Pesti Napló, 1893. május (44. évfolyam, 124-153. szám)

124. szám, Budapest, hétfő ______________PESTI NAPLÓ, 1893. május 1. 3 Dr. Wek­erle Sándor miniszterelnök erre a következő­képpen válaszolt: Tisztelt Uraim! A hírlapirodalomnak igen fontos sze­repe van a mai közéletben, mert az a közvéleménynek nemcsak hivatott kifejezője, irányítója, hanem képviselője is. Különösen fontos ez a szerep alkotmányos országokban, mert ott az alkotmányos életnek egy kiegészítő részét, egy nélkülözhetetlen egészét képezi. Még fontosabb ez a szerep a mi viszonyaink közt, a­hol a hírlapirodalom még nemzeti érdekeinknek megvédésére, képviselésére és fejlesztésére is hivatva van. Ezért, mint a közpályán működő férfiú, a hírlapirodalom ezen fontossága iránti tiszteletemet annak képviselői iránti meleg érdeklődésemmel kívántam csak ki­fejezni mindannyiszor, valahányszor a hírlapírók nyugdíj­intézetének szolgálhattam. (Lelkes éljenzés.) Abban a kiváló és rám nézve feledhetetlen megtiszteltetésben, melyben önök ma részesítenek, nemcsak teljes jutalmát látom ebbeli törekvésemnek, hanem engedjék meg, hogy abban egy oly kapocsnak kiindulási pontját is lássam, a­mely engem szoro­sabban fűz Önökhöz és azt teszi feladatommá, hogy ne csak mint a közpályán működő férfiú, hanem mint magánember is teljes erőmből igyekezzem elősegíteni azon intézetnek érdekeit, mely a hírlapirodalom képviselőinek ellátásáról van hivatva szükség idején gondoskodni. Engedjék meg azért­­, Uraim, hogy midőn forró köszönetet mondok ezen igazán páratlan szép megtiszteltetésért, a­melyben engem részesítenek, azon kéréssel fejezzem be Önökhöz intézett szavaimat, hogy ne puszta formalitásnak tekintsék ezt a kitüntetést, ne csak tiszteletbeli tagnak tekintsenek, hanem olyannak, aki valóban Önökhöz tartozik. Legyenek meg­győződve, hogy mindenképpen arra fogok törekedni, hogy érdekeiket minden irányban előmozdítsam. (Lelkes éljenzés.) — A királyné Bécsben. Erzsébet királyné, a­ki a múlt év novembere óta utazik külföldön, mint tudósítónk telefonon jelenti, ma délelőtt Ferenc Sal­vator főherceg és Mária Valéria főhercegnő kíséreté­ben Bécsbe visszaérkezett. A király a felséges asszonyt Hessendorf állomáson várta, a­honnan az uralkodópár azonnal a megérkezés után Sainzba kocsizott. A ki­rályné nagy mozgalmat tervez a zantei katasztrófa áldozatai javára, s tervét a királylyal megérkezése után azonnal közölte. A királyné eredetileg Zanteba akart utazni, s tervétől csak azért állt­ el, mert a földrengés ismétlődésétől tartottak. A királyné elár­vult zantei gyermekeket akar adoptálni, a kiket oszt­rák apácakolostorok gondjaira bízna. — Matiné. A magyar királyi Ferenc­ József nevelő­­intézet növendékei tegnap az intézet­­lisztemében igen sikerült matinét rendeztek, melyet előkelő társaság hallga­tott meg. Jelen voltak többek között gróf Bethlen An­­drásné, Dániel Gábor országos képviselő, Heinrich Gusz­­táv, egyetemi tanár, Wesinger Károly apát-plébános. Az intézet ifjúsági énekkara Wéber egy énekével nyitotta meg a műsort. Versenyt Jenő nyolcadik osztályú növendék Visszaemlékezés Nagy-Halászra című románcát adta elő zongorán nagy tetszéssel; Tarányi Ferenc, hatodik osztá­lyú növendék karcolatot olvasott fel; második és harmadik osztályú növendékek Moliére vígjátékából: Le medecin malgrélui, adtak egy jelenetet. Az ünnep legsikerültebb pártja volt egy szerenade, amelyet négy növendék hege­dűn adott elő Késmárky Árpád, Czobor Károly, Tinnyre és Szabó Xavér tanárok kísérete mellett.