ezen első sorából nyerünk, az, hogy ha a minisztérium nem is vesztette el kormányzati hatalmát, leg­alábbis nagyon érzékeny csapást szenvedett presztízsében és erköl­csi tekintélyében.« Ismételjük, ez a hide­gen és tárgyilagosan mérlegelő külföldi lapnak ítélete a legelső választási nap eredményeiről. Mindenki levonhatja ebből a konzekvencziát a most már jelentkező össze­redménynyel szemben. A »Temps« konstatálja, hogy gr. Appo­nyi nagyon megerősödve és még kiemelkedőbb nagyságban került ki a heves választási küzde­lemből, melyben oly súlyos csapásokat oszto­gatott. Képviselő választások, M.-Sziget, febr. 1. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Mármaros me­­gye sugatagi kerületében a nemzeti párt ed­digi képviselője, Mihályi Péter nagyszámú választók által nagy lelkesedéssel képviselő­nek egyhangúlag megválasztatott. Selmeczbánya, febr. 1. Farbaky István szabadelvűpárti egyhangúlag képviselővé válasz­­tatik. Nagyszeben, febr. 1. Nagyszeben város I. kerü­letében dr. Meltzl Oszkár szabadelvű párti, II. kerü­letében Schreiber Frigyes szintén szabadelvű párti egyhangúlag képviselőkké választottak. Huszt, febr. 1. Szalavszky Gyula állam­titkár egyhangúlag képviselővé választott. Brassó, febr. 1. (A Pesti Napló távirata.) A brassói I. kerületben számos választó jelenlétében az eddigi képviselő, Z­a­y Adolf ki­­kiáltatott újra orsz. képviselőnek. Zay a nemzeti párt híve volt, de most kijelentette, hogy a szabad­elvű pártba belép. A brassói II. kerület­be­n dr. Kaiser János, ki eddig is képviselte a kerületet, egyhangúlag megválasztatott képviselő­nek most szabadelvű programmal. Kézdivásárhely, jan. 31. (Bud. Korr.) Né­hány lap tévesen közli, hogy Szacsvay lett országgyűlési képviselőnek megválasztva. Hoz­zánk érkezett hiteles távirat szerint Molnár Józsiás függetlenségi választatott meg B­e­n­k­ó Sándorral szemben. Selmeczbánya, febr. 1. (Búd. Korr.) A kor­mánypárti Farbaky István ma közfelkiál­tással megválasztatott országgyűlési képviselőnek. Eddig a kerületet P­é­c­h kormánypárti kép­viselte. Fiume, jan. 31. Gróf Batthyány Tivadar szabadelvűpárti ma egyhangúlag képviselővé vá­lasztatott.­Máramaros-Sziget, febr. 1. (A P­e­s­t­i N­a­p­l­ó tudósítójának távirata.) Surányi Imre szabadelvü­párti volt képviselő, a szigeti kerület képviselőjé­nek egyangúlag megválasztatott. Szentes, jan. 31. Balogh János 48-as párti Tors Kálmán függetlenségi jelölt ellenében 1152 szavazattal képviselővé választatott. Szentes, jan. 31. (A Pesti Napló tudó­sítójának távirata.) A központnak ma reggel ide érkezett kiküldötteit Simáék a nép közt szóhoz jutni nem engedték. Sima maga intézte a revoltot. A szavazásnál Tors híveit visszaszorították, a sza­vazáshoz nem engedték. Sima és kortesei maguk bent a szavazóhelyiségben terrorizálták a Tors választóit. Ily körülmények közt a szavazatszedő bizottságnál és a választási elnöknél Tors vissza­lépését bejelentették, mire a függetlenségi és 48-as párt bizalmi férfiai a választási helyet elhagyták, a jegyzőkönyvet nem írták alá. * A pécsi mandátumot ma délelőtt 11 órakor nagyszámú küldöttség élén nyújtotta át B­á­n­f­a­y Simon kir. tanácsos