Pesti Napló esti kiadás, 1892. december (43. évfolyam, 332-371. szám)
1892-12-01 / 332. szám
Budapest, december 1. A képviselőház pénteki ülése igen rövid lesz, mert egyedüli tárgya az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló törvénycikk módosítását tárgyazó törvényjavaslatot harmadszori megszavazása lesz. A következő szombati napon a főrendiház az indexnyi törvényjavaslatot és több kisebb fontosságú ügyet fog tárgyalni, só napon a képviselőház nem tart ülést. De hétfőn ülést tart a képviselőház, melyen az országgyűlés első ülésszaka fog berekesztetni s a következő keddi napon megnyílik az új ülésszak és az alakulás lesz napirenden. Báró Kaas Ivor felkért bennünket következő sorainak közlésére: »Tisztelt szerkesztő úr! Kérdés intéztetett hozzám, hogy kitől hallottam elbeszélni az Eötvös Károly és Apponyi Albert között történt politikai tanácskozás lefolyását, amint azt polémiámban Eötvös Károly ellen a »Budapesti Hírlap« mai számában előadtam ? Félreértések elkerülése végett kijelentem, hogy sem Apponyi Albert gróf, sem Eötvös Károly nem közölték velem, a mi közöttük történt. Mindazonáltal azokat, miket a függetlenségi párt sarkalatos elveire a 67-iki kiegyezésre és annak revíziójára, valamint a municipalizmusra vonatkozólag írtam, egész hitelesen tudom. Kaas Ivor: Új jelöltek a Lipótvárosban. A lipótvárosi képviselőjelöltek száma újból szaporodott kettővel; a választók egy része dr. Krausz Izidor nagyiparost, egy másik része Keglevich István grófot szándékozik felléptetni. A franczia kormányok sorsa. Huszonkét év múlt el azóta, hogy a második császárság megbukott és ez idő alatt huszonhétszer változott a köztársasági minisztérium. Egyike volt a legrövidebb életüeknek a Loubet-kormány, melyet csak az imént szavaztak le a kamrában. Ez mindössze kilencz hónapig élt. Megalakult 1892. évi február 28-án és megbukott ugyanezen év november 28-án. Érdekes, hogy a kabinet az előbbi kormány tagjaiból alakult és csak két új tagja volt: Burdeau és Ricard. Ez utóbbi okozta a kormány bukását. A kérdés most az, hány régi névvel találkozunk a most alakuló minisztériumban. Mert bár 1879 deczember óta tizennyolcz kabinet váltotta fel egymást s miniszteri kinevezés kétszáztizenhat esetben történt, alig tehető a miniszterek száma ötvennél sokkal többre, mert nagyobbára ugyanazon nevekkel találkozunk az egymást felváltó kormányokban. Az utóbbi hat év alatt 1885 től 1892-ig ötven miniszter százkét tárczát vezetett kilencz minisztériumban, egy kabinet tehát átlag alig nyolc.", hónapig élt. Briston, aki most az új kormány alakításával megbizatott, már volt miniszterelnök s kabinetje kevéssel azután bukott meg, hogy Grévy a köztársaság elnökévé választatott. Utána a Freycinet - Boulanger - minisztérium következett, melyet egymás után a Goblet-, Rouvier-, Tirard, Floquet-, Tirard-, Freycinet- és Loubetkabinetek követtek. Hogy a köztársaság elnöke a legutóbbi válság előzményei után Brissont hivatta magához és őt bízta meg az új minisztérium megalakításával, az természetes, mert Brisson magatartása volt a Loubet-kormány leszavaztatásának oka. — Más kérdés, vájjon fog-e neki sikerülni a kabinetalakítás ? Különösen a mérsékeltebb elemek vonakodnak a tárcavállalástól s ha az új minisztérium mindennek daczára a köztársaság elnöke részéről adott megbízás alapján megalakul, igen valószínű, hogy abban több új név fog szerepelni. Párisban ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése december 1-én. A ház ma délelőtt 10 órakor Bokross Elek elnöklete alatt rövid ülést tartott, melyen apróbb javaslatok nyertek minden vita nélkül elintézést. Ma tárgyalták a mentelmi bizottság jelentéseit is, melyeknek alapján néhány — a legutóbbi időben előfordult párviadalokban szerepelt — képviselőnek mentelmi jogát felfüggesztették. Elnök: Bokrosa Elek. Jegyzők : Molnár Antal, Josipovich Géza, Lázár Árpád. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Lukács Béla, Szilágyi Dezső, Josipovich Imre. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Az elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek a megfelelő bizottságoknak adatnak ki. Felhatalmazást kér, hogy a Wahrmann Mór halálával megüresedett lipótvárosi kerületben az új választást elrendelhesse. A ház a felhatalmazást megadja. Következik A napirend. A Vaskapu-csatorna mélyítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasásban is elfogadtatik. A jegyzőkönyvnek erre vonatkozó része hitelesíttetvén, megküldetik a főrendiháznak Az 1889. évi közösügyi zárszámadásra alapított végleges leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről és az 1891. évi közösügyi kiadásokra Magyarország által pótlólag fizetendő összegről szóló törvényjavaslat általánosságban és részleteiben minden vita nélkül elfogadtatik. A nagykároly-somkuti helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló miniszteri jelentés szintén vita nélkül szolgál tudomásul. Az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1889. évi XI. t.czikk 21. és 64. §§-ainak módosításáról szóló törvényjavaslatot. Krajcsik Ferencz előadó az igazságügyi bizottság nevében rövid indokolás kapcsán elfogadásra ajánlja. A ház a javaslatot általánosságban és részleteiben vita nélkül elfogadja. Mindezek a javaslatok harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következnek a mentelmi ügyek. A ház Beöthy László előadó referálása s a mentelmi bizottság jelentései alapján dr. Ambrózy Béla, Ábrányi Kornél, Münnich Aurél, ifj. Dániel Gábor, Vikár István, Sima Ferencz, Komjáthy Béla, Fenyvessy Ferencz, Uray Lajos, Miklós Gyula, Luby Géza, Csávolszky Lajos, Tisza István, Henta 1- Az ev. református egyház zsinata. A mai ülés napirendjére az ev. ref. egyház részéről alapítandó új fakultások kérdése volt kitűzve. Tóth Sámuel főjegyző bemutatja az e czélból kiküldött 15 tagú bizottság jelentését és Bethlen Gábor gróf erdélyi főgondnoknak ugyane tárgyban beadott memorandumát. A tárgyhoz legelsősorban Bethlen Gábor gróf erdélyi főgondnok szólt. Beadott memorandumához képest az ellen szólt, hogy Kolozsvárott teologiai fakultást létesítsenek. Ismertetvén az ügy részletes előzményeit, kimutatja, hogy a nagy-enyedi teológiát megszüntetni nem lehet, két teológia pedig Erdélynek fölösleges. Aki tehát a kolozsvári teológiai akadémia mellett szól, az az enyedi ellen dolgozik s ellene dolgozik a nagynevű alapítók intenczióinak s a nemzeti ügynek, mert mihelyest Enyedről elviszik a teológiát, Enyed elveszett a magyarságra nézve. Bizonyítja, hogy sem Mikó Imrének, sem Kun Kocsárdnak, sem a többi nemes alapítónak nem volt szándéka, hogy a teológia Kolozsvárra vitessék át, sőt igen sok adattal azt mutatja ki, hogy éppen a magyarság szempontjából igyekeztek az alapítók erős várat építeni a nemzeti ügynek. Nem tartja reálisnak a kimutatott költségfedezetet, mert a szegény papok fizetésének javítására szánt összegből, az özvegyek és árvák alapjából és az enyedi szeminárium alapjából van elvonva, tehát megjelölt czélú alapokból. Kéri a zsinatot, hogy ne