Pesti Napló, 1893. november (44. évfolyam, 307-336. szám)

1893-11-01 / 307. szám

B­ől­elési Arai tízKütp­erten: egész évre-------IA it — kr. Félévre — — — 7 „ — „ Negyedévre------3 „ 50 „ F­gy hónapra — 1 ,, 20 „ Naponkint kétszer házhoz küldve. Egész évre— — 18 fit — kr. Félévre — — _ 9 ,, — n Negyedévre — 4 „ 00 „ Egy hónapra — 1 „ 60 „ Egyes szán ára: Reggeli kiadás -- 4 kr* Esti kiadás — — — 8 „ Kiadóhivatal: ÜL, firsüti.i-Uri, fiTMUsk­tván n­egyvennegyedik­ évfolya­m. acryi’ja. un 1 ~ ur,1 ’T bl-a. . ■-, .f i . n. 1. ■1,. if.5S Dansotést­ árak vidékre csak reggeli kiadásért: Egész évre — — 14 frt — kr. Negyedévre------3 „ 60 „ Reggeli a« call )&? együtt kBUre. Egész évre____18 frt — kr. Negyedévre------4 „ 50 „ Szponkant kétszer postát küldve; Egész évre —. — 20 frt — kr. Negyedévre—. ... 5 „ — „ Egyes Mim árit Reggeli kiadás—-------5 kr. Esti kiadás-----------4 „ Szerkesz­tőség: I. FsneenUii­­­ItiMiva+M. 307. sz. Budapest, szerda, november 1. 1893. Mementó, Budapest, október 31. Az egész városban el van terjedve a hír, hogy a Wekerle-minisztérium felett a válság ki­tört, s emiatt a szabadelvű pártban nagy a ré­mület. A dolog annyira valószínű, hogy az emberek hiszik, ha pozitív adataik nincsenek is. A dolog annyira természetes, hogy voltaképpen a bukás maga csak szertartás, a betegség régen megvan, s az agó­niát már láttuk a nagy sérelmi vitában, amidőn We­­kerle illetlen volt Apponyi iránt, s a szabadelvű párt tüntetett mellette. Már akkor vége volt, s ezt mindenki érezte, akinek szervei el nem tom­pultak, mert amelyik beteget aether-injekcióval izgatják, az nem életrevaló többé. De azért, míg a lélekzet meg nem szűnik, a halál nem konstatálható és a környezet remél, így a Wekerle-minisztérium is él még. Mentség azonban számára nincs, nemcsak a parlamenti tarthatatlan helyzet teszi lehetetlenné maradását, hanem minden körülmény összeeskü­dött, hogy sírba döntse. A képviselőház egyik főtényező a politikában, és itt az ellenzékkel ok nélkül úgy elrontotta kezdetben jó viszonyát Wekerle, hogy az ellenzék közreműködése e minisztériummal szinte lehetetlenné vált. Minek következtében maga a kormány teljesen a Tisza­­frakció hatalmába esett, az ettől való függést pedig egy minisztérium se állhatja ki. A második tényező, a főrendiház, nyílt oppozícióban van a kormány politikájával, annak leglényegesebb ré­szével. A harmadik tényező, a korona, feltételes bizalommal fogadta a minisztériumot, midőn ki­nevezte, s azóta e bizalom semmit sem erősbö­­dött. A közállapotok az országban romlottak, s a belső helyzet veszedelmei növekedtek, anélkül, hogy a kormány eltalálta volna a módját a kedé­lyek megnyugtatásának, ellenkezőleg: a nem­zetet magától elidegenítette. Egyedül a szabad­elvű párt áű hozzá, míg más kormány fel nem váltja. Hát a programmkérdésekkel hogy vagyunk ? Két fő célt tűzött a Wekerle-minisztérium maga elé: a kötelező polgári házasságot és az arany­­valuta behozatalát. Valutaterve megbukott, még mielőtt maga a minisztérium lemondott volna. De ki ne látná be, hogy ekkora kudarcot elviselni egy pénzügyminiszter se képes. És ha a valuta­­rendezés elmarad, ha Ausztriában az új kormány a tervet elejti, mert nem képes keresztülvinni: mit csinál Wekerle ? A kedvezőtlen pénzpiac nem segít rajta, s erőszakolni a dolgot nem képes a tárgyi nehézségek miatt, s mivel Ausztriát nem kényszerítheti. A Taaffe-minisztérium és különö­sen Steinbach osztrák pénzügyminiszter bukása így hat vissza a magyar minisztérium politiká­jára és állására. Lemondani a valuta rendezéséről, vagy lemondani a miniszterségről. Wekerle ez előtt az alternatíva előtt áll ma.