Pesti Napló esti kiadás, 1892. július (43. évfolyam, 181-210. szám)
1892-07-02 / 182. szám
Budapest, 1892. Szombat, Julius 2. 182. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, julius 2. Vilmos császár három nap óta útban van a magas észak felé s mint trónra lépte óta minden évben, az idén is néhány hetet fog Norvégia északi partjain tölteni. A császár ez időt egészen visszavonultan, kitérői környezetében tölti s legföljebb egy-egy tengermelléki városban tesz rövid látogatást. Politikai czélja tehát ez utjának egyáltalán nincs s nem is lehet. De azért mégis van politikai jelentősége s minden szóbeli biztatásnál jobban megnyugtathatja Európa népeit a nemzetközi helyzet alakulata felől. Ha csak a legcsekélyebb fekete földöcske jelentkeznék a láthatáron, a német birodalom uralkodója sem vonulna el messze földre a magányba, nem bízná az ügyek vezetését teljesen kormányférfiaira, hanem otthon maradna székvárosában s ott várná be a további fejleményeket. Ha mégis elutazott, ez teljes bizonyítéka a nemzetközi viszonyok kielégítő alakulatának. Vilmos császár északi útja tehát az idén is a béke biztosított voltárak tanúsága s ebben elég fontos politikai jelentőség rejlik. Az északi kirándulás e hó végéig fog terjedni, akkor a császár visszatér ugyan német területre, de valószínűleg Berlinbe sem megy, hanem Kielből egyenesen Angliába utazik, hogy az idén is tisztelegjen Viktória királynőnél. Az első választás Angliában Az angol alsóházat csak kedden oszlatták fel s tegnap már egyik választókerületben megtartatott a törvényszerű új választás. London egyik városrésze — a világváros és a hozzá tartozó külterületek nem kevesebb, mint ötvenkilenc képviselőt választanak —f ejtette meg valóban szokatlan gyorsasággal az uj választást s képviselővé egyhangúlag, mert ellenjelölt nem volt, lord Churchill Randolf urat kiáltotta ki. Ez a kerület Paddington s az uj képviselő tegnap az első és egyetlen volt, ki e czimet Angliában viselte. — Az első képviselő konzervatív s igy azt lehet mondani, hogy a választások a kormánypártra kedvező előjellel indulnak meg. Csakhogy ez vajmi keveset jelent, mert még hátra van 669 kerület s hogy ezek eldöntése milyen lesz, azt senki sem tudja. Sőt éppen a kormánypárt néz bizonyos lemondással a jövő elé s el van készülve a vereségre. Egy előkelő konzervatív képviselőjelölt tegnap választói körében kijelentette, hogy ha Gladstone csak mintegy 20 szótöbbségre tudná vinni, a Salisbury-kormány nem fog lemondani, hanem bevárja, míg az alsóház letárgyalja a home rulet; csak ha Gladstone többsége e kérdésben is együtt marad, mit ellenfelei nem hisznek, fog Salisbury leköszönni. Ez azonban csak kombinácziónak látszik. Ha a konzervatívok kisebbségben maradnak, akkor ott kell hagyniuk az ügyek vezetését. Ma azonban még övék a többség: egyetlen egy szavazat, míg Gladstonenak még ennyije sincs. Igaz ugyan, hogy az eddig megválasztott egyetlen egy képviselő maga sem tartozik az igazhitű konzervatívok közé s már sok galibát okozott a mostani kormánynak. Churchill lord harmadik fia Marlborough herczegnek; 1849-ben született s 1874 óta képviselő , egy ízben tagja is volt a kabinetnek s az alsóház többségét vezette. Csakhogy sokkal fegyelmezetlenebb természet, semhogy ily kényes állást betölthetett volna s nem sokára kilépett a kormányból. Azóta támogatta ugyan, de sok bajt is okozott neki. Churchill lord külön párttöredéket alakított a kormánypártban, melynek az a célja, hogy különösen a szocziális kérdésekben fejtsen ki nagyobb tevékenysé A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamttal. — 76 Angolból fordította : Szigetyné