Pesti Napló, 1893. március (44. évfolyam, 65-94. szám)
1893-03-16 / 80. szám
80. szám Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1893. március 16. , hogy közös hadseregbeli ezred megünnepelje március 15-ét. Az összes iskolákban emlékünnepeket rendeztek. Pozsony, márc. 15. Pozsonyban a jogászifjuság a szabadság ünnepét lelkesen ülte meg a városházán. A dalegyesület elénekelte Kölcsey Himnuszát és a Szózatot. Róbert Artúr ünnepi beszédet mondott, Jankovich Marcell, Kossuth Lajos rokona, Széchenyi és Kossuth címmel tanulmányt olvasott fel. Németh Imre a Talpra magyart szavalta. Az ünnepen a megye és a város notabilitásai jelen voltak. Este a színházban díszelőadás volt. Arad, márc. 15. Március tizenötödikét Aradon nagy fénynyel ünnepelték meg. A városháza nagytermében díszes közönség előtt Lukácsy Miklós és Szondi János ünnepi beszédet mondott, ezután számos egyesület lobogó zászlókkal ezrekre menő közönség kíséretében, zeneszó mellett a vértanúszoborhoz vonult, ahol Lukács Péter letette Arad város koszorúját. — Este díszelőadás volt a színházban. A várost kivilágították. Különösen szépen volt világítva a városháza. Metianu oláh püspök tüntetőleg az idén sem világította ki a házát. Esztergom, márc. 15. A szabadság napját fényesen ülte meg Esztergom, Szent-Tamás, Szentgyörgymező és Víziváros közönsége. A szentgyörgymezői temetőben sok ezer ember előtt mondottak ünnepi beszédeket. Az elesett vértanuknak és a névtelen hősöknek sírját megkoszorúzták. Szeged, márc. 15. A szabadság ünnepe alkalmából Szegeden a belvárosi templomban ma délelőtt istentisztelet volt, melyen a városi hatóság Pálfy polgármesterrel az élén testületileg megjelent. A 48-as honvédek teljes díszben, zászlójukkal, testületileg voltak jelen az istentiszteleten. A város többi templomaiban is mindenütt volt istentisztelet. Este az egyesületekben alkalmi felolvasásokat és szavalatokat tartottak Losonc, márc. 15. Losoncon az összes állami, városi és felekezeti iskolák megülték március 15-ikét. A házakon zászlók lobognak. Gyönyörű szép nap volt s ezer meg ezer ember vonult a losonci ütközet emlékoszlopához, hol a Himnuszt elénekelték s ünnepi beszédet mondottak. Este fáklyásmenet volt, a dalegyesület pedig díszelőadást rendezett. Vác, március 15. Vácon a szabadság ünnepén a házak fel voltak lobogózva. Délután a honvédszobornál ünnepet rendeztek, melyen körülbelül négyezer ember volt jelen. KissJózsef városi tisztviselő mondott ünnepi beszédet, mely után a dalárda a Hymnust és a Kossuth-nótát énekelte el. Hajdu-Szoboszló, március 15. Március 15-ikének ünnepét Hajdu-Szoboszlón hagyományos kegyelettel ülték meg. A református és a katolikus templomban istentisztelet volt. Majd a városháza udvarán gyűlt egybe a nép. A városi dalegyesület hazafias dalokat énekelt, Szécsi Miklós lelkész és Feltóthy László tanár beszédeket mondottak. Délután kétszáz teritériü banker volt a Bika-vendéglőben. Világtalanok közgyűlése. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, március 15. Vakok Országos Önképző, Önsegélyző és Nyugdíj- Egyesülete — milyen hosszú hivatalos cím s mégis milyen kevés szóba kerül ennek a hosszú nevű egyesületnek célját elmondani. Vakok segélyezik, vakok támogatják, vakok művelik egymást s mindenekelőtt fölszabadítják önmagukat az alól a lealázó teher alól, hogy látó felebarátaiktól függjenek. A látók jóakaratát szívesen veszik, de saját kezük munkájából akarnak élni, a látók anyagi támogatását szívből megköszönik, de igyekezni szeretnének rá nem szorulni. Mindenhez értenek s bámulatos szorgalmukkal kitűnően tudják hiányzó látóképességük helyett kifinomult többi érző szerveiket felhasználni. Egyesületük pedig módot nyújt arra, hogy becsületes munkával keressék meg kenyerüket. És ezek a szerencsétlen világtalanok lelkük minden melegségével és lelkesedésével csüngenek az egyesületen, amely működésének legnagyobb sikerét legközelebb a vakok