Pesti Napló, 1892. október (43. évfolyam, 272-300. szám)

1892-10-02 / 272. szám

drássy-minisztériumban alter­egója volt Kál­mán bátyjának és útját egyengette a bihari pontoktól a 14-ik paragrafusig,­­ jelenleg pedig a Tisza-csoport látható feje, a­ki alku­szik a miniszterelnökkel, bejáratos az ud­varnál, pártszónok Szegeden és képviseli a családi és pártpolitikát a körben és a kép­viselőházban. Kijelentéseinek mindig akkora súlyt tulajdonítunk, mintha Tisza Kálmánnal előzetes megbeszélés után mondattak volna. És Tisza Lajos a dunamelléki református egyházkerület gyűlésén Szász Károly püspök mellett ülve, nyilatkozott a komáromi esetről. Nyilatkozatában van él és keserűség, melyet megmagyaráz azon körülmény, hogy tulajdonképen takarodót fuj. Tiszáék nehez­telnek, különösen Vaszary prímásra nehez­telnek, a mi kitűnik a delegáczió elnökének Tisza grófnak a református kerületi gyűlés elnöki székéből mondott azon szavaiból, hogy kötelességének tartotta a komáromi gyűlés után, mint fül és szemtanú, a »különféle ha­mis híresztelések és azokból kifolyó nyi­latkozatok után « az igazsághoz híven számot adni. Ez annyit tesz, hogy rektifikál­­ni és reparálni akarja a komáromi szócsu­­szamlásokat, dementálni akarja a közfelfo­gást, melyet azok nyertek és felelni akar a prímásnak, mert hisz ez volt, ki a komáro­mi beszédekre nyilatkozott. Ingerültségét a prímás ellen elárulja, midőn azt feleli neki, hogy »vagy szándéko­san ferdít, vagy félre van vezetve«. S hogy ne értessék félre, mintha másnak mondaná, Tisza Lajos még rádupláz ezzel,hogy­­ »a magyar protestantizmus (Értsd a Tiszákat!) általában nem szorult arra, hogy a hazafi­­ságból bárkitől is leczkét vegyen«. Ez a »bárki« csak Vaszary herczegprímás lehet, a­ki pásztorlevelében a hazafiságra hivatko­zott s a kit most Tisza gróf az őt jellemző gőggel utasít vissza. Ez személy szerint igen érdekes tom­a ugyan, de az elkeresztelési kérdés megoldására semmi haszon ebből nem háramlik, ellenben szebb kilátást nyújt a békés kiegyenlítésre a komáromi esetnek enyhítő magyarázata Tisza Lajos beszédében, mely a tüzes táma­dáshoz viszonyítva négy hét előtt, visszavonu­lásnak is beillenék. Azt mondja a komáromi szereplőkről, hogy azok beszédei és pohár­köszöntői a felvilágosodott, felekezeti türel­­mességről, államférfim belátásról és mérsék­letről tettek tanúságot.« Valóban ugye? Legyen úgy, mint Tisza Lajos mondja, mi szívesen elfogadjuk ezt a kimagya­­rázást. Annyival inkább, mert kilátás­ba helyezi, hogy »ezen áldatlan konfliktus végre is meg fog szűnni s a törvényho­zás megtalálandja annak módját, hogy se az állam tekintélye, se a felekezetközi viszonosság, se egyesek vallási meggyőződése csorbát ne szenvedjen — és hiszem, el fog jönni az idő, midőn az emberek nem is fogják érteni, hogy e kérdés hogy mérge fedhetett el ennyire?« Ez már okos beszéd, mely elárulja, hogy az elkeresztelési kér­désben egy új egyezség készül a ko­rona tudtával, a kormány és a katholikus főpapság egyetértésével, melyhez Tiszáék jónak látják hozzájárulni. És most már nem is akarják érteni,hogyan mérgesedhetett így el a kérdés, mely a Tisza Kálmán miniszter­­elnöksége alatt tartott minisztertanácsból kibocsátott februáriusi rendelettel keletke­zett, a Szivák-féle határozati javaslattal ke­rült zsákutczába s a komáromi beszédekben és határozatokban a legerősebb vallási pár­toskodássá fejlődött. No csak hogy már letet­tek a rendeletről s annak fentartása és vég­rehajtása helyett az áldatlan konfliktus meg­oldásának más módját keresik a »törvény­­hozás« által. Ezen megtérés a helyes útra üdvös a hazára és szükséges nemcsak a protestáns és katholikus felekezetekre, hanem a Szapáry­­kormányra, a szabadelvű