Pesti Napló, 1894. január (45. évfolyam, 1-31. szám)

1894-01-29 / 29. szám

komoly ügyet ajánljon. Az utóbbi időben, mondta, sok sze­rencsétlenség és baleset történt, amelyelyet mind a villamos világítás vezetékei okoztak. Tudomása van róla, hogy egy embert a villamos áram agyonütött, egy másik pedig oly súlyosan megsérült, hogy kórházba kellett szállítani. Ezen­kívül pedig a villamos áram a házakban több ízben tűzesetet okozott; igy gróf Szapáry Gyula korona­herceg­ utcai lakásában s tegnap a lipótvárosi kaszinó termében, ahol nagyobb károkat okozott. Csak a vé­letlennek köszönhető, hogy különösen az emberek életében és testi épségében nagyobb szerencsétlenségek nem történtek. Mindezeknek a balesetek nagy nyugtalanságot okoztak a közönségben s ennélfogva a városi hatóságnak kötelessége közbelépni és a lakosság személy- és vagyonbiztosságáról gondoskodni. A városnak módjában van ezt megtennie, már annál a szerződésnél fogva is, amely közte s a­ két villám­­világítási társulat között létrejött. Kéri, hogy a ta­nács figyelmét rögtön hívják föl az elmondottakra, mert úgy látja, hogy ezzel eddig senki sem törődött. Márkus József tanácsos, mint elnök, kijelenti, hogy egy pár bal­esetről neki is van tudomása, a lipótvárosi kaszinóban tör­tént tűzesetről azonban eddig nem kapott értesítést. Ő is osztja a felszólalónak azt a nézetét, hogy a tanácsnak kö­telessége erélyesen közbelépni s a közönséget a károsodá­soktól és balesetektől lehetőleg megvédelmezni. Az a körülmény, hogy a főváros s a vállalatok között van-e, vagy nincs-e szerződés, mellékes dolog, a tanács­nak mindenesetre megvan az a joga, hogy erélyes intézke­déseket tegyen. Kijelenti, hogy a mai rendkívüli tanács­ülésen azonnal bejelenti az ügyet. (Általános helyeslés.) A pénzügyi és gazdasági bizottság ezután a saját kebeléből a kerületi elöljáróságok szervezése ügyében ki­küldött vegyes bizottságba a következő öt tagot válasz­totta meg: Császár Jenőt, Preuszner Józsefet, Rácz Ká­rolyt, Wodianer Bélát, dr. Schreyer Jakabot. Az asztalos­­javítómunkákra nézve kötött szerződést az eddigi vállalko­zóval meghosszabbították. Az állás és helyi illetékek a kikötésre és lerakóhe­lyekre vonatkozó díjak és a közönséges vízi szállító esz­közökön behozott tárgyak után járó kövezetvámdíjak sze­dése jogának bérlete lejár. Eddig a kikiáltási ár 246,390 forint volt, a főszámvevő 260,000 forint kikiáltási árt hoz javaslatba, amit azonban a bizottság kevesek A bizottság elhatározta, hogy a bizottság a határozathozatal előtt fel­hívja a főszámvevőt olyan kimutatás előterjesztésére, amelyben a várható forgalom nagyobbodásra s a javadalmi díjjegyzékbeli tételek fölemelésére való tekintettel, mutassa ,ki hogy mily jövedelem várható, amely után a kikiáltási ár a főváros érdekeit kielégítő módon lesz megállapítható. Színház és zene. » A király az Operában. Magas vendége volt tegnap az Operaháznak. Ferenc József a király, aki nagy elfoglaltsága miatt ritkán ér rá Budapesten a színházba menetelre. Napok óta tudták, hogy ő felsége vasárnap meg­fog jelenni az Operában. Az igazgatóság ehhez képest vál­toztatta meg a műsort is. Vasárnapra az Excelsior ballet volt kitűzve, de ő felsége a Bajazzót kívánta. A Bajazzót tették tehát műsorra, Vióra egy felvonásával és a Tann- Hasser-souverture-rel. A király háromnegyed nyolc után hajtatott az Operaház elé, ahol nagy közönség üdvözölte ő felségét lelkes éljenekkel. A királyi páholyhoz vezető csar­nokban gróf Zich£ Géza intendáns fogadta ő felségét. Fönn az udvari szalon küszöbén várakozott Nikiseh igaz­gató. Mikor az intendáns Nikisch igazgatót bemutatta, ő felsége így szólott hozzá: — Nagyon örülök, hogy önt megismerhetem. Hallom, hogy sokáig volt külföldön? — Igenis, felség — válaszolt az igazgató — sok évig voltam hazámtól távol és boldog vagyok, hogy most megint itthon lehetek. — Mennyi ideje van már itt? — Fél éve, felséges uram. — Önnek szép hatásköre és — mint