Pesti Napló, 1894. január (45. évfolyam, 1-31. szám)
1894-01-29 / 29. szám
komoly ügyet ajánljon. Az utóbbi időben, mondta, sok szerencsétlenség és baleset történt, amelyelyet mind a villamos világítás vezetékei okoztak. Tudomása van róla, hogy egy embert a villamos áram agyonütött, egy másik pedig oly súlyosan megsérült, hogy kórházba kellett szállítani. Ezenkívül pedig a villamos áram a házakban több ízben tűzesetet okozott; igy gróf Szapáry Gyula koronaherceg utcai lakásában s tegnap a lipótvárosi kaszinó termében, ahol nagyobb károkat okozott. Csak a véletlennek köszönhető, hogy különösen az emberek életében és testi épségében nagyobb szerencsétlenségek nem történtek. Mindezeknek a balesetek nagy nyugtalanságot okoztak a közönségben s ennélfogva a városi hatóságnak kötelessége közbelépni és a lakosság személy- és vagyonbiztosságáról gondoskodni. A városnak módjában van ezt megtennie, már annál a szerződésnél fogva is, amely közte s a két villámvilágítási társulat között létrejött. Kéri, hogy a tanács figyelmét rögtön hívják föl az elmondottakra, mert úgy látja, hogy ezzel eddig senki sem törődött. Márkus József tanácsos, mint elnök, kijelenti, hogy egy pár balesetről neki is van tudomása, a lipótvárosi kaszinóban történt tűzesetről azonban eddig nem kapott értesítést. Ő is osztja a felszólalónak azt a nézetét, hogy a tanácsnak kötelessége erélyesen közbelépni s a közönséget a károsodásoktól és balesetektől lehetőleg megvédelmezni. Az a körülmény, hogy a főváros s a vállalatok között van-e, vagy nincs-e szerződés, mellékes dolog, a tanácsnak mindenesetre megvan az a joga, hogy erélyes intézkedéseket tegyen. Kijelenti, hogy a mai rendkívüli tanácsülésen azonnal bejelenti az ügyet. (Általános helyeslés.) A pénzügyi és gazdasági bizottság ezután a saját kebeléből a kerületi elöljáróságok szervezése ügyében kiküldött vegyes bizottságba a következő öt tagot választotta meg: Császár Jenőt, Preuszner Józsefet, Rácz Károlyt, Wodianer Bélát, dr. Schreyer Jakabot. Az asztalosjavítómunkákra nézve kötött szerződést az eddigi vállalkozóval meghosszabbították. Az állás és helyi illetékek a kikötésre és lerakóhelyekre vonatkozó díjak és a közönséges vízi szállító eszközökön behozott tárgyak után járó kövezetvámdíjak szedése jogának bérlete lejár. Eddig a kikiáltási ár 246,390 forint volt, a főszámvevő 260,000 forint kikiáltási árt hoz javaslatba, amit azonban a bizottság kevesek A bizottság elhatározta, hogy a bizottság a határozathozatal előtt felhívja a főszámvevőt olyan kimutatás előterjesztésére, amelyben a várható forgalom nagyobbodásra s a javadalmi díjjegyzékbeli tételek fölemelésére való tekintettel, mutassa ,ki hogy mily jövedelem várható, amely után a kikiáltási ár a főváros érdekeit kielégítő módon lesz megállapítható. Színház és zene. » A király az Operában. Magas vendége volt tegnap az Operaháznak. Ferenc József a király, aki nagy elfoglaltsága miatt ritkán ér rá Budapesten a színházba menetelre. Napok óta tudták, hogy ő felsége vasárnap megfog jelenni az Operában. Az igazgatóság ehhez képest változtatta meg a műsort is. Vasárnapra az Excelsior ballet volt kitűzve, de ő felsége a Bajazzót kívánta. A Bajazzót tették tehát műsorra, Vióra egy felvonásával és a Tann- Hasser-souverture-rel. A király háromnegyed nyolc után hajtatott az Operaház elé, ahol nagy közönség üdvözölte ő felségét lelkes éljenekkel. A királyi páholyhoz vezető csarnokban gróf Zich£ Géza intendáns fogadta ő felségét. Fönn az udvari szalon küszöbén várakozott Nikiseh igazgató. Mikor az intendáns Nikisch igazgatót bemutatta, ő felsége így szólott hozzá: — Nagyon örülök, hogy önt megismerhetem. Hallom, hogy sokáig volt külföldön? — Igenis, felség — válaszolt az igazgató — sok évig voltam hazámtól távol és boldog vagyok, hogy most megint itthon lehetek. — Mennyi ideje van már itt? — Fél éve, felséges uram. — Önnek szép hatásköre és — mint