Pesti Napló esti kiadás, 1892. június (43. évfolyam, 152-180. szám)

1892-06-23 / 173. szám

szerinti szavazást kért. (Balról: Hol vannak ? Jegyző olvassa. — Nincsenek itt!) Polonyi Géza, is ezt a preczedenst nem mi hono­sítottuk meg. Azért tessék konstatálni a jelenlevő­ket, mert más nem kérhet szavazást. (Halljuk! Zaj !) (A szélsőbal tagjai ezalatt ivet írnak alá, melylyel a névszerinti szavazás holnapra halasz­tását kérik.) Polonyi Géza kéri újra a konstatálást. Elnök jelenti, hogy más jegyzéket is adott be húsz más képviselő. (Balról : Olvassák föl azo­kat is!) A jegyzők felolvassák mind a két jegyzéket. Elnök jelenti, hogy elrendeli a névszerinti szavazást, de mert húsz képviselő holnapra kéri halasztatni a szavazást, a mai ülést bezárja. A holnapi ülésen fognak indokoltatni Mada­rász József és Horto­bányi József indít­ványai. Ülés vége 1 órakor, a belügyminiszter leirata folytán a tűzoltó laktanyának az említett helyen leendő fel­építését elejtendőnek tartja s azt fogja a köz­gyűlésnek javasolni, hogy a tűzoltó kaszárnyának s a népszínháznak tűzbiztonsága érdekében szük­séges építkezésnek kérdése egymástól külön vá­lasztassák, s mindkét kérdés rendezésére a tanács újabb javaslat tételére utasíttassák. Javasolja to­vábbá a tanács, hogy a Rémi Róbert és László Zsigmond ingatlanaira folyamatba tett kisajátítási eljárás azonnal beszüntettessék. Az ó­budai színkör gyámolítása. Károlyi Lajos ó­­budai színigazgató kérvényét, a­melyben a fővá­rostól 4000 frt segélyt kér, a tanács véleményadás végett kiadta a közoktatásügyi bizottmánynak. Jótékonyság. A przibrami bányaégés alkal­mával sújtott családok segélyezésére a tanács 1000 frank megszavazását fogja a közgyűlésnek javasolni. Színház és művészet. Kolozsvári primadonna Rákos-Palotán. Schiff Etel k. a. a kolozsvári nemzeti szinház primadon­nája, f. évi junius hó 2-án az újpesti »Arany Já­­nos-kör« estélyén közre fog működni. Törvényszéki csarnok. A Piufsich-pör vége. Az annak idején kínos szenzácziót keltett Piufsich ügy végre valahára befejeződött. A hazai takarékpénztár ügyvédje Polonyi Géza és a Piufsich örökösök jogi ta­nácsosa Z­b­o­r­a­y Béla között kiegyezés jött létre, mely szerint a Piufsich örökösök a Károly-körúti házat, a budai telkeket, a zugligeti nyaralót, a váczi és csörögi pusztai ingatlanokat, Clarissházát egyszóval összes mintegy 700.000 frt értékű in­gatlan vagyonukat a rajta levő terhekkel együtt átengedik, illetőleg eladják a hazai takarékpénz­tárnak, és egyúttal a kölcsön c­ímén Piussich La­josnak még többektől járó követeléseket is átruház­zák ; ezzel szemben a hazai takarékpénztár lemond az örökösök ellen támasztott minden követelésé­ről, sőt birtokukban hagyja a budapesti lakásban levő összes ingóságokat és a váczi ingóságok kö­zül is az özvegy részéről megjelölt tárgyakat, to­vábbá az özvegy számára 40,000 frtot deponál. E méltányos és mind a két félre aránylag kedvező kiegyezéssel hihetőleg bevégző­dik a szenzácziós Plussich-ügy, a­mennyiben a két fél jogi tanácsosai azt az egyezséget ma közös kér­vény kíséretében bemutatták a budapesti árva­­székhez a kiskorú örökösök nevében való jóváha­gyás végett. Táviratok. Kopenhága, jun. 23. A k­u­m­b­e­r­l­a­n­d­i her­czeg és neje tegnap este 10 óra 10 perczkor Bal­­levueből Lübeckbe utaztak. A királyi család összes tagjai és az itt időző fejedelmi vendégek kikisér­­ték a herczegi párt­ a pályaudvarba. Rio de Janeiro, jun. 23. A Reuter-ügynökség jelenti : A kormány hajói 19-én kezdték meg a tá­madást Porto Allegro ellen. A táviróösszeköttetés Rio Grandeval megszakadt. Az olasz király német földön. Berlin, jun. 23. A tegnapi operai díszelőadáson »Aida« operából egy jelenetet és a »Prometheus« balletát adták elő. A felségek 1/29 kor jelentek meg. A császár az olasz királynőt, Umberto király Lipót herczeg nejét vezette karján. Caprivi birodalmi kanczellár Brin külügyminiszter mellett ült. Az előadáson jelen voltak továbbá az elzász-lotharin­­giai helytartó és Blumenthal tábornagy, úgy szin­tén a nagykövetek és a porosz miniszterek. A két darab között a felségek a nagy teremben fris vizet vettek magukhoz és cerclét tartottak. A balett végén nagy apotheosist mutattak be, mely Germa­­niát és Itáliát kezet fogva tünteti fel, felettük a béke geniusa, balra római, jobbra teuton katonák. 