hallom — ki­tűnő zenekara van? — Hatásköröm nagyon szép, felséges uram. — Nos, hogy érzi magát itt? — Boldog és elégedett vagyok, felséges uram! — Nagyon örülök, hogy megismerhettem! — E ke­gyes szavakkal búcsúzott el az igazgatótól a felsége, azu­tán belépett az inkognito páholyba, m­íg a mellette levő páholyban Hohenlohe főudvam­ester és Lónyay szárnysegéd foglaltak helyet. A ballettrész még tartott, de csakhamar véget ért a király belépése után. rzögtön ezután a Tann­häuser nyitányt játszotta el a zenekar, szokott művészi bravúrjával, hatalmas lendülettel, ő felsége maga is tap­solt Nikisch igazgatónak, aki mély meghajlással fordult a királyi páholy felé. A Bajazzó rendkívül érdekelte ő felségét, aki látha­tólag gyönyörködött az előadásban, mely mintaszerű volt. Á. Wein Margit, Takáts és Perotti valósággal remekeltek, a többi szereplő is jelesül megállotta helyét. Kevéssel fél tíz óra előtt hagyta el páholyát a király. A vesztibülben e szavakkal búcsúzott el gróf Zichy intendánstól: — Rendkívül meg voltam elégedve az előadással, különösen a zenekar kitűnő játékával. * A Budapesti Zenemű­vészkör védnöke. A Bu­dapesti Zeneművészkörnek ma volt volt a rendkívüli köz­­gyűlése az egyesület helyiségében. Az ülés tárgya az egyesület védnökének megválasztása volt. Miután az alap­szabályokat ebből a célból megváltoztatták, Mihalovich Ödön igazgató, az egyesület elnöke ajánlatára gróf Apponyi Albertet viharos éljenzés között egyhangúlag választották meg védnökké. Erre a közgyűlést rövid időre felfüggesz­tették, amig az újonnan megválasztottat egy küldöttség az egyesületben való megjelenésre kérte fel. Rövid idő múlva megjelent a kör helyiségében gróf Apponyi Albert Miha­lovich Ödön igazgató kíséretében. Miután az elnök rövid szavakban üdvözölte, gróf Apponyi a következő beszédet mondotta: Nagyon köszönöm az önök bizalmát, amelyre engem semmi más nem tesz méltóvá, ha ugyan va­lami méltóvá tesz, minthogy a nyilvános pályán gyak­ran jelét adtam a művészet iránt való igazi lelkese­désemnek. Ezt nekem mint politikusnak sokszor sze­memre is lobbantották, mint valami szeretetre­méltó gyengeséget, hogy a politika mellett ilyen csekélységgel is ráérek foglalkozni, de ha valamire büszke vagyok, arra vagyok büszke, hogy politikus létemre nemcsak az anyagiak iránt érdeklődöm, ha­nem a nemzet szellemi javai iránt is, amilyenek a művészetek. Részemről segíteni fogom minden erőm­mel a hazai művészetet, s első­sorban a zenét is fölemelni a porból, melyben ma is fetreng. Megtisz­telő bizalmukat köszönettel fogadom, s örömmel tá­mogatom a jó zene ápolását, amely minden ideális törekvésnek hathatós előmozdítója. Riadó éljenzés követte a gróf szavait. Ezután az elnök a közgyűlést bezárta. Gróf Apponyi még fél óránál tovább társalgott a kör tagjaival, akik távozásakor újra lelkesen megéljenezték. * Nemzeti Színház. A Nemzeti Színházban szom­baton és vasárnap telt ház előtt játszották másodszor és harmadszor a Szülei ház, Az ideál és a Katonásan című­ apró egyfelvonásos vígjátékokat. A közönség most is sokat mutatott a kitűnő ötleteken és sokat tapsolt a szereplő színészek perfekt játékának. Karcag Vilmost, A Szülei ház és az Ideál szerzőjét négyszer-ötször a lámpák elé hívták-f Elhalasztott premiere. A Vadorzó című­ ope­rának premierjét Szirovatka betegsége miatt, mint az Opera igazgatósága bennünket értesít, egy hétre el kellett halasztani. Tudomány, irodalom. (*) A jó társaság modora és illemszabályai. Irta egy nagyvilági hölgy, kiadta az Athenaeum-társulat. Ára 2 forint 50 krajcár. A csinos, angolvászonba kötött könyv tulajdonképp a két nembeli fiatalságnak van szánva, de haszonnal forgathatják a nagykorúak is. Az utóbbiakra való tekintetből a könyv cikkeiben jelezve van mindaz, a­mi újabban a társas érintkezés terén valami változáson ment keresztül. A háztartásnak, látogatásoknak, étkezések­nek, nyilvános mulatságoknak, a divatnak, a nők és férfiak apró