Pesti Napló, 1893. január (44. évfolyam, 1-36. szám)
1893-01-20 / 25. szám
Bízvást mondhatjuk, hogy nincs egyetlen hivatalnok, aki a nyugdíjszázalék készséges fizetésére ne vállalkoznék. Nagy fontosságú továbbá a jogviszony szervezése a munkaadó és alkalmazottja közt. A magunk részéről a kereskedelmi törvénynek a segédek és a főnökök felmondására vonatkozó pontjait egyáltalán nem tartjuk a magánhivatalnokokra is alkalmazhatóknak. De különben is ezek a pontok annyira hézagosak, viszonylagosak, annyi tért engednek az egyéni felfogásnak, hogy csak az nem játsza ki őket, aki nem akarja. Ezenfelül pedig minden erejüktől megfosztja ezeket az intézkedéseket maga az ipartörvény. Már magában véve az is képtelenség, hogy létrejöhetnek oly szerződések, amelyek a felmondási időt egyszerűen törlik. A felmondási határidőt semmiféle megegyezés nem törülheti, csak a fegyelmi vétség. Különben ismételjük, hogy egyaránt szívesen fogadjuk a fővárosi és vidéki hivatalnokok és a vállalkozók felvilágosító nyilatkozatait. Álláspontjuknak, helyzetüknek és kívánságaiknak ők a legalaposabb ismerő. Már az előbbiekben érintettük, hogy Budapesten van több intézet, amelynél a nyugdíj rendszeresítve van. Kettő küldte be ma hozzánk nyugdíj szabályzatát: a magyar általános hitelbank és a pesti magyar kereskedelmi bank. A hitelbanké 1872-ben keletkezett. A hivatalnokok az első évben évi fizetésük 8 °/o-át, azontúl 4°/o-át adják át a nyugdíjintézetnek. Maga a bank évenként legalább annyival járul az alaphoz, mint az alkalmazottak. — A pesti magyar kereskedelmi bank évi nyers nyeresége 1%-át szenteli az alapnak, amelyet esetleg a közgyűlésben megszavazott külön összeg is gyarapíthat. — A magyar kereskedelmi részvénytársaság arról értesít benünket, hogy éppen most dolgozik a hivatalnokai számára való nyugdíj-alapszabályain. Egy Budapesten letelepedett olasz biztosítótársaság hivatalnokától a következő levelet kaptuk: „Nagy örömmel láttuk mi magánhivatalnokok, akiknek se szervezetünk nincs, se oltalmazónk a nyilvánosság előtt nem akadt, hogy a Pesti Napló felismerte és méltányolja bajainkat és meg is jelölte a kibontakozás módját. A jelenben rendezni kell az előmenetelünket és a felmondást, a jövőre nézve magunk és családjaink érdekében nyugdíjunkat. Nálunk történt az az eset, hogy tíz hivatalnok sok évi szolgálat után, előléptetést és némi fizetésemelést kért. Valamennyien másnap megkapták az elbocsátást azzal az üzenettel, hogy „nihilistákat nem tűrünk“. A mi állapotunk azonban még nagyon jó a privátkereskedők hivatalnokaiéhoz képest. Azok soha se tudják, mikor küldik el őket. Van ugyan kereskedelmi törvény, de perlekedni senki sem akar. A könyvvezetők öreg korukban munkás élet után kenyér nélkül maradnak. Ezért a sorsért nem érdemes maturálni.