Pesti Napló esti kiadás, 1892. október (43. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-01 / 271. szám
Horánszky Nándor: Helyes ! Csak úgy legyen ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Erre még leszek bátor valamit mondani. (Halljuk! Halljuk!) A fogyasztási adóknál a 91-iki zárszámadás eredménye a tiszta bevételnél 10.387.000 írttal haladja meg az 1893-iki előirányzatot, amiből azonban ismét leszámítandó az italmérési jövedéknek az a többlete, amelyre jövőre semmi körülmények közt nem számíthatunk. A bélyeg, jogilletékek és díjaknál a 91-iki eredmény 1.495.000 forinttal volt több, mint az 1893-iki előirányzat. Ugyanily többlet mutatkozik a dohánynál: 969.000 frt, a lottónál 45.000 frt, a sónál 663.000 frt, a posta- és távírdánál 30.000 frt, az állami vasutaknál 165.000 frt. Hogy az állami vasutak bevételéről bővebben szóljak, ezeknél nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a vasúti hálózat azóta is jelentékenyen növekedett. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az intenzív fejlődésnek kétségtelen jeleivel találkozunk, így, hogy többet ne említsek, a korábban hanyatló irányt mutató személyforgalomnál konstans és folyton növekedő jövedelmi többletre számíthatunk, sőt nagyobb relációkból eredő jövedelmek mellett, a helyi forgalomban, mivel a tömegáruk mellett a darabáruforgalom és az élelmi czikkek forgalma is folytonos lendületet tanúsít, nagyobb bevételeket tapasztalunk. Ily körülmények között, azt hiszem, bizton lehet számítani arra az előirányzati összegre, amelynél többet már 1891 -ben elértünk , bizton lehet számítani erre, mert azt az időközben is beállott növekedést, melyet az imént voltam bátor okadatolni, az előirányzatnál nem is honoráltuk. De akkor, tehát, midőn az államvasutak bevételeinek ezen növekedéséről szólok, nem mulaszthatom el, hogy még röviden vissza ne térjek a kiadásokra is. (Halljuk! Halljuk!) Az államvasutak kiadásait illetőleg, melyeket szintén jelentékenyen emeltünk, megjegyzem, hogy a kiadások előirányzatánál igyekeztünk folytonosan javítani azon bajokon, amelyek a személyzet túlságos elfoglaltsága és különösen a személyzetnek aránytalan kis honorálása tekintetében felmerültek. (Helyeslés a bal és jobboldalon.) A felszerelési és fentartási költségeket oly összegekben vettük fel, melyek a valódi szükségletek mértékének minden tekintetben megfelelnek, hogy mást ne említsek, a járműfentartási költségeket 516 ezer írttal emeltük, ami többet tesz, mint az időközben beszerzett járművek költségei, úgyhogy ha figyelembe veszszük azt is, hogy az újabban beszerzett járművek oly nagy mértékben javítást nem igényelnek, kitetszik, hogy a járműfentartási százalékot 4,90°/0-ról 5,30°/0-ra emeltük. Azt hiszem, tehát, ily körülmények között minden tekintetben bízvást megnyugodhatunk abban, hogy ezen tételek akként vannak előirányozva, hogy azok befolyására bizton számítanunk lehet. A kiadási tételek realitását illetőleg elég lenne utalnom azon tételekre, melyeket az imént, az egyes tárczák költségeinek ismertetésénél bátor voltam felsorolni. De mivel kiadási tételeink realitásán kívül egy messzebbmenő bizonyítékot is kell szolgáltatnunk arra nézve, hogy képesek vagyunk egy helyes kormánypolitikának anyagi segédeszközeit is megadni, habár ismétlésekbe is bocsátkozom, kénytelen vagyok felemlíteni azt, hogy a keresk. tárczánál nemcsak forgalmi igényeinknek intenzívebb kielégítését tartottuk szem előtt, nemcsak a posta és távirda, valamint a távbeszélő hálózat jelentékeny emelésére irányoztunk elő több költséget, hanem az abban felvett összegekkel egy legvitálisabb és legeminensebb érdekeinknek, közgazdasági fejlődésünknek egyik előfeltételét képező hatékony tervszerű iparpolitikának is megadjuk segédeszközeit. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A földmivelési tárcza keretében, tehát, — mert ez a másik közgazdasági tárcza — nemcsak a gazdasági szakoktatásra vettünk fel jelentékeny többleteket, hanem mindazon ágazatokat, melyek mezőgazdasági érdekeink megóvására és fejlesztésére legvitálisabbak és legjelentékenyebbek, szintén dotáltuk. Miután ezen tárca 23 czimét jelentékeny öszszeggel emelnünk nem lehetett, azon elvet követtük, hogy azon ágakat emeljük és dotáljuk jobban, amelyek elsősorban bírnak fontos mezőgazdasági intézményeink fejlesztésére befolyással, így fordítottunk jelentékeny összegeket, mint már előbb voltam bátor felemlíteni, a ló- és marhatenyésztésre, hogy ez minél nagyobb szabásban legyen keresztülvihető. Egy már előbb megállapított terv szerint megadtuk az eszközöket a gyümölcstenyésztésre s igy fejlesztjük, a kultúrmérnöki és vízépítészeti intézményeket is. Szóval tehát a földmivelési tárcza keretében a tevékenységnek oly tág terét öleltük fel, amely nemcsak elég egy kormánytevékenységnek, hanem a kormány által követett politika elérésében közreműködő adminisztratív tényezőknek, sőt a társadalmi tényezőknek teljes mérvben való kihasználására és foglalkoztatására is elégséges. Megadtuk segédeszközeit egy helyes kormánypolitika folytatására, mert igaz, hogy nem minden egyes tárczát honoráltunk úgy , mint kellene, de honoráltuk elsősorban a fontosabb tárczákat és ez módot nyújt egy hatályos kormánypolitikára, mert ha ezen most követett czélok eléretnek, jelentékeny dotácziójuk más, kevésbbé fontos feladatok teljesítésére lesz fordítható. (Helyeslés jobb felől). A vallás- és közoktatásügyi tárcánál szintén oly jelentékeny többletet vettünk fel, különösen a korábbi évek többleteihez viszonyítva oly összeget, mely — merem mondani — mindenesetre hatályosabb kultúrpolitikának fogja egyik kiinduló pontját képezni. (Helyeslés jobbfelől.) A honvédelmi tárcánál, miután a felszerelések jórészt be vannak fejezve s a jövő esztendőre a még hiányzó felszerelések egy részének befejezése várható, merem mondani, hogy a kiadások eddigi kerete maximálisnak tekinthető. Az igazságügyi tárcánál jelentékeny összegeket vettünk fel, nemcsak bírói szervezetünk kiépítésére, hanem egyúttal Horánszky Nándor: Kodifikáczióra! (Derültség balfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Igen, kodifikáczióra is, amint arra szükség is van, hanem a mellett egyúttal a bűnügyi elővizsgálatoknak az életbe léptetett reform szerinti keresztülvitelére és a sommás eljárással járó első kiadások fedezésére, úgyhogy — habár igazságügyi kiadásainkról nem mondhatom is azt, amit a honvédelmiekről, hogy maximálisnak tekinthetők — elmondhatom azt, hogy a korábbi évekhez viszonyítva az igazságügyireformokkal járó nagyobb kiadások zöme már ebben a költségvetésben fedezetet nyer. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) T. hát! Szükségesnek tartottam mindezeket részletesen felsorolni azért, hogy bizonyítékát szolgáltassam annak, hogy habár nagyok és terhesek voltak is azok az áldozatok, amelyeket a pénzügyi egyensúly helyreállítására igénybe vettünk, de azok nemcsak arra voltak elégségesek, hogy egy mechanikai egyensúlyt állítsanak helyre, és mechanice legyünk képesek fenntartani ezen egyensúlyt, hanem hogy az egész téren mindenütt képesek voltunk a fejlődésnek, az előrehaladásnak, egy hatályos kormánypolitikának kiadó anyagi segédeszközeit megadni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Felemlítendőnek tartom ezt tehát azért, mert ebben a jelenségben, valamint abban a