gyöngeségeinek több paragrafust szente. Különösen sikerültek azok az apró történetkék is, melyeket igen szel­lemesen beszél el, mikor példával akarja bizonyítani, hogy a rossz modor még a jó családból származó egyének közül is szokott szedni áldozatokat. A könyvnek természetesen ezek a leghathatósabb ajánlólevelei. (*) A Történelmi Társulat közgyűlése. A Tör­ténelmi Társulat legközelebbi választmányi ülése február 3-án lesz az Akadémiában, délután öt órakor. A társulat közgyűlése február 15-ikén lesz. Ekkor lesznek a tagválasz­tások s ugyancsak e közgyűlésen mondja el emlékbeszédét Szádeczky Lajos dr. Szabó Károly fölött. A Petőfi Társaság nagygyűlése. — A Pesti ■ Napló tudósítójától. — Budapest, január 29. Tizennyolcadszor gyűltek össze tegnap a Petőfi Társaság tagjai az Akadémia dísztermében, hogy megtartsák ünnepies közgyűlésüket és a közönség most is zsúfolásig megtöltötte a nagytermet, éppen úgy, mint tizennyolc évvel ezelőtt, mikor a megalakult társaság először lépett a nyilvánosság elé. Ha más eredményt nem is tudna felmutatni a Petőfi Társaság: az az egy tény, hogy a fővárosi közönség érdeklődését nagy mértékben és állandóan le tudta kötni magának, igazolja fennállását és kívá­natossá teszi további működését. Nem lehet elvitatni tőle azt az érdemet, hogy mozgalmas, élénk, lendüle­tes szereplésével a magyar társadalom minden réte­gében felkeltötte a figyelmet a szépirodalmi felolva­sások iránt. Működéséből ennyiben haszna volt a sokkal gazdagabb és tekintélyesebb Kisfaludy Társa­ságnak is, mely hidegebb magatartásával a Petőfi Társaság sorompóba lépéséig ezt a hatást nem tudta elérni. A Petőfi Társaság nagygyűléseire úgy tódul a közönség, mint egy népszerű drámaíró premiere-jeire, azzal a biztos sejtelemmel, hogy nem fogja kerülgetni az unalom és nagyon sok olyan dolgot kap, ami érdekelni, mulattatni fogja. Szerencsés tapintat vezeti a társaságot a disz­programmok helyes megálla­pításában, mert ezek a programmok helyes számítással rövidre vannak szabva és a formás, érdekes dolgoza­tok többnyire kitűnő és népszerű szerzőktől valók, akik egyúttal jól és hatásosan adják elő műveiket. A tegnapi nagygyűlésnek is ez volt a szigna­­túrája. Népszerű poéták és prózaírók léptek a közön­ség elé kitűnően felolvasott értékes dolgozatokkal. Volt ezenkívül a tegnapi nagygyűlésnek egy pikáns eseménye is: Saul jelent meg a próféták közt, a ma­gyar parlament egyik kitűnő veteránja, Helfi Ignác cserélte föl a politikai szószéket a szépirodalmi fel­olvasások asztalával. Helfi Ignác tegnap foglalta el székét a Petőfi Társaságban, ahová már évekkel ezelőtt beválasztották. Egyébként Helfi csak régi szerelméhez tért vissza, mikor a belletristák közt megjelent, mert ő a negyvenes évek végén mint vers­es novellaíró kezdte meg pályafutását és azontúl is sokáig áldozott a Múzsáknak. Többek közt Olaszor­szágban tartózkodása idején Petőfi legszebb verseit kitűnően fordította le olaszra. Komócsy József rövid elnöki beszéde nyitotta meg a nagygyűlést. A társaság alelnöke büszkén emelte ki azt a páratlan ünnepeltetést, melyben Jókai Mórt, a Petőfi Társaság elnökét, e hónap elején az egész ország részesí­tette. Bemutatta ezután Jókai levelét. A koszorús költő 50 éves írói működésének évfordulója alkalmából 2000 ko­ronás alapítványt tett a Társaságnál, azzal a rendelkezés­sel, hogy az alapítvány kamataiból évenként pályadíjat tűz­zön­­ki szépirodalmi munkákra. A társaság iránt tanúsí­tott figyelmet a közönség is éljenzéssel vette tudomásul. Endrődi Sándor másodtitkár olvasta föl épp oly rö­vid, mint érdekes, formás titkári jelentését. Ügyesen emelte ki a társaság évi működéséből a jelentősebb pontokat. Megemlítette, hogy a társaság 400 korona pályadíjat tű­zött ki erre a feladatra: „Adassék elő lyrai költészetünk története 1820-tól napjainkig.