­­ És a kötelező polgári házasságról mit mond­junk? Nem az elvről és nem a törvényjavaslat­ról beszélünk, hanem a kormány helyzetéről. Ezzel alakult meg a minisztérium, ezt ígérte, ezt forszírozta, tárcáját hozzákötötte. És ezt a korona tudja. Ebből folyik, hogy a minisztérium a kötelező polgári házasságnak vagy oly formá­ját terjeszti a korona elé, amelyet megnyugvás­sal elfogad, de ez nem lesz liberális és nem fogja kielégíteni a nem-katolikus egyházat, vagy a kormány törvényjavaslata liberális meggyőző­désének megfelelő, de a korona megnyugvását el nem nyeri. Mindkét esetben a kormány lesz a vesztes. Csakugyan a törvényjavaslat nem talál­kozott a korona helyeslésével, s mindekkoráig az előleges jóváhagyást el nem nyerte. Ezt a ko­rona vagy megadja, vagy megtagadja. Ha meg­tagadja, ez annyit tesz, hogy a minisztérium rögtön adja be lemondását;­­ pedig megadja, ez azt jelenti, hogy a király most nem akar válságot, s ezt a budget-törvény meghoza­tala s a főrendiház tárgyalásai utánra hagyja, egészen az alkotmányos szokás szerint, hogy az ódiumot a koronáról a felelős minisztériumra hárítsa. De ki kételkednék, hogy abban a percben, amikor a minisztérium a király­tól kiforszírozza az előleges jóváhagyást, a ko­rona bizalmát elvesztette. Meg van bukva anél­kül, hogy elbocsáttatott volna. Közbejött mindehhez most még az osztrák válság is. Ez nem tartozik mireánk. Lehet Bécsben konzervatív és Budapesten liberális mi­nisztérium, volt is. De az udvarnál megkövete­lik, hogy a két minisztérium között bizonyos harmónia legyen, amely a közös ügyek kedvező elintézését megkönnyítse. Taaffe, azt meg kell adni, mindég kuláns volt Magyarország iránt, de az új osztrák minisztérium ismeretlen, s közte és a Wekerle-minisztérium között a harmónia bizonytalan. Végül a külügyi helyzetet is tekintetbe kell vennünk, mely bonyolódik és veszedelmekkel fe­nyeget. Ha ez áll, Magyarországon szilárd és népszerű kormányra van szükség, nem pedig egy végelgyengülésben szenvedő párt haldokló kor­mányára, Így állván a dolgok, kérdjük: mivel és kikkel akar a Wekerle-minisztérium tovább ural­kodni Magyarországon ? Siessen meghalni és gondoskodjék tisztes­séges parlamenti temetésről, ez a legokosabb, amit tehet. T­ÁRCA. Halottak országa. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Halottak napján a temetők felé fordul a kegye­let, ahol annyi jelesünk, oly sok drága halottunk pihen. A holnapi nap talán a legáltalánosabb ünnep, mert ez a kegyelet, a megemlékezés ünnepe, amely­hez joga van mindenkinek, aki szülőt, gyermeket, testvért vagy barátot gyászolt. Ezeren és ezeren ke­resik fel e napon a temetőt, amely sírköveivel néha egész korszakot varázsol elénk. A fővárosnak legrégibb és legérdekesebb sír­­kertje a kerepesi-úti temető, amely széles sugárútjai­­val, tömérdek mesgyéivel valóságos város a városban. Ez a temető nem kevesebb, mint kétszáz hold terjedelmű és egyik legjövedelmezőbb telke Budapest­nek. A kerepesi­ úti temető eladott sírhelyei után évenként nyolcvan-kilencvenezer forintot jövedelmez a fővárosnak. Ebben a temetőben megpihenni csak a gazdag emberek kiváltsága, mert a legolcsóbb sír­helynek is ma már száz forint az ára. A sírboltok helyeit pedig ezer és másfélezer forinton adják. Noha ilyen drága az a hat láb hosszú és három láb széles kis telek, ahová egy koporsó elfér, mégis évenként több ezer sírhelynek akad gazdája és a temető-igazgatóság kimutatása sze­rint a múlt 1892-ik esztendőben 11,393-ra rúg a kerepesi-uti és a rákosi új temetőben eltemetettek száma. Október hónapban, a kolerajárvány idején volt a legtöbb halott: 1215, míg decemberben a legkeve­sebb: 734. A kerepesi-uti temetőt 1849. április elsején ad­ták át a közhasználatnak és a lefolyt negyvennégy esztendő alatt 1892. december 31-ig összesen 303,689 embert helyeztek örök nyugalomra benne, illetőleg 34,962-vel kevesebbet, mert ennyi az 1886. május 1-én megnyílt rákosi új temetőre esik. A kerepesi-uti temető impozáns széles útjai mel­lett is inkább polgárias, mint