“ A magyar-francia biztosítótársaság egy hivatalnoka — reflektálva a vállalatnak az első magyarral való fúziójára is — másképpen látja a helyzetet. „Mi — úgymond — nem törődünk a munkaidővel. Ellenkezőleg privátszorgalomból még megtoldjuk. Csakis az olyan hivatalnok panaszkodhatik, aki nem szorgalmas. És ezzel szemben az intézet igazgatósága sohasem lehet előzékeny. Ha az ilyen hivatalnok panaszkodik, az nem is tartja be a rendes hivatalos órákat, hanem folyvást zúgolódik és hiányzik nála a munkakedv. Ha a „magyar-francia“ hivatalnokainak egy részét el fogja bocsátani: azok, kik használhatók voltak s ilyenek akarnak maradni, mindig fognak állást találni; akiket pedig a „magyar-francia“ nem használhatott, tehát használhatatlanok voltak, azokat természetesen nem fogja megtartani. Ehhez senki egy szót sem szólhat, mivel egyik intézet se tarthat olyan embereket, akiket nem használhat. A humanizmust nem gyakorolhatja ilyen szempontból.“* „Egy magánhivatalnok“ aláírással a következő sorokat kapjuk: Az eszme, melynek érdekében a Pesti Napló felszólalt és mi a mozgalmat megindítottuk, szép és elemi szükségletet pótol. De nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy testté válása nagy nehézségekbe ütközik, amelyek közül a legveszedelmesebbek a bizalmatlanság s a megrögzött közöny. Ez a közöny volt az, mely a néhány év előtt nagyon szép auspiciumok mellett megindult magánhivatalnokok körét zátonyra futtatta. A kör feloszlott. És a depresszió, melyet ez okozott, oly általános volt, hogy 3 év óta senki gondolni se mert hasonló kör alakítására. Ma iveket köröztek, amelyekkel néhány nap múlva tartandó értekezletre hívják össze a hivatalnokokat. Akiknek e rövid idő alatt az ívek csak kezébe kerültek, valamennyien aláírták. A gyors cselekvést hátráltatja, hogy az érdekeltek mind ez ideig semmiféle kapcsolatban se állottak egymással. És mi se fejezi ki jobban helyzetünk minden különösségét, mint az, hogy a nagy függésben, amelyben élünk, félnük kell, úgy látszik, még a saját érdekeink megóvásától is. Pénzintézeti tisztviselők köre, Nem áll ezzel a mozgalommal kapcsolatban, de a magánhivatalnokok egyesülésének, szervezkedésének szükségét bizonyítja az az elhatározás, amelylyel még december hónadban előkelő bankhivatalnokok a budapesti pénzintézeti tisztviselőket klub alakítására hívták fel. A clőlkészítő bizottság terve az, hogy az intézmény ugyanoly alapon keletkezzék, mint az orvosi és ügyvédi kamarák. Ma már a terv messze túljutott a kezdeten. Az előkészítő bizottság ma este is ülést tartott. A pesti hazai első takarékpénztár és a magyar földhitelintézet kivételével az összes budapesti pénzintézetek képviselői csatlakoztak az eszméhez és az elől0-én tartott ülésen az alábbi intézetek következő hivatalnokaiból alakították a nagy bizottságot. Az angol-osztrák bank budapesti fiókja: Dóczi Ignác, Both József, Winkler Gáza. A belvárosi takarékpénztár: Reismann Gusztáv. A budapesti bankegyesület: Idősb Frommer Izidor, Schvarcz D. Ede. Budapesti III. kerületi takarékpénztár: Adler Károly. Budapesti kereskedelmi és iparbank: Teich Pál. Egyesült Budapest-fővárosi takarékpénztár: Glatz János, Iványi Gyula, Hirayll Elemér. Első magyar iparbank: Horovitz József, Ott József. Fővárosi bank-részvénytársaság: Deutsch Mór. Kisbirtokosok országos földhitelintézete: Dálnoki Béla, Farkas István, Meherda József.Magyar általános hitelbank: Armbruster Jakab, Baseli Lajos, Beer Arnold, Neményi Miksa, Róna Zsigmond, Ziepernovszky Ferenc. Magyar általános takarékpénztár: Stein Ármin, Weil Miklós. Magyar ipar- és kereskedelmi bank: Balassa