Pesti Napló, 1893. május (44. évfolyam, 124-153. szám)

1893-05-03 / 126. szám

126. szám Budapest, szerda _____________FESTI NAPLÓ.___________ 1893. május 3. 15 A császár köszönetet mondott és hozzátette, hogy osztozik e reményben és örül, hogy annak a fejede­lemnek a fővárosában mondhatja ezt, aki mindig a nemzeti eszme ápolója volt. A chicagói világfatálikás megnyitása. — A Pesti Napló távirati tudósítása. — Chicago, május 2. Május elsején, a kiállítás megnyitása napján már korán reggel sűrű köd ereszkedett alá, melyet csak déltájt­­ oszlatott szét a tavaszi nap, bearanyozva sugaraival a száztornyú kiállítási épületeket. Óriási tömegekben sereg­­­­lett ki a nép a kiállításra.Hajók, vasutak,kocsik egyre hozták a kiváncsiakat és ezer meg ezer ember özönlött ki gya­­­­logszerrel a Jackson-parkba, a­hol a columbiai kiállítás­­ van. Leírhatatlan az a lelkesedés, melylyel ez a tömeg a­­ megnyitási aktust kisérte. A megnyitási ceremónia a hűvös idő dacára, szabad ég alatt ment végbe,az igazgatósági épület előtt. A Tessing­­ton Hotelben várakozott Cleveland elnök az ünnepi me­netre, mely őt a megnyitásra kisérte. A menet élén a rend­őrség egy osztálya lovagolt, utána egy szakasz, fényes egyenruhába öltöztetett lovasság, majd az elnök kocsija következett. Utánuk jöttek sorban Stevenson alelnök, a mi­niszterek, Veragua herceg (Columbus utóda) és felesége. A menetet az óriási néptömeg lelkesedéssel fogadta. Veragua hercegnő kocsiját a nők elborították virágokkal. A Jackson-park keleti bejárójánál emelvényeket ál­lítottak fel Cleveland elnök, a diplomáciai kar és az új­ságírók számára. Az utóbbiak lehettek vagy háromszázan. Az ünnep programmja igen egyszerű volt. Nyolcszáz tagból álló zenekar eljátszotta a nemzeti himnuszt, aztán elszavalták az ünnepi ódát, mire egy világtalan lelkész imája következett, melyben az Isten áldását kérte a civi­lizáció nagy művére. Most Cleveland elnök mondotta el megnyitó beszédjét- Üdvözölte a külföld képviselőit és örömét fejezte ki, hogy az óvilág nemzetei megjelentek az újvilág nagy alkotásai­nak megnyitására. Ezeket a műveket az emberiség felvilá­gosodásának szánták. Az ünnep nagy és igazi jelentőségét a különböző nemzetek testvérisége adja meg. A 300,000 főnyi tömeg örömrivalgása közt fejezte be pont délben az elnök megnyitó beszédét, s azután ujjá­­val megnyomta az elébe tett villamos billentyűt, mire a kiállítás valamennyi gépe és vízműve megindult és Chicago összes harangjai megkondultak. Mialatt a közönség a kiállítási épületekbe tódult Davis, a kiállítás főigazgatója bemutatta az egyes osztá­lyok főnökeit. Az óriási ének- és zenekar Händel Halle­­str­o­i-ját intonálta. A kiállítás kerete palotaszerű épületeivel felejthetet­len benyomást gyakorol, habár ki kell emelni, hogy telje­sen még nem készültek el vele. Cleveland elnök a megnyitás után körutat tett a kiállításban, melyet a nép White City-nek (fehér város) nevez. Nincs benne túlzás, hogy a művelt világ összes va­gyona nem volna elég, hogy ily fehér várost tartós anyag­ból, márványból, kőből, acélból és vasból fényes dekorá­cióival és freskóival megalkosson. Kiválik a bányászati palota és a villamosság épülete tíz tornyával és négy hatalmas kupolájával. Nagyon szép a görög stílben épült műcsarnok és az iparcsarnok. A zenecsarnokban kétezer zenésznek van helye. A földmive­­lési palota a falusi házak stíljében épült. A kiállításon 55 nemzet és 37 idegen kolónia van képviselve. A kiállítás vezetői szerint körülbelül 18 mil­lió dollárra megy az az összeg, melyet a különböző álla­mok a kiállítás céljaira fordítottak. A kiállítási épületek, a terület rendezése, a tavak, lagúnák, melyeken gondolák, sőt gőzhajók is közlekednek és vízművek létesítése körül­belül huszonöt millió dollárt emésztett meg. Az Egyesült­ Államok után a legtöbbet költött Német­ország, két millió márkát, ugyanannyit a francia köztársa­ság : Japán és Brazília egyenként másfél milliót áldozott. Anglia nem igen erőltette meg magát a