11 órakor a felségek Potsdamba visszatértek. Berlin, jun. 24. A császár tegnap délután kevéssel megérkezése után Caprivi gróf bi­rodalmi kanczellárral értekezett és azután N­­obe basát fogadta kihallgatáson a török nagykövet jelenlétében. Berlin, jun. 23. A császár Brin olasz külügy­miniszternek a gyémántokkal díszített feketesas­­rendet adományozta. Bismarck Bécsben. BéCS, jun. 23. Bismarck herczeg ma megtekintette a városházát, hol a polgár­­mester és az elnökség fogadták. A herczeg igen dicsérőleg nyilatkozott az épületről.­­ Bismarck délután 30/1 órakor a gyorsvonattal Salzburgba utazik, hon­­nét hír szerint hosszabb tartózkodás nélkül külön vonaton utazik tovább Münchenbe. München, jan. 23. Biztos értesülés szerint Bismarck ma éjjel 11/2 órakor érkezik ide és két napig marad itt. München, jun. 23. A városi tanács meghívta Bismarck herczeget, hogy látogassa meg a város­házát. Ez alkalomból a dísztermet és az ivó­ter­met felékesitették s a város aranykönyvét odaké­­szitették, hogy a herczeg nevét beleírhassa, Ravachot halálra ítélve. Montbrison, jun. 23. Ravacholt a törvény­szék halálra ítélte, Béalát és Soubéret fel­mentette. Montbrison, jun. 23. A Ravachol-perben a főügyész Ravac­holra közönséges gyilkosság büntette miatt a h­a­l­á­l­b­ü­­n­­tetés kimondását indítvá­nyozta, míg B­e­a­l­a­r­a nézve elis­merte az enyhítő körülményeket. A védők beszédei után meghozták az ítéletet. R­a­­vacholt halálra ítélték, Bea­­lát és Soubéret fölmentették. A csengeri választás. Csenger, jan. 23. (A Pesti Napló táv­irat­a.) L­u­b­y Géza a függetlenségi párt jelöltje ma egyhangúlag országgyűlési képviselővé vá­lasztatott. A kiadó taregböftös Atha&aauui irodalmi s nyomdai r. társulat betűivel Budapest, barátok-tera, Allien**'u»-a|dU*b hozása egy pillanatig is foglalkozzék vele. (He­lyeslés és tetszés a baloldalon. Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Miért foglalkoznak hát önök ?!) Csak méltóztassanak teljes nyugodtsággal lenni. Hanem van itt egy kérdés, melynek elbírá­lása szükséges (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) s ez a t. miniszterelnök úrnak az ezen ügyben tett interpelláczióra adott válasza. Ha a t. miniszter­­elnök úr csakugyan ugyanabból a szempontból tekinti e kérdést, a­melyből én és azt hiszem e háznak ezen oldalán igen sokan tekintjük, akkor azt kell vóla mondania, hogy ő azért, hogy egyik vagy másik idegen ország lapjának felelős szerkesztője hogyan és miként vélekedik, felelős­séggel nem tartozik s azért nem is vállalhat fe­lelősséget , de gondoskodni fog azon külügyi kép­viselet által, a­melylyel a törvények szerint Ma­gyarország miniszterelnöke rendelkezhetik. (Igaz! Úgy van­­ a bal- és a szélsőbalon,­ hogy Magyaror­szág érdekeinek a külállamokban, mindenütt, ahol szükséges, érvény szereztessék. E helyen azonban a miniszterelnök úr elénk áll egy nagy kiegyezési művel, éppen úgy, mint Deák Ferencz a 67-ki kiegyezéssel. (Derültség balfelől. Felkiáltások a jobboldalon : Ohó ! Ohó! Zaj.) Méltóztassanak nyugodtan bevárni, a­mit mondani fogok. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én elvárom a c­áfolatot; ha kifejezéseim netalán sértenék a parlamenti illemet, ott van az elnök úr szigorúsága (Derültség balfelöl) — már súlyosan éreztem — ő bizonyára nem fogja azt szó nélkül hagyni. E helyett — mondom — a miniszterelnök úr elénk jön egy kiegyezési művel, — melynek hogy ki volt a közvetítője, ki nem, azt nem tudom, lehet, hogy a miniszterelnök úrnak valamely min­denesetre méltó közege — mely szerint a »Ham­burger Nachrichten« szerkesztője bizonyos felté­telek mellett hajlandó Magyarország közjogi ál­lásának felfogása kérdésében konc­essziókat tenni, s ezt terjeszti elő a t. miniszterelnök