Pesti Napló, 1892. október (43. évfolyam, 241-271. szám)
1892-09-11 / 251. szám
Melléklet a »Pesti Napló« szeptember 11-ei (251.) száméhoz. TANÜGY. Közoktatásügyi szemle. Szeptember elején a közoktatás terén a legfőbb kérdés a pályaválasztás. Ez foglalkoztatja hetek, talán hónapok óta a tanuló ifjúságot és még jobban a szülőket. Milyen iskolába, milyen pályára adják fiaikat, olyan kérdés, amelynek helyes megoldásától gyakran az egész élet boldogsága függ. Középiskolában a választás jelenleg nem oly nagy fontosságú, mint még néhány év előtt volt. Ma a reáliskola latin nyelvvel, a gimnázium görög nyelv nélkül egyenlő képesítést nyújt. Ami előnyt még a gimnázium a görög nyelvvel nyújt a reáliskola felett, az valóban nem mondható jelentékenynek,hiszen mindössze a bölcsészeti kar egy részére és a theologiára terjed ki, de ez utóbbira is inkább csak név szerint. Minda mellett még sem mondhatjuk nemzeti kultúránkra nézve teljesen közönyösnek, hogy ifjúságunk reálba vagy gimnáziumba megy-e. Nem mondhatjuk két okból. Először azért, mert gimnáziumaink jó része túlságosan látogatott, reáliskoláink pedig ellenkezőleg néptelenek, néhol annyira, hogy létjoguk is kérdéses. A néptelen iskola pedig drága, súlyos teherként nehezedik a fentartóra, legtöbbször az államra. Egy egyszerű példán bemutathatjuk ez állítás igazságát. Ha egy teljes középiskolának 100 tanulója van, akkor minden gyerek tanulása egy év alatt körülbelül 250 írtba kerül az államnak (vidéki iskoláról van szó), a legjobb úgy, mint a legrosszabb, akinél a tanulás szó lupus a non lucendo, míg ellenben 400 tanulónál már csak körülbelül 60 frt jut egy tanulóra. A néptelen reáliskolák tehát igen drágák, a tanuló ifjúság pedig ahelyett, hogy ezeket keresné fel, gimnáziumokba tódul, kényszerítve így a hatóságokat, legtöbbször megint az államot, új iskolák felállítására, holott helyes megoszlással a meglévők is elégségesek volnának. Tény, hogy középiskoláink absolut száma elegendő volna az országnak. Ez az egyik ok, amiért azt szeretnénk, ha ifjúságunk kevésbbé tódulna a gimnáziumba. A másik ok az, hogy gimnáziumi ifjúságunk sokkal kisebb számmal lép technikai pályára, mint a reáliskolai, holott nagyobb szükség volna rájuk amott, mint az úgynevezett tudományos egyetemi pályákon. De a középiskolák mellett vannak még más iskolák is, amelyeknek nagyobb látogatottságot óhajtunk. Ilyenek a polgári és a különböző szakiskolák, (kereskedelmi, gazdasági, ipari stb.) Az okok annyiszor el voltak már mondva, hogy valóban szükségtelennek tartjuk ismételni. Csak egy körülményt akarunk fölemlítni: úgy tetszik nekünk, hogy a nagy magyar Alföld túlságos hiányt lát földmivelési, gazdasági szakiskolákban, tehát épen abban, amit a földrajzi helyzet, a nép foglalkozása leginkább szükségesnek tüntet fel. Uralkodó bajnak mondhatjuk a földmivelő meg gazdálkodó osztály nevelésében azt, hogy elvégeznek több vagy kevesebb gimnaosztályt, néha meg jogászkodnak is egypár évig, hogy aztán mégis csak visszatérjenek az ősi foglalkozáshoz, a gazdálkodáshoz. Nyilvánvaló, hogy ezek egész tanulói pályájuk alatt alig szereznek valami gyakorlati ismeretet jövő pályájukra, hiszen folyton másra készülnek elő. Lehetetlen, hogy a mezőgazdaság ennek kárát ne vallja. Nagyon kívánatos, hogy a Tisza-Duna közt legalább egy nagyobb gazdasági intézet, talán akadémia állíttassák fel, meg a szükség szerint egy vagy több alsóbb fokú földmívesiskola. Alkalmas városokban nincs hiány. Czegléd, Nagy-Kőrös, Félegyháza, Kecskemét, Szeged, Szabadka stb. mind alkalmas helyek ily célra. A pályaválasztás legnagyobb