közjegyző válasz­tási elnök. Bánfay hangsúlyozva azon körülményt, hogy Baross jelöléséhez a pécsi tekintélyes ellen­zék is hozzájárult, kéri a minisztert, hogy Pécs sz. kir. város mandátumát ne csak elfogadni, ha­nem megtartani is kegyeskedjék, hogy ez átadás­tól számítva legyen egészen Pécs városáé, mely Barosshoz politikai működésének végéig hű fog maradni. Baross válaszában mélyen érzett kö­szönetét fejezé ki a ragaszkodás azon sokszoros jeléért, melylyel őt Pécs sz. kir. város polgárai pártkülönbség nélkül elhalmozzák. Az ő meggyő­ződése, hogy a választások elé megállapított el­vekkel, határozottan és világosan kidomborodó programmal kell menni és ha ez elvek és pro­gramoi a helyeslésen kívül még a polgárok nyílt ro­­konszenvével is találkozik, mint az Pécs városában is történt, e körülmény csak fokozza a mandá­tum becsét. Hivatkozva azon nehéz helyzet­re, melybe az által jutott, hogy egyszerre három kerületben választatott meg, a­mely saját a meg­tiszteltetésnek a politikai pályáján soha sem ke­reste, kéri a küldöttséget, hogy a mandátum meg­tartására vonatkozólag tőle ma még határozott fe­leletet ne kívánjanak, hanem várják­­be, míg a döntés rövid idő alatt megtörténik. De bármi le­gyen is a döntés eredménye, kijelenti, hogy ő teljesen Pécs város polgáraié, és hogy egész életében mindig ott fogják őt találni, hol Pécs város ügyei támogatásra és segélyre szorul­nak. Ez után a küldöttség tagjaival egyenként beszélgetésbe eredve, kijelenté, hogy rövid idő alatt lemegy Pécsre, a­mikor is hosszabb ideig fog választói körében tartózkodni és reményét fejezi ki, hogy ez alkalommal ismét találkozni fog Pécs város polgárságának szíves jó­indulatával, mely­nek megnyerése politikai működésének mindenkori büszkeségét fogja képezni. * Dr. Podmaniczky Frigyes a követ­kező nyilatkozatot teszi közzé: Nyilatkozat. A IV. kerületi mandátum átvételekor tar­tott beszédem, mint ma értesülök, sajnálatos félre­értésekre szolgáltatott okot. Őszintén szólva, én a rögtönzött beszéd egyes részeire már nem is em­lékezem, sőt minthogy nem olvastam, azt sem tu­dom, várjon a hírlapi tudósítás híven adta-e azt vissza. Annyit tudok, hogy volt ellenjelöltem : Kaas Ivor báró politikai harczmodorát élesen megtámad­tam. De senki nálamnál távolabb nem állhatott attól a szándéktól, hogy Kaas Ivor báró egyéni jellemét, melyet még a vett sértés után sem szűnök meg nagyrabecsülni, egy gáncsos szóval is illessem, vagy hogy politikai meggyőződésének tisztaságát kétségbe vonjam. Ha a politikai izgalom perczeiben tartott be­szédem más következtetéseknek nyitna tért, úgy azt őszintén sajnálom. Budapesten, 1892. január hó 30-án. Podmaniczky Frigyes. Az ákosfalvi kerületben — mint a »Magyar Hirlap«-nak írják — egy kis csinynyel élt a kormánypárt, mely ul a maga nemében. Meg­lepetéssel szedte össze a 14 szavazatnyi többséget. A kerület egyedüli jelöltje Tholnay Gábor nem­zeti párti volt, a kerület régi képviselője. Ellenje­löltről szó sem volt s az ellenzék nem is szervez­kedett. Az alatt a kormány erősen dolgozott a kéz alatt s az egész hivatalos gépezet az ő czélját szol­gálta. Három nappal a választás előtt egyszerre hire terjedt, hogy Balla Gyula főszolgabíró lép fel nemzeti párti programmal. Nyomtatott plakátok is ezt hirdették. A választók nagy része egykedvűen fogadta a hírt, mert az ellenzék így is, úgy is megtartja a kerületet. Sokan engedtek a kormánypárti kortesek rábeszélésének és szavaza­tukat elígérték Ballának. Alig néhány ember vette észre, hogy már másnap eltűnt a plakátokról az a két szó : »nemzeti párti.