körülményben, hogy bevételeinket nem merítettük ki a végletekig, hogy nem mentünk el még az okszerűség végső határáig sem, rejlik a bizonyítéka annak, hogy amint elő tudtuk teremteni elsősorban közgazdasági fejlődésünknek a közelebbi évekre szükséges kiadásait, úgy elő fogjuk tudni teremteni ugyanezen bevételi forrásokból adminisztrácionális reformunknak, kulturális fejlődésünknek nagyobb kiadásait is. (Helyeslés jobbfelől) akkor, ha az okszerű felhasználás követelményeit szem előtt tartjuk, ha — valamint eddig tettük — jövőben is megóvjuk azon elvet, hogy minden új intézményt valódi szükségleteinkkel és anyagi erőnkkel hozzunk helyes arányba s ha a megfelelő egymásutánban viszszük keresztül ezen reformokat és alkotásokat. (Helyeslés jobbfelől.) De, te hát, nem nyújtanám hű képét pénzügyi helyzetünknek, ha meg nem emlékezném arról, hogy vannak egyes oly kiadások is, melyek ebben a költségvetésben még nem találtak fedezetet (Halljuk! Halljuk!) Póthitelekről, olyan póthitelekről, amelyek a költségvetés mérlegét alterálhatnák, nézetem szerint a közeli év folyamán alig lehet szó. De vannak egyes kiadások, amelyek itt fedezetet nem találnak. Ilyenek először is a vallásügyi tárca körében a néptanítók fizetésének javításával járó kiadások, valamint azon dotácziók, melyeket a felekezeti középiskolák nyugdíjintézetének kellene az állam részéről adni. Nem vettük fel ezen kiadásokat, mert azok megajánlása még az egyikre nézve már előterjesztett s a másikra nézve még előterjesztendő törvényjavaslat elfogadásáról van feltételezve. De nem vettük fel másrészt azért sem, mert ezen nem egyszerre, hanem csak fokozatosan előálló kiadások mindenesetre fedezetet fognak találni azon szokásos többletekben, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint is kultúrigényeink dotálására évről-évre nagyobb összegekben fogunk felvenni. Ilyen, a költségvetésben nem fedezett kiadások továbbá a börtöneink, fegyintézeteink kiépítésére s törvényszéki és járásbírósági épületek emelésére vonatkozó kiadások. Ezekre vonatkozólag egy jelentékeny dotáczió áll rendelkezésünkre a bírságpénzekben, melyeknek végösszege immár 390 ezer irtot tesz ki. Különösen változatlanul, minden redukció nélkül vettük fel továbbá az igazságügyi tárcába azon 300 ezer forintot, amelyet új bírói épületek emelésére évről-évre felveszünk. De miután, tehát, nagyobb mértékben akarjuk az e tekintetben mutatkozó igényeket kielégíteni, miután a bíróságoknak megfelelő elhelyezése, fegyintézeteink korszerű kiépítése oly eminens és vitális kérdése a helyes igazságügyi politikának, hogy nem várhatunk addig, amíg e kérdések e dotáczión belül nyernek kielégítést, az igazságügyminiszter úr törvényjavaslattal fog előállani, hogy e fedezeteknek részleges felhasználása mellett egyes alapokból ezek az igazságügyi vitális érdekek gyorsabban legyenek kielégíthetők. (Élek helyeslés jobbfelől. Végül, t. hát, még a kereskedelmi tárca körében van néhány olyan kiadás, melynek fedezetéről gondoskodva nincs. (Halljuk! Halljuk!) E kiadások közül először is meg kell említenem azt, hogy a Vaskapu munkálatoknál pótlólag teljesítendő új munkálatokra mintegy másfél millió forintnyi hitelt szándékozunk igénybe venni. S itt előzetesen is megjegyzem azt, amit a kereskedelmi tárca folyó évi költségvetésének tárgyalásakor megjegyeztem, hogy nem arról van szó, mintha az eredetileg kontemplált munkálatokra felvett 9 millió nem lenne elégséges azoknak végrehajtására, mert a megkötött szerződés szerint még 1.200.000 forintnyi megtakarítás mutatkoznék e munkálatoknál, — amely megtatakarítás a minden ily nagyobb műnél biztonsági s más szempontokból előálló munkálatokra lesz