Pesti Napló, 1892. augusztus (43. évfolyam, 213-240. szám)

1892-08-02 / 213. szám

regardok után. A czél, mely mindenekelőtt szem előtt tartandó, az, hogy az a megbíza­tás, mely a bíróságtól ered, tisztességgel, eredménynyel és ahhoz való készültséggel legyen elvégezve, mert ez ép úgy a kérdés­ben forgó jogi tekinteteknek, mint a tör­vénykezésnek és igazságszolgáltatási admi­nisztratív teendők sikerének érdekében áll. Itt nem egyénekről van szó, szereztek legyen azok bármily nagy érdemeket a jog terén, hanem törvénykezési funkc­iók megfelelő el­végzéséről. Lehet, hogy a személyi tekinte­tek ez utóbbi feladattal összeesnek; lehet, hogy esetleg nem konkurrálnak. De az az­után mindenesetre megkövetelendő, hogy a bíróság objektív szempontokból, mint bíró­ság határozzon akkor is, midőn ily gondno­kok kirendelésének feladata lép, intézkedést követelve, fóruma elé. A baj azonban az, hogy e kirendelések gyakorlásának módja és eredménye, nem mondunk egyebet, csak azt, hogy igen sok esetben nemcsak hogy jogosult és megérde­melt kritika alá esik, hanem voltak esetek, midőn valóságos megütközést, sőt az is elő­fordult, hogy megbotránkozást volt alkalmas felkelteni. Az évek előtti praxisra vonatkoz­nak a megjegyzésnek utóbbi szavai. De hogy e tekintetben, ha kisebb mértékben is, volt gyakran ok az alapos megjegyzésre egész a legújabb időkig, az kétségtelen. Távol áll tőlünk, hogy a bíróságot te­gyük ezért s tegyük főleg kizárólag felelős­sé. Azt azonban nem mellőzhetjük hallgatás­sal, hogy aránylag a legtöbb bajt látjuk a bírósági hierarchikus főnökök ama prepon­­derans jogának, mely inkább azuson, mint törvényen alapszik, gyakorlása esetében, hogy ők döntenek az új kirendeléseknél a sze­mélyt illetőleg. És hogy félre ne értessünk, kijelentjük rögtön, hogy egész általánosság­ban és nem a felmerült konkrét esettel kap­csolatban mondjuk ezt. Előttünk elvi szem­pontok lebegnek s ezek a szempontok teszik kívánatossá azt, hogy kivált ily személyi ügyekben lépjen előtérbe a birói kollégium­nak akarata, mely természetszerűleg ke­­vésbbé van kitéve az ajánlásokban nyilat­kozó, sokszor igen tekintélye­s oldalról jelent­kező pressziónak, mint ha ezt a jogot egy ember gyakorolja, a­mi e mellett egyenesen még fel is kelti és egyre bátorítja a kívülről gyakoro­lt protekc­iót. Sajátságos jellemvonása a mi egész bi­rói szervezetünknek, hogy nálunk, minél ala­csonyabb fokán áll a hierarchia lépcsőjének az itélőbiró, annál függetlenebb s ez a füg­getlenség abban az arányban kezd csökken­ni, a melyben a kisebb vagy nagyobb kollé­giumok hierarchikus fejeinek hivatali tekin­télye és befolyása a hierarchia fokozatain emelkedik. Míg viszont a birói kollégium mint ilyen által gyakorolt az a diskreczioná­­rius jogkör is, mely pl. gondnokságok kiosz­tásánál lép előtérbe, sokkal kielégítőbb és megnyugtatóbb módon fungál, mint midőn azt látjuk, hogy ez a funkc­ió az elnöki ve­zetésbe olvad bele. Van az angol per­jogban egy bámulatos instituczió, mely a két bíróból álló ítélőtanácsokat honosí­totta meg az ügyek egyes kategóriáiban. Az elv, mely ennek alapjául szolgál, az, hogy a két bíró a legtöbb esetben az alatt a presz­­szió alatt áll, hogy meg kell egymással egyez­niük, a­mi mindig az eldöntendő kérdés ja­vára üt ki s meghonosította az angol bírói praxisban azt, a­mi több a jognál, mert ez az igazság: az aequitást. És mi meg vagyunk győződve, hogy a magyar elsőfokú társas bí­róságok kebelében a személykérdésnek kol­légium útján való elintézése épp igy biztosí­taná az eredményt, a­mint láttuk, hogy meg­nyugtatóig biztosította is akkor, midőn nem oly régen ez itt a főváros egyik bíróságánál gyakorlatban volt. Abból, a­mit a fentebbi sorokban elmon­dottunk