Ferenc, Engel Sándor, dr. Hajcsi György, Szepesi Sándor, Schwarz Ármin. Magyar jelzálog-hitelbank: Friedmann Oszkár, Obersohn Benő, Seidmann Bertalan, dr. Schóber Béla, Schön Lipót, Szántó Aladár. Magyar leszámítoló és pénzváltó bank: Bartos Zsigmond, Goldberger József, Hegedűs Dezső, Noll Ottó, Pláner Miksa, Wellisz Alfréd. Magyar országos központi takarékpénztár: Eber. Osztrák-magyar bank: Haneke, Klammer Rezső. Pesti magyar kereskedelmi bank: Bródi Aladár, Csellár István, dr. Glass Ferenc, Mack Ferenc, Schvarcz Imre, Stern F. Pál, Sztehlo Róbert, Weisz Emil. Bolgárország kereskedelme. A Balkán-félsziget összes államai között a legnagyobb fejlődést Bolgárország mutatja, bár korra a legfiatalabb. A bolgár kormány évi költségvetése 12 év óta megnégyszereződött s az adók ennek dacára pontosan folynal be. Kereskedelmi összforgalma, bár nem ilyen arányban, de lényegesen emelkedett, kiváltképen Ferdinand fejedelem uralkodása óta. Míg 1887-ben az összforgalom 110 millió frankra rúgott, addig 1890-ben már 155 és fél millióra emelkedett. E számok nagy erőre és nagy munkásságra vallanak. Nem csoda tehát, ha az egész műveit világban ez ország és népe jövőjéhez nagy bizalommal viseltetnek. Azt már annyiszor hangoztatták laikusok és szakemberek, hogy szinte már közhelylyé vált, hogy a Balkán félsziget országai a mi kereskedelmünk és iparunk természetes és fő lerakodó helyei. Ezen kijelentéseknél azonban tovább nem igen haladtunk és a cselekvés terére olyan módon és eszközökkel léptünk, melyek épenséggel nem alkalmasak, hogy ezen köztudatba átment tézist tényekkel bebizonyítsuk. Kereskedőink másban keresik a hibát, ha működésük jó eredményre nem vezet. Ez régi szokás és nagyon kényelmes. Elsősorban okolják a konzulátusokat, pedig azok a rendelkezésre álló eszközökkel mindent elkövetnek szükség esetén kereskedőink érdekében. Hogy az eszközök, melyek fölött rendelkeznek, ki nem elégítik, az a szervezet hibája. A kormány pedig megteremtette a városligetben a kereskedelmi múzeumot, amely intézet látványosságnál nem egyéb. Ez a múzeum a bolgár kereskedésben nem nagy szolgálatot tett nekünk. Pedig, ha a lefolyt esztendők nagy és igaz politikai szimpátiáit nem tudta kiaknázni a mi javunkra, akkor kiváncsi vagyok, mit fognának cselekedni, ha egyszer ez a szimpátia meg fog csappanni? Hogy mekkorát emelkedett az ezelőtt gyűlölt osztrák-magyar ipar forgalma, elég ha említem, hogy míg 1887-ben 23 és fél százalékot tett az összforgalomban, addig 1891-ben már 41 és fél százalékra rúgott. Rövid néhány év alatt tehát 30 százalék emelkedést tüntet föl. E fényes eredményt azonban az osztrákok agitálása idézte elő, kik áruikat fejünk fölött szállították Bolgárországba. Nagyon kis rész jut belőle a magyar kereskedelem és ipar számlájára. Azelőtt Anglia vezetett. Az ő bevitele volt az öszszes külföldi államok között első helyen. Régi jó hírét még az orosz világ alatt is fenn tudta tartani. Most Ausztria- Magyarország jutott első helyre s bízvást hiszszük, hogy a fennálló politikai viszonyok között ezt az eredményt továbbra is megtartja. Csupán a főbb államokat említettem, de ebből a táblázatból is kitűnik, hogy mi angol és török áruk ellenében folyton folyvást több tért hódítunk. Nemcsak Burián István derék követünk Szófiában, hanem az angol diplomáciai képviselő is megerősíti azt a ránk nézve örvendetes eredményt, hogy mi, azaz Ausztria-Magyarország, 1890-től A bolgár kereskedelmi forgalom: bevitel kivitel összforgalom 1387.9 . , 64.742,481 45.747,247 110.289,728 franc 1888.9 . . 