fordítandó, — de a szakértők véleménye szerint mindenesetre elég lesz arra, hogy az eddigi keretben és költséggel azok a munkálatok végrehajthatók legyenek. De felmerült egy, már akkor is megemlített kérdés s ez az, hogy ezt a dunai utat nemcsak a mi dunai hajóinknak tegyük hozzáférhetővé, hanem hogy lehetővé tegyük azt, hogy ott, ahol vasúthálózatunk Orsovánál végződik, bejöhessenek, ha nem is a legmélyebb, de a középjáratú tengerihajók is és azért forgalmi érdekeinknek megfelelőleg e csatorna mélyíttessék. (Tetszés jobbfelől.) A t. ház bölcsességétől fog függni, váljon forgalmi igényeink jövő biztosítása érdekében szükségesnek fogja-e tartani e kiadást. Ha szükségesnek fogja tartani, akkor ez körülbelül másfél milliónyi külön hitelt fog igénybe venni. Egy másik kiadás, amelyről e költségvetésben gondoskodva nincs, a Mármaros-Sziget határszéli vasút kiépítésével járó kiadás, továbbá, amely talán az 1893-ik év folyamán csak kisebb mértékben fog előállani, a közelebb rendezendő nemzeti kiállítással járó kiadás, amelynek összegét 1 millió forinttal praelimináljuk. Ezek azon kiadások, t. ház, amelyek e költségvetés keretében fedezve nincsenek. Nincsenek fedezve részint azért, mert számszerűleg véglegesen még nem voltak megállapíthatók, részint mert a kereskedelmi tárcában előforduló kiadásokra azokat a pénzfölöslegeket kívánjuk felhasználni, amelyek a tisza szegedi kölcsön visszatérítéséből az állampénztárba fognak folyni. (Helyeslés jobbfelől.) Felszólalásom befejezéséül, t. ház, (Halljuk ! halljuk!) még csak röviden kell megemlékeznem azon teendőkről, amelyek saját tárczám körében foglalkoztatnak. S itt csak a főbb irányokat kívánom e pénzügyi politika terén jelezni, s nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni azokra nézve, amiket részint előbbi expozéim, részint más alkalommal felszólalásaimban különben is a t. ház tudomására hoztam. A pénzügyi politika terén elsősorban foglalkoztat a megkezdett valuta-akciónak továbbfolytatása : először meglévő aranykészleteinkből és egyéb fémkészleteinkből a pénzek technikai kivezetése, másodszor az arany beszerzésének megkezdése és az aranynak a pénzpiaci viszonyaihoz képest, mint reményem a közelebbi időben, talán az előirányzati év lejártáig való beszerzése; harmadszor az új értékben való közkötelező számítás behozatalával és a készfizetések felvételével járó előintézkedések megtétele. Ezen körbe esik továbbá bankügyünknek rendezése és végre még a készfizetéseknek felvétele előtt a pénzhelyettesítő eszközöknek nemcsak törvényes szabályozása, hanem egyúttal azoknak a gyakorlati életben való keresztülvitele is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A másik kérdés, amely a pénzügyi téren foglalkoztat az, t. ház, amiről múlt évi expozém alkalmával bővebben szólottam: a pénzügyi adminisztrációnak teljesebb rendezése. Habár oly feladatnak kell azt tekinteni, amelyet teljesen elérni csak az adminisztráció reformjával kapcsolatosan lehet, — mert hiszen számos oly összefüggés van a kettő között, hogy az egyiknek a kérdéseit a másiknak a kérdései nélkül megoldani nem lehet, nem úgy kívánom azt jelezni, mintha a pénzügyi adminisztráció teljesebb rendezése terén a közigazgatás reformja előtt semmit sem lehetne tenni; sőt nem teszek le a reményről, hogy addig is sikerül a pénzügyi adminisztrációt még inkább javítani, hogy úgy az államkincstár, mint az érdekelt adózó fél igényei tökéletesebben kielégíttessenek , de befejezettnek a rendezés művét csak a közigazgatás reformjával tekinthetem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A harmadik kérdés, t. képviselőház, az egyenes adók reformjának előkészítése, s ennek