s a­mi nemcsak a budapesti keres­kedelmi és váltótörvényszékre vonatkozik, nem akarjuk levonni a tanulságokat arra nézve, hogy mint nem kell eljárni az ily gondnoki kirendelések eldöntése körül. Még kevésbbé szeretnék, ha valaki azt gondolná, hogy mindazt, a­mit elmondottunk, a felemlí­tett konkrét esetre czélozva mondottuk el. nem. Ez csak alkalmat adott arra, hogy egész általánosságban és objektíve szóljunk a gondnokságok kiosztásának kérdéséről. De az tény, hogy évek óta állandóan hangzik a jogosult panasz ama gyakorlat ellen, melyet tapasztalunk. Talán idején volt e kérdésnek egyik részét szellőztetnünk s reméljük, hogy erre a bajra is meg fogják találni azok, a ki­ket illet, az orvoslást. Megyék és városok. Képviselőválasztások. A tápéi választó­­kerületben Lévay József visszalépése követ­keztében Sima Ferencz 48-as párti jelölt egye­dül áll, hírlik azonban, hogy Kelemen Béla do­rozsmai főszolgabíró, ki épp a napokban jelentette be visszalépését, újra felveszi a harczot. A kor­mánypártnak azonban nincs e kerületben kilátása a győzelemre.­­ A berettyó­ujfalui vá­lasztókerületben egyhangúlag és nagy lel­kesedéssel P­a­p­p­s­zász Károlyt kiáltották ki, kinek támogatására Hentaller Lajos, Sturman György, Noszlopy Gyula és Barabás Béla időznek a kerületben. Pappszász ellenjelöltje Szunyogh Szabolcs szabaded­őpárti. A küzdelem erős, de a függetlenségi párt jelöltjének győzelme csaknem kétségtelen. KÜLÖNFÉLÉK. Augusztus 2-án. A pénzügyminiszter fogad délután 2 órakor. — A horvát-szlavon miniszter fo­gad délelőtt 10 órától délutáni 2 óráig. — Nemzeti m­u­z­e­u­m : régiségtár. Nyitva délelőtt 9-től d. u. 1 óráig, a muzeum többi tárai 50 krajczár belépti dij mellett megtekinthetők. — Szabadságharczunk emlékeinek kiállítása a vigadóban, nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — Svábhegyi fogaskerekű vasút indul félóránkint; az Eötvös-nya­­ralóban czigány-zene. — Margit-szigetre a helyi hajók félóránkint indulnak; a felső vendéglőben czi­­gányzene, az alsóban katonazene. — Technológiai iparmúzeum nyitva délelőtt 9 órától déli 12 óráig, délután 3 órától 8-ig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 80 krajczár. — aug. 1. Személyi hírek. Klementina koburgi herczegnő Koburgból Bécsbe érkezett. — Samassa József egri érsek julius hó 29-én Szmrecsányi Pál szepesi püs­pök látogatására Schavnikra érkezett, hol mint a püspök vendége hosszabb ideig fog tartózkodni. — Dr. Vályi János eperjesi püspök három hétre a Vörösklastromba utazott. — Rimély Károly pápai prelátus, apátkanonok és Pozsony városi plébános tegnapelőtt Inichenből (Tirol) visszaérkezett Po­zsonyba. — Füzy Szaniszló, a magyar és horvátor­szági irgalmasrend tartományfőnöke a múlt héten Szepesváralján időzött. — ő Felsége Gróf Khuen­­burg miniszternek a belső titkos tanácsosi méltó­ságot adományozta. — Bogisich Mihály prépost bu­davári esperes plébános és Romeiser József belvá­rosi esperesplébános Balaton-Füredre utaztak pár heti nyaralásra. — Virchov Rudolf tanárt ma a berlini egyetem rektorává választották. Kossuth születésnapja és a munkások. Kos­suth Lajos 90. születésnapját a budapesti mun­kások is megünnepelni készülnek, még­pedig az agg hazafihoz méltó módon. A születésnap alkal­mából valószínűleg egy nagyobb munk­ás­ kül­­döttség is fog tisztelegni Kossuthnál. Az ünnep­ség módozatait a munkások e hó­t án egy értekez­leten álla­pitják meg, mely este 9 órakor lesz a Baross­ utcza 47.számú házban. Vaszary Kolos herczegprimás a kinek a bala­toni fürdőzés s a lehető visszavonultság nagyon jót tett, szent István hetében tér vissza Buda­pestre s az eddigi megállapodások szerint az első magyar király ünnepén e pontifikál­s vezeti az ün­nepi