pártra és a Tisza­­csoportra nézve is. Hogy pedig a februáriusi rendeletnek vé­ge van, s ezen alapjában törvényes kifogás alá eső,­­ mert a kormánynak büntető­jogot követelő intézkedés megszűnik, s vissza fog vonatni, vagy módosíttatni, azt nemcsak Ti­sza Lajos beszéde árulja el, hanem Fabiny Teofil hallgatása is. Az evangélikusok szintén ma tartották bányakerületi közgyűlésüket, melyen Fabiny Teofil és Sárkány Sándor püspök elnököltek és Fabiny Teofil egy Tisza Lajosnál még óvatosabb, mérsékeltebb, a katholikusokkal való egyházi békét hirdető, hazafias beszédet tartott. Ebben erősen hangsúlyozta ugyan az 1868. XII ik törvényczikk fentartását és végrehajtását, mint a protestáns kisebbsé­get, a gyöngébbek védelmét, — de annál feltűnőbben mellőzte a febr. 26-iki rendele­tet, mintha soha nem egzisztált volna, vagy már el lenne törülve. Mindenki érezte, hogy a volt igazságügyminiszter a kormány poli­tikájának képviselője és bejelentője. Fabiny aulikus ember és konzervatív politikusai min­dig kormánypárti volt és lesz. Emellett azon­ban nagy lutheránus. Ha ő a februáriusi rende­letet elejti a lutheránusok gyűlésén, azon túl­­teszi magát s az elkeresztelési kérdést csak érinti,hogy a szenvedélyeket csillapítsa,világos jele ez annak, hogy a februáriusi rendelet a kormány által fel van adva. És ime a protes­táns egyházak sem ragaszkodnak hozzá, sem a bányakerületi lutheránusok, sem a duna­melléki kálvinisták. Hogy a kormány mi­ként vonja vissza a rendeletet, arra kiván­csiak lehetünk, de nem szándékozunk őt ebben akadályozni. Később csak némileg finomabb árnyalatok által javítottam azt. Meghívtam ismerőseimet, kollégáimat — jöt­tek a győriek. Sok mindenféle embernek megmu­tattam az alakot, s hallgattam megjegyzéseiket, s rém egy volt, mit tekintetbe is vettem. A köpeny hamar megvolt, és az alak általá­nosságban tökéletes képet nyújtott, így múlt el másfél hét s azután rohamosan haladt a munka, úgy hogy karácsony előtt egy héttel a szobor bronzöntésre készen állott. A mű­­vészbizottság által elfogadott mintát nagy lelki megnyugvással adtam át a bronzöntőknek, kik hóhérokként vagdalták darabokra félévi verejtékes munkám eredményét, de bíztam s bár izgatottan, mégis türelemmel vártam, hogy majd csak megint Visszaadják azt hű bronzmásolatban. Nem is csalódtam. Nyolcz havi szorgalmas munkálkodás után az öntés is jól sikerült s a bi­zottság elismerését nyilatkoztatta ki, s átvette tőlem a bronzszobrot. S mikor a bronzöntés miatt már nem kellett aggódnom, új aggódások között ingadoztam, hogy vájjon a talapzat legalább technikailag sikerül-e úgy, mint a szobor. De csakhamar megnyugodtam, mert 20 ládában a legszebb kőfaragó munka ér­kezett Győrre. S mikor ez is megvolt, akkor még azon aggódtam, hogy lesz-e kellő harmóniája a kő­nek a szoborral, s mily hatást gyakorol az egész a nézőre ? Szívdobogva lestem a pillanatot, mikor a súlyos bronzszobrot a már felállított talapzatra fölállították. Egy megbillenés,­­ és majd két éves mun­kám eredményének vége lehet! De a jó Isten meg­őrzött minden bajtól, — a szobor készen áll, — le­gyen Istennek hála és dicséret! De a Gondviselésen kívül, ki munkáimban mindenkor vezetett, köszönetet mondok e helyen az egész győri szobor-bizottságnak, különösen pe­dig a bizottság elnökének, gróf Laszberg Rezső úrnak, győri főispánnak, ki hatalmas erélyével minden akadályt legyőzött, s a szobor ügyét lelke­sen felkarolta. Köszönetet mondok a győri hírlapoknak, melyek folyton a legbuzgóbb ügyszeretettel támo­gatták a szobor ügyét. De mit mondjak neked, lelkem barátja, ki az érczemlék mellé e lapokon irodalmi emléket állí­tasz, — s ki sokszoros Győrött tartózkodásom alatt nemcsak szives vendéglátással