­­ A horvát bán Kolozsvárott. Kimen Héderváry horvát bán, mint levelezőnk táviratozza, ma reggel családi ügyben Kolozsvárra érkezett. A bán mindössze három na­pig időzik Kolozsvárott, a hol a Bethlen és Teleky grófoknak vendége lesz. — Bűntett vagy szerencsétlenség. Kulpin bács. megyei községből Írja levelezőnk: Hegedig Pál jómódú gazdaember gazdasági gépeket akart vásárolni s minthogy a lovai a szántási munkában voltak elfoglalva, a gépek árát magával vivén, gyalog indult Újvidékre. A petrovág határban betért egy csárdába, a melyben ismerős mulató társaságra akadt. Szegedy is közéjük ült s mire elhagyta a csárdát, öreg este volt. A gazda ittas fővel folytatta útját Újvidék felé s útja a petrováci csatorna hídján vezetett keresztül. Maga zuhant-e bele a vízbe, vagy pedig bűntény áldozata lett-e, azt most nyomozza a vizsgálat, de mikor másnap reggel Labath pet­rováci gazda át akart hajtani kocsijával a hí­don, a csatornában emberi hullát vett észre a vizitén. Kocsisa segítségével kihúzta, a kocsijára fektetve, a községházára vitte. Itt Hegedy Pál kulpini gazdát ismer­ték fel a holttestben. Mindössze tíz krajcárt találtak nála, holott fia vallomása szerint, a gazda ötszáz forintot vit magával az utón. Elrendelték a gazda hullájának felbonco­lását annak megállapítása végett, vájjon véletlen szeren­csétlenségnek vagy pedig bűnténynek esett-e áldozatul. — Szent-István szobra. Az országos képzőművé­szeti tanács vasárnap ülést tartott, a­melyen a Szent-Ist­­ván-szobor ügyében kiküldött albizottság javaslata felett ta­nácskozott. A gyengélkedő Pulszky Ferenc távolléte követ­keztében Barabás Miklós elnökölt. A tanács tagjai közül jelen voltak: Keleti Gusztáv, Harkányi Frigyes, Rechner Lajos, Lotz Károly, báró Lipthay Béla, Strobl Alajos és Bikos Gyula. Az ügyről Szm­recsányi Miklós, a tanács jegy­zője referált, aki a pályázati feltételek kapcsán nagy gond­dal kidolgozott elaborátumot terjesztett elő, hogy a tanács ezt is a közoktatásügyi miniszterhez juttassa. A tanács az albizottság javaslatához, melyet már bőven ismertettünk, mindenben hozzájárult. Az emlékirat hosszabban adatolja azokat az újításokat, melyeket a pályázati feltételek javas­lata tervez s különösen a kísérleti pályázat meghonosítá­sától vár üdvös eredményt a hazai szobrászat javára. — Magyar asszony Kossuthnál. Nemrég De­­ssewffy Sándor Csanádi püspök vezetése­ alatt nagy, előkelő társaság zarándokolt Rómába. A társasághoz csatlakozott Láczay Elek sátor­alj­a-ujhelyi ügyvéd felesége is abban a reményben, hogy Kossuth Lajost útközben meglátogathatja. Láczayné régi ismerőse Ruttkay­nénak, a ki két évvel ezelőtt Sátoralja-Ujhelyen az ő vendégük volt s így. Koss­­uth házában természetesen szintén előzékenységgel fogad­ták. Kossuth, a­ki néhány hétig betegeskedett, éppen az nap kelt föl ágyából. Láczaynén, a­mikor az Íróasztalánál dolgozó Kossuthot meglátta, annyira erőt vett a megha­tottság, hogy szeme künybe lábadt és nem tudott szólni. Kossuth, vendége könyeit látva szintén zokogni kezdett Csak percek múlva jutott szóhoz. Beszélgetés közben saj­nálkozva panaszolta el, hogy éppen abból a vidékből, a­hol bölcsője ringott, a­hol iskoláit járta,látogatják