körmenetet. A h­erczegprimás budavári palo­tájában most Laskay Jeromos kormányzó intéz­kedései szerint, nagyobb átalakítási s tatarozási munkát végeznek s a palotát lehetőleg kicsinosít­ják s átalakítják, mert a herczegprimás az idei tél nagy részét a fővárosban tölti. Az »Otthon« írók és hírlapírók köre ma költöz­ködik át uj helyiségébe a Kerepesi­ ut 9. szám alatt lévő uj háromemeletes ház első emeletére. Az uj helyiség egyike lesz a főváros legszebb kaszinói­nak, mely a berendezés fénye és kényelme mellett igazi barátságos otthona lesz a­­sajtó és irodalom munkásainak. Az új Otthonnak a mellékhelyisége­ken kívül nyolcz terme van. A tágas előszobából jobbra nyílik az Otthon irodája és könyvtára; a bejárattal szemben van a nagyterem, mely olyan tágas és kényelmes, hogy benne hangversenyeket és tánczvigalmakat lehet rendezni. A nagyterem hat ablaka a kerepes­ útra nyilik s az egész terem mentén elvonuló erkély van az utcza felől. A nagyterem lesz az »Otthon« olvasóterme és társal­gója. Ebből balra nyúlik a sarokterem, mely­nek a Kerepesi­ utra és Eszterházy-utczába nyíló ablakai és erkélye van. Ezt a termet szalon­nak fogják berendezni. Ezután következik a bil­iárdterem, mely mellett két tágas kártyaszoba van. Ezek már ma is élénkek voltak, pedig a berende­zés még nem teljes s a költözködés lármája közben nem egy »pagát« esett áldozatul. Az Otthon kiegé­szítő része a két vívóterem, ahol Fodor József tanár fogja a tollforgatásban kifáradt karo­kat edzeni a kard és vivótér forgatásával. E helyi­ségeken túl van az »Otthon« saját konyhája és a hozzátartozó helyiségek, melyek között van a kü­lön telefonszoba is. Szóval az »Otthon» alig másfél évi fennállása után oly helyiséget nyert, melyben méltón fogadhatja nemcsak mindennapi vendégeit, de az esetleg bennünket meglátogató külföldi író­kat is. Tisztelgés. Turkeve város küldöttsége tisz­telgett ma déli 12 órakor Lukács Béla kereske­delmi miniszternél. A küldöttség tagjai voltak: Hajdú Sándor Jász-Nagy-Kun-Szolnok­ megye al­ispánja, mint túrkevei virilis képviselő, Hajdú János, Gajzágó Samus, Mihály István, G.Kiss La­jos, Strassburger Ármin földbirtokosok, dr. Ná­­nássy Endre, Kovács László, Pihat Károly ügyvé­dek, Harsányi Sándor ref. lelkész, Hajdú József fő­szolgabíró. A küldöttséget Kenéz Béla polgár­­mester, vezette, ki hatásos beszédben üdvözölte az új minisztert és átadta a miniszternek a túrkevei képviselőtestület üdvözlő feliratát. A miniszter szívélyes szavakban mondott köszönetet a meg­tiszteltetésért, biztosítva a küldöttséget, hogy Turkeve városának anyagi és erkölcsi érdekeit, mely városhoz régi emlékek és rokonszenv fűzik, a­mennyiben hatásköréhez tartozik, minden alka­lommal szem előtt fogja tartani. Jubiláns feliratok kiállítása. A nemzeti mú­zeumban, mint értesülünk, augusztus 15-én igen értékes kiállítás fog megnyílni. A múzeumi könyv­tár folyosóján s részben helyiségeiben közszemlére lesznek kitéve ama diszkótésű feliratok, melyeket dicsőségesen uralkodó királyunk, I. Ferencz Jó­zsef ő Felsége megkoronázásának legközelebbi huszonöt évi jubileuma alkalmából az ország tör-­­ vényhatóságaitól kapott s melyek némelyike ritka fénynyel és ízléssel van kiállítva úgy, hogy ma­­iparunknak valóban díszére válik. A kiállítandó feliratokat az ő Felsége személye körüli miniszté­rium már Budapestre küldte s megfelelő elhelye­zésük Csontosi János szakavatott vezetése alatt, kire a múzeum igazgatósága a kiállítás rendezését bízta, most van folyamatban. A feliratok száma kilenczvenhét, minthogy azonban Buda­pest fővárosa még nem érkezett le, de leküldése iránt megtörtént a felterjesztés, összesen 98 ily felirat lesz közszemlére kitéve. A kiállítás a mi­niszterelnökség megbízásából, mely