Szalay Erzsi. — Köszönöm. — szólt Nina halk hangon. — Értem. Lionel megtenné ezt, miként máskor se mulasztotta el. De el vagyok látva. Mindent magammal hoztam, miután nem szándékozom többé Glasgowba visszatérni. — Nem ? — kérdező Mangan , aztán habozva, hogy olyan veszedelmes térre lépett, utána tévé. — Nem különös-e az, hogy Lionel soha se olvasta az ön nevét a hírlapokban, pedig hát nyilvános hangversenyekben is énekelt Glasgowban ... és nem sejtette, merre van? — Más nevet vettem fel, Signorina Teresa név alatt léptem fel, — felesé Nina. — Ön tehát nem tér többé vissza Glasgowba ? — kérdezi Mangan ismételten. — Nem. Ott már vége a hangverseny szezonnak ... aztán ... aztán meg kissé a honvágy is bántott, — tévé utána bánatos hangon. — Az ottani emberek nagyon szívélyesek voltak hozzám, mégis elhagyottnak éreztem magamat, így tehát mihelyt Lionel jobban lesz, túlesik a veszélyen s ön megnyugtat, hogy most már semmi hasznot se tehetek, visszatérek Nápolyba barátaimhoz. — Ah, Nápolyba ? De mit akar ott mivelni ? — volt a merész kérdés. — Ki tudja azt? — szólt Nina alig hallható hangon. Mangan besegítette a fiatal hölgyet egy bérkocsiba azután visszasietett Lionelhez meggyőződni, teljesítették-e intézkedéseit, végre pedig hazament a saját lakására Westminsterbe. Nem lustálkodott ő egész nap, sőt még csak arra se jutott ideje, hogy belepillantson a hírlapokba, csak most, miután egy csésze beát forráztatott magának s karosszékébe kényelmesen elhelyezkedve, pipára gyújtott, csak most akarta átfutni az esti lapokat. És az első, mi a főlapon szemébe ötlött, következő pár szó volt: »Sir M. Barrington Miles halála.« — Mily különös összetalálkozása az eseményeknek — gondola Mangan; de hát az 1100 font most már meg volt fizetve, és ettől a körülménytől eltekintve be kell vallani, hogy Mangan Móricz nem valami kiválóan érdeklődött a főrangú Miles-család iránt. Afölött csodálkozott csupán, mit kereshetett a fiatalember Párisban, mikor atyja már halálán volt. XII. Változások. Szerdán reggel kevéssel tiz óra után úti ruhába öltözött fiatalember hajtott az Edgewareutnak egyik háza elé, a kocsiból kilépvén átment a kövezeten s megránta a csengetyűt. Az ajtót kinyitó cselédet nagyon meglepte a korai látogatás által. — Miss Burgoyne még nem jött le, Sir! — felelé a cseléd a gentleman kérdezősködésére. — Majd bevárom őt, — mondá az idegesnek látszó fiatalember. — Legyen szíves bejelenteni, hogy én rendkívül fontos ügyben óhajtanék beszélni úrnőjével. Ő már tudni fogja, miről van szó. — Tessék hát felfáradni, Sir, — szólt a rózsás képű szobaleány, — be van sütve a nappali szobában. Miután a szobaleány bevezette a látogatót a lakályos szobába, hol már a reggelihez meg volt terítve egy személy számára, elsietett, alkalmasint felkelteni még szunnyadó úrnőjét. A fiatalember az ablakhoz lépett s kibámult az utczára , majd visszatérne a kandallóhoz a tűzbe mélyedt el tekintetével. Felvette az újságot is az asztalról, belepillantott, de nem volt nyugodtsága, hogy olvasson belőle. De nem is csoda, hiszen csak épen most lett örököse igen magas rangnak, meg busás vagyonnak; el volt határozva eljegyezni hölgyét, még mielőtt atyja temetésére sietne. Miss Burgoyne meglehetősen sokáig váratott magára; megjelenésekor pedig egyátalán nem látszott valami nagyon örvendeni a váratlan látogatásnak ; de megelőzőleg azért arra nagy gondot fordított, hogy arczán előnyös üdeség honoljon s hogy testére rendkívül igéző rózsaszín pongyolát öltsön. — Nos ? — kérdező belépve. Mi történt ? Én azt hittem, Párisban mulat. — Hát nem tudja még, mi történt! — kiáltott fel lihegve a gentleman. — Mi