hallom — kitűnő zenekara van? — Hatásköröm nagyon szép, felséges uram. — Nos, hogy érzi magát itt? — Boldog és elégedett vagyok, felséges uram! — Nagyon örülök, hogy megismerhettem! — E kegyes szavakkal búcsúzott el az igazgatótól a felsége, azután belépett az inkognito páholyba, míg a mellette levő páholyban Hohenlohe főudvamester és Lónyay szárnysegéd foglaltak helyet. A ballettrész még tartott, de csakhamar véget ért a király belépése után. rzögtön ezután a Tannhäuser nyitányt játszotta el a zenekar, szokott művészi bravúrjával, hatalmas lendülettel, ő felsége maga is tapsolt Nikisch igazgatónak, aki mély meghajlással fordult a királyi páholy felé. A Bajazzó rendkívül érdekelte ő felségét, aki láthatólag gyönyörködött az előadásban, mely mintaszerű volt. Á. Wein Margit, Takáts és Perotti valósággal remekeltek, a többi szereplő is jelesül megállotta helyét. Kevéssel fél tíz óra előtt hagyta el páholyát a király. A vesztibülben e szavakkal búcsúzott el gróf Zichy intendánstól: — Rendkívül meg voltam elégedve az előadással, különösen a zenekar kitűnő játékával. * A Budapesti Zeneművészkör védnöke. A Budapesti Zeneművészkörnek ma volt volt a rendkívüli közgyűlése az egyesület helyiségében. Az ülés tárgya az egyesület védnökének megválasztása volt. Miután az alapszabályokat ebből a célból megváltoztatták, Mihalovich Ödön igazgató, az egyesület elnöke ajánlatára gróf Apponyi Albertet viharos éljenzés között egyhangúlag választották meg védnökké. Erre a közgyűlést rövid időre felfüggesztették, amig az újonnan megválasztottat egy küldöttség az egyesületben való megjelenésre kérte fel. Rövid idő múlva megjelent a kör helyiségében gróf Apponyi Albert Mihalovich Ödön igazgató kíséretében. Miután az elnök rövid szavakban üdvözölte, gróf Apponyi a következő beszédet mondotta: Nagyon köszönöm az önök bizalmát, amelyre engem semmi más nem tesz méltóvá, ha ugyan valami méltóvá tesz, minthogy a nyilvános pályán gyakran jelét adtam a művészet iránt való igazi lelkesedésemnek. Ezt nekem mint politikusnak sokszor szememre is lobbantották, mint valami szeretetreméltó gyengeséget, hogy a politika mellett ilyen csekélységgel is ráérek foglalkozni, de ha valamire büszke vagyok, arra vagyok büszke, hogy politikus létemre nemcsak az anyagiak iránt érdeklődöm, hanem a nemzet szellemi javai iránt is, amilyenek a művészetek. Részemről segíteni fogom minden erőmmel a hazai művészetet, s elsősorban a zenét is fölemelni a porból, melyben ma is fetreng. Megtisztelő bizalmukat köszönettel fogadom, s örömmel támogatom a jó zene ápolását, amely minden ideális törekvésnek hathatós előmozdítója. Riadó éljenzés követte a gróf szavait. Ezután az elnök a közgyűlést bezárta. Gróf Apponyi még fél óránál tovább társalgott a kör tagjaival, akik távozásakor újra lelkesen megéljenezték. * Nemzeti Színház. A Nemzeti Színházban szombaton és vasárnap telt ház előtt játszották másodszor és harmadszor a Szülei ház, Az ideál és a Katonásan című apró egyfelvonásos vígjátékokat. A közönség most is sokat mutatott a kitűnő ötleteken és sokat tapsolt a szereplő színészek perfekt játékának. Karcag Vilmost, A Szülei ház és az Ideál szerzőjét négyszer-ötször a lámpák elé hívták-f Elhalasztott premiere. A Vadorzó című operának premierjét Szirovatka betegsége miatt, mint az Opera igazgatósága bennünket értesít, egy hétre el kellett halasztani. Tudomány, irodalom. (*) A jó társaság modora és illemszabályai. Irta egy nagyvilági hölgy, kiadta az Athenaeum-társulat. Ára 2 forint 50 krajcár. A csinos, angolvászonba kötött könyv tulajdonképp a két nembeli fiatalságnak van szánva, de haszonnal forgathatják a nagykorúak is. Az utóbbiakra való tekintetből a könyv cikkeiben jelezve van mindaz, ami újabban a társas érintkezés terén valami változáson ment keresztül. A háztartásnak, látogatásoknak, étkezéseknek, nyilvános mulatságoknak, a divatnak, a nők és férfiak apró