Pesti Napló esti kiadás, 1892. május (43. évfolyam, 122-151. szám)
1892-05-02 / 122. szám
hét alakuljon. A megyékből érkezett hírek is arra engednek következtetni, hogy rendzavarások nem lesznek. Páris, május 1. A belügyminisztériumhoz érkezett jelentések szerint eddig francziaországban sehol sem fordult elő rendkívüli incidens. Nem volt még május elseje,mely ily csendesen folyt volna Letartóztatásokról sehonnét sem érkezett jelentés 4 órától fogva a forgalom Párisban élénkebb lett. Páris, május 1. (Délután 2 órakor.) Eddigelé mindenütt csend és nyugalom uralkodott. Páris, máj. 1. (6 óra 30 perc este.) A fegyülést délután a Salle de Favreben tartották meg. Mintegy 3000-en voltak jelen. Eddig nem történt rendzavarás, az összes szónokok követelték a 8 órai munkaidőt. Vaillent városi képviselő kijelentette, hogy a munkáspárt az idén utoljára fog kísérletet tenni a kormánynál. Ha a követelésnek nem volna eredménye, erélyesebb intézkedéseket kell tenni. Levy szoczialista képviselő a leghatározottabban megtámadta az anarchisták eljárását. Szónok barátja a forradalomnak, de ellensége a dinamit-merényleteknek. (Elénk tetszés.) A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, melyben a 8 órai munkaidőt és a helyközvetítő irodák megszüntetését követelik. A gyűlés, mialatt szétoszlott, élénken éltette a szocziáldemokrata forradalmat és a Carmagnole-t énekelte. Az eloszlás rendzavarás nélkül történt. Zürich, május 2. A szoczialisták a májusi ünnepet jövő vasárnapra halasztották. Páris, május 2. (Éjfélkor.) Este itt teljes nyugalom uralkodott. Semmiféle zavargás nem fordult elő. Kilencz órakor a csapatok visszavonultak a kaszárnyákban. Páris, május 1. (Délután 3 órakor.) Az utczák még néptelenebbek, mint délelőtt. Kocsik és gyalogjárók csak szórványosan láthatók. Lyon, St. Etienne, Marseille és Lille városokból érkezett táviratok szerint e helyen teljes a nyugalom. Toursban a múlt éjjel egy árnyékszéken felrobbant egy bomba. A merénylet elkövetője súlyosan megsebesült. Chartresben ma a székesegyházban a mise alatt petárda robbant fel, mi pánikot okozott. Baleset azonban nem történt. London, május 1. Ma reggel közvetlenül a woolwichi fegyvergyár fala mellett fekete kézitáskát találtak, melyben nyolc, részben dinamittal, egy részben lőporral teli szelencze volt. A táska hír szerint számos, idegen nyelvű iratot tartalmazott. A szelenczék tartalmát holnap a robbanószerek felügyelője meg fogja vizsgálni. Marseille, május 1. Marseille környékén egy gyűlésen verekedés támadt. A rendőrség közbelépett és a gyűlés végén két embert letartóztatott. Az utczákon a lovasság állította helyre a rendet. Lüttich, május 2. A nap folyamán több helyen fordultak elő dinamitmerényletek. Az egyik Selyssenchamps szenátor háza ellen volt irányítva, de csak kevés kárt okozott. Két robbanás történt a Szt.-Mártontemplomban, tetemes kárt okozva. A szoczialisták klubhelyiségekben tapsoltak a merénylet hírének. A rendőrség, a polgárőrség és a csapatok fegyver alatt vannak. (M. E.) Lüttich, május 2. Tegnap este 10 órakor újabb robbanás volt, mégpedig a Szent-Márton templom háta mögött. Körülbelül 100,000 frank értékű üvegfestés tönkrement. Mintegy 300 méternyi kerületben a házaknak több száz ablaka összetört. Ifjabb robbanásoktól tartanak, mert több töltényt találtak égő kanóczokkal. A városban leírhatatlan az izgatottság. Lüttich, május 2. Tegnap este 8 órakor Detteki városi tanácsosnál és fiánál két robbanás történt, melyek nagy kárt okoztak. Szerencsére senki sem sérült meg. London, május 1. A mai munkástüntetés teljes rendben folyt le. A munkásegyletek hosszú menetben a Hyde-parkba vonultak, hol félkörben 16 szószék volt felállítva. A menet felvonulása két és fél óráig tartott. A munkások számát 300,000-re teszik. Sok vörös zászlót látni. A gyűlés négy órán át tartott s a nemzetközi 8 órai munkaidő mellett foglalt állás. A