költségek dolgá­ban, de a műcsarnokba mégis 1100 képet küldött. Magyar­­országnak a kiállításon hivatalos képviselete nincs. Cleveland elnöknek a hivatalos katalógus első példá­nyát nyújtották át, mely szerint 35.000 a kiállítók száma . Ma reggel két feltűnést keltő esetről értesült a la­kosság. Az egyik az, hogy azt a csomagot, melyben az orosz cár híres gyémántjait a kiállításba küldte, üresen ta­lálták. A vámhivatalnokok nyomban lepecsételték a csoma­got és jelentést tettek az esetről az orosz konzulátusnak. Nem kevésbbé érdekes a másik eset. A megnyitási ünnepség közben valaki el akarta lopni Columbus hamvait, melyeket a Jackson-kolostor parkjában üveg alatt őriznek. A szándékát azonban még idejekorán meghiúsították. zönség ő­felségét lelkesülten üdvözölte. A vonatot Marcheggig Swai főfelügyelő vezette, Marcheggen Ludivigh igazgatósági elnök és Thedy üzletvezető vették át a vonat vezetését. A király reggel 5 óra 40 perckor érkezik a fővárosba, amely legalább kül­sőleg már ma elárulta a holnapi ünnepet. Különösen a pályaháztól a királyi palotáig terjedő vonalon majdnem minden házban kitűzték a nemzeti zászlót, a várban pedig a dísztéren valóságos zászlóerdőt lobogtat a szellő. A pályaudvaron már kijelölték a király fogadására megjelent testületek helyét, amelyet a rendőrség holnap kordonnal zár el. A perront sző­nyegekkel és pálmákkal díszítették fel, a pályaudvart pedig fellobogózták. A kocsik, amelyek az udvari fogatokat kísérni fogják, az Újpesti-úton helyezkednek el. Az utcákon, amerre a menet halad, nem lesz kordon. — A bolgár fejedelem nássuton. Ferdinand bol­gár fejedelem fiatal nejével vasárnap az Amphitrite gőzö­sön Patrasba érkezett,­­innen Korinthusba utazott, hétfőn pedig kirándulást tett Delfibe, a hires jós-templom romjai­nak megszemlélése végett. Delfiből azután a Pemnassusra ment, ma pedig az Amphitrite-gőzösön Zant-ba utazott. — Személyi hír. Vaszary Kolos hercegprímás a veszprémi egeszeknek ma száz forintot adományozott. — Püspöki körút. Szász Károly, dunamelléki refor­mátus püspök tizenkét napra terjedő körútjából ma vissza­tért a fővárosba. Május 4-ikén délelőtt a budapesti német leány­egyházat látogatja meg, 23-án pedig folytatja körút­ját. Még ebben a hónapban meglátogatja a rákoscsabai, péceli, gödöllői, hévizgyörki és hatvani egyházakat. — A kassai dóm keresztje. A restaurált kassai dóm tetőzetén néhány nap múlva már ott ragyog a hatal­mas gót stílben készült kereszt, amelynek felállításával a tetőzet teljesen kész lesz. A négy méter magas keresztet­ mint kassai levelezőnk írta, május elsején szentelte föl Szabad Ferenc nagyprépost a dóm összes munkásai és az ottés vezetői jelenlétében. A tetőzet restaurálása a ke­­reszttel együtt harmincezer forintba került. — A király és Tomory mellszobra. Csuszka György kalocsai érsek két szobrot készíttet, a királyét és Tomory Pálét, a mohácsi ütközetben elesett kalocsai ér­­sekét. A király mellszobra karrarai márványból készül, Tomoryé erdélyi márványból. — A cár haragja megszűnt. Két év előtt nagy haragra lobbant a minden oroszok cárja. Volt is rá igen nagy oka: Mihajlovits nagyherceg polgári nőt vett feleségül A megátalkodott nagyherceg el is vette érte büntetését, porig sújtotta a cár haragja, elvesztette jogait és kivált­ságait, kitörölték még a hadsereg kötelékéből is. Most azt jelentik, hogy a cár visszahelyezte a nagyherceget jogaiba, feleségét pedig grófi rangra emelte. — Az osztrák császár és a magyar ki­rály. Érdekes per indult meg a marcheggi osztrák járásbíróságnál, melynek előzményeiről a következő­ket írják nekünk: Marchegg közelében, ott, a­hol Magyarországot és Ausztriát a Morva folyó választja el egymástól, az osztrák császárnak egy uradalma fekszik, s lenyúlik a Morva folyóig. Az uradalomnak neve: Schloss. Szemben a császári uradalommal, a Morva folyó másik partján, Magyarország területén fekszik gróf Batthyány Józsefnek egyik uradalma. Újabban a Morva folyam közepén, épen a két emlí­tett uradalom közt egy