Pesti Napló, 1892. november (43. évfolyam, 302-331. szám)
1892-11-24 / 325. szám
Meg akarja győzni a közvéleményt — úgysp mond — hogy e javaslatoknál Németország javáról van szó. A szövetséges kormányok meggyőződtek, hogy a mostani állapot tarthatatlan s az eshetőleges elvetésből eredhető veszedelmek daczára benyújtották a javaslatot. A törvény csak 1893-ban, illetve 1895-ben fog életbe lépni. A körülmények gazdasági és pénzügyi szempontból kedvezőtlenek, de nem lehetett várni jobb időkre; minden egyes év késedelme pótolhatatlanul veszendőbe ment volna. A nemzet jóváhagyására szükség van. A kormány nem támaszkodik lármás czikkekre s nem akar sötét szint sötétre halmozva festeni. Németország békén összefér szomszédaival; nem szabad neki, nem is akar fegyverhez nyúlni, nem is tudná, hogy mit követeljen Francziaországtól győzelme díjaként. A külföldi államok 1870 óta jól felfegyverkeztek. Mi minden nemzettel békességben élünk és egy oldalról sem nehezítik meg nekünk a nemzet méltóságának fentartását. Joggal mondta a császár — úgymond a kanczellár — hogy Helgoland a legjobb darab föld, amelyet megszerezni akarunk. Németország nem fog háborút provokálni, mert nincs győzelmi dij De nem fog preventív háborút Sem viselni, aminő az 1870-iki volt. Áttérve a sokat emlegetett emeitávirathamisításra, megjegyzi: »Németország nem provokálta Francziaországot, Bismark nem hamisított táviratot.« Felolvasta ezután azt a táviratot, melyet A b e ken titkos tanácsos Emsben, 1870. évi julius 13-án délután 3 óra 50 perczkor a külügyi hivatal czimére feladott. A távirat szószerinti szövege a következő: »Ő felsége azt írja nekem: Benedetti elfogott engem a sétatéren, hogy tőlem utóbb már igen tolakodó módon felhatalmazást követeljen annak azonnali megtáviratozására, hogy örök időre kötelezzem magam arra, hogy sohasem adom meg beleegyezésemet, ha a Hohenzollernek a jelöltségre visszatérnének. Végtére kissé komolyabban visszautasítottam őt, mivel ily kötelezettséget »a tout jamais« elfogadni nem szabad és nem lehet. Természetesen azt mondtam neki, hogy még nem kaptam kézhez semmit és mivel ő Párison és Madridon át korábban nyert értesülést, mint ön, át fogja látni, hogy az én kormányom ezúttal sincs a játékban. Ő felsége azóta a herczegtől levelet kapott. Mivel ő felsége Benedettinek azt mondta, hogy a herczeg tudósításait várja, Eulenburg gróf és az én előterjesztésemre, tekintettel a fenti inszinuáczióra, elhatározta, hogy Benedettit többé nem fogadja és hogy őt csak egy szárnysegéd által értesitteti, hogy ő felsége most kapta a herczegtől ama hírnek megerősítését, melyet Benedetti már Párisból megkapott és hogy több „mondani valója a nagykövet részére nincsen. Ő felsége exezellencziád elhatározására bízza, hogy nem kellene-e Benedetti újabb követelését és annak visszautasítását azonnal úgy követeiik, valamint a sajtó tudomására hozni.« Kimutatja azonban, hogy Németország nem provokálta Francziaországot, hogy Bismarck nem hamisította meg a táviratot és hogy nem igaz, mintha az öreg Vilmos császár túlságos érzékenykedő lett volna, avagy nem találta volna el a kellő hangot a Francziaországgal való érintkezésben. Vilmos császár még július 13-án megtáviratoztatta Werther nagykövetnek Párisba, hogy indignálódva van a Gramont Oliver-féle insinuáczió miatt és fentartja magának a teendőket. Akkor egész Európa úgy fogta fel a dolgot, ahogy Németország. Bizonyítja ezt Gladstonenak egészen megfelelő nyilatkozata, valamint Gortsakoff távirata, melyet a külföldi orosz követekhez intézett. A birodalmi kanczellár ezzel azt akarja kimutatni, hogy Németország magatartása nem volt provokáló. A francziák a dicsőségért szeretik a háborút. Minél inkább tökéletesítik