Pesti Napló, 1894. január (45. évfolyam, 1-31. szám)

1894-01-01 / 1. szám

Blrcselési fixárt Budapesten: Egész évre------14 írt — kr. Félévre-------------7 „ — „ Negyedévre------3 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 20 Kapunként kétszer házhoz küldve. Egész évre------38 írt — kr. Félévre-------------9 „ — „ Negyedévre — 4 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 60 * Egyes szán/­ára. Reggeli kiadás — — 4 kr* J&Bti kiadás — j— — 3 „ i'i adóhivatal: IV, FspMci»k-tcr0. Ftrsacwk-íirára. 1. sz. Negyvenötödik évfolyam. Budapest, hétfő, január 1. Elűd­ícíísl írak fldftrs csak reggeli kiadásért: Egész évre —. — 14 frt — kr* Negyedévre------3 „ 50 „ Reggel! és esti lap együtt küldve­­ Egész évre— — 18 frt — kr. Negyedévre------4 „ 50 „ Naponkint kétszer postán küldve: Egész évre___20 frt — kr. Negyedévre— — 5 „ — „ Egyes szára ára. Reggeli kiadás— — — 5 kr. Esti kiadás —------- 4 ., Szerkesztőség: IV.. Firinth­iMere 3. Athenaeum-Spöler 1894. Újév a politikában. — A Pesti Napló tudósítóinak jelentései. *» Budapest, január 1. A magyar parlamenti élet sajátos szokása, a pártok újévi üdvözlése évről-évre komoly politikai manifesztációk­ra ad alkalmat. Az ország közvéleménye ezért nagy kíváncsisággal, feszült várakozással néz ez enunciációk elé, amelyek határozott, kidomborító képét adják a politikai helyzetnek és perspektívát nyitnak a jövő küzdelmekre. Az idei újévi beszéde­ket, amelyek a politikai viszonyokat tekintve, külö­nösen nagy fontosságúak, a következőkben közöljük: A kormánypárt üdvözlései. Az országgyűlési szabadelvű pártnak a fővárosban levő tagjai, vagy százhoz képviselő, több főrendiházi tag és volt képviselő ma délelőtt a szabadelvű pártkör helyisé­gében gyülekezett, hogy először a szabadelvű párt elnökét, báró Podmaniczky Frigyest üdvözölje az évforduló alkal­mából. A szabadelvű pártkörben. Tíz órakor lépett a nagyterembe báró Podmaniczky Frigyes. Éljenzéssel fogadták, Pulszky Ágost pedig a párt nevében a következő beszéddel üdvözölte. Kegyelmes Uram­,­mélyen tisztelt elnökünk!(Halljuk!) Örömmel üdvözöllek ismét az év fordulóján és tolmácsolom barátaink szerencsekívánatait, tiszteletét és ragaszkodását; örömmel, mert nem is tekintve a személyes kötelékeket, amelyek mindnyájunkat hozzád fűznek, már maga a tény, hogy e párt az idén is elnökét üdvözölheti benned, jelent valamit: jelenti azt, hogy sem elveiben, sem jellegében a párt nem változott, és nem is fog változni. (Igaz! ügy van!) Elveinkhez ragaszkodni nem volt nehéz, hisz a le­folyt év alatt vezéreink kipróbált keze nagyot lendített azok megvalósításán. Ma már azt, hogy azon eszmények, amelyek hazánkban mindig a szabadelvűséghez fűződtek, a mieink, hogy a következetesen reformáló, az egyéni jogokat bővítő, minden állampolgár szabad fejlődését biztosító irány az, amelyet követünk, es nem vitathatja még a konkoly­­hintegetők rágalma sem. (Zajos helyeslés.) Nem vitathatja el annál kevésbé, mert hű maradt e párt múltjához és hagyományaihoz jellegében is, azon jelle­gében, amely soha sem valamely mesterséges szervezetben vagy pártfegyelemben kereste erejét, hanem csupán a sza­bad meggyőződés nyitr kifejezésében. Nyitva áll e terem mindig mindenkinek, akit a közügyért lángoló