gyöngeségeinek több paragrafust szente. Különösen sikerültek azok az apró történetkék is, melyeket igen szellemesen beszél el, mikor példával akarja bizonyítani, hogy a rossz modor még a jó családból származó egyének közül is szokott szedni áldozatokat. A könyvnek természetesen ezek a leghathatósabb ajánlólevelei. (*) A Történelmi Társulat közgyűlése. A Történelmi Társulat legközelebbi választmányi ülése február 3-án lesz az Akadémiában, délután öt órakor. A társulat közgyűlése február 15-ikén lesz. Ekkor lesznek a tagválasztások s ugyancsak e közgyűlésen mondja el emlékbeszédét Szádeczky Lajos dr. Szabó Károly fölött. A Petőfi Társaság nagygyűlése. — A Pesti ■ Napló tudósítójától. — Budapest, január 29. Tizennyolcadszor gyűltek össze tegnap a Petőfi Társaság tagjai az Akadémia dísztermében, hogy megtartsák ünnepies közgyűlésüket és a közönség most is zsúfolásig megtöltötte a nagytermet, éppen úgy, mint tizennyolc évvel ezelőtt, mikor a megalakult társaság először lépett a nyilvánosság elé. Ha más eredményt nem is tudna felmutatni a Petőfi Társaság: az az egy tény, hogy a fővárosi közönség érdeklődését nagy mértékben és állandóan le tudta kötni magának, igazolja fennállását és kívánatossá teszi további működését. Nem lehet elvitatni tőle azt az érdemet, hogy mozgalmas, élénk, lendületes szereplésével a magyar társadalom minden rétegében felkeltötte a figyelmet a szépirodalmi felolvasások iránt. Működéséből ennyiben haszna volt a sokkal gazdagabb és tekintélyesebb Kisfaludy Társaságnak is, mely hidegebb magatartásával a Petőfi Társaság sorompóba lépéséig ezt a hatást nem tudta elérni. A Petőfi Társaság nagygyűléseire úgy tódul a közönség, mint egy népszerű drámaíró premiere-jeire, azzal a biztos sejtelemmel, hogy nem fogja kerülgetni az unalom és nagyon sok olyan dolgot kap, ami érdekelni, mulattatni fogja. Szerencsés tapintat vezeti a társaságot a diszprogrammok helyes megállapításában, mert ezek a programmok helyes számítással rövidre vannak szabva és a formás, érdekes dolgozatok többnyire kitűnő és népszerű szerzőktől valók, akik egyúttal jól és hatásosan adják elő műveiket. A tegnapi nagygyűlésnek is ez volt a szignatúrája. Népszerű poéták és prózaírók léptek a közönség elé kitűnően felolvasott értékes dolgozatokkal. Volt ezenkívül a tegnapi nagygyűlésnek egy pikáns eseménye is: Saul jelent meg a próféták közt, a magyar parlament egyik kitűnő veteránja, Helfi Ignác cserélte föl a politikai szószéket a szépirodalmi felolvasások asztalával. Helfi Ignác tegnap foglalta el székét a Petőfi Társaságban, ahová már évekkel ezelőtt beválasztották. Egyébként Helfi csak régi szerelméhez tért vissza, mikor a belletristák közt megjelent, mert ő a negyvenes évek végén mint verses novellaíró kezdte meg pályafutását és azontúl is sokáig áldozott a Múzsáknak. Többek közt Olaszországban tartózkodása idején Petőfi legszebb verseit kitűnően fordította le olaszra. Komócsy József rövid elnöki beszéde nyitotta meg a nagygyűlést. A társaság alelnöke büszkén emelte ki azt a páratlan ünnepeltetést, melyben Jókai Mórt, a Petőfi Társaság elnökét, e hónap elején az egész ország részesítette. Bemutatta ezután Jókai levelét. A koszorús költő 50 éves írói működésének évfordulója alkalmából 2000 koronás alapítványt tett a Társaságnál, azzal a rendelkezéssel, hogy az alapítvány kamataiból évenként pályadíjat tűzzönki szépirodalmi munkákra. A társaság iránt tanúsított figyelmet a közönség is éljenzéssel vette tudomásul. Endrődi Sándor másodtitkár olvasta föl épp oly rövid, mint érdekes, formás titkári jelentését. Ügyesen emelte ki a társaság évi működéséből a jelentősebb pontokat. Megemlítette, hogy a társaság 400 korona pályadíjat tűzött ki erre a feladatra: „Adassék elő lyrai költészetünk története 1820-tól napjainkig.