sziget képződött, mely mind­inkább nagyobbodott s melyet a gróf Batthyány-ura­­dalomhoz tartozó gazdasági tisztek előbb vadász-terü­letül, utóbb gazdasági célokra is felhasználtak és vé­gül teljesen az uradalomhoz tartozónak tekintettek. Történt azonban, hogy a császári uradalom igazgató­sága illetéktelen elbitorlásnak tekintette ezt az eljá­rást, és a tulajdonos nevében, a­ki nem más, mint ő felsége az osztrák császár, birtokháborítás címén pert kezdett gróf Batthyány József ellen és a kere­setet beadta a marcheggi járásbirósághoz. Gróf Batthyány József képviselője nem fogadta el a birtokh­áborítási pert, mert — úgymond — ha e kérdés vitás, akkor a vita nem a birtokháborításnak kérdése, hanem egyszerűen határkérdés. Ha ugyanis a Morva közepén képződött sziget osztrák területet ké­pez, akkor a birtokjog feltétlenü­l a császárt illeti meg; ha azonban magyar területhez tartozik, akkor gróf Batthyánynak birtokjoga meg nem támadható. Ennélfogva nem a bíróság illetékes ez ügyben ítéletet hozni, hanem előbb a határkérdést közigazgatási úton kell eldönteni. A marcheggi járásbíróság a maga részéről nem is ment bele a bírói eljárásba, hanem a fenforgó eset­ről értesítette az illető közigazgatási hatóságokat, melyek azonban még eddig mit sem tettek a fenfor­­gó határkérdésnek eligazítására. A dologban érdekes az, hogy mint peres felek, ha nem is közvetlenül, de közvetve, az ausztriai császár és a magyar király ál­lanak egymással szemben. — A májusi ünnep. Az ünnepet előkészítő bi­zottság, mely mától fogva permanens az Otthonban, ma örömmel hallgatta meg Lobkovitz herceg, hadtestparancs­nok és báró Hornig Károly veszprémi püspök levelét, a­kik tudatták, hogy a díszelnök­séget a legnagyobb örömmel elvállalják és az ünnep sikerét minden tehetségükkel elő­­mozdítják. — A május 14-iki elite-hangverseny programm­­ját holnap közli a bizottság. — A május 20-iki monstre­­hangversenyen hat katonai zenekar és több cigánybanda működik közre. Ez alkalomra Pilis­ Csabáról is bejön a táborban levő zenekar. Ugyancsak huszadikán lesz a tom­bola, a hölgyek virágbazára a korzón és a tűzijáték. Nagy lelkesedéssel fogadta a bizottság Beniczky Gá­bor főrendiházi tagnak azt az ajánlatát, hogy a Tattersall­­egyesület 20-án nagy kocsi-korzót és versenyt, esetleg ba­­taille de fleur-t rendez. A kitűnő programmnak részleteit is elő­adja Baranyay, az egyesület titkára, aki szintén tagja lett a az Otthon bizottságának. Az egyesület sportbizottságának ez ügyben már holnap ülése lesz. A Május című albumra annyi becses közlemény és művészi rajz érkezett be, hogy a bizottság csak június1-én adja ki az albumot. A rendes példányokon kívül igen dí­­szes, kötött példányok is lesznek, külön-külön névre. — A rajzok gyűjtésére Mannheimer Gusztáv, Stettk­a Gyula és Zala György ajánlkoztak. — A tombolára Gyarmatiy Zsigáné ma remek kalottaszegi varrottast küldött Bánffy- Hunyadról. Beliczay Gyula temetése. Beliczay Gyulát, a zeneakadémia elhunyt tanárát ma délután temették az Andrássy-út 88. száma alatt lévő halottas házból nagy részvét mellett. A temetésen nagy gyászoló közönség, to­vábbá a zeneakadémia igazgatósága és egész tanártestü­lete ott volt s a növendékek is testületileg vonultak ki. Horváth Sándor evangélikus lelkész megható gyászbeszéde és az Opera énekkarának gyászdala után megindult a me­net a Kerepesi-uti temető felé, hol dr. Harrach József, a zeneakadémia titkára mondott a halott fölött búcsúztatót . Dr. Schnitzler János meghalt. A bécsi orvosi egyetem kiváló professzora, a magyar születésű dr. Schnitzler János, mint tudósítónk telefonon jelenti, ma éj­­jel ötvennyolc éves korában Bécsben meghalt. Az el­­hunyt, a­ki tanulmányainak nagy részét Magyarországon végezte, különösen gégebetegségek gyógyításában volt nagy kapacitás és kiterjedt praxisa mellett számos alapvető, be­cses munkát irt. Dr. Schnitzler János született Nagy-Kanizsán, 1835. április 10-én. Tanulmányait Budapesten és Bécsben vé­gezte; 1863—1867-ig mint Oppolzer asszisztense működött a klinikán. Ebben az időben lett egyetemi magántanár. 