Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)

1893-03-01 / 65. szám

Merkantil-liberálisom Budapest, február 28. Vígan láttuk Wekerlét az ellenzékkel pole­mizálni. Jó kedvében osztozott a minisztérium és a párt. Az erőnek duzzadó önérzete hallatszik a miniszterelnök minden szavából és ezt nem kifo­gásképpen mondjuk, mert szeretjük Magyaror­szág miniszterelnökében, ha önérzetes. Éppen a földmivelési tárca általános vitáját rekeszték be, midőn a miniszterelnök felszólalt. E tárca után az ő második indemnityje kerül na­pirendre s talán ennek örült olyan nagyon, mert a bizalmi szavazatot várja. Mellesleg szólva, kü­lönösnek találjuk, hogyha a hosszú budget-vita miatt az ellenzéket okolják, mert ki tehet róla, hogy október óta a minisztérium a vallással és a liberalizmussal volt elfoglalva s a válságtól rá nem ért az ország költségvetését tárgyaltatni, hanem csak január közepén tűzték ki s azután tárgyalását most harmadszor szakítják félbe kü­­lömböző ürügyekkel és törvényjavaslatokkal csak azért, hogy­­ a kultuszbudget feletti vitát el­­halaszszák. Ők hát maguk az okai a kettős in­­demnitásnak és a kései és hosszadalmas tárgyalás­nak. De hát ha röviden végezne a parlament a budgettel, ugyan mi következnék azután, mint­hogy a minisztérium és a liberális bizottságok egy törvényjavaslattal sem készek, kivéve a Koreával kötött kereskedelmi szerződést. Visszatérve a gyűlésterembe, hallgassuk Wekerlét. Általános a ügyelem, a­­­mint belemerül a földművelésügyi politikába. És beszél különös dolgokat. Minden szavából látszik, hogy ámbár atyja is gazdálko­dott, s ő is gazdálkodik birtokán, a magyar mezőgazdaságot nem ismeri s bajait nem érzi. Úgy beszél róla, mintha Kautz Gyula, vagy Láng Lajos előadásaiból tanult volna földmivelési nem­zetgazdaságot. Doktriner liberalizmussal stél a magyar föld felett, egészen a pénzügyi körök , a fővárosi pénzügyi hivatalok nézetei szóltak belőle. Amint a földbirtok hitelviszonyait bírálta, egészen sablonszerű volt: jobbra a földhitel, záloglevelekben, balra a személyes hitel,­váltók­ban; itt a nagybirtok, ott a kisbirtok; erre az egyéni, amarra a szövetkezeti hitelképesség. Azután felosztja két részre a bankokat; a fővárosi földhitelintézetek állnak első sorban, a vidéki takarékpénztárak a második sorban. Szóval ez egy rendezett fő, akinek mindenre szisztémája van, csak e szisztéma nem eredeti és a felfogás nem illik a viszonyokra. Hanem tudja, hogy a kamatláb sohasem volt oly alacsony, mint most és hogy a földérték ott, hol a forgalom kedvező, vagy a kivándorlás pénzt küld be, emelkedett, s az érték­emelkedésből, s a ka­­kamatláb-sülyedzésből következteti, hogy a hitel­­viszonyok a földbirtokra elég jók Magyarországon, s a föld nem oly beteg, nem oly eladósodott, nem oly bizonytalan, mint a­hogy azok látják és érzik, kik a vidéken laknak s a viszonyokat szemlélik. Minthogy pedig senkinek sem volt bá­torsága a földhitelintézetekről szólni, a szabadel­­vű párt vezérének pedig­ s a pénzügyminiszternek a jelzálogbankoknál jó barátai vannak, e politikai barátság őt arra indította, hogy felszólítás nél­kül is ezen bankok mellett dicsérő éneket mond­jon, a­miből mindenki megérthesse, hogy Ma­gyarországon a földhitelkérdés nem is létezik, mert az teljesen meg van oldva s a lehető leg­jobban úgy, a mint jelenleg van. Senkinek eszébe ne jusson, hogy például az osztrák-magyar jegy­bank jelzálog-osztálya csak a kataszteri becsű alapján ad csakis 10.000 forinton felüli kölcsö­nöket. Ezt tehát csupán nagy árak vehetik igénybe. Ellenben könnyen összeszidta a vidéki takarékpénztárakat,a melyekkel nem tart össze­köttetést s noha ezekre ráfér a lecke, a minisz­ter úr elfelejtette, hogy a legjobb korrektívuma a vidéki takarékpénztáraknak a jegybank volna, ha volna. Azaz, ha direkte hozzáférhetnének a földbirtokosok a bankhitelhez a vidéki takarék­­pénztárak, vagy magán eszkomptőrök drága zsí­rója nélkül. És ha a szövetkezeteknek olcsó hi­telt nem tud szerezni a pénzügyminiszter, hiába készít róluk törvényjavaslatot. Hasonló merkantilizmus ,nyelv+,ro­ott meg a miniszterelnök fejtegetéseiben i.