történt ? A fiatal látogató kinyitva a hírlapot szótlanul átnyújtá azt a művésznőnek egy czikkre mutatva. — Ah! — hangoztató miss Burgoyne elámult szemekkel, de azért meglehetős lassúsággal olvasta végig a sorokat, mintha csak időt akarna engedni magának a megfontoláshoz. S végre kiokoskodta, hogy illő lesz rokonszenvet mutatni. Nagyon sajnálom, igazán részvéttel vagyok fájdalma iránt... de ilyen hirtelen ... ilyen váratlanul... ez igazán nagy csapás lehetett önre nézve. De tévé utána egy pillanat után, hogy lehet ön most itt ? Hiszen haza kellett volna utaznia azonnal... — Már útban vagyok hazafelé. Csak tegnap délután kaptam meg a táviratot és ma reggel érkeztem Londonba, mondá a fiatal ember szórakozottan, mert figyelme teljesen miss Burgoyne arczán összpontosult. Hát nem fogja ön fel, Katalin, miért vagyok itt ? — kérdező s félénken bár, de közelebb lépett egy kicsit. — Valóban, szólt miss Burgoyne, mert hiszen jónak látta a megrendültet játszani, amikor ilyen szomorú esemény adja elő magát... atyjának hirtelen, váratlan halála... valóban talán annak kellene mindenekfelett betölteni lelkét... és pillanatig se volna szabad halogatni elutazását... — Szívtelennek fog talán gondolni... de ön nem érti, — hebegő, igazolni akarva magát a hölgy szemeiben. — Mindenesetre sajnálom atyámat, bár mi soha sem éltünk egymással valami nagyon jó viszonyban. Ő mindig korholt... ■— Jól van, de már csak a társadalmi ildom kedvéért is, — kezdé miss Burgoyne. — Igaza van, el is fogok utazni — sietett felelni — csak azt nem tudom, meddig leszek kénytelen otthon maradni, és ... és azt gondoltam, milyen megnyugvás lenne részemre... ha... ha valami kis biztosítékot vihetnék magammal... egy ígéretet, kedves Katalin, miután most magam ura, önálló vagyok, kérhetem az ön ígéretét... ön pedig úgyis tudja, mi az én fővágyam. Mondja hát kérem, akar-e nem lenni! Eddigi habozását értem, miután függő helyzetben valók, atyám esetleges ellenzése kellemetlenül érintette volna, de most már egészen más a helyzet... Miss Burgoyne hallgatott, szemeit a földre lesütve, összekulcsoló ujjait. Mr. Miles ránézett. De látva, hogy a fiatal hölgy nem talál számára feleletet, arczának kifejezése egészen átváltozott. — Ha még most is habozik , — mondá neheztelőleg, — akkor tudom az okát. — Óh, az én figyelmemet nem kerülte el az az összeköttetés, mely ön és a közt a Moore Lionel között létezik... önt is megbűvölte az az ember, mint oly sok más hölgyet... hanem jó lesz lemondania erről az ábrándról. Mr. Moore most már nem sokat érő parti. Miss Burgoyne hirtelen felkapta fejét és szemében a haragnak olyan villáma czikkázott át, hogy a fiatal angol gentleman szinte megrémült. — Szép nagylelkűség! — mondá remegő ajkakkal. — Gúnyolni egy embert! ki talán halálos ágyán fekszik! — Nem a betegsége miatt mondtam én azt, — szólt a fiatal ember és természettől halvány arcza még jobban elsáppadt. — Sőt hiszem is, hogy felgyógyul. Hanem mivel teljesen tönkre jutott. És tudja-e ki juttatta tönkre? Én tettem azt! Feltettem magamban, hogy meg fogom buktatni, megfogom törni és megtörtem. Tudtam én, hogy ő csak ámította, bolonddá tartotta önt, elhatároztam tehát sikra szállani vele mig egyikünk alámerül s a másik diadalmaskodhat. Meg akartam alázni, és sikerült, mert tönkre jutott. Látja ön ezt az utalványt ? Ez várt ma reggel lakásomon reám. 1100 font... és ez csakis két nap műve volt, ezelőtt pedig már sokkal többet elnyertem tőle. És azt hiszi talán, hogy ez az ő saját utalványa ? Dehogy! Egyik barátja írta alá. Ez is csak kölcsön. Moore teljesen el van adósodva és nem hiszem, hogy betevő falatja legyen. És