nemzetközi szószékről német, franczia, osztrák, lengyel és orosz szónokok és szónoknők mondottak beszédeket. Kopenhága, május 1. A város rendes képét nyújtja. A kegyetlen hideg daczára a munkásgyülések igen látogatottak voltak. A csend sehol sem zavartatott meg Kopenhága, május 1. Itt és sok más városban népgyülések voltak, melyekben egybehangzó határozati javaslatokat fogadtak el a nyolcz órai munkaidő és a munkás védelmére vonatkozó nemzetközi egyezmények tárgyában. A határozatokat a törvényhozás elé terjesztik. Bern, május 1. Május elsejét itt csekély részvétel mellett, zavartalanul ünnepelték meg. Krisztiánja, május 1. A mai munkásmenetnél 31 szakegylet, 3—4000 emberrel vett részt. Beszédeket tartottak a 8 órai munkaidő, a szocziáldemokrata munkásszervezés és az általános szavazati jog mellett. — A menet a legnagyobb rendben folyt le. Madrid, május 1. Ma mintegy 2000 szoczialista nagygyűlést tartott. Gromez elnök üdvözlő beszédet intézett a »világegyetem szoczialistái«-hoz és felolvasta az érkezett táviratokat. Egy kőműves ember azt kívánta, hogy rombolják szét a vasutakat és vérpadi halált jósolt a polgároknak. Egyébként azonban a népgyűlés nyugodtan folyt le. (M. É.) Fourmies, május 1. A mai nap teljes nyugalomban folyt le. Lafargue képviselői "Wignehiesben, Fourmies mellett, nyilvánosan kigúnyolták. Amsterdam, május 1. Május elseje alkalmából itt két gyűlést tartottak, melyek teljes rendben folytak le. A gyűlések végén a szoczialista vezetők felszólították a tömeget, hogy térjen haza és kerüljön minden rendzavarást. Madrid, május 1. A város szokott képét nyújtja. A csapatok konszignálva vannak. Sem Madridban, sem a vidéken eddig nem fordult elő inczidens. Bern, május 2. A munkások májusi ünnepe mindenütt nyugodtan folyt le. Az időjárás zord. Lisszabon, május 2. A munkástüntetések teljesen nyugodtan folytak le. A munkások koszorúkat tettek a szoczialisták sírjaira és határozatokat hoztak a 8 órai munkaidő érdekében. Bukarest, május 2. A munkásünnep, melyen csak kevesen vettek részt, nyugodtan folyt le. Barcelona, május 2. A rendőrség tegnap egy petárdát talált és elvágta a rajta levő kanóczot, miáltal a robbanást megakadályozta. Több egyént letartóztattak, most már biztos hajlék alatt van, legjobb volna Jim szobáját megosztani az éjszakára, vagyis inkább reggelre, mert már nemsokára megvirrad. Jim biztosan szívesen átköltözik a pamlagra. — Én ? Nagyon szívesen! — mondá Jim, a gyertyát eloltva, mihelyt a lámpával világított szobába beléptek. Igen szépen ízléssel berendezett szoba volt az, vidáman lobogó tüzével, meleg és lakályosnak tűnt fel a kint uralkodó zord éjszaka után. Miss Burgoyne kalapját, köpenyét letéve, rögtön hozzálátott a vacsora kiegészítéséhez, mely már feltálalva várt a középen álló asztalon. Bátyja Jim, egy jó kedélyű ötven év körüli agglegény, kissé komikus tarka pongyola öltözetben és egyiptomi fezzel a fején segített kiüríteni a pohár szék tartalmát, úgy hogy nemsokára már mindhárman körülülhették az ízletes kis lakomát, mely valóban csaknem pompásnak volt mondható annyira, hogy Lionel szinte hajlandó lett volna feltételezni, miszerint miss Burgoyne, ki furfangos fiatal hölgy volt, már előre számított erre a kedélyes vendégségre. Mert például mi végre rendelne magának miss Burgoyne minden estére mindjárt egy tucat osztrigát ? hiszen bátyja rögtön kijelentette, hogy ő még soha életében nem evett és meg se ennélt olyasmit. Az is feltűnt Lionelnek, hogy az a fényképe, melyet legutóbb adott Miss Burgoyne-nak, az állvány főhelyén díszeleg, míg másik régibb arczképe, melyet Miss Burgoyne maga vett meg, a zongorára volt kiállítva. De hát mire valók ezek a rut gyanúsítások ? mikor a fiatal hölgy olyan szívélyes vendégszerető és figyelmes! Folyton kínálgatta, ő maga öntötte poharába a bort; a mellett vidám, csevegő és kedélyes volt, amennyire csak lehetett. — Mily különös