Pesti Napló, 1893. április (44. évfolyam, 95-123. szám)
1893-04-18 / 111. szám
16- szára. Budapest, kedd I PESTI NAPLÓ. is folyton tapsolta. Az első felvonás után pompás bokrétát nyújtottak fel a művésznőnek. * A hazatért Frévest, Précosi jól ismert tagbaszakadt alakja megint föltűnt Budapest utcáin. Azóta, hogy az operaszínháztól megvált, nagy utat tett keresztül-fsasul a világon. Járt Dél-Amerikában, ahol félesztendeig énekelt, azután Spanyolország nagyobb városaiban lépett fel, majd Oroszországba vetődött. Nagy sikerei voltak mindenütt, de a jeles francia tenor mégis csak haza vágyódott — haza mi hozzánk, mert Magyarország Provost második hazája lett. A sok bolyongás után most besnyei Tusculánumában pihen és olyankor, mikor ügyei vannak a fővárosban, be-berándul Budapestre. Ismerőseit biztosította, hogy hangja most erősebb és csengőbb, mint bármikor, és szeretné, ha erről az operaszínház színpadán győzhetné meg a budapesti publikumot. Reméli, hogy erre meg lesz alkalma. Külföldön énekelte Turiddu szerepét a Parasztbecsület-ben és most a Rajazzók főszerepét, Caniót tanulja. Ahol házasodnak. A bécsi Burg-színházban most sokat nevetnek egy császári és királyi nyugalmazott főhadnagy vígjátékon, mely a napokban került ott bemutatóra- A darab címe eredetiben „Das Heiratsnest“ és a szerző neve Dads Gusztáv. Davis a legdivatosabb berlini vígjátékírók, Schönthan és Blumenthal nyomdokain halad, amennyiben csupa egyenruhás alakot visz a színpadra és cselekvényét katonáék világából meríti, mely iránt a nagy közönség tagadhatatlanul erősen érdeklődik. Darabja — mint nekünk Bécsből írják — a magasabb vígjáték színvonalától messze áll, de a napi fogyasztásra szánt vígjátékok sorában tisztességesen megállja helyét. Szerző Galíciának valamelyik unalmas garnizonjába vezet, ahol a katonatisztek egyetlen szórakozása a nősülés. Egy asszonygyűlölő ezredes, akit ebbe a fészekbe helyeznek át, nem változtathat a dolgok során, sőt ő maga is osztozik a fiatalabb hadnagyok sorsában és a darab végén beleesik egy bájos özvegyasszony hálójába. Bécsben a katonás darabokat rendkívül kedvelik s minthogy a szerző a katonaéletnek sok kedves és mulatságos vonását tünteti föl, vígjátéka határozott sikert aratott. Igaz ugyan, hogy ennek a sikernek az irodalomtörténetben nem igen lesz nyoma, de a nyugalmazott főhadnagy úr szép tantiémet fog zsebrevágni. A darabot a Burg tagjai — különösen Krastel, Thimig és Schratt asszony — kitűnően adják elő. Falusi történet. Ez a címe Bokor József népszínművének, amely e hónap 22-én, szombaton kerül bemutatóra a Népszínházban. A főbb szerepeket Blaha Lujza, P. Lukács Juliska, Siposné, Vidor, Horváth V., Szirmai, Kiss Mihály, Ujváry és Lubinszky játszszák. * Az előadó művészeti kiállításon. Az előadó művészet csoportbizottsága szombaton tartotta alakuló ülését gróf Zichy Géza intendáns elnöklete alatt. Az elnöklő Intendáns és Németh Imre kiállítási igazgató üdvözlő szavai után, a bizottság megválasztotta elnöknek Harkányi Frigyest és báró Vécsey Sándort, előadóknak Szilágyi La- I na A testvérek. — Francia regény. — * 12 V. — Annyit gondolkoztam mindezen, kezdte újra férjem lassan, inkább ahhoz a benső lényhez szólva, mely mindenkinek a lelkében megvan, mint sógorához. — Becstelenség!... Én szeretem önt, önt, a testvérem férjét!... és annyira szeretem, hogy még az akaraterőmet is elvesztettem ahhoz, hogy ne szeressem... Kárhozatba taszítom magamat... jól érzem!... de mit tegyek?... mit tegyek?... Hirtelen, mintegy fülrezzenve, odafordult Rénéhez, és metsző, parancsoló hangon monda: — íme, mi a mondanivalóm: nem lehet és nem szabad egy födél alatt élnem önnel... Gyalázatos, bűnös dolog ez... Találjon valami kifogást, gondoljon