Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)

1893-03-01 / 65. szám

65. szám. Budapest, szerda FESTI NAPLÓ._____________ 1893. március 1. 3 a népességnek lehetőleg takarékosságra szoktatása, különö­sen a biztosítási ügynek kiterjesztésével, aztán a közmű­velődés ápolása, szövetkezetek létesítése, a tudomány és népies irodalom népszerűsítése; a háziipar minden áron fej­lesztendő; a közegészségügy a legnagyobb gonddal ápo­landó. Azután a kultúrmérnökség segélyével lehetőleg a kultúrát kell terjeszteni. E részben különösen Horvátországban még alig vagyunk a kezdet kezdetén; vicinális vasutak, jelzálogbankok is létesítendők. Szükséges, hogy évenként közgazdasági kongresszusok legyenek. Minél nagyobb ér­deklődéssel, és erélylyel fogunk a munkához, annál na­gyobb sikert érünk el és azt hiszi, e tekintetben vala­mennyi párt egyetért Magyarországon. Kívánja, hogy a kormány a horvát-szlavén érdeket is istápolja és vegye napirendre. Elfogadja a költségvetést. (Helyeslés és tetszés.) Molnár Józsiás hosszabb indokolás kíséretében a következő határozati javaslat elfogadására kéri a minisztert és a házat: „Utasíttatik a földmivelési miniszter, hogy haladék nélkül tegye meg a kellő lépéseket aziránt, hogy a romániai búza vámmentes behozatala azonnal megszün­­tettessék“. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Minthogy szólni senki sem kíván, a vitát ezennel bezárom. T. hát! A vita be lévén zárva, szó illeti még az előadó urat, a miniszter urakat és amennyiben tíz képviselő aláírásával adtak be határozati javaslatokat, szó illeti még Sizs Gyula, Bernáth­ Béla és Molnár Józsiás képviselő urakat. Dániel Ernő előadó az ellenzéki felszólalásokkal szemben azt bizonyítgatja, hogy a földművelő nép helyzete az utóbbi időben javult. Tagadja, hogy a kivándorlás föld­­mivelési helyzetünkben leli gyökerét, hisz épp a legművel­tebb államokból vándorolnak ki a legtöbben. Bessenyey­­vel szemben azt fejtegeti , hogy a határidő - üzlet nincs befolyással a gabonaárukra. Ezeknek alakulására az az arány mérvadó, mely a kereslet és kínálat közt fennáll. A­mi a romániai és szerbiai búza vámmentes be­hozatalát illeti, szintén nem osztja Bessenyey és Molnár Józsiás nézetét, mert e vámmentesség megszüntetése érzé­keny csapást ejtene malmainkon, melyek­ a magyar búzá­nak legnagyobb fogyasztói. Fejtegeti azután, hogy a költ­ségvetés a földmivelési érdekek támogatása érdekében el­ment a végső határig s többet tenni nem lehet, ha a pénz­ügyi egyensúlyt megbolygatni nem akarjuk. Már e szem­pontból sem tartja elfogadhatónak Bernáth­ Béla és Szafalovszky határozati javaslatát. Sizs javaslatát csak el­vileg helyesli, de Szemere Huba javaslatához, szívesen hozzájárul. A költségvetést elfogadásra ajánlja. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter kö­szönettel fogadja a nemzeti párt jóakaratát, de kéri tanú­sítson kíméletet akkor is, mikor az állam jövedelmeinek fokozásáról van szó, mert csak így lehet az agrárpolitiká­hoz szükséges pénzt előteremteni. Nem fog elzárkózni Miklós Ödön fejtegetései elől, aki a gabonakereskedés emelésére kért intézkedéseket. Kun Miklósnak megjegyzi, hogy tanulmányozni fogja a kender és lentermelés kérdését és aztán gondoskodni fog róla, hogy annak fellendülése meg­történhessék. Ernuszt Kelemen a Mura-folyó szabályozá­sára hívta fel figyelmét.