tiszta lelke­sedés vezérel, soha az őszinte meggyőződés becsületes mél­tatása itt nem hiányzott. E kör nem ismer titkolódzást, nem alattomos munkálkodást; nem félt soha attól, hogy idegen szelleműek is megfigyeljék és vizsgálják min­den ténykedését, és tagjai, mivel a hatalomból mindig csupán a felelősség részét kívánják, nem tartottak és nem tartanak soha attól, hogy politikájukat az ország bár­minő információ alapján is félreérthesse vagy félremagya­rázhassa. (Igaz! Úgy van!) és éppen, mivel mi itt tisztel­jük a szabad szót és szabad véleményt, megtörtént, hogy nyugodalmas időkben tartózkodás nélkül nyilvánultak a részletekre nézve a nézetek eltérései is; de történt és tör­ténik az is, hogy minden támadás, minden kísérlet — le­gyen az nyílt vagy alattomos — amely politikánk felfor­gatására irányul, az egyértelműség, az összetartás, az összeforottság imponáló nyilvánítására vezetett. (Igaz! ügy van!) A te őszinte magyar lelkületed, hátsó gondolatoktól idegen kijelentéseid, minden személyes érdektől eltekintő egyenességed mintegy e párt szellemének jelképévé avat­tak. (Igaz! ügy van! Élénk tetszés és éljenzés.) Fogadd mint ilyen, az újév alkalmából üdvözletün­ket és azon kívánságunkat, vajha az év folyamán Te je­­lenth­esd ki befejezetteknek programmunk lényeges pontjai megvalósításának szerencsésen megindított művét (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) Báró Podmaniczky a beszédre így felelt: Tisztelt barátom! Kedves elvtársam! E pillanatban, midőn keblem teljes őszinteségével megköszönöm azon jó kívánságokat, amelyeket, az imént anynyira szives voltál irá­nyomban kifejezni, kedves kötelességet teljesítek, midőn mindenekelőtt elnöktársaimnak, jegyzőinknek és nektek mindnyáj átoknak szíves köszönetet mondok azon érdeklődés­ért, azon összetartásért az elvek alapján, amely mellett az én feladatom nagyon könnyűvé vált. Az Úristen engedje, hogy valamint eddig, ugy ezentúl is háborítatlanul haladhas­satok azon a pályán,melyet magatoknak kiszemeltetek; az Úristen engedje, hogy friss egészségben teljesíthessétek ez újévben is szent kötelességeiteket, hogy soha semmi viszály e párt felett, mint fekete felhők, ne lebeghessenek. De engedjétek meg, hogy mint életem alkonyán álló ember, e nevezetes pillanatban őszintén kizárjam mindazt, ami a keblemet e jelen pillanatban melegíti. (Halljuk! Halljuk!) A szabadelvű eszmék — nem azon eszmék,melyek könyvben megírvák — hanem azon szabadelvű eszmék, melyeknek megvalósítása a haza boldogságával van szoros összefüggésben, azoknak megvalósítása mindenkor nagy tusával jár. Nem volt ettől ment a szabadelvű párt is, mely éveken keresztül kénytelen volt hallgatni az ellene támasz­tott vádakat. Miért? Mert kénytelen volt önmegtagadással sokszor elodázni azt, amit talán meggyőződése megkívánt volna, de amit a haza boldogsága még nem parancsolt reánk. Mi oly szerencsés pillanatban élünk, midőn azon eszmék, amelyeket ifjú korunktól fogva a szabadelvűség terén mérvadóknak tartottunk, midőn azon szabadelvű eszméknek, amelyek az ország tömörülésére, amelyek államunk megerősítésére kell hogy vezessenek s a megvalósulás küszöbéhez értek. (Élénk tetszés és helyeslés.) A­ki ezt nem érzi át, nem hiszem hogy legyen egy olyan