ki valamit, ami Edithnek megmagyarázza... Szóval, nem akarok többé visszatérni Parisba! Érti?... René bólintott a fejével. Oh igen, értette. De nem szólt semmit, hanem elfordította róla a tekintetét s mereven nézett maga elé. Most Mérvemen volt a várakozás sora, és fájdalom fogta el, a mint Rénét olyan hallgatagnak, olyan mozdulatlannak látta. Szavak tolultak az ajkára, de nem mondta ki őket. Nem mert szólni. A szive hevesen dobogott. Vére forrón tolult az agyába s szinte égető érzést keltett a haja tövében. És René egyre hallgatott, így teltek lassan és nyomasztóan a percek. Mérjem már szinte rosszul érezte magát. Visszafordította a tekintetét Renére, s egyszerre elfeledte, hogy szólott hozzá, hogy feleletét várja, hogy azért vannak itt, hogy életükről, jövőjükről határozzanak. Mindez elmosódott valami új, erősebb érzés előtt, mely most támadt benne. Kénét most más embernek látta, mint a milyennek elképzelte s amilyen ellen hősiesen fel volt fegyverkezve, úgy tetszett neki, hogy e döntő perc előtt sohasem látta még. A téli nap éles világításában,melyet a fénysugaraknak a hóról való visszaverődése is erősített, az az arc teljes nyíltsággal látszott elárulni lelkének titkát. Mérjem látta kétfelől a halánték gyenge bemélyedését, a csüggetegségre valló redőt, mely a száj körül mutatkozott, a kemény hajban fehérlő korai ősz szálakat. A lelki elbágyadtságnak összes jelei rá voltak írva arra az arcra, épp oly világosan, mint valamely aggastyánnak az arcára. Mérgem ezt most látta először. Eddigelé Renének csak az ő harmincnyolc évéhez képest igen fiatalon maradt arcát ismerte, melyen nyoma sem volt azoknak az apró ráncoknak, melyekkel a sok vigadás, és élvezet a szem és száj környékét barázdálja. Renének csaknem mindig komoly arckifejezése volt, keveset beszélt, de kissé büszke nyugodtságában, mely egész valóját jellemezte. Mérgem sohasem vette úgy észre, mint most, azt a szükségletet, hogy fáradt és beteg lelkét elszigetelje másoktól Most megértette, hogy mily szomorú egy meghiúsult élet ez, melyben mindig hiányzott az önmagában való bizalom. És a leány rideg, szigorú valójának mélyéből véghetetlen szánalom szállott föl szivébe. Csaknem könyörgő hangon szólalt meg: — René ... feleljen. — Minek! viszonzá halkan René, vállat vonva. És tovább nézett maga elé. Mérgem kezdett el hát újra beszélni, reszketeg hangon mondva el, hogy nekik többé nem szabad egymást látniok, hogy René vesse ki az emlékezetéből ezt az egész siralmas történetet — hiszen ő, Mérgem, bűnösebb, sokkal bűnösebb . .. Nem mondta meg, hogy miért, mert nem bírta kimondani, hogy azért, mert érzi, hogy csak annál jobban szereti. Hangjában nem volt többé harag, méltatlankodás. Vigasztalni akarta Renét, jobb jövővel kecsegtetni. A maga erkölcsi végromlását csak mellékes gyanánt említette, melynek úgyis mihamarabb vége fog szakadni. Valamikor majd találkozni fognak, megáldva az Istentől, hogy becsületesen megtették a kötelességüket, és bizonyára megbocsátást is nyerve, mert szenvedtek. René a szavába vágott, szelíden kérdezve: — Nőül megy Vanzyhoz? Mérgem úgy elámult, hogy néhány pillanatig nem tudott szólni, úgy érezte, mintha erei megdagadnának egész testében és meg akarnának pattanni. Azután ez az érzés elmúlt s helyét harag és méltatlankodás foglalta el René ellen, mint félórával ezelőtt önmaga ellen. Csaknem összeszoritott foggal kérdé, sziszegve: — Persze tanácsolja? — Igen, viszonzá ugyanazon a szelíd hangon és réveteg tekintettel René. Mérgem összefont kaival, csaknem színpadiasan állott fel. — Nagyon sietett a megítélésemmel! kiáltott föl. — Vannak még, elhiheti, vannak még alávalóságok, amikre képtelen vagyok: azok, melyeknek az akaraterő gátat tud