« A kerülethez tartozó fal­vakban fenyegetésekkel, ígéretekkel terrorizálták a népet, így lett megválasztva 18 szótöbbséggel Balla Gyula, kiről hivatalosan csak a választás után sült ki, hogy kormánypárti. * Kolozsvár első kerülete megválasztott kép­viselőjének, Hegedűs Sándornak tegnap hozta el küldöttség a mandátumot. A megbízó levél át­adásakor dr. Kolozsváry Sándor választási elnök üdvözölte Hegedűst, ki rövid válaszban mondott köszönetet Kolozsvár közönségének bizalmáért. Majd lakoma volt, melyen számos pohárköszöntő hangzott el.* Nyíregyházán Beniczky Miksa válasz­tatott meg függetlenségi programmal. * Z­e­y­k Dániel nem szabadelvű párti — mint a lapok tévesen jelzik — hanem pártonkívüli. * A késmárki Veszter-párt végrehajtó­bizottsága a következő nyilatkozatot teszi közzé: »A »Pesti Hírlap«-nak azon közleményével szemben, hogy V­e­s­z­t­e­r Imre csak úgy győzhe­tett, hogy reverzálist állított ki a katholikus pap­ság által követelt értelemben, kijelentjük, hogy ez nem más, mint a vereség feletti harag szülte kohol­mány, és hogy a kerület egész katholikus papsága, két magurai papnak kivételével, mind a kormány­párt jelöltjére szavazott s annak érdekében műkö­dött. Kérjük az összes fővárosi lapokat, hogy az igazság érdekében ezt a nyilatkozatunkat átvenni szíveskedjenek. A Veszter-párt végrehajtó bizott­ságának nevében: Kostyenszky Károly elnök.« * Csernátony Lajos hosszabb levelet inté­zett a fiumei választókhoz, melyből kiemeljük a következőket: Rendkívül sajnálom, hogy nagyon súlyos betegsé­gem és mindeddig fogyatékos egészségig állapotom meg­akadályoztak engem abban, hogy önök közt megjelen­hessek s élő szóval is kifejezzem Fiume tisztelt választó­­polgárai előtt legmélyebben érzett hálámat az eddig irántam tanusított különös jóakaratért. De az, hogy nem lehetek önök közt s hogy a szabadelvű párt bizottságától föl vagyok mentve az alól, hogy ily zord évszakban s ily előrehaladt korban hosszú utazásra vállalkozzam, ez nem akadályozhat meg engem annak — legalább ez után való — ünnepies kijelentésében, hogy nem alka­lomszerű, de örökös barátja vagyok és maradok Fiaménak ! A jövőre vonatkozólag kevés mondani­valóm van. A én politikai hitvallásom 42 éves politikai pályámban van letéve. A képviselői állást sohasem tekintettem esz­közül arra nézve, hogy többé-kevésbbé fényes állást sze­rezzek magamnak, többé-kevésbbé nyereséges pontra jussak. Bizonyára nem változik nézetem most, földi életem alkonyán, mely már nem tarthat sokáig. Négy országgyűlésen keresztül lévén az önök képviselője s ez­előtt két évvel abban a magas kitüntetésben részesül­vén, hogy díszpolgárrá választottak, fölhatalmazva ér­zem magamat annak föltevésére, hogy képviselői