a költségekre 300 fotot utalványozott, rendeztetik, még­pedig Szent­ István napja alkalmából s aug. 15-től aug. 25-ig lesz nyitva. Ez alkalomból a könyvtár emlí­tett helyiségei megfelelően fel lesznek díszítve s közszemlére lesznek kitéve az országos képtár mindazon képei és metszetei is, melyek az 1867-ki, valamint a régibb királyi koronázásokra vonat­koznak. A kiállított tárgyakról rövid, de szakszerű katalógus készül. Díszpolgárok. Turkevéről táviratozzák ne­künk, hogy a város Gajzágó Salamont az álla­mi főszámvevőszék elnökét a város érdekében ki­fejtett kiváló érdemeiért egyhangúlag díszpolgárá­vá választotta. A Szatmárnémeti város mai köz­gyűlésén Kovák Antal nagyprépost indítványára Boros Bálintot,­­­ a várost 18 éven át képviselte az országgyűlésen egyhangúlag díszpolgárrá vá­lasztotta a közügyek terén sze­rzett érdemei elis­meréséül. Nemesszivű­ alapítvány. Kán Béla budapesti ügyvéd nemrég elhunyt bátyja Kán Géza emlé­kére, 1000 frtos alapítványt tett a szünidei gyer­mektelepegylet javára. Zendülő oláhok. Aradról sürgönyzi levelezőnk hogy vasárnap az Aradhoz közel fekvő Mikalaka" községben véres zendülés volt. A községben már régóta villongást és torzsalkodást szült az öreg és a fiatal pap közötti rész viszony és versengés, melyet a szószékre is átvitték. Az öregebbik pap sógora tanító Mikalakán s ez tanítványaival több­ször inzultáltatta a fiatal papot. Néhány hét előtt a püspök parancsára a két pap szinteg kibékült, a népet azonban a papok torzsalkodása annyira fel­izgatta, hogy vasárnapon kint a piaczra gyűlve nagy zajjal fogta egyik-másik papnak a pártját. Sokan Ciprát, az öregebbik papot vádolták, hogy az egyházi alapot elkezelte és 1881 óta a nép több­szöri követelése daczára pénztárvizsgálat nem volt. Ekkor érkezett a községbe Pap ügyvéd, ki Bécs­ben járt az oláh küldöttéggel és a nép nevében pénztárvizsgálatot kért Goldis püspökhelyettestöl, ki vasárnap megjelent Mikalakán s a templomban tudatta a néppel, hogy a szentszék rendben találta a számadásokat. Egy az öreg pap által leitatott oláh erre fenyegette az ügyvédet, mire a nép az oláht véresre verte, míg Cipra elmenekült. A nép a templomot bezárta. A községi jegyző Aradról csend­őröket hozatott. A kolomposok közül többeket el­fogtak. Ma délelőtt küldöttség járt Metianu püs­pöknél, kinek a templom kulcsait átadták, miután megígérte, hogy pénztárvizsgálatot rendel el. Az öreg papot máshová helyezi át. Most éjjel 11 csend­őr őrködik a még mindig izgatott faluban. Nagy tűz pusztított tegnap Heimban, Wedels mellett. 12 ház, közte egy iskola esett a lángok martalékává. Több személy súlyosan megsebesült. A tűz oltására nem volt elegendő víz. Azt hiszik, hogy a tüzet gyújtogatás okozta. Az altonai állam­ügyész megindította a vizsgálatot. Gimnázium Gyulán. G­ö­n­d­ö­c­s Benedek apát­plébános jelenleg azon fáradozik, hogy Gyulán, Békésvármegye székhelyén gimnáziumot létesít­sen. Ez idő szerint Gyulán csak gimnáziális irányú polgári iskola létezik. Az eszmének megnyerték gr. Wenckheim Frigyesnét, Wenckheim Krisztina grófnőt is, ki nemrégiben 50,000 frtnyi alapít­ványt tett egy Gyulán létesítendő Jézus-társa­sági gimnáziumra. Július 27-én Gyula városának nagyobb küldöttsége tisztelgett a nagylelkű gróf­­nénál, ki előtt a küldöttség vezére, Novák Kamil törvényszéki elnök lelkes szavakban fejezte ki Gyula városa köszönetét ez alapítványért. A grófnő válaszában kifejezést adott annak, hogy Gyula városa küldötteit szívesen látja, már csak azért is, hogy a városnak a gimnáziummal szem­ben felmerülő óhajáról tudomást vegyen, és hogy az eszme mielőbbi megvalósításának feltételei megbeszéltessenek. Élénk örömét nyilvánította a fölött, hogy a rom. kath. intézet