úr a háznak. No hát itt van az alapos tévedés. Én azt hiszem, annak kiderítésére, hogy a »Hambur­ger Nachrichten« szerkesztőjét mi vezette, arra az alapon mentegetődzésre, melyet a t. képviselő úrtól hallottunk s a­mely mindenesetre egy bűnügyi tárgyalásnál igen érdekes lett volna, egyáltalában szükség nem volt. (Igaz! Igaz ! bal­felöl.) Azt méltóztatott volna nekünk megmagya­rázni, hogy a miniszterelnök úr válasza azon állás­sal, melyet elfoglal, Magyarország miniszterelnöki állásával megegyezik-e? (Igaz! Úgy van­ a balol­dalon.) Ha azt méltóztatott volna nekünk megma­gyarázni, hogy az a kiegyezési mű, mely a minisz­terelnök úrnak dicső alkotásai közé tartozik, (De­rültség balfelől.) olyan, hogy annak önök is, mi is örvendhetünk, s ha erről győzött volna meg, nagy készséggel a napirendre térés mellett sza­vaztunk volna. Azonban e helyett a »Ham­burger Nachrichten« szerkesztőjének jóhisze­műségét, jó indulatát s egy szóval szándékait, melyek előttünk teljesen ismeretlenek, de a­me­lyekre nem is voltunk kiváncsiak, (Tetszés a bal­os szélsőbaloldalon) kezdette fejtegetni a t. képvi­selő úr a ház előtt. Ha ez a t. többségnek s a túloldalnak elég arra, hogy e kérdésben szerinte foglaljon állást, az a többség dolga, avval mi nem foglalkozunk. De látszik az indokolásból, hogy micsoda érvek azok, melyek a többségre hatnak s a melyek hangozta­tása mellett határoz egyik másik kérdésben. És ez alkalommal, — mivel ez ügygyel a legszorosabb kapcsolatban van, — meg akarok emlékezni még egy dologról, kiegészítéséül annak, a­mit Polonyi igen­­, barátom mondott, meg akarok emlékezni arról, hogy a magyar kormány minő sajtó útján gyakorol befolyást úgy a belföldön, mint a külföldön. Akkor, mikor mi bírálat alá veszszük az idegen államok sajtójának működését, helyesen és okosan teszszük, ha egész hazai sajtónknak és legelső­sorban a kormány sajtójának működését is szigorú és objektív bírálat tárgyává teszszük. Azt hiszem, a miniszterelnök úr sem fogja el­tagadhatni, mert nincs rá módja és oka, hogy ha Magyarországgal, vagy a külfölddel valamit tu­datni akarnak és szoktak, az nem közvetlenül és egyenesen jön a magyar sajtó tudomására, hanem előbb megkerüli Bécset. (Felkiáltások a szélső­balon : »Neue Freie Presse!«) A sajtóiroda nem azért alapíttatott, hogy elzárkózzék a sajtó elől és 4— 5 nap múlva küldjön oly közleményeket, a­melyek a bécsi sajtó útján már 5 nappal előbb megérkeztek, hanem azért, hogy az állam és az or­szág érdekében úgy a helyi sajtóval, mint a kül­földivel kellő időben tudassa azt, a­minek tudása az országot érdekli. (Helyeslés balról.) Azonban ez mindig elmarad; az a sajtóiroda, a­mely miniszterelnök úr rendelkezése alatt áll, soha nem emelkedett föl sem a miniszterelnök úr alatt, sem az előző időkben odáig, a­hol egy önér­zetes állam sajtóirodájának állani kell, mert ki hi­vatkozhatott valaha e sajtóirodával szemben egyéb­re, mint ennek baklövésére? Mutasson a miniszterelnök úr nekem 25 év történelmében egyetlenegy esetet, a­hol akár a belföldi, akár a külföldi sajtó, a miniszterelnöki sajtóiroda komoly közleményeire komolyan hivat­kozott volna, legfeljebb, — a­mint mondom — a baklövésekre. És a másik újból egy monopólium, a­melyet a miniszterelnök úr és elődei gyakoroltak : t. i. a magyar sajtót kiszolgáltatták bizonyos Correspon­­denzeknek, még­pedig úgy, hogy a­helyett, a­mit minden országban minden kormány meg szokott tenni a kormányt pártoló és a kormánynyal ellen­zékben álló sajtóval szemben, hogy azokról a tényekről, a­melyek a kormánynak a té­nyei, és azokról, a­melyek az államot közelről érdeklik, egyformán direkt értesítést, küldene s ezen értesítést külön nem honoráltatná másokkal, e helyett a t. miniszterelnök úr és a t. kormány azon közleményeket, melyek másodrendűek, mert fontos dolgot nem adnak nekik, azokat a »Politische Korrespondenz« útján Bécsből kapjuk — ezeket a másod és harmadrendű közleményeket kioszt­ogatja, a­helyett, hogy azokat a sajtóiroda útján közvetlenül hozná tudomására a magyar