“ Megemlítette továbbá, hogy a társaság ereklyetára Petőfire vonatkozó több érdekes kézirattal gyarapodott és hogy a társaság vagyonát Jókai 2000 koronás alapítványán kívül a múlt évben Bercsényi Béláné, született Krayl Irma urhölgy 5000 és Wahrmann Mór örökösei 500 forinttal növelték. Végül a Jókai-jubileumról emlékezett meg lendületes szavakkal. Heiß Ignác országos képviselő lépett ezután rokonszenves éljenzés közt a felolvasó asztalhoz, hogy bemutassa a Politikai költészetről írt magvas értekezését. Helfi a téma minden oldalára kiterjeszkedett, de hosszadalmas fejtegetések nélkül, könnyed formában, művészi tömörséggel. Érdekesen mutatta ki a múltból és a jelenből, hogy a nagy költőkre, akik lángolva szerették hazájukat, mily mértékben hatottak a politikai események és hogy a legnagyobb politikai átalakulásokban és eredményekben mily nevezetes faktorok voltak mindig a költők, akik hatalmas verseikkel tettekre korbácsolták a népek millióit. Megemlékezett a világirodalom lánglelkű költőiről, akik hazafias dalaikkal, maró szatíráikkal nagy események előfutárjai voltak és a nemzeti eszmét mindenütt diadalra segítették: Dantéról, Leopardiról, Berangerról, Moore Tamásról, Herweghről, a lengyel Mickievicről, a spanyol Zorilláról és legelsősorban a mi Petőfinkről, aki életével fizette meg a haza és az emberiség szabadságáért való nagyszerű rajongását. Aktuális érdekességű volt az a megjegyzése, hogy az ir Home Rule, mely most a Gladstone-kabinet programmját dominálja, Moore Tamásnak egy gyönyörű verséből ered. A versnek ez a címe: Az ír paraszt levele kedveséhez. Zajos éljenek közt hagyta el Helfy Ignác a felolvasó asztalt és a veterán politikus boldog mosolylyal fogadta ezt a tetszést, melybe nem vegyült semmi diszharmónia, semmi Eláll és Türelmetlen mozgás a jobboldalon. Helfy után Váradi Antal következett, aki nagy sikerrel olvasta föl Petőfi visszatér című lendületes költeményét. A hazafias vonatkozású, szárnyaló pátoszszal irt versszakok Váradi briliáns előadásában teljes hatással domborodtak ki. Vértessi Arnold Rózsika című, erős realizmussal irt elbeszélését olvasta föl. Egy úriembernek alkalma volna elcsábítani egy fiatal leánykát. Tusakodik lelkiismeretével és éppen akkor ér a Dunapartra, mikor a vízből halva húznak ki egy fiatal hajadént, aki szerelmi bánatát és szégyenét temette a Duna hullámaiba. Ez az intő eset annyira hat rá, hogy többé nem megy a csábításra fogékony leány közelébe. Ábrányi Emil lépett ezután a felolvasó asztalhoz. Zajos taps és éljenzés üdvözölte a költőt, aki Dicsérem a könyvet című eszmékben gazdag, formában és hangban megkapó szépségű költeményét mutatta be. A költő arról énekel, hogy az a fény, mely a könyvek néma kis betűiből kiárad, a legszebb fény és a legnagyobb erő. A könyv az ember leghívebb barátja, balsorsában is vele marad, vigasztalja keservében, gazdaggá teszi nyomorában. A könyv nem vár jutalmat, dicséretet tőlünk, mégis mindegyre tanít bennünket. Becsülni embert, mások igazát, szeretni forrón, híven a hazát! A költemény záró sorai igy hangzanak: Ha nagy gazdagság mosolyogna rám, A könyveket ezrével osztanám, Míg jutna egy a föld minden pontjára, Mert könyv az ember legjobb katonája! Nem harcosok vérengző légiói: A könyvek fogják a jövőt megóvni. A könyvek adják meg nekünk a békét, S a nemzetek örök testvériségét! A költő e vers szavalása után valóságos tapsviharban vonult vissza és az éljenzés alig akart megszűnni a teremben. Rákosi Viktor volt az utolsó felolvasó, aki pompás humorával ezúttal is harsogó kacagásra bírt mindenkit az Akadémia komoly falai közt. Felolvasott rajzának az a komikus ötlet szolgál alapul, hogy valakinek három tűzhányó hegyet hagy örökségül egy bizarr amerikai nagybácsi. A nagygyűlés tizenkettedfél órakor végződött. A társaság tagjai egy órakor bankettre gyűltek az István szálló emeleti termében. Vendégek is voltak nagy számmal, többek közt Illyés Bálint és Bessenyey Ferenc országgyűlési képviselők, akik szép tósztokban ünnepelték a Petőfi Társaságot.