kiállításában bemutatja. Tapogatódzva, egymásra támaszkodva, nagy csoportokban érkeztek meg a vakok a főváros minden részéből Három órára a Vakok Intézetének nagy terme már egészen megtelt a tagokkal, akik élénk gesztusokkal magyarázgatták egymásnak a mai ülés programmját. Künn gyönyörű tavaszi idő. A nap aranysugarai, melyek az ülésterem magas ablakain át beözönlöttek, fényt, világosságot árasztottak azokra a szerencsétlenekre, akik a sugaraknak csak jótékony melegét érzik. Az ülésterem falán nincs semmi dísz. Akik idejönnek, azoknak lelkéből hiányzik a szép érzete, azok nem leplezhetik le az elnök életnagyságú arcképét, azoknak jó a szürke négy fal, csupaszon, ahogy van. Ők már beletörődtek abba, hogy az élet számukra örök éjszaka, amelyben nincs se szín, se fény, se világosság; hogy a világot, a nyüzsgő tarka életet, amelyről annyit hallanak, soha meg nem ismerhetik. Csevegnek, lármáznak, zsibonganak összevissza a teremben, homályos üvegszemeikkel mintha látnák is azokat, akikkel vitatkoznak. A jegyzők, a választmányi tagok sürögnek-forognak az elnöki asztal körül, rendezik az aktákat, a jelentéseket, a könyveket, amelyekbe szabad bepillantást engednek mindenkinek. Csöngetnek, a tagok elfoglalják helyeiket. Az elnök megnyitja a gyűlést. Vicenik Antal helyettes elnök üdvözli az egybegyűlteket. A hallgatóság lelkes éljenzése közben elmondja, mi az egyesület vezéreszméje: Az Isten is azt segíti meg, aki magamagán segít. A vakok tudnak már magukon segíteni és mint az évi kimutatásból kiderül, az Isten is megáldotta kezük munkáját. Hecht Sámuel jegyző felolvassa ezután az egyesület nagy gonddal és sok szeretettel megírt évi jelentését. Mennyi hálálkodás, mennyi köszönet van benne, hogy éltette a közgyűlés azt is, aki a legkisebb összeget adományozta ! Az egyesület alaptőkéje 11,684 frt 31 kr, majdnem kétszer annyi, mint tavaly volt. A szaporodást nagy részben az országos gyűjtés okozta, melyet a belügyminiszter engedélyével az egyesület országszerte megindított. A főváros az egyesületnek az idén is megadta a kétszáz forintnyi évi szubvenciót. A tagok száma tizennyolccal szaporodott. Az egyesületnek jelenleg 86 rendes tagja, 130 pártoló tagja és 13 alapító tagja van. A kenyérkereső vakok kiállítását, amely a beérkezett anyagból ítélve, rendkívül érdekes lesz, március 26-án nyitják meg. Rendeztek az idén is karácsonykor ünnepet, amelyből az egyesületnek ötven forint tiszta jövedelme volt. Szegény világtalanokat, akik nem tudták kenyerüket megszerezni, a választmány anyagilag is segélyezett s most kéri a közgyűlés utólagos jóváhagyását. Ez a pont egy kis vihar számba mehető jelenetet provokált. Hauser Jakab azt kérdezte a választmánytól: honnan vette a pénzt a kölcsönökre. A jövőben teremteni kell tartalék-alapot, de a tőkéhez nem szabad nyúlni. Azután csak akkor szabad kölcsön adni, ha a tag elég garanciát nyújt a visszafizetésre. Az nem elég, hogy A tag kötelezvényét B tag és C tag aláírja, mint B-nek viszont A és C fog aláírni. Eszébe jut egy adoma, melyet elmond: Két embernek volt egy hordó pálinkája, melyet elvittek a vásárra eladni. Útközben az egyik megszomjazott. Azt mondja pajtásának: itt van az utolsó négy krajcárom, adj érte pálinkát. Társa adott neki pálinkát, azután ő kért tőle négy krajcárért pálinkát, így a négy krajcár mindaddig gazdát cserélt, míg végre nem volt a pálinka. Azt hiszi, ez lesz a sorsa az egyesület pénzének is, ha a választmány eddigi módszerét követi. (Nagy derültség és lelkes éljenzés.) A világtalan felszólalónak Molnár János, az egyesület gazdája felelt. Nem kell tartalékalap a kölcsönökre, úgy is van már kiállítási alapunk, nyugdíjalapunk s még százféle más alapunk, e között a sok alap között elvész a pénzünk. (Tartós derültség.) Hosszabb vita után az elnök kimondja, hogy jövőre tervezetet készít, mely a kölcsönök adását pontról-pontra megállapítja. A közgyűlés az indítványt elfogadja és