fogadtad az utast, hanem szereteteddel is támogattad a néha-néha csüggedő embert? Áldjon meg érte a jó Isten! Köszönet Győrnek! — én hálás szívvel, igye­keztem a szobor lelkiismeretes munkája által meg­­a nekem szívesen előlegezett bizodalmát. A delegácziók. A magyar delegáczióból. A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság ma délután 5 órakor tartotta első ülését. A közös kormány részéről jelen van­nak : gróf K­á­­­n­o­k­y Gusztáv, K­á­lf­a­y Béni, báró Bauer Nándor, gróf C­z­i­r­á­k­y Béla osz­tályfőnök, báró T­a­rj­­­á­n Dénes, K. Sterneck tengernagy, Ferenczy Béla sorhajóhadnagy, Szentgyörgyi Gyula osztályfőnök, Koma­­r­e­k Henrik udvari tanácsos, N­y­i­r­y Sándor vezérkari őrnagy, Rockenzaun Rikhárd ve­zérhadbiztos, Guttenberg és Hermann ve­zérőrnagyok. A magyar kormány részéről jelen vannak: Gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula, S­z­ö­g­y­é­n­y-M­a­r­i­c­h László. Gróf Nákó Kálmán korelnök üdvözli a bizott­ság tagjait s felkéri gróf S­z­t­á­r­a­y Istvánt a kör­jegyzői teendők végzésére. Miután megállapittatott, hogy a bizottság h­atározatképes, megválasztják az elnököt és alel­­nököt és a három jegyzőt. A beadott 40 szavazat közül 39 szavazatt­al gróf Tisza Lajos elnökké s az alelnök-választás­nál 41 szavazati lap adatott be s egyhangúlag gr. Szapáry Géza választatott meg, míg jegyzőkké egyhangúlag Hegedűs Sándor, Rakovszky István és báró Rudnyánszky József, ház­nagynak báró Wodiáner Albert lettek meg­választva. Korelnök ezután átadja az elnöki széket gróf Tisza Lajosnak. Elnök: Mélyen tisztelt országos bizottság! Szabad legyen mindenekelőtt köszönetet monda­nom a bizottság nevében az. korelnök és körjegyző uraknak a bizottság megalakítása körüli fáradozá­saikért és aztán úgy megválasztott tiszttársaim, mint a magam nevében kifejezést adni hálás kö­­szönetünknek a kitüntetett bizalomért, melylyel megtisztelni méltóztattak. (Éljenzés.) Ezen bizalom folytán ezúttal már a 12-ik év­ben van szerencsém az országos bizottságok elnöki, illetve alelnöki tisztét betölteni. Szabad legyen remény lenem, hogy támogatva a bizottság tagjai­nak bölcsessége és jó­indulata által,­­ képes le­szek gyengéim daczára elnöki tisztemnek ezúttal is megfelelni. (Éljenzés.) Szerény nézetem szerint az utóbbi években a nemzetközi helyzet Európában nagy­ban és egészben nem változott. Nem látok jeleket, a­melyek folytán attól kellene tartanunk, hogy a monarchia a közel­jövő­ben háborúba sodortatik. — A hármas­ szövetség fennállása fékezőleg hat a netalán türelmetlenke­­dőkre. Azt azonban még sem hiszem, hogy akad­hatna komoly, körültekintő államférfiú, a­ki merné azt a tanácsot adni, hogy véderőnket most lefokoz­zuk , sőt azt hiszem, nem zárkózhatunk el mi sem a helyzet követeléseitől és kénytelenek vagyunk mi is lépést tartva a többi európai államokkal, véderőnket különösen gondozni, szervezetét töké­­letesbíteni. (Helyeslés.) A végleges megnyugvást a nemzetközi vi­szonyokban ma sem láthatjuk. — Európában még mindig a váró politika van napirenden, és ha az ingadozó egyensúly, ha a béke fentartható, azt ta­lán első­sorban épen annak lehet köszönni, hogy az egyes hatalmak által, hadseregük létszá­­­­mának folytonos emelése útján elérhetni remélt­­ túlsúly a többi nagyhatalmaknak hasonló értékű véderőre való támaszkodhatása által semlegesítte­­nik. Ez adja meg a hármas­ szövetség lé­tére irányzott intenczióinak is a kellő nyomatékot. Az egyes államok belfej­lődésére nézve zsibbasztólag ható állapotok ezek ; tagadhatatlan beteges állapot ez. De még gyermekkoromban hal­lottam Deák Ferencztől Pestvármegye termében tartott egyik közgyűlésén, »hogy minden beteg­ségek, minden nyavalyák közt a legnagyobb nya­valya a halál.