ez az a csodálatra méltó Adonis, akiért valamennyi női szív rajong! A hóbortos fiatalembernek jobb lett volna fékeznie magát, ha nem egészen elragadta szenvedélyes féltékenysége. Mialatt keserűséggel párosult diadalának szabad folyást engedett, miss Burgoyne arcza mind szigorúbb kifejezést öltött. Mikor aztán befejezte, kimért, halk hangon felelt neki, mely hang azonban az elfojtott haragot palástolta csupán. — Igen — szólt — mi nők igazán megvetésre méltó teremtmények vagyunk, mikor olyan magas véleményt táplálunk a férfiról! Igazán szép és férfias az ön tette például, hogy éppen akkor támadja meg rágalmával az általa gyűlölt, az általa rettegett férfit, mikor betegen, önkívületben... talán a halállal vívódva fekszik tehetetlenül. Ez a legjobb alkalom bemutatni az ön erejét, bátorságát és hősiességét! — De hogyan merészel ön hozzám jönni csak azért, hogy engem ilyen adóssági mesékkel boszantson, mondá fejét felemelve. Mit törődöm én azzal ? Úgy látszik a mai férfiak legbiztosabb fegyvere legújabban a ... kártya! Ez a férfiakhoz méltó harcz... s a győztes egy utalványnyal üli diadalát... hogy aztán hősiességével kérkedhessek a nők előtt! Nos tehát én megvetem az ilyen férfiasságot. Sokkal jobb lett volna atyja temetésére sietnie, semhogy engem efféle mesékkel untasson! — szólt lihegő kebellel miss Burgoyne. Ezúttal igazi felháborodás volt az nála, mert szemeiben könnyek rezegtek, midőn büszkén elfordult lovagjától s egyenesen szobája ajtajának tartott. — Az ég nevéért! kiáltott fel a fiatal gentleman útját állva. — Katalin, én nem akartam önt sérteni. Visszavonom mindazt, amit mondtam. Ki tehet arról, ha az önök folytonos érintkezését látva, a féltékenység ördöge elvakít. Bocsásson meg nekem... Miss Burgoyne szemeiben még mindig a felháborodás könnyeivel fordult hozzá : — Ez nem szép! — mondá, — igazán nem szép!... Ő súlyos beteg, több emberi érzés lehetett volna benne....... — Igen, tudom, — hebegé alázatosan a fiatal ember, ki fejét és szívét egyaránt elvesztette. De nem is úgy értettem én ,amint mondottam ... valóban nem! Azért pedig nem volna szabad szemrehányással illetnie, hogy nem siettem jobban Petmansworthba, mikor az okot ismeri. Tudom én kötelességemet, de ne csodálja, ha egy bátorító, reményteljes szót is akartam öntől magammal vinni. Ha csak a barátság vigasztaló szava lenne is az, miért ne jöttem volna legelőször önhöz, ki nekem legdrágább ezen a világon ? Nem éppen legnagyobb bizonysága-e ez szerelmemnek, hogy a nagy eseményt mindenek előtt önnel akartam közölni. Hát nem látja át mennyire érdekli önt ez a halálhír, ha igent mond? Tudom, hogy ön rajong a színpadért, hogy a hízelgések, a hírlapok tömjénezése, a csokrok és a koszorúk boldogítják, de azért talán létezik még más életmód is, mely az ön büszkeségét éppen úgy kielégíthetné, azt az önbecsérzetet értem, mely minden nőnek büszkesége lehet. Még azt se ellenezném, hogy legalább egy ideig a színháznál maradjon; hat hó előtt úgyse kellhetnék össze a társadalmi illemszabályokat tekintetbe véve. (Folyt, köv.) get. Kétségkívül éppen Churchill lord sürgetésére történt, hogy Salisbury miniszterelnök a múlt héten közzétett nagy pártprogrammjában olyan kiváló helyet juttatott a munkáskérdésnek. Churchill lord nélkül a konzervatívok most sem igen foglalkoznának az alsóbb néposztályok ügyeivel. Ami a többi választásokat illeti, mint a londoni jelentések mondják, azok a városi kerületekben hétfőtől péntekig, a vidéki kerületekben pedig 7-étől 14-éig fognak végbemenni s igy a hét végéig a nagy tusa java részében már el lesz döntve. A pénzügyi bizottság julius hó 4-én délután 5 