elgondolni, hogy mi már oly régóta ismerjük egymást, s ön ezelőtt még soha se volt nálam! — mondá Miss Burgoyne. — Az az arczkép ott, amelyet most nézeget, a nővéremet ábrázolja... szépnek találja őt ugye? Miss Corkran festette. Sajnos ő nem lehet velem, csak Jim teheti azt, rendesen megosztja társaságomat a vacsoránál, mert hát egymagam nem ülhetnék az asztalnál késő éjjelig, nemde ? De önnek még inni kell Mr. Moore, tudom, hogy gentlemanek félnek a champagneitól olyan házban, hol a háziaszszony választja azt meg, de ez jó pezsgő ám, karácsonyi ajándékul kaptam mr. Lehmantól... — Kitűnő, — nyugtatta Lionel — de vigyáznom kell, hogy fejem tiszta maradjon, különben nem találnék el a Park Lanebe, pedig most már könnyebb lesz hazamenni. — De hiszen itt van Jim szobája! — kiáltott fel miss Burgoyne. — Ő nem, köszönöm, — szabadkozik Lionel, — minden akadály nélkül hazasétálhatok. (Folyt. köv.) Budapest, május 2. A valutaügyben Wekere pénzügyminiszter a képviselőház mai ülésén határozott nyilatkozatot tett az iránt, hogy a valutarendezésre vonatkozó törvényjavaslatok a költségvetés tárgyalásának megszakításával még ebben a hónapban a képviselőház napirendére fognak kerülni. A pénzügyminiszter e kijelentését nemcsak a kormánypárt , hanem az ellenzék is helyesléssel fogadta. És mint illetékes forrásból értesülünk, e nagy fontosságú törvényjavaslatok már a terjedelmes indokolással együtt az államnyomdában vannak és azoknak elkészítésén serényen dolgoznak. Holnap érkezik Budapestre Steinbach osztrák pénzügyminiszter és Wekerle pénzügyminiszter közölni fogja vele a törvényjavaslat indokolását, mely nem lesz ugyan szó szerint azonos az osztrák indokolással, de az alapelvekre nézve teljesen egyező fog lenni. Steinbach osztrák pénzügyminiszter holnapután fog visszatérni Bécsbe, hová gróf Szapáry Gyula miniszterelnök és Wekerle pénzügyminiszter szombaton fognak elutazni, hogy véglegesen elintézzenek minden részletet és azután a nagy művelet útjára ereszszék. Az elkeresztelések ügyében a »Pester Lloyd« legutóbbi száma a következőket írja : Az elkeresztelési kérdésre vonatkozólag felmerült ellentétes hírekkel szemben hiteles informácziók alapján jelenthetjük, hogy e verziók egyike sem felel meg teljesen a valóságnak. A legnagyobb kételylye kell azonban különösen azokat a híreket fogadni, melyek a herczegprímás által tett propozíciók tartalmával foglalkoznak. Ezeket nyilvánosságra hozni, még mielőtt elfogadásuk biztosítva volna, a képviselőházi kultuszvita küszöbén, ellenkeznék az összes mérvadó faktorok intencióival, melyek mind arra törekszenek, hogy a fenforgó konfliktusok mind a két fél méltóságának és tekintélyének megsértése nélkül békés és végleges megoldást nyerjenek. Az egész ügy továbbfejlődésére nézve is az újabb időben annyi különböző verzió lép fel, hogy emlékeztetnünk kell arra, hogy a kérdés újabb felvetése nem a kormány, hanem az egyház részéről következett be és így az államhatalom képviselői semmit sem engedtek álláspontjukból, midőn egy, a nekik javaslatba hozott, kielégítő modus vivendi iránti javaslatokat újabb megfontolás tárgyává tették. Nem árulunk el vele titkot, ha emlékezetbe idézzük, hogy Vaszary Kolos herczegprímás kinevezési okmányával egyszersmind azt a kötelezettséget is vélte magára vállalni, hogy az egyház és állam között akuttá vált érdekharczban békés kiegyenlítést hozzon létre. Abból az elvből kiindulva, hogy csak oly megoldást szabad ajánlania, mely sem az egyház álláspontját, sem az állam felfogását nem sérti, a szentszékhez fordult, amely 1890. deczemberében kiadott bullájával kimondta az utolsó szót, hogy a szentszéket a konfliktus gyors kiegyenlítésének szükségességéről meggyőzze. A Vatikán föl is hatalmazta őt ez év első napjaiban, hogy békés modus vivendit keressen, mely egyértelmű volt ama bullák hatályon kívül helyezésével, melyek elődjének közbenjárására