foglaljon állást ebben a kérdésben, mely évtizedek óta pártoskodásnak, viszálynak oka az erdélyi egyházmegyében, melynek többsége különben sem pártolja a teológiának Kolozsvártt való felállítását. Mondja ki a zsinat, hogy nem foglal állást az egyházkerület e belügyében, de mondja ki, hogy gyűjtést folytat mindaddig, míg lesz elég pénz, hogy külön teológiát csináljanak Kolozsvártt. Tisza Kálmán elnök figyelmezteti a zsinatot arra, hogy itt nem lehet vita tárgya az, hogy az enyedi teológia áthelyeztessék-e vagy nem. Ez belügye az egyházkerületnek ; belügye az is, hogy az alapok mikép kezeltessenek. Báró Bánffy Dezső azt mondja, hogy gróf Bethlen nincs tájékozva az egyházi közügyek felől, mert ő az igazgatótanács működésében részt nem vesz s csak a közgyűlésen szokott megjelenni évenkint egyszer. Ő örömmel üdvözölte a zsinat határozatát, mely szükségesnek látja a magasabb képzés szempontjából, hogy Kolozsvárott teológiai fakultást létesítsenek. A költségfedezet ki van mutatva; ezt egy 200 tagból álló közgyűlés helyesnek találta, csak gróf Bethlen Gábor és két társa nem. Nagyon szomorúnak tartaná, ha a zsinat foglalkoznék az erdélyi kerület torzsalkodásaival. Czáfolja Bethlen gróf érveit. Ő szomorúnak tartaná, ha 10—60 theologustól függene Nagy-Enyednek és a megyének magyarsága s a magyarságnak való megmentése. Enyed sokkal hatalmasabban fellendülne, ha erős gimnáziuma volna, mint most, amikor van gyenge teológiája és gyenge gimnáziuma. Kéri a zsinatot, hogy a 1B-ös bizottság határozati javaslatát fogadja el, mint amelyet elvileg már helyesnek mondott előbbi ülésszakának egyik ülésében. Vida Károly dr. indítványt nyújt be, hogy a 1B ös bizottság mellőzésével az erdélyi és tiszántúli egyházkerület jelentései vétessenek tárgyalás alá. Tisza Kálmán elnök, mint a 1B-ös bizottság elnöke, Vidának válaszolva kijelenti, hogy a bizottság egyebet nem tárgyalhatott, mint a mire megbízása volt, ezt pedig lelkiismeretesen teljesítette s kéri a zsinatot, hogy a jelentést fogadja el, vagy ne fogadja el, de azt ne mondja senki, hogy a bizottság kötelességét nem teljesítette. Degenfeld József gróf hozzájárul a bizottsági javaslathoz, mely szerint a két fakultás felállításához még hiányzó évi 14.000 írt közadakozás útján szereztessék be. Kovács Albert felhívja a zsinat figyelmét arra, hogy az erdélyi kerület egyik főkurátora nem tartja reálisnak az erdélyiek részéről a fakultás felállítására kimutatott költségalapot. Ez olyan dolog, ami legalább is a figyelmet és a megfontolást megérdemli. A két fakultás kérdését külön választandónak tartja s mint két külön indítvány tárgyalandó is a zsinatban. Most ő csak a kolozsvári teológiáról akar szólni. A kolozsvári egyetemmel való »kapcsolattal« nincs tisztában s azért nem tudja elképzelni, hogy miben állhat ez a kapcsolat. — Hogy az egyetemre járhatnak egyes tárgyakat hallgatni, ez Budapesten is megvan s igy a kolozsvári alapítandó fakultásban sem lehet magasabb a képzés nívója, mint itt. Kijelenti, hogy a teológia nem elsőrangú szükséglete az ev. ref. egyháznak, mert a létező B teológiájában alig van több 150—160 hallgatónál, vagyis egy osztályban 8—11 hallgató. Ha az B apró intézet helyett egy nagyot lehetne létesíteni, az méltó volna a buzgólkodásra, de még jobban szétforgácsolni az ügyet kár volna. Méltó volna a fáradozásra egy olyan valóságos protestáns teológiai fakultás, mint amilyen fakultás Budapesten az egyetemi katholikus teológiai fakultás, mely már igazán szerves kapcsolatban van az egyetemmel. Ilyen fakultás kellene, de egy új teológiai akadémia nem kell. A vitát folytatják. 