órakor a képviselőházban ülést tart. Tárgy : A valuta-törvényjavaslatok. ORSZÁGOT ÜLÉS. A képviselőház ülése július 2-án. A képviselőház ma folytatta és be is fejezte az italmérési jövedék módosítására vonatkozó javaslat általános tárgyalását. Az ülésnek két kiemelkedő mozzanata volt : a Horánszky Nándor zárbeszéde és Wekerle pénzügyminiszter felszólalása. Horánszky Nándor beszéde két részre oszlik. Az első a középosztály állapotrajza a hanyatlás okainak és ezek sorában a kormány kötelességmulasztásainak meggyőző fejtegetéseivel. Horánszky e fejtegetései sorában oly tisztán demokratikus légkörben mozgott, hogy nemcsak az ellenzék zajos tetszése, de az egész ház nagy érdeklődése kísérte beszédét. Polemikus megjegyzéseivel újból megvilágította álláspontját a javaslattal szemben és csak megerősített abban a felfogásban, hogy a fogyasztásnak új megterhelésével és az adórendszernek is egészségtelenebb alapra való helyezésével jár a jövedék tervezett módosítása. A hosszas helyeslés után, mely Horánszky bébidét kísérte, Fekete miniszter állott fel és szellemes beszédben mindenesetre oly jól védelmezte javaslatát, amilyen jól csak ezt az elhibázott művet védeni lehetett. De az ellenzéki érveket meg nem gyöngítette. Fontos azonban beszéde a nyilatkozatok következtében, melyek benne foglaltatnak. Ezek sorában az első, hogy őszszel be fog terjesztetni a műbortörvény, amely feltétlenül meg fogja tiltani a mesterséges bor készítését. A kivitt műbor után adórestitúció nem jár. Behatóan nyilatkozott a miniszter a fogyasztási adóreform elvi alapjai iránt. De minthogyez a reform három év lefolyása előtt meg nem alkotható, ezért kell ragaszkodnia ehhez a javaslathoz, amelyet a többség ma általánosságban meg is szavazott. Horánszky és Wekerle felszólalásait megelőzte Hegedűs Sándor előadó párbeszéde, amely ügyesen, de nem mindig igazsággal csoportosította a javaslatot támogató szempontokat. Megelőzőleg Szalai Imre és Kun Miklós beszéltek szakszerűen és dicséri őket, hogy több új momentumot tudtak a vitába vinni. Az ellenzék tetszéssel fogadta beszédeiket. Szalai egy megjegyzésére Gaál Jenő személyes kérdésben válaszolt. Volt egy kormánypárti felszólalás is, a Görgey Béláé. A részletes vitát hétfőn kezdik meg. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Széll Ákos, Lizs Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Josipovich Imre A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Fáy Gyula bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a ház júliusi és augusztusi költségelőirányzatáról. Annak idején napirendre fog tűzetni. Széll Ákos a ház hivatalnokaira vonatkozó szabályzatot terjeszti be, amely szintén napirendre fog tűzetni. Következik a napirend. A mentelmi ügyek Kubinyi Géza előterjeszti a bizottság jelentését Sima Ferencz képviselő mentelmi jogának felfüggesztése ügyében a dr. Tasnády Antal ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt. A bizottság a mentelmi jog felfüggesztését javasolja. Ugyancsak ezt javasolja a bizottság a Sima Ferencz által a »Szentesi Lapok« czimű közlönyben Albertényi Antal, továbbá Csongrád megye közigazgatási bizottsága és ennek fegyelmi választmánya ellen elkövetett rágalmazás miatt, továbbá párbaj vétsége miatt. A ház erre Sima Ferencz mentelmi jogát mind a négy esetre felfüggeszti. A italmérési jövedék. Szalay Imre: Ha a pénzügyminiszter nem az Andrássy-úton haladna végig, de a magyar községeken kevés éljenzést hallana. A termelők teljességgel nem éljenzik, mert kiválóan őket sújtja az adópolitika, így történt a három évvel ezelőtt felemelt borfogyasztási adóval is. A fogyasztási adók terén is