- A műszaki közegeket most az Olt, a Vág és a Morva felvételei veszik igénybe s e munka befejezése után rákerül a sor a Murára. Beitter fejtegetéseire válaszolva kijelenti, hogy foglalkozik egy legfelsőbb gazdasági tanintézet létesítésével, mert erre okvetlenül szükség van, majd ismerteti a Bába-szabá­lyozás ügyét. A Bába szabályozása ma már kész, a Báb­­eza Bosárkányig, egyes kisebb pótmunkákat leszámítva, szintén kész; a Marcal egy körülbelül — számokban be­szélve — 8000 forintos munkát leszámítva, hasonlóképen kész, a belvíz-levezető csatornák, kivéve a jenelleréti csa­torna egy részét, szintén készek. Tehát csak a Hanság­­csatorna van hátra. Erre nézve legcélszerűbb volna a Fertő lecsapolása, de minthogy ezt az érdekeltek ez idő szerint nem kívánják, a törvény előírása szerint lesz an­nak terve végrehajtva. Lits Gyula határozati javaslatának intenciója ellen kifogása nincs, de nem tartja időszerűnek s azért mellőzését kéri, a többi határozati javaslatok közül is csak Szemere javaslatát ajánlja elfogadásra. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) Restter János személyes kérdésben szólal fel. Kije­lenti, hogy nem vonta kétségbe a minisztériumban alkal­mazott szakközegek szakértelmét, s a legélesebb kritikát különben sem ő gyakorolta a Rába-szabályozás dolgai fö­lött, hanem a kormánybiztos Radó Kálmán. A minisztériu­mot azonban nem tudja felmenteni a könnyelműség vádja alól. Wekerle Sándor miniszterelnök a pénzügyi tárcát illetőleg felhozottakra teszi meg megjegyzéseit. Először a mezőgazdasági hitel kérdéséről szólott, hosszasabban fog­lalkozva a vidéki takarékpénztárak ügyeivel, s az orvos­lást e téren arra az időre helyezte kilátásba, midőn a kor­mány a közigazgatás államosítása iránt megteszi előterjesz­tését. (Felkiáltások szélsőbalról: Ezt előbb meg kell tenni!) Remete Géza: Le kell szállítani a kamatlábat! Wekerle miniszterelnök nem tartaná helyesnek ilyen megoldási módot választani. Különben sem a törvényes kama­tok teszik súlyossá a kölcsönöket, hanem a mellékes kiadások, írásbeli díjak, stb. ezeket kell megszüntetni. E kérdés kapcsola­tosan lesz megoldható az árvapénzek miként való elhelyezése kérdésével, midőn a kis intézetek felügyeletére is ki fog kelleni terjeszkedni. A­mi a mezőgazdasági személyes hitelt illeti, legközelebb ankétet hív össze, mely a hitelszövetkezetekre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozásával fog foglalkozni és­pedig azon az alapon, hogy a hitelszövetkezetek ne az ál­lampénztárral, hanem inkább a nagyobb pénzintézetekkel hozassanak kapcsolatba, mert nem volna helyes, ha az ál­lam a gyámkodás szerepét venné át. De a szövetkezetek ne csak a kisbirtokosoknak legyenek előnyére, hanem szol­gálják a középbirtokosság érdekeit is. De nem foglalkozik most bővebben a részletekkel, az előterjesztendő törvény­­javaslat tárgyalása alkalmával lesz ez helyén. Csak igazo­lásul ama vádra, hogy a kormány eddig nem foglalkozott a hitelszövetkezetekkel, kifejti, hogy káros lett volna a re­formokat a hitelszövetkezetekkel kezdeni. De az nem áll, hogy az állam a hitel kérdésében nem fejtett volna ki te­vékenységet; éppen az állam dolgozott azon, hogy az ol­csóbb hitelt megteremtse, a pénzpiacot nagyjában rendezze, ne vegye igénybe, a felgyűlt tőkéket, hanem még ő adhas­son felgyűlt tőkéiből. Áttér ezután a mezőgazdasági szeszgyárakra. Nem rosszabbodott a mezőgazdasági szeszgyárak helyzete, mint azt Bujanovich mondta, hanem fokozatosan javult. Ha va­lamely iparág hanyatlása vagy emelkedése miatt egy kor­mány felelőssé tehető, vagy