fontossággal kétségkívül a középiskola elvégzése után lép fel. Alsóbb iskolákban az eltévesztést még könnyebb pótolni, mint a főiskolában. Éppen azért nem lesz fölösleges tán pár szót mondani az egyetemi pályák jelen állásáról. A papi pályát mellőzhetjük, itt hiány nincs és minthogy többnyire zárt testületet képez, csak az intézőktől függ, hogy fölösleg se legyen. A technikai pálya gazdasági kifejlődésünk mellett mind több erőt kíván, épp azért ma igen kívánatos pálya, fölösleg sincs munkásokban, gyorsan kaphatnak alkalmazást. Körülbelül ez mondható az orvosi pályáról is. Orvosokban inkább hiány van, mint túltermelés, de nem annyira abszolúte, mint inkább az által, hogy a fővárosban óriási szám torlódik össze, míg ellenben az országnak számos elhagyatott, szegény vidéke nem tud orvoshoz jutni. E bajon egyesek, sőt hatóságok sem segíthetnek, a baj orvoslását a kormánytól kell várni. Mindamellett is az orvosi pálya az ajánlhatók közé tartozik. Hogy a jogi pálya mennyire túl van tömve, százszor elmondott dolog. Próbáltak a bajon már többfélekép segíteni, pl. a doktorátus kötelezővé tételével — eredmény nélkül. Jogászaink száma óriási és a mellett fennáll az a szörnyű visszásság, hogy jogtudósaink nincsenek. Nincsenek alatt azt értjük, hogy nincsenek elegendő számmal. Nem is szólva a jogakadémiákról, amelyeknek joguk sincs ahhoz, hogy jogtudósokat kívánjanak albírói vagy középiskolai tanári fizetésért, a kolozsvári egyetemen is megtörténik, hogy egy-egy pályázat alkalmával a 3—4 pályázó közt egy igazi szakember sincs. Sőt nézze meg akárki a budapesti egyetem jogi karát, vagy kérdezzen meg jogászokat, hogy be van-e ott töltve minden tanszék méltó szakemberrel ? Lehetetlen, hogy igen legyen a felelet. Valóban kívánnunk kell, hogy kevesebb legyen a jogász és több a jogtudós. Szóljunk végre a tanári pályáról. Itt ez idő szerint nagy a hiány és úgy látszik, még folytonosan emelkedik. Az állam még kevésbbé érzi, mert átveszi a felekezeti tanárokat, meg a polgári iskoláktól a kvalifikáltakat, de még így is kénytelen helyettes tanárokat oklevél nélkül alkalmazni. Annál inkább érzik aztán a felekezetek, akik egyremásra hirdetnek pályázatot eredmény nélkül. Elmúltak azok a szép idők, amikor 600 forintért válogathattak okleveles tanárokban. Nem habozunk kimondani, hogy örülünk, hogy ide fejlődött a dolog. Nem is mondható, hogy véletlenül jutottunk ide, megvan az okozati összefüggés a tanári pálya lényege, meg a tanárhiány között. Ez a tanárhiány aztán segít majd megoldani némely kérdéseket. Majd kényszerít bennünket jobban megbecsülni e pálya munkásait, talán majd elvezet oda is, hogy ne tekintsük mindig utolsónak a tudományos pályák között, hogy ne kárhoztassuk a tanárt élte fogytáig albíró rangjára, hogy ne zárjunk el minden lehető előmenetelt előle. Reméljük, hogy e kérdések megoldásában segítni fog a tanárhiány, azért őszintén kívánjuk, hogy még pár évig eltartson, kellőképen megpuhítni mindazon hatóságokat, akik iskolát tartanak fenn. Ezért nem buzdítunk senkit, hogy ő pályára lépjen. Még korán volna. Ezekben elmondottuk, amit a pályaválasztásról mondani akartunk. Szemlénkben még néhány aktuális tárgyról akarunk megemlékezni. A nyári szünidőben erősebb vita tárgya volt a német nyelv tanítása a zsidó népiskolákban, amit lapunk hozott először a napi sajtóban szőnyegre. Most, mintegy folytatásául ennek, jelentik, hogy a főváros tanítói között is indul meg mozgalom arra nézve, hogy az itteni elemi iskolákból a német nyelv kihagyassék. Úgy hiszszük, hogy e kívánság mellett nem éppen nehéz érveket