oly időben való keresztülvitele, hogy az a gyakorlati életbe minden nehézség nélkül át is legyen vihető. Az egyenes adók reformjának ezen programmjára nézve szükségesnek tartom, nem most, hogy a t. háznak a türelmével még továbbra is viszszaéljek, (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) de szükségesnek tartom, hogy ezen nagy kérdésre vonatkozólag, amely nagy kérdésnél a közvéleménynek mindenesetre döntő szavának kell lennie, ezen alkotmányos közvélemény megfelelő előkészítése végett nemcsak a statisztikai adatokat, hanem az egész reformmunkálatot legközelebb már közzétegyem (Élénk helyeslés), hogy a nagy közvélemény,a sajtó hozzászólhasson és hogy — miután az önadóztatás elvét nemcsak fentartani,hanem még kiterjedtebb mértékben érvényesíteni kívánom — (Helyeslés), a közvélemény ne csak hozzászóljon, hanem annak a nagy szűrőjén keresztülmenve azon munkálat azután minden zökkenés és nehézség nélkül mehessen a gyakorlatba. (Általános élénk helyeslés.) Daczára annak, t. képviselőház, hogy legközelebb lesz szerencsém tájékozást nyújtani a nagy adóreformoknak minősége iránt és most ennek részleteibe nem bocsátkozom, mégis Horánszky képviselő úrnak egy közbeszólására, amelyet azelőtt tett, hogy azután ne legyen az mégis leplezett adóemelés, egyet kívánok megjegyezni.Halljuk ! Halljuk!) azt, hogy ez adóreformban azt az elvet, amelyet más modern államok törvényhozásai alkalmaztak ilyenkor, szintén érvényesíteni kívánom, érvényesíteni kívánom azért, mert azt az önadóztatás sikeresebb és teljesebb keresztülvitelének egyik előfeltételéül kívánom tekinteni; jelesül érvényesíteni kívánom azt, hogy a természetszerű fejlődésre írható és a törvényben számszerűen megállapítandó többleteken túl az adóreform által elért többlet ne az államkincstár által elért jövedelem növelésére, hanem a terhelő közszolgáltatások apasztására fordíttassék.(Általános élénk helyeslés.) Ennyit kívántam erről előre megjegyezni. Most engedje meg a t. képviselőház, hogy még csak egyet jegyezzek meg (Halljuk! Halljuk!) A t. házban felmerült kívánalomnak és itt tett ígéretemnek megfelelőleg a költségvetéssel egyidejűleg, nem ugyan most,mert csak néhány nap múlva leszek azon helyzetben, hogy kiosztassam — leszek bátor előterjeszteni az 1890. és 1891-dik évben nyugdíjazottaknak, valamint az 1889 végéig kegydíjban részesülteknek az állami számvevőszék által összeállított kimutatását, megjegyezve, hogy a nyugdíjak ez a kimutatása az utolsó, amelyet ily alakban előterjesztek, mivel az állami számvevőszék hozzájárulásával az itt akkor felmerült eszmékhez képest ezen nyugdíjkimutatások jövőre a zárszámadásokhoz fognak csatoltatni. (Általános helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy az általam előterjesztett költségvetést, nemkülönben, a Vaskapu szabályozásának 1893. évi előirányzatát előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. (Hosszantartó meg-megújuló zajos éljenzés és taps jobbfelől.) Az ülés 3/42 órakor véget ért, ez, amelynek harmóniáját, mint ez a résztvevők egyéniségét tekintve, eleve is biztosra volt vehető, semmi félreértés, a legkisebb hamis hang sem zavarta meg. A hivatalos üdvözletek és tisztelgések alkalmával tartott beszédek és az azokra adott válaszok, valamint az ünnepélyes lakomán elmondott pohárköszöntök, a szereplőknek egyfelől igaz magyar protestáns érzületéről, tehát meleg hazafiságáról, másfelől a más felekezethez tartozók hazafiságának méltatása mellett felvilágosodott felekezeti türelmességéről, államférfiúi belátásáról és mérsékletéről tettek tanúságot. Aki ez ünnepélyeket más szinten akarja feltüntetni, az vagy szántszándékosan ferdít, vagy félre van