az javára írható, fele­lőssé tehető az első esetben akkor, ha az adott körülmények közt minden kimeríthető eszközt föl nem használt arra, hogy valamely bajt elhárítson annyira, a­mennyire az adott viszonyok közt lehetett volna, vagy va­lamely fejlődő ügyet elő nem mozdított, a­mennyire lehe­tett. Egyedül ez a mértéke az igazságos és helyes bírá­latnak és nézete szerint, ilyen módon kell a mezőgazda­­sági ipart és ebben a szeszgyárakat is helyesen megítélni. A kormány pedig az adott viszonyok közt mindent meg­tett s a mezőgazdasági szeszgyárosok hálásak lehetnek intézkedései iránt. Arra, a mit gróf Károlyi Sándor indít­ványozott, hogy mindenütt csak jó italt mérjenek, az el­lenőrzési szerepre nem vállalkozhatik senki, a korcsmaügy­­gyel való visszaélések is akkor lesznek majd megszüntet­­hetők, a­mikor az adminisztráció reformja szőnyegre ke­rül. (Mozgás szélsőbal felől. Felkiáltások: Mindig csak az az állami adminisztráció.) A regálebérlet ma sokkal egészségesebb, mert a hasz­nosítás nagyrészt, ha nem is egészen, a községek kezében van és szóló e mellett erősen küzdött. Nem kicsinyelhető az, hogy a korcsmai ügy rendezését megkezdették. Hogy ez megtörtént, mutatják azok a kérvények, melyeket a képviselők adtak be a korcsmájuktól megfosztott korcsmá­­rosok mellett. Rátért ezután a határidő-üzletek dolgában tett indít­­ványokra. Ezeknek nincs befolyásuk az árképződésre, leg­feljebb rövid időre emelik az árakat, de általánosságban lehet mondani, hogy a világpiac árai ezek befolyása nélkül képződnek. A börzeadó jogosságát elismeri s kilátásba helyezte, hogy mérsékelt tőzsde­adóval fog segíteni a bajokon, de ennek alkalmazásával még­sem lehetne csökkenteni a határidő-üzletet. Molnár indítványát éppen a malomipar érdekében nem fogadja el. Figyelmébe ajánlja végül a háznak, hogy a költségvetésben megajánlott összegeken kívül, elő nem irányzott összegeket is fordít a kormány mezőgazdasági célokra. Azt hiszi, hogy ily körülmények közt senki nem állíthatja, hogy­ a kormány nem képes egy mezőgazdasági politika segédeszközeit megteremteni. A költségvetést el­fogadásra ajánlja. Bernáth Béla zárószavában a miniszter ellenvetései­nek bírálatával foglalkozik,­­melyeket különösen a szőlőmi­­velésre vonatkozólag tett. Ha másképpen nem, községek vagy gazdasági egyesületek útján lehetne a szőlőmivelők szegénységét megállapítani s e szerint adni a segélyt. Az in­gyen szőlővessző adása nem javítana a szegény nép helyze­tén. Újólag figyelmébe ajánlja a kormánynak a szőlőműve­­lők sorsát s kéri a házat, hogy fogadja el határozati ja­vaslatát. (Helyeslés halról.) Molnár Józsiás zárószavai után Kun Miklós szemé­lyes kérdésben szólal fel a miniszter egy megjegyzése miatt. Következik a szavazás. A ház többsége a költség­­vetést elfogadja. A határozati javaslatok közül csak Sze­mere Hubáét fogadják el, hogy 18 tagú mezőgazdasági bi­zottságot küldjenek ki... Bu­sbach Péter interpellációt intéz a földművelési miniszterhez az árvízveszedelem alkalmából, a Duna bo­­gyiszló-bajai szakaszának elhanyagolt volta miatt s kérdi, mit szándékozik tenni a miniszter, hogy jövőre e községek megmentessenek a veszélytől? Gr. Bethlen András jelenti, hogy ma még csak két község, Gerjén és Bogyiszló van elárasztva, a kormány különben feladatának ismeri e szakasz megjavítását. Évek óta megvannak a tervek, a szabályozás 1.600.000 forintba kerül, s hogy nem kezdték meg eddig, a pénzügyi nehéz­ségek voltak okai, de