bocsáttattak ki. Nem félünk annak megcáfolásától, ha eláruljuk, hogy az első megoldási mód, melyet az új prímás a kormány elé terjesztett, jóllehet az mindenütt mint Kolumbus tojása tűnt fel, nem fogadtatott el, mert ez bár békés, de nem eléggé alapos megoldást jelentett. És a kormány elsősorban ezt kereste. A herczegprimást e balsikere nem riasztotta vissza s újabb modus vivendit keresett, mely a mellett, hogy a lelkészek lelkiismereti szabadságát a legskrupulozusabban megóvná, egyuttal a legteljesebb mértékben számot vetne az államhatalom és a parlament tekintélyével. Mikor megtalálni vélte a megoldás e módját, javaslat alakjában a kormány elé terjesztette, mely elvi kifogásokat nem emelt ellene. Így indult el a herczegprímás Rómába, hogy az ottani köröket megnyerje javaslatait számára, de Bécsen át vette útját, hogy őfelségével közölje az ügy állásáról táplált nézeteit és hogy a nuncziussal is megbeszélje a dolgot. A Vatikánban, ahol a leghízelgőbb fogadtatásra talált, bemutatta nemcsak saját propozíczióit, hanem a kormány által javaslatba hozott modus vivendit is. A herczegprimás azzal a benyomással távozott Rómából, hogy a Vatikán, mely javaslatait nagy jóakarattal fogadta, a magyar kormány által javaslatba hozott megoldási módot sem ellenzi s azt amaz állami rendszabályok közé számítaná, melyeket az egyház kénytelen megtűrni. További azzal a benyomással, hogy a Vatikán — távol állva attól, hogy Magyarország törvényhozását befolyásolni akarná — a be nem avatkozás elvét fenntartja, de erkölcsi támogatásban részesítenék a herczegprimás javaslatait melyek mind a két félre nézve kielégítő megoldást nyújtanak. Hazatérőben a herczegprimás ismét Bécsnek utazott és itt újból jelentést tett a királynak — ki az ügy s annak békés kiegyenlítése iránt nagy érdeklődést tanúsít — küldetése sikeres eredményéről és a nuncziust is meglátogatta. A herczegprimás ezután a Vatikán által appróbált javaslatokat bemutatta a kormánynak s már a tegnapi minisztertanácsnak volt alkalma az ügygyel foglalkozni. Ami már most a propozicziók lényegét illeti, az a már ismert oknál fogva a kultuszvita küszöbén nyilvánosságra nem hozható. Az egyház részéről biztosítják azt, hogy a javaslatok a kormány és a parlament tekintélyét csorbítatlanul hagyják és hogy elfogadásuk esetén keresztülvitelük egy részről sem ütközhetik nehézségekbe s az összes egyházfelekezetek megnyugvással fogadhatják. Az utóbbi abból a körülményből is következtethető, hogy Vaszary herczegprimás, mint azt már többször is a nyilvánosság előtt is kijelentette, nem követel a saját egyháza részére kiváltságokat s ezt az ügyet is az összes vallásfelekezetek egyenlősége és viszonossága alapján szeretné rendezni. Nem kívánja a herczegprimás propozícziója sem a parlament valamely újabb legislatív intézkedését, sem valamely kormányrendelet visszavonását s mégis teljesen megnyugodhatik benne a lelkészek lelkiismerete. Ha azonban a herczegprimás javaslata a képviselőházi kultuszvita alkalmával nyilvánosságra hozatnék, várható, hogy a herczegprimás is ki fog lépni eddig szigorúan megóvott tartózkodásából és ez alkalomból elfoglalja érseki székét a főrendiházban. A zsidó vallás reczepcziója. Azon hir, hogy gróf Csáky vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház elé törvényjavaslatot szándékozik benyújtani a zsidó vallás reczepcziójáról, a »Magy. Ért.« szerint jól értesült forrásból eredő jelentése szerint teljesen alaptalan. Ugyane tárgyban írja »B. Corr.« Az »Egyenlőség« több lap által is közölt híre, hogy a közoktatásügyi miniszter legközelebb be fog terjeszteni rövid törvényjavaslatot a zsidó vallás reczepcziójáról, illetékes oldalról nyert értesülésünk szerint miden alapot nélkülöző találgatás. A zsidó vallás reczepcziójának ilyetén keresztülvitele a törvényhozás útján különben is képzelhetetlen, mert czélszerűtlen, mivel nem a reczepczió elvi kimondásáról, hanem a reczepczióval összekötött számos konkrét kérdésről van szó. Csáky gróf miniszter, mint halljuk, a közoktatásügyi tárca tárgyalása alkalmával a reczepczió fontos kérdéséről behatóan fog nyilatkozni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 2-án. A képviselőház mai ülésén bevégződött az indemnity tárgyalása s megtörtént a szavazás is, melyről a félhivatalos »Bud. Korr.