“ Megemlítette továbbá, hogy a társaság ereklyetára Petőfire vonatkozó több érdekes kézirattal gyarapodott és hogy a társaság vagyonát Jókai 2000 koronás alapítványán kívül a múlt évben Bercsényi Béláné, született Krayl Irm­a urhölgy 5000 és Wahr­­mann Mór örökösei 500 forinttal növelték. Végül a Jókai-jubileumról emlékezett meg lendületes szavakkal. Heiß Ignác országos képviselő lépett ezután rokon­szenves éljenzés közt a felolvasó asztalhoz, hogy bemutas­sa a Politikai költészetről írt magvas értekezését. Helfi a téma minden oldalára kiterjeszkedett, de hosszadalmas fej­tegetések nélkül, könnyed formában, művészi tömörséggel. Érdekesen mutatta ki a múltból és a jelenből, hogy a nagy költőkre, a­kik lángolva szerették hazájukat, mily mértékben hatottak a politikai események és hogy a legna­gyobb politikai átalakulásokban és eredményekben mily ne­vezetes faktorok voltak mindig a költők, akik hatalmas verseikkel tettekre korbácsolták a népek millióit. Megemlé­kezett a világirodalom lánglelkű költőiről, akik hazafias dalaikkal, maró szatíráikkal nagy események előfutárjai vol­tak és a nemzeti eszmét mindenütt diadalra segítették: Dantéról, Leopardiról, Berangerról, Moore Tamásról, Her­­weghről, a lengyel Mickievicről, a spanyol Zorilláról és legelső­sorban a mi Petőfinkről, aki életével fizette meg a haza és az emberiség szabadságáért való nagyszerű rajon­gását. Aktuális érdekességű volt az a megjegyzése, hogy az ir Home Rule, mely most a Gladstone-kabinet programm­­ját dominálja, Moore Tamásnak egy gyönyörű verséből ered. A versnek ez a címe: Az ír paraszt levele kedveséhez. Zajos éljenek közt hagyta el Helfy Ignác a felolvasó asztalt és a veterán politikus boldog mosolylyal fogadta ezt a tetszést, melybe nem vegyült semmi diszharmónia, semmi Eláll és Türelmetlen mozgás a jobboldalon. Helfy után Váradi Antal következett, aki nagy sikerrel olvasta föl Petőfi visszatér című lendületes költe­ményét. A hazafias vonatkozású, szárnyaló pátoszszal irt versszakok Váradi briliáns előadásában teljes hatással domborodtak ki. Vértessi Arnold Rózsika című, erős realizmussal irt elbeszélését olvasta föl. Egy úri­embernek alkalma volna elcsábítani egy fiatal leánykát. Tusakodik lelkiismeretével és éppen akkor ér a Dunapartra, mikor a vízből halva húznak ki egy fiatal hajadént, aki szerelmi bánatát és szégyenét temette a Duna hullámaiba. Ez az intő eset annyira hat rá, hogy többé nem megy a csábításra fogé­kony leány közelébe. Ábrányi Emil lépett ezután a felolvasó asztalhoz. Zajos taps és éljenzés üdvözölte a költőt, aki Dicsérem a könyvet című eszmékben gazdag, formában és hang­ban megkapó szépségű költeményét mutatta be. A költő arról énekel, hogy az a fény, mely a könyvek néma kis betűiből kiárad, a legszebb fény és a legnagyobb erő. A könyv az ember leghívebb barátja, balsorsában is vele marad, vigasztalja keservében, gazdaggá teszi nyomo­rában. A könyv nem vár jutalmat, dicséretet tőlünk, mégis mindegyre tanít bennünket. Becsülni embert, mások igazát,­­ szeretni forrón, híven a hazát! A költemény záró sorai igy hangzanak: Ha nagy gazdagság mosolyogna rám, A könyveket ezrével osztanám, Míg jutna egy a föld minden pontjára, Mert könyv az ember legjobb katonája! Nem harcosok vérengző légiói: A könyvek fogják a jövőt megóvni. A könyvek adják meg nekünk a békét, S a nemzetek örök testvériségét! A költő e vers szavalása után valóságos tapsvihar­ban vonult vissza és az éljenzés alig akart megszűnni a teremben. Rákosi Viktor volt az utolsó felolvasó, aki pompás humorával ezúttal is harsogó kacagásra bírt mindenkit az Akadémia komoly falai közt. Felolvasott rajzának az a ko­mikus ötlet szolgál alapul, hogy valakinek három tűzhányó hegyet hagy örökségül egy bizarr amerikai nagybácsi. A nagygyűlés tizenkettedfél órakor végződött. A társaság tagjai egy órakor bankettre gyűltek az István szálló emeleti termében. Vendégek is voltak nagy számmal, többek közt Illyés Bálint és Bessenyey Ferenc országgyűlési képviselők, akik szép tósztokban ünnepelték a Petőfi­ Tár­­saságot.

Next