lehető rövid idő alatt megkezdik a munkálatokat. A ház a választ tudomásul veszi. Ülés vége fél háromkor. BELFÖLD. A reformátusok konventje. A reformátusok kon­­ventje március 14-én nyílik meg. A konventet megelőző­leg, március 11., 12. és 13. napjain, az egyetemes közalap végrehajtó­ bizottsága tart ülést a református főgimnázium nagytermében, a közalapból kiosztandó segélyek tárgyában. A konvent gyűléseinek ideje alatt, március 15-én, délután, a Protestáns Irodalmi Társaság tart gyűlést, a­melyet 10-án az ünnepélyes közgyűlés követ. Március 2-án, dél­után 5 órakor, a pénzügyi bizottság ülésezik, mely, alka­lommal az 1892-ik évi számadás megvizsgálása s az 1893- évi költségvetés elkészítése kerül tárgyalás alá. A karlócai kongresszus, Karlócáról a következő­ket jelenti egy táviratunk: A kongresszus tizenegyes bizott­sága ma gyűlt egybe Brank­ovics pátriárka elnöklete alatt, hogy a szerb egyház új alkotmányát részleteiben tár­gyalja. Itt vannak: Stankovics Dániel horvát osztályfőnök, Buvaracz Hilarion archimandrite, báró, Zsivkovics János, dr. Maximovics Miklós, dr. Medakovics Bogdán, Vu­­kadinovics Enthym esperes és Grbics Manó, továbbá Popovics István a kongresszus jegyzője. Dumcsa Jenő világi alelnök és dr. Jagics József, az alkotmány­­tervezet előadója holnap érkeznek ide. Dr. Vucsetics Éliás, a liberális oppozíció egyik vezére, írásban jelentette ki, hogy személyes támadások és gyanúsítások miatt a tanács­kozásokon részt nem vehet. Távolmaradását a bizottság megokoltnak nem tartja és felszólítja Vucseticset, hogy megbízatásának eleget tegyen. Ezután a bizottság elhatá­rozta, hogy elsőbben is minden vitás kérdést megbeszélés tárgyává tesz és ha egyetértésre jut, hozzáfog az alkot­mány átdolgozásához. A főkérdésnél, mely a kongresszus összeállításáról és tagjainak választásáról szól, Maximovics közvetítő indítványt tett, melyet mindenki tárgyalhatónak­­ mondott és a­melyet azonnal tárgyalás alá is vettek. Ezt­­ az indítványt a csütörtöki ülésen valószínűleg le is tár­gyalják. Holnap az autonóm és liberális pártvezérei külün­­külön tanácskoznak, mire csütörtökön a plenáris ülést meg­tartják. Félhivatalos cáfolat. Tegnap azt jelentette egy kőnyomatos, hogy az állami számvevőszéknek Fejér Miklós földmivelésügyi államtitkár lesz az alelnöke. A félhivatalo­sok most teljesen alaptalannak mondják e hírt. Félhivatalos cáfolat. Tegnap azt jelentette egy kőnyomatos, hogy az állami számvevőszéknek Fejér Miklós földmivelésügyi államtitkár lesz az alelnöke. A félhivatalo­sok most teljesen alaptalannak mondják e hírt. Megyék és városok.­ ­ (A magyar nyelv Pozsonyban.) A ■pozsonyi kultur-egyesü­let, mint tudósítónk írja, teg­nap gróf Pálffy István elnöklete alatt ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a pozsonyi katolikus taní­tóknak és az iskolaszéknek üdvözlő iratot küldenek ama hazafias határozatukért, hogy ezentúl az összes iskolákban magyar nyelven tanítanak.­­ A kulturbál 1500 forint 13 krajcárt jövedelmezett az egyesü­letnek. — (A polgári házasság a szószéken.) Meduly Lajos, az újpesti ágostai evangélikus egyház lelkipásztora, vasárnap, február 26-án, egyházi beszédet mondott hívei­nek a polgári házasságról. Beszéde elején kifejtette, hogy az állam törvényeinek engedelmeskedni kell, különösen mi­dőn azoknak célzata üdvös. Ezután kimutatta: 1. mi a polgári házasság; 2. hogy a polgári házasság a protestáns egyház tanával nem ellenkezik ; 3. hogy a polgári házas­ság behozatala vallás-erkölcsi szempontból nem jár kárral. Beszéde végén áttérve arra a kérdésre, hogy a polgári házasság behozatalával a lelkészek megcsökkent jövedelmét ki fogja pótolni, arra a következtetésre jut, hogy ezt tenni az állam kötelessége s hiszi is, hogy az állam eleget fog tenni ebbeli kötelességének.