felszerelésüket, annál nagyobbra nő öntudatuk és annál élénkebb lesz amaz óhajuk, hogy szövetségre lépjenek valakivel, természetesen nem defenzív szövetségre, hanem olyanra, melynek czélja Európa térképének revideálása. Oroszországgal — folytatja a kanczellár — évszázadok óta barátságban élünk. Sándor czár személyében újabb momentuma rejlik e baráti viszonynak. Oroszország czárja a legnemesebb és legfenköltebb uralkodók egyike és méltányolja a lojális, békés német politikát. De Oroszországban ellenkező áramlatok is vannak Németország ellen, melyeket a hadi sikerek s a békében kivívott sikerek Oroszország fölött megnöveltek. Oroszország folytatni fogja hadereje fejlesztését. Ebből nem kell közeli háborúra következtetni, de az előkészületek arra mutatnak, hogy a legközelebbi háború nyugat ellen fog irányulni. A birodalmi kancellár kiterjeszkedik az előkészületekre és azt mondja, hogy az állapotok, melyek ma nem aggasztók, veszedelmessé válhatnának reánk nézve. Bármily tisztelettel viseltessünk is az orosz czár iránt, nem szabad felednünk, hogy annak idején II. Sándor czár uralkodása idejében már Bismarck hg. is Oroszország formális hadi fenyegetéséről beszélt. A kormány minden gondját arra fordította, hogy fentartsuk az Oroszországgal öszszekötő huzalt. De nem óhajtanám, hogy az áramot az Ausztria-Magyarországgal és Olaszországgal való összekötő vezetékből vegyük. Oroszország és Francziaország közt tagadhatatlan a közeledés. Ezzel szemben sem Elzász-Lotharingiát nem áldozhatjuk föl, sem Ausztria-Magyarországgal fennálló viszonyunkat nemtéphet, háború esetében kétfelől kell védekeznünk. Ha Oroszország hadat akarna viselni, Francziaország szövetségéről bizonyos lehet. Hogy ellenkező esetben mi történnék, arról nem lehet szólni; mindenesetre megbénítaná Oroszország akkor is erőink egy részét. Ilyen háborúra nincs elég erőnk, de a túlerő ellenében is védelmeznék magunkat, mert ha ezt nem tennék, az 1813-iki hősök szent haraggal zúdulnának fel ellenünk. (Tetszés.) Világhatalmi állásunk katonai képességünktől függ. Én igen nagyra becsülöm szövetséges társainkat; a hármas szövetség sehol sem oly népszerű, mint nálunk. A haderő létszámát tekintve, a hadereje is gyöngébb,mint Francziaország és Oroszországnak ; mindenesetre Németországnak kell a főszerepet magára vállalnia, mert hisz neki két oldal felé kell néznie. Miért vesztette el Németország a katonai suppremacziát 1870. után? Nem a kormány, vagy a hadsereg hibájából. A birodalmi gyűlés is megtette, amit megtehetett. De hát a győzőnek kevesebb hajlandósága volt az áldozatra, mint a legyőzöttnek. Szedán után más volt a hangulat, mint Jena után. Szomszédaink előre nem látható módon kiterjesztették a hadkötelezettséget. Mi utánuk sántikáltunk és csak a legszükségesebbre szorítkoztunk. Most lassan, de biztosan ható eszközökhöz nyúlunk. A föltételes szabadságolás és a tartalék rendszere elégtelen. A kanczellár ezután az eddig foganatosított különféle reformokat fejtegeti. Az egyenlőtlen szolgálati kötelezettségből a kibúvásra, való törekvés eredt. A Windhorst-féle rezolucziók keresztülvihetetlenek. Az emberanyag tekintetében fölötte állunk minden hadseregnek. Nekünk vannak a legjobb tisztjeink, altisztjeink és legénységünk. Mi nem akarjuk mindjárt a mozgósítás első napján behívni a Landwehr-t és a népfelkelést ; mi nem számra, hanem becsre törekszünk. A kormány távol áll attól a czikktől, amelyre a Landwehr-ről a »Militär Wochenblatt «-ban megjelent. A német »Landwehrmann« neve dicső név lesz örök időkig. Caprivi szól azután a költségek fedezéséről. A söradó literenként 08 fillérrel emeltetik, ami a kimérésben alig lesz érezhető Ausztria-Magyarországot kivéve eddig mi tettünk legkevesebbet