6KIÍ11T61 • ^^ ^ ■. ... . . ‘ ■'■ ■ S"' "y* * ’ ."^ "* ^ ^* 332. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Csütörtök, deczember 1. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. New-Yorkból haza, VII. Utolsó kellemetlenség. A brémai ólompinczét még ember nem tudta megfejteni. A szent Pál-dóm hátulsó jobb sarkában egy fülke az; építése nyilván sekrestyének szánta. De BBC év óta már »Blei keller« a neve, mert akkor nevezetes dolog történt. Restaurálták a dómot és munka közben egy ácsmester lezuhant, szörnyet halt szegény összezúzva minden csontját. Akkor tájban, úgy látszik, a bíróságok egy balesetből nem csináltak olyan komoly dolgot, mint ma. Bedobták az ácsmestert a dómnak egy fülkéjébe és szépen megfeledkeztek róla. Másfél év múlva a sekrestyés a lomok között kutatva, meglelte az ácsmester holttestét egészen épen. Megvizsgálták a dolgot és rájöttek, hogy abban a fülkében nemcsak az ácsmester teste marad épen, hanem bárkié, ha bele temetik. Bele is temettek még másokat is ; nevezetes, nagy emberek holttestei nyugosznak az ácsmesterével egy sorban. Ott van egy angol főtiszt meg a hadsegéde, mellettük egy svéd grófné, meg egy porosz generális, aki a 30 éves háborúban esett el. Ezek balról vannak egy sorban; a koporsók fedelei fel vannak támogatva, hogy a látogatók szemügyre vehessék a holtakat. A sekrestyésnek ebből a csodából olyan jövedelme van, hogy akármelyik nagy európai hotel főpinczérje megirigyelhetné. A napnak bármely szakában megy az ember az ólompinczébe, mindig talál ott idegeneket, akik távozáskor néha fél márkást is adnak a sekrestyésnek. Nemcsak az öreg sekrestyés, hanem az egész famíliája ismeri a Blei Keller minden megmagyarázható körülményét, mert a nagy forgalom mellett, hol egyik, hol másik, felváltva kalauzolja az idegent. — Hát ebben mi van ? kérdeztem a sekrestyéstől a terem bejáratával szemben felállított s nagy kő szarkofágra mutatva, mely rendkívül ha-sonlit a Gziprus-szigetén lépten-nyomon található s minden nagyobbszerü múzeumban közszemlére tett persa eredetű őskori kőkoporsóhoz. — Egy német herczegné fekszik benne ; ezt még nem tudjuk, hogy néz ki, mert mióta eltemették, nem bontották fel. — És miért nem ? — Mert a családnak egyes tagjai még ma is életben vannak, sőt Brémában laknak. — Ön azt mondja, nem tudják, hogy néz ki; hát valószínűleg épp úgy, mint ezek itt ii, jegyeztem meg egy pergamentsárgára úszott halottra mutatva. — Persze, hogy úgy, én nem is kételkedem benne, de az orvosok időről időre próbálják, vájjon nem vesztett-e balzsamozó hatásából, viszonozta a sekrestyés az ablak mellett póznákon függő állatokra mutatva. Kakas, kanári madár és macska lógtak ott jól megszikkadva. — Próbálja csak, szólott, a madárnak a tolla olyan erősen áll, mintha élne. Időközben egészen megszomjaztam. — Ne mondja csak, kérdeztem, mégis mit gondolnak a tudósok, mi ennek a bámulatos dolognak az oka ? — Nem érzi, hogy megszikkadt a szája? Ezen a helyen a levegő minden párától mentes és állítólag ólmos tartalmú. Szomjúságomról mindjárt más véleményen voltam és igyekeztem kifelé a csodás barlangból, ahova brémai tartózkodásom alatt még egyszer bementem. — Ha nem, folytatta a sekrestyés, az nem egészen bizonyos, mert látja ott a kőkoporsó tetején azt a kis csontfejet? Meg van úszva a fejbőr és rajta van a haj, azt künn az udvaron, közvetlenül az ólompincze fala mellett leltük. — Hát a próbák hogy sikerülnek ? — Évről-évre egyaránt jól; valahány állatot itt felfüggesztünk, abból mind sárgán megúszott hulla lesz. — Hát a bőr alatt milyen a test anyaga ? — Azt is észlelheti — felelte — és a kérésemre meggyújtott gyertyát, hogy a félhomályt eloszlassuk, oda tartotta az egyik katonatiszt marad- t ványaihoz, aki a 30 éves háborúban nehéz sebeket kapva hunyt el. — Lássa, ennek a karján gerelylyel mély sebet ütöttek, jól meglátszik. Oda hajolva, jól kivehettem a bal karon végig a tátongó, mély seb helyét. Az emberi húst az ólompincze olyan forma anyaggá változtatja, mint a kender. Egészen filozófussá válva, mély gondolatokba merülve távoztam az ólompinczéből és mentem egyenesen fel a postára, megnézni, hogy van-e válasz — és pénz. Se egyik, se másik. Csak másnap kaptam mind a két jóból. Rögtön rendbeszedtem magamat és a legközelebbi vonattal elindultam Lipcsébe, ahova másnap reggel érkeztem meg. Lipcsében a Saalebeli kalandhoz egészen méltó dolog történt velem. Amint leszállok a vonatról, felfordul velem a világ és az ázsiai kolerának minden szimptomája jelentkezik rajtam egy pillanat alatt. Feltápászkodva, lehető gyorsan mentem az indóház előtt álló egyik bérkocsihoz és mondom a kocsisnak, hogy azonnal és gyorsan vigyen a legközelebbi orvoshoz. A bamba német elkezdte nekem magyarázni, hogy Lipcsében ilyen korán, (reggel 4 óra volt) nincsenek ébren az orvosok és ily időben egyáltalán nem szoktak fogadni. Egész kis alkuba került, amíg végre rábírtam venni, hogy bevigyen a kórházba. A sz.Jakabról nevezett városi kórházba vitt. Ez a kórházacska úgy van berendezve, hogy ha valakit tényleg ázsiai kolerával visznek bele, hát az rég meghal, mire az orvos úr megérkezik. Én másfél órát vártam az inspekcziós orvosra és jó fél óráig faggattak, hogy ki meg mi vagyok, különösen arra voltak kiváncsiak, van-e pénzem, volt reggeli 8 óra, mikorára a barakkórházban egy ázsiai kolerás mellé ágyba kerültem. Elaludtam mélyen és mire felébredtem, már meg is voltam gyógyulva, mert az egész bajom nem volt egyéb véghetetlen kimerültségnél, amit azzal az ügyetlenségemmel még fokoztam, hogy Brémából Lipcsébe a nagy árkülönbség miatt IV. osztályú kocsiban jöttem. Két álló napig viaskodtam az orvossal, hogy bocsásson ki, mert a legkézzel foghatóbb bizonyítékaim vannak arra, hogy már nincs semmi bajom. A 3-ik napon végre sikerült a doktor úrral annyira mennem, hogy »a felelősséget magáról elhárítván «kibocsátottak. A kórház felvételi irodájában vettem észre, hogy miért marasztottak engem oly túlságos előzékenységgel. Tudták, hogy van nálam pénz, amit egy hivatalnok az irodában egyszerűen elvett tőlem és daczára minden protestánsomnak, kivett belőle 10, mondd tiz márkát. — De már olyan nincs, uram — mondtam én. Hogy két napért s egy olyan hitvány barakágyért, melyben a szomszédság miatt veszélyben volt még az életem is, tiz márkát, azaz 6 o. é. forintnál is többet lehúzzanak ; ezt még akkor sem engedném meg, ha nem állna előttem egy óriási út. De igy még gondolatnak is őrültség, hogy lábbadozó beteg létemre megakaszszanak az utamban. Kérem adják vissza a pénzemet, mert különben nem érek haza ! Onnan hazulról az illő díjat szívesen megküldöm. — Az nekünk mindegy, mehet a merre lát, felelte a hivatalnok, akinek nyilván nagyon tetszett az az ötlet, hogy egy betegtől elvette a pénzt és önhatalmúlag kifogta belőle a kórház-díjat. — De bezzeg nem mindegy nekem! riadtam rá. Hol a maga főnöke, mert én a maguk üdvösségéért sem akadok többé meg az utamban, hanem nyiliványban