találni. Először is határozottan korai, hogy már az elemi iskolában megkezdjenek egy idegen nyelvet, amikor még saját anyanyelvükben sem erősödtek meg, sőt amikor jó résznek a magyar nem is anyanyelve, tehát annál nagyobb nehézséget okoz. Másodszor a ráfordított idő sem áll arányban az eredménynyel. Olyan zsenge korban csak gyakorlatilag, gouvernante-módra lehet hasznosan tanulni idegen nyelvet. A középiskolának sincs rá szüksége, hogy valami csekély ismeretet szerezzenek az elemi iskolában, amit akkorra szépen el is felejtenek, amikor a gimn. m. osztályában ismét elkezdik. Végre az sem hagyható szó nélkül, hogy a főváros magyarosítása, amire még folyton olyan nagy szükség van, éppen nem indokolja a német nyelv korai tanítását. Egy új eszméről akarunk még megemlékezni. Új nálunk, de nem új nyugaton. Értjük az ifjúsági játékokat. A napokban meg fog jelenni a tanáregylet közgyűlésén tartott előadás, addig is felhívjuk a közönség figyelmét a tárgyra. Igazi sikert csak ekkor érünk el, ha maga a közönség úgy fogja tekinteni a játékokat, mint az iskola kiegészítő alkatrészét. Mert a mozgalomban, amelyet e tárgyban meg fog indítni a tanáregylet, a közönség, a társadalom hozzájárulására számít legfőképen. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Visnegradszky és utóda, Oroszország legnagyobb finanszierja vált meg Visnegradszkyban állásától, melyben egymaga többet tett hazája pénzügygazdasága rendezésére és modern irányban fejlesztésére, mint bárki azok közül, kik a sehol sem rózsás, de Oroszországban a szokottnál is tövisesebb pénzügyminiszteri bársonyszéken megelőzték. Öt évi kormányzata összeesik a legsúlyosabb gazdasági válságokkal, melyek e nagyszári birodalom belviszonyait aláásással fenyegették, s e nehéz körülmények között Visnegradszkyról szólva nem lehet nagyobb dicséretet mondani,mint hogy bebizonyította, hogy nem egy halvány theoretikus állt benne az orosz financziák élén, hanem az élő gyakorlat embere, ki szerencsés kézzel dolgozott Oroszország megrongált hitele helyreállításán. Oroszországnak a krími háború papírpénze kényszer-árfolyamát hagyta gyászos örökül, amihez még 1857-ben régi hitelintézetei felszámolása is járult, öregbítve pénzügyi bajait. Elég népszerűtlenül, az orosz politika még vasutai kiépítését is idegen tőkepénzesekre bízta. Pedig ez időben a nagy és életbevágó reformok egész sora várt megoldásra. Egyedül az állami ellenőrzés reformja egy millió rubelnél többet igényelt évenként. Mikor Reutern gróf kezébe vette a pénzügyek vezetését, hamar meg kellett győződnie arról, hogy mesterkélt kombinácziók aligha segíthetik ki Oroszország államháztartását zavarából. Ezért minden gondját az ország produktív erejének fokozására fordította. Utódjai, Greig, Abaza és Bunge sok erélylyel és jóakarattal buzgólkodtak az államháztartás egyensúlya helyreállításán, de végeredményben csak arról tudták meggyőzni a közönséget, hogy: »Plus y a change, plus c’est la même chose.« S mikor Bunge távozása 1887. jan. 1. bevégzett ténynyé vált az orosz pénzügyminisztériumból, ekkor már Visnegradszky Iván Alexevicset álló egy év óta emlegették e nagy megpróbáltatásokkal járó tárczára jelölt gyanánt. Azzal mindenki tisztában volt, hogy Visnegradszky neve tökéletes rendszerváltozást jelent. Bár ő is, mint elődje, a tudomány és munka embere volt. És épp úgy, mint az, összeköttetések és protekció nélkül egyedül képességei által tudta magát felküzdeni díszes állására, a két egyéniség közt mégis lényeges eltérések voltak, melyek politikájuk eltérő irányában is kifejezésre leltek. Ha Visnogradszky