köteles­ségeim gyakorlásában nem jártam el minden haszon nél­kül Fiume haladása érdekében, amint ezt az a köszönő irat is bizonyítja, melyet az önök tisztelt kereske­delmi és iparkamarája küldött nekem a szabad vitel­­díj eltörlése alkalmából kifejtett közreműködésemért. De mindezek után is, a választás mindig bizalmi kérdés. Ha önöknek nincs bizalmuk Fiume javára kifejtett mű­ködésem iránt, mely bizalommal 14 éven keresztül meg­ajándékoztak, vagy ha azt hiszik, hogy más valaki — legyen az bárki — jobban hasznára válhatik az önök helyi érdekeinek előmozdításában, nos akkor, Fiume tisztelt választópolgárai, ne vonakodjanak megválasztani őt helyettem, a­ki sem nem vagyok képes, sem nem akarok más ígéretet tenni, mint azt, hogy újra megvá­lasztásom esetén buzgalommal és­eszélyesen fogom szol­gálni az önök jelentőségteljes városának érdekeit. A bécsi lapok is élénken foglalkoznak a kép­viselőválasztásokkal és mindannyian konstatálják, hogy a Szapáry-kormány vereséget szenvedett. A Neie Fr. Presse jan. 31-iki számának vezér­­czikkében ezeket írja: »Tagadhatatlan, hogy az eddig megtörtént választások oly eseményekkel és meglepetésekkel jártak, melyekre sem a miniszterelnöki palotában, sem a liberális párt választási intézőségében nem számítottak. A liberális párt a választásoknál vesz­teséget szenvedett kvantitatív tekintetekben is, kvalitatív tekintetekben is. A számok nyelve sem leplezgetést, sem szépítgetést nem tűr. A szabad­elvű párt eddig effektíve tizenöt mandátumot vesz­tett és ha ez a károsodás a végső eredményben nem lépne elő ily számbeli nagyságban, úgy ez csakis arra a körülményre lesz visszavezethető, hogy a szász képviselők, a­kik eddig pártonkívüli állást foglaltak el, az új országgyűlésben a kormánypárthoz fognak csatlakozni s hogy azok a képvi­selők, a­kik a közigazgatási reform miatt ideigle­nesen kiváltak a liberális pártból, most viszszalép­­nek abba(?). Ez a veszteség tehát kiegyenlítődhe­tik, de tényleg mégis megvan és kifejezést nyer az ellenzéki pártok megerősödésében. Aggasztóbbak a kvalitatív tekintetben való veszteségek. A libe­rális párt sok kiváló tagot vesztett el. Köztük régi, tapasztalt parlamenti férfiakat. Oly vesztesé­gek ezek, melyek többet nyomnak, mint a szavaza­tok száma, melyet jelentenek, mert e veszteségek a szabadelvű pártra nézve olyan talentumokban, ismeretekben és parlamenti tapasztalatokban való károsodást jelentenek, a­mit nem egyenlíthet ki a sok mágnásnév, melylyel a liberális párt ariszto­­rata elemei szaporodnak. Sok liberális képviselő azonkívül aláírta a klerikálisok részéről követelt reverzálist, és habár nem is kell tartani tőle, hogy egy éjen át halomra dől az interkonfesszionális viszonyok szabályozásáról szóló törvény, de azért azok a képviselők, a­kik ily áron biztosították maguknak a mandátumukat, egyáltalában nem je­lentenek a szabadelvű pártra nézve jellemekben való nyereséget.«* A kormány választási költségei. A »Budapesti Hírlap« tegnapi számában közli azon összegek egy részét, melyet a kormánypárt végrehajtó bizottsága Budapestről postán küldött január hó folyamán a vidékre választási czélokra. Noha itt a küldemények csak egy részéről lehet szó, ezek magok 759,300 irtot tesznek s a következő helyekre és czimek alatt küldettek szét: Hová? Kinek? Mennyi? Arad - 8,000 frt. Alsó-Domboru (Zalam.) Hirschler nagybirt. 