« jónak látta azt írni, hogy legfeljebb szerdán vagy csütörtökön fog megtörténni. A mai vitában csak Kun Miklós és Csanády Sándor vettek részt. Kun Miklós egy egész sorozat gravament hozván elő, amit a kormányrendszerben a nemzeti szellem rovására konstatálni lehetne. Ezek után a párbeszédekre került a sors Hegedűs Sándor előadó polemizálván az ellenzéki szónokokkal, főkép Apponyival szemben védelmezte a kormánypártot a nemzeti politika kérdésében. Utána Helfy Ignácz tartotta párbeszédét s több találó vágást mért az előadóra, fejtegetéseivel élénk tetszést ért el az ellenzéken. Apponyi el akart állani eleinte a zárbeszédtől, de Hegedűs provokácziójára felelnie kellett és tartott egy félórai rögtönzést, mely az államférfias erőnek és a meggyőződés inspirácziójának oly remek szüleménye volt, hogy szépségével s hatalmával zajos lelkesedésre ragadta az ellenzéket s lebilincselte a kormánypárt figyelmét. Apponyi még egyszer preczizírozta a nemzeti párt politikáját, feltüntetvén az elválasztó vonalakat a kormánypárt és a nemzeti párt között; megragadó igazsággal szólván arról, hogy államférfiak és pártok nem elég, hogy czélokka bírjanak, hanem kell bennük lakni hitnek, hogy törekvéseiket meg is valósíthatják a nemzet érdekében. Nagy hatással utasította vissza Apponyi azt a vádat, mintha ő ellenfeleinek intenczióit valaha gyanúsította volna, s megmagyarázta,hogy hol kezdődik a pártharczokban az,aminek ő sohasem volt barátja: a kölcsönös jóhiszeműségnek kétségbevonása. Apponyit remek rögtönzése után az ellenzék perczekig éljenezte szekerle Sándor pénzügyminiszternek, ki Apponyi után felállott, sokáig kellett várni, míg a lelkesedés zaja lecsöndesült. Wekerle pénzügyminiszter a nála megszokott jóízű és szeretetreméltó modorban polemizált az ellenzék szónokaival, ezek közt Apponyival is, ajánlván elfogadásra az indemnityről szóló törvényjavaslatot. Kiemeljük nyilatkozatából még azt is, mely a hivatalnokok fizetésemelésére vonatkozik, s melyre nézve az impulzust Apponyi indítványa adta meg. E szerint még azon esetben ben is, ha a hivatalnokok fizetésemeléséről szóló törvényjavaslat nem lenne július 1-ig letárgyalható ez nem lesz akadály arra, hogy a hivatalnokok magasabb fizetéseiket már július elsejétől kezdve élvezhessék. A pénzügyminiszternek e nyilatkozatát az egész ház helyeslő tetszészajjal fogadta. Holnap a ház a földmivelési tárcza tárgyalását kezdi meg. Elnök: Dr. Bánffy Dezső. Jegyzők: Gróf Esterházy Kálmán, Schober Ernő, Szederkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Josipovich Imre, gr. Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Az elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek az illető bizottságoknak adatnak ki. Bemutatja továbbá Dakus Ernő kiküldött vizsgáló biztos jelentését a bodajki választás ügyében teljesített vizsgálatról. A jelentés a harmadik bíráló bizottságnak adatik ki. Felolvasásra kerül ezután az elnök havi jelentése a függőben levő ügyekről. Az indemnity. Következik a napirend: az indemnity hatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat , folytatólagos tárgyalása. Kun Miklós az utóbbi évek parlamenti történetét vázolva mutatja ki, hogy a kormány egyik nemzetietlen cselekedet után a másikat követte el. Utal a feketesárga jelzőzászló behozatalára, a honossági törvény módosítása iránt tett ígéret be nem váltására, az aradi ünnepélylyel szemben követett eljárásra, a magyar fegyvergyár erőszakos elbuktatására, a konzuli bíráskodással teremtett