« Ez ellen kell az államoknak, a nemzeteknek magukat mindenek előtt a legna­gyobb erőfeszítéssel is biztosítani.­­ Ennek eshe­tősége ellen biztosít minket véderőnk, bár az ál­lamháztartásra súl­osan nehezedik fentartása és fejlesztése. Ily viszonyok között tehát az országos bizott­ság, bármennyire át legyen is hatva attól, hogy a legszigorúbb takarékosságot követni és követelni a nemzet iránti kötelessége, nem teheti, hogy azon másik, szintén a nemzet iránti épp oly fontos — ha nem fontosabb — kötelességének is eleget ne tegyen, hogy az állam biztonságára szükséges esz­közöket a kormány rendelkezésére bocsássa. Meg vagyok győződve, hogy valamint az előző országos bizottságok mindenkor megtalálták a két köte­lesség alkotta kényszerhelyzetben a helyes közép­utat, úgy az előterjesztések tüzetes bírálata és a kikérendő felvilágosítások alapján meg fogja azt találni a bizottság is. Beszédét ő Felségének éltetésével végző. Indítványára a bizottság megbízza az elnök­séget, hogy ő Felségét nevenapja alkalmából üdvözölje. Bejelenti, hogy gróf Mikes bizottsági tagságáról lemondott. Hegedűs Sándor olvassa gr. Szapáry Gyula miniszterelnök átiratát, a melyben közli, hogy ő Felségének legmagasabb névünnepén október 4-én a várbeli helyőrségi templomban délelőtt 10 óra­kor ünnepélyes szent­mise fog tartatni. Elnök : A delegáczió tagjai testületileg jelen­nek meg az ünnepélyes szertartásnál. Hegedűs Sándor olvassa gr. Szapáry Gyula miniszterelnök átiratát, melyben közli, hogy ő Felsége az országos bizottságot folyó hó 3-án hétfőn délután 1 órakor fogja fogadni. Kállay Béni közös pénzügyminiszter benyújtja a közös kormány előterjesztéseit. Ezután megválasztották az albizottságok tagjait. Elnök a bizottságok megalakulása végett az ülést 6 perczre felfüggeszti. Szünet után. Elnök : Méltóztassanak meghallgatni a bizott­ságok alakulásáról szóló jelentést. Hegedűs Sándor jegyző: A hadügyi al­bizottság elnökévé választotta gr. Szapáry Gézát, helyettes elnökül Hollán Ernőt, előadóul Rakovszky Istvánt. A külügyi albizott­ság elnökké Tisza Kálmánt, előadóvá Fálk Miksát;a tengerészeti albizottság el­nökévé gr. E­r­d­ő­d­y Istvánt, előadóvá Dániel Ernőt; a felügyelő bizottság elnökévé Harkányi Frigyest, előadóvá Szerb Györgyöt választotta. Továbbá a naplóbíráló bizott­ság elnökké Russevich Szvetozárt, jegyzővé Fenyvessy Ferenczet; a költségvetési bizottság elnökké dr. Wodiáner Albertet, jegyzővé Szerb Györgyöt választotta. Méltóz­­tatnak ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Az erre következett néhány percznyi szünet alatt megalakul a négyes albizottság is és elnökül választotta gr. Szapáry Gézát, előadóul Rakovszky Istvánt. A zárszámadási bi­­z­o­t­t­s­á­g elnökül választotta Wahrmann Mórt, előadóvá Hegedűs Sándort. Elnök végül kijelenti, hogy annak idején a napirend kitűzése végett ülést fog egybehívni. A magyar delegáczió albizott­ságai a jövő hét közepén kezdik meg működésü­ket és pedig a pénzügyi albizottság 5-én, szerdán délelőtt 11 órakor, a hadügyi 7-én, pénteken dél­előtt 10 órakor, a külügyi albizottság ellenben 14-én tartja első ülését, melyen a külügyminiszter szokás szerint a külügyi helyzetet ismertetni fogja. Az osztrák delegáczióból. Az osztrák delegáczió megnyitása ma dél­után 1 órakor történt. A delegátusok csaknem tel­jes számmal jelentek meg. Ezúttal először vannak képviselve az ifjú csehek is négy taggal. Hárman közülök: Eym, Massaryk és Pacak már itt vannak s az utolsó pad baloldalán foglalnak he­lyet ; a negyedik dr. Herold még Prágában van, mert mint védő szerepel a Waldstein-féle perben. A miniszterek közül jelen vannak gróf K­á­l­­noky, báró Bauer, Kállay, Steineck ten­gernagy, a közös kormány