haderőnk érdekében. Az általános védkötelezettséget valóban, de méltányosan akarjuk keresztülvinni és a két évi katonai szolgálatra átmenni, kivéve a lovasságot és a lovasított tüzérséget, illetőleg melyek eddig sem szolgáltak teljes három évig. A két évi katonai szolgálatot azonban csak akkor léptethetjük életbe, ha megkapjuk a követelt kompenzációkat. Nem akarunk a birodalom alkotmányán változtatni, hanem meg akarunk maradni a status quonál. Csak azt a bizonyságot akarjuk a lakosságnak nyújtani, hogy az elbocsátás két év után szabályszerűen megtörténik. A kormány a Windhorst-féle határozati javaslatoknak lehetőleg megfelelt , elviselhetetlen terhekről most már nem lehet szó. A javaslat, igaz, hogy nem éppen kellemes, a háború azonban még kellemetlenebb volna, a legkellemetlenebb volna a vereség. Vereség esetén meg kellene fizetnünk azt, amit most milliókban kiadunk. A militarizmus molochja csak azt czélozza, hogy minden egyes németet védelmezze a jövő vereség ellen. Egy esetleges vereség után már nem lehetne szó a két évi katonai szolgálatról ; kereskedelmünket, mely azóta nemzetivé vált, nem bírnák többé megvédeni, a művészet és tudomány hanyatlásnak indulnának. Politikai, anyagi és kulturális küzdelem keletkeznék a létért. A németek helyét más nemzet nem tölthetné be. Nekünk kötelességünk Németországot fentartani (Élénk tetszés), emlékezve azokra, kik azt teremtették, azokat, kik érte elestek (Tetszés.), hogy ne mondhassák azt, hogy azok életöket áldozhatták, az élők még pénzöket sem akarták érette ide adni. Adják meg a nemzetnek a lehetőséget, hogy egy jövendő háborúban is énekelhesse: »Lieb Vaterland, magst ruhig sein!« (Élénk tetszés.) Richter néhány megjegyzése után az ülést holnapra halasztottákjük szét. Véderőnk gyarapítása nem tekinthető fenyege- , tésnek Oroszország ellenében ; csak abban a helyzete akarunk lenni, hogy az esetleges támadást visszaérhessük és valószínűnek kell tartanunk, hogy ' * Berlin, nov. 23. A birodalmi gyűléshez benyújtott törvényjavaslat a német hadsereg békelétszámáról a létszámot 1893. okt. 1-től 1899. évi márczius 31-ig átlagban 492,068 emberben állaptja meg, mely számnak a gyalogsági csapatok két évi szolgálati idejének feltétele szolgál alapul. 1893. október 1-től 711 zászlóalj gyalogságot, 477 század lovasságot, 477 üteg tábori tüzérséget, 37 zászlóalj gyalog tüzérséget, 24 zászlóalj utászt, 7 zászlóalj vasúti csapatot és 21 zászlóalj szekerészetet fognak alakítani. Berlin, nov. 23. Az ujonczok beosztására vonatkozólag a birodalmi gyűlés elé terjesztett törvényjavaslat, a következő rendelkezéseket tartalmazza : A császár évenként meghatározza a hadseregbe és haditengerészetbe besorozandó ujonézok számát. A porosz hadikormányzat alatt álló kontingens számára, az összszükségletet a porosz hadügyminisztérium határozza meg, a többi kontingens számára pedig az illető hadügyminisztériumok . A haditengerészet pótszükségletének beosztása a porosz hadügyminisztérium által történik. Budapest, november 23. A belügyminiszter installácziója. Hieronymi Károlynak, az új belügyminiszternek installácziója holnap, csütörtökön délután fél 3 órakor lesz a belügyminisztérium fogadási nagytermében. Az orsz. függetlenségiés negyvennyolcas párt a mai értekezleten csupa belügyeket tárgyalt s kijelölte a tagokat a képviselőházi bizottságokba. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 24-én. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12 órától délután 1 óráig. — A honvédelmi miniszter fogad délután 12—1 óráig. — A kereskedelmi miniszter fogad délután 4 órakor. — Az igazságügyminiszter fogad délután 2 órakor. — A horvát-szlavon miniszter fogad délelőtt 10 órától délután 2 óráig. — A Szent István társulat választmányi ülése délután 4 órakor. — A református egyetemes zsinat ülése a vármegyeház nagytermében délelőtt 10 órakor. — A magyar földrajzi társaság felolvasó ülése az egyetem ásványtani intézetében. — Nemzeti muzeum: természet- és néprajzi tár, nyitva délelőtt 9 órától délutáni 1 óráig. A muzeum többi tárai 60 krajczár belépti dij mellett megtekinthetők. — Technológiai iparmúzeum saját épületében (Népszinház utcza 6. szám), nyitva d. e. 9—12 és d. u. 3—8-ig. — Nyilvános könyvtárak. Akadémiai nyitva délután 3 órától esti 7 óráig. — Egyetemi nyitva délelőtt 9 órától 12-ig és délután 4—8 óráig. — Szabadságharczunk emlékeinek kiállítása a vigadóban, nyitva reggeli 91/4 órától d. u. 3/a óráig. — Technológiai iparmúzeum, saját épületében (Népszinház utcza 6.), nyitva d. u. 9— d. u. 1-ig és 3—5-ig. — A magyar földrajzi társaság könyvtára az egyetem épületében, d. u. 5 órától este 7 óráig. — Kereskedelmi múzeum: Hazai termékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad bemenet mellett naponként megtekinthető délelőtt 9 órától délután 2 óráig. A kereskedelmi tudakozó iroda (V. ker. Akadémia u. 12.) naponként délelőtt 9 órától 12 óráig, délután 3 órától 6 óráig. — Szabadalmi levéltár. (Lánczhid-tér 3. sz.) Nyitva naponként délelőtt 9 órától 12 óráig. — Mentő-egyesület a Markó- és Sólyom-utczák sarkán. — Sörárpa kiállítás a Köztelken: megtekinthető egész nap, belépti dij nincs. — Állat, kert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva. — nov. 23. Személyi hírek. Béró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter és gróf Tisza Lajos ő Felsége személye körüli miniszter ma Bécsbe érkeztek. — Dr. Vályi János eperjesi püspök a mai vonattal a fővárosba érkezett. A gyengélkedő német császár, Berlinből távírják, hogy Vilmos császár tegnap délután gyengélkedése következtében az utolsó pillanatban elállott a neugatterslebeni vadász kirándulási úttól és a császárnéval visszatért Potsdamba. A császárnak ma meg kímélnie kell magát, mert kissé meg van hülve. Az Apponyi-könyvtár elárverezése. Megírtuk már, hogy most folyik Londonban a nagybecsű Apponyi könyvtár elárverezése. A gyűjtemény legértékesebb példányait Quartis londoni régiségkereskedő vásárolta meg. Az antikvárius pályáját, itt kezdte az öreg Horovitznál s később Angliában telepedvén meg, alapította a hirnyeves creget. A mi az Apponyi könyvtárt illeti, az külön könyvtárt képezett Pozsonyban 1839-ig. Ekkor a könyvtár kezelője, ki az Apponyi-család régi tisztviselője volt, meghalt. Az Apponyi-család ekkor felajánlotta a könyvtárt a városnak azzal, hogy kezeléséről gondoskodik, s vezetésére hivatalnokot küld ki. Ebből semmi sem lett, a könyvtárt Nagy-Apponyba szállították eladás végett, amikor egyúttal a múzeum is kapott néhány értékes darabot ajándékképpen. Az árverés Londonban még folyik s már eddig 130,000 forintot meghaladó összeg folyt be. Megemlítjük itt egyúttal, hogy jelenleg a leghíresebb könyvtár Londonban a lord Spenceré, melynek alapját gróf Reviczky egykori londoni követ könyvtára képezi s melyet ugyancsak most árvereznek el. Lajos bajor herczeg esküvője Barth Antóniával München szinházi köreiben meglepetést keltett. Lajos herczeg, aki 62-ik évében van, tulajdonképen feje a Wittelsbach-ház herczegi ágának, de lemondott nyolcz évvel ifjabb öcscse, Károly Tivadar herczeg javára. E lemondásnak oka az volt, hogy Lajos herczeg 1857-ben — még akkor ezredes volt Augsburgban — nőül vette Mendel Henriette színésznőt, ki »Wallersee bárónő« rangot nyert. A herczeg ezzel tetemes jövedelmektől is elesett, bár évenként biztosítottak számára bizonyos összeget. Húzta azonkívül tábornoki fizetését és húga, Erzsébet magyar királyné is rendesen