66.362,431 64.198,634 129.866,505 » 1889.9 . . 72.869,245 80.581,076 153.450,321 » 1890.9 . . 84.529,497 71.051,100 155.580,597 » 1891.9 . . 81.348,150 71.055,085 152.403,235 st E forgalomban a külállamok a következőképen vettek részt: osztrák-magyar Anglia török 1887.9 9*99 23.61% 28.45% 17.45% 1888.9 9 9 9 9 27.41°/0 29.41% 14.88°/° 1889.• 9 9 9 9 30.87% 29.09% 13.42°/° 1890.• 9 9 9 9 39.05% 28.63% 12.30°/° 1891. 41.78% 19.66% 12.29°/0 1891-ig az előző évhez mérten még 4.200.000 forinttal nagyobb forgalmat csináltunk bolgár földön. Említettük, hogy a magyar kereskedelmi forgalom emelésére a magyar kereskedelmi múzeum lenne hivatva. Mennyire tölti be e feladatát ez intézmény, idézünk néhány sort ottani képviselőnk hivatalos jelentéséből, melyet 1890- ben küldött a külügyminiszterhez: „Az osztrák-magyar export verein (Bécsben) fiókja Szófiában 1890-ben 900,000 frank forgalmat mutat fel. A magyar kereskedelmi museum mintaraktára, melynek államilag dijazott utazó ügynökei és Bolgárország különböző vidékein fiókintézményei vannak 1890-ben 140,000 frank forgalmat mutat fel. Az első intézet forgalmát annál is inkább illeti elismerés, mert minta raktára semmiféle állami, vagy társulati szubvencióba nem részesül és így az exportverein képviselője tisztán a saját egyéni képességeire van utalva.“ E jelentéshez csupán azt kell még megjegyezni, hogy ugyancsak a bécsi Export-Verein szófiai képviselője 1891- ben már 1.267.000 frank forgalmat mutat fel. Az elősorolt adatokból az világlik ki, hogy a bolgárok földje igen alkalmas lenne a mi érdekeink, anyagi előnyeink kiaknázására. Hogy ezt nálunk nem fogják fel kellőleg, azt legjobban bizonyították be a bolgár kiállítás alkalmával. Ez alkalommal annyi és oly alapos hibák történtek, hogy jóvátevésükre aligha fog egyhamar kedvező alkalom kínálkozni. Sivár,sz Adolf. Ipar és kereskedelem. Fiume és a magyar kereskedés. Az első nyilvános aukció óta, amelyet a magyar kereskedelmi részvénytársaság Budapesten rendezett, ismételten foglalkoztunk azzal a hivatással, amely a fiumei kikötőre a sikerült kísérlet következtében vár és először volt alkalmunk figyelmeztetni a magyar közönséget és a kereskedő világot azokra az intézkedésekre, amelyekre Triesztben készülnek, hogy Fiume előrenyomulását megakadályozzák, illetőleg ellensúlyozzák. A trieszti kamara és a községtanács nagy tevékenységet fejtenek ki és a bécsi sajtó buzgón szekundál törekvéseiknek. Hogy a budapesti déligyümölcs-árverések kedvező eredménye milyen hatást tett Triesztben: azt legjobban bizonyítják a nekünk bemutatott levelek, amelyek szerint trieszti kiviteli cégek Budapestre akarnak költözködni, hogy üzleteiket, ha a feltételek kedveznek, itt folytassák. A legjobb helyről értesülünk, hogy a kormány, illetőleg a nevében eljáró kereskedelmi társaság a déli gyümölcscsel megkezdett, direkt