kormányzatának első éve nem mindenben mutatott is feltétlen javulást az előző évek pénzügyi bonyodalmaival szemben, de egy kedvező gazdasági év folytán mindjárt 100 millió rubellel tudta fokozni Oroszország kivitelét, ami alkalmas volt arra, hogy megszilárdítsa iránta a bizalmat. Ekkor a vasúti bevételek is jelentékenyen emelkedtek, az új minisztériumnak sikerült az 1887. évi számadásokat 312 millió rubel deficzittel zárni le, ami kétségkívül reménynyel biztató fordulatot képezett Oroszország pénzügyei vezetésében, s a jövő évi budgetet teljesen deficzit nélkül irányozni elő. Igaz, hogy ez az eredmény az adózó osztályok nem csekély megterhelésével járt kezdetben. A kincstár bevételeinek fokozására Visnegradszky is kénytelen volt részben új adók kivetéséhez, részben a meglevők emeléséhez folyamodni, így a földadót Visnegradszky jelentékenyebben emelte, a szeszadót fokaként egy negyed képekkel emelte fel, hasonlóan 50—100°/0-kal a bélyegadót, 1888. jan. 1-től a petróleumot és minden más világításra szánt ásványolajat is megadóztatott. Protekczionista czélból érezhetőleg emelt bizonyos vámtételeket is, de bár a vámjövedéket sikerült is ezzel fokoznia, nem akadályozhatta meg ennek szükségszerű folyományát, a rubel árfolyama rohamos hanyatlását. Az 1889-dik évben Visnegradszky figyelmét és gondját főkép a vasutügy vette igénybe. Az 1887-dik évi junius 15-diki törvény Oroszországban már megvalósította azt az eszmét, mely legutóbb nálunk is fölvettetett: egy vasutügyi osztály teremtését a pénzügyminisztérium keretében, melynek feladatául a vasutak pénzügyi igazgatását s a szállítási tarifa ellenőrzését tűzték ki. E törvény szerint minden új tarifa s a régiek minden módosítása a kormány közvetlen felügyelete alá lett helyezve, úgy hogy a kormány, a vasutak és a tarifák pontos alkalmazásában érdekelt személyek és intézetek hozzájárulásával az ország szükségleteinek megfelelőbb tarifarendszert alkothatott. Ennek az új osztálynak vezetésével Visnegradszkynak jelenlegi utódja a pénzügyi kormányzat élén, Witte Sergius bízatott meg. Róla, mint Oroszország leendő pénzügyminiszteréről, habár ifjú még, el lehet mondani, hogy ritka határozottsággal és erős képességgel tudta fontos állását betölteni. Witte az odesszai egyetem padjairól lépett a délnyugati vasút szolgálatába, hol csakhamar igazgatóvá küzdötte fel magát. Kétségen kívül Witte egyike nem csupán Oroszországban, hanem egész Európában is, a vasútügy legalaposabb ismerőinek. Tollából számos nemzetgazdasági értekezésen kívül egy fontos munka is folyt: »A tarifapolitika elvei.« Tevékeny részt vett Barancsov gróf azon bizottságában is, mely az orosz vasúti törvényt létrehozta. A Witte vezetése alatt állott uj vasúti osztály fontos feladatot töltött be. Megtörte a különböző vasúttársaságok versengését, de természetesen el is játszotta a magántársaságok tulajdonában levő gazdag vonalak képviselőinek bizalmát, amelyeknek részvényei jelentékenyen csökkentek, úgy hogy az orosz vasutak kongresszusa erélyesen foglalt állást az új tarifapolitika ellen, ami ismét represszív rendszabályokat vont maga után az ellenszegülő vasútigazgatóságok ellen. Ebben a harczban Visnegradszky és Witte hu szövetségesek voltak és működésüket nem lehet eredménytelennek mondani Oroszország pénzügyei javulására nézve. Visnegradszky működésének három első évében Oroszország költségvetése nemcsak hogy kilábalt a khronikus deficitből, de jelentékeny többletet ért el, anélkül hogy az adó súlyosabb emelésére kellett volna gondolni, sőt Visnegradszky lényegesen leszállította a rizsre kivetett vámot is s kijelentette, hogy lemond a dohány-monopóliumról. 