közöttünk, de­­azt higyjétek meg nekem, hogy mi öregek, akik hosszas harcrokat vívtunk az eszmékért, akik ki voltunk téve nem egyszer és nem ritkán a leálcázás vádjának, csak azért, hogy ezen a talajon megállhassunk, s a jövendőben kivívhassuk a sikert, mert biztosak vol­tunk benne, hogy győzelmünk mégis el fog érkezni; mi ezt megmérhetetlen örömmel, boldogsággal érezzük át. (Élénk helyeslés.) Mi képesek vagyunk ezen eszmék beha­tása alatt megifjedni (Lelkes éljenzés) és latba vetni utolsó erőnket, hogy e győzelmet biztosítva lássuk. (Élénk he­lyeslés és éljenzés.) És kinek köszönjük e politikai tekintetben szerintem megmérhetetlen boldogságot ? Egy bölcs, polgári erényekben gazdag fejedelmünk jóvoltának (Lelkes éljenzés), egy elvhű, összetartó, előrelátó kormánynak. (Igaz! Úgy van! Élénk éljenzés.) És most, miután e két tényező megtette hazánk érdekében azt, ami tőle függött, rajtatok áll, hogy teljesít­sétek szent kötelességteket (Igaz!. Ügy van!) és hogy végre is hajtsuk azt, amit a fejedelem és a kormány nekünk kitűzött. (Élénk helyeslés.) Én is meg vagyok győződve, amint szíves voltál el­mondani, hogy e párt nem fog ingadozni akkor, mikor a végső csatára kerül a sor; (úgy van! Úgy van!) de tovább megyek: nem ingadoznék akkor sem, hogy ha első ízben megvernének bennünket — pedig dehogy vernek meg — és kész volna másodszor, harmadszor és a csatába menni, hogy végtére is a szabadelvűség zászlaját győzelemre vigye. (Zajos, lelkes éljenzés). Az Isten titeket, éltessen adjon friss egészséget és jó kedvet a munkához; én­­meg vagy­ok győződve, hogy ha talán én nem is, mert én öreg vagyok, (Lelkes éljenzés) de ti meg­ fogjátok érni a győzedelmet. (Hosszantartó lelkes éljenzés). A miniszterelnöknél. A szabadelvű pártkörből hosszú kocsisor vitte fel a párt tagjait a miniszterelnöki palotába. A nagy fogadó­terem szinte zsúfolásig megtelt az üdvözlőkkel, akik között Péchy Tamás is megjelent. Néhány perccel tizenegy óra előtt a minisztérium tagjai, gróf Tisza Lajos kivételével, aki hivatalos teendői miatt Bécsben van, a terembe jöttek, ahol lelkes éljenzéssel fogadták őket. A szabadelvű párt üdvözlő szónoka Perezd Dezső volt, aki a következő beszédet intézte a miniszterelnökhöz: Nagyméltóságú miniszterelnök úr! Mélyen tisztelt vezérünk és barátunk! Újra egy réteggel erősebb lett — mint a költő mondja — az idő vén fája és újra megjelenünk mi is, az országgyűlési szabadelvű párt tagjai ez új év napján előtted, hogy téged, közüled egybegyült társaidat őszinte szívből, igaz bensőséggel üdvözöljünk. Nem a rideg szokás, nem a konvencionális formához való hű maradás vágya az, mi bennünket ide hozott; ve­zérelt bennünket irántatok érzett őszinte tiszteletünk, épp úgy politikai, mint egyéni baráti ragaszkodásunk és mind­ezeken felül a benső óhaj, hogy igaz elismerésünknek ad­hassunk kifejezést a közügyek terén kifejtett eredményes tevékenységetek s a lefolyt évben elért kiváló sikereitekért (Helyeslés.) Második ilynemű tisztelgésünk előttek e mai és ha tavaly, midőn alig pár héttel az ország ügyei vezetésének átvétele után üdvözöltünk, betétek, jellemetekbe, tehetsé­geitekbe vetett bizalmunkat, hazafias és üdvös működésiek iránt táplált reményeinket fejeztük ki és hangsúlyoztuk