vezetve. Az egyházi ünnepet emelte annak nemzeti jellege. A magyar protestantismus átalában nem szorult arra, hogy a hazafiságból bárkitől is leczkét vegyen. Gyakran bebizonyította századok folytán, hogy bár küzdelmei a legtöbb esetben találkoztak a magyar állam létéért való küzdelemmel, valahányszor a magyar állam érdeke valóban követelte, specziális felekezeti érdekeit mindanynyiszor alá tudta annak rendelni. De az igaz hazafiság nem szavakban, de tettekben gyakorlásának egyik alapfeltétele a hazai törvények tiszteletben megtartása. Ennek hangsúlyozása nem okozhat jogos sérelmet sem egyesre sem felekezetre. Ismétlem, hogy reám az egész ünnepély a higgadt, önérzetes, felebaráti szeretettől áthatott hangulat nyilvánulásának benyomását tette és mint ilyen, mélyen bevésődött emlékezetembe. Szeptember 5-én, mint amely napon az ünnepély programmszerűleg véget ért, az ünneplők zömével elhagytam Komáromot, azután már a kerület belügyeinek intézése következett, mely természetesen az egyházkerületen kívül álló ünneplőkre és így reám is nem tartozott. Kötelességemnek tartottam, mint az egyházkerület egyik képviselője, az időközben lábra kapott különféle hamis híresztelések és azokból kifolyó nyilatkozatok után, mint szem- és fültanú, a látottakról és hallottakról szokásom szerint egyszerű szavakban, de az igazsághoz híven, a közgyűlés színe előtt számot adni. A múlt egyházkerületi gyűlésünk óta előfordult úgy általános fontosságú mint egyházkerületünket közelebb érdeklő eseményekre való bővebb kiterjeszkedéssel a mindenkor oly alapos pontossággal szerkesztetni szokott püspöki jelentésnek nem akarok ugyan elébe vágni, — mindazonáltal helyénvalónak tartom, hogy részemről is megemlékezzem röviden arról, miszerint a magyar alkotmány visszaállításának, szeretett urunk királyunk megkoronáztatásának, mint a nemzet életében korszakot alkotó eseménynek negyed százados évfordulóját, egyházkerületünk gyülekezetei is az esemény fontosságához méltóan megünnepelték. Továbbá, hogy kifejezést adjak, az eddigi tapasztalatok után, azon meggyőződésemnek, hogy a múlt év december 5-én összeült egyetemes zsinatunk tárgyalásai és megállapodásai, amint ez iránti reményemet múlt évi közgyűlésünkön nyilvánítottam volt, a sok tekintetben hiányosaknak bizonyult egyházi törvényeinknek üdvös és czélszerű módosítására és kiegészítésére fognak vezetni, — habár természetszerűleg mint emberi mű a tökéletességre, — avagy mindenki kivonatának kielégítésére igényt ezek sem fognak tarthatni. A zsinat alaposan, és szorgalmatosan dolgozott — mindazonáltal sok fontos teendő vár még reá, így nem tárgyalta meg azon kérdéseket, melyek mint az összes magyar protestantizmust érdeklők, ágostai hitvallású atyánkfiaival közösen lesznek megoldásra vezetendők. Ezek közé sorozom az ismert elkeresztelési ügyben részünkről netán teendő lépéseket. Éppen ezért ez ügyet most e kerületi gyűlésünkön bővebben tárgyalni nem tartanám sem időszerűnek, sem czélravezetőnek. Hogy egyébbiránt ezen áldatlan konfliktus végre is meg fog szűnni, hogy a törvényhozás megtalálandja annak módját, hogy se az állam tekintélye, se a felekezetközi viszonosság, se egyesek vallási meggyőződése csorbát ne szenvedjen, azt támaszkodva a különböző vallásfelekezetűek zömének józan felfogására és hazafiságára, én is bizton reméltem. — És hiszem, el fog jönni az idő, midőn az emberek nem is fogják érteni, hogy e kérdés hogy mérgesedhetett el ennyire. Minden felekezet kebelében annyi a teendő a keresztény valláserkölcs fejlesztése, a közművelődés terjesztése, a magyar nemzeti szellem ápolása terén, hogy bőven elég »Isten előtt kedves« oly munkát végezhet, a melylyel egymáson