1887-től 1889-ig az államadósságokat 281 millióról 271 millióra apasztotta le, s az állam rendes kiadásait 22 millióval emelhette, ebből 16 millióval szaporítva csupán a hadügyi tárcza dotáczióját, melyet az állandó fegyverkezések tettek szükségessé. Az 1890. év kissé megcsalta Visnegradszky várakozását, a kitűnőnek ígérkező aratás nagyon középszerűen ütött be, amit Oroszország gabonakivitele és vasúti forgalma elég élénken érzett. Ez azonban nem csüggesztette el Visnegradszkyt az államadósságok konverziójának nagyszabású művében, amit kedvezően segített elő az orosz értékek állandó emelkedése a franczia piacon. A franczia rokonszenv egész lelkesedéssel fogadta Visnegradszky pénzügyi műveleteit. Tág utat nyitott az orosz értékek elhelyezésére különösen a kis tőkepénzesek közt. Az 1888. deczember 10-ki 500 millió frankos kölcsönt kötvényei 861l2°jQ-on azaz 432 ff. 75 centime-on bocsáttattak ki s rövid időn 21/2-szeresen lőnek fedezve. Az 1889. márcz. 29-iki 700 millió frankos kölcsön egy millió négyszázezer kötvénye nyolczszorosan fedeztetett, épp igy az ugyanazon év május 24-diki kölcsön is. Még óriásibb arányokat ért el azonban az 1890. február évi 360 milliós kölcsön jegyzése Francziaországban. Maga Páris 5.175,364 darab kötvényt vásárolt, több mint 2 és fél milliárd frankért, holott a londoni piac megelégedett 772 kötvénynyel. A párisi Rothschild-ház a legnagyobb erélylyel dolgozott a konverzió lehetővé tételén s azonkívül nagy tőkéket fektetett bele orosz vállalatokba, nevezetesen kaukázusi petroleum-forrásokba. E sikereket Visnegradszky csak erős küzdelmek után érte el. Mikor a pénzügyi tárczát átvette, választása, melyet még az Oroszországban is népszerűtlen Katkov befolyásának tulajdonítanak, csak tartózkodással fogadtatott. Fukarsága a jutalmak, előnyök és segélyek osztogatásában sok ellenséget szerzett neki. A bürokraták féltek, hogy nagy munkaerejének nem lesz elegendő saját hatásköre, az övéikbe is beavatkozik és nyakukra hág. Saját alárendeltjei is kényelmetlennek találták az új minisztert, ki oly órában jött hivatalába, mikor a régi jó időkben még a hivatalszolgák is aludtak. És Visnegradszky szorgalma, munkaereje csakugyan bámulatos volt. Naponként 15—16 órát dolgozni, míg szervezetét a túlfeszített munkásság tönkre nem tette, semmi sem volt nála. A konverzió feletti tárgyalásokra Pétervárra jött idegen bankárok a szó szoros értelmében meg voltak -e, mikor a minisztert a hosszú tárgyalások után, éjjeli 11 órakor is még hivatalában maradni látták, hogy úton jöttekkel, vagy tisztviselőivel újabb tárgyalásokba kezdjen. Ezeknél az ülésezéseknél legkitartóbb munkatársa a német eredetű Törner volt, egy igen képzett, szorgalmas, szerény s a mellett minden dicséreten felül álló becsületességü ember, a ki pályáját mint mondani szokták »vom Pick auf« kezdte a pénzügyminisztériumban s igy lett egymásután vámügyi aligazgatóból számvevőségi igazgató s végre tanácsos. Mint Oroszország küldöttje ő volt jelen a párisi éremügyi konferenczián s a hadiszerek tárgyában Törökországgal folyt tárgyalások idejében is elnöke volt az orosz pénzrendszer javítása kérdésében kiküldött bizottságnak s a vasúti anyagok beszerzését eszközlő bizottságnak. Hivatalos minőségén kívül kiváló nemzetgazda és statisztikus; részt vett a császári földrajzi társaság munkálataiban és Oroszország kiviteli kereskedelméről jelentékeny munkát irt. E mellett ráér vallási és theologiai kérdésekkel is foglalkozni, mely szakból szintén több munkát adott ki. V. S. Iskolai értesítők. 