újabb közös ügyre, a közigazgatás reformjával osztrák mintára centralizáló törekvésre, a magyar függetlenség kimondhatása szempontjából egy harmadik faktor kreálására,a Radetzky-ünnepélyen való részvételre s a legutóbb fölmerült tekintélykérdésre, melyet a miniszterelnök szerint a feketesárga szín és a kétfejű sas emelnek stb. Ebből a sok nemzetietlen cselekedetből a miniszterelnök koszorut kötött és saját kezével festette homlokára. Midőn két év alatt ily eredményeket ért el a kormány, az általa tervezett reformok iránt a nemzet bizalommal nem viseltethetik s ezért az indemnityt nem fogadja el, hanem pártolja Helfy Ignácz határozati javaslatát. Szólásra senki sem lévén följegyezve, elnök a vitát be akarja rekeszteni. Csanády Sándor azonban még szólani kíván. Kérdem én önöktől — úgymond — t. Szapáry-féle képviselő urak, ki bízta meg önöket, hogy a már is elviselhetlenné vált adókat emeljék ? Nem hiszi, hogy volna választó a hazában, aki ilyen megbízást adott volna a képviselőknek. Nem akarja, hogy a nemzet érdekeit idegen érdekeknek feláldozó kormány költségvetés nélkül kormányozhasson s ezért a törvényjavaslatot nem fogadja el. Elnök a vitát berekeszti. Hegedűs Sándor előadó szerint ez a törvényjavaslat úgy járt, mint a költségvetés: tárgyalták a nélkül, hogy beszéltek volna róla. Csak két képviselő tett némileg érdemleges megjegyzést rá s ezek is csak honoris causa. Ez a két képviselő Helfy Ignácz és Hoitsy Pál volt. Vitatkozva velük állítja, hogy az indemnityvel a kormány nem kap egyébre meghatalmazást, mint arra, hogy az 1891. költségvetés keretében 1892-ben is utalványozhassa a szükséges fizetéseket. Az indemnityvel a kormány keze jobban meg lesz kötve, mintha a költségvetés meg volna szavazva, mert az 1892. évi költségvetés sok tekintetben szélesebb kereteket tartalmaz, mint a tavalyi. Azt iparkodik kimutatni, hogy a költségvetés tárgyalása, ha az eddigi arányban halad, még nagyon sokáig eltarthat s így az indemnity meghosszabbításának kérése szükséges volt. Elhiszi, hogy az ellenzék nem akar obstruálni, de maga Helfi is megmondotta, hogy két tárczánál lesz még hosszabb vita, a többinél nem. Nyilvánvaló tehát, hogy a viták tartama egészen az ellenzéktől függ. A bizalmi kérdés, melyet minden lépten-nyomon fölvetnek, az appropriácziónál van helyén s ott rövidesen elintézhető. Különben is a bizalmatlanságot egyes választott közegek visszaélésével kapcsolatban a mai rendszer mellett bajos a kormánynyal szemben indokolni. Beszédének végén gr. Apponyival polemizál s azt állítja, hogy nemzeti törekvésekkel szemben a többség sohsem emlegetett dhauvinizmust. A javaslatot újból elfogadásra ajánlja. Helfy Ignácz legfőképen az előadó beszédével kíván foglalkozni. Az előadó még mindig azt hiszi, hogy az ellenzék mindmáig nincs tisztában az indemnity fogalmával. Pedig éppúgy tudja, mint az előadó. De a nemzetre, a kormányzásra tartja károsnak a budget-provizóriumot. A költségvetés hasonlatos egy szerződéshez, melyet a kormány bizonyos kötelességek teljesítése végett a nemzettel kötött. Ám az idemnity nem jelent mást, mint meghosszabbítani a kötelezettség lejáratának határnapját. Hegedűssel szemben tagadja az obstrukciót, azt mondván, hogy az abnormis állapotok oka a parlament vezetésében rejlik. Mért vádolja az előadó az ellenzéket dhauvinizmussal ? Tán azért, mert az ellenzék védi a nemzet színeit az idegen színekkel szemben ? Ami Hieronyminak a ház tanácskozási rendjére vonatkozó indítványát illeti, szóló már tizennégy év előtt indítványozta, hogy az ülések délután egy órakor kezdődjenek. Újból ajánlja határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Dr. Apponyi Albert beszédét reggeli lapunkban közöljük. Wekerle Sándor pénzügyminiszter röviden kíván szólani, mert mint a törvény végrehajtásával megbízott miniszter, állásából folyó kötelességének tartja, hogy a javaslat elfogadását