10,000 » Aranyos-Maróth — 6,000 » Budapest Hegedűs 4,000 » » Batthyány 5,000 » » Beniczky főispán 19,000 » » Földváry 5,000 » Brassó — 300 » Csíkszereda — 5,000 » Berzéte (Gömör) Hámos főispán 8,000­ » Deés Szentkereszty 15,000 » » Bokross L. 21,000 » Debreczen Degenfeld főispán 21,000 » Dicső-Szentmárton Árkay dr. 20,000 » Eger Kállay főispán 28,000 » Esztergom Mailáth főispán 5,000 » Eger Szmrecsányi 5,000 » Fogaras — 5,000 » Győr Batthyány L. főisp. 7,000 » Gyöngyös Kékessy 3,000 » Gyönk (Tolna) — 10,000 » Gyoma Hegedűs Mihály 4,000 » Gyula Reisig főispán 21,000 » Halmi (Ugocsa) Hollósy 6,000 » Kolozsvár Bokross 16,000 » Kassa Darvas főispán 18,000 » Kolozsvár Fenyvessy dr. 4,000 » Kassa Hadik gróf 3,000 » Karád Grubanovics 2,500 » K.­Vásárhely Benkő Sándor 1,000 » Kéthely (Somogy) Czobor Béla 6,000 » Kolozsvár Horváth gróf 2,000 » Kolozsvár Béldy gróf 10,000 » Kaposvár Tallián főispán 16,000 » Komárom 1­5,000 » Lugos Jakabffy főispán 22,000 » Maros-Vásárhely Kemény báró főispán 12,000 » Magyar-Óvár Simon Gy. főispán 4,500 » Makó — 17,000 » Mármaros-Sziget Lónyay főispán 10,000 » Nagyvárad Beöthy A. alispán 25,000 » Nyíregyháza Kállay főispán 6,000 » Nagy-Szőllős — 3,000 » Nagy-Lomnicz — 2,000 » Nagy-Enyed Kemény főispán 13,000 » Nagy-Becskerek Rónay főispán 30,000 » Nagy-Károly — 12,000 » Oklánd Jakab Gy. 2,030 » Paks Szeniczey Ödön 2,500 » Pápa Fenyvessy Ferencz 3,000 » Pozsony Zichy gr. főispán 14,000 » Pécs — 16,000 » Nyitra Turóczy V. főispán 28,000 » Szentes Zsilinszky főispán 6,000 » Széchény Br. R. 5,000 » Sopron Redek dr. (?) 3,000 » Sopron Esterházy hg. főispán 4,000 » Nagy-Szombat — 2,000 » Szombathely — 4,000 » Szegszárd — 6,000 » Szigetvár — 3,000 » Székes-Fehérvár Fellmayer István 5,000 » Szeged Zsilinszky főispán 8,000 » Szombathely Eredics 11,000 » Szegzárd gr. Széchenyi főispán 10,000 » Sz.-Udvarhely Török A. alispán 7,500 » Sátoralja-Ujhely Molnár I. főispán 12,000 » Szirák gr. Degenfeld főispán 6,000 » Szolnok Ujfalussy főispán 6,000 » Szeged Kállay főispán 10,000 » Sepsi-Szt.-György — 18,000 » Turócz-Szt.-Márton — 2,000 » Torda gr. Bethlen főispán 11,000 » Versecz Nikolics főispán 8,000 » Versecz —­­ 1,000 » Zircz — 2,000 » Zombor Sándor Béla főispán 38,000 » Zilah br. Wesselényi főispán 6,000 » Zala-Egerszeg — 15,000 » Zala-Egerszeg Svastics főispán 19,000 » E közlemény ellen a miniszterelnök­ség a következő dementit küldötte szét: »A »Bu­dapesti Hírlap« január 31-diki számában »A kor­mány kortesköltségei« czím alatt egy kimutatás jelent meg, mely szerint a kormány választási c­é­­lokra bizonyos összegeket küldött szét. A­mennyi­ben ezen közlés a kormányra, vagy a miniszter­­elnökre­­vonatkozik, illetékes helyről arról értesü­lünk, hogy az teljesen alaptalan.