1878-ban rendkívüli, 1880-ban pedig rendes tanára lett a bécsi egyetemen a lélekző és vérkeringési szer­vek tanának. Schnitzler volt tulajdonképeni megala­pítója a bécsi poliklinikának, mely mint gyógy és tanintézet, a bécsi orvosi fakultásnak jelentékeny kiegé­szítő részét képezi. Az irodalmat a következő művekkel gaz­dagította: A gége és az orrgyógyászat, A gégebajok dia­gnosztikája, A hangszálakról, A galvanokaustika alkalma­zása gégebajoknál, A tüdő és szívbajoknak pneumatikus ke­zelése. 1860 óta a Wiener Medicinische Presse-t szer­kesztette. — Színház és katonazene. A katonazenekarnak tudvalevőleg meg lett tiltva, hogy a Próbaházasság című darabnál az előadást kisérje, a­melyben a Kossuth-kuplét akár szöveggel, akár szöveg nélkül énekelték, mindenütt tüntetést inscenálva. A betiltó parancsolat azonban a többi előadásra nem vonatkozik és a katonazenekar minden egyéb kikötés nélkül kisérheti a darabokat. Méltó felháborodást kelt tehát Nagyváradon, hogy Kónya ezredes az utolsó percben megtiltotta a katonazenekarnak, hogy a színházban közreműködjék. Mikor Debrecenben körül­belül egy hónap­pal ezelőtt a katonazenét betiltották, Lesskay a nagy­váradi színház igazgatója személyesen fordult Wan­­nisch altábornagyhoz és Kónya ezredeshez, a­kiktől biztosítást nyert, hogy a betiltó parancsolat csak a Próbaházasság­ra­ vonatkozik. A napokban azonban Kó­nya magához hívta Leszkayt és arra kérte, tegyen le nála kétezer forint kauciót s biztosítsa ezzel, hogy a színházban antidinasztikus tüntetések nem lesznek. Leszkay erre azt felelte, hogy a színészekért jól áll, de a színházba járó közönség minden egyes tagjáért felelősséget nem vállalhat. A dolog abban maradt. Ma azonban váratlanul az ezredes szolgálati szempontból megtiltotta, hogy a színházban ka­tonazenekar játszik. Az igazgató kétségbeesve jutott Kó­nyához, a­ki ezeket mondta válaszul: — Ön is félti a kétezer forintját, én is féltem ran­gomat! Leszkay most nagy zavarban van, mert egyelőre kénytelen zenekart szervezni. Ma este a színházban Hamza Miska cigányprímás játszott. A közönség, mely zsúfolásig megtöltötte a nézőteret, viharos tapssal és éljenzéssel jutal­mazta a cigányok szép játékát. Különösen mikor Hamza a Kossuth-nótát és a Jaj be hunefut a német... kezdetű nép­szerű és aktuális nótát kezdte hozni. A jelenlevő huszár­tisztek maguk is jól mulattak ezen a rögtönzött tüntetésen. — Földrengések. Belgrádból jelentik, hogy a föld­rengés még most sem szűnt meg. Legutóbb Zsabare falu­ban ismétlődött többször, de kárt nem okozott. — Athénból telegrafálják, hogy Kephaloniában az elmúlt éjjel szintén éreztek földrengést, de kárt ott sem okozott. — Katonák és polgárok. Troppauban nagy utcai botrányt okozott tegnap néhány fiatal ember. Éjfél tájban öt katonatisztet támadott meg négy ifjú, kemény szavak­kal szidalmazták őket, de mielőtt kárt tettek volna ben­nük, egy Reutter nevű­ főhadnagy kardot rántott s az egyik fiatal­ember fejét megsebesítette. A többi katona­tiszt is kardot rántott, de nem avatkoztak a dulakodásba, mert a fiatal­ember barátai sem keltek társuk védelmére. A városban nagy izgatottságot kelt a dolog. — Egy román tudós halála. Nagy-Szebenből je­­lentik, hogy Baritz György, az erdélyi oláh kultur-egyesület és a bukaresti Tudományos Akadémia elnöke ma 82 éves korában meghalt. — Tetőtűz a fővárosban. Az esteli órákban a Ma­gyar királyi államvasutak pályaháza felől hatalmas lángok f­estették az eget vörösre. Lindenbaum Lázár kereskedőnek Nefelejts­ ut­i 16. szám alatt levő kétemeletes háza gyuladt KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, május 2. — A király után. Ő felsége, mint Bécsiül telefonon jelentik, ma este 8 óra 20 perckor utazott el Budapestre. Kíséretében vannak: gróf Paar és Bolfras főhadsegédek, gróf Wolkenstein főkonyha­mester, Pápay osztályfőnök, több szárnysegéd és udvari hivatalnok. A pályaudvarban egy hegyül­t kő­

Next