Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)
1893-03-01 / 65. szám
Merkantil-liberálisom Budapest, február 28. Vígan láttuk Wekerlét az ellenzékkel polemizálni. Jó kedvében osztozott a minisztérium és a párt. Az erőnek duzzadó önérzete hallatszik a miniszterelnök minden szavából és ezt nem kifogásképpen mondjuk, mert szeretjük Magyarország miniszterelnökében, ha önérzetes. Éppen a földmivelési tárca általános vitáját rekeszték be, midőn a miniszterelnök felszólalt. E tárca után az ő második indemnityje kerül napirendre s talán ennek örült olyan nagyon, mert a bizalmi szavazatot várja. Mellesleg szólva, különösnek találjuk, hogyha a hosszú budget-vita miatt az ellenzéket okolják, mert ki tehet róla, hogy október óta a minisztérium a vallással és a liberalizmussal volt elfoglalva s a válságtól rá nem ért az ország költségvetését tárgyaltatni, hanem csak január közepén tűzték ki s azután tárgyalását most harmadszor szakítják félbe külömböző ürügyekkel és törvényjavaslatokkal csak azért, hogy a kultuszbudget feletti vitát elhalaszszák. Ők hát maguk az okai a kettős indemnitásnak és a kései és hosszadalmas tárgyalásnak. De hát ha röviden végezne a parlament a budgettel, ugyan mi következnék azután, minthogy a minisztérium és a liberális bizottságok egy törvényjavaslattal sem készek, kivéve a Koreával kötött kereskedelmi szerződést. Visszatérve a gyűlésterembe, hallgassuk Wekerlét. Általános a ügyelem, amint belemerül a földművelésügyi politikába. És beszél különös dolgokat. Minden szavából látszik, hogy ámbár atyja is gazdálkodott, s ő is gazdálkodik birtokán, a magyar mezőgazdaságot nem ismeri s bajait nem érzi. Úgy beszél róla, mintha Kautz Gyula, vagy Láng Lajos előadásaiból tanult volna földmivelési nemzetgazdaságot. Doktriner liberalizmussal stél a magyar föld felett, egészen a pénzügyi körök , a fővárosi pénzügyi hivatalok nézetei szóltak belőle. Amint a földbirtok hitelviszonyait bírálta, egészen sablonszerű volt: jobbra a földhitel, záloglevelekben, balra a személyes hitel,váltókban; itt a nagybirtok, ott a kisbirtok; erre az egyéni, amarra a szövetkezeti hitelképesség. Azután felosztja két részre a bankokat; a fővárosi földhitelintézetek állnak első sorban, a vidéki takarékpénztárak a második sorban. Szóval ez egy rendezett fő, akinek mindenre szisztémája van, csak e szisztéma nem eredeti és a felfogás nem illik a viszonyokra. Hanem tudja, hogy a kamatláb sohasem volt oly alacsony, mint most és hogy a földérték ott, hol a forgalom kedvező, vagy a kivándorlás pénzt küld be, emelkedett, s az értékemelkedésből, s a kakamatláb-sülyedzésből következteti, hogy a hitelviszonyok a földbirtokra elég jók Magyarországon, s a föld nem oly beteg, nem oly eladósodott, nem oly bizonytalan, mint ahogy azok látják és érzik, kik a vidéken laknak s a viszonyokat szemlélik. Minthogy pedig senkinek sem volt bátorsága a földhitelintézetekről szólni, a szabadelvű párt vezérének pedig s a pénzügyminiszternek a jelzálogbankoknál jó barátai vannak, e politikai barátság őt arra indította, hogy felszólítás nélkül is ezen bankok mellett dicsérő éneket mondjon, amiből mindenki megérthesse, hogy Magyarországon a földhitelkérdés nem is létezik, mert az teljesen meg van oldva s a lehető legjobban úgy, a mint jelenleg van. Senkinek eszébe ne jusson, hogy például az osztrák-magyar jegybank jelzálog-osztálya csak a kataszteri becsű alapján ad csakis 10.000 forinton felüli kölcsönöket. Ezt tehát csupán nagy árak vehetik igénybe. Ellenben könnyen összeszidta a vidéki takarékpénztárakat,a melyekkel nem tart összeköttetést s noha ezekre ráfér a lecke, a miniszter úr elfelejtette, hogy a legjobb korrektívuma a vidéki takarékpénztáraknak a jegybank volna, ha volna. Azaz, ha direkte hozzáférhetnének a földbirtokosok a bankhitelhez a vidéki takarékpénztárak, vagy magán eszkomptőrök drága zsírója nélkül. És ha a szövetkezeteknek olcsó hitelt nem tud szerezni a pénzügyminiszter, hiába készít róluk törvényjavaslatot. Hasonló merkantilizmus ,nyelv+,roott meg a miniszterelnök fejtegetéseiben i.nániai búza szabad behozataláról a gőzmalmok számára. Amiket mondott, abban bizonyos