vetni ... De ön bizonyosan úgy vélekedik, hogy ez kényelmes mód volna arra, hogy megszabaduljon a jelenlétemtől ... az emlékemtől!... Ie most visszanyerte józan megfontolását s elhallgatott, a mint megdöbbenve vette észre, hogy mi késztette erre a kitörésre. René szintén felállott volt és szemében tűz gyaladt ki. Hiszen a leány önkéntelen szavaiban az az egész véghetetlen szerelem nyilatkozott meg, a vérnek, az idegeknek, a gondolatnak a szerelme! És Renét oly nagy öröm fogta el, melynek mámora elnémította tétovázó lelkiismeretét: — Miért ez a nagy heveskedés? — monda, nyugodtnak iparkodva maradni. — Semmit, sem tehetünk az ellen, ami megmásíthatatlan ... Szeretem, amint sohasem hittem volna, hogy szeretni lehet. És ön is, azt mondja,hogy szeret?... Kétséget fejezett ki a hangjával, hogy Mérvemet olyan nyilatkozatra bírja, amely újra azt a kimondhatatlan örömöt éreztesse vele, mint az imént, mikor megtudta, hogy mennyire egészen az övé ez a leány. De Mérgem nem felelt. Csak az ajka reszketett. Most már elvesztette a fonalat. Az, amit ettől a beszélgetéstől várt, nem következett be. Ahelyett, hogy megtartotta volna önuralmát és kényszerítette volna Renét, hogy hódoljon az ő akaratának, letért arról az útról, amelyet követni akart. Most már nem tudott semmit, csak azt, hogy ez az ember tökéletesen uralkodik rajta. És rémület fogta el. René elindult. Mérgem mellette lépdelt.. Földre sütött szemmel, gyöngéd felsőbbséggel beszélt most René. Elválniuk lehetetlen. Mi magyarázatot adnának Edithnek ? Ahhoz nincs joguk, hogy megvallják neki fájdalmas szerelmüket. De különben sem tudnának ők egymástól távol élni. Meggondolta ezt Mérvem?... Önvádja nagyon túlzott. Nem tehete- nek ők róla, csak szenvednek... Hol itt a bűn? Íoet és Hálás Gyulát, jegyzőknek Szana Tamást és Bartók Lajost. A részletes működési program® kidolgozására albizottságot küldtek ki, melybe a nevezetteken kívül beválasztották még: Mihalovich Ödönt, Nikisek Arthurt, Paulay Edét és Bercsényi Bélát. Ez az albizottság fogja kidolgozni ennek a csoportnak a működési programmját. .. Verdi római díszpolgár. Hómérból telegraffálják lapunknak, hogy a római községtanács tegnap díszpolgárrá választotta Verdit, Olaszország legnagyobb zeneköltőjét. Az olasz zenevilág Verdinek e kitüntetését nagy örömmel fogadja. Tudomány, irodalom. (*) Katona-ünnep. Az évszázados Aurora-ünnep megünneplését a kecskeméti Katona-kör és a városi törvényhatóság kiküldöttjeiből alakult bizottság június hónap 11-ik napjára tűzte ki. Az ünnep három részre oszlik és programmja a következő lesz. 1. Tizenkét órakor délben Katona József szobránál: 1. Himnusz, énekli a dalárda. 2. Megnyitóbeszéd Lestár Péter polgármestertől. 3. Emlékbeszéd, Horváth Dömétől a „Katona-kör“ elnökétől. 4. Jelentés az óda-pályázatról, felolvassa Kovács Antal tanár. 5. Óda Sántha Károlytól, szavalja dr. Kovács Pál jogakadémiai igazgató. 6. A dalárda a Szózatot énekli. II. Nagy diszebéd a kaszinókor helyiségében. III. Este 7 órakor hangverseny és táncvigalom a város tulajdonában levő műkertben. Az esti hangversenyen több fővárosi művésznő és művész is közreműködik. Ugyanakkor a joghallgató fiatalság is finnedet rendez. (*) Árpádkor! királyszolidázs című mai tárcánk mutatvány dr. Sebestyén Gyula belmunkatársunk egyik tanulmányából, melyet a Beöthy Zsolt, által szerkesztett Magyar irodalomtörténetbe irt. A sajtó alatt levő képes kiadvány legújabb füzetébe a bemutatott szerzőn kívül még Simányi Zsigmond, Pulszky Ferenc és Hegedűs István fognak közleményeket írni a középkori magyar irodalomról. Két szik regkló. — Az Akadémia II. osztályának ülése. — Budapest, április 17. Ma az Akadémiában a visszafelé fordult próféták tartottak