létesítése, valláskülönbség nélkül megnyugvást kelt a vá­ros lakosságában, mely körülmény a gimná­zium felállítását bizonyára nagyon meg fogja könnyíteni. A maga részéről, tekintettel ama körülményre, hogy Békés vármegyében egyetlen kath. gimnázium sincsen, a kath. hitfeleke­­zeti jelleghez minden körülmé­­nyek között ragaszkodik. A­mi az ala­pítvány levélben jelzett ama óhaját illeti, hogy a tanítás lehetőleg Jézus-társasági atyákra bizassék, eme óhajra ama tapasztalata vezette, hogy ez a rend kitűnően tanít és őszintén megvallja, sajná­lattal kellene eme óhaját elejteni, de nem fog el­zárkózni ama gondolattól sem, hogy a küldöttségi tagok és különösen Göndöcs Benedek apát által javaslatba hozott és a grófnő által is nagyrabecsült szent Benedek-rendnél tétessenek esetleg lépések az iránt, hogy a gimnázium vezetését elvállalja. Ezek azonban olyan részletek, melyek mint a grófnő s férje gr. Wenckheim Frigyes, ki szin­tén kitüntető szívélyességgel fogadta a küldöttsé­get — kifejezték, előzetesen a nagyváradi püspök­kel is megbeszélendők s bővebben megfontolandók lesznek. A küldöttségi tagokat kellemesen lepte meg, hogy gróf Wenckheim Frigyes rendkívül érdeklődik aziránt, hogy — mint mondá — a »Wenckheim család ősi fészkében« a gimnázium okvetlen és lehetőleg mielőbb létesüljön. Műkedvelők. A Budakeszin nyaraló fiatalság jótékonyczélű táncrvrgalommal egybekötve sike­rült műkedvelői estélyt rendezett múlt hó 30-án az ottani Finn-féle vendéglő nagytermében. A hangverseny egyes pontjait Berkovits Lajos hegedűjátéka, Csonka Aranka és Grünwald Ilona kisasszonyok igen ügyes zongorajátéka ké­pezték. Két Rózsa kisasszony negyedéves szini­­növendék Hangay Oktávnak »A mérges lány« czímű monológját szavalta a közönség zajos tapsai közt. Végül Ábrányi Emilnek hatásos vígjátéka az egyfelvonásos »Végrehajtó« ke­rült színre. G­á­b­­­e­r Lujza kisasszony (Özvegy Majomé) és Gerő Irén kisasszony (Birike) pompásan alakították szerepeiket. W­e­i­s­z Béla (Csaby Gáspár) és Engel Izsó (Koppants) urak derültséget keltettek mókáikkal, Weiner I­s­t­v­á­n ur kifogástalanul adta a szerelmes böl­csészt, és Meer Sándor úr oly korrektül ját­szotta dr. Fehérvári Nándor ügyvéd szerepét, hogy bármely gyakorlott színésznek becsületére válnék, Fleischmann Irén k. a. (Náni) pedig tűzről­­pattant csinos szakácsnő volt. A megérdemelt taps­ból bőven kijutott minden egyes szereplőnek. A rendezőség a fellépő hölgyeket pompás csokrokkal lepte meg. Az estély szép sikere Gerő tanár úr érdeme, ki az egészet rendezte. Az előadás után kezdetét vette a táncz, melynek csak a haj­nali órák vetettek véget. A négyeseket ötven pár tánczolta. Lelkészválasztások. A verebi ref. egyház lel­készévé a Kápolnás-Nyékre megválasztott U­r­­h­á­z­y Sándor helyére Szekér Isván ráczkevei h. lelkészt választották meg.­­ A pesti ref. egyház­megye esperesévé Siposs Pál volt fót­i lelkész és esperes helyére S­z­á­n­t­h­ó János h. esperest, kosdi lelkészt választották meg egyhangúlag. A honvédség köréből. Ő Felsége elrendelte, hogy Kovács János 3. honv. gy.-ezredbeli, a honvédelmi minisztérium XVIII. ügyosztályába tartósan vezényelt százados kezelőtisztnek, nyugállományba helyezése al­kalmából, hosszú és kötelességh­ű szolgálatainak elisme­réséül a legfelsőbb megelégedés tudtul adassék. Áthe­lyeztettek: Gerenday József főhadnagy a 17. honv. gy.-ezredtől a 3. honv. gy.-ezredhez és Zaleszky J­enő tartalékos főhadnagy az 1. honvédhuszár-ezredtől a 6. honvéd-huszárezredhez. M­á­­­i­k Károly várakozási ille­tékkel szabadságolt 4. honv. gy.