« A lap e demen­­tire egyszerűen megjegyzi, hogy az nem c­áfolat, hanem bevallás s csak azt mondja, hogy nem a miniszterelnök vagy a kormány küldötte szét az illető pénzt. Tényleg a pénz a postán elküldetett , az illetők czímére, s a dolgon semmit sem változ­tat az, hogy a kormánypárt végrehajtó­ bizottsága volt a pénz elküldője. Fővárosi ügyek. A társaskocsik hídvámja. A főváros a társas­kocsiközlekedés javítása érdekében folytatott tár­gyalások során felterjesztést intézett a pénzügymi­niszterhez, a­melyben utalva arra, hogy a társas­kocsiközlekedés javításának egyik akadályát az képezi, hogy a budai oldalra közlekedő társasko­csik a lánczhídon való minden átkelésnél 30 kmnyi magas hídvámot kötelesek fizetni, azon kérel­met intézte a miniszterhez, hogy a társaskocsik hidvámját szállítaná le 15 krajczárra. A pénzügy­­miniszter — mint értesülünk — a fővárosnak ezen kérelmét ez idő szerint nem találta telje­síthetőnek, mert a társaskocsiközlekedés jelen­legi siralmas állapota nem a vámdíj mag ágá­nak, hanem egyéb a főváros közönsége által jól ismert okoknak tulajdonítható. Ha azonban sike­rül a fővárosnak egy egységes és korszerű társas­kocsi vállalatot létesíteni, azzal szemben hajlandó lesz a miniszter a hídvámok tekintetében az áta­­lányozási rendszerre lépni és a méltányosság állás­pontjára helyezkedni. Állandó terület a tenyészállatkiállítások czéljára. A földmivelésügyi miniszter a főváros közönségé­hez intézett leiratában, utalván a fővárosban eddig is rendezett tenyészállatkiállítások fontosságára, másrészt pedig arra a körülményre, hogy e kiállí­tások rendezését eddig pénzügyi tekintetek hátrál­tatták,­­mert állandó területek és épületek e czélra nem állanak rendelkezésre, azon óhajának ad kife­jezést, hogy a főváros egy alkalmas területet en­gedjen át és azon az érdekelt tényezők közös pénz­­erej­ével létesíttessék egy megfelelő csarnok. Az ügy megbeszélésére egy vegyes bizottság lenne hi­vatva, a­melybe a miniszter is küldené képvise­lőit. Felhívja ennek folytán a miniszter a fővárost, hogy e vegyes bizottságban magát képviseltesse. KÜLÖNFÉLÉK. A hív­­lapból. Rendjeladományozás. A király P­o­n­­gracsics Ferencz varazsdi főgimnáziumi igazgatónak, sok évi buzgó tanári működése elismeréséül, a Ferencz­ József-rend lovagkeresztjét adományozta. Kinevezések. Madarassy Gábor, dr. Pop­o­­v­i­c­s Sándor és Horváth Elemér miniszteri titkáro­kat osztálytanácsosokká ; dr. V­é­r­t­e­s­y Ferencz tiszte­letbeli miniszteri titkárt és Szukováthy István mi­niszteri fogalmazót miniszteri titkárokká; dr. B­a­t­h­ó Elek ügyvédet fogalmazó segéddé ; dr. S­tess­er József és dr. K­o­b­­­e­r Ferencz ügyvédjelölteket, valamint B­á­n­y­a­y István törvényszéki díjas joggyakornokot év­­díjas fogalmazó­ gyakornokokká, Suhajda Vilmos vég­zett joghallgatót a budapesti kir. Ítélőtábla területére díjtalan joggyakornokká, Horváth Gyula devecseri kir. járásbirósági joggyakornokot, áthelyezéssel a veze­tése alatt álló kir. ítélőtábla kerületébe, díjas joggya­kornokká nevezték ki. Czimadományozás. Mocsári Béla, a pénzügymi­nisztériumba beosztott pénzügyi titkárnak a miniszteri titkári czimet és jelleget adományozták. Véglegesítés. M­a­­­y­o­­­a Tódor munkácsi kir. or­szágos fegyintézeti ideiglenes minőségű tanítót ezen állásában véglegesítették. Az udvari gyász néhai