képviselői közül P­a­­selti osztályfőnök, Jansekovich, Szent­györgyi és Falke b., Röckenmaun vezér­intendáns, dr. K­u­l és Mikes udvari taná­csosok. Kálnoky külügyminiszter legfelsőbb megbízás­ból megnyitja az ülést. Hauswirth apát korelnöklete alatt megalakul a bizottság és elnökké Chlumeczky bárót választja. Chlumeczky báró elfoglalja az elnöki széket s megköszönve a delegátusok bizalmát, igy foly­tatja : A cs. és kir. kormány elénk terjesztette a közös költségvetést illető javaslatát. Meg vagyok róla győződve, hogy a magas delegáczió a javas­latokat épp oly beható, mint lelkiismeretes és jó­akaró vizsgálat alá fogja vonni. A közös ügyek költségei súlyos áldozatot rónak a lakosságra, a nagy és az egyenlőtlen meg­osztás által még érzékenyebb adóteher, a közmű­velődési és gazdasági szükségletek egész sora, va­lamint ama feltétlen kötelesség, hogy az oly nagy áldozatokkal helyreállított egyensúly állandóan fentartandó, érthetővé teendő, ha ily nagyfontos­­ságú költségvetés megvizsgálása különös gonddal és lelkiismeretességgel történik. Ez a vizsgálat azonban nézetem szerint any­­nyival inkább jóakaró is lesz, mert a magas de­legáczió bizonyára szívén hordja a monarchia nagyhatalmi állását és védképességét és tudatában van annak a felelősségnek, mely őt érné, ha látva az összes európai államok véderejének fejlesztését és tökéletesítését, megakadályozná, hogy a­mennyi­re éppen pénzügyi helyzetünk engedi, e haladások­kal a mi cs. és kir. hadseregünkben is számot ves­senek. Az iránt sem lehet kétség, hogy a magas delegáczió, meleg rokonszenvvel viseltetik vitéz és dicsőséges hadseregünk és tengerészetünk iránt és meg vagyok győződve, hogy ezúttal is sikerülni fog összhangzásba hozni a lakosság iránti tekin­teteket a hadsereg követelményeivel.­­ De e nagy áldozatok, melyek e költségvetéssel a lakosságra háramlanak, könnyebben lesznek el­vi­selhetők, mert a béke fentartása érdeké­ben hozatnak. Bizonyára egész Európában óhajt­ják, hogy a népek erejének e rendkívüli túlfeszíté­­sének a véderő emelése érdekében végre vége sza­kadjon. De a mi hatalmunkban nem áll ennek meg­valósítása s számolnunk kell az adott viszonyok­kal s aszerint rendezni be ügyeinket. Azt hiszem minden józanul gondolkodó ember be fogja látni, hogy az osztrák-magyar kormány po­litikája konzervatív, fentartó, valódi béke­politika s a monarchia által szerencsér­e m­egkötött szö­vetségek a béke fentartásának még biztosabb zálogát nyújt­ják. A delegáczió a kormány békepolitikáját min­denkor erélyesen és teljes bizalommal támogatta. Engedjék meg, hogy ezúttal is kifejezzem azt az óhajtásomat és meggyőződésemet, hogy ez a jelen ülésszakban is így fog történni, hogy a ránk há­ramló feladatot szeretett hazánk javára szerencsé­sen megoldhassuk. Még arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy huszonöt éve múlt, a­mióta a delegáczió in­tézménye a monarchia jelenlegi alkotmányjogi át­alakulásában fennáll. Elfogulatlanul bírálva e hu­szonöt év eseményeit, bizonyságot szerzünk róla, hogy a felmerült aggodalmak, kételyek és nehéz­ségek daczára a monarchia nagyhatalmi állása megerősödött, hogy a két állam hatalmasan fejlő­dött s a lakosság kulturális és anyagi érdekei lé­nyegesen és szerencsésen kifejlődtek. Szavait ő­felsége éltetésével végzi. A dele­gátusok felemelkednek helyeikről és lelkesült há­romszoros »Hoch«-okba törnek ki. Ezután alelnökké Hauswirth apátot választották meg. Elnök megemlékezik Demel delegátus el­hunytéról és helyébe báró K­e­e s póttag hivatik be, kinek a bizottság saját kérelmére az egész ülés­szak tartamára szabadságidőt engedélyez. (De­rültség.) Kálnoky gróf külügyminiszter átnyújtja a kö­zös kormány javaslatait, melyeknek lényegét, más helyen közöljük. A bizottságok megválasztása után az elnök tudatta, hogy a delegácziók megnyitása ő Felsége által e hó 3-án a budai várban megy végbe. Az ülés vége d. u. 2 órakor. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Október 1-jével új előfizetést nyitunk Előfizetési árak : (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ................ 9 frt —­kr. Évnegyedre ....... 4 » 50 » Egy hónapra ........... 1 » 50 » Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalvány­nyal küldhetők. iV. Ha az esti kiadás postai kü­­lönküldése kívántatik, a bélyegre havon­­kint 35 kv. évnegyedenkint, 1 frt felülfizetendő. lapunkra. A bányakerületi ev. közgyűlés. A bányakerületi ev. közgyűlés is ma kez­dődött. Reggeli 9 órakor az esperességek küldöttei összegyülekeztek a Deák­ téri templomban áhitatos istentiszteletre, melyen a megfelelő ének elzengése után Händel Vilmos két. egyházi főjegyző az alka­lomhoz mért szentírási szöveget olvasott fel és lé­lel?Am­ato irja m.f. m ringott. Az istentisztelet befejezte után az evang. is­kolaépület dísztermében Fabiny Teofil kor. fel­ügyelő magvas beszéddel üdvözölte a megjelente­ket és megnyitotta a közgyűlést. Elnöklő felügyelő beszédében visszapillant a múltba. Mint 1790—91-ben, úgy tavaly és ez idén a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház teljes buzgó­­sággal azon fáradozott, hogy felvirágoztatását biztosítsa és elősegítse czélszerű törvények meg­alkotása által. Zsinatot­ tartott, melynek már meg­hozott törvényei legfelsőbb helyre terjesztettek fel szentesítés végett és biztos a remény, hogy az ág. hitv. ev. egyház ezen óhaja és kérelme a leg­felsőbb helyen kegyelmes visszhangra talál, mert ő Felsége, koronás királyunk egyházunk legke­gyesebb védője. Hogy egyházunk jogaihoz és azon országos törvényekhez, melyek jogainkat biztosit­­ják,ragaszkodik, hogy az 1868. évi 53. tcz. ép­ségben tartását és annak végrehajtá­sát k­i­v­á­n­j­a, ez természetes, magától érthető do­log, mert hiszen a gyengébbnek mindig a leghatható­­sabb védelemre és oltalomra van szüksége. Azon­kívül ev. egyházunk békében akar élni nemcsak az állam­hatalommal, de a többi vallásfelekezetek­kel is és ezt leginkább úgy véli érvényesíthetőnek, ha az országos törvényeket tiszteletben tartja és készségesen teljesíti. Egyháznak az ő jogait csakis a szentesített országos törvények megtartásával akarja és fogja védeni, minden netán kívülről jövő támadásokkal szemben. Azt reményli szóló, hogy így a most kelletén túl élesen vitatott elke­resztelési kérdés minden félnek meg­nyugtatására, ha nem is rövid idő alatt, de mégis meg fog oldatni. Kívá­natos azonban, hogy az egyház minden tagja tel­jes vallásos odaadással részt vegyen ezen békemű­­ködésben. Az elnöklő felügyelő megnyitó beszéde után Králik Lajos eddigi kerületi, világi főjegyző ezen tisztségről lemond és helyébe választatott dr. V­e­c­s­e­y István. Králiknak jegyzőkönyvileg ed­digi működéséért köszönet szavaztatott, dr. V­e­­c­s­e­y pedig lelkes éljenzéssel új hivatalában üd­­vözöltetett. Szintén lemondott nógrádi Szon­­t­á­g­h Pál a kerületi törvényszéki elnökségéről, előhaladott kora miatt és helyébe választatott Görgey István, elnöknek , Fabiny Gyula alelnöknek, Zsigmondy Jenő, törvényszéki bírónak. A közgyűlés Szontágh Pálnak az egyházi téren hosszú évek során át szerzett számos kitűnő érdemeiért jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz és sajnálatát fejezi ki, hogy a felhozott indokoknál fogva az érdemdús, veterán egyházi bajnok lemon­dását elfogadni kénytelen. Az újonnan megválasz­tottakat pedig a közgyűlés lelkesedéssel üdvözli állásukban. Következett Sárkány Sámuel püspök ki­merítő, nagy szorgalommal