segélyezte. Első neje a múlt évben meghalt s nyílt titok volt, hogy a herczeg még érdeklődik a színház hölgyei iránt. Az előadások alatt sokszor odahagyta páholyát s a kulisszák mögé ment. Főkép a balletkar fiatalabb női tagjai állottak nála kegyben. Azt is látták, hogy különösen a Barth-nővérekkel szeret beszélgetni s szemlátomást kitüntette őket, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget. A Barth-nővérek anyjuknál laktak. Atyjuk mechanikus volt egy müncheni gyárban, de egyszer főnökével — nem az ő hibájából — összezördült és — eltűnt. Mintegy 14 év előtt történt ez. Azóta hírt se hallottak róla övéi. A szegény aszszony minden követ megmozgatott, hogy férje hollétét megtudja s minthogy az a sejtelem merült fel, hogy öngyilkossá lett, neje jó emberek támogatásával mindenhová elutazott, ahol ismeretlen hullát találtak, de hiába, két leánya az árvaházba került s 7 év előtt a müncheni udvari színház balletiskolájába. A szegény asszony és leányai kézimunkával keresték meg a mindennapi kenyeret. Két év előtt kapták a leányok a legelső fizetést és a legrosszabb nyelvek sem mondhattak rájuk elítélő szót. Lajos herczeg neje Antónia 20-ik évében van, nyúlánk barna leány, csinos is, de egy évvel ifjabb huga szebb. Körülbelül 14 napja, hogy mind a ketten odahagyták a színházat. Lajos herczeg újabb házasságával még inkább elidegenítette magától az udvart, ami abból is következtethető, hogy második neje csak nemesi rangot (Bartoli) kapott, míg első felesége »bárónő« czímet viselt. Az egyetem újjáépítése. Az egyetemnek mindinkább sürgőssé váló újjáépítése ügyét az egyes karok tanártestületei most tanulmányozzák s legközelebb beadják véleményüket az egyetemi tanácsnak. Az egyetemen már is nagyon érzik a helyiségeknek szűk és a czélra alkalmatlan voltát s több tanár nyíltan kijelentette, hogy a jelen körülmények közt lehetetlen a kívánatos eredményt, elérni. A tanács, a karok véleményadása után, felterjesztést fog intézni a miniszterhez, amely felterjesztés az újjáépítés terveit is magában fogja foglalni. Az alkalmas és kivihető terv kidolgozása különben sok nehézségbe ütközik. Az a felmerült terv, amely szerint az építkezés helyéül a Lipótvárost választanák, az orvosi és bölcsészeti kar ellenkezésével találkoznék, mert ennek a két karnak számtalan már meglevő intézete ez esetben igen messze esnék a központtól. Annyi bizonyos, hogy az egyetem illetékes körei most már teljes erejükkel odahatnak, hogy az új építkezés — bármelyik terv szerint — a legközelebbi jövőben megkezdődjék. Osztrák ház Budapesten. Tudvalevő, hogy az osztrák delegáczió részére Budapesten házat fognak építeni. A helye még nincs véglegesen megállapítva. Az osztrák kormány már hónapok előtt kötött előzetes szerződést egy Andrássy-uti ház megvétele iránt. Ez a ház minden tekintetben alkalmas lett volna s a tulajdonosok is méltányos áron kínálták, de közbejött az egyik tulajdonos hirtelen halála s a vétel nem jött létre. Az osztrák kormány most az uj parlament közelében szemelt ki telket s ennek megvétele iránt már tárgyalások is folynak. Ebéd a hadtestparancsnoknál. Lobkowitz herczeg hadtestparancsnok tegnap este hat órakor ebédet adott, melyen részt vettek: Wimmer Gusztáv altábornagy, Schmidt József vezérőrnagy, Steinitz Ferencz ezredes, Johl Gusztáv alezredes s még többen a tisztikarból. Magyar four India kormányzójánál. Gr. Vay Péter, külföldön tanulmányuton levő fiatal magyar four, a legközelebbi télen az indiai alkirály vendége lesz. Vay gróf jelenleg Rómában van s ott érte őt az indiai alkirály , a m s d a n lord meghívója, hogy töltse nála a telet. E kirándulás egy érdekes fejezete lesz a gróf nagy gonddal vezetett úti naplójának. A monacói herczegné megőrült. A »Voss. Zig« e hó 21-ki kelettel Nizzából a következő szenzácziós hírt kapta : »A monacói herczegnő hirtelen megőrült és utolsó perczeit éli. A herczegnő attól a naptól fogva, a melyen férjének yachtja Toulon közelében majdnem a hullámok martaléka lett, lázas beteg, félrebeszéli folyton a touloni sziklákat és a monte- carlói öngyilkosokat látja maga előtt.