114. Hódmezővásárhelyi ev. ref. főgimnázium értesítője. A költői képzelemről dr. Major Károly. Az igazgató méltán panaszkodik, hogy az intézetnek nincs saját tornacsarnoka. Ellenben a fürdést és úszást felkarolták. A fentartó hatóság 2 tanárt külföldi útra segélyezett. 11 tanár között csak 5 okleveles. A tanulók száma 307, köztük 17 német, 10 oláh, 10 szerb. Érettségire bocsáttatott 35 tanuló, 2 bukott az írásbelin, 7 a szóbelin. Kormányképviselő volt Zsilinszky Mihály, Csongrádmegye főispánja. A könyvtárak szépen gyarapodtak. A czimezés itt is uralkodik. 115. Csurgói ev. ref. főgimn. értesítője. Közli dr. Vida Károly igazgató. Bevezetésül közölve van Soltra Alajos végrendelete, a ki 30,000 frtot hagyott az iskolának ösztöndíjakra. Volt Comenius és koronázási ünnep , Széchenyit nem ünnepelték. A tanárok száma 13 a rendkívüliek nélkül. Beiratkozott 262 tanuló. Működik Csokonai-kör és segély egylet. Érettségire jelentkeztek 14-en, mind letették. Dicsérettel emeljük ki az értesítő tisztességes, nem hízelgő hangját. 116. Székely-udvarhelyi ev. ref. kollégium értesítője. Szerk. Gönczi Lajos igazgató tanár. Ő tőle van az évet megnyitó beszéd, utánna következik a Comenius emlékbeszéd Szakács Mózestől. A rendes tanárok száma csak 7, tehát itt is kevesebb a keltőnél. Igen különös, hogy 3 papjelölt is van alkalmazva rendes tárgyak tanítására. Úgy látszik, már tanárjelöltet se kapnak. Az elemi iskolában 4 tanító működik. Van tanári olvasókör és ifj. olvasóegylet. A tanulók száma 165. Az érettségiről nincs kimutatás, mert nagyon későn volt. úgy látszik, ez iskolának is elkelne az államsegély, ámbár olyan néptelen, hogy alig kapná meg. 117. Zilahi áll. seg. ev. ref. kollégium értesitője. Szerk. Berényi János igazgató-tanár. A koronázás emlékünnepén elmondott beszéd Somogyi Jenőtől. Ezen kívül volt Comenius, márczius 15-iki és Széchenyi ünnep. Van 10 rendes, 2 helyettes tanár és egy tornamester, az elemiben 3 tanító. A tanterv az állami (az államsegély folytán.) A III. osztályban a földrajzi tankönyv ? A tanulók névsorában egy csudálatos rég elavult módot követnek, t. i. közlik a tanulók nevét egy számmal, ami az általános osztályzatot jelenti. Érettségire mentek 11-en és mind letették. A tanulók száma 221. 118. Nyíregyházi ág. ev. főgimn. Martinyi József igazgató. A tökéletes szónok Cicero szerint: Moravszky Ferencz. Az intézetben működik Bessenyei-kör (önképző), dalos-, zene-, torna kör és fillér-egylet. Széchenyi-ünnep nem volt. A könyvtárak igen szépen gyarapodtak. A rendes tanárok száma 10, helyettes 1. Beiratott 317 nyilvános tanuló, a magántanulók száma 25. Ez a szám ugyan javulást mutat, mert az elmúlt évben ez iskolában volt legtöbb magántanuló, 41, amint ez a min. jelentésben is olvasható, de még a 25 is nagy szám. Az I. osztály lehetne párhuzamos, az osztályozás pedig szigorúbb, majd akkor kevesebb lenne a magántanuló. 119. Rimaszombati egyesült protestáns főgimnázium értesítője. közli Bodor István igazgató. Bevezetésül két nekrológ olvasható : Dapsy Vilmos és dr. Marikovszky Gusztáv felett. A 11 rendes tanár között okleveles 5. Egészséges város lehet az a Rimaszombat, 1 tanár 42, 1 pedig 48 év óta tanít, úgy hogy e mellett már csak fiatal legény számba megy az, aki 81 éves tanár, ámbár a törvényes időt már ez is leszolgálta. Érettségi írásbelin bukott 2, szóbelire ment 19, 2 bukott 1 tárgyból. A könyvtárak nagyon gyöngén szaporodtak. Az önképző kör megülte Széchenyi 100-ik születése napját, október 6-ikát és márczius 15-ikét. A tápintézetben volt 93 tanuló, teljes díj 52 frt. A tanulóknak csak névsora van közölve, számuk 270. 