meg ,olyan kevesen. Azért kétszeresen örül Láczayné látogatásának. Kossuthon meglátszik, hogy hosszú ideig volt beteg, de azért arca kipirult, termete felegyenesedett, a­mikor ha­zájáról beszélt. Betegsége ideje alatt is folyton irt és dol­gozott. — A chicagói kiállítás megnyitása. A Neues Wiener Tagblatt mai szám a következőket jelenti Chicagó­ból: Nagy vihar és kemény hideg zavarja a kiállítás meg­nyitását. Cleveland elnököt, mikor a kiállítás megnyitására érkezett, hangos üdvözlésekkel fogadták. Az elnök a rideg időjárás dacára nyitott hintóban ült. Az elnök katonai kí­sérete igen érdekes látvány volt.~Általános feltűnést kel­­tett egy zászlóalj katonaság, mely az elnök kocsiját kétkerekű vasparipán követte.­­• Május elseje. A szeszélyes április olyan ra­gyogó tavaszi nappal búcsúzott el tőlünk, mintha huszon­kilenc napos bűnét akarta volna legvégül kikorrigálni. A napsugarak augusztusba illő melegét enyhítette a könnyű, virágillattal fűszerezett szél, amely hosszú idők után most már zöld leveleket himbálhatott a fák ágain. A főváros szezonja igazán csak tegnap kezdődött. A korzón és az Andrássy­ úton már fel-alá hullámzott a sétálók tarka se­rege, amely minden évben ugyanaz s mégis minden évben más. Az a kedves vasárnapi közönség, amely egy nálunk járt angol utazó megfigyelése szerint gyalogjárókká kez­dődik és a Stefánia-úton beláthatatlan kocsisorral végző­dik. Benépesültek a ligetek, a hegyek s megelevenült min­den, ami zöld, így volt ez április utolsó napján hajnaltól a késő estéli órákig. Akkor azonban megbánta a szeszé­lyes hónap azt a pár órát is, amelyet napsugárral ajándé­kozott meg. Az ég nem volt többé felhőtlen, a szél nem volt többé enyhe. A csipkés toiletteket csakhamar felöltő takarta el, a Hangli asztalai elárvultak és a pincér nem mert többé fagylaltot kínálni ... Az eső is megeredt, a májusi lobo­gók színeit elmosta. De sem a hidegség, sem az eső nem tartotta vissza a fővárosi közönséget, hogy a hagyomá­nyokhoz híven ne köszöntse korán reggel a májusi nap­fel­hők mögött húzódó vörös korongját. A legdéliesebb bútor­­kocsiktól a legfü­rgébb bérkocsiig, minden mi él és mozog, zöld galvakkal feldíszítve hirdeti a nevezetes napot, a­mely nem virradhat fel elég szomorúan, hogy vidámságot és jókedvet ne hintsen ünneplő emberek szívébe. Nem zavarja meg az idén ezt az ünnepet a mun­kástüntetés, se egyéb diszharmónia: abba is beletörődött már mindenki, hogy a békés családi kör ezen a napon bomlik fel törékeny bútorokká és ideges emberekké. A zenekarok hozzá vannak szokva ahhoz, hogy bútorszállító kocsikkal talál­­koznak, de május elsejének prózája és poézise szépen meg­fér egymás mellett. A zöld gályák, a lobogók, a zene, a hangulat diadalmaskodik még akkor is, ha április harmin­­cadika és május elseje fordított sorrendben következnek egymás után. — Halálozás: Széchenyi Eugénia grófnő, gróf Szé­chenyi Gábor és Szentgyörgyi-Horváth Felicia úrnő leánya április hó 30-ikán, húsz éves korában Hegyfaluban (Vas m.) meghalt. Az ifjan elhunyt grófnőt ma délután helyezik örök nyugalomra a nagy-cenki családi sírboltban. — Széls Gerő, kovásznái református lelkész, április 29-ikén, Buda­pesten 31 éves­ korában meghalt. — Az Aetna fenyegetése. Cataniából telegrafálják, hogy az Aetna középső kráterében izzó láva mutatkozik ami a tűzhányónak újabb kitöréssel