« Alice monacói herczegnő Heine rokonságából való, először Richelieu herczegnek volt a neje. Még csak 34 éves s három év előtt kelt egybe Albert monacói fejedelemmel, aki 1880-ban első nejétől, lady Hamiltontól (most Festetich Tasziló gróf felesége) elvált. A mezőtúri városi képviselők választása e hó 20-án ment végbe Zsumetzky Béla választási elnök elnöklete alatt. A választások az összes kerületekben, rendben, de igen csekély érdeklődés mellett folytak le, amennyiben alig szavazott le a választók ötödrésze, a függetlenségi és a kormánypárt távol tartották magukat a választástól s igy a különben is többségben levő 48-as párt nyolcz kerületben egyhangúlag, két kerületben nagy többséggel győzött. A képviselőtestület tagjai igen csekély változással ugyanazok lettek, akik a múltban voltak. Fáklyásmenet Wekerle tiszteletére. (Saját tudósítónktól.) Rég látott a főváros olyan fáklyásmenetet, mint aminőt ma este rendezett a polgárság dr. Wekerle Sándor miniszterelnök tiszteletére. S ha a fáklyásmenet nem sikerült úgy, mint ahogy a rendezőség tervezte, ez leginkább annak tulajdonítható, hogy a rendfentartásáról nem volt előre gondoskodva. Ily nagyszabású demonstráczió alkalmával rendes kordonról és nagyszámú rendfentartókról kell gondoskodni. A fáklyásmenetnek hazafias színezete is volt, amennyiben a tömeg folyton a Kossuth-nótát énekelte és az ünnepelten kívül az ellenzék vezéreit is sűrűn éljenezte. Wekerle Sándor beszédét éles, erős hangon mondta s egyes hangokat még a távol állók is megérthettek. A fáklyásmenetről részletes tudósításunk a következő: Gyülekezés a Gizella-téren. Esti hat órakor kezdtek gyülekezni a Gizella-téren, akik igazolvány alapján fáklyavivésre jogosítva voltak. A tér közepén három-négy kocsi fáklya volt már s a nemzeti szinü szallagos rendezőknek ugyancsak dolguk akadt, hogy a szépen becsomagolt, nagyobbára gyertyafáklyák a folyton nagyobbodó tömeg martalékává ne váljanak. Egymásután érkeztek az egyes testületek fáklyavivő csoportjai, a Ganz-gyári és vasúti munkások stb. Már olyan nagy volt a tolongás, hogy a rendezők alig tudták megvédeni a fáklyákat, amikor végre megérkeztek a lovas- és gyalogrendőrök több detektívvel. A felügyeletet Máltás Hugó belvárosi rendőrkapitány és Lick rendőrfelügyelő végezték, akik azután a tér egyik oldalát szabaddá tették. Ide vonultak azután a piros igazolványnyal bírók, kik közt kiosztották a a papír mancsettákat. Ekkor már egészen megtelt a tér közönséggel s az alig húsz-harmincz rendőr csak nagy nehezen tudta a rendet fentartani. A rendezők nem akarták a fáklyákat addig kiosztani, mig a rendőrség meg nem csinálta a kordont, mely azonban sehogysem akart sikerülni. A csikorgó hidegben didergők végre fáklyát követeltek s a rendezőség látván a tömeg fenyegető magatartását, hozzáfogott a fáklyák kiosztásához. Harcz a fáklyákért. Egymásután bontották fel a csomagokat s megindult a harcz a fáklyákért. Valóságos küzdelem árán lehetett csak fáklyához jutni s a kétezernél több szurok és gyertyafáklya csakhamar mind kézbe került. Egymás hátán tolongott a nép s mikor a kiosztásnak vége lett, az igazolvány-tulajdonosok jó része fáklya nélkül maradt. Különösen a kocsik körül egész csata fejlődött s hiába küzdöttek a rendőrök két kézzel is, a tömeg fáklyát követelt s ha nem adtak, erővel vitte el. Ekkor már a zenekarok is felállottak