kérje. Nem fog kiterjeszkedni a kormány politikájának védelmére, mert mit sem tehetne hozzá ahhoz, amit csak nemrég a felirati vitánál erre vonatkozólag már elmondott. Nem fogadja el Helly azon álláspontját, hogy az imdemnitási törvény kizárólag bizalmi jelleggel bírna. Az indemnitás csak arra nyújt módot, hogy az államháztartás a költségvetés megszavazásáig fennakadás nélkül folyhasson. Hogy az indemnitás csakugyan nem bizalmi jellegű, bizonyítja az is, hogy az ellenzéknek rendkívüli eszközökre van szüksége, mikor a bizalom szempontjából akarja az indemnitást ellenezni. Elismeri az ellenzék jogát, hogy az indemnitást a bizalmatlanság alapján is megtagadhatja, kivált akkor, ha saját politikai elveinek sorsát még azon rövid idő alatt is veszélyeztetve látja, melyre az indemnitás szól. De hisz erről most szó sem lehet az ellenzék, különösen dr. Apponyi maga hozta fel, hogy most már nemcsak a nemzet többsége helyesli az ő elveit, hanem titokban még a kormánypártnak számos tagja is. Hellyvel polemizálva tagadja, hogy a tárgyalások késedelmes volta az országgyűlés feloszlatásának számlájára volna írható. A késedelmesség oka az, hogy az ellenzék mindenkor joggal, de nem mindig okkal nyújtja a tárgyalásokat. Elismeri, hogy az ellenzéknek ehhez joga van, de legalább aztán ne okozzák a kormányt, hogy indemnityt kell kérnie. Kifejti továbbá, hogy oly esetekben, mikor egyes miniszterek ez indemnity tartama alatt többet kénytelenek költeni, semmint az indemnityben megszabott keretek engedik, az illető miniszterek ugyanúgy járnak el, mint akkor, ha a megszavazott költségvetés keretén kénytelenek túllépni. A pénzügyi esztendőnek a polgári esztendőtől való különválasztását nem tartaná helyesnek mert annyit jelentene, mint egy nem természetszerű intézményt életbe léptetni. Sietni kellett az indemnity kérésével annál is inkább, mert már legközelebb pénzrendszerünkre vonatkozólag oly törvényjavaslattal fog a kormány előállani, melyre nézve esetleg kérnie kell, hogy a költségvetési vitának megszakításával is letárgyaltassék. (Éljenzés.) Gr. Apponyival polemizálva megjegyzi, hogy a fölemlített tizenkilencz havi permanencziából egész seregtörvényt lehet felmutatni s azonkívül abból három hónapot foglalt el az a vita, melyben gr. Apponyi is a többség mellett harczolt. Apponyi szemére vetette a kormánynak, hogy a korrupczió üldözésénél megáll a jegyzők megbüntetésénél; ma Apponyi sejtetni engedte, hogy hát meddig kellene elmenni s rámutatott, hogy a minisztereket s azoknak elődjeit kellene perseguálni.Ámde a jegyzők fölött az ellenőrzést a szolgabirák és főispánok gyakorolják, a jegyzők visszaéléseit pedig éppen a szolgabirák és főispánok derítették ki, ezeket büntetni pedig nem lett volna méltányos. Végül a tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló javaslatra vonatkozólag megjegyzi, hogy azt nem fogják a költségvetési vita megszakításával tárgyalni, de az nem is szükséges, mert nem az a fő, hogy a törvény július 1-én lépjen életbe, hanem az, hogy a tisztviselők a magasabb fizetést tényleg már július elsejétől élvezzék. Ez pedig meg fog történni akkor is, ha a javaslat nem is volna éppen július 1-ére már életbe léptethető. Kéri ezután a javaslat elfogadását. A ház többsége a javaslatot a határozati javaslatok mellőzésével elfogadja. A részleteknél vita nem volt. Holnap a földművelési tárcát tárgyalják. Elnök bejelenti, hogy Thaly Kálmán interellációjára a honvédelmi miniszter képviseletben Gromon Dezső államtitkár a szerdai ülésen fog válaszolni. Ülés vége 2 órakor. Fővárosi ügyek. A röv. pénzügyi és gazdasági bizottmány ma délelőtt Alker Gusztáv alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Mátray József tanácsjegyző referált a telekeladó albizottság javaslatairól. A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének kérvényét és a népszínházi tagok segítő egyesületének folyamodványát