meg kellene honosítani a progreszszív rendszert, mert az természetes, hogy az olcsó asztali bor nem bíz meg oly terhet, mint a pezsgő, vagy a tokaji. A kormány a bortermelők érdekeit nem oltalmazza. Mikor a kereskedelmi szerződéseket tárgyalták, kizártnak mondták az olasz borvám leszállítását. És még nem múlt el fél esztendő: a leszállítás már bekövetkezett. Jönnek is már halomszámra az ajánlatok Olaszországból kisebb árakkal, a milyen nálunk csak az adó. A műbőr kérdésében az ország érdekeivel a legvakmerőbb játékot űzik. Három határozati javaslatban utasította a ház a kormányt a műborgyártás eltiltására és ime a mostani javaslatban a kormány a mesterséges bort megadóztatja, tehát törvényesíti. Gaál Jenő ellenzi a műborgyártás eltiltását , de ez egyoldalú ipari szempont. Magyarországban a műbőr készítése feltétlenül megtiltandó. Nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés balról.) Gaál Jenő személyes kérdésben szólal fel az ellen a feltevés ellen, mintha tegnapi beszédét azért mondta volna el, mert az ipari érdekek képviselőjébe a bortermelők jóvolta nem is érdekelné. Ez a feltevés határozottan téves és beszéde teljesen kizárja, hogy neki ily felfogás tulajdoníttassék. Görgey Béla a javaslatban üdvös átalakulást lát az italmérési adók egyesítése terén a bornál és a sörnél. Őt a javaslat csak a forgalom szabadsága dolgában nem elégíti ki teljesen. A szesznél az adók egységesítése nem lehetséges. Ezt akadályozza a vámszerződés. Az téves felfogás, hogy az állam a kizárólagos jog révén az őt megillető 15 fztos adónál nagyobb összeget csikar ki. Elfogadja a javaslatot. (Helyesli jobbfelől.) Kun Miklós: A javaslat végeredményben adóemelést jelent. Erre pedig semmi esetre sem adja szavazatát. Nem fogadja el továbbá a javaslatot, mert kiterjeszti a kizárólagos jogot. Ha a regáleváltság haladás volt, most visszaesés történik. A négy vármegyére vonatkozó általános felhatalmazás valóságos pénzügyi statáriumot jelent. A műborra vetett adó nem elég magas. Felveti azt a kérdést: várjon a kormány a javaslatba foglalt árszabást valamennyi községre akarja-e alkalmazni. Nem lesznek-e önkényes áthelyezések egyik osztályból a másikba ? A 9-ik szakasz rendelkezései is bő anyagot szolgáltatnak a kételyekre. Kimondandónak tartja, hogy a bárhol készített mesterséges bor bejelentendő. Különben a műbőrgyártók ki fognak bújni az adó alól. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés balról.) Szólásra senki se lévén feljegyezve, az elnök a vitát bezárja. Hegedűs Sándor előadó elismeri az egész vita tárgyilagos menetét. Horánszkynak az adóemelésre vonatkozó állításaira megjegyzi, hogy jól megkülönböztetendő a tényleges adóemelés a természetes fejlődéstől. A kivándorlás és a középosztály kérdései mindig nagy általánosságban vettetnek fel és rendszerint kizárólag az adóval való kapcsolatukban. Czélszerű volna, ha kiki a maga körében kutatná az okokat, amelyek a kivándorlást és középosztály hanyatlását okozzák és meggyőződnék csakhamar, hogy sokkal inkább rontják a helyzetet más okok (régi gazdálkodási rendszer, költekezés), semmint az adó. Az ellenzék különösen a magánfogyasztás fokozatos megterhelését kifogásolta. De ez korántsem áll be oly mértékben, mint állítják. A kizárólagos jog dolgában megjegyzi, hogy az átutalás történik a jelenben és történhet a jövőben is. A kipuhatolásnál is megeshetik, hogy a községi elöljárók nem járnak el úgy, hogy a tényleges szükséglet deríttessék fel. De megvan a lehetőség a pontos puhatolásra. Hogy egy-egy községi elöljáró nem jár el megbízhatóan , ez közigazgatási baj, amelyért a pénzügyminiszter nem felelős és