összeállított évi jel­­­e­n­t­é­s­e, melyben következő ügyekről számol be: Visszapillant a zsinatra és fejtegeti eddigi működését, sajnálattal említvén, hogy míg az ev. egyház zsinatilag törekedettt bel- és külügyeit a béke útján rendezni, azalatt az országban a vallás­felekezetek közti béke mindinkább felbomlott. Annyira harapódzott el a türelmetlenség, hogy az evang. lelkész által végzett keresztelés érvé­nyesnek és keresztyéninek nem tartatik és ily ke­resztelés a róm. kath. egyház anyakönyveibe fel nem vétetik. Középkori állapotokra vall, ha azzal, mi egyezik meg az evang. egyház dogmáival és az országos törvényekkel, nem törődnek. Ezen sajnos viszonyokkal szemben a kerületi közgyűlés kény­telen teljes tárgyilagossággal, de egész komolyság­gal és ünnepiességgel kijelenteni, hogy a­mint min­dig az országos törvényeket tiszteletben tartotta, most is ragaszkodik egész határozott­sággal a fen forgó kérdésekben az 1868. évi 53. t.-cz. fentartásához és végrehajtásához, mert csakis ez által látja biztosítva az ország és hitfelekezetek közti békét. A püspöki jelentés egyhangúlag és köszönet­nyilvánítás mellett tudomásul vétetett. Felolvasásra kerül b. Prónay Dezső egyete­mes felügyelőnek meghívója az egyetemes gyű­lésre, mely e hó 5-én reggeli 10 órakor veszi kez­detét s melynek előtanácskozmánya e hó 4-én, délután 5 órakor fog megtartatni. A két­ közgyű­lés ezt tudomásul véve, nyomban kiküldi követeit az egyetemes gyűlésre. Végül Jerovits selmeczi ta­nár felolvassa a selmeczi liczeum évi számadását, mely szerint a kiadás tavaly 21.705 frtot tett. Ezzel a mai gyűlés véget ért, hétfőn foly­tatják.* A dunamelléki ref. egyházkerület mai köz­gyűlésén Szász Károly püspök előterjesztette az 1892-ik évről szóló jelentését. A jelentés eleje megemlékezik a zsinatról és tevékenységéről és az elkeresztelési kérdés­ről, mely utóbbi csaknem a kulturharcz veszélyét rejti magában. Ha ez az áldatlan harcz még sokáig tart, félni lehet, hogy nemcsak egyik, vagy másik vallásfelekezeten, hanem a hazán, a nemzeten is nehéz sebeket üt, hogy az állam szilárdsága, a törvény tisztelete, a jogrend biz­tonsága meginoghat. Ő (a püspök) mindig az állami tekintély s a törvénytisztelet érdeké­ben küzdött, a legnagyobb hidegvérrel és lehető legnagyobb kímélettel. Az élesebb hangok, me­lyek az újabb időben­­hallatszottak, a másik t­á­­bor támadásaira vezethetők vissza. A jelentés felemlíti az elkeresztelési kérdés felme­rülését a főrendiházban és a dunántúli egyházke­rület közgyűlésén, mely első­sorban Tisza Kálmán 25 éves jubileumának volt szentelve. A püspök sajnálja, hogy a reformátusok az állami tekintély­­ért a főrendiházban vívott küzdelemben magukra maradtak.­­ Egyetlen hang sem emelkedett fel a protestánsok védelmére a másik részről, melynek élén a protestánsok által is nagyrabecsült herczegprímás állott. A protestáns egyház mindaz­­által erőteljesen védelmezte álláspontját, minden­esetre mérséklettel és szerénységgel, melyet kisebb számuk ajánlott, mit azonban emelt a jog és ügyük igazának érzete. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, október 2-án. A miniszterek nem fogadnak. — Az őszi lóversenyek negyedik napja, kezdetük dél­­után 3/42 órakor. — A »Szent-Miklós betegse­­gélyző-egyl­et« kerti mulatsága a Mária-Terézia­­tér 4. szám a­ vendéglőben. — Unitárius istentisz­telet a Koháry-utczai templomban d. e. 11 órakor. — Természetrajzi gyűjtemények tára saját palotájában (Muzeum körút 4. szám.) nyitva délelőtt 10—12 óráig. — Nemzeti múzeum, állattár, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig, a múzeum többi tárai 50 krajczár belépti díj mellett megtekinthetők. — Országos képtár az akadémia palotájában, nyit­va