leginkább, úgy az idén, ha lelki szemeinkkel végigtekintünk a tegnap lezárult jelentőségteljes esztendőben történteken lehetetlen mással mint a legmélyebb é­s határtalanabb elis­merés érzetével fordulnunk felétek. (Élénk helyeslés.) Nem lehet célom és nem tekinthetem feladatomnak, hogy ezúttal részletesen felsoroljam mindazt, amivel a lefolyt eseménygazdag 1896. esztendőben te és kormányod tisztelt tagjai ezt az elismerésünket kivívtátok s arra reá szolgáltatok, csak a legkiválóbb mozzanatokról kívánok ez alkalommal megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem mindenek előtt a kérdéseknek legfőbb és legfontosabb, a közérdeklődést és ez idő szerűit leginkább — mondhatnám tán egyedül — domináló ama csoportjával, mely kormány­programmotoknak sarkalatos alaptételét ké­pezi; és itt azt látjuk, hogy az ezekre nézve tett ígérete­ket, melyek beváltásához tavaly politikai állástokat és re­putációtokat kötöttétek a lefolyt évben férfiasan, a legfé­nyesebben teljesítettétek. (Úgy van!) amennyiben az egy­házpolitikai vonatkozású összes törvényjavaslatok immár nemcsak a törvényhozás elé terjesztvék, de a bizottsági előkészítő tárgyalások eléggé előrehaladott stádiumában vannak. Ekként az összes egyházpolitikai törvényjavaslatok beterjesztésének, mint az utolsó 12 hó kétségkívül legfon­tosabb és kimagaslóbb eseményének, itt való konstatálha­­tása és méltatása, nemcsak nagy öröm és megnyugvás mindnyájunkra nézve, de egyszersmind kedvező alkalmat is, nyújt arra, hogy két konzekvencia vonattassék le abból. (Élénk helyeslés.) Az egyiket le kell vonniok belőle azoknak, kik két­ségbevonták, tagadták programmotok ezen részének elvi alapját, kik, mint azt többször és többféle oldalról kell­ hallanunk, csak pártpolitikai manővernek, csak taktikai fogásnak állították: ezeknek bebizonyítottátok, miként — hogy vezérünk saját szavait idézzem „kormányprogrammo­­tokat elvi alapon a lehetőség határain belül állapítottátok meg“ (Élénk helyeslés.) és hogy azt nemcsak felállítottá­tok, de megvalósítását a legkomolyabban akarjátok is. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és éljenzés.) A másik konzekvenciát illetőleg a tanulságot pedig le kell abból vonniok, azoknak, kik nemcsak ma egy éve, de azóta is folytonosan, még a beterjesztés előtti tizen­kettedik órábiz ' ■ skoztatták, sőt csaknem biztosra vár­ták, hogy n­ek megfelelni ígéreteteknek, hogy nem fogjátok e javaslatok legfontosabbikát, a házassági jogról tíze­­enek is fényesen bebizonyítjá­tok, hogy nemcsak komolyan akartátok, de igenis képesek voltatok, igenis be is tudtátok váltani a legpontosabban ígéreteteket. (Élénk éljenzés.) Egy másik nagyjelentőségű, a képviselőházon belül annak minden pártja által megelégedéssel és elismeréssel, azonkívül pedig az ország lakóinak minden osztálya által lelkes örömmel fogadott sikeredet képezi, a legmagasbb udvartartás kérdésében múlt november hónap 20-án kibo­csátott királyi kéziratban foglalt az a nevezetes vívmány, mely közjogi jeletőségű esetekben az udvari főbb szolgálat ellátását kizárólag magyar zászlósurakra bizza. (Élénk helyeslés éljenzés.) Elismerésre késztet bennünket a közigazgatási bíró­ságokról ezen, az ország által oly rég nélkülözött s oly rég óhajtott