ami nem zárja ki magának a szakasznak helyességét és indokoltságát. Különben a kizárólagos jogot a javaslat lényegesen szűkíti a 9-ik szakaszban foglalt három fentartással. Az italok a múltban sem voltak jobbak, mint most. A maximális ár minden községi elöljáróságnál ki fog hirdettetni. Deésy beszéde kiválóan érdekes volt, de a végrehajtásnál bekövetkezhető khaosztól való félelme alaptalan. Azt maga is elismeri, hogy az adó és illetékügyi, általában a pénzügyi rendelkezések elég zavarosak. De konkrét formában meg van ígérve a reform. És amennyire a jelenlegi rendszerben tehető , már ez a javaslat is könnyíti, egyszerűsíti az eljárást. Ezért elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés jobbról.) Horánszky Nándor beszédére reggeli lapunkban visszatérünk. Wekerle Sándor pénzügyminiszter mindenekelőtt az olasz borok dolgában teendő intézkedésekről szól. Azok az olcsó borok, amelyekre Szalay hivatkozott, nem igen fognak a magyar borokkal versenyezhetni. A leszállított olasz borvám aug. 27-én életbe lép. De az olcsó bor nem lehet gátja a magyar bortermelés regenerálásának. Mindenesetre meg kell azonban akadályozni, hogy az olasz borok neve alatt akár mesterséges, akár más borok behozathassanak. E végből meg fog állapíttatni a féktartalom és származási bizonyítvány fog követeltetni. A műbortörvény teljesen elkészült és az őszszel be fog terjesztetni, még pedig oly értelemben, hogy a műborgyártás megtiltassék. (Élénk helyeslés ) A nehézségeket ezideig egyrészt a nézetek eltérése, másrészt az Ausztriára való tekintet képezte. Minthogy a kamarák se látnak veszélyt a műborgyártás megtiltásában, most már a törvény megalkotását mi sem hátráltatja. De azt, hogy a most készülő és addig még készítendő műbőr megadóztassák , azt éppen szakánkézek kívánták. Ezt a kívánságot a jelen javaslat teljesíti. (Zajos helyeslés jobbról.) A mesterséges bor természetszerűleg nyílt helyeken is meg fog adóztatni. Ez irányban a törvény egészen világos. Hogy különbséget tegyünk a mesterséges és a természetes bor adója közt , az lehetetlen. Hisz nem lehet a pénzügyi közeg elbírálására bízni : melyik bor a természetes, melyik a mesterséges. Ez nagy szekatúrával járna a közönségre nézve. (Helyeslés jobbról.) A mesterséges bor mindjárt az előállításnál meg lesz adóztatandó és a kivitt műbőr után adóvisszatérítés adótni nem fog. (Élénk helyeslés jobbról.) Kun Miklós ama kérdésére, hogy az adózásnál az osztályok nem fognak-e összecseréltetni, a törvény világosan felel. Ami a községeknek saját kívánságukra adandó kizárólagos jogot illeti: e tekintetben a kormány a legnagyobb objektivitással fog eljárni és nem tesz a községek közt más megkülönböztetést, mint amire az illető község saját viszonyai utalják. A fogyasztási adók reformjánál a községek jövedelmi participációját szintén megállapítandónak tartja. (Élénk helyeslés.) A kormány azért kénytelen e néhány évre irányuló javaslatot beterjeszteni, mert a fogyasztási adóreform még kellőleg előkészítve nincs. Több irányban tanulmányokra van még szükség, különösen azokban az ágazatokban, amelyekben még megbízható tapasztalásokat nem szerezhettünk. A közvéleményt is a kérdés felé kell terelni, hogy alkotmányos megoldása számára az alap megteremtessék. Köztudottá kell válnia, hogy az adó alól senkinek kibújnia nem szabad. Egyes adónemeknél Ausztriával való megegyezésre van szükség. A tárgyalások folyamatban vannak és remélhetőleg sikerrel is fognak járni. Most még a reform csak el volna sietve, de 3 év talán elég lesz a kérdés megérlelésére. A reform alapja legelsőbben, hogy a szolgáltatás általános legyen. A zárt városok száma