délelőtt 9-től délután 1-ig. — Iparművészeti muzeum az Andrássy-uton. Nyitva délelőtt 9-től délután 1 óráig — Technológiai iparmuzeum nyitva d. e. 9-től 12 óráig. — Deá­k-m­auzoleum a kerepesi­ temetőben nyitva d. u.3—6 óráig. — Sza­badságharczunk emlékeinek kiállítása a vigadátum. Nyitva, agrár. nap. Belépti di 30 kraj­czár. — Kereskedelmi múzeum: A hazai ter­mékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad bemenet mellett naponként megtekinthető dél­előtt 9 órától 12 óráig és délután 3 órától 6 óráig. Vasár- és ünnepnapon délután 20 kr belépti dij. — Mentő-egyesület a Markó- és Sólyom-utczák sarkán. — Állat­kert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. Napirend: október 3-án. A horvát-szlavon miniszter fogad dél­előtt 9 órától délután 1 óráig. — A főváros pénz­ügyi és gaz­d.­bizottságának ülése d. e. 10 órakor, a régi városházán. — A főváros magán­­építési bizottságának ülése d. u. 5 órakor, az uj városházán. — A magyar tudományos aka­démia összes ülése. — A magyar tudomá­nyos akadémia I-fő osztályának ülése dél­után 5 órakor. — Nemzeti múzeum, természet- és néprajzi tár, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. A múzeum többi tárai 50 krajezár belépti díj mellett meg­tekinthetők. — Technológiai iparmúzeum, nyitva délelőtt 9-től délután 1-ig és délután 3 órától 5 óráig. — Szabadságharczunk emlékei­nek kiállítása a vigadóban, nyitva egész nap. Belépődíj 30 krajezár. — Kereskedelmi múzeum: Hazai termékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad bemenet mellett megtekinthető délelőtt 9 órától 12 óráig, délután 3 órától 6-ig. Vasár- és ünnepnapon 20 kv belépődíj. — Nyilvános könyvtárak: Akadémiai nyitva délután 3 órától esti 7 óráig. — Múzeumi: délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Egyetemi: d. e. 9—12, d. u. 4—8 óráig. — Mentő-egyesület a Markó- és Só­lyom-utczák sarkán. — Állatkert nyitva egész nap. Belépő lij 30 krajczár. Lapunk mai számához egész ív mel­léklet van csatolva a következő tartalommal : A kolera és a főváros. — A kolera gyógyítása. (Dr. Kétly előadása nyomán) — A tárczában: Kisfaludy Ká­roly. (Győri szobra leleplezése napján.) Dr. Szigetvári Ivántól. — A közös költségvetés. — A pragmatika szankczió legendái. V. S.-től. — Tanügy. — Női munka­kérdés. — Közgazdaság. Lapunk legközelebbi száma hétfőn dél­után jelenik meg. — okt. 1. Személyi hírek. Vaszary Kolos herczegprimás, dr. K­o­h­­ Medárd titkára kíséretében ma délután Esztergomból Budapestre érkezett. — Hegedűs Károly az állami ipariskola igazgatója, Sepsi- Szent-Györgyre utazott, az ottani vasipari tanmű­hely szervezése ügyében. — Dr. Klinger István siklósi apát, egyetemi tanár, Traunsteinból, hol a Kneipp kúrát használta, friss egészségben érke­zett haza. A király nevenapja alkalmából a budavári helyőrségi templomban ünnepi istentisztelet lesz kedden október hó 4-én, délelőtt 10 órakor. Ez al­kalomból Yavrinecz Mór Es-dúr miséje kerül előadásra. Graduáléra Yavrinecz »Confir ma hoc Deus« kezdetű vegyes kara zenekar kísérettel és offertoriumra Toszti: »Fohász«-át, énekli orgona kíséret mellett Yavrinecz Mórné úrnő. A mise ma­gánrészeit éneklik Vavrinecz Mórné, Knohl Adél úrnő, Juhász Ferencz és Körössy Lajos. Stefánia özvegy trónörökösné Gömörben. A Ko­­burg herczegek évenként rendesen kétszer szok­ták gömörmegyei garami birtokukat megláto­gatni : tavaszszal süketfajd vadászatra, mely ki­rándulás csak néhány napra terjed és őszszel, aug. vagy szeptember hónapokban szarvasvadászatok­ra és ekkor családostól több hétre. Ilyenkor nem­csak számos főúri vendég jön el, de időközönként az uralkodó családok tagjai is, így­­ boldogult Rudolf trónörökös kétszer volt ott : egy sz-

Next