mutatja be, melyben nyugdíjiintézeti palotájuk számára telket kérnek. A telekeladó albzottság ragaszkodván ahhoz az elvi állásponthoz, hogy a főváros jótékony egyesületieknek telket csak rendkívüli esetben adását javasolja, hogy a kérvényező két nyugdíjintézetnek 10 év alatt utalványozandó 30 —30.000 főt utalványoztassék segélyképpen ; abban az esetben pedig, ha a pénzügyi bizottság, illetve a közgyűlés mégis telket kíván adni, engedjék át a nemzeti színház nyugdíjintézetének a Külső Kerepesi-út és Festetich-utcza sarkán levő körülbelül 30.000 frt értékű telket, a népszínháznak pedig szintén a Külső Kerepesi-uton egy megfelelő értékű telket adjanak át, de a telekadományozás esetén kikötendő volna, hogy 5 év alatt kell építeni és az épület csakis nyugdíjintézeti czélra használható. Országh Sándor azt hiszi, hogy inkább a telket kell átengedni, mert ezzel a főváros szépítéséhez is hozzájárulhatnak s a főváros áldozatkészségének mégis látható nyoma marad. Dezsényi József azt hiszi, hogy végre is véget kell szakítani a telekadományozásoknak s inkábbb a pénzbeli segélyt szavazza meg, de elégnek tartja, ha 20—20 ezer forint lesz a nyújtandó segély. Darányi Ignácz különbséget akar tenni a nemzeti és népszínház között. Az előbbinek 40, az utóbbinak 30 ezer forint segélyt szavaz meg. — Radócza János a kért telkeket adná meg mind a két intézetnek. Weisz Berthold furcsának találja, hogy a nemzeti színháznak azért akarnak előnyt adni, mert máris nagyobb anyagi erővel rendelkezik, — holott ezzel az okoskodással éppen az ellenkező volna a helyes. A népszínházi segély egy let még szegényebb s igy jobban rá van szorulva a támogatásra, annál is inkább, mivel a nemzeti színház és operaház tagjainak anyagi helyzete sokkal előnyösebb, mint a népszínházéi s utóvégre a népszínház mégis fővárosi intézmény. Wodianer Béla szerint egyszer s mindenkorra végét akarja látni a telekajándékozásoknak. — A nemzeti színháznak 10 éven át 5—1, a népszínháznek 2—2 ezer irtót szavazna meg. Schweiger Márton a kért telkek átengedése mellet szól, Rácz Károly pedig határozottan a kérvény teljesítése ellen nyilatkozik. Ha népkonyha vagy gyermekmenhely, vagy bármely más pozitív jótékonyságot gyakorló egyesület kér telket, készséggel szavazza meg azt; de egy fényesen dotált tagokból álló magántestületnek nem szavaz meg semmit, mert úgy tudja, hogy abban a nemzeti színházi nyugdíjegyesületben azért van zavar, mert munkaképes embereket nyugdíjaztak s lehetne még sok egyebet is felhozni. A népszínházi szerződés megkötésekor pedig a népszínházi bizottságnak lett volna kötelessége gondoskodni arról, hogy a bérlő járuljon hozzá az alapítandó nyugdíjalaphoz. Vrava József elismeri a nemzeti színház magasabb nívóját, csakhogy azt óriási szubvencióval az állam tartja fel, a népszínház pedig magára van hagyatva. Az ajánlott 30—30 ezer frtot megszavazza, de utasíttatni kívánja a népszínházi bizottságot külön is, hogy gondoskodjék a népszínházi nyugdíjalap megteremtéséről. Fenyvessy Adolf e kérdésben teljesen a Rácz Károly álláspontjához csatlakozik, s ugyanez értelemben szól Sigray Pál bizottsági tag is, nem azért ugyan, mert akkor véget nem érnek a telekadományozások, hanem inkább azért, mert ilyen gazdálkodás mellett nemsokára nem lesz mit elajándékozni, mert a főváros összes telkeit jótékony egyesületeknek adja oda. Preuszner Józef, Rock Pál, Forgó István és az indítványozók hozzászólása után az elnök fölteszi a kérdést, hogy támogattassák-e a két intézet egyáltalán, amire a többség igenlőleg felel. A második kérdés az,hogy pénz, vagy t e- ek adassék-e, a bizottság a pénzbeli támogatás mellett nyilatkozik. Ezután szótöbbséggel elhatározták, hogy a két intézet egyenlő mértékben 30—30 ezer forinttal támogattass e azzal a kikötéssel, hogy a népszínházi nyugdíjalapnak csak annak létesítése után adjáj meg a segélyt. Ezután elnök indítványára