való fenyegetését jelenti. — Tű­zhalál. Borzasztó tűzhalált halt a napokban Pacsér bácsmegyei községben egy Makai Sára nevű jó­módú parasztasszony. Künn dolgozgatott a szőlőjében s délfelé tüzet rakott, hogy magának és az urának megfőzze az ebédet. Mikor a tűz már lobogott, s­­már rátette a hússal telt üstöt, maga háttal leült a tűzhöz és a húshoz való burgonyát hámozta. Ruhája tüzet fogott s a szeren­­­csétlen asszony porrá égett, az egyesület iránt való fokozódott érdeklődést jelenti. Erre az érdeklődésre nagy szüksége van az egyesületnek, mert azt a nagy feladatot, melyet a hazai kertészeti ipar fej­lesztésében teljesítenük kell, csakis a tagok buzgólkodása és pártolása mellett képes az egyesület megoldani. Utána Benes János titkár olvasta fel a titkári jelen­tést, melyben bevezetésül köszönetet mondott azoknak a magas pártfogóknak, kik az egyesület érdekeit segélyükkel támogatták: a királynak, a földmivelési miniszternek és Budapest fő- és székváros tanácsának. Majd azokat az eredményeket vázolta, melyeket a kertészet fejlesztésében elértek. Sorra vette az egyesület sokoldalulag kifejtett te­vékenységét s kiemelte az egyes műkertészek érdemeit. a titkári jelentés után dr. Schilberszky könyvtárnok bejelentette, hogy az egyesületi könyvtár az elmúlt évben több jeles szakmű­vel gyarapodott. Szelnár Adolf ügyvivő titkár a tavalyi zárszámadá­sokat és az idei költségelőirányzatot mutatta be, melynek jóváhagyása után a tisztikarnak a felmentvényt megadták. Ezután a választmány kilépett tíz tagját egyhangú­lag újból megválasztották. A választmány kiegészítése után dr. Mágócsi Dietz Sándor indítványára a közgyűlés gróf Bethlen András föld­mivelési minisztert az egyesület dísztagjává egyhangúlag megválasztotta. A választásról küldöttségnek fogják értesí­teni a minisztert. A közgyűlés után az egyesületi tagok bankettre gyűltek össze. A bankett a városligeti nagy vendéglő ter­mében volt s az ebéd alatt a 38-ik gyalogezred zenekara játszott. A második fogás után fölkelt Emich Gusztáv egyesületi elnök és lelkes szavakkal éltette a legelső ma­gyar embert, a királyt, mint az egyesület legmagasabb pártfogóját. Utána dr. Schnierer egyetemi tanár József főherceget, Szávoszt Alfonz Bethlen minisztert köszöntötte fel. Köszön­tőt mondtak dr. Hlatk­y a főváros tanácsára, dr. Dietz a tisztikarra s buzgó elnökére, Emich Gusztávra, Emich a kiállítás főrendezőjére, Gillmontra, dr. Dietz a sajtóra, mint a kertészet legbuzgóbb támogatójára, Schilbersztey a műkertészet mesterére, Szelnár Adolfra stb. Banket után az egész társaság a kiállítás szín­helyére ment. Ember ember hátán tolongott a kiállítási csarnok­ban. Az orchideák, azáleák, jácintok, rózsák átható illatába a parfümök illata vegyült­. Csoportosan és külön jártak­­keltek a nézők a virágok között. Igazi virágkiállítás volt az, tarka virágok, karcsú pálmák és szebbnél-szebb női szemek kiállítása. A Szelnár József Orchideái, a Seyderheim Az Aleái csábítottak az egyik oldalon. S amint odább tolt a hömpölygő emberáradat, az Ocker rózsa­erdejének kábító illata csapta meg a nézőt. Remekül festett a Weber Horten­zia-telepe. Sokan nézték a Szelnár által kiállított Anthu­­riumot, a Reisehl Boriska teljes gyöngyvirágját is. A csarnokban alig lehetett mozogni. A bizottság egyik tagjának állítása szerint az egyetlen vasárnapi nap