meg sem állok Budapestig. A kórházigazgatóval is jó sokáig alkudtam, amíg végre visszautalványoztatta a 3-ik nap árát, 2 márkát, mert kisült, hogy a jó urak azt a napot is felszámították, melynek még csak a reggelén voltunk. Négy márka behatási díj és két márka naponként olyan betegség gyógykezeléséért, amit minden czivilizált államban ingyen szoktak tenni! Féltem az osztrák határtól, hogy majd ott lesz fennakadásom, de bizony ott szép tapasztalatot tettem. Egernél a vámőrségre van bízva a közegészségügy is, akinek csomagja nincs, az jöhet Ausztriába akár Bakuból is. Nekem nem volt podgyászom, nem is szólt nekem a világon senki egy szót sem Bécsig, ahonnan direkt hazajöttem. Ezek után, mint afféle világlátott ember, csak azt tanácsolom a közönségnek, hogy bármely irányban volna is tengeri útja, semmi esetre se használja a »Norddeutscher Lloyd in Bremen« crímű kompánia hajóit, mert ott nemcsak a munkással, hanem az utassal is nagyon mostohán bánnak. Az első osztályt, ahol maguk a tiszt urak is étkeznek, azt még csak beczézik, de a második és a harmadik osztály olyan élelmet kap, hogy azt még tengeri levegőtől nagy étvágyra gerjedt gyomor is alig képes bevenni. Igaz, hogy ez a társaság a világ legtöbb kikötője felé indít hajókat, de azért korántsem áll egyedül. Csak tudakozódni kell a kikötőben, ott mindig vannak emberek, akik tudják, mikor indul a Hamburg-Amerikanische Packetfurt Gesellschaft, vagy a Niederländisch Amerikanische társaság hajója, mondjuk például New-Yorkba, nem is említve, hogy tapasztalt utazó mai napság már nem is Brémából, sem pedig Hamburgból, hanem Londonból vagy Glasgowból megy át New Yorkba, mert ha ezt teszi, kétszeresen nyer; — meglátja valamelyiket e két világváros közül és jóval olcsóbb jegygyel, a világ legelső tengerészeivel, az angol vagy skót tengerészekkel utazik. Az faktum, hogy a ki tudja az útját-módját, az angol gőzössel négy font sterlingért nyolcz nap alatt bemehet Glasgowból New Yorkba. Angol hajón olyanféle brutalitások semmi esetre sem fordulhatnak elő, mint a humánus voltukkal annyira dicsekvő germánoknál, mert a legelső angol lady protestálna a barbárság ellen és a skót kapitány egy dáma kívánsága előtt térdetfejet hajt. Ismételve felszólítom e helyen a Norddeutscher Lloyd in Bremen czímű kivándorlást előmozdító kompánia igazgatóságát, hogy haladéktalanul és szigorúan vegye kezébe az ügyet; kedvező feltételek mellett bármely pillanatban hajlandó vagyok Brémába utazni. Becsky László. (Vége.) legmegférhetlenebb emberek egyikének tartják Brissont, ki sokszor nem akarva idézte elő barátainak politikai veszedelmeit. Egyébbként Gambetta teremtménye, ki őt maga után a képviselőház elnöki székébe ültette. A következés az volt, hogy Gambettát mint miniszterelnököt jó részben ő buktatta meg s Gambetta bukását arra használta fel, hogy az ő miniszterelnöki székébe ült. Mint a képviselőház elnökének jelszava az volt, melyet megválasztásakor képviselőtársaihoz intézett: Ne csináljatok nekem a házban zavarokat ! És csakugyan, valahányszor viharos ülése volt a franczia képviselőháznak, Brisson abba belebetegedett. A legzárkózottabb emberek egyike s inkább sötét arcú vizsgálóbíróhoz hasonlít, kinek fagyos hangja megdöbbenti a hallgatót. Ez kvalifikálta őt arra, hogy a Panama-ügyben kiküldött parlamenti bizottság elnökévé tegyék. Hogy csakhamar a kabinet-alakítással fog megbizatni, azt akkor alig hitte volna valaki. Az új minisztérium ily viszonyok között, ha ugyan Brissonnak sikerül a kabinet-alakítás, a legkülönösebbek egyike lesz, mely Francziaországot kormányozta, de bizonyos, hogy nem lesz hosszú életű. 