lehetőleg kiterjesztessék. A fogyasztási adó osztályok száma emeltessék. A bérletek lehetőleg korlátoztassanak és a közhatósági kezelés fokozott tért nyerjen. A szőnyegen levő javaslat tárgyalását azért sürgette, hogy a közegeknek idejük maradjon a fogyasztás kipuhatolására a községekben, és esetleg a hibák korrigálhatók legyenek. Ha a fogyasztási adóreform egy év múlva meg volna alkotható, elállana ettől a javaslattól. De mert legalább 3 év telik el még, amíg a reform napirendre,kerülhet: ez a javaslat múlhatlanul szükséges. (Élénk helyeslés jobbról.) Ezután az elnök szavazás alá bocsátja a kérdést. A szavazás a javaslatra és Horánszky Nándor határozati javaslatára vonatkozik. A ház többsége általánosságban a törvényjavaslatot fogadja el. A legközelebbi ülés hétfőn 10 órakor lesz. Ülés vége 1/43-kor . KÜLÖNFÉLÉK. — július 2. A hiv. lapból Miniszteri köszöneteit, a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Pogány György nyug. főispánnak azon alkalomból, hogy a dévai állami főreáliskola tanulói javára 150 frtos alapítványt tett, valamint dr. Schopper György rozsnyói róm. kath. püspöknek, ki a rozsnyói róm. kath. főgimnázium segélyalapja javára 100 irtot adományozott, a pozsonyi »haladókörnek« és különösen elnökének, Simonyi Ivánnak, az ingyenes magyar nyelvi tanfolyam létesítéséért, a pozsonyi »Toldy-körnek«, Samarjay Károly és Bacsák Pál kir. tanácsosoknak, Havlicsek Ferencz virágvölgyi plébánosnak, Rimely Károly apátkanonoknak és Dankó József nagyprépostnak, az ezen tanfolyam czéljaira tett pénzadományaikért; végre Taubinger Rudolf, Dér István, Henrici Béla, Kunz Gyula, Greguss Gyula, Hornyánszky Tivadar, Moór Béla és Baltazár János ág. ev. theológiai hallgatóknak, valamint Cseppán Rezső, Riszper Rezső, Feiger Ferencz, Marschall Vilmos és Steiger József róm. kath. néptanítóknak, a tanfolyam buzgó és sikeres vezetéséért, a nagybecskereki hitelbanknak és hitelegyletnek azon alkalomból, hogy az ottani állami polgári iskola szegénysorsú növendékeinek segélyezésére külön-külön 25 frtot adományoztak, elismerő köszönetét nyilvánította. Kinevezések: Németh Béla bajai lakos végzett joghallgatót, a szegedi Ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká, Feisthammel Mihály nagyszentmiklósi kir. adóhivatali díjtalan gyakornokot a nagyszentmiklósi kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű VI oszt. adótisztté nevezték ki. Áthelyezések: Kokanovics Bertalan tényleges és Miser Emil tart. hadnagyot a m. kir horvát-szlavon csendőrséghez helyezték át. Alapszabály-jóváhagyások. A tiszaburai függetlenségi, a galgóczi vágfürdő-egylet, a monori társaskör, a kalocsai kaszinó, a zsitva-gyarmathi önk. tűzoltó-egylet, a tiszaburai önk. tűzoltó-egylet, a dombóvári 48-as polgári olvasókör, a szucsáki magyar olvasó-egylet, a zovori önk. tűzoltó egylet, a kistapolcsányi önk. tűzoltóegylet alapszabályait jóváhagyták. Névmagyarosítások: Kiskorú Mihalits Gyula (Kassa) »Kovács«-ra, Peti András (Sátoralja-Ujhely) »Péti«re, Weisz Sándor (Arad) saját, valamint Anna és Sándor nevű kiskorú gyermekei »Vas«-ra, Bruckner Ignácz (Budapest) saját, valamint Béla, Benő és Aranka nevű kiskorú gyermekei »Balogéra, Jandrischovits József (Boszna-Brod) »Jenei«-re, kiskorú Kohn Hermann (Budapest) »Kerényi«-re, Köhler László (Dobsina) »Szenes«-re, Mitterling Ferencz (Brassó) »Szunyogszegi«-re kért átváltoztatását megengedték. Eugénia ex-császárné Karlsbadban. Ahol jelenleg Erzsébet királyné üdül, oda várják — egy berlini lap értesülése szerint — a francziák volt uralkodónőjét, Eugéniát is. Eugénia ex-császárné régóta beteges és most szintén a karlsbadi forrós