behozatalon alapuló üzletet ki akarja terjeszteni a kávéra, fűszerekre, szárított gyümölcsökre, kénre és olajra is. Alig van állam, amelyben — egyrészt a mezőgazdaság, másrészt a gépipar fejlettsége következtében — annyi olajat használnának fel, mint Magyarországban. És ezzel szemben szinte kinetetlennek tetszik az, hogy Fiumén át egyetlen kilogramm olaj se kerül hozzánk, hanem az egész mennyiség Trieszten át jut ide. A bevált kísérlet következtében a szándék most az, hogy a Fiumén át behozott gyarmatáru-cikkek üzlete Magyarországon kívül kiterjesztessék, mindazokra a piacokra, amelyekre nézve természetesebb és olcsóbb a fiumébudapesti államvasúti, mint akár a trieszt-budapesti, akár a trieszt-bécsi arány felhasználása. Egy tekintet Közép- Európa vasúti térképére meggyőz arról, hogy ez Galíciára, Csehországra és Morvaországra feltétlenül áll. A magyar államvasutak viteldíjai nem alacsonyabbak e forgalomban, mert tudvalevőleg ki van mondva a tarifa-viszonosság Magyarország és Ausztria közt. De természetesebb, könnyebb, egységesebb az út. Másrészt pedig a magyar államvasút nem számít fel költséget az árunak a kikötőtől a vasúthoz való juttatásáért és külön vagyonokat ad. Mindez nagy előnyt biztosít. A terv kitűnően van kigondolva és ha Magyarország már annyit áldozott a fiumei kikötő érdekében, most van helyén, hogy a kormány kereskedelmi befektetésekkel, vagy csak kamatmentes kölcsön nyújtásával adja meg a társaságnak a lehetőséget a Trieszttel való verseny nagyarányú megindítására. Az egész kérdés a legnagyobb mértékben megérdemli úgy a kormány, mint a törvényhozás figyelmét. Ami különösen az aukciókat illeti, mint értesülünk, Lukács Béla kereskedelmi miniszternek az az intenciója, hogy azok ne legyenek egyetlen intézményhez kötve, hanem mihelyt megerősödnek, menjenek át a magántevékenység kezébe. A magyar kereskedelmi csarnok február 5-én, délután 3 órakor, az egylet helyiségeiben tartja rendes évi közgyűlését. A napirend tárgyai: a) A választmány jelentése az egylet múlt évi tevékenységéről, b) A zárszámadás előterjesztése, c) Az 1893. évre vonatkozó költségvetés megállapítása és a tagok évi járulékainak meghatározása, d) A lefolyt évre vonatkozó felmentés megadása, e) A választmány javaslatai és a tagok oly indítványai, melyeket legalább 14 nappal a közgyűlés előtt a választmány elé terjesztettek. f) A választmány részben való újjáválasztása. g) A 3 tagú számvizsgáló-bizottság megválasztása. A fővárosi kereskedelmi hitelintézet mint szövetkezet, Kramer M. elnöklete alatt ma délután fél három órakor közgyűlést tartott. A szövetkezet évi tiszta nyereménye 11,045 forint 53 krajcár, melyből a tartalékok, jutalékok és díjak levonása után részvényenként 5 százalékos osztalékot fizettek ki. Fontos találmányok. A budapesti kereskedelmi és iparkamara felhívja az érdekelt körök figyelmét a következő három amerikai találmányra, amelyek az ipar és mezőgazdaság szempontjából nagy jelentőséggel bírnak: 1. Olyan készülék, amelynek segélyével a megsűrített vizet a gőzcsövekből szivattyúk, injektorok vagy hasonló motorok alkalmazása nélkül vissza lehet vezetni a gőzkazánba. J 2. A kén- és foszformentes acél készítésének egy újabb