nem üt sebet. Ily munkának végzésére hívom én fel ezutal is a közgyűlés tisztelt tagjait, midőn a naprenden lévő fontos kérdések tárgyalására szives figyelmüket kikérvén, az ülést ezennel megnyitom. Ezután Szász Károly püspök olvasta fel jelentését, melyben az elkereszteléssel foglalkozott, a békülékenység szellemében. A gyűlés további folyamára visszatérünk. Budapset, október 1. A közös költségvetés. A közös kormány a delegácziók ma délutáni ülésén be fogja nyújtani ■, az osztrák-magyar monarchia közös kiadásainak és bevételeinek 1893. évi előirányzatára vonatkkozó előterjesztését. Ez előterjesztést térszűke miatt reggeli számunkban közöljük. Egyházkerületi gyűlés. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület ma délelőtt 10 órakor Tisza Lajos gróf főgondnok és Szász Károly püspök elnöklete alatt közgyűlést tartott. Jegyzők voltak Szilágyi Dezső, Teleki József gróf, Kálosi József, Várady Béla gr. (világiak),Szilády Áron, Farkas József, Kovács Albert, Kenessey Béla (egyháziak.) A közgyűlést Tisza Lajos főgondnok hoszszabb beszéddel nyitotta meg Ennek a beszédnek némely pontja feltűnést fog kelteni. Ha Tisza Lajos gróf azt hangsúlyozza, hogy a ki a Komáromban történtekről más impreszsziót merített mint ő, az vagy szándékosan ferdít vagy félre van vezetve, akkor e kijelentés súlya egyenesen Vaszary prímásra esik. Mert tudvalevőleg a prímás volt az, akit a Komáromban történt nyilatkozatok arra indítottak hogy ismeretes pásztorlevelét a közelmúlt napokban közrebocsássa. A prímásról nyilvánosan konstatálni azt, hogy vagy szándékosan ferdít, vagy félre van vezetve, mégis csak vastag állítás. A beszéd így hangzik: Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés! Midőn e mai közgyűlést, az elnök nevében, megnyitnám , önkéntelenül is felújulnak emlékemben azon megható egyházi ünnepélyek, amelyekben ez egyházkerület képviseletében e hó első napjaiban Komáromban részt vettem. Őszinte mesterkéletlen nyilvánulása volt az a rokonszenvnek, kifejezése az egyetemes egyház érdekében egy hosszú életen át, és a dunántúli egyházkerület érdekében 25 éven át, különösebben is, kifejtett közhasznú munkásságáért való hálás elismerésnek. Személyesen részt vett ez ünnepélyeken közelből és távolból, felekezet, politikai pártszínezet és hivatalos állásra való különbség nélkül mindenki, ki magának a megjelenésre időt szakíthatott, és a legfelsőn elkezdve, a legkülönbözőbb körökből érkezett távirati üdvözletek tanúskodnak a távollevők szellemi részvétéről. — Minden tekintetben magasztos, messze kiható ünnep volt KÜLÖNFÉLÉK. — október 1. Személyi hírek. Mária Therézia főherczegnő ma reggel Pólából Lussinba utazott. — Ferencz Ferdinánd főherczeg tegnap este hosszabb tartózkodásra Bécsből karinthiai birtokára utazott. — Steineck báró tengernagy a delegácziók tárgyalásaihoz Budapestre érkezett. — Henrik porosz kir. herczeg és neje ma reggel 6 órakor a »Kaiseradler« yachton Wilhelmshavenből Angliába indult. A kitüntetett Billroth. A király dr. Billroth Tivadar udvari tanácsosnak és a sebészet rendes tanárának a bécsi egyetemen, sok évi érdemteljes működése elismeréséül, a »művészetért és tudományért« czímű érdemjelvényt adományozta. Nopcsa báró dementije. A L’ Indép. Belge nyomán közöltük, hogy Kossuth Lajosért ő felsége a királyné misét mondatott és főudvarmestere utján üdvözölte az agg hontalant. Ebben az ügyben dr. Nopcsa Ferencz, a királyné főudvarmestere a következő levelet teszi közzé: »T. szerkesztő úr! Több budapesti lapban megjelent és a »L’Ind. Belge«-ből átvett »Kossuth és királyné« czim alatti közleményre, említve lévén nevem, kötelességszerűen kijelentem, hogy az egész közlemény rosszakaratú, merész és minden alapot nélkülöző koholmány. Tisztelettel, Gödöllőn, 1892. szept. 