a Deák Ferenczutczában s a fegyelmezettebb gyári- és vasúti munkások, a belváros intelligens polgársága, állást foglaltak. A tömeg egy részének már lobogott a fáklyája, sűrü füstöt árasztva a bérkocsisok nem csendes indignácziójára, amikor a tér közepén még mindig harczoltak azok, akik nem lévén elég vitézek, fáklya nélkül maradtak. Jóval hét óra után indult meg a menet, élén két sor lovasrendőrrel. A lovasrendőrök után egy zenekar és a nemzeti szinü szalaggal övedzett rendező-bizottsági tagok haladtak, mögöttük a fáklyások beláthatlan tömege, minden rend és fegyelem nélkül. A menet. Mikor a fáklyások tömege a Deák Ferenczutczába ért, rázendítették a Kossuth-nótát s az egész után azt énekelték. Az ablakokon és erkélyeken a nők kendőiket lobogtatták a fáklyások felé. Mindenütt az utakon, merre a menet elhaladt, tele voltak a járdák kiváncsiakkal, akik nagy része, nem levén kordon, a fáklyásokhoz csatlakozott. Mikor a menet az Andrássy-út torkolatához ért, oly nagy volt a tolongás, hogy többször kénytelen volt a menet megállani. Az Andrássy-úton még az együtthaladás is felbomlott, mert a zenekarok minduntalan hátramaradoztak, ott ütvén legerősebben a nagy dobot, ahol a leglelkesebben énekelték a Kossuth-nótát, így aztán kisebb-nagyobb csoportokra törve haladtak a fáklyavivők százai az Andrássy-út közepén, hol az ablakokban, erkélyeken s járdákon óriási közönség várta a menetet. Sokan eloltották fáklyáikat, mert oly fojtó füst keletkezett, hogy alig lehetett kitartani. A Kossuth-nóta éneklése mellett éljenezték Wekerlét, Apponyit, Ugront, Eötvös Károlyt. A nagykörút torkolatánál a kocsiközlekedés több mint egy félóráig szünetelt, oly nagy tömeg hömpölygött az út hosszában. A legnagyobb tolongás azonban akkor keletkezett, amikor a menet Wekerle villájához ért, ahova a fáklyások csak hosszabb idő múlva bírtak eljutni, oly nagy léven azok száma, akik már előbb állást foglaltak a villa körül. A villa előtt. Jóval nyolc óra után érkeztek meg az első fáklyások a villa elé. A rendező bizottsági tagok és a szónok a rendőrökkel élükön hosszas küzdelem után juthattak a villa belső területére. Minden talpalatnyi hely el volt foglalva s a tolongás néha életveszélyessé vált. Mikor a fáklyások tömege állást foglalt a villa előtt, egy rész ekkor is énekelte a Kossuth-nótát, a másik rész Wekerlét éljenezte. Milyen parti ez a Wekerle ? kérdezte hirtelen egy fáklyavivő a villa előtt. A körülötte állók rezignálva magyarázták, hogy kormánypárti, hisz ő a miniszterelnök! »Akkor hát éljen Ugron Gábor!« — kiálta éles hangon a polgár úgy, hogy messze is hallhatták, erősen megbotránkozva azon, hogy ő kormánypárti tiszteletére hordta a fáklyát. A miniszterelnök, ízléssel berendezett lakásán már 6 óra után gyülekeztek a személyéhez közel álló barátjai és a szabadelvű párt számos tagja. Ott voltak többek közt: Csáky Albin gr. miniszter, Ráth Károly főpolgármester, Pallavieini Ede őrgróf, Podmaniczky Frigyes dr., Gerlóczy alpolgármester, Teleszky István, Emich Gusztáv a rendező bizottság elnöke, Csávossy Béla stb. Mikor a fáklyásmenet rendezői végre át tudtak hatolni nagy nehezen a tömegen, beléptek a kertbe, itt félkört alakítva fellépett a fáklyásmenet szónoka, Havas Rezső fővárosi bizottsági tag egy kis emelvényre és hosszab beszédet intézett a miniszterelnökhöz. Beszéde elején a főváros örömét és üdvözletét tolmácsolta a szónok. Üdvözli Wekerlét, mint a demokráczia megtestesülését és hálát mond az uralkodónak azért, hogy Wekerlét, a munka emberét emelte a legmagasabb polotra, melyben egyszersmind a munka elismerését és diadalát is láthatják. Mi egyszerű polgárok — úgymond a szónok, mi tudjuk leginkább méltányolni e tény súlyát és értelmét. Az ősök karddal