­nániai búza szabad behozataláról a gőzmalmok számára. A­miket mondott, abban bizonyos igazság rejlik, de természetesen a budapesti mümalmok érdekeinek igazsága. Mert hogy a romániai búza vámmen­tes behozatalából ezeknek van hasznuk, az épp oly igaz, minthogy a vidéki műmalinoknak, ha nincsenek a Duna partján, s a magyar termelők­nek e vámmentességből semmi előnyük nincs, ha­nem igenis versenyük a piacon megnehezíttetik. Szabad kereskedelmi szempontból a miniszter szólhat úgy, a­mint szólott, de ne mondja ezt a magyar földmivelés érdekében levőnek, mert ez hamis. Érdekes volt a börze­ügyletekről való be­széde. A legliberálisabb beszéd volt ez, védelme minden ringnek és börzejátéknak, minden h­ausse­­spekulációnak és differenciális szédelgésnek, a­mint ez az európai és amerikai áru- és érték­tőzsdéken divatos. Ne higgye a miniszter, hogy a magyar képviselőház hallgatósága oly egy­szerű, mely a börzének szánt okoskodásoknak felül s ha a spekulánsok a képviselőházban és bankigazgatók jóizán bólintgattak fejükkel, azok között is, kik nem börzejátékosok, vannak, kik­nek fogalmuk és ítéletük van a börzéről, kik tudják, hogy e piacokra szükség van, s hogy szű­ik, hanem egy oly előkelő, hatalmas főúri család­ra is, minő a Károlyi-család volt. Károlyi Sándor, ez időben II. Rákóczy Ferenc egyik legkiválóbb hadvezére, gyakran hónapokig, olykor másfél évig sem láthatta nejét, gróf Barkóczi Krisztinát, nem lehetett jelen meghalt gyermekei temetésén, hanem családjától elszakítva messze földön szenvedte a háborús­­idők mindenféle hányatásait. Neje maga vezette a családi javak kezelését s hogy ez mennyi bajjal, kínnal járt, az kitűnik azon panaszából, hogy néha hónapokon át nem volt képes házához férfi-cselédet kapni, aki a szolgálatot végezze s esetleg zsiványok ellen meg­védje. A levelezés volt a közvetítő és összekötő kapocs a távollevő férj és a feleség közt s e levele­zés nagyrészt fenmaradt és ritka becses történeti kútfő. Mert Károlyi Sándornak hozzá méltó, férfias lelkű felesége volt, ki nemcsak mint anya teljesítette buzgón élethivatását, nemcsak gyermekeit nevelte, — miről akkor azt tartották: „az gyermekek neve­lé,nem is illet férfiat“ (ezt írja anyósa, gróf Koháry Judit egy ízben Károlyi Sándornak) — hanem a távolból a legnagyobb érdeklődéssel követte férjé­nek katonai és politikai működését. A férj vi­szont nem csupán szerette hitvesét, hanem minden titkának bizalmasává tette, hosszas levelekben avatta be terveibe, katonai műveleteibe, melyek némelyikéről olyan kimerítő tudósításokat ír neki, hogy a hivata­los relációk sem lehettek behatóbbak, mint e levelek. Élete gazdagon és mondhatni nagy tapintattal és az érdekes iránti érzékkel merít belőlük s műve első ré­szei hasznosan egészítik ki a kurucv­ági mozgalmakra vonatkozó eddig megjelent irodalmat, első­sorban Thaly Kálmán nagy forráskiadványait és feldolgo­zott munkáit. Egyébiránt a munka egész első kötetének tulaj­­donképeni hőse mindvégig maga az atya, gróf Ká­rolyi Sándor marad. És ez természetes is. A­míg ő élt, addig az ő kimagasló egyénisége dominált min­denben, akár családi, akár közügyekről volt szó. A tizennyolcadik század­i Deák Ference, ki a szatmári békében — mint azt már egy régibb munkámban hangsú­lyoztam: a magyar politikai géniusz egyik legszeren­csésebb alkotásában — egy bosszú és romboló küz­delmet a nemzet és az uralkodó család közti kiegye- T ÁJEt. A. Gróf Károlyi Ferenc. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Acsády Ignác­tól. Minden magyar főnri családnak van kétségkívül tanuságos története. Mindegyiknek van gazdag levél­tára is, sőt akadtak nehányan, melyekben él a kegye­let az ősök iránt s van áldozatkészség a tevékeny­ségükre vonatkozó értékes levéltári anyag közzététe­lére. Számaré azonban eddig nem olyan nagy, mint kí­vánatos lenne, de már ezek sorában is helyet foglal a gróf Károlyi-nemzetség, melynek családi okmánytárá­ból több, igen becses kötet jelent meg, mig a további kötetek most rendeztetnek sajtó alá. Ha ez maga is dicséretes világot vet a grófi család mostani nemze­dékének áldozatkészségére s a történettudományok iránti érdeklődésére, még nagyobb, még teljesebb elis­merés illeti meg azért, hogy tisztviselői karában min­dig akadnak műveit, tudományosan képzett egyéniségek, kiknek napi