és a külföldi sajtónak, — kiosztogatja prémium­ként azon korrespondenzeknek, a­melyek azután ebből jó és kitűnő üzleteket csinálnak és a­melye­ket azután ki lehet arra is tanítani és meg lehet arra is rendszabályozni, hogy pl. a választások al­kalmával (Halljuk!) azokról a dolgokról, a­me­lyek nyilvánosságra hozatala az ellenzék érdeké­ben állott volna, említést tenni nem szabad, azon­ban ellenkezőleg mindazt a­mi a kormánynak és a szabadelvű pártnak javára szolgál, közölni kell. Ezekről bőséges tudósításokat kapott min­denki, de arról, hogy az ellenzék mit csinál, ho­gyan működik, mik történnek ott, a legkevésbbé sem volt az ország közvéleménye tudósítva, sőt az illető urak ebbőli jó szándéka azzal jön megakadá­lyozva, hogy megígértetett nekik, hogy ha ezen utasítástól eltérnek, abban az esetben, igen termé­szetes, azon monopóliumban részesülni nem fog­nak. (Úgy van­­ balfelöl.) Igen természetes ez, t. képviselőház, ott, a­hol a sajtóra oly kevés súlyt helyeznek, mint a­minőt arra Magyarország miniszterelnöke helyez, a­ki megelégszik azzal, hogy az ő működését lehe­tőleg csakis az ő sajtója vegye tudomásul és meg­elégszik azokkal a dicséretekkel, a­melyek ab­ban foglaltatnak, de úgy az országot, mint a a külföldet a sajtó utján objektíve a dolgok állá­sáról értesittetni nem akarja. Minden értesítés, mely a kormánytól jön, oly tendencziózus, (Igaz ! Úgy van­ a bal és szélsőbal­­dalon !) hogy ezekhez hasonló tendencziózus ér­tesítéseket sehol a világon tűrni nem szoktak. (Úgy van! Úgy van­­ a bal és szélsőbaloldalon.) És ekkor előáll az én­­. barátom Polonyi Géza azon reménynyel, hogy ott orvoslást fog találni. Hiszen az orvoslás, ha azt megígérnék, a halála lenne annak a kabinetnek, a­melynek érdeke, hogy az ő tényei, az ő működése a nyilvánosság elől el­vonassanak. (Igaz ! Úgy­ van­ a bal és szélsőbalol­dalon.) Azok a rendeletek, a­melyek minden ország­ban meg szoktak jelenni azért, hogy mindenki tudja, hogy azok a rendeletek a törvényen alapul­nak, legyenek azok katonai természetűek, vagy pedig kormányrendeletek, nálunk mély titok­ba burkoltatnak, és az embernek kell min­den módon utána járva, kikutatnia oly dolgo­kat, a­melyeket egyetlen egy szabadelvű ország­ban sem szükséges kikutatni, a­hol a szabad gon­dolkozás csakugyan nincs megtiltva, mert min­denütt nyilvánosságra hozatnak. (Igaz! igaz! balfelől.) Nézetem szerint tehát sokkal helyesebb lett volna, ha Perczel Dezső képviselő úr Polonyi I. barátom indítványával szemben azt az indít­ványt teszi, hogy miután mi nem a »Hamburger Nachrichten«-nel foglalkoztunk, de mivel egyálta­lán ennek az országnak nem áll érdekében, hogy oly sajtótermékek jelenjenek meg Magyarország­ról, vagy jöjjenek be ide, melyek az ország közjogi helyzetéről nem akarnak tudomást szerezni, mind­azon lapoktól, amelyek Magyarország közjogi hely­zetére nincsenek tekintettel, a postai szállítás meg­­vonassék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbalol­dalon.) Ez, t. képviselőtársam, oly indítvány lett volna, a­melyet egy nagy többség és egy önérzetes kormány nevében büszkén meg lehet tenni. (He­lyeslés a bal- és a szélsőbalon.) De azt az indítványt, hogy a miniszterelnök úr válasza felett, amely miatt mindenkinek, ki az ország önállóságára, önérzetére súlyt fektet, pi­rulnia kell. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) napirendre térjünk, sohasem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Gr. Szapáry Gyula nem vehet el abból, a­mit a múltkor mondott, sem nem tehet hozzá. (Mozgás a balon.) Polonyi Géza igen nagy fontosságot tu­lajdonít a múltkori szavazásnak, ő nem, mert az véletlenség műve volt. (Úgy van­ a jobbon.) Egy belföldi kormány egy független külföldi lapra nem gyakorolhat befolyást; legfölebb egy velünk barát­ságos viszonyban álló állam szubvenc­ionált lap­jaira hathatnának a külügyi kormány útján; úgy mint egy más állam felszólalására a magyar kor­mány sem léphetne közbe egy független magyar lapnál. Hogy a postai szállítás jogának megvonása