1er Lajos, Szederkényi Nándor és dr. Aczél Béla mentelmi jogait f) felfüggeszti, ellenben Horváth Gyula mentelmi jogát nem függeszti fel. A képviselők Miklós Gyula, Sima Ferencz és Vikár István kivételével párviadal vétségével vagy párviadalnál való segédkezéssel vannak vádolva. A legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor lesz s azon a ma elfogadott javaslatok fognak harmadszor felolvastatni. Ülés vége 11 órakor. KÜLÖNFÉLÉK. — decz. 1. A hiv. lapból. Uj kamarás, a király Koós Miklós kassai 5. sz. m. kir. honvéd huszár-ezredbeli főhadnagynak a kamarási méltóságot adományozta. Kinevezés és véglegesítés. A földmivelésügyi miniszter Zel1 in Ignácz kir. segédmérnököt, a m. kir. folyammérnöki hivatalok személyzeti létszámába kir. mérnökké kinevezte, és Quasinszky Károly ideiglenes minőségben alkalmazott gödöllői uradalmi állatorvost ezen állásában véglegesítette. Vásárengedélyezés. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéhez tartozó Zsámbék községben az. évi október hó 27-ére és 28-ára esett, de elmaradt országos vásár helyett deczember hó 1-én és 2-án pótvásár tartassák. Alapszabály jóváhagyás. A belügyminiszter a zsák ai temetkezési társaság alapszabályait a bemutatási záradékkal ellátta. Tisztelgés a kultuszminiszternél. A fővárosi tankerület középiskoláinak igazgatói és tanárai gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszternél tegnap délben tisztelegtek dr. Erődi Béla főigazgató vezetése alatt, ki szép beszéd kíséretében az összes fővárosi tanárság aláírásával ellátott díszalbumot nyújtott át. A miniszter válaszában kijelentette, hogy a középiskolai tanárság érzelmeinek ez impozáns nyilatkozata nemcsak megerősíti abban, hogy eddig helyes úton haladt, hanem erőt is ad a további küzdelmekhez. Aki nagy czélokért teljes öntudattal küzd — úgymond a miniszter — az csak erőt meríthet abból, ha alárendeltjei és munkatársai készek támogatni. Ő a tanárság közreműködésére mindig számított és számit most is s a jelen tisztelgést is úgy veszi, mint törekvéseinek támogatását. A magyar nemzeti múzeum és orsz. képtár ügyében kiküldött bizottság f. évi november hó 30-án dr. Berzeviczy Albert államtitkár elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen voltak: gr. Teleky Sándor, Thaly Kálmán, Fenyvessy Ferencz, Toszt Gyula, Szalay Imre s Pulszky Ferencz. Az ülés tárgya a nemzeti múzeum szolgálati szabályzatának kiegé-szítése volt, s a tanácskozás alapján a szabályzat 18., 8., 14., 19., 21., 22., 40., 46., 37., 39., 61. §-ait az időközben szerzett tapasztalatokhoz képest módo-sították és kiegészítették. A levéltárra s hírlap-könyvtárra vonatkozó új intézkedéseket fölvettek a szabályzatok közé, végre a fegyelmi eljárást Tiszt Gyula miniszteri tanácsos s közalapítványi ügyigazgató javaslata szerint szabályozták. A bizottság esti 8 órától 81/8 óráig tartott tanácskozásában folytonosan arra törekedett, hogy az ellenőrzési eljárás a lehető legszigorubbá tétessék . Szalay Imre min. tanácsos előterjesztéseit a tagok a legélénkebb támogatásban részesítették. A tanácskozás megállapodásait legközelebb a vallás- és közokt. miniszter elé terjesztik. A román királyné állapota. Erzsébet román királynéról azt jelentik Bukarestből, hogy állapota nem igen javult. A királyné még mindig nem képes járni s a napot részint az ágyban,, részint egy számára különösen konstruált karszékben tölti. A királyné, a