felolvasó ülést. (Az üveg Pidszky Ferenc állítása szerint, a szellemes Schlegel Frigyes nevezte el így a történetírókat). Hallgatóság nem volt. Valószínűleg Falk Rudolf, az előre fordult próféta riasztotta el őket. Mert a magyar ember máig javíthatlan abban, hogy szívesen hisz meg egy német hasbeszélőnek is, ha ellenőrizheti. Ezért hitt a múltkor, midőn Falk az Akadémiában drága belépti díj mellett deklamált arról, ami lesz, és nem lett meg, ezért nem látogatja viszont most azokat és nem hisz azoknak, akik ugyanott ingyért olyasmiről értekeznek, ami megtörtént ugyan, de rendszerint olyan régen volt, hogy a példabeszéd is azt mondja rá, talán nem is igaz. Pedig ha eljöttek volna azok, akik valóban csalódtak, igen kellemesen csalódtak volna az Akadémiában is,mert a rendes tagsági széket foglaló Láng Lajos Magyarország adóstatisztikájáról értekezett. Ez tárgyánál fogva elég kritikus és adózó polgár által elég könnyen ellenőrizhető. Bevezetéssg ismertette az adórendszerek vizsgálatának nehézségeit és a vizsgálatnál szem előtt tart celfzonti meseelveket. A különböző országok adórendszereinek viszonyított kutatását nem tartja gyümölcsözőnek; szerinte legtanácsosabb az egyes államok vidékek szerinti tanulmányozása, például Magyarországon az 57 pénzügyi kerület adalékainak feldolgozása. A magyar adózásnak ma már a nem egyenes adó adja meg jellegét, mert ez 60 százalék. A műveltebb államok természetesen ebben is fölöznek bennünket, amennyiben náluk az adó eleme 70—80 százalékra rúg. Összes adószolgáltatásunk átlaga az egész országra nézve 14 frt 75 hrt tesz ki fejenkint. Ebből Budapesten 82, Fiuméban 34, Pozsonyban 23, Kassán 21, Zomborban, Nagy-Szebenben, Debrecenben 19, Temesvárott Sopronban, Székesfehérvárit, Szegeden és Győrött 18 forintot fizetnek fejenkint. Legkevesebb adót fizet Mármarossziget 7 írttal, Torda, Beregszász, Deés és Trencsén 8 fittel, továbbá Székely-Udvarhely, Alsó-Kubin, Segesvár, Lugos és Nagy-Károly 9 írttal. Az egyenes adó átlaga fejenként 8 forint 89 krajcár. Ennek mértékét nálunk földmivelő országban a földadó szabja meg. A legnagyobb átlag itt ismét a fővárosi lakosokra esik 25 forint átlaggal, a legkevésbé megterhelt 10 pénzügyi kerület átlaga pedig 2 forint 75 krajcár. A házadóban még nagyobb differenciát észlelünk: Budapesten 7 forint 23 krajcár esik egy személyre, a legkevesebbet fizető Tordán csak 11 krajcár. Az adóreform legelső feladata tehát az igazságtalanul megoszló házadó rendezése lesz. Az 5—60 % közt ingadozó adóhátralék statisztikai elemzése azt mutatja, hogy a hátralék aránya semmi öszszefüggésben sincs a megterhelés nagyságával A bélyegelárusítás a fogyasztási adó méreteivel van viszonyban, az illetékadóé pedig az egyenes adóéval, mert ez a földbirtokot terheli. Igen érdekesek voltak a dohányjövedék beszélő számai is. Ezekből tudniillik az tűnik ki, hogy amely vidékér, dohányt termesztenek, ott a trafik egyáltalán nem virágzik. Ez az oka aztán, hogy a termelést lehetőleg kisebb területekre szorítják. A fogyasztás átlaga nálunk 2 frt 40 kr. fejenként. Legtöbb Budapesten 15 írttal, utána Fiume következik 12 írttal, Kassa 7 frttal; legkisebb a dohánytermelő vidékeken 46 kr . 1 frt 26 krnyi öszszeggel. A lottó-jövedék-atztisztika számai azzal lepnek meg, hogy itt Fiume 2 frt 85 krral fölötte áll Budapestnek, hol csak 2 forint 16 krt raknak meg évenkint. Lutrizás dolgában leghiggadtabb a szász, mert Nagyszeben vidékén például csak 53 kr. kiadás esik évente egy fejre. A fogyasztási és italmérési adóknál sorba ment a hús, bor, sör, cukor . . . számain. Az ötödik adóalany nem jutott a felolvasó eszébe. — Kolozsvári káposzta! — kiáltott Jakab Elek a kincses város monográfusa. 1893. április 16.