minő nagy megtorlás lenne, azt eléggé mutatja az, hogy a budapesti főpostahivatalnál összesen öt példányban van megrendelve. (Derültség.) Kéri a határozati javaslat mellőzését. Beöthy Ákos a vita formájából indulva ki, megjegyzi, hogy ha az elnöknek olyan parlamenti érzéke és méltányossága lenne, mint Péchy Ta­másnak vett (Éljenzés a balon.), akkor a tegnapi­hoz hasonló jelenet nem fordult volna elő. Azt ter­mészetesnek tartja, hogy a tudomásul nem vett in­­terpellác­ió tárgyalásánál az interpellálót illeti az indítvány tevése. A szóban forgó inczidenst nem kicsinyli, mert ez szimptóma és amely a kormány az oka, mivel a capite foetet piscis; ennek a kormány még figyelmeztetni sem mer, hanem csak tranzigál, hogy kényelmes pozícziójában megmaradhasson. Sajátképen a múltkori válasz után rosszalást kel­lett volna indítványoznia Polonyinak, de ezt azért nem tette, mert a kérdés élét el akarta venni. A jövőre nézve fontosnak tartja azt, hogy Magyar­­országról téves közjogi fogalmak ne legyenek el­terjedve, azért elfogadja egész tárgyilagos meg­győződéssel Polonyi indítványát Várady Károly úgy látja, hogy ez a kérdés az állam méltóságát érinti. Magyarországon nem kell hirdetni, hogy önálló állam vagyunk, de hisz már a bécsi lapok is rendszeresen Innland rovat alatt hozzák a magyarországi közleményeket s a jubileum alatt a Kaisert ünnepelték a bécsi lapok. Elfogadja Polonyi Géza indítványát. Ugron Gábor czitálja Napóleon szavát, a­mit a campoformiai békekötéskor mondott, hogy nem kell elismertetni a franczia respublikát, mert az önmagától világító nap, vak, a­ki nem látja. Ha Magyarországnak is olyan szilárd önállósága len­ne, mi is napirendre térhetnénk s azt mondhat­nánk : vak, a­ki nem látja. De ez nem igy van, írjon bármit a sajtó, csak ne hazudjék, ő is ezt ártja Deák Ferenczczel. De ha egy főherczegről hamis hírt írnak, rögtön ott terem egy diplomá­­cziai képviselő és kiigazíttatja. Hanem ha Magyar­­országról írnak téves közjogi adatokat, akkor nem intézkedik a kormány. Ha némi súlyt helyez a ma­gyar kormány az ország közjogi önállóságára, akkor lehetetlen el nem fogadni Polonyi ja­vaslatát. Hisz ez támogatja a kormányt a kül­ügyi kormánynyal szemben. (Helyeslés a balon.) Ha napirendre tér is a kormánypárt, azért Polo­nyi követelése meg­van a törvényekben s az ellen­zék nem fog megszűnni azt követelni. Elfogadja Polonyi határozati javaslatát. Elnök a vitát bezárja. Polonyi Géza a végszóval élve, furcsának ta­lálja, hogy a párt már előre elhatározta a napi­rendre tevést. Ez csak Szapáry alatt történhetik. Le lehet szavazni a javaslatot, de az igazság utat fog magának törni s gondolkozzanak a szavazás után, hogy helyesen cselekedtek-e ? Jogosult volt a postai szállítás megvonása a »Gartenlaube«-tól, mikor a királynét megsértette s nem jogosult akkor, midőn törvényeinket lábbal tapossák a külföldön ? Csak a bécsi egyetem alma­­nachját kell látni. Bécs egyetemének rektora Ausztria-Magyarország czime alatt mint provin­­cziát sorolja fel Magyarországot, Erdélyt, Horvát­országot, Szlavóniát.. Ha még a bécsi egyetem rek­tora is ennyit tud közjogi helyzetünkről, nem szükséges-e a kormány működését ez ellen felhív­ni ? Ő nem kéri a postai szállítás megvonását, rá­bízza a kormányra az eljárást, de járjon el a kormány. Szapáry Gyula gr. felszólalása után az elnök elrendeli a szavazást. Elnök jelenti, hogy huszonöt képviselő név­ KBMMBBaMMBBaaa inni—ina -r nr a --nfmr tnrnrm KÜLÖNFÉLÉK. — junius 28. A hiv. lapból. Rendjeladományozás. A király Rauch Géza fiumei fővámtárn­oknak, sok évi hű és buzgó szol­gálatai elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Miniszteri köszönet. Dr. Mariska Vilmos buda­pesti tudomány-egyetemi nyilvános rendes tanár a kas­sai elemi iskola negyedik osztályának azon idegen ajkú, kassai illetőségű és szegénysorsú fiú és leány tanulói javára, kik a magyar nyelv elsajátításában a legnagyobb haladást, tanúsították, 200 frtos alapítványt tett. A val­lás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a