igazság rejlik, de természetesen a budapesti mümalmok érdekeinek igazsága. Mert hogy a romániai búza vámmentes behozatalából ezeknek van hasznuk, az épp oly igaz, minthogy a vidéki műmalinoknak, ha nincsenek a Duna partján, s a magyar termelőknek e vámmentességből semmi előnyük nincs, hanem igenis versenyük a piacon megnehezíttetik. Szabad kereskedelmi szempontból a miniszter szólhat úgy, amint szólott, de ne mondja ezt a magyar földmivelés érdekében levőnek, mert ez hamis. Érdekes volt a börzeügyletekről való beszéde. A legliberálisabb beszéd volt ez, védelme minden ringnek és börzejátéknak, minden haussespekulációnak és differenciális szédelgésnek, amint ez az európai és amerikai áru- és értéktőzsdéken divatos. Ne higgye a miniszter, hogy a magyar képviselőház hallgatósága oly egyszerű, mely a börzének szánt okoskodásoknak felül s ha a spekulánsok a képviselőházban és bankigazgatók jóizán bólintgattak fejükkel, azok között is, kik nem börzejátékosok, vannak, kiknek fogalmuk és ítéletük van a börzéről, kik tudják, hogy e piacokra szükség van, s hogy szűik, hanem egy oly előkelő, hatalmas főúri családra is, minő a Károlyi-család volt. Károlyi Sándor, ez időben II. Rákóczy Ferenc egyik legkiválóbb hadvezére, gyakran hónapokig, olykor másfél évig sem láthatta nejét, gróf Barkóczi Krisztinát, nem lehetett jelen meghalt gyermekei temetésén, hanem családjától elszakítva messze földön szenvedte a háborúsidők mindenféle hányatásait. Neje maga vezette a családi javak kezelését s hogy ez mennyi bajjal, kínnal járt, az kitűnik azon panaszából, hogy néha hónapokon át nem volt képes házához férfi-cselédet kapni, aki a szolgálatot végezze s esetleg zsiványok ellen megvédje. A levelezés volt a közvetítő és összekötő kapocs a távollevő férj és a feleség közt s e levelezés nagyrészt fenmaradt és ritka becses történeti kútfő. Mert Károlyi Sándornak hozzá méltó, férfias lelkű felesége volt, ki nemcsak mint anya teljesítette buzgón élethivatását, nemcsak gyermekeit nevelte, — miről akkor azt tartották: „az gyermekek nevelé,nem is illet férfiat“ (ezt írja anyósa, gróf Koháry Judit egy ízben Károlyi Sándornak) — hanem a távolból a legnagyobb érdeklődéssel követte férjének katonai és politikai működését. A férj viszont nem csupán szerette hitvesét, hanem minden titkának bizalmasává tette, hosszas levelekben avatta be terveibe, katonai műveleteibe, melyek némelyikéről olyan kimerítő tudósításokat ír neki, hogy a hivatalos relációk sem lehettek behatóbbak, mint e levelek. Élete gazdagon és mondhatni nagy tapintattal és az érdekes iránti érzékkel merít belőlük s műve első részei hasznosan egészítik ki a kurucvági mozgalmakra vonatkozó eddig megjelent irodalmat, elsősorban Thaly Kálmán nagy forráskiadványait és feldolgozott munkáit. Egyébiránt a munka egész első kötetének tulajdonképeni hőse mindvégig maga az atya, gróf Károlyi Sándor marad. És ez természetes is. Amíg ő élt, addig az ő kimagasló egyénisége dominált mindenben, akár családi, akár közügyekről volt szó. A tizennyolcadik századi Deák Ference, ki a szatmári békében — mint azt már egy régibb munkámban hangsúlyoztam: a magyar politikai géniusz egyik legszerencsésebb alkotásában — egy bosszú és romboló küzdelmet a nemzet és az uralkodó család közti kiegye- T ÁJEt. A. Gróf Károlyi Ferenc. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Acsády Ignáctól. Minden magyar főnri családnak van kétségkívül tanuságos története. Mindegyiknek van gazdag levéltára is, sőt akadtak nehányan, melyekben él a kegyelet az ősök iránt s van áldozatkészség a tevékenységükre vonatkozó értékes levéltári anyag közzétételére. Számaré azonban eddig nem olyan nagy, mint kívánatos lenne, de már ezek sorában is helyet foglal a gróf Károlyi-nemzetség, melynek családi okmánytárából több, igen becses kötet jelent meg, mig a további kötetek most rendeztetnek sajtó alá. Ha ez maga is dicséretes világot vet a grófi család mostani nemzedékének áldozatkészségére s a történettudományok iránti érdeklődésére, még nagyobb, még teljesebb elismerés illeti meg azért, hogy tisztviselői karában mindig akadnak műveit, tudományosan képzett egyéniségek, kiknek