szereztek dicsőséget a hazának, Wekerle szellemi alkotásaival. Jól tudjuk — végzi szavait a szónok — hogy a teljes egyenlőségnek — vallásban és társadalomban — lesz mindenkoron szószólója s hazánk jogainak tántoríthatatlan védője. Emelni fogod a magyar állam tekintélyét, féltékenyen fogod őrizni nyelvünket, tökéletesíteni fogod az igazságszolgáltatást, a közigazgatást és a közoktatást s üdvös alkotások által oda fogsz hatni, hogy hazánkban a tudomány, művészet, földművelés, kereskedelem és ipar virágozzanak, hogy így a sors által annyiszor meghányatott magyar nemzet egén a boldogság napja állandóan tündököljön. Budapest polgárságának szeretetére és támogatására mindenkor bízvást számíthatsz. Adja isten, hogy soká, igen soká légy a magyar királyság miniszterelnöke, körülvéve polgártársaid osztatlan szeretetével és bizalmával s mi mint ma, még gyakran lelkesedve, felkiálthassunk: Éljen Wekerle Sándor! (Szűnni nem akaró éljenzés. Felkiáltások : Éljen a polgár-miniszterelnök!) Wekerle Sándor dr. miniszterelnök erre következőleg válaszolt: Tisztelt polgártársak! (Halljuk! Halljuk!) Fogadják mélyen érzett köszönetemet ezért a kitüntetésért, hogy a főváros polgárságának köréből ily nagy számmal méltóztattak megtisztelésemre itt megjelenni. (Lelkes éljenzés.) Fogadják köszönetemet azokért a szívélyes üdvözlő szavakért, melyekkel szónokuk érzelmeiket tolmácsolta, fogadják köszönetemet azért a szíves készségért, amelylyel ha nem is politikai, de a társadalomra is kiható működésem terén támogatásukat felajánlják. (Hosszas lelkes éljenzés.) A magyar társadalom abban a szerencsés helyzetben van régóta, hogy két korszerű eszme: a demokráczia és a szabadság uralja. (Szűnni nem akaró viharos éljenzés.) Ezeknek köszönhetjük a nemzeti öntudat és önérzet, a tetterő felébredését. (Igaz! úgy van! Élénk éljenzés.) Ezeknek köszönhetjük a nemzetnek gazdasági és kulturális téren előrehaladását. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) ezeknek a törekvést, hogy a nemzetet nagggyá és biztosítottá tegyük, (Igaz ! Úgy van !) és ezeknek köszönhetem én uraim, hogy Felséges uram kegyelméből (Hosszas lelkes éljenzés.) azon polotot foglalhatom el, a melyen, hogy megtiszteljenek, idei sereglettek s a melyen magamat a nemzet első napszámosának tekintem. (Riadó éljenzés.) Ezeknek az eszméknek szolgálatában szándékom továbbra is a fokozott munkának embere maradni. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) A polgári elemben rejlő, részben még szunynyadó erőnek felkeltése s hasznosítása az a nagy átalakulás, amelynek napjait éljük, és ez az átalakulás, ha ezek az erők önzetlenül és odaadással szegődnek a közérdeknek szolgálatába, azzal fog végződni, hogy ezt a nemzetet soha nem remélt nagyságra, ezt a fővárost soha nem remélt virágzásra emeli. (Viharos éljenzés.) De, uraim ebben a nagy nemzeti munkában nekünk minden társadalmi osztálynak erejére és közreműködésére szükségünk van. Nem igaz szolgája a szabadság és a felvilágosodottság eszméinek, nem igaz munkája az elhaladásnak, aki a társadalom minden erejét igénybe venni a nemzet nagygyátótelének dicső munkájára nem kívánja. (Igaz! Úgy van! Lelkes éljenzés.) Mi polgárok megkívánjuk szerepünket a munkában, de sértetlenül meg akarjuk adni mindenkinek az őt megillető tiszteletet és szerepet. A mi elemünk, a mi törekvésünk nem az exkluzivitás, hanem a lehető összetartás és összeolvadás. (Igaz! Úgy van! Lelkes éljenzés.) Ezek az elvek fognak engem vezérelni, t. uraim, úgy politikai, mint társadalmi működésemben. (Viharos éljenzés) ezeknek megszívlelésére, a szunnyadó polgári erők felkeltésére és értékesítésére, minden társadalmi elemek összhangzó együttműködésére irányítom figyelmüket, midőn