nevezett ala­pitónak ezen, a tanügy előmozdítását, czélzó áldozatkész és hazafias tettért, valamint Máté Ilonának, a beszter­­czei állami elemi népiskola rendes tanítónőjének, a besz­­terczei államilag segélyzett polgári fiúiskola tanulói ja­­­vára »Dr. Havas Gyula« neve alatt tett 200 frtos ala­pítványáért elismerését és köszönetét fejezte ki. Személyi hírek. Lofkovitz Rudolf herczeg had­testparancsnok visszaérkezett Budapestre. — Pau­­lay Ede igazgató családjával Gödöllőre ment nya­ralni. — Szász Domokos református püspök Svájcz­­ba utazott. Mocsáry Lajos megszólalt. A régóta hallgató Mocsáry Lajos, a­ki a parlamentből a múlt januári általános választások alkalmával kiszorult, életjelt adott magáról. A Miskolczon megjelenő »Szabad­ság« czimü lap szerkesztőjéhez haragos levelet irt, mely főbb pontjaiban igy hangzik: Tisztelt szerkesztő úr! Becses lapja jun. 15. számában szól a szerencsekivánatokról, melyek a Lipótrend ötletéből Kun Bertalan püspök úrhoz intéztettek. A távirda utján üdvözlők közt említve van csekély magam is, gr. Csáky Albin, dr. Vay Miklós, Szász Károly, gr. Zichy Nándor, Ber­­náth Elemér társaságában, éppen közvetlenül gr. Zichy Nándor után. Meglehet, találkoznak azok közt, kik előtt egyházpolitikai nézeteim nem is­meretlenek, kik azt fogják gondolni: »mit keres Sau­l a próféták között?« Ez még hagyján! Hanem a t. szerkesztőség annak jeléül nézi a sok gratulá­­tiót, hogy »a czímekre és kitüntetésekre nem sokat tartó protestáns egyház, mint halljuk, nagyon szí­vesen vette, s egy kedvezőbb egyházpolitikai aera feltűnésének első sugara gyanánt tekinti szeretett püspökének kitüntetését.« Engem midőn szerencse­­kivánatomat levélben kifejeztem, nem vezérelt ily felfogás. Én a felekezetek közt való igazi viszo­nosság kielégítésére részletfizetésül sem fogadhatom el az afféle kitüntetéseket, valamint elleneztem a főrendiházi tagságot is; én egészen más után, sok­kal reálisabb eszközökkel kívánom az egyenlőség megvalósítását és helytelennek tartom, hogy a­z állam zavaró és hamisító hatást gya­korol a protestáns egyház szellemére ilynemű, részünkről nem ambic­io­­nált kitüntetések oktrojá­lásával. Gratuláltam szeretett püspökünknek én is, szemé­lyes tiszteletből és mert elmaradásommal nem akar­tam okot adni ama föltevésnek, mintha épen tőle sajnálnám az érdemek elismerését. Andornokon, 1892. június 18-án. Mocsáry Lajos, Hertelendy főispán nővére. N.-Becskerekről ír­ják . Tegnap délután temették el N.-Becskereken általános részvét mellett Hadfy Döménét, született Hertelendy Hermint, tavaly elhunyt főispánunk nővérét. Schaeffer Antal pápai praelátus végezte a gyászszertartást fényes minisztráczióval és végte­len embersor követte a felkoszorúzott halottas ko­csit a r. kath. sirkertbe, hol az elhunyt hült tete­meit örök nyugalomra tették. A gellérthegyi sziklaomlás ügyében még nem tartotta meg a helyszíni szemlét a fővárosi mér­nöki hivatal: a Gellért rakparton ma is nagy tömeg nézte a lehullott óriási szikladarabot, mely ott he­ver a úttesten, a házak homlokzatával egy irány­ban. A leomlott szikla veszélyes voltát már 1874- ben felismerte a mérnöki hivatal s a közmunkák tanácsa s elhatározták, hogy az alatta levő házakat kisajátítják. Most harmadéve sajátították ki a 18 — 22. számú házakat, melyek fölött meredt égnek az óriási szikla. A 17. sz. ház is, melyre egy ki­sebb szikla esett, már szintén ki van sajátítva s ez év augusztus elsején kezdték volna lebontani. A lehullott nagy szikladarabot kőfa­ragók fogják széttörni s úgy szállítják majd el részenkint. A szikla legurulásának útja külön­ben tisztán kivehető; a merre haladt, fehér törme­lék mutatja a nyomát. Érdekes, hogy közvetlenül alatta egy a hegybe vájt pincze is volt, de saját­­szerű módon ezt nem roppantotta be, hanem át­ugrotta. Választások. A tanács ma több tanári állást töltött be. Megválasztattak a reáliskolához a mennyiségtani, természettani és ábrázoló mértani tanszékre: dr. Kopp Lajos; a polgári iskolákhoz a rajz és szépirástani tanszékre: Simkó József; a szabadkézi és mértani rajzi tanszékre: Köves Izsó; a torna és szépirástani tanszékre­: Derlik Sándor; a magyar nyelvi tanszékre: Révay György; a magyar nyelv­ű történelmi tanszékre: Hortobágyi Antal; a mennyiségtani és természettani tanszék­­­­re : Magyar László. A tűzoltó-laktanya ügye. A tanács mai ülésén­­ foglalkozott a tűzoltólaktanyának ügyével. A bel­­­­ügyminiszter ugyanis legutóbb arról értesítette a­­ fővárost, hogy a József-körút és Csokonai­ utcza­­ közt fekvő telekre tervezett laktanyának építésé­hez csak az esetben hajlandó hozzájárulni, ha­­ a tűzoltóság kizárólag a Csokonai­ utczán át fog kivonulni, mert a körúton át való ki­vonulás a nagy közlekedésre és forgalomra való tekintettel közbiztonsági szempontból sem­mi szín alatt sem lenne megengedhető. Mint­hogy a tervezett laktanya a kijelölt helyen csak akkor felelhet meg rendeltetésének, ha a tűz­oltóság kivonulása nemcsak a Csokonai­ utcza, hanem a körút felé is történhetik, a tanács KÖZGAZDASÁG. A budapesti gabonatőzsdéről. Búzát ma bőven kínáltak, a vásárlási kedv észrevehetőleg javult s szilárd irányzat mellett mintegy 24,000 méter mázsa kelt el 2*/2—5 krral magasabb árakon. Elkelt: Búza, Tiszavidéki: 900 mm. 78'2 k. 9.— forinton, 2000 mm. 78 k. 9.— forinton, 400 mm. 78 k. 8.97‘/a forinton, 100 mm. 76­7 k., 8.80 forinton, 100 mm. 76'5 k. 8.70 forinton, 100 mm. 76 k. 8.67'­, forin­ton került forgalomba. Pest megyei: 200 mm. 76'7 k. 8.60 forinton, 100 mm. 75 k. 8.85 forinton, 200 mm. 75 k. 8.50 fo­rinton került forgalomba. Bácskai: 2000 mm. 77 k. 8.90 forinton, 600 mm. 75.3 k., 1100 mm. 75 k. 8.50 forinton került for­galomba. Bánáti: 900 mm. 78.8 k. 9.5 forinton, 200 mm. 78 k., 200 mm. 78'5 k. 8.90 forinton, 100 mm. 78’5 k. 8.95 forinton, 700 mm. 79'5 k. 8.67'/a forinton került forgalomba. Marosi: 700 mm. 76'5 k., 300 mm. 76 k 8.70 forinton került forgalomba. Raktáráru: 3000 mm. 74­8 k. 8.57‘/a forinton került forgalomba. Oláhországi: 200 mm. 77'5 k., 100 mm. 77 k. 8.10 forinton transito áruban került forgalomba. Szerbiai: 2700 mm. 75­ 3 k. 8.— forinton, 300 mm. 75'3 k. 7.95 írton, 400 mm. 75.3 k. 8.— forinton, 1500 mm. 75­ 4 k. 7.90 írton, 1500 mm. 74 k. 7.75 írton, transito áruban került forgalomba. Mind 3 havi időre. Rozs: Gyenge forgalom mellett csendes volt. Eladatott debreczeni uj rozs augusztusra 6.50 írton, rozs 7.60—7.75 írton ke­rü­lt forgalomba. Zab : 100 mm. 5.50 forinton, 100 mm. 5.471/, forinton, 200 mm. 5.55 forinton, 300 mm. 5.62­/, forin­ton készpénzben került forgalomba. Tengeri: 500 mm, 4.85 frton, 300 mm. 4.80 fo­rinton készpénzben került forgalomba. A határidőüzletben a forgalom nyugodt volt. Búza 1892. júniusra 8.60 pénz, 8.57 áru; szep­tember-októberre 7.94 pénz, 7.92 áru; tengeri júniusra —.— pénz, —.— áru ; július—augusztusra 4.83 pénz, 4.81 áru ; zab júniusra —pénz, —áru ; zab őszre 5.37 pénz, 5.39 áru; káposztarépcze augusztus—szep­temberre —.— pénz, —.— áru. A határidő-üzletben a déli tőzsde zárlatai a következők: Búza 1892. júniusra 8.58 pénz, 8.60 áru; szep­­tember—októberre 7.93 pénz, —áru ; tengeri júniusra 4.80 pénz, 4.82 áru; július-augusztusra 4.80 pénz, 4.82 áru; zab júniusra—.— pénz, —.— áru; zab őszre 5.86 pénz, 5.38 áru; káposztarepcze augusztus — szept.-re 11.60 pénz, 10.70 áru. Mai hivatalos effektív árak: A budapesti terménytőzsde. Zsiradékáru üzlettelen. Szilva változatlan irány­zattal, szerb szokványáru 12 frt 60 kr, szilvaiz szlavó­niai 19 frt, szerb 18 frttal kelt. — Szesz: Lanyha. Szesz nyers osztalékok­ 17.-----17.50 forinton, élesztő szesz 19.50—20.— forinton, szesz finomított, 54.75—55.25 forinton 100 liter százalékonkint. Haza a bánsági............. 75—79 kig 8.25 8.90 » » tiszavidéki . . . 75—79 » 8.25 8.90 » » pestvidéki.... 75—79 » 8.20 8.85 » » fehérmegyei. . . 75—79 » 8.25 8.90 » » bácskai................. 75—79 » 8.25 8.90 » » északmagyarorsz. 75—79 » —.— —.— Róza »............................... 70—72 » 8.— 8.20 Árpa » takarmány.... 60—62 » 5.30 5.20 » » égetni való . . . 