napi munkájok végzése mellett lehetővé válik, a grófi család engedelmével, a levéltár gazdag kincseit tanulmányozni s kutatásaik eredményét a nemzeti történetírás javára hasznosítani. Régebben Waltner László, a család levéltárnoka, szerzett érdemet a magyar történetírás terén. Néhány év óta Éble Gábor, szintén a család tisztviselője, több igen jó munkával gyarapította irodalmunkat. Egyik művében hitelesen megállapította a család nemzedékrendjét, egy másikban a híres gróf Károlyi Sándor temetésére vonatkozó érdekes és korjellemző adatokat tette közzé, azután a nagy-károlyi könyvnyomdáról irt igen szép monográfiát, mely a maga nemében igazi kulturkép s művelődés-történetünk múlt századi állapotát számos értékes adalékkal egészíti ki. Már e művében behatóbban foglalkozott gróf Károlyi Ferenccel, a hires Sándor gróf egyetlen, férfikort ért fiával, kitől a nemzetség mai összes tagjai leszármaznak. Ferenc gróf alapította a nagy-károlyi nyomdát, mi akkor nem üzleti dolog, hanem igazi polgárosító alkotás volt s versenyzett az iskola-alapitás jelentőségével. A nyomdára vonatkozó adatok tanulmányozása közben tettekbre azon tapasztalást, hogy Ferenc gróf a maga korában sokkal fontosabb s országosabb hatású tevékenységet fejtett ki, mintsem eddigi történetírásunkból csak sejteni is lehetett, hogy mint embert, katonát, hazája, nemzete anyagi és szellemi felvirágoztatásának buzgó munkáját, a tizennyolcadik század főurai sorában egészen más és sokkal előkelőbb hely illeti meg, mint eddig gondolni lehetett. Éveken át tanulmányozta tehát a családi levéltárban levő és reá, valamint rűködé- i sére vonatkozó roppant, anyagot s ez anyagból s immár gondosan, nagy tapintattal és szakavatottsággal készült szép munkát alkotott, melynek címe „Károlyi Ferenc gróf és kora, 1705—1758“. A munkának most jelent meg az első része s a maga nemében olyan érdekes, hogy múlt századi történelmünk leggazdagabb forrásművei közé sorolható, másrészt vonzó, élénk irályával mindenkinek figyelmét lekötheti, a ki nemzetünk s kiváló egyéniségei sorsa iránt érdeklődik. Nem csupán a gróf Károlyi-család egyik megnyerő alakja lép benne előtérbe; nemcsak a gróf Károlyi név dicsőségét gyarapítja szerző, midőn a család egyik legrokonszenvesebb, az egész nemzetre áldásos működésű tagjának eddig alig ismert életútját világítja meg, hanem köztörténelmünk szempontjából is tanulságos munkát ad, mely a szatmári béke utániállapotok ismeretének egyik legbecsesebb kútfeje. Épen ez okból külön elismerést érdemelnek a főúri család mostani irányadó tagjai, kik e munka megírását s közrebocsátását lehetővé tették. Azt bizonyítják vele, hogy tisztviselőik korában támogatják az irodalmikig is képzett elemeket, s nem zárják el a maga nemében igazán ritka gazdag levéltárak kincseit azok elől, kik azokat, tudományosan értékesíteni képesek. A becses munka első kötete még a kurucvilágban, a szatmári béke előtti időben kezdődik, mert Ferenc gróf még ez időben— mint Eble ezúttal először tntelesen megállapítja — a családi levelezések alapján: 1705. junius 20-án reggel az olcsvai kastélyban született. Nehéz, szomorú és hányatott volt ez idő nem csupán a szegényebb néposztályokra, melyek helyzetéről igazán megrendítő részleteket ve- fegyvermegyeaik. évfolyam EISílzsK-si arak Budapesten Egész évre .. .. 14 frt — Félévre.........* 7 , — » Negyedévre.... 3 „ 1.0 ,5 Egy hónapra .. 1 „ 20 ,» Kaponkint kétsor hixírot küldve: Egész évre .. .. 18 frt — kr. Félévre............... 1) „ — ,, Negyedévre.... 4 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 60 „ £gyep számára: leggeli kiadás .. .. 4 kr. Kati kiadás.......... .. .. 3 „ Kiadóhivatal: V. ftr luis-tin, Ferattto-Juia 05. sz. Budapest, szerda, március 1. ISS fizetési Szakatdpae csak reggeli kiadásért.: Egész évre .... 14 frt — kr. Negyedévre.... 8 „ HO „ Reggeli és esti lap együtt küldve: Egész évre.. .. 18 „ — „ Negyedévre.. .. 4 „ 50 „ Naponkint kétszerpontást küldve Egész évre .. .. 20 frt — Negyedévre.. .. 5 „ — Egyes szílm ára: Reggeli kiadás.......... 5 kr Esti kiadás............... 4 „ Szerkesztőség: II, fersstion to 3., Straasi Mai számunk tizenhat oldal.