munkáj­ok végzése mellett lehetővé válik, a grófi család engedelmével, a levéltár gazdag kincseit ta­nulmányozni s kutatásaik eredményét a nemzeti törté­netírás javára hasznosítani. Régebben Waltner László, a család levéltárnoka, szerzett érdemet a magyar tör­ténetírás terén. Néhány év óta Éble Gábor, szintén a család tisztviselője, több igen jó munkával gyara­pította irodalmunkat. Egyik művében hitelesen meg­állapította a család nemzedékrendjét, egy másikban a híres gróf Károlyi Sándor temetésére vonatkozó ér­dekes és korjellemző adatokat tette közzé, azután a nagy-károlyi könyvnyomdáról irt igen szép monográ­fiát, mely a m­aga nemében igazi kulturkép s művelő­­dés-történetü­nk múlt századi állapotát számos értékes adalékkal egészíti ki. Már e művében behatóbban foglalkozott gróf Károlyi Ferenccel, a hires Sándor gróf egyetlen, férfi­­kort ért fiával, kitől a nemzetség mai összes tagjai leszármaznak. Ferenc gróf alapította a nagy-károlyi nyomdát, mi akkor nem üzleti dolog, hanem igazi polgárosító alkotás volt s versenyzett az iskola-alapi­tás jelentőségével. A nyomdára vonatkozó adatok tanulmányozása közben tette­kbre azon tapaszta­lást, hogy Ferenc gróf a maga korában sokkal fon­tosabb s országosabb hatású tevékenységet fejtett ki, mintsem eddigi történetírásunkból csak sejteni is lehetett, hogy mint embert, katonát, hazája, nemzete anyagi és szellemi felvirágoztatásának buzgó munkáját, a tizennyolcadik század főurai sorában egészen más és sokkal előkelőbb hely illeti meg, mint eddig gon­dolni lehetett. Éveken át­ tanulmányozta tehát a családi levéltárban levő és reá, valamint r­űködé- i sére vonatkozó roppant, anyagot s ez anyagból s immár gondosan, nagy tapintattal és szakavatottság­­­­gal készült szép munkát alkotott, melynek címe „Ká­rolyi Ferenc gróf és kora, 1705—1758“. A munká­nak most jelent meg az első része s a maga nemében olyan érdekes, hogy múlt századi történelmünk leg­gazdagabb forrás­művei közé sorolható, másrészt vonzó, élénk irályával mindenkinek figyelmét leköt­heti, a ki nemzetünk s kiváló egyéniségei sorsa iránt érdeklődik. Nem csupán a gróf Károlyi-család egyik megnyerő alakja lép benne előtérbe; nemcsak a gróf Károlyi név dicsőségét gyarapítja szerző, midőn a család egyik legrokonszenvesebb, az egész nemzetre áldásos működésű tagjának eddig alig ismert életút­ját világítja meg, hanem köztörténelmünk szempont­jából is tanulságos munkát ad, mely a szatmári béke utáni­­állapotok ismeretének egyik legbecsesebb kút­feje. Épen ez okból külön elismerést érdemelnek a főúri család mostani irányadó tagjai, kik e munka megírását s közrebocsátását lehetővé tet­ték. Azt bizonyítják vele, hogy tisztviselőik ko­rában támogatják az irodalmikig is képzett eleme­ket, s nem zárják el a maga nemében igazán ritka gazdag levéltárak kincseit azok elől, kik azokat, tudo­mányosan értékesíteni képesek. A becses munka első kötete még a kurucvilág­­ban, a szatmári béke előtti időben kezdődik, mert Ferenc gróf még ez időben­­— mint Eble ezúttal először tn­telesen megállapítja — a családi levelezések alapján: 1705. junius 20-án reggel az olcsvai kas­télyban született. Nehéz, szomorú és hányatott volt ez idő nem csupán a szegényebb néposztályokra, melyek helyzetéről igazán megrendítő részleteket ve- fegyvermegyeaik. évfolyam EISílzsK-si arak Budapesten Egész évre .. .. 14 frt — Félévre.........* 7 ,­ — » Negyedévre.... 3 „ 1.0 ,5 Egy hónapra .. 1 „ 20 ,» K­aponkint kéts­or hixírot küldve: Egész évre .. .. 18 frt — kr. Félévre............... 1) „ — ,, Negyedévre.... 4 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 60 „ £gy­ep szám­­ára: l­eggeli kiadás .. .. 4 kr. Kati kiadás.......... .. .. 3 „ Kiadóhivatal: V. ftr lui­s-tin, Ferattto-Juia 05. sz. Budapest, szerda, március 1. ISS fizetési Szak­atdpae csak reggeli kiadásért.: Egész évre .... 14 frt — kr. Negyedévre.... 8 „ HO „ Reggeli és esti lap együtt küldve: Egész évre.. .. 18 „ — „ Negyedévre.. .. 4 „ 50 „ Naponkint kétszerpontást küldve Egész évre .. .. 20 frt — Negyedévre.. .. 5 „ — Egyes szílm ára: Reggeli kiadás.......... 5 kr Esti kiadás............... 4 „ Szerkesztőség: II, fersstion­­ to 3., Straasi Mai számunk tizenhat oldal.

Next