mennyire ezt állapota megengedi, olvasással, írással és festéssel tölti idejét. Nem rég fejezett be egy »Hó« csimó új regényt, melynek tárgyát a román népéletből merítette; ezenkívül egy kötetre való eddig meg nem jelent népdalt fordított németre. Több barátnője számára legyezőket festett, melyek a pelesi és szinajai kastélyok parkjainak szebb részleteit a híres cartea d’argesi kathedrálét ábrázolják. A beteg királyné bátyjával legközelebb Pallanzába utazik, ahol a tavalyi telet töltötte. Ferencz Ferdinánd főherczeg vadászatai. Ferencz Ferdinánd főherczeg a föld körül való utazása alkalmával vadászni is fog. Ere nézve is megtették a megfelelő előkészületeket, így a főherczeg és vadászkísérete számára nem kevesebbet, mint 25,000 töltényt szereztek be. Az első elefántvadászatot Ceylon szigetén tartják meg; a Bombay és Calcutta közt eső területeken tigrisvadászatot rendeznek, ami az úti programm egyik főpontja. A Himalayán kőszáli kecskékre vadásznak, Indiában orrszarvúra és antilopokra. Gróf Kinski Károly már el is utazott egyenesen Colombóba, hogy ott a főherczeg fogadtatására szükséges előintézkedéseket megtegye. Hazafias nyilatkozat. Lapunkat Szabadkáról a következő nyilatkozat közlésére kérik. A szabadkai esperesi kerület papsága tapasztalván, hogy hol a helyi, hol az országos lapokban hazafiatlansággal, pánszlávizmussal gyanusíttatik, teljes öntudatában lévén hazafias érzetének és e tekintetben lelkiismerete tisztaságának, és támaszkodva ama beható ismeretre, mely a hasonló pályán való együttműködésből a kartársakra nézve megszerezhető gyanúsítást, mint valótlant visszautasítja, és részvétteljes sajnálatát fejezi ki a gyanúsítok tévedése felett. Szabadkán, 1892. évi november 30-án. A kerület megbízásából közli: M a 11 e kovich Bertalan plébános, kir. jegyző. A diadém-ügy vége. Mint Bukarestből jelentik, a sok port fölvert diadém-ügy egyelőre befejeződött. A főrangú társaság hölgyei, számszerint valami ötvenen, szombaton este összegyűltek Catargiana asszony, a miniszterelnök neje szalonjában, hogy tudomást vegyenek a trónörökös menyasszonya, Mária, edinburgi herczegnő leveléről, melyben lemond a neki szánt nászajándékról. A hölgyek elhatározták, hogy az összegyűlt pénzt a herczegnőnek esküvője után rendelkezésére bocsátják, hogy az maga fordítsa valamely alapítandó jótékony intézményre. Az aláírt értéket a herczegnőnek Párisban megrendelt és az angol és román czimerrel ellátott díszes dobozban nyújtják át. Lukács hívei. Lukács László debreczeni híveit, három oláh jogászt, akik a Lukács debreczeni sajtótárgyalása alkalmával feltűnő módon tüntettek a »vezér« mellett, a debreczeni joghallgatók segítő egyesülete kizárta a kebeléből. A segítő egyesület gyűlése nem a törvényes formák mellett folyt le és a jogakadémia tanárkara értesülvén a szabálytalanságról, maga vette kezébe az ügyet. A tanári kar Debreczenben tegnap délután hirdette ki ítéletét ebben az ügyben, amely szerint a segítő egyesületnek a román jogászokra vonatkozó minden határozatát megsemmisítette. A tanári kar elrendelte, hogy ebben az ügyben a jogakadémiai becsületszék hozzon ítéletet és megengedte, hogy a segítőegyesület egy tagja, a becsületszók tárgyalásain, mint vádló léphessen fel. A debreczeni jogakadémia ifjúsága megnyugvással vette tudomásul a tanári kar ítéletét. A difteritisz. Pápáról írják, hogy a difteritisz ott is föllépett. A járvány szerencsére enyhe ugyan, de azért a város tanácsa mégis bezáratta az elemi iskolákat. — Tolna megyében még min