-ezredbeli II. oszt. szá­zadost pedig nyugállományba helyezték. Az oláh izgatások áldozata. Aradról sürgönyzik lapunknak, hogy Tescula Lázár oláh t­anítóké­­pezdei tanár, ki a »Tribuná«-hoz küldött hírhedt üdvözlő táviratot szintén aláírta, megőrült. Tes­cula azelőtt egyszerű, csendes ember volt, de az aradi tüntetések óta üldözési mániában szenvedett, mely végre kitört rajta. A szerencsétlen berohant Metianu püspökhöz és rémülten újságolta, hogy a tüntetők le akarják rombolni a rezidencziát. Az­tán revolvert rántott elő és lövöldözni kezdett, mert — úgymond — ő a püspököt meg fogja vé­delmezni. Az összefutott cselédségnek végre sike­rült az örjöngőt lefogni és megkötözve a lipótme­­zei tébolydába szállították. Metianu püspök a sze­rencsétlen ember lövöldözésétől annyira megijedt, hogy beteg lett bele. A magyarországi tanítók országos bizottsága e hó 2-án, kedden délután 4 órakor az érsek-utczai elemi iskola tanácskozó termében igazgató-ta­nácsi ülést tart, melynek tárgya a Szegeden tar­tandó nagygyűlés előkészítése lesz. Uj egyházi karnagy: A kir. udvari várkápolnai kar­nagyi állásra, mely Kneifel Ferencznek Szé­­kesfejérvárra székesegyházi karigazgatóvá való megválasztásával jött üresedésbe, Wéninger Károly apátplébános Kneifel István zenetanárt nevezte ki. Időjelző állomások Köztudomású dolog, hogy a földmivelésügyi minisztérium által létesített s az idő prognózisnak országos terjesztésére irányuló időjelzési rendszer a mai napon életbe lép.­­ A meteorológiai intézet tehát augusztus 1 én az egész országra általánosságban érvényes prognosist fog távirati úton közzétenni, mely egyelőre 130 táv­­irdaállomáson alkalmas helyen és czélszerű beren­­delt táblákon közszemlére lesz kitéve. Az állomá­sok megválasztásánál főleg a mezőgazdasági szem­pont volt irányadó, de tervben van, hogy ezen ál­lomások száma folyton szaporíttatik és idővel a posta- és telefonintézmény is eszköze legyen a prognosis nagyobb mérvű elterjesztésének. A­meny­nyire hazánk egyes vidékeinek egymástól eltérő ég­hajlati viszonyai ezt szükségessé teszik, a prognó­zisnak egyes kitételei el lesznek látva az országtáj megnevezésével, melyre vonatkoznak, pl. több­nyire száraz, keleten esős stb. A prognózis rend­szerint a következő 24 órára érvényes, a 24 órán túl valószínű időjárás »később« szóval fog jelez­­tetni; azon esetben, ha hosszabb időtartamra ad­ható ki prognózis, az külön jelezve lesz.­­ Te­kintve, hogy a meteorológiai intézet által kiadott rendes bulletinben foglalt prognózisok eddig is a legszigorúbb egybevetés mellett is legalább 85°/0 valószínűséggel bírnak, bizton remélhető, hogy na­gyobb szakmunkásság mellett — melyhez eddig az intézetnek sem ideje, sem alkalma nem volt, a­mennyiben az intézet munkássága eddigi szerve­zeténél fogva erre ki nem terjedhetett — az idő prognózis szolgálat folytonos fejlesztés és javí­tás által eme hivatásának mindinkább meg fog fe­lelhetni, melynek jelentőségét hazánkra nézve en­nek agrikultur jellegénél fogva, elvitatni nem lehet. Sajtóhiba csúszott be esti lapunk ama közlemé­nyébe, mely a Lukács kereskedelmi miniszternél történt tisztelgésről ad számot. Mindjárt az első sorban ugyanis Lukács Gyula helyett Lukács »Béla« olvasandó. E hiba különben még idejében feltűnt s csakis néhány példány jelent meg a tévedés kiigazítása nélkül. Augusztus elsején, Csiky Gergely »Mukányi«-jával én is el­mondhatom, hogy »felderült ma végre a dicső nap,« a­melyen a legszebb polgári kötelességemet kellett teljesítenem. Hogy pedig a t. olvasót egy pillanatig sem hagyjam a kínos kíváncsiságban, elmondom tehát, hogy ez a legszebb polgári köte­lesség az volt, hogy ma kellett fizetnem házbért. Még­pedig három hónapra előre. Ennek a pontos­ságnak fő oka az alkotmányos érzületem, ezért fize­tek én házbért már a hónapnak legelső napján, mert ha nem lennék ilyen erősen alkotmányos ér­zületű hazafi