120. Szentesi közs. főgimn. értesítője. közli Zolnay Károly igazgató. A rendes tanárok száma az igazgatóval együtt 10, hogy kevés, mutatja az a törvénytelenség, hogy mindnyájan többet tanítanak 18 óránál. Ajánljuk a kormány figyelmébe e törvénytelenséget, mert tudjuk jól, hogy a tanárok akaratuk ellenére tanítanak ennyit és külön díjazást, amihez joguk van, nem kapnak. És e kényszer mellett a nyelvész tanár még számtant is tanít. Ez iskolához még 3 tanárt kellene alkalmazni. Az önképző kör Horváth Mihály, Szentes szülötte nevét viseli. Dicséretes dolog, hogy a tanári könyvtárra több mint 500 írtot költöttek. Érettségire jelentkezett 16, javító vizsgálatra utasíttatott 6. Kormányképviselő volt Zsilinszky Mihály főispán. A tanulók száma 238. Az osztályozás a felsőbb osztályokban szigorúbb is lehetne. 121. Losonczi áll. főgimn. értesítője. Közli: Gresits Miksa igazgató. Losoncz faunája, Malcsevics Emil. A tanárok közül irodalmilag működtek: Geréb József, Burián János, Malcsevics Emil. Széchenyi ünnepről nem találunk említést. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 16, letette mind. A tanulók száma 317, az I. osztály párhuzamos. Az iskolában működik segélyegylet is. 122. Temesvári róm. kath. főgimn. értesítője. Közli Pfeiffer Antal igazgató. Az ember tragédiája, dr. Erdélyi Károly. Az évi jelentésből dicsérettel emeljük ki, hogy tornajátékokat is gyakoroltak. A tanulók száma 578, tehát a lenépesebb iskolák közé tartozik; az I. és II. osztály párhuzamos, de lehetne még több is az. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 30, írásbelin megbukott 8, szóbelin 4, akiket javító vizsgálatra utasítottak. A koronázási ünnepen tornaünnepet is tartottak versenyekkel, Széchenyi ünnep azonban, úgy látszik, nem volt. Az igazgató szörnyű gonddal ügyel a czímzésekre. Tanügyi hírek. Kiküldetés. Dr. Heinrich Gusztáv egyet, tanár, a közokt. tanács elnöke és Suppán Vilmos, annak egyik előadója, a kormány megbízásából Zágrábba utaztak a tanszerkiállítás tanulmányozására. Új igazgató. A lugosi gimnáziumnak, amely most lett államivá, dr. Dengi János ottani tanár, ismert költő és tankönyvíró bízatott meg az igazgatásával. Az első női kereskedelmi tanfolyamban (Budapest, V. ker. Váczi-körút 58.) szeptember hó folytán eszközöltetnek a beírások, három utolsó napján a felvételi vizsgálatok, minthogy az csak október 1-én nyílik meg. A nyilvánossági joggal bíró tanfolyam 8 hónapig tart s pénztári és egyéb üzleti irodai foglalkozásokra képesít. Értesítőt, felvilágosításokat készséggel ad, szakképzett nőket pedig a hozzáforduló kereskedőknek szívesen ajánl az igazgatóság. Uj tanárok: Dr. Demeczky Mihály jeles mathematikus az V. ker. gimnáziumtól a gyakorló gimnáziumhoz neveztetett ki. A műegyetemre kirendelt dr. Alexander Bernát helyét a budapesti V. ker. reáliskolában dr. Körösi László tanár és hirlapiró foglalta el. A kir. kath. gimnáziumok fölvételi diját a kormány fölemelte 1 írttal. Az így befolyó összeg körülbelül 6000 frt, a tanárok fizetésének emelésére fordíttatik. A szülök figyelmébe. Ma, midőn egyre többen küldik gyermekeiket szakiskolákba, kívánatos, hogy az anyaországból mentői többen keressék fel a hazánk egyetlen kikötő városában, Fiuméban lévő szakiskolákat. Többeket visszatart attól, hogy gyermekeiket Fiuméba küldjék az, hogy az ottani állami kereskedelmi akadémia és tengerészeti iskola (nautica) tanítási nyelve az olasz. Ez a jobb tehetségű ifjaknak nem okoz legyőzhetlen akadályt, mert ezt a nyelvet hamar elsajátítják. Ezt a nehézséget azonban