arisztokratikus jellegű, aminek az oka az, hogy főúri családjaink ősi fészkeik­ben térnek örök nyugalomra s a főváros temetőibe ritkán temetkeznek. Alig találkozunk a síremlékeken egypár arisztokrata család nevével. Mindössze a gróf Andrássy-, gróf Cehrián-, gróf Mikes-, gróf Majláth-, báró Piret-, báró Pongrácz-, gróf Szapáry- és gróf Ildis-családok egy-egy tagjának a neve szerepel. A legelőkelőbb helyeket a temetőben a régi pesti patrícius-családok foglalták le. A négy sarok­­mauzóleum is a Sebastiani-, Ganz-, Saxlehner- és Thalmay­er-csal­ád­ok­é. Igen előkelő helyet foglalnak el a görögök és a Lyka-, Dona-, Haris-, Sztupa-, Muraty-, Zicco-, Guda-családoknak díszes sírboltjaik vannak. A temető igazi nevezetességei azonban azok a sírok, amelyek alatt irodalmunk és művészetünk ki­tűnőségei pihennek. Az utolsó félszázad alatt ide temették a magyar közéletnek majdnem minden ki­váló férfiát. A kerepesi­ úti temető voltaképpen ma­gyar Pantheon, s az egyetemi ifjúság maholnap nem lesz képes megkoszorúzni valamennyi ott nyugvó je­lesünk sírját. A temetőt két nagyobb emlékmű dominálja: a Batthyány-mauzóleum hemiscikulus alakú lépcsőzetes építményével és a Deák-mauzóleum antik homlokza­tával és kupolájával. Benne a legszebb szobor­művek egyike: a Deák-szarkofág, Strobl Alajos mes­terműve. Sajátszerű jelenség, hogy bár hazai szobrásza­­tuak az utolsó két évtizedben hatalmas lendü­letet vett, ennek az eredménye nem látszik meg a temető külső képén. Alig néhány művészi emlék van, a többi egyszerű kőfaragó munka eset­len formákkal és díszítésekkel. Örvendetes kivételnek a Vetter Antal bronz oroszlános síremléke, a Henneberg lovag altábornagy sírját ékesítő lovasszobor, Izsó Miklósnak, a geniális szobrásznak ülő szobra, Arany János szarkofágja, Jókainé Labor­falvi Róza és Volkmann Róbert dom­borműves síremlékei és Csukássi Józsefnek a minap leleplezett síremléke, Zala György remek alkotása. Ezeken kívül művészi kéz munkája igen kevés van a temetőben. Olyan megkapó szoboremlékekkel, mint a­milye­neket más nagy városok és különösen az olasz váro­sok temetőiben látni, itt egyáltalán nem találkozunk. Ezért rideg némileg e temető hatása, bár lom­bos fái és széles fasorai közt könnyen feledjük, hogy temetőben vagyunk. És mily sok érdekes történet ra­gyog le azokról az aranybetűs márványlapokról. Ezek az emlékkövek beszélő kövek. Milyen találó a gróf Batthyány Lajos mauzó­leumának felírása: »Nagy küzdés volt egész élte, Sokak Által félreértve, Oh, de oly szent volt halája, Életét megmagyarázta.* Vagy lehet-e szebben jellemezni Böszörményi Lászlót, mint ahogy a sírkövének ez az egyszerű pár szava jellemzi: „Törhet, de nem hajlik.“ Mélyen megrendítő igazság van a Balázs Sán­dor sírkövén: „Fáradt volt, pihenni akart.“ Négy sorban egész tragédiát mond el Tőfű­ Kál­mán verse azon a törött márványoszlopon, amely a párbajban ifjan elesett Reviczky Szevér sirját jelöli: „M Mindent, mi szent volt, forrón szeretett: Hazát, barátot, becsületet, Imádta mindezt tullángolva hőn, S az egyikének áldozatja jön.“ Micsoda érdekes élet végződött abban a sorban, amelynek emlékkövén ez olvasható: „Cégei gróf Vass Imre császári és királyi kamarás, egykor Erdélyben nemes Közép-Szolnok megye főispánja, később áldo­­zát 1791—1854.“ Alig van azonban költőibb felirás, mint a Fö­rös­­marty Mihály­né­ Csaj­ágiig Laura sírkövén: „A mennyit a szív felfoghat magába. Sajátunknak csak annyit mondhatunk.“ Egy-egy emlék meg váddal áll elő, így a Vakot Sándor sírköve: „Kor és pályatársaid elfeledének. Losonc s egyesek álliták ez emléket Petőfi lelkesítőjének.“ Még erősebb vád van azon a sírkövön, amely­nek felirata így hangzik: „Itt porlad a zsarnoki ön­kény áldozata, Zilahi Sebess Emil honvéd őrnagy, ár­tatlanul agyonlövetett 1864. december 2-án.“ Mai számunk húsz oldal.

Next