30. B. Nopcsa Ferencz, ő felsége a császárné és királyné főudvar mestere.« E dementivel szemben fennáll az Ind. Belge-nek az a korábbi kijelentése, hogy akárhonnan jövő czáfolat daczára is szavatol a hit valódiságáért. Földváry alispán — mint levelezőnk írja nekünk — tegnap Kalocsára érkezett fiához, nevenapját ünnepelni, unokáját keresztelni. A város elöljárósága, egyes notabilitások tisztelegtek nála és fiánál a főszolgabírónál. A főispán, a központi tisztikar, a főszolgabirák és számos tisztelője táviratban üdvözölték az alispánt, ki az ebédnél a legnagyobb örömmel élvezte a régi nótákat, amikből egyet-egyet maga is eldalolt. Milán királyi vőlegény? Egy bukaresti lap állítólag biztos forrásból tudatja olvasóival, hogy Milán király legközelebb el fogja jegyezni egy dúsgazdag bojár leányát, s mihelyt elnyeri az indigenatust, ezredesi ranggal belép a román hadseregbe. Erre vonatkozólag már tárgyalások is folynak. Táviratok: Bécs, okt. 1. A bécs-berlini versenylovaglás. Az első lovas, aki ma reggel 6 órakor indult el egymaga a floridsdorfi starthelyről, a 11 a ad szekerészszázados. Utána 5 percznyi időközökben indultak el az egyes csoportok, amelyek közt 5 lovasból álló csoportok is vannak. Siegel dsidáshadnagy indult szintén egyedül. A starterek Auersperg és Kálnoky gróf ezredesek voltak. Az indulásnál Hartenau gróf, Gagern báró lovassági főfelügyelő, számos katonatiszt és nagy közönség volt jelen. Berlin, okt. 1. A távlovaglók startolása ma reggel 6 órakor programmszerűleg megkezdődött. KÖZGAZDASÁG. A tőzsdei forgalom ma az izraelita ünnep következtében szünetelt. Nyilt tér, (Az e rovat alatt közlötteknek sem tartalma, sem alakjáért nem felelős a szerkesztőség). A szív-margitszigeti gyógyforrás vize kitűnő eredménynyel használatik köszvénynél, gyomor- és bélbajoknál, alhasi pangásoknál és hólyaghurutnál, garat-gége- és légcső hurutos bántalmainál mint asztali viz kellemes, és jó hatású, menteC, ragályos betegségek ÍÍ2£ tül különösen ajánlatos. (6127) Főraktár: ÉDESKUTY L. m. kir. udvari szállítónál, Budapest. E Ha ön még alföldi copacot nem ivott, vegyen palaczkkal bármely budapesti fűszer-, csemege-,vagy gyógyáru-üzletben és meg fog győződni,hogy az ALFÖLDI CODRAC HALÁSZ FERENCZ és Társa kecskeméti czég gyárt maga a** -A LEGJOBB. ___________________________________________(6063) Színházak és mulatóhelyek. Színházak, ma, október 1-én :A nemzeti színházban: Az apósok. — A magy. kir. operaházban: Álarczos bál. — népszínházban: A Suhancz. — A városligeti színkörben: A modern Carmen. Minden kedd, csütörtök, szombat, vasárnap és ünnepnap délután (6090) katonazene. Etablissement ARMIN. Igazgató: ÁRMIN és KUN Király-u 16. (a Dobler-bazárban.) Ma először : FRITZI GIZI, a legjobb 15 éves miniator-soubrette. Mr.. ELLY CAROLA, angol hölgy. PARODIE HERREN-OC TETT, pompás ! - ICZIG MINT BÁRÓ. - MORGENSTOCK ASSZONY KALAPJA.— ISMERETSÉG A PURIMBÁLBÓL . A legegészségesebb és legjobban szellőztetett helyiség Budapesten. (1983) IMPERIAL.1 Ma lépnek fel először a következő komikusok: WEISS GUSZTÁV és HAUPT EMIL. Pikáns. ! ! OKTÓBERI MŰSOR ! ! Szórakoztató. Finkás uászutazása Olaszországon végig vagy a Faraeztbeceület és Egy kérdése, lnt.rwlew. — › Uj erők › Különös megerazi||iiCztrnczJrS Előadja Singer Frigyes Ütésre méltó, fcvnBb IllUbZU dUZIU. hegedühumorista. (5842) AYRHOFER kávéháza Dohány- és Nyár-utca sarkán. E ' JJEFD Jó czigány JQARLANDLIGET Külön mulató szobák. Pezsgő, kellemes szü, behütve 3 frt. — Bor, sör, hideg, ételek. MISKA FŐPINCZÉR. (GOSS) Felelős szerkesztő : ifj. ÁBRÁNYI KORNÉL .