­­ (A katolikus nagygyűlés ellen.) Sop­ronból jelenti tudósítónk táviratban: Élénk morálom indult meg városunkban az iránt, hogy a február 20-án tartott katolikus nagygyűlés és annak határozatai ellen szintén nagygyűlésen tiltakozzanak. Az erre vonatkozó előkészítő gyűlésre Kánia József már ösz­­szehivta a katolikus nagygyűlés ellen szavazókat.­­ (Apátság­ Nagy-Kanizsán.) Nagy-Kanizsa vá­ros képviselő-testülete ez­előtt három évvel memorandu­mot intézett báró Hornig Károly veszprémi megyés püs­pökhöz, hogy a nagy-kanizsai plébániát, melyet most szent­­ferencrendi szerzetesek adminisztrálnak, világi pappal töltse be. Tervben volt akkor, hogy vagy a felső-eörsi prépostot, vagy a murakereszturi apátot helyezzék át Nagy-Kani­­zsára plébánosul, de ez erős személyi és anyagi akadá­lyokba ütközött. A szentszéknél tehát abban állapodtak meg, hogy Nagy-Kanizsa e kívánságának teljesítését fen­­tartják akkorra, mikor a murakereszturi apáti stallum megüresedik. Akkor azt egy ideig betöltetlenül hagyják; jövedelmeit akkumulálják s abból szervezik újból a nagy­­kanizsai plébániát olyképen, hogy a kinevezendő murake­reszturi apátot egyúttal nagy-kanizsai plébánossá is kine­vezik. Mivel a murakereszturi apát halálával most az apátsági stallum is megüresedett, Nagy-Kanizsa katolikus köreiben rögtön megindult a mozgalom a szentszéki terv foganatosításának kérelmezése iránt. A püspöki konferencia: Budapest, február 28. Ma délelőtt tíz órakor ültek össze a püspökök a bíboros hercegprímás elnöklete alatt, hogy az egy­házpolitikai kérdésekben tanácskozzanak és határoz­zanak. A konferencián maga a hercegprímás elnökök­ és tanácskozások tárgyát képezték: A királyhoz intézendő levél; a kormányhoz intézendő memorandum; (a her­cegprímás szövegezése szerint) és végül a pápához intézendő levél. A tanácskozás elején a hercegprímás felolvasta a pápától érkezett sürgönyt, mely nagyon szívélyes hangon felel a püspöki testület üdvözletére, melyet a prímás szintén sürgöny alakjában küldött el a szent atyának. Ezután a hercegprímás a királyhoz intézendő levélnek szövegét olvasta fel. A levél tartalma a következő: A magyar püspöki kar minden alkalommal, a mikor a vallási béke megzavartatott és az egyház érdekei és jogai fenyegetve voltak, mindenkor bizalommal fordult az apostoli királyhoz, a legfőbb kegyúrhoz, Szent István koronájának viselőjéhez. E tántoríthatatlan hűség és bi­zalom indítja jelenleg is a püspöki kart, hogy hódoló tisztelet­tel forduljon az apostoli királyhoz, midőn a katolikus vallás az országban nehéz helyzetbe jutott és válságos jövőnek néz elébe. A püspöki kar esedezik a korona kegyes támoga­tásáért és igazságos jó akaratáért. Egyszersmind csatolja és a koronának magas figyelmébe ajánlja a püspöki karnak a magyar minisztériumhoz intézett memorandumát. A királyhoz intézendő levél szövegét általános helyesléssel fogadták és minden észrevétel nélkül helybenhagyták. Ezután a kormányhoz intézendő memorandum szövege került felolvasásra. A bevezetést minden vita és minden észrevétel nélkül approbálta a konferencia. Következett a február 26-iki rendeletről szóló

Next