a szülők elháríthatják azáltal, hogy gyermekeiket egy-két évvel előbb leküldik Fiuméba, a magyar tannyelvű állami polgári iskolába. Ezen intézetbe a magyar tannyelvű iskolákból minden nehézség nélkül beléphetnek a tanulók s ott egy-két év alatt az olasz nyelvet is annyira megtanulhatják, hogy tanulmányaikat az olasz tannyelvű szakiskolákban könnyen folytathatják. Az állami polgári iskola igazgatója, Donáth Imre szívesen ad felvilágosítást azoknak, kik ez ügyben hozzáfordulnak. Törvényszéki csarnok. A választások utójátéka. Ismeretes az a becsületsértési per, amelyet a legutóbb lefolyt községi választások alkalmából Madary Gábor indított id. Rémi Róbert ellen, aki egy pártgyűlésen olyanforma nyilatkozatot tett volna, mintha Madaryt évekkel ezelőtt eltolonczolták volna a fővárosból. A budapesti büntető járásbíróság megtartott tárgyalás után vétkesnek nyilvánítva Rémit, 300 frt pénzbüntetésre ítélte őt, de a kir. tábla később felmentő ítéletet hozott. A panaszos semmiségi panasza és felebbezése következtében a per megjárta a kúriát is, melynek határozatát ma hirdették ki. A legfelsőbb bíróság a semmiségi panaszt elvetve visszautasította a felebbezést, s így a felmentő ítélet marad érvényben. Gyilkos hentesinas. Ez év május havában egy napon roszra ébredt föl Hertrich Jánosné, akinek Ó-Budán hentesboltja volt. Amint úgy hajnali 5 óra tájban felnyitotta a boltját, a hatvannyolcz éves zsémbes öreg asszony porolni kezdett inasával, Schödl Ferenczczel s e közben el is verte állítólag a fiút. Schödl azt hitte, hogy nem érdemelte meg ezt a bánást s e fölött való haragjában egy éppen kezében volt késsel oly szerencsétlen módon szúrt asszonya testébe, hogy az előhívott orvos már csak a beállott halált konstatálhatta. Ma ült törvényt a bíróság Schödl fölött, aki azzal védekezett, hogy ő csak véletlenül oltotta ki asszonya életét akkor, amidőn annak támadásai elöl magát védeni akarva, a késsel hadonázott tűzzel szemben a tanúk úgy adták elő a dolgot, hogy Schödl jóval a pörölés zajának elmúlása után szúrta meg Hertrichnét. Ligetkuthy kir. alügyész a szándékos emberölés bűntettének vádját emelte Schödl ellen, a törvényszék azonban Kötvös Bálint védő indítványához képest a halált okozott súlyos testi sértés (btkv. 306. §.) esetét látta fenforogni és ezért öt évi fegyházbüntetést mért ki. Gróf Teleki Sámuel Afrikában. Leírta kísérője (76) HOÉNÉL LAJOS, cs. és kir. sorhajóhadnagy. Ezután sűrű bozótokba jutottunk, sok ideig nem láttunk vadat, későbben azonban fölugrott két kudubak, de ezek azonnal menekültek. A kudu-antilopé ritka , azért őket rögtön üldözőbe vettem. Gyors léptekkel siettünk árkonbokron keresztül abban az irányban, amelyben a kuduk futottak, míg egy tisztásra nem érkeztem, ahol élvezetes látvány lepett meg. Huszonöt lépésnyi távolságban tőlem három oroszlán volt együtt. A hím és egy nőstény oroszlán, kutyák módjára, hátsó lábán ült, egy másik nőstény pedig oldalt feküdt a fűben. Egy perczig meglepetve néztek felém; ez az idő épen elég volt arra, hogy rájuk tüzeljek. Az ülő nőstényt eltaláltam; de azért ordítva a többiekkel együtt elment és midőn a füst eloszlott, nem volt többé látható. Óvatosan követtük most a vérnyomokat. — Magas fű és bozótok a keresést csakhamar megnehezítették és veszélyessé is tették, ezért is, midőn ama helyre jutottunk, ahol hitünk szerint a nőstény oroszlánnak lennie kellett volna, embereimet vigyázatra intettem. Alig, hogy e szavakat kiejtettem, máris megmutatták nekem az állatot a fűben. Fejét első lábai közé lehajtva egy helyben állott és valószínűleg támadásra kér.