élteti a választmányt. Következett ezután egy személyes kérdés, amely majdnem lovaglásügygyé fajult el. Szóba került ugyanis egy szegény vak leánynak, Bendenritter Irmának esete. A szerencsétlen hallóképességét is elvesztette s a választmány könyörületből négy forintnyi segélyt utalványoz ki számára havonkint. Pischinger a választmány eljárását jogtalannak tartja s a segélyadás mögött személyes érdekeket lát. Molnár János, a világtalanok világtalan gazdája igazán szép és megható beszédben utasítja vissza Pischinger vádjait. Bennünket Csak egy csapással sújtott az Isten, mondta többek közt, de ezt a szerencsétlen becsületes leányt kettővel. Mi férfiak vagyunk, ha kell, mindig tudunk magunkon segíteni. De mit csináljon az a leány, aki se nem lát, se nem hall, a ki nyomorultabb mindannyiunknál s a kinek nevét itt felemlíteni tisztességtelen dolog volt. (ügy van! Igaz!) Azután mi az a négy forint egy hónapra? Próbálja meg Pischinger úr, meg tudna-e belőle élni ? (Viharos éljenzés és taps.) Szólott még Hecht Sámuel, az egyesület buzgó jegyzője, továbbá Kovács József, mire a közgyűlés bizalmat szavaz a választmánynak s megbotránkozását fejezi ki Pischinger kicsinyességen. Úgy az évi jelentést, mint a pénztári kimutatást a közgyűlés nagy többséggel tudomásul veszi. Következett egy elnök, egy helyettes elnök, két látó és két vak választmányi rendes tag választása. A közgyűlést tiz percre felfüggesztették s ez alatt a tagok névszerint leszavaztak. Egyhangúan megválasztották dr. Mihályik Szidort elnöknek, Vicenik Antalt alelnöknek, szavazattöbbséggel Hecht Sámuelt, Tallián Istvánt, Kohlbauer Józsefet és Heller Józsefet választmányi tagoknak. Az elnök kihirdette az eredményt és a gyűlést berekesztette. A szomszéd teremben az intézet egyik növendéke zongorázott. Azt a szomorú dalt játszotta A két árvából: Be jó tinőktek, a kik látták Kik érzitek a forró napvilágot... Szomorú szívfacsaró nóta, amely a választások zajába olyan diszharmóniát vegyített. És a vakok tapogatódzva, egymásra támaszkodva e mellett a nóta mellett oszoltak szét. Künn a világos, napsugaras utcán sokan nézték a párosával haladó világtalanokat. Azonban az élet lármáján is átcsendült az első emelet vak zenészeinek dala: Be jó tinéktek, akik látták... lenettudósnak A magyarok Amerikában című nagy érdekű tanulmányát olvasta fel. A tanulmányt mai számunk tárcájában közöljük. Utána Reményi Antal Kolumbus mint tengerész című dolgozatát olvasta fel. Megvédi Kolumbus emlékét a kalandor elnevezés ellen, melylyel életkróinak nagy része illeti. Derék tengerész volt, aki az akkori nautikai tudomány gyarló eszközeit tekintve, még az új kor tengerészeivel összehasonlítva is, óriásnak tűnik fel. A tengerészeti dolgokban való járatlanságnak tulajdonítja, hogy Amerikát nem az ő nevéről, hanem Vespucci Amerigóról nevezték el, ki maga is tudós lévén, ismeretesebb volt ama kor tudósai előtt. Végül felemlíti, hogy az Egyesült Államok megrendelésére. Kolumbus három vitorlás hajójának (Santa Maria, Nina és Pinta) most készítették el a cadixi hajógyárban hű utánzatait, melyeket már írtnak indítottak a chikagói világkiállításra abban az irányban, melyet a nagy felfedező annak idején követett. Mind a két felolvasást tetszéssel fogadták a nagy számmal megjelent érdeklődők. A felolvasások előtt az elnök bejelentette, hogy dr. Havas Rezső Magyar földrajzi könyvtár címen terjedelmes bibliográfiát irt, a magyar birodalomról bármely nyelven, valamint magyar szerzőről, földrajzi tárgyról, bármely nyelven megjelent művekről. A munkán a szerző tiz esztendeig dolgozott. A társaság éljenzéssel vette tudomásul. (*) Új jogtudományi munka. Détrday Sándor volt országgyűlési képviselő egy nagy kétkötetes közigazgatási kézikönyvet fejezett be. Mivel a közigazgatási joganyagnak rendszeres feldolgozására különösen most, a közigazgatási bíróság életbeléptetése előtt lesz nagy szükség, a jeles szakíró e műve tehát épp oly hiánypótló lesz, mint Igazságügyi Törvénytára, mely tudvalevőleg két év alatt három kiadást ért. Az új munka első kötete az Athenaeum kiadásában már sajtó alatt van, befejezése azonban csak az őszre lesz várható.