bevé­tele biztosította a kiállítás anyagi sikerét is. Mint értesülünk az elnökség megkapta a legfelsőbb ígéretet, hogy ő felsége május 3-án megtekinti a kiállítást. A világkiállítás vasárnapja. Budapest, április 30. Az a kis felhő, mely szombaton esővel biztatta a kertészeket, vasárnap reggelre elhúzódott. Az égen derül,­ten ragyogott a nap s egy kis tavaszi séta a kertészek­nek is jobban esett volna, mint közgyűlésen ülni és utána bankerezni. De a napirend parancsol s a városligeti ipar­­csarnokban a meghatározott időre együtt volt a gyűlés, melyet Emich Gusztáv elnök nyitott meg. Emich megnyitó beszedésien szívélyesen üdvözölte az egyesület tagjait és örömét fejezte ki, hogy oly szokatlanul nagy számmal jelentek meg. Midőn ezt konstatálta, annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy ez a nagy szám Táborszky Nándor öngyilkossága. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, májns 1. A főváros egyik legnagyobb és legtekintélyesebb ze­­neműkereskedésének főnöke Táborszky Nándor az elmúlt éjjel öngyilkossá lett. Mint egy hátrahagyott levelében maga is megírja, tettének oka gyógyíthatatlan betegsége volt. Táborszky évek óta betegeskedett tüdőbajban, amely folyton emésztette a javakorában levő férfit. Néhány nap óta egészen levert volt. Sem családjával, sem üzleti alkal­mazottaival nem sokat beszélgetett. Néha percekig mere­ven maga elé bámult s a legkisebb neszre összerezzent-Tegnap délután sétálni volt családjával s csak este tért haza. Megvacsorázott s azután szobájába vonult. Ma azonban hiába várták a reggelihez. Szobájába akartak menni, de az ajtó zárva volt. Felesége rosszat sejtett s azonnal lakatosért küldött, a­ki csak nagy nehezen tudta a belülről is elreteszelt ajtót feltörni. Táborszkyt az ajtófélfák közt levő tornaszerszám kap­­csán, egy függöny zsinórra felakasztva, találták. Teste már egész merev volt. Az orvosok véleménye szerint Tá­­borszky valószínű­leg már tegnap este akasztotta fel ma­gát. Az éjjeli szekrényen öt, a család egyes tagjaihoz inté­zett lezárt levelet találtak. A levélben megírta, hogy gyó­gyíthatatlan betegsége vitte az öngyilkosságra. Táborszky 56 éves volt s özvegyet és két gyerme­ket hagyott maga után. ■ ■ | " * A hazai zeneművészet Táborszkyban egyik legbuz­góbb, legönzetlenebb s legmunkásabb képviselőjét, pártoló­ját s kiadóját vesztette el. a megboldogult kora gyermeké­vei óta részt vett az ország minden momentuózusabb szel­lemi mozgalmában, egy szóval mint tettes. Apja szintén kimagasló szerepet játszott a fővárosi zenevilágban a 30-as és 40-es években, mikor a régi vá­rosi német színháznak volt első híres hegedűse és verseny­mestere. Italása után egyetlen fia Nándor teljesen magyar széllemben nevelte önmagát. Mint fiatal ember a Wagner féle zenekereskedésbe került, ahol első alapját vetette meg, széles és alapos szaktudományának. Néhány év múlva Bécsbe ment magasabb gyakorlatok beszerzésére és a Spinna-féle ki­terjedt üzletben nyert alkalmazást. Onnan tért vissza hazájába a hatvanas évek elején a már akkor virágzásnak indult Rózsavölgyi és Társa zenekereskedésébe, melynek több éven át úgyszólván lelke volt. 1860-ban Parsch József­­fel közösen önálló műkereskedést alapított, mely azóta az ország legszolidabb, legtekintélyesebb cégei közé tarto­zott.­­ A magyar zeneirodalom legtartalmasabb kiad

Next