intézmény szervezéséről szóló törvényjavaslat benyújtása; a közegészségügyi adminisztáció terén elért eredmények; az iparfejlesztés, ipari szakoktatás és ipari felügyelet, továbbá a hamisított és műborok forgalomba ho­zásának korlátozása iránt való intézkedések; a mezőgazdaság­ról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat beterjesztése és befejezett bizottsági letárgyalás után a megvalósításhoz közelebb hozása, valamint különösen azok a nagyszabású elő­készítő munkálatok, melyeket az egyenes adókról szóló törvényeinknek a teherviselés arányosabbá és egyenlőbbé tétele céljából tervbe vett megváltoztatása tárgyában a le­folyt évben megtettél és tájékoztatás okából velünk kö­zöltél. Sok történt ez év alatt a hadsereg harcképességének emelésére, valamint honvédségünk fejlesztésére is, és e helyen jól esik a monarkia egy magas és hatalmas szövet­ségesének a legutóbbi őszön közvetetten szerzett személyes tapasztalatokra alapított elismerő ítéletére utalhatnom. (Igaz! Úgy van!) Megnyugvással láthattuk a lefolyt évben Horvátor­szágban is a viszonyok fejlődését, mert különösebben is kiemelendő örvendetes mozzanatot említhetem föl azon har­móniát, melylyel a bánnak érdemek és sikerekben gazdag tíz évi működését úgy az anyaországban, mint magában Horvátországban elismerték és ünnepelték. Mint a te és kormányod sikerét kell továbbra föl­­eml­enem az állami háztartásnak egyensúlyát továbbra is biztosító és dacára annak, hogy minden igazgatási ágban a növekedő szükségletek igényeiről az eddiginél jóval foko­zottabb mérvben gondoskodva jön, mégis jelentékeny fö­lösleggel záruló ez évi állami költségvetést, valamint mind­azon általam felsorolt sikereiteknek természetszerű és épp azért azok mellett legigazabban és legékesebben szóló, tanú­ságot tevő folyományaként azt a tényt,­­ készséggel és méltányosan ismerve el erészben az ellenzék hazafias közrehatásának érdemét is, hogy e költségvetés még a múlt év vége előtt törvényerejére emeltetett. Aki meggondolja, mennyi időt nyert ezáltal a kép­viselőház, aki meggondolja, mily sok és mily nagy feladat áll még legközelebb a törvényhozás, előtt, az nem fogja e siker jelentőségét kicsinyelhetni. (Élénk helyeslés és él­jenzés.) Ezen körülmény társulva azzal az örvendetes jelenség­gel, hogy a monarkiának az összes külhatalmakhoz való viszonyai a legjobbak, alapos kilátást nyújt arra, hogy parlamentünk ez évben a tételes törvényhozás nagy és hasznos tevékenységet fejthet ki. De fölötte kívánatos is ez; érezzük ennek szükségét első­sorban mi, de velünk együtt érzik s kielégítését ége­tően várják küldőink, várja az egész ország is. (Igaz ! Úgy van!) A már általatok elkészített és részint a Ház aszta­lán részint annak bizottsága előtt fekvő tárgyakon kívül sürgős megoldás vár a közigazgatási reformnak nagy és tekintettel a törvényhatósági tisztviselők választatási idejé­nek 1895. végén való lejártára, e két év alatt okvetetlenül megoldandó problémájára, a valuta rendezésére, a fennebb már jelzett egyenes adó s több igazságügyi reformra, az ezred­­évi ünnepély méltó előkészítésének és megölésének ügyére, valamint számtalan életbe vágó közgazdasági kérdésre. És miután kormányprogramma tokát és annak alapján Nyolc oldal.

Next