és állampolgár, akkor egyszerűen kitennék a szűrömet, illetőleg be sem tenném a szűrömet az új lakásba. Mert meg kell ám jegyez­nem, t. olvasóim, hogy nekem ezúttal nem csupán fizetni, de egyszersmint költözködni is polgári kötelességem volt. Pedig milyen nehezen kaptam ezt a mostani elhagyott lakásomat is. Négy teljes hétig mász­káltam utána. Nem volt olyan fehér c­édula a város kapuin, a­mit én hévvel és kíváncsisággal el ne olvastam volna. Vajha a nagyérdemű közön­ség is annyira szóról-szóra elolvasná eme soraimat, a miként én bemagoltam a kapuk fehér czédulái­­nak nem éppen mulatságos­­és még kevésbbé válto­zatos tartalmát. Behunyt szemmel el tudtam mondani az egész házmesteri stílust. Csak ránéztem messziről a­­ kapura és máris tudtam, hogy abban a házban 2 utczai, 2 udvari, 1 elő- 1 cselédszoba, konyhai fürdőszoba stb. kiadó. Ez a »stb.« tudniillik a mi műveltségben és ildomban jártasabb házmeste­reink gyöngéd tapintatának írásbeli bizonyít­ványa. Négy hétig olvasgattam én ezeket a klasszi­kusokat. de sok bosszúságom is volt! Hány esetben fogadott az »intra dominium« lakó olyan nyájas ábrázattal, mint a­hogy az adóvégrehajtót szokás fogadni a liczitáczió napján ? Hány öreg asszonyt találtam ágyban fekve, sőt — uram bocsás — még a mosdó mellett is. Aztán hány Kekheit, Imper­tinent, Laubers epitheton repült el füleim mellett, a­mikor a házmester, mint személyem körüli mi­niszter kíséretében behatoltam egy-egy Zacher­­lint soha sem látott szentélybe. Aztán hányszor megtörtént az is, hogy szegény feleségemmel együtt a legnagyobb sárban és esőben kellett ro­hannom egy-egy fehér c­édula után, a­melyről olvasás után kisült, hogy két ló számára istállót hirdet. No már ennek még az árát se kérdez­tem meg. Végre-valahára találtam egy lakást, a­mely­nek az ára megfelelt. Azt hittem, hogy békésen fogok itt lakni a Ráth Károly úr terminusáig , az emberi életkor legvégső határáig. Keservesen csa­lódtam. Először is az új házmesterem úgy gorom­­báskodott velem, mint egy­­­ házmester. És miután ő abban a véleményben volt, hogy az ő gorombáskodása még magában véve nem elég és hogy annál nyomatékosabb legyen a fellépése, el­hozta magával a vic­éjét is, a­ki részint mint za­josan helyeslő és mint közbeszóló szekundált a fő házmester úrnak, de még ezenkívül a berekedése után át is vette tőle a szót és tovább vi­­zette a fonalat. Ilyenkor természetesen az én sza­kácsnőm sem volt rest s helytállt én értem is. Ő volt házi tűzhelyemnek az egyedüli jelensége, a­ki a két házmesterrel a polémiát ad infinitum ki tudta állani és mindenkor megmérkőzött velük az irodalmi stylus teljes ignorálása kíséretében. Ez azonban még a kisebbik baj. A nagyob­bik baj az volt, hogy a szomszéd kisasszonyok eb­ben a kolerás világban zongora-baczillusaikkal fer­­tőztették meg a füleim dobhártyáit. Wagner Richardtól kezdve egész a tiszteletreméltó Thekla Badarzevszkáig, a Niebelungentől kezdve a Szűz imájáig végig kellett szenvednem az egész zenei irodalmat. Hányszor vágtam a földhöz mérgemben a házi sapkámat, a­mikor az ablakom alatt az a sok apró kölyök járta a csárdást a szomszéd kisasz­­szony Czerny-etüdjei mellett. Nem, uraim! nem maradhattam ott tovább! Inkább kiállom még egyszer a költözködés pokoli élvezeteit, mint a házmesteren és a Bach Czerny oktáv-etüdök gorombáskodásait. Nem bánom, reg­geltől estig és estétől reggelig jöjjenek ifjú, kö­zépkorú és öreg börzeüzérek, hirdessék a Shul­­vereint, hirdessék a mi sovinisztikus hajlamaink­nak hízelgő módon azt, hogy a legszentebb politi­kai meggyőződésen kívül még mi van eladó ? El­tűröm, elviselem férfias elszántsággal mind, csak ahhoz nincs bátorságom, hogy békés külpolitikánk daczára házmesteri