•* Tudomány, irodalom. (*) Amerika a Földrajzi Társaságban. A Magyar Földrajzi Társaság ma ülte meg Kolumbus Kristóf első föld fedező útjából való visszatérésének négyszázadik évfordulóját. Felolvasó ülést rendezett, melyen dr. Jankó János Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanárnak, a kiváló tér- Színház és zene. a Népszínház. A Népszínház ma esti ünnepi előadásán Rákosi Viktor Március 15. című kis egyfelvonásos darabját adták először. Minthogy a Népszínház most már másodszor sem tudott megszabadulni attól a száz aranyától, melyet egy március tizenötödiki alkalmi darabra kitűzött, a magyar olvasóközönség kedvelt humoristája, Rákosi Viktor, március idusa kedvéért letette a humor csörgősapkáját és tógát öltött. Ha jól tudjuk, az igazgatóság felszólítására írta meg a kis alkalmi darabot, melyet ma láttunk s a mely elég kerek kis alkotás. Van benne egy kevés szerelem, sok hazafiság s minthogy már kritikát írunk: egy igazán hatalmas drámai jelenet, amilyennek megkoncipiálására nem is hittük volna képesnek — Sipuluszt, akinek tollából annyi kacagtató bohóság fakad. Ez a jelenet, mely magja lehetne egy igazi március tizenötödiki darabnak, az, mikor egy öreg paraszt-jobbágy remegve térdepel oda földesura lábához abban a pillanatban, mikor saját fia és a földesur, mint vetélytársak állanak szemben egymással s oda künn egyszerremegszólal a Rákóczy-induló, mint az újjászületett magyar szabadság és a jobbágyság eltörlésének dalos hirdetője. A kis darabnak a közönség sokat tapsolt s a végén a szerzőt is hívták, a ki helyett Lukácsy rendező mondott köszönetet. Az alkalmi apróságban Szirmai nagy hévvel játszott egy jobbágyfmból lett jurátust s nagy derültséget keltett Kassai egy hazafias józsefvárosi német háziúr epizód-szerepében. Dicsérettel állták meg helyöket Horváth, P. Lukács Juliska és Lubinszky. Az alkalmi darab után a Tündérlak Magyarhonban című népszínművet adták, melyben a nemzet csalogánya, mintha csak március idusa kedvéért tette volna, úgy csattogta dalait, hogy kész gyönyörűség volt hallgatni. Az ünnepi előadáson a felsőbb körök — a karzat, — erősen képviselve voltak, de annál többen hiányoztak az alsóbb körökből — a parkettről, — azok közül, akik a jobbágyokat felszabadították. (Ms.) A tizenkilencedik népszerű hangversenyen Dinico Demeter gordonkaművészen és a Tschampa hölgynégyestársaságon kívül még Böhme Oszkár wiesbadeni udvari komnéta pistonista is közreműködik. Törvényszék. A bánffy-hunyadi vérengzés. Kolozsvárról táviratozza levelezőnk. Az elnök a mai végtárgyaláson a bizonyító eljárást befejezettnek jelenti ki. Sámi alügyész vádbeszédében mintegy húsz vádlott elítéltetését kéri. Bródyt test sértés és hatóság elleni felbujtásért kéri elítélni. Tordai vádlottnak felmentését javasolja. A büntetés módozataira indítványt nem tesz. A vádbeszéd után előállott Zslezacsek vádlott és kijelenti, hogy a vizsgálóbíró úgy megvasaltatta, hogy keze vérzett. Az elnök megjegyzi erre, hogy ezt külön fogja tárgyalni. Holnap mondják el a védőbeszédeket, pénteken szünet lesz. Az ítéletet szombaton hirdetik ki. Ügyvédek mozgalma. A konzermtív párt által kiküldött kijelölő bizottság e hó 19-én vasárnap délelőtt 11 órakor a vármegyeház nagytermében fog beszámolni működéséről, és ez alkalommal közzé fogja tenni a kamarai tisztségekre és választmányi tagságra jelölt ügyvédek névsorát. A reformpárt 200 tagú végrehajtó bizottsága holnap, csütörtökön este ülésez az Európa szálloda nagytermében. A tizenhattagú tolvajbanda bűnügyében a törvényszék gyorsan végzett a beidézett tanukkal, kiknek száma meghaladta a százat. A bizonyító eljárást már befejezték. Holnap a vád- és védőbeszédekre kerül sor.