Ludovica Wilhel­­mina bajor herczegnő e kir. fenségéért január hó 30-ától kezdve nyolcz héten keresztül, — és pedig az első öt héten, vagyis január hó 30-ától bezárólag márczius hó 4-éig a mély gyász,­­ a további három héten, vagyis márczius hó 5-étől bezárólag márczius hó 25-dikéig a kisebb gyász viselendő. A nemzeti kaszinó tegnap délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését. Elnökké a nagy szám­ban megjelent tagok éljenzése közt­i közfelkiáltás­sal Szlávy József koronaőrt választották meg, a­ki megnyitotta a közgyűlést. Az 11 . titkár­­pénztárnok által bemutatott évi jelentés szerint a kaszinónak az 1891. évben két tiszteletbeli, 691 rendes és 10 kedvezményes, összesen tehát 703 tagja volt. A múlt évi deczember hóban tartott vá­lasztmányi ülésen Jenő főherczeget tiszte­leti taggá választották meg. Az elmúlt évben a je­lentés szerint a kaszinó belső berendezése ismét haladt s ezenkívül a tagok használatára még kü­lön fogadószobát rendeztek be, a­hol a tagok ide­geneket fogadhatnak.­­ Az 1891. évi számadások 131.517 frt 41 kr bevétellel szemben 130.284 frt 54 kr kiadást tüntetnek föl és igy a maradvány 1232 frt 87 krt tesz ki. A jövő évi költségvetést a közgyűlés a következőleg állapította meg: Bevé­telek 92.605 frt, kiadások 92.011 forint, fölös­leg 594 frt. E költségvetésben 1000 frt van föl­­véve az akadémia falába illesztendő Széchenyi emléktábla költségeinek fedezéséhez való járulék gyanánt. Ezután a választások következtek. Az igazgatósági és választmányi tagokra beadott sza­vazó íveket csak tegnap délután 4 órakor kezdték felbontani s az e hó 7-én tartandó hitelesítő köz­gyűlésen fogják az eredményt kihirdetni. Végül elhatározták, hogy az idei Széchény­i-lako­­m­a az országgyűlés megnyitása után február hó 21-én, délután öt órakor lesz. Károlyi István gróf felkérte a tagokat, hogy alkalmas szónokot ajánljanak a Széchényi-serleggel elmondandó fel­­köszöntőre. A képviselőház elnöke. Az új képvselőház el­nöki állására több név került kombináczióba. Ezek közül — mint a »M. H.« értesül — gróf Tisza Lajos személyében történt a végleges megállapodás. Az országos kaszinó ma tartotta meg rendes évi közgyűlését gróf Széchenyi Béla elnöklete alatt. A választmánynak helyesléssel fogadott évi jelentéséből kitűnik, hogy az elmúlt évben 103-mal szaporodott a tagok száma, a­mivel a kaszinónak most 980 tagja van. Ez a szaporodás arra indította a választmányt, hogy a megvalósításhoz közelebb vigye azt a tervet, amely szerint a kaszinó elhe­lyezésére alkalmas épület emeltessék. A tervet részben törlesztéses kölcsön, részben pedig az eme­lendő épületre bekebelezendő jelzálogkölcsön igénybe vevésével fogják megvalósítani.­­ Az évi kiadás 72.806 frt 77 kr volt, mig a tényleges be­vétel 85.701 frt 29 krt tett ki. Az elmúlt év va­gyonmérlege 65.480 frt 89 kr tiszta vagyonnal zá­ródott ; az 1891. év végével a pénztári készlet 26.485 frt 98 kr. A közgyűlés a felment­vényt meg­adván, kezdetét vette a szavazás a betöltendő 1 igazgatói, 15 rendes és 2 pótválasztmányi tagságra. Elnökké gróf Zichy Jenő indítványára közfel­kiáltással gróf a­k­i választatott — febr. 1.

Next