hadüzenetek és billentyű-roha­mok tegyék az életemet pocsékká. Békés, nyugodt temperamentumú állampol­gár voltam egész életemen át. Csupán ma van­nak — miként minden fertálykor­i szoczialisz­­tikus velleitásaim. Ilyenkor mindig szidom a tö­két, hogy mi az ördögnek mászkál mindig másutt. Minthogy azonban velem együtt még sok ezer polgártársam költözködik, fogadjanak el tő­lem költözködő bajtársaim a saját érdekükben egy jó tanácsot. Nem bánják meg. A­mikor a házmester jő a könyvvel a házbérért, (ámbár remélem, hogy ez ritka esetben marad el a második napra) »téve­désből« vagy 2­3 írttal több csuszszék a ház­mester úr markába. Akkor nem lesz lárma, nem lesz veszekedés. De aki azt is el akarja érni, hogy a szom­széd kisasszonyok ne nyitott ablakoknál billen­tyűzzenek, az szólítsa a házmestert »inspektor« urnak. Ez az erkölcsi kitüntetés — párosítva a borravalóval és a gyakori éj­jeli kimaradással — okvetlenül czélra vezet. A. L. Helyi hírek. Nyári mulatság. A budapest-h­egyvidéki turista-egy­let a fogaskerekű vasút alkalmazottai betegsegélyző pénztára javára e hó 13-án az Eötvös-nyaralóban zárt­körű tánczvrgalmat rendez. Az estélyen a 32-ik gyalog­ezred zenekara játszik Dubez József karmester vezetése alatt, a­kit ez alkalommal a turista-egylet díszes kar­mesteri pálczával lep­ meg Próbakutak az uj népligetben. A napokban próbafúrásokat fognak tenni az uj népliget terü­letén, megtudandó, várjon az ekként nyert vízzel el lehetne-e látni ennek környékét s esetleg a tiszt­viselő telep lakásait. Uj betegszálli­tó kocsik. Aliig van ember a fővárosban, aki nem ismerné a Rókus-kórh­áz szürkére másolt, rozoga bárkaszerű betegszállító kocsijait. Ezeket az otromba régi kocsikat most kivonták a használatból, mert a kórház igazga­tósága négy szép hintót szerzett be, melyeket ma adtak át rendeltetésüknek. A hintók közül kettő vörös kereszttel, kettő pedig fehérrel van ellátva a szerint, a­­mint azok a fertőző vagy nem ragadós betegségben szenvedőket szállítják, olda­lukon pedig a következő felirás látható: »Budapest fő- és székvárosi közkórházak«. A kocsik igen czélszerűen vannak berendezve, a­mennyiben minden egyes beteg után teljesen dezinfic­iálha­­tók. A kocsisok egyenruhát, hozzá magas vas­kalapot kaptak, melyen a főváros szineit viselő szalag van. A lovakról is leszedték az ócska szer­számot, s újakat raktak rájuk. A „IV. kerületi társaskör“ visegrádi kirándulására mától kezdve a kör helyiségében (Lipót­ utcza 21. szám, I. emelet) is lehet kapni jegyet. A rendezőség azért ez után is felkéri a kör tagjait és általában mindazokat a polgártársakat, a­kik a kirándulásban résztvenni kíván­nak, hogy jegyekért a kör helyiségébe fordulni szíves­kedjenek és pedig délelőtt 9—12 és 3—5 óráig. Egyletek és társulatok. A magyar turista-egylet budapesti osztálya múlt hó 30—31-én sikerült kirándulást rendezett a Mátra kellő közepébe. A turista-egylet mátrai osztálya a gömöri hegységnek ezt a részét az »ország közepének« keresztelte el. Az 1112 m. magas csúcs méltán megérdemli ezt a nevet, mert a rajta emelkedő 50 m. magas toronyról re­mek kilátás nyilik mindenfelé. A távolban a ka­nyargó Tisza fényes habjai csillannak meg, mint apró ezüst lemezkék. A­ budapesti kirándulókat a Mátra-osztály küldöttsége fogadta Parádon. In­nen, a kedélyesen eltöltött Anna-bál után a társa­ság neki indult a zeg-zugos Mátra hatalmas töm­kelegének és a szépen gondozott turista-után, szebbnél-szebb erdő­részletek között a S­a­s­k­ő béretre hágott fel. A vidék megtekintése után to­vább indultunk, árnyas erdők között az ország közepére, Kékestető­re, kirándulásunk vég­pontjára, hol a mátra-osztály pompás villásreggeli­vel szolgált. Az elköltött reggeli után leereszked­

Next