62—64 » —.— — .— » » serfőzdéi............ 64—66 » —.— —.— Zab »................................39-41 » 5.45 5.75 Tengeri » bánsági.............. 75 » 4.85 4.90 » »a másnemű ... 78 » 4.80 4.86 » » új....................... » —.— —.— Káposztarepcze................. » —.— — .— Kőré* ...................................... » 5.15 5.40 A budapesti értéktőzsde. Az irányzat a nemzetközi értékekben ma szi­lárd volt, csekély forgalom mellett az értékek ár­folyama lényegesen nem változott. A helyi piac­ egyes értékekre szorítkozott. A hangulat ezekre nézve is nyugodt. A valuták változatlanok. Hivatalos felszámolási árfolyam: osztrák hitelrészvény: 318.80, magyar aranyjára­dék: 110.90. A díj­biztosításoknál: oszt. hitelrész­vény holnapra: 2.——2.50, 8 napra 5.-----5.50, egy hónapra 11.50—12.50. Az előtőzsdén: Osztrák hitelrészvények 318.50 —318.75 forinton, oszrák-magyar államvasuti részvények 303.75—804.50 forinton, tégla-és czementgyár r.-t. 153— 156 forinton köttettek. A déli tőzsdén: Magyar 5°/­ adómentes pa­­pírjáradék junius 30-ra 100.70—100.80 forinton, fővárosi bank részvénytársaság 93.50 forinton, magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság junius 30-ra 115.76 forinton, magyar leszámítoló- és pénzváltó bank junius 30-ra 117 forinton, osztrák hitelintézet julius 4-re 318.60 —319.90 forinton, I. magyar iparban 1­?1 118 forinton, pesti magyar kereskedelmi bank 993.50—996 forinton, Foncsére pesti biztosító­intézet 79—79.25 forinton, molnárok­ és sütők malma 430 forinton, Viktoria-malom 284 forinton, osztrák-magyar államvasut­i részvények június 30-ra 304 —304­8 forinton, pesti közúti vaspálya 378 forinton, Ganz és társa, vasöntöde és gépgyár 1935 forinton, kő­­szénbánya és téglagyár (Dräsche) 478 forinton, salgó­tar­­jáni kőszénbánya 586—589 forinton, kőbányai gőztégla­­gyár 595—600 forinton, tégla- és czementgyár részvény­­társaság egyes. id. elis. 152—154.50 forinton, nemzetközi villamossági társaság 230.75 frton, nemzetközi vagyon­­kölcsönző részvénytársaság 137.50—138 forinton, rima­­murány-salgótarjáni vasmű részvény-társaság jun. 30-ra 188—188.25 forinton köttettek. Kivonat a Budapesti Közlönyből. Árverések a fővárosban. Eötvös-utcza 17. junius Juranek J. József ingóságai 1203 forint. — Csömöri-u­t 20/a.jun. 30. Ramaszeder János ingós. 2163 forint. — Erzsébet-tér 1. július 4. Handler Ignácz ingós. 835 frt. — Bálvány-utcza 16. július 8. Róthmüller Adolf ingós. 547 frt. — Hunyadi-tér 2. jun. 24. Löwenstein Lipót in­­gósága­ 636 frt. — Kerepesi-út 66. jun. 27. Bassi Giovanni ingós. 311 frt. Árverések a vidéken. Csütörtök, július 5. Füle Mi­hály ingatl. 5647 frt. — O­Sztapár, szept. 22. Zsivkov Mita ingatl. 1800 forint. — Baan község, julius 19. Horváth Károly ingatl. 2800 forint. — Balassa-Gyarmat, aug. 8. Schlesinger József ingatl. 6568 forint Pályázatok. A nagy-kikindai adóhivatalnál VI. oszt. adótiszti áll. 14 n. a. — A szatmárnémetii törvényszék­nél aljegyzői áll. 2 h. a. — A rimaszombati törvény­széknél jegyzői áll. 2 h. a. — A szabadkai törvényszék­nél aljegyzői áll. 2 h. a. — Perlaszon, Maros-Ludason postamesteri állások. — A beregszászi pénzügyi igaz­gatóságnál II. oszt. p. v. fogalmazói áll. 14 n. a. — A temesvári jószágigazgatóságnál III. oszt. számtiszti áll. 14 n. a. — A nagybecskereki p. n. igazgatóságnál p. n. fogalmazógyakornoki áll. 2 h. a. Színházak, ma, junius 23-án: A budai szinkörben: A czigány. — A városligeti színkörben: A zsadányi boszorkány. Felelős szerkesztő: ifj. Ábrányi körnél — Junius 23. — Nyilt tér. (Az e rovat alatt küzdötteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség.) Szt.- Margitsziget. A mai bál miatt a katonazene a felső vendég­lőben hangversenyez. A mindennapi nemzeti és katonai hangver­senyeken kívül minden ünnep- és vasárnapon déli 12 órától 3-ig hangversenyek. Társaságoknak terítékek a 1­írtért, (leves, marhahús körítve, pecsenye, saláta, tészta). Ebédek minden időben 5 írtig. (567S) Félóránként 1 hajó közlekedés. Utolsó hajó fél 11 órakor. m

Next